nyilatkozat a csakazolvassa bloggere ellen zajló jogi eljárásokról

Közzétéve Szerző:
6

Ez egy 2022-es poszt aktualizált változata, világosabbá és naprakésszé tettem 2025-ben. Hosszú. Nem várom el, hogy ez mindenkit érdekeljen, de kérlek, ne élj a tudatlanságra való hivatkozással: “nem ismerem, nem olvastam, de (sőt: ezért) elítélem”.

Ellenem zajlott egy büntetőper négy éven át, 2020 nyarától, amelyet a jogász végzettségű* feljelentő kétségbeesetten, megszállottan, a beadványain száz órákat ülve, azokat toldozgatva panaszt téve, fellebbezve hajtott. Végül minden alól felmentettek másodfokon, fellebbezés nem volt. Erre mondom, hogy papírom van róla, hogy nem bűncselekmény, amit csinálok, és hogy a viszonvádhoz is sokat kell hazudni. Mindent bevetett a feljelentő.

* igaz, Pázmány

A BÜNTETŐÜGY ÉS A FELJELENTŐ: EGY SÉRTETT EX

Ki a feljelentő? Az a férfi, aki a blogokon látott meg, és 2014-ben élete szerelmének nevezett. Háromgyerekes, 1970-es születésű, nős olvasó-rajongóm ő, aki az írásaim és a személyiségem miatt belém szeretett, és kedvet kapott, hogy ő is íróként valósítsa meg magát. Kommentelt, privát e-maileket írt, majd találkozót kért, a házasságáról panaszkodott… öt héttel az első csók után hozzám akart költözni. Én kértem, várjon, mert bár erősen egymásra kattantunk, kamaszosan, és őszintén szerettem, de a zűrjeit nem tudtam volna lelkileg és anyagilag vállalni. Később a felesége nyomására és szégyenében ellenem fordult, a neten szervezkedett, hogy lejárasson, alantas hazugságokat terjesztett az intim dolgaimról. Mindenki, aki a pletykálkodásban részt vett, neki netes ismerőse, nekem pedig olvasóm vagy figyelgetőm, nincsenek való életből származó kapcsolatok. Rengeteg álneves e-mailt kaptam az évek alatt, aljas, gonosz vájkálást (lejjebb mutatok párat).

A vád: zaklatás. Valójában engem zaklattak (büntetőjogi értelemben). Falkában, több tucatnyian, évekig. És én hallgattam évekig. Aztán 2020-tól megvédtem magam.

Ezek mindig csak együtt erősek. És úgy se. Én soha nem toboroztam.

Tantörténet arról, hogy mit tesz azok pszichéjével a csoportdinamika, akik nem képesek elszakadni a netezéstől, és élet, barátok híján idegenekkel vegyülnek, kifigyelgetett célpontokkal csatáznak, miközben nincsen értelmes, fontos gondolatuk, semmilyen teljesítményük, csak személyeskedés, alázás. Ami Tamás mutat: ő csak békében akar élni, nem törődik a bloggal, őt egy megszállott, zavarodott nő üldözi! Ez a DARVO.

2014 novembere, a szakításunk óta nem sikerült lenyugodnia, leszakadni a bogomról, sorra indítja ellenem a pereket.

Ha valaha szeretted, ha nem volt félszívű az érzelem, akkor az élményt megőrzöd, gazdagszol tőle, akkor is, ha később csalódsz. És úgy nem is fáj annyira. Once loved, always loved. A te szerelmed ő: ha megtagadod, magadat tagadod meg. Akit szerettünk, azt nem bántjuk. Hallod?

Ezt tagadta ő meg: felbontotta a szerződést. És az ilyen soraim fájtak neki.

A fő panasza, hogy szerinte én őt emlegetem. Szerinte ez őt ábrázolja. Azaz: 1. figyeli a blogot, 2. felismerte magát.

Minden volt. Kihallgatásból vagy nyolc. Rabosítottak, vádlottnak neveztek, a vádlottak padján ültem, tényként olvastak a fejemre hazugságokat, sértettnek titulálták a feljelentőt. Beidézték a feleségét (ez számára volt kínos, mert az asszony nem tudott semmiről. Úgy kezelte, mint egy kutyát). Turkáltak az EESZT-mben, elmebeteg vagyok-e: meg is találták, hogy a lábkörmömre írtak fel gyógykrémet a maratonon után és harminc negatív COVID tesztem is volt. Igazságügyi elmeorvosi vizsgálatra köteleztek előállítás terhe mellett, amelyet megtrollkodtam, de persze ők nem tévedhetnek, az úgy van, bármit is válaszol a teszteken az alany :D. Ezt utóbb, a bíróságon mondták a “szakemberek”. Iszonyatos pénzeket tesznek el. Azóta vetem meg őket.

Négy éven át, 2020 nyarától zajlott az eljárás, amelyet a jogász végzettségű* feljelentő kétségbeesetten, megszállottan, drukkerekkel és pletykaéhes netes barátaival a háta mögött, a beadványain száz órákat ülve, azokat toldozgatva panaszt téve, fellebbezve hajtott. A fő panasza, hogy szerinte én a blogon róla írtam, őt emlegetem, őt rajzoltam le. Szerinte ezek őt ábrázolják ÉS ez bűncselekmény. Azaz: 1. éhesen figyelte a blogot, 2. felismerte magát.

Ez a rajzom a fórumos közösség viselkedését jellemzi.

Ez is mekkora önimádó csúsztatás, hogy minden róla szól! Sértődötten, terjengősen ír a rajzokról, amelyeket feszülten figyel, magát ismeri fel rajtuk, és ezt igyekszik jogsértésként beállítani. Ha nem tartaná annak, nem említené. A bírónak mint óvó néninek árulkodik, máskor ő maga a bíró: “nem tartom megalapozottnak”. Én semmit nem állítottam, nem pereltem őt, csak a bíró kérésére mutattam be az előzményeket és a dinamika valódi irányát.

Több száz rajzom van. Rajzolni nem tilos, nem alapoz meg semmilyen pert, ahogy írja is. Nekem ez volt a válaszom a zaklatásra.

A sértettsége érvényesülését megkönnyítette, hogy évekig volt fővárosi rendőrségi munkatárs, azóta pedig a miniszterelnöki hivatalba sikerült bejutnia. Itt a másik megszállott gyűlölködővel együtt próbálnak ellenem jogilag fellépni, aki ezt szűrőzve és parvenüsködve fontos munkalátogatásként posztolta:

Számos hazugsággal és végtelen aprólékossággal a feljelentő kikínlódott egy elsőfokú ítéletet 2023 őszén: egy év próbára bocsátás, bűnös.

Én erre egy fillért nem költöttem, nem fizettem ügyvédet. Később kirendeltek egyet (nem kértem, de lett).

A feljelentő már az elsőfokú beadványaiban elismerte, hogy Vézna Pít álnéven rendszeresen kommentel az ellenem összeverődött feministatopik indexfórum-közösségben, és “jogi purparlét” folytat a bírósági eseményeket, a kiforgatott szavaimat felhasználva. Napi rendszerességgel tudósított vadidegeneknek nyilvánosan, hogy megalázzon, lejárasson és e csoportban szerepeljen, őt csodálják, boostolja az önképét (a családja nem tartja sokra). Erről a csoportról itt írtam. Évek óta a sarkamban vannak.

A feljelentő hazug állításait, hogy 1. nekem el kéne kobozni és lefoglalni a laptopom, 2. távoltartási végzést alapoz meg, amit ő átélt (105 kilós, 180 centis férfi!), 3. (ezek csak a legviccesebbek) már elsőfokon is kihúzta a vádiratból az ügyész, és a bíró is rövidített (nem 2., hanem 1., enyhébb paragrafus), egyébként nemigen szimpatizált velem.

De sok mindent nem vettek észre ekkor. Azt csak a másodfok.

2024. április 30-án minden vád alól felmentettek, nem vagyok a 222/1. pont, a legenyhébb (sértődős) értelemben sem zaklató. A hazugságok, iratellenes részek, hatálytalan beadványok kiszórása után a vádban maradvány-tényállást sem talált a törvényszék. Hazugság és elemi jogi tévedés: nem zaklatás az, hogy valakinek az apja kap levelet, azért csak az apa tehet feljelentést, de nem tett. Nem bűncselekmény bármilyen borítékot használni, de a feljelentő még az ELTE-nek, mi több: a fiam irodalomtörténész apjának közvetlen kollégájának, utódjának is írt erről panaszkodva-mószerolva, és ő is lepattintotta.) Az ítélet 2024. június 15-én lett jogerős, nem volt fellebbezés. Köszönöm a védőm munkáját és a tanúk megjelenését!

Mindez nem történhetett volna meg, a történet nem eszkalálódik ilyen abszurddá, ha a feljelentő egyenes, ha nem titkolózik, nem mutatja másik arcát a neten, mint azoknak a családtagjainak, akiktől félt. Én mindenkinek ugyanazt mutatom, bárkinek elmondok mindent. (Amit nem, azt senkinek.)

Rugóznak, hogy miért töltőtollal írok levelet. Ezek nem hivatalosak, de azokat is szoktam papírra írni. Mert én nem vagyok analfabéta, azért.

KIK VETTEK MÉG EBBEN RÉSZT, HOGYAN KAPCSOLÓDIK EZ SZENTESI ÉVÁHOZ ÉS MÉRŐ VERÁHOZ?

A feljelentő tehát a 2014-es szerelmem, aki élete szerelmének nevezett. Egyik beadványának részletéből, amelynek torzított a körítése (DARVO-átforgatás), látható, hogy tényleg összeszövetkeztek, szó nincs paranoiáról. Idegen, egymást sem feltétlenül ismerő, neten figyelgető, rám neheztelő embereket megkeresték, hogy engem lejárassanak. Évekig pletykáltak együtt, ahelyett, hogy a megbánt, szégyellt kapcsolatról hallgatott volna. Azt várta, én fogok majd hallgatni, nem szólok vissza. Általuk meg a fórumos közösség által érezte magát erősnek:

A férfi, aki testi adottságokat említ, kisebbségi érzésekkel küzd ebben is, nemcsak társadalmilag, kulturálisan. Minden indulata ebből fakad. Én csak szívvel, repesve, tisztelettel meséltem róla bármit bárkinek.

Aztán tudtam hamis vád miatt indítani én is eljárást.

Bővebben… →

“azért élek, hogy elmeséljem az életemet”

Közzétéve Szerző:
6

Én itt nőttem fel, a blogon, írás közben.

Itt értettem meg, mi történt velem, ki vagyok, írás közben és által, és azt is e tíz év alatt éltem meg, milyen az igazi szeretés, közelség, a bizalom, a kirobbanó öröm, az egészség és a kreatív trollkodás.

Ebben a kommentelőknek rengeteg szerepe volt, főleg pozitíve, de a negatív ténykedés sem lebecsülendő: abból is erő lett. És látom, hogy élnek azok, akik hajszolni próbáltak.

Híressé lett idézetek. A normálisék, minden idők legnépszerűbb posztja. A kertvárosi apuka. A Völgy, a kökörcsin, a kézenállás, a futások, a rajzok.

A feketeöves trollok, akik aljaskodásaiért végül engem tettek felelőssé a magukat fennakadt szemmel jóságosnak, sőt, megtámadottnak álcázó, legaljasabb kavarók. Ez volt a dinamika: rám kenni mindent, amit magukban nem tudtak elviselni. Háromszázöt álneves, mocskolódó e-mail és ezerkétszáztizenegy szemét komment: dús anyag most a bíróságnak. Soha semmit nem törlök.

Én meg itt, a mondatok formálása, 2596 bejegyzés megírása közben, lassan, ahogy a szél dűnét épít, értettem meg, hogy mindig befelé kell figyelnem, a saját igazságomra, azért kiállni, soha nem engedni belőle. Ettől semmi és senki által nem hagyom magam eltántorítani.

Köszönöm, hogy itt vagytok! Akár tíz éve lehettek itt, de van is olyan, aki hat, nyolc, kilenc, tíz éve, az elejétől olvas, ért, velem változik. Tudjátok, hogy a nyíltságommal, megmondós szerepemmel rengetegen próbáltak visszaélni, ezért most külön köszönöm mindazoknak, akik emberien kapcsolódtak, vagy sehogy, mert csak olvastak, nem bántódtak meg akkor sem, amikor a téma miatt magukra vehették volna a bírálatot, és soha nem léptek át határt.

Az idő igaz.

A címet Márqueznek köszönöm, a blog címét pedig József Attilának.

tiltott szavak

Közzétéve Szerző:
4

Még egy kis morgás, merengés, aztán előre a KÖVETKEZŐ NÉGY ÉVBE.

Hatalmas felhördülés lett a hétvégén, és még e hétre is átnyúlt: egynémely (sok) szavazatszámláló értelmiségi leírta, sokkban, kétségbeesett dühében – melyet osztok, csak én jobban kezelem –, hogy létezik a vidéki szavazó. Aki buta, azaz elkeserítő testi, mentális, életvitelbeli állapotban van, ugyanoda ikszel, láthatólag előre megmondták neki, nem átallja megkérdezni a biztostól, hogy akkor melyik a Fidesz. Utólag és csalódottan írták ezt, a választás eredménye és a saját beleölt munkájuk, idejük, reményeik miatt. Cikkben így, vagy így, cikknek álcázott dohogások, egy kis egyrészt-másrészt, értsünk meg mindenkit. „A pestiek nem járnak közénk, nem ismerik a falusi létet, a mi világunkat.” Már miért tennénk? Gumicsizmában, disznót vágni, reprezentálni? 80 másodperces facebookvideók kedvéért? (Amúgy szerintem tök viccesek voltak ezek, “mezítlábas kávé”, és riogatott ugyan a miniszterelnök, de nem moralizált.) Amit a “pesti” ember képvisel, él, ismer, az városi jellegű, más léptékű és perspektívájú (és diplomatikusan fogalmaztam).

Ez is nagyon vicces, de az eltúlzott képe is pontos, csak hát oda kellett írni az írástudó városiaknak is, hogy PARÓDIA (megőrülök ettől):

Ismerjük meg tehát a vidéket! Épüljünk be, járjunk “le”! Abból lesz a szavazó. Kis Grófót ismerik, Tordai Bencét nem ismerik, ezért Kis Grófóra szavaznak, te csak ne fennhéjázz meg fintorogj ezen! Segélycsomagot vigyünk, vagy a tájházat nézzük meg? Ó, én voltam irodalmárfeleség (vagy mi), emlékszem az ilyen kultúrházas haknikra, ehetetlen pogácsák és lambéria, olyan arcok, fogak, hogy ihaj… ugyanezen szörnyülködtünk akkor is. Bővebben… →

gyerekeink igenis veszélyben vannak

Közzétéve Szerző:
5

Ja, nem azért, mert az óvó néni átműti őket. És hogy ezen ilyen szinten, repetitíven poénkodtak értelmes sajtómunkások is, az sokatmondó. Eleve, hogy “a kormány homofób uszítását”, “kiközösítő népszavazását” ennyit emlegették – addig se kellett eltűnődni, hogy mi is pontosan az ellenzéki állítás, hogy kerül az ellenzékbe a Jobbik “néppárt”, mely plusz szavazót nem hozott, de a régieket sem. Mintha félnének a dolgot valóban megvitatni, hogy mitől káros a gendertan, mik az érdekek a propaganda mögött), túlzásmentesen, elfogulatlanul megnézni, miért ugrik rá tiltakozva-idegenkedve nemcsak Bayer Zsolt, hanem az átlagember is. Inkább defaultnak veszik, hogy általános a homofóbia, sőt, üldöztetés van, mely a Fidesz bűne, és aki idegenkedik a genderdumától, az meg tudatlan, nem érdekli “a tudomány” (pedig Mari néninek igaza van). Soha nem írnak a detranzícióról, se a heves brit, amerikai vitákról, törvénykezésről (számos “transzjogot” vonnak vissza, épp a kamaszokkal kapcsolatban), transz nyomulás visszaéléseiről, és csak Rowling kapcsán a feministák cancel-kicsinálásáról. Állítják: nem létezik melegpropaganda, miközben maguk is ontják az ilyen tartalmakat, egészen a legbutább rinyálásokig (az szexualitás ernyőfogalom, tudtad-e?), de persze az felvilágosítás, segítség, hogy ne érezzék magukat egyedül a kamaszok.

Nem úgy fenyegető mindez, ahogy a plakátokról sejlik, hogy már ma jönnek, műtenek, és nem is úgy, hogy agymosásnak. Direkt sulykolni esélyük sem volt, csak puhítgatják a tudatokat, együttérzésre apellálnak. Ki rúgna szenvedő emberekbe? Aki nem dől be ennek, az is hallgat. Maci is mondja, elismerem: nem számít annyit az LMBT propaganda, mint én azt kihegyezetten érzékelem. El se jut az átlagemberhez. A Tobi színeit 3547 fő látta (és a Nemzeti Filmintézet támogatta!). Pár tucat, igaz, nagy elérésű és hangos szereplő nyomatja, akire ép kamasz nem akar hasonlítani (mondom egyszerűbben: a magyar aktivisták rettenetesen néznek ki, és az üldöztetésen, jogkövetelésen kívül nincsen mondandójuk). És pár ezer jóakaratú nő a közönség. Én meghasonlottam ebben, hogy ezt jelenti ellenzékinek lenni, mert nem.

Nem annyira elnyomó, amit a Fidesz csinál, másrészt nem annyira veszélyes az sem, amit az aktivisták és szervezetek. A veszély hosszabb távon, sok lépcsőben, lassú tudatformálással érvényesül, ahogy a béka fő. 

Az fenyeget, hogy semmi nem úgy van. Mindenről elmondják, hogy az tévedés, előítélet, mi meg elhisszük. Feladjuk kis ellenérzéseinket (“az nem lehet, hogy ennyire bonyolult minden”). Sóhajtunk: jó, akkor bonyolult. Az előítélet, elnyomás koherens magyarázatnak tűnik: a patriarchátus a hibás, a kirekesztés, Orbán, a kapitalizmus. Kis szépséghiba, hogy senkit nem bántanak, nem tudnak LMBT-ellenes eseteket felmutatni (az őszi villamosos eset óta), a vélemény meg szabad. Épp a hiszékenységre, tekintélytiszteletre apellálva tudnak normalizálódni lassan a fura, önös, valóságtagadó magyarázatok. Ez a normalizálódás jóléti világjelenség, és bejárat a disztópiába.

Most nem akarok már a melegekről/transzokról írni, mert fontosabb, hogy mindez leginkább a nők problémája. Nekik problematikus, nőként aggasztó.  Bővebben… →

népszavazási kisokos, avagy gyakori tévhitek a transzneműségről

Közzétéve Szerző:
7

Nemváltó óvodások és szoknyás bácsik a napköziben. Anyjának panaszkodó kislány, azt mondták a suliban, “ha akarsz, lehetsz fiú”. Hahaha!

Rosszul vagyok, hogy direkt elferdítik. Nem óvodás, hanem kiskorú (18 alatti) szerepel a népszavazási kérdésekben. Nem csak műtét lehet a kezelés (bár műtét is rémisztően sok van): pubertásblokkoló, mell-lenyomorogatás, péniszhátragyömöszölés (tucking), hivatalos és feketepiaci (!) hormon és “megerősítő” pszichológia, tanácsadás is. És igen, tényleg azt mondják, hogy csak vágyakon, érzeteken, a megfelelő kategóriák ismeretén múlik a nemed.

Nem, nem vagyok fideszes. Hanem nem bírom a hazugságot és az utána nem nézést. Ti, balos újságírók, ennél jobban tudhatnátok, mi a gond a gendertémával. És gyanítom, tudjátok is.

Hát megőrültem én, hogy vállalom? A barátaim mind ellenzékiek (és mennek szavazni, nem is tudnék kit felhívni), általában kritikusak a genderőrülettel szemben, okosak, jól forog a nyelvük, de nem beszélnek róla a nyilvánosság előtt. Szinte senki.

Épp ezért kell. Ezen a pénteken különösen.

A legmeghökkentőbb: ellenzéki kommentelők tömegesen háborognak, hogy ha nem lenne a nagy felhajtás, akkor erről az”aberrált” jelenségről (buzik, nemváltás) nem is hallanának a gyerekeink. De most a plakátokról megtudták. Most minden gyerek erről kérdezget, aztán még kedvet kap… Hát így képzeltétek az ellenzéki szavazót? Azt hittétek, alig várja, hogy homlokára csaphasson: már értem! Hogy tudományosan edukálják a gender expressionről, a diszfóriáról meg a pánszexuális poliamóriáról! (Én ezt továbbra is megcsalásnak nevezem.)

Miért buzdítanak ilyen hevesen érvénytelen szavazásra? Mitől félnek ennyire?

Tényleg veszélyes az “uszítás”? Vagy épp a melegek, transzok nyomulása a veszélyes?

Szerintem jelen formájában egyik sem veszélyes. Se a melegekre (stb.) nem veszélyes a fidesz kampánya, se a jó (szabad, méltóságteli, nyugatias) életre nézve az, ha nem kérsz a műsorból, mert gyanakszol, hogy a szivárvány egyszerűen divat és érvényesülési stratégia. Illetve: mert nincs pofád jómódú, emancipált, szabad emberek (férfiak) túlhizlalt egójáért még kampányolni, a háborúhoz, a szétlopott országhoz, nyomorhoz, az elnyomott nőkhöz képest.

Egy kis hangulatbeli következménye van csak a téma pörgetésének. Elterelésképp vetette be a kormány, persze, mert háború van, mert az oroszoktól függünk, mert ezek a járványt is lopásra használták, mert eltűnik a Balaton, a Fertő, mert semmit nem csinálnak klímaügyben, mert tarol a korrupció, az egyház megfojtotta az államot, az állampárt meg a kultúrát és a civileket, romokban az eü, az igazságszolgáltatás, az oktatás satöbbi.

Bővebben… →

újabb internetes csaló bukott le

Közzétéve Szerző:
9

Hangzatos cím, az igazság összetettebb ennél, de a jelenség érdekes.

Update, 2023: Lexi nem volt csaló, nem hazudott a betegségéről, újra edz. De a fogyását marketingeszközként a weight loss-ipar gamifikációjára (kvázi szerencsejátékra) használta, és elég jól keresett.

Nyilván azért írok erről (fogyás, ki mit mutat/vall be magáról, vergődés), mert nem vagyok jól azzal, ami február óta lett belőlem.* Lásd lent. Persze a kanyarban nem vagyok az amerikai luvnyákhoz képest (a témaválasztás lélektani haszna ez számomra).

Amúgy ez csak az egyik ok, a másik az, hogy érzékeny kérdés nekem ez, hogy a sport stb. megmutatására hogyan reagál a dühödt, arctalan tömeg.

Ez a baj a közkeletű, testről való beszéddel, a hősnőkkel. Hőssé avatja mindenki önmagát lelkesen, aztán meg ha az élet változik, meg van sértve, hogy most mi van, nem tud már akkora hős lenni, mit szólnak, nem ő a nagy győztes, akinek oly könnyen hitte magát? Most mi van, mi lesz, mi tölti ki az életét?

Egózás ez, de ami nagyon érdekes: nem a saját érdek, jólét a lényeg. Inkább a pozitív üzenet. A buta ragaszkodás a kis aranyba foglalt tanhoz. Nem a csúcsformához, hanem az, amit kihirdetett. Hogy az működik, az jó, több kérdés nincs. Mint valami szekta. Kinek a speckó diéta, kinek a tökéletes forma vagy a konkrét egyéni rekord (futóknál), kinek a kis vállalkozása, mert pörögni kell, kiállni naponta az üzenettel, “hitelesen” létezni, erőt adni. Mindent betörnek abba a kerékbe. Önmagukon túlmutató jelentésük van a gesztusoknak: tömegek kapaszkodnak bele a sikerbe, vigaszba, motivációba.

Emlékeztek Lexire? Igazi amerikai sikersztori. Roppant értékes a networkje: 1,2 millió követője van, úgy bizony. Bővebben… →

pompás francia filmek!

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Frankofón hónap van, már huszonkettedszer, és ennek része a 12. Frankofón Filmnapok. Március 17-27. között a budapesti Uránia és Toldi moziban, az Art+ Cinemában és a Francia Intézetben 23 kortárs frankofón alkotást nézhettek meg eredeti nyelven, magyar felirattal, több vetítési időponttal. Számos női rendező és világsztár, fesztiválfilmek, jelöltek és díjazottak (Cannes, César, Velence). Nyelvgyakorlásnak is kitűnő.

Teljes program:

https://filmnapok.franciaintezet.hu

Uránia, a legjobb vászonnal:

https://urania-nf.hu/esemenyek/2045/2022/03/17/_12-frankofon-filmnapok

Az én választásaim a gazdag kínálatból, amelyekre barátokkal és Macival megyünk:

A nyitófilm François Ozon legújabb alkotása, a Minden rendben ment, Sophie Marceau-val.

Történelmi : Elveszett illúziók, Balzac regényéből, nagyszabású kosztümös film.

Vígjáték: Bergman szigete (skandináv helyszínnel és rendezővel), Elég a hülyékből César 2021 díj), Intenzív találkozások, Szabadság, egyenlőség, ínyencség,

Dráma: Benedetta (fr.), Ahol a nap felkel Párizsban, Amíg lehet (fr.) Catherine Deneuve-vel, Lány bilincsben, A fiunk élete (tunéziai), Nyughatatlanok (belga), Hosszú jegyesség (2004-es film), 1945 (2017, magyar)

Zenés: Laurent Garnier: off the record, utána electroparti lesz a Toldi moziban.

Március 18-án Horror Filmmaratont tartanak.

Gyertek igazi vásznon igazi (szerzői) filmeket és rangos alkotókat nézni. A minőségi kultúra minden időben támasz, vigasz, tudatébresztő és búfelejtő egyszerre!

nyuszi újabban meghatódik a filmeken

hogyan jöttem rá arra, hogy az erőszakmentes kommunikáció is gáz

Közzétéve Szerző:
8

Van, aki nyomasztóan negatívnak tartja az örök leleplezéseimet, esetleg nem érti, mi bajom folyton – nekem katartikus leszámolni az örök pozitívsággal. A felismerés, amikor valami gyanús lesz, aztán a folyamat, ahogy rájövök: ez is torz, pedig jól hangzott elsőre. A miértek felismerése. És utána a szabadság.

Az élet sokkal egyszerűbb ennél. Nincs a sok manírra, módszerre szükség. Mert ezek béklyók. Rengeteg rossz érzésem, önmarcangolásom forrása volt az EMK (angolul: NVC) a maga lehetetlen és meseszerű emberképével. Hogy nekem ez nem megy. Nos, azért nem ment, mert az emberi természettel, a lélektan és a viszonyok valóságával nem találkozik.

Én tele voltam kamaszkoromtól buzgalommal, jóakarattal. Az volt a norma, hogy tudatosak vagyunk, segítünk, felülvizsgáljuk az előítéleteinket, normáinkat és egy jobb világért munkálkodunk. Értelmes ember nem is adja alább. Bővebben… →

időutazás: hogyan hekkeltem meg az elmeorvosi vizsgálatot?

Közzétéve Szerző:
32

Mindenféle témákat elkezdtem írni, de breaking van:

A sok kettest tartalmazó tegnapi napon, 2022. 02. 22-én a valóságomba – és valószínűleg a sorsomba is – belehasított egy esemény, kettő órakor. Ennek jelentőségét, és hogy valószínűleg elszúrtam a stratégiámat, ma fogtam fel.

Bővebben… →