azt mondják rólam

Ülök a csopaki strandon a platán alatt, lángosszag és kereskedelmi rádió, és hallom a takarószomszédot, ahogy valakiről lelkendezik:

Jaj, hát egy TÜNDÉR az a nő, fantasztikusan aranyos!

A másik középkorú nő lelkesen helyesel.

Vajon milyen lehet az a valaki, akiért így odavan két másik nő?

Jópofa, csupa élet?

Vagy elintézte nekik a rokkantnyugdíjat? Egy csendes, mosolygós teremtés, aki mindenkinek segít, aki egyedül tolta végig élete kemény helyzeteit, és nem és nem törte meg semmi, és még mindig mosolyog?

Vagy fáradhatatlan szervezője a falunapoknak, aki házi készítésű lekvárjait ajánlja fel tombolanyereményként?

Valaki, aki nem hagyta ott a leépült alkoholista férjét, és hegyoldalbéli pitypang-, hárs- meg csalánszedéssel egészíti ki a szerény jövedelmét?

Koránkelő? Van szerelme? Reggel fut a dombokon? Életvidám, annak ellenére, hogy…?

Igazságtalan vagyok én, hogy rögtön valami mosolygósnak megmaradt áldozatot képzelek, aki vagy szerepet játszik, vagy őszintén azonosult az önsorsrontással? Aki nem lázad, nem tiltakozik?

Mindenesetre semmiképpen nem ÖNZŐ. Azt nem szeretik a takarószomszédok. S az asszertivitás is annak számít. Ha nem vagy balek. Ha nemet mondasz. Ha a magad öröme a szempont. Ha jobb neked elrejtőzni, mint a közösség kollektív ítélete alatt létezni.

A közösség meg annyira pontosan tudja, hogy neki hogyan lenne jó. Hogy hogyan érdeke neki az egyén, és mit kell lenyesegetni róla. Hogy hogyan őrizhető meg a status quo. És teljesen ártalmatlan különbözőségeket is borzadva figyel, veszélyesnek ítél, megszól, kipécéz, taglal. “Én nem tudom, de nekem ez olyan furcsa.”

Én tudom, hogy rólam nem mondanak ilyeneket. Jól is érzem magam. S amit mondanak, jobb, ha nem hallom. Jobb nekem a némaság.

Nem szeretném-e mégis, ha ilyen szépeket mondanának rólam is? Milyen volna az nekem? Milyen volna látszatnak és milyen életnek? Mekkora szopás már olyannak lenni, hogy középkorú nők vigyázó szeme megsimogasson, ha rajtam pihen meg? Gondolom, legelsősorban is el kellett volna szegényednem és rémült tisztelettel engedni a rokonság anyagi követeléseinek. Keserves, háromműszakos darabbér, szerény életvitel, nem ám alkotó élet. Semmi tudatosság, és kevés öröm, ami mégis, az a só-liszt gyurma vonalon. Napról napra élés, bűnhődés. (Miért gondolom ezt róluk?)

Egy merő provokáció az, ahogy nekem élnem jó. Vagy épp az, ahogy bírok, mert másképp lehetetlen. A céljaim és a kényszereim is. Soha nem fognak megérteni akarni ők, az Ítélők.

Hátha vannak árnyaltabbak is. Nekik belefér-e mondjuk, hogy nem főzök naponta? A gyerekek háromnapos kölcsönadása? Mozi? Koktél? Spanyol nyaralás? Szerelem? Lázas kampányírás?

Mit mondhatnának tényszerűen azok, akik mégis…?

Két kicsivel maradt egyedül, és mégis megállja a helyét!

Nem panaszkodik!

Naponta írja a blogját!

A ház újra megtelt élettel!

Én megértem, hogy…

Nagyjából ennyi. Mégsem nem mondja senki sem. Egy éve vettem észre, hogy gyanús vagyok, nagy a némaság, éli mindenki az életét (és én sem figyelek eléggé a Nagy Négyen kívüli régi ismerősökre). Sőt, olykor rádöbbenek, hogy másoknak, teljes családban élőknek, tragédiakímélteknek nehezebb, mint nekem. Kevesebb a hit, a pénz, az öröm. Vagy tán mást akarnak, ki tudja.

Jól vagyok amúgy, amennyire jól lehetek. Csak néha visszajut ez-az, olyankor megdöbbenek. Nem mondhatom, hogy nem érdekel, igenis, érdekel, igenis, szeretném, ha szeretnének, vagy legalábbis nem bántanának.

A holnapi bejegyzésben a szexről lesz szó. Arról, amikor a monogám és tartós kapcsolatban van szex, de nem elég jó, ennek okai és válfajai.

68 thoughts on “azt mondják rólam

  1. “Words have the power the destroy and heal. When words are both true and kind, they have the power to change our world.” Karmapa Trinley Thaye Dorje

    A meggyògyùlt lèlek pedig màr nem bànt màst, tündkènt èlni, tündèrnek làtjàtok az egèsz vilàgot…

  2. Olyan nagyon elegem van a megmondasbol es a megmondokbol. Hogy ha kicsit is jol erzem magam es elengedem magam es kivillan a vallam vagy “felharsan barbar rivallasom”, rogton ott terem egyikuk es visszaigazitja a pantot, megrovon nez es lepisszeg… engem meg elont a buntudat. A semmiert. Multkor a padon jol megmondtam ezzel kapcsolatban ket megmondonak :-D. Azota is ott ulnek dermedten. Nem fogjuk egyutt tolni a kistalicskat 😀

  3. Épp a tegnap gondoltam el, hogy mekkora nagy vállalás lehet két kisgyerek mellett naponta bejegyzést írni! Tudom, ezzel nem a lényeghez szólok hozzá, de mindennapos frusztráció, hogy a teljesen szokványos, aprócska céljaimat is csak ritkán sikerül keresztülvinnem.

  4. elképzeltem a két nő áradozását… a képzeletemben úgy érzem, hogy lesajnálás és irigység van bennük és talán még ők sem tudják. lesajnálás, mert valami ellenére, dacára az a tündér tele van élettel, vagy még élettel teli, talán még fiatal. irigység, mert ők már nem.
    de ez csak az én vízióm

    nem esik jól, amikor megdicsérik! (ez olyan mint a buksisimi, nem az elimerés kategória) az erőfeszítésem, hogy egyedül, három gyerekkel. én tudom. nem arra vágyom, hogy dicsérjék a küszködésem, hanem arra, hogy könnyebb legyen már végre

    • Azért ez tényleg kissé negatív vízió. Jó, az biztos, hogy tündérnek nagyjából csak önzetlen embereket neveznek úgy 10 éves kortól felfelé, de a vízió többi része már miért lenne úgy?
      Izé, jól sejtem, hogy a keserűség személyes tapasztalatból van?
      Dicsérés: nem egészen értem. Szóval hogy a nem valódi elismerést, hanem az ilyen kissé sajnálkozó mondatokkal van bajod?
      Nekem a tiedhez hasonló sztorikról nem a sajnálkozás jut elsősorban eszembe, hanem inkább mérges leszek. Miért KELL ilyeneknek lenniük? Ne haragudj, biztos tudhatnám a történeted, de nem tudom, hol a három gyerek apja? Hol van a családod, hol a barátok? Miért nincs segítség? Fene ebbe a csodálatos életbe, meg a csodálatos társadalomba. És a tehetetlenség is (persze emiatt is dühös vagyok). Tudnék segíteni? Hogyan? Persze nagyon ritka kivétellel nem tudok.

      • Nekem az ilyen aranyos-tündibündis véleményektől azért lesz rossz szájízem, mert olyan jutalomfalat-buksisimi hangulatúak.
        Édi vagy, cuki vagy, pedálozol, méghozzá pont úgy, ahogy a nénik elképzelik, nem bosszantasz, jóbaba vagy, nem ordítasz, na akkor megdicsérünk és szeretünk. De ha nem vagy olyan, mint ha mi rajzoltunk volna, akkor már mindjárt utálunk… Szóval ezek ilyen kétélű dicséretek, amiknek sokan nem örülnek (örülünk) őszintén, mert benne van ez az autoriter buksisimizés, és az, hogy most kiérdemelted, de ha holnap nem vagy ilyen kis ügyibügyi, akkor kikapsz.

        • Nemtom, en mult heten talalkoztam egy gyonyoru fiatal lannyal, meg a lelegzetem is elallt, mert nem csak szep de bajos es cserfes is volt es elbuvolt es en is a tunder kifejezest hasznaltam amikor leirtam egy baratnomnek ot. En ezt nem jutalaomfalatnak szanom, hanem komoly elismeres egy ragyogo, sugarzo egyeniseg fele, aki nyilvan no. Mondjuk en allatokra is hasznalom ezt, ha nagyon levesznek a labamrol. (kutya, macska, delfin, elefant baby stb)

          • Ez más. Az, amikor tündérszerű, Ileana-szerű (by Eminescu) valaki, az nem ez a lesajnáló kategória. Hosszútávon az is tud értetlenséget és félreértéseket szülni (a tündéri, lebbenő csaj is ember ám…), de ez mégis más, mint a csipkedős nénik alédozása azon, hogy pont úgy vagyok édesaranyos, önfeláldozó, problémamentes igazinő, ahogy ők elképzelik az ők értékrendjükkel (mer az is van nekik).

          • Én utoljára a lányom óvónőjére mondtam, mert olyan elképesztő kedves és szeretetteli volt, hogy más nem is jutott eszembe. Fiatal, babát vár, ragyog.

        • calealenta jobban megfogalmaztad, mint én tudtam.
          a bejegyzést olvasva nekem nem a valódi elismerés, dicséret jutott eszembe, hanem ez a másik.
          az igazi barátaimról vagy olyan ismerősről akit jobban ismerek sosem jutna eszembe, hogy ő egy “tündér”. ha látom az egész embert a gyengeségeivel, erősségeivel együtt, és így elfogadom, akkor abba már nem fér bele se az ítélkezés se a… rajongás? keresem rá a szót

          konkrét helyzetekre, pillanatokra, eseményekre, hangulatokra inkább, őszintébbnek érzem ezt a tündérséget

          • Beleférni beleférhet a rajongás, de akkor az is őszinte. Akkor nem alédozok a beszélgetőpartnereimnek, hogy micsoda csudiaranypofa az illető, hanem egyfajta modellnek tekintem, hogy “na tessék, ilyen egy ember!”. Akinek ilyen mintafigurája van, az nem bezzegel vele.

        • Na igen, azért is írtam, hogy tuti, hogy a tündér az nagyon sokat ad magából, önzetlenül, vagy legalábbis látszólag önzetlenül. Ezért hívják tündérnek, és persze, hogy buksisimi.

          • Nem, nem feltétlenül buksisimi, legalábbis soha nem jutott ez eszembe a három tündér barátnőmmel kapcsolatban, egyszerűen csak elfogadtam őket ebben a minőségükben.

        • A jógyerek-e-kérdésre szoktam mondani: igen, jó, ha valami baja van mindig sír.

          A tündérről is azt gondolom, hogy másik szereposztásban eseténként ő az ügyeletes boszorka.

          És hát melyikünk ne vágyna valódi, lényünket igenlő megerősítésre. Csak az elismerés ne járna oly sokszor kéz a kézben az ítélettel. Mert ha azt mondom, hogy X tündér, az jó. Hcsak nem aqzt akarom mondani vele, hogy Y meg pont nem.

  5. a boldogság / boldogulás ára?
    most hogy belegondolok nem ismerek nőt aki sikeres és népszerű is egyszerre.
    én sem számítok jobbra, haters gona hate.

  6. Szerintem van olyan, hogy valakit tényleg kedvelnek más nők, és nincs semmi hátsó szándék, és nem a felsorolt okokból kedvelik, hanem mert csak.
    Én is szoktam úgy beszélni másokról, hogy “az egy tündér” vagy “jó fej” vagy “nagyon bírom őt”. Általában azért, mert az illető tényleg jó fej és tényleg nagyon bírom.

    És olyat is ismerek, aki sikeres és népszerű is. És vicces, de magamról is hallottam már vissza, hogy mennyire jó fej vagyok meg szeretik a társaságomat, pedig engem általában (!) utálni szoktak mások, és az az általános retorika a szülővárosomban, hogy távol kell tartani tőlem a férjeket. 😀 Ami egy vicc, de ennek ellenére mégis van, aki őszintén kedvel. És van, aki őszintén kedvelek.

    Szóval, ha velem van így, akkor gondolom, mással is.

  7. Hogy elkapjam a lényeget: nyugi, sosem fogom azt mondani, hogy egy tündér vagy. Igaz, másról sem.
    Olvasmányélmény:
    “- Matula bácsi egy angyal!
    – Lehet, de az igazi angyalok visítva elszaladnának, ha megjelenne közöttük a pipájával meg az egyhetes szakállával.”
    Pontatlanságért elnézést.

  8. “mosolygósnak megmaradt áldozat” Igen, a nyomorúság látványa sokakat megnyugvással tölt el saját magukkal kapcsolatban, könnyű őket szeretni és méltatni. Az erős, sikereset már nem, mert felébred az irigység, a “mi miért nem”, “hiszen őt a szülei támogatták”, “úgy könnyű”. Most egyetlen ember jut eszembe, aki nem áldozat, hanem – kívülről úgy tűnik – kerek egész, vonzza az embereket és a saját közösségének a lelke. Az áldozatokat sajnálom, az önjelölt mártírokat nem tudom sajnálni sem.

  9. A tegnap kerültem olyan helyzetbe, amikor ismét a saját szélmalomharcomat vívtam, mert olyansmit akartak lenyesegetni rólam, ami egyszerűen odatartozik.

    Ezekben a harcokban valahogy mindig én veszítek, és ezt rendszerint kiábrándultság is követi.

    Van azonban egy pont, amikor már fölösleges védekezni, és a saját szavaimat és gondolataimat se adom olyannak aki erre méltatlan….

  10. Sok okból lehet valaki népszerű, de az is számít,hogy ki szemében.
    Voltam főnök és beosztott szerepben is. Beosztott többet .
    A sikeres ,kedvelt főnöknőimet általában nem szívleltem.Nem tudtam,hogy mit esznek rajtuk. Az egyik nagyon gáz első találkozáskor angyalnak tűnő mézesmosolyú főnöknő még szerelmeslevelet is kapott az egyik rajongó csajtól.
    A nem annyira népszerű , képmutatásmentes főnökökket jobban kedveltem.

    Vannak őszinte emberek akik nyitottak,tudnak jól kommunikálni,jólelkűek de nagyvonalúak, nem túl érzékenyek ,nem ragaszkodnak tulsagosan az elvekhez-ezek sokszor a közösség kedveltjei.

    A szorongó, félszegebb embertípus lehet jólelkű is,meg együttérző meg empatikus mégsem sikere,mert nem veszik észre.

    Nem beszélve azokról akik direkt igazságokkal hozakodnak elő amelyek megtörik az általánosan alkalmazott képmutatást,és kellemetlenkednek olyasmivel,hogy elmondják a nem illő életvitelüket,akik nem hizelegnek,nem diplomatikusak mert többre tartják az értelmes gondolkodást a hazugságoknál.Na az ilyenek nem népszerüek.Legalábbis széles körökben.
    De van valami bennük mégis…

    Ott van a vájf féle népszerűség.Az menő manapság.Jól kinézni,szép lakás,trendi életmód. Mindenki szereti mert saját magát vetíti ki rá,és amit lát az megfelel.
    Semmi problémakeltés.Konfliktus.Igy szép az élet

  11. Nemtom miért, de valahogy engem általában kedvelnek a nők, a kollégáim, a tanítványaim. Az idősebbek is. A barátaim is asszem, különben nem lennének azok. Én is kedvelem őket, sőt sokukat szeretem is, ők meg viszonozzák. De tényleg, pedig én aztán asszertív vagyok – ez kiderült a múltkori tréningen – másodsorban meg agresszív, és ha van a világon önző ember, akkor az én vagyok, ezt még a férjem is elismeri, pedig ő aztán tényleg szeret. Figyelek magamra és arra, hogy jó legyen nekem, és ha épp nem vagyok depis vagy hullafáradt, jól is érzem magam, nem vonok meg magamtól semmit, amit nem muszáj, meg ilyenek. Nem élek igazán úgy, hogy az idősebbek helyesnek tartják, de általában pozitív visszajelzéseket kapok magamról, és nem érzem a karvalymód figyelő tekinteteket – az is lehet, hogy naiv vagyok?

    • Például én is kedvellek 😀
      Nem vagy naiv,jól vagy úgy ahogy vagy. Annyi, hogy téged könnyebb szeretni mint egy nehezebben megközelíthető embert aki azért lehet szeretetre méltó 🙂

      • Köszönöm Eső, amit írsz, pedig nem is ismersz. Egyébként én tényleg eléggé nyitott vagyok, meg általában kedvesen és mosolygósan viselkedem, de ez is csak azért van, mert alapvetően ilyen vagyok…

    • Asszertív vagyok, legalábbis nem konfliktuskerülő és kifejezetten türelmetlen. Meg is lepett, sok éve, mikor valahogy az jött szóba, hogy engem kedvelnek az emberek, mire a volt főnöknőm (aki nem arról volt ismert, hogy könnyen mond jót másokról) közölte, hogy engem nem nehéz kedvelni, vagy hasonlót.

      • Talán az asszertív emberek egyenesebbek? Jobban tudod, mire számíthatsz velük. Bármekkora az érzékenység amúgy, mégis jobb velük,mint egy állandóan mosolygóval, akinél sose tudod, mit gondol. Én szeretem, hogy nem kell velük a fölösleges keringőt újra meg újra eljárni.

        • Van valami abban, amit írsz, az asszertív emberek – nem a passzív agresszívek, ezt még pszichológiai alapokkal rendelkezők is keverik sokszor – jellemzően kimondják a bajukat szembe, ebből ugyan feszültség van átmenetileg, de legalább a másik biztos lehet, hogy nem hall vissza tőled semmi disznóságot. Erősen sértődékeny, gyenge önbizalommal rendelkező emberek ettől még tartósan utálhatnak, de hát ez van, veszteséglista.
          A másik, hogy odamondós vagyok, ez igaz, de egyrészt jól tűröm, ha nekem mondanak oda, másrészt jellemzően tisztelem a másik embert. Van, hogy ezt a tiszteletet konkrét személyek iránt elveszítem, akkor bizony nehéz kedvesnek maradnom. Ők általában hamar megutálnak.

  12. Kati ilyen tündér, egyszerűen öröm a társaságában lenni. Arlette barátnőm is ilyen volt, és Jennifer barátnőm is ilyen. Nagy flow jellemzi a velük való barátkozást. Nem szerepjátszók és nem áldozatok, vannak ilyen tündér emberek. Ami közös bennük, az a belső szabadságuk, attól könnyű a léptük.

  13. Azt mondják rólam, hogy tündér voltál, de megváltoztál.
    Azt hiszem, igaz.
    Csalódtak bennem, hát legyen!
    Mentem az utcán szakítás után nemsokkal, soványan, kóróvá fogyva, karikás szemeimen napszemüveggel, élni se volt kedvem, amikor rámkiabált valaki bicikliről, hogy “Szia, szia, nem ismersz meg?” a boltos lány volt a kisboltból, ahol régebben vásároltam.
    Kérdezte, hogy hogy vagyok, “Mi a baj, nem vagy jól?”, én meg elmondtam.
    Meghallgatott, és azt mondta: ” Tudom, milyen rossz, de ne keseredj el, minden rendbe jön, mert te egy rendes lány vagy”.
    Vannak mondatok, amiket nem feledünk, ezt a mondatot én sem, olyan egyszerű volt, és olyan emberséges.
    Azon a napon ennyi kellett, sokszor eszembe jut, köszönöm neki.
    Ő tényleg egy tündér volt, álruhás tündér a kisbolt pultja mögött.

    • Nem akarok tündér lenni, aki mindig mosolyog. Mondjuk ez nem is fenyeget, bár egy időben igyekeztem mindenkivel nagyon kedves lenni. De az a fajta tündér, amit itt leírsz, az nagyon szimpatikus, bárcsak lehetnénk néha ilyenek.

  14. ” Gondolom, legelsősorban is el kellett volna szegényednem és rémült tisztelettel engedni a rokonság anyagi követeléseinek. Keserves, háromműszakos darabbér, szerény életvitel, nem ám alkotó élet. Semmi tudatosság, és kevés öröm, ami mégis, az a só-liszt gyurma vonalon. Napról napra élés, bűnhődés. ”

    Azért én azt gondolom, ebben a -többször észrevettem- “megtettem, tedd meg te is!” és általában az efféle kirohanásokban, hogy igenis mindenki utánam tudja csinálni, stb.- rejlik egy egy adag kőkemény protestáns reminiszcencia is. (Ahonnan aztán, azt mondják az okos emberek, a kapitalizmus is elindult). Mindenki csinálja, aki nem csinálja, ókérem.
    Van, aki nem teheti meg, mert eleve deficittel indul. Természetesen mérhetetlenül undorító, ha valaki azt köpködi -vagy éppenséggel, ha “azt nem tündérezi”-, akinek kicsit több esélyt adott a természet (ugyanezen okos emberek beszélnek arról is, hogy a híres triászból az Egyenlőség és a Testvériség kizárja a Szabadságot, de mindegy ), akár egzisztenciálisan, akár tehetség szempontjából, de az is tény, vannak, akik “leragadnak” (vagy be.)
    Nekik marad a…bűnhődés? Nem tudom.
    Nem tudom, nekik mi marad. A finom irónia, amit feléjük löknek, meg a tündérlét?

  15. Sokszor eltunodok azon , hogy szamtalan esetben el kell jatszani a tokeletesen normalis no szerepet , ami eppenseggel nagyon tavol all a valosagtol . Szembesultem szamtalan esetben a tokeletes asszony prototipusaval . Miert gondolja valaki azt , hogy a felszin alatt semmi kuloncseg nem rejtozkodik ? vagy mikent hatarozhatnanak meg a kuloncseg fogalmat?milyen kriteriumoknak kell eleget tenni ahhoz , hogy kierdemeljuk a hon ahitott titulust ?
    Felsorolnek itt par korbehatarolo beskatulyazott opciot a kuloncsegre ;
    -nem hagyomanyos modon el
    -zsebkendot hord szoknya helyett csaladanya letere
    -roszaszin a haja
    -szokimondo
    -jelenteket rendez tarsasagban es kozteruleteken , sokszor hiszterikus
    -oszinte
    -rendetlen , nem tud fozni
    -minden iskolabol kirugtak gyermekkoraban
    -tulsagosan muvelt egy nohoz kepest , tud gondolkodni
    -karomkodik , mint egy kocsis , ha valami nem tetszik neki , fittyet hanyva a noi mivoltara
    -felvallalja azt , hogy o nem prud
    -nem hagyja magat zsarolni , kiharcolja az igazsagat ( nem az altalanos igazsagot , csak a sajatjat , mert az igzsagot nem lehet lekepezni , tulajdonitani , szentenciava tenni )
    -kerkedik az erofolenyevel , piedesztarol tekint le a por nepre
    -nem ismeri a belatas illletve az elorelatas fogalmat
    -ugy el ahogy szeretni tetszik

    Nehany sablon a tokeletesen normalis nok meghatarozasara , akik dicserik az almatortadat es teljess
    eggel tavol allnak a kulncsegtol
    -nem tudta megvalositani az almait , gyenge volt
    -nagyon fiatalon szult
    -nem rendez jeleneteket , de titokban az ongyilkossag gondolata foglalkoztatja
    -mindenkit elitel , aki tud ugy elni , ahogy o nem
    -rosszindulatu pletykakat terjeszt , a pillantasa a vesedig hatol
    -nem el harmoniaban onmagaval sem a tobbi emberrel
    -ejjelente csak altatokkal tud aludni , napkozben anxiolitikumokat szed
    -sotet karikak vannak a szemen a kialvatlnsagtol es a sirastol
    -allandoan aggodik valamiert , pamikrohamai vannak az utcan , de tokeletesen tudja leplezni a kornyezeteben ezeket az allapotokot , eljatszva a tokeltesen normalis no ( ember) szerepet
    -befoz , kerteszkedik , vasal , oktat , eletvezetesi tanacsokat ad masoknak , husegesen utalja a menyet , mert zsebkendot hord szoknya helyett
    -szinte mindent legyur es magabazar magalkuvoan , de titokban tombol
    -fenseges az alamatortaja
    -noi sorscsapasnak tekinti a sexualitast

    Nem tudom eldonteni melyik no a kuloncebb , aki rozsaaszinre festi a hajat vagy az aki megeroszakolja a sajat erzeseit es eleletolo modon el .. Milyen simogato pillantasokrol beszelunk ? milyen elismeresrol ?
    Senkit nem lehet dobozokba csomagolni , elnezest kerek , a felsoroltakert , de vannak nok akik hasonlo modon elnek mindket oldalon . Nincsenek kulonc emberek , csak olyan emberek akik rejtozkodnek az erzeseik mogott ,es olyanok akik felvallaljak – olykor meggondolatlanul .

  16. Nekem volt már olyan, hogy azt gondoltam egy látszólag nagyon csodás életet élő nőről, hogy valójában neki is szar, és addig néztem nagyítóval, amíg meg is találtam a hibát. De volt, hogy nem találtam, de akkor is bosszantott, sőt akkor még inkább, mert akkor ezt az érzést csak a saját frusztrációm számlájára tudtam írni.
    Szerintem igenis vannak tündérek. De nyilván olyan is van, aki csak tündérjelmezbe bújt, akinek identitása a mások segítése és önmaga háttérbe szorítása, meg olyan is van, akit addig kínoznak, amíg tündérből egyszer csak velejéig romlott, gonosz, kannibál orkká változik (Tolkien után szabadon:) Nehéz lehet a tündérség is, mert utána már tündérnek kell maradni, különben “csalódást okozunk” a balatoni strandon heverőknek. Azért én sokszor irigyeltem a tündéreket, szerettem volna olyan lenni, mint ők. De olyan is szerettem volna már lenni, mint ezen blog írója (az én szememben) erős, hangos, önálló, tudatos. Mindkettő lehetőség vonzó számomra, még akkor is, ha ellentmondás. Azt hiszem, leginkább Önmagam szeretnék lenni, bár ez bárgyú ezo-útikönyvesnek tűnik. Pedig így van, amíg nem találom meg önmagam, addig nehéz bármiben is örömet lelni.
    (Amúgy a sóliszt gyurmázás igenis tud szórakoztató lenni! Mindjárt elolvasom azért a szexes bejegyzéseket is, már előre félek tőlük….)

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s