szexualitás címkéhez tartozó bejegyzések
Védett: randi negyven fölött
Védett: a szavak átírása – kiegészítés
Védett: mi következik mindebből? és mit mondj a gyerekednek?
gyerekeink igenis veszélyben vannak
5
Ja, nem azért, mert az óvó néni átműti őket. És hogy ezen ilyen szinten, repetitíven poénkodtak értelmes sajtómunkások is, az sokatmondó. Eleve, hogy “a kormány homofób uszítását”, “kiközösítő népszavazását” ennyit emlegették – addig se kellett eltűnődni, hogy mi is pontosan az ellenzéki állítás, hogy kerül az ellenzékbe a Jobbik “néppárt”, mely plusz szavazót nem hozott, de a régieket sem. Mintha félnének a dolgot valóban megvitatni, hogy mitől káros a gendertan, mik az érdekek a propaganda mögött), túlzásmentesen, elfogulatlanul megnézni, miért ugrik rá tiltakozva-idegenkedve nemcsak Bayer Zsolt, hanem az átlagember is. Inkább defaultnak veszik, hogy általános a homofóbia, sőt, üldöztetés van, mely a Fidesz bűne, és aki idegenkedik a genderdumától, az meg tudatlan, nem érdekli “a tudomány” (pedig Mari néninek igaza van). Soha nem írnak a detranzícióról, se a heves brit, amerikai vitákról, törvénykezésről (számos “transzjogot” vonnak vissza, épp a kamaszokkal kapcsolatban), transz nyomulás visszaéléseiről, és csak Rowling kapcsán a feministák cancel-kicsinálásáról. Állítják: nem létezik melegpropaganda, miközben maguk is ontják az ilyen tartalmakat, egészen a legbutább rinyálásokig (az szexualitás ernyőfogalom, tudtad-e?), de persze az felvilágosítás, segítség, hogy ne érezzék magukat egyedül a kamaszok.
Nem úgy fenyegető mindez, ahogy a plakátokról sejlik, hogy már ma jönnek, műtenek, és nem is úgy, hogy agymosásnak. Direkt sulykolni esélyük sem volt, csak puhítgatják a tudatokat, együttérzésre apellálnak. Ki rúgna szenvedő emberekbe? Aki nem dől be ennek, az is hallgat. Maci is mondja, elismerem: nem számít annyit az LMBT propaganda, mint én azt kihegyezetten érzékelem. El se jut az átlagemberhez. A Tobi színeit 3547 fő látta (és a Nemzeti Filmintézet támogatta!). Pár tucat, igaz, nagy elérésű és hangos szereplő nyomatja, akire ép kamasz nem akar hasonlítani (mondom egyszerűbben: a magyar aktivisták rettenetesen néznek ki, és az üldöztetésen, jogkövetelésen kívül nincsen mondandójuk). És pár ezer jóakaratú nő a közönség. Én meghasonlottam ebben, hogy ezt jelenti ellenzékinek lenni, mert nem.
Nem annyira elnyomó, amit a Fidesz csinál, másrészt nem annyira veszélyes az sem, amit az aktivisták és szervezetek. A veszély hosszabb távon, sok lépcsőben, lassú tudatformálással érvényesül, ahogy a béka fő.
Az fenyeget, hogy semmi nem úgy van. Mindenről elmondják, hogy az tévedés, előítélet, mi meg elhisszük. Feladjuk kis ellenérzéseinket (“az nem lehet, hogy ennyire bonyolult minden”). Sóhajtunk: jó, akkor bonyolult. Az előítélet, elnyomás koherens magyarázatnak tűnik: a patriarchátus a hibás, a kirekesztés, Orbán, a kapitalizmus. Kis szépséghiba, hogy senkit nem bántanak, nem tudnak LMBT-ellenes eseteket felmutatni (az őszi villamosos eset óta), a vélemény meg szabad. Épp a hiszékenységre, tekintélytiszteletre apellálva tudnak normalizálódni lassan a fura, önös, valóságtagadó magyarázatok. Ez a normalizálódás jóléti világjelenség, és bejárat a disztópiába.
Most nem akarok már a melegekről/transzokról írni, mert fontosabb, hogy mindez leginkább a nők problémája. Nekik problematikus, nőként aggasztó. Bővebben…
arról, hogy mi is pontosan az ellentét…
…a feminizmuson belül, és miért jönnek elő mostanában mindig a transzneműek, akik ugye alig páran vannak és a legsérülékenyebb csoport, satöbbi. Bővebben…
óbazmeg, “a pedofil is ember!”
És már megint a nagy emberi jogok nevében, befosok!
Azon is befosok, hogy ők a legharsányabbak. MÉRŐ VERA, A HŐS, CÉLKERESZTBE ÁLL. Mert tudja ő is, hogy amit állít, az ciki. Na de ott van hely, ott tud ő feltűnni.
Védett: mi a különbség az igazi emberi viselkedés és a propaganda lihegő szajkózása között?
lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”?
Vagy az “intimitásmegvonás”? A “duzzogás?” Sőt: létezik-e? Bővebben…
ismét egy menősködő hazugság: a “bdsm”
Ismét egy tipik 21. századi, neten promózott különlegeskedés, középkorú, sóvár reménytelenek utolsó szalmaszála: a BDSM mint menőség és mint rögeszme. Mint a poliamória, szexmunka, pornó, nemváltás, gender önkifejezés – mindenféle izgi kamu, amit A Prűdek Elmaradott Társadalmunkban Sajnos Nem Értenek, De Mi Tudjuk, Hogy Mennyire Menő.
Keressük meg mindig, mi a lélektani haszon: az egésznek az a lényege, hogy ők jobban tudják. Hogy fölényeskedő kommenteket írhassanak. Lenézhessenek másokat. Mert hogy azok előítéletesek. Szóval még morális fensőbbséget is akarnak a különlegesség tetejébe.
Én legalábbis ezt látom a téma netes reprezentációjában.
Én azért nem dőlök be ezeknek, és azért nem érdekel semmi ilyesmi az újságírói érdeklődésen túl (sokkal inkább a trend jellege, tipikussága, a média működése, a trend keletkezése érdekel, mint maga a BDSM), mert nem ment el a józan eszem. Nem vagyunk mi előítéletesek, csak látjuk a szemünkkel, mi a helyzet, és hogy ők miért hazudnak.
Mert a világ nem prűdekből és felvilágosultakból áll. Az emberi, érzelmi teljesség megléte vagy hiánya a két csoport közötti különbség. Az egyik valódi, őszinte, örömteli élményekkel, érzésekkel éri be csak, nem adja lejjebb. Nem arról van szó, hogy ők mind csak szép finoman szexelnek: van köztük harsány, látványos életművész, meg szemérmes, moonogám négyfalközött, és olyan is, aki inkább senkivel nem vegyül, mint hogy silány, használós legyen a kapcsolat, a szex. Értéktudata van, neki csak az kell, ami őszinte. A másik fajta nem ismeri, nem élte meg ezt, halovány másait kergeti. Hát kell egy pasi, nem? Unalmas a “vanilla”! Szexpiac van.
Vagy kiöregedett belőle. Jellemző, hogy Hummel Zsolt a maga behízott, megrokkant testében az öregedés kapcsán csak azt említi meg, hogy nem hisszük el, hogy öregen is képesek lehetünk a szexre. (Beállította a posztjait be nem ágyazhatóra, a haláltémásból idézem, március 9.:)
A halálig tudnánk akár szexelni, ha elfogadnánk, hogy mulandó emberként erre öreg testben is képesek vagyunk. Sem halál, sem a szex nem tabu. Hozzánk tartoznak.
Öööö, de, abszolút elhisszük, tudnánk is, és nem tabu, csak hát beláttuk, hogy ízléstelen, mert hogy velünk nem nagyon akarnak már. A darvadozás, akarás, nyomulás taszító és silány. Olyan partner, aki neked is kéne, akit harapnál-tépnél, nemigen fog kívánni. Ezen a bulis, krónikusan promiszkuis módon biztosan nem.
És ez mindig egyenlőtlen. Mélyen egyenlőtlen olyat akarni bevinni az erdőbe, aki nem akar.
Tinilányok illata:
Emlékezni a tini lányok illatára,Élvezni a felnőtt nő parfümjét.
Mindezt egy negyvenkilenc éves, elhízott férfi írja nőnapi köszöntésként.
Ennek a hangos csoportnak erős jogosultságtudata van: neki JÁR az élmény, a szex, kb. mint a széles árukínálat bármiből. Az élet mint pláza. Egyedi, különleges? Dehogy. A BDSM és a kinky faszkodás is fogyasztói divat. És itt is vagyunk a lényegnél: ezt a sok hülyeséget a kapitalizmus csinálja. Áruvá tesz mindent, olcsóvá, behelyettesíthetővé. Mohó állkapcsai közt teljesen eltűnik az emberség nem-üzleti, nem-harsány, nem-marketingelt minősége, lényege, spontaneitása. Nem csak a prostitúció és a pornó van itt, dehogy. Az egész társkeresősdi, tanácsadósdi, kontentgyártósdi ilyen. A sóvár, középkorú próbálkozók emberi lelkek, testek, identitások fogyasztói, rájuk licitálnak. A konzummagatartást átvitték az élet legszebb, nem-anyagi, szakrális területeire is.
Hogyan tartozhatsz az első csoportba? Önfejlesztéssel, tested, elméd, lelked megőrzésével, szépen tartásával – igazi irodalom, filmek, testélmény, önismeret.
Akinek nincs a közelében szervesen, szépen, emberileg olyan, akit kíván és aki őt is kívánja, akitől nedves lesz/erektált, akinek ez nem elég, mert unalmas, vagy még “felfedezné magát”, az kiégett, az nem kívánja a szexet, és akkor nem kell szexelni.
Nem kell folyton szexelni. Nem kell eköré építeni sem az életet, ez nemcsak fölösleges, hanem káros is. Lélekirtás és tudatipar, és nem csak a színvonala miatt. A szextémát fontoskodva idegenekre erőltető közbeszéd a visszaélés melegágya, igazolást szállít, jogosultságérzetet kelt ragadozókban, és persze keressük meg megint az érdeket: reklámszövegként működik, termékeket ad el, lásd Polililit, aki eleinte nagy lelkizve önfelfedezett, ma már műanyag kacatokat árul.
És kettő nappal a wmn-es interjú megjelenése, Hummel Zsolt felfuttatása (több ezer új követő) után a Mester olyan nőnapi posztot ír, hogy nem hiszed el. “Veletek.” Most akkor kivel, drága Zsolt. Akar-e az a nő?
Milyen a férfi?
Szereti a pinát,
Meg a melleket és a bőr illatát.
Belenézni a női a szemekbe és élvezni bizsergést.
És örülni, ha vissza is néztek.
Jó lenne egyet csak kávézni veletek.
Meg aztán együtt járni, együtt aludni.
Persze jót szexelni is.
Meg jó amikor csak este fáradtan egymásra dőlni.
Bírni mikor menstruáltok, élvezni a hisztiket.
Meg hallani amikor élveztek.
Értetlenül állni, hogy gyereket szültök.
És még főztök is mellette.
Kivasalt fehér ingeket, és hogy mindig van friss zokni.
Hogy sosem fogy el fogkrém.
Értékelni a csipkét és de élvezni a pamut bugyit is.
Nem érteni harisnyát, a melltartó, és a magas sarkút.
De nagyon köszönjük.
Emlékezni a tini lányok illatára,
Élvezni a felnőtt nő parfümjét.
Megköszönni azt sok készülést,
Műkörmöst, fodrászt, kozmetikust.
Köszönjük, a gyantázás összes fájdalmát,
A gyerek miatt test változását.
A világ dekoltázsoktól, ringó seggektől lesz teljes.
Meg a szikrázó szemektől, és a mosolytól…
Ami reméljük igent mond.
Ha nem lennétek, ezt sem írtam volna le.
Meg mi értelme lenne az életnek?
Köszönjük hölgyeim.
Jaj, gyönyör ezt látni: Mérő Vera “szemlézi”, nekiesik, és a facebooknőjogiak őrjöngenek, ahogy őrjöngtek az asszonyságon meg a mesekönyvégetésen, minden szarra, celebre időt szánnak, ez az Ügy – kegyetlenül unatkoznak.
Ha naiv volnál, és azt hinnéd A szürke ötven árnyalatából (E. L. James “ki mert lépni a sorból”, és irodalom!), a netes promóból, hogy a BDSM valami felnőtt izgiség, mely (de hisz ANNYISZOR leírták ezt:) biztonságos, konszenzusos, és “a szub irányít” (aha, és ha mégsem, ha egy vadidegen önzőn sérülést vagy károsodást okoz a testeden, akkor menj el rendőrségre, és tárd fel, hogy mi is volt előtte, és bizonyítsd, hogy honnantól nem volt konszenzusos. De a másik oldal se vicces, elkövetőként mentegetőzni. Sok sikert!), ha ezt mind beszoptad, akkor majd pofán csap a valóság.
Az elmúlt ötven év pornója kitermelt ugyanis egy nagy létszámú csoportot, akik igenis a hatalmat és az erőszakot, a kényszerítést élvezik, a kényszerfranciát, a szétszaggatós anált, a vért, a könnyeket. Azt, ha a mások felet megalázza, meggyötri, rékényszeríti magát, mert hatalma van fölötte. Azt, ha a nő (vagy épp kisfiú) tudatlan és kicsi, lásd az egészen zsenge lányokra irányuló, ijesztő mértékű nyálcsorgatást és nyomulást. Vagy épp az ázsiai importfeleségeket, a nyafogást az “erős nyugati nőn”. Honnan tudjuk, hogy ezt élvezik? A pornó leginkább keresett műfajaiból, kulcsszavaiból és e műfajok szélsebes inflálódásából. Csak az áthágás (transgression) az izgalmas, és a határ, amit át kell, lehet hágni, tolódik kifele. Teljesen legitim tinilányokat használgatni, erről fantáziálni, a másik fél kielégülésével és vágyával nem törődni és nem-kölcsönös aktusokat kicsikarni.
Ebben pedig semmi, de semmi izgalmas és élvezetes nincsen. Szó nincs itt semmiféle konszenzusról. Hatalomról és kiszolgáltatottságról, rút erőszakról van szó, az emberi méltóság lábbal tiprásáról. Minden más kenetteljes reklámszöveg, a gyanú elaltatására. Ahogy nincsen önkéntes meg örömteli prostitúció sem, ez mesebeszéd.
Szóval van egy ilyen érdeklődésű (torzulású) embertömeg, akik igen cinikusak a szexben. Hova tódulnak ők, amikor partnert keresnek, de nincs pénzük prostituáltra? Persze, hogy a BDSM-be. Meg ők kinkyk, fétisük van, nem ám torz lelkű perverzek, és ez milyen felszabadító, valóságos társadalmi mozgalom. És persze, hogy azt mondja, hogy az aktus konszenzuális, meg a szub is élvezi. Minden kötelező szöveget elhadar: ez az intimitás új lépcsőfoka, biztonsági szó van, csak a beavatottak értik. Milyen sunyik! De nem stimmel logikailag, hiszen aki az irányítást, a másik kiszolgáltatottságát élvezi, azt nem fogja érdekelni a másiknak nemhogy a gyönyöre, de a legelemibb testi integritása, traumatizálódása sem.
Honnan tudom mindezt? Fórumokat, beszámolókat olvastam.
Biztosan… de nem is biztosan, hanem talán vannak igaz, érzéki domok és szubok is, nem csak nőgyűlölők és áldozatok, ahogy vannak autentikus megélésű egyéb furák is, de ez is olyan jelenség, hogy a visszaélők, az álruhás farkasok már rég többen vannak és megkölönbözhetetlenek. A dologba magába van kódolva a visszaélés, egyben az erkölcsi felmentés. És aki bedőlt a menő szövegeknek, és pórul járt, traumatizálódott vagy belenyomorodott, az szégyent érez, ez az ő kis rút titka, nem nagyon fog erről beszélni.
Olvassuk el szüzek megtörését, meggyalázását De Sade márkinál, a Filozófia a budoárban című alapművet. Ez nem vicces, ez nem játék, még paródiának is ijesztő. Egy egészséges lelkű, értékrendű ember természetszerűleg irtózni fog: nemhogy nincs szüksége ilyen szélsőséges ingerekre, de emberileg is taszítónak fogja találni. Igen, vannak filmek, ahol maszkban vannak a tangabugyis, feszes combú szereplők, és minden nagyon esztétikus, de ez csak a promó. A nem emberközpontú szexuális élmény, a fétishajszolás, minden, ami nem a szimmetrián és emberi vonzalmon alapul, traumatizál. Mit kívánnál a lányodnak? Rosszabbat magadnak se kívánj. Annak lehet vonzó és érdekes a BDSM, aki a durva traumáit cipeli és kompenzálgatja, de ha nem vagy nőgyűlölő/férfigyűlölő és önös, illetve érted, értelmezed a jelenséget, akkor iszonyodni fogsz. Mindkét oldalától. Attól is, ha egy férfi nyalja egy nő cipőjét kutyaként, pórázon, ha őt alázzák, öklözik, szopatják rommá, bónuszként középkorú, kólásüveg testtel, ami taszítóbb még annál is, mint amennyire komikus, és attól is iszonyodsz, ha neked hatalmadban állna másvalakit alázni, használni, és erre kér. Ne már, hát álljál már fel, menjünk el inkább egy jó spagettit enni.
A magát domnak mondó, állítólag intelligens fél vagy olyan nő, aki ezt pénzért csinálja a senkinek nem vonzó, anyakomplexusos, lelki roncs férfiakkal (vagyis: domina), vagy olyan férfi, akit kicsit sem fog érdekelni a másik gyönyöre, integritása, igénye, egészsége, testi épsége. Volt itt egy kommentelő, hosszan értekezett arról (2014-ben), hogy miért is én írok nőknek blogot, én nem tudom, mi az igazi szex, a face sitting gyönyöre… hát nem, én nem tudom (amúgy szerintem csak nőnek adta ki magát, férfi volt).
Ez mind fantázia, hogy ezt lehet szépen, kölcsönösen. Valójában a magukat domnak nevező férfiak nőgyűlölők és ijesztő a lelkük. De hát a vak is látja. A fantáziák csak felizgulva érdekesek, hűlt aggyal-testtel nem kívánnál bennük részt venni, és önmagukban fel sem izgatnának. A bizonyos kontextusban oly izgi alárendelődés, egyoldalú kényeztetés soha nem olyan a valóságban, mivel a fantázia lényege (“most bejön három izmos, idegen férfi, cseppet sem intelligensek vagy gyengédek, és nem kérdezik meg, én mit szeretnék, viszont minden nyílásomba tesznek farkat”), hogy te irányítod fejben a történéseket, aszerint, hogy mi tűnik izgalmasnak. Nos, a valóságban meg nem az fog történni. A valóságban kicsit sem te irányítod.
Mindamellett léteznek olyan, súlyosan sérült emberek, akik újra akarják élni a komisz bánásmódot, akár a nemi erőszakot is, a test dezintergációját, és ez valódi élményt, izgalmat okoz, vagy legalábbis erős vágyuk ez. Ez a kutatás is erről szól:
https://www.researchgate.net/publication/275484984_Corporeality_Sadomasochism_and_Sexual_Trauma
De nem mindegy, hogy egy ilyesmit izgi, egyenrangú szexuálisviselkedés-verziónak kezelünk, vagy durva sérülésnek, problémának. Más irányban van a kijárat a kettőből.
Védett: nőnap közeleg: nemet mondanak a patriarchátusra
mi a baj a poliamóriával? 2.
Az első rész: mi a baj a poliamóriával? 1.
Az a baj vele, hogy duma, duma, fontoskodó duma, és nem élet. Az összes ilyen tudatos szövegelőnek, fensőbbrendűsködőnek azt szeretném mondani: élj inkább, ne netezz! Nem a monogámia a te problémád.
Gyanús lett ugyanis, hogy a polik vagy rakás szerencsétlenségek, akik a gátlásosságukat kompenzálva lendültek kissé túl a szabadosságba, ahol szintén nem terem nekik boldogság, és csak mondják-mondják a tanokat, vagy pedig ragacsos szexualitású nők, akiknek mindig buli volt az élet, nem érezték cikinek, hogy vadásznak tinderen, a barátaik között és bulikban, nem vették komolyan és szenvedték meg a szerelmeiket, mostanra pedig a fő párkapcsolatuk tönkrement, és kiégtek. 2020-ban az összevissza kúrást és azt, hogy van időd erről lírázni, órákig beszélgetni, neten csacsogni, poliamóriának nevezzük.
A cél, hogy a nagy kefélgetés közben még jó embernek is érezhessék magukat, mert ők őszinték és tudatosak, és mindent leegyeztettek (vagyis sikerült a szerencsétlen partnert ebbe belenyomni), illetve progresszívnek is érezhessék magukat (nekik mindig nagyon számít a morális szempont, a tudatosság, a párbeszéd és az erőszakmentes kommunikáció, mint tudjuk, meg persze a trend, a FOMO). Az én összevissza kefélésem poliamória, tehát jó, mert a poliamória etikus. Megint az a lényeg, ahogyan elnevezzük és körülokoskodjuk a teljesen emberi sztorijainkat, amiket szégyellnénk amúgy. Bővebben…
mi a baj a poliamóriával? 1.
Mai témánk a poliamória mint kontent, és ez egy “mi a baj” sorozatba illeszkedik (amely lassan és utólag áll össze régebbi írásaimból):
Vagyis: amit én a poliságból mint queerségből látok a neten. Miből beszélek én? Figyelek, van kapcsolatom (a behazudott pasim, tudjátok! és az sorsszerű, és nagy mázli, hogy lett és hogy ilyen), monogám vagyok, és sokat olvastam angolul és magyarul is a poliamóriáról.
A hiány vákuum: a generációs, menősködő altertanok célcsoportjai az önbizalomhiányos, magukat lemaradtnak érző nők, férfiak. Megtetszik nekik a színes-szagos, új és menő életstílus. Hajrá! Lehet hirdetni, blogolni.
Az etikus megcsalás. Idáig hallom: nem, dehogy, ez nem megcsalás! Pedig én sose használtam ezt a szót. Pláne nem neveztem megcsalásnak azt, ha házasságban élő személy szerelembe esett. (Ja, és én nem is csaltam meg a szerelmeimet.)
Az érvelés előtt szeretnék pár bekezdést szánni arra, hogyan és miért lettem e progresszív, import, individualista tanokkal szemben kérlelhetetlen. 2012-ben vagy 2014-ben még egyrészt szakadárság, hangos különállás, másrészt cikiség volt feministának, házasságkritikus nőnek lenni, bírálni a hagyományos felállást és erről blogolni, és állandó támadásokat is jelentett. Ilyeneket írtam, és sokan eszméltek a saját életükben e posztok hatására (meg kezdtek blogolni nagy hirtelen női témában, a már kitaposott úton):
micsoda különbség (történelminek mondható kommentelés, érdemes belemélyedni)
Bíráltam a monogámiát, a heteronormatív szexualitást, a házimunkát mint női üzemmódot, a tárgyiasítást és testszégyenítést, a pornót, a szépségnormát, a házasságot, a nemi szerepeket, a családot, a kismamaságot, és Lobstert olvastam ámulva.
Aztán teltek az évek, a kritikus női hang tömegessé és divatossá vált, elfelszínesedett, még a klímavédelem is hájp lett. Jöttek az érzelgős-felháborodott hashtagek, és ma már nincsenek menő háziasszony-bloggerek ebben a körben: a legostobább netes kalandorok is progresszív feministák. Bővebben…
a melegek örökbefogadásáról
Semmi trükk a címben, tényleg ez a téma. Nem leszek hosszú sem.
De beleírtam egy kitérőt az abortuszról is.
Kérem vissza a szavakat!
Nem mindegy, mit jelent az, hogy család (nő, női nemi szerv, nem). A család az család, szerintem is: tehát nem érzet, nem “olyan, mintha”, nem is metafora, hanem apa, anya, gyerekek. Hogy ez kinek fáj, ki nem érti, én fel nem foghatom. Nem, nem minden család. És definiálni kell a fogalmat: minden jogaszabály definícióval indul, mert a törvények, intézkedések, a politika a pontosan értett szavakon alapulnak: családtámogatás, családi adókezdevezmény, családi belépő kinek jár?
Hol a határ a gumifogalmak nyújtásában?
Aki megsértődik, hogy akkor ő másodrendű, mert nincs gyereke, férje, az nem érti, mi a különbség társadalmi és egyéni szint között. Nekem sincs férjem. A hisztis “állampolgárság” norma lett: nemhogy nem ciki, kötelező. A sértődöttség mint ellenzéki tett, az érzésekkel és személyes történetekkel érvelés mint őszinteség, nulla gondolattal és józansággal – ezt terjesztették el a netes cirkuszhercegnők.
mi a baj az emberi jogokkal?
Minek tagadjam, elég sokat röhögünk ezen újabban, hogy #meddigmég, meg hogy “Lengyelországban verik a tüntetőket, bárcsak Gumiszoba is ott lehetne”. Idézetekből kombináljuk ezeket össze, nincs nehéz dolgunk.
De akkor én már nem is tartom fontosnak az #emberijogokat?
De, csak ez a műsor nem az. A hashtagekben, a harsány nyafogással csak használják a nemes emberi jogok fogalmat.
Egy. Hozzáértés. Bővebben…
amikor én még irodalmi luvnya voltam
Életem egyes szakaszairól soha nem beszélek. Nem jutnak már eszembe. Például az 1999 és 2004 közötti időszak ilyen. Nagyon kemény volt, utólag érthetetlen is. Nyomtak, hogy ezt meg azt ne mondjam el, álságosan a gyerekre hivatkoznak, mert félnek az igazságtól.
Semmilyen érzelmet nem idéz fel ez az időszak. Nem bocsátottam meg, de többnyire nem is gondolok rá.
Nem is annyira fontos az én életem. Bár akadnak vicces vagy egészen különös sztorik is, például a művész úr, vagy a szerelmi négyszögem. Az is inkább nekem vicces – és nekem elégtétel. Nem is nagyon értik, mit mondok ezekről.
Micsoda maníroskodás és képességhiány azt mondani: az életem regény! ilyet nem élt ám át mindenki! én ismerem x színészt és y írót! Argh. Bővebben…
miért borzadok a szexpozitívoktól?
Milyen semleges szavakat használok, nem? A semlegesség gyönyöre, ez a normám mint blogírónak. Nem kedvelem, amikor már a jelenségek megnevezésében is torzítunk, gúnyolódunk.
Mondhattam volna pedig, hogy magamutogatás. Vagy perverzió.
hogyan lettem kirekesztő – és boldog 2.
Itt az első rész. Összehányom itt a sok visszás képernyőfelvételt. Remélem, értitek, mi a közös bennük.
Olvasókérdez: honnan mindez? Hogy találkozom én ennyi mindennel? Van egy baráti köröm, beszállítunk egymásnak hüledeznivalókat csetben. Nekem meg újságíróagyam van, és személyesen is traumatizált ez az elfogadástéma.
Tehát mi zajlik itt?
Valakinek van valami nyomora: nem megy neki a szexualitás, elhízott, vagy van egy enyhe mentális baja, emellett kegyetlenül unatkozik.
Kitűzi ezt a mellére: jelszó-zászló-hashtag (az elnevezési kényszer külön érdekes!), olvasgat, youtube-ozik. Onnantól ő elnyomott, becsatlakozik a hasonló sorsúak vigasztalgatására, láthatóvá tételére, érdekképviseletére létrehozott csoportokba (vagy alapít egyet).
Valójában magukról beszélnek, csak az zavarja őket, ami nekik nincs. Nyesedék támadja a macsókat, kudarcos párkereső a bulikirálynőt, macskatartó borong a családanyán. Maguknak követelnek figyelmet, fontosságot, relatív jobb-színben-feltűnést. A kisszerűségüket és a következményes hatalomvágyat leplezik a komolykodó szövegekkel. Boldog-boldogtalan zavarosan magyaráz a facebookon a trendinek hitt társadalomtudományi zsargonnal.
Ezért van az egész jogvédő, identitáspolitikai, szolidaritásra intő irány bukásra ítélve. 2020-ban ez biztosra mondható.
És ebben a közegben a nyomorú tag szörnyeteggé hízik. Ha nem, akkor vicces semmicséplővé.
A csoportok végezhetnek valódi és fontos munkát is őszinte indíttatásból, meg alig leplezett, pénzért progresszív lobbiimportőrök is lehetnek. A belépő viselkedése a lényeg.
Érintett, TEHÁT igaza van. Innentől jóságos is, nem szabad róla rosszat feltételezni, és van hátországa, akik megvédik, bátorítják. Ezzel a stratégiával nem csak azt éri el, hogy mindig igaza lesz, és hogy nem bírálható, hanem azt is, hogy bárkit, aki nem nyomorult (vagy nem ízlése ezzel házalni), betámadhat: privilegizált elnyomó kirekesztő!
Bárkit, aki nem kér a meghatósdiból. Bővebben…
szeretet, gyűlölet 2.
Erőlködve húzok, átírok, tömörítek, pedig jó mondatok voltak. Nem akarok túl hosszú posztokat. De nem nagy ügy ez: ketté kell szedni.
…És hogy ez békés meggyőzés volna? Érzékenyítés, informálás? Ha jól csinálják, amolyan steinerkristófosan, és nem a mártonjoci őrjöng és vádaskodik nulla teljesítménnyel, akkor haladunk szépen a szeretet útján?
Mindig, az egész történelem során a hallható az eszmék hangja volt: szabadság, nemzet, béke, tolerancia, erős ország, megmaradás, szivárvány, bármi. De ami igazán mozgatta a világot: az eszmék mögött a pénz, az érdek, a hatalom. Az eszmék álruhák, néhány hóbortos naivat érdekelnek csak (és ők is fizetést kapnak érte). Ezért üzleteltek a náci hatalommal még a biztos bukás időszakában is, nem azért, mert az “eszmével” egyetértettek volna. És ezért váltják eszméiket emberek oly könnyedén.
Ma és már jó évtizede transznemű milliárdosok, befektetők pénzelik a gyógyszerkutatásokat, a műméh és a petesejt nélküli fogantatás kísérleteit (és te amúgy állatvédő vagy…?), a gender tanácsadó és operáló klinikákat, felvilágosító kampányokat – az egész ideológiát és annak médiabeli és politikai jelenlétét.
Az LGBTQ-ban egyre nagyobb a T, hízik a Q, és cenzúrázzák azokat, akik csak LGB-t akarnak, ahogy leterfezik és kirekesztik azokat a feministákat, akik nem szeretnék a néhány, feltűnő és hangos transzneműt a hátukon cipelni. Nem okvetlen ellenzik, ám külön ügynek, más természetű harcnak tekintik a transzneműekét. Akik szerint ez is kirekesztés. Bővebben…
a szex nem piac
Ha nem gondolsz bele, elhiszed nekik. Annyira mondják.
Hogy a “szex” piac.
Vagyis, közgazdasági jelenvaló: kereslet-kínálat, piaci logika, verseny, termék.
Cég. Ár, marketing. Árfolyam, infláció. Szavatosság, garancia. Szubvenció, védővám. Adó. Adóparadicsom. Gazdasági bűncselekmények.
Rettenetesen kínos ez. Maró szégyent érzek helyettük. Hogy lettetek ti ilyenek? Ezek a magabiztos állítások csajokról, pasikról. Legmélyebb titkokról, fájdalmakról, traumákról írnak így. Az megvan, hogy a szex sokaknak trigger? És ez a beszédmód mint felszabadulás. Ismerek olyat, akinek ez nagyon is tetszik, így beszélnek róla, mert milyen lazák, tabutlanok. Mert előtte neki görcs volt a téma, csupa elhallgatás, ez emg felszabadító.
Az elképzelés egyébként, hogy a szex piac, általában ezek a magyarázatkísérletek a nemek viszonyáról antifeminista eredetűek, legalábbis ebben a torz, vádaskodó és bulvárosodott formában biztosan. A konyhapszichológia arra szolgál, hogy más legyen a hibás, miért olyan boldogtalanok, miért nem engedelmesek nekik a nők, és ők miért nem vonzók. Mármint a nőgyűlölők.
A tabutörést értem. De az erő nem a szavakból jön. És a beszéd erről csak igaz szó lehet. Nem lehet keménykedő, üzleties, elidegenítő. Bóvli. És te, te guru, miért nem mész edzeni?
Elhiszed a reprezentációt, amely itt marketingje a gurunak. Ahogy ír, elmeséli, amiket sejtet, hogy ő aztán. Az összes önillegetést: ha valaki áll egy tengerparton, akkor ő boldog és jó neki. Ha öleli egy férfi, akkor sínen az élete, hatalmas a szerelem. Dehogy érdekkapcsolat! Dehogy egymás nyúzása.
Azt is elhiszed, hogy másoknak könnyen megy a szex, frenetikus, te nem ismered azt. Megint a reprezentációt. Hogy az a felfokozottság, ahogy szenvedélyről szól a szekularizált kultúra, az egyrészt valóság, másrészt mindenki más átéli, csak te maradtál ki a jóból.
El ne hidd, hogy másnak könnyen megy. És főleg azt ne, hogy a szex piac, és ha ilyen elidegenítően okoskodsz róla, akkor majd megérted és menni fog. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 