test és lélek

Figyeljetek, miért ennyire gyanús a test?

Nem is a test, a szépség, a kinézet.

Most írta egy ismerős:

ha egy nőnek van tudása, akkor nem számít, hogy a teste milyen

Rajta akarjuk kapni azokat, akik sokat foglalkoznak a testükkel, hogy tévedésben vannak, valahogy nem az “igazi” értékek jutnak érvényre az életükben. Hogy hiúak és csak meg akarnak felelni, reménytelenül hajszolnak egy eszményt, és ez nem helyes morálisan, vagy nem elég mély, vagy nem tudom.

Gyanús, mert a testtel kapcsolatos. Nem csak a szépségeszmény vesz minket körül, hanem az az elképzelés is, hogy a sport, a jó étrend, a figyelem és fegyelem, az csak valami téves, túlzó, felszínes ügy, az ilyen ember hiú és önös.

Én is le vagyok nézve egy kicsit. Kapom az e-maileket. Mintha ettől, hogy sokat mozgok és szeretnék jól kinézni (igen, csak kiböktem), hirtelen üresfejűvé váltam volna.

Megint a kisördög: ha ennyi pénzből makraméznék, ha ennyi időt kiscicák mentésével töltenék, rendben lenne a dolog.

Az is zavar, hogy a visszahúzó, fejcsóváló környezet reakciója, hogy “ó, jó vagy már így, mit gyötröd magad”, ez komoly közöny a másik iránt. Neked, haver, persze hogy nem számít, hogy a térdem mellett belül narancsbőrös a felület (már nem), meg hogy nem kapok normális nadrágot. Vagy hogy köldökig ér a mellem, vagy nem nő a hajam vállhossznál tovább, vagy akármi… de engem mondjuk igen. Arra is ezt mondanád, ha fájna? Ha lumbágóm lenne, vagy isiászom, vagy reumám, és gyógytornáznék? Ha folyton fájna a fejem, nem tudnék aludni, és fürdőbe járnék? Az egészség oké, a szépség nem? Hát mondok én valamit: a szépség, ha nem tévút, maga az egészség. Amikor kirajzolódik az én igazi alkatom, amilyen túlsúly nélkül volnék, bizonnyal egészségesebb is leszek. Ez a test közelebb áll a szépségeszményhez, ez vitathatatlan. Hát, így jártak a fiúk.

Én mindent komolyan és teljes szívvel csinálok, ami fontos nekem. És szerintem gáz nem sportolni, önáltatni, passzívvá dermedni. Tényleg nem kéne zabálni meg lefolyni a kanapéról, ezen mi a bonyolult? Az élet maga hív, mozdulj! Fiatal nők vagyunk, vagy már nem, de érző emberi lények, és akármilyen szép a lelkünk, a testbe ütközik először a saját tekintetünk is. Meg aztán erős korreláció van szépség és egészség, testi közérzet és életminőség között. És vajon milyen a szex, ha nem tetszel magadnak amúgy királynőileg?

Nagy a cicababák stigmája. Közben igenis, majdnem mindenkinek számít, hogy ő hogy néz ki, hogy mások hogy néznek ki, ő kívánatos-e, és ezzel összefüggésben az önbecsülése, egészsége, közérzete is. Annak nem számít, illetve az mondogatja, hogy neki nem fontos, aki letett arról, hogy ő is nézhet ki jobban, sőt: neki is lehetnek testi örömei. Akinek apróra törték a hiteit, lelkesedését. Aki nem szabad. Nagyon görbén néznének rá heti két jóga miatt, így elő kell venni a komoly értelmiségi morált, hogy a test nem fontos.

Miért gyanús a sport, a testápolás, és miért nem gyanús a kirándulás vagy a kerti grillezés? Olyan önző dolog valahogy. Mintha másoktól vennének el ezekkel időt, pénzt. Pedig én is a gyerekeimért is teszem. Hogy legyen nekik egy vidám, erős anyjuk, akinek lehet, aki megoldja, és nem érzi magát megfosztva. Ovisok a kismedencében, anyjuk a nagyban. Most az energikus anyjuk ugyan azt mondja esténként, hogy már nagyon fáradt vagyok, de nem olyan nagy baj ez.

Kezdem ugyanazt hajtogatni. Mondok mást. Tudjátok, én ebben nőttem fel, azaz hát nem volt ez direkt, de részben moralizáló, tizenkilencedik századi olvasmányok meg a keresztény nevelés hatására átitatott ez a hamis dilemma, hogy vagy a külső, vagy a belső. Tehát értékrend kérdése, amit választunk: valaki vagy felszínes, divatozó, léha, márkabuzi, hiú majom, szemöldököt hazudik oda, ahol nincs neki, vagy mély, lényeglátó, aki kortárs eszkimó lírát olvas szabad idejében, hazaviszi kopott, bő nadrágjában az ázott kismacskát, és a szegénykonyhán aprítja a répát. Kissé viseltes hájredői alól kiragyog az ő emberi szépsége, fényességes lelke. Illetve: az értelem világa. Az nem érv, hogy valaki szép, de az, hogy művelt, okos, jó a szövege, őszinte, jóakaratú, mély, felfedezi a lepragyógyszert, az már valami.

Habozás nélkül választottam. A szellemre voksoltam. Csúcsra is járattam tizenegy éves koromtól, nem volt abban hiba. Védtem a környezetet is.

Nyolcvanhárom kiló voltam eközben, gyűlöltem a tükörképem, lestem a szép mellű osztálytársaimat a tesiöltözőben, és sóvárogtam egy fiú után két évig.

És magától értetődően gondoltam, hogy az enyémnél duhajabb, harsányabb ifjúkorú bátyáim, ez most a két kisebbet jelenti, akik fociztak, öltözködtek, konditerembe és szoláriumba jártak, a másikat választották, és ezért felszínesek.

A szép mellű lány okos is volt, ettől zavarba jöttem, inkább nem gondoltam bele.

Így éltem, és zavart a testem, és fontos volt másoké, néztem is őket, és a százfejű öngyűlölettel tusakodtam évekig.

És most figyeljetek: alig is találkozhattam a saját, igazi szexualitásommal addig, amíg csak olyan férfi jutott nekem, akivel találkozott a lelkünk, én meg igent mondtam, mert kedves volt, és okos, nagyon akart engem, én meg elfogadtam őt.

A test nagyon fontos. Döbbenet volt megkívánni valakit, kattanni, igazán, és viszontszeretve, -kívánva lenni. Azt élni át, hogy mi vagyunk a szépek, mi ketten, miénk a világ.

Harminc is elmúltam, amikor rájöttem, hogy a dilemma nem létezik, nem kell választani test és lélek közül. Egymásra vonatkoznak, egylényegűek. A kereszténység bűne, hogy szétszedte és morális minőségekkel ruházta fel, polarizálta a kettőt. Eredmény: bűntudat, boldogtalan emberek tömegei.

Akkor se kell választani, ha életmódunkat az értékrendünk határozza meg, és az időnk, a hobbira fordítható energiánk, a lehetőségek végesek. Hogy test vagy lélek, külső vagy belső, felszínes tetszésvágy vagy emberi mélység, ez bulsit. Elvégre fogat is mosunk, és ez nem rontja gyermekeink iránti érzéseinket, elannyira nem, hogy az ő fogaikat is megmossuk.

Nekem futás, súlyzózás, végtelen ugrókötelezés közben támadnak a legjobb gondolataim. Hát még napsütötte hegyoldalban futni, na, az lélekfürdő. Új kapcsolatok létesülnek az agyamban, önmagukat fedezik föl a neurotranszmitterek lelkem mitokondriumán. Teljesebb ember leszek, megélem a test csodáját, és beletárul a szellemem is. Belül vagyok, és közben látom a mindenség egészét. (Endorfin lesz ez.)

Az öröm, az a lényeg. S hogy magamat komolyan veszem. Olyan nagyon minden, az is, ami “felszínes”: megnézek valamit elfogulatlanul, és azt mondom, jé. Bármit, mindent. Beugrik a Psyché-idézet róla. A futópad is intellektuális feladvány. Én aztán nem szabadkozom senkinek, hogy menő bikinimben még mindig okos vagyok, nézek dán filmeket is azért.

Létezik persze felszínesség, utálom is, és létezik minőség. De a test nem felszín, hanem a lélekre bogozódva, a világ és a lélek közé állva maga a lényeg.

Fenntartva, hogy a külsővel való foglalkozás tud pótcselekvés, menekülés lenni, én csak ajánlani tudom, hogy szedd rendbe, lélek, magadat*, nézz szembe, és lépj, és közben figyeld magad, a te igazi valód, a megmásíthatatlanul egyedi utadat, működésedet. Azt, ami jólesik, ami öröm, ami behoz valami energiát. Nagy önismereti út is lesz. Nem, nem arról van szó, hogy olyan igényeket és problémákat gyártunk, amelyek korábban nem léteztek, hanem arról, hogy békét kötünk a testünkkel.

Például azért is, hogy megőrizd azt a fiatal változtatási képességet magadban. A nem -beleragadást, a lehúzó rutinokból, rossz szokásokból való energikus vagy épp bölcs kitörés képességét. S mert ez felelősség is. Mennyit éjszakáztunk, ettünk szemetet ifjan, bántottuk a testünket (egy testápolóm sem volt soha! és egy cipősdobozban laktunk!) — jól bírtuk. Negyven körül már tétjük van a dolgoknak. Már dereng a halál a táj peremén. Nem mindegy, és főleg a gyerekeidnek nem, milyen állapotban vagy addig, és mikor jön el. Mire költöd majd azt a nyomorult nyugdíjadat, a salsaklubban vagy a körzetinél élsz-e társadalmi életet, és tudsz-e az unokák után is futkosni.

* Honnan az idézet?

156 thoughts on “test és lélek

  1. A tegnapi cikkhez kezdtem el ezt a kommentet, aztán valamiért félbeszakadt, de nem is baj, sok dolgot leírtál ma, ami nekem is eszembe jutott tegnap. Például ez: “Rajta akarjuk kapni azokat, akik sokat foglalkoznak a testükkel, hogy tévedésben vannak, valahogy nem az “igazi” értékek jutnak érvényre az életükben. Hogy hiúak és csak meg akarnak felelni, reménytelenül hajszolnak egy eszményt, és ez nem helyes morálisan, vagy nem elég mély, vagy nem tudom.” -idézlek, mert én nem tudom ilyen szépen megfogalmazni. De azt, hogy gyanús vagyok, érzem, mert éreztetik. Miért hatvan centi a derekam szülés után fél évvel (alkat, bocs). Jaj hát vékonyabb vagy, mint a gyereke előtt (igen, rájöttem, hogy genetikából nem lehet megélni a végtelenségig, az aerobik meg vékonyítja a combot). Középkorú férfi kollégám gyönyörű kérdése: “És tudsz te ilyen külsővel eredményeket elérni a gyerekeknél?” (középiskolában dolgozom). Amikor észrevettem, hogy szabadkozom amiatt, hogy merek jól kinézni kisgyerekes anyaként, akkor kigondoltam a választ: kapjátok be.:)

  2. Szerintem a nők sem akarnak olyan feminizmust, ami jóságos, mozgalmi, aszketikus, és amelyben magyarázkodniuk kell, ha jól néznek ki, vagy ha sok időt töltenek a testükkel. Amelyikben rosszallást vált ki, hogy tetszeni is akarnak. Nyilván patriarchális szempontok alapján, nem tagadom, miért, van alternatíva? Akik dacosan azt mondják, hogy ők akkor erre a sok fosra, a szépségnyomasztásra nemet mondanak, azok nem inkább feladták, hogy akár csak közepesen jól nézzenek ki? Egyszerűen belerohadtak, megöregedtek, nincs nekik erőforrásuk, önbecsülésük, életminőségük?

    Meg olyat se fognak akarni a nők, hogy ne szüljetek, mert nem lesz jó nektek. Olyat akarnak, hogy eldönthessék.

    Itt vagyok mint elemző, tűnődő elme, és engem érdekel a jelenség, hogy miért gyötrik, motiválják magukat a kamasz lányok globálisan a tigh gap, kockás has, nagy mell, kerek segg meg ilyenek eléréséért. Ha közel megyek, megértem. Ráadásul, vessetek meg, kivételesen telt belső combbal, úgy, hogy soha nem lesz nekem, én a tigh gapet szépnek látom másokon.

    Akikkel beszélgetni szoktam ilyenekről, azok eltakarják a szemüket. Egyetemlegesen vetik meg a plasztikai sebészetet is, a szóra is ugranak. Szerintem ez nem vezet sehova.

    • Nekem gyanús a test. Nem keresztény alapon, hanem a szocializációm miatt alakulhatott így. Szoros női közösségben (leánykollégium) töltött kiskamaszkor majd kamaszkor, az a rengeteg különböző test és megszámlálhatatlan kín, önvizsgálat, összehasonlítgatás, anyajegy, szőr, narancsbőr, zsírpárnácska, levágni, kihúzni, beszorítani, kisebbet, nagyobbat, mindegy, hogy ronda vagy szép valaki, újabb és újabb ötletek, karszőrtelenítés és napi fél almán élés, és mindig csak még két kilóval szerettünk volna kevesebbek lenni és akkor majd nem fogjuk behúzni a hasunkat, ha hozzáér a fiú. Így nekem az örömteli szexualitás nem a szépséghez hanem a szabadsághoz kapcsolódott, a feministák közül a szőrös lábú hippi lányok és a vaginájukkal beszélgető önismereti csoportok nyűgöztek le. A férfitestben is vonz az esendőséget mutató tökéletlenség. Aztán később az olvasmányok, Naomi Wolf, Foucault, igen, én az egész szépségkultuszt nőelnyomónak látom, korlátozónak, a plasztikai sebészet népszerűsége engem a körülmetélésre boldogan várakozó afrikai kislányokat és nőket idézi, akik számára ez a nővé válást, a közösség normáinak való megfelelést jelenti. És ugye itt az ellentét, nem kérdőjelezhetem meg az autonóm döntését a saját testéről, de nem csak láthatatlanul közvetített kényszer az, ami miatt feldaraboltatja az egészséges testrészét? A test élvezete (szex, sport) teljesen külön dobozba került nekem, mint a szépség. Ilyen értelemben gyanús a testtel való aprólékos foglalkozás, mintha az ellentéte lenne a felszabadult élvezetnek. De ez nem valami univerzális nagy igazság, csak az én optikám, fogalmam sincs, mások hogy élik meg. A saját életemet illetően csupa ellentmondás ez a terület, lustaságból és mert így alakult, decens vagyok és elfogadható külsővel rendelkezem, de van Frida Kahlo meg aszkéta hegymászó énem is.

      • Nagyon láttatóan fogalmazol, jó olvasni.
        Nekem teljesen más, kimaradt a lánykollégium is, meg ezek a normák és megfelelési kínok. Körülöttem intelligens emberek (pl. követő) az egyediséget ünnepelték és az intellektust és kreativitást díjazták. Az én felnövekedésemkor alig volt téma a test, csak használtam és szenvedtem tőle. Most jöttem rá, hogy mennyi mindenben volt kivételes, pl. a hajlékonyságban, hátizomban. Én úgy emlékeztem, hogy átflickeztem a gyerekkoromat, és mindenki tudta, látta, hogy én ilyeneket tudok (túlsúllyal is), de a tesóm most, hogy ezeket újrakezdtem, kérdezte a teremben: te ilyeneket tudsz?
        Zavarba jöttem.
        De kín nem volt, se olyan fiúk, akiknek ne lettem volna jó, sőt, nagyon jó így is. Én egyedül sokat kínlódtam a testemmel, nem mertem odanézni, de ha volt emberem, akkor ő rajongott, hogy a testért vagy a szexusért, nem tudom szétválasztani. Azok, akik szerettek, így, a többiek észre se vettek. Engem nem bántottak a szerelmeim, hogy miért vagy ilyen vagy olyan, a bántalmazóm kivételével. Azt hiszem, anyám élethez való viszonya és ez a sok rajongás és szeretet adja a töretlen testi, anyai, életszagú optimizmusomat.

    • Mitől volt az?
      Így meg úgy próbálom megírni, ami épp foglalkoztat, néha jobban sikerül.
      Nagyon sok érdekeset olvastam, és arról akartam írni, hogy mennyi minden lehet a testtel való komoly foglalkozásból.

      • Én azt látom,hogy bármilyen hozzávalókból remek karikákat tudsz gyúrni. Legyen akármilyen szó,fogalom,terület abból összehozol egy szellemes okos , nyelvkialkotást.

  3. Valójában ez a test és lélek szétválasztása valami önutálatot sejtet mindig, A testünkben élünk, ha a testet megvetjük, nem magát az életet vetjük meg? A másik, ha már lélek: egy rakás spirituális tanítás, jóga, zen, stb. tanítja, hogy a lélek formálását a test edzésével, alakításával, “uralásával” kell kezdeni.

    • Pontosan. Soha nem szerettem keresztény körökben azt a hozzáállást, hogy “a test múlandó, koncentráljunk a lelki dolgokra inkább, amik örökkévalóak”, és hogy ez a nagy lelki készültség ennyire nem feltételezi a testi éberséget, jóllétet. Sőt, maga a “testi” jelző negatív színezetet kapott.
      Miért nem lehet azt mondani: add meg a testednek, ami a testé, és a lelkednek, ami a léleké? (elnézést az idevágó bibliai idézethez való hasonlatosságért, nem szarkazmus akart lenni)
      Nemrég olvastam ezt az idézetet pont: “Az emberek egészségért könyörögnek az istenekhez, és nem gondolnak arra, hogy annak megőrzése a saját kezükben van.” (Démokritosz, ie. 400 k.)

      • Ja, a kereszténység. Igen, azért az egészség fontos, keresztény körökben is, de hogy ehhez egyszerűen jól kell tartani a testet (egészséges életmód, bizonyos fokú “kényeztetés”), eszükbe sem jut. Az meg a másik logikátlanság, hogy a testre nem kell koncentrálni. Hát ha csak a lélek számít, akkor Isten miért zárta a lelkünket (általában nem is rövid időre) a testbe, sima kitolásból? Ja, és ha a lélek a fontos, ami örök, akkor miért siratjuk a halottainkat? Hát nem nekik jó most pont?

            • Kicsit OFF de erről nekem mindig sajátos álláspontom volt. Az elhunytat nem sajnáltam. A hiányát, a veszteséget, a visszafordíthatatlannal szembenézést igen. Az fáj. Aki meghalt annak vagy már teljesen mindegy mert kikapcs van, vagy nem, de akkor meg azért.

              • De az én tapasztalatom szerint bizony a többség azt is sajnálja, aki elment, pláne ha fiatal volt. Pedig hát, ha jó helyre került, meg a test nem fontos, akkor miért is baj, ha itt a Földön kevés időt töltött?

            • Annyira nem. En csak az en kornyezetemrol tudok beszelni, bar az mostanra mar sajnos jelentekeny minta, de mindenki a sajat veszteseget gyaszolta, es sztenderd megkozelites a “neki mar jo” “neki mar nem faj semmi”.
              Holott valojaban, ki tudja? Ha abbol indulunk ki, amit egy kedvenc iromnal olvastam, amikor a leszurt kiraly az elso sokk utan csak a szalonnas rantottara birt gondolni, de test hianyaban mar nem juthatott hozza, azert lehet, hogy bir az szar lenni 🙂 foleg kulonfele fuggesek es szenvedelybetegsegek utan, de oszinten szolva a szimpla eveshiany is megteszi.

              • Érdekes, én ezt a neki már jó dolgot max a szenvedés után meghalt ember hozzátartozóinak vigasztalására hallottam, egyébként nem. Persze nem tudom, az én mintám mennyire reprezentatív, sajnos elég sok barátom, ismerősöm halt meg fiatalon, velük kapcsolatban mindig az ő haláluk miatti sajnálkozás a fő motívum.

        • Én úgy bírom az olyan szabad szellemeket, mint pl Jálics Ferenc jezsuita atya. Azt tanítja, hogy a szemlélődő imádság nem végezhető ezek nélkül: elég alvás, megfelelő táplálkozás, elég mozgás. A kereszténység elég régóta tanítja, hogy a test a lélek temploma. Ha nem figyelünk rá, ha elhanyagoljuk, a lelkünk is megsínyli. De szerintem is hülyeség szétválasztani.

          • Félreértések elkerülés végett: én TUDOM, hogy Jézus is élvezte az életet, evett és ivott (és vámszedők és bűnösök barátja volt). Hogy nem az alaptanítás ez a test megvetése, de mégis eléggé végigvonul a kereszténység történetén, hol kevésbé (pl. reneszánsz), hol jobban (Cromwell puritánjai). Én úgy tanultam, hogy a korai kereszténység puritanizmusa részben a császári Róma erkölcseinek ellenhatása volt, amolyan inga kilengés az ellenkező irányba, csak aztán eléggé hozzátapadt a valláshoz.

              • Pontosan. A tudós humanista orvost elevenen megégető Calvinról pedig igen jelentős keresztény felekezetet (igaz, a reformátusok és evangélikusok nem szeretik a kálvinista és lutheránus megnevezést), meg többek között egy jelentős budapesti teret.

          • Ezt mondják a jógában is: kell egy erős test, egyenes gerinc, laza csípő, tág mellkas, lassú, egyenletes légzés. Azért vannak a jógagyakorlatok, hogy a későbbiekben egyenesen és mozdulatlanul tudj ülni, hosszasan.

    • Ez annál inkább is így van, hogy ha nincs spirituális vagyis testtől független lélek, akkor az is biológiai és kémiai folyamatok bonyolult eredménye, amit léleknek hívunk. Az viszont egészséges testben nagyobb eséllyel kap jobb “munkakörülményeket”.
      Én egyébként hiszek az immateriálisban, csak annak kezdőpontjában vagyok kissé bizonytalan mostanság.

      • Különös tekintettel arra, hogy én meg nem hiszek az immateriálisban, most képzelheted, nekem mennyire abszurd ez a test és lélek (szellem) kettősség.

      • De jól megfogalmaztad, én is hasonlóképpen gondolom most. Keresztény voltam, a magam módján az is maradtam, de mostanában szöget ütött a fejembe, amit Laci is mond, és te is, hogy a lélek tulajdonképpen biokémiai folyamatok eredménye, és ha meghalunk, nem leszünk többé, ennyi. Most úgy nézek ezzel szembe, mint ahogy horrorfilmet néz az ember, a szeme elé tartja a kezét, de azért kikukucskál mögüle.

        • Bill Bryson azt irja a majdnem minden rovid torteneteben, hogy energetikai szempontbol van reinkarnacio. Valami ilyesmi es ebben lehet valami.

        • “De meghalni! Ki tudja, hova menni?…
          Hideg zugban kushadni és rohadni!…
          E forró, érző, mozgó valami –
          Egy sárcsomó… A játszi kedvü szellem
          Tüzes folyókba vész, vagy tévelyeg
          Vacogtató, irdatlan jégcsapok közt…
          A láthatatlan szelek börtönében
          Körülzúgni e lebegő világot!
          Szörnyűbbnek lenni minden szörnyetegnél,
          Mit csak felajzott, bomlott képzelet
          Szűkölve fest – ó, ez kibírhatatlan!”

  4. Hosszú évekig, hamvas húszévesként megvetettem mindent, ami smink, és – azt állítottam, hogy – sajnáltam azokat, akik minden reggel kifestik magukat, mert valószínűleg máshogy ki sem mernek lépni az utcára.
    Eltelt pár év, beköszöntöttek a korábban kiröhögött virágzó harmincas évek, és lám, legalább szempillaspirál nélkül ki sem lépek az ajtón. Bizony.
    Ma már sajnálom az akkor otromba ruhák mögé rejtett feszes testemet. Ma már meg kell dolgoznom azért, hogy ne tottyadjak el. Nem megy mindig örömből. Ha beüt valami nagy krízis, engem nem ment ki a sport. Kell egy minimális endorfin szint, hogy beröffenjen a motor. Ami utána szépen ketyeg. A következő krízisig.
    Viszont öltözni, szépnek lenni nagyon jó. Az mindig megy. Ha nagy a baj, az tart egyben.

  5. Én ezt nem is èrtem, létezhet ilyen ellentét?

    A sportos test egészséges és szép, közhely, hogy ép testben ép lélek.

    Az én fejemben is van lenézés a külsejükkel – az én értékrendem szerint – többet foglalkozókkal, de ebbe a sport bem tartozik bele (a műszempillák, műkörmök, műhajak, botoxok világa ez a nekem idegen, általam kicsit lenézett vonal). Ugyanakkor azt sem értem, ha valaki elhagyja magát, zsíros a haja, bőre. A nagy szellem sem teszi igazolhatóvá az igénytelenséget.

    Ez a kép ráadásul teljesen független a nemtől, ugyanazt várom férfiaktól és nőktől is.

    De, mint írtam a sport az más. Az erős és egészséges test pont olyan fontos, mint az ép elme. Az, hogy szép is mellékszál.

    • Ha megfigyeled, hogyan beszélnek az emberek a nagyon ápolt, nagyon szép, magukra adó emberekről, hogyan figyelik őket, kárörömmel, ha bajba jutnak, vagy mit szólnak a te változásodhoz, ha mondjuk fogysz, sportolsz, látványosan jól nézel ki, akkor könnyen tetten érheted vagy azt, hogy nekik nem megy, ezért visszahúznának, lebeszélnek, “inkább tekintsük valami felszínes őrületnek az egészet, akkor nem fáj, hogy nem csináljuk”, vagy azt a gyanakvást, hogy a szépség, ápoltság kizárja a lelki-szellemi gazdagságot.

      • Ezt figyeltem meg amikor szoktam le a cigirol. Amikor megtudtak az ismerosok, folyton csak cigivel kinaltak. Akkora irigysegre es rosszindulatra vall a visszahuzo szandek.

        • Ez nálam is volt, bár én inkább kajánságot, mint irigységet láttam mögötte, hogy úgyse megy, csak dumálsz. Eleinte visszautasítottam, de mikor nem hagyták abba, leszoktató hadműveletbe kezdtem: elvettem a cigit, az orra előtt kettétörtem, és kidobtam a kukába. Volt, akinek két cigijébe került, míg abbahagyta, de asszem háromig nem jutott el senki. Tanulékonyak voltak.

      • Érdekes ez, az én fejemben a tökéletesség tényleg két részből áll, test és elme együtt. (Lehet neveltetés is, az értelmiségi szüleim elég komolyan sportoltak fiatalon).
        Épp annyira nézem le vagy csodálom az igénytelenséget/igényességet mind a két területen. Hozzátéve, hogy saját magam egyik területen sem emelkedem ki az átlagból, viszont az átlagot igyekszem hozni agyilag és testileg is.

  6. A külső nem számítban nem hiszek.
    Miért van az, hogy a sikeres emberek szinte kivétel nélkül szép dolgokkal/ízléses környezettel veszik körül magukat? De az átlagemberek is pl. Bora Bora-t választják/választanák a Velencei tóval szemben. Mert a szépnek vannak objektív kritériumai a szép test is vonzó.

    “Valójában ez a test és lélek szétválasztása valami önutálatot sejtet mindig”… ugyanez a véleményem. A testünk nem az ellenségünk – jó esetben.
    A mozgás maga az élet. Minden ami él mozog.

    • “Bora Bora-t választják/választanák a Velencei tóval szemben”
      Én nem. 😉
      Egyébként tényleg nem, millió más helyet viszont igen.

    • “A szépnek vannak objektív kritériumai”. Hát ez könnyen belátható, hogy nem így van, ha csak az emberi testet veszem időben és földrajzilag is elég különbözőek az ideálok, és gyakran az egészséges testhez sincs közük (pl. eltorzított lábak). Egyáltalán az, hogy mennyire érték egy társadalomban a testi szépség, vagy az egészség már az is változó.

      • A gyerekek intuitív módon választják a “szebbet”… Olvastam erről, hogy homlokmagasság, meg szemtávolság, meg orr meg szájforma, meg hasonlók alapján kimutatható, hogy van egy kódolt ideál.
        Az hogy ezt később különböző társadalmak különbőző módon deformálják az egy dolog. Még az állatok is a “szépet/életerőset” választják. És van akit szinte mindenki megbámul és van akit szinte senki. Ez természetes, bennünk van.

          • Nemtom, a férfiaknál nem tűnik szebbnek, egészségesebbnek az, akinek nem pengeszája, összehúzott szeme van? Fiatalság vagy egészség?
            A kifejezeten gyerekest (nagy, előreugró homlok, kis arc, nagy szemek) inkább cukinak tartjuk, ezért tűnik “ennivalónak” a hasonló megjelenésű pincsi, szemben a szép, de nem ölelgetésre csábító német juhásszal vagy akár a szintén nem túl nagy foxival, a hosszú pofájukkal.

            • Nana..Laci ez is izles kerdese, nem jo ez a parhuzam. 😉 A pincsi egy kutyakarikatura, raadasul ronda, a nemetjuhasz nem csak szep de bajos is. Pont a minap botlottam bele egy csillogo bogarszemu nemetjusziba, hogy elolvadtam ott nyomban, az enyhe kifejezes.

              • NA jó, a pincsi tényleg karikatúra, de tény, felmérések igazolják, hogy a fenti paraméterek (magas, előreugró homlok, stb.) babusgatást vált ki az emberekből (pasikból is), ez igaz az állatkölykökre illetve az infantilis kinézetű felnőtt állatokra is, pl. a nagy szemű, kis állkapcsú makikat is “cukinak” tartják. A lassú mozgás is ilyen hatású egyébként.
                Pincsitől én is kifutok a világból. A kistestű kutyákat még ha egyébként formásak, akkor is kevésbé kedvelem, mint foxitól felfelé, nem is tartottam és aligha fogok pulinál kisebb kutyát, és lehetőleg nem divatos, hanem inkább munka fajtát, vagy keveréket. Az az igazi méret, aminek a simogatásához nem kell nekem lehajolnom, sem neki két lábra állnia.. 🙂 A feje pedig legyen kutyafej formájú, azaz legyen orra, és záródjon a szája. Boxer és más tömpe orrú vagy lógó ajkú kizárva.
                Nem vagyok kutyamániás, szeretem a macskákat is: ölembe csak macska jöhet, kutya (felnőtt korában) nem.

            • Macskánál működik a dédelgethetnék (mértékkel), de embergyereknél egyáltalán nem tapasztalok hasonlót. Aztán van a gejl állatkölyök kategória, amiből köszönöm, de nem kérek, hiába van címeres cukiságnak kikiáltva.

            • Hat a macsekom eseteben nalam is beindul a dedelgetes program..en a macskamat egyszeruen meg tudnam enni. Olyan kerek feju mint egy bagoly es iszonyu hosszu bajsza van es pocakos is. Mondjuk volt nekem is nagytestu ebem es akkor is hasomloan ereztem, csak kevesebbet csokolgattam ossze-vissza mint most a cicamat.

              • 🙂 Nekem gyerekkoromban nem lehetett kutyám, mert anyám félt tőlük (de persze nagyanyámra kente, hogy miatta nem lehet). De aztán megneveltem. 😉 Ma már szereti őket, persze azért ott van a tartás benne.

          • Egyetértek. A kódolt izé bárki által használható, olcsó, kényelmes eszköz, egyúttal bárkire ráfogható fegyver – egy természeti törvényszerűség ha a fejünkre állunk is, törvényszerűség marad. Szándéktól függetlenül nagyon erős fenntartással kezelem, ha bárki ilyen érveket hoz fel.

            • Ha a tudatos gyerektelenség valamilyen örökölhető tulajdonság lenne, akkor nyilván, de tuti biztos vagyok benne, hogy nem az. Alapvetően környezeti (társadalmi) okai vannak

      • Szerintem meg átvonu a történelmen egy meglepően stabil ideál férfiban, nőben. Néhány fura leágazás van csak, mint Rubens meg a Twiggy. Hozzáteszem, hogy a polgári portrékon, a németalföldieknél nem biztos, hogy ideált látunk, de még a mitologukus ábrázolásokon sem lehet, hogy az realizmus. Olyan volt az átlag, vagy épp olyan volt a modell.
        Talán Vénusz ideális mindig, meg Szűz Mária, akinek csak az arcát, mozdulatait, ruháit látjuk.
        A héroszok ábrázolása a mai testépítőkre emlékeztet, Dávid meg a kevésbé extrém jó pasi. Gömbölyű mell, karakteres csípő, ovális, szimmetrikus arc, hosszú haj a nőknél. Nem módosult annyit az eszményi test. A willendorfi Vénusz sem biztos, hogy szépségeszmény volt, elég fura gondolat, hogy a szép nőket örökítették meg, lehet, hogy azt, akinek hatalmat tulajdonítottak, vagy aki hasonlított a törzs ősanyjára, vagy ilyesmi.
        Remélem, ha hétszáz év múlva megtalálják a Rákosi-portrékat vagy akár Voksán Virág sajtóbeli fotóit, nem fogják azt gondolni az akkoriak, hogy ez volt az eszmény.

        • ‘Remélem, ha hétszáz év múlva megtalálják a Rákosi-portrékat vagy akár Voksán Virág sajtóbeli fotóit, nem fogják azt gondolni az akkoriak, hogy ez volt az eszmény.’

          😀 😀 😀

        • Igen, ez igaz, hogy a műalkotások nem feltétlenül szépségeszményt közvetítenek, mint a Willendorfi vénusz sem, és Rubens figurái sem. De az ötvenes évek díváit a legtöbben ma sürgős zsírleszívásra utalnák. Szóval azért nagy a szórás, és nem csak testtömeget illetően. Mondjuk főleg arra gondoltam, hogy egyes szépségdivatok, test megszépítése céljából végzett rítusok mennyire nem feltétlenül az egészséges testhez kapcsolódnak, mint pl. Dél-Amerikában az alsó bordák eltávolítása, vagy akár a mi magassarkú cipő divatunk.

          • Most hallottam egy jót egy gimis lánytól: azért nem jár inkább edzésre, mert leizzad meg tönkremegy a frizurája, a sminkje, és sokáig tart rendbe rakni, és a suliban is sokan inkább felmentetik magukat tesiből, hogy ne kelljen a fiúk előtt loncsosan mutatkozni.

            • Vagy mondjuk a sportolónők közül sem a súlylökőket meg a súlyemelőket mutogatják szexiként a lapok, sokan még a rubintréka szintű izmosságot is fikázzák, ennek se az egészséghez van köze, hanem hogy nem hozzák a nőktől elvárt törékenységet.

            • Nekem is hasonlóak az iskolás tapasztalataim, amit a felmérések is alátámasztanak. A fiúk többsége élvezte a testnevelést a padban végigdöglött tanórák után, a lányok közt viszont üdítő kisebbséget alkottak azok, akik nem sült hal módjára álltak hozzá.
              A huszonévesek között viszont úgy látom, inkább a nők azok, akik adnak a maguk egészséges sportosságára, a férfiaknál pedig a “fitt” és a “punnyadt” mellett népes a “gyúrós” kategória, akik mindent az izomzatnövekedésnek rendelnek alá, az egészség vagy az állóképesség mellékes, gyakran teljesen mellőzik is az aerob sportokat. Ez csak az én környezetemben lehet így?

  7. Aki csak 10 posztodat olvasta valaha is, nem vadolhat azzal, hogy atestel a lo tuloldalara es mostantol csak a testeddel foglalkozol. Amugy en nagyon remelem, hogy engem is elkap a “gepszij” annyira mint teged. Ram lelkesito hatassal vannak ezek az irasok es pont azert mert eleg komplexen es szofisztikaltan kozelited meg ezt a temat az egyensulyt megtartva. Aki ebbe is belekot, hat nem is tudom…az mibe nem?

      • De ezek az emberek nem látják a folyamatot, hanem egy kiragadott részlettel hadakoznak és azzal dobálóznak. Folyamatokban gondolkozni egyenlő azzal, hogy feladom a támadási szándékom, mert azonnal okafogyottá válik, ahogy belátom a változás természetét.
        Na most, haragudni a jégkrémpálcika létezésére miután bezabáltuk a magnumot, dőreség. Ugyanúgy, fitneszfetisizmussal vádolni a harmincakárhány év után testére ébredőt, szimpla bántani akarás.

        • De sokkal könnyebb, mint bevallani magunknak, hogy affffenébe, meg lehet csinálni.
          Van egy kolléganőm, kb.10 évvel fiatalabb és 60 kilóval több, mint én. Egyszerűen nem áll szóba velem, helyből utál, mint a szart. Mi mehet végbe szerencsétlen lelkében?

  8. Már a tegnapihoz is akartam írni, nem értem hogy engem 10 emberből 8 miért csesztet azért, hogy lefogytam? Mind aggódik: baj van? Mi történt? Beteg vagy? Egyik se csak ezt szerettem volna.
    Konkrétan 75kg helyett most stabilan 66. Ezzel a BMI 22. Nem vagyok sovány, sem beesett. Tornázni, súlyzózni is elkezdtem rendszeresen és program szerint október óta. Olyan izmaim is látszanak amelyek eddigi életem során soha még.
    Persze nem tudok továbbra sem mit kezdeni azzal a dumával, hogy a férfi 180cm, 90kg fölött kezdődik. Árnyalatnyi különbség, hogy már nem is akarok. Jobban érzem magam, és ezért csinálom. Áttörve egyik legnagyobb gátamat, szoláriumba (mert 8 éves korom óta égették belém, hogy aki szolizik az meghal) is járok már, és attól is jobb.
    Akinek nem tetszik, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni.

    • Tőlem is egyből megkérdezték két éve, mikor sokat fogytam, hogy mi bajom van. Hátizé. Mondjuk rajtam alapból is elég kevés a felesleg. De akkor csak visszatértem a versenysúlyomhoz, tény, hogy részben betegség miatt.

    • Nekem meg látszik a medencém fölött kétoldalt az izomdudor, pedig a hasamra még csak most kezdtem rámenni. És alatta döfi a bőrömet a medencecsontom… meglepő.

      És szolárium, szintén. Kedélyjavító.

      • Meg a D-vitamin. Megszenvedtük a hiányát rendesen. De mostantól úgyis októberig sütni fog a nap, grillezett hal az Andrássy úton, zöldség a piacról, almás piskóta cukor nélkül. Szép az élet! 🙂

        • Nahát, anyám valahogy a kezembe nyomott egy dobozzal, szedek is.
          Hm, hm, megyek veletek kajálni! Bár nem ehetek tengeri halat, nem szaunázhatok, kerüljem a napfényt és ne sportoljak… doktor úr, ezt nem gondolja komolyan, hiszek benne, hogy épp e négy szenvedélyem folytán lesz rendben a pajzsmirigyem is… vagy ezek ellenére, nem tudom.
          Akkora lazac (meg szűzpecsenye) figyel a hűtőben, hogy hűha.
          Ha beszarás-nemhiszemel kaját akarsz: Retek utcai Il Treno, lazac grilltál. Ez nem csúcsgasztro hely, a kaja mégis olyan volt, invenciózus és lüktetően élő.
          Te hogy kezdtél életmódváltani, milyen megfontolásból, mikor?

          • Köszi a tippet, kipróbáljuk.☺
            A kérdéseden sokat gondolkodtam. Nem köthető egy konkrét eseményhez, döntéshez, inkább több kisebbhez. A haskerületem májusban érte el a vállalhatatlan szintet, akkor kezdtem lefogyni tudatosan. 97 cm volt akkor, ma 84, de még igyekszem. Ősszel kezdtem tornázni, súlyzózni. 6 után csak salátát, fehérjét de keveset szabályt betartom, mindig ebédelek. Alvászavaraim elmúltak.
            De ez csak egy része. A munka gondjait bent hagyom a munkahelyen, máshogy öltözöm, máshogy és mást vezetek mint két éve. Jelen vagyok ahol éppen vagyok. Ezek mind szükségszerű és megértett változások és döntések voltak, több év alatt.

  9. “Teljesebb ember leszek, megélem a test csodáját, és beletárul a szellemem is. Belül vagyok, és közben látom a mindenség egészét.” Ez annyira, de annyira szép, hogy belesajdulok.. És hát erről nekem mindig a szexualitás jut eszembe. Számomra ott lesz ez a legnyilvánvalóbb, a két aspektus totális keresztmetszete, amikor a test csodáján át értünk meg valamit a nagy egészből. Most beleborzongtam a szép emlékekbe 🙂

  10. Minden szavával egyetértek. (No persze miért is tiltakozna épeszű férfi ez ellen?) Egyébként én is hittem azt kamaszfiúként, hogy valaki vagy vonzó, vagy okos, vagy kreatív… Aztán sokszor döbbentem, amikor jöttek szembe a hármas kombinációk. (A rohadékok!) De persze nem állítom, hogy akár el tudnám képzelni, a nők milyen durva elvárásokkal és sztereotipizálással néznek szembe ezen a téren. Szóval respec’!

  11. Én is ugyanúgy szívtam a test másodrendűségét vallva.
    Nem a család volt az oka,anyukám egy kiegyensúlyozott nő volt aki szeretett fitt lenni.
    Én a befelefordulásomat okolom ezért, az olvasmányaim is a lelki,szellemi,morális értkeket helyeselték.
    Igaz,nem volt aki a testnevelés,öltözködés terén tanácsot adjon, az egész kultúránk,vagy inkább kúltúra nélküliségünk csak a becsületet,szorgalmat istenítette.
    Nem tudatosodtam fiatalon sem testileg,sem szexuálisan csak morálisan, vagyis felelős személy lettem,de tudatlanságom naivitásom miatt még felelősséget se tudok vállalni testem gyengesége miatt.
    Mondta egy karaté tanár aki a fiammal foglalkozott,hogy okos a gyerek nincs gond, de a legnehezebb dolog,hogy az ember kontrollálni tudja a testét.

    Én testileg nem tudtam labdába rugni partnerfelszedésnél mert nem mertem megtestesülni.
    Ugyancsak rokonlélek volt a szerelmem 🙂

    Azt hiszem nem is annyira szép test kell mint egészséges,felvállalt, használt test.

    • Nem lehet, hogy ez lehetőséghiány, időhiány, életminőség dolga? Nem a csodaszép tűsarkúról, a wellnessről vagy a méregdrága arcápoló szérumról beszélek, hanem pl. egy erdei sétáról, tornáról, élő ételről.

      • lehetőséghiány, időhiány, életminőség dolga?

        pontosan,nálunk ez volt a szüleimnél,
        most változtathatunk mert akad lehetőség ha nem keresünk kibúvókat.
        Itt se erdő, se zordonkárpátok nincsenek de falun lakunk,sőt a Begacsatorna mellett ahol kerékpárut készült egészen a szerbekig.

          • Innen származik a sokkönyves család ?
            Kiváncsi lennék milyen település ? Amúgy hajózható lesz a Bega újra 🙂
            Én nem itt születtem ,hanem a Hargita tövében.

              • Nem tudom milyen lesz, de amit eddig láttam csak egy szennyes árok.
                Mi nem halászunk. Valahogy nem is kívánnék halat enni belőle, iszaposnak, piszkosnak tűnik.
                Csak a töltés és kb.100 m van a házunkig.
                Minden fát kivágtak a partról úgy két éve. Maradt néhány diófa egy kissé távolabb.

                • Na mondjuk ha eddig szemétlerakónak használták, vagy szennyvizet engedtek bele, akkor annál a hajózhatóság jobb lesz. Ha egy lassú folyású, tehát mocsarasodó ÉLŐ víz volt, akkor a kotrás, hajózás tönkreteszi az élővilágát.

            • Ők sem. Csak apám. Nagyapám református pap volt, és ott szolgált ahova a püspöke helyezte. Azt hiszem 3 vagy 4 helyen osszesen, es egy otodik volt a lakhelye nyugdijas koraban. Amikor apam szuletett es utana sokaig, azt hiszem a leghosszabb ideig Igazfalvan (ami romanul Dumbraveni) ott jartak a Begara. Amugy a csalad a Hargita tovebol szarmazik 🙂
              Irtam volna neked mar, ha rajottem volna, hogy lehet itt megtalalni az emailcimeket 🙂

        • Alapvetően én nagyon boldog vagyok, hogy itthon is kezdik nyomni, hogy az idősek is érezhetik magukat jól a bőrükben.
          Átlagosan egy ember 21 percet tölt el napi szinten reklámok nézésével. Az idősek, akik nem interneteznek, nincs átpörgető funkció a tévéjükön, nem felvett adást néznek, és amúgy is többet tévéznek, akár az ötszörösét is.
          A reklámok összetétele ezért nagyban az idősebb korosztályhoz, illetve otthon lévő anyukákhoz van igazítva. Magyarul nem neked, meg nekem. És nem tudhatod, hogy majd ha 60 éves leszel, számodra mi lesz üzenetértékű, mitől veszel majd inkontinenciára betétet, és nem várod ölbe tett kézzel pisisen a halált, ahogy azt a reklámokon kívüli világ várná tőled.
          12 másodpercben elég nehéz megszólítani egy olyan korosztályt, akik közül a legtöbben háborúban, éhezésben, nélkülözésben, politikai elnyomásban nőttek fel, és kétharmad nőre jut egyharmad férfi, mert a többi halott.
          Idős nénik, akik nem tudják mi a jó nekik, akik nyilván köszönő viszonyban sincsenek a tévében látott fiatalos német színészekkel, de alapvetően meg ez nem a reklámok hibája, nem az üzenettel van a baj, hogy igenis nem a kor számít, hanem azzal, hogy itthon mivel valós vásárlóerejük nincs, és feltehetőleg aki az 1200 forintos inkontinenciabetétet használja, annak 1, vagy a gyereke veszi meg, 2, tb-re íratja gyakorlatilag közröhej tárgyának vannak kitéve össztársadalmi szinten.
          Mindenki elvárja a fess és fiatalos nagymamákat, akik unokáznak, akik maguktól rájönnek olyan dolgokra, ne szóljon hozzájuk még egy reklám se, hát jöjjenek rá maguktól, hogy nekik mi kell, és amúgy is. Rohadt idegesítőek (tényleg azok) tudnak lenni. Sokan vannak. Mi is ott leszünk. Most dől el, hogy velünk hogy fognak bánni a gyerekeink, hogy tőlünk mit látnak.
          Az én nagymamám amúgy rengeteg nyugdíjat kap, mert holokauszt plusz ötvenhat plusz özvegy. Semmiben nem szorul ránk, nem kell neki betét. Ha kéne, nem venne. Nem merne.

          • kedves nemazalényeg,

            jaj. véletlenül sem akartalak bántani, sem téged, sem a nagymamádat. senkit senkit, semmilyen problémával. sokkal viccesebben és jelképesebben gondoltam én ezt. felületesebben. hiba.
            azt viszont nem tudhatjuk, nem vagyok-e magam is idősebb.
            mosoly mosoly neked.

            • Jaj én meg nagyon nem akartam rádförmedni, csak igazából te voltál az utolsó csepp aznap a pohárban, aztán meg jól el is tűntem.
              Sikerült aznap végighallgatnom a babamamakörben a nyuggerező harmincast, aki szerint igenis a csúcsforgalomban a nyuggerek maradjanak otthon, mert nekik mindegy mikor mennek el otthonról, sikerült szerencsésen aztán a villamosleállás miatt belefutnom egy ilyen Legyek ura témába, ahol egy db pótlóbuszra jutott egy teljes combino embertömege, és ahol természetesen a járókeretes, a tolókocsis és a babakocsis álldogált a part mentén, mint valami hülye, míg a többiek meg még mutogattak is, meg dumáltak, hogy de nem igaz még ezek is. Egy néni persze rosszul is lett, hát persze, minek jött ki az utcára.
              Szóval elolvasva aztán az írásodat, csak kifakadtam, mert szerintem nagyon kevés figyelem jut az idősekre, és az is rossz figyelem.
              És én ezért örülök, ha legalább egy reklám megszólítja őket, legalább a társadalmunk látja, hogy kicsit nyugatabbra trendi az öregség, de legalábbis elfogadott, és a vele járó kellemetlenségekre nem az a válasz, hogy akkor nagy ívben kikerüljük őket, otthagyjuk a járda szélén, és sajnálattal vegyes undort érzünk, ha mélyen a szemükbe kell nézni.
              Szóval én a jelenségről írtam, igaz neked címezve, de közel sem rád haragudva érte.

              • Jaj, de örülök, hogy ezt megírtad.

                Azt hozzáteszem, hogy nyugaton az időseknek van pénzük, és olyan állapotban tudtak maradni az életszínvonal miatt, hogy utaznak, síelnek, kultúréletet élnek és divatoznak. Külön üzletág ők.

                Amerikában meg a népegészség népbetegség. Na, az amerikai idősek ötször annyit is elköltenek, mint a fitt norvégok, koleszterincsökkentésre, csodaszerekre, hasplasztikára meg szépészeti kezelésekre, gyomorgyűrűs műtétre… És megcsináltatják a mellüket 68 évesen is. (A RealSelf tényleg döbbenet.)

          • Nagyon sok fontos dolgot felvetettél. Nekem agilis, utánajárós anyám, anyósom van, mindketten átélték a háborút is, ugyanakkor mindkettejükben van valami meglepő naivitás és puritanizmus.

            Itt élnek köztünk azok, kortársaink, akiknek háború, éhezés, diktatúra, sintércsászármetszések nélkül is fájós derekuk, inkontinenciájuk, túlsúlyuk, csontritkulásuk lesz, bennük sokkal több adalékanyag, nikotinnyom és alkohol, nekik sokkal kevesebb kifogásuk lehet, és nekik is a tévé lesz a szórakozásuk, csak nekik meg nem lesz nyugdíjuk sem, és addigra kapitalista egészségügy lesz.

            Együttérzek anyáinkkal és a jövő kiszolgáltatottjaival is, de én nagyon nem szeretném úgy végezni. Nekem, némi borzadással, nagy ambícióm, hogy testileg, szellemileg, életvitelben egész más öregkorom legyen. Nem is csüggök úgy a gyerekeimen mint fő projekten, nincs játszma. Az inkontinencia nem törvényszerű. Van felelősségünk. És szörnyű ez a sok önáltatás. Igazán nem fitneszmodellekhez viszonyítok. A motiváció jöhetne abból, hogy nem akarok így élni, nem akarok így kinézni, jobban akarom érezni magam, és hagyni a dumát, magyarázatokat, nyavalygást, csak nekilátni valaminek.

            Aki ma panaszkodik, hogy itt fáj, ott fáj, nem tudok lefogyni, de áltatja magát, nem néz utána, nem tesz semmit, csak sóhajtozik és irigykedik, megkeseredik, az igenis felelős az állapotáért. Abban is, ha hagyja a gyerekeit nemsportolni, elhízni. És ne jöjjön senki a pénzzel: keveset enni (= 1500-1800 kalóra, valódi ételek, semmi szemét) sokkal olcsóbb, mint sokat. Szuverénnek lenni, kimazsolázni a lényeget a sok tanács közül, pótcselekvés helyett valóban javítani az életminőségünkön, magunkat fontosnak és érdemesnek tartani meg tényleg nem kerül semmibe.

            • egyetertunk. van felelossegunk.
              sajnalom anyam es nagyanyam nemzedeket, naluk talan a test mukodokepessegenek megorzese talan nem is jelentkezett mint gondolat (legalabbis anyamnal ezt latom, sajnos).
              hogy aztan 20 ev alatt miota nalam ez mint tema megvan miert nem tanulta el tolem – hat az mar masik kerdes.
              koszonet altalanos iskolai biologia-tanarnomnek aki azert egy kis egeszsegnevelest is becsempeszett az egyszikuek/ketszikuek koze.

            • Mi már biztosan nem úgy fogunk élni, ahogy a nagyanyáink. Ők szerintem pont kiszakadtak ebből az együtt a család holtodiglanból, és valahogy szerintem nem voltak felkészülve az öngondoskodásra, mert más volt még a közfelfogás is.
              Németországban rengeteg idős otthonban jártam. Szó nélkül bevágják a magatehetetlen embereket, vagy felvesznek melléjük 0-24-ben egy ápolót.
              Nincs kecmec, meg lelki terror, hogy lehetőség szerint a lánygyerek haláláig ápolja anyukát. De. Amilyen az adjonisten ugyebár…Én biztosan tudom, hogy nem fogom anyámat ápolni. Mert az utóbbi 30 évben úgy viselkedett, úgy élt, úgy nevelt, ahogy. A férjem haláláig ápolta az anyját, pelenkázással mindennel együtt.
              Nem azért mert annyirajóember, vagy az anyja kizsarolta volna. Sőt. Egyszerűen szerette, és azt érezte, hogy az anyjának ez a legjobb.
              A német öregek, az utolsó napig akarnak élni, és nem csak történnek a dolgok velük, és ezt a gyerekeik távolságtartó tiszteletben tartják. Sok esetben ELŐRE kiosztják a javakat, hadd tudja meg anyuka kinek mi jut. Itthon ez a fajta őszinteség gyakorlatilag kegyeletsértés. Kint viszont, ha kitörne az atomháború, akkor az öregek mehetnének fel előbb a buszra.
              És persze nem vitatom én el a saját felelősséget. Sőt. Apám közölte, hogy kidobott pénz a gerincgyógytorna, ő már csak tudja, neki is 30 éve van gerincsérve, és semmi se segít. De. Segít. Csak drága, időbe kerül, és fegyelembe.
              A családban gyakorlatilag mindenkinek van legalább alap reumája. A nagymamámnak 20 éves kora óta, apámnak 30 éve van gerincsérve és reumája, és úgy kapott infarktust mind a kettő, hogy kifejezetten alacsony a vérnyomásuk, nem elhízottak, nem isznak. Gének, vagy a franc tudja, anyámnak veseköve gyerek kora óta, na azt is sikerült beszednem már 7 éves koromban.
              Most 30 éves vagyok, feltételezem, hogy ezek a családi mintázatok tovább mennek, iszom a vizet, nem kajálok szarokat, mióta kiderült, hogy a hátammal nagy a baj járok gyógytornára. 6000 fT/ alkalom. De engem már megérintett a tehetetlenség szele, mikor nem bírtam a mosógép elől felállni, mert kész vége volt a derekamnak, és baromira nem számított, hogy megtettem mindent, hogy ne így legyen.
              (Nem az ellen érvelek, amit írsz, mert totálisan igazat adok, bár a végére kicsit úgy tűnhet. Csak kicsit neki vagyok kenődve a sok nyavalya miatt…)

          • nemazalényeg,
            köszönöm,hogy leírtad.
            Anyukámnál ez realitás, ő használ inkontinencia betétet, az első szüléssel jelentkezett nála valami szeméremcsont izület leválás.
            Jó ha erről is beszélünk mi nők, valós kérdések ezek is , az önmegvalósítás mellett.

          • szia nemazalényeg
            (az újabb üzenetedre válaszolok, csak itt tudok)

            nem volt támadás, amit írtál, inkább köszönöm, mert legalább saját használatra is végiggondoltam, mit kifogásolok a reklámlényeken. azt, hogy nem jó példák. nem nem és nem akarok olyan lenni. és azt is kifogásolom, amiről persze nem ők tehetnek, hogy nincsenek jó példák. mert a valóság messziről rettenet, közelről borzasztó. olyan sem akarok lenni, na.
            persze, azért lehet találni, csak vadászni kell. nekem (most épp, amíg még jobbat nem találok) Linda Rodin mintás a koponyám belülről. nem fogom alább adni.

  12. A test és a lélek kapcsolata kapcsán érdemes feleleveníteni a dolgok filozófiai és teológiai hátterét. Pl. Platón szerint a lélek csak a test “ruhája”. A kereszténység pedig elvet a platonikus objektív idealista irányzat szélsőségesen dualista emberképét, miszerint a test a lélek börtöne, az csak köntös, és hogy a lélek egyedül maga az ember. A ruha hasonlat már csak azért sem helytálló, mert az reinkarnáció előtt nyitná meg a kaput: ha a test csak a lélek ruhája, akkor többféle ruhát (testet) is felölthet. Márpedig ez bölcseletileg nem tartható: egy lélek egy testhez van rendelve, a kettő szoros egységet alkot. Olyan mintha belenyomod a tenyeredet a nedves betonba, és megköt úgy: az csak a te tenyered lenyomata lesz, csak az fog beleilleni, ugyanúgy a lélek csak a saját testéhez tud tartozni. A katolikus egyházi állásfoglalás így szól:

    “A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test “formájának” kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot.”

    Kit tekintettek a középkorban élő embernek? Itt jön be az “anima forma corporis” elv. Mit is tanít a kereszténység az emberről? Három egyetemes zsinaton született ezzel kapcsolatban dogma:

    1. Az ún. “reális trichotomizmus” kárhoztatása. A Konstantinápolyi (IV.) Általános, Egyetemleges és Szentséges Zsinat (869.) elvette azt az újplatonikus-origenista tant, hogy egymástól realiter különböző három féle lélek van:
    1. szellemi
    2. lelki
    3. testi.
    Így az ember “testből, lélekből és szellemből áll” tézis nem tartható. Ezek a funkciók csak virtualiter különböznek, egy azon emberi lélek megnyilvánulásai a szellemi, a lelki és a testi funkciók.

    2. Vienne-i Általános, Egyetemleges és Szentséges Zsinat (1312.)
    „Substantia animae rationalis seu intellectiva sit forma corporis humani per se et essentialiter.”
    „Az értelmes vagy eszes lélek állaga önmagától és lényegileg az emberi test alakja.”
    * szellemi állagú emberi lélek => substantia incompleta
    * anyagi állagú emberi test => substantia incompleta
    * szellemi-anyagi ember => substantia completa
    * test és lélek => metafizikai különbözőség + metafizikai egymásrautaltság
    * forma substantialis => állagadó alak
    * substantia incompleta => hiányos alak
    Az ember egysége-különbözősége – test és lélek hylemorphista (ld. hülémorfizmu – Arisztotelész) szintézise.

    Ezzel a szélsőségesen monista és szélsőségesen dualista emberképeket kárhoztatták: objektív idelaista irányzat szélsőséges – platonikus – dualizmusa, amely szerint a test a lélek börtöne, az csak köntös, így lélekvándorlás is lehetséges; illetve, hogy a lélek egyedül maga az ember.

    Egy másik téves filozófia, az objektív materialista – epikureus – szenzualizmus, amely szerint egyedül az anyag létezik, annak tükröződése csupán a lélek, az anyag-energia-információ (lélek) egymásba transzformálható valóság. Ezt a hermneutikus-gnószticista herezisen alapuló bölcseleti emberképet vallotta tkp. Teilhard de Chardin és Henri de Lubac, őket nem a fejlődéselmélet miatt kárhoztatta a tanítóhivatal! Ezt az emberképet az induktív természettudományos bizonyítékok nem támasztják alá.

    A keresztény tanítás fönntartja a világ, az élet és az ember külön teremtését, mert “a létben szakadékok vannak, ősszüleink léte nem mesebeszéd” (Barsi Balázs)

    3. Lateráni (V.) Általános, Egyetemleges és Szentséges Zsinat (1513.)

    A reneszánszban elterjedő újplatonikus herezis kárhoztatása a “transzhumán szellem” mítoszának kárhoztatása, amit “averroizmus”-nak jelölt meg a zsinat.

    Ez föltételezte, hogy van egy általános “Emberi Szellem”, amely minden emberi egyedben benne leledzik, s az ember intellektuális, eszes tulajdonságát ez adja, ez csak örökkévaló benne.

    Ezekből látható, hogy az ember vegetatív funkcióit is az egyedi, szellemi, eszes lelke látja el. Ezért nem gyilkolhatók le mindenféle ideológia nevében a szellemi vagy testi fogyatékosok, mert bennük is teljes szellemi lélek van, mégha ez nem is tud megjelenni a testi-agyi torzulásaik miatt.

    • Tudtam én, hogy valaki reagál majd “a kereszténység bűnére”, de én tényleg annak tartom. Mérlegeltem, hogy ezt így le lehet-e írni, kit fog bántani, hogy értik, de igen, le lehet, mert igen, onnan ered, és ez lett belőle, akármit is mondtak a zsinatokon és akármivé enyhítették is azóta a romboló, káros és immorális bűn-képzetet, a bűntudatkeltést, lélekkontrollt, hatalmaskodást és tekintélyelvet, ez az igazság: a kereszténység bűne a test sanyargatása, a szex bűnként való beállítása, a hazug kontraszt test és lélek között, az életöröm megfojtása, az önazonosság elrablása.

      Érdekeseket írsz, de engem riaszt, amikor az első kommentelő idetol valami hosszú szöveget, amiben semmi személyes nincs. Írj magadról, és tanulmányozd a kommentelés szabályait (a kép alatt az első két pont).

    • Az is elgondolkodtató , hogy ezeken a bizonyos „ szentséges” zsinatokon, vajon miért volt szükség kiiktatni az apokrifeket, Jézus eredeti tanitásait, ami természetesen a reinkarnáció tanait is tartalmazta. Még szerencse, hogy eljött az ideje annak, hogy minden a felszinre kerűljön a jelenlegi, pozitiv értelembe vett, apokaliptikus időkben.

  13. Sziasztok! Teljes praktikussággal szeretnék tőletek tanácsot kérni. Az életemnek ezidáig nem volt aktív része a mozgás,valahogy nem szocializálódtam bele. De mostanság már változik, itt-ott nő, ahol nem kéne, nem olyan feszes, meg kívánom is, hogy erősebb legyen, teherbíróbb, ruganyosabb. Viszont van bennem némi gátlás az edzőtermekkel kapcsolatban. Legszívesebben éjszaka beosonnék egybe, jól megnézegetném, tanulmányoznám a futógépet, meg a lépcsőzőt és kitalálnám, hogy hogy működik itt ez a sok minden. 🙂 Még sosem jártam teremben. Hogy néznek ott az emberre? Van még emberfia/lánya, aki nem tudja, melyik gép micsoda és hogyan kell csinálni? S.O.S. 🙂

    • Mikor bevonultunk egy korombeli későinegyvenes hölgytársammal a konditerembe az edző nem gyanította, hogy mi is sportolni szándékozunk ,és tovább hevert a bőrkanapén ahol találtuk mikor beléptünk.
      Közelebb mentünk mire talpraugrott, és meghallgatta mi járatban vagyunk.
      Kezdetnek egy- egy kondi biciklire ültetett minket. Kissé csalódott voltam, mert nem azért mentem,hogy szobabiciklizzek.

      Félszegen néztük az izmos ,elég megtermett férfiakot ahogy tekertek ,előttönk jó kondiciójú fiatal nők edzettek szakszerűen a külömböző emelgető,húzogató gépeken, törülközővel,vízzespalackkal felszerelve.

      Miután már nagyon untuk a biciklizést, kértük az edzőt,hogy mutasson mást is.
      Mutatott, néhány gépezetet,futószalagot is. Bármelyik gépre nem engedett, mert árthattunk volna magunknak . Sulyozni is odarakott de csak 2 kilósokkal.

      Végül azt mondta, örül,hogy akarunk mozogni. Én azt mondtam amíg lélegzem szeretnék mozogni 😀

      Végül nekem nem jött össze, mert nagyon kezdett fájni a hátam,karjaim is feldagadtak. Igaz pont akkor kezdődött az influenzám.

      Azóta nem merészkedtem konditerembe,nem jó anyagból vagyok 😦

      Sikert kívánok neked. Én először otthon próbálok valamiféle kondicióra szert tenni, vagy lehet elmegyek gyógytornára.

    • Miután kissé döbbenten olvastam eső sorait — megengedhetetlen lenézés és hanyagság az edző részéről –, biztatnálak, hogy ez a világ nem ijesztő. A hőskorban voltak még börtönszerű, szűk, sötét, tesztoszteronszagú helyek, de mára ez elterjedt, kiszélesedett és “elnőiesedett” ez a világ, csupa fény és belsőépítészet, szaunával. A teremben csupa jóindulatú, legfeljebb kicsit vicces ember van, és van TEREMEDZŐ, akinek ez a dolga, hogy segítsen. Személyi edző is van, plusz pénzért.
      Igazság szerint én sem tudom, mit hogy hívnak, se a gépet, se a mozdulatot. Lassan fogom megtanulni, vagy nem. De amit olvastam, arra rákerestem, meg körbe tudom írni. Hogy mi a plank, a lórúgás. És megfigyeltem azokat, akik láthatólag nem most kezdték, nagyon ihletőek.
      Válassz egy közeli helyet, menj le egyszer, kora délután vagy délben, ha megteheted. Kérj segítséget, nekik érdekük, hogy oda járj. És ha ott vagy, mozogni fogsz.
      Én itt olvastam jókat:
      (kezdőknek) fitneszanyu.cafeblog.hu
      (izomcentrikusaknak) http://shop.builder.hu/builder-hu-cikkek-a0
      itt nem kell mindent megfogadni, komolyan venni, beszerezni (sőt, akár semmit), de tíz írás után kirajzolódik a lényeg, és van — kissé szexista, de nem bántó — női rész is
      hogy a kaja milyen fontos, az nekem a shop.builderről jön, szempontok, meg azóta iszom edzés után fehérjét, és tök finom
      angolul itt:
      http://www.muscleforlife.com
      http://athlete.io/4943/how-to-train-female-edition/
      http://fitness.mercola.com
      http://www.priorfatgirl.com/author/jennifer

      Én a LifeTilt, Schobert-Rubin, Béres és sasafitnesz stb. gurukat elvből kerülöm, iszonyodom az üzletszagtól és a stílustól is.
      Meglepve láttam, hogy a Cybex gépeken minden rajta van, hogy mit kell csinálni, ábrával, meg hogy melyik izmot fejleszti. De húsz év után tudtak újat mondani a tesómnak is az egyik szerkezetről.
      Ez a sok infó amúgy kedvet is csinál, motivál, és identitást ad, akkor az ember már úgy érzi magát, mint egy közösség tagja. Aztán lesznek az ismerős arcok, megszerettem őket, akik mindig ott vannak, akkor is, ha soha nem beszélünk.
      Pesti vagy? Itt van sok edzőterem az egész országból:
      http://body.builder.hu/edzotermek.htm4
      Válassz egy helyet, menj le egyszer, kérj segítséget, utána nézd meg, melyik a legolcsóbb bérlet, az lesz az üres időszak, és ha módod van olyankor edzeni, akkor sokkal nyugisabb, kisebb stressz, meg nem is kell semmire várni, és jobbak a szagok is. Vegyél tízalkalmasat, az már kötelez, le fogsz járni.
      Ahol én szoktam edzeni, ott 15900 egy tíz alkalmas, amivel 10-ig be kell lépni.
      Van rá időd? Mit szól a környezeted? Hogy néznének rád? Kivitelezhető az életviteledben egy diéta?
      Egyáltalán nem kell edzőterembe se járni, csak az nagyon koncentrált, motiváló, én rommá csak ott tudom edzeni magam. De kitűnően lehet otthon is fejlődni céltudatos tornákkal, akár youtube-ról, két kézisúlyzóval, egy fitballal, egy ugrókötéllel, meg mellette futni, sétálni, lépcsőzni a lassantavaszban.

      • Az említett stílus (LifeTilt):
        “…az igazi pokol a nők megjelenése, természetesen ugyanezen világesemények megjelenésekor, ugyanazon indíttatásokkal, mint amiket fentebb már felsoroltam, és mindjárt egy kérdés az elején. Mi a büdös francot keresnek azok a nők a kivetítők előtt a foci vb csoportmeccsein, akiktől persze semmit sem látok, és akik az év többi napján nemhogy magasról leszarják a focit, hanem látványosan tüntetnek is ellene, és persze mindig akkor akarnak szexelni és hogy foglalkozzak velük, amikor meg akarok nézni nyugiban 2×45 percet. Nem a szünetben, nem bazmeg neeeem. Akkor varázsütésre megszünik a foglalkozz velem vágy, sőt akkor jön a „nézd a hülye focidat, rám ne csak 15 perced legyen” baszakodás és megsértődés, majd a második félidőben kezdődik minden előről. Mennyi van még belőle? Gondolom ismerős kérdés ez, középkezdés után 3 perccel természetesen és ezek a nők ülnek előttem. De mit ülnek, beszélgetnek egymással hülyeségekről.

        Nah pontosan ez idegesít fel a konditermekben is az év első heteiben. Heteket írok, mert egy teljes hónap már túlzás lenne. Év elején ugyan ez az oda nem való fogalmatlanok hadserege szállja meg a konditermeket, mert új év, új fogadalmak, nyárra most végre már jól fogok kinézni mantrák, de persze ezt ők sem gondolják komolyan, ahogyan tavaly sem és tavaly előtt, vagy akár 8 évvel ezelőtt sem. Lejönnek a konditerembe mert nem akarják olyan látványosan pofán köpni magukat, meg hát ugye a havi bérlet is meg lett már véve, de a végét mindenki tudja. A vége egy nagy semmi lesz, és ezt tudják az év elejézők is, tudják akik odajárnak rendszeresen és nem csak január 3-túl 15-ig, és akkor mi meg ne legyünk idegesek, amikor nincs miattuk szekrény, meg egy gép sem szabadon?

        Én örülnék a legjobban, ha ezek az emberek tovább járnának le mint egy vizipók életciklusa, de erről persze szó sincsen. Elbogarásznak a konditeremben pár alkalmat, majd szépen 2-3 hét után fel is adják, valami olyasmi gondolatokkal a fejükben, hogy „nyárig még van sok idő, majd márciustól elkezdem, vagy áprilistól, de akkor aztán tényleg kurvára komolyan és nincs apelláta.” A vadi új cípő, meg a most vásárolt, színben passzoló edzőcucc mindenesetre már biztosan megvan hozzá.”

        • Nagyon trükkös, mert nem az a célja, hogy a nemkomolyakat bántsa, hanem valójában így erősíti a komolyan gondolkodók identitását és lojalitását, táborba tartozását:
          “Január közepe-vége táján, pedig ezek az emberek szépen eltűnnek, ahogyan tavaly is, tavaly előtt is, és ahogyan jövőre is el fognak tűnni. Feladják az első akadályba ütközve, mert túl nehéz a kardió, túlságosan megerőltető a konditermes edzés, jó eséllyel 5 napja már a diétát sem tartják pedig csak 10 napja kezdték, és hipp-hopp már ott is találják magukat februárban egy zumba faszakodáson, vagy valami hasonlóan bugyuta, elképesztően nagy lófaszt sem érő röhejen. Hát ez a bajom a januári konditermesekkel.

          De várjál kihagytam a legjobbat, mert nekem meg kellene dicsérnem ezeket az embereket azért, hogy egyáltalán lejöttek, és bátorítanom kéne őket hogy ne adják fel, mert nekem ugye ez lenne a kötelességem, nem pedig az, hogy elvegyem a kedvüket már a kezdeteknél az ilyen kiírásokkal.

          Hát akkor tisztázzunk le valamit. Nem simogatok idiótákat, komfortzónán kívüli életre képtelen, minóza szinten mozgó, letörik a körmöm szintű képlékeny embereket. Nem tapsikolok azért, hogy egy nyilvánvalóan kampányszerű életmódváltás keretein belül, valaki képes volt lemenni egy konditerembe úgy, hogy igazából ő sem gondolja ezt komolyan, és az ott elvégzett munkájánál még az is jobb lenne ha ott sem lenne mert mondom, legalább nem foglalná le a gépeket, nekem meg lenne szekrényem, és nem kéne rá 25 percet várnom, hogy valamelyik röhejmadár abbahagyja fent a facebookozást és szíveskedjen végezni az „edzésével.””

          Én is tudok olyanokat, akik nem gondolják komolyan a konditermet, a futást, az akármit (sőt, akár e blogért is múló hevületből vagy másokat majmolva lelkesednek), de hát nem kell mindent komolyan venni. Lehet, hogy nem az való neki. Lehet, hogy nincs elég információja, nincs mellette senki, aki segítsen. Lehet, hogy nincs elég jól egy ekkora változáshoz. Mondjuk az megdöbbentő, hogy mi mindent ki nem gondolunk, mondunk, hogy úgy maradhassunk, ahogy rossz nekünk.

          Én azért csináltam, mert nagyon akartam ezt az egészet, egyre inkább, és lassan, négy hónap alatt belejöttem, megértettem, infókat szereztem, miszerint a futás nem elég és nem is célszerű (ironically enough, épp január elején kezdtem terembe is járni…). Nem tudom, meddig tart, hogy leszek kajával-mozgással két év múlva. Azért akármilyen jó ez, meg örülök, hogy így tudtam rendezni az életemet most, azt hiszem, egy életen át nem tudok hetente négyszer három meg több órát edzeni.

        • Ó, bazz, tudtam, hogy nem kéne ezt végigolvasnom.
          “Mikor értik már meg az emberek, hogy a teljesítmény egy hosszabb folyamat? Ha majd azt látom, hogy a januárban betévedt emberek még februárban is, ne adj isten márciusban is ott vannak és a tekintetükben nem a faszom ki van mit keresek ittet lehet leolvasni, hanem valamiféle tüzet, vagy változásra való VALÓDI hajlandóságot, akkor én leszek az első, aki bátorítani fogja és azt mondani neki, hogy jól nézel ki, nagyon látványos a változás, csak így tovább. Akkor még pár gyakorlatát is ki fogom javítani, de amíg ezt nem látom, addig tőlem ne várjon el senki semmit, mert a semmi teljesítmény, pont annyi elismerést is érdemel.”
          Egyébként én már el-elkapom a teremi őslakosoktól a pillantást, nagyon finoman, hogy ejha, ahogy megismernek, már megint ott vagyok, atipikus alkattal, de keményen, eltökélten. Hogy ez igen, ha láttak ugrókötelezni (főleg), vagy akrobatikus kísérleteimet. Meg aztán nagyon be tudok vonulni, ez igaz. A gépeken én se vagyok igazán komoly amúgy.
          És én is így nézek másokat, van vagy tíz kitartó (és emellett nem igazán eszményien sportos) tag, és örülök nekik. Aki egyedül nem elég motivált, vagy bizonytalan, tanácstalan, az meg nyomja személyi edzővel.
          Viszont utálom LifeTiltet, ahogy átjárhatatlanná teszi a Komolyak és Nemkomolyak világát, és gyűlöletárkot ás.

          • Szerintem ez alapbol gaz hozzaalas, marmint, hogy o csak akkor javitja ki a gyakorlatokat, ha latja a kitartast. Addig basszus, csinaljak csak szarul, eroltessek meg magukat, seruljenek le. Az ilyen nem profi edzo, hanem egy onzo dilettans, aki edz es magaenak tekinti a termet. En is jartam terembe (nem otthon) es tok szar volt, hogy nem jott visszajelzes, nem javiott senki a hibakon, rossz tartason, a teremedzo az elso nap vegigszaladt velem ezen + azon, hulyesegeket beszelt (“bemelegites-nyujtas-edzes”, rossz sorrend) es ezzel vege.Edzes utan mindig ugy ereztem, mintha egy tankszazad keresztul masirozott volna rajtam. (tul hajotottam magam es azt is helytelenul) Nekem nem jott be a terem atmoszfera, senki nem szolt egy kukkot sem, fulek bedugva, valahogy rideg volt az egesz. A legkonditol meg tok kivoltam. Az otthoni allapotokat nem ismerem, majd kiprobalaom, nem kizart, hogy tetszeni fog.

            • Engem meg kiakaszt, hogy ki akar javítani bárkit, kéretlenül (“majd akkor fogom, ha…” — ebből következik, hogy odamegy ugatni, amúgy a szövegből kiderül, hogy ezek sima edzőtársak). Ez azt jelenti, hogy ő magát tekintélynek gondolja. LifeTilt NEM teremedző, nincs neki edzőterme, és hogy finoman fogalmazzak, álomfizikuma sem. Agresszív marketingje Oravecz Nórával, az van, meg 150-300 ezres programárai. Basszus, három pár súlyzó, egy ugrókötél és háromhavi terembérlet beruházásával, ami összesen nem került öt hónap alatt hetvenezerbe, leginkább itthoni tornával meg erdei futással kihoztam a testemből a közel maximumot, és meg se vagyok alázva meg hülyének nézve, ellenben a magam teste ügyében, ami nagyon intim, nagyon érzékeny téma, kompetensnek érzem magam. Iszonyatos katyvasz van az oldalán, önkényes számokkal (pl. ez a 18-24 százalékos zsírarány), vércsoportdiétával, “igyál sok vizet” típusú revelációkkal, hormonokról való okoskodással, magát tudósnak beállítva, ellentmondást nem tűrő utasításokkal, gyógyteákkal, ellenségképzéssel, lefordított szálkásodási tanácsokkal, vádaskodással, női testek megszégyenítésével, önigazolással és mások leszólásával.

              Egy felháborodott és sportélettanhoz eléggé értő barátom leült vele beszélgetni. Négyszemközt elismeri ő is, hogy ez az egész csak a pénzről szól, és tudja ő jól, hogy hazudik. Azért kell ennyire kiabálni. A legviccesebb, hogy akinek ez a stílus bejön, akik isszák a szavait, akiket nem zavar a például meccsnézéssel kapcsolatos nőgyűlölete, na, pont azok az ide-oda csapódó, nem kitartó, körmöm-letörik csajok. És pont én, a talán túlzó önbizalmammal, terembe vonulásommal, meg hogy “nekem ne mondja meg senki”, vagyok annyira szuverén, hogy sose kajálnék be semmit, ami efféle csodamódszer, előíró stílus meg divatos brand. Ellenben kurvára erős vagyok és kitartok, nagyon tudom, mit akarok, és azt csinálom, és nem baj, ha hibázom, nem tör le. Épp azért, mert leszarom, ki mit mond, mivel ijesztget, az ellenmódszereket is. Az intuícióimat követem, például tudom, hogy a hasam bőre feszesedni fog idővel, és hogy van még két centi a testmagasságomban.

              Szóval szerintem aki Sasának vagy LifeTiltnek hisz, az a patriarchátus áldozata, a male gaze és a body policing, body shaming áldozata, rajongó és gyenge lélek. Nem hiszem, hogy kitartanak, mondjuk a program után.

              Esetleg van még a katatón, “nekem mindegy, én már nem is létezem, megszállottan csinálom, ami elő van írva” áldozattípus. Ők bármit kibírnak, amit a hatalom akar tőlük, és nekik nagyon szar.

              Én biztosan nagyobb tisztelettel beszélnék azokról, akiktől pénzt kapok és akiknek a lojalitása felfuttatott.

            • Különbözőek a termek. Nem nagyon beszélgetek én se. Sokan zenét hallgatnak, az igazi profik meg, a fényes bőrűek gyorsan, hatékonyan végigszaladnak a gyakorlataikon, egy-másfél óra alatt megvannak. A tesóm van, meg egy-egy villanó mosoly ismeretlenektől, lassan köszönésbe hajló egymásra ismerések, a teremedzők, recepciósok, fehérjeturmixolók nagyon kedvesek, illetve soha senki nem volt még bunkó, akitől kérdeztem valamit, jól és sokat segítettek. A szaunában is emberi emberek és sorsok rajzolódnak ki. Szerintem itt jó a hangulat, meg szép is az egész, a kardiórész hegyekre néz. Látom a szülőházamat.

              A múltkor ugrókötelezve és előre-hátra haladva (fejleszti a koncentrációt) kis híján kivégeztem egy sovány, éltes sportolót, ő morgott, később még exkuzáltam magam, mondta, hogy á, dehogy, semmi probléma! Engem az se keserítene el, ha paraszt lenne valaki, tudom, hogy jó fej vagyok és vicces, se rondának, se butának, se bénának nem érzem magam. A teremben az a célom, hogy keményen sportoljak és informálódjam, és jól vagyok az emberekkel, szeretem őket. Ha valaki velem bunkó, az az ő nyomora.

              Mondjuk én átalában is az az ember vagyok, akire amikor direkt céloznak, akkor se fogja, hogy róla van szó, nem veszi magára. Hiszen én nem vagyok olyan. Megvéd az identitásom. Mások meg mindent magukra vesznek, azt is, ami egyáltalán nem szólt nekik… boldog ember vagyok, meg kell mondjam.

          • “Engem az se keserítene el, ha paraszt lenne valaki, tudom, hogy jó fej vagyok és vicces, se rondának, se butának, se bénának nem érzem magam. … jól vagyok az emberekkel, szeretem őket. Ha valaki velem bunkó, az az ő nyomora stb..”

            aha, osztom a véleményedet 🙂
            ilyen szoktam lenni.

            • Ja, hat az meg a masik veglet, en is kiakadnek es el is kuldenem a busba. Egyszer olvastam valami manustol egy blogot(?) Egy fitalabb nyikhaj kis majom volt, aki jol oda mondogatott a csajoknak alaposan lealazva oket, rendkiviul stilustalan, gusztustalan modon es agresszivan nyomta az itt-ott osszeharacsolt okossagakat. Annyira bepipultam, hogy szinte irtam neki…de meg azt sem erdemli meg. Lehet, hogy altalad emlitett ketto kozul az egyik, mindjart le is ellenorzom.

            • En a kijavitast arra ertettem, hogy egy gyakorlat vegrehajtasat lehetoleg megfeleloen vegezni. Pl. a trx, sot egy sima fekvotamaszt sem mindegy…evekig szarul csinaltam mig egy edzo baratom ezt latva kijavitott. Csak tiszta szakmai szempontbol es hiteles profi szemelytol varom en is az instrukciot, mivel kivulrol sajnos nem latom magam es sokat segihet. A guggolast is miota ugy hajtom vegre (es milimeterekrol beszelek szinte) ahogy tanacsolta, nem faj a terdem..
              Amugy nekem se pofazzon bele senki, hogy mit kene csinalni, meg hanyszor es neki az bejott akkor nyilvan mindenkinek befog, erre en sem vagyok kivancsi.

  14. Köszönöm a sok hasznos infót! 🙂 Böngészem az ajánlott oldalakat, nagyon sok az újdonság számomra. A környezetem szerető, elfogadó. 🙂 Én azért szeretnék edzeni, mert számomra fontos, hogy szép, vonzó legyen a testem és azért is, mert sokaktól hallom, hogy örömforrás és fontos eszköz lehet a mindennapi feszültségek levezetésében, bár ebbe bele kell tanulnom. Szerencsére azt is meg tudom tenni, hogy délelőtt járjak, ha akkor vannak kevesebben. Ki is néztem magamnak a következő barátságos hétfő délelőttöt, úgyhogy rugaszkodom az ugráshoz…:) A táplálkozás nehéz ügy, nagyon fontos számomra, hogy bármit megehessek, amit megkívánok (már-már identitáskérdés), a szabadság része, hogy fittyet hányok a táplálkozási szabályokra illetve trendekre és a kívánságaimra figyelek. Elvileg ezzel nem is lenne gond, ha a külsőségeimet nézzük, hiszen a fogyás nem feltétlenül célom. Attól tartok, etekintetben bármely, akár engem szolgáló korlátozást is komoly lemondásként élnék meg. Bár kitudja, lehet, hogy a mozgás ezt is hozza majd magával. Azt például elképzelhetetlennek tartom, hogy olyasmit elfogyasszak, ami nem ízlik, nem finom. Az evés csak részben éhségcsillapítás, nagy élvezet számomra. De nyitott vagyok, bármire 🙂

    • Szerintem nincsen semmi durva az étkezésben, csak ne legyen több a bevitt kalória, mint amennyit elégetsz. Én kalóriadeficitben is isteni lazacokat eszem, tejturmixokat iszom. Így akartam élni mindig is, ez az igazság. Nem volt nekem szükségem arra a sok sütire.

      Örülök, hogy nem tervezel nagy változást, de valamit mégis mozdulsz, az árnyalt elhatározások többet érnek, és reálisabbak. Aztán menet közben jön meg az étvágy: én októberben nem edzettem még ennyire brutálisan, most egyre fokozódik a helyzet. Fejlődtem is, meg láttam, hogy megy ez, nagy öröm, és megsokszorozódott a motivációm. Eredetileg 5-10 kilós fogyást terveztem, később lett a lényeg, hogy izom is épüljön, és most már lesz ebből 15-20 is, talán. Emiatt is:
      http://www.muscleforlife.com/how-to-get-rid-of-loose-skin-after-weight-loss/
      — most már amúgy tudományosan is kíváncsi vagyok, hogy, miközben a derekam kőkemény, és a medencecsontom fölött dudorodik az a szép izom, de annyira, hogy eres, ez a nem kellően feszes aligvalami a köldök körül bőr-e vagy zsír. A plasztikai sebészek persze mindenkinek műtétet javasolnak, na, rajtam meg lehet nézni másfél éven belül, van-e scarless ultimate solution a narancsbőrre és a meglazult bőrre.

  15. Eszembe jutott még sok minden:
    — itt nem csak az edzőteremről, vadiúj Nike-ról, trendi turmixokról van szó: a testem élményeihez évek óta hozzátartozik a szauna, gyaloglás, az erdei lét és az életformaszerű bicikli
    — én nagyon szeretem a testi határhelyzeteket (ami ugyanakkor nem extrémsport), de ez nem való mindenkinek, nehogy ajánlásnak vegye bárki, egyéni utakat kell találni
    — ez az a szezon, talán két másik ilyen volt még, hogy végignyomtam a telet, hóban, mínuszban is bringával, ami nagyon számít a hidegtolerálásban, edzettségben, tűrőképességben, és ennek is eredménye, hogy egy közepes náthám se volt idén
    — nagyobb túlsúllyal nemhogy nem élvezet, de határozottan kudarc és kínszenvedés a sport, ezért ha innen indulsz, körültekintően válassz mozgásfajtát, és azt fokozatosan űzd
    — gyakorlatlanul, rossz egyensúlyérzékkel se nagy élmény
    — nagyon szívesen mutatom meg a belbudai edzőtermet vagy futáskor a Normafa-környéki utakat annak, akinek ez közel van, összeköthetjük kávézással is, írj, ha jó lenne (már el is kezdtük többekkel)
    — nem vagyok szakember, csak sportolok, kis olvasgatással a magam feje után (az említett nagyon guruk egy része sem szakember, a szakember nem magát fényezi)

  16. Minél több ilyen bejegyzést olvasok, annál rosszabbul leszek. Soha nem sportoltam rendszeresen, mert bármibe fogtam, anyám letiltotta. 16 évesen azért lejártam edzőterembe, de fiús dolgokat csináltam az izmaimmal: lettek hatalmas tricepszeim és combizmom. Még egyetem alatt is kérdezték a miniszoknyás lábamat firtatva, hogy mit sportolok, pedig akkor már évek óta semmit. Aztán 5 év GYES és semmi mozgás. Most meg a munka, agymunka, semmi fizikai kihívás. Lementem zumbázni múltkor, és annyira feltöltött, de muszáj volt választanom, hogy alszom vagy sportolok mert a kettő nem volt egyeztethető. Folyton beteg vagyok, egyik baci követi a másikat. Nem hegyen lakom, és sok emberrel érintkezem minden nap. Nem akarok kifogásokat keresni, mert amikor tehetem és kedvem van, mindig csinálok valamit: 20 km-es túrát bármikor bevállalok, bringával járok dolgozni és vásárolni, a szabadtéri fitness-gépek rendszeres látogatója vagyok tavasztól őszig, de valahogy mégse épült bele az életembe. Mi lehet az a gát, ami még mindig ott van, és elválaszt attól, hogy időt és energiát szánjak rá? Amikor tanítás után hazaesem, úgy érzem magam, mint akit megvertek. És pörög a fejemben, hogy “azért anya, mert semmi kondid”. És közben lelkifurdalásom van, hogy elhanyagolom magam. Aztán megint beteg leszek, és fekszem, legyengülök. És be is zárul az ördögi kör. Ti meg futtok, kondiztok, olyan edzésekről beszélgettek, aminek még a nevét se hallottam. És végig tudom magamról, hogy milyen fasza kis testem van, mert nagyon sokáig kellett pusztulni hagynom, hogy így nézzen ki, és azt is tudom, hogy milyen formálható lenne, ha foglalkoznék vele. Most is az alvást választom, és ez nem hamis dilemma. Nem tudom, hol kezdjem, de én is bele akarok csapni a lecsóba, megint normális ruhákat hordani, és nem akarok kéthavonta új melltartókat venni. Majd megbeszélem a pszichológusommal.

    • “megint beteg leszek…” Én elég jó kondiban vagyok, de most épp elkapott valami nyavalya, azért egy rendesebb influenza vírus olimpiai bajnokokat is meggyötörhet.

    • Szerintem nagyon pontosan látod, tényleg azért tudok ilyen boldogan futni, síelni, mert hegyen lakunk. Van rá időm, nem szól rám senki, ha edzőterem-bérletre költök, ha négy órát vagyok ott, amellett ha nincs kedvem, akkor is kénytelen vagyok sokat lenni tiszta és hideg levegőn (ez néha szar, itt nagyon kemény a tél, elég nyűgös tudtam lenni, amikor sötétben jövünk az oviból), és nem is köhög rám szinte senki. Nem, az alvás vagy edzés tökre nem hamis dilemma (nem is érvelés, hanem egy helyzet). Ha testformálás a célod, akkor nagyon oda kell figyelni a kajára, a stresszcsökkentésre, és heti 3-4 komoly edzés kell hozzá. Ez tanári és családos életforma mellett szerintem kivitelezhetetlen. Hogyan ne vigaszegyen az, akit naponta kicsinálnak?

      Amúgy a kivételes ellenállóképességem a gyerekkoromból ered, akkor se sokat vacakoltunk a fűtéssel, gyalog jártam, és anyám rendelőjében mindenféle kórokozó ellen rezisztenciát szereztem.

      Iszonyú hülye edzésfajták vannak, meglepő terminológiával, tiszta paródia az egész. Én kb. két hete azonosítottam a TRX-et. Tornázom és kész. Amit nem értek, kiderül az internetről. Sokat fejlődött az angolom is, ahogy pontosabb és okosabb információkat szereztem. Nagyon élvezem. Workout, abdominal fat, weight lifting, lean body mass, intermittent fasting, caliper, low-carb és társai…

      Egyébként rohadt nehéz úgy, hogy a telejs életvitelünk ellentmond ennek az egészségesebb létezésnek. Az internet, blogolás is seggnövelő, és olyan nyúlós-ragacsos lesz tőle az ember.

      A Brooke, aki volt a Shape-ben tavaly az excess skinjével, a Weight Watchers nevű közösség tagja. Na, ott van aztán mindenféle módszer, Simply Filling meg pontozási rendszer, kinyomtatható táblázatok, hűtőre ragasztható feliratok. Van, akinek ez segít. Közben ők attól szenvednek, hogy az amerikai, motorizált életformában minden visszahúz, minden a normális testsúly ellen hat, külön extra program a mozgás, sose lesz igazán az életük része, edzeni is kocsival mennek, de még bringázni is, és mindennek cukorbevonata van.

      • Hát ja. Pont most gondolkodtam el azon, hogy elmegyek egy régi osztálytársamhoz, aki most diplomázott táplálkozástudományból vagy miből, és szagember lett. Kérek tőle valami olyan személyre szabott diétát, amit meg is tudok valósítani, meg is tudok venni, nem hagyom a fizetésem a piacon vagy a bioboltban, és időm is van elkészíteni. Ezzel talán el lehet kezdeni. Megnéztem a Kettlebell-edzést a neten, találtam egy iszonyú aranyos norvég zumbás csajt a youtube-on, és rájuk gondolok sokat, persze anélkül, hogy felkelnék a székemből. De a kaja tényleg szemét egy ügy.

  17. Visszajelzés: miért nézzük mások testét? | csak az olvassa — én szóltam

  18. Visszajelzés: amit nem mondanak el | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s