hogyan lettem kirekesztő – és boldog 1.

Most hogy kezdjem ezt a posztot? Úgy volt, hogy kérdi valaki, nem is különösebben rosszindulatúan, csak tömören:

Homofób is lettél, vagy csak transzfób?

Ezt elkezdtem megválaszolni, ez olvasókérdez, csak annak hosszú lett (ketté is osztottam). De nemigen írtam benne a buzikról. Nincsen nekem a buzikkal semmi bajom, sőt, -fil vagyok, csak viccesnek tartom mondjuk az aktivistákat. Tudom, tudom, NEM SZABAD ÍGY MONDANI, HOGY BUZIK. KIREKESZTÉS, MEGSZÉGYENÍTÉS

És akkor elővettem mindenféle példákat, régebbről is, mindenféle ügyekért küzdős sztorikat, és most én kérdezek: ti, a mindenkinek szolidaritásról papolók meg társadalomtudományi zsargonban fegyelmezgetők, ti hogy is gondoltátok el valaha, hogy nem fognak titeket körberöhögni?

Köszönöm egyébként a kérdés nyíltságát, nem félek tőle.

Első rész.

A mindenféle hangoskodókról fogok írni: hogyan ábrándultam ki az úgynevezett kisebbségek védelméből, a liberális konszenzusból és a társadalmi érzékenységből, amely egymás sznob fegyelmezgetéséből áll. Abból az illúzióból, hogy a tudatlan nemeuropéer tömeg itten nem tudja, mi a helyes, de mi érzékenyítünk, elmagyarázzuk, felszólítjuk őket együttérzésre és befogadásra, és akkor majd érzékenyek lesznek a kis előítéletes buták. Nyilván ránk akarnak hallgatni, csak ez hiányzott az életükből meg a társadalmi boldogságból is. Műveltnyugat, angliábanmárszerencsére, ittmégsajnos, ezek a szolgalelkű import harsánykodások, érvelünk, ostorozunk (és közben eemká, látszat-tisztelet), végül majd jól megértik, mindenki elfogad mindenkit (csak mi őket nem), és szól a zene, össztánc.

Egy nap érvényre jut. Pedig ez is csak egy önös lobbi (egy-egy, kis külön harcocskák), és nem is túl erős meg alapos itt minálunk. Elég béna, úgyszólván.

A polgári-identitáspolitikai baloldal tudja, hogy hogyan terjessze a bűntudatot és hogyan tartson boszorkányüldözést, de nem tudja, hogyan lehet téríteni. De végül is nem is ez a célja. Nem az a céljuk, hogy népszerűsítsék a baloldali pozíciót, vagy hogy embereket nyerjenek az ügynek, hanem hogy az elit felsőbbrendű pozíciójában maradhassanak, az osztályhelyzetből adódó felsőbbrendűséget megduplázva a morális felsőbbrendűséggel.

Mark Fisher: Kilépés a vámpírkastélyból

És a saját történetem is ez bloggerként, mert az aktivizmushoz hozzáért az íróságom. Meg is égette. Nem feleltem meg, nem toltam elég jól a Szent Érdeket. Pedig akkor még nem volt a Rowling-pofon. Kinek nem pofon ez? Ki nem kap észbe?

Mint magánszemély is kiszálltam az áldozatosdiból: én élni fogok, nem a neten panaszkodni. Punk lettem, kigyúrtam magam. Gondolom, sírva el kellett volna tűnnöm, amikor levegőnek néztek meg basztattak, diagnosztizálgattak. Vagy megtörnöm, hogy közéjük tartozhassak. Hát dehogy. És nem is hallgattam el, hanem egyre jobban élvezem a blogolást. Amikor utálnak a felszínesek meg a helyezkedők meg a kövérek. Akkor tudom, hogy jó az út.

Ez persze nem egyetlen, egységes csoport. De a beszédmód, az értékrend, a tilalmak és a mintázatok hasonlóak.

Vannak kedvenceim, bár nem szép tőlem így megkülönböztetni az egyformán elborzasztóakat.

Imádom például a mindenhol leszerepelt, zavaros, törleszkedő, magát tudósnak képzelő, perverz transzaktivistát, akit dédelgetnek mint nehéz életű áldozatot – te most valakire gondolsz, én így kapásból négyre is, pedig nem is voltam benne ezekben a körökben. A TRANSZFÓBIA LEGSÚLYOSABB FORMÁJA (BOTÜTÉSEK!!!)

Aki kinevezi magát nők vezérének, szolidaritás, privilégium, nála minden szó lőfegyver, mekkora durranás az ő blogja, lehazudja, hogy mi az ő blogja előzménye: más sokkal nívósabb, őszintébb munkájába beleül, posztokban vigasztalgatja magát: nem is olyan szar az életem, benőtt lábkörömről és macskákról posztol, egy szem nő ellen indít gyalázkodó rohamokat… Hát, én nem hallgatok. 

Az ötkilós dinnyét hazacipelni nem bíró vegán buzi, aki jön kioktatni, és nők körében illegeti magát. Imádják. HOMOFÓBIA, SZTEREOTÍPIA

És aki a kaotikus életéből a facebookra menekül, és zászlajára tűzi, hogy ő aspi/rákos/adhd/dekülönleges, ez az identitása neki. Altípus járőröz és mindenkit helyretesz emberi jogi szempontból, a vadidegeneket, saját falukon.

Általában: az elhízott, keserű nőket, akik úgy élik meg, én velük basztam ki, hogy örülök a nőségemnek, a testemnek, a szexnek.

Mivel önreflektív vagyok, az egyes példák és megfogalmazásaim mellé végig oda fogom írni, hogy milyen gondolatbűnöket követtem el.

View this post on Instagram

Repost by @cartoon.called.life . #blm #blacklivesmatter

A post shared by Shay Neary (@watchshayslay) on

Joó Gábor: vegán, interszekcionális és hatalmat szeretne.

…a valódi egységet úgy lehet elérni, ha figyelembe vesszük a más embercsoportok szükségleteit, és szolidaritást vállalunk az ő küzdelmükkel is.

Ezt a Veganizmus és (humán) társadalmi egyenlőtlenségek nevű facebookcsoport üzemeltetőjeként írja (hatalmas ováció közepette, 15 megtekintésekkel, nulla-egy kommentekkel).

Érdekellentét van, az a baj. Szépen hangzik, amit ír, de ez a hátrányban élők követelése. Milyen egység? Én nem vagyok egy rideg ember, sőt. De valaki magyarázza meg, hogy mi a logika ebben, azon kívül, hogy erről álmodoznak az elnyomottak. Ha valakinek mondjuk nagy háza van, négy cége, nyelvtudása, ép teste, kényelmes kocsija, az ugyan miért költözne ki belőle, adná oda, szégyellné magát, felejtené el, küzdene másokért, buzulna be? Mire, miért lenne szerény, miről kéne lemondania, beállnia ezekbe a semmrágó csoportokba, mi a jó neki ebben? Hogy fing értelmiségiek leckéztessék, hogy nem elég szolidáris?

Több év balfaszság után írom, és gazdag sem vagyok: én ingyen és folyton számonkéregetve, kioktatva biztosan nem fogok mások ügyéért küzdeni. Akikkel ráadásul ellentétes az érdekem. Amúgy éreztem a nyomást: csak akkor vagyok jó feminista, ha én is dagadt és búbánatos vagyok, és sorstársként vigasztalgatom a kövéreket. KÖVÉRSZÉGYENÍTÉS, ABLEISM Akik ugyanolyan diadalmasak lennének, lesznek, ha nekik sikerül egy kicsit formába jönniük.

Ehhez az kell, hogy a privilegizált emberek (a társadalmilag domináns csoport tagjai) szerényebbek legyenek, hogy visszalépjenek és meghallgassák és tanuljanak másoktól.

Itt ő is leírta: érdekellentét van. Lófaszjóska rámszól, hogy mint ép, gyermekes, heteró, budai, diplomás stb. legyek szerény. És akkor szót fogadok, mást írok a blogomon, rohanok pszichológushoz,  bocsánatot kérek, és TANULOK. Hát, van mit!

Ha egy queer személyt elcsöndesítenek amikor arról beszélne, hogy milyen kirekesztés érte a vegán mozgalmon belül,

Hú, vannak itt fájdalmak. Épp a vegán műbőr bilincsét mutatta a csoportban, erre rászóltak, hogy itt vannak ám 15 évesek is. KINK SHAMING “Na, tépik egymást a liberálisok…” Mondják a jobberek.

(Miért, ők jobbak? Dehogy. De tőlük jót soha nem is vártunk…)

…vagy egy színes bőrű ember kritikáját nem hallgatják meg, amikor arról beszél, hogy túlságosan gyarmatosító egy kampány üzenete, akkor nem hallgatjuk meg őket, és nem vesszük figyelembe a szükségleteiket, nem állunk mellettük a küzdelmükben…

Nem vesszük figyelembe a szükségleteiket. A mindenen fennakadós hisztit. És amúgy álruhás erőszak, például a transzoknál igen sűrűn hiszti és zsarolás. (Nagyon sajnálom az őszinte, másokba nem nyomakodó transzokat, nem érdemlik ezt.)

Tehát azt jelenti az EGYSÉG, hogy ha megtetszik egy menő, már bejáratott emancipációs ügy, akkor átveszik fogalmait, érvelését, jelszavait, komolyságát és szólási pozícióit. A feminizmusba beleülnek a vegánok, nem létező párhuzamokat vonnak, és fölemancipálják a fenminizmus fontosságáig at, hogy fensőbbrendűnek akarnak tűnni. A leszbikus-meleg küzdelembe azok, akik nem jó pasik, és ez zavarja őket, így ők már hősNŐK és ők is fontosak. A feminizmusba, a globáliskapitalizmus-kritikába, az emberi méltóságba meg az elhízott, magukat feljogosítottnak érző lusták.

Az emberi jogi küzdelmek nagyobb dicsőségére.

Pór Ági kiadja az irányelvet: ne merd magad jól érezni, egyedül megoldani a dolgaidat, az fake. KÜSZKÖDJ!

Ha megnézed közelebbről, kik tolják ezeket, ki a vegán srác, ki a főqueer aktivista, a transzok arca, a szegénypárti társadalomtudós, hogy fogalmaz, miket csinál, bizony, az élettől elmegy a kedved.

Hát vagy a szegénység. Nevezzük őket prekároknak. Egy művelt (elitista, fontoskodó, frusztrált nyomi) baloldali le nem írja, hogy csóró. PREKÁR. Itt olvashatsz arról, kik ők:

http://ujegyenloseg.hu/rossz-fizetes-letbizonytalansag-itt-a-prekariatus/

(Sikerült a cikkbe érzékenyen egy MacBookPro előtt, dizájnétteremben/irodában ötletelő páros stockfotóját választani: ők is prekárok, mert nem tudják, mikor fizetik ki a kreatív projektjüket! Hónapról hónapra élnek, nem garantál nekik senki havi fixet…)

Na, a fenti csinos és sportos férfiú, a testnevelésórák áldozata ABLEISM!!! TIZENÖT FEKVŐ, BÁR NEM ÉN SZORULOK RÁ a maga elit képzettségéből, az állam csecsét szíva, 22 évesen ilyet bírt írni egy életmódposztom alá, külön ízlésesen nőt ütköztetett férfival, tehát MRA (férfijogi aktivizmus) is befigyel, amikor mérlegeli a hátrányokat:

…nem kissé prolizó, bodyshamingelő összefüggéstelen-kontextustalan poszt, ami fekete-fehér módon azt is figyelmen kívül hagyja, hogy teljesen más pl. egy felső-középosztálybeli nő szituációja és egy prekár helyzetben tengődő férfié [igen, a nő javára, surprise], egy kalap alá von mint az ostoba szerző akit kritizál…

Egyike azoknak a kitérdekel embereknek, aki lohol utánam, kilesi, mit írok, aztán úgy tesz, mintha ő (vagy a prekár férfiak) volnának megtámadva. Rámerőszakolja a balos keretezését, a posztom alá ír rólam, harmadik személyben, képzelt fölényből.

És mit mond tulajdonképpen?

Hogy neki, bár zsenge huszonéves, nincsen kedve edzeni.

Ennyit mond. És basszam meg, hogy nekem meg van. TESTSZÉGYENÍTÉS, KÖVÉRFÓBIA, ELITIZMUS, ABLEIZMUS!!!

Komolyan, én majdnem elhittem ezt a sok faszságot. A szellemi maszturbációikat. “Ha valaki jobb nálam, az csakis azért lehet, mert előnye volt! Felsőközéposztály!” (Felső..! Még csak nem is polgár a származásom. A legcsóróbb. Saját ismeretségeim lettek, de azok sem érdekalapúak meg protekciózók. A családom két ága nem tartozik sehova, nem ismer senkit, nem volt közegük, hacsak nem a gyülekezet. Még barátaik is épphogy voltak, nem volt karrierjük sem, csak dolgoztak és nyomorogtak.)

Én az érdemre, az egyéni küzdelemre, öntudatra szavazok, ezekre a konzervatív dolgokra. Nekem ezt a hátránnyal kifogáskeresést, önsorsrontást, irigykedést már sokan előadták, és próbáltam megértő lenni így-úgy, mert neki szarabb, végül arra jutottam, hogy ezeken az embereken nem lehet segíteni. Nem érdemelnek empátiát, mi több, agresszorok.

Én élni akarok. Megélni, felfedezni, szabadnak lenni. 

Mostanában álszentség, komolykodás és konkrét elvárások nélkül, írói őszinteséggel folyamatosan vizsgálom magamban, hogy ha találkozom egy-egy jelenséggel, megnyilvánulással, az milyen érzést, gondolatot vált ki bennem. Meg merek bízni magamban, az iránytűmben, az önkritikámban: nem gázlángol többé az aktivizmus. És felszabadultam, és a saját életemet élem.

Ez a belső éberség és gondolkodás az íróságom elsődleges eszköze. Az aktivista, politikai, ügyképviselős hevület kizárja a szuverén íróságot. Nem hagyhatom, hogy másvalaki, akár morális diktátum írja elő, mit gondoljak, írjak, amikor KIABÁL, hogy TI NEM VAGYTOK NORMÁLISAK, bazmeg – és a normális azt jelenti, hogy hiszek a szememnek, nem lehet engem már körülményes-szépelgő szövegekkel megvezetni.

Már nem kapom rajta magam óránként, hogy ez előítélet meg a privilegizált énem mondja ezt meg ekkora eléréssel sokat segíthetnék meg dolgoznom kéne az empátiámon. Mekkora balek voltam, mennyit dolgoztam és őrlődtem, senki nem díjazta, nem is lett jobb tőle senkinek, tök nyomasztó volt. Nekem legyen folyton bűntudatom, aki őszinte voltam meg naiv? És a keselyűk moralizáltak folyton.

Mennyire lehet ezeket komolyan venni? Mindenük a műsor, a látszat, a szereplés. Villő öt perccel a posztom megjelenése után gondosan nyilvános posztban coming outolt, hogy ő GENDERFLUID (a végét már nem találom, de ez volt a lényeg: ő köztes). Soha senki nem nézte másnak, mint nő, oda meg vissza van minden nap, hogy milyen feminin meg gyönyörű, de lehetett áldozatiaskodni lájkokért egy jót, ezért megérte neki a burkolt vallomás is, hogy még mindig bent lakik a blogomban). QUEERSZÉGYENÍTÉS Képtelen a végén (biológia) intellektuálisan nem fölényeskedni, pedig diplomaszám arányában én ekkora blöffölő felszínes libát még nem láttam. ELITIZMUS, NŐGYŰLÖLET

Kövek alól.

Holnap folytatom.

 

15 thoughts on “hogyan lettem kirekesztő – és boldog 1.

  1. Nagyon kreatívan lehet használni ezt az előny-hátrány dolgot, ha valakit zavar az, aki vállalja a kihívást és megcsnálja az életét (és az az élet az nem üres hashtag meg minden apró hülyeségnek az elnevezése – böjtnek az, hogy nem reggelizett, LISS, ha sétált két kimométert stb.).
    Amikor basztatni akarnak, akkor csóró vagyok, bolond, öreg, kupis, beteg anyagcseréjű, ügyetlen, ráncos meg dagadt. Mennyi hátrány! CSAK TITKOLOM.
    A következő poszt csupa jóság és hátrányoscsoport-védelem.
    Amikor meg látják, hogy maratont futok, utazom, meg meghívnak helyekre, könyvemet kiadják stb., akkor én vagyok a ráérős, tanult, budai, egészséges, rendezett életű, én könnyen edzek meg írok.

    Kedvelés

  2. Azért az hihetetlen, hogy emberek unalmukban miket kitalálnak. Kinek lesz ettől a címkézéstől jobb?
    Én ott leragadtam, hogy vannak a származási kategóriák, hogy paraszt-proli, vagy polgári háttér, vagy értelmiségi családból, vagy első generációs értelmiségi, meg hogy keresztény-konzervatív. Aztán van a politikai beállítódása egyénenként mindenkinek: jobbos-balos-centralista, szélső ilyen-olyan, zöldpárti, liberális, szocialista (ezt én mondjuk 90 után nem tudtam értelmezni, számomra az utódpártokat jelenti azóta is), ezek. És van a végzettség, foglalkozás, életpálya: szakmunkás, vállalkozó, értelmiségi, sportoló, segítő foglalkozású, meg a mittudomén.
    De ha elég sok dolog érdekel engem, és mindenképp címkéket keres, akkor a fiam úgy fogja leírni a hátterét, hogy anyám ciszheteró transzfób genderfluid progresszív testszégyenítő prekár feminista elitista terf kink? (random tettem egymás mellé a szavakat)

    Tényleg csak a fejemet fogom, hogy mi minden lehet, ha emberek nem értelmes tevékenységgel töltik a napjaikat. Még mindig éheznek Magyarországon gyerekek, naponta. Még mindig van, akinek gondot okoz, hogy az értelmi fogyatékkal élő gyerekét mindenhonnan kiközösítik. Még mindig nem tudnak mozgáskorlátozott emberek bejutni a hivatalos ügyeiket intézni épületekbe. Még mindig van iszonyú rendőrségi, bírósági, politikai korrupció, tömeges méretekben. Még mindig nincs minden falu vagy kisváros közelében olyan színvonalas iskola, ahova max. fél óra alatt eljut egy elsős gyerek. Biztos demagóg vagyok, meg ezek nem is ide tartoznak, meg mit teszek én azért, hogy ezek ne legyenek, fogjam be a pofámat. De amíg vannak értelmes célok, pl hogy gyerekeket ne lehessen következmény nélkül bántalmazni, róluk készült videókra recskázni, hogy a sok felesleg, amit termelünk, eljusson azokhoz, akik még tudnák használni, hogy az oktatás és internetelérés ne legyen senki számára luxus, hogy tizenéves képzetlen lányok előtt ne a prostitúció lebegjen megélhetési lehetőségként, és a többi, és a többi. Naiv, hülye, nem kellőképp érzékenyített, vagy milyen címke illik rám? Milyen végtelenül jóléti dolog, ha valakinek tényleg az okoz problémát, hogy milyen címkét keressen magára a lusta-csóró, unatkozó-figyelemvadász, elhízott-önérzetes lényére ahelyett, hogy találna valódi célokat magának? Minél okosabb és képzettebb, annál jobban szégyellheti magát, hogy ennyire futotta. Ez kicsit megmondóErzsinéni -stílusú lett.

    Kedvelés

    • Ne aggódj, nekem nem jött le az Erzsi néni stílus, vagy már engem is elkapott 😀

      Pont az jutott eszembe ma, ahogy a Pom-Pom meséit néztük ma, hogy Gombóc Artúr karaktere ma bodyshamingnek számítana a mai identitáspolitika szemében.

      És ahogy a baloldalt lassan apránként felzabálja az identitáspolitika, addig az egykulcsos adó köszöni szépen, jól van.

      Minden jelenségnél a hangsúly a figyelemelterelésen van.

      Kedvelik 1 személy

    • Hát pedig a kicsit is képzettebb, társadalomtudományi, aktivista közegben, cikkekben, alter csoportokban, nőjogi, kisebbségvédő oldalakon, konferenciákon ez a beszédmód megy töményen. De még a Marie-Claire, az ELLE is hozza a trendi importot, frankón volt cikk, hogy hogyan használd a névmásokat (magyar nyelvű cikk), mi bajod lesz elvégre, transznőtársainknak meg jólesik, hadd fejezzék ki magukat. Most aki ennyit lát ebből, és sokan látnak ennyit, jaj, segítsünk, új menőség, társadalmi ügy, az persze hogy bedől az ideológiának, kirakja a képkeretet, lájkol. Pedig pár elkényeztetett, felnőni nem tudó, kudarcos ember műsorozik és követelőzik, hogy a te tudatodat is átírja és ha ebbe nem mész bele, akkor te legyél a rossz, a gyűlölködő vagy ha semmit nem mondasz, akkor ignoráns, aki hozzájárul ahhoz, hogy ők láthatatlanok maradjanak.
      És van benne vonzó meg okos, az ember oda akar tartozni, mert demokrácia meg igazságosság meg struktúra meg világ üdve.
      Csak beleültek ilyen lélegzetelállítóan buta emberek, képzetlenek, viszont híresek akarnak lenni, és monetarizéálják is a tevékenységüket keményen. És öt-hat éve látványosan eltűntek a szegények, a nők, a munkásérdekek, a prostituáltak ügye, és ömlik ránk a dagadtnő-celebration body positivityként, a sexworker menőség, a queer kisebbség, régi nevükön perverzek, meg velük átfedésben a transzhiszti, amivel meg lehetett buktatni a fél progresszív világ előtt Rowlingot. Meg a celebstátuszú bántalmazottak kontentnek használva, lájkgyűjtésként. Renner Erikával szelfizik Antoni Rita.
      Benne van a Facebook förtelmes logikájú üzeme is ebben a kiüresedésben.
      Szerintem te csak élted az életed, és nem olvastál ilyeneket, meg nem mentél közel a feminizmushoz.

      Kedvelés

    • Amúgy ha hvg-t, mércét, 444-et olvasol, akkor azért a fogalmak alapszinten megvannak.
      A transzfób nem identitás/társadalmi csoport, és a feminista sem. Azok a címkék jellemeznek, amik mentén elnyomó vagy elnyomott valaki.
      Megmondom neked, mi vagy a klasszik csoportokban.
      Prekár sem vagy, havi fixed van.
      Nő, alkalmazott, ciszheteró, fehér, középosztálybeli, képzett, városi, etnikailag többségi, bennszülött, anyanyelvű, ép, reprodukciós jogait szabadon gyakorló, fiatal, kink (?).

      Kedvelés

      • Jaj, köszönöm. Főleg a fiatalt. Nem, perverz nem vagyok. Politikai és vallási beállítódásom maradt ki, bár ezekre nem biztos, hogy találnék megfelelő címkét, mindenhonnan kilógok, de sebaj! Majd gyártok, az most úgyis nagyon megy.

        Kedvelés

    • “mit teszek én azért”
      Bárki, aki nem áll bele faszkodni, keretekben-hashtagekben önkifejezve slacktivistáskodni, pótcselekedni, fontoskodva egymást fegyelmezgetni, bénaságokon vitatkozni, közügyek farvizén saját nyomorról lelkizni, szellemi maszturbációkkal leuralni másokat, saját élethiányt és a következményes hatalomvágyat jogvédő tevékenységként előadni, figyelemkövetelő szerencsétleneket hőssé avatni,
      ellenben
      megőrzi ép eszét, lényeglátását, nem szavaz szegényellenes politikára, nem hiszi el az invazív fideszes maszlagot, és odahajol és 2-500 forintjait jó helyre adja, nívós újságot járat, igényes kultúrát fogyaszt, gondolkodik,
      tesz azért, hogy értelmes maradjon az élet, és a valódi áldozatokra, értelmes ügyekre menjen a médiafelület, figyelem, erőforrás, és ne járatódjon le végképp a teljes balos, jogvédő eszme, amely felfalja saját gyermekeit.

      Kedvelik 1 személy

      • (pl. Szentesi Éva tipikusan közügyek, társadalmi beszédmódok farvizén és problémaérzékeny, jószívű tömeg előtt terápiázik nyilvánosan: nem tehetek a rákomról, nem én csináltam, nem én éltem szarul! jaj, mennyit szenvedtem, milyen jól írok én, de most én vagyok a megmentő! és ez még csengett is neki forintokban)

        Kedvelés

  3. Visszajelzés: hogyan lettem kirekesztő – és boldog 2. | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.