már indul is a hűtő felé

A minap szememre vetette az egyik kommentelő, hogy ha én ennyire szigorú vagyok, csak a nagyon kemény edzést díjazom, leszólom a fontolva haladókat, a kezdőket, meg azokat, akik nem tudnak így edzeni, azzal épp az ellenkezőjét érem el.

Hogy micsoda? Minek az ellenkezőjét? Mert, mit is akarok én elérni?

Másokat rávenni a sportra. Beszervezni mintegy. De így nem fognak. Ez kontraproduktív, mondja. Nem jól segítek, szelídebben kéne, a megszégyenítésből csak az lesz, hogy a kövér ember bánatában indul a hűtő felé, mert úgyis mindegy.

De jó, és ebben meg is nyugszik. Mit van mit tenni? Ilyeneket ír a blogger, ő az oka annak, hogy jól bezabálok. Pedig én megpróbáltam!

Ő nem hibás semmiért. Az eredeti problémáért sem. Évekig olvastam, ki-mi tehet arról, hogy  kövérek: a szülés, a szoptatás, a férj, aki nem biztosította, hogy edzhessen, ellenben mindig hoz nasit, és beszól a hízásra, nem vigyáz a gyerekre, továbbá neki fáj a lába, nem terhelheti, minden mozgást kizáró betegsége van, nem találta még ki a hogyant, és idő kell; messze van a konditerem, nincs pénze, hülyén néznek rá, ha tornázik vagy fut, megszégyenítették, utálja a testét, étkezési zavara van – meg persze a férfielvárás, a média kényszerítő-nyomasztó nőeszménye, aminek mi forradalmilag ellenállunk. Bizony, ilyenekre használták a feminizmust! (Ha nincs rá pénze, mindjárt patriarchális üzem a műköröm is.) A prioritás most más,  mondja, miközben torkára lép a romlás – bizonygatta, jó ez így, elfogadta, jaja, az látszik, azért kell ennyit dumálni, ilyen dühösen.

Norbi hírhedt mondatai a témában nagyobb felháborodást váltottak ki, mint Kaleta Gábor ítélete (és az is hozzá nem értő, bűnbakképző mocsár volt), ami, hát, sokat elmond a magyar női lélekről.

Sorolják az okokat annyi energiával, amennyi egy tisztes kardió lehetne. Eddig elvolt a testével, de  most az orra alá toltam a saját edzéseimet, felködlött benne, hogy tudna változtatni, tőlem tudta meg, és belevág. Minősített eset közben is fanyalog: jó, de neki begyulladt, meghúzódott, nem kapható, drága, nincs annyi idő, éhes, ez így nem ér! Végül az én hibám a kudarc is… pedig ő már majdnem, de én túl kemény voltam. Elvettem a kedvét. És hát ott az a kurva hűtő!

Azért van bőr a fizimiskán. Ha az a nő elkezd edzeni, szépen alakul, az nekem lesz jó? Fizetett érte? Vagy van egy falam, arra húzom az általam megigazultak striguláit? Mi közöm ahhoz, hogy nem tud mit kezdeni az életével, nem érti, amit írok, nem csinál semmit? – de azért itt olvasgat, “beszélget” velem, és hibásnak meg indulatlevezetni jó vagyok… Tettek engem már felelőssé válásért, éhezésért (ő nem tud mit enni, én meg a kókuszolajról írok), depresszió súlyosbodásáért…

Míg ők gyártották a kifogásokat, magyarázták összevissza, én elvoltam a tárcsákkal és ösvényekkel. Harcnak sem neveztem, mert végig tudtam, hogy ez privilégium: kezem-lábam-cipőm-tudásom-erdőm-időm-bátorságom megvan, ez kaland!!! Olyanokat heroizálnak a kontentek, beszarsz! A fogmosás is hőstett.

Csak a nettó test a válasz arra, ha nem vagy jól: az, amiért te magad megdolgozol, felfedezed, megalkotod. Ez egy örömteli folyamat. Se smink, se nőcis kontent, se a lelkizés, se a body positivity nem válasz.

Gyakran teszik szóvá, miért így írok, mert el nem tudják képzelni, hogy pusztán elvi okokból akarom kimondani az igazat. Arra való az igazság, hogy kimondjuk. Mit akarsz ezzel elérni? Semmit. Miért így írod? Mert így állt össze bennem, ez a mondandóm, ennyire hazudtok magatoknak, azért.

Mert így van. 

Én nem akarom, hogy mások eddzenek, nem akarok se kivívni, se betiltani semmit más témákban sem, a személyem legszűkebben értett megvédésén kívül. Hanem: figyelem a világot, véleményem van, és azt kívánom közölni. Ha ez hat, épít, felismeréseket hoz az életedben, az lenyűgöző, ha a reakció düh, felháborodás, szemétkedő belémmászás, az is eredmény, értem, hogy miért fáj, köszönöm, hogy ennyire engedsz hatni, de igazi befolyásom nincs rá, ki hogy interpretál (hogyan áll bosszút). A változást, a gondolkodni merést, a szabadságot az életedben neked kell akarni. Én a saját edzéseimről, azok tanulságairól, egy sor érdekes jelenségről beszélek, illetve rámutatok a felelősség alóli kibújásra, a maszatolásra a netes beszédmódokban. Hogy ilyen érzékenyek a témára, az jelzi, hogy problémájuk van vele. De bármire ugranak, arra is, hogy nincs bagoly és pacsirta típus, mert a bagolyműködés, az a fényhez igazodó működésed szétverése, vagy hogy az édes-tejes lötty (“kávé”) cukorbeviteli ürügy.

Az örök maszatolás, megúszás, az olcsó, látszatkeltő parádézás káros. Akkora manipulátorok vannak hősnek előadva, hogy ihaj. De én nem megyek utánad, ja tudom, felugrott a blog. Hát ha idekattintasz, akkor te ezt olvasni akarod. De akkor ne basztass, hanem a szent személyedet, érzékenységedet félretéve figyelj oda a TÉMÁRA, fogd fel az érvet, és keresd meg alkalmazhatóságát az életedben. Vagy menj békével, mert nem ez a te utad, irritál. De ne állj már neki rámkenni a kudarcaidat.

A megszégyenítés nem működik, mondják. Bátorítani kell, szelídebben mondani. Nekem nem dolgom gyengén, bocsánatkérve írni az erős revelációt. Akinek érdemi, igaz mondatok fájnak, annak pszichológus kell, helyette a neten rója ki mindenkire, hogyan kíméljék őt. Nem kéne önérdekűen lelkizni (akik tiltakoznak, hogy bántom őket, közben kíméletlenül mocskolódnak ám!). Ma már minden -fób, mint arra jeles értelmiségiek is rámutatnak:

http://vilag.transindex.ro/?hir=36284

Hogy mi minden megszégyenítés, abban igen kreatívak. Az a helyzet, hogy nem bánt titeket senki, csak szeretnétek, mert annak morális jutalma van, és akkor megint nem tehetsz róla, nem kell csinálni semmit. Igenis működik a “megszégyenítés”: ha a közeg nem tolerál egy magatartást, akkor az cikivé válik, “nem éri meg”, visszaszorul. Ez nem kellemes az érintettnek, miért is lenne? De attól még így van. Én történetesen a kenegetést, mellébeszélést, mű-áldozatiságot, a tehetségtelenül egózó, harsány drámázást tartom rémesen cikinek.

Hát induljon a hűtőhöz, találjon benne tiramisut, franciakrémest, hét doboz sóskaramellás Haagen Dazst! Nekem is van hűtőm. Senki nem hibás, ha én azt kizabálom. Mondjuk nem ugyanaz van benne. Nekem is van rossz napom. Találkozom olyannal, aki bizonygatja, hogy csak az ő módszere okés, de nem billent ki, mert nekem már megvan a saját igazságom. Én döntöm el, hogyan kezelem a vérkomoly figurát, aki szerint pont az nem jó, ami nekem bevált. Egy Erin Simmons meg, önazonosan, csodatesttel, értelmes mondandóval nekem nem stressz, hanem a “te is? de jó!” érzését kelti.

Mennyire infantilis már ez, lustán áttolni a felelősséget arra, akitől erőt is nyerhetnél, és őt okolni, hogy nem mondta jól… nyomaszt… Én, én, én… mást nem látnak. Csak nekik van problémájuk, minden értük van, de főleg ellenük. Udvaroljak, és akkor esetleg “adnak egy esélyt” a módszernek. Ők a vásárlók, válogatnak nagy finnyásan – noha nem fizetnek semmit.

Ma már nem akarok segíteni, mert ez annyira borzasztó volt. Ki akarom mondani, amit észreveszek, éretteknek, értőknek. Magamról írni, és a szövegben és képen megnézni a világomat. Üzletet nem akartam (más és jó a szakmám), ingyen meg ez olyan, hogy nem jön el, és nem is szól, vagy kóstolgat, kielemez, edzés helyett-közben panaszkodik, elbassza az enyémet is, rám keni a kudarcot, kibeszél aljasul.

Nem akarnak semmit, a dacot élvezik.

Mondják, hogy xy fitneszakárki bezzeg cukorfalat. Pozitív! Ja. Mert ha megveszed a termékét, keres rajtad. És nem mondja ki, amit gondol.

Van még ez a frusztrált fenyegetőzés, hogy hiába edzek, nem véd az meg semmitől, ne legyen akkora arcom. Nem tudhatjuk az okokat, neki a vékony barátnője cukorbeteg. Szeretnék, de nagyon, ha a betegség vakvéletlen lenne. Érjen el a baj mindenkit, mint az öregedés, másrészt meg, haha! pont azokat érje el, akik annyira hitték, hogy kivédik. Miért ilyen rosszindulatú? Mert ő maga évtizedekig halogatott és hárított, és szeretné, ha nem létezne következmény.

Pedig jól tudjuk a faktorokat a civilizációs (azaz: nem fertőző, nem veleszületett vagy korai, nem traumából eredő, lassan kifejlődő, tömeges) bajoknál. A genetikai hajlam is ezektől manifesztálódik. Kiskorától naphosszat ül, autózik, érzelemelfojt, a természettől eltávolodott, gyógyszert szed, adalékanyagos silányságot eszik, túleszik, szénhidráton él, nem mozog, vagy nem eleget/nem célszerűen, szerekkel visszaél. Ezek az okok. Aki ezeken időben változtat, és nem évtizedekig bombázza a testét, annak töredék az esélye e bajokra, és jobb lesz öregen az életminősége. Az anekdotikus érv, az anomália (vékony cukorbeteg) nem mutat semmi fontosat. Az meg nagyon csúnya játék, hogy húsz év ülőmunka, zaba, tévézés, nemmozgás után te három hónap alatt akarsz tökéletes működést, aztán meg vádaskodsz, hogy nem sikerült.

Ha (amennyiben) én ülök, zabálok satöbbi, engem is elér a baj. Nem tagadom le, nem tolom másra. Én döntök. Te is döntesz. Egyszer talán beteg leszek, ettem én is annyi győri kekszet sajnos. De addig is jól voltam, délcegen jártam, tavakba szaladtam, és a prognózisom is biztatóbb. Nem fogom neked bizonygatni, mitől jó az utam, látszik az anélkül is. Viszont nagyon ne örülj, ha én (is) megbetegszem, te attól nem leszel jobban. Nem úgy van az, hogy ha én igen, akkor te nem. Úgyhogy hajrá, cselekedj magadért, és minél kevesebbet dumálj, erősködj másnak.

24 thoughts on “már indul is a hűtő felé

  1. Élő tapasztalat nekem is, hogy a kövérek micsoda energiákat tudnak beletolni a kövérségük elfogadtatásába, és hogy mennyire gyorsan lehet formába lendülni meg leadni a felesleget, amitől annyival jobb lesz a test, a mozgás, a lehetőségek, hogy eszembe sem jut enni.
    Az étkezési modelled segített kidolgozni a sajátomat. Régebben állandóan éhes voltam, sóvárogtam az étel, különösen a szénhidráttartalmú “finomságok” után, így értem azokat, akik most ilyenek.
    A szénhidrát nagymértékű csökkenése után már nem vagyok éhes, jól esik a mozgás. Köszi a tippeket, olvaslak tovább. 🙂

    Kedvelik 1 személy

  2. igen valahogy így. lehet téged utálni, én is szoktalak néha, mikor szembesülnöm kell a saját önáltatásaimmal. a blogod nélkül viszont soha nem jutottam volna oda, ahol most vagyok, sokkal igazabbak a kapcsolataim, a megéléseim és erősebben, magabiztosabban tudom védeni magam. nagyon kevés helyen lehet sallangmentes, erős gondolatokat olvasni, többnyire a tündibündi maszatolás megy. fájó naná, hogy fájó mikor rávilágítasz a gyengéimre, de esélyt is kapok rá, hogy jobban megvizsgáljam és változtassak vagy éppen nem.
    a kövérséget meg kompenzálni kell, megmagyarázni, hogy miért jó, az ami van, vagy miért nem üdvözítő a te utad. gyakoribb a műköröm, 3D pilla, ékszer, színes haj, elfedni vagy mást fókuszba helyezni.

    Kedvelés

  3. Bizony, a hűtő. Meg a kamra (mert a chips ott van. volt). Nagyon figyelek egy ideje, hogy mit veszek meg, mit tudnak a gyerekek találni otthon, mit teszek az asztalra (ők is ezeket fogják enni és főzni, ha otthon megszeretik). Nem kérdezem, mi legyen a vacsora, csak megcsinálom, és ha valakinek nem tetszik, ehet vajas kenyeret. Vagy banánt. Más nem nagyon lesz otthon. Nem kell készleteket felhalmozni semmiből (de, ami drága szokott lenni, és egy-egy alkalommal olcsóbban hozzájutok, többet veszek belőle), frisseket eszünk, főleg nyáron. Nagyon egyszerű így tudatosan enni: nem lehet a szemét kaját választani, mert nincs a hűtőben. Ennyi. Kár, hogy ezzel csak most kezdtem el foglalkozni. Ha dolgozom, nincs erőm odafigyelni, de már annyira benne vagyok, hogy nem is nagyon kell majd – ezt remélem.

    Kedvelik 1 személy

  4. Hála, hogy vagy, és hogy ilyen vagy…és ilyen a blogod, tőled…
    én is szeretem elolvasni amit itt mondasz, de nem hiszem, hogy “MIATTAD” leszünk valamilyenek. Hanem saját magunktól…Tény, hogy sokszor nagyon jól jön az a fényed/rávilágításod (tükröd), ami az első lépésemhez kell valamerre a saját utam egy szakaszán, hogy pontosabban lássam a helyzetet, ha gebasz van nálam, …hogy értsek egy másik oldalt is, ne csak az átlagost, …meg, hogy észrevegyem a saját szavaimat…Jó – mintádból – azt is tudni, hogy merhetek merni, hogy gondolhatom azt, amit magam gondolok, ha tényleg úgy gondolom…
    Szeretem megvizsgálni, amit mondasz, lefordítani a saját helyzetemre…Sokszor tényleg olyan, mint egy útjelző az elhatalmasodott nagysötét gubancban (mármint az életem napjainak eseményeiben). Mikor látom amit csinálsz, kicsit jobban megértem az összefüggéseket néha, másik oldalét is.
    De jó volna, ha többen értenék: nem recept vagy, nem törvény, ami (aki) miatt azonnal meg kell változni, gondolkodás nélkül máshogy kell élni, mást mondani, másként érezni, …és ami miatt aztán lehessen rád-mutogatni, hibáztatni, és felelősséget átnyomni…úgy általában…”csak” kemény TÜKÖR vagy (és néha tényleg rondák vagyunk benne:))
    Azt utálom, amikor azt hiszik az életeddel “bántod” őket, vagy “szeretteiket”, és gondolkodás nélküli általános szardobálás kezdődik…

    Kedvelés

    • Köszönöm.

      Jaj, nyomtam egy jóleső, többféle mozgást tartalmazó edzést, és annyi minden feljött közben, bocs, hogy neked írom válaszul. Tény, hogy szeretek rávilágítani az öncsalásra, hazugságra, élethazugságra, ez annyira irritál, hogy provokatívan csinálom, szóval ez nem csak sima tükör, hanem tényleg vádak, és nem csak benned keletkezik feszkó, én is felelős vagyok. Biztos nem kellemes a szembenézés, de sem az igazságnak, sem a tehetségnek, teljesítménynek nem dolga, hogy bocsánatkérve, másokhoz igazodva létezzen, tompítsa magát. Illetve a lusta megúszós, antiintellektuális, nem őszinte, sztárkodó működés úgy általában is romboló, ezt én mindig is ki fogom röhögni, az össze nagydobra verő aligedzőt, a csicsás ruhákban önillegetőket, és ezek engem konkrétan bántottak is. Akit zavar, növesszen nagyobb egót (ez most idézet, G.), DE NE RINYÁLJON, hogy neki milyen nehéz, nekem is kurva nehéz volt, csak én komolyan gondoltam. És főleg rám célozgatva vagy nekem itt ne rinyáljon, manipulálgasson meg kezdjen ki bosszúból, mert ettől én hányok (a hűtős nő, szétfolyva állítja, hogy nekem bedőlt a diétám, életmódom). Indulatok vannak, mert az igazságot a hazugok, megúszósok nagyon nem akarják hallani, mert az megbolygatja a világukat. Van, aki aktívan bosszút áll. Tehát nem megy el békével, hanem megpróbálja bebizonyítani (bármi lehet a téma: válás, élethazugság, teljes lélekkel szex, autózás, sport, diéta, bármi), hogy én vagyok a Cippolla, hazudok, az életem rom stb. Ennyire frusztráltak. Én ANNYIT magyarázkodtam, és egy időben tényleg elhittem, hogy privilegizált vagyok, nekem könnyű, beleszülettem, Buda, egészséges a mozgásszervrendszerem, szívem, van rá időm, pénzem, hogy színházban üljek egy hónapban tízszer vagy rommá eddzem magam stb., aztán rájöttem, hogy ugyanolyan erőforrásaik vannak, csak másra használták, ugyanonnan jöttek, sőt, még el is tartották őket, ők is megtehetnék, hogy bringáznak, nemtévéznek stb., de az én dolgaimat irigylik, eszükbe nem jutna semmi eredeti, nemhogy végig is járják az útjukat, és játsszák az áldozatot. Sem a sportot, sem az intellektuális hajlamot nem fogom szégyenkezve magyarázni. Mert ezek értékek. Amikor még csak magamról írtam, a saját keresésemről, már itt olvastak falkában és taglalták, támadták, hogy így ketó meg úgy izom, nem nőies, pont a saját feminista testelfogadásukat meg szexualizáltságellenességüket pofán köpve. A középszer bosszúja ez, amely soha semmit nem csinált igazi szenvedéllyel, és rosszul van attól, hogy más meg igen, mószerolja, kikezdi, vádaskodik, és ez nem egy-egy ember, ez egy hadjárat. Természetesen lenézem őket, ezért a patkánykodásért pont, és soha nem akarnék olyan életet.

      Kedvelik 1 személy

  5. Pénzért árul szolgáltatást. Zabáláson poénkodik, relativizál, nem ért semmihez, és olyanok lelkesednek körülötte, akiket két éve még vittem edzeni, és átélték: csak az az öröm és telejsítmény, csak arra lehetsz büszke, amit te csináltál, igazán csináltad, nem halogattad. A duma nem segít, a kenegetés, a probléma kifogássá avatása tévút. Ezek elnevezik érzelmi evésnek, nagy problémának, és álló nap facebookozgatnak róla.
    Mi lett veletek???

    Kedvelés

      • “Az életmódváltás nem elég!” Én biztos tőle kérnék tanácsot, ha küszködnék a kajával. annyira magabiztosan mondja, hogy képzés, online tanulás, összerakta, pilot, séta. Oké, sok a naiv netező, jóhiszeműek. Csak azt nem értem, hogy ha valaki már egyszer csinálta egyszerűen és ingyen, hogyan kajálhatja be ezt.

        Kedvelés

    • Szerintem azért kajálják be, mert tartozni akarnak valahová. Nem autonómak. Ha magadnak csinálod, nincs felelősségáttolás. Magadnak megteremteni egy rendszert sokkal nehezebb, mint apránként, házi feladatként csinálni, amit mondanak. Még akkor is ha a kívülről jövő rendszer kudarcos.

      Kedvelés

      • Pedig mennyire jutalmazó ez a mix, milyen öntudatot ad, hogy magamnak alakítottam ki, van belőle edzőtől, youtube, klasszik gyakorlatok, itt-ott látott trükkök, gyerekkori torna, ezek variációi… összeér a talajtorna, a súlyemelés, a jóga, az akrobatika.

        Kedvelés

  6. Az egész beszélgetés kövérségmentegetés, ugyanez a posztbeli dinamika:
    egy rossz megjegyzés után elromlott az ételhez a viszonya szegény evészavarosnak,
    más rontotta el az ő testét, énképét, ő nem tehet róla, előítéletek stb.,
    ne mondja el a véleményét a köztérben (sem) senki, mert rosszul eshet, EZ HATALMASKODÁS,
    aki beszól, akinek véleménye van, aki ellentmondást lát a nőjogok-testpozitív irány és a hivalkodó öntárgyiasítás, menősködés között, az hatalmaskodik,
    exhibicionista az ember, ez már csak így van, tehát nincs gond a feljavítgatott magakelletéssel, ehhez is mindenkinek joga van, ez hirtelen mégsem nyomasztó az önbizalomhiányos nőknek, hiszen MV is csinálja, meztelen képeket rak fel,
    nem veszik fel munkahelyre a kövéret, már interjúig sem jutnak, mert előítéletesek, csakis ezért (nem azért, mert eü baja van vagy mert fontos a kinézet/fittség/teherbírás a munkakörben…)
    ha iszonyúan néz ki a barátnőd, mondd másképp, hogy szörnyen áll a ruhája, ne azt, hogy “hogy nézel ki?” (hanem: “jobb lenne ez a másik, mit szólsz, mert a hajadhoz/alkalomhoz ez áll jobban”), hazudj, az KONTSTRUKTÍV az (bülbülszóval kis hazugsággal szabad ugyanaz, vö. az EMK hazugsága. fel se merül, hogy vagy mondd, amit gondolsz, vagy tényleg ne pofázz bele…)
    aki kitesz egy fürdőruhás képet instagramra, az már nem lehet okos (ööö. lehet, hogy 1. tényleg nem okos, 2. kurva ízléstelen, mert kizárólag magakellető a képe, és ellentmond a máshol képviselt értékrendjének…)
    kövér ember otthon zabál, és még kontrollálhatatlanabb, mert hogyan néznek rá… a világ a hibás!
    a lényeg: Mérő Vera rendszabályozhat másokat, milyen képet tegyenek ki, mi káros, mi az emberség, de a csinosságáról ő nem tehet , ha ő lobogtatja, okés, ha más veti be munkahelyre jelentkezve vagy bűnözőként, az baj (műsorvezető szerint), sőt, áldozattá is tesz a csinosság, még őt kell sajnálni…
    ha kevesebbet oktattál volna ki másokat, ki mit írjon, hogyan viselkedjen, mi az emberség, akkor nem röhögnénk ki
    semmihez nem értesz, összevissza használsz fogalmakat, katyvasz az önkényes fejtegetésed, csakis a saját, kíméletlen, önző gyakorlatod védelme érdekében, nincsen értékrended, Vera!
    https://www.klubradio.hu/adasok/van-e-jogunk-kritizalni-masok-kinezetet-113358

    Kedvelés

    • Ó, jesszusom. Ebben benne van a kb. 1867-ig tartó japán elzárkózás, hogy most is nehéz, szinte lehetetlen állampolgárságot szerezni a nem-japánoknak. A szigetország-lét is teszi, a korlátozott erőforrások és hogy minél kevesebbet kelljen a “hibás” egyedekre fordítani – hulljon a férgese! Ferber Katalin 17 évig tanított Japánban gazdaságtörténetet, és japán férje van, Fukushima után mégis Berlinbe költöztek, részben mert az orvosi kezelését nem tartották a japánok fontosnak. Lehet, hogy ő látja így és az összkép valójában jobb ennél, de érződik a mi fogalmaink szerint már kegyetlen hozzáállás is, a múlt nehéz öröksége.
      Ez olyan kifordítom-befordítom, az áldozathibáztatás és a felmentés a saját felelősséged alól – két véglet.

      Kedvelik 1 személy

  7. Ugyanaz, rákban. mindneki más a hibás, egy rádióműsorban a Prokopp Dóra szavai taszítják a szegény, tehetetlen áldozatot a gyógyíthatatlanságba.

    Tényleg, őszintén kérdem: kinek az áldozata az, aki rákos?
    Áldozat (az áldozathibáztatás kontextusában): erőszak, elnyomottság kárvallottja, elnyomott. Hogy jön ez ide? Ráadásul a rák mint epidémia civilizációs betegség, tehetünk ellene, a prevencióért. Sokat. Felelős szexuális élet, lelki egyensúly, antioxidánsok és a többi.
    Hányan vagytok ti, akik az ilyen egyéni megható sztori nélkül senkik nem lennétek… Ez ad súlyt a léteteknek.
    Ezt hozzátok-viszitek fel s alá évekig.

    Kedvelés

    • A befőtt tette el a nagymamát. Nagyapám hallgatott rengeteg Hofit, és ami anno vicces volt, most kezd egy disztópiás rémálommá válni. (Nem baj, ha valaki buzi, csak ne legyen kötelező.)

      Kedvelés

  8. Visszajelzés: válasz aux elizának | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.