testkép címkéhez tartozó bejegyzések

nincs rendben a tested 1.

Közzétéve Szerző:
36

Nézem Sarka Kata FitBalance-os képeit, és persze értem, miért húzzák annyian a szájukat. Igen, idegesítő, férjestül, bulvárostul, az egész, a celeb a mezőnyben, akinek nagyobb a hírértéke, aki egy kis hobbiszerű edzegetés után ellopja a show-t a becsületes fitnesznapszámosok elől. És látom azt is, hogy a fényes idomok mutogatása, a heti hat edzés menyire távoli az átlagos női életmódtól és testalkattól. Ugyanakkor tudomásul veszem, hogy vannak emberek, akiknek a teste vagy a sport a munkája, vagy az egész életüket átható hobbija (érdekes, hogy az ostor ritkán csattan az élsportolókon, akiket pedig szintén szexualizáltan jelenít meg a média. Csak a fitneszmodellek lettek gyanúsak). Továbbá gyanítom, hogy az agyonhájpolt és eredetileg is jó alakú Sarka Kata is mennyi melót és lemondást tett bele ebbe a testbe, néhány hónap alatt is. Ezt ismerem.

Én nem akarok Sarka Katára sem hasonlítani, sem őrajta (sem) csattanni. Nem akarok csattanni. Nem fogom gyűlölni, nem frusztrál. Nem bántott engem, és a reprezentációja sem bánt.

(Viszont a hírszekesztő tudja, mit gondol az ilyesmiről az egyszeri internetező, él is vele. Bővebben… →

miről beszélek, amikor testről beszélek?

Közzétéve Szerző:
210

A címet Murakami Harukitól vettem, aki a futásról beszél, és az esszékötet előszavában a címet (udvarias japán!) megköszöni Raymond Carvernek (vagyis az özvegyének), aki meg a szerelemről beszél, és akinek a Katedrális című kötete a fejemre esett az előbb, mert a gyerekek kihúzgálták alóla a Bot Benőt meg a Zog, a sárkányt.

Ezt nevezzük intertextualitásnak.

Jaj, én nem a címlapra való bikini bodyról beszélek, de nem ám.

Én nem az illúziókeltésről beszélek, és nem a rivalizálásról beszélek. Bővebben… →

tiszta elviség

Közzétéve Szerző:
297

Az elviség, elveinknek a sokféle, lüktető valóság fölé helyezése, megszállott hirdetése, mások elveivel vagy gyakorlatával való szembeállítása veszélyes és torzító hatású. Ráadásul nagyon gyakran önbecsapás.

Jézus például azt mondja:

…menj el, add el minden marhádat és osztogasd a szegényeknek és kincsed lészen a mennyben; és jöjj, kövess engem!

Annyira emlékszem a tiszta logikámra. Ezen fennakadtam. Ha a keresztény atyafi tisztán következetes volna, akkor mondjuk el kéne adnia házát és kocsiját. Nem adja el, sőt, fizetésemelésért akciózik. Megtértünk, Jézust követjük, minden vasárnap erről van szó. Akkor…? Ha ezt mondja, és mi hiszünk benne, akkor indulás MOST, mezítláb. Apám, a nagy keresztény, miért van még itthon, mit ül a huszonöt fokra fűtött szoba foteljében?

Csak a gyerekek képesek erre.

Jaj, hát nem úgy van az. Ez nagyon szép igevers, meg a tízparancsolat is nagyon szép, minden jogrend alapja, csak hát mégse tiszteljük a szüleinket és nem is szenteljük meg a szombatot, de a vasárnapot se, valamint többnyire paráználkodunk is.

Nem úgy van az. De mások fölött lobogtatni a Törvényt, az remek. Bővebben… →

a nők általában

Közzétéve Szerző:
104

Olvasok, hallgatok mindenféle, nőknek szánt, illetve nőkről szóló szöveget. Magazincikket, netes tartalmat, hírlevelet, rádióműsort, meg kommenteket, folklórt, vicceket, baráti panaszokat.

Ezekből megtudhatom, hogy milyen vagyok mint nő. És egyébként olyan, mint az összes többi. A nők.

Az elmúlt két hétben, ezt már direkt fel is írtam vázlatposztba, megtudtam, hogy mint nő (azért, annak révén, eredményeként, hogy nő vagyok) Bővebben… →

miért ciki?

Közzétéve Szerző:
317

tavaly tavaszi

Tegnap elhatároztam, hogy szakítok a megszokott mozgásformákkal. Mármint annyiban, hogy tegnap mást csinálok. Most épp gyönyörködöm ebben a mondatban. A posztot kedden kora délután, mindjárt a másféle sport után kezdtem el, szerdára szántam, tehát akkor még kamu és előregondolkodás a tegnap használata, de azóta már nem: most, szerda nulla óra negyvenkor, teljesen más gondolatok közepette írom bele ezt a mondatot, amikor már tényleg tegnap a tegnap, meg a sportja neki, mert már ma van, értitek.

Szóval mondom (tegnap), hogy ma nem lesz se terem (sok volt a hétfői, vennem kell új bérletet), se otthoni torna (nyűgös), se futás (az vasárnap volt), az ausztrál lovaspóló meg aztán végképp szóba se jöhet, ám kalkuláljuk bele, hogy gyönyörű az idő. Bővebben… →

test és lélek

Közzétéve Szerző:
157

Figyeljetek, miért ennyire gyanús a test?

Nem is a test, a szépség, a kinézet.

Most írta egy ismerős:

ha egy nőnek van tudása, akkor nem számít, hogy a teste milyen

Rajta akarjuk kapni azokat, akik sokat foglalkoznak a testükkel, hogy tévedésben vannak, valahogy nem az “igazi” értékek jutnak érvényre az életükben. Hogy hiúak és csak meg akarnak felelni, reménytelenül hajszolnak egy eszményt, és ez nem helyes morálisan, vagy nem elég mély, vagy nem tudom.

Gyanús, mert a testtel kapcsolatos. Nem csak a szépségeszmény vesz minket körül, hanem az az elképzelés is, hogy a sport, a jó étrend, a figyelem és fegyelem, az csak valami téves, túlzó, felszínes ügy, az ilyen ember hiú és önös.

Én is le vagyok nézve egy kicsit. Bővebben… →

szélsőségek

Közzétéve Szerző:
93

Tolom a sportot, elég komolyan. Látszik. (Stb., tudjátok, írtam róla eleget.) Három orvos és a környezetem több tagja mondta az utóbbi időben, hogy ez azért így túlzás. Ne fogyjak tovább és ne legyek megszállott. Bővebben… →

miért is nem élünk egészségesen?

Közzétéve Szerző:
212

Pontosan tudjuk, hogy nem így kellene élnünk. Minden érvet ismerünk, és nem is érezzük jól magunkat. Tudjuk, hogy a túlsúly betegít, hogy szarul nézünk ki, hogy az adalékanyag meg a cukor nem egészséges, és hogy a fogyásnak nincsen titka: mozogni kellene, és befejezni a zabálást. Száznál is több ok, ami miatt mégse változtatunk. Bővebben… →

most akkor én mit tolok

Közzétéve Szerző:
110

Nem olyan vidám ám a blogger élete, mint azt hinni szokás, vagy éppen mint amilyennek én magam érzem derűsebb óráimban. Most nem a kötözködésre, rosszindulatú nézelődésre gondolok — amúgy ez nem annyira bonyolult, megtanultam mindenféle érdeklődést, idetapadást egyszerűen elismerésnek felfogni. Kérem szépen, vannak érdekes meg nem érdekes emberek, a nem érdekesek másokat basztatni járnak az internetre, egyébként meg menjen ki-ki pszichológushoz, ne itt töltse ki a nem tudom, mijeit.

Például, komoly válság 2013-as szövegeimet olvasnom. Az volt a hőskor, amikor minden kommentelő odavolt tőlük, és én is. Például ettől. Figyeljétek meg a kommentek ujjongását (hogy is ne hittem volna el?), és hogy mennyire lereccsentem a tumblis bírálattól. Azért raktam ki a posztot, mert gondoltam, ez jól sikerült. Nos, ez nem jó szöveg, sajnos. Hogy nem láttam akkor?

Meghaladjuk magunkat. A blogger kinövi a régi szövegeit, az olvasó meg az egész blogot, úgy, ahogy van.

Mennyivel jobb ez. (Mit fogok erről gondolni egy év múlva?)

Amikor benne vagyok egy témában, korszakban, szövegben, hangulatban, nem látok ki belőle. Tudatos vagyok, de csak azon keretek között. Később kívülről ránézek az egészre, és néha feszengek. Hogy jutott eszembe úgy poénkodni, miket állítottam itt magamról, de szar ez a jelző, nem értették-e amazt esetleg úgy…

Nem azért írok, hogy bántsak másokat. (Vagyis, nehezen elkerülhető a szándék, hogy megmutassam, hogy jól vagyok, és akik meg rosszat akartak nekem, esetleg dugják fel az egyik négy és fél kilós súlyzómat.)

A blog, illetve a személyes blog egóközpontú valami. Ott a figyelmem magamon mindig. Arra akarok kilyukadni, hogy nem tudhatom, csak néha jelzi vissza egy-egy olvasóm, hogy hogyan hat rá az, amit írok. Fáradhatatlanul keresem az életemben, ami érdekel, ami jó nekem, ami szép, ami ízlik. Erről írok, mindarról, ami nekem a minőséget jelenti, de nem azért, hogy előírjak, divatot teremtsek.

Újabban, ugye, mámoros vagyok attól, hogy a testemnek van még jövője, hogy mennyire nem reménytelen erősödni, feszesedni, és milyen más közérzet ez a könnyűség, állóképesség-javulás. Bővebben… →

testi

Közzétéve Szerző:
159

melléknevek sorozat 12.

-i képzős melléknév

Az ember a gépén nagyobbrészt ír vagy fordít, de amikor e tekintet még vagy már üveges, akkor, szigorúan kávé mellett csak nézelődik, amíg a kakas nem kiált. Régen véleménycikkeket olvastam, a csömörig, meg társadalmat, filmkritikát. Mostanában ismeretlen emberek testéről olvasok. Miért érdekel engem ennyire a test? Bővebben… →

őrjítő

Közzétéve Szerző:
50

Négy éve írtam.

melléknevek sorozat hány is?

de meg mindenféle

Hát ez ilyen vegyes lesz, tök álmos vagyok, és nincs kávékapszulám. Egész nap rohangálok, semminek nem érek a végére, Julis csodaszép csizmája beázós, térdig ér a hó, valami négy napja nem mostam, iszonytató hideg van, jegesmedvék menekülnek a mélyhűtőbe, és éleztetni kell a fűrészláncomat. Azonban voltam manikűrösnél (rövid, ezüst, és még egy op-art gyűrű, fekete, zsírkő), kozmetikusnál (kedves olvasónknál), és a kiadós testmozgás sem maradhat el, mert nélküle kibírhatatlan a tél, és ma gyöngyözően fogok kacagni, vagy mozi vagy valami húsétel és anekdotázás G-vel.

Elkezdtem egy olyan bejegyzést, hogy mondatok, amelyektől megőrülök. Nem megy a frappáns befejezés: ez egy véghetetlen (van ilyen szó?) poszt, mert kétnaponta ismerek rá valami újra, hogy jé, ez is, nyelvi/intellektuális rövidzárlat, vicsor, szomor, nyöször — basszus, milyen emberek vannak! És mind egyforma.

Alapvetően három kategóriába oszottam a versenyzőket: Bővebben… →

a moccanás odalent

Közzétéve Szerző:
180

Komment jött az évek meg csak telnek című, kiemelkedő olvasottságú posztra.

A nők általában nem tudnak napirendre térni afölött, hogy a szépségük múlandó. A legtöbb csaj 20 évesen azt hiszi, a férfiak mindig úgy fognak rajongani érte, ahogyan akkor – aztán 30 fölött jön a hatalmas csalódás, hogy hirtelen a kutyának sem kellenek. Illetve igen, de már nem a sármos milliomos playboy-oknak, hanem

Bővebben… →

az évek meg csak telnek

Közzétéve Szerző:
124

Élet csak egy van, a fiatalság elröppen, semmi sem tart örökké. Köbö ez az egy biztos. Hiába tiltakozol. Ezzel nyomasztanak mindenhonnan: hogy a fiataloké a világ, hogy a férfiaknak a fiatal nők tetszenek, hogy lóg a melled, ragyás vagy, hogy ezek visszafordíthatatlan változások, hiába erőlködsz botoxszal és implantátummal. Hogy nem kellesz már negyven évesen sehol és senkinek.

IMG_0212_resize

Régóta figyelem, hogy milyen hévvel pörölnek ezzel az egyszerű ténnyel sokan, meg ijesztgetik vele a másikat.

Bővebben… →

sportos

Közzétéve Szerző:
129

 

melléknevek sorozat 5.

Sportolok.

Sokat.

Látszik.

Jó nekem.

Vitázom itten a belgyógyászommal. Bővebben… →

ez most új nekem

Közzétéve Szerző:
116

az első igazi sportos poszt, 2014

Persze most összeszedtem, mi az új, pedig egyvalamiről akartam írni eredetileg.

Nem fizetem elő többet a Magyar Narancsot. Most járt le az előző előfizetés. Én, a nyomtatott sajtó szerelmese és utolsó védelmezője, eljutottam idáig: már én se. Már nem voltam boldog csütörtök hajnalban, már nem szedtem ki az újságot a kutya reggeli pisiltetésekor, már nem olvasom el első betűtől az utolsóig. Több tekintetben nem tetszett, amit csinálnak, a szelektív jogvédelem se, az egyik újságíró hökkenetes, gyűlölködő érvelése Bojár ügyében, meg a nőalázó netes filmtörténeti összeállítások. És még hosszan sincs kedvem írni erről.

Aztán, fával fűtünk. Bővebben… →

portrék 10.: a túl szép lány

Közzétéve Szerző:
106

apróbetűs megjegyzés:

én nem vagyok túl szép, én aztán nem!

sőt, igazán szép se, sőt, egyáltalán,

csak speciális csiszolású retinán, néha.

 

A túl szép lány nagyon szép, és mindig is az volt, és ezt magáról nem lehetett nem tudnia már nagyon korán. Ebbe nőtt bele, ez nevelte föl: a saját szépsége.

A szép lányoknak nehéz életük van. Mondta anyám mindig.

Én ezt nem értettem. Másra sem vágytam, mint a szépségre, a rá se rántó, hasat be nem húzó lazaságra. Bővebben… →

világi hívságok

Közzétéve Szerző:
49

ez a poszt is hároméves, és a pszichológussal, úgy hiszem, már végképp nem értünk egyet

Hosszan taglaltuk a pszichológusommal tegnap, hogy miért ilyen fontos nekem a külső. A hústest. A cifraság. A diadal. Sőt: a trendiség. Hogy én aztán nem kopott tornacipőben. Mitől van ennek ilyen erős szexuális tartalma?

Igen, nekem fontos a külső. Bővebben… →

anyám nem egy démon

Közzétéve Szerző:
264

Éltem az életemet, ne haragudjatok a kis szünetért. (a bejegyzést augusztus 2-án írtam, előtte két napig nem volt poszt) Most okés a minden. Ügyintéztem, találkoztam szívemnek kedves emberekkel, leveleket írtam és hagytam félbe, a konyhában ügyködtem, és jobb anya voltam a szokásosnál.

Megint egy kicsit izé, de fejfelkapós cím. Nem hordott párizsi ruhát.

Abban a témában szeretnék ma valamire — szempontokra, kérdésekre, következtetésre, részigazságokra — jutni veletek, kedves olvasóim, hogy mi a sugárzó női önbizalom titka. Bővebben… →

nem elég jó a szex 2.

Közzétéve Szerző:
340

Az előző rész:

nem elég jó a szex 1.

A belefeledkezés akadálya a kontrolláló agy. Akkor is megnehezíti a szexet, ha nem a stresszes háziasszony/kenyérkereső üzemmód győz a vágy felett. Ez külön probléma.

Az agy, amely átlát, számon tart, rendszerez. Ez:

De legalább szarnám telibe az egészet, de nem. Oldalra nézek az önkívület pillanataiban, meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel. Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán.

Bővebben… →

hogyan szabadultam meg az öngyűlölettől

Közzétéve Szerző:
217

Csopakon töltöttünk két és fél napot, nem voltam itt hétvégén, nem válaszoltam kommentekre, sok levél vár. Meg kell mondjam, nagyon is áldásos volt az internettelenség.

Hazajöttünk (piros vonattal, a Katicával, csakis), és nekimentem a városnak, volt sok dolgom. Csekkek, mindenekelőtt, meg egy találkozó, és venni ezt-azt.

Például, kaptam én négy drága olvasómtól egy Benetton-ajándékkártyát. Itt is köszönöm nekik. Egyszerű és tökéletes ajándék. Be is kúsztam a Mammutba. Nem először, de ma bátor voltam.

Vettem egy farmert. Bővebben… →