a blogról írták

Kérdeztétek, miért teszem ki ide “a rosszat” is. Miféle marketing ez?

Azért, mert ezt mind a blogról írták, ilyenek a reakciók, ilyenek az emberek.

Aki olvas, aki ért, akinek átmegy, hogy mit akarok és miért úgy csinálom, vagy tiszteletben tartja akkor is, ha nem érti, azt sem az értetlen reakciók, sem a mocskolódások, tudatos félreértelmezések, lejáratási kísérletek nem fogják befolyásolni. És az tudja, hogy nálam jobban nem tudja az életemet, blogomat, problémáimat, és nem turkálni jár ide.

A többiek pedig nem számítanak. A “kritikusok” viccesek és elgondolkodtatóak, agressziójuk szimptómaként jelzi témáim és hangnemem fontosságát, egyediségét.

Semmit nem akarok, csak önmagamként, félelem és igazodás nélkül írni, jól írni, fontosat, sok évig.

A csakazolvassa körül nincs és nem is szükséges marketing, SEO, ajánlgatás, színes-szagos.

Sajnáltatod magad, hazudsz, áldozatnak próbálod meg beállítani magad, ellenségnek nézed a barátaidat is (Mi állhat emögött? Igazak a pletykák az elmeállapotodról?) Szerintem ennél jobban már nem szégyenülhetsz meg, ahogy a segítő kritikát fogadod, annál nincs nagyobb szégyen. Ugyanis azt nem veled teszik mások, nálad erősebbek, hanem te teszed azokkal, akik még szeretnek és féltenek.

Tipikus páldája a betegen ambivalens beszédmódnak (szeret, segít, lefele beszél, sajnál, elmebetegnek tart, keményen ítél; sejteti, hogy neki köze és joga van hozzám, végletesen elfogult azokkal szemben, akik támadnak, terelni és kontrollálni igyekszik, mindenről tud, amit nem, azt fantáziával pótolja és tényként állítja, kiállásom jogosságát nem ismeri el stb., eközben egyetlen valós indíttatása ennek az őrületes szaglászásnak és hozzászólási kényszernek: hogy irigyli a bloggeri pozíciót és figyelmet). A Soknevű Áskálódó kommentje, még petíciózó korából (2014. május vége).

Hogy a picsába lettem én ennyire érdekes, agyonelemzett, körülszaglászott? Csak egy sima wordpresses blogot indítottam…

*

É.-nek joga lett volna anonim  blogolnia. Csakhogy akkor elmarad a dicsfény, a celebritás  tölgyfakoszorúja. Ezerszám publikálja a fotóit,  ha éppen nem azt állítja, hogy muszáj elbujdosnia a kuricinfó. elől.  Kell  neki a népszerűség, és ezért fényezi magát napi huszonnégy órában. Jó fej vagyok, nagyhatású vagyok, okos vagyok, erős vagyok ,első vagyok minden találati listán ,  kemény  a combom   , bambusz a  biciklim , izmos  az ügyvédem , százezrek olvasnak és a többi. Mit érnének ezek a szavak, ha nem lehetne kötni őhozzá.  Láttam ahogy kihúzta magát mikor összesúgtak a háta mögött, nézd azt a szép nőt, ő a híres bloger, a csakazolvassa., Ezekért a mondatokért ül  időt pénzt nem kímélve naphosszat nyilvános helyeken…

…ahol fel sem néz, még evés közben is csak épphogy, és fordít, vagy posztokat ír, amelyek a megélhetését jelentik… 🙂

A valóság: jogom van háborítatlanul, visszaélések, nyomasztás, becsületsértések, fenyegetés nélkül kifejteni a véleményemet és publikálni a képeimet.

Ezek a nagyon nagy rajongó, Minden Áron sorai. Ami azt jelenti hogy követett és megfigyelt. Vagy – persze, kézenfekvőbb – hazudik, képzeleg, mindentudót játszik.

Rémisztő.

csakazolvassa.hu/tag/minden-aron

*

Ahogy remélték, hogy én majd odamegyek, meg “vitázunk”, hogy én olvasom őket, és leállok velük… Ahogy vágyják, hogy nekem eshessenek. Ahogy kombinálnak, mit miért teszek… :DDDDD

(A gyűlölködő Huffnágelt akkor kizárták a Goldenblogból, amelyen én nem is indultam.)

*

Írásaid két éve rezegtetik a csápjaimat. S lám, most lobogó hajak vannak, gömbölyű vállak, villogó szemek. Válok.

*

Mostanra nagyjából sikerült önazonos pályára állnom. Elszánt barátok, hozzámtartozók és angyalszerű terapeutám nélkül nem sikerült volna. Hogy most itt tartok, vagy inkább hogy egykor elindultam ezen az úton, a te blogod is nagy szerepet játszott, őszintén köszönöm neked.

*

Nagy örömmel és éhséggel olvasom a blogot, leszoktam a mindenféle magazinokról évekkel ezelőtt.
Olyan sok új gondolatom lesz tőle.
KöszönömKöszönömKöszönöm.
*

Nem láttam rólad képet az életmódváltás előttről, de ezeket a képeket elnézve csak elismerően bólogatok. Ahogy mondani szokták, ebben a testben van munka.

*

Én rájöttem, hogy sajnálom ezt a szerencsétlen nőt. Komolyan. Van három gyereke, meghalt a férje, és ahelyett, hogy keresne magának egy kedves, családcentrikus újabb férjet, a Facebookon éli ki magát MÁSOKON. Ahogy te fogalmaztál. Egy kommentjébe olvastam bele az este, ott valami tízezer olvasóról beszélt. Engem különösebben nem érdekel. Inkább csak egy jó példa ez a nő arra, hogy úgymond “sikeresen” is lehet valaki besavanyodott, rosszindulatú, pökhendi, énközpontú, beteg lelkű, a fiatalabbakat eltaposni akaró szörnyeteg. Közben rájöttem, hogy nem is őt sajnálom, hanem a gyerekeit! Komolyan.

sokat kellett gondolkodnod, míg erre rájöttél. annyira maché vagy. én nem bántottalak, te estél nekem.

Sajnos azt kell írnom, hogy amíg Mo-on szecsődypéterekfalcsikmarikgerleévák és a hozzájuk hasonló, magukat tökéletesnek képzelő középkorú roncsok próbálják eltaposni a feltörekvő, fiatal humán értelmiséget, én amondó vagyok, hogy inkább naiv művész leszek. Nem kérek a pesti, drogos, rosszindulatú, pökhendi, alkoholista, felsőbbrendű “humán” értelmiségből. Egyszerűen émelyeg a gyomrom. Tőletek.

amióta blogger vagyok, megjelentek körülöttem olyanok, akik baromi kíváncsiak, és azzal vádolnak, hogy én eltiprom őket. nekik üzenem innen: hajrá! valósítsátok meg nagatokat! én nem foglalkozom veletek, ti koslattok utánam és keresitek a bűnbakot. amúgy sem egy pályán vagyunk.

*

Esküszöm az ÉLETEM-re, hogy fogalmam sincs, ki vagy. Nem is érdekel.

Ezt írta az új mániákus zaklató, aki ötödik napja pörög rajtam.
Igen, emberek kattintgatnak, keresgélnek, taglalnak mondatok százaiban. Álprofilokat létesítenek, firtatják a könyvem fogyását, az olvasottságomat, a bevételt, a hasizmaimat, az érzelmi életemet, a múltamat, az anyaságomat. Hogy a picsába lettem én ennyire érdekes? Nem megy le a torkukon Gerle Éva. Ne is menjen.
*
Ha tudom, havonta szeretném küldeni, le szoktam tölteni online a Nők Lapját, de inkább neked adom ezt a pénzt, mert a blogodhoz képest olyan már, mint egy mesekönyv. Gratulálok a bloghoz.
*
Egész nap nyitva van nálam a blog, az a pihenő, hogy elolvasok egy bekezdést valamiből. Jó, hogy vagy, és írsz, és nem hagyod magad.
…nagyon kemény időszak volt az, még mindig haragszom magamra sok minden miatt, és a bejegyzéseidet olvasva jobban leszek. Világosabb lesz minden.
 
*
…a jövőben is szeretném támogatni a blogot, mert ezerszer jobb helyre megy ez az összeg, mintha lélekgyogyaszra fizetném. A blogod rengeteget segít.
*
Nem az írás zavar. A megmondás. A jobbantudom attitűd. Fogalmunk sincs, hogy rajtunk kívül másnak a fejében mi történik, és ez így van jól. 🙂 Amúgy rohadt unalmas lenne ez az egész.
De hát tényleg jobann tudom. Téged is azért talált el. nekem az a munkám, hogy megírom, mi van bennünk, emberekben. Nem vagyunk annyira egyediek…
*
Nagyon szívesen.
Nagyon sokat segít nekem a blogod.
*
Annyi mindent kaptam a blogtól és az írásaidtól, hogy meg sem próbálom egy levél keretében kifejteni, mert nem adná vissza a jelentőségét és a hatását. Az, hogy valamilyen módon ezt viszonozni tudom, engem tesz boldoggá, és ezt komolyan mondom. 
Szép estét Nektek, Julisnak pedig élményteli korcsolyázást kívánok!
*

Kedves Éva, nemrég találtam rá a blogodra, és azóta jó sok cikkedet elolvastam. Nem hinném, hogy tőlem lenne szükséged megerősítésre, mégis szeretném, ha tudnád, hogy van egy újabb rajongód. A fröcsögőkkel pedig próbálj nem túl sokat foglalkozni. Hogyne utálna jó sok ember egy olyan nőt, aki okos, önálló, sikeres és ennyire durván jól néz ki (méghozzá a saját erőfeszítésének köszönhetően). Annak pedig külön örülök, hogy te is bizonyítod, hogy igenis összefér a súlyzós edzés az ésszel. Ja, és még magyarul is tudsz és hajlandó vagy rendesen írni. Elképesztő. 

Szóval szuper vagy, csak így tovább. 
Üdv 
(teljes név)
Bp. 
(aki szintén lelkes edzőterem-látogató, szintén jó értelemben vett feminista, szintén többszörös szülő, szintén fordító, és szintén fotókedvelő és -művelő…
*

Mindig megdöbbenek, hogy a saját gondolataimat olvasom az írásaidban. Ez is még napokig fog kattogni a fejemben. Jó, igaz.

*

A férjem (nem a férjem, de a többi megnevezéstől ráz a hideg) egy intelligens, érzékeny férfi, de ezen a ponton nem jutok túl vele, nem érti, nem érzi ezt az egészet (ti. a feminizmust). Nem is lennék már vele, ha nem találom meg ezt a blogot, de így is hogyan, ha egyszer ezt az egészet nem érti, talán utálja is, ha témába jön valahogyan. Minden békességem és egyúttal dilemmám okozója ez az egész. Mert itt látom megfogalmazva, ami nem hagyott nyugodni, ami mindig gyanús volt, magamra találtam, de barátságokat és szerelmet kérdőjelezek meg miatta, mert őket ez nem érdekli, meg nem is értik. Azt érzem, hogy csak olyannal akarok közeli kapcsolatot, aki ezeket tudja.

*

Nagyon örülök ám,  hogy rátalaltam a blogodra, folyamatosan olvaslak, csak főleg a reggeli kávéhoz tabletről vagy itt-ott elcsípett percekben telefonról, amikor a hely-idő-eszköz nem igazán ideális a kommentelésre, és jól elvagyok azzal, hogy csak magamban gondolom végig, ami eszembe jut a posztjaidról.

*

…még annyit szeretnék mondani egyúttal, hogy teljesen igazad van, hogy nem engedsz befolyást a blogod tartalmára. És büszke lehetsz a blogodra, én külföldön élek, és errefele sem találtam még hasonló témában ilyen színvonalas blogot.

*

…nagyon sokat adtál nekem az írásaiddal. Van egy a gyengéd erőszak. 1. fejezet. Hogy ennyire tűpontosan megírtad és betalált. Majdnem ráment az életem áprilisban. Minden úgy történt, ahogy leírtad és borzongva olvastam, majd elküldtem a cikkedet az “elkövetőnek”. Nemrég sikerült kikeverednem belőle, ezzel raktam rá pontot. Nagyon nehéz volt. Amikor elolvasta, tajtékozva hívott föl, hogy menjek a francba az írónőcskémmel együtt, aki tönkreteszi mások életét és elrontja az életet Csak mosolygok magamban azóta is…

*

Csao elvtársnő a migráncstémát gondosan kerüli, de egyszer írt arról, hogy miért támogatandó a ‘politikailag korrekt’ gondolkodás, szóval erősen esélyes, hogy álfeminista. Róla konkétan tudjuk, hogy a bátyjaival szemben érzett kisebbrendűségi komplexusai és magánéleti kudarcai miatt nyúlt a feminista témákhoz.

index fórum, Abszolút Igazság nevű, szerény erkölcsi maximum

Röviden reflektálnék.

Az igaz, hogy a bátyámék (három van) nagyon csúnyán, gyerekkegyetlenséggel és macsó módon, idősebbként és egyesült erőkkel aláztak meg, és a szüleim erről vagy nem tudták, vagy nem akartak tudni, mindenesetre ez évekig mehetett. De kisebbségi érzésre, és most nagyon diplomatikus leszek, nem volt okom, és már gyerekkoromban sem volt. Extrémen tehetségesnek számítottam több területen, érzékenynek, műveltnek és okosnak. Épp ezt gúnyolták.

Nincsenek magánéleti kudarcaim. Kudarc az, amiben aktív részem van. A nem működő (bántalmazó) kapcsolatomból pár hónap vívódás után erősen és méltón eljöttem. A férjem meghalt, ez nem kudarc. Erre célozgatni patkányság.

Nem ezért “nyúltam” “feminista” témákhoz, és nem is biztos, hogy elméletileg feminista, amit írok  – nem vettem sehonnan, ezek a gondolataim, ebben hiszek. Az egyenlőségben és a humánumban hiszek. Ezeket a feminizmussal egylényegűnek tartom.

A gyűlölet felleget von.

De hogy még mindig engem taglaltok, az beszarás…

*

(máltai őrjárat. valaki, aki “csalódott”, “kiismert”, igyekezett lejáratni, a mai napig minden nap idekattint. azt állítja, azért, hogy szemmel tartson, mire készülök.

ők azok, akik “magamra hagytak”.

“gondolom nehezen felejt el, miután lihegve kéjelegtél a gyereke halálán.”

Logikusan következik mármost ebből (még ha így volna is, vagy ő így gondolná is), hogy naponta ide kell kattintani, és a családi meg fitneszfotóimat végignézni.

*

Elképesztő,ahogy felépítetted magad, és erős most az a kontraszt, hogy abból az érzelmi pokolból, ami a falcolással jár kézenfogva.

Megtanultam az írásaidból az erőt, aztán a kiállást… most az örömelvűséget. És szeretem azt, ahogy mindennap szembeszállsz saját sebezhetőségeddel.
Azt hiszem, kicsit idealizállak is, felismerem míg ezt írom. Nem bánom.

Sokszor bevillansz a tudatom peremén, mikor megélek valamit, amiről nálad olvastam, és legyintettem, ilyenek velem nem történnek… lám, mégis 🙂

*

Imádlak, fantasztikus vagy!!! Ahogy élsz, beszélsz, a gyerekeid, házad, a sapkád, a karod, a kajád, minden egyedi, minden zseniális!! Koszi a mai napot is!

A fotós

*

“Csakazértse rontok önsors” – én is így, egyébként ebben sokat segített a blog, rengeteg dologban változtatta a gondolkodásomat, addig rágtam a szövegeket, minden nap, minden nap, hogy eljutottam oda, hogy letisztult bennem, hogy én mire vágyok, mankót is ad megsejteni a többiek szándékát, és kialakult bennem egy elv, hogy érdemes -> kevesebb térdre omlós de miért, sőt, az utóbbi években nem éreztem az egész gyerekkoromat végigkisérő senki sem szeret szorongást (sőt, én szeretem magam) (de én ezen annyira szorongtam, hogy kimenni sem tudtam az asztal alól). Lehet, hogy ha nincs blog magamtól is eljutok ide 40 éves koromra, azért örülök, hogy így megspóroltam éveket.

*

“csaj” 🙂

…meg v’ok döbbenve, h ez a csaj özvegy… azt hittem, egy rendkívül romboló házasságot hagyott ott… ehhez képest az idill omlott össze a férje halálával.

innentôl hiteltelen. jó kozmásék csak szerencsétlen hülyék, de kinek nevezzem azt, aki párokat ugraszt össze?

*

Ha alaposabban olvastál volna, látnád, hogy egy romboló kapcsolatot hagyott ott, még a házassága előtt. nem ugraszt össze senkit.

*

Épp akartam írni én is, az eszményi pasi a második férje, akitől két gyereke van, de a hamradik, legidősebb mástól…az volt a kártékony kapcsolat.

Nem akar összeugrasztani senkit. Lehetőséget ad a blogon, hogy aki boldogtalan a párkapcsolatában, az kitárulkozzon, lenézzen mélyre hogy miért és lökést kapjon ahhoz, sorstársak mintájára, hogyan lehet ebből szabadulni.
Ezt a munkát én nagyon értékelem, maradjon csak kevesebb macsó típusú férfi hoppon, aztán menjen ki lassan a divatból.
Mindazonáltal pisztolyt senki nem fog senki fejéhez, ha abban a langyos pocsolyában akar valaki maradni további évtizedekre, együtt a férjjel aki inkább idegesíti már, akkor azt megakadályozni a legvérfeministább blogger sem tudja.

*

Ha már szóba került a csakazolvasssa-blog… az biztos, hogy erőteljes és analitikus írások, de nekem akkor is nagyon furcsa, hogy el lehessen tartani egy 4tagú családot 100%-ig blogolásból… főleg reklámmentes blogolásból… ez hogy működik?

Milyen jellemző, hogy ezt firtatják. 🙂

*

Tetszik a tegnapi poszt, sok fontosat írtál benne. Én mindig kimazsolázom ami úgy érzem, megérint. Aztán agyalok, hogy ez itt most miért szúr, mi fogott meg abban amit írtál.
Megdöbbentő, mennyien tűntek el a blogról azért, mert folyton változik. Nézem ezt a változást, és erőt ad ahhoz, hogy ne a negatívumot nézzem…

*

Én csak úgy megszerettelek téged. Így ismeretlenül. Faszság (bocs) ezt így leírni, de már úgy kikívánkozott. Majd holnap megbánom 😀 Tetszik, ahogy belevágsz új dolgokba. Irigykedem az izmaidra, de az én irigységem nem az a “neked se legyen” fajta. Inkább olyasmi, hogy te is tehetnéd, de nem teszed, mert… (kifogások megminden). Béke van bennem, mikor megérik az elhatározás, úgyis elkopnak a kifogások. Így volt ez mindennel. Csak le akartam írni, hogy tisztellek ezért, hogy beleállsz, sodrással szemben is, jó ezt látni, olvasni. Hozzászólásnak indult amúgy…
*

…szeretném megköszönni neked, hogy ilyen kendőzetlenül tárod elénk a gondolataidat. Nekem nagyon sokat segít, és inspirál. Végre úgy érzem, hogy nem vagyok mégsem egyedül az elveimmel… hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy alapjaiban elbaszott ez a rendszer, a női-férfi egyenlőtlenség miatt – szerintem minden onnan indul ki. 

Nagyon bátor vagy, és erőt ad nekem is, hogy így állod a sarat, és nem hagyod, hogy kedvedet szegjék. Én is csak azért írok (nem szoktam ilyet csinálni), mert szeretném, ha tudnád, egyel több embernek segítesz, mint amennyiről tudomásod volt eddig. 🙂 

A láncfűrészes sztori után éreztem a leginkább az otthonosságot.

*

Nagyon tetszik a blogod, örülök, hogy írod, többször volt aha élményem. 
Véletlenül találtam rá, amikor egy szó helyesírását kerestem, aztán egy órára ott ragadtam. 
Köszi, hogy írod, én pedig olvaslak tovább.
*

A Tragikus Triász legkülönlegesebbje vagy. Hogy bóknak veszed- e, az rajtad múlik. Jó ez az írásod, hangulatos, elgondolkodtató, már- már azt gondolnám, férfiakat és nőket egyforma őszinteséggel kívánod kezelni, lehetőségeiket, buktatóikat, kijelölt nyomvonalukat. 

manipulatív, terelgető-vállveregető férfijogi kommentelő

*

Ez most annyira nekem szól, hogy kinyomtattam, eltettem. Válasz mindenre, amit az elmúlt napokban kerestem. Köszönöm!

*

…csakolvasóként nem érzem magam feljogosítva hogy érveljek akármilyen módszerrel a blogíró részletesen kifejtett saját igazsága ellen,nem akarom meggyõzni,terelni,felismertetni vele a mások igazát,szerintem a blogírás lényege önmagam vizsgálata amit láthatóvá teszek az olvasók számára de szigorúan üvegbúra alatt – láthatod a lelkem teljes meztelenségében, hozzá is szólhatsz benned ez milyen érzéseket vált ki a saját életeddel,történeteddel kapcsolatban de bele nem szólhatsz mert ez az egész ami a ” stabil blogketrecemen” belül van az én szellemi alkotásom és tulajdonom minden széppel és csúnyával úgy ahogy van,ez a ketrec valójában nem létezik, csak azoknak az olvasóknak jelenik meg,akik elégedetlenek a tartalommal és saját ízlésük,világlátásuk szerint,szeretnék retusálni az alkotást,mert valójában saját magukkal van bajuk,csak ezt baromi nehéz bevallani.Én csak olvasni szeretném és nem áthúzni,lefordítani, hozzáírni,radírozni nem kitépni lapokat ,úgy jó ahogy van.

*

– ha a blog egy folyó és az olvasó a hajó ,élvezi a hullámok ringatását,nem dobál köveket hogy elterelje irányát –

*

…ez nagyon szubjektív terület, neked rossz mű vagy nem tudsz ráhangolódni (miközben rajta lógsz állandóan) nekem pedig felelevenít elmosódott emlékeket,más nézőpontokat is megmutat,újragondolásra késztet ,szórakoztat,segít megfogalmazni érzéseket,szavakat amiket eddig nem tudtam kimondani,röviden – inspirál – ha ez dicséretnek hangzik legyen,vállalom ,csöppet sem érdekelnek a kritikusok,ha velem jót tesz az írása és még szépséget is ad mi más kellene még egy írótól ? Netán kérje ki valaki tanácsát hogyan is kéne csinálnia ?Vagy talán néhányan a több ezerből bennfentesnek szeretnék érezni magukat?Ha hozzátenni nem tudnak akkor inkább elvenni próbálnak,kötekedni okosan?Van aki azt ír amit olvasói szeretnének és van aki magát írja és az olvasók meg azt szeretik.Mindenki eldöntheti mi tetszik.Még azt is el tudom képzelni hogy jó páran egyszerűen irigykednek.És az biztosan az egóból jön.Építő jellegű kritika szerintem a műre irányúl és nem a szerző egójára.Nem hiszem hogy szüksége van a “védelemre” és “jótanácsokra”.

*

Vannak olyan szigetek, mint a Tiéd is, ahová jó időnként odaröppeni.
És ezt illik néha megköszönni. Mert nem is olyan magától értetődő ezen helyek léte.
*

…a magyarországi antifeministákba is megpróbálják belefojtani a szót, a véleményt, a kritikát. Csak itt a FEMEN funkcióját átveszik olyan személyek, mint Antoni Rita, Gerle Éva, Szél Bernadett. 

Ha hagyják. Ha hagyjuk.

Szerencsére nem hagyják. Szerencsére nem hagyjuk.

Ugyanonnan:

Gerle Éva viszonylag jól forgatja a tollat, egy romboló eszme érdekében. Viszonylag… Az ember először örül, hogy nem az a fajta stílustalan zsurnalisztika, amit Antoni Rita és a hasonszőrűek folytatnak újságírás címszó alatt, aztán neki kezd egy cikknek, és befejezi az ötödik sornál. A szenvedéseit állandóan leíró paranoiás és neurotikus jellem, a fantáziát és a valóságot egybemosó torz álmodozó, a soha nem kérdező és mindig ítélkező kritikus, az önhitt mindentudó ő, a bloggerina. Ontja magából véget nem érő sorban, blogbejegyzések tucatjain keresztül. Az, hogy maga szabja meg az olvasóinak a követendő elveket, megmutatja, mennyire öntörvényű és egoista emberről is van szó. Csak az olvassa… aki egyetért, csak az olvassa… aki nem rendelkezik ellenvéleménnyel, csak az olvassa… aki nem „troll”, csak az olvassa… aki „normális”. Vagyis: aki nem a saját véleményét mondja el, hanem visszamondja Gerle véleményét. Lehetséges persze ellenvélemény, de azt megelőzi egy nem is akármilyen stílusgyakorlat: kísérlet az ellenvélemény olyasfajta tálalására, amely megfelel Gerle kényes, mindenbe belekötős ízlésének. Igazából az ideális olvasó Gerle Évának maga Gerle Éva. Önmaga. Bizonyos szinten jól ír. Mint a Mein Kampf-ot megíró Adolf Hitler. Van stílusa, az egyszer biztos. Csak az olvassa… aki szereti magát kínozni ezzel a szarral. Azzal, aki kiiktatja az olvasóinak egy jelentős részét, képtelen az érdemi vitára. Akik ott megmaradnak, az egy rendesen megszűrt, előmoderált, alacsony látókörű, morálisan és intellektuálisan felszínes, szektariánus tapsoló-emberek és kabát-feladogatók. Tenyésztett rajongótábor.

Van stílusa, de ezt leírni valahol Gerlénél egy léleksimogatás. Egy pozitív megjegyzésért már járja boldogságában a kanásztáncot. Az ember jóindulatú előzékenységgel azt képzeli, hogy léket üt a külvilág számára emelt sündisznó-álláson, és egy pozitív visszajelzésért egy hasonló pozitív visszajelzést kap válaszul. Azt merészeli feltételezni, hogy az előzékenységért előzékenység jár, mint becsületes embereknél szokás. A becsületes embereknél így szokás, de a becsteleneknél nem. Náluk nem így történik. Gerlénél a kis elismerés nem méltányolandó gesztus, hanem győzelmi trófea; annak képzete, hogy meghajolt előtte az ellenség, annak ellenére, hogy semmi ilyesmi nem volt a valóságban. Gerle maga képtelen a pozitív gesztusra. Kiegészülve a kilincskerék-érveléssel: a vitapartner enged, de Gerle soha. Az ő szektás lelkületével szemben elvetendő a gentleman-stíl.

Gerle Éva, mint minden magyar feminista kedvenc célpontja a Férfihang. Időnként küzd állítólagos „férfihangos hozzászólások”-kal, valahogy úgy, mint Luther a démonokkal. Mindez azért érdekes, mert a kívülálló nem látja a Gerle által felemlített olvasói hozzászólásokat. A Miénk a jövő c. cikk alatt önmagával vitatkozik, mint egy háborodott. Nincs egy sor sem, ami előzménye lehetne a Férfihangot felemlegető válaszainak. A „férfihangos hozzászólások” lehetnek töröltek, kimoderáltak vagy hallucináltak. Gerlénél az a korrekt vita, hogy a vitapartner véleményét kizárólag a saját válasza torzító szűrőjén teszi közé („Pista azt mondta…”-színten), miközben a szerencsétlenbe belefolytja a szót.

Gerle képtelen megérteni, hogy a Férfihangra hivatkozó olvasói nem azért közlik vele az ellenvéleményüket, hogy az általa szépen felépített blog-világot szétzúzzák, hanem mert abban reménykednek, hogy az ő korrektül megfogalmazott véleményük hatására megváltoztatja a férfi-női kapcsolatok természetéről számtalanszor megfogalmazott nézetét. Mert az olvasóinak józan rétege is belátja, hogy amit Gerle leír ezekről a témákról, nem objektív igazságok, és még szubjektív észrevételeknek is félelmetesek. Gerle egyszerűen nem fogja fel, hogy amit a folyamatosan vitázó olvasói számon kérnek rajta, az a morális újságírói felelősség. Mindezt joggal.

Sokan az „év bloggerinája” versenykiírás kapcsán találkoztak a blogjával, én a Férfihangon keresztül tévedtem egy párszor arrafelé. Azt már először is láttam, hogy a remek stílusú nyelvhasználatával messze maga mögé utasítja a Nőkert elképesztően unalmas és fárasztó stílusú női és férfi újságíróit. Magam érdeklődve olvastam bele a posztjaiba. Hiába a stílus, visszakoztam a további olvasástól. Erőteljesen taszítottak a személyes tragédiájából levont egyoldalú és általánosító férfihibáztató következtetések. Sokadszori olvasatra is úgy néz ki, mindez egyéni fájdalmának a terápiás kiírása, aminek a mellékhatásai kifejezetten károsak. Blogja sajnálatosan jócskán hozzátesz a nemi soviniszta irodalomhoz, olyan váteszek mellé emelve, mint E. L. James és Czapáry Veronika. Ilyen szemszögből kártékony újságírói működése. Magam is csak ezt a posztot szántam mind személyiségének, mind életművének, mert valójában nem érdemli meg a további figyelmet, de megértem azokat az olvasókat, akik vitába bocsátkoznak vele. Talán az ő megmentése érdekében. A gyűlölet elemészt, és Gerle Évának a Huffnágel Pistával való csörtéje egyáltalán nem használt, de sokat ártott. Az önpusztítása pedig még a rajongói egy részét is elborzasztotta.

Igazából felesleges vele vitatkozni, mert így egyszerűen nem lehet. Gerle úgy vitázik, hogy közben nem teszi közé vitapartnere nézeteit. Ha tisztességesen akarna megmérkőzni a férfihangos szerzőkkel, akkor inkább a Férfihangon megjelent, egyfajta közös konszenzus eredményeinek tekinthető cikkekkel szállna vitába, mintsem egy-egy olvasójának a törölt hozzászólásával. Férfihangos regisztrációjával megnyílna előtte a lehetőség, hogy egyenlő és becsületes küzdelemben megméretesse a maga nézeteit. De azt már nem…

álmodik a nyomor, előírná, mit csináljak, elvitatná, hogy leírhatom, amit gondolok, és hogy jogom van távol tartani azt, aki nem tetszik. Csupa eszme, izmus, tábor, és mégis a blogomon lóg…

neve Krasznai Zoltán

*

A kommentelő, aki ádázul, nyughatatlanul néz a blogot, a képeket, és keres, valamit, amivel megfoghat, bánthat. Kielemzi, és ő a mindentudó, mi van a blogon. a képeket És kielemzed. és te vagy a mindentudó. Aljas személyeskedés, erkölcscsőszködés, olyasmi felrovása, amihez semmi köze, és nem elvárható tőlem. Buta nemértés, félreértelmezés, műveletlenségből fakadó értetlenség, mindenhol rosszindulat gyanítása, személyes idegenkedés, más ízlés. Szarkeverés, gyanú-elültetés. Valamiért azt gondolja, nekem pusztán azért hálásnak kellene lennem az olvasónak, mert olvas és kommentel, de ez nem így van (ha közben görény, vagy átlépi a határomat).

A rohadt nagy tévedése, hogy ha ezt makacsul tolja évekig, akkor majd meggyőz, ráébreszt, és akkor más leszek, vagy összeomlok. Esetleg másokat is meggyőz a métely elhintésével, hogy én nem vagyok hiteles. Miért? Kitaláltátok. Igen, azért.

Az intim testrész megmutatása oké egy zárt blogon, nem a nyílt térben, ami tele van trollokkal.

Írja az egyetlen, aki lesi, a makacs troll, aki nem akar felelősséget vállalni a tetteiért, helyette engem basztat. Aki nem nézi a kontextust, viszont a legrosszabbat feltételezi.

Nézd jóindulatúan, és szép lesz. Ha nem tetszik, megteheted, hogy te nem teszel közzé magadról ilyen képeket (és nem küldözgeted az enyéimet se hamisított címeken fűnek-fának).

Addig pedig az, ami: szexuális éhség és felkínálkozás. Kár ezt tovább ragozni, nem érvek, amiket felhozol.

Na várjál, akkor most mégis szép a mellem? Mert eddig a ment, hogy nem is szép, leluffadt meg elnyűtt, tehát nem alkalmas gerjedelem keltésére, csak viszolygáséra. Ezt tőled tudom, és ebben a nyugalomban tettem ki a gyönyörű mellemet… a sportrovat fotótárába.

Nem kell érvelnem, ha önkifejezek, önértelmezek, nincs semmilyen vita, védekeznem sem kell. Benned van csak belekötős lihegés — akármit írsz, a hobbiból tolt, mohó gyűlölködésed soha nem lesz igazolható. Megengedhetem magamnak a szokványos ízlés szerint meredek képeket is, mivel az én életem, megmutatnivalóm és ízlésem nem szokványos. Te épp emiatt a szabadságom, merésem miatt gyűlölsz ennyire, meg mert látod, hogy nekem bejött a blog, a sport, a bátorság, Szóval nema testemet vagy a blogomat irigyled te, hanem a szabadságot, és az örömömet akarod elrontani.

Én nem gondolom, hogy felkínálkoztam, ennyi. Te meg, meg a többi irigy meg nyálcsorgató ingerkereső szerencsétlen azt csinálsz, azt gondolsz, amit akarsz. Te leszel tőle gáz. Nem vagy megítélő helyzetben, én legalábbis nem fogadlak el annak, és ne csodálkzz, hogy ha agresszív és rosszindulatú vagy, ha önként jársz ide magadat felidegesíteni, akkor nem fognak szívélyesen fogadni és adni a véleményedre.

Ha akarod, vad pornót is nézhetsz, igazán ízléstelen képeket, nem ám kézenállásokat és bikinis képeket, felsőtest-szelfit. Vagy épp tökéletes testeket, te mégis itt lógsz, évek óta. Ne háborodjál már fel ennyire. Nem jön szembe, te kattintasz ide, te keresed, mi hír rólam.

De hogy nincs egy igazi barátod, aki szeressen. Aki óvna a szelfivideóktól… tekintélyes gyomor, recegő úszógumi — ez lenne az a híres kockahas? — könnyednek szánt görcsös integetés a kamerába…Megrendítő ez az egész. A nárcisztikus naplója, ahova katasztrófázni járnak meg röhögni. Igen, olyanok is, akiket rajongóknak hiszel. Kata, akinek nem írom ki az itteni nickjét, sajnál a legjobban, rá még számíthatnál. Pedig őt is megrugdostad.

A nárcisz valóban szép virág, nem csak állítja magáról. Ezt mindig elfelejted. Te is látod, amit látsz. Van agyad, hogy felfogd az ihletett mondatot, a jó poént, és látod te is a kemény sportot és az alakulást. Én sem állítok mást, csak hogy a testem jelentősen megváltozott, és hogy látszik rajta a sport. Látod te is. Csak nem bírod elviselni. Közepes tehetség vagy, hatalmas arccal és ambíciókkal, gőggel, és törpe lélekkel.

Sok barátom van, különbözőképpen vannak a sportolásommal, blogommal, önmegmutatásommal, de nem fölényeskednek, nem ítélnek, hisznek a komptenciámban. Nincsenek kontrollhelyzetben, nem akarnak megítélni. Különlegesnek tartanak, de nem őrültnek. Elfogadjuk egymást. Ezért a barátaim.

Az a helyzet, hogy te vagy beakadva… páratlan, ahogy görcsből dicsérgeted a ráncos bimbójú leluffadt melleidet és az otromba testedet.

A mellbimbó körül és alatt izmok vannak, amelyek a bimbóudvart hideg vagy hő hatására összehúzzák (ráncossá teszik), a bimbót pedig kiemelik. Ez megvan? Biológia, vagy szex? De pont a blogon szereplő képek egyikén sincs ilyen állapotban. A képek azt mutatják, hogy milyen az, amikor egy nő a javaslatok ellenére nem óvatoskodik, hanem fekve nyom.

Én szeretem a mellemet, sok fekvenyomás és érzés van benne. Nagyon zavar ez téged? Csak akkor nézed meg, ha érdekel, ne feledd. Katasztrófázni te jársz ide, te gerjeszted ezt, pedig semmi közünk egymáshoz.

Az ember el se hiszi. Ilyen tényleg nincs másutt. Amúgy az olvasók nagy része a cirkuszra jön ám, ebből semmi nem dereng?

Sem te, sem én nem tudhatom, ki miért van itt. Én valamivel többet, mert tipikusan őszinte és komoly elismeréseket kapok, illetve azt is tudom, hányan és hányféle IP-ről jönnek, kb. milyen a törzsolvasók aránya. Ha van cirkusz, azt te csikarod, nem bírsz megnyugodni. Nincs ám sok ilyen zavaros lélek, mint te.

Az hajt téged, hogy NEM BÍROD ELVISELNI: neked nincs, te ezt nem érted, neked ez nem tetszik, és akkor ne legyen nekem se.

Mint blogger megbuktál, nem megy már ez a bringa.

Lassan te sem figyeled már olyan kíváncsian… Nézz bele a kommentekbe néha. És még mindig ez a foglalkozásom és jövedelemforrásom.

Közhelygyár és katatón önismételgetés, és bűnösen szórakoztató…

A főoldalon régi posztok vannak, mindig cserélődve, ez harmadik éve van így. Ott a dátum. Figyelj jobban.

*

Látod, és nem is közülünk való.😀 Ezt nyugodtan elhiheted.

(ti. aki a mellem miatt próbál alázni)

És ha már. Az emberek mindennapjai, az a teljesítmény. Két-három diploma, nyelvek, meló, gyerekek, és az önfoglalkoztatás kívül-belül. Mellette ami belefér, kinek edzés, kinek kórus, kinek kutatás, ösztöndíj. Vagy csak a sima élet, úgy natúrban.

Te most dicsekszel, idetolod az egódat, miközben belepusztulsz, olyan féltékeny vagy a blogra.

Az a nagy különbség a “normál” élet és az én helyzetem között, hogy én blogger vagyok, és nem is hobbiblogger. A bloggerség, a személyes blog azt jelenti, hogy az ember megformálja és megmutatja az énjét, ami aktív, értékteremtő állapot, a reagálós-rátapadós kommenteléshez képest mindenképp. Te is egy blogon vagy épp, amelyre épp ezek miatt jöttél, és oda írtad a soraidat. Pedig élhetnél is basztatás helyett, a nyilván pompás életedet.

Mindezt persze nem szelfizik agyon, nincs rá idejük. Talán érthető. Hogy sokan kuncognak rajtad, az is érthető. De nem fogsz ezzel szembenézni, nem vagy rá készen. Talán sose.

Az én nagy, jóakaratú lélekelemzőm, aki másvalaki zaklatásában éli ki magát…! Akihez amúgy semmi köze nem kellene legyen, de csak koslat, figyel, elemez.

Te. Nem ciki bizonygatni, hogy szép a melled?😀

Egy képet láttál, amit nem bírtál kihagyni, azonnal ordenáré módon elkezdtél lihegni miatta, hogy megalázz. A többi anatómiai tény. Illetve, én szeretem a mellem, én szépnek látom, mint már írtam. Ha nem baj. Neked nem kell, hogy tetsszen, nem várom el, de az fura, hogy ennyire kíváncsi vagy rá. Engem nem a tetszés ráncigál, nem helyeslésre utazom.

Az miért van, hogy te soha Nemes Jeles Lászkóhoz, helyesírási teszthez nem szólsz egy szót sem, és úgy teszel ami a pletykás, kicsinyes világodban érdekes?

Én azt gondolom, hogy jogom van a testemet bántás nélkül, és egyébként nem pornográf közegben és céllal megmutatni, zaklatás nélkül élni, és jogom van a testem önértelmezéséhez, büszkének lenni rá, örömömet lelni benne. És nem a te normáidhoz viszonyítok. Ha neked ez nem tetszik, abból csak annyii következik: majd mást fogsz nézni, más testet formálsz.

Neked ugye tökéletes, zsírtalan a tested, rajta hatalmas, feszes, fiatal mellek, értem én. És ez valószínű. Már felajánlottad, hogy küldesz képet, meg az ötszobás tvízparti álomházról. 🙂

Itt az van, amit látsz, pontosan. A blog és a facebook tele van képekkel, és lesz is, gondolom, nagyítóval hülyére tanulmányoztad magad, kerseve a fogást, az alázás réseit. Na, olyan. Nézegesd csak. Meg az életem többi részletét, találgatva, le nem szakadva, kíváncsian, a venezuelai sorozat logikájával.

Az ember helyetted is szégyenkezik. A magamét ki nem raknám pedig még friss és fiatal…

De hát nem kötelező. Főleg, ha nem vagy blogger. Meg ha nem is szoktál fekve nyomni. Meg ha nem szültél hármat.

*

Kedves blogger, lelki erőt adó virtuális mentorom, body makeover inspirátorom, újrakezdésem katalizátora és drukkere!

e-mail kezdete

*

…az utolsó pár évben már nagyon rosszul voltam. Magányos, éjszaka sírós. (…)
És akkor jött a találkozásom a bloggal és a szövegekkel, amik megmutatták nekem, hogy nem vagyok egyedül. Mások is éreznek így, mással is történik ilyen. És hogy mindenre vannak szavak. Neked mindenre voltak, olyan dolgokra, amit én nem tudtam megfogalmazni magamnak, csak azt éreztem, hogy valami nem jó. (…) Az én történetem is tipikus. Csak te nem voltál és vagy az, és ezért tudtad megmutatni a szövegekben, hogy mennyire egyformák a többiek. És most is ez az egyik nagy erőd szerintem. És a bátorság. 

*

A “Csak az olvassa” nagy részét elolvastam. Nem mindent, mert ez az összeállítás nyilván nem arra való, hogy az ember folyamatosan olvassa. Más műfaj, de az Örkény egyperceseket sem lehet, ill. érdemes folyamatosan olvasni. Amúgy elég  ritkán olvasok blogot.
Igen jól ír, gondolom, ezzel most nem közöltem nagy újdonságot. A stílusa meglehetösen egyéni, nem biztos, hogy mindenki szereti, én díjazom. Azt gondolom, le meri írni azt, amit más csak gondol, vagy még magának sem mer bevallani, hogy ugyanazt, vagy hasonlót gondol, amiket a posztjaiban olvas. 
Nem tudom, milyen sűrűn ír blogot, és mennyi idö alatt készül el egy írás, de úgy tünik, könnyen ír, szóval nem nagyon szenved, jön magától. Még ha időnként nem is így van, de legalábbis ez a látszat. Nagyon gazdag a szókincse, és sajátos a szóhasználata, azt hiszem, ebben nagy szerepet játszik, hogy a választékos stílusba belekeveredik az aktuális pesti szleng, és ettől olyan laza lesz. 
Ami a tartalmat illeti:  Persze nem mindennel értek egyet, de ez nem probléma. (…) 
Az írásai nyilván szándékosan apolitikusak, sejtem az okát. Nagyon jó ez a túlpolitizált magyar közéletben. (…)
Az életmóddal kapcsolatos blogokban okos dolgok vannak, nekem néha túlokosak is. Biztos sokaknak hasznosak, gondolom, segítenek ideig-óráig, mielőtt visszaesnek a megszokott rutinba.  De bizonyára sokan magukra ismerhetnek, és keveseket hagy közömbösen. A “már beszélgetni se lehet” -ben említett Laci, aki egyébként nem Laci, érdekes írás. Egy kicsit fiatalkori önmagamra ismertem… (…)
Ami azonban a lényeg, legalábbis szerintem: azt gondolom, hogy a blogján elsősorban arra “tanít”, hogy viselkedjünk felelősen másokkal szemben, de elsősorban saját magunkkal szemben, mert ez utóbbi nélkül az előbbi sem lehetséges. És ez komoly dolog, majdhogynem küldetés.  Jó lenne hinni, hogy ez a “tanítása”, vagy mondjuk életfilozófiája  néhány olvasójánál megfogan.
betűvető kolléga, akinek a könyvét lektoráltam

*

…amikor a szánalmas fotóit látom Évának, és olvasom a paranoid, személyiségzavaros, beteg elszólásait, én is elgondolkodom, hogy vajon tényleg azért küldenek neki pénzt – ha küld egyáltalán valaki a nyugdíjas édesanyján kívül – mert tetszik nekik, amit csinál? Vagy inkább őszinte sajnálatból. Hogy legalább jókat ehessen.

Joó Violetta, a könyvem nyomdába kerülésének napján

*

Többnyire néma, de rendszeres olvasója vagyok a blognak, ezt a kommentet is magamat megerőszakolva préselem ki magamból, annyira nem érzek késztetést az ilyes megnyilvánulásra, pláne a fröcsögésre, még akkor se, ha nem értek egyet a bárhol olvasottakkal, meg nem is gondolom, hogy az én véleményemre mindenki kíváncsi. Nincs bennem közléskényszer, hogy vadidegeneket térítsek meg a saját hitvallásomra, ad absurdum nekiessek, beszóljak bárkinek, csak mert eltér a véleményünk, az életünk, vagy az értékrendünk. Ő úgy, én így. Mindegyikünknek van létjogosultsága. Vagy nem? Tudom, hogy a tájékozatlanság veszélyes, de annyira túlburjánzik a szemét, ami szembejön, hogy ha csak tehetem, kikerülöm. Itt viszont törzsolvasó vagyok.
Ezen a blogon élvezem a sokoldalú témaválasztást, az objektív rávilágítást a legkülönbözőbb kérdésekre. Gondolatébreszt, önreflexióra sarkall, olvasmány- vagy filmötletet ad, vagy önzetlenül – köszönöm is neki! – közkinccsé teszi az általa kitúrt infókat. Üdítő kivételként tekintek rá, pontosan a mai topic miatt.
Úgyhogy a kutyaszaros történet számomra csak “kis színes” a lényegben.
Így lesz a gerendából fogpiszkáló-faragás. (Ha el nem rontjuk! 😀)
(…)
(A felreértések elkerülése végett: Évát személyesen nem ismerem, és ez nem fizetett hirdetés!)

*

a komoly kapcsolatot keres című poszt alá jött

Szép, szép, de ha lehet, inkább ezt magyarázd meg, te, aki egy személyben vagy felelős számos olyan férfi szenvedéséért, akik rendes, jószívű, gyengeségüket és gyarlóságukat vállalni kész emberek voltak, de bevették a profeminista ideológiákat, hogy a nőnek figyelem, meg törődés kell….

Tessék, oldd el az ellentmondást, a nagy tudományoddal, mert erre még EGYETLEN feminista sem volt képes normális választ adni, csak megy a szarkenegetés, hogy “de nem minden nő” (valóban, hanem “csak” a termékeny korban lévő, vonzó, heteroszexuális nők) ilyen…

Ha képes vagy feloldani az ellentmondást a “hímsoviniszta” férfiak “visszaélései” miatti siránkozás, és a között, hogy azért a bugyi azért mégis ezekre az abúzus férfiakra nedvesedik be, megemelem a kalapom. Sőt, az első sorban fogok menetelni a következő nőjogi tüntetésen, esküszöm mindenre, ami nekem szent.

*

Azt akartam mondani, hogy valahogy annyira vidám, életszagú ez az egész. Annyira átsüt a sorokon/fotókon az őszinteség, önfeledtség, az élni, átélni merés, az erő, a szabadság, játékosság, és hihetetlenül motiváló, hogy lehet így, lehet ennyire szabadnak lenni, és ha az vagy, egyszercsak már nem is tud kibillenteni az egyensúlyodból az, aki lelkiterrorizál, játszmázik, lehúz, nem örül veled (nyilván nehéz lehet, iszonyú meredek, ami néha itt megy, amiket idézel, és ez a rengeteg félremagyarázás, rosszindulat).
Én szívből örülök, hogy idetaláltam – már jó rég amúgy, jó lenne tudni, pontosan mikor, csak nem nagyon szólaltam meg – és köszönöm, hogy nem csak éled, le is írod. Az én életem is sokat változott, és több tényező között (terápia, pszichodráma, néhány nagyon fontos barát, tanulmányok) ott van a te blogod is. Nyáron volt, hogy lobogó hajjal (nőiesen, csinosan) bringázva a forró estében átsuhant az agyamon, hogy egyszercsak szembe biciklizel, és csak lazán odakiabálok, hogy “Szia Éva, köszönöm!”:)
Van ebben valami határtalanság, hogy tényleg mi mindent meg nem tud csinálni magával és az életével az, aki akarja, meri, nem a kifogást, a “miértnem”-et, az “igende”-t nézi, hanem megy bele az életbe ezerrel.
Egy szó mint száz, szívből gratulálok mindehhez!

*

Nem mindegy, ki mondja, hogy mondja, milyen logikával. A tiéd passzol az enyémhez. Hálás vagyok.

*

A legjobb, amit eddig tőled tanultam a négy év során, Éva, az az önreflexió. Minden nap hálás vagyok érte.

*

Itt a csoporton belüli folyamatok érdekesek, befolyásolás, funkciók, hatalom. A blogíró master ezeknek a dinamikáknak a megteremtésében – ügyesen csinálja. Bizarr a jogosultságérzés, amivel bejelenti pénzigényét. A jár nekem. Ezek nem megélhetési gondok: egzotikus vajak, innen-onnan rendelt fehérjék, tudomisén. Nagyon érdekes. Mesterien játszik a húrjaitokon. Ha nem így látnám , az elsők között adnék és nem keveset. Így persze minden egyes adomány még mélyebbre löki, ezt a támogatóknak tudniuk kell. Egyébként a szívembereket lehet így megtéveszteni, nem ítélek el senkit, ne értsétek félre.

annyira okos, árnyalt, és annyira szerette volna ő kitalálni a vajakat, de sajnos, ezt se…

*

koszonom az igenyesen megirt, elmes es gondolkodoba ejto olvasnivalokat. A sportrovatot pedig kulon is, sokat tanulok belole es rettentoen motivalo.

*

Képernyőfotó 2016-02-13 - 19.20.23

*

Derülten látom, hogy ismét körülötte forogtok, rajta görcsöltök, “álmodtok” róla, mint éhes disznó a makkról. Isten tudja hányadik megerősítése ez annak, amit, metsző pontossággal, ő maga ír alant (bár én, az ő helyében, annak neveztelek volna titeket, akik vagytok: nőgyűlölőknek. Tuuudom, tuuudom: a lábtörlőket nem gyűlölitek: beléjük csak lábat töröltök).

https://csakazolvassa.hu/2016/01/18/miert-rohejesek-az-antifeministak/

*

…valami oka csak van annak, hogy ilyesmivel foglalkozik, ezen jár az esze. Miért nem mondjuk a kvantumfizikán? Valószínűleg voltak ilyen jellegű problémái az életben, ha ennyire át tudja élni ezeket, ennyire érzékenyen érinti.

index fórum

*
Hogy honnan tud mégis a párkapcsolatok belső gondjairól, az aszimmetriákról, kínlódásokról, kudarcokról, együtt-szenvedésről? Robo: É., a kivételes letapintó készségű, műveltségű és tehetségű ember emberek sűrűjében él. “Adják az anyagot”, nem is kell különösen figyelnie, sem faggatnia őket. Akinek szeme van, lát, akinek füle, hall, akinek agya, feldolgozza és közvetíti a látottakat és hallottakat. Neki van mind a három – és még valami: az írás isten adta tehetsége.
index fórum, ismeretlen kommentelő
*
Na ezen kurva nagyot röhögtem. Tudod mit csinál a drágalátos Évuskád? Találgat, sémák alapján. :-DDD
válasz egy másik kommentelőtől
*
…csak röviden: Gerle Éva avagy Csao elvtársnő (mivel csak az olvassa címen blogol) egy kissé zakkant feminista blogger. Kicsit olyan, mint a kis copfos barátnőd ;-), csak kicsit több íráskészséggel és fejlettebb feminárcizmussal. Írásaira jellemző a férfigyűlölet, az egyoldalú és önző vekengés a nőket érő nehézségeken és a férfiak hasonló nehézségeinek kiröhögése, amúgy pedig híres cicaharcos, de a mószerolás sem idegen tőle. Ő is a gyerekkori frusztrációit kompenzálja az írással, bár az utóbbi időben egészen megszelidült és most az egyik tanítványa, egy tanítónő viszi a férfiellenes harc zászlaját. Csao mókás figura, nagyon el van telve magával, és az a fixa ideája, hogy irigykednek a sikereire és azért foglalkoznak vele. Pedig csak ugratják, mint mi az itteni majmockákat :-)))
index fórum, néhány naponta kielemeznek, de őket nem érdeklem :DDD
*
Nagyon érdekesek az írásaid, abbahagyhatatlanok. Csak hétvégén vagyok itthon, és már harmadik hétvégén olvasgatom hajnalig. Köszönöm őket!
*
…én egy csomó mindenre nem gondoltam volna, ha itt nem olvasom az elmúlt csaknem két évben
bloggertárs
*
hülede… Facebook. Innen azért kiderül, mi az én dolgom, mi mindent kell tennem, kivel hogy bánnom, mi mindennek figyelmet szentelnem, és hogy nem írhatok olyan szöveget, amilyet akarok, véleményműfajt egyáltalán, mert akkor Random Odaragadt Olvasó megsértődik, és jogilag fenyeget. 🙂

Olvasottság: Tekintve, hogy van kb 3000 lájkolód, ők valószínűleg a postok többségét olvassák. Ellenben vannak ellenzőid, mint említetted a férfihang ilyen. Ők a postjaidat szintén linkelik és ha egy-egy postod nem jó, akkor sem mond az ember véleményt olvasatlanul. 

De ez alapján például én 10000 feletti oldal megtekintést sejtek sok postodnál, és ezzel valóban a kisebb hírportálokkal vagy egy ligában. 

Jeleztem: A mamami ügyben tökéletesen kiálltál elvek mellett. Szerintem sokan ezt nem olvassák el és nem is adják meg neked azt a tiszteletet, hogy összességében értékelik a dolgot. De az is biztos, hogy ez is növelte a látogatottságát nem egy postodnak. Sőt akár még az adott posttal egyetértők számát is. Felmérve azt, hogy a gyermekelhelyezésről, konkrét saját példa kapcsán írsz, vagy mivel ott teljesen más a helyzet (sajnos) általánosítva sokunkat megszólítva megbántva, alakul ki az ellenvélemény. 

Ha leírsz valamit, amiről tudod, hogy bántó lehet, akkor az egyenjogúság egyenlőség legalapvetőbb alapköve az, hogy elfogadod veled szemben is lesznek bántó megjegyzések. Én is kategorizálok, de indoklom is ki és miért tartozik oda, és véleményt írok le kínosan figyelve arra, hogy ne legyen benne valótlan tényállítás. Ha valaki ilyenre mutat, akkor bocsánatot kérek, korrigálok… vagy indokolok, ha nem valótlan szerintem. És velem szemben is ugyanezen az alapon lehet írni. Az erős vélemény erős jelzőt jelent. Olykor durvát is. 

megjegyzés: tévedés, hogy ha valaki leírja a véleményét a világ dolgairól és viselkedési módokról a saját blogján, akkor okés a személyeskedés ellene, szabadon üthető. nem, ez nem természetes, és nem is kell érthetőnek tartanom, amellett ezek a reakciók bőven kimerítik a büntetőjogi becsületsértést, olykor a zaklatást is. pláne a névtelenektől igen aljas ez, akiknek semmi sem drága. nem kötelező olvasni az írásaimat. aki úgy dönt, hogy idejön olvasni, az lesz szíves nem zaklatni, bántani engem, én úgy gondolom, ezt nem is kell különösebben kérni. én reakcióképpen sem személyeskedem. arról van szó, hogy az én megírt igazságom titeket is megérint, de nem bírjátok elviselni, és bosszút álltok. pedig magatokkal volna dolgotok.

Te úgy gondoltad neked nem kell ugyanígy megismerni, meghallgatni a másik felet, enélkül vádaskodhatsz. Te megbánthatsz másokat, de a te érzékenységed tabu. Feltételeztem, hogy alapvetően hitelesen írsz, de van amiben tévedsz mert az emberi dolog. De ezzel a viselkedéssel aláástad a hiteledet is. 

nem, nem kell megismerni, meghallgatni a másik felet. nincs másik fél, világ van. én már megfigyeltem, mit művelnek az emberek, és kialakítottam a véleményemet. előlük jöttem saját blogra. ez nem a hágai bíróság, ez egy magánblog. sértett vagy és erőszakos.

Azt is jeleztem, nem nekem kell megfelelj, hanem annak a célnak amit magad elé tűztél ki. Ha nem szeretnél áldozatot hibáztatni, akkor hallgasd meg a másik fél érveit, mert a kölcsönös sérelmek hosszú sorában nagyon nem lehet enélkül eldönteni ki a bűnös, ki az áldozat. És egy enélkül író előítéletes, számodra ismeretlen emberek széles csoportjáról (pl. nemi alapon) negatív képet festő, gyűlölet keltésre alkalmas post nem méltó ahhoz a célhoz amit kitűztél magad elé.

nincs másik fél, nem harc van, nem állok senkivel háborúban, csak leírom, amit gondolok. érdekes ez a szélsőséges, megtámadott, igazságkövetelő reakció.

Te ezt magadtól nem várod el, sőt problémának is érzed, ha valaki a hitelességet, tisztességet elvárja tőled. Nem hiszem, hogy a rólad mint emberről alkotott véleményt ez ne befolyásolná. 

Nem ez az első postod amit linkeltek. De a többire azt mondtam, nem gyűlöletkeltő, nincs vele gond, a véleményedhez, szólásszabadsághoz, lelkiismereti szabadsághoz való jogod elvitathatatlan alapjog. És amennyire engem zavar más ügyben a túlérzékenység miatti cenzúra, annyira az is zavar, ha téged cenzúráznak. Az a tartós jelenség amit leírsz nekem sem szimpatikus. 

nem szoktak cenzúrázni, nem teszem ki magam ennek, nem írok sehova. én sem cenzúrázok, egyszerűen döntök a blogom tartalmáról. viccesen naiv elképzeléseid vannak. nincs hatalmam. ami ERŐM, hatásom, kattintásom és most már példányszámom is van, az az írásommal, kitartó munkával és a bátorságommal, a feszültség válallásával lett.

A gond csak az, hogy a többiek kommentelési gyakorlatának elmezése off topic személyeskedés egy nem arról szóló vitában. A te egyoldalúságod bírálata viszont on topic kritika. Az egyikkel nem foglalkozhatok mert rombol. A másikkal pedig megsértett félként is foglalkoznom illik. 

???

Ebből eddig nem lenne ügy. 

“Nem nézem meg a profilt, nem érdekel. smile hangulatjel Csupa zaklató, nekem mindegy, melyik melyik. Aki korpa közé keveredik… “

Ebből az üzenetedből kiderül, hogy bizony belenyugdtál, hogy nem érintett embert is támadsz. És azt is, hogy ezt a közösséghez tartozás vagy vélt közösséghez tartozás miatt teszed. Ezzel akarod a másik oldalt a diszkriminatív előítéletes támadások tűrésére rábírni.

nincsenek emberek, nickek vannak, csoportdinamika és uszulás. ember itt, arccal, névvel, vállalt élettel én vagyok egyedül. egymást hergelitek álneveken. mindezt az általam létrehozott, kifizetett és működtetett felületeken. nem támadok senkit. de ha mégis így gondolod: tudod jól a “hírem” alapján, milyen vagyok, ha nem tetszik, kerülj el. mi dolgod velem? nem támadok senkit, leírom, amit gondolok. ha nem tetszik, a saját felületeden te is azt írsz, amit akarsz. én nem fogok ott lógni. nem tudsz rávenni, hogy ostobaságokat olvassak. érdekes viszont, hogy ennyire meg vagy(tok) bántva.

Ezt a jog közösség tagja elleni erőszak néven ismeri.

Naiv vagy és okoskodsz. Vicces kombináció. Még  közösség fogalma sem teljesül (olvass utána, mit jelent).

Hogy mi az a jogsértés amivel az erőszakot alkalmazod, fenyegetés, rágalmazás, vagy mi az lényegtelen. Az, hogy olyannal vádolsz amit nem követtem el és ebbe belenyugszol az elég. 

Mindenki eldönti ezt az apró részletet hova teszi. De jellemző, hogy ezen pörögsz anélkül, hogy azt mondtad volna “Oké, aki nem volt benne azt nem akarom igazságtalanul vádolni, ha meg tettem nem volt szándékos, bocs” 

De a fenti után nem hiszem el neked, ha azt írod nem gyűlöletből, előítéletből írsz.

*
…ha fogok még valaha tanítani személyi edzőket sportpszichológiára, kötelezővé fogom tenni ezt a cikkedet a tananyagban:
*
Kedves Éva! Egész éjjel a Csak az…-blogodat olvasgattam, abbahagyhatatlanul érdekes! Kérlek, küldj jelszót! Köszönöm!
*
Mi, a film forgalmazói, fontosnak tartjuk, hogy az emberek, kiváltképp a nők, merjenek kiállni magukért és hangot adni a véleményüknek. Ebben segít, ha olyanok is bátorítják őket, mint te, aki már megtette azt a bizonyos lépést a szabadság felé, akadályokat nem ismerve.
*
...jópár éve már, hogy egy barátnőm küldött egy linket a blogod egyik bejegyzéséhez. Mivel szívemből szóltál, elolvastam több másik írásodat is és elég fura érzés volt, hogy valaki ilyen nyíltan beszél olyan dolgokról, amik engem régóta piszkálnak, foglalkoztatnak, de ha szóvá teszem bármilyen fórumon, akkor hülyének vagyok nézve. Jó volt tudni, hogy mást is zavarnak rendszerszintű dolgok, ugyanakkor rossz volt a bizonyosság, hogy ezek a problémák tényleg léteznek. Aztán időről időre visszatértem, a párkapcsolati és családi játszmákról szóló írásaid mindig szívesen olvastam. Nyilván ezren leírták már, hogy kedvelik az éleslátásod, a hajthatatlanságod és az árnyaltságod.
*
Ez a nő beteg, egy csillámpónis álomvilágot képzelt el magának, amiben ő a jó, a férfiak pedig a gonoszok és ezt nyomja folyamatosan a blogján. Ha valaki meg értelmesen próbál vele vitázni és rávezetni, hogy a valóság köszönőviszonyban sincs a fejében élő képpel, akkor rögtön trollnak bélyegzi és kitiltja a kis homokozójából.
A mondanivalója pedig ugyanolyan beteges, mint az elméje, lévén annak a terméke.
Sadist nicknevű, súlyosan nőgyűlölő kommentelő
*
…szerintem, ahogy a te eszed jár meg ahogy a gondolatokkal bánsz, te író vagy.
(…)
Ami a fejedben van, az nagyon különleges. Bevallom, hogy nem is a tartalmuk miatt olvasom a szövegeidet, hanem amiatt, mert a szövetük izgalmas. Na, hát csak ennyi…
*
Ha akkoriban olvastam volna a blogodat, mint ahogy teszem hónapok óta, talán más döntéseket hozok, mert bátorságot adsz az embereknek abban, hogy ember vagy, és esendő és olyan, mint mi.És bevállalod az életedet. És megmutatod, hogy ha minden nagyon szar és kilátástalan, illetve nem az, de mégis, akkor is vannak emberek, akik ott vannak. Ez egy .. nem is tudom.. élet-dolog.
*
Kivételes nő vagy és sok sikert a bloghoz.
*
Emberek! Ezt mindenkinek el kell olvasnia! És elgondolkodnia!
*
Nem olyan régóta olvasok itt, de sokat és annyi erőt ad, amit sehol másmilyen felületen nem fedeztem még fel. Annyi mindenben bátrabban, gyorsabban és határozottabban tudtam változtatni! És oly sok jó történt velem azóta. Korábban már önállóan is elindultam a gyógyulás útján, sok lépést tettem meg, sok akadályt küzdöttem le, de nem voltak igazán stabil támpontjaim, nem voltam egészen biztos magamban, hogy akkor tényleg, meg jééé és lám, akkor ez meg az igaz, ahogy gondoltam, ezt meg én is kipróbálom stb. itt nyerek egy kerekebb, határozottabb, stabilabb formát. Nekem ez a hozzáadott érték mindennél többet elárul, mert a saját bőrömön nap, mint nap valóban tapasztalom az eredményét.
Aki pedig nem tud örülni annak, hogy jobban érzem magam -és egyáltalán nem mások kárára, mert arra mindig nagyon ügyeltem,- azt érzékelem, hogy nem tud hova tenni, nem ezt szokta meg és próbál időnként elbizonytalanítani. De a félelmet észrevettem a szemekben, elképesztő érzés számomra ez. Azt hiszem, az erőset a gyengébbek mindig megpróbállják kikezdeni, hogy valóban olyan erős-e mint amilyennek gondolja magát. Csak azzal nem számolnak, hogy nem csak erősnek gondolja magát, hanem pontosan tudja és érzi is, hogy erős.
*
Évekig nem láttam, érdekes volt összevetni az akkori és a mostani tónust. Határozottabb, céltudatosabb, akinek nem tetszik: annak bosszantóbb, mint valaha, aki szeret, és mer gondolkodni a napi rutinon túl — annak élvezetesebb.
Tükör. Van, hogy összetöröm — de másnap újból belenézek (és újra összetöröm). Tréning, hogy rezzenés nélkül nézzek bele, és ha nem tetszik, vagy homályos — gondolkozzam, hogy miért. Nem egyforma minden nap, de ha kevésbé érdekes, akkor is átlagon felüli.
Hogy miért mail? Pár éve elvágtam magam a blogon, nincs kedvem újra kezdeni. Viszont ajánlom, akinek csak érdemes (és aki érdemes). Örülök, hogy a sok dühödt kritika nem apasztja, hanem
sokszorozza az energiát. :-)))
Férfiolvasó, régi ismerős
*

Gyönyörűek az edzőtermi képek, minden irigykedő és beszóló bekaphatja. Lehet utánad csinálni a nyavalygás és önfelmentés helyett. 

*

…leginkább a rácsodálkozást szeretném megköszönni Neked és a szövegeknek, az új nézőpontokat, a rágódást, az önmagam felé fordulást, a tudatosságot, azt, hogy merem és hiszem, hogy eldönthetem, hogyan szeretnék élni, és bizony a pofonokat is, amikor szembesülök önmagammal az írások által 🙂

*

Egy éve találtam meg a blogodat, 1 hónap alatt “kiolvastam”. Nagyon tetszik, ahogy írsz, kifejezéseket kaptam tőled kusza benyomásaimra és motiválnak a életmódváltással, edzéssel kapcsolatos posztjaid.

*

Köszönöm.

A jelszavakat is és a blogot is. Nagyon sokat köszönhetek az írásaidnak.
Pedig amikor először odakattintottam, emlékszem, hogy nem értettem. Pedig nagyon akartam, mert akitől hozzád jutottam, példakép volt, és akkor én is. Erőltettem, majd feladtam. Eltelt vagy egy év is, mire újra odataláltam, és most azt nem értem, mit nem értettem.  

*

A csakazolvassa bloggere mindenkinek nekiront, aki nem tartja be a policyját. De azt nem lehet betartani, mert nagyjából arról szól, hogy csendben, áhitattal hallgasd őt, ne vitatkozz, legjobb, ha nem is szólsz. Maximum mesélj magadról. Amivel aztán rendre visszaél, előkotorja a föld alól is a szavaidat, személyeskedik és megaláz. Megalázni szeret a legjobban, meg fölényt szerezni. A fölényszerzést, lenyomást vagy ezek kísérletét rengeteg kommentelője szemére is hányja, vagy féltékenységből vagy mert ez a pont az ő defekje. Papírforma.

Meglepő módon gonosz is, még nem láttam senkit, aki ennyire vonal alatti, alantas, hazug és morálisan defektes lenne a blogoszférában.

meghitten ismerős, álokos, modordús kommentelőnk, sokadik álnevén. valószínűleg egykor dörgölőzött, vagy sokat mesélt itt magáról, esetleg manipulálni próbált, ekkor szembesítettem a saját szavaival, ezért a bosszú
*

…teljes nyíltsággal kéri a pénzbeli támogatást a saját blogján:

“Támogatni viszont lehet a blogot, mert nekem ez a fő bevételem. A főoldalon van a Hívj meg kávéra! paypalos funkció. A legjobban a rendszeresre állított, kisebb összegnek örülök.”

(csak az olvassa, 2015. október 12.)

Ez meg milyen? Ezek nem anyagiak? Szvsz morálisan nagyon is megkérdőjelezhető a dolog. Lehet munkából is élni. Arról most ne beszéljünk, hogy a dotáció a sírásója a rossz tartószerkezetű embernek, hiszen pozitív visszajelzést lát benne.

ugyanő, és nem véletlenül zavarja ez is
(a blogírás munka, az önkéntes támogatás pedig fizetés
ha elég jó vagy, megélsz belőle — próbáld meg!)
*
Mi is sokáig gonosznak hittük, de az a hír járja róla, hogy nagyon beteg. Valójában sajnálni kell őt nagyon. Nincs messze a teljes összeomlás. Már minket is “rajongóknak” hív és még lehetne sorolni hosszasan. Ezzel együtt maradt vagy huszonöt olvasója, aki meg új, az is elmenekül. Rajongók, istenem… Egy időben sokat nevettünk szegényen. De mit lehet tenni? Ha bezárnád egy szobába, akkor magával harcolna, magát próbálná széttépni, reménytelen.
ez pedig egy válasz, önmagára, szintén gyanúsan új nickről…
*
A hölgy rettentően ellenszenves, mit tegyek? Talán nem követted a viselt dolgait, a pereket, a vádaskodásokat, közismert ember alap nélkül való meghurcolását… a blogverseny botrányos befolyásolását a felbiztatott olvasókon keresztül. Szintén bosszúból.
ugyanő, más néven
mit tegyek: szerintem nézz a tükörbe, ott lesd szimpatikus önmagad!
*

Jaj, hát te nem ismered a sztorit.

(Ezt egyébként egykori leglelkesebb, barátommá lett törzsolvasómnak írja)

Csakazolvassához kötődik a valaha volt legnagyobb internetes adok-kapok. 

Vitába keveredett egy bloggerrel, amiből az lett, hogy mindegyik nyitott egy petíciót, ahol a másikat lehetett gyalázni, majd kölcsönösen feljelentették egymást. (A bíróság aztán nem adott helyt a kereseteknek.) 

Szabályos tömegverekedés lett az ügyből, mert beszálltak az olvasói közül is többen, majdnem EGY ÉVIG ütötték egymást a felületeken. 

Túlbuzgó fanjai még szennyblogokat is nyitottak, ahol még hangosabban szólt a nóta.

Csakazolvassa szerint az olvasói csak “ártatlan, pogány jókedvüket” töltötték ki a petíción és a blogokon, mégis, ahogy közeledett a per (ahol azt remélte, sőt, kinyilatkoztatta, hogy neki adnak majd igazat), egy ponton kifarolt mögülük. Na, akkor elveszítette az olvasói nagy részét, a támogatásokat stb.

A másik blogger normálisabb volt, ő egy idő után békét akart volna kötni,

nem blogger

nem békét akart, hanem megzsarolt, győzni akart és félt a pertől

nem állt le, azóta sem, még két hete is nyomta — ez hol béke?

hol normális Kozma Szilárd? keressen rá, akit érdekel

ám hiába. Van, akinek drog a konfliktus. Az oldotta meg az ügyet, hogy a csalódott, cserbenhagyott olvasók beírták az “ellenség” petíciójára, hogy csakazolvaskának büdös a szája. 

nem én töröltettem

te írtad be, és azért ez a legalja, ilyesmire nem is reagálunk

neked drog a konfliktus. másoké. az én konfliktusom legalább saját volt

Úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy azonnal leállítsa a szennyblogokat, töröltesse a petíciókat az adminnal 🙂 

nem én létesítettem, nem én kezeltem és nem is töröltem a “szennyblogokat” tök érdekes, ahogy átveszed mások elfogult szavait, egyébként ellenem te is létesítettél egyet)

nem tudom, ki csinálta és ki törölte végül, nem követtem, szerelmes voltam, tíz nevet említenék, hogy talán valaki közülük, ha bíróság kérdezné

nem töröltettem, nem én töröltettem, és nem ezért

Ezek letagadhatatlan tények. Volt, aki aggályosan dokumentálta a sztorit, mindenről van képernyőfotója 🙂

Nem, ezek a te hazugságaid, ferdítéseid és rögeszméd. Csodás, hogy mennyire rákattantatok — ezt az egészet ti gerjesztettétek, nem?

A csakazolvassára nem lehet úgy kattintani, hogy ne valami konfliktus közepében találd magad:)

Viszont nem is kell.

És nem igaz, csak ha nem találsz kötözködnivalót, akkor kussolsz.

Mindig van valami sérelme, amit idegbeteg módon kitárgyalna, de a mostani tábora már jóval távolságtartóbb. A bloggert megroggyantotta a kaland, azóta még rosszabb a helyzet, rettenetesen agresszív, görcsösen bizonygatja a boldogságát, a szépségét (!!!) és nagyjából mindent, aminek híján van.

Óh, én nem vagyok szép, nekem rengeteg esztétikai bajom van a testemmel. Csak hát annyian mondják, tudod. Meg a fotók, amiket oly gondosan nézel… azok magukért beszélnek, és te ettől vagy újabban ingerült. Nem tudom, hány éves vagy, szültél-e, mi minden történt az életedben, és mekkorát tudtál változtatni az egészségi állapotodon, szeretsz-e mozogni, de én ezekről írok, nem a szépségről. Illetve a zsírszázalékomról is írok, és azt sem én bizonygatom. Csak te rohadtul irigy vagy, és hogy ezt ne kelljen beismerni, megpróbálsz lerontani. Mint a kétéves, aki belerúg az ügyesebbek homokvárába.

Azért ezeket nem árt tudni a házigazdának, amikor egy ilyen karakter megjelenik és kötözködik. Utána meg megy “haza” és ott folytatja. Ide meg nyilván sokan kattintanak onnan 🙂

A szakértő beleszól kitételének napján kattintók (innen ki):

Képernyőfotó 2015-11-22 - 6.45.22

Itt nem pletykaéhesek az olvasók.

Onnan be, hivatkozók:

Képernyőfotó 2015-11-22 - 6.47.13.png

*

Meglepően sokat kibír a szervezet, pláne ha fiatal, sportolóé, de elég nagy pofára esések történtek már abból, ha valaki elpusztíthatatlannak hitte magát.

Rosszat kívánsz te nekem, pedig én nem ártottam neked soha.

*

Bocs, de hanyinger…

Ha igy gondolja, akkor ne higgye el vercukormero kit eredmenyet, talaljon ki maganak ujat, hiteleset. Ne higgye ele, hogy van izulin, mi az inzulin hatas, vannak ketontestek, amig ki nem dolgozta sajat tapasztalatai alapjan az alternativ biokekimat, fiziologiat!
Felhaborit, hogy szemezget a valodi tudomanybol ezt-azt elfogad neverteken, minaddig, amig a sajat agymenesevel nem kerul szembe a tudomanyos ismeretek tomege, akkortol kiforgatja tudomanyt… ez a tipikus legmocskosabb fajta altudomany, mar bocsanat a proletar oszintesegert. 
Es meg neki all feljebb.
Megall az esz.
Hogyan van pofaja a tudomany egyes eredmenyeire tamaszkodva szembekopni a tovabbi tudomanyos ismereteket, magat a tudomanyos megkozelitest?
A tudomany nelkul halvany segedfogalma sem lenne arrol mi a ketontest, mi az inzulin… miert hiszi el a szakerto tdomanynyak, hogyaz a szakertok altal kidolgozott kit valaban inzulint, ketont, vercukrot mer…? ezen nem gondolkozott el?

tudomány =/= Tudomány

értelmezzed

*

A kezdetektől olvasom a blogod, még a mamamin figyeltem fel rád, és láttam, hogy blogot indítasz és mondhatni rád kattantam. Az évek során mindent olvastam tőled, és sokszor az volt a nap fénypontja, hogy van új bejegyzés.

*

Koszi nagyon jok az irasaid, mindig megfogalmazod pont azt, amit mondani kell vagy eppenseggel nem. 🙂 Hosszu utat jartal be a mamami ota es aki nem birja feldolgozni, az pont kapja be.

*

Én nagyon ritkán kommentelek (és ezt vmi miatt mindig elmondom, valahányszor kommentelek, gondolom, ezzel akarom jelezni, hogy nem új vagyok, csak ritkán megnyilvánuló), viszont én is olyan vagyok, aki napi-heti rendszerességgel olvas 2012 (nyara) óta. Eközben túléltem pár évet egy zord, távoli helyen, ahol túlzás nélkül napi kapaszkodó meg csemege volt a blogod olvasása. Iszonyú motiválóak az írásaid. Egyrészt nálad esett le, hogy jaaa, én tkp. feminista vagyok, meg aztán nagyon szeretem azokat a posztjaidat, amelyekben arról írsz ezerféleképpen, hogy jó neked, na és a sport- meg táplálkozástéma is izgalmas nekem (több mint 20 éve sportolok rendszeresen), valódi motivációt adsz, hogy kevesebb szénhidrátot kebelezzek be.

*

En is nagyon regen kezdtem el olvasni a blogot, nem tudom pontosan melyik bejegyzeseket olvastam legeloszor, de arra emlekszem, hogy ugy sirtam és annyira fajt, kozben pedig a szembesites relevaciot is jelentett egyben.
Azota visszajarok, bar ritkan kommentelek. De teny, hogy elinditott egy uton, és ezért nem tudok elèg halas lenni.

*

2013 január óta olvaslak és egyáltalán nem unom. 😀

*

…itt vagyok és olvasok rendületlenül, bár tényleg nem kommenteltem mostanában. Mire eszembe jut bármi értelmes, a kislányom kikiabálja a fejemből. 😛 De továbbra is imád(om/lak). Volt egy sötét időszakom, mikor Te tartottál életben, vezettél rá összefüggésekre, ébresztettél rá dolgokra, mutattad meg az igazságot, amivel nem akartam szembenézni. Nem lennék ugyanaz Nélküled és borzasztóan hálás is vagyok érte. Úgyhogy ha a katicák párzási szokásairól írnál, akkor is örömmel olvasnálak. 😀 Kösz, hogy vagy. 🙂

*

Nem vagyok túl sportos, nincs a blogomon sport rovat. Van viszont szex rovat. 

részlet a kommentelő blogjáról, aki mindenkommentjében leírja, hogy mennyire szeret, tisztel

*

…mindjárt azzal nyitnék, hogy nagy tisztelet van bennem a munkád iránt, amit a testeddel elértél, mert autentikus, minden ízében; nem ez a fő foglalkozásod, mégis tudsz rá időt, pénzt és energiát szakítani.

Mellesleg amit te csinálsz, azt nem te találtad ki. A mozdulatok, a bógni, az erőelemes kézállás, a súlyemelés nem a te találmányaid.

A fitnesz-témában ugyanolyan laikusként nyilvánulok meg, mint te. Mint írtad, nem vagy személyi edző. Látszik. csak neked tényleg fingod nincs az egészről

Te vagy irigy azokra, akik több démontól, mélyebbről felbukva küzdenek és erősebben jönnek ki belőle. És nem, az erőt, a nyugalmat nem lehet átadni képekkel. Az nem elég. Engem nem téveszt meg. Aki így képes írni (tisztázzuk, nem magamra vonatkoztatom, mert lepereg rólam, de már sokaknak nekifeszültél erős szavakkal, sértően), annak még hiányzik sok minden. Pl. anger management. A sport nem elég levezetésnek, ez nyilvánvaló. Sajnállak emiatt.

ugyanaz a kommentelő három napon belül

*

…én úgy csípem hogy nem spórolsz a névelőkkel. Megfigyeltem, hogy újabban trend nem használni névelőket mitől sokkal ‘artibb’nak tűnik Oravecz Coelhóba hajló szöveged. Akad ki egész könyvet írt meg mindössze négy -öt darab határozatlan névelővel és ki is nyomtatta nyomdája. 

*

…tényleg inspirálódni jövök ide, mert, Éva, te felépítettél egy élhetőbb életet, és ezt jó látni. És azt is szeretem, hogy valójában egyáltalán nem lemásolható, annyira egyedi, ezért gondolkodásra kényszerít. Mert az életben sincs két egyforma eset. Nincsenek sablonmegoldások.

*

Három éve kezdtem el írni verseket, novellákat, regényt azt tavaly. Az egyik legjobb barátnőm magyar-esztétika szakos… tőle kérdeztem, hogy mit ajánl, mint ma élő minőségi akármit (újság, weblap…) amitől az irodalmi nyelvem fejlődhetne.

Ő gondolkozott egy ideig, aztán azt mondta, hogy hozzá gyakorlatilag csak GerleÉva írásai jutnak el, mint tényleg minőségi írások. Én is olvastam jópár cikkedet, tetszik az önreflexió, ami áthatja az egészet…haha, nem azért, hogy dicsérgesselek, tényleg (konzervatív vagyok…).

*

Szeretem olvasni Évát, megnyugtató a fortyogó gondolataimat szépen, tisztán megfogalmazva olvasni; néha meg úgy érzem, hogy kaptam egy istenes taslit és akkor elgondolkodom 🙂 – néha még bosszant is, de csak magamra vethetek.

*

Olvasó: Nekem (a blog) lepattintott plátói szerelem. Kukkolós ólálkodói, zavarba ejtetten.

Blogger: Én téged, vagy szöveggel vagy ilyen érzelmi viszonyban, vagy hogy…?

Olvasó: Olvasói érzelmi viszonyban. Sok mindenben nem értek veled egyet, de amit a mezeiviràgnak válaszoltál az talán a lényegi elbűvölésem, talán ezért olvaslak, de persze magam sem tudom, régóta.

*

Olvastán a dolgait valóban híres (helyenként hírhedett) , feltűnően érdeklődik az asztrológia, vagy az asztrológusok iránt!??!. Nem szeretném elolvasgatni 2-3 év üzengetéseit a kommentekkel.  Ez a cikk tőlünk hétköznapi emberektől beszéd közben elhangozva nagyon szép lenne de az irodalmi értékét a felismert vagy megsejtett költői előzmények az eredet megjelölésének hiánya miatt ugye kifogásolhatók! Mert mi szabadon idézhetünk bárkitől de ha pénzért cikket írnánk akkor viszont ha félmondatot idézünk is ki kéne írni a szerzőt.
(próbáltam belőle ágrajzot készíteni :D)
komentelő, aki a Férfiak Lapján linkelt cikkemhez másfél év után visszatért (?)
lefordítom: ő kifogásolja, hogy én irodalmias fordulatokat avagy klasszikus irodalmi vendégszövegeket írok a bejegyzéseimbe, ám a tőlem “szemlézőket” arra kérem a ne lopj! menüpont alatt, hogy tüntessék fel a linkjeimet
*
Szia Éva, az utolsó 2 posztod (is) nagyon betalált… az, hogy “35-40között a nö felébred”, annyira ütött, és annó meg is kaptam a férjtöl, hogy “mert “femcsi” lettél, meg “vega” lettél, ezek lettek a kapcsolatunkat alapjaiban megrengetö változások – szerinte. nem is tünt fel neki az elözö 13 év (na jó 12) lelki nyomorgása… Nagyon köszi, hogy a Te segítségeddel is “felébredhettem” 🙂 sokkal nagyobb a nyugi most itthon és a lelkemben. Ezt azért írom inkább priviben, mert azt gondolom esetleg örülsz az ilyesfajta visszajelzésnek, és nem akarom hogy minden ismerösöm lássa… Köszi, hogy szavakba, mondatokba, érthetö és kimondható formába hoztad a számomra sokáig kimondhatatlant, azt a rossz érzést, azt, hogy valami egyszerüen “nem jó”, “ennek nem így kéne lenni”, mármint a házasság.
*
…csak most kezdtem ide írni,de régóta olvasgatok itt. Nálam is hasonló volt a helyzet,tudtam,hogy valami nagyon nem jó,neveltésemtől fogva és a környezetem hatására “küzdöttem” a házasságomért. Aztán elolvastam “az anyjára van szüksége” és a “miben élek úristen” és akkor borítottam. A válás kemény volt,de nem hátráltam meg,az utána következő időszak nagyon megviselt,rettenetes bűntudatom volt,hogy a lányomat elválasztottam az apjától,de ebből a helyzetből is a blog húzott ki,nem is volt senki,aki bár értően maghallgatott volna. Most jó,van aki megöleljen,elkezdtem a kutyámmal szaladni,szakíthatok néha időt magamra(noha meg van az ára).
*
…Jártam callaneticsre,aerobikra,terembe,diétáztam,fogyókúráztam nyakra_főre,mindezt egyszerre,egy időben futni is jártam,átgondolatlanul,mérték nélkül,pótcselekvésként,172cm,55kilósan kövérnek éreztem magam és csúnyának. Oda jutottam,hogy amíg én “elvoltam az alakommal” a volt férjem lecserélt egy “előnytelenebb külsejű” de életvidám nőre,nekem kihullt a hajam,kimaradt a menszeszem,félelmetes vérképet produkáltam és kedélybeteg lette,33 évesen meg akartam halni. Meggyőződésem,ha akkor minimum ennyit és ilyent olvasok táplálkozásról,edzésről,vitaminpótlásról nem jutok oda ahová. Aztán valahogy kikászálódtam a gödörből…
*
Felém hatalmas energiák sugároznak a blogodból, a személyedből, és sokat gondolok azokra a kommentekre, amik segítettek kinyitni a szemem. Nekem most a “fogadd el magad” fontos üzenet, de nyilván nem úgy, ahogy az elején írod. Inkább úgy, hogy “hozd ki magadból a legjobbat”. Én itt döbbentem rá, hogy mennyire nem egyedi, hanem tipikus a házasságom egy végtelenül önző férjjel, mennyire tipikus az önhazugságom, az étkezésem, mennyire ködösek az illúzióim, és mennyire jogosak és normálisak a vágyaim. Most nézem magam, 38 évesen, és látom, hogy messze nem a legjobbat hoztam ki magamból. A sok megalkuvás, a testem elhanyagolása, az összes energiám lapátolása egy fenék nélküli, lehúzó kapcsolatba tényleg ront az életminőségen, tényleg elveszi az erőt a gyerekeimtől, tényleg rövidíti az életet (a gyomrom fog rámenni, ha benne maradok). Most szedem össze kiskanállal az énem darabjait, az egészségeseket, mert nyilván vannak a sötétben olyan dolgok is, amiket nem akarnék megtartani.
*
…az itt található üzenet egy része KIBASZOTTUL káros. Káros a nőiolvasóid kapcsolatára, káros a társadalomra, és káros magukra a nőolvasókra is. Sok hasznos észrevételed is van, igen, ezeket ki is gyűjtöttem egy külön Word dokumentumba, az a neve, hogy
Gerle Éva helyes gondolatai.docx
Javadra szóljon, hogy nem is rövid ez a doksi, ha nem így lenne próbálkozna a halál.
közismert,  feminista bloggereket sorozatban zaklató kommentelő
*
Szia Éva, az utolsó 2 posztod (is) nagyon betalált… az, hogy “35-40között a nö felébred”, annyira ütött, és annó meg is kaptam a férjtöl, hogy “mert “femcsi” lettél, meg “vega” lettél, ezek lettek a kapcsolatunkat alapjaiban megrengetö változások – szerinte. nem is tünt fel neki az elözö 15 év (na jó 14) lelki nyomorgása… Nagyon köszi, hogy a Te segítségeddel is “felébredhettem” 🙂 sokkal nagyobb a nyugi most itthon és a lelkemben. Ezt azért írom inkább priviben, mert azt gondolom esetleg örülsz az ilyesfajta visszajelzésnek, és nem akarom hogy minden ismerösöm lássa… Köszi, hogy szavakba, mondatokba, érthetö és kimondható formába hoztad a számomra sokáig kimondhatatlant, azt a rossz érzést, azt, hogy valami egyszerüen “nem jó”, “ennek nem így kéne lenni”, mármint a házasság. A férjem az általad felvázolt sztereotípiák kb 75%-át hozta, így nem volt nehéz már átgondolnom a kapcsolatunkat. Persze a lépés, a szétválás, nem egy könnyü menet, most struktúrálódunk újra, de hihetetlen eröt adnak az írásaid, és a saját érzéseim, hogy “most jó” 🙂 hogy “jé, nyugi van”, jé “nem kattog az agyam a férjem dolgai miatt” 🙂
*
Apropó, Csakazolvassa mostanában alig ír a szokásos feminista bullshit témákról, az ilyen mosogassanak a disznó férfiak és társairól, ehelyett felcsapott kvázi fitnesz bloggernek. Most írt egy cikket a férfi külsőről is, amit minden további nélkül ide linkelendőnek vélek: kis pocakkal is, ne parázz. Ez persze aktívan apasztja a régi törzsközönséget…
Komment a férfihangról
*
Ez a blogger csaj olyan, mint a Nadragulya. Ha beteg a szíved és 1-2 cseppet beveszel belőle, jobban leszel. De nagy dózisban megöl.
Facebook kommentelő
*
…olvassák. De azok olyan emberek is. Hasonszőrűek. Van egy réteg, mely ezt az “irodalmat” igényli. Napi frusztráció-tabletta. Polgárháborús irodalom.
Férfihangos kommentelő
*
Gerle Évát nem ismerem, viszont a blogját igen; és el sem hiszem, hogy valaki őszintén és teljes meggyőződéssel le tudja írni mindazt, amit ott olvashatunk. “Ilyen nincs!” – Ilyen szintű férfihibáztatás, férfigyűlöletet egyszerűen nem is létezhet. Szerintem még Gerle Éva sem gondolhatja komolyan, viszont sajnos a magyar feminista mozgalom komolyan veszi őt, és ez egy borzalmasan nagy probléma. Egy normális világban nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy a “csak az olvassa” blog szerzőnőjét a feminista mozgalom díjjal tünteti ki. Szerintem korántsincs igazad abban, hogy Gerle Éva elveti az erőszakot. Gerle Éva blogja erőszak a jóízlésen  és erőszak a társadalom felett, még akkor is, ha előzékenyen azt a címet adta neki, hogy “csak az olvassa”.
Férfihangos kommentelő
*
Becsaptál minket. (Tuti magadat is, de azért sírjál te.) Ezzel biztos nehéz szembenézni, sokkal könnyebb másokra vetíteni a saját nyomort, és ebben te nagymester vagy. Annyira, de annyira összepiszkoltad magad, hogy muszáj, akit csak lehet, beszennyezned. Igyekszel tehát keményen. És belegabalyodsz az élethazugságokba. A büntetés tényleg belül van, de a te bensődben. Mindent a másikra hárítani, tolni izomból, elkeseredetten, ami a te csúnyád, amitől te szenvedsz. Ezeréves játszmák, a padlás tele van vele.
Szerettem a blogodat, izgalmas volt, friss. Egy dolog ütött meg, és igen, mindig van egy jel… az pedig az volt, amikor azt írtad valakinek, hogy neked azért van generációval idősebb pasid, mert “nem akadt korombeli”.
És akkor még élt a férjed. Ez annyira szörnyű, emellett eltörpül ám minden, hogy kánont csinálsz a konfliktuskeresésből, hogy csákánnyal rontasz emberekre. 
*
Ezután is fogok kommentelni és olvasni a blogodon, amíg lesz gyomrom, és ez ellen NEM TEHETSZ SEMMIT. Aztán, ha már nem lesz, lépek, ha már nagyon kényelmetlen, hogy a közösség hoppmestere morálisan nyavalyás. Idáig persze el kellett jutni, ahogy eljutottak mások is. Ez hol gyorsabb, hol lassúbb folyamat, kinél hogy. tán egyszer tetőzik, ez ilyen. Ne mondd, hogy először történik meg veled. Azt meg végképp ne hidd, hogy a pszichés gondodat csak én sejtem. Nyilván sokkal kényelmesebb lenne neked, ha csak egyvalaki hinne téged gonosznak, betegnek, rossz élettechnikájúnak, de sajnos nem így van. A bolgodon sem, ott is nagyon megoszlanak a vélemények, csak tényleg butus vagy és semmit nem veszel észre. Vagy nyakig vagy a téveszméidben, szinte mindegy.
*
Szeretném megköszönni a sport témában írt posztjaidat, hatalmas lökést adtak nekem! 
Már korábban is éreztem, hogy változtatnom kell az életvitelemen, a körülöttem lévő dolgokon, csak egyszerűen nem volt hozzá elég erőm, hiányzott a kezdő lökés.
*

napi szellemi termék amit adsz

*

Mindig katartikus élmény olvasni, ahogy a sportélményről írsz. Remélem, nem hagyod abba. 🙂

*

Régóta olvaslak, bár hozzá még soha nem szóltam egyik bejegyzésedhez sem. Írásaid nagyon sokat segítettek az “önmagamra találásomban”, abban hogy tudtam és ahogy tudtam változtatni az életem irányán. Lassan túl vagyok a lelki megrázkódtatásokon, felépülésen, és itt az ideje, hogy foglalkozzam a testemmel is. Persze ebben is hatalmas inspiráló szereped van.

*

Ez a blog rengeteget dobott rajtam, miota olvasom. Vagyis, ami odabent forog utoizkent.

*

Híresen, betegesen irigy vagy.
Ne feledd, kicsi a világ… akadt közben közös ismerős is, de amúgy tele van a net a viselt dolgaiddal. Az, hogy feljelentetted a haragosodat a családi pótlék miatt, az kb. megbocsáthatatlan. A magyarázat pedig szégyenletes, amit köré rittyentettél 🙂 Az asztrológusokkal való csata, ahogy felhasználtad, manipuláltad az olvasóidat — jut eszembe, nem ezt nem bocsátják meg neked? Ez mondjuk megérne egy szembenézést, hm? Na, ezek mind, de egy csomó dolog fellehető veled kapcsolatban.

A titkolni kívánt szenvedély: az alázás, lábbal tiprás, az állandó ítélkezés, mások gyötrése, rosszul csomagolt minősítése. A gyűlölet, ami minden kicsi eresztékeden szivárog. A felülkerekedés mindennél erősebb vágya, hiszen kicsinek és gyengének és csúnyának érzed magad… A felröptetett postagalambjaid: a volt szeretőd feleségének címzett sorokon át a “hozzám” intézett válaszig: mind-mind sunyi üzengetés valakinek. Már ha olvas egyáltalán 🙂 Egy dolgot nem lehet, ezt bizton állíthatom, hinni neked. Az egész egy óriási mozi 🙂 és igen, többen röhögünk rajtad, van, akinek le kell fordítanom, hát ő rötyög a legjobban. Kultúrákon ível át a gonoszságod 🙂

De a legjobb az, hogy 30 év után sikerült lefogyni, és azonnal a fitnesz felkent papnője lettél, táplálkozási szakértő és már a gyümölcsevés miatt is nagyképűen a fejére koppintasz szegény olvasódnak… ezen szétvihogjuk magunkat. Tudod, hány évig tanul egy szakember? És milyen hiányos az innen-onnan összeolvasott infóhalmaz, amivel vakítasz?

De mindegy, ennyit nem érsz, úgyse esik le a tantusz. Örülj a fogyásodnak, ez valóban érték, légy egészséges. Eléggé nagy darab vagy így is, bár valamivel harmonikusabb a kinézeted. Edzettnek lenni klassz dolog. 

Bár, ahogy hallom, a teremben is kitelt a becsületed, ott is hogy viselkedtél, hogy nem álltak veled szóba a végén. 

De nagyon szórakoztató ez az egész.
Én még ilyet nem láttam.

Képernyőfotó 2015-03-30 - 6.18.42
privátban ugyanilyen szavakkal írogató, álneves gumiszoba-rajongó
*
Nagyon jó ilyen korrajzot olvasni és látni a perspektívát. Ez az amiért nekem ez a blog nagyon értékes volt és az ma is. Lelkesít. Én most akarom megcsinálni magamnak a saját modellemet, amire még nem láttam példát. Perspektívában látni magunkat, meg hogy mi minden lehetne lehetséges, ah, ez nagyon inspirál! Megfordítani a rossz és extrém mintákat, mindig próbálni jobbnak lenni, sosem feladni a munkát magamon/magammal! Ez a bejegyzés megint adott egy új lendületet, köszönöm!
kommentelő
*
Soha jobb blogot nem olvastam, mint a Csakazolvassa.
kommentelő
*
…rettentően motiválnak a sportos bejegyzéseid, afféle szürke masszaként olvad le rólam az “ez a vonat már elment” érzés.
életmódváltó olvasó
*

…goromba vagy, éles és úgy látom, erős benned a vágy a másik lebírására, magad alá hajlítására, megalázására. nem kíméled az olvasóidat sem, pedig többet érdemelnének. szomorú látni azt az óvatosságot, ahogy kommentelnek (bár nyilván vannak kivételek). ez a hozadéka a büntető-fegyelmező attitűdnek, ugrásra kész verbális agressziódnak. amivel élsz is rendesen, ha valaki épp nem a szád íze szerint szól. élsz vele, mert megteheted, mert az emberekben megvan a “tartozni valahová” egészséges törekvése, ehhez jön még a hatalom íze, ami mámorító. s ha a hoppmester despotikus személyiség, kész is a dinamika.

mégis, inkább sajnálni kell téged. ezt nem akarom elhallgatni. a blogodból, annak ellenére, amit hirdetsz, árad a tehetlen gyűlölet. ami mögé tipikusan gyengeségek, öngyűlölet, esetleg pszichiátria szereti magát befészkelni. 

ez is oka, hogy elveszítettem az érdeklődésemet. annyi ilyen szomorú, megoldhatatlan, rossz érzést keltő zuga van a világnak, ahonnan jobb gyorsan elstartolni.

Gumiszobás törzstag, vélhetően régi kommentelő új néven, aki hosszan fejtegeti, hogy őt nem érdekli a blogom és ő nem jön ide (és akivel nem voltam goromba, csak nem akarom, hogy beleszóljon a dolgaimba)

*
…valami nagy erő jön át az írásokból, olyan mintha megtízsszereződött volna az energiád, nagyon jók az írások, színesek és erősek.
Régi, viszatért olvasó
*
…ilyen okosan (mellesleg: remek stílusban, néha az ember azt hiszi, nem is alanyi szöveget olvas, hanem egy megszerkesztett, kiérlelt óvodakritikai esszét, ahol az elbeszélő is csak egy remekül megkonstruált fikció) megírt látlelet…
tanárkolléga a megbuktam című bejegyzésről
*
Most hirtelen így leírva olyan triviális lett önmagam számára, hogy a bloggal való viszonyom változása valójában a párkapcsolatom, vagyis az azzal való szembenézés és beismerés változása volt. A fenébe! 🙂 Ezért nem tetszett először, mert nem akartam hallani. Elég hosszú idő volt ez is sajnos.
*
A blogger (…) egyszerűen fertőz. Hány ember életét tehette már eddig is tönkre a gyűlöletével! Bárki józanul gondolkodó ember, férfi vagy nő láthatja hogy csak úgy fröcsög belőle a méreg. Ilyen emberre nem szabad hallgatni akármit is mond.
fütyizörejes komment
*
azt írta, nem tudja eldönteni, hogy feminista-e vagy sem
aki nem hajlandó elfogadni mások véleményét (…), az minek ír nyilvános blogot?
kitiltott Huffnágel-drukker
*
…ő az az ellentmondásos személyiség, aki az első aláírók között szokott csatlakozni ezekhez a feminista lejárató petíciókhoz, miközben androfób, férfigyűlölő blogja egy olyan égő-viszkető pattanás sok-sok férfi olvasó seggén, ami miatt egy-egy bekezdés elolvasása után rendszeresen fel kell ugraniuk a székükből…
Komment a férfihangról. Igazi elismerés, hogy ennek ellenére mégis, ők is olvasnak! és hogy ekkora hatással vagyok rájuk!
*
With hungary being in the news twice already in a week, you don’t make hungarians look good. The past history of the country should show you what the eventual outcome is going to be. Suggest you adjust your life or get left behind.
Komment. Én vagyok a you. Már angolul is, a nemzethalál oka vagyok, mert a Goldenblogról a sorozatos jogsértések miatt kizárt blogger egyik barátja sietett angolra fordítani az “ügyet”, és telekiabálni vele a netet.
*
Ez a szerencsétlen nő valószínűleg odébb van. Szerintem zavart és beteg, ami az ellenálló, megingathatatlan, nagyzásos téveszméjét nézzük, sanszos. Nagyjából ez az az életkor, amikor ez a betegség kitör. Szomorú, hogy igen nagy százalékban ellenállnak a terápiának. Az ő esetében azért nehéz az együttérzés, mert rettenetesen rosszindulatú. Erre mondják mifelénk, hogy “meg van feketedve”. A bloggerina a klasszikus, originális gonoszságot hozza, és ez szerencse, mert aki ki akar térni előle, az ki is tud. Nagyon rossz lehet neki, vacak minőségű az élete, a gyerekeivel nem tud mit kezdeni, barátai nincsenek, összesúgnak a háta mögött. Az olvasói egy része is, erről konkrét tudomásom van. Titkot ezzel nem árultam el, úgy látom, ezt már sokan tudják, más fórumokon is beszélnek róla. Valamit azért érezhet ebből, a diszkomfortja eléggé szembeszökő, és hát folyton, hosszabbnál-hosszabb posztokban önigazol, bizonygat, hazudozik, amit nyilván igazságként él meg 🙂 Jól a béka segge alatt lehetett az olvasottsága… a botrány jól jön neki, fürdik a figyelemben. Hogy az milyen figyelem, amit homlokráncolás és döbbent vigyor kísér, láthatóan nem érdekli. Végül is egy nagyon szerencsétlen ember, szomorú sorssal, és sajnos egyre rosszabb fizikai megjelenéssel. Még ez is sújtja. 🙂
Tevékenységem és személyem elemzése Huffnágel blogján, a Goldenblogról történt kizárása másnapján
*A summázat az, hogy nagy ívben el kell kerülni. Segíteni úgysem lehet rajta. Kártevő mivoltában viszont teljes üzemmódban van, mondhatni, szárnyal 😀
Ezt a női femminizmust ami itt megy … Azt l ekell szögezni, hogy nagyrészt igaz amit írnak, de nem látok arra való kitérést hog ymi van akkor ha a pasi segít otthon (mosogat, ha kell poszívózik, gyerekeket etet, mindig Ő fürdet, a gyerekek haját Ő mossa, szárítja, baba korukban Ő kelt fel hozzájuk este etetni,reggel ő viszi öket oviba, suliba) , nem csajozik, nem iszik, nem lóg a haverokkal, családcentrikus, mindemellett sportos, tehát ad a kinézetére, hogy kellően vonzó is legyen, de van akinek ez sem elég, mert nem érzi magát nőnek mellette, mert állítólag nem simogatja, nem kedveskedik neki, vagy nem tudom mit nem csinál még, és a nő évek óta fenyegeti hogy válljanak el, de a férj ennek ellenére sem akar,és más nőre sem kacsingat, mert nimádja a gyerekeket és a feleségével sem lenne gondja, csak válljon normálissá. Van-e szex? Nem nagyon, mert esténként kb 50 kezdeményezésből egyszer nem utasítja vissza a nő, mondván, hogy nem alvásból kell felkelteni ..stb ..Na ,nagy feministák, erre varjatok gombot , Akkor kivel van itt a baj ?A nővel vagy a férfival. Saját történetemet mondtam el
kommentelő
*
Mikor neveled a gyerekidet mikor folyamatosan a neten lógsz? Ismétlem…többen fellázadtak ellened s a hipokrita bejegyzéseiden…ki marad az megérdemli.
Személyeskedő, haragos kommentelő a kitiltás után a facebookon
*
Ebből a hisztiből nagy mulatságunkra az derült ki, hogy a szerzőt annyira megviselte az, hogy a Huffnágel Életmód magazin nagyobb a rajongótáborral rendelekezik, mint az ö kis naftalin és macskahúgyszagú blogja, hogy elkeseredésében töröltette nevezését a versenyből. Mi ugyan Huffnágel vs Feminfo Deathmatch-et hirdettünk az indulásnál, de miután őket már az első kanyarban szem előtt vesztettük, kapóra jött egy másik ismert femináci hazugsággyár megalázása. Évá néninek további kellemes öregedést kívánunk, és reméljük, hogy sikerül majd további ráncok, szakralábak és ősz hajszálak nélkül túllendülni ezen az épp aktuális traumáján is. Írjon!!!
Huffnágel Pista
*
egyre jobban birom ezt a nőt!
mondjuk ehhez lehet az is hozzájárul, hogy mostanában nem csak a férfiakat gyalázza…
Egy férfi a facebookon
*

olvass meg csakazolvassat, mert okos, nem gyulolkodik, atlat, higgadtan magyaraz. en nem fogom tudni olyan arnyaltan, barmennyire is szeretnem. nem tudok jobbat mondani.
Egy nő a facebookon
*
valamiért nagyon utálom ezt a csakazolvassa blogot. vannak benne jó dolgok, meg jól is ír alapvetően a csaj aki viszi, de valahogy végtelenül erőltetettnek érzem az egészet. olyan mint bizonyos tumblerinák, akiknek minden második posztjuk valahogy arra fut ki, hogy ők iszonyúan különlegesek.
Tumblis megjegyzés egy olyan vitában, amelyben állítják, hogy én átvettem másvalaki könyvéből szó szerint egy részletet, és az lenne a normálisék című bejegyzésem
*
A csakazolvassa blog egy nemzetsorvasztó alattomos törekvés…
*
puszta narcisztikus megalomániából kritizál és nyilvánít hamisnak mindent, ami nem az ő fejéből pattant ki.
A lényeg az undok hitetlenség, amit ő ki kell biggyesszen az ócska és közönséges blogjára, mint egy megerőszakolva a világot, hogy de “akkor sem létezik az, ami nekem nem tetszik és ami számomra, az én szűk, sznob látókörömbe nem fér bele”
hedonista és esztétikai barbár
Így szakadt a mi nyakunkba ez az szabadon ámokfutó mutatványos őrült, hogy neki bizony közönség kell, és írni kell, és állandóan tüntetni azzal, hogy ő mindent jobban tud, hogy mindig az van, amit ő akar, hogy neki van mindenben igaza. Kinyilatkoztathat, bármiről ás bárkiről bármit, mert őrült. El kell neki nézni és meg kell neki bocsátani.
Joó Violetta névtelenül (és offtopik) a gyakorikerdesek.hu-n
*
*
Én ezért járok ide. Erő, Élet, Kedv. Így, nagybetűkkel.
*
…csúnya kis koszfolt a világ csillogó vértjén ez a szegény teremtés.
Névtelen gyűlölködő kommentelő irodalmi vágyakkal
*
A blogodból jól kitűnik, hogy nem látod a dolgok mélyebbb hátterét, a világ összeüggéseit.
Szücs Imre kommentelő
*
…kívánom, hogy rendeződjenek a dolgaid, legyenek egészségesek akiket szeretsz és sok olyan élményed legyen még, hogy szép nyár végi napon felkapják rád a fejüket jól szituált negyvenesek!
*
Csak aki lát, tud láttatni. Szeretem, hogy folyton az igazságot keresed. 
Én úgy szeretném, ha minden szép lenne! (az emberek világa) De nem az. Akkor legalább legyen IGAZ! Az igazság az igazságért van.
Ezért szeretlek olvasni.

*

éva lejáratta magát autoriter törekvéseivel, a megmondószerepében, feudális bornírtságával, önjelöltségeivel, rosszindulatával.

vékony jégen jár azzal is, hogy a megjelenését fényezgeti, mert csúnya.

mondjuk ki: csúnya.

Soha nem tudjuk meg, mit jelent a feudális bornírtság. A kérdésre a kommentelő behúzta a farkát, és agresszív lett.

*

…szerintem egyre gyengébbeket ír. Az agresszoros kimondottan gagyi írás. Semmi leíró, hangulatfestő, érzelmet indukáló, vagy legalább egy csavar, egy fordulat, egy nyelvi lelemény, se a negatív, se a pozitív főhös nincs rendesen kitalálva, semmi egyéniség, épp csak a bemutatása, azt is csak úgy, hogy higgyük el, öreg, szakadt, hülye A tömeg meg még annyira se, a mozgásuk, indulataik, azok kialakulása, változása mind a levegőben maradak, mintha egy homogén massza volna az egész.  Szóval úgy szar, ahogy van. Nyolccadikos dolgozat: Ez történt velem a nyáron. De ott is inkább kettes, mint hármas.
(Minden Áron)
*
…napi betevő nekem a blogon lévő irány, és magamat idézve még mindig fontos nekem, “hogy tudatosan vállalva magad, úgy teljesedsz ki, hogy megalkuvások, hamisság nélkül, intelligens módon, korrekten próbálsz hozzáállni az élethez, emberekhez”
 
Hogy mennyire az, arról röviden csak annyit írnék, hogy azóta egyre erősebbnek érzem magam, egyre jobban élvezem, hogy tisztán látok, és már nem csak kontúrokat, hanem egyre erőteljesebb színeket is! Már egyre kevésbé félek az érzéseimtől, magamtól, a valóságtól. Tudok örülni annak is, ha jeges szél hasít, mert arra gondolok, hogy ugyan csíp, fáj kellemetlen, de mégis jobb ezt érezni, mint letagadni, meghamisítani, hazudni valami egészen mást magamnak, a világnak.
 
És a legbüszkébb arra vagyok, hogy ezt adhatom át a fiaimnak, a sunnyogó, konfliktuskerülő maszatolás helyett!
És ami miatt tudom, hogy jó úton vagyok, hogy a kíméletlen, szikeéles látás, önismeret miatt nemhogy hideg, kíméletlen, durva, keserű, bunkó, arrogáns, depressziós, stb. nem vagyok, hanem ellenkezőleg. Egyre nagyobb a türelmem, empátiám, nyitottságom, szerénységem, öntudatom mindahhoz, amihez fontos, de mindazt kíméletlenül távol tartom, ami nem méltó!
*

Kedves Gerle Éva!  

Mivelhogy az ember nem lássa magát kivülről ezért leírok 1-2 dolgot rólad, ahogy én látlak téged. Elsősorban egy gyáva nőnek tartalak. Megindoklom hogy miért. Azért, mert gyávák azok, akik félnek attól hogy veszítenek, ezért foggal körömmel erőlködnek, hogy elérjék céljukat, (amiről ők úgy gondolják hogy az győzelem), mert mi lesz ha visszazuhannak, elesnek. Ettől rémálmaik vannak és ez miatt gyávák, mert félnek attól a pillanattól. (…)

Ami az írásaidat illeti, beleolvasgatva azokba egy fajta hiányérzetem volt. Jó a leíró stílus, jó a humor benne és mégis kerestem magamban hogy mi lehet az a valami aminek a hiányát érzem. De aztán picit megerőltetve az agyamat rájöttem hogy mi okozza az adott hiányosságot, mégpedig az, hogy az egész írásból hiányzik a vertikalitás, vagyis minden csak lineáris síkon él. Én a helyedben ilyen kvalitásokkal mint a tied nem lötyögnék ilyen blogírásos szinten, hanem megerőltetném magam és mozdulnék vertikális irányba is és valami komolyabb dolgokat írnék, keresnék valami regénytémát és mindenképpen nyitva vertikális irányba is irnék egy rövidebb regényt. Azért mondom a vertikális irányt, mert ha nem nyítassz abba az irányba, akkor ugyanolyan hiányérzetet érez az ember majd a regényed olvasása után is majd, mint a blog olvasása után. Ajánlok egy jó tippet a vertikális irányba való nyításhoz, kb. két éve olvastam és izgalmas regénynek tünt, ettem a sorokat és szerintem élveznéd a stílusát is: Aimen Klimmeron: Káma Púra – A Gyönyörök városa – sőt még bubu és fifi is élvezné az olvasmányt ! 🙂

*

Mi történt veled? Annyira fel van pörögve a blog. Úgy érzem, mintha valahonnét új inspirációid lennének és új energia. Nagyon tetszik 🙂

(törzsolvasó, augusztus 24.)

*

Éva is kezd kifulladni, egyre zavarosabbak az írásai. Megviselte őt is ez a csatározás.

(Joó Violetta, augusztus 23.)

*

…izzik még  parázs, világol a láng . s itt terül el szabadon e csodás  terep, ahol virít a gyűlölet, árad a szenny burjánzik a mocsok ragad, tapad, terjed, mindenkiről mindenkire.

(Minden Áron véleménye, augusztus 22.)

*

Hónapok óta olvasok itt. Régi posztokat,újakat, sőt,elkezdtem a legelső bejegyzéstől mindent átnézni,megrágni, nyugodtan mondhatom, hogy az éjszakáimat Évával töltöm alvás helyett,mert mindig találok érdekes felvetést,amin aztán hosszasan töprenghetek.

*

Ha minden csodálatos szófordulatért pénzt adnék, milliomos lennél. 🙂

*

(oravecz) nóra sikerének titka, hogy pozitív. pl. nem uszít a férfiak ellen, se a családosok ellen, se a szegényebbek ellen, se más nézeteket hirdetők ellen. Éva, tanulhatnál tőle. A te íráskészségeddel 6x olyan sikeres lehetnél, ha emberileg legalább ennyit elvárnál magadtól, mint Oravecz Nóra… olyan nehéz pozitívnak lenni?

*

…tavaly télen találkoztam elsőként a blogoddal, a nemrég született pici babánkkal a karomon. Nagyon sokat szoptattam, altattam teljesen kétségbeesve, bizonytalanul, bezárkózva.
Az első írás, egy vendégposzt volt, amely az önkéntes gyermektelenségről szólt. Ó, felszabadító volt ezt olvasni, egy szuszogó csomaggal a karomon. Utána elolvastam a kommenteket, majd a többi írásod, igaz még messze nem jutottam a végére máig sem.
De akkor a blogod teret nyitott, kiléptem a zárt világból és minden könnyebb lett a babával is. Hordozunk, szoptatok azóta is boldogan, szabadon.
(Időközben beszereztünk egy menő kávégépet is, ezt neked is köszönhetjük.)
 
Az első olvasás óta szeretnék hozzászólni szinte az összes írásodhoz, de sosem teszem, pedig rengeteg mindenhez akartam. Lett is volna mit, sajnos. Nem tettem, mert még nem merem, de remélem hogy hamarosan ez változni fog. 
 
A fėrjem is olvas. Szinte mindig megbeszéljük az írásaidat, általában egyetértünk, de mást-mást emelünk ki, látunk hangsúlyosnak. Nagy szavak nélkül, de komolyan, megváltoztattad az írásaiddal a kapcsolatunk irányát, az életünket. Csak olvasunk, bámulunk, megbeszéljük, döbbenünk és néha sírunk vagy dühöngünk. Ahogyan tegnap is, grrr.
*

Nekem ez a blog ajándék.
Pláne azért, mert teljesen véletlenül jutottam ide.
Rendszerbe foglalja azt, amitől kínlódtam egész életemben, csak nem tudtam, hogy mi az.
Meg nekem olyan is, mint egy novelláskötet, azért olvasom, mert jól van megírva, és egyszerűen jó olvasni.
Az, meg, hogy valaki letette a terheit, az nem azt jelenti, hogy akár visszanézve ne akarná megérteni a folyamatokat.

*

Nagyon üres lett a blog, sajnos, pedig egy időben kedveltem. Főleg az elején, akkor nagyon érdekes volt, friss, izgalmas.

Mostanában pedig, háááát, leginkább a kommentekért megyek, Fordult a kocka.

*

…ez a ripacs-senki, aki a körömvágásáról, a fonnyadt ülepéről, az agyonhasznált vibrátorairól, márkás gatyáiról, a biciklijéről meg a hülye konyhájáról írogat, meg arról, hogy merre szokott járni hogy feltűnési viszketegségét kielégítse

*

“Hozzá mer nyúlni olyan témákhoz, amit mások szivesen a szőnyeg alá söpörnek. Erős nő, pedig rendesen kijutott neki a rosszból. Nagyon karizmatikus, egyéni hang. Szörnyű a nőket megcélzó bármilyen tartalom mostanában. Kifejezetten üditő mással is találkozni, mint tönkölykenyér receptekkel, szextippekkel, spórolási ötletekkel, oravecznórával, nyári sminktrenddel…”

Az az igazság, hogy ezekkel a mondatokkal még egyet is értenék.

Mégis, szinte egy rémkép bontakozik ki, ha egy ideig olvasod a nőt.
Amikor már láttatja magát az entitás. Amikor már kapiskálod. Amikor leesik a tantusz. És akkor a reggeli, felszálló ködből előlép egy különösen kegyetlen és gonosz dinoszaurusz és szó nélkül letépi a fejedet. Megfagy a napsugár, leesnek a levelek a fákról, sötét lesz. Mérgező gázok gomolyognak elő a kövek alól.

Hát, ezt éltem át Gerle Évát megismerve…

*

*

…mind a zivatarból, sötétségből jövünk sok-sok látható és láthatatlan sebbel. Te vársz minket a házban ami egy nagyon nagy tér, tele székkel, kényelmes süppedős kanapékkal. Világos van bent, napsütés, kávéillat, nyugtató zene és persze csokoládé. Aki bejön körülnéz, lapozgat, olvasgat, még többet olvas. Egyszer csak hozzászól, Te pedig szívesen fogadod. A többiek meghallgatnak, hozzászólnak, virtuális ölelnek és vállon veregetnek. A témákat Te adod : mi meg rágjuk, nézzük, taglaljuk. Saját felismeréseinket megosztjuk, és egyre jobban látjuk feketeségünket ahonnan érkeztünk. Mi nézzük azt a sok képet amit egymásnak mutatunk és forgatjuk a véleményeket mint valami kirakóst.
Nos, hogy igazán lépjünk és változtassunk több kell. Kinek-kinek más a helyzete, és ez annyi mindent megváltoztat! De legalább a felismerésig eljutunk és szép lassan a tettekig. Mert nekünk jó itt – együtt Veled.
A hirtelen berontóktól, ajtót berúgó trolloktól védve van már ez a hely – ordítsanak csak odakint, hazudozzanak mi már nem törődünk velük, tudjuk végtelenül szánalmasak.
Saját példám: amikor felfedeztem a blogot napokig olvastam, lapoztam hitetlenkedtem: ilyen van? És örültem. Felismertem, hogy hahó! nem vagy már 12, hogy csak úgy leordítsák a hajad, mert nem úgy van terítve a rokonnál akihez meg vagy hívva és talán nem cselédnek mentél hanem vendégnek…

*

A Csak az olvassa nevű internetes vesztőhelyre tévedt nők a blog megkeseredett, újfeminista írónőjének manipulatívan előadott ideológiáit észrevétlenül átveszik és végül mind pár nélkül is maradnak, amit nehezen viselnek és nem értik az okát. A külső szemlélődőnek, aki még nem került kiszolgáltatottként Gerle Éva bűvkörébe a válasz egyszerű: Gerle Éva azt igyekszik becsempészni el a naiv nők fejébe és lelkébe, illetve azoknak, akinek egy komolyabb sorsnehézség és kudarc miatt kicsúszott a talaj a lába alól, hogy van egy nagy közös ellenség: a férfi nem! Őket egy nőellenes rendszer élteti, működteti és tulajdonképpen bármelyikükből, a legkedvesebb, legcsaládcentrikusabb férfiből is lehet egyszer csak, teljesen váratlanul egy bántalmazó!

*

Korábban csak emberek, vagy könyvek formáltak annyit a gondolkodásomon, mint ez a blog. A változásokat nem könnyű elviselnem, mégis hálás vagyok értük

*

A “sok vagyok”-óta nekem utolsó szalmaszál ez a blog. Legszívesebben a kommentek 90%-ára visszaírnám, hogy “igen én is pont ezt gondolom”! Hogy a zűrzavar, ami bennem tombol, akkor simul el, mint hajzuhatag a fésű alatt, ha a blogot olvasom. Oda-vissza, újra és újra elolvasom a kedvenc bejegyzéseimet, a kommentfolyamot, beleremegek abba, hogy mit meg bírsz tenni, amit én nem merek.
Ezért nem tudok elég hálás lenni neked!
Változott sokmindenkihez a hozzáállásom az itt olvasott sorok nyomán.

*

Két hete szippantott magába a blog világa. Facebookon egy ismerősöm osztotta meg egy régebbi posztját Évának, már nem is emlékszem, melyiket, annyira itt ragadtam. Minden nap olvasok, figyelek, döbbenek, a szívemhez kapok, rádöbbenek, magamra ismerek… és csodálom az itt összegyűlő, értelmes-okos-erős embereket, nőket és férfiakat.

*

A blogra, az itteni írásokra (és beszélgetni is szeretnék) azért van szükségem, hogy én se felejtsem el a következő hónapok során, mennyire rossz ez a Rend. Nem akarok egy napon arra eszmélni, hogy úgy teszem, amit teszek, hogy közben buzgón magyarázom, hogy önként választottam, hogy tulajdonképpen ez nekem jó, holott nem az. Kapaszkodónak kell a blog, emlékeztetőnek, hogy nem ilyen életet akartam. Nem akarok olyan nővé válni, aki buzgón letérdel a patriarchátusnak, és csak a férfiak elvárásainak tükrén át képes önmaga létét megindokolni. És hogy kitartsak addig, amíg majd emberhez méltó életre is meglesz a lehetőségem.
Ezért fontos nekem ez a blog, és ezért szeretnék beszélgetni. Hogy legalább belül megmaradhassak.

*

Szerintem az igazán nagy szégyen az volna, ha valaki, aki ilyen tehetséges és ilyen jól ír, nem tudná az általad leírt, európai szemmel nézve mindössze középszintű életet vinni ma Mo-on.
Sajnos megintcsak rendszerszintű jelenség, hogy egy csomó férfi tehetségtelensége ellenére bazi jól keres, csak mert gátlástalanul törtető és kapcsolatrendszert épít a hasonszőrűek körében.

*

Azokat a bejegyzéseit nézem meg ami a férfi-női kapcsolatokról szólnak, a többi számomra teljesen érdektelen. A blogger körüli konfliktusok a legérdekesebbek és amikor megnézem valamilyen konfliktusos bejegyzésben a kommentjeit , akkor megnézek más kommentelőket is, most már csak azokat akik jelentősebbek, ilyen például (… két kommentelő), neki még érdekes módon még humorérzéke is van, egyedül a kommentelők közül. Azt különben elismerem, hogy G É tehetséges és jól ír, csak nem értek egyet vele vagy számomra érdektelen témáról ír.

*

…amennyiben a GÉ-nak nevezett sátánissza cikkeit és ellenvélemény-letaccsoló, ellenfél-kigúnyoló kommentárjait tűz- vagy levegő-karmával rendelkező, fiatal magyar nők és lányok olvassák, menten megittasulnak tőle, és néhány héten belül, életük végéig MINDEN NEMŰ normális párkapcsolatra alkalmatlanokká, vagyis STERILÉ VÁLNAK! Kozma Szilárd

*

Éva furcsa lány, szerintem nagyon tehetséges, és kavarog benne egy csomó minden… talán kicsit korán kezdte a blogírást. Nagyon sokszor nem tetszettek a dolgai, hú. De állati törékeny, és a benne levő ménes sokszor magát tiporja.

36 évesen kezdtem, harminckét évvel első irodalmi igényű szövegeim megírása és tizennyolc évvel az után, hogy kétszer is az élmezőnyben végeztem a magyar nyelvi OKTV-n, a magyar és angol szak elvégzése után, három gyerek és egy tragédia közben-után, valamint több év fórumos közösségszervezés, cikkek és publikációk tucatjai után. Soha korábban nem volt blogom. A szerk.

*

…olyan pontosan, olyan szikár tisztasággal fogalmaz, az irodalom rozsdamentes acélpengéje. Hogy lehet azt nem érteni?

*

Nagyjából ez a programja, valakit mindig kipécéz és megpróbálja leverni rajta az életét.

Ti már vagy nem vagytok elég érdekesek, vagy manipulál, hátha elveszíted a fejedet (ti. Violetta) és rohanhat a bíróságra. Valahol írta, hogy igencsak kedve lenne egy próbaperhez. És hogy ő tud taktikusan viselkedni. Nahát.

*

Egesz blogja irodalmi slampossag, pocsolya…nalam mas a muvelt fogalma, mindenesetre! Az eros kozepszintet se uti a nivoja….ja, hogy a blog celja mas, az megint egyeb! Ugyes velemenyformalast, mentalitaskutatast vegeznek rajta, de nem o, hanem tenyleg, a MUVELT! Akik a hatterbol iranyitanak!

… ram semmilyen hatast nem gyakorolt… kulonben is, informacio ide, muveltseg oda, a LENYEGET soha nem fogja erezni, sem ertekelni, mert nem hozza a genjeiben a kepesseget…ez van! Az egesznek nagyon mesterseges szaga van,en fenntartom, hatterbol volt iranyitva, jol megfontolt okokkal az egesz…..

*

…még január van, de úgy érzem nekem te leszel/lettél az év felfedezettje. Nagyon addiktív a blogod! Imádom.

*

Egy időben olvastam ezt a blogot, jól is ír a nő sztem. De egy idő után besokalltam a sorok közül áradó agresszivitástól, meg paranoiától. Le is iratkoztam, mert kezdett idegesíteni…

*

Jó ez a blog. Egyszerre elrepül, olyan habkönnyű, de közben mintha hozzám vágnál egy téglát.

*

Szeretem a blogodat, ahogy írsz, amit írsz, és ahogy az egész lényed benne van. Szeretem, hogy önazonos, hogy ez te vagy, hogy ez hiteles. Attól ilyen, hogy független másoktól, ez jó, ez érték. Elismeréssel adózom az előtt, hogy ezt elindítottad, hogy viszed, vállalod, és az olvasóközösség előtt is, hogy felismerte mindezt, és anyagi téren is támogatja, megadva ezzel a lehetőséget, hogy csináld, így és ezt, és remélem, hogy mások is úgy gondolják: megengedve egyúttal minden emberit, amit ez a helyzet okoz.

*

Mikor beleolvastam az Eva “hires” blogjaba, a hanyinger elfogott. Egy erett magyar tanarnotol tobbet varnek el, minthogy szortelenitesi szokasait, ruhamarkait, hiszterikus kirohanasait csalad s ferfi ellen irogassa, napi nem tudom hany oraban…latszik, erosen, melyik szellemi divatiranyzat hatasa alatt nott fel, az a jo, amit a kepernyon lat, amit reklamoznak, azt a viselkedesmintat koveti, amit a hatalom akar modszeresen megszerettetni az emberekkel…..mindenesetre, eleg silanyan kepeztek ki, gondolatai, szofordulatai kb. egy 14-15 eves szintjen vannak, semmi szellemesseg, szojatek, ami lekoti az olvasot, nincs…otlet is nulla, mondom, tiszta divatblog az egesz, egyenisege, karaktere az, amive formaljak, vele szuletett tehetseg pedig nagyjabol nulla….felesleges ezen vitazni, muvelt ember mas blogokra jar, mas szellemi nivoval vitazik, SUDRA szellemi szinvonal, sajnos…a mai szep vilagunkban az ilyenek kezdenek felemelkedni, muveszet s szinhaz teren is, akiknek semmi tehetsege nincs, inkabb rombolnak, mint epitenek! Sajnalom, ez az egyeni velemenyem arrol a blogrol, akinek tetszik, az olvassa, en szemely szerint tobbre vagyom, minthogy valaki idegen fanszorzetenek apolasi szokasairol olvasgassak….

*

Már nem emlékszem, hogy találtam ide (talán éppen valami felkapott, menő kismamafórumról), mindenesetre itt ragadtam rendesen. :) Nagyon szeretem a blogban a szövegek magas színvonalát és a rengeteg tanulságot, tapasztalatot, amit a kommentek olvasása során szerzek. Korábban nem gondoltam volna, hogy az internetes fórumok alkalmasak arra, hogy valódi emberi sorsokat és értékes tapasztalatokat szerezzünk – erre cáfolt rá az itteni törzsgárda példátlan őszintesége és nyíltsága, köszönet érte!

*

Ha csakazolvassa szint, akkor ennek az országnak és a kultúrának annyi. Kriston Edit

*

Ami Gerle Évát illeti:
Én sem szeretem a fajtáját!
Ő nem azért prédikál feminizmusról és rejtetten férfi elleneségről,mert ő ezt vallja az egész emberiségre nézve.Ő ezt kimondatlanul bár,de csak a magyarságra érti.Tehát,hogy ez a magyar társadalomban terjedjen.ergó magyarellenes.Ezt mint rejtett kommunikációt fel lehet ismerni írásában és valószínüleg beszédében is akkor.Hipnózis tanultam és tanulok.” vizsgát letettem.-tudom miről beszélek!
Teszi mindezt úgy,hogy van pénze és zsidó kapcsolata.
mindezt máshol(főleg Izraelben)nem tenné.És nem azért mert nem engednék neki,hanem mert ahogy mondottam már-ő ezt tudatallatti kommunikációval bár,de csak magyarelleneségre használja.
Az írásai semmitmondó üres igénytelen tanulság nélküli elbeszélések,de épp ez célozza meg azt a réteget,amelyre szüksége van ahhoz,hogy ezt tehesse!

*

A blogot egy barátom olvassa, kíváncsi voltam, mi az, amit jónak tart egy értelmes, gondolkodó nő – és lám, valóban kitűnő. Annyit bevallok, hogy bár nagyon komoly témákhoz nyúlsz nagyon jól, nekem legjobban a brutális, lehengerlő humoroddal megírt, szatirikus-szarkasztikus írásaid tetszenek (nem mintha azokban kevesebb lenne a “belbecs”).
Ami a legjobb, hogy bár gondolom, nem én vagyok az elsődleges célközönség, a posztok engem is el- és továbbgondolkodtatnak és persze motiválnak is: javulni, többet-jobban odatenni magam, figyelmesebbnek lenni.

*

Gerle Éva valóban a társadalmi értelemben is káros férfidémonizálás és családellenesség műfaját erősíti a blogjával, és ezzel a rossz ízlésre valló vitával (ti. Kozma–Joó-ügy) is tanúbizonyságát adta annak, hogy ő nem egy társadalmi párbeszédet szeretne megvalósítani, hanem egyfajta személyeskedő bulvárblogot írni. Valóban illik az általa mottóul választott József Attila vers ahhoz, amit kaphatunk tőle: “Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret” – Én nem ismerem és nem is szeretem őt, következésképpen nem is olvasom. Pedig évente egyszer hajlandó voltam azzal próbálkozni, hogy valami értéket, vitaképes tartalmat keressek az írásaiban. Biztosan vagyunk néhányan, akik kezdetben abba a tévedésbe estünk, hogy valamilyen magasabb értelmű üzenetet kell keresni Gerle Éva szavaiban, pedig erről szó sincs. Gerle Éva blogja valójában az ő személyes (és személyeskedő) életének a naplója. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az Európai Női Lobbi (EWL) magyar tagja pedig csúfos minősítést állított ki önmagáról is, amikor média díjjal jutalmazta ezt a (finoman szóva is) kétes értékű produktumot.

Egy hang a Férfihangról

*

főleg a csakazolvassa sík retek társaság, a fő hangadóval, gerle évával. az az igazi szellemi nyomor.

*

…ide nagyrészt szerintem azért járunk, hogy szembesüljünk/kikeveredjünk. olvassuk a mások példáit és pörögnek a fejünkben a saját történetek eközben és megérteni, megoldani szeretnénk a magunkét.

*

Nyár eleje óta olvasom a blogot, egy babás-gyereknevelős portálról találtam ide. Leginkább éjjel 11 és hajnali kettő között (viszont alhatok reggel bármeddig, amíg a gyerekek ki nem vernek az ágyból), és nagyon-nagyon sokat jelent nekem, sokat köszönhetek neked. Pontosan megfogalmazott gondolatokat, amik addig csak gomolyogtak bennem, és egy más, fényesebb, színesebb, élesebb látásmódot, mintha rossz minőségű fekete-fehér fényképek után végre profi színes képek kerülnének elém.

*

Már ideje volt eltakarodni privátba az ártó tanokkal, remélem soha többet nem lesz nyilvános a férfigyűlölő lázító, elmeroggyant ömlengése Kotros Borisz

*

Kb. 1 éve olvas(gat)om a blogodat. Érdekes folyamat játszódott le bennem ezalatt, ami még mindig tart.

Először viszolyogtam, mert általánosságban is az a vezérelvem, hogy “mindenkivel csak azt lehet megcsinálni, amit megenged másoknak”, ezért a kapcsolataimban is csak olyanokkal barátkoztam, akik “normálisak”, a többivel szóba sem álltam volna. 

Emiatt az írásaidat nézegetve akkor általános, felületes fogalmak kattogtak a fejemben, melyeket utálsz, de mivel akkoriban olyan posztokat írtál, amik nevelésről, önismeretről szóltak, ezért elkezdtem értően olvasni. Megértettem, hogy társadalmi jelenségekről írsz, és elnyomásokról, ami lehet önelnyomás, vagy hatalmi, nemi, politikai, szülői, akármilyen, és ezek ellen fel kell lépni, le kell építeni. Ki kellene állni, minél nagyobb tömegeknek, mert különben nem lesz változás.
Így ahelyett, hogy téged analizáltalak volna, elkezdtem inkább magamat vizsgálni, illetve azt a hatást, amit kiváltanak belőlem az írásaid, és továbbgondolásra késztetnek.
A bejárat, és a többi olvasási, és kommentelési “szabály” is itt tartott. Pontos, precíz, egyenes, korrekt. Szeretem ezt.
Valamint nagyon bírom a kommentközösséget is, ami kialakult.
(…)
Azt hiszem, hogy pont az tetszett meg a blogodban, hogy tudatosan vállalva magad, úgy teljesedsz ki, hogy megalkuvások, hamisság nélkül, intelligens módon, korrekten próbálsz hozzáállni az élethez, emberekhez. És még akkor is így látom, ha több mindenben merőben más a véleményem, tapasztalatom, mint neked, és vannak dolgok a blogodon, amikkel nem tudok azonosulni. De ettől a mélyen meghúzódó indokok, okok, értékek lehetnek azonosak.
Már nem csak nem viszolygok, hanem az írásaid hatására, újra leírom a (főként önelemző) gondolataimat.

*

bevallom, hogy gerle éva blogját csak és kizárólag a geci kifinomult catfightok miatt szoktam megnyitni néhanapján.

zömében ilyen negyvenfeletti asszonyok játszótere, és szinte mindenen össze tudnak veszni seperc alatt.

ilyen feleség és nőverseny, tolerancia és empátiabajnokság ez.

a legnagyobb kúlság, mikor néha bekommentel valami férfi vagy egyéb troll.

kurva nagy fless!

*

…megint a blogra reflektálok elsősorban: megdöbbentő számomra, hogy amikor néha ismerősökkel beszélgetek az írásaidról, akkor mennyire nem látják, nem fogják fel ezt a magas szellemi színvonalat, a jobbítani és tenni akarást, a jóindulatot, a szeretetet és derűt, az iszonyatos erőfeszítéseket annak elérésére, hogy legyen kimondva, ami eddig elhallgatva volt, és nem úgy, hogy “márvány”, hanem úgy, hogy annak élesen látszódjon az utolsó hajszálrepedése is. Megdöbbentő, hogy ha, és amikor az internet egyéb helyein zajló párbeszédeket, vitákat és támadásokat olvasom, hogy milyen sokan, és mennyire nem képesek megérteni, amiről itt szó van. És ilyenkor nem csak a téma iránti érzékenységről van szó, nem csak arról amúgy egyetértenek-e, hasonló gondolkodásúak, hasonló világszemléletűek-e, hanem kifejezetten a szellemi színvonalról. Magas a léc sokaknak. Lentről szemlélődnek.

*

…mas irokkal hasonlitottam ossze, szofordulataira, fogalmazasi kezsegere ertettem, mennyire gyenge….valahogy egy Wass Albert, Szepes Maria, Hamvas Bela utan rendesen teriszonyom van hogy az ovehez hasonlo irasokhoz leereszkedjek….mashoz vagyok szokva!

*

Nagyon sok butaságot összehordasz itt, Éva, de persze a te blogod,
oké, azt csinálsz, amit akarsz. Ha van fogadókészség, ám tedd.
Manipulálsz, mint egy hitelesített női Cipolla, uszítasz, vergődsz, ki
tudja miért. Befigyel itt csúnyán a paranoia, narcisztikus cuccok,
személyiségzavar stb. Vitakultúrád a béka segge alatt, szinte szünet
nélkül keveredsz önellentmondásba. Ütközés nélkül pedig, úgy tűnik, nem
tudsz meglenni. De még ez is oké, van, aki így boldog.

A zsékategóriás horroparódia Joó Violáékkal (jól írtam?) még
szórakoztató is lenne, ha nem lenne végül is annyira szomorú. Micsoda
bornírtság… s mennyien dagasztják, istenem.

Egyszóval: káros. Kártékony, rossz levegőjű, ijesztő fórumod van, Éva.
Megfeküdte a gyomromat, a lelkemet, meg is lepődtem ezen, merthogy
miért. De mintha a gázcsövet kaptam volna be szabad akaratomból. (Na,
ilyen is már rég volt.)

*

…eleinte nagyon dühítettek az írásaid, kedves Éva, de nem bírtam abbahagyni az olvasást. Aztán néhány hónap alatt kezdett leesni, hogy miről is írsz. Ettől egyelőre csak elviselhetetlenebb lett az életem, mert már nincs kedvem mentegetni magam előtt, ami szar.

*

Tavaly október óta olvasom ezt a blogot. Többet segített, mint sok évi pszichoterápia. Én itt a lényeget láttam meg. Tiszta és világos, itt nincs mellébeszélés.

*

…egy pár hónapja kezdtelek olvasni, először néma döbbenettel majd egyre felemeltebb fejjel: gyógymódként hat ahogy a szégyenletes titkaimat kiemeled a felszínre.

*

Olvasgass egy kicsit itt: https://csakazolvassa.wordpress.com/
Látszólag feminista oldal, valójában arról szól, hogy mindannyian élhetünk egy olyan életet, amiben elfogadjuk és szeretjük magunkat úgy, hogy másokat nem gátolunk ugyanebben. Ehhez a nemiség is hozzátartozik.

(Lehet, hogy ez volna a feminizmus? És nem látszólag feminista, hanem tényleg? Köszönöm egyébként.)

*

…valahogy kicsit úgy vagyok a blogoddal, mint a Mátrixban a kék meg piros kapszulával. A Te blogod a piros, és nem mindig tudom, jó-e nekem, ha ezt választom, a valóságot, a szembenézést, a nyers őszinteséget. Néha nem akarom ezt választani, de nincs mit tenni, mégis ezt választom újra, meg újra, és egyre jobban megtalálom magam benne. Szembenézek a problémáimmal, előszedek belülről régi dolgokat, foglalkozom velük, képes lettem haragudni, nem igazán könnyű és szép, de valahogy mégis jobban működöm. Néha meg rosszabbul.
Hülye példa a hétköznapjaimból. A blogod előtti én szimplán csak örült volna, hogy a gyerekek alvásidejében van ideje kiteregetni. A mostani meg azt gondolja: elég gáz, hogy ennek örülök, hogy a gyerekek alvásidejében van időm kiteregetni.
Nem tudlak és nem is akarlak nem olvasni.

*

Mindig valami nagyon durva kell történjen, hogy rájöjjek, valami nincs rendben. Addig mentegetem a másik felet. Mióta itt olvasok, azóta van az, hogy próbálom magam szembesíteni az ilyen igazságtalanságokkal,mindjárt akkor, amikor megtörténnek.

*

Vannak bizonyára, akiknek lyuk van a világnézetük helyén.
Alig várják,hogy valaki kitöltse a véleményük helyén tátongó űrt.

Tele vannak frusztrációval és destruktív agresszív revánsvággyal, amiért nem érvényesülnek a vágyaiknak megfelelően, talán nem elég asszertívek,talán bizonytalanok,talán hiányzik az önértékelésük és kreativitásuk esetleg előnytelen a külsejük lehet, hogy csak nincsen szerencséjük.
Ezeknek kapóra jön az önigazolás, a konyhakész azonnal fogyasztható ellenségkép.
Közhely, hogy az ellenségkép erős csoportképző erő.
Sokféle csoporthoz lehet tartozni, a Szuper öntudatos, Feminista, Férfi gyűlölök Klubja is toboroz új tagokat.
A toborzás egyik módja a megfelelően harcos szellemű blog.
” Mi mártírok, kihasznált, leigázott,megalázott nők itt, ti hatalmaskodó, beképzelt, igazságtalan, fölényes,hiú,dölyfös férfiak ott ” ….vigyáz kész start ……indult a szókarate, a sárdobálás, a sérelmek gyűjtése,vádaskodás , egymás hergelése
az “öntudatra ébredés”

Pedig ehelyett egy normális, lovagias,vonzó, életképes, férfit kéne keresni, de aki gyűlöli a férfiakat annak ez nem fog sikerülni, ez tök magától értetődő és logikus.

*

A behergelődött indexes kommentelő, akinek érvelése kimerül a kártékony, hülye és feminista shaming language szavakban:

…ezentúl nem foglalkozom vele. A vita hatására végiggondoltam, hogy egyáltalán miért foglalkozom vele és a blogjával. Túl nagy jelentőséget tulajdonítottam neki a provokáló szövegei miatt. Igazából ez egy belterjes értelmiségi blogja, amely nyelvezete miatt soha nem fog nagy tömegekre hatni.

Köszönöm, köszönöm.

Ritka dolog következik, elismerem hibáztam, érzelmi alapon itéltem meg egy kérdést. Feleslegesen foglalkoztam vele és a blogjával.

*

Ide azért is járok szívesen, mert ez a neten az egyetlen olyan nagyobb nyitott kommentelői közösség, ahol mindenki helyesen ír,
ill. legalábbis bizton tud helyessen írni, max. nem mindig akar,
de az is egy stílusjegy, ami egészen élvezetes tud lenni.
Az internet bűzös pocsolyája mellékén ellenpontként tündöklő gyönyörű kis tengerszem így kerített hatalmába, aztán az itt talált társaság és gondolatok már csak hab volt a tetején.

*

Ez a bloggerina lényegében olyan, mint egy akaratos, hisztis tinilány, akinek nagyon hiányzik egy nyogodt férfihang. Egy kicsit defektes, mint minden feminista, és az ilyenekkel nagyon el tud szaladni a ló, ha elkezdik kizárni az ellenvéleményeket a képzelt kis világukból, a végén szükségszerűen belegabalyodnak ebbe, mint majom a cérnába, láttunk már pár ilyet (…). Csak az írjon, aki képes felnőtt ember módjára néha kívülről is ránézni saját ténykedésére -én szóltam 🙂

*

Bárcsak tudnám az írásról annak a töredékét, amit te tudsz. Felvillanni tudok kis szinesekben, aztán megijedek magamtol, huss, vissza a csigaházba… Nem baj, nem vagyok író, csak hat az önismeret… A kifejezés képessége, suritese es a lényeglatase… Azt csodálom es kérnem receptre, de nem lehet.

Szóval bárcsak tudnám az életről annak a töredékét, amit te tudsz. Na, megy ez, csak kimondom a vegen a kontorfalon túl.

*

Joó Violetta:

Szerintem nem sokára kiderül, hogy a feminizmusról is csak felszínes tájékozottságod van, a liberalizmusról meg már kiderült, hogy teljesen primitíven és provinciálisan gondolkodsz. A feministák tudtommal azt vallják, hogy a nőkkel nem kell gyengédnek és udvariasnak lenni. Te is próbálod követni őket annyiban, hogy néha fitymálod a nőlapokat, hogy nem úgy kell nőnek lenni, mert a nő nem különbözik annyira a férfiaktól, ez a különbségtétel csupán marketing fogás – szerinted… közben te nőlapok nélkül is egy az egyben az vagy, amit ők hirdetnek a nőkről! Ebből a szempontból én jóval inkább egyenjogúság és emancipáció párti vagyok, mert én tényleg nem is rúzsozom magam még laptopozáshoz sem! Nem festem a hajam, se a körmöm, nem reklámozom a cikkeimben, hogy milyen színű és anyagú ruhákat és kiegészítőket hordok (te viszont még ha irodalmi céllal is, de fontosnak tartod ezeket, tipikus női író vagy – amikor irodalmira veszed a stílust – akit csak a cicoma, az érzelgősködés, a kaja és a szórakozás érdekel), még a karate ruhámat se – ja, igen, én karatezom, míg neked a “harc művészeti tájékozottságod” odáig ér, hogy semmitől se kell félni, s erre a világba trombitálod, hogy büdösek a biciklis férfiak… A férfiak erőszakosak, bűnöző hajlamúak, hímsovinizmus van stb. Engem elmebetegezel, Gyanúsítgatsz, hogy irigylem tőled a Barcelónai utazást. Honnan jöttél te? Én munkásemberek érettségizett és szakmákat tanult lánya vagyok, de eszembe nem jutna, ez az ócska újgazdag-világias logika. Hogy valaki engem külső dolgokért irigyelne és támadná, ez mifelénk nem divat…Te kulturált embernek tartod magad? A liberalizmus nem az újgazdagok rongyrázása, már ne is haragudj. Neked diplomád van? Akkor tényleg nagy baj van a magyarországi felsőoktatással, és teljesen érthető az államilag támogatott helyek csökkentése… Visszatérve a te írói státuszodra, tehát te egy blog-író irodalmár vagy? De mi az, amit írsz? Se nem művészet, se nem tudomány. A pop kultúrába lehet sorolni… Tulajdonképpen egy felkapott dilettáns vagy. Neked nincs igazi műveltséged. Csodálkozol, hogy Kiszel Tündéhez hasonlítottalak?

*

egy tumblr felhasználó:

…mindjárt robbanok ettől a (…) mostanra szélesebb körben megosztott demagóg feminista picsától, én megpróbáltam végigolvasni a fél oldalt, gyik, meghalt a férje, újságírás, a női nem nevében szól, hát az apád faszát, ha ez a női nem, akkor én kurvára nem akarok ide tartozni. 

avagy: miért gyűlölöm a felvilágosodás korának maradványait. ennél még az eretnekégetés is kevesebb negatív hatással volt a társadalomra és a lélekre. 

de most komolyan.

*

…ki meri nyitni a száját, és részletesen leír olyan dolgokat, hogy bántalmazás, erőszak, hímsovinizmus, mindennapos elnyomás. Ezek a jelszavak persze üres lózungoknak hatnak. Amikor viszont a konkrét taktikákat és stratégiákat olvassuk, akkor kurvára mellbevág.

*

Mindenféle írásaidat szívesen olvasom, és szeretem, ahogy valaki más ajánlása nyomán találkozom különböző témákkal. Ez minden nap egy-egy meglepetés.

…ebben a kora reggeli nyugalomban közel érezlek magamhoz, és, habár tudom, hogy ez nem kölcsönös, most mégis figyelmen kívül hagyom a lelombozó “ezer levelet kap, pont az enyém hiányzik neki…” gondolatot, és írok neked.

Amit a legjobban szeretek a blogodban, hogy egyértelműen csiszolja a gondolkodást. Elkezdtem újra bízni az agykapacitásomban. Én középiskolás korom után jó tizenkét évre parkolópályára küldtem az agyamat, de legalábbis egy jó nagy részét. Miután erre ráébredtem, és igényem lett rá, hogy változtassak, akkor találkoztam a blogoddal. Persze sok mást is olvasok, de hogy kezdek egyre többször és rendszerezetten összefüggésekre figyelni, azt a te írásaid katalizálták. És ahogy belekóstoltam a kultúrába, úgy lettem egyre éhesebb. És látom sokszor azt a tinédzser lányt, akit jól elárultam, akinek az elveit kiforgattam, visszájára magyaráztam. Szóval úgy érzem, végre kezdek megint magam lenni, és ez tetszik.

*

Tényleg átjön az, hogy szívvel-lélekkel, a mondatok olyan kerekek, egészek, a gondolatok kijártak. Amikor olvasom, mintha egy friss fánkot ennék. De lehet, nem ez a legjobb hasonlat. :) Nekem ez felüdülés.

*

…a blog, amit linkeltem, az elmúlt napok nagy felfedezése. Amikor elküldtem belőle pár bejegyzést a férjemnek (aki feminista, méghozzá, miként az utóbbi időkben nem egyszer be is bizonyosodott, következetesebb és bátrabb módon az, mint én), ő azt mondta, hogy “nahát, ez a bloggernő olyan a feministáknak, mint te az aspergereseknek — okos, jól ír, és van körülötte egy közösség, akik szeretik és támogatják”. Ez az összehasonlítás talán túlontúl is hízelgő a számomra — nemcsak azért, mert a blog olvasottsága a sokszorosa az enyémnek, hanem azért is, mert a blog gazdája mindent összevetve sokkal bátrabb ember, mint én. És nemcsak azért, mert ő, velem ellentétben, névvel-arccal vállalja, amit leír. Hanem azért is, mert következetesen képvisel egy olyan hangot, egy olyan látásmódot, ami a magyar hivatalos és nem hivatalos sajtóból nagyon hiányzik. Azért is, mert ennek során attól sem riad vissza, hogy nagy hatalmú, befolyásos embereknek menjen neki, ha úgy adódik. Azért, mert olyan történeteket mondd el, amik sehol máshol nem kapnak nyilvánosságot. És mert tisztán látszik, hogy ez a blog rengeteget ad a többi embernek. Hogy minden sora, minden szava gyógyít. Mert régi traumákat beszél ki, és régi traumák kibeszéléséhez segít hozzá. A blogról írott véleményeket olvasva pedig az jutott eszembe, hogyha ez a blog ekkora indulatokat korbácsol, akkor Éva valamit nagyon jól csinál. Amíg néhány feminista látásmódú cikk ennyi embert tud az őrjöngés széléig dühíteni, addig a feminizmusnak nagyon is sok tennivalója akad Magyarországon. Ez egy nagyon fontos blog. Szemléletet formál. Segít abban, hogy felnyíljon az ember szeme, és hogy a saját életében is felfedezze az egyensúlytalanságok olyan formáit, amik egyébként nem szúrnának neki szemet. Én a közelmúltban jöttem rá arra, hogy a belső bizonytalanságom igen nagy részben nőket második nemként kezelő társadalomra, s a belém nevelt gátlások és patriarchális előítéletek sokaságára vezethetők vissza.

*

úgy gondolom, az egész blognak nyomdában a helye, és legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném a gimnazisták körében.

*

előzmény:

Kérem, távolítsák el az írásomat, a közléshez nem járultam hozzá, olyan oldalnak, amelyen reklám is van, nem adok engedélyt, hiszen én ingyen dolgoztam, különösen hogy meg sem kérdeztek.

Ez a baj Éva !!Az egoizmus, a követelőzés ,Meg kell nézni az okát is amiért a férfi ki ábrándul belőletek!!Ennyi, lezbi mindenre kapható, jó élethez hozzászokott ringyót, mint manapság ,még nem hordott hátán a föld.Lezbi cicáknak kell egy gyerek ,meg örökös ellátás .Hát ez is benne van ám a képbe!!!De jön ám a jó világ most már lassan egymással is házasodhattok,sőt nem messze van az a nap mikor majd állattal is ,engednek titeket házasodni ,de ti akkor is hurkot dobtok a férfi nyakába!!! Utána ki fog titeket eltartani ,kinn élősködhettek!!!??? Úgy vagytok mit a macska azt hiszi magáról ,hogy ő az isten mert az ember gondoskodik róla és igyekszik a kedvében járni!!Pedig ha hiszed ha nem ő csak egy macska!!! És ez esetben még illendően udvariasan is fogalmaztam!!!

válasz:

Károly, vigasztalhatatlan vagyok, hogy az ilyen férfiak, mint Ön, kiábrándultak belőlünk. Van egy százas csomag zsepim. Írnék még, de most megyek csintalankodni a nőstény anakondámmal, addig hízelegtem az élettársamnak, hogy megvette, de még gyémánttal is kirakta.

Kedves Éva .Nem akarom bántani ,látom nagy a baj ön körül.Nem ismerhetem a baj okát ,jó eset,ha ez csupán ,csalódásból kialakult rövid ideig tartó sértettség érzet tünete.Ha viszont életvitel szerű gondolkodássá válik, az már mentális zavar is lehet.Ez esetben ön komoly segítségre szorul ,saját érdekében .Kérem forduljon szakemberhez ,mert a még kisebb a baj könnyebben gyógyítható!!!További szép napot ,és kérem ne gyűlöljön minden férfit.Mert szüksége lehet rá ,ha az anakondája netán nem mosogatna el és még a levedlett bőrét is a szoba közepén hagyná!!!Nem megbecsülve az ön heorikus ,önfeláldozó munkáját.Kívánok további szép napot!!üdvözlettel Károly

*

A bátorságod, az őszinteséged, hogy nem félsz magad is beletenni a történeteidbe, számomra hihetetlen inspirációt jelentenek. Valami hihetetlen jó dolgot csinálsz, és az is hihetetlen, hogy mennyire egyedül vagy ebben! Az jutott eszembe, valóban mennyire uralkodik a rend, ha ennyire ritka az ilyen blog, ha ennyire megdöbbentő az embereknek szembesülni a kimondott igazságokkal. Számomra te elképesztő erőt adsz, és megnyugvást, és ez nagyon jó, köszönöm. Próbálom végigolvasni a korábbi posztjaidat is, szinte mindegyikben találok dolgokat, amik az én életemhez is kapcsolódnak. Kívánok neked sok erőt és kitartást, el nem múló bátorságot, hogy sokáig folytatni tudd, amit elkezdtél, és ennyire őszintén, elvárások által nem befolyásolva, megalkuvást nem tűrően.

*

Nagyon jókor találtam az írásaidra, nagyjából összefoglalod a véleményemet, részben a tapasztalataimat, összességében a mai valóságot a társadalomról, családról, kapcsolatokról, gyereknevelésről, stb…. Köszönöm neked!

*

Túlbecsülöd az írásaid jelentőségét.
Túlbecsülöd a Bölcsek Kövét ami naná, hogy a Te zsebedben van.
Nem vetted észre, hogy túlságosan belelovaltad magad valamibe és réges-régen elrugaszkodtál a realitásoktól.
A tradícionális értelemben vett család, a házasság, a férfiak ellen agitálsz, lázítasz ,a válás mellett, ennek belátásához csak el kell olvasni az írásaidat.
Destruktív vagy, kártékony, társadalmilag ártalmas a tevékenységed, ebben biztos vagyok, de az én zsebemben nincsen bölcsek köve sőt független szakértő sem vagyok.

*

Nagyot szólnak bennem az írásaid, olyan nekem, mintha az én gondolataim jönnének fel valaki másból. Olyan érzést keltenek bennem, mint a többedik szülésnél az a bizonyos aha-érzés az első méhösszehúzódásnál, amiről már pontosan tudod, hogy nem jósló. Gyógyítanak is az írásaid, mert jó tudni, hogy nem vagyok egyedül, nem csak én érzem, gondolom ezeket a dolgokat, hogy nem az én készülékemben van a hiba. Ha sokat mondják neked, elhiszed, hogy tényleg nem vagy normális, és ennek ellensúlyozására kell a bejegyzéseid által nyújtott fogódzó. Víz alatt úszom félig már öntudatlanul, és amikor olvaslak, hirtelen levegőt kapok. Köszönöm.

*

A csakazolvassa egy vér-feminista-gyűlöletkeltő , súlyosan általánosító, minden ellenvéleményt eltipró, azokra indulatosan és minősíthetetlen stílusban reagáló, a férfitársadalom egésze ellen lázító, azt nemében , sőt fajtájában elfogadni képtelen ,súlyosan frusztrált egyén elvakult dühkitöréseinek terepe. Ennek számtalan a blogból szó szerint idézhető példája és megnyilvánulási formája létezik. (…) Ön hiába példálózik az olvasással , vagy a kerékpározással ,ezek csupán töltelékei a lehetőség megtermésének, hogy el lehessen újra és újra mondani hogy minden férfi a földön egy szerencsétlen, önző, részeges, semmirekellő pszichopata féreg, aki örüljön, ha kiverheti magának. (…) Mert olvasni az egy dolog-olvasni és véleményezni az meg másik-olvasni és dicsérni-soha nem bírálni az viszont már minősít. Ezért kell megtenni-mindenáron. (Szerző: Minden Áron, aki tíz hónapja kezdett zaklatni, gyalázkodó, molesztáló, agresszív üzeneteket írni, zsarolni)

*

Tavaly ősszel, tél elején kezdtelek olvasni, és teljesen beszippantott a blog. Az motoszkált bennem hogy mi az ami ennyi nehézség közepette is megvan benned, bennem meg nincs, aztán csak kicsit kellett gondolkodni, hogy a belső szabadság lesz az!
Olyan hihetetlen volt érzékelni, hogy minden betegség, logisztika, kicsi gyerekek mellett is te milyen szabad vagy….én meg abban az időszakban jóval kevesebb feladattal a vállamon se voltam az.
És, Úristen, mennyire nagyon hiányozott a belső szabadságom, amikor a belső hangra hallgatok, azután megyek, mindegy ki mit gondol, nem magyarázkodom, hanem megyek előre, tényleg döbbenet, hogy hagytam én el mindezt, hogy hagytam hogy elvegyék tőlem. Hogy elhittem, hogy az a dolgom hogy “jobb a békesség” alapon alkalmazkodjak…
Hát rohadtul nem ez a dolgom nyilván!
Úgyhogy köszönöm  ezt a fontos felismerést!

*

Már nem akarok annyira írni, mert jobban megértem magam, ha inkább csakazolvassa blogját olvasom. Életmentő ez, tudjátok? Az egész, mindenestül. Az egyéni sors, az élményeiben az önmagamra ismerés, a hasonlóság, és a különbség. A szépség. Én nem tudok olyan mondatokat írni, amelyek lapozás után utánad szólnak, amit még napokon át dédelgethetsz, hogy milyen szép, vagy milyen éles. Nem tudok olyat írni, ami katarzist okoz, fényt gyújt és fürdet. — Az életerő, az egyenesség. Egy-egy bejegyzés számtalan terápiás órával felér, mert pontosan ott érint meg, ahol a sérülés van. Azt érzem, hogy felszakad, ami letapadt, az érzem, hogy megtisztul, ami elpiszkolódott, az érzem, legördülnek a súlyok. Gyógyulok. Némán sírok a megkönnyebbüléstől vagy vad öröm fog el.

*

Szerintem ez a nő a valaha volt legveszélyesebb magyarországi feminista, egymaga többet ér mint az egész nőkert. A legérzékenyebb pontján támadja meg a férfi-női kapcsolatokat, gyakorlatilag a női igények feltétlen elfogadását követeli a férfiaktól, szerintem erre a férfiak többsége nem lesz hajlandó és válás lesz a vége. Követői közül már többen jelezték hatására szakítanak a férjükkel. Amennyiben ez a blogg ismertebb lesz , hihetelen pusztítást okozhat a sok házasságban, mert a férfiak nem lesznek hajlandóak feladni személyiségüket és inkább belemennek a válásba.

Fiúk! A honlapok címében nincs ékezet, de a fejlécben már igen: Nőkért!!!

*

Tegnap is és ma is elolvastam, asszem, ez lesz az egyik kedvenc bejegyzésem.
“Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang.” Bakker, és tényleg visszhangzik. Ki az az őrült, akiben ez tudatosul, és még le is írja? :D
Az ember valóban hallja, látja, érzi, tisztára, mint valami meditációs tréning. Szövegjóga. Szabadalmaztatni kellene :) Egészen belelendültem, és hirtelen egy csomó minden eszembe jutott…

*

Csak olvasok, olvasok, időnként jön az inger, hogy valamihez hozzáfűzzek én is valamit, aztán olvasok tovább, és látom, hogy már mindent leírtatok. Olyan jó ez a sok-sok szemszög, ez a rengeteg (v)él(e)mény. Látószögszélesítő. Szétfeszül a háromszázhatvan. Három dimenziós lesz. Kilép a síkból és teret követel! :)
(Jó ég! Kihozzátok belőlem, hogy írással próbálkozzam, pedig az én kenyerem a rajz, a tér és a matematika.)
Szóval jó itt olvasgatni Olyan ez a blog, mint egy összeszokott jazz-zenekar. Éva adja az alaptémát, aztán mindenki hozzáteszi a saját kis szólóját, és időről időre összeharmonizálnak a különféle szólamok! Köszönöm!

*

…amikor nagy ritkán arra a blogra vet a balsors, akkor általában 3-4 bekezdés erejéig én is azt szoktam gondolni, hogy “ejj, de jól ír ez a nő”, aztán egycsapásra kezd feltűnni az átható feminista paranoia, a pusztán a túlburjánzó fantáziájából születő, de valóságként projektált történetvezetés, a soha nem kérdező, de mindig magabiztosan ítélkező önhitt mindent tudás, a szenvelgő neurotikus jellem. És mindezt véget nem érő sorokon és blogokon keresztül képes ontani magából… Az olvasóira vonatkozó, unos-untalan visszatérő deklarációi is egy kiállhatatlanul öntörvényű és egoista ember jellemrajzát tárják fel: Csak az olvassa…. akinek szemernyi ellenvéleménye sincs… Csak az olvassa, aki nem “trollkodni jött”… Értsd: nincs saját véleménye, hajlandó az övét visszakotkodácsolni. – Vagy ha van is netán, akkor azt valamiféle véletlen folyamatok eredményeként képes úgy tálalni, hogy a kisasszony kényes és kritikus ízlésének is megfeleljen. Számomra nyilvánvaló; a legjobb olvasója csakis önmaga lehet…

*

Jól ír? Jól, mint egy saját életrajzát 64 kötetben megíró, habzó szájú diktátor… Csak az olvassa… aki mazochista.

*

Nos igen, a Cozmát szíven szúró gyilkos is jól forgatta a kést, meg Göbbels is jól forgatta a szót… De sajnos a rossz oldal szolgálatába állított tehetség csak súlyosbító tényező. Mondjuk, arra azért kíváncsi lennék, hogy egy semleges helyen, moderált vitában is így ‘lemosná’-e vajon Deansdale kollégát, vagy csak szalmabábok ellen megy a hadakozás?

*

Azt figyeltem meg, hogy akik a Férfihang ellen szólnak, azok a legritkább esetben tudnak bármi konkrétat mondani. ‘Hímsoviniszta’, ‘nőgyűlölő’, ‘fitymacsattogtató’ és társai a jelzők, de valahogy az az érzésem, hogy maga a tény zavarja őket, hogy valaki nem az ő nótájukat fújja. Ilyen szempontból a Nőkert egyszerűbb eset, mert ők nem nagyon leplezik az érzelmeiket és hát butácskák is, Csakazolvassa viszont jól forgatja a tollat. Kár, hogy pont egy ilyen eszme érdekében.

*

Csak halkan, mert megint elkezdi verni a mellét: “még ezek a disznó patriarchák is elismerik, hogy micsoda erő van a szavaimban”. Hja, az igen, végülis azok is erősnek tűntek, akik Jézust vitték a Golgotára… És még ő gúnyolódik, azon akik az “erőben hisznek” (állítólag mi). Hát én például nem az erőben hiszek, hanem az igazságosság klasszikus elvében. Ő kihasználja a nők könnyen megvezethetőségét: vannak a házasságban élő nőknek bizonyos sérelmeik, amik őket bántják, de azért önmagától nem robbannának be. Ő csak olyan, mint azon ember, aki gyufát gyújt egy gázzal telt helyiségben, és cinikusan csak arra mutogat, aki nyitva hagyta a gázcsapot. Naja, csak a gázcsapot véletlenül is nyitva lehet hagyni, ilyen esetben viszont az a nagyobb bűnös, aki ezt tudva gyújtogat…

*

A blogodat pár hónapja kezdtem csak olvasni. És közben nyílt a szemem. (Ha néhol felismered a levélben a saját szófordulataidat, ezért van.) Rengeteg dologra rádöbbentettél. És bár nem kommentelek sokat, gyógyító a társaság is, olvasni, hogy nem vagyok egyedül, és hogy valahol nem rúgnának belém akkor sem, ha elmesélném a történetemet. Gyógyító az egész blog.

*

Olvasva a blogodat, olyan sok az ‘aha’ ráébredős érzés bennem, csak ismételhetném önmagam folyton folyvást. Jó itt kioldódni. Néha elengedem magam, és mégis írok…és ez jót tesz nekem, mint most is. Köszönöm neked!
(…)
Attól a színes domináns erőtől, attól rettennek meg azok, akik félnek az erősektől. Az élénk, az erőt sugároz. (…) Talán most már ideje lenne végre tudatosan is figyelnem mindenre! Tanulok, tanulom azt a fajta tudatos öntudatosságot amit “itt érzékelek”. Hogy elég a sodortatásból, és a manipulációkból.

*

egy komplett poszt:
http://deansdale.blog.hu/2013/05/14/csak_az_idiota

*

Te írtad. Ha az étteremben szar a kaja, azt a szakácsnak címzem, ha a fodrász elrontja a hajamat, azt meg neki. Erre az írásra a reakciót meg csak annak lehet címezni, aki írta. (vagy mégis kinek kéne szerinted?)

Erre kivételesen válaszolok. Ez nem üzlet, én nem vállaltam semmilyen szolgáltatást. Miért volna az jó nekem? És mi a vételár?

Te például lazán leírhatsz ilyeneket, hogy “hisztérkus önbecsülése, a bölényméretű egója”, de ha valaki rád egy rossz szól, akkor jön a cenzúra. Gratu ehhez, meg a más-szemében-a-szálkát-is hozzáálláshoz.

Persze hogy lazán leírhatok, te is leírhatsz akármit, nyiss blogot! Egyébként én kire írtam? Mert te rám szóltál rossz szót, én meg egy létező jelenségről írok a saját blogomon, nem téged támadtalak. Úgy tűnik, nem érted, hanem magadra vetted.

Szerencsére vannak még blogok, ahol nem a cenzúra módszerével gyomlálják ki a nekik nem tetsző kommenteket, hanem írnak valami észérvet alá, és kész.

Hajrá, már biztos várnak téged ott! Mire akarsz rávenni? Dühösnek tűnsz. Szeretnél kommentelni? Akkor tartsd be a szabályokat. Nem tudod és nem is kérdezed, mi történt, mik a szempontjaim, amiért zéró toleranciát alkalmazok a gyűlölködőkkel szemben. Engem viszont nem érdekel a tanácsod és a véleményed.

Ha így állsz az emberekhez, akkor nem kell azon csodálkozni, ha mások is így fognak állni hozzád.

Annak meg semmi értelme nincs, hogy csak a téged fényező kommentek legyenek itt, mert akkor nincs előrelépés.

Nem érted, hogy nekem nem az az előrelépés, amit te annak tartasz? Ha úgy gondolkodnék, mint te, nem ilyen lenne a blog, ez nem úgy megy, hogy tévelygek, de ha figyelmeztetnek, akkor majd a homlokomra csapok, és másképp gondolkodom. Nem te vagy az igazság birtokában, és aki ezt a kioktató pozíciót felveszi, az nem kommentelhet.

Ez kb. hasonló, mint amikor a Nanések beszélgetnek mindenféle férfierőszakról egymás közt, mindenki bólogat helyesen, oszt hazamennek. Ennek mi értelme volt? Semmi. Ők már így is egyetértettek. Ezzel a világ egy cseppet sem lépet előrébb, csak jól kidühöngték magukat, és erősítik egymás a gyűlöletet a másik nemmel szemben. Ez tök ugyanaz, mint a jobbikosok zsidózása, egy cseppet sem különb annál.
Ennyit akartam, értelmezd!

*

…ez a blog, éjjeleket olvasom, bejegyzést hozzászólást mindent, és nagyon felkavarja az állóvizemet, olyan, mintha néha kicsit tisztábban látnék, aztán megint csak elönt a kétségbeesés, ahogy olvasom ezt a sok mindent, hogy hogyan is lehetne élni, eszembejutnak a régesrégi hangulataim, meg ahogy elképzeltem, milyen leszek majd felnőttként, vagy csak ahogy ültünk fiatalon, együtt, az út szélén, benne ültünk a “bármi lehet”-ben, mostmeg hirtelen rámdöbbent, hogy felnőtt vagyok, és már nem lehet bármi…

*

…olvasom, hónapok óta és nagyon tetszik. Inspiráló ezt a sokszínű és irodalmi blogot olvasni, köszönöm. Tíz éve külföldön élek, nagy segítség ez a blog abban, hogy reális képet kapjak az otthoni emberekről, gondolatokról, eseményekről. Még nem szóltam hozzá egyik témához sem, valahogy úgy járok mindig, mint egy egzotikus piacon bámészkodó utazó, aki tátott szájjal figyeli a sokféleséget és elfelejt vásárolni.
Tetszik a blog tartása, olyan nagy szükség van erre.
A blog logikája nagyon magával ragadó, minden, amit a rendszerről és bírálatáról ott olvasok, hasít, a kritika világos, jól felépített és igaz. Kialakul bennem egy (inspiráló) feszültség azáltal, hogy itt, ahol élek, naponta tapasztalom a rendszer élhetőségét, ugyanakkor olvasom az otthoni élhetetlenségét. Ököllel verném az asztalt néha (a francba!), hogy otthon miért nem, ha itt igen? Pedig tiszta sor. És egyre tisztább.
Lassan eszméltem rá, hogy milyen mélyen hordoztam magamban az otthoni rendszer minden visszásságát (miért nem nyitod ki előttem, adod át, segíted fel-le, cipeled stb.) és mennyi konfliktus volt ebből a férjemmel, mennyire nem értettük egymást (egymás kultúráját, így hívtam akkor az egyenlőtlenség formáit). Igazából nem értettem az itteni egyenlőséget.
Itt a rend az Rend, és a férfi az ember és a nő is ember és a gyerek is ember…

*

Nekem nagy segítség volt ez az oldal. Azt szoktam mondani, előtte egy sötét szobában éltem, ahol nekimentem bútoroknak, szekrénysaroknak, mindennek. Fájt piszkosul, de nem láttam, mi az. Mikor itt elkezdtem olvasni, az olyan volt, mint a villanykapcsolás. Pontosan felismertem mindent, azonnal értettem a nyelvet és tudtam beszélni, láttam minden kiálló szöget és csavart. Ma már nem visz be senki a málnásba, mert nevén tudom nevezni, ami zajlik. Ha ez a fordulat nincs, akkor vagy meggyűlöltem volna a férfiakat, vagy még százszor is belemegyek a játszmákba egyszerűen azért, mert nem ismerem fel őket. Ahogy a házasságomban sem ismertem fel rögtön az elején.

*

Hogy mennyire rendszerszintűek a blogban felvetett problémák, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy mindig visszajárok ide, egy olyan helyre, ahol az író és köztem szinte semmilyen közös vonás nincs, de mégis, mintha az én számból venné ki a szót és írja le úgy, ahogy talán soha nem tudnám megfogalmazni.

*

vannak olyan helyzetek, ahol az adott keretrendszerben nincs megoldás. lehet küzdeni és erőlködni, de akkor sincs. csak úgy lehet megoldani a problémát, ha a kereteket értelmezzük újra, és én azt gondolom, hogy lassan éppen ennek jön el az ideje. paradigmaváltás. demokrácia, politikai képviselet, család, egyén, gazdaság, környezet és még sorolhatnám. minden területen paradigma váltás zajlik. ezt éljük, ebben keresgélünk egyéni szinteken is és közösségi szinteken is, mint pl. itt a blogon.

*

Ez a nő megtestesít mindent, amit utálok. A szerencsétlen hülye azt sem fogja fel, hogy ez az út nem a földi paradicsomba, hanem jobb esetbe egy iszlám kalifátusba, rosszabb esetbe a teljes gyilkos anarchiába vezet.

*

Nulla morális érzék, jellemző minden feministára. Egyébként semmi közöm a szülőkhöz (a fiam iskolai konfliktusa, a kommentelő azonnal az agresszor mellé áll, szegény kislány), egyszerűen kinyílt a bicska a zsebemben. MÉG EGYSZER, nem azért, mert megírtad, hogy a kislány hogyan viselkedik, hanem mert gonoszul gúnyolódsz rajta. Úgy látom, ő is gúnyolódhatna a te kövérségeden. És ne csúsztass a szemed sem betegség miatt hüllőszerű, hanem a gyűlölködés miatt.
Természetesen nem gondoltam, hogy megjelennek a hozzászólásaim, az Illyés Edit affér során világossá vált, hogy teljesen jellemtelen vagy. Az internetes szokásjog szerint vagy minden negatív hozzászólást beengedsz, vagy semmit, ez a két elfogadott adminisztrálási alapelv. Ami nem elfogadott az az féreg eljárás, hogy beengedsz pár negatív kommentet, majd letiltod a hozzászólókat, nehogy meg tudják védeni magukat. Másik, ha már eleve be se engeded a hozzászólást, csak szelektíve idézgetsz belőle. Gerinctelen vagy, de persze tudom, hogy fel sem fogod, mit mondok.

*

az a blog úgy ahogy van érdemes az elolvasásra, írhatna ide is,brutál jól ír és brutál jókat is.

*

Igen, van pornó a gépemen, és eszem ágában sincs szégyellni. Az a viktoriánus korabeli fapina, aki szerint az ilyesmit szégyellni kellene. És arra is van egy ezresem, hogy ő se akkor látna először pornót ha átugrana hozzám és szétnézne a vinyómon. (!!!, a szerk.)

*

https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/09/13/kimeletlen-ferfiego/

“Harmincöt-negyven évesen egyszer csak rájövünk, hogy nem jó ez az egész…” Itt a kutya lényege elhatolva. 35-40 éves korig nem “kapcsolatokat” kellett volna létesíteni (!!!), hanem családot alapítani. Még huszonévesen az első gyereket megszülni (!!!) és mindjárt sokkal életszagúbb dolgokon járna szegény blog írónk feje is (!!!), mint a férfiak cseszegetésén. S talán akkor végre meglelné azt a normális férfit, akit nem kell sem uralni és nem kell alávetnie sem magát. Merthogy a normális házasság az önzetlen szeretetről szól, ahol az egész felsorolt férfigyalázó litániának semmi értelme, hiszen két egyenrangú fél együttélésében ilyen hülyeségek nem fordulnak elő.

*

…én is mondhatnám, hogy nem kell olyan nő, aki olvassa ezt a blogot, mert egy alacsony igényű, mindennel megelégedő, kevés frusztrációt okozó falusi ártatlanság jobban simogatná az egómat, de mit érnék el vele? Fejlődne a személyiségem? Aligha hiszem.

*

Semmiképp se értékeljük őt túl. Kizárt dolog, hogy aki ilyen kéjjel ignorálja a saját olvasóinak a jelentős részét, az érdemi vitát lenne képes folytatni bárkivel is. Már az is egy heti gondolkodást igényel majd, hogy hogyan magyarázza az itt született választ “férfihangos aljas gyűlölködéssé”.  – Pedig igazán kevés elég ahhoz, hogy kielégítse az alaposan előszűrt, előmoderált, szűk látókörű, szektás tapsolóinak a morális és intellektuális elvárásait. Már ha valaha is lesz gerince szót ejteni róla, reagálni rá.

*

Nem azt akartam mondani, hogy milyen költőien és esztétikusan ír, hanem hogy milyen ügyesen csúsztat és manipulálja az olvasóit. Ehhez is kell egyfajta tehetség. Csak, mint mondám, rossz célra használva ez inkább súlyosbító körülmény.

Csak úgy mellékesen; az ő stílusában kényeskedve akár azt is mondhatnánk: A Férfihang.hu-t is csak az olvassa…

*

Nekem sohasem tetszettek az irodalmi stílusban ontom a bölcsességeket típusú irományok. Az emberek furcsa dolgokra képesek, ha sok szabadidejük van. Na mindegy. Lényegében nem tapasztaltam semmi újat az ügyben: amit én mondok az úgy van,amit te mondasz az provokálás,vagdalkozás,kötekedés (még ha tárgyilagos érvekkel bombázol akkor is,mert azt mondtam). Ha “innen” érvek záporoznak,azok mire odaérnek már nem érvek,csak erőszakos trollkodások.  Durci murci ezerrel……

Nem szabadidő: munka. A blogom a főállásom.

Ez nagyon jellemző. Amikor jól mulatunk rajtuk és szénné szopatjuk őket, azt durcimurcinak látják, de annak a kommentjeit is, aki komolyan veszi őket, és szép nyugodtan érvel. Valami furcsa tévedésből azt gondolják, hogy nekem tulajdonképpen nincs jogom a blogomhoz, a blog és a sikere tévedés, jogtalanság, csalás, én nem írhatom azt, amit gondolok, csak akkor, ha a velük való vitában megvédtem a mondandóm, és ők jóváhagyták (kontroll), ők a vitapartner és a bíró egyben, és azt is gondolják, hogy köteles vagyok a támadó, ismétlődő, tíz-tizenkét mondatban összefoglalható érveikre időt, energiát szánni, nyilvánosságot adni nekik. Köztük az életmódomat, értékrendemet, külsőmet, teljesítményemet gyalázó soroknak.

Barátaim, a nyilvánosság, amely a blog iránti nagy érdeklődésnek köszönhető, nagy kincs, ne használjátok az enyémet, teremtsetek magatoknak ti is!

*

Nem nagy öröm bíróságra járni, lehet mégis kénytelen leszek. A feminista szerző perek indítását igérte be, lehet én leszek az egyik kiszemelt. Na mindegy, akkor kénytelen leszek előadást tartani a bíróságon a feminizmus kártékonyságáról.

*

Az a nő mindenkit perrel fenyeget, még más konkurens feministákat is! Ma voltam először a blogján; én hálás vagyok neki, mert megerősített abban a hitemben, hogy nem érdemes a mai felvilágosult modern nőkkel házasságban (úgy egyáltalán semmiben) gondolkodni. Ilyen mértékű férfigyűlölettel rég nem találkoztam mint ami ott a cikkekben, kommentekben fellelhető. Túl sokan akarnak ma ebből megélni…

Pedig reméltem, hogy megkéri a kezem. Na mindegy.

*

Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…). A természete, a stílusa hagy némi (vagy sok) kivetnivalót, szóval így összeadva a negatívumokat hát……ez az oldal arra van, hogy ami benne van azt kinyilatkoztassa.

*

a belinkelt szoveg,

(csakazolvassa.wordpress.com/2013/08/03/mit-varunk-a-ferfiaktol/, a szerk.)

gozom nincs, de nagyon idegen, sosem voltak konkret elvarasaim, sajnalom a pasit aki ennek a nonek az utjaba akad, mert kb. olyan mint egy vizsgan ulne, vizsgan meg az emberek tobbsege alulteljesit,migy igazabol a vizsgaztato szemelyetol fugg, hogy mi lesz. szoval kb. olyan erzes, hogy a szerzomazt akarja bebizonyitani mit nem tud a masik, ami nem egyenlo azzal, hogy egy tamogato legkorrel mire lehetne kepes, ha kapna eselyt…
persze vannak dolgok, amik a szimpatia mukodesehez kellenek, de az ugyis akkor es abban az egy pillanatban dol el.

érdekes, hogy vizsgáztatónak lát, illetve a magánéletemről tesz állításokat, csak mert leírtam a gondolataimat

*

Délelőtt olvasgattam, nem fogok odaszokni.

Először az „Év bloggerinája” versenykiírás kapcsán botlottam bele a blogjába és nyitott, érdeklődő hozzáállással olvastam bele az első posztjaiba. Jó stílusú nyelvhasználata ellenére sikerült elnyernie a nemtetszésemet. Ki nem állhatom azokat a feminista nőkre jellemző, általánosan férfihibáztató következtetéseket, amelyeket levon a személyes balsorsából. Bár elfogadom, hogy hasznos “terápiás céllal kiírnia magából a fájdalmát”, de ettől függetlenül nem szimpatizálok ennek a hozadékával, “mellékhatásaival”. Korántsem tartom jónak, hogy az ő szövege is tovább duzzasztja az interneten amúgy is túltengő férfiszapuló irodalmat. Ilyen értelemben pedig valahol kártékonynak gondolom én is az internetes újságírói munkásságát.

*

A blog visszahat.
Narancssárga ingben és fülbevalóban mentem a lányom ballagására, majd író-olvasó találkozóra.
Tegnap meg lelkierő kellett valakihez, aki taknyos kölyökként kezelt, én meg majdnem hagytam magam, de megerősödve érzem én már az egómat, úgy döntöttem, nem hagyom, nekem ne akarjon már ultimátumot adni, akinek ehhez semmi joga (amúgy pasiból van). És okos telefonbeszélgetést folytattam vele ez ügyben. Mármint én voltam okos, ő legfeljebb meglepett.
Blogos történetek és erőforrás híján azt hiszem, gyáván benne maradtam volna abban a szituációban, amitől pedig szorongva éreztem volna magam ki tudja, meddig.

*

Nem szeretem az ilyen cikkeket mert általában baromira nem a problémák lényegét ragadják meg, hanem mindenki vagdalkozik, hogy ki miben hibás (és általában mindenkinek a másik az).
Amúgy én elhiszem hogy vannak ilyen férfiak, mint amiket leír a cikkíró, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy amúgy kedves, megértő, figyelmes férfi a házasság után puff átváltozna egy morgó medvévé aki széthagyja a zokniját, tesped a tévé előtt és morog mindenen.

*

…főállású blogger, Budapesten él, nemrég özvegyült meg, három gyerekét egyedül neveli. A csakazolvassa.wordpress.com blogot a maga kedvére indította tavaly áprilisban, de a bejegyzések rohamosan terjedtek, egyre többen kattintottak rájuk, mára százezres az olvasottság. Évának rengeteg erdélyi olvasója van, kritikus, kétkedő nők hihetetlen belső tartással. Májusban a Hüpatia Médiadíjjal ismerték el a blogot, júniusban pedig megnyerte a Marie Claire Kiteljesedés kampányának Törődj a nőkkel! kategóriáját. Fő célja tiszta hangnak lenni, nem félni, megszólalni, irodalmat írni, összehozni, rákérdezni, végre elmondani. A naponta frissülő, reklámmentes blog nem novellafüzér, nem csoportterápia és nem segélyvonal, de mégis mindegyik: a szövegek ereje, a kérdések bátorsága nők és férfiak ezreinek hozott erőt, ébredést. Mennyi elmondatlan fájdalmunk és örömünk van! A blog jó hangulatú találkozóhellyé is vált, százával szólnak hozzá az olvasók. Társadalmi sztereotípiákat bontogat, árnyalt humorával parodizálja a közhelyeket, rákérdez arra, amiről nem is tudtuk, hogy ennyire fáj, és azt főleg nem, hogy ezért. A blog személyes, zavarba ejtően őszinte szövegei a házasságok kínjain kívül színházról, anyaságról, életmódról is szólnak: a szerző fut, biciklijével kikerüli a sünt, elsírja magát a színházi büfében, lekési a vonatot, megnézi közelről a szarvasbogarat, összetalálkozik a legkínosabb szerelmével, elmeséli női léte legfájóbb történeteit is.

68 thoughts on “a blogról írták

  1. hát kábé 5 negatív, 1 pozitív a fenti válogatás aránya…
    holott a háeszek között 5 pozitívra esik 1 negatív, nem véletlenül jöttek a média-elismerések.
    Egy csomó ráébredő, örvendő bemutatkozással találkoztam itt ( helyesírási hibával meg szinte soha…)
    úgyhogy ez a válogatás semmiképpen nem lehet reprezentatív minta,

    hanem a szerző szerénységére és/vagy enyhe mazochista beütésére utal.

    Márpedig ahogy a mondás mondja, egy nő vagy mazochista, vagy feminista,
    akkor most hogyisvanez ?

    • A negatívak sokkal tanulságosabbak és beszédesebbek. E nem ilyen egyszerű, hogy negatív vagy pozitív. Nem vagyok mazochista, de ez, ahogyan szidnak, nem nekem árt, hanem a ő paranoiájukat, tőlem való félelmüket tükrözi, miközben, és ez lepett meg, ők is elismerik, hogy hatásosan és jól írok. Ennek az összeállításnak a célja nem a blog reklámozása, inkább kórtani. De az arány nem stimmel, nem 1:5 az.

  2. Remélem, SOHASEM ülsz le deansdale-lel nyilvános vitára. Ne adj neki több publicitást, kérlek szépen. Nem szeretnék itt sem többet olvasni róla, vele kapcsolatban, semmit, épp elég helyen szemetel már az interneten. Ne a te hátadon felkapaszkodva kapjon nyilvánosságot. Hálás köszönet.

  3. Maguk nemében igazi gyöngyszemek:
    “a valaha volt legveszélyesebb magyarországi feminista” úúúristen!
    “a férfiak nem lesznek hajlandóak feladni személyiségüket és inkább belemennek a válásba.” pedig van aki válni sem…
    “Követői közül már többen jelezték hatására szakítanak a férjükkel. ” késő esti híradó
    “a gázcsapot véletlenül is nyitva lehet hagyni” na de ennyit? ki az az idióta?!
    “ez az út nem a földi paradicsomba, hanem jobb esetbe egy iszlám kalifátusba, rosszabb esetbe a teljes gyilkos anarchiába vezet” én szóltam! nem megmondtam?! tud valaki csadort varrni?

    • szia 🙂 rég olvastam kommenteket és régen is szóltam hozzá, most látom, hogy te is koi vagy
      elsőre megijedtem, hogy ki ír a nevemben :O 😀
      van ötleted, hogy kerüljük el az összekeveredést?
      üdv
      első koi 🙂

  4. Kedvencem : ,,Ő kihasználja a nők könnyen megvezethetőségét”. Fiúk köszi az aggódást, de igazán nincs rá szükség, nagyon is meg van a magamhoz való eszem, (talán jobban is mint szeretnétek). 🙂

    • (Ez tetszeni fog többeknek, azért engedem be)

      Kedves Tibi, én nem beleültem egy olvasott blogba, hanem attól lett olvasott a blog, hogy senkire nem hallgattam, hanem csináltam, amit jónak gondoltam, és attól lett ilyen, az vonzott ide okos, felelős, jókedvű embereket tömegesen. Ezt érted?

      Ez, amit e blogon olvasol, az én felelősségem és írói tehetségem legjava, valamint jó időben jó helyen levésem. Én így látom a világot, pont ezt gondolom, ezért ezt írom és így. Te másképp látod, mi dolgom ezzel és neked mi dolgod a blogommal? Nagyon, nagyon ciki, ha engem az figyelmeztet felelősségre, akit zavar, amit csinálok, mert teljesen mást gondol a világról. Butaság ez, mert úgy adsz tanácsot, hogy ellendrukker vagy, jó bolond lennék rád hallgatni.

      Ez nem először van, újra meg úja tanácsokat adnak nekem az erre tévedők. Akiket valamiért a blog és a sikere nagyon zavar.

      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/11/28/nem-jol-harcoltok/

      Ez az én felelősségem, pontosan, hogy ilyen a blogom, felelősségem legmélyebb tudatában ilyen, ilyen tud lenni a sok gyökér ellenében is. Fogalmatok nincs, milyen blogot írni, témát választani, műfajt, nyelvi eszközt, regisztert, olvasókkal kommunikálni, felületet rendben tartani, célok felé haladni, pályázni, menedzselni, csak dumáltok. Nekem vérprofi adjon tanácsot, és ő is akkor, ha kérem. Győzz meg: miért hallgatnék rád? Honnan ez a fölény?

      https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/03/18/nem-birom-a-kritikat-hat-nem-bi-rom/

      De tényleg, szerinted mit kellene csinálnom? A faszom tele van a trollokkal, akik ugyanazokat a bornírt idegeskedéseket írják és iszonyatosan időrablók és színvonalcsökkentők. Tényleg kérdezlek: szerinted hogyan kellene a csakazolvassa blogot írnom (és gondolj bele: akkor hányan, kik olvasnák, hogyan érezném magam az írása közben, és miket nyernék vele?)? Miben vagyok felelőtlen? Hol van itt annak nyoma, hogy bármi is rosszul van? Egy diadalmenet, egy sikereső, megélhetés és tömény élvezet. Én egy sosemvolt blogot akartam, pengét, figyelemfelkeltőt, szellemeset, sokfelé ágazót, bizalomtelit, személyeset, intellektuálisat, szókimondót, éspedig azért, mert nagyon bárgyúnak, infantilisnek találom a nőknek szóló spirituális-életmód-ego-vallási-gasztróblogok derékhadát. És még csúnyának is.

  5. “De tényleg, szerinted mit kellene csinálnom? A faszom tele van a trollokkal, akik ugyanazokat a bornírt idegeskedéseket írják és iszonyatosan időrablók és színvonalcsökkentők. ” – megértem, de távol álljon tőlem az időrablás. Mit kellene… A koncepció egész jó, olyan Oprah-Szulák vonal gondolom én; kedélyes ötletes, és tényleg sajátos… részletes helyrajz, apró snittek az élet apró de értékes pillanatairól. Hibátlan. Rá lehet szokni no, még így az “ellentáborból”? is. Mert tényleg van karakter a szerkesztő mögött. Sokszor szimpatikus, amíg pozitív a töltet. Nyilván nem ezzel van bajom, ha már megkérdeztél. Hanem házassági partnerkapcsolati tanácsadások, már-már egysíkú orvoslásával. A hiba/probléma forrása mindig ugyanott keresendő. A világ legegyszerűbb dolga azt kijelenteni, hogy ki miatt boldogtalan..,férje, barátja, élettársa. Hogy rossz az a kapcsolat. Hatalmas elégedetlenségről olvasok itt nap mint nap (valahogy a legtöbb cikk alatt felmerül a férfi mint valami “ellenség”) úgy általában a gaztetteinkről. Sokszor rejtve
    sugallva de érezhetően már-már tapinthatóan, a férfierőszak ott van, ott ül a fán mint egy vészjósló magányos holló…Túlzottan. Nyilván erről beszélni kell, mert fontos és még mindig égető, de mindenbe ne lássuk már bele az ördögöt! Mondjuk ez a házimunka is túl van lihegve. Így is hamarabb halunk, egy pici engedmény, könnyítés talán itt még adható is, némi kompenzálás gyanánt. Egy kis gondoskodás….

    • Köszönöm, hogy ezt így leírtad. Hű, ha ez megy át, hogy ez tanácsadás, és hogy az a válasz a problémákra, hogy a férfi rossz, kész, akkor valami nagyon erős szűrő van a fejedben, és nem tudok elszakadni attól, hogy az egód szeretné itt jól érezni magát, kihúzni magát, elismerést kapni, akár vesszen az igazság is. De nekem ez nem lehet szempont, azt kell írnom, élesen, amit nem volt szabad, pedig kiált. Igen, a férfiak sokkal többet vétenek a nők ellen, mint fordítva, és nem gonoszságból, hanem a helyzetükből adódóan, és ezt még felismerni, kimondani sem szabad, és ebből rengeteg, elképzelhetetlen mérvű szenvedés származik, súlyos életminőség-romlás, és megtehetitek, hogy erre tökéletesen vakok legyetek, és igazságosság címén a saját sérelmeiteket szajkózzátok. És olyanok az itt reklamálók meg a gáz partnereink, mintha a falnak beszélnénk, irreleváns, elkényeztetett hülyeségeket mondanak rá, nyávognak, hibáztatnak, támadnak, nem sikerül kijönni a dominancia-erőszak-mátrixból. Hatalom, előjog, ennyi. Nem buták, nem rosszak: beleültek a készbe. Nem, nem megfordítani szeretnénk, hanem valami teljesen újat.

      Mi ezt a mátrixot nem szeretnénk, ezért vagyunk itt. Arra gondolj, hogy nem mondhatjuk el sehol, itt egyszer csak megnéztük, mi van, kimondtuk, és ez felszabadító, ennek ereje, lendülete van, ezért terjed ilyen rohamosan.

      Nem, nincs könnyítés, mert mi alkoholmentesen és méhsüllyedéssel, feladataink által kényszerűen életben tartva éljük azt a többet, ez, amit írsz, gyerekes nyafogás. A nők tovább élnek… olvasd el, nem tudlak sajnálni, rosszul kezelitek a stresszt, isztok, elhagyjátok magatokat, önpusztítotok, nincs elég dolgotok.

      Nagyon fura nekem, ha hitelen írni kezd az, akiről én nem tudok, de ő úgy érzi, már engem ismerve szól hozzám, előlép a sötétből. Nehéz érteni egymást, az első kommentekben fontos az elővigyázatosság.

    • “Mondjuk ez a házimunka is túl van lihegve. Így is hamarabb halunk, egy pici engedmény, könnyítés talán itt még adható is, némi kompenzálás gyanánt. Egy kis gondoskodás….”
      Ettől ledobta az agyam az ékszíjat. Azért ne kelljen súrolnod a budit, mert úgyis korábban meghalsz? Hát, de ha meghalsz, akkor az egész feladat végleg rám marad! Legalább addig súroljuk már közösen, amíg még itt vagy és te is profitálsz belőle, hogy tiszta.

      • Ezt a záróakkordot úgymond félkomolyan írtam. Énnél többet akartam azért mondani. Máskülönben ahol a takarítás válóok, ott el is kell válni. Szerintem.
        “Hát, de ha meghalsz, akkor az egész feladat végleg rám marad!” -ez az egy mondat beszédesebb egy egész cikknél. Köszönöm.

  6. Nem is tudom, hogy reagálhatok-e minderre; A “mátrix”-tól való félelem abszolút nem megalapozott. Ahogy több száz éves korlátok, visszásságok felemlegetése is indokolatlan.
    Ezek elmúltak. A Szavazati jog, a saját sorsunk feletti rendelkezés, ma már mindkét nem esetében adott. Nemi szempontból privilégiumok, princípiumok, előjogok nincsenek. Továbbra sem értem a harcot, mivel nem időszerű, nincs ellenség. Ahogy a férfiak tömegei
    sem értik…
    “Arra gondolj, hogy nem mondhatjuk el sehol, itt egyszer csak megnéztük, mi van, kimondtuk, és ez felszabadító, ennek ereje, lendülete van, ezért terjed ilyen rohamosan.” -ilyen mértékű gyűlöletet egy férfi sem érez a nők iránt, mint amiről te beszélsz már-már felszabadítóan. Továbbá ez a “nem mondhatjuk el sehol” szókapcsolat a legálszentebb, leghazugabb amivel valaha találkoztam. Hiszen másról sem szól ez egész: sérelmek sora mit a fejünkre olvastok, minden fórumon. Védekezésképp pedig minden esetben a régmúlt szokásaival, sok esetben indokolt hagyományokkal, normákkal takaróztok. Régmúlt.
    Így válik hiteltelenné az egész minden jóérzésű ember számára, akik még rendelkeznek egy csöppnyi igazságérzettel. Így lesz ártó, és kártékony a segítő szándék. A múlt meghazudtolása, a jelen eltorzítása.
    “Nagyon fura nekem, ha hitelen írni kezd az, akiről én nem tudok, de ő úgy érzi, már engem ismerve szól hozzám, előlép a sötétből. Nehéz érteni egymást, az első kommentekben fontos az elővigyázatosság.” – előlépek, mert így illik. Mondhatnám simulékonyabban, fogalmazhatnék homályosabban, de az nem én lennék. Fogadd el, hogy ez így egyenes!
    Ezért neheztelni, teljesen felesleges. Az túlzott elővigyázatosság, megöli a célt. A következetesség érdem, nem pedig szégyen. Nem tervvel jöttem, nem is rosszindulatból.
    Egyedül érkeztem. Igen, hívatlanul. Az első komment pedig mindig mindenhol hirtelen jön. Ez a sajátossága. (azt már csak halkan jegyzem meg, ha valaki tőlem idéz, illetve ezt megelőzőleg az e-mail címemre ír, hadd bátorkodjak a blogjára írni. Amíg a tiszteletet megadom, pejoratív jelzőket elhagyom…)

    • Én nem tudok róla, hogy idéztelek volna, vagy az e-mail címedre írtam volna, nem értem, mire gondolsz. De ha anyám írna, tőle is elvárnám, hogy a kéréseimnek megfelelően, okosan, tapintatosan írja meg az első hozzászólást. Mondjuk mutatkozzon be, ne kekeckedni jöjjön, ne válasszon gúnyos nicket, legyen tekintettel arra, hogy egy közösségbe lépett.
      Kérlek, olvasd el a kommentelés feltételeit a fönti menüben:
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/
      , és tartsd be őket.
      Az azért nagyon torz, hogy az, hogy kimondunk összefüggéseket, elmeséljük, mi történt velünk, neked gyűlölet. Még a bántalmazó férfiakat sem gyűlöljük, csak elmondjuk, hogy bántalmazóak. Teljesen logikus, hogy ez nem tetszik nekik.

      • Az összefüggések olyanok amilyenek. Nem tisztem megkérdőjelezni, ámbár ma már bármilyen hihetetlennek tűnő mechanizmusra is könnyűszerrel lehet
        “logikát” ráhúzni. Az egyoldalúan bemutatott kapcsolati drámákat a legkönnyebb értelmezni…. Pedig mindenki mindet megtett azért, hogy a kapcsolata remekeljen, de ezek a semmirekellő férfiak!
        A nick-em a valaha volt legegyenesebb nick, amivel ember találkozhat. Tartalmazza a nevem, illetve az értékrendem, némi iróniával fűszerezve. Az irónia abból fakad, hogy 1 évvel ezelőtt fogalmam sem volt arról mi a csudát jelent a “patriarcha”, ma pedig gúnyosan magamra veszem, mint jelzőt. Ha ezek után valaki a bemutatkozásom hiányolja, annak hiányérzetét most orvoslom:
        Tibi vagyok. Magyar férfi. Közepesen iskolázott, diplomától mentes heteró férfi. A nőket szeretem, igénylem, kívánom, vágyom… Természetesen a következetes nőket. A nőies nőket. A bájos mosolygós nőket. Akik nem félnek hibázni, és ezért elnézést kérni. Akik férfiben gondolkodnak, nem ellenében. Az ilyeneket keresem, vadászom.
        Nőtlen vagyok, és igyekszem ezt a állapotot, a mai törvénykezési gyakorlat mellett, még nagyon sokáig fenntartani. Köszönöm!

        • Csodaszép, kifejező bemutatkozás, tényleg, minden értünk. És itt, itt a blogon mit szeretnél? Sok a jó, sok a jó nő, de nem gondolkodunk férfiben. Mármint azon kívül, hogy feszülni, mit szeretnél? Jó neked itt lenni? Miért?
          Patriarcha szó nemlétezik, van olyan, hogy patrirachális, meg van pátriárka, de így harminc alatt az nem az, ami te vagy.

        • “A nőket szeretem, igénylem, kívánom, vágyom… Természetesen a következetes nőket. A nőies nőket. A bájos mosolygós nőket. Akik nem félnek hibázni, és ezért elnézést kérni. Akik férfiben gondolkodnak, nem ellenében.”
          Én azokat szűröm ki először, akik ilyeneket vagy ehhez hasonlóakat gondolnak, komolyan és meggyőződéssel.

        • te Tibi!
          most ez komoly?
          felsoroltad, hogy milyen nőket szeretsz?
          ezt mondjuk senki nem kérdezte tőled, a bemutatkozásod ürügyén tetted meg.
          nekem fura.

          ez most tényleg nálad egy komoly és hősiesen pozitív tulajdonság, hogy hetero vagy? a nőket szereted?

          miért van az, hogy akik itt kritikát fogalmaznak meg a blog felvetéseivel, témáival, az itt kommentelőkkel, illetve a bloggerrel kapcsolatban többnyire olyan tevékenységeket sorolnak fel hősi érdemként mint pl.:
          – leviszem minden nap a szemetet
          – kimegyek a garázsba lisztért (ez újabb gyöngyszem volt tegnap a fb-n)
          – heterok
          – szeretik a nőies nőket

          van esetleg valami méltó tevékenység amit végzel, valami érdemre és említésre méltó, energiát igénylő személyiségjegy ami téged jellemez? mert akkor elő vele!

          • A zénuram tegnap tök egyedül nem felejtett el papírzsepit venni és erre annyira büszke volt, hogy többször is szóba hozta, hogy “ugye, milyen ügyes vagyok”, hát a sokadiknál már csak röhögtem, de nagyon. 😀 Majnem kapott kockacukrot, de nem volt otthon.

            • De különben csak azért jöttem most ide, hogy elmondjam, mennyire eszméletlenek az új képek, főleg a kedvencem a “kezek”, csak persze leragadtam olvasni.

    • “továbbra sem értem a harcot, mivel nem időszerű, nincs ellenség. Ahogy a férfiak tömegei sem értik…”
      Pedig itt is akad rá példa szép számmal: előítéletek, áldozathibáztatás. Effélék.
      Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja.

      • “továbbra sem értem a harcot, mivel nem időszerű, nincs ellenség. Ahogy a férfiak tömegei sem értik…”
        ehhez még jön a jól ismert kör:
        – hiszen autót vezettek
        – dolgoztok, már munkátok és hivatásotok, hovatovább karrieretek is lehet
        – tanulhattok

        akkor mi a fenét akartok még?
        (én még szeretnék nagyobb melleket, azt lehet?)

        • (ez is Tibi ám)(a galád patriarcha)
          Árnika!
          Mikor életed végén számot vetsz, mit nyertél, mit vesztettél a fene nagy emancipációddal, majd akkor kiderül; mennyire pozitív a mérleg. Ha mégse lenne az, az önámítás, “jó szándékú barátnők?” kéznél lesznek, hogy igazoljanak. A kis melleket, kellemes belsővel ildomos kompenzálni. Hosszútávon lehetséges. Kritikát kizárólag a férfiakhoz való egyetemes hozzáállásotokkal szemben fogalmaztam meg. Maga a blog kifejezetten jó. Ezt már többször elismertem. Hősiességről pedig szó sem esett. Írhatnék magamról ezer karaktert, milyen egy remek ember vagyok, de hát valljuk be ez súlytalan lenne. Majd valaki más, aki ismer, ezt megállapít(hat)ja, vagy nem…
          De véleményem szerint sokkal többet elárul valakiről az, és talán hitelesebb is ha elmondja mit szeret, mire vágyik, mintha kijelentené milyen ember. Elnézést ha valakit megbántottam a nemi identitásommal.
          “van esetleg valami méltó tevékenység amit végzel, valami érdemre és említésre méltó, energiát igénylő személyiségjegy ami téged jellemez? mert akkor elő vele!” – van igen. 2 munkahelyen dolgozom, az adót rendben befizetem, szabadidőmbe szívesen olvasok. Szépirodalom tekintetében a férfiírókat, míg krimi horror, azaz a könnyedebb műfaj tekintetében szívesebben választok a női írók közül.
          Zöldfűszál: a te véleményed, te szűrőd mindig releváns lesz számomra, épp ezért elszomorít amit írsz. Nem is tudom van-e még értelme bárminek is. 😦
          Horváth Dóra: Szégyellem magam, mindentől függetlenül. Amit elkövettem, és amit még nem… amiatt is természetesen.

          • ” Elnézést ha valakit megbántottam a nemi identitásommal.”
            “Mikor életed végén számot vetsz, mit nyertél, mit vesztettél a fene nagy emancipációddal, majd akkor kiderül; mennyire pozitív a mérleg. Ha mégse lenne az, az önámítás,”
            Ilyeneket írsz, és azt mondod, érted, hogy miről szól ez a blog. Hát nem érted sajnos!

          • a melleimről szóló tanácsodat mindenképpen megfogadom. köszönöm szépen. milyen jó is ez a blog!
            (és én már műtétben gondolkodtam. ó jaj! hála az égnek, hogy harmless felszedett a földről és felemelt)

            • Látod, látod. A belbecs kompenzálhatja a külcsín hiányosságait. Ne műttesd meg, lehet, hogy elég a push-up melltartó is. Most le vannak árazva a HundM-ben. Mehetnénk együtt is shoppingolni, nem gondolod? A L-ben meg vehetünk önsegítő cuki kis könyveket, ilyen címeket keressünk, hogy Nők kellemes belsővel. Nem édi?

            • hogyne.
              ezek az én kulcsszavaim, hogy finom, nőies, push-up, sopping.
              (az irónia pedig egy város, ahogy egy kedves kommentelő a minap rámutatott 🙂 )

          • A kis melleket kompenzálni kell? Sőt, kompenzálni ildomos? Mit kell rajtuk kompenzálni? A kis mell tán valami fogyatékosság? Beszarok.

            Ráadásul kellemes belsővel? És milyen a kellemes belső? Amilyet te szeretsz egy nőben? Kedves, békés, és főképpen kussol? Kellőképp ostoba és/vagy málé ahhoz, hogy ne szóljon bele semmibe? Nem értem-nem értem.

            Nagy kedvencem tőled, a “nem félnek hibázni, és elnézést kérni” kitétel. Szóval, én nem félek odaégetni a paprikás krumplit. Most akkor elég csak elnézést kérnem ezért, vagy le is kell borulnom, és kompenzálásul (na meg a kis mellem miatt is…) még egy szopás is jár? Vagy hogy gondolod?

            Jesszusom.

            Többiektől bocsánat a kirohanásért, felment a pumpa egy kicsit.

            • Bajuszcic:
              Akinek írtam, az értette, és talán megfogadta egy férfi tanácsát, hogy nem érdemes pusztán emiatt megműttetnie. Ha egy nő szeretni való, türelmes, megértő, egészséges mértékig rafinált, finom, helyes értékrenddel bír, annak az legyen a legkisebb gondja hogy pici a melle. Ugyanis ez csak felszínes tulajdonság. Arról nem is beszélve, hogy sok férfi kedveli a tenyérben elférő kis “ikreket”. A szilikon mellű nőket az ember jobbára csak “megtáncoltatni” akarja, de közösséget nem szívesen vállal vele. Hisz értéktelen.
              “És milyen a kellemes belső? Amilyet te szeretsz egy nőben?” – igen. Amit én szeretek egy nőben, az nekem a kellemes. Amit nem, az a kellemetlen. Szerintem ez logikus. Haladunk.
              ” Kedves, békés, és főképpen kussol? Kellőképp ostoba és/vagy málé ahhoz, hogy ne szóljon bele semmibe? Nem értem-nem értem.” – lehet hogy tőled ezt várják el, de én nem. Ostoba nők bosszantanak, és sose “kussolnak”, tehát ez a kettő üti egymást. Ne legyen málé! És szóljon, ha van mondanivalója, de fölösleges butaság, ostoba csacsogás nyilván nem előny. Ezt egy nő vagy érzi, vagy nem, de megtanulni felnőtt korban már nem lehet. Nem olyan mint amikor tükörben gyakoroljuk a csábos nézést. Messze nem olyan. Mélyebb.
              “Szóval, én nem félek odaégetni a paprikás krumplit. Most akkor elég csak elnézést kérnem ezért, vagy le is kell borulnom, és kompenzálásul (na meg a kis mellem miatt is…) még egy szopás is jár? Vagy hogy gondolod?” – A paprikás krumpli jó esetben véletlenül ég oda. Ha direkt, az baj. Szerintem elég ha szólsz az Uradnak hogy figyeljen, mert megint elszúrtad azt a rém egyszerű kaját is.
              Ami már önmagában elég szopás, hibát-hibára halmozni felesleges.
              Vagy ha azért tetted, hogy ez miatt végre hancúr legyen, akkor égesd oda!
              De szopni csak az szopjon aki szeret, és tud is. Félundorból semmiképp; leérződik.
              A “gallérozást” pedig felejtsük el! A férfiak nem hülyék, csak sokszor nem szólnak, hogy nem jó…..
              Remélem tudtam segíteni!

        • Azt írtam nem kívánok többet hozzászólni, de ha nekem szegeznek egy kérdést igyekszem megválaszolni. Ha a kommenteket kronológiai sorrendben közölnéd, és nem a nap/hold együttállásától tennéd függővé, hogy beengeded avagy sem, félreértés sem lenne ennyi. De csak egy szavadba kerül, és többet nem írok. Ebbe a “hülye gyerek” szerepbe (amibe belekényszerítesz) se érzem magam kényelmesen. Bevállaltam mert azt hittem vezethet valahová; értelmes építő vitához. Tévedtem.

          • Nem olyan könnyű ám ebédfőzés, egy nagyobb bejegyzés írása és két ovis mellett kikaparni a különböző neveken írt, egyre zavarosabb és agresszívabb hozzászólásaid közül azokat, amelyeket elbír a blog színvonala, egyiket a smpamek közül, másikat a függő kommentek közül. Mit csináljak akkor, ha egy nőt úgy említesz, hogy faszszopó, de még ezt a szót se tudod rendesen leírni? Ha minden hozzászólásodban takargatod, magyarázod az erőszakot, és a nőket hibáztatod?

            Elképesztő hülyeségeket csak akkor engedek be, ha szórakoztatóak, minden más, az le van írva a szabályokban. Te úgy gondolod, hogy a korrekt, figyelmes bánásmód jár neked, te befizettél a szolgáltatásra, hogy itt veled foglalkozzanak? Elhiszed, hogy van más dolgom is? Te vagy az, aki úgy nyitottál, hogy itt a legkevésbé sem tehetsz panaszt és nem bírálhatod a vita nívóját. Minden ajándék, amit itt kaptál, úgyhogy ne verd az asztalt. Pont így használjátok ki a nőket is, ilyen magától értetődő jogosultságérzéssel.

            • Nem szép dolog más által idézett/ mástól egyértelműen citált pejoratív jelzőt nekem tulajdonítani. Nekem itt nem jár semmi, ezzel tisztában vagyok, a buksimat sem kell simogatni. Mivel egyértelmű intelmet továbbra sem kaptam az ügyben hogy zavarok-e, ellenségképre pedig szükség van, maradnék egy picit!

          • napholdegyüttállástól teszi függővé?
            nem lehet, hogy van ott valami más is, ami alapján szelektál?
            ott van az! biztosan te is látod, csak ügyesen úgy csinálsz mintha nem látnád
            (jaj milyen profi módon űzitek ezt. amikor szaros a gyerek és nyivákol órák óta akkor is ugyanez az értetlenség. napholdegyüttállása alapján nem állapítható meg, hogy miért nyivákol a gyerek. te ehhez jobban értesz drágám.)

            kurva jó fej vagy, ahogy adod itt a hülyét.

            tényleg nagyon jó lenne végre beszélgetni. építő módon. de mindig kilóg a lóláb.
            te nem beszélgetni akarsz itt, hanem
            – megmondani
            – nevelni
            – megmutatni, hogy mi a jó

            nem érted, hogy erre itt nekünk nincs szükségünk?
            többünknek van egy ilyen otthon, épp elég vele a köröket újra és újra megfutni.

            mi itt építkezünk és nem rombolunk.

            tedd te is ezt.

            • Távol álljon tőlem az észosztás, nekem nincs otthon tohonya férjem, így azt sem tudom milyen vele küszködni, köröket futni.
              “mi itt építkezünk és nem rombolunk.
              tedd te is ezt.” – először tudni szeretném mit építünk! Ha tetszik mert szívemnek való, segítek. Ha nem találom annak, akkor nyilván nem tudok segíteni, és elballagok. (no ez magas labda, ilyet ritkán adok)

  7. Én úgy vélem, a negatív kritikát is el kell tudni fogadni, ugyanúgy, ahogy a pozitívat. Ám nem mindegy, hogy az illető a negatív kommentet hogy fogalmazza meg. Sajnos nekem is volt már dolgom bunkó hangnemű negatív hozzászólásokkal az írásaim kapcsán, de ezeket vagy én töröltem ki, vagy megkértem a moderátorokat, hogy tegyék meg helyettem, ha az adott honlapon erre nem volt lehetőségem. Kulturáltan is lehet nem pozitív véleményt formálni. Én sem mindig értek egyet azzal, amit itt olvasok, mégis meg tudom fogalmazni normálisan a véleményemet, és nem ugrom egyből a bejegyzést író illető torkának mindennek elhordva őt. Én úgy tartom, úgy kell bánni másokkal, ahogy elvárnánk, hogy velünk bánjanak. Ha valaki bunkó módon folyton leugat mindenkit, ne csodálkozzon, ha vele is ezt teszik egy idő után. Az elveim egyike: Élni és élni hagyni. Szerintem ezzel mindent el is mondtam.

  8. Feloldhatatlan problémám van a bloggal: vagy dolgozni nem tudok, vagy rendesen olvasni, vagy aludni. A cikkekkel még bírnék, de a kommenteket is szeretem, sőt be is szállnék, de akkor már kettő veszne a háromból 🙂

  9. jé, most láttam, hogy a nőkértet dicsérte valaki, hogy egyszerűbbek vagyunk, mint te. Meg butácskák.
    tiszta jó, hogy annyira utálnak minket, hogy még egy másik blogon is fikáznak, ehehehe.

  10. nem tudom, engem az döbbent meg rettentően, hogy milyen eszeveszett indulatokat képesek ezek a gondolatok kiváltani bizonyos emberekből, amikor ezek mindenki számára evidenciák kellenének, hogy legyenek.

    a fütyizörejnek nevezett társaság meg totál elmebeteg. én nem is értem se őket, se az egész jelenséget. egyszer az én blogomat is megtalálta egy fütyizörejes kötődésű arc, előadott egy zavaros elméletet arról, hogy szerinte az aspergeresek felsőbbrendűek a neurotipikusokhoz képest. már ekkor láttam, hogy full gáz a figura, de amikor megnéztem a kommentjeit, láttam, hogy a fütyizörej lelkes olvasója őkelme. el is hajtottam a fenébe azzal, hogy a fütyizörej rajongótáborának semmi keresnivalója nincs a blogomon, mire az arc kerek szemeket meresztett, hogy “egy ilyen okos nőtől, mint te, többet vártam”. pfff. és utána végtelenül hosszú wall of textek igazi leereszkedő-kioktató-hülyének néző stílusban, brrrr.

  11. Semmi különös tényleg, csak köszönöm.
    Tudom sokan teszik ezt feléd nap mint nap, de mégis. Hadd én is …
    Az van, hogy nagyon megrázó olvasni, amiket írsz. Megrázó, mert korábban és sokszor, ha efféle gondolataim támadtak, mindig elhessegettem, mert biztos csak hülyeség, meg hát ez van, meg különben is, senki nem gondolja, érzi úgy ahogy én. És most a könnyem kicsordul minden szóra, betűre … mert felismerem. ráismerek … akkor is, ha én nem így írtam volna/írnám meg, tokkal-vonóval ezekkel éltem együtt magamban és nem tudtam mit kezdeni vele. Csak olvasom, olvasom és szakadnak fel a sebek, bújnak elő eltemetett gondolathulláim és kicsit könnyebb így … most és egyelőre.
    (Amúgy gőzöm nincs, hogy ezt most jó vagy rossz helyre írtam.)

  12. Visszajelzés: metablog 2.: számok, identitás, olvasók | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: metablog 5.: a hatások | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: mi történt a blogon | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: az erdő széle | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: a felelősségvállalás köre | csak az olvassa — én szóltam

  17. Visszajelzés: a blogger válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: bemutatkozom | csak az olvassa — én szóltam

  19. Engem ugy hivnak leánykori nevemen ,hogy Kiss Irén.Volt egy gyerekkori barátnöm…akit Gerle Èvának hivtak. A Baross utcában laktak.( elötte pedig a Koszoru utcában…ott voltunk barátnök )
    Nem vagy e véletlenül a lánya?????? ès ha igen mi van a mamáddal????

    Nagyon örülnék ha válaszolnál!!

    Most ugy hivnak hogy Simonyi Irene … a facebookon megnézhetsz.

    • Kedves Irene! Kedves a kérdésed. Nem ez a születéskori nevem, a férjem vezetéknevét vettem fel. Nem ismerek másik Gerle Évát, de ha van is, gyanítom, ő is inkább az apja nevét viseli. Boldog karácsonyt!

  20. Visszajelzés: hogyan ne legyél görény a neten | csak az olvassa — én szóltam

  21. Visszajelzés: mit csinálj a blogon? | csak az olvassa — én szóltam

  22. Köszönöm ezt a blogot. Több, mint egy éve olvastam először, akkor még szúrt ez-az. Ma már nem. Mára azokat is értem. Hogy miért? Azért, mert ez VAN. Magam is szoktam blogot írni, de én csak úgy, terápiás céllal, meg mert kibuggyan néha. Van bennem késztetés, hogy írjak továbbra is, de mióta olvaslak, azt érzem fölösleges. Erről. Mert Te írod azt, amit én is írnék, csak Te sokkal jobban. 3 gyerekem van, egyedül nevelem őket. Második házasságom bántalmazó kapcsolat volt. Nem tudom leírni jól azt, amit érzek, amikor olvasom itt az írásokat. Nem tudom elmondani mekkora a szinkronicitás, a hasonló út befutása. Itt én folyamatosan gyógyulok. Köszönöm.

  23. Visszajelzés: metablog 3.: trollok | csak az olvassa — én szóltam

    • Kedves Sándor, a bloggert látja egy ma készült fotón, nem szoktam más tollával ékeskedni. Szívesen átküldöm a modellportfoliómat, kivételes fizikumot sikerült építenem, de elég magas díjért dolgozom, mert írni jobban szeretek.

    • Még ehhez szeretnék gratulálni, tényleg jó helyen jársz. :DDD

      Miért van az, hogy a nem-rendezett háztartású, efféle erőszakos előírásokat kiröhögő, tudatilag is független nők tudnak eljutni “gimnasztikázni”, és a konzervatív jellemférjek rájuk gerjednek? Az összes szenteskedő ideológiát otthagynátok a picsába, ha csak egyikük visszanézne…
      Szerda délelőtt Bagdy Emőkével egy műsorban hallgathatod meg a nézeteimet a Lánchíd rádióban.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s