nincs bajom a vegánokkal

Ez az a poszt, amelyben nyilvánosan is leteszem azt az örök kényszert és önnyomasztást, hogy jó ember legyek, használjak a világnak, valahogy kihozzam a nagyon is pőre, nyomorúságos valóságból, hogy én aztán mennyi mindent teszek a jobb világért. Ez olyannyira áthatotta a huszon- és harmincas éveimet, hogy zsarolható voltam vele, és iszonyú frusztrálttá tett.

Ma már nem így van. Ma már el sem olvasom az ökotudatos magazincikkeket, hányok tőlük – két samponreklám között. Amúgy is, 1996-ban tartottam ott tudatilag, ahol ők most se. Ők aktív lépéseket javasolnak: VEGYÉL lebomlós kutyakakizacskót, SAVE THE WORLD feliratú, cuki, csini, csajos pólót, hibrid kocsit, és újrahasznosított papírból gyártsd ám a sem nem szép, sem nem öko karácsonyi dekort. Fogyassz! Mit csináljanak, ez kell az olvasónak. Én passzív módon, nemfogyasztással csináltam, amikor még elhittem, hogy számít. És ez nem magazinba való.

Most is csinálom, amúgy, it’s a must, csak már nincs ideológiai heve.

Nos. Kérdésre írom, három hétig érleltem a választ. Nincs bajom a vegánokkal, pontosabban nem dühítenek, hanem nem foglalkozom velük. Ez a helyzet. Annak ellenére nem, hogy két nagy hullámban próbáltak vitára ingerelni, minden előzmény nélkül, pusztán a ketogén miatt.

Kevesen vannak, azért se. Illetve jobb, ha nem mondunk róluk, nekik semmit. Csak tapintatosan. Még a jehovákkal vagyok ilyen, és ugyanazért. Velük beszélgetni nagyon kellemetlen, és nem azért, mert ők kimondják az igazságot, hanem ugyanazért, amiért a revizionista atyafiakkal. Nem akarod megbántani őket.

Az emberek nem gyűlölik a vegánokat. Az emberek nemigen tudnak a vegánokról, sajátos, zárt világukról és luxusszempontjaikról. Mert az elv luxus.

A vegánság ugyanis nem-elhanyagolhatóvá, vagyis politikai tényezővé azokban a kultúrákban vált, amelyek annyira jóllakottak és annyira ráérnek, hogy lakosaik hatvanezres masináikon üdvözülten fabrikálhatják otthonukban a porízű zabtejet, ha nem épp hatrétegű csomagolásban vásárolják meg a szupermarketben, hogy aztán le is fotózzák és posztoljanak róla. Sehr praktisch! Vagyis pont azok sóhajtoznak mások önzésén, kegyetlenségén és bírvágyán, akiknek a társadalma a korábbi évszázadokban és jelenleg is a legtöbb erőforrást éli fel és bitorolja más társadalmaktól és a teremtett világból. Ahol mindenkinek kocsija van, ahol mindenkinek tele a hasa és menő, piros szegélyű farmere van, megengedheti magának, hogy elhízzon a tetemes gabonafogyasztástól, mert a számítógép előtt nem baj, és ahol mindenki dizájnkávézóban reggelizik, ahol aztán felháborodik, ha tartanak mézet, mert az is kizsákmányolás. Az ilyen országokban szórólap-papírnak több fa fogy, mint épületcélokra a harmadik világban. Az ilyen országok évszázadokig és módszeresen zsákmányolták ki a világot.

Én is ennek a világnak a részese vagyok, és akárhogy magyarázom, bambuszbiciklizem, meg nemautózom, hihetetlenül pazarló üzemekben (művészfilmek, papírkönyv, illykapszula, maratonfutás Norvágiában) lelem örömömet.

Hallgatok. Nem akarok vitázni. Nekem csalódás, ha valakiről megtudom, hogy vegán, és onnantól tartok tőle. Elég szomorú látni, hogy haragszanak rám személyes konfliktus nélkül is. Nem járkálok a világban ideológiai konfliktusra éhesen. Viszont nem félek nem-diplomatikusnak lenni, mert ez a felismerésem, hogy letehető és leteendő a világjobbítási téveszme, hogy ez az egész átverés és pótcselekvés, felszabadító.

A vitának, még ha bele is mennék, nincs értelme, mert a húsevésem nem állítható szembe a vegánsággal. Én nem meggyőződésből eszem húst. De nem is sodródva, nem azért, mert mindenki ezt csinálja, meg mert ez kapható a boltban. Nem gondolom, hogy nincs tudata úgyse a halnak, nem is szenved. Biztosan szenved valamennyire. A táplálkozásomnak nincs ideológiája, hanem optimum, többféle szempont között. A fogyasztói döntéseimben ma már alig van helye a világüdve szempontnak. Nem azért nem eszem szemetet, mert védem a környezetet, hanem mert fúj. Az optimumnak, egészségemnek, jó közérzetemnek, kényelmemnek, a reális árnak ára van, és az árat az fizeti, aki nálam kevésbé csúcsragadozó.

Kíméletlen, igaz? Te is így vagy vele ám, ezerféle kütyüd, GMO-s szójaitalod, távolról hozatott karácsonyi ajándékod közepette. Mindenki így van vele, a rendszer foglyai vagyunk. Icipiciket feszegetünk csak rajta, szinte nem is tétel a szelektív műanyaggyűjtés, a tanyasi csirke, az adalékanyagmentes savanyú káposzta a szomszéd faluból. Csendben szedegetem össze minden kutyasétáltatáskor az összes cigisdobozt, műanyag palackot és energiaitalos dobozt, reflexből gyűjtöm a kupakot a beteg gyereknek (azóta már kétszer is meghalt), és tudom: oly mindegy.

Jobb ezt tudni, mint letagadni. Egy kincsünk marad: a tudás. Hogy nem verjük át magunkat, és nem gondolunk megoldásnak, jövővíziónak az elképzelésünket, hogy aztán másokat basztassunk vele. A meggyőződések nem erre valók. Az ideológiákat viszont erre használják. És nekem ez büdös.

Vannak vegán ismerőseim, akik minden előzmény nélkül felvetik az ő helyes életmódjukat és a mártírságot, hogy őket milyen sokan bántják, és nyomatják az ideológiát. Nagyon kellemetlen. Te akartál kisebbségi lenni. Menőnek gondoltad! Ne sírjál.

Érzelmileg nem lehet megközelíteni a témát, mert az érzelmek félrevezetnek, szükségtelenül és ostobán provokatívak, a céljuk, de legalábbis a jól látható kimenetelük az, hogy a hagyományosan táplálkozók megbántódjanak, beszóljanak, és akkor lehet visszavágni. Ez értelmetlen.

Például ez a tartalom az érzelmekre akar hatni. Nettó zsarolás, mégpedig buta, gyermeteg fajta, mert antropomorf érzelmeket magyaráz bele az állatba, persze csak a “cuki”, erre alkalmas fajtákba, meg a kölykökbe.

Belenézek a fotó szemébe, aztán a kezembe temetem az arcom. Hát hogyan lehet valaki ennyire primitív?

A bocik* cukisága is, általában az állatok antropomorfizálása rettentő önös, éretlen gondolkodásra vall. Az állatok nem cukik, és nem arra valók, hogy minket szórakoztassanak. Hogy videóra vegyük a merőben természetellenes közegbeli, “vicces” viselkedésüket. A házikedvences videók is ízléstelenek.

A világ üdvét sokan, amúgy értelmes emberek oly illuzórikusan képzelik el, hogy csak abbahagynák a húsevést a népek, kavargatnák a lencsét kuszkusszal, és akkor megoldódna az állatok elleni kegyetlenkedés, a környezetvédelem. Hát nem. Ma az életben maradás a cél, miközben az egyenlőtlenség döbbenetes méretű és egyre nyílik az olló. Feldughatod a meggyőződésedet, nem válasz semmire. Pont a kis igényű, a világ erőforrásaiból arányosan, keveset igénylő népek nem vegánok.

Ez szerintem állati ciki, eredeti angolban is. Harcba hívják…? Légy szíves, ne képezz belőlem csoportot, amíg nem tudod, én miért így döntöttem. (Nem is fogod megtudni.)

Érdekesképpen én fel tudom fogni, hogy nem mindenkinek ínycsiklandó a szalonna, a hal, a steak.

A bacon az egyik fő jelkép, amivel harcba hívják a vegánokat. A zabálást, a dekadenciát és az önzőségüket szimbolizálja, ami pontosan az ellentéte az önzetlenségnek, a pillanatnyi vágyak kontrolljának és az áldozatvállalásnak, amire a vegánok törekszenek. A bacon az nagyon zsír! Igen, az. Egy darab zsír. A saját ürülékükben szenvedő állatokról levágott darab, szárazabb, mint az útszéli kutyaszar, rágós és szánalmas. Közben ezek az állatok olyan okosak, mint egy hároméves gyerek.

Az emberek rettenetesen önzőek és nem szeretik a változást. Különösen akkor, ha a változás áldozatvállalást jelent, vagy az azonnali “jutalom”/öröm elhalasztását.

http://veganinja.hu/az-emberek-gyulolik-veganokat-freud-segithet-megerteni-miert-1/

A megjegyzések többsége visszavágás a kéretlen térítésre és ideologizálásra, amit aztán elő lehet adni úgy, hogy titeket bántottak, általában bántanak, mindenki bánt.

A net nem a valóság. A trollok és a nickek nem azonosak az emberekkel. Ha nyilvános fórumokon hinted a gondolataidat, amelyek ráadásul provokatívak és kikezdik a status quót, akkor paranoiád alakulhat ki.

A kérdés az én tevékenységemben úgy merül fel, hogy bejelentkezik valamelyik cikk nyomán vagy a facebookos oldalon egy vegán, aki belefáradt, elakadt vele és nincs is jól. Itt jegyzem meg: nem csak az van, hogy nincs kedvem a szürkés, fura masszákhoz. Fontosabb, hogy a meggyőződéses vegánok már ránézésre rosszul vannak: vagy izomtalanul aszottak, vagy elhízottak, éspedig azért, mert nem az egészséges, melós, sokzöldséges-sokmagos verziót űzik, hanem az irodai fajtát, amire a német azt mondja, hogy pudingvegetáriánus. Sajnos, az anyám leépülésében is szerepe van annak, hogy soha nem evett húst (emiatt altatták túl az egyik műtétekor). Továbbá hiánybetegségekkel küzdenek, és rengeteg macera nekik a vegánság, aztán még kétszer ennyi energiát tesznek abba, hogy érveljenek, magyarázzanak, védekezzenek – és láthatólag élvezik.

Vannak, akik esetleg nincsenek nagyon rosszul az állati eredetű fehérje és zsír nélkül. Közülük egy = 1 olyat ismerek, aki kicsattan és komoly sportoló.

(javítva. ment az árulkodás 🙂 )

Szóval, én egy ilyen kérdezőnek biztosan nem fogom azt mondani, hogy egyél még több növényt. Nem működik, és nagyon bele lehet fáradni.

Nem akarom azt mondani, hogy a húsevés nem fáj a földnek, mert fáj.

Nem akarom nekik megmagyarázni, hogy ők is szennyeznek, ártanak (amúgy is nyilvánvaló). Nem mitizálom, esztétizálom a húsevést, hogy ősi meg vadász meg rituális. Nem poénkodom a disznóvágáson, nem magyarázom, hogy ezek az állatok ezért élnek, és hadd szóljon, de vicces (ezt G. csinálja, “ja, vegán? hát akkor én eszem kétszer annyit, emiatt állat ne maradjon életben”). Viszont nem dőlök be a giccsnek, és nem tanítom giccsre a gyerekeimet. A giccs ciki. A giccsnek még értelme sincs, ellentétben egy marha levágásával.

Van olyan barátom, aki a Testről és lélekről után hosszan nem evett húst. Én viszont a film után megnyugodtam, hogy csak ennyi a halál. A tartás elég kíméletlen, de a leölés nem rítus, nem vergődés, nem pálinkától homályos sintér kergeti a visító jószágot. Minimális szenvedéssel jár – épp attól, hogy ipari. Ha ilyen egy modern vágóhíd, ezzel a résszel jól állunk. Nem humánus, de az állat nem humán lény.

Becsülöm, ha valaki szeretné a világ mindenfajta szenvedését csökkenteni, ezzel kapcsolatban nincs bennem cinizmus. Csak ne legyen nyomasztás belőle. Mert szerintem az egészségi rész hatalmas önbecsapás, és ha nem egészséges, akkor nem tud morális lenni.

Nem biztos, hogy én nagyon jó ember vagyok. Ha gondolkodsz és őszinte vagy, ha nem félsz a valóságtól, ha elegendő minőségi irodalmat olvastál, akkor nem is az az elsődleges, hogy konvencionális értelemben, mások normáinak és szempontjainak megfelelve jó legyél. Amióta nem akarok olyan nagyon jó lenni, mutatni, hogy jó vagyok, jobb ember vagyok.

 

* Bari, nem boci, oké.

45 thoughts on “nincs bajom a vegánokkal

  1. Nekem sincs, és tetszik, hogy ezt behoztad – igaz, sejtettem, hogy pont neked nem _bajod van velük_, csak szimplán egy más világ.
    Eggyel nem tudok mit kezdeni: ha valaki ezt a – különben alapeszmeiségét tekintve rokonszenves – irányzatot vonalas, militáns módon adja elő (dögevőzik, nácizik, mindent a legrosszabbal magyaráz), elég hülyén bírok nézni, mert én se próbálom meg az ő életvezetését a lehető legrosszabb hiszeműen, mindentudóan kifordítva értelmezgetni meg elemezgetni. Miért tenném?
    Rengeteg döntésből és változóból áll egy élet.
    Emberem nem harcias, de azért prédikálásra hajlamos vegán ismerősére is annyit tudtam reagálni, hogy ez tök jó, de ha az emberek csak egyszerűen elkezdenének a saját fejükkel gondolkodni (ami nem azonos azzal, amikor valaki arcoskodik, hogy őőőő aztán már tényleg, és annyira mondja, hogy elhiszi), és egyénileg eldönteni, hogy mi fér be a kötényük mögé, mi nem. Például: nálam youtyúk igen, öko-akármi igen, vendégségben külön rettegve rendelés nem, mert én pl nem undorodom a hústól, csak nem akarom saját kiskezemmel, háztartásom büdzséjével támogatni az ipari állattartást úgyhogy én itthonra nem, vagy nem olyat veszek, vagy ritkán. Ha a vendéglátóm viszont elém teszi az oldalast, nem sírva eszem és nem rögtönzök mellé hegyibeszédet. De még a férjemet se baszogatom, hogy Ausztriából ne hozza haza a kecskesajtot meg a kvarglit. Viszont nem érzem kötelességemnek mindennap húst rakni az asztalra, mert tanultam környezettant.

  2. Gyerekként voltam falusi disznótorban. Jártam üzemlátogatáson a helyi húsüzemben. Persze akkor szünet volt, de megmutatták a kábítót, a helyet, ahol leölik az állatokat stb. Nekünk meg az járt a fejünkben, hogy de jó lett volna, ha kapunk a kész termékből, a kolbászból.
    Itthon a fölösleges kakasokat szoktuk levágni. (Én fogom az állatot, barátom vágja el a torkát.) Fél perc vagy még annyi sem a haláltusa. Nem élvezkedésből csináljuk, egyszerűen a sok kakas teher a tyúkok számára, szétrúgják a hátukat stb. Aztán persze megesszük a megpucolt, feldarabolt kakast.
    A vegánság a sznobság egy formája. Ha valakinek ez a fixa ideája, ráhagyom. Én szeretem az abált szalonnát. Télen különösen finomnak találom. És nem okoz lelkiismeret furdalást, hogy a disznó olyan okos mint a kutya. Problémás lenne házi kedvencként tartani egy 200 kilós hízót.

  3. ‘ha nem épp hatrétegű csomagolásban vásárolják meg a szupermarketben’

    Vegán kaják termelik a legtöbb szemetet az előkészített élelmiszerek közül. Nagyon durva, mi megy abban az iparban.

    A másik, amit már biztos leírtam itt, hogy hátam mögött hat év tapasztalattal angolszász környezetben ki merem jelenteni és vállalom hogy általánosítok és sztereotíp vagyok, de a vegánok a legkellemetlenebb, legfrusztráltabb és legagresszívebb vendégek. Értem, hogy problémás az életük mert a túl forró szójatej csomósodik, a nem elég forróból meg nem lesz szép tejhab a macha capuccinón, és hogy a sima tejes kannába öntött zabtej már nem vegán többé. De ennyire sok rosszkedvű és ellenséges emberrel más egyéb szubkultúrában nem találkoztam.

    ‘Nagyon kellemetlen. Te akartál kisebbségi lenni. Menőnek gondoltad! Ne sírjál.’

    Igen.

      • Hát még ha rigolyás, és eközben jogvédő-asztalverő-frissöntudatos és elkényeztetett fogyasztó is! Annyi valódi baj van, egy kis kedvesség sokat segítene…

        Kávára éhes…?

      • Az eredeti felvetést (sok vegánból eleve árad a kekeckedés, önmagába visszaforduló problémagyártá, mégaszarisbüdös-mentalitás szorozva missziótudat) értem, viszont az éhséhhez ennek minimális köze van. Az a sztori jut a felvetésedről az eszembe, amikor a kolis menzán lerogyott mellém 160 centis filigrán pattanóbolha kolleganő egy akkora rántotthússal, mint a fejem, belebámult a tányéromba, majd teátrálisan megkérdezte, hogy “teettől jólllax???” (valami főzelék volt pirított szöcsk… izé, hagymával). Na, szerinted? Ott ültem, mint egy nagy barom lombevő és néztem, hogy hámáméne. Szóval a frusztráció oka inkább a küldetéstudat lehet, meg, hogy ezek az emberek kizárólagosnak gondolják az emberségről alkotott felfogásukat, módszereiket stb. Nem is a vegánság, hanem a merevség, a “sznobéria” (?), az egyféleség kényszere miatt.

      • csak aki cukorhintán ül, meg aki vegán 😀
        A mi vendégeink általában kávéért jöttek.

  4. Nem minden vegán ideológia miatt az.
    Én 18 éve nem eszem húst, undorodom tőle, nem is tudom megemészteni, valamiért hányok tőle. Ez nem ideológia, inkább fiziológia.
    Amikor szoptattam a kisfiamat és kiderült, hogy tejfehérje allergiás, vegán lettem. Arra az időre. Szenvedtem, de nem csak testileg, hanem az ilyesmi megjegyzésektől. Mintha minden vegánra ez vonatkozna.
    Nagyon sok bántást/cinikus megjegyzést kapok azért is, mert nem eszem húst. Mintha ez önmagában fenyegető lenne és bűn, pedig senkit nem győzködtem erről, sőt!
    Szóval csak szeretném jelezni, hogy nem mindenki önként lesz kisebbség.

    • Igen, a te vegánságod nem az, amiről írtam, nem írtam erről a verzióról. Ne vedd magadra.
      Tőlem biztosan nem kapnál megjegyzést.
      De elég sokan élnek vissza a toleranciával, és kötözködnek, meg érzik magukat alap nélkül eköülcsileg felsőbbrendűnek, szar érveléssel, tévhitekkel, nulla ismerettel is.
      És én nem bírálom azt, aki nem bírja megenni a húst, vagy valami allergiája, érzékenysége van. Az étkezés magánügy.
      Sőt, az ideologikus, politikai, közügy-vegánságot sem bírálom, amennyiben tényleg világjobbítás, szenvedéscsökkentés a célja, és nem pótcselekvés, és nem provokálnak meg basztatnak vele másokat.

      • Na meg akinél elvi a cucc, az se kötelezően kell baszogassa vele a többit, és ebben az esetben (mármint ha nem csesztet) tök jó, szimpatikus, hogy tisztában van azzal, hogy neki is van felelőssége a rendszerben. De ez a fajta felnőttség megint nem búvalbaszott moralizálás, különlegeskedés vagy világüdve-para és pláne nem erkölcsi gólyaláb (vagy magasles, by Barok Eszter).

      • Addig gondolkodtam, mit írjak, amíg leírta @calealenta. Felőlem ehet bárki sztéket, ganodermát, zabtejet vagy olajban sült szöcskét, nem tud fogalkoztatni. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a vallásos felsőbbrendűség, a panelek, a méricskélés. Imiszomszéd néha megpróbálja rámnyomni a bűntudatot, minthogy a hústnemevők magasabb szintű, jobb emberek, de szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy elküldjem ilyenkor a picsába. Nem a húsnemevése, hanem a pökhendisége miatt. Más: a világ üdvéért zöldre váltott ismerőseim, akiknek minden második publikus megnyilvánulása az, hogy menthetné(n)k meg a bolygót, fennen hirdetik a nemfogyasztást és kedvenc időtöltésük a mások által elhajigált műanyag palackok szedése, ugyanez a kategória. Felszedem én is, de soha nem lesz ez a kedvenc időtöltésem, inkább kényszerű kötelességnek érzem, ami bosszant. Nagyon remélem, hogy leüt valaki egy szívlapáttal, mielőtt kellemetlen és kirekesztő apostolává vélnék bármilyen eszmének az önálló, kritikai gondolkodás és az élet mélységében, árnyaltságában való megélése helyett. Nyilván mindezt a magam szintjén, remélve, hogy ez még nem az… Meggyőződéses vegánokkal kicsit oyan élmény számomra beszélgetni, mint Jehova tanúival. Egy ponton beúsznak az előre gyártott panelek, amivel nem tudok mit kezdeni, és feladom.

      • “a hústnemevők magasabb szintű, jobb emberek.” ez így van. Csak ki nem szarja le?

        Főleg ha emellett szar a közérzete, egészsége, és öt fekvőtámaszt nem bír szabályosan megcsinálni?

      • Igen. Nagyon elgondolkodtam ezen a poszton, mert nekem is van ezzel dolgom, hogy nem akarok elkényeztetett istenverése lenni, akinek útját kiégett szemű nyulak (kozmetika), térdig trágyában álló marhák, szemétként eldobott csibék és borjak (hús, tej, tojás), valamint a szikkadt, kizsarolt pusztaság (növényi kaja, szállítás) és szeméthegyek (fast fashion, csomagolóanyag) jelzik, de azt is tudom, hogy ebből vagizási ürügyet gyártani és belefulladni a meddő moralizálásba többet árt, mint használ. Fun fact: pont most fedeztem fel Serj Tankian munkásságát a maga teljességében, és pont azért nem tepertem érte eddig annyira, mert sokáig olyan paposnak éreztem. Nem tévedtem nagyot, valóban van a prédikálásra egy hajlama, nem is kicsi, de humora is van mellé arányosan, úgyhogy még nem untam meg. Off vége, aki agyfaszt kap Tankiantól, nem látta ezt a bekezdést😉

      • De hiszen téged ezekről, a kiégett szemű nyulakról informált a hatásvadász média. Meanwhile, kínai kisgyerekek szemét is kivájják simán transzplantációs célra.
        Mindenképp a rendszer része vagy, nagyon keveset mozdíthatsz egyéni döntésekkel, és embertelen lelki meló ellentartani, megmagyarázni, érvelni (bár van, aki élvezi ezt), hogy te nem kérsz olyan bontbont/sampont ajándékba se, mert…, illetve konkrét fizikai meló és sok pénz felhajtani az etikus termékeket és utánajárni. Mondjuk ha megvannak a bejáratott helyek, az oké, de mindenképp drágák.
        De a legtöbb “etikus” terméken az etikusság csak egy címke, egy vásárlót megnyerő érv, nem igazi meggyőződés.
        Évekig gyűjtöttem az illys kapszulákat, hogy majd valaki csinál belőle ékszert… megpenészedtek. Jártam biciklin baráti találkozókra, csörömpöltek a fémdobozok, lehet benne sütit tartani. Én nem dobom ki! Úristen! Mai eszemmel az egész kávézást hagynám inkább a picsába, mint hogy ilyenre pazaroljam erőm, időm, tudatosságom.
        Vö. még: “A szeméthegyek szörnyűek, de nem rosszabb ugyanez a saját nappalidban?” Nekem elég volt ebből az egész kínlódásból.
        Ha tömegesen teszik a fogyasztók, akkor van elmozdulás, de az elmozdulást sokkal inkább a piac szeszélyei határozzák meg.
        Például Frei írja a hihetetlen modoros café frei-es sajtótermékében, hogy sorra zárnak be a mérgdrága cipőt, ruhát, táskát árusító boltok, mert ma már nem költenek a jómódúak sem 120-170 ezret egy dizájncipőre. Helyette ugyanezek a cégek, vagy egymást felvásárolva, luxuskávézókat és -reggelizőhelyeket nyitnak…

        Utánanézek majd a figurának, nem hallottam róla.

      • Annyit tudok tenni, hogy mindenféle para és görcs nélkül amiben épp eszembe jut/tudok olyan alternatívát, abban a “békéset” választom, vagy legalább kevesebbet. Ennek ötezer oka van, amiben egy az, hogy ebben a világban, ezen a földön élek. Mindent nem tudok megoldani, ez így van, tikket meg nem akarok ettől kapni, mert attól még a rendszertszintű nagy szar megmarad, csak még nekem is rossz lesz a tetejébe. Nem egy egyszerű téma, se zörgő moralizálással, se totális leszarással nem célszerű kezelni. Viszont ahhoz gondolkodni kell.nak az elismerése mellett, hogy egy nagy rendszer részeként vagyunk jelen akkor is, ha személy szerint nem veszünk be minden hülyeséget és nem szavaznánk Trumpra (bummm, mondtam valamit, bármelyik nagyszájút mondhattam volna, csak ő még bombázik és klímatagad is).

      • Igen, ez teljesen vállalható célkitűzés.
        Meg az olyan cikkek is, hogy tíz apróság, amit megtehetsz az élhetőbb világért.
        Csak a zsarolás, béna érvelés ne legyen. Feldühít, amikor leegyszerűsítenek dolgokat és hülyének néznek.
        Most Emma Woolf (VWoolf-leszármazó) anorexiáról szóló könyvét olvasom, és erős a gyanúm, hogy a hús- és zsírpara miatt sem boldogul. És ettől is ideges vagyok.

      • el nem tudom kepzelni Serj Tankiant, ahogy predikal. nyaron voltunk egy koncerten es nem tulzok, egy budos szot nem szolt a kozonseghez. de annyit se, hogy az elejen sziasztok, a vegen csa. semmit.

      • (és lenyűgöző volt. csak kiállt a kis decathlonos pulóverében, és énekelt. semmi jófejkedésre nem volt rákényszerülve, a közönség így is imádta, a zenéje így is mindent vitt.)

      • Nem úgy értem, hogy sokat beszél, hanem, hogy politika, környezetvédelem, mindig van valami közéleti téma, amivel foglalkozik, és akkor dosztig arról van szó, amíg meg nem érted. És amit ő tud nagyon tiszteletreméltóan és szimpatikusan elővezetni, de anno, amikor kisebb volt az agyam, leragadtam ott, hogy didaktikus. Na, most meg ugyanaz, ami anno “jajjmán nerázogass ébrenvagyok” volt, az most “hű, tényleg, hű de érdekes, hol a többi?”. Azt nem tudom, hogyan ad elő, még nem voltam koncertjén. Egy 2017-es koncertfelvételt szoktam hallgatni, amin a SOAD-ban frontemberkedik ötven(?) évesen. Na mondjuk duma ott se nagyon van, egy-egy viccelődés, Aerials végébe beleénekelve, hogy “we love you”, meg még egy-két ilyen, de azon kívül nagyjából semmi kommentár.
        Kicsit gondolkoztam ám, bedobjam-e a nevet. T. i. passzol is ide, de nem is – igen, mert pont most találtam meg, és a közéleti dolgai is megfogtak, és nem, mert itt ritkán szoktak “más emberekről beszélni”, pláne híres emberekről.

      • Viszont kurva jó a zenéje. Aki roppant idegesítő ebben a kategóriában, az Morrissey, aki lassan ott tart, hogy csak vegetáriánusok mehetnek el a koncertjeire.

      • Jajaj, na őt nem ismerem, de ezek a vonalasságai valamilyen formában hozzám is eljutottak, úgyhogy valahogy nem is lesz a kedvencem.

  5. Olyan érzésem van a poszttal kapcsolatban, mintha beszélgettem volna valakivel, akinek tök jó gondolatai vannak, de mégis irritál egy kicsit, vagy a fene se tudja, talán csak nem ismerem eléggé, de várjunk csak ebben szerintem totál nincs igaza, vagy csak nem vitte végig a szálat?

    Nem vagyok vegán, talán vegetáriánusnak lehet hívni. Ettem a kolbászt zsírral, meg pálinkával a friss hagymás vért, nem volt ezzel gond. Azután fogtuk magunkat, hogy a városi sok eszünkkel megyünk vidékre, mert ott a tuti. (nyilván nem…) Tartunk kecskét, disznót, meg mindent, ami a szótanulós kis könyvecskékben szerepel. Ok, zsiráfot nem. Addig jutottunk, hogy tyúkok, kecske, sajtkészítés. Ez utóbbiból egész jót. De a harmadik évre besokalltunk. Vegytiszta érzelem. Megismered az állatokat, ők is téged. Saját egyéniségük van. Elléskor az egyik hozzád bújva ordít vajúdás közben, a másikból a megfulladt gidát kell kihalászni, hogy az anya és a másik két gida túlélje, és a végén együtt örültök annak, ami megmaradt. (legalábbis ezt képzeltem) Ha szar hangulatban ülsz be az udvarukba, másképp jönnek hozzád, érzik a hangulatváltozást. A nyomorult kis gidák meg pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a kiskutyák, utána egy nap jön Zsolti a hentes, ledarabolja őket, te meg szedegetheted össze azokat a buksikat, amiket pár órája még simogattál. Ehhez bizony közel lehet kerülni érzelmileg, és talán csak az nem jár így, aki tudatosan elnyomja magában. De a lényeg, hogy ezen a tapasztalaton tovább szocializálódva oda jutottunk, hogy nem akarunk húst enni. Iparit már régóta nem – annak egészségügyi, környezetvédelmi és etikai oldalai miatt sem -, sajátot meg azért nem, mert máshogyan nézünk rájuk.

    Rám tartozik e, ha más húst eszik? Nem. Egészséges e húst enni? Az biztos, hogy van olyan hús, amit nem az, és ez a tömegtermelésben előállított hústermékek döntő többségére igaz. Tény, hogy hús nélkül nagyon csinos hiánybetegségeket lehet begyűjteni, de az is, hogy ugyanígy lehet teljes értékűen táplálkozni.(vegánként nem vagyok tuti biztos a sokat emlegetett b12 miatt, de tojás és tejtermék fogyasztásával igen) Mivel nem így nőttünk fel, és nem is ez az uralkodó nézet, nehezebb ,több odafigyelést és sok tanulást kíván. Cserébe tágul a látóköröd és kreatívabb leszel. Na és, az ő egészsége, nem? A fogyasztás igen, az előállítás nem. Az antibiotikumok túlhasználata miatt kialakuló rezisztens baktériumok, a kielégíthetetlen igény miatti föld túlhasználat, a … itt még pár dolgot fel lehet sorolni, de biztos vagyok benne, hogy ezeket te is tudod. Szóval – közvetve – az én egészségemre is hatással van, ha valaki naponta tolja magába az nagyipari szart.

    Akkor senki ne egyen húst, és jöhet happy end? Nyilván nem. Ahogy te is írod, a vegánok is komoly gyomrosokat visznek be az ökoszisztéma egyensúlyába. Én magam a panelvegán és a vérvegán kifejezéseket szoktam használni azokra, akiknek fogalmuk sincs a legelemibb környezeti-társadalmi összefüggésekről sem -nem eszek mézet, mert a méheket kihasználják, és az amúgy is a hányadékuk, fúj vs. a pálmaolaj klassz, a spanyol rabszolgamunkával termelt téli paradicsom klassz, stb. -, vagy éppen az autópályán szélvédőre kenődött rovarokért aggódnak, és lenáciznak, ha lovagolsz. Igen, ők általában tévedhetetlennek hiszik magukat, térítenek, arrogánsak és agresszívak a szelídség és a szeretet nevében (ööö, honnan ismerős ez?!), legtöbbször városlakók és konzumidióták.

    Ideális volna – ha-ha-ha -, hogy mindenki, aki húst akar enni, hozzájusson legeltetett, vagy vadászott húshoz, és arra nem napi üzemanyagként, és főként nem alapvető jogként tekintene, hanem egyfajta különleges, megbecsülendő csemegeként.

    Szóval igen, igazad van, hogy ne baszogassa senki a másikat. Viszont beszélni kellene. Ahogy mondod, a tudás kincs. Ebből minden oldalon deficit van.

    • “mintha beszélgettem volna valakivel, akinek tök jó gondolatai vannak, de mégis irritál egy kicsit, vagy a fene se tudja, talán csak nem ismerem eléggé, de várjunk csak ebben szerintem totál nincs igaza” ezt sokan benézik ám, azonnal közelinek és intenzívnek, ráadásul szimmetrikusnak is érzik a kapcsolatot. Emberek, akiket én nem látok, csak pár sort írnak. Ez irreális, és innen nyomasztó. szerintem várj még egy kicsit, ha adsz neki időt, esélyt, megérted jobban. Több előzménye van a dolognak. Vagy persze nem tudom, nem kell, nem baj, ha nem.

      “Ideális volna…” – igen. És nem irreális. Nem csak kivenni kéne a rendszerből, hanem vissza is tenni. És nem csak négylábúak vannak, nem csak nagy vízigényű, legeltetett állatok. Van hal, ízeltlábú is. Vadmadár, vad, túlszaporodott vad, rengeteg.

      Az információ kincs, igen, van is bőven. De majd utánaolvasok, semmiképpen nem magyarul, mert ez egy iszonyat. Velük van bajom, de nem a vegánságukkal. Az Egy csóró vegán naplójából vannak az idézetek, és nekem ez kolera, pestis. A rámtukmálás, a vitakényszer, az ürügykereső feszültségfüggés. A két belémkötés pedig intelligens emberektől érkezett, ismertem őket, jóban voltunk, és dühöngtek és kioktattak, csak mert itt olvasható, hogy az én életmódom, egészségi állapotom bizony a növényeken alapul.

    • Ezt nem írtam végig, mennem kellett a kölkekért.
      Egyébként meg miért kéne nekünk egyetértenünk _minden_ pontban? Miért idegesítő, ha van, amiben nem? És miért nem érték, hogy a többi behúz és leköt: Ez tök igazságtalan ám.
      Mi ez az azonosulásvágy? Nagyon intenzív, nagyon nyomasztó, és másokon is látom. Az imperatívusz, hogy mindenben azonosan kell érvelnünk és azonos eredményre jutnunk, mert ugye egy igazság van.
      Ha publicisztikát olvasol, akkor is ez van?
      Én büszke vagyok arra, hogy a véleményem egyedi, megtorpantó, éles reakciót vált ki, megfog. Ettől innovatív. Van benne tudatosság, csak azt teszem ki, amivel újat tudok mondani, és nem bánom, ha nem értenek egyet, sőt, azt se, ha nem szeretnek. Az együtt bólogatás nem túl igényes és termékeny valami.
      Én azt látom, hogy sok olyan árnyalat van, amit egyesek nem gondolták át, dolgoznak a közhelyek, hiedelmek, máshol jhallott konzervek, és arra mondják, hogy nem értenek egyet. Nagyon kevesen gondolkodnak valóban önállóan.
      Sokszor az van, hogy magamról állítok valamit, ami pedig tény (“nekem a rengeteg edzés megváltás volt”, “nagyrészt állati eredetű tápláléknak köszönhetem a kirobbanó formát”), és mivel őrá az nem volna igaz (vagy nem hiszi el, esetleg nem próbálta), azt mondja, nem ért egyet. De ki beszélt róla?
      Vagy nem értik a megfogalmazás árnyalatát vagy kontextusát. Kognitíve, vagy nyelvileg. Ó, hányszor vitatkoztak már a jelöletlen Örkény-szállóigékkel, József Attila-idézetekkel amúgy művelt emberek…
      Vagy tényleg nem értenek egyet. Ilyen elvi, nagy léptékű dolgokban, mint a világ üdve, táplálása, állattartás, a buzgó vegánság, elég nehéz látni, hogy mi lenne, ha, mi lett volna, ha.
      A legtöbben meg csak simán sértődöttek, mert vegánok, ez identitás és közösség, és már ahhoz keresik a bizonyítékokat.

      • Érdekes és meggyőző. Na de kapitalista, és a kapitalista logika nem a tudatos “csak azt veszem, amire szükségem van” álláspontra épít, hanem nagyon erősen a gagyira, a csillogóra, az üveggyöngyre és a tudat befolyásolására. Arra, hogy amikor kitaláljuk, mire “van szükségünk”, isznyú pökhendiek vagyunk, és leszarjuk, hogy a teremtésnek ez mennyibe kerül. A következményeket. Az egyenlőtlenség problémáját meg biztosan nem lehet azzal elintézni, hogy “senki ne mondja meg, kinek mennyi jár”, meg hogy “a fizetőképes kereslet honorálja a teljesítményt”, mert tudjuk azt is, hogy a piacot hogyan befolyásolják az etikátlan rekámok, akár a rabszolgamunka, a monopolhelyzet, a tömeggyártás, és hogy az externáliákat meg nemigen számolják bele a költségekbe.

    • Nem vagyok vegán, vegetáriánus se. Az “ideális lenne…” bekezdés fogott meg, valami hasonlóra jutottam. Illetve, hogy van különbség a “panelvegánok” meg a Kobak által kifejtett nézôpont között. Szerencsére ismerôseim között nincs térítô vegán (vagy térítô akármi), mindenki a saját lelkiismerete és egészsége táján söpröget, mint ahogy én is.

      • Facebookon se lelkesedik irritáló, bűntudatkeltő tartalmakért? A húsevő személy sima létezésétől nem érzi, hogy vita van? Akkor jó.

  6. Anno allergia miatt voltam vegán, aztán elmúlt, mintha gyíkká változtattak volna – ez arra nagyon jó volt, hogy (toleráns legyek) leszarjam, ki mit eszik, mikor és hogyan, cserébe nekem se szóljon be senki. Ha nekem kell főzni rá, akkor szóljon előre, mindent tudok, mindent IS.

  7. Nekem két húgom vegán, az egyik már eszik valamennyi húst, muszájból, mert a növényi alapú cuccok közül sokra allergiás és végül szinte semmit nem ehetne. A másik viszont iszonyatosan sokat költ ételre, és mindent igyekszik otthon alapanyagokból megcsinálni, mert ugyanúgy van mint én, aki inkább ketogén vagyok, hogy a tartósítóktól fáj a hasa és az a tuti, amit otthon csinálsz magadnak. De nem cseszegetjük egymást. A családi összejöveteleken meg kétféle étel van és többnyire mindenki megcsinálja magának, hogy ne anyának kelljen. Meg lehet oldani családon belül is. Működik. Amikor viszont egy facebook csoportba, ami kisbabás csoport volt valaki elkezdte megosztani ezeket a képeket, beleégett a retinámba, hogy egy éhhalál szélén álló kisfiú próbál szopizni az éhhalál szélén álló lógó bőrből, ami az anyja melle a másik meg arról szólt, hogy a nagyüzemi állattartásban milyen hamar elveszik a tehéntől a borját és legyen mindenki vegán mert a világ másik felén a mi húsevésünk miatt éheznek és azért kínozzák a bocikat, mert mi tejet iszunk. Nah ez nagyon durván kiverte nálam a biztosítékot. Az arcomba tol olyasmit, amivel nem tudok mit kezdeni, csak kínoz vele, mert lassan egy év távlatából is pontosan emlékszem mindkét képre.

  8. (ú, agymi, te milyen intellektuális és érző lény vagy, nahát!
    hogy eddig csak az agresszív basztatásban élted ki magad, és olyannak tűntél, mint egy sáros cipőtalp?*
    és emögött egy igazi művészlélek van?
    és most már bevágódnál?
    na, mindegy. ez a hajó elment.
    röhejes vagy, hogy itt lesel még mindig, és nem bírod befogni.)

    * béna, márkautánzat cipőn

    • nem megy át, nem olvasom a kilométeres idézeteidet, okfejtéseidet, okoskodást
      nem te szólsz, és én járulok, hanem fordítva
      mint említettem, zaklatónak gondollak, a kommentelésed erőszak, többször kértelek, szállj le rólam
      ekként kezellek
      ne könyörögj, legyen benned tartás
      nem én vagyok kíváncsi rád

  9. Abban a filmben az allatvágás kifejezetten idealizaltan van bemutatva, mintegy letisztultságot, egyszerűséget közvetítve. Tényleg megnyugtató, és szerintem ez is volt a cél. A legtöbb ember nem látja azokat a videókat, amikben igazi vagohidakon, szarul ölnek.

  10. És még valami.
    A teremtés eredeti, ember által le nem uralt rendjében az állatoknak nem az a dolguk, hogy az emberek igényeit kiszolgálják, szórakoztassák őket. Létezésük célja nem lehet ez, igazából természetkedvelés címén sem kéne szafarira, erdei túrára meg bálnafigyelésre mennünk, hanem békén hagyni őket. Szerintem. Az állatkert, a cirkusz is rettenetes önzés.
    A haszonállat-tartás, húsevés céljából, is csúf, önös emberi ügyeskedés, kompromisszum. Nem vagyok rá büszke. Viszont a rendszer részeként nem mehetek vadászni, és legalább táplálom magam. Valamint, sok húsevővel ellentétben, megeszem a belsőségeit, porcait is.
    De a vegánok gyakran tolják az állatvédelemnek nevezett valamit. Én hasonlóan borzalmasnak tartom az állatok jóléti, ráérős dédelgetését, ezt az egész hisztit, hogy “de cuki”, az érzelmeskedést. A pitbullt, a divatfajtákat, továbbá baglyok, hüllők, malacok, majmok otthon tartását, erre a célra való kereskedelmét, cukrászsüteménnyel etetését, autóban szállítását, tévéézetését stb. Az állat nem ember, az állatnak a miénk nem természetes közege (nekünk sem!), és előbb és jobban tönkremegy ettől az életmódtól, pl. száz százalékban lesz cukorbeteg az édességzabáltatástól. De a kutyatartás azon formáját is rémülten figyelem, amikor “ő” “a család kedvence”, és százezreket költenek egy szenvedő állat új meg új műtéteire (főleg ha az eredeti baj a túltenyésztéstől van…). Amikor kvázi lebasz az állatvédő cikk, hogy ne tartsam a kertben a kutyát, hanem szunyókáljak vele a kanapén, legyen a társam, figyeljem a rezdüléseit. Jaj, istenem. Egyszerűen nem ez a dolga az állatnak, nem erre való. Amikor magányos, jómódú, nyugati, elidegenedett emberek egy emlősállattól várják azt, amit az emberi kapcsolat tudna biztosítani. A kutyaékszer, a divatkutyák, a túltenyésztett, rettenetes küllemű dögök, az ajnározás, a rózsaszín pufidzseki, az aszfaltra kényszerítés… csak bennem sikolt valami? Ez nem erőforrás-pazarlás, már a tenyésztésük is? És vállalom: így, ilyen formában én bizony nem szeretem az állatokat.
    Az összes fitneszmodell kutyusos meg macskás videókat oszt meg, folyton gügyögnek. Gyanítom, majd a gyereket is ugyanazért szülik meg és prezentálják, ha nem tette tönkre az egész a fogamzásukat.
    Annyi emberi nyomorúság és értelmes cél van…
    Én szoktam írni, átvéve az ismert érvelést, hogy a kiállás a morális ügyekben nem torta, hogy elfogyjon. Ezen az elven nem kéne választani, hogy állat vagy ember, csak elítélni azt, ami kegyetlen vagy értelmetlen.
    De mégis korlátozott forrásunk van anyagiakban, érdekképviseletben, médiafelületből, publikus figyelemből, értelmes vitákra foredítható időből.
    Sikolt az arányérzékem, amikor ennyire nem érzik, mi az, amire biztosan nem való egy állat, hogy ez mennyire emberi, önös, természetellenes.
    Nem tudom jobban megfogalmazni, hosszan javítgattam, de talán érti valaki így is.

    • Par eve szerettem volna orokbefogani egy kutyat. Tobb menhellyel isfelvettem a kapcsolatot (valamiert pont en sosem voltam eleg jo nekik) szinte mindidg volt egy kitetel, bent tartani a kutyat. Keptelen voltam megerteni, hogy szerintuk mi a jo abban, ha a kutya lakasban el, ahelyett, hogy 2000 nm-es kertben vigan futkoraszna. Sokaig probalkoztam, de mindig ilyesmibe akadt el az ugy, vegul lett egy drotszoru tacskom nem menhelyi.

      • Nagybátyámék több “kinti kutyát” is befogadtak már menhelyről, lehet találni 🙂 ha egy kutya (vagy macska) fél életét kint vagy bent élte le, nem tud átszokni, a legtöbb menhely az állatok adatlapján jelzi, hogy “kinti” vagy “benti”, egyedül vagy más kutyákkal/macskákkal együtt tartották-e.

      • Igen, ez mostanában mindenkinek a dilije lett, én sem értem. Mi is kapunk furcsa pillantásokat, hogy kint tartjuk a kutyát (ír szetter), mintha legalábbis vízbe mártva lekötnénk a betonra a mínusz húszban. Van neki háza, abban szivacs, növeszt télire vastagabb bundát, teljesen jól elvan. Képes belefeküdni a Dunába úgy, hogy közben jégtáblák úsznak körülötte. Ebből én arra következtetek, hogy nem fázik, de biztosan lelketlen barom vagyok. És közben magyarázza nekem az agyontutujgatott, elhízott labrador gazdája, hogy a kutyája nem kövér, csak vastag csontú. Ja, mint Cartman.

    • Nagyon érdekes kérdés.
      Szerintem értelmes embernek sikolt az arányérzéke a táskában tartott kutyáktól, macskapulcsiktól, hatalmas áruházaktól, amelyekben kizárólag kisállatoknak való cuccok vannak, kutya-karácsonyiajándékcsomag, stb.
      A tenyésztés, pénzért vevés a legszörnyűbb önzés, és hülyévé, beteggé, életképtelenné tenyésztett állatokon kell édelegni.
      Kutyát menhelyről csak lakásba adnak ki: ezzel én sem tudok mit kezdeni.
      Nekem volt macskám lakásban. Az csak egy dolog, hogy szarul választottam, azaz a macska nem volt egy lakásbanegésznapalvós egyéniség. Az mindenképpen egy őrület, egy téboly. A pisiléssel küzdeni, mert a hosszú szálú szőnyegbe akar mindenáron. Ahogy szép lassan tönkreteszi a bútort, szőnyeget, textíliákat. Ahogy újabb és újabb intézkedéseket kell hozni meg cuccokat venni, mert annyira természetellenes az egész helyzet. Én még pórázon is sétáltattam reggelente. Soha többet nem tartok lakásban ilyen állatot.
      De nem tagadható, hogy például amikor együtt aludtunk a macskával, és forgolódott, vagy álmában nyögött, mint egy ember, vagy csak úgy simán melegített, akkor abban azért volt valami őserdei. Az egy nagyon fontos élményem. Meg hát volt benne szépség. És valamit helyettesített, valami fontosat, pótlék volt. Meg hát én gyerekkoromban folyton macskáztam, mindig volt macskám, udvari, persze, meg kölykök, betegségek, összebújás, satöbbi. Összeségében akkor is soha többé.
      Kutyát, macskát csak akkor fogadnék örökbe még egyszer, ha udvaron tarthatnám.
      Én nem tudom kivonni magam az érzelmeskedésből teljes mértékben. Minden este megnézek egy cicás videót: követek egy amerikai csatornát, akik örökbefogadható kölyköket steramelnek 24 órában, és minden nap készítenek egy 10-20 perces videót az aktualitásokkal, a legszörnyűbb konzumidióta önzés és cuccelárasztás van, viszont jó minőségű képek, és követhetem az állatokat, a viselkedésüket figyelhetem hetekig. Pont a múltkor gondoltam arra, mikor írtad, hogy milyen hülyeségnek tartod a cuki állatos videókat, hogy milyen jó ezt olvasni, mert elolvashatom a véleményed, és mérlegelhetek, és rájövök, hogy tényleg, basszus, mennyi ebben az egész lakásban-állattartás-közvetítésben a hülyeségfaktor – ugyanakkor meg milyen jó, hogy valaki gondot visel a kihajított, az emberek hibájából túlszaporodott macskákra, és én belenézhetek, anélkül, hogy a macskaszőrrel és -szarral foglalkoznom kellene. És attól, hogy én szeretem, és nekem ez a véleményem, még nem lesz kevésbé igazad tényszerűen, és nekem se, és nem lesz hülyeség senkinek a véleménye, és többek között ezért járok továbbra is lelkesen erre a blogra.

      • Na, ezt kösz. Én is nézem amúgy, nem is írnék róla, ha nem tudnám, miről írok, de teljes szívvel benne lenni, meg ezt megtenni fő jótékonyságnak, hogy állatvédelmi témákon szörnyülködünk, ez sántít.
        Tényleg viccesek, külön műfaj és kultúrproduktum a cicás videó.
        Csak nincs ingerem emiatt megvédeni a műfajt, igazolást keresni rá, szóval közben is tudom, hogy ez az egész nagyon nem okés, szórakoztatásra használni öntudatlan lényeket.
        Részemről elfajzás ezeket nézni. Ha jól vagyok, értelmes tartalmakat olvasok, könyvet. Ha nem, akkor bambulok, rágom a hajam, és nyomom a trasht.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s