Ha én olvasom a nagy internetet, mémet nézek, vagy valakivel beszélek, aki tapasztalt és jó emberismerő, mindig megtudom, milyenek a nők. Pedig állatira nem kérdeztem. És mivel én nő vagyok, akkor én is? Haj, de nőies vagyok én!
Van az örök sláger, a cipőtéma, például. Bővebben…
a blog első éve. 2016-ban emlékszem így vissza
Valamit, valahogy írni kéne, én belevágok. Mindig írok, amúgy is, jól ismert vagy jól elképzelt címzettnek, összeszokott és kiismert közösségnek, vagy nyomtatott sajtóba. De hogy ide mit? Milyen műfaj, kihez szólok? És van-e itt valaki?
Én nem hittem volna, sejtelmem se volt, hogy van ilyen, nemhogy ambícióm lett volna. Hogy ilyenek, amik velem ez alatt a négy év alatt történtek, léteznek egyáltalán, bármely irányban, és az összes szín, az énélmény, a szövegmély, a helyzetek az emberekkel, a sztorik. Bővebben…
Ahogy dolgoztam A lányom nélkül soha lányának a fordításán, szóval, a Nélkülem sohán, belém döbbent az antifeminista értelmezés, annak a logikának a csűrés-csavarása, amelyet annyira kiismertem: a luvnya nem elég, hogy elszedte a gyereket a szerető apjától, és összevissza hazudozott róla, még világhírű és gazdag is lett.
Betty Mahmoody, az anya nem csak kijutott Iránból, és új életet kezdett, Bővebben…
Én leadtam a kéziratot.
Az egyikét.
A másikat még mindig…
A kicsi meg hatéves, ő is hajnalban.
És visszatérek! és megyek edzeni is!
blogszületésnap! ha jönnél, írj!
21-én meg: képzés (sport)
ma lesz egy bejegyzés is.
Történt most több minden, aminek a hatására elmerengek, meg-megállva: milyen trükkös is a sztereotípia, meg az ő felszámolása! Aki a társadalmi, tudatformálós vonalat szereti a blogon, annak jó estéje lesz. Bővebben…
Most megnézzük és szétszálazzuk azt a sok zavaros érzést, amit más emberek “váltanak ki belőlünk”, szóval amit átélünk meg amiken bosszankodunk, és amit ingadozó hangmagassággal mondunk róluk, amikor nem hallják.
Én is, természetesen. Bővebben…
Ismeritek ezt, hogy “én már”? Bővebben…
Majdnem becsuktam ezt a cikket, az első mondatbeli képzavar miatt:
Kevesebb bejegyzés, több edzés
, de aztán végigolvastam, és hát szellemes, szemléletes, “nagyon igaz”, “szívemből szólt”, “minden szavával egyetértek”, “te én vagyok?”, “pont így”, “osztom”,”magam sem fogalmazhattam volna meg jobban”.
Próbálj meg fekvenyomni és szelfizni egyszerre és töltsd fel a képet (hagyjuk, hadd dolgozzon a természetes kiválasztódás).
Hehe.
Leszámítva, hogy nekem nincs kedvem rendőrködni a sporttársaimon, normákat szabni a más közegből érkezőknek, mást preferálóknak, morális kérdést csinálni abból, ami nem az. Bővebben…
gerleéva, amint “nem bírja a véleményt”
pedig csak azt kérdezi: minek egymást direkt bántani?
Ma a szeretteid cikis húzásaira mutatok rá.
Azt hitted, minden oké, elfogadnak, lehetsz, amilyen vagy, amúgy is épp kijöttél abból, hogy gáznak érezd magad. Aztán egyszer csak egyben felemlegetnek mindent, mert ők “eddig nem akartak szólni”. Ez a manőver nagyon gyakori, és fontos, hogy átlássuk, vagy legalábbis legyenek szempontjaink a kezeléséhez.
Nagyon meg lehet döbbenni. Bővebben…
melléknvek sorozat 29.
-i képzős
a mutató névmás nagyon ritka előtag
Meg kéne már állapodni, itt volna az idő Az Igazi Értékeket Becsülni, azzal foglalkozni, ami maradandó. Lélek, tanulság, felelősség. Megbocsátani, összegezni, nem bánni a ráncokat, jóságos kezemen bőrkeményedés… én meg belevetettem magam az evilágiságba.
Minden másképp van.
Pocakot kéne ereszteni, itt az ideje. Feladni, hogy létezik ifjúság, friss tekintet és kanyar.
Lóduló gyomor.
Sejtek bizsergése.
Belelassulni a realitásba, átengedni magam a fizika törvényeinek.
Erre tessék. Bővebben…
M-nek és V-nek
Igen? Mardos?
Nagyon szemét érzés. Megaláz. És egyre rosszabb. Korrumpál. Hazugságra tanít és önfelmentésre.
Nem, nem a társad, és nem az a harmadik aláz meg, hanem a féltékenység érzése. Bővebben…
Kedves olvasóink, sűrű határidőkben, anyukám ápolásával, lakásügy-intézéssel, edzéssel telnek a napok. Féltémák, félbejegyzések, mire a végére érek, nem érdekes már (de a felét megírni terápiás hatású volt).
Kettőkor kelek, mert akkor van nyugi, fordítok, minimumra szorítkozom. Ez tök jó, mert sokat tipródni a kaján, az se fér bele, reggel néhány ketogén falat, míg a gyerekek dobozát összerakom — így diétázunk mink, háromgyerekes bloggerek.
Csütörtökön lesz egy éve, hogy elkezdtem a ketogént.
Minden rendben amúgy, ezek most ilyen hetek, ki kell bírni.
Lett meleg víz. Tavasz van. Író vagyok. Sportoló vagyok. Tanulok nem törődni másokkal, a vitázókkal, a másélményűekkel, a kíváncsiakkal. Nettó örömben, nem bocsánatkérve létezni.
És, időben szólok: lesz blogszületésnap, lesz egy nap… egy nagy nap. Ezúttal időpont is, helyszín is e-mailben kapható. Szombat este. Ismerkedjünk, együnk, táncoljunk, beszéljünk meg mindent.
Elsírtam magam, ahogy ezt leírtam. Írj! csakazolvassablog@gmail.com
És nevess!
Amikor örülsz valaminek, szenvedéllyel merülsz bele, tele vagy vele, rohansz a mámorban…! Felfedezed, sajáttá teszed, megéled és repesel. És akkor Bővebben…
Annyi minden eszembe jut, elvekről, testekről, trendekről, szóhasználatról, a netes összeszólalkozásokról. (Unalmas leszek: ezt már sokszor elmondtam, aktualitásokhoz kapcsolódva.)
Ez az issú most:
http://notarilona.com/a-media-szerepe-a-testszegyenitseben/
És akkor most stílusos leszek.
Drága Ilona, én annyira érezlek téged. A múltadat, a pályádat, az előítéletekkel való küzdelmeidet, a tested dús diadalát, és a hétköznapok nehézségeit, az egyedülálló anyaságot, felvételiző gyerekkel egyetemben! Bővebben…
A blogger néha a közjóról ír, vagyis arról, amit, felelőssége tudatában, annak tart, és ha elegen rezdülnek vele, akkor ez olyan objektív. Szoktak is helyeselni. Mi, akik úgy gondoljuk. Vannak katartikus pillanatok.
Máskor viszont az ízlésemről írok, vállaltan személyesen — hát miről írjak?, csak a sajátomról tudok. És nekem mindenféle apróságban is elv meg szempont van, tisztán akarok látni, megfejteni a világot és a működéseket az agyammal, hát arra van, elvégre. Engem nem igazít el, hogy mi a szokás vagy a trend.
Az olvasó, aki már korábban azonosult a blogger szavaival, bólogatott a felismerések között, ilyenkor megriad, összezavarodik. Szeretné, ha valahogy úgy esne, hogy ezekben a részletekben is egyezik a véleményünk: nekem is az tetszik, ami neki, és engem sem zavar, ami őt nem. Bővebben…
(nem hagytak békén írás közben, egyes mondatokat nem fejeztem be, bocsánat, most javítottam)
Nőnap volt, nagyon szerettem volna írni egy erőset, de net nem volt otthon, megfeszített tempójú munka van, másféle.
Máshol netezek, addig is.
Lesznek azért rendszeres posztok. Nem tudom, hány naponta, ahogy kijön a lépés. Jó? Fogok írni a giccsről és a nárcizmusról, például.
Én Bővebben…
Filóztam a minap, a már-tavaszban lobogván, melegbe feledkezvén, egyben borzongván, hogy én miért nem. Egészen biztosan tudom, hogy én nem. Elvből? Vagy fáradt vagyok csak?
Nem visz rá a lélek, például, hogy Bővebben…
Ennek a netes-kollokviális, kissé cikissé koptatott, vicc-eredetű idiómának van egy változata is, a “persze, mindenki hülye, csak te vagy a helikopter”.
És én most mindkét formát megkaptam a Dühösektől. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 