Ahogy dolgoztam A lányom nélkül soha lányának a fordításán, szóval, a Nélkülem sohán, belém döbbent az antifeminista értelmezés, annak a logikának a csűrés-csavarása, amelyet annyira kiismertem: a luvnya nem elég, hogy elszedte a gyereket a szerető apjától, és összevissza hazudozott róla, még világhírű és gazdag is lett.
Betty Mahmoody, az anya nem csak kijutott Iránból, és új életet kezdett, Bővebben…
Történt most több minden, aminek a hatására elmerengek, meg-megállva: milyen trükkös is a sztereotípia, meg az ő felszámolása! Aki a társadalmi, tudatformálós vonalat szereti a blogon, annak jó estéje lesz. Bővebben…
Most megnézzük és szétszálazzuk azt a sok zavaros érzést, amit más emberek “váltanak ki belőlünk”, szóval amit átélünk meg amiken bosszankodunk, és amit ingadozó hangmagassággal mondunk róluk, amikor nem hallják.
Én is, természetesen. Bővebben…
Ennek a netes-kollokviális, kissé cikissé koptatott, vicc-eredetű idiómának van egy változata is, a “persze, mindenki hülye, csak te vagy a helikopter”.
És én most mindkét formát megkaptam a Dühösektől. Bővebben…
Emlékszem, mennyire sajnáltam az apostolt. Már az in medias res kezdetnél. Az mondjuk nagyon hatásosan van megírva. Sötét a város, ráfeküdt az éj. Majdnem Arany János: Sűrű, sötét az éj… De azért nem.
Mig a világ hóhérai
Selyempárnákon nyugszanak,
Ő, a világnak jótevője,
Darócon hentereg.
Igen, ennyire. Bővebben…
Úgy örülök ennek a cikknek. Nem vagyok egyedül:
És neki is örülök:
http://anyatest.blog.hu/2015/10/31/kell-e_a_jo_segg_az_anyasaghoz
Csak megint a magyarázkodás megy ezekben is, hogy nem a jó alak a lényeg, mi nem azért… Mi ez bennünk, kitől félünk? Ha fontos nekünk a jó alak, akár mint mellékterméke az edzésnek és tudatos táplálkozásnak, akár elsődleges célként, akkor majd nem vesznek minket komolyan? Ez a para? Miért is? Mert nekik soha nem volt és nem is lesz jó alakjuk, és meg ne bántódjanak?
Bocsánatkérő létezés, ez a feladat? Minden örömbe belekalkuláljuk a nyomorúakat? Nem számít a teljesítményem, az nem is erény, mert ha baloldali vagyok és nő, akkor mindig lehúzom, rontom magamat azok ítélete szerint, azok lelki békéje kedvéért, akik betiltanák a tehetséget, akik lyukas garast nem adtak volna azért, hogy én jól legyek, sőt, kárörvendtek, amikor szarul voltam…?
Vannak egyébként kedves, értékes emberek, akik végképp elrontották az életüket. Függők lettek, önapáznak, durván betegek, magányosak és csórók. Én közéjük akarok tartozni?Akkor vagyok legitim, ha előadom, hogy rájuk vagyok tekintettel? És ez fontosabb annál, ami engem sodor? Akkor nem utálnak ki, akkor maradok radar alatt, ha úgy teszek, mintha nem lenne fontos az, amivel éber óráimban lázasan foglalatoskodom?
Sőt, tagadjam le a kedvükért, hogy ez a jó élet?
Megvan a mondat eleje? Bővebben…
Azt mondod, bajod van vele.
Alapos a bajod, ahogy így elmeséled.
Én tényleg mindenkit megértek és keblemre ölelek, aki nem hitte volna, aki elromlott ebben az egészben, akinek a partnere hozzáromlott a rossz kapcsolathoz. Akiben bekapcsolt a Szerep, ami mindig rossz fejség és sosem eleven.
Akiknek Jött A Krízis — szépséges-boldogságos gyerek is lehet krízis, két év otthonmaradás is, fél év munkanélküliség, krónikus betegség vagy egy szerelem.
Vagy csak annyi, harminchét évesen: én nem ez az ember vagyok, aki veled lettem, lenni tudok.
De azért azt megkérdezném, úgy bele a közepébe:
te miért álltál le egy ilyen partnerrel? Bővebben…
Vannak témák, amelyeket nem merek megírni.
Nem merem megírni például, hogy Bővebben…
Szokták nekem a fejemhez vágni, hogy én mindenkivel összeveszek (még “a” feministákkal is), rosszban vagyok a családommal, nem kellek a férfiaknak, és “elhagynak az olvasók” — ez nekem a bajom, és persze az én hibám. (Amiről most írok, abban a tekintetben ezek az egyébként különböző vádak hasonlóak.)
Igen, az én hibám: a rosszban lét és egyre tisztább magányom oka az, hogy én ilyen vagyok és nem olyan. Nem egyezek.
Csakhogy én ilyen akarok lenni. Nagyon, és egyre inkább. Bővebben…
A cím most nem fedi a posztot, de innen indul a téma.
Hányszor gondoltad, magyaráztad magadnak, mondtad másnak, hogy azért viselkedtél úgy (kínosan), mert te nőből vagy? Esetleg: érzékeny vagy, terhes, menstruálsz?
Igazi nő, szertelen, szabad? Aki kimutatja az érzéseit? Aki leszarja, mit gondolnak, mert ő nem elvárásoknak felel meg? (Dehogynem. A hisztis nő sztereotípiájának.) Bővebben…
Lobster másképp is hat rám.
Mert egyébként hogy?
Úgy, hogy végre el merem mondani, amit gondolok, élesen. Bővebben…
Ötödik rész? Vagy új téma?
Kommentből csináltam posztot, bocsánat. Bővebben…
Másról terveztem írni, de akkor egy kicsit tolom a félkészeket, és reagálok az aktuálisra, mert nagy a felháborodás.
Itt van az előzmény:
https://www.facebook.com/csakazolvassa/posts/932647383496737
Én nem értem, mit vett magára a tegnapi posztból Rita, és hogy akkor ő most az asztalverők vagy a Gumiszoba mellett áll-e ki ezzel, vagy csak nem érti a posztomat, vagy a személyes ellenszenve árnyékolja-e be az érvelését.
“legalább ne tegyél nekünk keresztbe ezekkel a folytonos mozgalomekéző posztokkal”
Nem értem, ki a nekünk, és ki vagyok hozzá képest én, és ki helyezett engem oda. Szeretném, ha aki bírál, nem egy homályos, ám legitim “mi”-ként, hanem egyes emberként tenné.
Én nem változtam meg, ellenben sokan készek voltak engem régen is, most is félreérteni, csak azt látni rengeteg megnyilvánulásomból, ami épp jól jön nekik.
Nekem a legfontosabb a gondolkodásom és megnyilatkozásaim függetlensége, a szabadság garanciái. Nem engedem, hogy más írja elő, mit gondoljak és mi legyen a blogon, viszont igyekszem élményszerűen, elgondolkodtatóan és motiválóan, valamit rendszerkritikusan kezelni minden témát, és erős szövegeket írni. A feladatom ennyi.
Bízom benne, hogy aki itt olvas, nézelődik, kapcsolódik, ezért van itt, érvei tartalmiak és valódiak lesznek, az életutak, helyzetek különbözését pedig el tudja fogadni. Tényleg, nem csak úgy tesz, mintha, hogy aztán beszóljon az izmokra vagy a lakásom belmagasságára. Bővebben…
Én aztán jogvédek és kiállok. Tényleg. És nem csak érvelek meg lájkolok. Ráállok a kerekesszékes piktogramra a parkolóban, és nem tud mit csinálni az életerős terepjárós.
És mélyen hiszek abban, írtam is ilyeneket, hogy aki elnyomott, annak ab ovo van igaza, mindenképpen igaza, akkor is, ha kiabál, és akkor nem őt elemezzük.
Csakhogy ez a nézőpont és beszédmód nem használható teljes bloggerségünkben, és életünk minden helyzetében sem. S aki akkor használja, amikor neki jól jön (mert ő az elnyomott, és akkor rá lehet pirítani akárkire), az el van tévedve. Bővebben…
Olvasom ezt:
http://wmn.hu/2015/10/22/ne-szidd-magad-21-napig-csatlakozz-a-wmn-uj-kihivasahoz/
Olyan kedves ez, közösségi, megerősítő. Vicces lehet végigcsinálni, frankón bevinném ám ofőre az osztályomnak. És az egész Wmn.hu is olyan jó hangulatú, falat kenyér.
De ha belegondolok, nem értem ezt, komolyan. Hökk volt olvasni. Bővebben…
Akkor már Fehérváron laktunk, ő amúgy debreceni volt…
Tamásnak hívták, nagyon szerettem.
Amikor az ember múlt időt használ, akkor mindig lesz egy okoska, aki rászól: miért, már nem debreceni? Már nem úgy hívják?
Sőt: miért, már meghalt?
És úgy érzi, de jót mondott, ő most segített helyesen beszélni.
Vannak ilyen műszaki értelmiségiek, szerintük a szónak és nyelvtani formának egy jelentése lehet, és minden legyen 1:1 megfeleltethető, logikus. Őnekik van bajuk a műanyag üveg, a betontalpfa és társaival is. Mert a beton, az nem fa! Bővebben…
Nekem is teher. Nekem is reagálnom kell. Nekem is kínos.
Nem szabad teherré válni, soha, senkinek.
Voltál már teher?
Egy másik emberen?
Elragadott már a romantikus elképzelésed, a forgatókönyved úgy, hogy arról őneki nem volt tudomása?
Szőttél-e sztorit köré úgy, hogy neki fogalma sem volt erről (vagy épp már nemet mondott), vártad-e el és képzelted-e el, hogy ő is rád gondol, azt találgatja, mi lehet a foglalkozásod, hol laksz és mit csinálsz épp? Ki ez a rejtélyes, nagyszerű lány?
Gondoltad-e már valakiről, aki szimplán kedves volt veled, hogy fontos vagy neki? Minden jel ellenére, mégis? Voltál ennyire empátiátlan és önös? Bővebben…
Írja nekem a nembuta és nem rosszindulatú olvasó, és ő névvel és ismerősként, egyenesen, hogy figyelj, ha ennyien mondják, hogy ellenszenves, nagyképű, amit csinálsz, akkor hagyhatnád ezt a dacot, hogy te akkor is úgy. Tényleg gondolj már bele, milyennek hat ez kívülről.
Ez? mi? Miről beszélünk egyáltalán?
Mert én úgy élem meg, Bővebben…
Azzal, hogy azt kérték, ne vitassunk meg ilyen témákat az e-mail listán, azt akarják elérni, hogy ne legyen vita, véleménycsere egyáltalán, s amire az e-mail lista különösen alkalmas: mondandó kiérlelése, csendesek szóhoz jutni hagyása, elmélyült átolvasás. Ne kelljen jó mondatokban kiállni, vállalni, hogy mit miért csinálunk. Jó az úgy, indoklás nélkül. És ne legyen hangulat.
Akinek baja van, menjen be, keresse a tanítónőt, kérjen időpontot. Akkor mindjárt nem lesz baja.
Vagy beszéljük meg egymás között, csak szülők.
Mit beszél?
Belénk van fojtva. Ne szóljunk, ha gond van, mert megjárjuk, le leszünk hurrogva. Le vagyunk. Megkérdőjeleztük a kompetenciát. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 