Most már úgy mondhatom, hogy több évre visszatekintek: örülök, hogy nem követtem a programot. Nem is tudtam róla, meghaladván jöttem rá, hogy a szocializációm üzenete nekem, lánynak/keresztény neveltetésűnek/tanárnak/anyának/mimég? a következő: Bővebben…
életmód címkéhez tartozó bejegyzések
az én karácsonyom
Hát… megtörtént. Csak behúzott. Pedig nem akartam, nem tettem érte, mi több, ellenálltam, mert annyira kötelezőnek, közhelyesnek és tékozlónak éreztem. Engem pedig irritál minden, ami nem valódi, ami melós, ám kiüresedett. Ami kifelé szól.
És mégis megtörtént. Hogy lehet ez, honnan jön ez, miféle entitás?
Nem úgy vagyok karácsonyszkeptikus, hogy másokat akarnék megszólni vagy minősíteni, hanem pontosan látom, hogy nekem mihez van (maradt) mostanra erőm, idegzetem, kedvem. Tehát nem póz, hogy “jaj, ne”, és nem másokkal kapcsolatos. Inkább a lélek sikolya, illetve a szabadsággal függ össze.
Már a hónap közepén is Bővebben…
nincs bajom a vegánokkal
Ez az a poszt, amelyben nyilvánosan is leteszem azt az örök kényszert és önnyomasztást, hogy jó ember legyek, használjak a világnak. Hogy valahogy kihozzam a pőre, nyomorúságos valóságból, hogy én mennyi mindent teszek a “jobb világért”. Ez olyannyira áthatotta a huszon- és harmincas éveimet, hogy zsarolható voltam vele, és iszonyú frusztrálttá tett.
Ma már el sem olvasom az ökotudatos magazincikkeket, hányok tőlük – két samponreklám között. Amúgy is, én 1996-ban tartottam ott tudatilag, ahol ők most se. Ők aktív lépéseket javasolnak: VEGYÉL lebomlós kutyakakizacskót, SAVE THE WORLD feliratú, cuki, csini, csajos pólót, hibrid kocsit, és újrahasznosított papírból gyártsd ám a sem nem szép, sem nem öko karácsonyi dekort. Fogyassz! Mit csináljanak, ez kell az olvasónak. Én passzív módon, nemfogyasztással csináltam, amikor még elhittem, hogy számít. És ez nem magazinba való.
Most is csinálom, amúgy, it’s a must, csak már nincs ideológiai heve. Bővebben…
apró örömök
Most eléggé álmos vagyok, csak felsorolom a kisebbeket és a nagyobbakat. Kissé elméletiek és közéletre reagálók voltak a posztok mostanában, kevés volt a személyesség és a konkrétum, kivéve az utolsót, amelynek történetmagját viszont nem részletezem (az önismeret fontosabb is). Szóval, mivel tölti mostanában Malacka a napjait? Bővebben…
annyi minden van, lett
Évi rendes szabadságomról ezennel visszatértem. Nem terveztem ezt a szünetet: életfordulat és megváltozott tudatállapot, valamint rengeteg teendő miatt alakult így, hogy nem tettem közzé posztot egy ideje. Írtam ugyan, mindig írok, de a sok szöveg, ötlet félbemaradt. Elsodort minden egyes nap, nem jutottam hozzá a nyugis, ám szenvedélyes, odaszánt leüléshez, Egy kicsit nem is bántam. Blogos történések, emberi viszonyok is letisztultak, megértődtek így, és a modorosságaimra, nem tökéletesen tiszta szándékaimra is rá volt módom látni.
De a szünetnek vége, Bővebben…
figyelemelterelés
Ami viszont nagyon megfogott ebben a könyvben: amikor az önismereti útján Kelsey rájön arra, hogy egész életében nem volt jelen a pillanatban, a valóságban: mindig énekelt, hallgatott, olvasott valamit, evés közben filmet néz, nyomkod, telefonál, elalvás előtt hangoskönyvet hallgat, belealszik. Kiskorában “musicalmániás”: ezerszer meghallgatja, aztán elénekli a komplett darabot a macskájának , “akinek nem volt választása”. Egyetemistaként filmőrült, mindig tele szívvel egy másik sorsban, másik életben – nem hagyja, hogy a saját élete legyen jelen a tudatában.
Csak ne kelljen figyelni arra, ami épp van. Az igazi ingerekre. Ringasd el magad.
Ismerős? Bővebben…
hogyan vetettem véget a táplálkozási zavarnak?
Most jön a nagy vallomás…
Rohadék egy címadás ez. Mindjárt elmesélem.
Itt van például Kelsey Miller, nagyon megkapó a csaj. Bővebben…
ki a bűnös, ne kérdjük
Ültessünk virágot.
Avagy: hogyan keletkeznek a fejünkben azok a képzetek, hogy ki a bűnös, ki az ellenség, ki okozta EZT AZ EGÉSZET, és mennyire van igazunk tényszerűen, és mennyire attitűdünk szerint, morálisan, amikor neheztelünk valakire.
Azért is jó a kilenc évesekkel beszélgetni, mert ők a lényeget kérdezik meg, elfogulatlanul, megalkuvás és félelem nélkül, és segítenek felismerni a saját tompaságunkat, vakfoltjainkat. Bővebben…
a régi énem
A régi énem, az olyan, mint ez a fotó, például, a montázs jobb szélén. A múltkor a hattyúsodottakból (kipillangósodottakból) tettem ki, de ez is én vagyok ám, tizenhárom évesen.
Jó, mi? Azért ahhoz a fejhez képest nagyon vigasztaló bármelyik későbbi képem. És volt ebből rövid hajú is, na, az az abszolút 0. Miért, miért pont akkor a legrusnyább az ember, amikor egyébként is olyan sérülékeny, annyira nem tudja, mi merre, ki ő, és még kémiát is kell tanulni?…
A régi éned, az olyan, hogy egyszerűen nem hiszed el. Azt se, hogy ilyen háttér előtt fotóztak akkoriban, hogy ilyen lehetett a hajam, szemüvegem, és tényleg el lehetett menni iskolába ilyen cuccokban. És túléltem, és nem vitt el az ízlésrendőrség, se a szüleimet (megjegyzem), és még csak nem is gyanítottam, hogy hol a probláma.
ELÜTÉS! Fanoknak jelöltem. Bővebben…
edzd az agyadat is!
Én mindig az Egészről beszéltem, és mindenről kíváncsian, innovatívan. Ezért sem értem, hogy miért kezdik rá újra meg újra a hisztis tiltakozást a sportos posztjaim kapcsán, és miért magyarázzák félre rosszhiszeműen. Az élet egészével kapcsolatban képviselem a kemény munkát, tudatosságot, igényességet, az elhivatott, nyafogás nélküli odaállást és derűs szemléletet. Nem trendi? Jobban tetszik a flabélos,a rázogatós gép, a powerplate? Vannak ám lelki-flabélosok is: instant, könnyű megoldások identitásra, közérzetre, kis levezetései a stressznek. Például a tagadás, a viszontvádaskodás, az inszinuáció.
Én azt mondom, ne nézz másokat, ne dumálj, ne magyarázd, ne tagadd, hanem végezd el a melót. Menj bele, a mélyéig, te magad, és szembesülj a maszktalan, csatakosan ziháló önmagaddal, azzal, mire vagy képes. Ismerd fel a mulasztásaidat, a romboló működésedet, ne kelljen mindig a férjed meg a rendszer hibásnak. Ne akard könnyen megúszni, elvitetni a balhét mással. Halovány régi fájdalmak miatt felszisszenni és leállni (de jól is jön egy “érzékeny még a térdem” kifogás, amikor már nehezedik a gyakorlat! Velem kitolt az élet: soha nem volt semmilyen sérülésem, így kénytelen vagyok csinálni. Ez itt egy metafora.) Ne akard lecsapni a kanyarokat, mert abban nincs tartás és öntudat, és az eredménye is halovány és zavaros.
Mindent akarok, minden téren minőséget és melót és flowt, nem csak izmot. És ami fájt 2014-ben, három éve, amikor kezdtem, az ma már nem fáj. Amit azóta csinálok, az megtanított koncentrálni, küzdeni, lehántani a fölöslegest, lényeglátni, megbirkózni a beszólogatókkal.
Nem is venném magam komolyan, ha nem így lenne. Egyszerűen nem lenne pofám beváltatlan fogadkozásokról, múló lelkesedésekről írni, csak azért, hogy “ide nézzetek!”.
Akinek ez sem jó (és mégis itt nézegeti, mi hír), annak semmi se jó. Annak magával van baja. Senki ellen nincs ez, amiről én beszélek, csak a tagadás, a hárítás, az improduktív működésmódok ellen.
Körülöttem, a túlzás nélkül mozgalommá vált edzős közösségben nincsenek szexiskedő, szezonális, rövidebb utat választó, hiábavalóságoknak bedőlő, csak a látszatért ügyeskedő emberek. Augusztus vége van, visszatértünk a nyaralásból, és a test formálása, a különböző tevékenységek kipróbálása, a közös edzés élménye, az egészség és a közérzet javítása pont olyan aktuális mindannyiunknak, mint januárban vagy áprilisban.
Most hozzácsapom az edzettséghez az attitűdöket és az agyunkat is. Tartsd fiatal, rugalmas, hatékony állapotban a tudatodat is! Váljon szokássá ez is, mert nem elég egyszer kipróbálni, aztán visszahőkölni! Maradj kíváncsi, eszes és játékos.
Ne lustulj el, semmilyen téren. Ne szűkítsd le azt, ami benned történik. Ha elereszted magad, akkor lassan alkalmatlanná válasz azokra a tevékenységekre, amelyek frisen, elevenen tartanak. Akkor az egész szenvedés, “minek ez?”, lefele tendálás, és ez pont úgy igaz a fejszámolásra, az esztétikus-gördülékeny kézírásra, mint a hídra és a futásra.
Egy kis lelkizéssel kezdem.
Tudatosítsd az igazi okokat. Mit miért mondasz, miért döntesz úgy, miért halogatsz, szervezel át? Hát arra a valakire most miért haragszol? Lehet, hogy csak kéznél van, és rátolod a frusztrációt? (Milyen felnőtté tevő élmény: nekem már nincs kit hibáztatni.) Mi a problémád pontosan? Mire vágsz, mennyire reális, mit teszel érte?
Őszinte vagy?
Nem mindig kényelmesek a válaszok. De nem élhetsz tagadásban. Magaddal muszáj egyenesnek lenned, különben belefúlsz a sok cafrangba, álmagyarázatba, és nem leszel eredményes. És ne a neten nézegess, ne pletykálj, ne kombinálj, viszonyíts annyit. Ne az ultrafutókat taglald szörnyülködve, ne érezz titkos “na ugye” elégtételt, amikor hirtelen szívhalál ér egy élsportolót, hanem menj el egy három kilométerre. Éld a saját életed!
fejben naplózni Bővebben…
életelvek negyven fölött
Életmód- és szemléletbeliek inkább, minimális filozófiával.
- Az első és megkerülhetetlen: az elég alvás. Aki nem alszik eleget, azzal nem is beszélek, adok neki egy kispárnát inkább. Egészen hülye rakciókat okoz, ha valaki krónikusan kialvatlan. Én csak tudom.
- Ami a testemet illeti, csak a nettó számít. Idomok, tapintás, bőr, látás, haj, fog és energiaszint. A díszítés nem érdekel, és az előnyös fotó sem. És az sem, ha félreértelmeznek, ezzel nekem nincs dolgom. Az idő az én furcsaságaimat igazolta, egy új irány hírnöke voltam. Most már egyetlen és láthatólag bevált módja van annak, hogy igazán jól érezzem magam, és csak ez számít.
- Nemet mondok. Nem bonyolítom a helyzeteket. És nem egótdombborításból vagy fanyalgásból mondok nemet, hanem mert tisztán látom, mi kell nekem és mi nem, mi a dolgom, mi nem. Próbálok józan, indulatmentes maradni, látni és méltányolni a másikat, de ha megérzem, hogy használnak, akkor nem megyek bele a helyzetbe. Nem kell nekem mindenbe belemennem, mindig és mindenkivel jó fejnek lenni — nem a barátaimról van szó, hanem azokról, akik a neten látnak. Nem teperhetek azért, hogy szeressenek, meg hogy jaj, mit gondolnak, mert én önmagam kiteljesítéséért teperek. Amivel mindenki jobban jár, mint ezekkel a felületes játszmákkal, amikor vonakodva tennék meg valamit, a jófejség fenntartása érdekben.
- Energia, erő, derű. Semmi nyavalygás, tiltakozás – bölcs elfogadás. Valami csendes őszi árnyalat, elmúlásközel, a tudat, hogy biztosan leszek öreg, hanyatló, de még ennél is biztosabban halok majd meg, sőt, azt akár holnap is, és ehhez képest ragyog fel a parti fűzfa, válik felbecsülhetetlenné egy illatos szél, a Julis hangja, egy érzet.
- Önfelvállalás. Ha tudom, hogy igazam van, akkor nem balhézom, de képviselem. Nem félek, nem elégelem meg, nem diplomáciázom, és nem nézem az érdekeimet sem.
- Inkább egyedül, mint kompromisszumban. Nem mindig bírom szervezésileg és háztartásilag, de van méltósága az egymagamságnak. Nagyon nem szeretem az érzelmileg kiszolgáltatott, pótlékokba csimpaszkodó viselkedést. Partner, barát, szex, gyerek egyike sem való élethiány ellen.
- Nagyon keményen, figyelmesen, kompromisszum nélkül írok, magas önelvárással, lesázmítva az örök eültéseimet, amelyeket megtanultam természetesnek tekinteni, tudom, hogy nem értelemzavaróak. Ha belemerülök, teljesen benne vagyok. Ez a tökéletesedés útja. Ugyanígy edzek: minél többet, amikor csak lehet, és akkor hajrá, nincs kifogás. Az edzés nem függőség, hanem az élet alapja.
- Agyat használni, tornáztatni, apróságokra is: évszámok, telefonszám fejben, odafigyelni nevekre, adatokra. Féllábas és keresztezett pózok. Kézírás.
- Minden másban csak a lényeget csinálni. Nem törődni szokásokkal, szerepelvárásokkal, de amit mégis muszáj, azt problémázás nélkül, felületesen elvégzem. Az a cél, hogy mindenki jól legyen, a többi nem számít. Véges az élet, az ízlés pedig skandináv.
- Kultúra, mégpedig film, könyv, kiállítás, lehetőleg eredetiben, könyvként és moziban. A pénztárcámmal is szavazok.
- Tudatosnak lenni a függőséggel kapcsolatban. Nem rácsúszni semmire. Engem cigi és alkohol, sorozat sose fenyegetett, hajrágás van, net és koffein.
- Komolyan venni az étkezést. Nem maszatolni kalóriacsökkentett szarokkal, egyszerűen azt enni, ami valódi, eleven, azt is mértékkel és minél ritkábban. Böjt. Én már soha nem leszek talán nem-túlevésre hajlamos, de amikor nem a kaja van a középpontban, amikor sodor az élet, akkor nagyon jól vagyok. A gyógyszer és a feldolgozott élelmiszer mekkora iparág. nemet mondok, ha lehet, egyszerűsítek.
- Úrnak lenni. Vagy indiánnak. Mindkettő fiú. Rezzenéstelenül állni a helyzeteket. Nem lehetek annyira lent, hogy csússzak-másszak, kenjem a felelősséget, alakoskodjam. Nem vergődünk alattvalóként, nem vádaskodunk, nem alkudozunk. És nem nehezítjük meg elvakultan más munkáját. Igaza van. akár van pénzem, akár nincs.
- Pénzen általában sem baszakodni: úgyis van, úgysincs.
- Semmi nívótlan, soha többé. Nem akarok jól járni, inkább nem veszek semmit hónapokig, inkább böjtölök, mint hogy rosszat egyek. Pénzzabáló üzemeket elkerülni széles ívben. Se ruha, se élelmiszer, se kávé, se háztartási gép ne legyen ócska. A befektetés mindig megérte eddig. Javítják bambuszom, hatéves mindjárt.
mindenki utálja az eminenseket
Mindenki utálja az absztinenseket, akik visszautasítják a gyanútlan, derűsen kollektív kínálást. Akinek végig kell hallgatni a mondatát, hogy ő nem, ő sosem iszik, mondja is az okokat, vagy épp nem, de pofát vág. Majd vagy hallgatagon feszeng a buliban, vagy korán hazamegy, de jól nem érzi magát, az tuti.
Akiket nem lehet rávenni egy jó kis meztelen fürdőzésre, mert ők és csak ők nem dobták le az ékszíjt. Mit lehet velük kezdeni?
(Amúgy mindig belemegyek, hogy na jó, ma este iszom egy kis bort, és meg szoktam bánni. Amióta ritkán iszom, nagyon nehezen tolerálja a testem. És ezen nem segít a minőség. Érdekes tapasztalat.)
Mindenki utálja a strébereket, akik Bővebben…
élni, félni, felélni, kidőlni, visszaélni, meghalni
miért ne relativizálj
Azt hittem, ezt a posztot már rég kitettem, de 90 százalékosan itt maradt a vázlatok között, pedig annak, amit most írtam, fontos előzménye. Az is jön, holnap!
Relativizálásnak nevezem azt Bővebben…
kinek higgy?
Egyszer már linkeltem, de inkább kétszer ezt a cikket az alter-egészségtémájú Páros kintorna blogról. Interjú Szendi Gáborral:
A te bajod, ha nem tudod kitalálni, kinek higgyél!
És ez nagyon fontos: nem más akarja, hogy “hiteles” legyen a szemedben, hanem TE akarsz válaszokat, és ezeket NEKED kell megkeresned. Bővebben…
csakazolvassa szabadságon
…ami azt jelenti, hogy a kicsik táborban vannak most, így nem ők szervezik a napirendet. Lehet hosszan edzeni, nagyokat aludni, pedikűrösnél bambulni, magasra hintázni, réten heverészni, filmnézős estéken duplázni, éjszakázni, ügyintézni. Kell is. Ugyanakkor nem rohanok, nem és nem: nem engedem, hogy napi többször kelljen percre pontosan odaérnem akárhová. Nem kelek vekkerrel, és nem hagyok félbe csetelést, könyvfejezetet, szimfóniatételt, posztírást, ha épp svunggal vagyok benne… mert pihentet, ha benne maradhatok, és meggyötör, ha folyton figyelni, menni kell.
Moziban nézünk filmet: semmi Amerika, két magyar, egy német–norvég–dán és egy spanyol az eheti adag. Vasárnap este A kertész titkát láttuk, amiből sok más mellett megértheti bárki, mit nevezek skandinávnak – mentalitásban, tabutörésben, női kinézetben, humorban. Az anyaság vajon vérségi, lelki kapocs, vagy puszta tudati dolog? Nagyon szép, lassú, haladóknak való film, és egy feledhetetlen arc, Ruby Dagnall:

Ebbéli felindulásomban, mivel tényleg elmentünk statisztának regisztrálni, vállaltam Bővebben…
…és te is kövér vagy
Számos kövér embert becsülök, őszintén szeretem őket. Nem a kövérség a gyökere a dolgoknak. Úgy látom, hogy a kövérség és a függőség is sajnálatosan gyakran jár együtt a tagadással, halogatással, projekcióval, mások bántásával, reményvesztettséggel, befordulással, önvigasztalgatással, alacsony standardokkal, elakadtsággal, önváddal és testi bajokkal is. És EZ AZ, amin szeretném, ha tudna változtatni az, akit érdekel, amit írok.
Mintha a női média körülbelül két éve rájött volna, hogy nyár elején mégis inkább a sporttal érdemes foglalkozni, az igényes-egészséges ételreceptekkel, és nem az önigazolással. Ezzel eladhatóbb a lap, mint a “mindenki szép” üzenettel, mert persze, mindenki szép, elismerjük papíron, de azért nagyon nem akarunk úgy kinézni. A magazinok már okosabban csinálják, úgy, hogy a testszégyenítetésre érzékenyítettek ne boruljanak ki. Azt elvégre ők sem tagadhatják, hogy a sport egészséges.
De a tipikus magyar nőnek nincs kedve sportolni. Egyáltalán, semmit.
Te hogy vagy ezzel? Volt fogadalmad? Ezt a strandszezont már elengedted? Kimondtad már, hogy idén is baszhatod? Elkezdted, egy kicsit egészségesebben, mozgékonyabban, csak aztán eltelt az idő valahogy, és visszakúsztak a rossz szokások? Bővebben…
mesélek nektek a cukorbetegségről
Tegnap az Egy Csepp Figyelem Alapítvány éves sajtótájékoztatóján jártam. Igen profi rendezvény volt: látogatóbarát, nagyvonalú, informatív és lenyeglátó. Erős Antónia vezette az eseményt, ő kezdeményezte az alapítvány létrejöttét, és szerezte első támogatóit is. Vendégként volt jelen Tarján Zsófi énekes és Tóth Vera, mindketten prediabéteszesek voltak. Mellettük a Magyar Diabetes Társaság elnöke és a támogató cégek (vércukormérő-gyártó, egy szűréseket szervező bank és egy biztosító) képviselői kapott szót.
Néhány döbbenetes adat:
Kempler Péter, a Társaság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egyénnek és társadalomnak milyen sokba kerül a cukorbetegség. Szenvedésben is, rettenetes testi állapotokban, korai halálban, pénzben is nagy teher.
Olyan kezelt beteg, aki kiváltott vércukorcsökkentő szert, 2014-ben 772 ezer volt, és akkor vannak még a gyógyszert ki nem váltók, meg a diagnosztizálatlanok is. Másfél milliósra becsülik a hazai cukorbetegek számát.
Tizenöt év alatt 71 százalékkal nőtt a 2. típusú (felnőttkori) cukorbetegek száma Magyarországon. 60 év fölött minden ötödik ember cukorbeteg. Bővebben…
amíg még megvan
Kedves olvasóm, komolyan szólok most hozzád.
Mindannyian csak azzal kalkulálunk, ami van. Így jár az agyunk, egyszerűen. Hogyan is képzelhetnénk el a meredek lehetőt? Azt, ami mélyen szunnyad bennünk? S a bajt se képzeljük el: se a hirtelen lereccsenést, se a lassú kopást, fakulást. (Ilyen az élet, ugyebár.) Ami csak lehetne, vagy amit lassan elvesztünk, azzal nem számolunk. Ki láthatja azt? Ezért nem általános a testünkkel kapcsolatban sem a preventív, megőrzésre törekedő szemlélet. Viszont hangos azok szava (panasza), akik aztán megbetegszenek. És érthető, ha a bajban már nem azt mondjuk nekik: tehettél volna ellene. Bővebben…
öt kérdés
min sírtál utoljára? Bővebben…


