válságba kerültem

Mint Nagy Olvasottságú Blogger, járok néha sajtóeseményekre, főleg kultúra, de életmód is, eléggé király így menni utána témáknak (én nem értem, miért van, hogy kollégák, esetenként nálam lustább és szarabbul képzettebb sajtómunkások rendszeresen nyávognak ezek miatt).

Most egy filmbemutató után vagyok, és a film fontos és jó. Nem érzek benne érdeket és nem kell semmit magamra erőltetnem, amikor írok róla.

De olyan is van, hogy odarobogok a bringámon szép ruhában, bringán, süt a nap, a hegy felé szellő lengedez a Duna felől, mosolygok mindenkire, isteni hely, jó kaja és még érdekes is a téma. A meghívás fejében pedig támogatólag írok az ügyről, a saját normáim és a jó ízlés szerint, persze.

Ahogy mások is, hiszen sokan vagyunk. Egy klasszik sajtótermék, amely hirdetésekből él (mint ahogy én nem), talán össze is szűri a levet az ilyen események finanszírozóival, vagyis kap tőlük támogatást. Hát persze, hogy a cikkük aztán rá akar beszélni, hogy ami ott elhangzott, az építő és helyes, a legjobb út, sőt, ráadásul társadalmi felelősségvállalás is, jó ügy, mert szenvedő embereknek segítenek az innováció és a tudomány erejével, melyek szelét az ügy vitorlájába fogván felvilágosító kampányokat és vidám programokat tartanak fáradhatatlanul.

Pedig az egész csak egy kicsit más, mint egy termékbemutató. Rafináltabb.

Ahol cég van, ott én gyanakszom, hogy az ügy csak trójai faló. És akkor a kérdések is rosszul vannak feltéve. A keret a tekintélytisztelet, eleve ez dönti el, ki szól és ki fogalmazhat meg kérédést. problémát.  Az van, hogy XY doktor úr milyen jól tudja, és WZ cég milyen jóságos, hogy segít a beteg embereken, de most már dübörög bennem közben egy mondat.

Mindenki megvehető, mindenki megvehető.

Ez a mondat. Az elmúlt évben sok mindent megértettem, hogy miért gáz a média, ahogy kapálóznak a fenmaradásért, és hirdetők bábjai lesznek, Élesen kezdtem látni, hogyan működik a rendszer, ehhez képest mit jelent valóban szuverén módon, szinte művészként vagy civilként tartalmat előállítani.

Persze mindenről ki lehet ötölni szép mondatokat, fontoskodó rábeszéléseket (sajnos, társadalmunkban, a 6-12 év közti geyerekek, 70 százalékkal nőtt). De ugye az én kérdésem egyrészt, hogy mit gondolok, tudok (szedtem össze korrumpálatlanul) a témáról, másrészt hogy ezt az agendát, ami terméket helyez a középpontba, akarom-e én tolni.

És nem akarom.

Ezek a cégek nagyon sokat keresnek azon, hogy vannak beteg emberek. Nem érdekük se a prevenció, se a termékmentes gyógyulás útjait nagyon hirdetni. A pervenciót megemlítik azért, de lehet arra számítani, hogy annak nem sok foganatja lesz, hanem gyógyszerért rohannak a n.épek. A prevenció nem termék. A cégnév viszont mindenre rá van logózva, és az információt úgy közlik a tudósok, doktorok és tekintélyes médiaszemélyiségek, hogy egyértelmű legyen, hogy a problémára a megmutogatott termék és szolgáltatás a válasz.

Ugyanazen az alapon bíráltam én Szentesi Éva, most idézek:

rákedukációs munkájának tisztaságát,

csak ott ő nem egy király grillzöldséges ebédet kap, meg reklámtollat, meg szabad kezet, hogy mit ír, na, azt pont nem kap, hanem arca lesz az Ügynek, neki kontentet kell előállítani, eladást hozni annak az egészségügyi terméknek, ami után fixet vagy jutalékot is kap (és a legtragikusabb, hogy észre sem vette, hogy ez történik vele, ebbe szállt be, ebből él, és ez miért probléma).

Szóval ma már az van, hogy amikor annyira lobogtatnak egy ügyet, és van rá alapítvány és pénz és támogató, én már gyanakszom.

Az egyik: a whitewashing, a kicsit vagy nagyon is ördögi cég, például aki megnyúzott kutyákon tesztel kozmetikumot, vagy gyerekmunkát is bevet, híresen kizsákmányoló, súlyosan környezetszennyez stb., hogyan mossa magát tisztára a társadalmi üggyel és a marketinggel (és van még pink- és greenwashing is). A másik, hogy mi az érdek. A cég mitől jár jól: ha a probléma előfordulása csökken (például a kórság prenvencióval), vagy ha sok az előfordulás, és így sok potenciális vásárló van, sőt, egyre több lesz?… Költői kérdés.

Az összes “napjainkban sajnos a második leggyakoribb megbetegedés a…” és ” ezért ennek fontosságára már kisgyermek kortól fel kell hívni a figyelmet” stb., stb. marketingszöveg, és ha gyerekek körébe is viszik ezt színes, vonzó ajándékokkal, felvilágosításnak nevezve, az meg egészen penetráns visszaélés. (Egyébként a lobbik is, az érzékenyítések, oktatások is hasonlóan problémásak, áttételekkel.)

Úgy általában is, beszélgettünk mostanában betegségekről, van valami fura Juli lábujján, meg nekem a szemem begyulladt az éjszakai melótól, és kérdi G., volt-e Juli bőr-, én pedig szemorvosnál, nem kéne-e elmenni, és kicsúszott a számon, hogy úgy általában orvoshoz menni bagatell problémával csicskaság. Mert ez egy reflex, hogy “beteg vagy?, hát akkor menj orvoshoz és szedd be a gyógyszert”. Nyilván mint orvosgyerek is mondtam ezt, mert mindent láttam, semmitől sem félek, elég sok mindent (védettséget, ter,mészetes praktikát, tudást) magamra szedtem, továbbá extrém immunrendszert szereztem a rendelőben kisovis koromtól, és nagyon szoktam röhögni a Minden Kiütésfajtára Külön Gél (by Lobster) típusú, egygyerekes, jóléti szemükfénye szülők buzgólkodásán.

Miért jó és kit szolgál, ha mindig felülről beszélnek emberekhez, a tudományra hivatkozva, és ezzel nem illik vitázni? Miért jó az, ha náluk van a tudás, egy jól elválasztható, felkent csoportnál, és mindig ők az információ forrásai? Miben különbözik ez a másfajta hatalomgyakorlástól? Ez társadalmi rítus: az orvosok a főpapok a szentélyben, akiknek átengedjük a döntést, az információszerzés munkáját és felelősségét, viszont nemigen kérjük számon őket. Az orvosba, egy konkrét orvosba (akihez azért jársz, mert ismerős ajánlotta, vagy mert már húsz éve hozzá jársz, mert ő a főorvos ott, ahol szülész, mert híres….) vetett vak bizalom már sokakat nyomorított meg. Az én anyám nem betegségben, hanem egy műhibasorozat következtében romlott le és borult el kedélyileg, egészen a halálig.

A főpapi rend tagjai esetenként teljesen mást mondanak, mint amitől én el tudtam kerülni, illetve meggyógyítani az emlegetett kórságokat. (Röviden: nem ismerik az anyagcseretréninget, a böjtöt, a ketót.)

Miért jó az, ha a forgatókönyv szerint a rémült beteg elrohan az orvoshoz, akár kicsi vagy közepes panasszal, ahol sorban áll, érintkezik más betegekkel, kap gyógyszert, műtétet vagy más, nem épp kíméletes terápiát, és akkor jól megmentik őt, és ez volna az EGÉSZSÉGügy, komolyan, beszarok már az elnevezésen is. És közben mellékhatástömegekkel küszködnek emberek, és elköltik a háromnegyed jövedelmüket gyógyszerre…

Egy kicsit mindegy, vagyis pusztán technikai kérdés, hogy személyesen ők vagy a társadalom befizetéseiből az állam fizeti-e a megmentést, tehát ez csak a rubrika.

Akárki is fizeti, pénzbe kerül, a téma közös ügyünk, és van a dolognak tetemes profitja.

Na, ez ilyen közhelyes poszt, de amit mondani szeretnék, hogy a kezedben van az egészséged, nem kell kiszervezned.

Én, amíg le nem esek a lábamról (és nem tervezek), az alkalmi diagnosztikához (vérkép, DEXA, fogászat) magánba járok és ritkán. És azért nem szorulok orvosra, mert nagyon komolyan veszem, hogy ki se alakulhassanak a népbetegségek: csontritkulás, szív- és érrendszeri-, tűdőbetegségek, anyagcserezavar, vese-epe-májbetegségek, autoimmun kórságok, elhízás és következményei, porckorongsérv, demencia…

Ugye, tudjátok, miről beszélek: mértékletesség, természetközeliség, jó alvás, stresszcsökkentés, szellemi frissesség, agymunka, jó élmények, szép szex; böjt, ketó, illetve szénhidrátcsökkentés, rengeteg sport, aminél még azt is igénylem, iylen telhetetlenül, hogy élvezzem, lelki és spirituális élmény is legyen.

Most persze vágod a pofát, hogy milyen önhitt vagyok én, hogy “nem tervezem”, hát azt hiszem, ki tudom küszöbölni? Na, úgyse, haha!, kárörvendő kacaj.

De ez rólad szól sajnos, aki szarul vagy, és a társadalom azt tanította neked, hogy a betegség villámcsapás, lesújt bárkire, és elkerülhetetlen. Szerintem ez egy nagy tévedés, és pusztító a hatása, mert kinyírja a proaktivitást, a felelősségvállalást, a cselekvést, az örömet.

Én nem vagyok önhitt. Jó okom van hinni, hogy nagy eséllyel az életmódi kórságokat elkerülöm, és szép, erős öreg éveim lesznek – és neked is jó okod van ezt hinni, ha teszel érte. Csakhogy nem teszel, helyette tiszteletet követelsz magadnak, és engem fikázol. Kifogás kifogás hátán, a te életed, oké. De hogy engem basztatsz???

A “mindent vagy semmit” érv (vagy inkább sugalmazás, tehát hogy ha nem tudok mindent elkerülni, akkkor teljesen tehetetlen vagyok) nem más, mint intellektuális igénytelenség, hagyjuk is. Ha felismered a pillanatot, akkor tudsz tenni valamit, sőt, sokat. De abban igazad van, hogy ahogy az évek múlnak, egyre kevésbé, és léteznek helyrehozhatatlan károsodások is.

De van még valami… hogy én ezt hogy ismerem!: húzod a szád, és kicsapod a szociokártyát is a “mindent vagy semmit” mellé, hogy a lakosság többségének mindez nem elérhető, mert nem olyan az életmódja (lásd Krisztinánál: megnézné, hogy mozgok mellette), nincs információja, meg az edzés drága… és nincs igazad, mert lehet informálódni, mondjuk orvosoknál való torlódás helyett, és nem, nem drága, hanem fontos, ezért megéri az árát. Én csakis a kifogásokat hallom azzal kapcsolatban, hogy kinek miért muszáj autóznia, meg ülnie nyolc órán át a melóban meg szarokat enni és tévézni és túlfélteni meg agyonabajgatni a gyereket és semmit nem sportolni, mert sajnos, nincs idő erre. Nekem sem szerencsém volt, hanem így döntöttem.

Hogy ez nehéz út? Elég nehéz, mint minden árral szemben úszás.

És ha nekem valami extra, fura, meg nem előzhető kórságom lesz, vagy baleset ér, akkor meg igénybe veszem mint társadalombiztosított az állami egészségügyet. De nagyon remélem, hogy csak eszméletlen állapotban. És amit akkor mondanak, hogy mi a terápia, azt is mérlegelem. Elég valószínű, hogy a kemót nem kérném, legalábbis egy sor tumorfajtánál.

Amúgy én készen állok a halálra, ha a gyerekeim életkorát nem nézem. Ha úgy kell halni, hát úgy. Olvassátok el Shrivertől az Ennyit errőlt, én is onnan veszem, és persze Jánost és Tamást látva is (egyikük kemót kapott, és a mellékhatásokba halt bele, viszonylag irgalmas és gyors halállal, másikuk soha, semmit nem kért, még diagnózist sem, és úgy halt meg, mint egy igen nyomasztó, ám nagyszabású regény főhőse: egyedül, bezárkózva, a világra és az orvostudiományra nemet mondva.)

*

Szóval erősen gondolkodom, hogy jól van-e ez így, hogy intézmények, cégek, rendszerek a tanácsaikkal, szolgáltatásaikkal ennyire belenyúlnak emberek személyes életébe, és mi ezt ilyen kritikátlanul fogadjuk. Ha például a kanadai tisztifőakárki azt javasolja, hogy hátulról legyen koitálás és maszkban, és ne csókolózzunk? Miafasz?

Nem leszek csicska, nem leszek csicska… mondom ezt a másik mondatot úgy, hogy semmi közöm az összesküvés-elméletekhez, nem csípem őket.

Miért medikalizálják át a legszemélyesebb ügyeinket is szabad országokban is?

Hol vannak a valódi civilek, akik nem függenek sem politikai vállalkozóktól, lobbistáktól, sem gazdasági szereplőktől, és igazi, civil célokért, a társadalmi jólétért dolgoznak?

Nem merül fel a döntéshozókban, hogy ez az egész siralmas beteg helyzet, amelynek a gyógyításából olyan jól élnek a szabadjára engedett cégek, nem szükségszerű? Hogy például ha nem csak a vakcinát tematizálnák és támogatnák, hanem a jó gyakorlatokat (testedzés, preventív étrend), akkor nem lenne ilyen súlyos emberi és anyagi költsége a koronavírusnak sem? Miért csak Szendi ír erről?

Az állam, ha jót akar, miért nem nyúl bele jobban, hogy negatív ösztönzőkkel visszafogja azon termékek fogyasztását, amelyekről rég tudjuk, hogy okai a kórságoknak, például a szív- és érrendszeri betegségeknek vagy az anyagcserezavaroknak? Miér tnem segíti minden eszközzel elősegítse a felelősségvállalást és a jó gyakorlatokat?

Külön a rákról már írtam:

mi a kritikám a nőirák-szűrésekkel?

a lényeg az, hogy a nagy szűrések meg kampányok következtében let egy csomó költség meg álpoziotív eset és fölös terápia, miközben nem csökkent a halálozás és nem javult az életminőség sem érdemben. Sőt, harminc évnyi nyugati naptejkenéstől sem lett kevesebb a melanóma, de még tele is vannak a flakonokkal a tengerek.

13 thoughts on “válságba kerültem

  1. Szerintem a cégek csak rárepülnek az emberek lustaságára, hogy könnyebb szívgyógyszert meg vérhigítót és inzulint szedni, mint autó helyett gyalog járva nem elhízva nem összeszedni a metabolikus szindrómát.
    Gyógyszer és élelmiszer-részvények vásárlásával mindenk részesülhet az emberi lustaság a hasznából :))

    Egy orvosnak lehet, hogy volt esküje huszonévesen, de üzletileg az érdeke a középszar állapotban tartott krónikus beteg, aki egy valag pénzt költ el a gyógyszertárban havonta, és ebből a doki elmehet évi kétszer konferenciára halálfaszára a tengerpartra.
    A média és a bloggerek csak partnerek ebben, de az eredendő bűn az egyes embereké.

    Kedvelés

    • Én orvosként azt gondolom, hogy tévhit az, hogy mi örülünk a krónikus, nem gyógyuló betegnek/ az érdekünk, hogy ne gyógyuljon. Aki nem kapcsolódik az eü-höz, az – teljesen érthető módon – el sem tudja
      – KÉPZELNI –
      hogy mennyi beteg van.
      Én tényleg csak egy zöldfülű szakorvosjelölt vagyok, és még én is majd belefulladok a betegekbe. Senkit nem hívok vissza feleslegesen kontrollra. Azzal elköszönni, hogy meggyógyult és nem kell többet jönni – a legjobb dolog.
      Arról nem is beszélve, hogy nekünk is fontos a sikerélmény (=gyógyulás!).
      (Pl. a tanárokkal kapcsolatban miért nem áll fenn az a tévképzet, hogy érdekük a buta gyerek?)

      Mondjuk ez egy műtétes szakma, de nem gondolom, hogy pl. a mi extrém túlhajszolt belgyógyászaink ezt másképp gondolnák és tíz körömmel kapaszkodnának a betegeikbe.

      A tengerentúli utazások a gyógyszercégekkel… na, az az időszak lezárult.
      A szakma csúcsába tartozó 2-3 embert viszik el külföldre legfeljebb.
      A szakmailag kiváló és nagyon elismert főnököm is pl. magának fizette a csúcskonferenciát az USA-ban. Akit mégis kivisznek, attól meg nem sajnálom, általában bőven megdolgoztak érte és legalább hazahozzák a korszerű infókat ebbe a minimum 20 évvel lemaradt kis országba.

      Kedvelés

      • Ó, drága doktornő, nem a hivatásról van szó! Az orvos gyógyít. Hanem ezekről a mindenféle cégek és ügyek mellett virító doktorokról, reklámarcokról, gyógyszer- és eszközsulykolásról, meg főleg a cégekről, amelyek vígan élnek abból, hogy sok a beteg, és legitimációként használják az orvosokat. Nem egyes orvosokat ostorozok, hanem a médiarendszer működését, ezt a megvettséget, hogy azt harsogjuk az érdekükben mi, médiamunkások, amit a cég akar.

        Meg hogy mennyire nem tud gyökeret verni az alter út…

        Kedvelés

  2. “Miért jó és kit szolgál, ha mindig felülről beszélnek emberekhez, a tudományra hivatkozva, és ezzel nem illik vitázni? Miért jó az, ha náluk van a tudás, egy jól elválasztható, felkent csoportnál, és mindig ők az információ forrásai? ”

    Szerintem fontos az, hogy egy szakma maradjon az orvostudomány, meg legyen szűrve, milyen módszer milyen ellenőrzések után kerülhet széles körű alkalmazásra. Ugyanúgy ahogy az irodalomnál sem mindegy, hogy a lektűrt, a ponyvát vagy a fantasyt oktatjuk az iskolákban és díjazzuk, vagy a kortárs verseket, drámát, a “valódi” irodalmat. Csak itt húsba vágó a végkimenetel. Kell valamilyen szintű hozzáértés, hogy kritizálni lehessen azt amit hosszú idő alatt raktak össze, kísérleteztek ki. És az áltudományok nagyon gyorsan terjednek, nem egyszer sokkal kevesebb felelősségre vonási lehetőséggel, sokkal durvább hitegetéssel illetve rémisztgetéssel. Profitért, showmanek adják el, felülről beszélnek, titokba avatnak be. Ezzel szemben is kell képviselni a reprodukálható, valós összefüggéseken alapuló, megbízható eredményeket szállító orvoslást, megelőzést.

    Igen, vannak hatalmi visszaélések, érdekek, figyelmen kívül hagyott összefüggések, és nem mindenki kókler aki mást javasol, de nagyon át kell gondolni, hogy ki mit mond és mire alapozza. Viszont szerintem a meglévő rendszert kell jobban ellenőrizni, emberközpontúvá tenni.

    Félre ne értsd, sokat tanultam itt az életmódváltással kapcsolatban, és olvasom Szendi honlapját is, de kritikusan szemlélem amit lehet. Nem az alter utak, a prevenció ellen vagyok, hanem a kontroll nélküli kuruzslás, orvosellenesség ellen, csak a kettő gyakran kerül egymás mellé, és fontos számomra, hogy elválasztható maradjon.

    Kedvelés

    • “meg legyen szűrve, milyen módszer milyen ellenőrzések után kerülhet széles körű alkalmazásra”
      cseppet sem egysége, és sajnos, enm így van, én nem a kóklerek bekerülését szorgalmazom

      “Kell valamilyen szintű hozzáértés, hogy kritizálni lehessen azt amit hosszú idő alatt raktak össze, kísérleteztek ki.”
      ez a te tekintélyelvűséged, ez a bizalom, mert rengeteg a hiba és a alapvető szemléletbeli hiba is a nyugati orvoslásban, tűzoltásra megbízható, az egészségesnek maradásról nem sokat tud mondani.
      szerintem a diffúz, sok apró kóklerség kevésbé romboló, mint a monolit, intézményes, hovatalos orvoslás. olvasd el Shrivertől az Ennyit errőlt, látlelet a világ legfejlettebb eü rendszeréről, elképesztő.

      “Ugyanúgy ahogy az irodalomnál sem mindegy, hogy a lektűrt, a ponyvát vagy a fantasyt oktatjuk az iskolákban és díjazzuk, vagy a kortárs verseket, drámát, a “valódi” irodalmat. Csak itt húsba vágó a végkimenetel.”
      az is húsba vágó, mert, ahogy Esterházy írja: “A frusztrált ember védtelen a demagógiával szemben, amely csak épp annyi igazságot tartalmaz, hogy hasson a félelemre és dühre.”

      A tekintélyelvű orvoslás a csicskaság melegágya. Azzal rángatható a magyar ember, hogy ő nem ért hozzá, hallgasson a varázslókra.

      A magyar orvoslás/eü infrastruktúra pont nem ilyen, mint amit írsz. Hanem a gyakorlatában és valóságában (eszköz) fafejű, elmaradott. Az isten óvjon mindenkit tőle. És közben az egyszeri nőket basztatja mindenki (fizetett influenszerek, lobbisták), hogy miért nem mennek szűrésre. Én voltam, százezret fizettem.

      És amiről én írok: emberek évekig semmit nem tesznek a jó életért, belelazulnak a Normába, tévé, kocsi, semmimozgás, majd, amikor már fáj avgy összeomlik egy szerv, vérkép, akkor rohannak a Tekintélyhez, panaszkodnak, gyógyszert íratnak, mellékhatásoktól szenvednek.

      Szendit is kell kritizálni, az alterokat is, én például ki nem állhatom ezt a rengeteg okoskodó gyógyítót, ilyen-olyan potyaleső masszőrt, gyógynövény-kristály-ezo-germánmedicina-homeo-tantra-illóolajos pancsolást. Ezek már mind csak tünetekre vannak, és halottnak a csók. Az alapokat kell rendbe rakni, bélflórát, anyagcserét, izmokat, stresszt, agyat, és ebben sem a hagyományos eü nem segít igazán, nincs okunk bízni bennük, sem az alter megélhetési ezókban.
      Felnőttnek kell lenni. De a vakhitre nagy az igény. Olyanokat nem értenek emberek, hogy ha nem százas egy megoldás, attól még hatékony kockázatcsökkentés. Ők százast akarnak, sült galambot, tátott szájjal.

      Kedvelés

      • Most olvasom újra a Mindenki milyen jól ért hozzá és a Hogyan tájékozódj posztjaidat is. Igen, sokkal árnyaltabban mondod, hogy mi lenne ideális. Valóban tekintélyelvűség is van ebben, hogy elfogadom, hogy az orvos tudja, mert tanulta azt amiről beszél (és biztosan még át is nézte a legfrissebb eredményeket!). De minden szakmának ez az alapja, ez lenne az ideális, és ezt a bizalmat kellene újra felépíteni. Ezzel elsősorban az orvosoknak, nővéreknek, dietetikusoknak van feladata. Akár úgy is, hogy elkülönülnek azoktól akik szakmailag aggályos módszereket terjesztenek. Közben meg ott van az egyéni felelősség vállalása a saját jóllétért, tájékozódásért.

        A magyarországi orvoslással nem volt szerencsém megismerkedni bővebben, kevesebb rálátásom van, mint neked. Ennek ellenére az amit írtam, hogy ha nem is egységes, de körvonalazható legyen az álláspont, meg legyenek szűrve a módszerek, ellenőrizhető legyen, elérendő célnak tartom. És ennek feltétele a tanulás, kísérletezés, ami persze az orvosi egyetemeken, konferenciákon, kutatólaborokban elérhető leginkább, a körön kívülről nem lehet mindig ugyanazt a tudást összeszedni. (Lehet viszont olvasni a kutatásokról, más orvost meghallgatni).

        “Szerintem a diffúz, sok apró kóklerség kevésbé romboló, mint a monolit, intézményes, hivatalos orvoslás.” Ezzel a gondolattal még barátkoznom kell, sajnos sok tudományterület került támadás alá (globális felmelegedést tagadók, sumér ősmagyarok, ufóhívők, laposföld hívők), ezért is vagyok elnézőbb a visszavágásokkal, felkentség hangsúlyozásával szemben. Egyáltalán nem aprók ezek a mozgalmak, az biztos. Nem látom ugyanolyan pozíciójúnak a kóklerséget, kifejezetten ártalmasnak gondolom azt, hogy ugyanabba a kategóriába helyezik magukat, mint aki egész életében ezzel foglalkozott, miközben sokszor a legegyszerűbb összefüggéseket sem értik. És ahogy írod, a vakhitre nagy az igény, ezt szállítják a konteóhívők is. Egyénileg, kritikusan hozzáállva, sokat utánaolvasva sokat tehetünk a kóklerség ellen is.

        A húsba vágó végkimenetelért bocs, biztos voltam benne, hogy nem hagyod szó nélkül. Valami olyasmit akartam mondani, hogy az egyszeri ember is jobban megérti, hogy az orvosnál a bőrét viszi vásárra, míg a lektűrben levő hamisságot általában nem tartják olyan veszélyesnek. (Pedig…)

        Kedvelés

      • Mindkét poszt nagyon ide kívánkozik, terveztem linkelni, köszönöm!
        Az igaz, hogy az irodalomművelés nem műtétes szakma! Kihagyhatatlan ziccer volt, de nekem annyira nem fontos ez, inkább gondoljunk arra, hogy akinek ekkora téma lehet az, hogy mit enged az agyába, az mennyivel boldogabb ember, mint aki a sugárkezelés kockázatán tűnődik!

        Kedvelés

      • nem aprók, összességében semmiképp nem, viszont diffúzak, és az biztos, hogy van egy erős, figyelmen kívül hagyhatatlan kritika az intézményes “tudománnyal szemben. Nem is a tartalma, inkább a rendszer visszásságai a kritika tárgya (a gyógyszeripar befolyása pl.).

        Kedvelés

      • Fontos megkérdőjelezni a rendszert igen, de közben a legtöbb esetben a semmiben nem bízó, mindenhol mögöttes hatalmat kereső attitűd, és a kipróbált, működő módszerek félredobása, a vakhit és a csodavárás az eredmény. Én lennék a legboldogabb, ha forráskritikát jelentene az, hogy valaki nem fogadja el az orvostudomány állításait. És nem mondjuk Däniken lenne ufóhívőből koronavírus összeesküvéselmélet terjesztő. (Sarkított példa, de elég gyakori, hogyha valaki rosszindulatú hatalmat sejt maga fölött, mindent ezzel magyarázzon és fogékonyabbá váljon az áltudományokra) A cégek lobbija pedig, van erre példa, hogy lehetne ez valami módon szabályozni? Mert ez valóban aggályos, az alternatív gyógymódok meg sokszor azzal vannak elfoglalva közben, hogy varázsgombát áruljanak. A kritikából pedig így nem lesz politikai változás, pláne ha ellenérdekeltek a marketing és a gyógyítás szétválasztásában. A bizonyítékokon alapuló orvoslást támogatók csak lassan ébrednek rá hogy legalább a kommunikációjukon változtassanak, és remélem egyszer eljutunk oda is, hogy az 1001 orvos a hálapénz ellen csoport után megjelenik egy olyan is, amelyik a kutatások cégek általi finanszírozásának szabályozását követeli például.

        Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.