mit kezdjünk a kognitív disszonanciával?

Közzétéve Szerző:
42

Én például, mert a blogger magából dolgozik, tudom, hogy a tejtermék (valószínűleg) nem tesz jót nekem. Szándékosan nyitok egy ártatlan példával.

Nekem fontos szempont, hogy mi tesz jót nekem. Azt mondjuk nem tudom nagyon pontosan, hogy mennyire tesz rosszat, és nem is teszek erős állításokat erről, de sok jel utal arra, hogy nélküle jobb lenne. Sok mindent letettem már így, lassan, magamtól. Megtudtam, észrevettem valamit, érdekelni kezdett: jé. Amúgy intellektuálisan. Nem úgy tudtam meg, hogy olvastam egy könyvben, nem is úgy, hogy elmentem egy előadásra, vagy valaki rámszólt, hogy Így Van. Nem nekem mondták. Nem kapcsolhatott be bennem a védekező gyerek: anyu, ne szidj. Egyszerűen magától összeállt a kép: ráakadtam valami honlapra, és a kép félig intuitív volt. Nem is olyasmi volt, hogy meg kell tennem valamit, mert rákényszerülök (noha a kényszerek gyakran egészségesek, egyben tartanak, a túl sok lehetőség, a túl sok szabadidő széteséshez vezet). Valami gyanúm lett, és kipróbáltam kíváncsian, magamnak.

Hát akkor mi van a tejtermékkel?

Ehhez kell a kognitív disszonancia elviselésének képessége: tudom, mi az ábra, valószínűleg az az ábra. Jót akarok magamnak. Tudom azt is, hogy megtehetném, hogy elhagyom a tejtermékeket (azt már pont miért ne?). Mégsem teszem meg, valamiért. Bővebben… →

képeken az énem

Közzétéve Szerző:
39

Hűha, nem volt poszt kedd óta, egy kicsit zavarosak a napjaim — látom ám, hogy mire kiteljesedett a fotótár (a képek kedden készültek, folyamatosan küldi át őket Anita), megtizenötszöröződött az óránkénti kattintásszám.

Ez még engem is meglepett. Bővebben… →

a tibi beállít

Közzétéve Szerző:
152

A Tibi átjött vasárnap, egyszer csak megjelent a teraszajtóban, a napfényben.

kutya, farakás

Döbb. Szia, Tibi. Bővebben… →

a vita nem baj

Közzétéve Szerző:
32

, de ez így önös mundérbecsülete-védelem, hergelés, rámuszítás — nem sok értelmét látom, és nem tartom sem emberileg, sem szakmailag szép húzásnak az alimento.blog.hu bloggerétől, hogy így tett célponttá, láthatólag sértettségből.

Ez a poszt, amit most olvastok, november 9-iki.

Én vasárnap este, 15-én ovastam el végül az ottani kommenteket, a 8-iki írás alatt.

Eléggé döbbentem azon, ami ott folyt ellenem. Sándor, ezt te szabadítottad ki a kommentelőkből, a pszichopata négynevűből, és a látszólag mérsékeltekből, ugyanúgy ekézőkből is a magukét — a te sértettséged és személyeskedésed, ami méltatlan olyasvalakihez, aki ennyit hivatkozik a tudományra. Én legalább egy szenvedélyes laikus (meg irodalmár és publicista) vagyok.

Most már 21. van, és engem ma Sándor letiltott. Gondolom, azért, amit itt írok, a blogomon.

Úgyhogy te ne játszd el a mértéktartó felelőst, mert se a ketogénnel, se a személyemmel nem tudsz mit kezdeni, valóban vállat vonni, viszont hisztérikusan reagáltál.

A kommentem szövege egyébként a következő volt (arra reagálva, hogy tegnap törölte a mocskolódó kommenteket):

Én is köszönöm.

*

A laikus beleszól? Én nem szóltam bele Sándorba, se a tudományba. Neki az volt az első válasza, hogy inkább térjek át a VLC (very low carbra), mert az változatosabb. Pedig én nem is kérdeztem ilyet. És ő vonta kétségbe aztán az én “szubjektív valóságomat”, amin azt kell érteni, hogy felhasználóként mondtam el, hogy hibátlanul gyönyörű a vérképem. Valójában: nem hiszi el, mert nem akarja elhinni, mert az igazságom zavaró (mert ha megfontolná pl. Peter Attia orvos ketogén blogját, akkor kizökkenne a magabiztosságból, több más kényelmetlen kérdéssel és válasszal is szembesülne), s ha el is hiszi, korlátozott érvényűnek tartja, noha, mint annyiszor hangsúlyoztam: n = 1, rólam van szó.

Én nem vagyok tudós, és ez nem szakblog. Én átformáltam a testem, az egész folyamat lényege és eredője az öröm és az önkompetencia, és felőlem most már azt mondanak a dokik (akik egyébként nem tudtak rajtam segíteni, akik hírét nem hallották annak, ami már rutinos eljárás boldogabb országokban, és akiknek egyébként a szigorú tekintete előtt is megállnék a vérképemmel), amit csak akarnak. Ha ez nekem jó. És jó. Én fogom tudni, meddig jó, a legapróbb rezdüléseket is, őket meg nem is érdekli, ezért nem fogok többet magyarázkodni, és nem adom át senki közönyös kezébe az egészségemmel kapcsolatos felelősséget.

Nem foglalok állást semmilyen tudományos kérdésben — én ketogén diétázom, sportolok, és — sok más téma mellett — írok róla, mert revelatív élményeket szereztem, mert van más út, és a szabad, emberhez méltó ember olyanon jár, és nem ijesztgethető. Nem, nem gondolom, hogy ez akkor tudóssá avat, nem hiszek az egy igaz útban, és nem vagyok ortorexiás sem — tévedésből és rosszindulatból eredő vád mindhárom (egy kommentelőé).

Nem bántottam senkit, nem kötözködtem, a Sándor által képviselt rendszerről, a kritikátlan lojalitásról, a szkepticizmusnak és ködpiszkálásnak nevezett hiányos érvelésről és hangulatkeltésről nem most lett lesújtó véleményem, és nem megyek bele szócsatákba. Remélem, eljut így is az érdeklődőkig a lényeg.

love your body, do

Közzétéve Szerző:
61

Most meg ez van:

Képernyőfotó 2015-11-08 - 11.41.49

Jó, ugye?

Vagyis, illik lájkolni, ha az ember a neten feminizálódott.

Miért is jó ez?

Emlékszem korábbi önmagamra, tétován én is örvendeztem volna, és egyébként most is. De most az is érdekel (önreflexió): minek is örülök pontosan?

Két éve úgy gondoltam, hogy nem baj az, ha a karcsú combúak kirekesztő elitizmusát megbolygatják egy kicsit egy ilyen gesztussal.

Viszont azt már akkor is tudtam, hogy ha engem zavar a negyvenkettes méretem, akkor azzal kell kezdenem valamit, avagy megtanulni vele elégedettnek lenni, valóban, és mindentől függetlenül. Nem rájuk mutogtani, amiért nem tetszünk magunknak. Ehhez nem volt pofám valahogy. Bővebben… →

dr. doktor, majdnem naggyal írtam :)

Közzétéve Szerző:
72

Elolvastam tegnap a Páros kintorna egészségblog interjúi közül vagy tízet, és igazi reveláció volt. Rég éreztem ilyet: amiket én test, táplálkozás, sport témájában rendszerint olvasok, azok a már ismerős dolgokat viszik tovább, árnyalják legfeljebb. A lecke elsajátíttatott, már inkább szintentartó olvasmányok ezek, hogy-is-van-ez, megnézem újra, amúgy meg élem, ahogy jónak látom (és ahogy sikerül).

De ez, ez most sok újat mondott.

Ez egy paleó-ketogén blog, de nem elsősorban arról van szó rajta, hogy mit hogy érdemes csinálni, hanem interjúkat közöl: mindenféle foglalkozású emberek, köztük orvosok mesélnek az életükről, a szemléletük alakulásáról, a betegségeikről, és itt nem baj, hogy az állításaik sok tekintetben ellentmondóak, olykor ki is zárják egymást.

Újságírói értelemben egészen ragyogóak az interjúk. Bővebben… →

a szakértő beleszól

Közzétéve Szerző:
153

nincs bagoly és pacsirta, hanem enervált, önvisszaélő meg aktív, a természeti ritmust és antropológiát tisztelő, egészséges ember van

Mostanában változatos formákban szólt bele a Szakértő. De én nem hallgatok senkire, nem kérek okoskodást.

Elmesélem itt kommentben, hogy megmértem futás előtt és után a cukromat, és legnagyobb hökkenetemre nem megette a vércukrot a futás, hanem felnyomta a duplájára, úgy, hogy nem ettem semmit, én nem viszek be egyébként sem szénhidrátot gyakorlatilag. Honnan lesz a cukor, mi emeli meg, és mire jó az emelkedés?

Jön a kommentelő (férfi), magyaráz erről valamit, nem, az nem lehet úgy, jellegzetes aspiként elmagyarázza nagy fitogtatva a szénhidrátok fajtáit: “tudsz követni?”, kioktat, ellenem magyarázza, hogy a ketogén veszélyes, és lám-lám. Megtudom, hogy kvázi alkoholista vagyok, csak nekem a keton az alkoholom, valamint a keton büdös, mint a macskaszar. Nagyon sok idegen szót használ, imádja, hogy ő, a férfi okos, én meg nem. “Próbálom úgy írni, hogy megértsd.” Komolynak hangzó mondatokban durva tévedések (például az éhezési ketózis, a táplálkozási ketózis és a ketoacidózis összemosása, ezt egyébként orvosok is csinálják).

Magyaráz nekem az egészségügyi végzettségű ismerős, ő már csak tudja: a protein tönkreteszi a májat, és ez az ér itt a karomon, ez aggasztó, hozzájuk rendszeresen hoznak be tökrement testépítőket. Kezében cigaretta, a testén huszonöt kiló fölösleg. A sporttal van baj, világos. Bővebben… →

új nőiség

Közzétéve Szerző:
30

Olyanok a napjaim, de szinte mindegyik, mint valami életmódmagazin. Már röhögök. Ha ezt látnátok. Nem látjátok, és úgy még jobb.

Gyönyörű az ősz, satöbbi. Olvasókkal kávézni konduló templomtorony mellett, majd ottragadni, és négy posztot megírni, a következő kondulásig. Ingyenmunkákra e-mailben nemet mondani. Hipsztersapkában, napfényben száguldok le a fiam kinőtt pufidzsekijében a Flexbe, és készségszintté vált a megfelelő hullámcsat-fülbevaló-napszemüveg triásza.

És tényleg kidob az ágy, és nem sokkal később meg ferdén süt be a hajnali nap a puzzle formájú, gőzölgő étcsokis linzerekre, amelyeket az én soványka babalányomnak teszek az uzsonnás dobozába, mert a projekt persze folytatódik. Focis napokon focistás is készül, és az én lányom az edzőnek adja az egyik focistás darabot, mert az edzőnek szülinapja van.

Nem is kell ezeket okvetlen elmesélni ahhoz, hogy meg legyenek történve (ez borzalmas amúgy, a blogger dokumentálási-felhasználási kényszere) (és még borzalmasabb, amikor az ember azért csinál valamit, hogy legyen mit megírni, megmutatni).

Még mindig nincs köd, pedig hétfőre ígérték — tegnap az volt a dizájn, hogy az erdőben töltöm a délelőttöt. Bővebben… →

de akkor most hogy?

Közzétéve Szerző:
82
A csakazolvassa blogot 2012. április 16-án indítottam (a facebookoldalt 2012 augusztusában), akkor már több év netes jelenlét és alkalmi újságírás után.

A blog szövegalapú, a posztok többsége irodalmi jellegű, személyes publicisztika, esszé; van néhány novella. A szerző feminista, de a blog nem része sem a formális, sem az informális nőmozgalomnak.

Sokan próbálták utánozni: “én is sikeres leszek”. Nem lettek.

Ezen a felületen vagyok jelen a kezdetektől: nem törlök, nem váltok nicket; a sablon, a szerkesztői megoldás sem változott.

A szerző.

Olyan emberek laza közössége a blog, akik túllátnak a szelfi-pasi-gyerekabajgatás-kamuezotéria-sorozat-lájkok-Horvátország-idézetek-divat-gasztro-kisállattartás közhelyein, és valami összetettebbre vágynak. Nyelvi élményre, új gondolatokra, témákra, önismeretre, szépségre. Gyakran lázadók, sokszor hasonló a sorsunk. Inkább gondolkodnak, mint hangoskodnak. A pletyka, a szenzáció, a kavarás itt nem játszik. Sokat olvastak korábbi életükben, van ízlésük, tudják, miben hisznek.

Rendszeres hozzájárulásuk révén származhat a fő bevételem a blogírásból. A szövegírás munka, és ha elég jól csinálod, akkor bevételt hoz.

A blogszövegek írásán felül a szerző havonta 4-10 cikket ír, lektorál, fordít, könyvet ír.

MIT CSINÁLUNK? KONKRÉT TEVÉKENYSÉGEK A CSAKAZOLVASSÁN

A legújabb kezdeményezés: feminizmus felsőfokon angolnyelv-fejlesztés, csoport a hazai alapítóval. (Írj, ha érdekel!)

Bár mindig fogadkozom, hogy nem csinálom, több tucat olvasóm rendszeres lelki támasza vagyok. Mesélnek, kérdik a véleményemet.

Kiállás van ügyekért, más nőkért. Ezek nem a személyes konfliktusaim. Csak arról írok, amihez értek, amiben nyakig benne vagyok, és innovatív módon tudok róla írni. Utánajárok. Ha nem tudok eleget, akkor nem foglalok állást.

Információt adok, nyelvi és helyesírási kérdésekben segítek.

Edzőterembe járunk, szabadtéren edzünk, képzéseket szervezek. A facebookcsoportunkban is intenzíven tapasztalatot cserélünk (Ne félj az edzőteremtől!).A Kör. Ez is csoport, színházba járunk együtt. Néha mi vagyunk az egész első sor, és vastapsokat generálunk. Csak a legjobb, az élvonal érdekel.

Irodalmat elemzünk. Novellát, verset, regényt. Találkozókat, irodalmi esteket szervezek. Kvízek, tesztek vannak a blogon: nyelv, helyesírás, műveltség.

Futunk.Miért csináljuk mindezt? Mert értelmes, minőségi életet akarunk élni, és nem elégszünk meg azzal, amit a hazai közeg a nőknek, anyáknak szán.

NINCS A BLOGON

Termék, marketing, semmilyen üzleti érdek, más blogok, honlapok nyalása.

A közösségi finanszírozás demokratikus: mindent olvashat az is, aki nem támogató.

Nincs smink, csajoskodás, celebeken csámcsogás, mainstream tartalmak.

Dühösködés, acsargás, barátnősködés, feszkólevezetés, “együtt vagyunk erősek” hergelődés, közös ellenség elleni uszulás. Nem magányenyhítésre indítottam a blogot, van IRL társaságom, erős, megbízható emberi kapcsolataim.

Nincs lájkszámolgatás. Nem feltűnési vágy, az elismerés éhsége íratja a blogot, hanem szenvedély és elvek.

Nem reagálok napi hírekre, nem dühöngök olcsón, nem esztétizálom fel bagatell történeteimet, nem szimpátiára hajtok.

Vállalom magam. Következetes vagyok. Több mint hét éve tartalmas, értelmes posztokat írok, jelenségekről, trendekről, viselkedési mintázatokról, minőségi kultúrélményeimről. A bírálatom nem finnyogás, hanem megalapozott érvelés.

Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, sokan nem jóindulattal vannak itt. Nincs velük dolgom.

Soha nem hittem volna, hogy fenyegetések özöne érkezhet egy intellektuális blogra. Hogy vadidegenek azt méregetik, miből, hova utazom, mennyi a színházjegy.

Nem félek, hogy majd nem szeretnek, mert ha félnék, nem írhatnám meg azt, amit gondolok.

MIÉRT UTÁLNAK?

Mert üres az életük, irigyek, tehetségtelenek, szar a melójuk, betegek és depressziósak, eltorzult a személyiségük, és nem bírják elviselni, ha valaki nem az ő szintjükön van, ráadásul ki is mondja az életükről, a hazugságaikról az igazságot. Azt hiszik, én is lájkokat számolgatok, mohón táboroskodom és szimpátiára gyúrok. Engem csak az írói szuverenitásom és az életem minősége, színessége érdekel.

*

Megváltozott az olvasótábor, és túl is vagyunk a

feminista aktivistából, ügyek képviselőjéből mámorosan edző magánszemély, sőt, fitnesz-motivátor Gerle Éva (wtf?)

sokkján, megszokta a blogom azt, aki lettem, és nem kell már folyton védekeznem. Felmerült az életmódváltással kapcsolatban rengeteg kérdés, sok olyan is, amelyekről többször írtam már, de azok a mondatok leperegtek a napokkal a blog mélyébe. Aki rászánja az időt, szétszórtan a jelszavas sportrovaton kívül is számos információt találhat, ehhez ajánlom a blog főoldalának oldalsávjában a címkék szerinti tájékozódást és a kommentek végigolvasását is. Bővebben… →

tanuljunk magyarul! 24. — szó, szó, szó

Közzétéve Szerző:
16

Ma a szóismétlésről írok, erről a gyakran félreértett és olyannyira elkerülni ohajtott (igen, keress rá így) stiláris jelenségről.

A szóismétléstől félnetek nem kell: a szóismétlésnek a csiszolt stílusú nyelvhasználó beszédében és írásában megvan a maga szerepe, mégpedig jelentékeny szerepe. Itt például nyomatékosítottam vele.

De csak az övében, aki tehát tudatosan alkalmazza. Mindenképp szinonimát találni izzadságszagú és iskolás törekvés, kijavítgatni a gyereket meg állat ciki, félművelt okoskodók szokása, és értelmetlen is. Tudatos nyelvhasználóként milyen okokból élünk tehát a szóismétléssel? Bővebben… →

radics gigi csókja

Közzétéve Szerző:
26

Jaj, szegény, most itt exponálva van, látom is a spárpénztárnál, pont tegnapi hír, hogy eljegyzése volt, de nem róla lesz szó, de nyelvileg annyira szép ez a cím.

Janicsák Veca, egyébként. Mindegy, ki. Egy jelenségről lesz szó. Bővebben… →

n = 1

Közzétéve Szerző:
27

Én vagyok az az egy.

Tudjátok, mi ez? Így jelölik a kutatásokban azt, hogy hány fős mintán végezték.

A kutató is én vagyok. Bővebben… →

gyerekkel a teremben

Közzétéve Szerző:
111

Gyerekkel, pláne két gyerekkel a teremben lenni, az maga a valóság: ez van, edzeni szeretnék ma már, őszi szünet van, gyertek hát, kicsinyeim. Ez most egy könnyebb, vagy inkább máshonnan terhelős, atipikus és rövidebb szessön volt, ami nettó két és egynegyed órát jelent, és a bevezető és levezető kardió között csak mozdulatok próbálgatása, saját súly, korlát, nyújtó, húzódzkodás, talaj és sok nyújtás: híd és spárga és hát volt, mert a szombati edzésünkön a súlyokat annyira túltoltuk, hogy meg is éreztük combban és fenékben, meg vállban, két napig hevertünk, amúgy regenerálódni is áhítattal és alaposan szoktunk, edzeni akkor megyünk, ha újra ránktör a vágy. Nem igényeljük a rendszerességet, sőt, nem is bírjuk. Bővebben… →

az igazán boldog ember mítosza

Közzétéve Szerző:
62

Az igazán boldog ember csupa derű és könnyűség. Átsiklik bármin, mindenki azt ír a szívevére blogjára, amit akar, ő nem veszi fel, neki mindegy az, nem is válaszol. Se irigynek, se direkt szúrogatónak, se rasszistának.

Blogger, ha nem vagy igazán boldog ember (a továbbiakban I. B. E.), megkapod.

Ez amúgy a fórumévek egyik élménye, a legbutább személyeskedő érvelés: az agresszor, amint lélekbe túr, definiál, hogy igaza lehessen valahogy, mert máshogy nincs, és főleg a morál, az nem stimmel.

Úgy basztatja a másikat, hogy igazi érvelés helyett kielemzi vulgárpszichológiailag, és levonja a következtetéseket. Bővebben… →

megint a klubrádióban

Közzétéve Szerző:
10

Tegnap este a Rakott című adásban Szunyogh Szabolcs az önálló női létről beszélgetett hármunkkal:

Ónody-Molnár Dóra újságíró

Zina Mihailova antifasiszta aktivista

Gerle Éva blogger

A beszélgetés három részlete:

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-205851.mp3 itt tekerj bele az elejébe, az előző műsor végével indul, és hírek is van

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-212850.mp3

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20151026-215850.mp3

Az aforizmatikus rádiózást próbálom tökélyre fejleszteni:

Nyelvemben élek, mint a nemzet, anélkül, hogy bárkinek be kellett volna nyalnom.

És hát négy feminista ül az asztal körül, de itt is megállapítást nyer, ki milyen csinos… röhögtem egy kicsit.

Azt hiszem, fejlesztenem kell a beszédtechnikámat, a hangzóimat — olyan, mintha akcentusom lenne.

mi legyen a szavakkal?

Közzétéve Szerző:
52

Két évvel ezelőtt gondos, ám felületes kutatás után végigvettem volna, hogyan lett a negróból black, aztán Afro-American, és hogy vált mindegyik szó sértővé és gyűlöletkifejezővé.

Most már csak annyit kérdezek: mi legyen a szavakkal? Szegény, jó szavakkal? Bővebben… →

innen nyerhetsz motivációt (sportrovat, október 25.)

Közzétéve Szerző:
796

2015. A hőskor. Máig hat ez, amit itt és előzményeiben, folytatásaiban összeszedtünk. A tapasztalatok megosztása több ezer olvasó életét változtatta meg.

Kérlek titeket, támogassátok a bloggal töltött napi nyolc–tíz órámat. Aki úgy érzi, hogy fontos az, amit itt kap, továbbá meg is teheti, támogassa a blog működését egyszeri vagy rendszeres utalással, kisebb, 1000-3000 forintos havi összeggel.

Hogyan?

  • a főoldal bal sávjában találod a Hívj meg kávéra! funkciót – ha rákattintasz, a fizető oldalra visz.
  • Revolut: https://pay.revolut.com/profile/vacr5s1/
    @vacr5s1
  • Wise: Gerle Éva Anita 12600016-12662531-13387835
  • másképp támogatnál: írj a csakazolvassablog@gmail.com-ra.

Új sportrovat, hogy kezelhetőbb legyen a felület, beszélgessünk mostantól itt!

A régieket itt találjátok:

hogyan kezdjek bele?
fejben ott lenni
sportrovat
még mindig sportrovat
még mindig sportolunk — csak-tagoknak
sportrovat, július 15-

Ahol jelszó van, ott mindig ugyanaz, a hatbetűs.
Olvassátok a régieket, sok témát kiveséztünk már: rengeteg hasznos ötlet, motiváló gondolat, táplálékkiegészítő, összefüggéskeresés, kételyek, élmények, edzések és ételek!
Senki se féljen megszólalni, mostanra a kinti beszélgetések is biztonságosak, itt meg végképp a legértőbb, legszívbélibb tagok gyűltek össze.
Szeretettel
Éva

oldalra is (medius)

elégeti a naplóját

Közzétéve Szerző:
28

Te megsemmisíted az emlékeidet? Voltak nagy kidobásaid, égetéseid, fényképösszetépéseid? Dunába hajított jegygyűrű? Könnyűbúvárok felbérlése baráti áron?

Miért csinálják azt emberek, hogy akár naponta, azonnal is törölnek leveleket… jó, ezt még értem, bár nekem nem szokásom ez se: akármi fontos lehet később (kivéve a csekkszelvényeket, azok nincsenek meg, hehe). De hogy a hajdan dédelgetett, oly fontos leveleket, e-maileket, tárgyakat egyszerre, indulatból vagy hideg racionalitással kidobják, megsemmisítik? Én ezt nem értem.

Annyit értek belőle, na jó, mégis, hogy

  1. így kevesebb a cucc, ami mindig előny (tudjátok, ha minden nap kidobok harminc tárgyat a szokásos szeméten felül, és nem kerül új a háztartásba, 2027-re rend lesz.
  2. ezzel el vannak rendezve felelősen a dolgok: ha jó megsemmisítési technikát választasz, nem olvasgatja a naplódat, erotikus levelezésedet senki véletlenségből (anyós! takarítónő! kamaszgyerek!), vagy épp a halálod után.

De hogyan képesek rá? Mit éreznek közben? És nem bánják, hogy az értelmezéseik arról a múltbeli eseményről így megkövülnek, vagy épp lassan eltorzulnak, csak a csalóka emlékeik maradnak? Egy előbukkanó tárgy vagy dokumentum nem tud majd megértést jelenteni később.

Gyerekrajzokat vetek épp tűzre, és megszakad a szívem az utolsó irkafirkáért is.

Könnyű annak, aki sokat költözik. Aki külföldre megy. Akinek elvész, megsemmisül  sok tárgya. Vagy akiben van hajlam időnként átnézni, rendszerezni, selejtezni a dolgait.

Én ilyet soha. Dokumentáló, felhalmozó, érzelmes-hűséges hajlamom az eredete, és legendásan kaotikus otthonom az eredménye annak, hogy a legizébb kis sunyi tanítvány karácsonyi, jójegyreményű üdvözlőlapjával sem cselekszem ilyet. Bővebben… →

a blogger válaszol

Közzétéve Szerző:
81

Mégpedig mindig egy újabb kérdésre. Várom a kérdéseket, bár már összegyűlt sok, meg vannak még az aktuális események.

82. Mikor jelenik meg a könyv? Mi a címe? Hol kapható? Hány példány? Bővebben… →

elfogadni a kövérséget

Közzétéve Szerző:
345

Nagyon szelíd, megértő, magyarázkodós poszt 2015-ből, akkor volt nekem DEXA szerint 16,4, InBody szerint 9% a testzsírom. Így néztem ki. Ehhez képest érdekes Lorax kommentbeli macerálása, aki meg így.

parodisztikus gyakorlat: kötélrázás. ha nem volna elég poros a levegő (nem az).

…imádtam edzeni, nem esett nehezemre a szigorú ketogén, és szabadkoztam folyton. Nem is értem ma már (2022 nyara), miért óvatoskodtam, miért próbáltam igazságos lenni, nem látni a valóságot. Erre is, így is érkezett 64 gyűlölködő, agresszív, személyemet alázó komment…

A két blog közben megszűnt, archívan kikereshető talán.

Ezt a blogot olvasom:

embracethefat.blog.hu ő a fat acceptance nick

Meg ezt:

breakingfat.blog.hu ő Noisy Suzy (nincs már fönt a tartalom, de lejjebb összegzem, a szerk.)

Két blogger, huszonéves lányok. Mindkettőnek a kövérség és a saját kövérsége a fő témája. Egyik sem aktív már, illetve fat acceptance átnyergelt a facebookra, de már ott sem ír. Bővebben… →