hát mit érdekel engem

Elkeserítő, amiket olvasok mostanában, az internet népének interpretációi és reakciói. Egyetemlegesen és általában, összegződve, eredőként, tendenciaszerűen, visszhangot verve, akár a gólyatábori nemi erőszak, akár a Bojár-ügy, akár Varró Dani verse a téma: hát milyenek az emberek? Ekkora a képmutatás, a vicsorgó érdekvédelem, áldozathibáztatás, műveletlenség, részvétlenség, gőg, önigazolás, hamisság? Ez egyre rosszabb szerintetek is, vagy csak én teltem el vele? Erősen hat rám, fenyegetésnek élem meg. Milyen nehéz folyton tisztán látni, álláspontomat újra meg újra definiálni, el nem tompulni. Olvasni, érteni, jelezni, hogy nem úgy van az, megtámadva és stigmatizálva lenni, mindig kisebbségben.

Tegnap a Holtodiglan mű filmet néztem meg a barátaimmal, sok szempontból virtuóz darab, és nincs valami jó véleménnyel a házasságról és benne a nőkről. Manipulatív, torz lényeknek láttatja őket. Kirajzolódnak ezek a vélemények máshol is, hogy túlzásba esett már a feminizmus, a bántalmazottak védelme, vissza lehet vele élni, és vissza is szoktak (és akkor a kukába az eredeti eredményekkel is, nem számítanak az igazi áldozatok sem, hiszen örökké gyanakszunk, hogy hamis a vád). Nagyon durván nőgyűlölő tartalmak jönnek szembe, amelyekből megtudjuk, hogy odahagytuk a lényegünket, a bájost, az önfeláldozót, valamint nem elég jó a testünk, nem főzünk jól, nem jó velünk a szex, rusnyák vagyunk, unalmasak, karrieristák, öregek, túlbecsüljük az értékünket, követelőzünk, teljesíthetetlen elvárásaink vannak, nem fogunk kelleni senkinek, mégis mit képzelünk. Nem engedik, hogy örüljünk, bízzunk, áradjunk. Engem, engem is! át tud itatni ez, elkeserít, lehúz, és ha egy kicsit nem vagyok tudatos, akkor személyemben is fenyegetve érzem magam. Szorongok, kétségbe vonom a méltóságom, saját logikám és eredményeim, hagyom, hogy mások definiáljanak, rosszat sejtek, párolog a hitem, és nincs kedvem emberekkel ismerkedni, beszélgetni, taksálgatva lenni. Nem hiszek a párkapcsolatban, nem hiszek a barátságban, a beszélgetésekben, a közösségben, félek az öregedéstől, és hogy macskáim között fogok meghalni. Védeném magam, jól vagyok én egyedül, hát nem? Kutyám van amúgy.

Aztán van egy-egy nap, pár óra ebben az én olyan szépen kialakított életemben, és hirtelen semmivé foszlik ez a fenyegetettségérzés. De hiszen én jól érzem magam! Nem számít, miket mondanak. Bírom és szeretem azt, ami kell. Nem bánthat senki. Én tettem azért, hogy nekem jó legyen. Nő az izomszázalékom, kimutatja a dizájnmérleg, és — lám, sose mértem felnőttként — nem százhetven centi vagyok, hanem százhetvenkettő, ami azt jelenti, mégsem hazudtam eddig. Megkönnyebbülök. A gyerekeim boldogan és jóllakottan játszanak, a tágas szoba legóval tele, huszonegy fok van, kedves kis pulóver a lányomon, a levegőben nincsen feszültség. Felveszem a bakancsomat, mert előtte felvettem a farmeremet, alá cicanadrágot; a zokni pont jó magas, nem szorít — öröm a ruha rajtam. Hosszút sétált a kutya, hagyhatom itthon, mosógépemnek kutya baja, kiteregettem, simán elrendeztem a három Mexx pulcsit, használtam mosózsákot is. Felmostam a konyhát, tiszták a konyharuhák, ami megégett, kidobtam. Többnapnyi kávékapszula van itthon. Nem tört le a körmöm, ellenben francia. Nem felejtettem ki táskámból a bankkártyát, csekket, papírzsepit, érvényes bérletet. Kesztyűm pontosan illeszkedik a kézfejem bütykeire és a fejlett kormánymarkolatra. Érzem a testem kipárolgásával keveredő dezodort, és azt is, hogy a hajam fényes. Jó étel íze a számban, élvezem a tekerést, aztán suhanok lefelé. Tele tudok lenni hittel, üres most az, ahol a szorongás lakozik. Hosszú kávé, szép este, értelmes beszélgetés vár rám, valakivel, aki ért. Tudom, látom a szeme tükrében, hogy szeret engem, jó neki velem. Nem bánja bőröm, korom, hibáim, előzményeim, nem bánja, miket írnak rólam, nem bánt. Van öröm. Van önfeledtség, méltóság, kölcsönösség. Mi a bánatról és igazságtalanságról is tudunk, ettől is mi vagyunk szebbek, mert tudni illik. Minket viszont mindaz nem érint, amíg megvan a talpalatnyi helyünk a mindenségben.

Valahol a távolban zúg, nyög, üvölt a világ. Itt csönd van, szépség. Közlekedem ezen az élhető részen, folyosóit szabadságnak hiszem. Engem, hiszen én képes és méltó vagyok erre az életre, hiszen én döntöttem, megszenvedtem, megérdemlem, ebből következik, hogy engem — most már — elkerül a kín, a nyomor, a képmutatás, a játszma. Én hibázhatok, nekem szabad azt is. Nekem tűsarkúm van, engem bébinek szólítanak, és ez itt és most nem egyenlőtlenség és nem szexizmus, vagyis hát, na, az, de nem olyan. Fogyasztó vagyok, egyes márkák szerelmese. Szeletelt sajtot veszek, Milánóba repülök, letudom az ökológiai felelősséget a biciklivel, méregdrága és dizájnos mosószerrel (milyen jó az illata is), amelyen kis falevélke van, és jól hangzó szlogen, meg az apró joghurtospoharak tucatjainak szelektív gyűjtésével. Jól élek, örülök neki, megúsztam, amit a többiek nem. Bargaining with patriarchy: létező stratégia. Fájt már eleget a világ, voltam aktív, civil, valóságos apostol, fáradt vagyok, mit fájjon örökké. Más most szenvedi, amit én nemrég, elfordul a fejem, nem bírom, nem kérem, én már megszenvedtem a magamét. Tudok valahol a gyerekmunkásokról, de én kínjaik eredményét élvezem. Tudok prostituáltakról, és tudok börtönszerű házasságokról, bőrbetegségekről, de mások gondja nem az enyém — ez számít igazán, az én szépséges életem.

102 thoughts on “hát mit érdekel engem

  1. Ebéd készítés közben átszaladt elmémen, hogy mennyire pocsék ötlet a mások rosszabb helyzetével csitítani háborgó lelkünket. Sehová sem vezet, és az ember élve elrohad. Miért ne kívánhatnám és szerezhetném meg a jobbat? Miért ne élhetnék a saját elveim szerint, amiket nem mások sóztak rám, én alakítottam ki ezeket, így jók nekem. Miért ne lehetnék égen járó vezető csillag, amikor sistereg bennem az életszenvedély és szinte ragyogok, amikor önmagam vagyok. Az emberek többsége eltévedt, miért tartanék velük a sötét bolyongásban? Voltam közöttük és fáj a tipródásuk. Elegem van a tömegből, a fuldoklásból, a kínlódásból. Nem ez a norma! Nem erre születtem! Megyek a saját nagy fejem után. 🙂 Húz a megfelelő irányba.
    Közösséget teremtek, magam köré gyűjtöm a bolygóimat, és élet lesz bennük. Csak hinnem kell, hogy elég erőm van.

  2. Szerintem is rosszabb a helyzet. De nem csak rosszabb, hanem valahogy zulottebb, sotetebb is. Ezt ugy mondom, hogy hazaterve szinte gyomorszajon vagott, de nem csak ez. Sok minden zulott le egy evtized alatt. Tenyleg figyelni kell, hogy ne huzzon le.

    • Nagyon-nagyon gáz a helyzet… Már egy jó ideje roppant lázadó hangulatban vagyok, és tele a tököm mindennel. Néha úgy érzem, öregségemre bánni fogom, hogy nem vándoroltam ki, de most annyira úgy érzem, hogy itt van dolgom, ahol vagyok.

      • Az azert valami. En egyelore nem erzem azt, hogy itt van dolgom es ebben oroszlan resze van a posztban targyalt jelensegnek is. Anelkul irom ezt, hogy haritanek. Kifejezetten lelomboz. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt fogok megoregedni, ha nagyon nem megy itt es igy, el fogok menni ujra.

        • Biztos, hogy elmegyek. Rendkívül izgalmas növénytársulások vannak Európában. Most kell megnézni ezeket, mielőtt eltűnnek a klímaváltozás hatására. Vannak önkéntes programok a természetvédelemben is. Aztán igyekszem odakint ragadni.

    • “zulottebb, sotetebb”

      Ezt olyan jól írod!
      Sokszor éreztem azt egy-egy helyzetről, vagy emberrel kapcsolatban, hogy “sötét”, és nem agyilag, hanem valahogy sötét…
      Olyan megmagyarázhatatlan, de érzem, és mindig igazam is volt.
      Ilyenkor mindig hányingerem lesz, szó szerint felfordul a gyomrom és émelygek.
      Nincs magyarázata, a megérzésben nem hiszek, se semmiben, ami nem ésszerű, és mégis…
      Tudom, hogy ha bármivel, vagy bárkivel előjön ez a “hányni fogok” érzés, akkor onnan le kell lépnem.

  3. A Varró Dani-dologból nem tudok magamhoz térni. Csak olvastam azt a sok keserű, fröcsögő, rosszmájú embert, és nem akarom elhinni, hogy tényleg ennyi hihetetlenül ostobák, vakok és rosszindulatúak? Nem tudnak olvasni, basszus? Értelmezni? És közben azt tűzik a zászlajukra, hogy ők csak a jó erkölcs nevében, meg a gyerMekeink érdekében-védelmében. (Én már régóta nem csodálkozom amúgy, hogy az Egri csillagok lett anno az ország kedvenc könyve. A szavazók kábé azt olvasták utoljára.)

    • Tényleg nem tudnak értően olvasni az emberek, és nem csak a fiatalok, az idősebbek sem. Árnyalt gondolkodásról meg még ennyire sem beszélhetünk, sokszor még kifejezetten értelmes emberek is sémákban gondolkodnak. Ijesztő.

      • Azon gondolkodtam el, mikor a tömeges megosztásokat láttam Varró Dani (és előtte Lackfi János) verse kapcsán, hogy óriási nagy bajok vannak itt a szövegértéssel; ha ennyi embernek van hiánya ezen a téren, akkor egyáltalán hogyan tudnak tájékozódni a világban? Ha ennyire nem tudnak mit kezdeni a kontextussal, ennyire nem tudnak egy egyszerű szöveget elemezni, akkor más szinten is igen könnyen meg lehet őket vezetni.

        • Jaj, de szívemből szóltál! Döbbenek folyamatosan. És írnám nekik, érvelnék ezerrel, de nem merem. Sokan vannak, és véres szájúak.

        • Igen. És amikor az egyik, közeli barátnőm állította, hogy nem jók ezek a versek, mert mi van, ha egy kisgyerek elolvassa, és belenyúl a konnektorba, mert ott van, hogy “jó játék”, akkor nem tudtam mit mondani hirtelen. Lehet, hogy az volt a baja, hogy ezek a versek nem olyanok, mint a “rendes” versek, amiket a tizenkilencedik, vagy maximum a huszadik században írtak, és magasztos témákról szólnak.

          • Buta erv az biztos. 3-4 eves gyerek aligha tudja elolvasni az idosebbek meg nem hulyek. Bar en 4 evesen orakra egyedul voltam hagyva es elmagyaraztak, hogy gyufahoz, gazhoz nem nyulhatok es azt is, hogy miert es megertettem, hogy az komoly dolog. Nem hiszem, hogy a nagy atlag alattam lenne felfogokepesseg teren…habar…

    • De miért nem tudják azt írni, hogy ez a gyerekvers _szerintük_ idétlenke és nem jön be? Amúgy valóban van egy rakat jobb melója is Varrónak (bár a laptopkábelen jót röhögtem:), de ezen így felháborodni, mint a kommentelők, atyaúrbuddha, nevetséges, ijesztő. Pláne kifejteni, hogy mert ő a gyereket arra biztatja, hogy agyonvágassa magát az árammal. Hát perszebazmeg, hogyne… Gonosz az egész világ, de majd te, a nyakelvágással-lincseléssel dobálózó, hatszázfelkiáltójeles, funkcionális analfabéta, magát nagyon nagy okosnak képzelő csimpánzprimitív kommentelő, megmondod a tutit… És bocsánat, ilyenkor nem überkedek, nem az a baj, hogy szar a helyesírása, vagy mittomán, hanem, hogy az ilyen(re alakult) ember egyszerűen gyűlöl gondolkodni, viszont rettentő rosszindulatú és ravaszkodni viszont szeret.

      • Én vállalom, hogy tudok szöveget értelmezni, elég jól olvasok és írok, de szerintem ez a vers idétlen és nem jön be. A kormány politikájától függetlenül 😀

        • Ez ennyi. Nem kötelező mindenre ujjongani, csak ezt a hisztérikus, lincselős, habzószájú idegbajos hangulatot nem csípem, hogy akkor végezzük ki, és micsoda cinikus rohadék, mert a hatéves sulis gyerekek is majd elrágják a vezetéket, mert olvasták a verset, könyörgöm, akasszuk fel! (Opcionálisan kilencven darab krva felkiáltójellel, gondolom megvannak a jellemző stílusjegyek.)

      • De nagyon igazad van 🙂 csak nekem soha nem sikerült így megfogalmazni, ennyire találóan. Pedig sokszor megkérdem a kamaszoktól, amikor valamire elsőre, zsigerből azt mondják: hülyeség – honnan tudod? miről is van szó? és többnyire nem értik! kilencven felkiáltójel 🙂 kérdem azt is: te is az agyatlan, megvezethető, szürke egyenmajmok közé akarsz tartozni? úgy tudnak nézni olyankor 🙂 de nem tudom, ezt értik-e 🙂

    • Én már kezdem szokni. Biztonsági őr apuka és takarítónő anyuka mondta már nekem, hogy kéne angolt tanítani. A szülőin is van néha egy-egy sofőr, eladó, informatikus szülő, aki szeretne beleszólni, hogy tanítsanak a tanítónők. Nem a foglalkozás miatt van bennem rossz érzés, hanem mert tudom, hogy könyvet évek óta nem vettek a kezükbe. Az Egri csillagok nekem is nagy gyomorszájas volt anno. Régebben a nem olvasó emberek nem nagyon ugattak, ha olyanról volt szó, amihez nem értenek. Most mindenki ért mindenhez, gyerekneveléshez és oktatáshoz meg aztán végképp.

      • Tök mindegy, mi a szakmája, a tolakodó namajdeénmegmondom mentalitás a gáz. Ha a szülő is angoltanár, akkor se jöjjön, mint egy tank, hogy ő majd jobban tudja, mit kell tenni.
        “Régebben a nem olvasó emberek nem nagyon ugattak, ha olyanról volt szó, amihez nem értenek. Most mindenki ért mindenhez, gyerekneveléshez és oktatáshoz meg aztán végképp.” – na állj. Nem az a baj, hogy a “plebs” “ugathat”, és nem csak az Übermensch áriázik a légüres térben. Hanem, hogy egyeseknek (funkcialfi üvöltvekommentelők) annyi embersége és esze nincs, hogy belássa, hogy mit tud és mit nem, mihez mennyi köze van, hogyan szóljon hozzá, ha egyáltalán hozzászól (eleve: nem kötelező mindehol osztani az igét) stb. Ehhez nem kell hat diploma, ehhez józan ész kell. Ugyanígy kurva jó lenne, ha “az olvasás”-hoz nem tapadna egy csomó kényszerképzet, és nem hallanék ilyet a(z amúgy vadul kinyilatkoztató) laikusoktól, hogy “dehát ezt én nem érthetem”. Mert de, értheted, viszont akkor már nem lehet akkora a szád, mint most.

    • Azt gondolom, a Varró Dani vers két dolognak esett áldozatul: egyrészt az emberek elbizonytalanodnak, ha a gyerek valamit másképpen tanul, mint ők (a történelem kivételével, mert abban mindenki kvázi egyet ért, hogy a történelem eseményeinek magyarázata politikai rendszertől függ). Emlékszem, engem mennyire bosszantott, hogy a fiam matektanára anno nem akarta elfogadni azt a bizonyítási eljárást, amit én mutattam meg a gyereknek (amit anno tanultam), és szerintem érthetőbben magyarázta el a dolgot, mint az új. Felháborodva nem voltam, csak máig nem értem, miért nem lehetett rugalmasan kezelni a dolgot, hiszen a levezetés jó, helyes, és ráadásul csak néhány pontban tért el a tankönyvben lévőtől.
      A másik dolog pedig az, hogy a tanév elejétől kezdve teli van az Arckönyv a valóban felháborító tankönyvtartalmakkal, és a választások miatt is csalódott, az újabb események miatt felháborodott emberek ezt a két verset is beleveszik a gyereknyomorító esetek közé. Egyszerűen mert új, mert más, mert elegük van mindenből.
      Akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél.

      Pedig ez a két vers szerintem nagyon rendben van, Azt sajnálom, hogy a vonatkozó feladatokat, amelyekkel fel kell dolgozni, nem láthatjuk, Valójában ezek mutatnák meg, milyen céllal kerültek a tankönyvbe a művek, és ezek alapján lehetne ítéletet mondani a könyv szerzői/szerkesztői felett.

      • “az újabb események miatt felháborodott emberek ezt a két verset is beleveszik a gyereknyomorító esetek közé.”
        Egy kedves, meglehetősen nemkormánybarát ismerősöm is beállt köpködni a verset. Aztán lassan csak kiderült, hogy meg sem gondolta, nem is próbálta értelmezni, egyszerűen zsigerből, mivel a hivatalos tankönyvben van, elutasítja. Tuti, hogy ha a kormány ítélné el a verset, ő lenne az első aki megvédené.

        • Egyetértek. Érdekes jelenség ez is. Nem azt nézzük mit mond, hanem ki mondja. Azért mert a kormány csinál valamit, még nem biztos, hogy egyből szar. Ugyanez pepitában is érvényes.
          Varró Dani itt a túlbuzgóságnak esett áldozatul.

      • A lányomék kilencedikben a Cossante a lehányt küszöbről című Varró Dani verset olvasgatták irodalom órán. 🙂
        Pedig nem volt ám a könyvben!
        Vajh mit szóltak volna ehhez a rettegő kritikusok?

        • 😀 😀 😀
          Elolvastam (Varró Dani eddig kimaradt az életemből), hát, nem tudom, talán… hánytak volna egyet 😛
          Fura vers, annyi szent, bizonyára jó sokat lehetett beszélni róla, boncolgatni :O

          De tudod mit? 1000* inkább ez, mint a Szózat és a Himnusz összehasonlító elemzése, amely az én korosztályomnak rendszeres irodalmi érettségi írásbeli tétele volt. Szerintem álmomból ébresztve megírnám, most, közel 40 évvel később is (mmit az akkori követelményeknek megfelelően).

          • Ó, ez jó, pont ez volt az egyik tétel 1990-ben, mikor én érettségiztem! Mindjárt nem is ezt választottam, hanem Nagy Lászlót, értékelték is, főleg, mert az egész évfolyamból egyedül én voltam, aki nem a könnyebb utat választotta.

            Hogy a Cossantét milyen szempontok alapján boncolgatták, azt nem tudom. 😀
            De azt igen, hogy kísérleti tankönyvek ide-oda, ők a gimiben irodalom órákon nem is igen veszik elő a könyvet, fénymásolt verseket, novellákat olvasnak, kreatív feladatokat kapnak.

  4. Nagyon telibe talált ez most nekem. Ez az elkeseredés, meg a rohadt szorongás, amit a világ okoz. Már el se bírom olvasni az (online) újságcikkeket, a facebook látványa kín, nem bírom látni, ahogy ölik egymást az emberek, panelek mentén, okoskodnak. A legrosszabb, hogy tudom, ez az értelmiségi réteg, a munkaképes, a tanult, mert a többieknek nem telik internetre. És mégis öröm nekik a háborgás, ahogy a nyálcsöppek a másik arcába csapnak jogos vinnyogásuk közben. Lehúz ez az egész. Inkább kikapcsolom, bezárom, elfordulok, ne is lássam. “Közlekedem ezen az élhető részen, folyosóit szabadságnak hiszem.” (jaj, de szép ez a mondat!). Pedig olyan jó nekem most, mégis szorongok más hülyeségén, és meginog a világba, értelembe vetett hitem. Más lassan csak ide járok szépeket hallgatni, hogy ne kelljen látnom a szürkeséget odakint.

    • “A legrosszabb, hogy tudom, ez az értelmiségi réteg, a munkaképes, a tanult, mert a többieknek nem telik internetre.”
      Szerintem akiknek telik rá, azok közül sem feltétlenül nagyon iskolázott mindenki. Vagy iskolázott, mégis funkcionális analfabéta.

    • “És mégis öröm nekik a háborgás, ahogy a nyálcsöppek a másik arcába csapnak jogos vinnyogásuk közben. Lehúz ez az egész. Inkább kikapcsolom, bezárom, elfordulok, ne is lássam.”

      Nagyon igaz.
      “Lehúz” ez a legpontosabb kifejezés.

    • Kommentre van, hogy elvből nem görgetek, mert kell a fenének a sok barom (és szinte egyforma!) szöveg, emberekkel dolgozok, plusz van a kétmillió kollégám, nem akarok kiégni.

  5. Engem is ugyanígy bánt, amit magam körül látok, de nem tudok úgy élni, hogy állandóan azon borongok, hogy jajj, minden milyen szörnyű, a kormányunk tagjai barmok, a nép tudatlan és intoleráns, Afrikában éheznek a gyerekrabszolgák, és különben is mindenki hülye, bunkó, nem tud olvasni.

    Ez tényleg szörnyű, de nem hagyhatom, hogy lehúzzon és tehetetlenné tegyen, mert magamért, a saját környezetemért nekem kell tennem, akkor is, ha az ég leszakad, és akkor is ha ennél tízszer nagyobb állatságokat írnak egyesek az internetre. Én most egy hurrikán vagyok hónapok óta, és bár soha nem hittem semmiben, sem a világban, sem ez emberekben, sem az értelemben, akkor is megyek előre és csinálom amit kell – lehet, hogy semmi értelme nem lesz, és lehet, hogy tényleg semmi nem menthet meg bennünket, de akkor is, ha másért nem, hát azért, mert most van erőm, most van bennem lendület és tűz, és ezt ki kell használni, amíg van és amíg visz. Mert ez most jó, látom, hogy jó, és öröm a tevékenység, öröm az, hogy adhatok, hogy van, aki elfogadja, használja és épül belőle a saját képére, és ha végül nem is lesz semmi eredménye, akkor is jó lesz rá visszagondolni sötétebb napokon, ezt tapasztalatból tudom.

  6. “Tölgylevél tutajra ültem és a patak visz valahová. Néma kérdésemet értik a fák. Egymás után mondja az éger, a fűz és a nyár, látni fogod az óceánt.”
    Inkább a természetben kódorgok. A legutóbbi túra során teljes volt az örömöm, minden stimmelt és vigyorogva nyújtózkodtam a fák alatt. Jó kiegyenesíteni a gerincet és belemosolyogni a világba.
    Futni kell az acsargók elől, döbbenetes a rosszindulatuk. A szobámban a könyveim közt ülök, a védőbástyáim, míg a hálón cikkeimhez keresek információkat. Egyre ritkábban olvasok híreket(?), mert rendkívül nyomasztóak. Volt egy, ami annyira felkavart, hogy szóltam az agyamnak, na ezt gyorsan felejtsük el! El is felejtettem. Szerencsére.

  7. Megyek a 30ezres (40, 50) csizmámban az iskola folyosóján, fejem lehajtva, nézem a lábbeliket, sáros, széttaposott, lyukas… De jó nekem! Ki vagyok én, hogy jó nekem? Velük dolgozom, értük vagyok ott.
    Olvasom a Varró Dani-fröcsögéseket, félek, eddig ilyesmiket is tanítottam, most akkor engem máglyára? Én Kiss Tibit is tanítom. Meg Kölcseyt is. Mi lesz velem?
    Viszem őket színházba is. De az 500 Ft-os jegyet le kell alkudnom 300-ra, mert úgyis én fizetem a nagyját. De jó nekem! Tényleg, mert megtehetem.
    Nem is annyira a távolban zúg az a világ. Itt van bizony.

    • Félve teszem hozzá, hogy a sáros, széttaposott, lyukas lábbelisek általam tanított nagy része energiaitalra és cigarettára és mobilra szégyenletes összegeket költ. Ne vonjatok kínpadra, tapasztalati tények vannak a tarsolyomban.

        • A saros cipon lehet segiteni, viszont sokaknak tenyleg azert lyukas mert nem futtya masra es nem azert mert mobilra kolti. A kiscsakok meg vegkepp nem tehetnek arrol, hogy a tokfej szuleik elbagozzak a lovet. Viszont amiatt ne marjon a buntudat, mert neked van draga csimmad, az nem segit. 🙂

          • Naná, hogy ez nem segít. Nem is ezt akartam. Csak valami olyasmit, hogy élhetek én a komfortzónámban, attól még… Nap mint nap szembesülni kell. Nem lehet nem szembesülni. És a szülőkkel semmi dolgom, az van, amit 45 percben leteszek. A drága csizmámban 🙂

            • Bocs, a felso sorokat Anna kommentjere valaszoltam. Nekem is van draga csizmam ketto is, de a nagyon csini szoritja a ballabamat. Annyira duhito. Sajnalom azokat akiknek normalis etelre sem jut (mondjuk en adok ha van) de attol meg imadom azt a nehany klassz cuccot amit megengedhetek magamnak. Es ez maradjon is igy! 🙂

            • Nekem az ad önfelmentést, hogy B@ssza meg, nem én tüntetek el milllliárdokat hipszihopszi és nem engem tiltottak ki az USA-ból. ÉÉÉn szégyelljem a drága csizmámat? Mert nem ittam el az árát és nem is loptam? Nem vagyok hajlandó szégyellni. Szégyenkezzen az, aki miatt gyerekek éheznek ebben az országban, amikor ő aránytalan luxusban él és tehetne ellene.

            • Na, beisbaszna, ha mar egy draga csizmat is szegyellnunk kellene. Otszor annyit kene keresnie mindenkinek, hogy olyan csizmat vegyunk amilyet csak szeretnenk es annyiszor amennyiszer csak szeretnenk. Allasinterjun voltam a minap es a szolgaltatast pont olyan csillagaszati aron nyujtjak mint Londonban, Parizsban, csakhogy arrafele kb tizszer ennyit fizetnek ezert a beosztottnak. Amikor kimondtak az osszeget azt hittem az EN eszem ment el, mert az hogy lehet basszus, lehet ilyet? Aaaa…rezsicsokkentes, rohognom kell, de ez nem parodia sajnos hanem a szaros valosag.

      • “Félve teszem hozzá…. tapasztalati tények vannak a tarsolyomban.”
        Maximálisan egyetértek veled,sajnos én is tapasztalatból mondhatom.

        • Anna, és amikor a takony képviselőnk elmegy az árvízkárosultakhoz 800ezres öltönyben és milliós órában, és fotózkodik???
          Tényleg nem a csizmámat akartam, csak az ordító különbséget.. És hogy muszáj ezt kezelni a magunk szintjén.

          • Adszongya nekem a cigánylány (akinek apja, anyja, tesója börtönben), hogy “tanárnő, szeretjük magát, mert maga is szeret minket”. Ilyenkor nem mindegy, mit tanítok?

            • 🙂 Ezt olyan jó hallani! És így igaz, ha ezt váltod ki belőlük, tökmindegy, mit tanítasz, mert úgysem azt fogja megjegyezni, hogy mikor alapították Alexandriát, hanem az emberségedet.

            • Semmi különöset nem tanítok amúgy. Mesélek. Néha Benedek Eleket, néha Adyt, néha egy újságcikket, néha Varró Danit. Tátott szájjal hallgatják. Nekik soha senki nem mesélt.
              Néha meg sminkelési, gyereknevelési tanácsokat adok.
              Néha meg a női egyenjogúságról beszélek. Ha fiúk is vannak, akkor hevesen tiltakoznak, mármint a fiúk. Érettségizőkkel le is íratom. Tanulságos.

          • Jól csinálod. De én már ilyet nem mondok. Sok diákomnak az iskola az egyetlen hely, ahol lehet 16 éves, nem kell neki felnőttként helyt állni, kistesót nevelni, részeg apát tolerálni, menekülni a méltatlan szexbe. Nem tanul, semmi értelme, hogy bejár, de legalább 16 évesekkel van, lehet hülye, és ha nem zavarja az órát, akkor még foglalkoznak is vele. De ezt neked nyilván nem kell bemutatni.

  8. Szerintem semmivel sem lett több buta, korlátolt, sötét ember. Csak előmásztak. Régebben nem volt divat nyilvánosan gyűlölködni, csak a négy fal között, egymásnak. Akkor is csinálták ezt, csak kocsmák pultjainál, focimeccsek előtt-után, családi ebédeken. Amiért most láthatóbbak, hogy egymást erősítve ellepték az internetet. Korábban nicknevek mögé bújva próbálkoztak a mindenféle fórumokon, ahol nem volt gond a trollkodás (nézzetek csak meg valamilyen politikai témájú blogot, ahol alig van moderáció, ott lesznek ők egytől-egyig). Annyi történt, hogy kiszélesedett a vélemény-nyilvánítás lehetősége a facebookkal, ahol már a saját nevük alatt, a saját – hasonló színvonalon gondolkodó – ismerőseik körében trollkodhatnak. És mivel ilyen jól meg tudják erősíteni egymást – és kezdték a chemtraillel, meg a rengeteg áltudományos hülyeséggel a B17-től a hun-magyar elméletig – most már kezdenek egyre több mindenre fújni. Nézzétek meg egy-egy ilyen típusú ember üzenőfalát: tele lesz buta idézetekkel, áltudományos hoaxokkal, igénytelen, csak megosztás-vadász képekkel. Nincsenek többen, nem lehetnek többen, már így is túl sokan vannak.
    Többen majd csak lesznek: ha a hoffmani oktatás kitermeli az újabb, olvasni-érteni képtelen generációt.

  9. Amióta van net és az ember olykor-olykor fórumozik, meg más felületeken idegenekkel próbál beszélgetni, azóta szerintem nem lehet elégszer megdöbbenni, milyen elképesztő bajok vannak a kommunikációval, szövegértéssel…És ha már THM, ezekután tényleg nem csoda, ha ennyien bebukják azt a bizonyos apróbetűt. Elkeserítő.
    De akkor mi marad? Szabolcska Mihály?

    (ehhez a kommenthez felvettem a Mango pulcsimat, magasnyakú, méregdrága, igaz, egy barátnőmtől kaptam, mert elnézte a méretet, mikor megvette vagy kihízta, nem emlékszem és Happy Box-os bögréből iszom a tejet. Az valaha nagy sláger volt. Büszke is voltam rá, hogy nekem is van.)

      • Azert azt tegyuk hozza, hogy a banki szerzodesek szovege olyan kacifantos nyelvezeten irodik, hogy meg az sem erti aki doktoralt ezekbol. hat akkor a por nep? Es amugy sem csak az aprobetuvel van gond eteren es attol, hogy valaki mondjuk fogyatekos meg nem kell atverni, visszaelni a helyzettel. Ez most kigyutt belolem a THM kapcsan, csakhogy arnyaljam azert a kepet.

  10. Ez a Varró Dani-dolog kitűnő példája a “kössünk bele az élő fába is” szemléletnek.
    Buzog az ellenkezési mánia, “De ez nem helyes, mert…” blablabla…, kilométernyi hülye komment mindenhol.
    Annyira marhára unalmas, volt idő, mikor idegesített a fröcsögés, meg siránkozás, most már csak unom, de nagyon.
    Úgy fáraszt, ha hosszan hallok ilyet, hogy elálmosodom és megfájdul a fejem.
    Védekező reakció, azt hiszem.

  11. Van egy babám, férjem,szép és berendezett lakásom, stilusom, egy pár drága dolgom. Barátaim, műveltségem. Jól állnak a szép ruhák, eldönthetem, hogy hordok-e tűsarkút vagy sem.
    Egy pár dolgon még változtatni kellene, de alapból ez most jó igy….
    A múlt remélem feldolgozva, a jövő még messze van, és egyelőre a lényeg, hogy jé, mit csinált ma a baba…..Környezetvédelem letudva a napi sétálással, ( autóval csak ha nagyon muszáj), egy pár üres sörösdoboz szelektiv gyűjtésével. És az, hogy a világban mi történik….tudok róla, arról is, mi van Magyarországon, arról is mi van itt Romániában, ( lehet egyszer nagyon fogom bánni, hogy nem mentem ki valahova) de mit tehetek? Biztosan sok kis apróságot lehetne tenni, de most annyira de annyira nincs energiám más emberre….Végre csak Magunkra. És ez is felszabaditó néha…
    “Valahol a távolban zúg, nyög, üvölt a világ. Itt csönd van, szépség. Közlekedem ezen az élhető részen, folyosóit szabadságnak hiszem”

  12. Ugye, könyörgök, ugye értitek ezt a bejegyzést? Trükkös, de leleplezi magát több ponton. Igen, belefáradtunk a missziókba. Igen, szeretem magam jól érezni. Igen, a szerelem sziget tud lenni. De azt ugye tudjátok, hogy se ezen a blogon, se az életemben nem gondolkodhatom így, egyszerűen nem jön ki az anyagból ez a szabásminta? És hogy nem adok felmentést senkinek, aki elvan, leszarja, elkerüli, megússza, nem tesz semmit, élvezi mások kínjának az ő életében megnyilvánuló hasznát, és a saját érdemének gondolja, hogy neki jó — magát különleges hópihének hiszi? Se nektek, se a szövegbeli énnek, se magamnak nem adok felmentést, ez itten keserű szembenézés az öncsalással, és annak a folyamatnak a bemutatása, ahogy az ember elkérgesedik, visszavonul.

    • Nekem az jött le, hogy igen mindezzel tisztában kell lenni, és meg kell próbálni tenni ellene, ugyanakkor nem hagyhatjuk, hogy a világ problémái lehúzzanak és lebénítsanak és közben ne tudjuk jól érezni magunkat alkalomadtán.

    • Úgy tűnik, fejlődőképes vagyok, mert ezúttal értettem már elsőre. Tegnap egész nap azon gondolkodtam, legyek-e forradalmár?! Arra jutottam, hogy a 2. szintig mindenképpen próbálom felhozni magam és maradni ott. Nyilván nem minden témában tudom megtenni ezt, de van néhány, ami szívügyem.

      Mostanában rászoktam, hogy (leginkább) a cinken, 444-en, indexen beleolvasok a kommentekbe is, és borzalmas a fröcsögés, gyűlölet, ami árad belőlük. Ma reggel Orbán Viktor fb-oldalán olvastam, hogy eresztenének rá és a családjára is sortüzet. Máshol. másnak címezve, hogy “ollóval vájnám ki a szemedet”. Akármi is van, eddig süllyedni nem szabadna.
      Rettenetes, megvisel. Mintha a két véglet lenne: akik távol tartják maguktól teljesen az egészet, és azok, akik dühöngőnek használják a témákat, válogatás nélkül. Sokszor érzem úgy, hogy maga a téma nem is fontos nekik, csak a gyűlölet maga, ami élteti őket.

  13. “Mi a bánatról és igazságtalanságról is tudunk, ettől is mi vagyunk szebbek, mert tudni illik. Minket viszont mindaz nem érint…”
    “Közlekedem ezen az élhető részen, folyosóit szabadságnak hiszem.”
    “Engem, hiszen én képes és méltó vagyok erre az életre, hiszen én döntöttem, megszenvedtem, megérdemlem, ebből következik, hogy engem — most már — elkerül a kín, a nyomor, a képmutatás, a játszma.”
    “…engem bébinek szólítanak, és ez itt és most nem egyenlőtlenség és nem szexizmus, vagyis hát, na, az, de nem olyan.”
    “letudom az ökológiai felelősséget a biciklivel, méregdrága és dizájnos mosószerrel (milyen jó az illata is), amelyen kis falevélke van, és jól hangzó szlogen, meg az apró joghurtospoharak tucatjainak szelektív gyűjtésével.”
    “…megúsztam, amit a többiek nem.”
    “Tudok valahol a gyerekmunkásokról, de én kínjaik eredményét élvezem.”
    “önkritika”

    • “Azt írtam a minap: ha kiáltó az igazságtalanság, ha borzasztó ez a világ, akkor tulajdonképpen egyetlen morális lehetőségünk a forradalmárlét.

      Nem pedig az, amit sokan mondanak, hogy én inkább a magam dolgaival foglalkozom, mert úgysincs értelme, ha ennyire elkeserítő a helyzet.”

        • Ezt én se nagyon tudom… Elmegyek majd tüntetésre a netadó ellen, mert az legalább nálunk is lesz, és a mindennapokban is képviselem a véleményem, a világlátásom, aminek az alapja a józan ész, az emberség és a tolerancia és ezt igyekszem közvetíteni a tanítványaim felé is. Igen, beszélek nekik a nemek közti egyenlőség fontosságáról, arról, hogy fogadjuk el, aki meleg, fekete bőrű, cigány vagy akármi, sok szó esik a környezetvédelemről – de ezen túl mit tehetek? Aláírom az Avaaz petíciókat, tájékozódom, próbálok nem venni olyan cuccokat, amiken nem dolgoztak gyerekmunkások, de közben melóba kell járni, élni kell, és nem bírom megfizetni a Fair Trade termékeket…

        • Kicsit tudsz, csak kevesek olyan szerencsések, hogy nagy világváltásokban vehessenek részt. A kicsi is nagy dolog, vagy azzá nőheti ki magát. Ne dobd el a csikket, szedd össze a szemetet, és dobd a kukába. Mosolyogj a szomszédra. Segíts az idős néninek, aki csúszkál lefelé a lejtőn. Szólj rá a tizenévesre, ha bunkózik (egy határozott, női hang csodákra képes, végül, mindenkinek van/volt anyja). Vedd észre, ha a pénztáros a Tescoban fáradt vagy szomorú. Kérdezd meg, hogy rossz napja volt-e. Vigyél kaját a hajléktalan kutyának. Dicsérd meg az undok recepciós frizuráját az önkormányzatnál. Mindig legyen esti mese, könyvből a gyereknek. Beszélgess végig éjszakákat a tizenéves kölköd tizenéves, szülőhiányos haverjaival. Fogadd el, hogy senki sem jókedvéből hülye, de attól neked még nem kell vegyülnöd. Az idióták csak magukra vonatkoznak, nem rád. Mindig képviseld azt, ami vagy, amit gondolsz, az elveidet. Ha valaki összehúza a szemöldökét, hadd húzza, nem a te dolgod, dolgozza fel ő. Szedd össze a kutyád után a végterméket, és udvarias mosollyal nyújts át egy zacskót annak, aki nem teszi. Nem leszel nagy forradalmár, csak egészen picike. De mindig lesz egy-két ember, aki figyel és követ. És nekik is lesz néhány ismerősük, akik figyelnek, és csinálják. Kis, csendes forradalom, alulról. Nem fognak pólóra nyomtatni, mint Che Guevarát. De megteszed a magadét, és nyugodtan húzhatod fel a harmincezres (negyven, ötven) csizmát. Az igazi változások alulról indulnak, veled, velem, a harmadikkal. Szerintem. Persze, ezt lehet vitatni. 🙂

      • Most fújtam egy nagyot. Örülök, hogy ezt hozzáfűzted, mert bevallom, kétkedve olvastam a bejegyzést, és csodálkoztam a kommenteken. Hogy senki nem kérdezi meg: MI VAN ?

  14. Napok óta rémület él bennem. Egyenlőre jól leplezem, de sajnos visszaköltözött a jól ismert gyomorgörcsöm, tudjátok: az az alattomos Aki Mindig Ott Van.
    Rémület, hogy senki nem csap az asztalra. Rémület, hogy egy elkezdi az értetlenkedést egy verssel kapcsolatban és a többi meg sem nézi, csak fújja-fújja mások véleményét. Mert már egyéni vélemény sincs – hát nem rémület? Rémület, hogy a magán orvos időpontkérésnél már előre sürgetnek, hogy pontosan érkezzek, mert majd zár a rendelő: mi vaaaan?
    Érzem, tudom, látom: ez így nem jó, nem helyes. Közben ömlik ránk a fogyassz, vegyél, vigyél.
    Tegnap összekészítettem 3 zsák ruhát, mert már nem kell a gyerekeknek. Meg a megunt játékokat is kiselejteztem – küldöm vidékre ahol örülnek neki, mert nincs.
    Ma bútort veszek (mert kinőtte az ágyat), a másikat holnap elviszik – másoknak.
    Fáj a gyomrom.

  15. Az “elegem van” vagy nem “bírom tovább” időszakaimban gyakran gondolom én is azt, hogy ez egyre rosszabb, de aztán arra is gondolok, hogy én látok másképp egyre többet, egyre több mindent. Ha egyszer felismerem az igazságtalanságot a megszokásban, utána egyre inkább meglátom máshol, a részletekben is. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy inkább az “elegem van” érzés, de legalább látok. Meg különben is, amíg nem láttam, addig is elegem volt, csak nem igazán tudtam miért – így változtatni is nehéz. Ez olyan nekem mint a kék-piros pirula és a döntés.

  16. Visszajelzés: “tényleg abszolút nem vonz a saját nemetek?” | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s