életmód címkéhez tartozó bejegyzések

természetellenes

Közzétéve Szerző:
36

melléknevek sorozat 17.

összetett szó, főnév és képzett melléknév tagokkal

Én sokáig hittem, hogy a test mint finomhangolt, tökéletesen működő szervezet, az evolúcióban fényesre csiszolódott üzem pontosan tudja, mire van szüksége, és jelzi is.

Nem véletlenül éhes az ember, nem véletlenül fázik, nem véletlenül tárol zsírt a csípőjén. Oda kell figyelni a jelzéseire, követni, és akkor minden helyreáll.

Most azért árnyalódott ez. Mintha megértettem volna.

Hogy mi volt eddig, mit tettem, mit mulasztottam, mivé torzultam, és hogy mi lehet mégis, testemből, közérzetemből ennek ellenére. Hogy nem reménytelen, mert jók az adottságaim, és a testem megbocsát, de kemény meló.

Azért “kell” most természetellenes és intenzív dolgokat csinálnom a testemmel, mert Bővebben… →

mozdulnál

Közzétéve Szerző:
104

Te már látod egy ideje, hogy ez így nem jó.

Tudod, mit szeretnél, és ki is találtad, mit tegyél érte.

Erős vagy.

Te már majdnem.

De Bővebben… →

szeretem, nem szeretem

Közzétéve Szerző:
27

Na, ez még mereszti a hajhagymáimat (de amúgy az jót tesz a vérkeringésnek). Okos, kompetens emberek is, amikor állást foglalnak a nyilvános térben, rendre azzal jönnek, hogy ők mit szeretnek, mit nem szeretnek. Azt mondják: Nem bírom Liptay Claudiát. (És akkor mi van? Ő se bír téged, ő viszont a létezésedről sem tud.) Szimpatikus ez az új földrajztanárnő. (Az, hogy veled kedves a folyosón, és okés a frizurája, semmit nem mutat meg a pedagógiai tehetségéből.) Utálom a bringásokat. (Nem kell szeretned a bringásokat, viszont élni kell őket hagynod, és belegondolni, hogy tömeges jelenlétük mennyit könnyít a városodon.) Én igenis járok masszázsszalonba, kézi levezetéssel, és szerintem ez tök jó. Bővebben… →

milyen öregasszony leszel?

Közzétéve Szerző:
105

Ezt kérdezem magamtól. Telik az idő, mi tagadás.

Öregedésről itt is írok: az évek meg csak telnek

Mikor lesz az? Megérem? Mikortól leszek öreg?

Százéves az anyósom. Bővebben… →

fejben ott lenni

Közzétéve Szerző:
650

És még az a csodálatos az intenzív sportban, kedves barátaim, ha nem unjátok még, de hát biztos nem, hogy ez nem öngyötrés és nem mechanikus föl-le, ki-be, lépés-lépés-lépés, noha persze az is, hanem egy gyönyörűségesen koncentrált, intenzív belső állapot.

Ó, ez az egész rég nem rögeszme-alapú, hogy elhatároztam, és akkor nyomom, mert kell, mert a belső lágerem őre vagyok. Vagy valami cél reményében: szar, unom, utálom, de csak így lesz lapos a hasam vagy kisebb a seggem.

Most már hív az erdő, az izomfeszülés, a terem. A turmix, a szaunabágyadás. Bővebben… →

már rég nem igaz

Közzétéve Szerző:
265

És ezért, légy szíves, ne ismételgesd.

Eltelt azóta tíz év ugyanis, hogy igazad volt. Bővebben… →

minőségi éhezés

Közzétéve Szerző:
87

Sokat gondolkodtam, mi tartja vissza tudatos, képzett, erőforrásokban bővelkedő, nem bántalmazott nők tömegeit attól, hogy jobban éljenek.

Mert amúgy olyan jól élnek. Tényleg.

De nem boldogok.

Tényleg a párkapcsolati egyenlőtlenség? Az anyós? A generalizált szorongás? A téli depresszió, a pajzsmirigy-alulműködés? Az információhiány, a hitetlenség? Az SNI-s gyerek?

A saját szerepük, amelynek foglyai?

Van a Noémi.

A Noémi azt meséli nekem, teljesen befagyott az életébe. És szeretne virulni, és kulturális élményeket, és sportolni, pezsegni, inspirálódni. Bővebben… →

megbuktam

Közzétéve Szerző:
346

Tegnap számot vetettem az életemmel. Babadávid most középsős, 2016-ban vagy 2017-ben lesz elsős.

És onnantól MÉG TIZENKÉT ÉV minimum, amikor bármelyik tanévbeli napon, bármikor érhet olyan élmény, ami már egyébként is évek óta szokott: megjegyzés, avagy üzenet, jelzés, beírás, telefon jő, eleve gyomorgörcs, amikor látom az intézmény számát, és mennem kell, beszélnünk kell, és ki fog derülni, hogy rossz a gyerekem, és én is rossz vagyok, vagy épp a gyerekkel nincs is baj, de az nem lehet, anyuka, hogy maga nem és mindenki más igen. És érdemjegy van, felvételi van, és minden szülő megoldja, anyuka, és a gyerekem jövője a tét.

Két év múlva kezdődik ama tizenkét év. Én már nem fogok menstruálni, amikor ennek vége lesz, és hamunak mondom a mammut is. Bővebben… →

hogyan kezdjek bele?

Közzétéve Szerző:
573

A poszt 2015 telén, a ketogén váltásom előtt íródott.

Ez az a poszt, amelyik alatt egy szánalmas, sunyi zaklató fotóhamisítással vádolt.

Mi minden történt azóta?

2020 augusztusában, kiadóváltás után megjelent a Kossuth Kiadó egészséges ágazatánál a ketós könyvem:

Lett egy szerelmem. Együtt edzünk, túrázunk.

A forma hol ilyen, hol olyan. Az izmom nagyon magas, a zsírom alacsony vagy közepes (amikor épp lakomák vannak). Ugyanazt a két ruhaméretet hordom, a hasam tónusos maradt, könnyen reagál kis zsírégetésre is. Negyvenhét éves leszek májusban, az életmódom, erőm és edzéseim példák másoknak. Nem hashtagekből áll a sport. Szép és feszes a bőröm, a női egészségem, töretlen az edzéskedvem, a sporttól nem sajnálom az időt, a pénzt – inkább netflix, új kütyü, autó nincs. Makkegészséges vagyok. Ennek arányában az internet pöcegödrében jeremiási átkokat szórnak rám a lusták. 😀

64 éves, mozgássérült, elhízott, láncdohányos, soha nem mozgó, gyerektelen, margarinevő, pletykás, netfüggő nő még tőlem várná el, hogy segítsek, motiváljam:

Maradtak a böjtök, a hidegtűrés, a ketó reggelik, alkalmilag (kardió vagy súlyzós edzés előtt) eszem szénhidrátot. Minden héten örömmel mozgok sok száz percet, a lezárások alatt sem álltam le. Cikkek százait írtam alternatív-egészségtémában, amíg foglalkoztattak külsősöket.

2021. július, 2019. augusztus, 2021. május

 

Az életmódomnak a pajzsmirigyre tett hatása is látszik ennyi év alatt, a legfrissebb TSH-m is csodásan 1,5 alatti (funkcionálisék ezt a határt javasolják):

Az alázók lusták és nem szeretik, ha más edz és élvezi. 2022 ősze:

2023 tavasza van: a károgók átkai leperegtek, ők azóta még betegebbek, depisebbek. E poszt óta futottam tizenhat félmaratont és egy 30-ast, számolatlan 5, 7, 10 km-t, és két maratont, ezek többségét gyönyörű, olasz, norvég, holland, német, spanyol városokban. Erős barátságaim lettek.

 

Rengeteget edzettem a gyerekeimmel. Ezek vagyunk mi.

 

2022-23 telén sokat súlyzózom, korcsolyázom, úszom, bringázom és lépek (lépésszám). Februárban kétszer voltam síelni. Ha vége a korcsolyaszezonnak, újra futok is. Következő versenycélpont-városaink: Tallin, Ljubljana.

*

Kezdjem el, írtam elébb a címben, aztán javítottam. Bele. Bele, a közepébe. Azt kérdezitek a sok lelkendezésem után, hogy hogyan fogjatok bele az életmódváltásba. Én nem vagyok szakember, és nem ismerem a speciális problémádat, hogy mi történt veled eddig, és min szeretnél változtatni. Nem írok az ektomorf meg endomorf alkatról, sem a kívánatos BMI-ről, és főleg nem a nagy súly-kis ismétlésszám vs. kis súly-sok ismétlés vitáról. Mindezekkel tele vannak a többször ajánlott oldalak. Viszont sporttárs vagyok, nő vagyok, három gyerekkel, a fogyásom idején (2014 szeptemberétől) nem volt személyi edzőm (2016 januárjában lett csak), élem, amiket mondok, és egy-két hasznos szempontot kifejezően meg tudok írni.

Azért hallgass rám, mert engem semmilyen üzleti érdek nem vezérel. Viszont tudom, miről beszélek. Nem vagyok húszéves. nincs csodagenetikám. Nem gazdag férj fizeti a túlárazott módszeremet, edzőmet: mindent magamnak kísérleteztem, vívtam ki. Akkor is, amikor bántottak, támadtak miatta. Bővebben… →

hamis dilemma

Közzétéve Szerző:
35

Most nem azért, de folyton így érveltek.

Meg én is. Én azt mondom, szemléletes vagyok, láttatok, a tipikusat próbálom megragadni, de én is ennek a tövében osonok olyankor.

Hibásan érvelünk. És ezzel tele van az internet, minden második kommentben felfedezem. Bővebben… →

test és lélek

Közzétéve Szerző:
157

Figyeljetek, miért ennyire gyanús a test?

Nem is a test, a szépség, a kinézet.

Most írta egy ismerős:

ha egy nőnek van tudása, akkor nem számít, hogy a teste milyen

Rajta akarjuk kapni azokat, akik sokat foglalkoznak a testükkel, hogy tévedésben vannak, valahogy nem az “igazi” értékek jutnak érvényre az életükben. Hogy hiúak és csak meg akarnak felelni, reménytelenül hajszolnak egy eszményt, és ez nem helyes morálisan, vagy nem elég mély, vagy nem tudom.

Gyanús, mert a testtel kapcsolatos. Nem csak a szépségeszmény vesz minket körül, hanem az az elképzelés is, hogy a sport, a jó étrend, a figyelem és fegyelem, az csak valami téves, túlzó, felszínes ügy, az ilyen ember hiú és önös.

Én is le vagyok nézve egy kicsit. Bővebben… →

szélsőségek

Közzétéve Szerző:
93

Tolom a sportot, elég komolyan. Látszik. (Stb., tudjátok, írtam róla eleget.) Három orvos és a környezetem több tagja mondta az utóbbi időben, hogy ez azért így túlzás. Ne fogyjak tovább és ne legyek megszállott. Bővebben… →

önigazolás

Közzétéve Szerző:
77

Most az következik.

A 444 Verde rovatában — jé, már van ilyen is — jelent meg ez a cikk:

http://verde.444.hu/2015/01/31/godzilla-helyett-a-kapszulas-kave-szemetszornye-pusztitja-el-a-vilagot/

— és persze akadt, aki ezt nekem célzatosan odatolja. Köszönöm.

Értettem. De tudtam ezt előtte is, és volt már téma a blogon, kaptam remek tanácsokat az éles szemű kommentelőtől. Hogy ő mit tesz a környezetért, nem tudtuk meg, de azt igen, hogy ha én ökoszempontot merek említeni, akkor elbuktam, mert Illy.

Igen, Illy-rajongásommal, a napi 2-6 Iper Espresso kapszulámmal, plusz néha a vendégekével

mérhetetlenül, aránytalanul, megbocsáthatatlanul sok szemetet termelek. Bővebben… →

amit az életmódunk tett velünk

Közzétéve Szerző:
97

Én, a szabadságjogok elkötelezett híve, a jólét — vagy talán inkább a minőség — szerelmese, és a technológiával is becsületes, ám mértéktartó viszonyt ápoló blogger, akinek emellett vannak ökomegfontolásai, aki nem kényelembe született, aki magának találta ki és rakta össze azt, ami végre ő, gyerekneveléstől íróságon át a narancsbőr leküzdéséig, és aki csak városban tud élni, az alábbiakban rámutatok arra, mit tett velünk az, ahogyan élünk. Tudom, hogy ez a kezdet modoros, és nem is sütöm el többet, eskü.

a szembenézés megúszása

Ahogy élünk, ritkák a létkérdések: közepesen szar vagy üres élethelyzetekben bármelyikünk évtizedekig ellébecolhat, sőt, a társadalmunk működése direkt ezekre a beszorítottságokra és kibírandókra alapoz. Bővebben… →

mit nekem, te zordon kárpátoknak

Közzétéve Szerző:
40

Az van, hogy töprengve, sóvárogva és aggodalmasan néztem karácsony után az osztrák síterepek és pályaszállások honlapjait. Aztán úgy tűnt, én nem fogok síelni idén sem.

És most mégis síeltünk két napot. Amúgy is rémülten nézem a statisztikát, mely szerint az utolsó ezer kommentből hányat írtam én (én a legtöbbet) (utánam blaci, borderline és semese jön), szóval van elég olvasnivaló a blogon, ellesztek nélkülem. Bővebben… →

a csönded is tanít

Közzétéve Szerző:
107

Nagyon odafigyelünk, hogy jó legyen nekik. Gondosan kiválasztjuk, milyen legyen a gyerekszoba tapétája, hogy mit egyenek és melyik vitamin kell. Hordjuk őket úszni meg karatéra, megkeressük nekik a legjobb iskolát. Megkérdezzük a pszichológus barátnőnket, hogy mit mondjunk nekik a nagypapa haláláról és a kistestvér születéséről. A célokról, a becsületről, a kitartásról. Figyelünk a lelkükre, a rezdüléseikre, ott vagyunk életük fontos pillanataiban, biztosítjuk, hogy nyugodtan, kipihenten, tűhegyes ceruzával, tanárnak hízelegve könnyű legyen nekik.

Ez, amit a gyerekeinknek szánunk, és ami az énünk némileg feljavított változatának mintegy esszenciája, ez igen helyes kis egységcsomag mindenféle középosztálybeli erkölcsi jóval, rajta Hoffmann Rózsa hitelesítő aláírása, mindenki egyetért, hát persze, hogy körül kell nézni, mielőtt átkelünk az úttesten, tisztelni az idősebbeket és nem kínozzuk az állatokat, illetve csak kemény munkával lehet eredményt elérni.

De nem csak ezt a csomagot adjuk nekik. Mert közben ott élünk mellettük, csak úgy, a saját jogunkon, a magunk gyarlóságaival, és a viselkedésünk olyasmit is üzen, amit egyáltalán nem szánunk üzenetnek. És ők ezt is magukba szívják. Sőt, talán ezek a legfontosabb üzenetek. Bővebben… →

miért is nem élünk egészségesen?

Közzétéve Szerző:
212

Pontosan tudjuk, hogy nem így kellene élnünk. Minden érvet ismerünk, és nem is érezzük jól magunkat. Tudjuk, hogy a túlsúly betegít, hogy szarul nézünk ki, hogy az adalékanyag meg a cukor nem egészséges, és hogy a fogyásnak nincsen titka: mozogni kellene, és befejezni a zabálást. Száznál is több ok, ami miatt mégse változtatunk. Bővebben… →

amin nem spórolunk

Közzétéve Szerző:
228

Én, csakazolvassa, tükör nélkül is szempillaspirálozni képes, humán végzettségű fővárosi anya, de azért nő, szavaim súlyának teljes tudatában hajnali fél kettőkor a következő nyilatkozatot teszem: Bővebben… →

hogy lehet ezt kibírni 2.

Közzétéve Szerző:
33

A bejegyzés első része: hogy lehet ezt kibírni 1.

Arról írok, milyen halálig kísérni azt, akit szeretünk, és utána milyen az élet.

Sok feladat, kicsi gyerekek, rengeteg teendő, félelmek és elkeserítő emberek.

A listaírásra szánt papír nagy volt, de annyi minden került rá, hogy én már nem fértem az aljára se. Természetes: én nem vagyok fontos, most a gyógyulás a fontos — a nagynéném szerint –, meg a gyerekek.

Nem ettem, nem mostam hajat, nem aludtam, nem volt időm elgondolkodni semmin. És volt egy pont, amikor nem ment tovább.

De nagyobb papír nem volt a listapapír-szaküzletben, hát beírtam magam mindenki elé.

Mert az kiderült, hogy senki nem fogja átkarolni a vállam és gyengéden a füles fotelhez kísérni: pihenj egy kicsit, Éva. Ha én nem figyelek és gazdálkodom jól az erőimmel, akkor tuti az elmeosztály. És ezt nem engedhettük meg magunknak, mert ha én nem vagyok, akkor semmi sincs, nincs család, nincs betegápolás.

Bővebben… →

őrjítő

Közzétéve Szerző:
50

Négy éve írtam.

melléknevek sorozat hány is?

de meg mindenféle

Hát ez ilyen vegyes lesz, tök álmos vagyok, és nincs kávékapszulám. Egész nap rohangálok, semminek nem érek a végére, Julis csodaszép csizmája beázós, térdig ér a hó, valami négy napja nem mostam, iszonytató hideg van, jegesmedvék menekülnek a mélyhűtőbe, és éleztetni kell a fűrészláncomat. Azonban voltam manikűrösnél (rövid, ezüst, és még egy op-art gyűrű, fekete, zsírkő), kozmetikusnál (kedves olvasónknál), és a kiadós testmozgás sem maradhat el, mert nélküle kibírhatatlan a tél, és ma gyöngyözően fogok kacagni, vagy mozi vagy valami húsétel és anekdotázás G-vel.

Elkezdtem egy olyan bejegyzést, hogy mondatok, amelyektől megőrülök. Nem megy a frappáns befejezés: ez egy véghetetlen (van ilyen szó?) poszt, mert kétnaponta ismerek rá valami újra, hogy jé, ez is, nyelvi/intellektuális rövidzárlat, vicsor, szomor, nyöször — basszus, milyen emberek vannak! És mind egyforma.

Alapvetően három kategóriába oszottam a versenyzőket: Bővebben… →