miért ciki?

tavaly tavaszi

Tegnap elhatároztam, hogy szakítok a megszokott mozgásformákkal. Mármint annyiban, hogy tegnap mást csinálok. Most épp gyönyörködöm ebben a mondatban. A posztot kedden kora délután, mindjárt a másféle sport után kezdtem el, szerdára szántam, tehát akkor még kamu és előregondolkodás a tegnap használata, de azóta már nem: most, szerda nulla óra negyvenkor, teljesen más gondolatok közepette írom bele ezt a mondatot, amikor már tényleg tegnap a tegnap, meg a sportja neki, mert már ma van, értitek.

Szóval mondom (tegnap), hogy ma nem lesz se terem (sok volt a hétfői, vennem kell új bérletet), se otthoni torna (nyűgös), se futás (az vasárnap volt), az ausztrál lovaspóló meg aztán végképp szóba se jöhet, ám kalkuláljuk bele, hogy gyönyörű az idő. Menstruálok is, ez azt jelenti, hogy nem ugrálok, nem dobbantok, nem emelek.

Biciklimet leleményesen sportolásra fogom használni, nem közlekedésre.

E célból elővettem a három éve vett Shimano bringáscipőt. A biciklimen félig (mindkét pedál egyik oldalán) SPD van, tehát beakasztható a talp, mint a futároké, és akkor a kör holtszakaszán húzni is lehet a pedált fölfelé.

shimano-sh-m038w-mtb-cipo

Nem szerettem ezt a cipőt, mert épp negyed számmal kisebb, mint ami jó volna, sajnos, én ezt tudtam már a megvételekor is, de nézett engem egy nagy kosárból mint utolsó darab, és én visszanéztem. Azóta viszont valahogy kisebb lett a lábam, vagy talán nem terül úgy szét, és — a futás miatt — megtanultam úgy levágni-reszelni a nagylábujjam körmét, hogy ne nyomja föl a cipő.

Na, lényeg a lényeg, nekiindultam a hegynek, D-vitamint szintetizáltam, félútnál lekerült a pulcsi is. Jólesett felmenni a libegő tetejéig, bő negyven perc, és teljesen más izmokat mozgat meg így a tekerés.

Fekszem a réten, nagyon egyben vagyok, létcsászárság, nem hat meg a rétesillat. Ismerős olvasó is jő barátnőstül-babástul, csevegünk. Még fekszem egy kicsit, aztán megyek, legördülök a boltunkig, veszek tejet meg banánt.

A pénztárnál mögöttem áll egy asszony, várjon, korhol, maga csupa fű. Szedegeti le a száraz növényemlékeket. Nagyon kedves, mondom. Egy kicsit meg is csíp, ahogy összecsippent a futónadrágomon.

Mert nagyon feltűnő, azt mondja.

Szöget üt a fejembe a helyzet.

Miért ciki a Normafa mellett, sportos szerkóban néhány fűszál a seggem alatt? Miért ilyen azonnal eltávolítandó? És általában, mindenféle biológiai nyom? A szénakazal is elegánsabb, ha eltávolítjuk róla a fűszálakat?

Vagy ez hempergésre, szexre utal? De hát én nem szoktam olyat a Budai Tájvédelmi Körzetben.

A múlt pénteken, esőben nagyot estem a Margit körúton. Csupa sár lett a frissen mosott kedvenc gatyóm. De időre mentem, vérvételre, agyagsárga sárral végig a jobb oldalamon.

Tudtam, hogy néznek, de mit tegyek? Menni kell. Én annyi mindent túléltem már, nem voltak kibélelve sose a havasesős útjaim. Megállított egy nő a Pozsonyi úton: sáros a nadrágja!

Ez van. Ezek az élet tényei. Nem mindig jólfésült.

Én szeretek illatos lenni, sőt, tegnap épp feltűnő rúzsban, összehangolt színekben bringáztam (és nem félek ilyenkor, hogy ki mit szól). Szépséges kontyot csinálok futáshoz is. De ha sportolunk, akkor izzadunk, meg néha koszosak leszünk, kész.

Vagy, és hát igazából erről akarok írni, miért akkora botrány, ha valaki elővesz egy kis tájni nejloncsomagot és elmegy vele a vécé felé? Mit dugdossuk ennyire? Nem szabad megtudnia senkinek, hogy menstruálunk? Miért? És a fejfájást miért igen?

Egyszer egy fiúnak megmutattam a véremet: hát ilyen. Vele lehetett, szenvedélyesen érdekelte szőrtüsző, faggyú, és maga rágta a körmömet.

B. középiskolában tanít, meséli, hogy valami szexuálisnevelés-programra készült az iskola, és az egyik lány elmondta neki, hogy amikor megjött neki először, és meglátta a vért, ő azt hitte, meghal. Soha senki nem beszélt neki erről, hogy mi ez. És nem mert szólni napokig. Mindez négy évvel ezelőtt, tehát a huszonegyedik század második évtizedében történt, átlagosan jó helyzetű, fővárosi családban. Úgy, hogy ma már mindenki mindent korán kezd, folyton szexről van szó, tele van az internet információval, és betétet meg tampont reklámoznak a tévében.

Mitől szorongunk ennyire? Mi olyan félelmetes azon, ha meglátják természethez való kötődésünket? Koszt, verítéket, cicit, szőrt, evés közben maszatos szájat? Miért olyan gondos mindenki ebben a maszkírozásban, elhárításban? Mit szabadkozunk? Mi ér meg ennyi időt, görcsölést? Hogyan volna jó testileg és szociálisan léteznünk?

316 thoughts on “miért ciki?

  1. Ezen én is szoktam gondolkodni. Ki merhetek-e menni az utcára / be a városba smink nélkül?? Vagy vasalatlan ruhában? Inkább lefagyasztom a fejem télen, de nem veszek sapkát, mert mi lesz a hajammal? A kényelmetlen cipőkről már ne is beszéljünk (többet nem veszek, promise).
    Amúgy ez a médiával párhuzamosan terjedt el ennyire vajon? Mikor kezdődött? Mióta nem merünk leheveredni a fűbe? Mióta érezzük azt, hogy mindig fellépésünk van, ha csak kitesszük a lábunk az ajtón? Nagy színészképző lett ez a világ…
    Ezzel együtt eltűnnek a rúzstalan mosolyok, a busz után sprintelők, a piknikezők, a fákat ölelgetők, a spontán létezők. Már nem ugrunk a tóba, ha nem készültünk rá előre, igaz? Erről eszembe jut a Spontán c. vendégposzt, máig kedvencem.
    Azért talán még van remény, amíg a vágy ott az emberben. 🙂

      • de most csak vicceltek, ugye. smink nélkül? vasalatlan ruha? fehér betét a fekete bugyiban? hát le kell szarni, magasról. anyámmal megyek az utcán, felhívja figyelmemet egy 65+ korú férfira. magas, ősz, felül kopasz, hátul mégis copfban van a haja. hogynézmárki. tudom, hogy rosszul esik neki, hogy nem bólogatok neki, de nem tudom megállni szó nélkül, anya, hát nem mindegy neki ki mit szól hozzá, hogy néz ki? ha így érzi jól magát? ő egész életében igyekezett megfelelni a környezete elvárásainak, mindenféle szánalmas kolléganőnek meg szomszédnak. sosem volt szabad, egy percig sem. talán mostanában, amikor az unokáival játszik, akik feltétlenül szeretik és elfogadják, velük igen.

        • Én vicceltem a betéttel. És sose rejtegetem, és szoptatok nyilvánosan, és élet van, visszamosolygok, ismeretleneknek is szoktam mondani valami váratlant, és meg merem kérdezni, hol a Futó utca, és nevetek, és lehet látni a nyelvemen a lepedéket és (egyébként hibátlan állapotú, harmincegy) fogamat.

          • A múltkor pingvinmarcipánt vásároltam leányomnak az Augusztban, és bejött az agresszív tejszínes levelestésztás szagba egy ilyen igazi budai nyugdíjas jóléti pár: fácántoll a szőrmekalapon, hón alatt napilap, fényes retikül, aranykeretes szemüveg. beleszippantottak a levegőbe: de jó illat van! Mellettük álltam, és csóváltam a fejem: á, dehogy. Ezek úgy elkezdtek röhögni, pedig nem érti mindenki az ilyesmit. Jó pillanat volt.

      • Ilyen is van? Soha fel sem merült. A fentiekből azt hiszem csak a melltartó nélküliség zavar, mert már nem nézek ki jól melltartó nélkül.

            • Hát ha kicsi és nem lóg, akkor simán ki lehet menni melltartó nélkül, nem? Az enyém sajnos nem kicsi és azt sem mondhatom, hogy egyáltalán nem lóg. Tízen-és huszonévesen simán kimentem melltartó nélkül, ha úgy adódott, de valahogy a nyolcvanas, kilencvenes években ez mintha nem lett volna ekkora téma. A hány kiló vagyok, mennyi a testzsírom sem volt ennyire napirenden. Vagy csak én szartam le sokkal jobban.

              • Nem, mert nem arányos, vagy csak nem szoktam meg. De nem is push upolok, azt is utálom, csak olyan elrejtősen rögzítem a testemhez. Meg aztán oldalról nem gömbölyű már, csak szemből, és nem is feszes. Viszont feljebb van a megedzett mellizmom miatt.

              • Sok minden van. Sokat kell hozzá olvasni, leginkább angolul.

                Na, ebből is rút pletyka lesz (nem általad, ezt nem neked írom), de persze leszarom. Nem köt olyan szabály, hogy csak sunyiban csinálok bármit, vagy hogy egy igaz feminista el sem gondolkodik azon, milyen jó volna újra duzzadó mell, és mindez hegek nélkül.

            • De lassan mar nem lesz sajat zsirod… 😉
              Annak nincsenek veszelyei? Becsomosodas, ilyesmi?
              Erdekes mert az elmult hetekben azt vettem eszre, hogy az en melleim is kezdenek lazulni.Nemreg meg egy tut sem lehetett volna ala tenni, most egy fel fatorzs is megbujna alatta. (tulzas) Oldalrol feltuno foleg. Nem tudok megbaratkozni ezzel a negyven folotti testtel. Meg harom eve is, tok csini voltam, a melleim is rendben nagyjabol..de most rohamosan amortizalodok. Megyek egy totalis hormon kivizsgalasra, bar az oregedesen az sem segit. Tele a tokom ezzel, hogy a picsaba tortenhetett ez meg velem?

            • Lucerna, azt hiszem mi nagyjából egykorúak vagyunk. Ez a 40 feletti rohamos változás nálam is van, én az örök sovány, aki bármit zabálhattam, hirtelen meghíztam. Most épp visszafogyok, de nagyon furcsa, hogy nem a megszokott a testem és nem a megszokott módon reagál dolgokra. De gondolj arra, hogy 80 évesen (jó esetben) a mostani állapot milyen fiatalosnak és könnyűnek fog tűnni.

            • Most még én sem, bele is kezdtem életem első igazi fogyókúrájába, sport eddig is volt. De nem árt néha hátrébb lépni egyet és úgy nézni a dologra. Ha most arra gondolok, hogy volt idő, amikor azért rinyáltam magamnak, hogy miért 59 kiló vagyok, persze, ha sikerülne lefogynom és 57 lennék, mert az közelebb van az 53-hoz, amennyi mindig is voltam, na szóval, ha visszafogynék 57-re mennyi minden más és jobb lenne. Mert ja, persze. Hülyeség.

              • És akkor hadd szóljak közbe, tudom, hogy nem érdekel annyira téged, de a kiló tök mindegy a kompozícióhoz képest. Az elpuhulás, az izompetyhüdés, az állóképesség hiánya a gond, esztétikailag meg az izom szebb formájú.

            • Ezt ide irom,mert annal a kommentnel valahogy nincs valasz gomb:
              40 folott begyorsulnak a dolgok. Az ember lanya mire feleszmel, jon a 48, a 49, es levego utan kapkod, amikor visszagondol, vagy regi kepeket nez.
              Mikor kerult oda az a lottyedes?? Mikor tortent, hogy hiaba a salata, a regi etrend,mar nem ugy mukodik?? Hogyan tortent, hogy mar faj a lepcsozes?? Hova tunt, amikor mindenkinek te bontottad az uditot, moyt meg masokat kell megkerni??
              Es miert pont te, mikor mas 50evesek bicikliznek, futnak, szaladnak?

              szomorusag

            • Igen, de a mellszovettel nem tudunk mit kezdeni. Amikor csokken a nn. hormonszint a mell mirigyallomanya zsugorosni kezd a mell teltsegenek lottek. Nekem eleg kis melleim voltak/vannak, de ha ez meg lottyed is, az mar vegkepp nem fair. Nehez ezzel megbaratkozni. De edzessel a testen meg lehet javitani abban bizots vagyok. A fejben” poszton irtam, hogy az arctorna is evek ota erdekel, de mivel nem eltem itthon kimaradt. Majusban elmegyek tanfolyamra, konturmegovas erdekeben.

          • Beavatkozol? És hány köbcentis lesz az implant? 😀
            (Nekem elég kicsi is, és még lóg is ráadásul, sokáig melltartóban is aludtam 😦
            Azóta nem hordok itthonra melltartót, mióta itt lakom a kedvessel, és megkért szépen, hogy ne tegyem.)
            Egyszer itt a ház előtt kialakult egy parkolási vita egy velünk korú nővel, mi a lakásból mentünk le, a kedves csapzottan, borostásan, mackónadrágban és fűrészporos lukas pólóban, és miután a néni észérveket nem tudott felhozni, az ultima ratio ez volt az érvelésében: “hát nézzen már magára!” Mikor nagy ritkán megfeledkezünk magunkról, és teszünk valakire egy megjegyzést, a másiktól rögtön jön, hogy “hát nézzél már magadra!” Nagyon hatásos.

            • Nekem kicsi, viszonylag formás is lenne, de lejjebb van a kelleténél. A szoptatás és terhesség óta, hiába fogytam vissza, ők maradtak ott. Sajnos a mellszívóm rossz minőségű volt, szinte szétnyúzta a szöveteket. Utána olvastam, én csak kicsit feljebb varratnám, nekem nem kell nagyobb. De az is előfordulhat, hogy nem lehet, mert kicsit “anyaghiányos” és én nem szeretnék implantátumot, semmiképp. A saját zsír egy része, azt mondják, felszívódhat, meg hát utána már nem kell radikálisan súlyt változtatni. (Nem is akarok, amúgy.) Majd kiforrja magát a dolog.

            • Én csak ismert, jobbára pesti plasztikai sebészek oldalán olvastam. Nekem elég lenne kicsit feljebb nyomni, és lehet, hogy lehet ezt bármi pótlás nélkül is. Nem baj, ha kicsi lesz, én azt szeretem. De még meg sem mutattam senkinek. Az jó, ha referálsz, érdekel.

          • Jogos, nekem ciklus és szépen/csúnyán néznek rám szerint egy kosárméretet tud változni, megnéztem ezt a sajátzsír-témát – tíz évvel ezelőtt még lehet, hogy elgondolkodtam volna rajta. Most meg vannak tök jó poénok szex közben, pl. hogy igen, megfoghatod, csak a lakáson kívülre ne vidd, ilyesmik. (Ezzel kizárólag én viccelődhetem, ha az ember tenné, örihari.)

      • Hátőőőő…. Még csak azt sem. Akár fehér, akár fekete, ha tudta, hogy szexelni fog (vagy remélte), találkozó előtt már be sem tette a bugyijába. Ha meg betette, diszkréten osont ki a wc-re eltávolítani még _lebukás_ előtt a kínos darabot.

        Több mindenben elengedtem ezt, már sok dolog nem ciki, elmegyek a boltba az ünneplő macinacimban, sapkát veszek a fázós fejemre és nem érdekel, ha hülyén áll rajtam, szedett-vetett cuccokban futok és ítéletektől szabadnak érzem magam, de meghalnék, ha látná a pasim a tisztasági betétet a bugyimban.

        Most elgondolkodom azon, miért kínos más előtt, ami nekem természetes.

      • A tisztasági betét nem arra kell hogy felfogja ha ereszt a tampon? Hogy érted a nem szexelést? Valakit nem zavar, hogy ki kell kerülni a madzagot nyalás közben, de a tisztasági betét az nagyon?

          • Oké, én próbáltam mindennap viselni, aztán elhagytam és azóta sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Hülye kényelmetlen izzasztókötés.

            Az se zavar, ha valaki szerint emiatt igénytelen vagyok. Főleg mert nekem már mindegy, mert nem sminkelek, nem vasalok, csak sportmelltartót hordok és lapostalpú cipőt, szőrös a puncim és gyakran a lábam is.

        • Régebben hordtam minden nap, az anyósom meg ki volt akadva, hogy ugyan minek kell. Amióta nem a fiával élek, aki nem fertőz össze minden szarral nap mint nap, azóta egyáltalán nem használom, illetve csak menzesz utolsó 1-2 napján. És azóta tudom, hogy nem velem volt a baj a tisztasági betét kényszerét illetően, hanem a fiával. Nem mondom azt, hogy mindenkinél ez a háttér, de van ilyen is. Nyáron bugyi nélkül (elég hosszú és nem túl átlátszó) szoknyában: ezt én is szeretem, és a párom is – mármint rajtam.

          A vér mennyiségével eddig minden pasim kiakasztottam, mert vért láttak már korábban, ők is voltak kisfiúk és fel-felhorzsolták a térdüket, de ennyit egyszerre egyben soha (meg az előző nőik egyedül mentek a fürdőszobába). Ilyenkor mindig elképedtek, hogy hogy lehet ezt túlélni nap mint nap (na jó, hónapról-hónapra).

          A cikiséget illetően így hirtelenjében úgy képzelem, hogy amikor még nagy vattacsomaggal ment az ember a wc-re, ami adott esetben be sem volt csomagolva rendesen (mármint higiéniai szempontból sem), akkor úgy valamennyire jogos lehetett, hogy mégsem lóbáljuk végig az egész folyosón. Másrészt sarkítás vagy túlzás az a szembeállítás, hogy a menstruáció ciki, a fejfájás meg nem, szerintem a munkatárs fejfájása legtöbbször ugyanúgy nem tartozik az emberre, mint a ciklusa, legfeljebb akkor, ha a munkavégzését befolyásolja, de az meg mindkettőre igaz lehet.

          • Jaj a vattacsomagok. És amikor voltak lányok, akik beledobták a vécébe. Jöttek a szerelőbácsik, hogy mi a francnak kell a véres vattát a budiba és a többi lánynak égett a képe valaki hülyesége miatt.
            És utána még jó pár évig szállodákban, nyilvános helyeken ki volt írva:
            Hogy kérjük a női dolgokat a szemetesbe dobálni, mert különben eldugul a wc!

          • De jó ez a szoknyás lét! “ezt én is szeretem, és a párom is – mármint rajtam.” Hehe.

            A fejfájásra rutinosan panaszkodnak az emberek, vagy kérnek panadolt, saridont fesztelenül, vagy mennek fejfájással kávézni, a menstruáció nem téma, sőt, rejtegetik. Pedig woman power szerintem, tök szép folyamat.

            • Hát, én gyűlölöm. Írsz róla, hogyan lehet ezt szép folyamatnak érezni? Mitől power? Fáj, büdös, hátráltat, gyengít, kibillent – maga a vér viszont egyáltalán nem zavar.

            • syca: nem fáj, maga az élet, a ritmus, az áradás. Olyan, mint egy Frida Kahlo-festmény. Szerencse ez, meg attitűd, és nem nevelték belém, hogy jajdeszörnyű. Egyszer-kétszer fetrengtem életemben, amúgy enyhe, kiszámítható.

            • ne már, a Frida Kahlo festmény pont hogy kurvára fáj – most nem értem, miről beszélsz?! Na jó, ez volt a felhorgadás, a többi tényleg érdekel, hogy éled meg, tényleg így?
              nem fáj, maga az élet, a ritmus, az áradás Egyszer-kétszer fetrengtem életemben, amúgy enyhe, kiszámítható.= Szerencse ez, meg attitűd, és nem nevelték belém, hogy jajdeszörnyű. –
              Most ez egy ilyen nevelhető, kondícionálható dolog szerinted? Tényleg van olyan hogy megjön és jó? Ne már. Illetve elhiszem oké, csak valahogy leírnád konkrétabban, hogy milyen az, mit érzel olyankor, köszi.

              • Van, hogy fáj, de elemi, gyönyörű. Nem nagy ügy, olyan, mint amikor valamire nagyon koncentrálsz, de szól közben Beethoven. Nem tudom, később nevelhető-e, én beleszülettem, sose aggódtak, féltettek, és nagy büszkeség volt a későn (13 év 3 hó) jövő nagylányság, jó kis bizonyíték, hogy élek, számítok, működöm. És én általában sem félek a maceráktól. Kis szertartások inkább, az élet szakralitása. A szülés szoptatás is. Lehet, hogy van erre valami meditáció, autogén tréning?

                Semmi különös, kis érzetek, bizonyosság, enyhe jelek, nem túl sok vér, öt nap, előtte pici mellfeszülés direkt erotisch, meg szénhidrátvágy, kuckózás-igény. A legszebb a gyengédség volt, János simogatta a hasam, meghitt volt. És Diva Cup, csakis. http://divacup.com/

                Én kérdezem: mi a rossz benne? Pisilni is rossz mondjuk? Utálnám, ha nem lenne, akkor már nem vagyok fiatal.

                • Nem tudom, csak a mellfeszülés direkt erotisch-nál lazultam el! 🙂 (gondolom volt benne némi megnyugató pornó.)
                  Hányingerem van amúgy a menstruációtól, az a rossz benne. De a simogatástól, a kis érzetektől, a meghittségtől is az van. Nyilván valami intimitáspara – elég romboló, hiszen azt sem tudom, mi van a másik oldalon.
                  Pisilni nem rossz, nemtelen nekem.

            • sycr ha adhatok egy tanácsot, szedjél magnéziumot olyankor. Az nálam nagyon sokat segített. És könnyebb kaják, gyümölcs, zöldség, tiszta víz. Amúgy én sem imádom, főleg a macerát. De igyekszem nem foglalkozni vele.

            • Amugy az sem biztos. Van nehany menopauzan esett ismerosom es nagyon ‘fiatalok”. Kivul-belul egyarant. 50 alattiak meg, de eszembe nem jutna roluk, hogy elmultak negyvenek.

            • Nekem a görcs nem is annyira. Inkább fiatalon volt elég rossz. De van hogy leszakad a derekam, első két nap, a hormonoktól pedig szétrobbanok, izzadok.

            • Hm, menses amikor nagyon belejön: lemenő vérnyomás, aminél ha nem fekszem le, elfeketedik a világ és ájulok, elemi alhasgörcs, mintha valami ki akarna belőlem szakadni; amikor csak az esik jól, ha hideg padlón fekszem, akár közterületen is, annyira de annyira KO vagyok, hogy nagy ívből letojom, ki mit gondol. És megijednek, úristen, mi bajom van. Hevertem már nyilvános vécé padlóján mert csak úgy tudtam megmaradni.
              Fáj. Kínoz. Nem csak odaképzelem. Gyógyító vizualizáció mehet a kukába.
              Aztán egy jó kis bivalyerős görcsoldó, plusz egy óra hatóidő, és ember lesz a padlón fekvő embercsomóból.

              Ezt se egyformán éljük meg. Nem mindig van így nálam, de amikor igen, munkaképtelen vagyok.

            • Egyszer elpöttyintettem az osztályomban, hogy miért vagyok zabos. Minden hülyére kiakadtam, akikre egyébként nem szoktam, birkatürelemmel viselkedek irányukban. Mondtam, gyerekek, ma azért vagyok sárkány, mert meg fog jönni. Néztek is a húszéves szakácstanulók nagyot. Mondtam, igen, ezt ti nem akartátok tudni, de már késő. Bocs mindenkitől, nem tehetek róla, PMS. Nem tudták mi az, elmondtam, hogy harmincnégy éves koromig én se tudtam,mi az. Aztán meg igen. Utána igen megszeppenten ültek, dolgoztak, mint a kisangyalok. Hát ilyen ez.

          • Fiatalon szinte sosem menstruáltam( hosszú történet), kérdezte is mindig az orvos, miért félidős terhesen jelenek meg ” nem vette észre, hogy elmaradt a vérzése?” Éééén?! Nekem sose vót. Aztán vénségemre rendeződött, rég túl vagyok a 40-en, most aztán napra, pontosan. Viszont pokoli fejfájással jár és egyedül a gingko segített. Értágító hatása van, gondolom, attól. Ha érdekel valakit, szóljatok, írok részleteket.

    • Én mindennap vasalatlan ruhában, smink nélkül és kényelmes ruhában megyek ki az utcára és még túléltem. 🙂

      És a tóba is beleugrom fürdőruha nélkül is, ha elég meleg van hozzá.

  2. Mert félelem van, szorongás, lapulás. jaj, csak nehogy…. állati pocsék lehet a másképptől való félelem és az egyediségre vágyás kettősségével élni. Fel nem foghattam anno a “kreatív boltok” létjogosultságát: az már mitől kreatív, ha a boltban egymás mellé (netán egységcsomagban kínált) szalvétát meg fadobozt otthon – rossz esetben pontos leírás alapján – összeragasztjuk? Ja, vagy holnap választhatunk akár egy ibolyás szalvétát is? Nincs elég bátorság olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Ugyanígy csodálkozom, ha grafikusokkal dolgozom. Alkalmazott grafikusokkal, reklámanyagokat rendelek tőlük. Ebben 3 kategória van: a menő ügynökség, ahol nagyon drágán és kiszámított eszközöket használva megy a manipuláció – itt egy ügyfél vagyok, aki a grafikussal nem, csak a céges kapcsolattartóval beszél (aki nagyon kedves, mert ebből kapja a jutalékát – de felesleges láncszem, folyamatot megakasztó, információt kisiklató elem). Van a független grafikus, aki sok esetben sértett, mert őt nem ismerik el eléggé és nem bír kibontakozni (aka: hülye az ügyfél). Késő harmincasok-kora negyvenesek, ha szabadjára engedem őket, a végeredmény vagy valami trendkövető cukiskodás (aminek minden, de minden elemét láttam már valahol) vagy valami enyhén depresszív (“én látom ám, amit ti nem…” könyörgöm, nem társadalmi problémákra érzékeny műalkotást rendeltem, hanem a polcon lévő terméknek egyedi arculatot…) És van a fiatal, alig huszonéves, égetően tehetséges és romlatlan, aki valahogy még nem tört meg és nem állt be a sorba. Nem mindig halálbiztos még a keze, nem ismeri az eladási görbék és arculatváltás kapcsolatát, egyszerűen csak él, létezik, gondolkozik, dolgozik, akar. Bátor, de nem is tud róla. Nem bánja, ha más, nem bánja, ha nem illeszthető be a sorba. Lubickolok az élményben – és észrevettem, hogy az idősebbek közül is azokkal vagyok képes együtt dolgozni, akik ezekből valamit megőriztek. Akik nem félnek, és munka közben nem pislognak oldalra.

      • Kötelező volna, hogy kevesebb kedvük legyen elmenni ebből az országból. ezek a srácok is tesznek rá, ha sáros a gatya és hasonlók. Rajtam nem múlik, ahol lehet, tolom őket, de sokan nem értik. A megrendelőm úgy szeretne egyedi lenni, hogy közben csak a szuperbiztonságos, elkoptatott elemeket hajlandó elfogadni, amiket már látott valahol. Legyünk mások, emelkedjünk ki! – ilyenkor én mindig elhiszem, hogy tényleg ezt akarja – aztán az esetek nagy részében ez csak lózung. Ezzel sincs baj, mert nem kell mindenkinek forradalmat csinálni. Ami különös, hogy mindeközben vágyja vagy írigyli a különösséget, egyediséget – de amikor lehetősége is van rá, nem él vele.

        • Nem tudom. A saját tapasztalatom viszonylag széles mintán ez. Bátorságot lehet tapasztalattal szerezni? Valószínű, hogy lehet, de az nagyon kemény belső munka és nem a gyakorlati évek közvetlen hozadéka.

          • Nagyon sokáig csináltam igen. Most már megtehetem, hogy csak saját magamnak dolgozom és alkotok ha épp ahhoz van kedvem. Szerintem bátorságot lehet tapasztalattal szerezni. A kezdő bátorsága nagyon sokszor nem bátorság, hanem vakság, aztán van, amikor bejön, mert minden szerencsésen összeáll. Ez is saját tapasztalat. Bennem fiatalon nagyon sok bátorság volt, amit értékeltek is, de ez nem múlt el, hanem csak kiteljesedett. Annyira szubjektív a műfaj és mindenki veszi a bátorságot, hogy határozott véleményt, kritikát mondjon, megmondja, hogy mi szar, mi jó, mi működik. Ettől a falnak megyek.

            • reklám esetében nagyon pontosan meghatározható, hogy mi a szar és mi a jó. ugyanis ez nem esztétikai kérdés, hanem matek. ha elad/eléri a célját a reklám, akkor az jó reklám. ha nem, akkor valaki hibázott. lehet szép, de semmiképp nem jó. egyáltalán nem szubjektív a műfaj, az a nagy baj, ha valaki akként kezeli. a reklám soha nem széplelkek vagy kkv-s ügyvezetők kreatív kiteljesedése, hanem egy rohadt nagy excell-táblázat, ahol a hozadéknak meg kell haladnia a beletett pénzt, energiát. még a társadalmi célú reklámok esetében is: sőt, fokozottan. a reklám nem akkor jó, ha szép. akkor jó, ha eléri a célját. nem hátrány, ha szép is. de a sorrend ez. mindenhol, Koppenhágától Salvadorig.

            • Pontosan. Ettől függetlenül rendszeresen vitatkozunk színekről, képekről, szőke vagy barna nő legyen-e rajta, layoutról és egy csomó dologról, ami viszont szubjektív. Nagy márkáknál, image kampányoknál amúgy elég nehéz mérni, hogy elad-e, mert nem is az a célja. Vagy egy promóciónál nehogy már az ügyfélkapcsolati asszisztens kisasszony megmondja előre a marketing gyorstalpaló után, hogy az az ötlet, azzal a layouttal el fog-e adni. Vagy egy arculat? Az a célja, hogy eladjon direktbe? Egy óriásplakát kampány mennyire hatékonyan ad el? Na, de hagyjuk a témát. Valóban elragadtattam magam, de ez a “szabadjára engedem őket” kitétel tényleg felért egy sípcsonton rúgással. Tényleg nagyon sokszor tapasztaltam, tapasztalom, hogy a kreatív csapatot szórakozó hülye gyerekekként kezelik az excell táblákat gyártók. Pedig nem így van.

    • Beton Irén. Beszédes név 🙂 Hogy a fenébe jön a fűszálas gatyához és az izzadtsághoz a reklámgrafika? “Akik nem félnek és nem pislognak oldalra” Ehhez képest elég jól bekategorizáltad az alkotókat, elképzelem ahogy hisztizve visszabaszod az anyagot, mert mondjuk _szerinted_ trendi cukiskodás vagy világmegváltás, vagy csak nem szimpi az illető, mert el merte mondani, hogy mit miért csinált, de leginkább azért, mert nem azt vetette papírra, ami a kis fejedben volt. Az alkalmazott grafika arról szól, hogy a grafikus a lehető legkorrektebb és működő módon valósítsa meg a megrendelő elképzeléseit. Már ha a megrendelő van olyan intelligens, hogy az elképzeléseit meg tudja fogalmazni és szavakba tudja önteni. És igen, egy jó szakember szólni fog neked, ha orbitális hülyeséget kérsz, talán azért mert jobban ért hozzá. Mint ahogy az orvos is szól, hogy ezt a két gyógyszert ne szedd együtt. Elárulom neked, az alkalmazott grafikusok nagy része nem fél tőled és az adott projekttől, hanem csak rutinosan nem szeretne száz kört futni egy projekttel.

      • Ezzel most nagyon mellétrafáltál, Bonbonauta. A világ legjobb briefjeit írom. Soha nem hisztizek. De benned honnan ez a zsigeri düh és messzire menő képzelgés egy általad nem ismert emberről? Amit leírsz, abból egy mondat sem igaz rám. Gondold kicsit tovább ezt a dolgot.

        • Nos örülök, ha te nem vagy ilyen. Nem rólad írtam, hanem a hozzászólásodra reagáltam, nem tetszik a kategorizálás, amit előadtál. Miért nem tetszik? Nem tudom, nem tetszik és kész. Lehet, hogy csak a betűtípus nem tetszik, amivel írtad. Nem, tudom, esetleg nézzük már meg talpas betűvel is. Így érvelnek a marketinges-bullshit gyáros-bármit kritizálhatok nyugodt szívvel munkatársak is, nem? Nem tetszik pl. ez a szófordulat: “ha szabadjára engedem őket.” Ezzel sípcsonton rúgtál én meg rád üvöltöttem.

          • Ha szabad a csaposnak beleböfögni a párbeszédbe: mindenféle minősítgetés meg “te biztos ilyen vagy” nélkül, abban azért megértem a grafikusokat (szakácsokat, sofőröket stbstbstb), hogy bosszantja őket, amikor jön a Szent Megrendelő, és akkora svunggal oltja le a szakembert, mintha grafikához/főzéshez(profihoz)/autóvezetéshez mindenki értene. A Sz. M. szakmája a történet szempontjából lényegtelen, de általában süvegelő viszonyban nincs azzal, amiben épp izomból tolja a saját elképzelését. A megrendelő partner: vele együtt kell dolgozni, nem úgy állni hozzá, mint atya a hülye gyerekéhez, de nem véletlenül terveztet grafikussal (az eredeti példánál maradva)… Hanem azért, mert az egy szakma, és lesz olyan dolog, amit a grafikus, pláne reklámgrafikus – óborzalom – jobban tud. Mert ez a szakmája. És az valóban tud para lenni, amikor a megrendelő nem tekint partnernek, max operatív lapátosembernek, aki márpedig oda rakja az a csillogóst, amoda meg a clipartot, mert kifizettem.

        • Igen, maga az asszociáció szép és ide illik. Az vele a bajom, hogy nem láthat bele egy alkotó fejébe, hogy az épp mennyire fél a másképptől. Lehet, hogy nem fél, hanem a keretek, amik közé szorítják csak azt engedik neki, amit.

          • Bocsánat, teljesen eltérek az eredeti tárgytól. Amiatt érzem, hogy válaszolnom kell, mert pont a fordítottja igaz és ezt a totális félreértést szeretném eloszlatni köztünk. Amiatt, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy pont nem így működünk – és ez a másfajta múködés határoz meg minket, a munkamódszerem és a munkamorálom. Elnézést, hogy rajtunk kívül ez senkit nem érdekel, tehát neked szól, Bonbonauta. Egyáltalán nem szeretnék belelátni az alkotó fejébe. Ha alaposan megnéztem egy alkotó portfólióját, nem kell belelátnom a fejébe külön, Mert már beleláttam. Ő engedte, sőt: akarta. A munkáiból tökéletesen látszik, hogy hol áll és megfelel-e arra, amire épp keresek megvalósítót. Világos a stílus, a minőség és ebből következően az ár is. Kap egy tűpontos briefet, mood board-ot és minden információt, ami ahhoz kell, hogy kellően elmélyüljön és hangolódjon. Olyanokkal szeretek dolgozni, akiknek erre van igényük. Szabad kezet kap. Szárnyalunk, mert mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, jó a kommunikáció és van bizalom. Ismerem a jelenséget, amiről beszélsz, de ahogy dolgozom, annak az pont a fordítottja.

        • 1. Irén, rendben. 2. Nem vagyok tele rossz élménnyel mint grafikus, összességében inkább jó élmény, mint rossz. Ha meg ahhoz hasonlítom, hogy a szalag mellett állva is lehet dolgozni a csirke feldolgozóban, főleg jó. 3. A reklámgrafikának mint olyannak nem sok köze lehet a szabad alkotáshoz. Én már a minimál híve vagyok. Ha rajtam állna egy szórólapon csak tűéles tőmondatok lennének fehér alapon feketével. 4. És ezt még mindenképp el szeretném itt mondani, Irén: a kreatív hobby boltoknak igenis van létjogosultsága. Sok érdekes hülyeséget lehet ott venni. Megveszem a fadobozt + a szalvétát, hazaviszem, baltával feldarabolom, felgyújtom, elégetem, a hamut olajban feloldom, azzal festem be az arcom, szelfizek, feltöltöm. Vagy bármi. Lehet, hogy ezért megyek be egy kreatív hobbi boltba. 🙂

          • Nem általában volt szó a kreatívhobbi-boltokról, hanem a nem kreatív típusú egy-egy előre kész izéről, amiről azt hiszik, hogy ha végrehajtják az egy-két algoritmust, akkor kreatívak. Tökéletesen egyetértek Irénnel.

            Vicces, ahogy írod amúgy.

            • Értem én, csak ironizálok. Mert nem csak a reklámipari szakmunkásoknak csapott oda, hanem a klassz kreatív hobby boltoknak is. Biztos a PMS 🙂 Már részemről.

  3. A meleg evszakok egyik legcsodalatosabb hozadeka, hogy erezhetem, ahogy a termeszet nyomot hagy a boromon: fold ragad a talpamra, a tenyeremre, fuszalak a labaim kozott, a gyumolcsle vegigcsorog a karomon, a nyakamon. Nagyon szeretem ezt. Estenkent megallapitani, milyen “koszos” vagyok. Meg az is orommel tolt el, ha a ruhaimon latszik, hogy az egesz napot a szabadban toltottem. Es hamarosan ez az idoszak kovetkezik. 🙂 Viragfolddel mar kaptam belole egy kis eloleget.

  4. az emberel tobbsege meg van remulve a testtol, ha az nincs feloltoztetve, ha mukodik, es ha a mukodesnek eredmenyet is latja. az meg vegkepp verfagyaszto szamara, ha belulrol latja.

    de a gyilkossagos filmet nezi, tarantinot imadja mint mannat, minden verevel egyutt.
    a gyerek meg ne egye a fikat, mert az fuj, a mehlepenyeves fuj (mondjuk en nem ennem,de nem azert, mert fuj),
    pukizni lanyoknak fuj, bofizni szinten.
    megvarrott ruha ciki, stoppolt zokni, felfutott harisnya, szemfelszedes, borotvalatlan punci, szoroy honalj

    konzumvilag

    urinonek addig nem szalad a harisnyaja, mig nem tud rola.
    tudtad?:-)

    • Szia, jó, hogy jöttél!

      Rafináltan beleírtam az elejére ezt a menstruáció-dolgot.
      Amit egyébként nem vagyok hajlandó eufemisztikusan meg jópofán emlegetni. Se a szoptatást, se a kakit, se a szexet. Az a szép, amikor az, ami az, az tud lenni, ami.

      • nem is kell.

        en nehezen baratkozom azzal, hogy a termeszetesseg nem eelfogadhato
        foleg ugy, hogy kozben meg a szexualis dolgok egyre kevesbe intimek
        meg nem tudtam magamnak megmagyarazni e kettoseget a tarsadalomnak

    • Tarantinot en is csippantom, ez ciki?. Kill Bill vezeti a listat a filmjei kozt. A fikaesves egy gyerektol is eleg gusztustalan, (szamomra) de amikor felnottektol latom ugyanezt, akkor legszivesebben…a mehlepenyhez nem tudok hozzaszolni, a kutyam anno megette, de figyelni kellett, hogy tavozik-e belole, mert amugy mergezo. A tobbi tok rendben, de az eros es akar tobb napos izzatsag -konzumvilag ide vagy oda- meglehetosen zavaro tud lenni es az iszonyu budos poffentgetes zart helyisegben, detto. En spec. mar hanytam egy rossz pillanatban eleresztett irdatlan budos fingtol.

      • nagyon szeretem tarantinot
        felreertettel valoszinuleg

        persze, bizonyos dolgok lehetnek undorkeltoek, meg szagok buzosek,
        csak nem kene ugy csinalni, mintha nem lenne termeszetes

        mas peldaval elve, olyan ez szamomra, mint a varosi ember, aki falura koltozik, de nem birja a tragya szagat, amugy meg minden vasarnap rantott hust foz

        • Szerintem is durva a kontraszt. Hogy mit nem hallhat a gyerek, hazudunk a Jézuskáról, mi lesz korhatáros, mi prüdéria tárgya, és közben a filmekben a vérözön, a valóságban meg teherbe esnek meg valóságsó és fehérneműmodellek.

          • Hamupipőke horrornak minősül, utcán szoptatni pornó – közben a gyerekek pontosan vérözönt és nyílt színi szexet néznek filmekben és valóságsókban.
            Sheila Gre: konkrét eset volt, hogy egy városi kiköltözött falura, és ráuszította az önkormányzatot a szomszédra, mert tyúkokat tartott, és kijött a tollallergiája. Meg is büntették a szomszédot, megtiltották neki a tyúktartást.

              • Megtörtént, több mint 10 éve, +/- agglomerációban, de kis faluban (talán Őrbottyán?) Nem ismerem pontosan, olyantól hallottam, aki a megbüntetetteket személyesen ismeri.
                Nálunk (“város”) szintén van tyúk mindenfelé, ló, birka (fűnyírónak). Valami rémlik egyébként egy országos rendeletről, ami megtiltja az önkormányzatoknak, hogy megtiltsák az állattartást, legfeljebb a tartási körülményeket lehet vizsgálni – de azt meg lehessen is.

            • “Hamupipőke horrornak minősül, utcán szoptatni pornó – közben a gyerekek pontosan vérözönt és nyílt színi szexet néznek filmekben és valóságsókban.”
              Jaj Laci.

            • Nálunk többen tartanak állatot. De ennek is vannak szabályai. Olyan helyre kell tenni, ahol a szomszédot nem zavarja.
              Van, hogy nálunk is hangulatos trágyaszag lengedezik.

              • Nadja, ott sem a másik szobaablaka alatt volt a baromfiudvar, sejtheted. Nagyon is gyakori, hogy kiköltöznek vidékre, mert az milyen szép meg tiszta a levegő – de a vidéki élettel járó dolgok már zavarja a városi embereket.
                Mi a jaj?

            • Nemtom a ti falutokban mikent van, de itt allandoan berreg valami masina. Vagy az erdot vagjak, egesz osz es most vagy lancfureszelnek, vagy flekszeznek vagy fukasza…rossebb megette a videki csondet. Allitom Budan melyebb a csend. Mit mondanak az illetekesek..?

              • Azt mondják az illetékesek, hogy ugyan általában nagy itt a csönd, különösen hétköznap napközben (hétvégén igen hangos a kiránduló tömeg), de pont most annyi faanyag van szanaszét közterületen a december 1-jei nagy fagykár-faletörés óta (fenn a képen látszanak a világos foltok, az mind eltört fa), hogy itt is egész nap láncfűrészel mindenki. Én is, csak az enyémhez nem kell hallásvédelem, ők benzinessel nyomják.

              • Igen, ez a flex, ez nagy mánia. De a mi környékünkön azért építkezéshez/felújításhoz kötődik, szóval ritka, szerencsére. Fűnyíró van nyáron, de az sem vészes, és nem tart sokáig. ilyenkor viszont az avarégetés a tömegpszichózis tárgya. Persze este, mikor, nappal dolgoznak. Szóval a jó kis hideg, a gyűlő köd leszorítja a csípős füstöt. Teljesen értelmetlen, van zöldhulladék-gyűjtés (komposztálják), pár cm-es ágakig mindent elvisznek, de a hülyeséghez nagyon ragaszkodunk sajnos. De a csend az azért lényegében megvan. Állathangok meghatározóbbak.

            • Sejtettem! 🙂
              Igen erre nem gondolnak.
              Egyébként vidéken az alkalmazkodás is más, mint Pesten. Nálunk nagyon jó a közösség, itt senki nem fog egyeztetés nélkül nekiállni hangos munkának. Aki leköltözik, annak ez is fura.
              Jaj 🙂 hogy ne kötekedj.

              • Igen, tényleg, az is fura, ha a szomszéd zajong, meg az is, ha neki kellene alkalmazkodni a zajongással. Nekem az a mentalitás nem tetszik, hogy odaköltöznek valahova, és fel vannak háborodva, ha az adott település/közösség nem olyan, amilyennek szeretnék. Mint mikor valaki idejön a blogra, és az első kommentje az, hogy szép, szép, de szerinte min kellene változtatni.

          • 😀 Én akkor szoktam nyalogatni nem is fikát, hanem ha folyik az orrom, télen és amikor kijön az allergia. Mert olyan mennyiségű, hogy nem tudom olyan gyakran törölgetni. Folyik le a számba. És még ki is sebesedik a zsebkendőtől.
            Hát az ondó a bőrön úgy megkeményedik, mint a beton.

    • fikazni jo, ugy ertem nem csak idotolteskent (ugye a legtobben titokban, oldalra lesve megmasszirozva, majd galacsinna gyurva, kicsit megnyalazva le is nyelik) nem veletlen, immunerosito, allitolag. csak az a feneseges kulturank ne lenne, ami idaig lott minket. mas kulturaban, meg mas a ciki. mi ugye a higienikus ‘majmok’ vagyunk akik ugy szarunk, hogy szaga sincs. elnezest (na tessek!), tenyleg nem sokat erolkodtem rajta.

          • Csipa fúj! Zöld fika is fúj!

            Nem tudod hova rakni, tiszta, saját anyag, nem zöld.
            Direkt, gyúrva nem fogyasztom, mert fehérje van benne (ami plusz kalória!), de ha futás, bringa, hidegben kintlét idején vízszerűen számba folyik, azt nyálként kezelem.

            • És mi a vélemény a “biciklis zsebkendőről”?
              Enyém fehérjetartalma mellett gyakran a vastartalom is jelentős, ha megfázom, általában elkezd vérezgetni az orrom. Csak épp annyi, hogy ha nem a fikától, akkor a vérrögtől duguljon el, ha meg kifújom, akkor persze máris újra jön ennyi vér.

            • Lucerna, akkor most vegyük végig, miből áll a takony. Izotóniás folyadék, mindenekelőtt, ez meg tud száradni.
              A mucin nevű nyúlós fehérje (ondóban, tojásfehérjében is — ennyi kellett a fiamnak, hogy ne zabálja meg a habcsókot a kicsik elől).
              Hámsejtek, elhalt szőrök, baktériumok, genny, por, esetleg vér.
              Nem olyan rossz ez.

        • Borzasztóak ezek így leírva! 🙂 Maga a cselekvés nem is durva, de ha megfogalmazod magadnak, hogy mit is csinálsz…
          Már épp kezdtem hüledezni, hogy milyen undorító, fertelmes népek járnak erre, de aztán átgondoltam, hogy én milyen szavakkal tudnám leírni a saját szokásaimat. És, hát, őőő, marhára zavarba jöttem, és asszem, inkább csöndben maradok. Nincs az az isten, hogy én erről kommentet írjak! 🙂

      • “mas kulturaban, meg mas a ciki.”
        Így van. És onnan nézve a miénk fúj. Ott van például a zsebkendő használat, hogy mi ugye abba fújjuk ki, majd zsebre vágjuk a taknyunkat és cipelgetjük magunkkal egész nap. Vagy fújjolunk a száznapos tojáson, miközben egy másik faj emlőváladékát élvezettel isszuk, sőt azt megrohasztva, a szagló végterméket ínyencségként tálaljuk 🙂

        • Jo de miert jottok ezzel? Mi van akkor? Mindenki tudja. Mi nem mas kulturaban elunk. A busmannoknal is mas a ciki, meg sem azt az iranyt igyekszunk kovetni. (bar nehany vonatkozasban jobban tennenk).
          A kinaiak kopkodnek mindenfele, enegm peldaul rohadtul zavarna, ha itthon is lepten-nyomon tarhaznanak az emberek. Nyilvan ha kinaba szuletek, nem zavarna.

          • de mondom, hogy kozben oldalra sanditok, ha esetleg ott lenne Lucerna. sztem igazabol a fuszalas nadragert szolni ciki, fuszalat leszedegetni masrol, na az is. meg az amikor erre feltekerednek egesz eletek, marmint, hogy mit mondanak majd, mert nem mer felrevonulva se fingani egyet, hanem hagyja, hogy belcsavarodasa legyen vagy mi a szosz.

            • Lehet, hogy csak beindult az anyuka program…gondoskodni akart. Cuki. En birom az ilyen oreglanyokat, marha kedvesen csinaljak. Jokat mosolygok rajtuk, de azert remelem en nem leszek ilyen mindenlebenketkanal anyoka.

            • Engem zavar az ilyen anyáskodás, mert vagy olyan dologról van szó, ami engem nem zavar, vagy olyanról, ami ellen nem tudok tenni az adott pillanatban. Pár éve játszótéren odajött ismerős idősebb nő, lányom – 2,5 éves – evett, közben maszatos volt az arca. Gondoltam, ha végez, letörlöm. Erre a nő elkezd zsebkendőt kotorászni, hogy jajj, jajj, mi lesz, és minden falat után megtörölni a gyerek fejét. Szóltam neki, hogy hagyja abba, majd ha végez, lemosom. Vagy telefonszaküzletben, szintén 50-60 éves nő, táskájából előbányászott kétes kinézetű krémmel be akarta kenni a lányom arcán a szúnyogcsípést. Nem hagytam.

      • A nagyon brutál parlagfűallergiám megszüntetésében komoly része volt a sajátvizelet-terápiának, így működhet a fikaevés is, gondolom. (Erős immunválaszt provokál, ha a már kiválasztott dolgot visszaküldöd. A pisi még ráadásul steril is, és ha nem akarsz nagyon rossz ízűt, akkor nagy a motiváció a helyes táplálkozásra is…)

        • Az altos idegennyelvtanarunk osszegyurta, majd a gyerekrosok koze pockolte. Hogy utaltuk erte, ahogy a nagy horgas orrat turta minden egyes oran. Aztan meg pocc. Lehet, hogy egyedul maradok ezzel, de en zsepibe torlom, gyerkkent meg ment a kabat/pulcsi ujjaba az igaz.

          • Nem maradsz egyedül 🙂 De például Finnországban, ami igencsak Európa, a zsepi is fúj. Menj ki a mosdóba és mosd ki vízzel. Én ezt szeretem a legjobban, határozottan a legjobb hatásfokú megoldás, már ha nem útközben vagy vezetékes víz nélkül.

              • Igen, persze, nem azt mondtam én sem, hogy soha nem használok zsepit, csak tényleg sokkal jobb érzés kimosni, ha épp van rá lehetőség.

                • mindenkeppen jobb kimosni, egyetertunk, 🙂 csak sajnos munkahelyen kivitelezhetetlen.

            • Sok éve skandináv cégnél dolgozom. Eleinte nem értettem, hogy miért szipog és szörcsög (tényleg fúújjj) az összes jóember meetingeken, meg úgy általában is. Utána tudtam meg valahonnan, hogy náluk illetlenség orrot fújni mások előtt (orrot szívni ezek szerint meg nem az).
              Én biztosan ősbunkó voltam a szemükben amikor az allergia miatt papírzsepi csomagokkal jártam-keltem mindenhová 🙂

      • Kicsit off: egy afgán ismerősöm, akinek nem okoz gondot a birkavelő (pl.) camembert-fogyasztás közben megjegyezte, hogy fujj, rothadt (penészes) sajtot eszem. A pálpusztaira már szava sem volt. Kínaiak is tudnak fintorogni egyes sajtokra, mi meg ugye a pirított darázslárváktól akadunk ki. Pedig milyen finom mindkettő!

      • Ne már! A fika színtiszta baci, némi testnedvvel. Egyébként amikor olyan emberrel találkozom, aki nagyon fent hordja az orrát, elképzelem, hogy ő is ugyanolyan büdöset szarik, mint bárki más. Azonnal meg szoktam könnyebbülni.

    • Azon vagyok megmenve amúgy, hogy a mai ember vagy dagonyázik és feltörli magával/mással a padlót , vagy rajzolt üvegbaba akar lenni, és minden pfuj. Éppen csak ami van, az nem megy. Előbbire az altesti humor komolytalan, Haneke-filmek komoly példa. Vagy, hogy pornót azt néz a pógár, de a tök normális testi jelenségek, vagy akár egy Schiele-rajz, az fúj. Mert nem lehet eléggé hárítani, mibetegezni, szörnyülködni, vihogni? Gondolom.
      Ahogy én látom: akar a fene egy szerencsétlen, látványosan megstoppolt, eresztő, szörtyögő akárizé lenni, “mert az a természetes” (a másik tábor szerint lehet… egyébként viszont miért lenne pont az természetesebb, mint bármi más? Megint a “loncsos feminista”-elmélet) – viszont elárulja magát a logika abszurditása azzal, hogy ennek az ingalengésnek a másik fele ez a teljesen prűd, fals marhaság, hogy egyáltalán nem varrom meg, hanem kivágom és szaladok az újért, nem ismerem magam, a testem, nem fogom fel, hogy az anyagból van, működik, az is én vagyok, és nem csak azért van, hogy mások szerint szép/ciki legyen, illetve távolítom magamtól a dolgokat, és ennek eredményeképp vagyok “én”, aki kidobom, mosok-vasalok-feszengek, “velem nem történhet meg” és van a pornó, Tarantino meg a pacsálós horror. Bocs Tarantinótól a rossz társaságért, nem őt akartam lerosszgagyizni, de ugye érthető a lényeg?

  5. Egyszer még nagyon régen vendégeket vártunk, és exférj elrakatta velem a wc fölötti drótkosárban eredeti csomagolásában található intim higiénés cuccaimat. Eltettem egy fiókba, de azért a buli után szép szelíden megkérdeztem tőle, hogy a szintén évek óta házas barátai vajon sokkot kapnak-e egy tamponosdoboz látványától?
    A kedves meg az első időkben az esti fürdés után bedezodorozta magát (pedig nem is Ede), mígnem egyszer észrevettem és nagyon kiabáltam vele. Jót akart szegénykém, hát még véletlenül dugás közben megizzad, és akkor majd biztosan kiábrándulok belőle.
    (Van egy kedvenc éttermünk, ami a hegyről lefelé szokott útba esni, kellemes környezet, általában szépruhás emberek ülnek benn. A múltkor valamit ünnepelni mentünk, kifényesítve, smink, frizura, embernek a legkevésbé lukas játszóspóló, a tulaj rá is kérdezett, mi történt, hogy nem vagyunk fülig sárosak?)

    • 😀

      És az a durva, hogy életemben több évet menstruáltam, mint nem, napszakpontossággal 29 napos a ciklusom évek óta, és mindig megdöbbenek, hogy jé, már megint, és készületlenül ér. (És nem esem kétségbe, megoldom.)

  6. Mi is szoktunk füligsárosan étterembe beülni. Kirándulás után, éhesen, szomjasan főleg. És kutyával! Szintén sáros, meg szőrös is (nem csak a hónalja). De egyre több helyen lehet. Persze alap, hogy csak akkor ülök be, ha van szabadtér. Inkább fázom kicsit. De többnyire adnak pokrócot. Az izzadás nem zavar az ágyban, de zavar az irodában. A magamé és a másé is. Főleg a magamé. Ugyanúgy, mint az ételszag. Ezért nem opció a sport ebédszünetben. Pedig jó lenne.

    • Tavaly egy nagy kirándulás/túra alkalmával sikerül elegánsan beleseggelnem a sárba, de úgy istenigazából, úgy húztak ki belőle a többiek. Ezek után étterembe mentünk. Csak azért kötöttem a pulcsit a derekamra, mert egyrészt nem akartam összesározni a széket, másrészt mert még hűvös volt, a hátsóm meg vizes, így fáztam kicsit. Az esés után jól kiröhögtük magunkat először, majd átvillant rajtam, hogy vajon mit is kéne csinálni, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen miért is tartana ez engem vissza attól, hogy étterembe menjünk?
      Menet közben én is hallottam a hátam mögül néhány szörnyülködő hangot, úhh milyen sáros, úhh miért nem öltözik át – de hát kirándulni jöttünk, nem divatbemutatóra, miért lenne nálam váltás ruha vajon?

  7. A néni talán nem bírta levenni a szemét a fenekedről, de az meg nem járja, hogy egyik nő a másik fenekét stíröli, amíg sorra kerül. Mivé lesz így a világ?! 🙂 Sokszor mentem már étterembe a csalitból kijövet, csoporttal a legjobb buli, de még sosem néztek ki. A hegyi kilátón az étteremben van túrázó kedvezmény.

      • Köztudott, hogy nő nőnek fenekét nem dicsérheti következmények nélkül. Amennyiben mégis megtörténik, a dicséretet fogadó nőnek azonnal hárítania kell a bókot, és sót szórnia a négy égtáj felé. Ha azt elmulasztja, a fogai lilává változnak, és visszafelé kezd el beszélni. A neten olvastam. 😉

          • Amikor kiscsaj voltam, nagyon sok bokot kaptam lanyoktol,noktol asszonysagoktol. Nagyon kedves bokokat, nem csakamolyan, ” aaa neked konnyu mert szep vagy” hanem erdeti, szellemsen megfogalmazott dicsereteket. Mindig jol esett, bearanyozta a napomat. De tenyleg nem adott hozza az onbizalmamhoz egy jottanyit sem. lehet, hogy azert mert a pasik ezzel parhuzamosan igyekeztek leepiteni azt.

            • Megmaradt egy par.. 15 eves tinikent combkozep mini. “de csunya labad van” Elso pasim, amikor aztan tanyleg ropogos voltam. ‘mennyel mar ki mas lenne kivancsi a csoffadt kis melleidre”. vagy “azert van egy kis majom-szeru az arcodban” aztan ” neked mindig ennyire kiugrott itt a combod?” Mert en a keskeny csipoju noket szeretem. Tudjatok ket oldalt, fenek alatt. Vagy “en a hosszulabu noket szeretem” 168 cm vagyok, amikor ezeket kaptam a total szep alakom volt, 57cm derkboseg 90 koruli csipo es nyolcvanvalahany mell…mar nem emlekszem tenyleg, csak az elkepeszto vekony derekemra amit minden no csodalt. Amugy ha van nemi onbizalmam a kulsomet illetoen en azt tenyleg a noknek koszonhetem. Pl. baratnomnek nagyon sokat.
              Persze ferfiak is dicsertek a kezdeti fazisban, de eleg gyorsan valtottak. Sosem hittem nekik.

            • Most ellnetmondtam az elozo kommentnek, de csak azert mert kozben vegiggondoltam. Amugy en magamat sosem tartottam se szepnek, se kulonlegesnek, amilyennek mas nok lattak. Ennyiben tenyleg nem sokat szamitott akkor.

            • Lucerna, ezt még olvasni is fájt. A pasid nem az a valaki, aki meg van őrülve érted? Bele se gondolok, mi lett volna, ha nekem ilyeneket eregettek volna. Egyébként múltkor akkorát dobott az önbizalmamon, mint a ház, mikor egyetemi barátnőim közölték, hogy “pedig te voltál mindannyiunk között a legdekoratívabb” (szépet nem mondtak, mert az alakról volt szó, és önbecsülésük nekik is van, de ezt annyira őszintén!). Akkor nem tudtam, most meg már furcsa visszagondolni.

  8. Nincs azzal baj, ha sáros a cipő. Azzal van baj, ha már reggel is sárosan veszed fel.
    Nincs azzal baj, ha megizzadsz. Azzal van baj, ha már reggel a buszon is ájered van.
    Nincs azzal baj, ha fehér pattanásod van, ami remeg az arcodon. Azzal van baj, ha egész nap nem volt módod tükörbe nézni, igazítani a toaletten.
    Nincs azzal baj, ha közösségi munkát végzőként (tanár, orvos, rendőr, kalauz) büdös a szád a fűszeres ebédtől. Azzal van baj, ha “nem büdös az én szám” felkiáltással megsértődsz a felkínált rágón, cukron

  9. Ez most nagyon tetszik. 🙂

    Próbálkozom vele, hogy ne érdekeljen. Nyaraláson valahogy könnyebb sarasan, izzadtan bemenni a boltba, mint itthon. Talán a távolság fizikailag és lelkileg. Én a menstruációmat soha nem titkoltam, ki is akasztok néha vele embereket.

    • Nyaraláson, Balatonon simán kimegyünk az utcára fürdőruhában és egy szál törülközőben. Milyen lenne, ha fürdőruhában felpattannék a biciklire és átterkernék az 5 percre lévő Szecskába? Hogy ne ott kelljen öltözni.

      • De nálam nem csak arról van szó, hogy Balaton vagy tengerpart, vagy az erdő közepe azért más mint Budapest. Más nagyvárosban is sokkal felszabadultabban viselkedem meg előbb veszem fel azt a ruhát, amihez kedvem van.

    • De, ezért próbáltam hosszú, néptelen erdei úton. Kezdők enyhére állítják, mert ha nem tudod gyorsan, hirtelen kiforgatni a lábad, akkor tényleg borulás van. Viszont hökkentően hatékony, nagyon jó érzés volt így fölmenni. Holnap ismétlek, közben bedobok valami lábszagos, fikás izotóniás oldatot.

      Megjött a proteinem! Üdítően nem émelyítő, és nem aromaízű, viszont szarabbul oldódik. 27,5 g fehérje egy adagban, és Genezis Pro Workout, hát abban meg minden van, arginin is.

      Blogtalálkozóra viszek belőle, aztán spinningelünk egyet vagy nem tudom.

  10. Elnézést, hogy ide írom külön, csak már nem volt hova: nem cserélek naponta háromszor bugyit, abszolút nem zavar a saját punciszagom (szerintem másé se zavarna), viszont ovuláció környékén tudok elég lucskos lenni. Ráadásul ha nadrágban járok, akkor kizárólag nagyon szűkben, és akkor marhára zavar a nedves bugyi. Túrázáskor meg az ember a bokorban nem mindig tudja pisilés után adekvát módon kitörölni (elfogyott a papírzsepi, és fenyőerdőben guggolsz).
    Férfiemberből kettő olyat is ismerek, aki pisilés után odatesz a végéhez egy darabka papírt, hogy ha véletlenül egy-két csepp kifolyna, ne üssön át a gatyókán.

    • Jó nap volt, kösz, hogy jelenléteddel… A link meg, szokásos támadó, body policing közhelyek a blogon. Én is rajtakapom magam, hogy nézem az embereket, fanyalgok, viszonyítok, nem tetszik a válluk, a testtartásuk. De régebben jobban kettéváltak a testek vékonyra és kövérre, most jobban látom a vékonyak árnyalatait (nagyon ritka az arányos, izmos, jó tartású test a vékonyak között is). Ellenállok, igyekszem becsülni, szépnek látni minél több embert.

      Viszont én belekerültem a megnézendő nők körébe. Egy kicsit testhezállóbb ruha, egy feltűnő napszemüveg és kb. megáll a forgalom. De semmi bunkóság nincs.

      • Nagyon érdekes ez a testek-dolog. Én azon vagyok hajlamos fanyalogni, aki nézi a testeket. A fanyalgás nem is jó szó: számomra ez szinte ijesztő, ahogyan a test elválik magától az embertől. Mára azt látom, hogy ez valami speciális működésmód: számomra az engem amúgy nem érdeklő, hozzám nem közel álló embernek olyannyira érdektelen a teste, hogy nincs is neki. Számomra, azt hiszem, nincsenek külön “csak” testek, bár, mondjuk, én eleve hajlamos is vagyok figyelmen kívül hagyni mindenkit magam körül, aki nem kapcsolódik hozzám. Nekem nincs olyan, hogy szép meg csúnya test, mert eleve nem is foglalkozom vele, nem érdekel. Ezzel nem azt mondom, hogy a ránk sugárzott test-és szexkultusz nem hatott énrám is. Elméletben tudom, hogy mi számít szép testnek. Csakhogy ez valahogy kívül áll rajtam, olyan, mint amikor valaki gépiesen végrehajt egy utasítást, de nulla belső késztetése van rá. Tudok testeket véleményezni, de végső soron nem érdekel. A szerelmemé pedig felette áll a “szép” és “csúnya” kategóriáknak, egész egyszerűen eleve szép, mert az övé, és nem, mert mondjuk kidolgozott vagy ilyen vagy olyan, és ezt nem lehet felülírni.
        Ugyanakkor érdeklődve olvasok az esztétikum és a belső jó érzés közötti kapcsolatról. Én vékony és lapos vagyok, ez rám a jellemző mindenhol, lábfej, fenék, has, mell, mindig is ez volt, akkor is, amikor hájasabb voltam, és aklkor is, amikor izmosabb (volt már mindkettő). Alapvetően nagyon tetszik, hogy kiugrik a kulcscsontom és hogy nagyon vékony a karom, és mégis érzek benne erőt (na tessék, tudok én is esztétikailag véleményezni, ha akarok). Nagy elhatározásom a tartásjavítás, mert görnyedten és kicsit kacsatartásban járok, és ha kihúzom magam, a fenekem pedig be, egész más az összkép. Ez egyszerű: húzzam ki magam. Nem dohányzom többé, ez rengeteget tett hozzá a kellemes közérzetemhez. Problémám a kötött izomzatom, ezért többet kellene nyújtanom, mint amennyit egyébként (minden reggel szoktam, de nem eleget). Szeretek futni, de a tüdőm miatt az orvos eltanácsolt tőle, egy kicsit azért mégis kellene. Az úszás jobb volna, de mínusz hatos szemüveget hordok, és nem bírom a kontaktlencsét, viszont nagyon elesettnek érzem magam, ha nem látom, mi van körülöttem, így az uszodától tartok egyelőre. Arra gondoltam, hogy felderítem először felöltözve, hogy mi hol van, és utána merészkedek oda szemüveg nélkül, így el tudom ezt is kezdeni. A konditermeket többször próbáltam, de nagyon rosszul érzem ott magam, nem való nekem. Ami igazán nekem való, az a rengeteg séta, helyes tartással; szeretnék venni egy igazi sétálócipőt, és akkor majd megyünk órákig (az is bajom, hogy nincs valódi jó talpú cipőm, így hamar fáj a talpam). Biciklizni nem fogok soha, mint ahogy autót vezetni sem, mert rettegek a forgalomtól, még gyalogosként is, nem embernek való. Ezt, mondjuk, sajnálom.

        • Érdekes a negyedik mondatod, nekem a vadidegen, érdektelen embereknek csak teste van.
          érték nélkül, a létezés szintjén. Annyiban különbözik az ismerősöktől, hogy nem lehet megérinteni.
          Pedig néha szeretném. Ezt még nem tudom, miért van.
          (Nem, nem szexuálisan)

        • “A szerelmemé pedig felette áll a “szép” és “csúnya” kategóriáknak, egész egyszerűen eleve szép, mert az övé” – igen. Volt egy alkalom, mikor álltunk egy tükör előtt ketten, és elmondtuk, milyennek látjuk a másikat. Ezoterikus élmény volt.
          (Meg utána az első igazán felszabadult szerelmeskedés.)

        • Szia, ha segítek ezzel, elmondanám, hogy a saját utcai szemüvegemmel a szememen szoktam úszni uszodában és tóban is. Egyetlen egyszer veszett el az egyik lencse – már nem hordok olyan típusú drótkeretes szemüveget – különben, soha nem volt ezzel baj. fejesugráshoz leveszem és az egyrészes úrszóruha elejébe, a melleim közé dugom. Balaton átúszáskor is rajtam volt. Soha nem veszem le, csak az ágyban.

      • Előfordul, hogy ránézek valakire, és felbukik a konzumidomítás eredménye, és arra gondolok, hogy jajdevékony, vagy jajdekövér, aztán eszembe jut, hogy ez nem az én gondolatom:-)

      • Tegnap meghaltam a röhögéstől, nagyok voltatok 🙂 azért milyen jó is tud lenni egy kis viháncolás.
        Te, Éva, hogy milyen édes tudsz te lenni, hallod… 🙂

        • Manipulátor vagy, utállak, menj innen. Nem fogsz ide tartozni.

          Aki néha megdicsér, de közben ellendrukker, meg azt vizionálja/kívánja, hogy nekem rossz, elvitatja tőlem a jogot, hogy úgy írjak/reagáljak, ahogy igazán jön, aki presszionálni próbál (“látod, Éva, ezért mentek el innen az olvasók” — azok mentek el a Daubnerből a telepi új cukiba, akiknek tökmindegy, milyen a fagyi!), és nem hisz nekem, nem figyel, azt én megvetem.

          Édes…?

          Eddig is viháncoltunk, csodálkoztunk, éltünk nagy É-vel, és közben igazat szóltunk.

        • Nekem mindegy, ki vagy.
          Menjen innen, aki nem vállalja magát, engem kóstolgat, céloz arra, hogy miket írnak rólam máshol, eljátssza, hogy ő mindent tud rólam, terelget, ellenem értelmez engem és néha megdicsér.

    • Nem nepszeru az olyan ember mint en, aki azert valamelyest viszolyog a hajtol a hajas emberektol civilben. Konkretan a klinikailag tulsulyosakra gondolok, nem azokra akiken van egy kis uszogumi. Keves elhizott ismerosom akadt (anyamon van, rajta sem tetszik) ha mar van kapcsolodas ez nem jatszik kozre a kapcsolat minosegeben, de amugy viszolygok. A sajatomtol is, pedig keves van rajtam.
      Amikor belep a szakma, erdekes modon ott a leghalvanyabb modon sem erzek ilyesmit. Eleve mert akkor mar az az ember nem idegen es nem csak egy test, masreszt a szakmai fokusz teljesen mas. Hozzateszem, hogy sokkal jobb ez egy joval termeszetesebb allapot (az elfogado mint a kritikus es fanyalgo a kulsot tekintve)

      • Nálunk a családban mindenki magas, vékony, hosszú kezű-lábú. A gyerekeim apukája is ilyen alkat. A kedvesem meg alacsony és kövér. Nagyon vonzónak tartom azt, hogy szinte minden fizikai paramétere az enyém tökéletes ellentéte. De gondolkoztam már azon, hogy vajon ha fiatalon jövök vele össze, akartam volna vele közös gyerekeket? Nyilván igen, de vajon nem aggódtam volna, hogy kire fognak inkább hasonlítani? Nem szép gondolatok ezek, szégyellem is magam miatta, de bizony felmerültek.

        • huszonevesen konnyebben vettem a dolgokat, de 30 utan behoztam szabalynak hogy csak olyan pasival fekszem le akitol nem bannek gyereket se, ha veletlenul. az elet rovid. 🙂
          amugy nincs es nem is akarok, de az elv az elv.

  11. Másik Anna,
    miért nem feded fel, ki vagy? Miért célozgatsz, sejtetsz? Ismeretlen e-mail, ismeretlen nick, ismeretlen IP, és ugyanaz a négy-öt dolog, amivel a névtelen troll zaklat.

    “újra elérted, hogy nincs kedvem téged olvasni és támogatni”

    Engem az olvasson és az támogasson, akinek van kedve.

    Mitől lett lelki zavarra utaló tünet, ha törlök egy (saját) kommentet, vagy kiegészítem? Neked mi bajod ezzel? Mire utal szerinted?

    Te nagyon sok időt töltesz itt? Miért vagy rám kíváncsi? Mi az, hogy “édes”, szerinted ez nem fölényes bizalmaskodás?

    Szerintem te nem támogattál engem soha (ezt amúgy akárki mondhatja), de ha igen is, nagyon tévedsz, ha azt hiszed, egy-két ezer forinttal nyomást tudsz rám gyakorolni, vagy épp azzal, hogy engem nem olvasol többet, meg tudsz zsarolni.

    Igen, engem az Olvasó érdekel. A csak az olvassa. Nem hiszem, hogy nem érted. Nem táncolhatok más füttyszavára, és nem vehetek a nyakamba húszezer sorsot, érzékenységet sem, mert író vagyok.

    Jól vagyok, teljesen világosan kiderül a blogról is. Te jól vagy? Szerintem aki ilyen kényszeresen beleszól, reagál valakire, meg “aggódik” a saját akció helyett, az nem nagyon lehet jól, de mondjuk engem nem érdekel, te hogy vagy (ki vagy? mi közöm hozzád? hogy viszonyuljak egy állítólag régi olvasó új nickjéhez?). És kurvára örülök, ha nem leskelődsz itt, és nem véleményezel és terelgetsz és nyomasztasz többet, hanem elmész innen.

    • Ezaz “edes” az elozmenyek utan inkabb valoban cinikus folenyeskedesnek, gunynak tunt. En is hasznalom egeszen kicsi lanykara vagy kiscica/kutya kontextusban, de egy ismeretlen bloggerrel szemben ilyen szintu “bizalmaskodas” minimum gyanus.

      • Édes voltam itt mint takonyevő, mert nem harapós, nem agresszív, ezért jóváhagy, ezt szabad nekem, jól van, Éva, leülhetsz. Ő úgy gondolja, hogy ha olyat írok, ami neki kényelmetlen, nem tetszik, akkor én szarul vagyok… És ő nem akárki, hanem régi olvasó, és most majd jól nem olvas, nem támogat. De nem mondja meg, ki ő, sem az e-mailjéből, sem a nevéből nem derül ki, mert csak sötétből jó szúrni. És pont úgy zaklat, nyom le, mint az a nemtomki, aki írogat nekem hónapok óta, “Látod, Éva” kezdetűeket, és meg akarja nekem mondani, hogy én milyen szarul vagyok.

        Ugyanezek jósolták fél éve, hogy csak hízom és eszem, és a blogomnak vége van…

        Egy kicsit nem értem, hogy közel egy év után miért tér vissza valaki, ennyire nem megyek ki a fejéből? És ha már visszatér (voltak néhányan), miért nem kapcsolódik, mit ítél, kelletlenkedik itt?

        • Irígység, szerintem. Meg mindenféle lelki basz. Annak az igénye, hogy bebizonyítsa, hogy de ez a nő mégse-, meg hátha legalább abba nem, vagy legalább meghúzza magát a GildaMaxba – meg más ilyen nyomorok. 🙂 Voltam én is ezen a szinten majdnem, elég ijesztő volt megélni. Ha ez átmegy a mit tanulhatok én a nyomoromból és irígységemből, na, az talán.

          • Ez jó, ha te mondod, de nekem eléggé leegyszerűsítés mindenkire, aki feszül, rámondani, hogy irigy. Engem is idegesített Vájf, aki nem tud magyarul, nagyon bloggert játszott, béna mondatokkal, és kényszerem volt, hogy írjak neki. Csakhogy nekem volt akkor már kétéves blogom, és vállaltam magam, lehetett tudni rólam mindenfélét, például azt is, hogy nem vagyok hozzá képest szép, fiatal, vékony. Szóval nem a sötétből lődöztem, és tényleg azt akartam, hogy jobban írjon. Nem reagált és nem engedte be.

            Abban biztos vagyok, hogy ez a valaki okkal rejtőzködik, régóta vagyok a rögeszméje, és hogy határt lép át, nincs köze, le akar nyomni, miközben tényleg erősködik, hogy csak miattam (és rosszindulatúan értelmez, nem akar megérteni).

            • Itt és innen, igen. Irígységről és rosszindulatról azért írok, mert volt bennem is. El tudom képzelni, hogy vannak emberek ezen a blogon ilyen érzésekkel, mégis olvasnak.
              Vájf – nem tudom, nekem olyan, mint egy karikatúra, irígylek dolgokat – főleg gyönyörű, intelligens, művelt, arisztokratikus, bátor embereket (illúzió meg öngyötrés) – Vájfot még sose irigyeltem, ahogy mittomén, Sarka Katát sem (tekintsük most őt mint médiajelenséget, személyesen nem ismerem, csak amit hagy magából lejönni, az nem szimpatikus.)

              Az ilyen rögeszmés az konkrét kérdéseidre nem válaszol?

            • Amúgy, ha jó szexről(a tiedről) szólsz két szót, bárkinél bezáródhat az ajtó és még csak nem is gonoszságból, szerintem, csak félelelemből, őrült nagy hiányból.

              • Örömöt szeretnék hozni. Személyeset, igazit.
                Nekem is döbbenet, hogy ennyi szexuális nyomor van. Közben mélyen értem, és részleteit ismerem, de nem tudtam tönkremenni bele. Meglep, mi jön ki a nőkből kommentekben, itt is, máshol is. Én ugyanúgy pasi nélkül vagyok, tudom, mi elfogadhatatlan a számomra, de nem haragszom senkire, és az utóbbi öt partnerem igen remek volt. Lehet, hogy megjónősödöm, akkor jönnek majd azok is, akik tényleg csak baszni akarnak. De az az érdekes, hogy rengeteget beszélgetek emberekkel, a teremben is, tökre néznek az utcán, kapom a bókokat, de semmi rossz nem történt velem az elmúlt fél évben, tenyerükön hordanak a pincérek, tangózom velük, poénkodunk. Én… megsimogatnám őket, annyira szar nekik, nincsen hatalmuk. Keresem, hogy legyek én is dühös, de nem megy. Haragszom a kesergésre, az önsorsrontásra, az olcsóságra. Én ezt a fajta feminizmust nem akarom, én szép, színes, egyéni, rebbenő és okos akarok lenni, nem szólam.

            • Ez a “csakmiattad” gyakran az egyik leghamisabb hozzallast tukrozi. Anyamtol meg elviselem, mastol nem. Tenyleg nem. Nagyon utalom, egyszeruen nem erv, arra meg plane nem, hogy beszoljanak/beleszoljanak az eletembe.

                • És basszus, idejön, nyomaszt, célozgat, diagnosztizál, abszolút nem fogja, hogy tök jól vagyok épp, belém beszéli, hgy szar nekem (csak mert nem ért egyet, de nem érvel), kifogásolja, hogy átírom a houzzászólást (mennyit lóg itt, ha ez feltűnik), nem vállalja magát, majd az a büntetésem, hogy “elérted, hogy nincs kedvem olvasni és támogatni téged”. Édes jó istenem, de fontosnak képzeli magát valaki, és de rám nyomja azt, amiről ő tehet: hogy passzív agresszív, manipulatív. Nem látom szívesen, menjen innen, ne dicsérgessen. Magát helyezte komolyan vehetetlen, gyűlöletes pozícióba.

  12. Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam

  13. Visszajelzés: a legütősebb tavaszi bejegyzések | csak az olvassa — én szóltam

  14. Visszajelzés: létezik-e? | csak az olvassa — én szóltam

  15. Visszajelzés: de basszus, én már | csak az olvassa — én szóltam

  16. Visszajelzés: ami jár | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s