Ha nem gondolsz bele, elhiszed nekik. Annyira mondják.
Hogy a “szex” piac.
Vagyis, közgazdasági jelenvaló: kereslet-kínálat, piaci logika, verseny, termék.
Cég. Ár, marketing. Árfolyam, infláció. Szavatosság, garancia. Szubvenció, védővám. Adó. Adóparadicsom. Gazdasági bűncselekmények.
Rettenetesen kínos ez. Maró szégyent érzek helyettük. Hogy lettetek ti ilyenek? Ezek a magabiztos állítások csajokról, pasikról. Legmélyebb titkokról, fájdalmakról, traumákról írnak így. Az megvan, hogy a szex sokaknak trigger? És ez a beszédmód mint felszabadulás. Ismerek olyat, akinek ez nagyon is tetszik, így beszélnek róla, mert milyen lazák, tabutlanok. Mert előtte neki görcs volt a téma, csupa elhallgatás, ez emg felszabadító.
Az elképzelés egyébként, hogy a szex piac, általában ezek a magyarázatkísérletek a nemek viszonyáról antifeminista eredetűek, legalábbis ebben a torz, vádaskodó és bulvárosodott formában biztosan. A konyhapszichológia arra szolgál, hogy más legyen a hibás, miért olyan boldogtalanok, miért nem engedelmesek nekik a nők, és ők miért nem vonzók. Mármint a nőgyűlölők.
A tabutörést értem. De az erő nem a szavakból jön. És a beszéd erről csak igaz szó lehet. Nem lehet keménykedő, üzleties, elidegenítő. Bóvli. És te, te guru, miért nem mész edzeni?
Elhiszed a reprezentációt, amely itt marketingje a gurunak. Ahogy ír, elmeséli, amiket sejtet, hogy ő aztán. Az összes önillegetést: ha valaki áll egy tengerparton, akkor ő boldog és jó neki. Ha öleli egy férfi, akkor sínen az élete, hatalmas a szerelem. Dehogy érdekkapcsolat! Dehogy egymás nyúzása.
Azt is elhiszed, hogy másoknak könnyen megy a szex, frenetikus, te nem ismered azt. Megint a reprezentációt. Hogy az a felfokozottság, ahogy szenvedélyről szól a szekularizált kultúra, az egyrészt valóság, másrészt mindenki más átéli, csak te maradtál ki a jóból.
El ne hidd, hogy másnak könnyen megy. És főleg azt ne, hogy a szex piac, és ha ilyen elidegenítően okoskodsz róla, akkor majd megérted és menni fog.
Hogy én a társkeresőt, e piac piazzáját sem bírom, arról már sokat írtam. De nem azért, mert ne találna valakit, aki ott keres – én már azt se értem, hogy míg keresnek, ezt a közeget, a nagyon vegyes népséget, a tolakodást, a bizalmaskodást, a célratörést, a kopottas vidámpark jelleget ők hogy képesek elviselni egyetlen percig is. Hogy van ez, elmesélitek?
Nem vagyok elitista, nem azért. Én az elittől is rosszul vagyok, öt-hat ismerős emberrel érzem jól magam. Nekem nincs, nem lenne türelmem még beszélgetni sem idegenekkel. A csevegés a statisztatársakkal se megy jól. Ideges leszek attól, ami tipikus. Én nagyon sok mondatot hallottam már, és mindent, amit mondanak, ezerszer hallottam. Az életük értelmezéseit, a felszépítéseket. Amikor nekik mondom, a saját mondataimat sem szeretem.
Annyi mindent kéne elmagyarázni, hogy igazán úgy értse, és nem lehet. Nem okosak, és nem érdekel a világuk, mert idegenek, és főleg az a torzítás nem érdekel, sőt, taszít, ahogy a világukról beszélnek. Még az izgalmasabbak is irritáló közhelyekkel nyitnak.
Ezért én csak spontánul, mi több, sorsméretben vagyok képes közel kerülni. Sok év alatt, vagy ha hamarabb, akkor a nagyon mély, nagyon okos emberekkel. Azzal, aki nem társat keresett úgy általában, Mert Kell Valaki, hanem véletlenül pont engem szeretett meg, régi és erős a történet, szervesen jöttek a szervek. És nem kitörölhető az életből a másik.
Olyan helyzetekben próbálkoznak ajánlatokkal, szextémával, hogy elképesztő. Az interneten meg vadidegen emberek írogatnak egymásnak nyilvánosan a frusztrációikról. Nem a szexcsetre gondolok, hanem a kettővel intellektuálisabbra, az erotikus guruk oldalára. Na, itt aztán van tudás, programok, képzés, fura elnevezések, Szexuál Szomatikus Módszer™. A megmondóember “vagány”, “realista”, ezzel a “valljuk be” őszinteséggel kezdi: mindenki azt akarja, nem kell a körítés, vállald a vágyaidat, felnőttek vagyunk.
Szegények. Hogy a lényegétől megfosztott aktus is ennyire kell nektek. Instrumentum a szex, a személy. Hát ő nem objektum, ő szubjektum.
Persze lehet, hogy én nem értek itt valamit. Én nem vagyok felszabadult. Pedig nem ítélem el azt, akinek nem ilyen csipkés a lelke. Na de akkor toljad azt a te könnyen menő aktusodat, és diszkréten. Nem tartozik rám. Főleg ne panaszkodj. Én a kudarc átlelkizését meg az irigykedést, felpanaszlást vagy épp a fecsegő dicsekvést, fontoskodást figyelem döbbenten. Mint akik elhitték, hogy nekik jár a csúcsélmény, az izgalmas, rendszeres szex, a vágyottság és a kívánatos partner, tucatszám.
Követelőznek sértetten, sóvárogva arra, amilyennek elképzelték a sztereotípiák alapján a szexet. És hozzá az illúzió, hogy csak meg kell érteni, tanulni valamit, rávezet majd a guru, mert létezik valahol egy szuper, könnyű Szexualitás, és ő birtokolja ezt… fönt bedobod a pénzt, kiesik a tudás meg a partner alul. Hirtelen vonzó leszel. És közben ahogy élnek és kinéznek, és ki mindenki hibás, hogy sehol egy nő, egy PASI… ajjaj.
Micsoda lehúzás! Mert közben ez a marketing, hogy a guru mekkora nagy méretekben tolja, észvesztés, szenvedély, micsoda erekció.
Ki is az, aki tudásért, segítségért szakemberhez fordul? Akinek sehogy sem megy, aki már mindent megpróbált, vagy talán csak felszínesen nézegetett ezt-azt. Akinek nemcsak nem működik spontánul az adott terület, de magán sem tud segíteni. És a guru, akinek fizetnek, ugyan miért mondaná meg neki, hogy téged, sajnos, akkora röghegység választ el attól, hogy sikeres vállalkozó legyél… lefogyj… íróvá válj… kívánatos férfi legyél, jól kommunikálj, énekesnőként befuss, hogy hagyjad a francba, ne pazarold erre a drága pénzed.
A szakember zsebreteszi a pénzt, a tanoncok meg végigerőlködik az életet, közben vádolják a másik nemet, korunkat, a világot.
Magyarázza a guru, hogy minek törjék magukat a férfiak, ha ennyiért is dugáshoz jutnak? Csak annyit tesznek bele, amennyit muszáj. Ha a nők nem fogadnák el ezt, akkor kénytelenek lennének törni magukat. Piac, ugye.
Nők mint érdekcsoport bojkottal vagy embargóval emeli a férfi mint érdekcsoport össz ráfordítását. Hogy képes valaki ilyenre, olcsó, lusta, “jóleszez” dugásra bármit fordítani? Mi abban a jó, amiben nincs benne a teljes lényed? És ez az egységsugarú elképzelés a minőségről. Vannak a jó nők, van az igazi dugás. Miközben az a nő annak jó, aki szereti. És jöhet nekem a mesterszerető hatalmas szexuális kultúrával, illóolajjal, technikával, jött is, törte magát, igazán nem mondhatom, hogy kevésért akarta, mert nárcisztikus volt (ami a szexben hasznos amúgy). Van, hogy visszasírom, mert mi nem tolunk paródiát. De az egész ember röhejes volt az önteltségével, igyekezetével, akarásával. Eközben néhány egyszerű mozdulat is észvesztő, mert imádom az egész embert, a szagát. Ja, mert a vágy. A másik emberre irányuló vágy a lényeg, és az nem közgazdaság.
A férfi kereslet. A szex meg a fogyasztási cikk, nyilván. Termékkatalógusa a pornó. Folyton kell másik. Milyen az új? Milyen fejlesztések vannak? A szex azt jelenti, promiszkuitás. Csupa remek történet. Gondolom, strigulázzák is.
Hű, kereszténydemokrata lettem. Néha már náci. Egyébként: liberáliskárosult. Engem átvertek, agymostak, hagytam magam, és a feminizmus meg a társadalmi igazságosság volt a kapudrog. Gyűlölöm a virtuális valóságot, a techet, a tévét, a fogasztást, a trendeket, a fantasyt, a tetoválást, a szubkultúrákat, a kinket, a mangát, hentait, a szórakozásnak gondolt kajálást és szexet, a vámpíros képregényt, az összes ilyen ökörséget, a sokféleségnek nevezett zavarosságokat, céltalanságot, unalmat, gasztroblogokat. Ti nem olvastátok Thomas Mannt és nem láttátok Fellinit, ezért van ezekre szükségetek. Legyen gyerek, értelmes életcélok, testgyakorlat, ép testben ép lélek, hűség, klasszikus zene, realista festészet, fizikai munka, gyaloglás, zenéljenek a négerek, és van férfi meg nő, és ennek nem heteró, hanem szex a neve, én se cisznő vagyok, és hagyjatok a hülyeségeitekkel.
Amúgy egyre több mindenben ismerem fel a neveltetésemet. Székelykapu, vallásoskodás, antiszemitizmus nélkül, de szól a józan eszem, hogy ezek a progressziónak titulált, 21. századi hobbik, érvelések, identitások, ezek megkonstruált, mesterkélt dolgok, ez nem a valóság. És igazi öröm csak a valós dolgokból lesz.
És a szex is. Innen most, hogy újra bonyolult és nagyon fontos, személyes, olyan fura, hogy képes voltam lefeküdni valaha hirtelen, csak a test vagy a zsongás miatt. Nem voltam közel, nem olyanok voltak, kellemetlen, elidegenítő utólag, ami vagy kedves, vagy legalább vicces volt akkor. Pedig semmi rossz nem történt.
Olyan nyíltan meg menőn van ez előadva. Mindenki kavart már mindenkivel. Közben a középkorú, kiélt nők és férfiak sóvárognak az igazira, az ifjúságra, a pótolhatatlanra, és ezt a kavarós, keménykedő, beszéljük-a-lényegről fajta “szexet”, ami a valódi helyett van, taglalják vég nélkül a kommentekben. Panaszkodnak, tanulságokat vonnak le, fabrikálják az értelmezéseket. Hahó, Gyuri, neked az a bajod, hogy ronda vagy, és süt rólad, hogy nagyon akarod. Nem az, hogy a nők sajnosmanapság királylányoknak képzelik magukat. Érzem a műszálas zoknik szagát.* Tárgyiasítják magukat és mindenkit, és onnan, ahhoz képest prűd, aki nem teszi. Mert ettől a lélektelenségtől, önroncsolástól távol tartja magát.
Aki nincs kiégve, nem cinikus, és aki nem lottyadt meg, az csakis nagyon személyes kapcsolataiban éli meg, és főleg nem hordozza végig az inteneten a szexualitást.
* köszönöm devorahlevnek (akire májusban szintén rászálltak sajnos), ez klasszikus lett, a swingerre írta
csak az olvassa. én szóltam 
Liberáliskárosult! Ez nagyon jó. Nekem tetszett anno, mikor azt írtad, skandináv típusú progresszív gondolkodás kéne. Azóta sincs. Én kereszténydemokrata voltam, és most középen gondolom magam, de mivel nincs olyan irányzat, ami jelenleg képviselne, még azt se tudom mondani, hogy konzervatív, hogy jobbos, mert az se igaz. Józanészista, szerintem én is az leszek, egyre jobban, ahogy öregszem.
A szex tényleg túl van gondolva, de mivel olyan kevés ember tudja megélni jól a házasságában, a kapcsolataiban, folyton kell legalább beszélni róla, vagy legalább kukkolni, mások hogy csinálják. Ha ez tölti ki az életet, nem kell foglalkozni a valós problémákkal.
A társkeresőről én azt gondolom, és többször le is írtam, hogy pont úgy működik, ahogy használni akarjuk. Ha a fantáziánkat akarjuk bizgetni, akkor csetelünk, titokban talizunk házas emberekkel, akikről vagy kiderül, hogy azok, vagy nem. Ha alkalmi szexet akarunk, kettő gombnyomással és egy telefonszámcserével meglesz még aznap délután. Ha levelezni akarunk vadidegen, de kellemes, okos emberekkel, azt is megtehetjük, ürügyként használva a társkeresést. Ha önjelölt, nagyon gáz költők áradásait akarjuk olvasni, az is ott lesz, szintén a társkeresés örve alatt. Én arra használtam, hogy az általam érdekesnek gondolt emberekkel leveleztem, aztán egyikkel-másikkal találkoztam, jókat beszélgettünk, és mivel hülyékkel sosem álltam le, ezek tényleg izgalmasak voltak, és pont ráértem.
Aztán más irányt vett az egész, onnantól meg nem is érdekel ez a világ, teljesen kiszálltam belőle. Kb. egy évig voltam aktív, és pont arra használtam, amire nekem kellett: szórakoztam, meghallgattam, hogy izgalmas, okos, jó nő vagyok, és ez nekem akkor nagyon kellett. Közben nem használtam ki senkit, mert nem hitegettem senkit. Mondjuk én nem voltam kétségbeesve, nem ketyegett biológiai gyerekszülésvágy, nem voltam magányos, se nagyon keserű, és gazdag férjet sem akartam fogni.
KedvelésKedvelés
Megrendítő ez a liberáliskárosultság utáni állapotom.
Közben tartom, amit írtam, hogy a baloldal okosabb, mindig is az volt, az ész, a kritika, az újító kultúra, az ellenállás definíció szerint balos. Ki akarna nemesi, egyházi előjogokat meg hamis őstörténetet őrizgetni. A jobbosok a házasságukra és három szép gyerekükre lehetnek büszkék, arra, hogy nem buzik, nem váltak el, rendesen fizetik az adót és voltak misén. Szép! És nem, nem ismerik nemcsak az európai kultúrát, a kortárs kultúrát, hanem még a nemzeti múltjukat sem, csak ilyen operett-cukormáz-érzelmi szinten.
Nem lettem jobbos, nem jobbos lettem.
Rengeteg gondolatom van erről. Nem politikai a változás, vagyis, nem aktuálpolitikailag, szavazóként értem, meg hogy akkor mostantól jöhet a fidesz vagy székelykapu, családeszmény, nőelnyomás, kitörés napja, hanem azt mondom, hogy a másik oldal pont ezek miatt az angolszászmajmoló újkeletű faszkodások, szómágiás “én is kisebbség vagyok, nekem is jár a minden, sajnáljatok” lényegnemlátó ügyködések, szenzációhajhász áldozati műsorozások és a förtelmes műveletlenség, felszínesség, önzés, teljesítmény nélküli sztárkodás miatt bukott meg. Minden jobbító eszme ennek áldozata, és ezért regnál most Trump, Johnson, Orbán. Ezért nem tudott semmire menni itt nálunk sem a másik oldal, így vesztek el eredeti értékei.
A post-truthból jövök vissza: ne vicceljetek, a gravitációt nem lehet nyakatekert identitáspolitikus érvekkel, személyes megélésekkel megszüntetni.
Micsoda átverés! Velem elhitették, hogy a szabadság meg a sokféleség azt jelenti, és jó világ is úgy lesz, hogy ezek a zavaros, nyomi-sunyi, párt nem lelő emberek neten hangoskodnak, deklarálják, hogy ők genderfluidok, büszke kövérek meg őzek, mindenki meghatottan gratulál, de bátor vagy, mindezt nulla teljesítménnyel, de minden emberi jog, ügy meg progresszió. Ugyanígy az állapotukat identitásnak tekintő aspergeresek, én változzak meg, én nyomom el őket, csak nekik nehéz. Mindenkit szeretnem és tolnom kell önkéntes munkával (ez elvárás volt, piaci lapnak írjunk sunyi antifemnista provokációra feminista válaszcikket 3 órán belül, civilnők közül én kérdeztem meg egyedül, hogy bocs, de ingyen? nem dolgozom ingyen). Ne röhögjek ezeken, én cisz vagyok, elnyomó vagyok, privilégiumom van és előítéletes vagyok, és aki ilyen, az nem jó ember, csak akkor esetleg, ha térdepel, ostorozza magát és leszop egy női péniszt. Érzékenyedjem, és a következő, hogy van ám diszfória nélkül is transzság, ilyen csak úgy, mert úgy élem meg magam fajta – és oké, de mi közöm ehhez? Aztán pedig a bugyimba jön a női pénisszel, nekik minden jár. Steiner Kristóf a friss Humenben azzal érvel, hogy ő felizgult transz férfiakon, tehát akkor ők igazi férfiak, továbbá támogatni kell őket, mert szar nekik.
És aki erre azt mondja, hogy na, menjetek már ti a…, a vak is látja, hogy ez egy csávó női ruhában, akármit mond, hogy ő mit él meg! – az kirekesztő és kiközösítik.
Nyomtak is keményen, ne írjam ezt meg azt így meg úgy, ha férfi-nő kapcsolatát elemzem, az heteronormatív, mondjuk nem vagyok sem buzi, sem aktivista, de akkor is, hol vannak ebből e nmbinárisak és a melegek, mondom, mit tudom én, majd megírják ők, én meg olvasom, és ha jók, mint pékdául a Hideg diktatúrák, meleg férfiak igen jó film, akkor el is ismerem. Lehetnék aktivista persze, ha hinnék ezekben, vagy érintett lennék, és akkor másról írnék, mást, de biztos, hogy nem ilyen ellenszenvesen, életem összes kudarcát a “többség” meg a “ciszek” nyakába varrva, azt éreztetve, hogy másoknak milyen könnyű, és csak a rendszer meg az elnyomó többség tehet összes bajomról, például hogy neovaginámat továbbra sem nyalja senki, pedig azt hittem, jó lesz ez így, menőség.
Ez a józan ész, az átverhetetlenség, és ezt neveztem igen önkritikusan náciságnak. Hogy ne már, mindenki látja, mi van, nem kell szavakkal gimnasztikázni, életidegen, szobában gép előtt kövéren rohadós álvalóságokat fabrikálni és morális parancsokkal lenyomni mások torkán meg búbánattal és öngyilkossággal érvelni. Nagyon haragszom rájuk, mert vannak kognitív képességeik, ezért nincs mentség erre a hamiskodásra. Na, így lettem náci, ép testben ép lélek, a teremtés tisztelete, nincs időm hülyeségekre.
KedvelésKedvelik 2 ember
“Ha alkalmi szexet akarunk, kettő gombnyomással és egy telefonszámcserével meglesz még aznap délután.” Miért akarunk? És miért jó az ilyen? Vonzó az a másik valaki? El nem tudom képzelni. Esetleg súlyosan betépve, spontánul, felolvadva valami világlélekben, egy művészfilm fikciójaként. Nem zavaró, hogy a másik buta, hülye beszédhibája van, lehet, hogy zsugorfejeket gyűjt, nőgyűlölő és anális erőszakra vágyik csak? ki akar ilyet, és mi ez, online piactér, minden van, te választasz, csak nyújtsd ki a kezed? Semmi alázat a folyamatok iránt, az iránt, ami történik? Nem szent és védendő vayg legalább szemérmes a szex?
Nem véletlenül kell várni sem. Nem véletlenül nincs válás után két, hat, nyolc évig komoly, igazi kapcsolódás annak életében, aki nem akar forgácsot.
KedvelésKedvelés
Ja, nem tudom. Én sose vágytam ilyenre. Tipikusnak gondolt szándékokat írtam le. Van, aki a társkeresőt webshopként használja, de nem tudom, mi motiválja, mert én nem vagyok ilyen.
Szerintem a net nagyon eltorzította a józan ész gyakorlását, mert annyi hazugság van fent, annyi hamisság értelmiségi köntösben, nem véleményként, hanem tényként feltüntetve, hogy már a saját szemünknek sem hiszünk. De ezt írod te is. Pár hónapja sokkal többet netezem, mint életemben bármikor, és arra jöttem rá, hogy csak olyat fogok megnézni, elolvasni, ami nagyon-nagyon érdekel, ami nagyon-nagyon fontos és releváns, mert ha nem, csak a fejem fogom. Hírek, filmek, zene, levelezés, kedvenc (és egyetlen rendszeresen olvasott) blogom, ha nincs fantáziám a főzéshez, recept, kirándulóhelyek felkutatása, menetrend, bankszámla, tanításhoz ötletek, és slussz.
KedvelésKedvelik 1 személy
Elképzelem magam, amint rárepülök a blogra, addig szitálok karvalyként odafönt, amíg egy óvatos zsákmányállat meg nem jelenik odalent. Vicces. Mit várnék, milyen feltételeket szabnék a szerző elé, ha olyan írást kellene elolvasnom, ami nem érdekel, nem érint, nem is biztos, hogy minden részletében egyetértek. Kellene? Minek? Mire várok? Megvilágosodásra féláron (itt Doris Dörrie filmje jut eszembe: Megvilágosodás garantálva [Erleuchtung garantiert] 1999), és ha nem kapom meg, akkor dühöngök és szidalmazom? Nagyon hiányzik az Esemény az életemből? A téveseszméink fényében vagy inkább sötétségében nem tudjuk értelmezni az életünket?
Szóval örülök, jó érzés a tiszta, értelmes hangot hallani – most különösen erős mondatokat olvasni.
KedvelésKedvelik 1 személy