Nos, Nyuszi is meghallotta ám az idők szavát, és most megmutatja nektek a nem szűrős, nem agyonsminkelt képét. Semmi effekt, póz, retus!
Tehát Nyuszi így néz ki valójában. A bal oldali képen egy hagyományos instakép, a jobbon az igazi, a filtermentes Nyuszi! Bővebben…
nyilvános poszt
Nem, ne spórolj. Bővebben…
Még a poszt előtt (és általában is): kérdik (két barátom is), hogy miért írom ki a szenzitív dolgaimat, hiszen vadásznak rám, mindent kibeleznek.
Mindenről írok, ami történik, ami emberi, a saját történeteim ürügyén általános témákról, a nehéz történeteimről is. Mindig is ezt tettem, magam írtam, hogy az angolom a diplomám ellenére nem fényes, bőrfölöslegről, éretlen érzelmi megnyilvánulásokról, falcolásról. Ezen nem kívánok változtatni, mert én nem akarok hamis dolgokat. A befogadó dolga, hogy ezzel mit kezd. Ha nincs anyag, akkor is hazudnak, zilálnak, a fehérre rámondják, hogy fekete, a tök rendben levő dolgaimat ócsárolják. A kibelezés, a rajtakapás, az irigységvád az ő bulijuk, őket mutatja be, és mindenki számára mutatja az ő érzékenységeiket, motivációikat. Nem véletlenül dühösek pont az én témáimra, az én örömeimre, rohannak rá arra, ami az erősségem.
Ebben a posztban van sok információ is, mert hangsúlyokat szeretnék helyezni oda, ahova nem szokás, de nem csak ezekről az állapotokról lesz szó, hanem ezek kapcsán attitűdről, felelősségvállalásról. Kapcsolódom a hpv-s poszthoz. De nem szedegetem most össze az alapinformációkat a női szerveink megbetegedéseiről, fajtáiról, lefolyásáról. Ugyanis az alapkérdés itt:
tekintsünk-e szorongással a testünkre, várjuk-e, hogy mindenképpen bekövetkezik a baj? potenciális betegek vagyunk-e? Bővebben…
Voltam nőgyógyásznál, éves ellenőrzésen. (Nekem nincs endometriózisom, egy pici, panaszt nem okozó miómám van, de nem bolygatja a méhet, és maradt akkora, amekkora.)
Ezt is kérdeztem az orvostól: van összefüggés a mióma és az endometriózis között? Azt mondta, nincsen. Hormonális se. A mióma akkor baj, ha rossz helyen van, túl nagy (mondjuk 5×5 centis). Sokan panaszmentesek. Az endometriózis, az szemét (mondjuk erről általában úgy szerez tudomást a nő, hogy panaszai vannak, máshogy nem látszik. A miómát látja ultrahang is.)
És kérdeztem tőle mást is a rákszűrés kapcsán, jelezve, hogy írok a témában, és ő elmondta röviden, mi a helyzet.
A poszt előtt (tudom ez is a poszt, de a lényegi rész, na) előtt leírom, hogy az egész beszélgetés azon alapul, hogy a méhnyakráknál szinte mindig kimutatható HPV-fertőzés, ezért van ellene oltás is, mert okozatinak tartják az összefüggést. És nem is általában a száznegyven? törzs valamelyike, hanem a veszélyes törzsek okozzák a bajt, és ezek egy része (a leggyakoribbak) ellen van oltás. LR: low risk (rákszempontból, ettől még nőhet karfiol a puncid helyére!), HR: high risk. Ennyiféle van, és ezt vizsgálja a széles spektrumú diagnosztika:
A HPV-re voltam kíváncsi. Amikor én tavaly felháborodtam az otthoni tesztelés promócióján (akcióban olcsóbb!), csak éreztem, hogy nagyon gáz a megható sztorit, veszteséget influenszerként forintra váltani, mindezt elhivatottságnak és társadalmi munkának hazudni (majd a jólét külsőségeivel cikknek álcázott ömlengésekben dicsekedni), de akkor nem olvastam utána.
A minimum, amit mondhatunk, hogy ez semmiképpen nem jó ügy, és aki annak állítja be, azt a haszonvágy vezérli. De az sem áll távol az igazságtól, hogy fölösleges öndiagnózisokra buzdítani a nőket roppant kártékony. Ez az én véleményem, de most itt van az is, hogy miért gondolom ezt. És nem csak Szentesi Éva dicstelen tevékenységéről és teljes széteséséről, hanem az összes olyan énekesnő, modell, sportoló és tévés nő tevékenységéről, akit valami baja miatt megkeresett a témában utazó cég, és akkor valami jólöltözött-mosolygós-hálás fotóval, minősített esetben az orvost ölelgetve jól rádsózza azt a szert, eszközt, beavatkozást, magánkórházat, gyomorszűkítést, ami “neki bevált”.
Rengetegen nem értették annak idején ezt. Nem csak annyi van itt, hogy van, aki szerint “jobb a biztonság”, más szerint meg a pár törzsre szűrő otthoni teszt nem olyan fontos, de hát ki így, ki úgy. A bamba követők igazi társadalmi ügynek, női egészségvédelemnek gondolták ezt a felhabosított, haszonvágyó semmit, és egyetlen orvos nem állt be mögé.
Forradalmi, 11900 forint, és fogj össze a barátnőddel. #TeszteljNeStresszelj!
Stresszelni fogsz, az tuti, mert ugyan a kimutatott rákos esetek közel száz százalékában jelen van veszélyes HPV törzs, visszafele már nem ilyen bizonyos a helyzet: az ilyen törzseket hordozó nők túlnyomó többsége soha nem lesz rákos. Ezért se mondják azt, hogy “gratulálunk, pozitív, ön rákos”, hanem menjél citológiára, aztán az negatív, megnyugszol, katarzis. Ki érzi egy pozitív HR teszttel ezek után átverve magát? Hát nem jobb a biztonság?
Semmilyen tünetem, elváltozásom, panaszom nem volt sohasem. Sokkolt, hogy rákos vagyok. Én akkor sajnos még nem tudtam, hogy van egy otthoni, önmintavételi HPV-teszt, ami a HPV-vírust kimutatja. A megelőzés a legegyszerűbb, a teszt életet menthet!
Itt olvashatsz a korai tünetekről, illetve hogy tünetmentesen PAP-tesztre menj (kenet, labor), ne HPV-re, csak az ugye nem haszon a Labnak. (Akinek egyébként minden HPV-oltott leány is veszteség.)
Hogy a követők, mindenféle lájkolók semmit nem sejtettek az influenszerkedésből (ha nem tudnátok: influenszer az, aki HAT az emberekre! ő erre büszke! így magyarázkodott a lebukása után), azt nem csak a sunnyogás, a túl üdvözült “rákedukáció”, “értetek teszem” kihirdetgetés (wmn hátszéllel) mutatta. Főleg onnan tudom, hogy miután én szóltam, elkezdték kérdezgetni: ja, te ezt jutalékért árulod? a cég megfizet? Úgy már nekik is gyanús lett. Ott volt a kuponkód, meg hogy együttműködés… a szemüket kibökte.
Tehát akkor most az okok: MIÉRT ÉRTELMETLEN, FÉLREVEZETŐ ÉS KÁROS A HPV-T NÉZETNI, és miért nem tiszta szándékú az, aki a paráztatásból húz hasznot (miközben hirdethetné a valóban egészséges életmódot, a szexuálisan felelős viselkedést is a hisztizés, a ballonkabát-csipketanga libbáskodás meg a ginivás helyett)?
“A tudósok azt mondják” – az orvos azért mondja ezt (mint mondja), mert klinikán dolgozik, az meg folyamatos képzésekkel jár. Nem a saját tapasztalatára és a véleményére, intuíciójára hivatkozik, hanem kurrens szakmai érvekre.
A méhnyakrákszűréskor az amerikai protokoll nem használ kolposzkópot, kenetet vesz (PAP-teszt, a pálcikával a méhnyekról sodor le sejteket) és citológiát nézet (laborba küldi, ahol megvizsgálják, vannak-e kóros sejtek). Ha a citológia negatív, akkor 3 év (!) múlva kontroll, viszlát; panasz esetén persze előbb. Ha meg talál valami elváltozást, akkor nézet HPV-t, hogy vannak-e veszélyes törzsek.
Ezzel az a baj, hogy kolposzkóppal lehetne látni mindenfélét, a másik pedig a három év: sokkal előbb kialakul veszélyes állapot.
Új elemek az amerikai szabályozásban (a 2012-es előzőt tavaly szeptemberben módosították). Az egyik: “everyone with a cervix” – nem merik leírni, hogy NŐ, ezért én leírom: méhnyakuk nőknek van (amit mondani akarnak: méhnyakkal rendelkező nők, mert van olyan nő, akinek csonkolták. Ezerdolláros kérdés: a neovagina, vagyis a műtéti úton létrehozott… hát…: üregnek a végződése cervix-e?).
A másik, hogy viszonylag későn (25 évesen, mint írják) kezdik szűrni a méhnyakrákot, ötévente, és JAVASOLJÁK a HPV tesztet. Ezeket már nem a doktor mondta, hanem új elemek.
Szerencsére mi itt élünk. Nálunk a szűrés évente javasolt: kolposzkóp, kenet, citológia. Itt is pozitív citológia után néznek HPV-t, hogy van-e a sokféle (lásd a fenti kisbetűs illusztrációt) között magas kockázatú vírustörzs; ha van, akkor további vizsgálatok és sűrű kontroll. De, megint csak az orvos szerint, vagyis, “a tudósok szerint” a lakosságnak gyakorlatilag a száz százaléka HPV-fertőzött, és ha valakinél kimutatnak néhány, rákszempontból alacsony kockázatú törzset, azzal szépen elbánik az immunrendszere, és egy év múlva már másik törzset mutat ki a vizsgálat. Vagy épp (abban a pillanatban) semmit. Nem tűnik el a vírus, csak megvívja a csatát az immunrendszer.
Csak úgy HPV-t nézetni tehát sem komoly laborban, sem otthon nem érdemes, csak paráztatásra jó, meg ugye a labor keres rajta. Amiért ez az orvos mégis nézet: ha épp elcsíp egy negatív pillanatot (amikor régi low risk törzseket immunrendszer legyőzte, újak nincsenek jelen), akkor elküld oltásra. Amit negatív lelet bortokában vagy kamaszkorban lehet, érdemes beadatni.
Mindez nem személyes ellenszenv. Az influenszerkedéssel legyen mindenki gyanakvó, ne járjon meghatódni olyanokhoz, akik ezen jól keresnek. Azért írtam meg ezt a posztot, amiért a többit: mert ordít a hamisság, és én az igazságot keresem, és nem félek megírni.
Most induló sorozatom nyilvános posztokból áll, és bemutatja, hogy sok-sok olyan női gyakori betegség, állapot, zavar van, ami életmódalapú, és vannak tágabb, 21. századi, tendenciózus okai is. Ami az életmódi döntéseket illeti (és semmi újat nem tudok mondani, csak a legegyszerűbb öt tanács van, amit mindenki ismer), ezeket a bajokat megelőzni biztosan, de egyiket-másikat visszafordítani is lehetséges műtét és gyógyszerek nélkül.
Mit tehetsz? Tájékozódj, ismerd meg az összefüggéseket, addig ne ítélj! És ha neked már menthetetlen a helyzeted? Legalább a lányod a hasznát veszi ennek, vagy te, amikor értelmezed az életedet. “Ezt rontottam el.” A szembenézés felszabadító.
Mi az endometriózis? A méhnyálkahártya megőrül és világuralomra tör. Szétterjed a testben, a véráram elviszi a sejtjeit akár egész messzire, sokkal nagyobb felület lesz, és egyáltalán nem oda való, ahova kerül: a petevezetőkre tapad belül vagy kívül, a petefészekre, a méh külső felszínére, a hüvelyre, a belekre, a végbélbe. Akár a tüdőben, az agyban is megtelepszik. Mivel ez a szövet hormonvezérelt, és a női hormonok közben normálisan működnek, reagálnak rájuk ezek az elszabadult szigetek is. Ami azt jelenti, hogy amikor a nő menstruál, akkor vérzik és leválik az egész szövettípus, adott esetben vért köhög föl az endós nő, vagy vér van a székletében.
Azért a leginkább a hasüregben marad a méhnyálkahártya, és elhúzódó, borzalmas görcsös menstruációt okoz így is, járni nem bírnak tőle. Nagyobb az esély arra is, hogy a megtermékenyült petesejt a petevezetőkben vagy máshol tapad meg, és ha növekedni kezd, az életveszélyes (méhen kívüli terhesség).
Gyakran cisztákkal társul a betegség. További tünet, hogy vaginális szex fájdalmas.
Az endometriózis gyakori, jóindulatú, ösztrogén-hormon függő, krónikus nőgyógyászati betegség, amely a termékeny korban lévő nők mintegy 10%-át érinti, menstruáció megjelenése előtt, illetve menopauza után elvétve fordul elő. Hazánkban kb. 180000, 15 és 39 év közötti nőt érint.
Jellemző tünetei a fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom, fájdalom szexuális együttlét kapcsán, fájdalmas székletürítés és meddőség.
(…)
A napjainkban is folyó intenzív kutatások ellenére a betegség genetikai oka jelenleg nem ismert, ugyanakkor lehetséges genetikai tényezők szerepe is, hiszen érintett családokban előfordulási gyakorisága hétszerese az átlagpopulációénak.
Az endometriózis előfordulása az utóbbi években észlelhető emelkedése mögött környezeti hatások, különösen a dioxinok szerepe is feltételezhető.
A méhűr megnyitásával járó műtétek során méhnyálkahártya-sejt csoportok juthatnak a műtéti sebbe, vér- és nyirokreken keresztül pedig a szervezet bármelyik helyére.
http://www.medend.hu/endometriozis/
Összefoglalásképpen elmondható, hogy az endometriózis olyan multifaktoriális betegség, melynek minden megjelenési formáját egyetlen jelenleg ismert kóroki tényező sem magyarázza.
Megfigyeléseim szerint, ami nem statisztika, a tipikus endometriózisos beteg modell, vagy hasonló: a testére, el nem hízására nagyon figyel, nem feltétlenül egészséges módokon, a párkapcsolattal sok baja van, és nem szül vagy későn szül. Dukai Regináról tavaly szóltak e tárgyú sajtóhírek. Ő gyógyszerellenes, mert elege lett, diétát is említ, nem tudom, bejött-e hosszabb távon neki:
https://cosmopolitan.hu/programajanlo/2020/03/16/dukai-regina-oszinten-meselt-betegsegerol/
Itt egy későbbi poszt, ebben figyelemreméltó, hogy pajzsmirigy-alulműködése is van, amiről szintén fogok írni.
Iszak Eszti pár hete állt elő ezzel, és erősen meghízott:
Akiket én ismerek, azokban közös, hogy nem szültek, vagy csak egyet, későn. Sorozatos vetéléseket is okoz ez a nehéz állapot, ahogy Susan Sarandonnál is. Ők a híres külföldi betegek:
https://www.webmd.com/women/endometriosis/ss/slideshow-celebs-endometriosis
Magyar beszámolók:
Faktorok, innen:
A parity-összefüggésről a metaanalízis:
https://www.nature.com/articles/srep14243
Rangos Katalin kötete, A képzett beteg (nicsak, a szerkesztő az egyik fórumos gyalázkodó rém!!!) egyik interjújában dr. Ács Nándort idézi, aki szerint ezt a betegséget, vagyis a borzalmas, fetrengős tüneteit szinte csak műtéttel lehet megoldani, és hogy nagyon sok orvos nem járatos e kórság diagnosztikájában, nem ismeri fel, több év telik el a diagnózisig, pedig ez nem olyan, mint egynémely, panaszt hosszan nem okozó betegség, ezzel kínszenvedés az élet már az elején is. A műtét többféle eljárást jelent: lézerrel, elektromos eljárással, égetéssel távolítják el a fölös szövetet. Máskor az egész méhet is eltávolítják.
Magyar intézete is van: http://www.medend.hu/endometriozis/
Friss fejlemények. A műtét járni jár, csak nem jut:
https://telex.hu/belfold/2021/05/11/endometriozis-egeszsegugyi-torveny
Egy kis adalék mindez a benned rekedt gyerekhez, és ez azzal is kapcsolatos, ami a mindenféle bután progresszívkedő, gileádozó női oldalról zúdul az arcodba: a társadalmi és életterveket illető, mentalitásbeli vonatlozásai ennek a témának. Egyáltalán nem mindegy a női egészség és életminőség szempontjából (sem), hogy szültél-e, és biológiailag időben tetted-e. Aki mást mond, az boldogtalan, keserű és projektál. Ráadásul messze nem csak ez a betegség int erre, hanem egy sor más, testi és lelki állapot is. Egy boldog társadalomban jó szülni, lehet szabadon és szépen szülni, és nem kell dacból, nyomorból vagy betegség miatt “nemszülni”, mert senki nem szorul erre. És ez nagyobbrészt azért a te női döntésed. A méhed nem azért kiáltozik a magzatért, mert a gaz patriarchátus beléd dumálta és a környezeted elhitette veled, hogy szaporodni KELL “agyatlanul”. A test bölcs és évmilliók csiszolták ilyenné. A boldog szerelemnél, boldog szexnél, a foganásnál, szülésnél, babánál nincsen elsöprőbb, emberileg – és azon felül is – teljesebb élmény. Jól tudjuk, kik és miért tagadják ezt.
Ha értelmes ember vagy, az azt jelenti, hogy nem hajlasz a leegyszerűsítésre, és akkor túljutsz azon a zavaró tényen is, hogy a “szülesztő”, demográfiáért aggódó kereszténydemokrata bajszosok pont ezt mondják: szülj, időben szülj. Nyugi, ők nem azért mondják, amiért a test, a szuverén nő. A “ne szülj, mert a patriarchátus…”, a “ne szülj, mert a bolygó…” kiáltozók ugyanúgy valóságtagadók és hosszú távon a nők ellenségei, mint a “rossz testbe születtek”, “minden test szép” hazug szólamok terjesztői. Olyasmi gesztus ellenükben jól nem szülni (vagy az ő szövegeikkel az amúgy-se, “nem jött össze” gyerekvállalásodat megideologizálni), mint azért nem mosni fogat, mert apu mindig szólt, hopgy kell. Haha! Jól kibasztál apuval…
Még ma sem értik, miért, hiszen maga a méh nem termel hormont, vagy csak keveset (?), de valamiért nagyon is szükséges szerv. A méheltávolításnak durva következményei vannak: korai klimax, elhízás, depresszió és metabolikus betegségek (megint megvettem az Asszonyok egészsége című lapot, és pont abban is volt:
Akinek averziói vannak a (hetero)szexszel, szüléssel szemben – ezek a borzasztó életidegen, erőszakos, sértődött szövegelések és vádaskodások! –, az sérült lelkileg és/vagy testileg. Rossz neki a programja. És akkor ezt gyógyítsa, ismerje föl, hogy ez probléma, nem pedig valami queerség avgy szabad önkifejezés, bátro nemet mondás – ne az ellenkező irányba menjen. A megoldás erre sem az, hogy a boldogtalanok, be nem futottak, megcsaltak, társat nem találók, leszbikusok tovább hergelik egymást, meg őrjöngenek, hogy nem kötelező szülni, “Gileád” (ez is hogy félrement… borzalmas), meg kereszténydemokratáznak.
És te, aki nem vagy boldog a szerepeidben (ami valószínű), de legalább anya: tudd, hogy ezt, legalábbis testileg, nem szúrtad el. És aki magzatokat meg babákat gyaláz, más anyaságát minősítgeti, aki ennyire ostoba és érzéketlen, az süllyedjen a föld alá.
Időnként már elgondolkodom ezen. Te is?
Ha a futóversenyen összefutok Kenyér Imre bácsival, akkor arra is gondolok, hogy ha megérem*, akkor milyen minőségű lesz az az élet. Ő most 87 éves. Utoljára október 10-én futottam vele, ő aznap öt kilométert. Ez a kép régebbi, de itt látszik a karaktere.
Most ilyen.
De olyankor is szoktam az élet végére gondolni, aggodalommal és rémülettel, ha szomorú halálokat, idős tengődéseket látok. Ó, nem bölcs leszek én ilyenkor, nem értékelem át, mi a fontos, pedig de szép és népszerű kontentet tudnék ebből írni… egészen kétségbe tudok esni. Én semmi szépet ebben nem látok. Bővebben…
Mi köze e két témának egymáshoz? Mindkettő a nők életét érinti, mindkettőben babák vannak/lennének, és mindkettő ellen felléptek egyházi személyek mostanában.
Amiért úgy döntöttem, megírom ezt a posztot, az az, hogy e vitában agresszív “jól odavágunk” hangok vannak, mert újabban az a menő a nőjogok képviseletében. Ismeret, érzékenység és figyelem nem sok van. A nők vagy keresztények, akkor Isten, család, de szépek az ő gyerekeik (le is veszem a képet!), de nem érvelnek. A “progresszívek” kiabálnak, mert a lengyel nők vagányak, itt meg Orbánt utáni menő. A nőpolitikusok, a szélsőjobb ájtatosait leszámítva, soha nem fogják vállalni az abortusz-ellenérveiket. Nem lehet. Akkor ők nőellenesek.
A szigorítás nem jó. Az abortusz viszont rossz, ennél sokkal nagyobb, sokkal eredendőbb rossz. Ritkán szükséges, akkor válságketzelési végső eszköz. Máskor csak azt mondják, szükséges, de csak kényelmes. Meg még azt mondják, ők döntik el. Nos, nem egészen, illetve eldönthetetd, de számolj a következménnyel. Ez a bejegyzés lényege, ha sietsz.
Az abortuszpártiak magukat pro-chice-nak, ellenfeleiket anti-choice-nak nevezik. Az ellenzők magukat pro-life-nak, a másik tábort anti-life-nak…
Inkább abortuszellenes vagyok. Egy ideális világban Bővebben…
Mint Nagy Olvasottságú Blogger, járok néha sajtóeseményekre, főleg kultúra, de életmód is, eléggé király így menni utána témáknak (én nem értem, miért van, hogy kollégák, esetenként nálam lustább és szarabbul képzettebb sajtómunkások rendszeresen nyávognak ezek miatt).
Most egy filmbemutató után vagyok, és a film fontos és jó. Nem érzek benne érdeket és nem kell semmit magamra erőltetnem, amikor írok róla.
De olyan is van, hogy odarobogok a bringámon szép ruhában, bringán, süt a nap, a hegy felé szellő lengedez a Duna felől, mosolygok mindenkire, isteni hely, jó kaja és még érdekes is a téma. A meghívás fejében pedig támogatólag írok az ügyről, a saját normáim és a jó ízlés szerint, persze.
Ahogy mások is, hiszen sokan vagyunk. Egy klasszik sajtótermék, amely hirdetésekből él (mint ahogy én nem), talán össze is szűri a levet az ilyen események finanszírozóival, vagyis kap tőlük támogatást. Bővebben…
A minap szememre vetette az egyik kommentelő, hogy ha én ennyire szigorú vagyok, csak a nagyon kemény edzést díjazom, leszólom a fontolva haladókat, a kezdőket, meg azokat, akik nem tudnak így edzeni, azzal épp az ellenkezőjét érem el.
Hogy micsoda? Minek az ellenkezőjét? Mert, mit is akarok én elérni?
Másokat rávenni a sportra. Beszervezni mintegy. De így nem fogják elkezdeni. Ez kontraproduktív, mondja. Nem jól segítek, szelídebben kéne, a megszégyenítésből csak az lesz, hogy a kövér ember bánatában indul a hűtő felé, mert úgyis mindegy.
De jó, és ebben meg is nyugszik. Mit van mit tenni? Ilyeneket ír a blogger, ő az oka annak, hogy jól bezabálok. Pedig én megpróbáltam!
Ő nem hibás semmiért. Az eredeti problémáért sem. Évekig olvastam, ki-mi tehet arról, hogy ők kövérek: a szülés, a szoptatás, a férj, aki nem biztosította, hogy edzhessen, ellenben mindig hoz nasit, és beszól a hízásra, nem vigyáz a gyerekre, továbbá neki fáj a lába, nem terhelheti, mindenfajta mozgást kizáró betegsége van, nem találta még ki a hogyant, és idő kell; messze van a konditerem, nincs pénze, hülyén néznek rá, ha tornázik vagy fut, megszégyenítették, utálja a testét, étkezési zavara van – meg persze a férfielvárás, a média kényszerítő-nyomasztó nőeszménye, aminek mi forradalmilag ellenállunk. Bizony, ilyenekre használták a feminizmust! (Ha nincs rá pénze, mindjárt patriarchális üzem a műköröm is.) A prioritás most más, mondja, miközben torkára lép a romlás – bizonygatta, jó ez így, elfogadta, jaja, az látszik, azért kell ennyit dumálni róla, ilyen dühösen.
Norbi hírhedt mondatai a témában nagyobb felháborodást váltottak ki, mint Kaleta Gábor ítélete (és az is hozzá nem értő, bűnbakképző mocsár volt), ami, hát, sokat elmond a magyar női lélekről. Bővebben…
Én a PMS-t hatalmas kamunak tartottam egész életemben, megmondom őszintén.
Általában mindenféle közkeletű nyavalyt, krupptól allergián és székrekedésen át a migrénig, sőt, a lelkem mélyén nem hiszek az infuenzában sem. Minden alkalommal elfelejtem, hogy létezik.
Majdnem soha nem voltam beteg gyerekként.
Vasegészség, semmin nem problémázni, orvos anya, és bölcsis koromtól naponta ültem a rendelőben. Pecsételtem a recepteket, igazolásokat, és elég sok mindent láttam, emellett erős immunitást szereztem. Bővebben…
A tegnapi posztban erről csak röviden írtam: nem kérek abból, hogy a társadalom, az intézmények rátenyerelnek a női testemre. A szülésemre, a szoptatásomra, a rákkockázatomra. Hogy belém nyúlkálnak, paráztatnak, nyomnak, miközben engem nem lát a tudásuk (aki nem ismeri a történetemet: atipikus, de egészséges a testem, étrendem, vérképem, vérnyomásom).
Hagyjanak békén, én úgyis egészséges vagyok? És mindenkinél okosabb is?
Dehogy.
Úgy voltam vele, hogy elemzem továbbra is a médiajelenségeket (testről, testképről, női létről, szexről és sportról való beszéd), de külön posztot a saját testemről, sportomról, testi élményeimről akkor írok, ha tudok újat mondani.
Mi az új? Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 