Jaj, ez most olyan szép volt! Fontosnak, jelentősnek éreztem a napot. Egy sajátos, szabad könnyűség volt bennem egész nap, valami olyasmi, hogy nem én vagyok mindenért felelős, nem nehezek a teendők (nem elhatározás, hanem érzet, obszerváció), és az a dolgom, egyben jogom is, hogy évezzem az életem sokféle szépségét.

Reggel az én rózsám Halász Judittal ébresztett, ÉS TÁNCOLT RÁ, utána Alma együttes következett, végül Bëlga.

Megkaptam az ajándékait is:

Mely kütyünek a neve, mivel lány és fehér, Hermina lett a keresztségben. Rajtam így néz ki, a kép már esti, a vacsoráról:

Kávéztunk, kivasaltam Maci ingét, utána mindenki ment a dolgára. Én itthon, a köszöntéseket fogadtam elheverve. Aztán mostam, szemetet kezeltem és mosogattam egy kicsit. Ettem három virslit.

Kora délután elkísértem úszásra a lehányomat, végre megnéztem, hogy megy neki, és én is úsztam egy hosszút a kintiben (1200 tempó mell, 1 óra 7 perc). Szauna előtte. Posta, ahol találkoztam ENYEDI ILDIKÓVAL. Haza busszal, bevásárlás, séta. 

Este hétkor a gyerekeim szökdelnek előttem a Csaba utcában, mentünk a buliba. Szívbéli volt: akik eljöttek, a hangulat, az egész. Egy egészen apró, egy hónapos baba. Ettünk, diskuráltunk, jóféle kamasz frakciózás, meg L. mesélt a felvételiről (Budapest, Kaposvár) igen vicceseket, illetve a jelen alkotási folyamatokról.

Kaptam virágot, diót, könyveket, üdvözleteket és javakat.

A gyerekektől kaptam egy elültethető ceruzát, amiből napraforgó lesz, annak egy zebrás ibriket, és fülbevalót is (a képen mér az van rajtam).

Kávéscsészéket:

Mona Haotum dizájnja, új kollekció.

Torta.