2014. október. Figyelitek, milyen következetes vagyok?
Az augusztus nagyon ragacsos, nyűgös volt. Itt az áradó ősz, most megint új erőt érzek. Az életmódreform elemei (kulcsszavai) és céljai a következők. Bővebben…
életmódreform
31
személyes címkéhez tartozó bejegyzések
hová tűnt az emelkedő?
akció, reakció
aritának
Ha egy vonalat kell húzni az életemben, akkor az huszonhárom éves koromban volt.
Addig voltam diák.
Aztán is voltam diák, de akkor már csak nehézkesen.
Akkor, 1999-ben lettem egyszerre élettárs és tanár, később meg szülő, és végül, most blogger.
És menni kellett, és kitalálni és megszervezni és összerakni és tudni és lelkesíteni és megalkotni.
Felvetni a témákat, elindítani a gondolatokat, Bővebben…
turista vagyok
Volt most két napom, és ezúttal nem lustálkodásra használtam, hanem roppant aktív és tudatos voltam. Most olyasmit csinálok, amit nem szoktam.
Beveszem a városomat.
Turista leszek Budapesten.
Sűrű lesz.
Lesz benne test, lélek, esztétikum, szocio és szellem.
Elmegyek olyan helyekre, ahová ritkán szoktam.
Jókat fogok enni, de inkább egyszerűeket.
Semmi laptop. Bővebben…
milyen is?
Azt kérte az olvasó, írjak a szerelemről.
A másik meg, hogy írjak a barátságról.
Hogy milyen? Bővebben…
a sok resztli
Jaj, le kéne tudni tenni. Elengedni, megválni tőle, kidobni, átfesteni. Magam mögött hagyni. Elköszönni. Törölni. Továbblépni, kiüríteni, újat kezdeni.
Szoros ujjal fogom én az életem darabjait.
Olyan nehéz ez nekem. Bővebben…
még mennyi minden
Lehangoló a nyárvég, mi tagadás. Én úgy féltem, hogy valami — több valami — itten véget ér, és nem marad a kávénak íze, konyhában fény, hálóban pók.
Hát pedig dehogy. Nemhogy pók, póktojás is. És van újfajta illy: Costa Rica-i.
Már nem úgy, már máshogy, de megvan minden, amitől nagy é-vel írható néha az élet. Bővebben…
ki az agresszor?
Az elvek áttüremkednek a hétköznapi helyzeteken. Az elvek konfliktusa, az nehéz. Nehéz igazságosnak, árnyaltnak lenni. Forgolódom emiatt néha.
Ma is milyen napom volt. Bővebben…
még szamárfültelen
Milyen gondos évkezdetei voltak a fiamnak, amikor kisebb volt. Nagy program, teljes eksztázis, sodródás tornacipőért, füzetcsomagoló papírért, új ceruzákért. Külön költségvetés és aggodalom.
Most egyszerű minden. Átlátja a dolgait, felelősséget vállal. Bővebben…
szeretném, ha tudnátok – fontos infóval frissítve
Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.
Ez jött ma:
NEM TŐLEM MENNEK KI AZ INFÓK!
NEM ÉN ÍROM AZOKAT A PETÍCIÓN!
FEJEZD BE.
Ennek én itt helyt adok, különösen, mivel ezt az e-mailt sikerült káromkodások nélkül megírnia.
Ez viszont azt jelenti, hogy valaki azonnal megírta neki, amit itt olvasott.
Ezennel visszavonom, hogy a jelszavas olvasókban meg lehet bízni, mert a jelszavas tartalmakat csak a jelszavasok tudják. Ez sajnos nem igaz. A Hajnalkámmal valószínűleg kapcsolatban levők közül jelszót kapott (BOCSÁNAT TŐLÜK!!! EGYIKÜK SEM VOLT, TOVÁBBRA IS SUNYÍT AZ ILLETŐ). Legyen szíves, aki szivárogtatott, ismerje el itt kommentben. Legyünk túl ezen. Én nem tudom.
Az a célom, hogy ő, az az egy ember nagyon szarul érezze magát, amint üveges szemmel olvassa e sorokat. Nyugodtan tartson manipulátornak, engem nem zavar.
Egy nagy pletykagomoly ez az egész, Hajnalkám júniusban még azt is kifogásolta, hogy egy blogos körlevél címzettjei között nem szerepelt — félórával a levél elküldése után…
Sajnálom, új jelszó lesz, és azok nem kapnak, akik benne vannak a körben. A szarkeverés erre kényszerít. Semmi bántót nem írtam, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy többeket sem a blog, sem az én szempontjaim nem érdekelnek, csak a maguk érdeke, haverkodása, ártatlanság-élménye. Nem igaz, hogy korrektek vagytok, és nem igaz, hogy nem értitek.
*
Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…
éva, itt fekszel narancssárga bugyiban
az ágyon. Tangát írnál, ha kattintást vadásznál, és mert az, de azért kattintást vadászol így is. Nézz végig, nézd, mi van itt, ezen a csodálatos, intim hálóhelyen. A hidratáló krémed elfogyott, a babaolaj feldőlt és befizetetlen csekket áztat, a mécses ellobbant, dizájnos tartójának, amelyet otthonod ékének szántál, kerülöd a pillantását. Megutáltad, rajta elszáradt jázminág, és, igen, március egy napsütötte délutánja óta egy muzeális leánykökörcsin. A hajópadlón éjjelilepke-tetemek, gyerekruhák, félbehagyott regények, gyűrött törülközők, gyerekkori fényképek, legókockák, gyanúsan tiszta fülpucoló pálcikák. Hát mi ez itt, élet…? Bővebben…
milyen fejem volt, atyaég
Basszátok meg, hogy volt ez 1985-ben? 1992-ben? 2001-ben???
Mi mind ilyen gázosan néztünk ki? A csoportképek szerint igen. De hogy volt ez? Akkor még itt tartott a világ? Egyszerűen leszartuk, hogy hogy nézünk ki, hogy milyen a hajunk, ruhánk? Kockás ingben jártunk? Két szál hajunk nem állt párhuzamosan a frufrunkban? Eleve: frufru?
Nem néztünk tükörbe? Nem volt afféle ambíciónk, hogy tessünk magunknak? És mindenki más is leszarta? Bővebben…
istenem, figyelj egy kicsit
de tényleg, tedd le a kezedből most a kávéspoharat,
jó, én is leteszem, de az enyém csésze, Francesco Clemente,
figyelj, ezen rágódtam, amikor kivittem a kutyát, rohantam be, hogy megkérdezzelek: Bővebben…
azt mondják rólam
Ülök a csopaki strandon a platán alatt, lángosszag és kereskedelmi rádió, és hallom a takarószomszédot, ahogy valakiről lelkendezik:
Jaj, hát egy TÜNDÉR az a nő, fantasztikusan aranyos! Bővebben…
antidepresszió
A bejegyzés, amelyben le van írva az összetétel: sorswellness.
Volt idő, amikor érzelmi életem fordulatai valós időben voltak követhetőek a blogon. Mindent megírtam, mindent artikuláltam, mindenem felismerhető volt. Legalább a jelszavas posztokban.
Ezt nem tehetem többé, sokkal többen lettünk, ismeretlen rosszakarók lesnek, védem az életem szereplőit.
De ez most nagyon érdekes.
Húsz és fél éves koromban volt nekem az első, már nem kamaszkori szerelmem, akivel átléptük a Rubicont. Bővebben…
utólag minden olyan világos
Régi posztjaimat olvasom, hosszú a nyári nap, nyomok egy brazIllyt, zümmög a légy, elmélyülök a múltban: a blogéban és a magaméban. Vettem és kaptam is egy csomó könyvet egyébként, de hónapok óta nem olvastam szépirodalmat, annyira más szavak szólnak most bennem. Fogok, kell, akarok, csak jöjjön egy új korszak, legyen már vége ennek az egésznek, ami most van. (Mindenekelőtt: legyen ovi!) Lássam tisztán, merre van az arra.
imádom a szőrös férfitestet
és tényleg!
Szőrtelenítés a téma, nézem az öntudatosan szőrös lábú nők tumblr-ját. Megy a diskurzus az okos, feminista nők körében. Borotvalobbi, epilátorérdek az egész szőrnyomasztás, állítja egyikük. Hát a férfiak, ők is szőrtelenítenek?, kérdi a másik. Jaj, amikor a hátuk is szőrös, hmmmm, de szeretem! Már ők is borotválják magukat, mondja a harmadik. Nekem ez tetszik, mmmmm. Nekem ez nem tetszik, állítja más. A szőrtelen férfi legyen természeténél fogva az! Tetovált szemöldök, behalok (ezen én is, hihetetlenül ízléstelen szerintem). Egyébként én leszbikus vagyok. Nem láttátok a borotvámat?, kérdi a nyolcadik.
Ezek voltak ők. Persze parodizálok. Én hallgattam. Elgondolkodtam, szeretem-e én — például — a szőrös férfiakat. Bővebben…
fél a konfliktustól
Mindenki fél.
Az ember társas lény, ugye. Vannak a született diplomaták, a többi pedig megtanulja, meddig mehet el. Hogy elférjünk valahogy e szűk világban. Bővebben…
én már nem változom
Olvassuk, hogy az első évek élményei meghatározóak a gyermeki psziché fejlődésében. Minden eldől az első három évben, akkor rakódnak le a később mozdíthatatlan alapok, és a legdurvább traumák is ekkor történnek: fekhet majd évekig a terapeuta kanapéján. Ami ekkor nincs, ami ekkor sérül, az később alig pótolható, gyógyítható. Érzelmileg, mentálisan, idegrendszerileg is szenzitív időszak ez.
Olvassuk, hogy a személyiség szerkezete nem változik már hét/huszonkét/harminc éves kor után. Apróbb változások történnek csak, a temperamentum, az alapattitűd, az elemi működésmódok már megszilárdultak. Nincsen remény, nincsen remény.
Lustuló, kényelmesedő elménk kifogásokat keres. Negyvenes ismerősünk inkább nem vág már bele pályamódosításba, költözésbe, nyelvtanulásba, neki már jó lesz úgy. Egyébként lehet, hogy tényleg jó úgy neki, de akkor miért olyan savanyú a képe? Bővebben…
mivé lettem
Kedves olvasók! Három napra lecsuktam a laptopom: mámorosan jöttem-mentem, futottam, bicikliztem, aztán szembejött a pesti éjszaka kétszer is: dupla húsos burgert ettem a szerelmemmel, megnéztem egy izlandi filmet, világmegváltó beszélgetéseket folytattam, de még unikum is lecsúszott, valamint fények úsztak a Dunán. Kaptam csodaszép virágot is. Flitteres. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 