ellenségeim

Én nem tudom, mi a különbség. Megütődve látom, hogy egyes ismerőseimnél a szemetes is dizájnos. Mármint nem a tároló, hanem a lényege. Kiköpöm rágómat — legdurvább szenvedélyem az orbitrágó –, mintegy mellesleg szemügyre is veszem tartalmát — a háztartás tükre, regényrészlet, jellemrajz, szórakoztató –, és mit látok? Ilyen kifejezetten gusztusos kis dobozkák, négybe hajtott, szép mazsolászacskó német felirattal, tiszta papírpohár, gyógyszeresdoboz, helyes, pont jól hasadt tojáshéj; élével, ami úgy szebb, lapjával a többi — semmi folyás, bűz, szivárgás, cafat, valóságos enteriőr. Hogy van erre idejük, hogy ilyen legyen az is?

Ettől szorongani kezdek.

Az én szemetesemben egy sima körömlakklemosás apokaliptikus maradványai, egy eltört bögre darabjai, fülpuc, fogkrémes tubus felvágva, nárciszszirom, szivárgó, barnás nedvek (illykapszula!), gomolygó miazma — leírhatatlan novoszibirszki pusztulat. A kezem sebes folyton, letört a körmöm és érdes a könyököm. Olyan tárgyak rozsdásak minálunk, amelyek elvileg nem oxidálódhatnak. Törlőrongyaim, vagy mik ezek, kiáltanak valamiért, amivel letörölném őket. Ami csillogna, homályos. Körömkefe is vedlik. Sár vagy vízkő? Megrepedt a vécécsésze és a vécédeszka is. Sorsukra váró tárgyak tömegei. Elkezdtem egy levelet, csodaszép, már úgy értem, stilárisan, amúgy meg csak minimális sajtzsír és egy nedves megfolyás rajta, folytatnám, de ki lehet a címzett? A fiam az igazán faszán, ökológiai jellegű üvegtisztítóval letörölt fürdőszobatükörre, most látom csak, így párás-meztelen, ujjbegyével megint felírt valami algebrai azonosságot. Ráfirkálok egy szívet és bele egy monogramot.

Nálunk minden mállik. Elsősorban a kutya mállik. Kétszer mosok fel egy nap, és ezt precízen végzem és élvezem: irányszisztéma, mikroszálas törlő, halom szőr. De vannak falfirkák, omló vakolat, hajszálak, rejtélyes szöszök, növényi maradványok, textildarabkák, cipőfűzővég, levált élvédő, törött memóriakártya, öklömnyi pókok hálói, blokkok ázva, gyűrötten. Kényszeresen elteszem a blokkokat. Néha megnézem őket: mintha emlék. Lőrinc karácsonyi e-olvasójának blokkját kényszeresen nem tettem el.

Tárgyak. Érzelmi alapon megőrzött babaruha. Fél pár kesztyű. Márnemisbarátnő itthagyott alvós pólója. Kiszáradt növény, hiszek benne. Minősíthetetlen költő minősíthetetlen versei minősíthetetlen tipográfiájú kötetben. Megavasodott Weleda babaolaj. Textilzsebkendő, Jánosé. Rossz fotó Lőrinc babakorából.

És gondosan tisztítóba meg varrónőhöz vitt, igazi lélekkel gondozott ruhadarabok az újabb korszakból. Mindig tokjába visszatett esernyő. Akkurátusan pucolt cipő. Lesikálom papucsom talpát. Mert gondos vagyok, és felelősen bánok a tárgyaimmal. Rá is szólok a fiamra, kösse ki a fűzőt.

A Nagyjelenet…! Mintha szándékosan, neki produkálnám: ismerj meg hát teljes valómban, ez vagyok, tudnod kell. Kulcsmotívum, azt mondta utóbb: nincs meg a kulcsom. Nagy zöld táska. Hogy abban mi volt. Életmód-tárgyak, biztonság kedvéért-tárgyak, ki tudja, minek-tárgyak és az önvédelem eszközei. Gumigyűrű kávéfőzőbe. Finn vadászkés. Hajlakk. Jegytömb. Csavarlazító spré. Csavarhúzófej. Hajkefe. Diafilm. Huszonhét és egyharmad papírzsepi. Négy töltőtoll. Boríték, rajta anyósom még mindig megkapó betűi. Zsepijét vesztett nejlontasak. Férjem kutatói olvasójegye olyan könyvtárból, amely nem is létezik már. Nagyregény. Marcipánszívek szakadt papírzacskóban (Szamos). Kislámpa. Gázművek szerződés. Közepes arclemosó. Rúzs (Clinique). Szájfény (Clinique.) Kávécukrok: Menza, Majorka, Gerbeaud. Egy sértődött vukos matrica. Vaníliás cukor, igen. Törzsvásárlói kártya valami lehetetlen boltba. Tisztasági betét nett pink egyedi csomagolásban. Mindezt szépen kiteszem az asztalra. Dizájnos helyen vagyunk, Déryné. Keresem a kulcsom, a bicikli miatt.

Közben idő volt, menni kellett. Levert a víz. Állt, nézett. Rájöttem, szeret engem.

Később is állt, később is nézett. Később nem volt meg a lányom útlevele, a telefonom, a személyim. Megannyi nagyjelenet. Miért nem simulnak kezem alá a dolgok, amikor pedig képes vagyok számon tartani, éber vagyok, figyelek. Miért. Én ennyifelé megyek, ennyi minden rakódik rá a tiszta célokra, elszánásokra, tettekre? Másnak miért oly nett a táskája. Nekem legalább kisebb az ökológiai lábnyomom?

cropped-tc3a1skc3a1mbc3b3l.jpg

De legalább szarnám telibe az egészet, de nem. Oldalra nézek az önkívület pillanataiban, meglátok egy hajszálat a lepedőn, megvisel. Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán. Miért, miért. Lennék vájf, a töküres kilenc négyzetméteres asztalfelületen állna egy hatalmas üvegváza, benne egy szál jellegtelen hérics.

583 thoughts on “ellenségeim

  1. “Elkezdtem egy levelet, csodaszép, már úgy értem, stilárisan, amúgy meg csak minimális sajtzsír és egy nedves megfolyás rajta, folytatnám, de ki lehet a címzett?”
    “Hasfalrekonstrukciót végeznék a kiomló belű kispárnán.”
    “Levert a víz. Állt, nézett. Rájöttem, szeret engem.”

    Hát ez kurvajóóó volt! 😀 A hónap posztja! Minden benne van, ami te vagy, É.

      • Nem is tudod, hogy mennyire felszabadito, hogy ezekröl is irsz es igy irsz, de tudd, hogy nagyon az! Magamra ismertem, ilyen a taskam es minden nap szembeköp otthon, hogy nalunk mindig kupi van es hiaba rakok rendet, valahogy a targyak fel nap alatt visszarendezödnek a megszokott összevisszasagba. Arrafele, ahonnan jöttem, ugy mondjak erre “kezdem s vegzem”, en ezt nem szeretem, de mar megertem, hogy mit jelent. Pedig hejde mennyire törekednek arra, hogy passzoljon a diszparna szine a szek labahoz, de valahogy mindenhol ott log egy fel par paratlan zokni, felig hasznalt papirzsepi, satöbbi. Hogy lehet kisgyerekes haztartasban adrett rendet tartani, ezt mondja mar nekem valaki illetve azt, hogy erre mikor van idö? (Bar nalunk a gyerek elött sem nezett ki ugy semmi, hogy a lakberendezö magazin szerkesztösege barmikor betoppanhatott volna egy paparazzifotora… A kupi bennem van.)

        • Nálam ez is dac, illetve sorskönyv. Anyám házában (milyen jellemző, hogy ez a jelzős szerkezet ugrik be először a szülőházamról) mindig rend és makulátlan tisztaság volt, bútorok felpolírozva, rojtok glédában, díszpárnák miliméterre ugyanott, mint előző nap, meg az azt előző nap, meg… Bármit csináltam, ordítás lett belőle, a díványra le se tudtam ülni, mert ordított, hogy összegyűröm a takarót a seggemmel, mondom, de ez puha rugós dívány, ha súlyt helyezek rá, besüpped, és a 3D geometria szabályai szerint a már nem sík ülőfelületen természetesen ráncolódik a terítő, mindig is ráncolódni fog, fizikai képtelenség úgy ülni rajta, hogy ne ráncolódjon… meg se hallotta, csak úgy ordított, hogy miféle barom az, aki még csak le se tud ülni úgy, hogy ne tegyen tönkre mindent. Persze nem tudhatta, ő maga sose ült le, kisgyerekes háztartásban csak úgy lehet ilyen szintű rendet tartani, ha annak fenntartója sosem ül le, illetve a fenti jelenet alapján senki sem ülhet le, soha. Rászoktam, hogy a földön ülök, kézből eszem (mert az asztalon kézzel hímzett terítő nem lehet foltos, levenni nem szabad, mert akkor az asztal lesz karcos), és úgy általában elkönyveltem, hogy a házban én vagyok a legkevésbé fontos értéktárgy. Ezért az én gyerekemnek szabad ágyon ugrálni, bútorra matricát ragasztani és a falra rajzolni, mert engem őszintén nem zavar, a látogatók véleménye meg le van szarva, nem ők nézik nap mint nap. Nálam nincs értékes holmi, ikeás váza van, amit könnyű pótolni, a kézzel hímzett abrosz és párna saját munka, és színtartó, géppel mosható fonallal készítettem. Apró holmik cipősdobozokba seperve kerülnek fel a polcra, és mindig van az asztalon könyv, játék, kézimunka, pohár, rágcsa.

          Azt hiszem azt akartam ilyen bőbeszédűen elmondani: te csinálod jól.

            • Sajnálom, hogy szenvedsz, azt nem tudom milyen. Én káoszlelkű vagyok, az én életterem mindig zsúfolt és tarka és első blikkre rendetlen. Azt hiszem írtam korábban, hogy az Égigérő fűben volt az a néni, akinek kis lakásba kellett bezsúfolni a sok bútort, és az egészen keresztbe kúszva-mászva lehetett csak közlekedni, nekem az volt a mennyország, olyan helyen akartam lakni. Amint lett saját szobám, telecuccoltam, soha semmit nem raktam a helyére, de mindig mindent megtaláltam, keresés nélkül. Ha valaha is zavart a kupi, az sosem miattam, hanem mások velem szemben támasztott igényei, rendrakási képességem vélt vagy valós kritikája miatt zavart. Hogy a szüleim lecsesznek miatta, hogy a páromnak csalódást okozok, hogy a gyereknek rossz példát mutatok. Megtanultam látszatrendet fenntartani, biszbaszokat egy mozdulattal nagy ikeás ládába söpörni és rácsukni a fedelet, hogy zöld jelzés esetén szabadon az asztalra boríthassam vissza az egész kupacot. Konfliktuskerülés felsőfokon.

              Ha túlélem a szüleimet, megírom családregényben. Senki se fogja elhinni egy szavát se. Régóta érzem, hogy valami elvont független filmben élek, Wes Anderson a tíz ujját megnyalná. Abszurd a köbön.

              A fényesre suvickolt otthon, az üveges kredencben “oly távol és mégis oly közel” porcelánfigurákkal, színes ólomkristály váza virág nélkül, népművészeti terítő a lakkozott fa asztalon, videokazetták szigorúan feliratozva, cimkék egy irányba forgatva, tévé tetején érinthetetlen nippek, hófehér ágyterítőn tíz éve ugyanaz a négy díszpárna, aranyozott keretben befektetésnek vásárolt festmény (öreg már a festő, a halála után többet fog érni), amiben senki nem gyönyörködik, az otthon, ahova bármikor nyugodtan betoppanhat a lakberendezési magazin fotósa: na én ott szenvedtem.

    • ““Levert a víz. Állt, nézett. Rájöttem, szeret engem.”
      Gyerekkoromban én is milliószor végignéztem, ahogy anya vagy a kulcscsomóját, vagy a pénztárcáját kereste iszonyat kétségbeesve, miközben azt hajtogatta, hogy most_tényleg_nincs_meg! Az elején én is megijedtem ilyenkor, majd hozzászoktam a rutinhoz és nyugodtan, vagy szánalommal néztem, ahogy ő teljesen bepánikol, de tudtam, hogy úgy is meg lesz (soha sem hagyta el), csak nem tette a helyére. Sajnáltam szegényt. (és tényleg szerettem/szeretem). Láttam, hogy ő ettől tényleg szenved. Ez a tapasztalat segített ahhoz, hogy én szeretek mindent _azonnal_ a helyére rakni. Ha ugyanis vmi nincs meg, akkor én is túlpörgök. Ezért megteszek mindent, hogy az ilyen helyzeteket elkerüljem. És ez sikerül is. (még soha nem hagytam el se telefont, se kulcsot, se pénztárcát, lekopogom…)
      Ha elhagytam valami apróságot, amihez különösen kötődtem, mindig férfi volt a dologban. (gyűrű, zöld pompon a hugicámtól, sapka) Ja, és mindig olyan férfi, aki nem érdekelt 🙂 Aki fontos volt nekem, annak én is voltam olyan fontos, hogy az apróságaimra is figyelt és vigyázott rájuk helyettem is 🙂

        • fú gyerekek egyszer az egyéves kicsilány kiejtette a teraszon… én meg rohangásztam mint a hörcsög, hogy hogy lehettek ilyen balfék. aztán elmentem nyitott ajtóval, meg pár napig stafétáztunk az apjával mire egyszer kinéztem a korláton. képzelhetitek… 😀

  2. nagyon ismerős ez, a folytonos hadakozás a héricsért. minden, és mindennek az ellentéte. a bennem lévő rend kivetülése vagy a kreativitás okozta mások számára nem nyilvánvaló rendem. nekem már csak akkor komoly gondolat ez, amikor amúgy a szokásosnál jobban megérint a mások elvárása. a magaimén sikerült lazítani:-)

  3. ‘„Figyeli, milyen baljós hangzású ez a szó: hérics?! Mennyi alattomosság és sunyi vicsorgás van benne, milyen görögös romlottság?! Például Nyikoláj Hérics, rendőrségi besúgó… Nem szeretnék kettesben maradni éjszakára egy hériccsel. – Engem, azt hiszem, valami betegségre vagy szörnyetegre emlékeztet. »Nem érte meg szegény a tavaszt sem. Elvitte a hérics.«”’ (Esterházy Péter: A boldogult hérics)

  4. Igen, az, kedves iras. Nalam is pontosan igy, csak nem a kutya mallik hanem a macska. Nem is ertem hogy lehet meg az a rengeteg, tomott szor a testen ha tobb tonnatol szabadul meg naponta belso portyai soran. Azt is megfigyeltem, hogy szantszandekkal szoroz. Mindent ami tiszta, friss es mosott o osszeszoroz, engem is beleertve zuhany utan.
    A taskarol ne is beszeljunk. Ha csak 3 dolgot tartok benne direkt de csak elvileg a konnyu hozzaferes remenyeben az is elveve kudarcra van itelve es rohadt ideges vagyok ilyenkor, soha semmi nincs meg akkor amikor meg kellene lennie. 5 perccel vagy kesobb amikor mar semmi jelentosege, akkor bezzeg pofatlanul nyomul elo a rejtekhelyerol. A meglapulo, sunyi utlevel alap. Mindig elteszem egy tuti helyre es utazas elott persze gozom sincs hol is van az a tuti hely es jon a panik…izgalmas az elet nna. 😉
    Mindenkinek szepjo reggelt. 🙂

    • Nálunk én mállok. Folyton hullik a hajam. Mai napig találok olyan színű szálakat, amilyen három-négy festéssel ezelőtt voltam. Ha egyik héten kihagyom a porszívózást, a következőn úgy néz ki a szőnyeg, mintha tűnemezelték volna. Nem is értem, miért nem vagyok kopasz.

      • Azert nem vagy kopasz, mert ujra no, szerencsere. En is folyton vedlek, de ez is a pajzsmirigy szarsag miatt van. Anyam mindig sapitozik mikor latja mennyi hajam marad a padlon szaritgatas utan.
        Azert erdemes lenne utanajarnod miert hullik a hajad, ha normalistol nagyon elter a mennyiseg. Vitamin, pmirigy stb..

    • “Mindig elteszem egy tuti helyre ”
      na ez is anyu volt 🙂 ( ❤ anyu)
      képzeljétek, sokszor az ajándékunkat nem találta meg karácsonykor, vagy szülinapkor, mert valami "nagyon jó helyre" eltette 🙂 tényleg ez volt az igazság, egy fél év vagy egy év múlva egyszer csak előkerültek valamelyik szekrényből, olyankor jókat nevettünk rajta, meg később is megemlegettük.

  5. Ó, bassz. Leírtad a lakásunkat. Bár itt se kutya, se gyerek. Vannak viszont a szivárvány minden színében pompázó festékfoltok a kapcsolók között.
    Most megyek, kitakarítok. Meg keresek egy szobafestőt.

  6. Ez de ismerős nekem:( Terápián feladat volt a bűntudatnapló vezetése, amit teleírtam azzal, mi mindent “kellene” ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok. “még egy normális dekorációt sem bírtam összevakarni szilveszterkor, milyen igénytelen vagyok már.” “mert engem nem tud felizgatni a karácsonyfa design-ja” és “nem lesz orgazmusom egy gusztusos kávéscsésze látványától” és “sosincs kész időre az ebéd” (mikor van ideje törvény szerint?) és “nem vasaltam egy hete, csak azt, amit épp felveszünk”. Miközben józan pillanataimban “jó vagyok én így magamnak” és másra sem vágyom, mint hogy jó és szerethető legyek úgy, ahogy vagyok másnak is.

      • Azért kellett, hogy kiderüljön belőle, miken rágom és készítem ki magam sokkörösen naponta. Dátum, óra-perc, bűntudat oka és erőssége 10-es skálán. Tanulságos volt, mennyi “kellene”, kellett volna”, amiknek a legnagyobb része magammal szemben támasztott, és egy része kívülről érkező vélt vagy valós elvárás, aminek megfelelni nem tudtam. Mindenkinek ajánlom egyébként, hogy próbálja ki jegyezni mondjuk két hétig “gondolatébresztőnek”.

            • A “kell” és “kellene” állítások, mint kognitív torzítások (a sorskönyvnélkül blogon jó cikkeket találni róla és ott kognitív torzításokat felsoroló tálázat is fellelhető. Nem is gondolnánk, milyen gondolkodási hibák miatt vagyunk képesek rosszul érezni magunkat feleslegesen.). Mögöttük nálam csökkentértékűség/szégyen séma, meg büntető készenlét, a többi idatartozó most nem jut eszembe.

              Amellett, hogy terápiában foglalkozunk az okokkal, kaptam egy útmutatót, ami tulajdonképpen egy “szamárvezető” a kognitív torzítás felismerésére és kiigazítására. Nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy mondjuk indulok onnan, hogy “ki kellene takarítanom”, amitől eljutok mondjuk odáig, hogy “szeretnék kitakarítani annak érdekében, hogy tiszta legyen a lakás, de ezt senki nem írta elő számomra, és én döntöm el, hogy elvégzem vagy nem”, majd mérlegelem a lehetséges kimenenteleket, hogy ha megcsinálom, vagy ha nem mi lesz.

              Amúgy megtaláltam közben a táblázatot, próbálom linkelni, remélem nem lesz spam: http://www.birtalan.hu/balazs/terapia/kognitiv_torzitasok.pdf

            • Nem tudok már a tiéd alá kommentelni, Holdviola. Köszönöm a pdf-et, nagyon hasznos. Szégyen-séma fincsi, nálam is alapjárat…

    • Holdviola, koszi, ❤ most rajottem valamire, megyek es kidobom a karacsonyi diszeket (mind vasarolt).
      Evek ota kuzdottem veluk, untam felrakni, untam levenni, rengeteg helyet foglaltak, semennyivel nem ereztuk magunkat jobban a lakasban mitan feltettem, de csinaltam, mert az _kell_, anelkul nincs karacsony.

      Na, most repulnek, fogjak masnal a port evi 353 napban 🙂

      • Át tudom érezni a problémádat, azt hiszem… A “milyen színű legyen idén a karácsonyfa”-problémakör az egyik olyan dolog, amihez én ilyen ambivalensen álltam mindig is. Egyfelől utálom az egészet, nem tud felizgatni egyáltalán, mert nekem több éves, kedves emlék díszeim vannak, és “jó az”, miközben halálra fruszrál a tudat, hogy így viszont nem vagyok elég cool, mert a minden évben más színű karácsonyfa a trendi. Nem vagyok trendi ebben sem. Sem elég igényes.

  7. Ezígyvan. Rengeteg névtelen időt elvesz a kis piszlicsáré tárgyak elhelyezése, rendezése, javítása… Te inkább blogoljál, drága!

    • “Rengeteg névtelen időt elvesz a kis piszlicsáré tárgyak … javítása”
      nekem főleg a javítása. anya ezt ragaszd meg, ezt varrd meg, ezt fűzd fel, ezt csináld meg. Azt hiszem a legtöbbet ragasztok.
      Illetve Pannának _nincs_ olyan nadrágja, aminek ép a térde, minden nap legalább egyszer elesik. Én ezt nem értem. Nem az, hogy elesik, hanem hogy minden nap. Mindkét térden folt van a gatyákon. Olyan is volt már, hogy a folt is kiszakadt, és arra egy második, nagyobb folt is került természetesen mindkét térden. Jelenleg 1 db leggingse van, aminek nem lyukas a térde, de azért fűfoltos. És akkor még ő haragszik rám, mert én elcsúfítom a gatyáit, az ő szavával élve: Már megint belyukasztottad! (ő ki, én be)

  8. A két kutyám. A legjobb cimbijeim, a természettel, saját játékos, földközeli és biológiai énemmel való legmeghittebb perceim ihletői, akiket én választottam, fájdalmaik és betegségeik idején hosszú hónapokig odaadóan és gyengéden gondoztam, és akik úgy fogadnak el, ahogy vagyok. A valóság talaján tartanak.
    A két szörnyeteg. Rendezett és tiszta lakásom és kertem elrontói, tönkretevői, akik miatt feldúlt és koszos az életterem, és nem tarthatom magam elé a “nálam minden rendben van, frissen suvickolt lakást tudok felmutatni” pajzsot. Úgy elszállnék néha, de akkor lelopják a húsvéti sonkát a tányomról.
    Imádom őket, de naponta 5 perc üvöltözés be van ütemezve, és egészen addig bírok tombolni és fel-alá járkálni, míg egyikük gyengéden megkocogtat, hogy hát helló, ugye tudod, mi számít.

    • Naja, de jo amit irtal a kutyidrol. Muszaj erre reagalnom, megint csak erzekeny hurok pendulnek. En is hasonloan voltam a kutyabaratnommel anno, oriasi volt a szerelem, meg azt is szerettem, hogy kisse budos a szaja. Ha szep az ejszakam rola almodom, hogy ujra egyutt csavargok a vencsatalannyal. Azota az elmult 10 evben nem akartam masik kutyat, de most kezdek vagyni egyre. Mondjuk lehet, hogy a macsekom keresztbe lenyelne…

    • 🙂 A falka.

      Nálam ugyanez, csak 3 görénnyel. Szétszedik a lakást, falhoz vágom őket egyszer. Kis rohadékok! Olyanok, mint én.

      • Nálam 1 gyerek, és még csak falhoz se vághatom. Pedig szanaszét hagyja a csokipapírt, műsoros pézsét, kifordítva levett kardigánt, akárhányszor szólok, hogy nem rakom el helyette. Tiszta anyja, büdös kölök. 😀

          • Hát kedves foxitroll, nálam is akad egy trehány nagyméretű fiúgyerek, nem bírom megemelni a falhoz vágáshoz és mivel földszintes a kecó még lépcsőm sincs, van viszont egy egy szerelmetes minitacskólánya…. a lánykámnak hosszú haja és egy még gyerek maincoonfiúja – ez alatt azt értem, hogy rossz mint az ördög és bájosan gyönyörű a hosszú szőre. A porszívóm haldoklik (nem is értem miért), és az összes szöszeltávolítót már megvettem, de minden próbálkozásom ellenére kiveri a biztosítékot: a kimosott ruhán is találok szöszt. Kicsit sem érzem kényszeresnek a szöszölésemet 🙂

      • Hátja 🙂 Plusz, a kicsit (a fiatalabb kutyámat) még azzal is szoktam fenyegetni, hogy “kiheréllek, te!” (ájj de fincsi komment lesz ez minden leselkedőnek, lehet majd mondani, hogy tessékugyebár, ezek itten még a férfikutyákat is gyűlölik! :D) , de már nem sokáig, mert hamarosan elköszön a koronaékszerektől, kés alá kerül.

        • Feministák mellett mindenki kasztrálva leszen, megmonta a zinternet.

          Rosszlányok címmel ment egy női western még a kilencvenes években, kedves (fiúnemű) barátommal néztem, a főszereplő csajok szétlőtték a gonosz hímsovén cowboyokat, majd lóra kaptak és elvágtattak a napnyugta hozzávetőleges irányába. Akkor mondta nyugodt, ám kissé sértődött hangon a barátom, hogy “fogadjunk, hogy a lovak is mind kancák,” mai napig röhögnöm kell ezen.

  9. Én nagyon akarok rendes lenni. Itt rend van! A gyereknek három játéka van összesen, de azokat is elpakolom naponta kétszer. Aztán előveszem, majd megint elpakolom.
    Vasalni kéne. Porszívózni, felmosni. Törölgetni. Poros a gyerekszobában a polc, amin két kellemes külsejű plüsskutya árválkodik. Hajcsomók mindenütt: a szőnyegen, a fürdőszobában, a lefolyóban, a ruháimon.
    Rettenetesen zavar, frusztrál, hogy nincs rend, olyan, amilyet szeretek: sehol semmi, csak a nagy fehér üresség. Nálunk nem hérics van, hanem műtulipán, meg a nagyanyámtól kapott egyik nászajándékom, egy cserepes orchidea. Megszállottan gondozom, van neki leszúrva táp, spricnivel, langyos vízzel mosom át a leveleit, most jött rajta két új hajtás megint.

    De nincs rend. Asztalomon jegyzetek egymás hegyén-hátán, hetven pár cipőmből az a tizenöt, amit hordok is, az előszobában szanaszét – szép cipők, többet érdemelnének.

    A ruhám sosem úgy áll, a drága ruhák sem. Nem nett, nem tüchtig, a lakkcipőm sarkán felverődött kavics nyoma, az üde rózsaszín kötött pulóvert rosszul mostam, megnyúlt alul, a vadiúj nadrágszoknyámon sütőtökfolt, ezt már csak az elegáns étteremben veszem észre. A nyakamon pattanás, a hajamat most nem tudom ráengedni, mert három napja nem mostam, hároméves kopott hajtűm kiesik, amíg rendelek, a pincér hajol le érte – közben biztosan látta a cipősarkamat is…

    Én annyira szeretnék vájf lenni, és nem ráncolódna a hasam, és nem terülne szét a combom, amikor leülök. Minőségi nő lenni, huncut tincset kielegánskodni az arcomból és napszemüveg.

    Ehelyett a legjobb parfümök sem tartanak két óránál tovább a bőrömön, boglya a hajam, poros a kandallópárkány és felhasadt a kedvenc kabátom bélése. Még nem vittem el megvarratni, kínosan ügyelek, hogy úgy vegyem le, hogy ne látsszon. Rendszeresen rágóba lépek. És egy dekát sem fogytam két hónapja.

    • Na igen. Úgy nevetni, hogy ne legyen horkantás a vége. Nem lekopott lak a gyűrűsujjamról. Elegánsan leülni, nem mint aki az életéért küzdött a szék előtt. 😀

    • A ruhákkal nekem is hasonló bajom van. Megveszem, egyszer fölveszem szép kimosom és kinyúlik, elszíneződik, összegyűrődik stb és nekem sem állnak úgy soha. Szélmalomharc az egész, hagyom is a fenébe.

        • Én is járok turiba, de elég sok a nyűzött darab, persze lehet találni frisseket is csak az meg melós, meg ha épp célirányosan akarok vásárolni pl. fekete nadrág kell, akkor nem biztos, hogy találok.

        • Nekem is egy-egy márka van. Nadrág: Kis méretben next, nagyobb méretben promod (most sajna promod). Cipő: Tamaris. Fehérnemű: Sloggi. Az előbbiekből használtat szoktam venni általában. Nem célzottan keresek, de általában kiderül a jó anyagú nadrágról, hogy az bizony Next. Cipővel ugyanez. Leveszem a polcról, hogy de gyönyörű, aztán meglátom, hogy Tamaris. 🙂

          Mennyire sznobnak tűnt ilyeneket leírni egy pár éve…. Pedig nem sznob. A minőségi anyag és szabás nagyon sokat számít.

      • En nem hogy nem fogyok, de hizok mar megint, hetente fel kilo. Egy ev alatt 15 plussz, nuku zaba, szenhidrat esatobbi. (csak ritkan) Tele a t..m. Igaz a pajzsmirigyem bekrepalt, de ettol pont szarabb, mert nem tudok mit tenni, csak allok es nezem a rusnya hajat, ehezem es sovargok, szamosmarcipanert kialt minden sejtem. Es meg ehhez kepest is derus vagyok altalaban. de meddig?

        • hehe…en mar voltam, mit sem er..az akupunkturaban van minden remenyem.
          Na, majd otthon a napfenyben es jo bortol visszarendezodik a genetikam.

          • Ja es persze szarra aztam. Elindultam napfenyben es egy artatlan de sunyi baranyfelhobol omlott az eso negyed oraig. Sokszor mar nem is ertem, honnan a facombol esik, de tenyleg? Mert van esos ido altalaban, rendben, de itt a naposban is gyakaran kepes esni.

    • De jó ezeket olvasni! dejódejódejó! Bármit csinálok, mindig van mellette legalább 10 dolog, ami poshad, nyúvad, porosodik, penészesedik, ráncolódik és szétterül.
      Most nagyanyám jutott eszembe, akivel mindig kertbe kellett járnom (esténként imádkoztam, hogy másnap legyen szar idő, hogy ne kelljen…). Na, ő úgy kertészkedett, hogy ebéd közben is felugrott, hogy hoppá, ott van egy gaz. Vagy cigi-szünet közben már félkézzel kapált. Soha nem dőlt hátra, hogy kész, most jó. Néha én is ezt a hajszoltságot érzem magamon.
      És egy dekát sem fogytam én sem, amikor fél éve 3 kilót le akarok. Na, ilyenkor is legszívesebben üvöltenék.

    • “huncut tincset kielegánskodni az arcomból”
      na, ha valamit, akkor ezt biztosan teheted azzal a gyönyörű hajzuhataggal, nagyon szexi!!! én lajongok élte 😀

    • hihi, tök jó hogy akkor neked is sikerült megakadályozni hogy elárasszák a még fogni se tudó gyereket mindenféle játéknak csúfolt undorító műanyagdarabbal:) nekem szerencsére értelmes rokonok voltak akik hamar felfogták, de hihetetlen ilyen irányú beidegződések vannak (nekem idegenekkel is folyton harcolnom keket amíg kicsi volt hogy nem a gyerek nem kéri azt a random vacakot csak megnézi aztán őt perc múlva más érdekli. szerencsére hamar megtanulta hogy mindent megnéz és visszaad az eredeti tulajdonosnak és szabálykövetőbb korszakában kifejezetten megsértődött és kiverte a balhét ha valaki nem akarta visszavenni a dolgát, mókás volt:)

  10. A mindig nett emberek nekem gyanúsak…Főleg a nők, akik az egész életüket magazin-szerűen rendben tartják. Nekem a legritkább esetben tűnnek boldognak. Kicsit mindig röhögök, ha elképzelem őket egy lakatlan szigeten, ahol nincsen potpuri (így írják?), meg körömágy visszatoló pálcika…

    • potpourri – amiből a pot valami kupa-, edényszerűséget jelent, a pourri pedig a pourrir rohadni szóból ered 😀 nálam okosabbak korhadó fazéknak fordítanák. Hát igen a korhadó fazekakat tartó, nett emberek különösen gyanúsak. 🙂

      • Potpurri – pasim még nálam belevágta a lábkörmét. 🙂
        Lebukott, mert éppen akkor léptem a szobába.
        Azóta nem tartok poturrit.

          • Nekem volt olyan pasim, aki minden fürdés után szarvasbőrrel törölte szárazra a kádat. A lépcsőházban le kellett venni a cipőt, mert már az előszoba is a “szentély” része volt, ahol hisztérikus rend uralkodott. Kicsit fasisztoid volt, kényszeres, merev és szexuálisan analfabéta. Viszont szép férfi…:-)
            Pár hetet bírtam csak ki vele.
            De volt olyan is, aki visszament a szobába induláskor, mert a párnák nem úgy álltak az ágyon, ahogy az elő volt írva. Szintén ő rám kiáltott az előszobában (majdnem összeszartam magam), hogy “neee!”, amikor be akartam lépni cipővel. Ez sem volt hosszú kapcsolat.

            • Nagyon szeretem én is a mai jókedvet itt a blogon.Röhögök harsányan és érzem,ahogy simulnak a ráncaim.
              Én is amolyan “huzatvédős huzatú” lakásban nőttem fel,sok minden használhatatlan,csak zavaró,dísznek nevezett tárgy között.Megfogadtam már gyerekkoromban,hogy nálam nem lesz rojtos szőnyeg (inkább a saját hajam fésülöm,ha eszembe jut),sem vitrines szekrény,sem nipp,sem míves kézimunka terítő (amire sosem lehetett rákönyökölni),sem lakkozott bútor.Nincs is,de van visszamaradt gyerekkori betegségem:kissé rendmániás vagyok.Nem szélsőségesen,hanem úgy úszóvonalon,nem halálos és kezelem magam 🙂

        • Egy barátnőm több óra kérlelés után saját kezűleg vágta le a saskarmokat megszégyenítő karmokat. Mondanom sem kell, szakítottak.

    • én egy gyanús elem vagyok
      a tárgyak a kezemből a helyükre mennek, a kifogyott filc meg a kukába, fejben van, hogy mi lesz az esti mosás és van-e még a tolltartóba való tartalék 2B ceruza
      ez van
      nekem ez olyan, mint, hogy valakinek barna, vagy szőke a haja: van, akinél Mondrian, van akinél Dali a környezet

        • nem tudom, másnak milyen belül, nekem ez jön, odafigyelés nélkül
          másnak a fejében szókapcsolatok, benyomások és illatok, nekem vizualitás és rendezettség
          akinek direkt koncentrálással kell csinálnia, annak kőkemény teher lehet

            • amit együtt főztünk?
              húsnemű felvágva a serpenyőbe (húsos szalonna, gépsonka, vagy ha adódik minőségi)
              aztán ha kiizzadta magát, rá a zöldfűszer (amit a polcon találunk, tárkonyt talán nem)
              ebbe a tejtermék, annyi, amennyi szósz kell (tejszín, de mi tejet tettünk bele)
              aztán jöhetnek a hűtőből a maradék sajtok reszelve, tépve, kinyomva
              ha összeolvadt, akkor ha híg, akkor még sajtot bele, ha sűrű, akkor tejet

              de a legfontosabb, hogy blaci árgus szemekkel ügyelje a tésztát hozzá

              • Nagyon köszi. Az a randa, százéves mosószappan-darab küllemű sajt miféle volt? Úgy érzem, az volt ott a lényeg.

                Hát…blacit nem tudom, hogy veszem majd erre rá, mindenesetre bepróbálkozok majd nála. Ígérek neki egy új fecskét, hátha…

                És te főzted, én csak néztem. 🙂

                Életemben olyan finomat nem ettem még!

            • attól jó a sajt, ha érett, mint a nő (szerintem valami félig kiszáradt gauda lehetett a illata alapján)

              a finomság két alapfeltétele, hogy benne legyen a szív is, no meg, hogy elég éhes legyen a közönség

              • Biztos nem valami gorgonzola, vagy nem tom, miféle elevebüdös sajt volt? Na, majd megkérdem a Főcsőt.

                Hát szív az volt benne és mindenki éhes is volt. 🙂

                • Francia és egynémely olasz sajtokkal nem történik semmi különös hónapokig, csak jobbak lesznek.Parmezánom 30 hónapos, büszkén hirdetik rajta a betűk.

                • Ööö…majd ne hívj meg ebédre, ha sajtos cuccot főznél, Főcső!

      • “a tárgyak a kezemből a helyükre mennek, a kifogyott filc meg a kukába, fejben van, hogy mi lesz az esti mosás és van-e még a tolltartóba való tartalék 2B ceruza”
        ez nagyon én is vagyok! (bár a mosás az ötletszerű, vagy a kényszer visz rá, mert mondjuk elfogyott Panna bugyija)
        De a rossz toll, az azonnal a kukába kerül: ne kerüljön még egyszer a kezembe! És ez megint a szüleimtől látott példa ellentéte. Ők semmit sem dobáltak el (pláne apa, ő gyűjtögető volt), így aztán, ha leültem az íróasztalukhoz, akkor előbb 5 rossz tollat vettem a kezembe, mire a hatodik végre fogott. Utáltam, ha valamiből egy tucat van, de egyik sem jó. Az lett a szállóigém, hogy: Egy legyen, de az jó legyen! Szóval nem baj, ha csak egy van, de az kifogástalanul működjön. (ja, én nem szidom őket, nagyon szeretem. ❤ anya, apa)

  11. Nagyon kellemes. De jót nevettem.
    Hát nekem fontos a rend, rendszer. Igyekszem fenntartani.
    Engem elborzaszt, amikor belépek egy olyan lakásba, ahol az előszobában halomra állnak a cipők, a fogasra már egy széldzseki se férne.Fullasztó, rossz érzés.
    Igyekszem a használaton kívüli tárgyakat mihamarabb kidobni, hogy ne halmozódjon.
    Pókháló nálunk 2 naponta termelődik, kutyaszőr, macskaszőr dögivel.
    Én legtöbbször söprök, Viledával, jól összeszedi a szőrt, és lehet mellette csendben lenni, vagy zenét hallgatni. Slusszkulcs, mobil, pénztárca szinte mindig inkognitóban nyomja.

    • Akkor hozzánk oxigénpalackkal gyere. 😀 Épp ma állapítottam meg, hogy tök reménytelen, itt már száz nagytakarítás sem segít. Egy nagyon szigorú selejtezés, komplett festés-mázolás, na akkor van esélyünk.

      • Mondom én! Ha nem segít két napnyi dzsuvázás sem, akkor egy tisztasági festés csodákra képes, ezer éve ki nem nyitott dobozok, újságok, molyos ruhák kidobálásával egybekötve, Négy-öt évre segít élhetővé tenni. Mondjuk a költözés lenne a legjobb, de a festés némileg olcsóbb.
        (Amíg egyedül éltem, általában 1 évig laktam egy albérletben. szigorúan selejteztem, mert sosem volt pénzem költöztetőre. Amikor beköltöztem életem első saját lakásába japáni rend vett körül… úgy egy évig.

        • Nálam ez a hobbik miatt esélytelen. Sokmindent szeretek csinálni, legjava sokféle alapanyagot igényel, ezekből nem tudok mindig csak annyit venni, ami az adott egyetlen projekthez kell. Ráadásul impulzív vagyok, néha csak rám jön az alkothatnék, ilyenkor cél nélkül felnyitogatom a kincsesdobozaimat, és hagyom, hogy a tartalmuk inspiráljon. Ezért akciók idején, nagy mennyiségben veszem a hozzávalókat. Ilyen-olyan vastagságú és mintájú papírok, szalvéták, ollók, mintalyukasztók, fonalak, kötő- és horgolótűk, hímzőrámák, flitterek, gyöngyök, szalagok, filcek, tollak, madártollak, gipsz öntőminták, teástasakok, gyertyaviasz, kanócok, gombok, textilek, vonalzók, szövőkeretek, fadobozkák, tégelyek, selyem-, textil-, üveg-, porcelán-, és hobbifestékek… saját anyagból tudnék technikaórát tartani egy osztálynak egy évig. Sose lesz itt rend. Hálisten. Egy kicsit irigylem a másféle élet letisztultságát, de egy hónapon belül megőrülnék és elmenekülnék. Nekem a káosz = szabadság.

          • Ó, hát ez nem is működik mindenkinél. Nekem az olvasás a hobbim, a könyveimtől sosem válnék meg, annak ellenére, hogy beborítják a lakást. A férjem műterme egy iszonyat nagy hodály, de tömve van mindennel, de tényleg, van itt agyagfej, paletta, számítógépbelsők, csövek, gipsszel bevont gumilabdák, 3-400 gyertya, illetve maradványaik, satöbbi. Ő is ragaszkodik hozzá, érteni vélem miért.

          • Vannak műanyag dobozok, pattintós fedéllel, fogantyúval, van még görgős is, betolhatod az ágy alá, polcra stb. papírra vastag filccel ráírhatod mit tartalmaz, belülre oldalára ráteszed, kívül olvasható. Szerintem baromi praktikus.

            Nálunk könyvek, szakmai anyagok, újságok, tancuccok.
            Ha nem szanálnék, rendszereznék, egy idő után felvágnám az ereimet.

        • Nem segít. Tíz éve festettünk utoljára, mindenhol maszatos gyerektenyér-nyomok vannak, plusz pár beázás nyoma, a mérhetetlen sok cucc, csak gyűlik, csak gyűlik, mert “valamire még jó lesz”, áááá. Csak még össze kell szedni magunkat, hogy belekezdjünk.

    • én sem tudok elengedni rendetlen, vagy koszos környezetben, mindig feszengek tőle. most egy gyerekkori emlékem jött fel:
      4 év alatti lehettem, egy nagyon mocskos, nyomorúságos házba mentünk el vendégségbe. ahogy beléptem az ajtón megcsapott egy olyan gyomorforgató szag, hogy ösztönösen befogtam az orrom. én nagyon jól nevelt, illedelmes kislány voltam, úgyhogy amikor anyu azt mondta, hogy ilyet nem illik csinálni, akkor nem fogtam be tovább az orrom, de iszonyatosan szenvedtem a helytől és attól, hogy tilos volt befogni az orromat. a mosogatóban valami többnapos narancssárga zsíros “magyaros” étel maradéka savanyodott a vízben. 5 percenként néma könyörgő tekintettel néztem anyura, hogy menjünk már innen és néztem, hogy ők, hogy titkolják a saját undorukat. Nem értettem miért. Nem akarták őket megbántani. Most, hogy erre visszaemlékezem, az a gyanú ébredt bennem, hogy talán ezért utáltam meg a narancssárga zsíros “magyaros” ételeket.

  12. Túl sok a holmi, sok dolgot kellene kidobni megint. A hely kicsi. Jó lenne, ha üresebb lenne, letisztultabb, de nem megy. A táskámban rendetlenség, van benne minden, már megint “elveszett” a kulcs, nem is, ja, van itt is egy zseb. A lányom mindent mindig szétszór, meg mi is. Ki kellene dobni a 10 féle készletből maradt egy-kettő három poharakat és tányérokat az emeleti öreg tálalóból, a süncipőket, amiket sosem vettünk fel a tengerben, mert homokos volt, amikor meg nem volt az, akkor meg otthon felejtettük. A törött játékot, a kicsit lyukas gumimatracot, de a ruhát, amiben megismerkedtünk, azt nem, az óvodai naplót sem, amit az épület átalakításakor nyomott a kezembe valaki. Fel sem megyek inkább. A sok kifogyott toll, 5 éves projekt része, tavaly vettem betétet, nem lett jó egyikbe sem. A hosszú hajam mindig kócos, pedig fésülködöm, a napszemüvegem karcos, vagy foltos, de nem baj, kilátok. Cérnaszálak lógnak ki. Ezen az Angel parfüm sem segít, csak lelkileg emel magasabb szintre. Születetten nem tudnék vájf lenni.

    • Megnéztem mi van vájffal és többé nem rak ki a férjéről fotót mert sokak érdeklődni kezdtek az iránt aki ezt az életet megteremti… És itt most nem is vájf a fontos, hanem inkább az gazdag kitartott feleségstátusz felderengő árnyoldalára reflektálnék , hogy igenis adódhatnak olyan helyzetek amitől felbomlik a házasság és akkor viszlát egzisztencia (Blue Jasmin jutott eszembe). Én ekkora függőséget még a csillogás kedvéért sem vállalnék, meg ennyi bizalmam nem is lenne senkiben.

      Bocsánat, hogy OFF vagyok.

      • Azt írja, este 9-kor kocsiba ül a kedvenc boráért. Meg hogy kell az oldódáshoz. Ilyen időszakom nekem is volt, életem abszolút mélypontján. Nézegettem a képeit, nagyon szép. Csak a tekintetében én azt olvasom, hogy valaki jól odabaszott, de ő tartja magát az irányvonalhoz. Ettől jobb, ha az a hérics be sem jut a lakásba.

      • Nem minden gazdag pasi bőkezű. Van amelyik egyenesen szarrágó. Nekem volt ilyen. Mindig pénztárca nélkül jött, azt mondta, hogy otthon felejtette.
        Én meg magamban: hiszi a piszi. Aztán dobtam is.
        Nekem az ilyenek nagyon mű emberek. Nincs bennük képesség a természetes örömre. Tárgyakhoz ragaszkodnak, nem az emberekhez.
        Másik ilyen pasimnak az volt egy időben a legfontosabb projektje, hogy Mont Blanc tollat vegyen. No comment.

      • Mivel vájfot nem az eszéért lopják el, a pasija üzletemberként viszont nem hülye, ő gondolom átgondolta, hogy miért veszi el és mit vár tőle. Ezért is volt az a kis értekezés a blogján a karriert építő nőkről, akik persze nem lehetnek boldogok. Néha tényleg nem tudom, hogy hol él, elég kevés magyar nő engedheti meg magának a vájfolást.

  13. Kevesebb tárgy kell, erre jutottam. Lehetetlenség. Huszonnyolcadszor kegyelmezek a szoknyának, amitől huszonnyolc kiló távolságban vagyok.

  14. Nézem a pár évvel ezelőtti fotókat, az akkor még egyszem gyerek a selymesen fénylő parkettán kavar négykézláb, első önálló helyváltoztatása, lelkes tenyércsapkodása szinte hallható. A háttérben fehér szőnyeg a tűzhely és a mosogató között, még a rojtjai is rendben állnak. Abból a perspektívából látszik az egész padló, alulról a kanapé, amin még nincsenek hetek óta halmozódó, szortírozásra, elrakásra reménytelenül váró, újra meg újra áttúrt ruhakupacok, nahát, valaha ez így nézett ki nálunk? És biztatom magam, hogy nem, nem én vagyok lehetetlenül trehány, hát lám, valaha rend volt nálunk, és azt is én csináltam. Már nem megy, és csak hadakozok az urammal, hogy legyen szíves, ne várja el, ne is akarja, ne álljon neki szemrehányóan pakolni, mikor hazaér, fogadja el, hogy ez ezzel jár, inkább hajigálja ki a tíz polárfelsőjéből azt a nyolcat, amit nem hord.

    Az a vágy, hogy kicsit kisebb legyen a kupi, nem teszi kisebbé a kupit. Csak a rend vágya teszi kisebbé a kupit. Tapasztalati tény tehát, hogy nem vágyom igazán mélyen a rendre… (de ez még változhat).

    • “A háttérben fehér szőnyeg a tűzhely és a mosogató között, még a rojtjai is rendben állnak.”

      Bakkeeel! Ez a netovábbja a nemtomminek, de rémisztőőőő! 😀

      • Ugye? Többet se lesz ilyen. 😛 (Újranéztem amúgy a képeket, na jó, a rojtok már akkor se álltak olyan nagy rendben, mégis trehány vagyok, evvan.)

        • A rojtok még hagyján, Porci, na de fehér szőnyeg a tűzhelynél??? Hogy tartottad azt fehéren? Anyááám!

          Nálam szőnyeg sincs, ne kelljen takarítani azt se.

          • Hát ez az, hogy már rég nincs, és nem is lesz többé. Jól is nézett ki, meg könnyű volt mosni, ilyen kis talpalattnyi rongyszőnyeg, volt több, cserélgettem őket, a bájos country-konyhámban, hehe. Coutryra már csak a disznóól miatt emlékeztet.

            • Nézegetem a gyerekem kiskori képeit. Gyerek az asztal közepén műanyag hordozóban, nyakában 2 pelenka és etetem bébiételes üvegből. Körülötte az asztalon ébresztő óra(?), újság, könyv kihajtva, tányér, poharak, utólag felismerhetetlen tárgyak részletei. Az ülősarkon konyhakendők, ruhák. Látszik a tűzhely egy részlete, rajta fedő nélküli fazék, egy fedő csak úgy, kávéfőző. Megnyugodtam, hogy nem változtam semmit. Akkor is rendetlenek voltunk, meg most is. Csak közben felnőtt 2 rendetlen gyerek is mellettünk.

    • 10 polarfelsot konkretan sikerult kettore csokkenteni. Nagy harc volt. Mert egybe majd belefogyok, hat otvar belole, de jo lesz kocsit mosni (csak egyszer lenne olyan hideg, hogy mind a hatot fel kell venni…), egy, ami szelallo is, nagyon jo anyag, de a gombjat leragta a kutya (ordas lyuk van rajta). Maradt ketto. Ebbol is ki kellene dobni az egyiket, de elgyengultem… A szepseghibaja az, hogy mind az enyem volt…

      • Most miért, életed végéig lesz kocsimosó polárfelsőd, erre legalább már nem lesz gondod.
        Én épp tegnap vágtam szét néhány kinyúlt, foltos pamutpólót portörlő- és géprongynak (szoktam néha kerékpárt bütykölgetni), a többit meg bedobom a ruhakonténerbe. A menőbb darabokat amiket mondjuk netántán kihíztam, azt megpróbálom eladogatni a neten. A legkedvencebbeket így is megtartom, hátha egyszer még leszek újra 55 kiló.

      • Irén, tényleg brutál szórakoztató lehet veled lenni. A másodiktól a hatodik sorig könnyesre röhögtem magam. ❤ (most ezt nyakra-főre írom, tegnap tanultam)

        • Én is gyanútlanul és elég komoran e-maileztem, meg fél szájjal (= olyan, mint a fél füllel, tehát mintegy mellesleg) basztatom a galéria magasából a gyerekeket, akármit csinálnak, nem lehetnek jók, de ideértem, taknyom folyik, nagyon felderültem.

  15. Oh jajj, és akkor küzdök a control freakkel magamban, mert rendnek kell lenni, de nincs, gyűrött az összes takaró, morzsák ropognak a talpam alatt a konyhában, mancsnyomos az összes tükör és bútor, ruhák szerteszét, átláthatatlanul megpakolt fogas, rokon kempingezik a nappaliban másfél hónapja, és nincs egy biztonságos sarok, ahová elbújhatnék.

  16. Szerintem az a fajta steril “mindenahelyénrendben” környezet csak akkor működik, ha mindenből kevesebb van, mint ami belefér. Kevesebb tárgy, kevesebb élmény, kevesebb impulzus, mozgás, önfeledtség és sokkal több tudatos koncentráció. Iszonyat munka beállítani egy ilyen “steril” otthont, még ha egy idő után megszokássá is rögzül, hogy a zöld bögre helye kettővel a barna bögrétől balra… Én az élhető szintet se tudom mindig produkálni.

    Jajj, de jó, hogy van, aki néz ❤

  17. Csavarlazító spré a biciklihez kell?
    “Nekem legalább kisebb az ökológiai lábnyomom? “-ez biztos .Meggyőződtem és tiszteletre méltó.
    Ki kell mosni a tejfölös poharat!!! 🙂

    Nyugodj meg Éva lehet rosszabb is. Az elnehezült táska szindróma engemis jellemez plusz még egyéb csomagokat is hurcolok magammal mert 12 órát távol vagyok otthonról és a” tartalékokat” kell hordozzam magammal a villamoson 😀

    Ezenkivül sokszor elveszítek fontos dolgokat többek között pénztárcát iratokkal, mobiltelefont, táskát (mindenestül )de szerencsés vagyok éss szinte mindig meg is találom őket 😀
    Aztán elfelejtem az esetet…
    Csak a férjrm emlékszik rájuk évek múlva is hajszál pontossággal.

    A lakásban gyűjtök minden kacatot ha majd szűkség lesz rájuk. Nagyon sok a tárgy nálunk 😦
    Sőt a férjem se dob ki semmit ami a technikával kapcsolatos. Ezek az én depresszióm okai…
    Amúgy nagyon adok a részletekre 🙂 Csak szép nyugodtan mint az őrültek….

  18. A legszorakoztatobb felvezetes volt amit valaha olvastam!
    Negyotodnel szinte feloldodtam a vallomasban, szivbol szerettem a Nagy Testvért, annyira magamra ismertem az elozmenyekbol!
    Es meg: buntudatkelto csokoladepapirok, amiket pedig annak idejen olyan jogosnak es dietas szempontbol kezelhetonek ereztem, minden fejben dol el! (ha most maskepp gondolom, a kaloria hat utolag??!!)
    Felbehagyott konyv, jeeee, de jo, azt hittem elvitte a baratnom, a buszon hagytam, sot, sosem kezdtem bele?!

    • A kalória nemcsak utólag hat. A kalória előleg is hat. És az el nem fogyasztott kalória is hat, nem is szólva az elképzelt kalóriáról, a kalória lehetőségéről és a kalória illatáról, sőt illatának gondolatáról.
      Álomban felvetődő vacsoralehetőség kalóriái is hatnak. A csokipapír önmagában, már attól, hogy rá van írva a kalória.

      Lassan már le sem merek rajzolni egy kalóriát, mert attól is hízok.

      • En vallalom. Most nagy a rend benne. Lassuk: Tollak (csak ketto) ragok, 3 orrcsepp mind ures, 1 szemcsepp felig, notesz, 1 vastag konyv 6 kilo legalabb a Shantaram csakhogy erezzem a sulyat (ekkora hulyet mar reg elvesztettem a fonalat benne), ajakapolo, fecnik dogivel, macskabajuszgyujtemeny (kb vagy ket tucat szep hosszu mind) mueger es ugyanaz pocokban (cicusom tolem lop a sajat vackait viszont a csizmamba, zsebeimbe, tatyomba csempeszi, rosszabb passzban belepisil) zsepi soha, zeneszerkentyu, hasznalt jegyek. Nem tul izgi. Szepen mutatja az itteni eletemet, otthon sokkal tobb a kacat, de izgalmasabb is. Johet a kovetkezo. 🙂

        • Lucerna, basszus, nálam 2 orrcsepp, 1 szemcsepp… egyszerűen nem gondoltam volna, hogy létezik más emberi lény, aki különböző orr-és szemcseppeket hord magánál rajtam kívül!
          Aztán hordok magamnál kb. 10-12 darab rúzst is. Éva szerint tökugyanolyan színűek, de én látom a finom árnyalatnyi különbségeket, és ki tudja, melyikre lehet szükségem mondjuk a 47-es villamoson…:-)
          Kb. 32 db. félig használt elrongyolt papírzsebkendő.
          Aztán 5-10 darab toll, a biztonság kedvéért, hátha alá kell írni valamit.
          Én és a gyerekeim összes irata (de összes!!)
          Kekszmorzsák, és csokipapírok. (nem, nem a gyerekek ették sajnos…)
          Nyuszicsoki és nyuszitojás-csoki. (hátha leesik a vércukrom mondjuk a 47-es villamoson…:-)
          15 db. hajgumi. (ha megyek tornázni, legyen)
          lejárt és kilyukasztott menetjegyek vegyesen (vonat, villamos)
          meg még 10-20 más cucc.

      • Az en taskamban van egy penztarca, egy hajgumi, neha napszemuveg, egy telefon, neha konyv, kulccsomo es ma egy sal is, ha hidegebb lenne este, amikor indulok haza.
        Igyekszem a minimalisra redukalni a holmikat amiket hurcolok, egyre kisebb taskakat viszek es a cel az, hogy ennyi se kelljen. Szabadsag es nyugalom, ezt jelenti nekem a minimalis felszereles. Regen rosszabb volt a helyzet.
        Az inkabb elofordul, hogy az egy honapja hasznalt taskamban meglelem a regi konyvem, vagy par csokipapirt. De ha tehetnem, mar nem vinnek semmit magammal.

    • Előrebocsátom, hogy hosszú és érdektelen, csak azért érdekes (nekem) mert mindig azt hittem, utálni fogom magam érte, de nem. Elgondolkodtatott, és végső soron nem is fest olyan rossz képet rólam. Mármint magamnak.
      Azért elküldöm, ha már bepötyögtem.

      Na, elkezdtem leltározni, az első tételnél megveregettem a vállam:
      – hosszútörténet véletlen folytán a táskámba került dm-es nejlonszatyorba tegnap becsomagolt, kölcsönkapott Potok: Kezdetben. Kb. a harmadáig jutottam eddig. (Jövök a lidliből, vacsoraidő van, kaja nálam, négy éhező otthon, esernyő is otthon, ezek éhen vesznek, és az ég nem úgy néz ki, mintha el akarna állni, isten neki, megyek az esőbe, de a könyvet becsomagolom előtte, micsoda szerencse, itt egy szatyor.)
      – mellette nedves 80-as méretű body: a buszmegállóba érve megtörölközöm vele. A táskámba a gurulós bevásárlótáskából került a lidli pénztáránál, hogy ne pakoljak rá. Oda meg úgy, hogy délelőtt ruhásdobozokat pakoltam, a mosásra várókat már nem tudtam a szennyeskosárba begyömöszölni, hát a mosógép mellett álló banyatankba gyűrtem, ki gondolt arra, hogy délután elviszem magammal? Közben mostam is, szerencsére csak ez az egy darab maradt az alján, és milyen jól jött.
      – megkezdett zsepicsomagok és különböző mértékben használt zsepik, a kölykök miatt erre abszolút alibim van.
      – egy pár talpbetét (rájöttem, hogy a sarkantyúra a lúdtalpbetét lesz a megoldás, de ehhez az eredetit ki kellett vennem, ne kérdezzétek, miért van még mindig a táskámban, másrészt nagyon köszi a tippet, Csillák! <3) Úrisen, mi jön még, nézzük:
      – óvodai anyáknapi meghívó, no comment.
      – marékszám kasszacetlik, gyűrt orvosi leletek, beutalók, hosszan elnyúlt ez a sarkantyúügy.
      – kisbicska tokban, uram a napokban elmosta, zsörtölődött
      (leltár közben megérkezett a kicsigyerek, aszongya, mammamm -első szava, azt jelenti, nyamnyam- de juszt se adok neki a diófagyiból, aminek maradékát dobozból kanalazom épp)
      – összegyűrt jégkrémcsomagolás, ezt a középső gyerek ette a hétfői judo-edzés alatt, akkor is szakadt az eső, kénytelenek voltunk bent túlélni az 50 percet, hálistennek van büfé a házban.
      – két golyóstoll a nekik rendelt helyen, nahát!
      – pénztárca, irataim benne rendben
      – nagygyerek előző szemüvege az előző tokban, végülis csak két hete hordja az újat
      – aszalt áfonyás zacskó, idejét nem tudom, mikor vettük
      – félpár lábszárvédő, ún. babylegs, ???
      – kézfertőtlenítő, talán egyszer használtam, de jó tudni, hogy van, nahát.
      – szemüvegtisztítő folyadék helyes kis flakonban, ajándék volt az optikától két hete
      – lapos maradék popsitörlőkendő-csomag, ez nagyon hasznos
      – kerek százas
      – egyetlen rendezett hely a hátsó kis zseb, benne a bérletem, külön tokban az összes gyerek összes kártyája, hogy ezt még hogy nem vesztettem el soha? és egy pozitív terhességi teszt, Gabriel márkájú. Valahogy nehezen dobom ki ezeket. (Az általa kijelzett gyerek nemsoká egyéves, itt eszi a nyakamat.)
      Az egész táska egy jellegtelen, mindenhez és így semmihez sem illő drapp gyöngyvászon budmil, némi sikkes virágmintával, többéves, kopott. Szeretem.

    • Pénztárca, irattárca, olvasószemüveg (új jelenség), határidőnapló, papírzsebkendő (új jelenség), kulcsok, mobiltelefon (sokszor otthon marad), intim betét diszkrét tartóban, gyógyszeresdoboz, biciklipumpa (mini), alap-szerelőkészlet, (leginkább defekt esetére), változékony idő esetén vízhatlan széldzseki, esetleg esőnadrág, nyáron napszemüveg tokban. Ha nagyon fegyelmezett vagyok, akkor egy szatyor impulzusvásárlás esetére (élelmiszer). Toll nincs, de mivel a papírzsebkendő- missziót már teljesítettem, erre kaptam haladékot.
      MIvel szinte naponta váltogatom a táskáimat, a szemetet rendszeresen ürítem 🙂

    • Enyimben jelenleg:

      egy darab szakdolgozat, egy neszesszer, benne alapozó, korrektor, rúzs, szemceruza, szempillaspirál. Fél pár kesztyű. Egy doboz Davidoff. Megszámlálhatatlan csokispapír. Két csomag Airwaves extreme rágó.
      Egy darab toll, amit amúgy soha nem találok meg benne. Egy határidőnapló, amit nem használok, pedig idei.
      Kisolló, körömcsipesz, babazokni, iPad, pénztárca, huszonkét darab névjegykártya szétszóródva a táska alján. Ötszáz forint apróban a hátsó zsebben.

      Egy letört cipősarokcsúcs (van ilyen szó?). Mosodai jegy. Féléves mozijegy, sok blokk. Egy alma, legalább két hetes, már rohadni kezdett, most, hogy nézem, holnap ki is dobom.

    • Melyik táskában? Mert nekem négy van, abból egyik a hátizsák, amit leggyakrabban használok, a másik három meg vetésforgóban női táska szoknyához-körömcipőhöz. Tavasszal lila, nyáron fehér, amúgy barna.

      Lila tatyóban van fájdalomcsillapító, egy tégely cukormentes cukor, egy tekercs cellux az eredeti pirexes papírtasakban, egy hónapja vettem, mert nagyon kellett, és mire hazahoztam, találtam itthon egyet. Pesti Est, antidepresszáns recept, kezelőlap. Félbehajtott szórólapok, folyton tervezett és folyton halogatott büdzsékönyveléshez félretett blokkok. Régi, fél fülére süket fülhallgatóval alkotnak Laokón-csoportot. Kallódó, szelektív kukára váró ceruzaelem, olcsó golyóstoll. Hirtelen felindulásból, “csakazértis nő vagyok” indokkal vásárolt, sosem használt sminktükör. Hajnalkától kapott csokoládé sokrét hajtott papírja. Sorszám az orvosi rendelőből. Felirat nélküli, szarízgyanús keksz recsegős fóliában. Az oldalzsebben személyi iratokat védő tok, benne minden, amivel igazolni tudom a létemet, lakhelyemet, autóvezetésre való jogosultságomat, satöbbi. Csajosan vékony cigidoboz, munkahelyen talált öngyújtó. Énkicsipónim dobozából reklámanyag, rajta az összes kapható jószág, lányom előrelátóan bekarikázta, melyikekre tart igényt. Pénztárca, benne pénzen kívül további blokkok, törzsvásárlói kártyák garmadája, kicsi lányom fotója, és a legfontosabb, egy cetli, rajta az ákombákom, TEVAGYALEGLYOBBANYAAMIT1GYEREKKIVÁNHAT így egyben. Öt éves sem volt, amikor teljesen egyedül leírta és körbevágta, majd a kezembe nyomta: anya, ezt tedd a tárcádba azért, hogy ha elfelejted, mennyire szeretlek, mindig meg tudjad nézni.

      Hátizsákban régebbi Pesti Estek, reklámújságok, ezeket itthon külön stócban, mert a papírgyűjtés nagy esemény a suliban. Papízzsepi, kóbor írólapok, villanyszámla, néhány ajánlottas cetli egy-egy csokimissziós címzett nevével. Minire csukható esernyő a tokjában. Keményborítós füzet celluxszal vastagon körbetekerve: ez a naplóm, hónapok óta nem írtam bele, használat után mindig újra körberagasztom és mindenhova magammal viszem, mert nem merném egy légtérben hagyni anyámmal. Hajtások mentén szétrongyosodott Budapest térkép, rajta valahol a Moszkva tér felirat. Nőgyógyászati szűrővizsgálati igazolvány. Banki igazolás. Tavalyi bérigazolás. Nyugta. Cipőblokkhoz tűzött kezelési útmutató, hátha először találkozom bőrcipővel és hegedülni próbálok rajta. Ceruzaelem eredeti csomagolásban. Másik blokksereg. Szívószál celofánban, Burger King felirattal. Rég elfeledett mp3-lejátszó, fülhallgató nélkül. Színes tűfilcek, két ceruza, egy golyóstoll, minideo, picire összehajtogatott dm-es bevásárlószatyor, lejárt bérlet. Türkizkék hajgumi, egy marok vegyes méretű tampon, szökevények az időnként betett dobozokból. Még egy szívószál. Elséve termékminta. Mer’ megérdemlem. Bontott m&m-es zacsi, lecsapok rá, mielőtt kiderül, hogy a tartalma nem csak a számban olvad. Piciny niveás tégely. Újabb pézsé csomag. Névjegykártya. Hé, ebben a csokispapírban is van még valami! Dorbéz. Szájfény, Avon. Első ránézésre napszemüveg, de ezt csak moziban kell hordani. Mindig van nálam ilyen arra az esetre, ha valahol spontán 3D-s filmvetítés törne ki. Körömcsipesz. Morzsakupac. Elértem a táska alját.

      • “Cipőblokkhoz tűzött kezelési útmutató, hátha először találkozom bőrcipővel és hegedülni próbálok rajta.”

        😀 😀 😀

        (Tibi! Figyuzzad! A csajnak bőrcipője van!) Gyermekeim azúrban! Hol a tibi?

      • Foxitroll, ez tetszett! Bírom a stílusod.

        “Első ránézésre napszemüveg, de ezt csak moziban kell hordani. Mindig van nálam ilyen arra az esetre, ha valahol spontán 3D-s filmvetítés törne ki.” 😀

      • Tegyük hozzá, ez az alapfelszereltség, mert itthon vagyok. Ha megyek valahová, az alkalomnak megfelelő tatyóba átteszem a bukszát meg igazolványokat, amit pedig mindig mellécsűrök: telefon, hozzátartozó kábelek, lakáskulcs, kis üveg ásványvíz, kézimunka-nesszeszer, benne kisolló, tűkészlet, centi, félkész hímzés a hozzávaló alapanyagokkal. Azért csak ennyi, mert ma már a telefonomban van benne mindaz, amit korábban cipeltem: notesz teendőkkel, óra, kis fényképezőgép, címfüzet, határidőnapló, hallgatható zene, félig olvasott könyv, gyereket lefoglaló játék, családi fotók, sudoku.

      • most én is kaptam ihletet, azt hittem, az enyémben van a legtöbb szemét.
        -kilencedikes matekfüzetem,amit fél éve találtam költözésnél
        -kocsikulcs,lakáskulcs, az alján szétszórva három olyan kulcs,ami nem tudom, mire való
        -az említett fokhagymaprés
        -egy doboz ukrán marlboro, valamint két kiürült
        -telefon,töltő
        -ebédjegy (néhány 2011-es)
        -pénztárca beleszorult szeméttel
        -útlevél
        -kézkrém
        -nyaklánc
        -két doboz gyufa,amiben minden szál használt, ezeket rendszeresen kinyitom, majd anyázok
        -két büntetőcsekk, egy recept, és postai értesítő, levél a főgáztól
        -reptéri belépőkártya
        -két szempillaspirál, az egyik beszáradt
        -feminista kitűző, anarchista szórólap, jézus-szórólap koreaiul
        -adóbevallás üresen, összegyűrve
        -életlen borotva
        -bicska
        -szemtakaró sötétítő szar (turkish airlines)
        -hokimeccsjegy (2012)
        -a macska oltási könyve
        -sebtapaszok szétszóródva
        -napszemüveg
        -kis víziló gyurmából
        -kb harminc hullámcsat
        -öt kifogyott öngyújtó
        -jógaóráról lenyúlt heveder
        -régiségfelvásárlás-szórólap
        -mazsihisz szeretetkórház látogatói kártya
        -szavazz a jobbik ellen-matrica
        -régi telefonom aksija (gyanúsan zöld)
        -légkondi garanciajegy
        -kurvasok szemét, kiszóródott dohány.

        bocs. 🙂

        • NA ezért nem használok gyufát. Ugyanezt játszottam évekig, volt, hogy négy doboz használhatatlan gyufa volt nálam.

          Amúgy jót röhögtem. 😀

        • Fokhagymaprés??
          Több ponton is felröhögtem amúgy.
          Az enyém, próbál minimalista lenni, aztán mégsem megy:
          – okostelefon, ez amúgy mindíg nálam van, itthon is max félméternyire
          -pénztárca, benne: bankkártyák, névjegyek (nem saját), Óvónő telszáma, pár régi családi igazolványkép, külön rekeszben a “dugipénz” amit mindig valamire gyűjtök
          -tictac vagy valamilyen cukorka
          -zsepi, általában mikor kibontom, beleteszek egy új bontatlant is.
          -golyóstollak, noteszek, grafomán vagyok és mindent felírok. Meg felejtek is.
          -határidőnapló, évi 5 bejegyzéssel, de a “lejárt” lapokat ugyanúgy jegyzetfüzetnek használom
          -pici csomag törlőkendő
          -három darab tampon, narancssárga (!) tampontartóban
          -fájdalomcsillapító, pár szem nyugtató
          -igazolvány, gyerekek betegkönyvei, mindenféle cetlikre írt telefonszámok
          -szemét, mert az utcán nem dobunk el semmit, aztán itthon se.
          Aminek még bele kell férnie, mikor lecserélem:
          -legalább két összehajtogatott szatyor, bevásárláshoz
          – a5-ös füzet, amibe lehet írni rendesen
          – minideo
          – hely, hogy belevágjam az út közben vett magazint, vagy az út közben felesleggé vált sapkát-sálat-kesztyűt-bolerót…

          Komklúzió: be kellene szereznem egy banyatankot 😀

    • Az én táskám belseje puritán. Na de a kabátzsebem!
      Orbit rágó, buszbérlet, két önálló kulcs ( egyik nem tudom, mit nyit), kulcscsomó használt és új pézsé, ezek üres zacsija, 3db ezer éves blokk, 2db gyújtó (egyik rossz), fél doboz cigi.

      • Az én kabátzsebem tele van apró papírzsepifecnikkel. És sohasem emlékszek, hogy mikor sikerült így összetépkedni, de ha valamiért kell, akkor baromi idegesítő, hogy van nálam 10 darab, de nem találok olyat, ami legalább 5-6 négyzetcentis lenne, és esetleg használni is tudnám.

    • Lenyűgözőek vagytok! Ez önálló posztot ért.
      (épp bringáztam a hegyen a gyerekkel, kivételesen, és utoljára, mert már nem fér bele az ülésbe)
      Kedvencem a szakdolgozat, a macska oltási bizonyítványa és a macskabajusz.
      Nálam nincsenek ilyen archeológiai leletek, amit nem használok az egy rénszarvasfejű toll (asszisztensnő ajándéka a gyereknek), egy nem-tudom-működik-e fejhallgató a mobilhoz. És mindig cipelek egy üveg vizet magammal.

      Egyébként én elég rendes vagyok, de ez rengeteg időt elvesz. Van külön gyűjtőhely a megvarrandó cuccoknak, a megragasztandóknak, a kinőtt gyerekruháknak, a leendő családregény anyagainak… Mániákusan szelektálok, imádok kidobni több zsák cuccot, persze szelektíven, barkácsalapanyag az ovinak, használt ruhák a Máltainak, elektrohulladék az üzletbe, tojásos karton a piacos bácsinak. De ez tényleg nagyon sok, névtelen idő. És kisgyerekek mellett egy átlagos otthonban szinte naponta termelődnek a javítandó cuccok.

    • Sosem értettem azokat az embereket, akiknek minden a táskájukban van. Nekem szigorúan csak az alapkészlet: brifkó, telefon, zsepi, kulcs. Betét, korrektor, ajakbalzsam, toll. Kész. Toll nem mindig.

    • Melyikbe a több tucat közül? Van táskarendezőm három méretben, így mindig egy mozdulattal mozog a táskák között napszemüveg, több rúzs, papírzsepi, sminktükör, toll, iratok, tárca, gyógynövényes cukor, fejfájáscsillapító. A többi a táskától függ.

        • Azt úgy képzeld el, mint egy sor egymáshoz varrt zsebet. Mint egy felül végig nyitott nesszeszer, belerakod azokat, ami mindig kellhet – pénztárca, kulcs, igazolvány -, és táskaváltásnál nem kell külön pakolni, egy mozdulattal átrakod az egészet.

          • Aztaaa… Kösz, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen létezik. 🙂 (Évek óta hátizsákkal járok, benne a gyerek cuccai, gyógyszere, vize, nekem fájdalomcsillapító, minideó, zsepi, plusz induláskor bedobom a tárcám, kulcsot és kész. Ha egyedül megyek, akkor minimálcucc, tárca, telefon, kulcs, zsepi, toll nem mindig.)

            • Ez inkább azoknak praktikus, akik gyakran cserélik a tatyójukat, funkció vagy színösszeállítás miatt. Nekem is van hátizsák, meg csini női tatyó, meg irattáska, és amikor jön a postás az ajánlott levéllel, negyedóra kiásni, hogy akkor melyikkel voltam utoljára valahol, hol az a személyi. Arra is hasznos, hogy a táskában ordító telefont még az előtt megtaláljuk, hogy a hívó megunja és leteszi. Pl. Notórius kulcskeresőknek is praktikus lehet.

          • Mindig győzködöm magam, hogy csináljak egyet, de a varrógépem halott, kézzel meg macera, és a varrás az egyetlen kézimunka, amit tulajdonképp rühellek. A másik, hogy maximalista vagyok, és rondát meg szart tudnék csinálni, de olyat minek. Meskán szoktam nézni, hogy egyes amatőrök mit fel nem raknak pénzért, a hülyék meg megveszik, és megkísért, hogy ennyi pénzért én is tudok szart csinálni, aztán rájövök – és mennyire gőgösen hangzik, restellem is magam érte, de nem annyira, hogy változtassak rajta -, hogy én ehhez semmi pénzért nem adnám a nevem, inkább éhezek és kinevezem böjtnek. De ez a két csibeforma filcdarab szélén színes pamuttal összepelenkaöltve és hurkapálcára tűzve öccázért, ez valami igénytelen faszság, és nem érdekel, hány villanyszámlát tudnék kifizetni belőle, pedig én aztán álmomban is tudnám.

  19. fél éve van a táskámban egy fokhagymaprés.
    a kocsimban az utastér például kurvára nett és tiszta, csak a csomagtartóba egyáltalán nem lehet pakolni, mert úgy két éve benne vannak a hajléktalan-alapítványnak szánt holnap majd igazán elviszem-használt ruhák, két üveg nutella (wtf) és három láda könyv a régi gyerekszobámból. most a hajdan hűtőtáskaként, majd strandtáskaként szolgáló ronda világoskék szarban figyelő harmincdarabos csavarhúzókészletet talán kevésbé érzem nevetségesnek, mert egyszer már használtam is. de mondjuk azt már tényleg nem tudom, hogy azok a csikkek hogy kerültek be oda.

  20. Tegnap este éreztem, hogy kezd elhatalmasodni megint a káosz. A házban, a kertben és a fejemben. Riadtan szökdécseltem egyik kupi-kupactól a másikig, itt egyet felszámoltam, amott életre kel egy újabb. Eközben a fejemben zakatol három mondat: “Már megint egy hete nem edzettél, mi lesz így a nyári bomba alakkal? Lusta dög. Talán még belefér fürdetés előtt, vagy már nem?”

    A férjem körülöttem járkál, egyre jobban figyel, kérdezget, mi a baj, mit segítsek?
    Ilyenkor még van remény, hogy észhez térjek, és végre elfogadjam a kinyújtott kezét. Akkor együtt 15 perc alatt élhető szintre hozzuk a lakást, és utána lesz erőm lenyugodni, és kideríteni, mi az igazi oka ennek tébolynak.

    De tegnap nem sikerült.

    Elmeháborodott arccal csörtettem át meg át a házon, és akárhova néztem, mindenütt volt valami, ami még jobban fokozta bennem a frusztrációt. Párás volt a homlokom. Vájfnak miért megy? Vagy a szomszédasszonynak? Nekem csak egyel több gyerekem van, az nem ok a kuplerájra!
    Igenis holnaptól nem fogom annyiszor megnézni az íméljeimet. És vasárnap megírom a heti menüt.

    Végül lerogytam egy székre a ház közepén. Már csak a szemem rebbent ide oda, utoljára megállapodott szemben egy szekrényen, aminek a tetején öt használt elem, egy cipőtalp betét, tizenegy nem fogó toll, lejárt recept, egy marék hajgumi, papírzsepi, és befizetetlen ovisi étkezési csekk várta jobb sorsát.

    Fáradtan és dacosan szemeztem vele, mikor megsimogatott a férjem. Akkor felröhögtem: “-Hiába nézem ezt a kupacot, nem akar eltűnni.”
    “-Hagyd a faszomba, gyere.”
    Fogta a kezem és behúzott az üres gyerekszobába, és a szőnyegen feküdtünk összeölelkezve fektetésig.

  21. Nem azt írtad egyszer, hogy régi traumatizálódásod eredménye, hogy a dolgok sírnak a kukában, amikor eldobod őket? Az az érzésem, onnan jön ez neked, a származási családból. Mintha engem írtál volna le, a lakásomat, a könyvtáramat, a winchesteremet, a desktopomat, a postaládámat… én megszoktam, csak néha idegesít, lehet, azért szoktam meg, mert férfi vagyok, és elnézik nekem a kupimat? Nem tudom, de tényleg lehet élni vele.

  22. Nna jo. Tepozaras zsebkendok, nagyon sok. Bkv gyujtojegy. Meroszalag, 2 m. Gyurott diszkotozo. 100 ft-os Marche WC- kupon Mosonmagyarovarrol. Nyiregyhazi Naplo. Orbit. Vmi matrica, gozom nincs, mibe kell beragasztani. Ures papirzsepkendo-tasak. Utlevel. Fogselyem. Egy db 20×25-os kek-feher csikos falicsempe, gyartasa megszunt. Tre hajgumi. Muanyag villa. 25 ft. Szep kek notesz. Meg egy hajgumi. Nivea termekminta. Nyugtahegyek. Forgalmi engedely (miota keresem!). Kezimunkaollo. Toll. Bevasarloszatyor tokja. Telefontolto, de nem az enyem. A szobafesto nevjegye (van remeny!). Matyas-templom angol nyelvu, nagyon szar ismerteto. European Tokaji cimu, lengyel-nemet nyelvu szorolap, amin a terkep francia feliratos (???). Fel zacsko prezli kiszorva. Palyazati hianypotlas kerdesei kinyomtatva. Halvanyszurke cerna es tu. Ket drapp gomb.

  23. Táska coming out:
    Napszemüveg, olvasószemüveg, mobiltelefon, az ő töltője, pénztárca (ez tele mindenféle névjeggyel, blokkal, papírfecnivel, pénz csak apró van benne), iratos tárca (ez tele mindenféle törzsvásárolói kártyával, legtöbbjét évek óta nem használom, illetve tele tankolási bizonylatokkal). Kulcsok, egy-kettőről nem tudom, hogy mit nyit, de majd biztos kiderül. Egy pár bőrkesztyű, még télről, na ezt most kiraktam. Körömreszelő, néhány papírfecni, egy félig megivott fél literes ásványvíz. Két és fél csomag papírzsepi, 3 db toll, de az egyik csak félig – nem tudom, hol lehet a másik fele.
    2 db tampon, egy parfümminta (isteni az illata, Chanel Chance). Mini varrókészlet, kicsit hiányos – ezt az egyik utazásomon elhoztam a szállodából, de már a felét elhasználtam. Kézkrém, kb. félig üres. Összehajtható bevásárlószatyor, belecsúszva egy öngyújtó. 1/2 doboz cigaretta. Minigyógyszertár: 2 db Coldrex, 3 db Advil, 4 db Strepils, 1 db Fenivir herpeszkrém (kb. az egy ötöde van benne csak).
    Mindenféle emlékbe eltett bigyó, amit a lányomtól kaptam, még nagyon régen: egy pici cserépvíziló, egy műanyag kiskutya, egy zsugorka sárkány. Táskaakasztó herkentyű, a táskával adták ajándékba, soha nem használtam még.

    Kocsi csomagtartó coming out: 1 db óriási napernyő (még tavaly nyárról ottmaradt, de nem baj, idén is biztos kell majd), 1 db óriási esernyő, 1 db jutazsák tele újrahasznosíthatós bevásárlószatyrokkal, hűtősszatyrokkal és papírzacskókkal, 1 db teniszlabda (a kutyáé), 1 db kulacs (a kutyáé), 1 db autómosó kefe, a kávéfőző egyik alkatrésze, de nem tudom, hogy hová való, és a kötelező tartozékok.

    Nem vagyok rendszerető, de óriási szerencsém van – a férjem az. Ő takarít és ő pakol, ezért a házban viszonylagos rend van. Asszem az a helyzet, hogy mivel ő rendet tart (nagyjából), ezért én is elpakolom a cuccaimat (nagyjából).
    Viszont most kaján mosollyal szétnéztem az íróasztalán – ott ő sem tart rendet, gyakorlatilag az asztal 1/3-a használható igazán, a többin papírkupacok, stb. Ez az ő kis rendetlenség szigete.

  24. Most már akkor én is előgyüvök a farbával:

    Laptoptáska. Benne Odákovics Gézáné Bélazsótti, alias Cipriána, a fehér cáca, becézve Cipli, egy usb elosztó, telefonhoz usb kábel, Cipli töltője, egér.

    Válltáska(egyedi, kézműves): 2 doboz ződszofi, egy Labello(rózsaszín), egy bontott csomag zöld Orbit, 3 taknyos papírzsepi, egy bontott 10-es papírzsepi, buszjegyek, Algoflex Forte, 4 öngyújtó, lakáskulcs(pici macis és elefánt kulcstartóval, egy szatyortáska(valami újság mellélklete, marhajól néz ki), negrópapír 2 db, egy toll(Brightonban találtam az utcán) buxa, iratok.

    Amik még lehetnének benne, de már nem: körömcucc, félkilós notesz, teli mindenféle papírokkal.

    Amit szeretnék, hogy benne legyen mindig, de nincs:csoki, csoki, csokiroló, csoki…

  25. csineva, Gabi, blaci, veriférje és a többi férfiak! A ti táskátokban mi van? Tegyétek ki a fótoznivaló rongyot nyíltan!

          • Egy zöld durva vászon katonai táska, most mostam ki épp; egy kék gyöngyvászon cippzáras, többzsebes válltáska, mint egy kisebb laptoptáska, meg egy álló formátumú, barna nyersbőr, ezt akkor hordja, mikor tvídesen öltözik. Plusz van még egy kisebb meg egy nagyobb fotóstáskája, ha gépet visz, abba pakolja a többi cuccát is. De még keresi az Igazi Táskát 🙂

          • Autós. Brrr. Pukkadásig töltve, alig bírja behúzni a cippzárt rajta. Benne: szemüveg (tokban), pénztárca, iratok, millió papírfecni, rendeltetésük ismeretlen (nem is nézem meg), fájdalomcsillapító, csavarhúzó.

    • Nekem nincs rendszeresített táskám.
      De minden nap autóval megyek dolgozni, így az olyan néha mint egy nagy kézitáska. Most van benne:
      mindenféle céges papírok, jellemzően nem aktuálisak
      parkolójegyek
      támogatói csekkek
      gumicukor (utolsó csomag, soha többet nem veszek…)
      vezetői engedélyek az egész családra
      benzinszámla (basszus megint nem adtam le időben)
      bevásárlókocsi 100-as
      két napszemüveg, az egyik annyira karcos, hogy ki se látok rajta, de rohadt drága volt így addig nem kell venni másikat amíg megvan (jaj)
      drót a board computer hekkeléséhez
      sok cd (sose rakom be, mindig rádió)
      orrspray
      banki papírok
      tollak különböző képviselőjelöltektől
      3 pulóver
      2 esernyő
      pótgomb készlet (nem tudom mihez)
      zsebkendő most sincs, pedig az mindig kéne

  26. Nos, lássuk csak hirtelenjében!

    – 34 éves svájci bicska
    – nagyító
    – kétféle gyufa, kétféle étteremből
    – pipadohány
    – különféle csokipapírok
    – cipőtörlő kendő
    – nedves WC-papír
    – papír WC ülőke takaró
    – kézfertőtlenítő folyadék
    – ceruza, klasszik
    – ócska kacat toll
    – pendrive
    – 8-as imbuszcsavar
    – kulcsdoboz pecsétnyomó
    – 2011-es kiadású Visine szemcsepp (jó még az!)
    – Labello for men (soha az életben nem használtam, de megnyugtató a kiszáradt száj hatásos kezelésének elvi lehetősége)
    – néhány megnyomorodott, megkoszosodott Orbit vagy Airwawes
    – különféle méretű gyorskötözők
    – egy darab 27-es biciklibelső
    – könyvnyugta feljegyzett SMS-el
    – hotel jegyzettömblap feljegyzéssel
    – nyugta Hervisből biciklialkatrészekről
    – nyugta Tescoból egy darab 1200 Ft-os pólóról
    – papírzsepik változatos állapotban
    – fésű(!) – szerintem ez poén, farzsebbe azért nem mertem rakni
    – cipő gyorstisztító

    Mindezek megosztva a hivatali, edző és általános táskák között, időnként átpakolva, néhány állandó utas kivételével, akik mindenhova jönnek.

  27. Az igazi énemet akkor tártam fel a férjemnek, amikor összeköltöztünk. Fentebb említett japáni rendezettségű leánylakásom akkor már csak a felszínen volt minimalista, a nagy kihúzható fiókok és az óriási gardrób lelkem legsötétebb titkait rejtették. Akkoriban sokat dolgoztam, semmire sem volt idő, hát adtam neki egy kulcsot, hogy napközben kezdjen egyedül csomagolni.
    Amikor este beléptem a lakásba, kissé sápadtan, de kitartóan találtam ott. Nem kérdezett és nem szólt semmit.
    Bedobozolta a fiókban rejtegetett törött fülű malacperselyt, a meghatározhatatlan szálból álló kábeltömeget, a ruháimat, köztük a kitérdesedett melegítőt és a csipke harisnyatartómat, a könyvtáramat, köztük a Kosztolányi összest és Lakatos Márk tanáncsadókönyvét, 376 bizsut, a lakás különböző fiókjaiból összegyűjtött különböző fajtájú óvszereket, és három férfipólót, egy fióknyi gyógyszert és gyógyhatású készítményt, egy óriásnyalókát, két üveg bort, négy sodort cigit.

    Akkor tudtam, hogy tényleg szeret.

      • Hát, én szóba hoztam a férfipólókat, mert ott helyben megváltam tőlük, mondtam, hogy már semmi szükség rá, és az óvszereket is kidobtam, mert ez tényleg full ciki volt, mondhatni tapintatlanság részemről.
        De egyébként nem nagyon került szóba- megértettem, amikor megláttam az ő gardróbját 🙂

        • Én mániákus kidobó-ember vagyok. 🙂 ráadásul szemét és aljas módon titokban: kivárom a megfelelő pillanatot, amikor nincs otthon senki. (mert akkor ott gajdolnak a hátam mögött, hogy az is kell, meg azt se dobjam ki). Na, és akkor válogatok és dobok. Múlt héten a férjem 60 pólójából úgy harmincat, amelyet az elmúlt 10 évben egyáltalán nem hordott, viszont ott leselkedtek a polcokon és foglalták az értékes helyeket. 🙂 Na, gondoltam, úgysem veszi észre, nincs kedvem tárgyalni minden egyes darabról, meg alkudozni és elképesztő logikával felépített prezentációkat tartani arról, hogy mennyi esély van arra, hogy egyszer még az életben felveszi, ha eddig nem.
          Ha meg eszébe jut majd egyszer és megkérdezi, hogy nem láttam-e esetleg azt a pólóját, amelyen egy halványsárga felirat volt, majd nézek ártatlan szemekkel, hogy “he?” 🙂

          • Csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy dettó. Kedvenc kopott, rossz cipzárú kapucnis pulcsik, 240 pólóból a leggázosabbak stb…És én tökélyre fejlesztettem, “a drágaságom, fogalmam sincs nézést”, amit egyébként nagyon ritkán kellett eddig alkalmaznom, merthogy tényleg nem hordja őket ugyibár.

            És a nagy coming out, az én személyes pszichoterápiám: Amikor már nagyon készen vagyok és a világ terhei rogyasztják vállaim, fogom a partfist és felseprek. Igenigen, MINDENT (na jó, az a kurva legó, kurva drága, szóval azokat kiszedem). Apró bizbaszt, félpár zoknit, kirakóhalmot, dobókockát, papírfecnit, rajzokat, alsónadrágot (!!!!), zsírkrétát, filctollat…ezt mind egy zsákba be és kidobom. Valami mámorító. Úgy megkönnyebbülök, hogy ihaj.

            • Hát ezt már-már irigylem. Sose tudtam még nekidurálni magam. Két éve párjukra váró félpár zoknikat se vagyok képes kidobni, mert BIZTOS, hogy a következő mosásnál előkerülne a párja (fenét kerülne). Na, legközelebb elmegyek a falig 🙂

  28. Én kábé kényszerítem magam “a tárgyaktól való megszabadulásra”: néha baromi nehéz, de ahogy múlik az idő, egyre jobb vagyok benne.
    Ami nem kell, kidobom. Amikor elkezdtem, nehezebb volt. Holnap be kell menjünk a városba, meg is nézem majd, miket dobálok be automatikusan a táskámba – a fele tuti kuka.

  29. en most valtok at pelusos taskarol, pirinyo valltaskara es meg nem lendultem bele a pakolasba. Mondjuk egesz eddig nem ertettem mi a turonak egy nonek nagy es nehez taska, de titeket olvasva kezd derengeni.

  30. Na jó, nyilatkozok én is:)
    Pénztárca (általában pénz nincs benne, helyette bankkártya, supershop, dm-kártya, és társai, kisfiamról és rólam közös fénykép és egy csak róla)
    Telefon és lakáskulcs nyilván
    Egy ilyen tudjátok milyen műanyag csekktartó, amiben mindenféle papírokat hurcolászok magammal, mint például a kisfiam anyakönyvi kivonata, a plátói szerelmem dedikált fényképe, el nem küldött egészségpénztári számlák (mindig elfelejtem feladni, na.
    Egy kisméretű fa hajkeve
    Golyósdezodor
    Kiscsomagos babylove popsitörlőkendő (igen, nekem kell, hátha nem otthon jön rám a nagyszükség, vagy ha meg kell törölni a kezem, esetleg letörölni az íróasztalom és nincs kéznél más rongy)
    Szemcsepp
    Golyóstoll
    Kicsi kiszaggatós notesz, amit sosem használok, mert felírni is elfelejtem a megjegyezni valót:)
    Csöppet sem stílusos műanyag patentos gazolványtartó, benne minden hivatalos okmányommal, hogy lehetőleg egyszerre vesszenek el.
    Szilvási Lajos: Szökőév
    Orbit
    Papírzsepi

    A táska magam Mayo Chix-es 6000 forintos, már harmadik éve hordom, a nyárra való krémszínű és ki lett centizva, hogy szélességre éppen elférjen benne a műanyag csekktartó, mert leginkább nem bírom az egyszerbeledobodéstöbbénemtalálod-táskáka, hiába.

      • Az (egyébként hobby-művész) férfi, akit szeretek tiszta szívből, de ezt csak egyoldalú rajongás keretei között fejezhetek ki. Nem közismert ember egyébént, de az én szememben sztár, mostanság szerelem-témájú bejegyzéseim főszereplője a naplómban. Nem vennéd tolakodásnak, ha megkérdezem, miért kérded?

        • Mert érdekesnek tartom ezt és kivi lettem volna, ki az. Persze, nem vártam, hogy megmondd, de egy próbát megért.

          Remélem, te sem vetted tolakodásnak.

          Még egy kérdést, ha szabad: Egyoldalú rajongásnak milyen keretei vannak?

          Na meg még egy:ismered személyesen?

          • Persze, ismerem már egy ideje. Egyoldalú rajongás, értsd szó szerint, ahogyan a művészért egy rajongó… Minden estjén ott lenni, ha csak tehetem és áhitattal inni a szavait. Mostanság már leginkább csak ennyit. Ezt leszámítva, ha olykor-olykor összefutunk, néhány szót váltunk, pár mondat beszélgetés, ki hogy van. Egy idően beszélgettünk többet, leveleztünk is, természetesen csak közös érdeklődés-témában, de már nem lehet, mert kiszagolta, hogy ez részemről több is lehetne, ezért azt kérte tőlem, hogy ne levelezzünk többet és ne is barátkozzunk. Így maradt az, ami van… Hülye vagyok, tudom:(

  31. NYILATKOZAT (olvasói kérdésre)
    A kulcs is a nagy zöld táskában volt. A szerk.
    (A csavarlazító és a hajlakk egy méret. Kulcs megtalálva. Pisilni megyek. Megcseréli kupakjaikat. Úgy marad, míg világ a világ s még két nap.)

  32. hatizsak 🙂
    – mobiltelefon fulhallgatoval, kulcs, berlet (utolso percben belecsapva)
    – penztarca kartyakkal, aprostarca aprokkal
    – olvasoszemuveg tokban, torlovel 😦
    – papirzsepi kezmuves tartoban (Raday utca 2011)
    – nagy diclac krem (sportserules)
    – szabocenti (utalok ruhat probalni, legtobbszor ugyse jo)
    – parfum, szajfeny
    – ragogumi es strepsils
    – napsarga hataridonaplo es toll (jegyzetpapirnak)
    – fem teaskanal (ha szembejon egy natur joghurt)
    – fajdalomcsillapito es eu betet
    – taskarendezo
    – ket darab asvany (ajandek paromtol), egyk marvany
    – konyv; Mark Haddon

  33. Az íróasztal: kőkorszaki számítógép, ami csak úgy szokott megállni és nehezen tudom elindítani. Szoktam testi fenyítést alkalmazni rajta, egyre ritkábban használ és egyre többször kell 😦 Lánc üvegbezárt medállal, egy töltő benne négy akumulátorral, amit a fényképezőgépbe használok. Fényképezőgép, Fuji Finepix. Findusz. A hajpántom, amit éjszaka a sötétben szoktam odadobni, van, amikor talál, máskor a földön hever és rálépek. Olyankor szoktam káromkodni de nem Istent szidom, hanem vannak kedvenc szentjeim. . Dzsida Jenő verses kötet, matricák, amiket rá szoktam a megrendelők csomagjára ragasztani. Olyan kedvesek nekem. Narancssárga hajkötő, barna hajkötő. A férjem karórája, az én karórám, szülinapra kaptam a barátoktól. Két mikroméretű szék, a babáim fotózására szoktam használni. Egy-két-három-négy ceruzatartó, ceruzákon kívül van bennük pótkulcs a műhelyemhez, vonalzók, szemorvosi látlelet, illóolajok. Körömvágó. Jegyzetfüzet.

    A táskám: egyes napló, amibe írni szoktam, kettes napló, amibe rajzolni, ha valami ötletem támad hirtelen. Jegyzet papír, tolltartó, sheavaj alapú szájbalzsam, papírzsebkendő, akad használt is. Pénztárca, ami főleg kasszaszalagokkal van tele. Benne fénykép a gyerekekről. Újabban előfordul, hogy van nálam bevásárló szatyor és egy fél literes palack víznek. Számlák. hajkötők. A fiam biciklis felsője, amibe hasra esett. Sok morzsa és kekszes csomagoló papír.

  34. WD40 vajon kapható kompakt méretben is? (Windexről assetudtam, hogy tényleg létezik 😀 )
    És bicska, lányok, bicskát minden női táskába, számos alkalommal bizonyult nagyon hasznos helyfoglalónak.

  35. Mit tettetek velem? Sztori ot perccel ezelottrol. Szoval a tegnapi kommentzuhany kozben be kel vallanom, szembesultem toplak bunyevac trehanysagommal es mialatt itt hangoskodtam, sunyi laposan ket komment kozt orulten csinaltam a rendet. Reg latott vendegek erkeztek, ket eve voltak itt (akkor meg rendes asszony voltam), valahogy ramjott, hogy a teraszt country stilusba rantom (tegnap tanultam…). Dult a shabby chic, kerti butor lekerult a padlasrol, a hatalmas teraszon balra kemence teteje tele a nagybanyai keramiakkal, fejunk, folott ket kenu logott (nem dekor, ott a helye), a masik oldalon a guatemalai fuggoagyak, amikbe belelog a szomszed hatalmas, illatos lonca, regi kanape, szines kilimek. A sarokban minikonyha, divatos mentazoldre festett regi parasztbutoron (eskuszom nektek, igy vettem a faluban Pitta bacsitol, nem fajultam idaig). Mindenki oda volt meg vissza. Stilushoz jon a modor, na kiturtam a selyem-csipkes haloingem (egyszer rambeszeltek, draga volt es osztalyidegen, de eljott az ideje…) azt vizionalva, hogy a, hatha lesz valami (nem lett), b, milyen jol fogok mutatni (stilusosan!), mikor reggel itt fozom a retro kotyogoson a kavet, mig a vendegsereg a hazban minden letezo helyen alszik, addig leirok nektek egy sztorit (nem ezt, egy masikat). Idaig rendben volt, csodasan mutattam a futorozsak kozt, kibontott hajjal, de ahogy meggyujtottam a gyufat, azt a makacs fajtat, amit oda kell nyomni jol a doboz oldalahoz, a gyufaej lerepult, be a dekoltazsba es eloszor egy piros ustokoscsikot huzott a csocsom kozt, majd egy horizontalis domborulaton megakadva (hajcsiknak mondanak a naturalistak) egetett egy eleg nagy lyukat a csipkesselyembe.
    Most itt ulok a kavemmal es azon rohogok, hogy ez mennyire tipikus. Ami nem megy, kar eroltetni.

    De a sztori, ami miatt itt martirkodok: Woodstock mellett toltottem nehany napot, a szomszed eg beragadt oshippi volt. Olyan hetven eves, nagyszakallu, elkepeszto lomok kozt elt es volt egy titkos kis bunker a kertjeben, ahova meghivott. Nem, eletemben ilyen tipusu lomokat meg soha nem lattam. Leirhatatlan. Sutottem pogacsat, atbukdacsoltunk az udvaron egy hatalmas, mobil home ala szerelheto treleren, megneztuk a Harley davidson motorjat, amin egy malacperselyt tartott, bebujtunk a titkos reszbe az organikus paradicsom melle es meselt. Szoval van ez a kis, erdei haza, o negyven eve lejott a rendszerrol, nem fizet semmit az allamnak, most eppen azt a diadalt meselte, hogy kerulte el a 300 dollaros szemetdij kifizeteset es egyalatalan a hulladekpolitikajat. Szupertudomanyosan komposztol, meg eleve tudatosan vasarol, fuj fogyasztoi tarsadalom. Szelektiven gyujti a szemetet, majd maga kiviszi a hulladektelepre. Hozza ne jojjon szemetes. A problema az, hogy akkor mar ottmarad es haromszor annyi lommal ter haza. Teljesen bedoltem a vudsztoki hangulatnak, de a vendeglatom szerint hobbihippi es van egy uszomedences, kozeposztalybeli haza Kingstonban.

    • Hahahahaha! Kicsit más sztori, de erről az jutott eszmbe, hogy egyszer pár napig vendégeskedtem egy fószernál Írországban, aki annyira öko volt, hogy még a pisiléskor elhasznált wc papírt is a szelektívbe kellett dobni. (Vízöblítéses wc nem volt, csak budi, esetleg a szabadtéren guggolós fajta. Utóbbi egyáltalán nem zavart, csak ez a papírozás ment az agyamra. Bevallom, az utolsó napon fellázadtam, és titokban eldobtam a papírt a kertben! De csak egyszer!)

  36. Figyalam, figyalam! Hirdetes kovetkezik. (Hamar a kacatoknal tartunk.)

    -Oriasi, kivaloan tangozo, jokepu, megbizhato plussmedve keresi szereto gazdijat.-
    Megorokoltem az elozo lako 3 supersize pluss allatat, 1 maradt es hat nincs szivem csak ugy hatarhagyni, viszont 45 evesen mar asszem kinottem a plusstartasbol. Szoval, akinek kisgyerkoce van, erdekli-e a maci? Tudom a pluss sokaknaknak csak porfogo, de hat mi nem az? Szivesen hazaviszem ha akad ra jelentkezo.
    Pusz

  37. rajottem. nekem az autom a taskam. na hogy ott mi van…de oregszem, mert neha lomtalanitok. olyan 1-2 evente. es ha bejutok mondjuk a baratnom vadiuj autojaba vagy lakasaba, akkor kb 5 perc alatt otthonossa varazsolom a szanaszet hagyott, dobott, felejtett cuccaimmal. legutobb csak lesett amikor 3 nap nala tartozkodas utan probaltam osszeszedni a cuccaimat. mindenhonnan. zsakszamra. de ami a komforterzetemet maximalisan biztositja az a szemoldokcsipeszem es a borvago kisollom.

  38. Ó, ezt átérzem (azt hiszem). Én szeretném a rendet, és tudnám is talán, HA… de az a ha nincs. De mindig új lendületet veszek. Szortírozni kell, de keményen (ez a májusi projekt). De épp a napokban beszélgettünk arról egyik nővéremmel, hogy nem is a szortírozással van a gond – azt imádom, egyre jobb vagyok benne, alakulnak ki a határok, keretek, mi megy és mi marad (pl. az a felső, amiből kinn van a hasam, az megy, max pár kedvenc maradhat itthonra, nyárra). Szóval nem ezzel, hanem azzal van a gond, hogy akkor a kiszortírozott cucc hová kerül. Nagyon-nagyon csekély hányada kerül a kukába. A kommunálisba, az egyszerűbe. Ami még könnyű, az a papír, egyértelmű is eldönteni, meg van is a házban papírgyűjtő. A kicsit nehezebb (eldöntésügyileg), az a műanyag és fém, de annak is van gyűjtője. Az üveggel már el kell menni. Nem beszélve a ruháról és a könyvről, mütyűrökről (ékszer, figura, csatok, stb.). Eladjam, elajándékozzam, adománybolt, gyűjtőláda, antikvárium? És akkor megint csak félrerakom és foglalja a helyet… újabb lendület kell, elvinni a megfelelő helyre. Aztán új dolgokat venni a megfelelő tároláshoz (doboz, vállfa, polc, stb.). És új rendszert kitalálni. Aztán azt megtartani. Remélem, eljutunk ide, és a megtartás már könnyebben fog menni. Remélem. De igen, az ökolábnyomunk kisebb 😉

    A táskám az pedig egy hátizsák a legtöbb esetben. Biciklihez az a legjobb, meg suliba is. Régimódi vagyok (és enyhe gerincferdüléses). Ami benne megtalálható általában:
    – 2 telefonom
    – 1 pendrive
    – evőeszközkészlet (vastag, kék műanyag kés, villa, kanál, piknikkészletből)
    – zsepi (ha szerencsém van, és ha szerencsém van, tiszta is) és zsepkendőtartó (néha a zsebkendők benne is vannak, és nem külön)
    – blokkok (ha jó vagyok, a pénztárcán belül)
    – pénztárca (benne papír és apró pénz, blokkok, bevásárlólista is időnként és BKV tömbjegy)
    – irattartó (mindenféle irattal, anyakönyvi kivonatokat leszámítva, viszont cserébe teletömve vonatjegyekkel)
    – kis tárolózsákocska (sk. varrt), benne: – zsebtükör – kis kézkrém – színes stabilo filcek
    – egy toll (+ tollbetét, ha jó vagyok)
    – határidőnapló
    – kis gyűrűs mappa (tervekkel, listákkal, nyitvatartásokkal, órarenddel, stb.)
    – sulis mappa tele papírokkal
    – kis notesz
    – biciklilámpa
    – esőálló dzseki
    – esőálló bugyi a táskára
    – kulcsok
    – 1 ruhaszatyor
    – kindle (és telefonhoz is kompatibilis) töltőkábel
    – kindle
    – valamilyen fecni papír
    – szemüvegem tokban + szemüvegtörlő
    + az aktuális enni-innivaló
    Ami időnként:
    – Negro cukorka és papír
    – spar-os matricacsomagok
    – télen egy fejre/nyakra húzható izé… valamilyen ruhadarab
    – csatok, hajgumi
    – nyáron napszemüveg

    Azt hiszem, ennyi. Amúgy nagyon motiváló kis bejegyzés, ahogy olvastam a kommenteket … aztán nekiláttam pakolászni. A hetek óta ott ázó ecseteket végre kimosni és a festéket elpakolni. 🙂

  39. Nna most fogtok csak fetrengeni, Zsuzska foto kovetelt, hat van foto, de nem teljesen az, amit elkepzeltek…
    A legujabb Iren-sztori (Hajnalka mar ismeri es mar rohog, latom.. Igaz?)
    Tegnap a shabbychiccountrydesign teraszt felavattuk, pékgyerekem a kemencét beizzitotta és sütött kenyeret meg kenyérlángost. Klassz buli volt. Reggel hetkor raz a ferjem, azonnal ebredjek, menteni kell. Sorrend: ember, ertek. MIVAN???
    Haz fustol a kemence mogott, ember locsolja slaggal, fal tuzforro mindenkit felraztam, pizsamaban kovalyogtak az udvaron.
    Hivom a tuzoltokat, oke, jonnek. Tiz perc mulva ugatnak veszettul a kutyak, beallit a falusi onkentes tuzoltoosztag, de bejonni nem mernek. Konnyu volt oket osszeterelni, mindannyian a kocsmaban ultek reggel hetkor. Az egyik a kocsmaros, a masik a baratnoje (o nem tuzolto, csak jott, de egyedul o mert belepni a kutyaktol), egy mindig ott ul meg egy alkesz, aki haza se szokott onnan menni. Aszongyak, hol a tuz? Bejottek, azzal a lendulettel az alkeszt megharapta az egyik kutya, megneztek a fustolo falat es mondtak, hogy ja, ez tuz. Ezzel hazamentek. Szerencsere par perc mulva megjottek a tuzoltok, lebontottak a falat, eloltottak a tuzet (a haz szigetelese egett es hajszal valasztott el attol, hogy atterjedjen a gerendakra es leegjen az egesz haz… Tele van naddal meg faval) ittak egy kavet meg megettek a maradek kenyerlangost tegnaprol. Kifele meg az egyik belelepett bucsuzoul a kutyaszarba (de nem vette eszre, majd lesz anyazas az autoban…) es annyit mondott: na, most mar rakhatjatok a malacot a kemencebefele. Annyira szurreal volt, hogy felvaltva, fuldokolva futkaroztunk be a hazba rohogni. No ennyit a shabby chicről, most már igazán shabby a terasz, le van bontva a fele, minden kormos es kozmas buz van. Dokumentumok Hajnalkanal, akit bovebben erdekel, nala megnezheti. Na ezt ubereljetek valamivel.

  40. Bevallom, hogy én eléggé rendszerető vagyok. Nem is lehetnék másmilyen: anyám rend, apám rend és tisztaságmániás, valamit örökölni kellett – bár asszem nálam ez nem örökség, inkább mintakövetés, Mert IGAZÁBÓL nem vagyok rendes, jó háziasszony, csak a belém nevelt minták azok, amik arra kényszerítenek, hogy a lakásom rendben legyen és ne tudjam jól érezni magam, ha kosz vagy kupi van. Én az az ember vagyok, aki ha a legjobb barátait várja vendégségbe, mint most a hosszú hétvégén, akkor kimossa a függönyöket és az összes lakástextilt, kipucolja a mosógép belsejét (!), a mikrót, és még ablakot is mosna, ha nem esne az eső állandóan. Pedig abszurd elképzelés, hogy a barátnőim, ha jönnek majd belenéznek a mosógépbe, hogy elég tiszta-e.
    Azonban a lóláb kilóg és elárulja, hogy nem születtem én igazán rendszeretőnek – mert nálam a rend soha sem igazán tökéletes. Már gyerekkoromban irtózatosan rendetlen voltam, mindenem szakadt, tépett, koszos és rendetlen volt, a padom tetejét soha nem lehetett lecsukni, olyan kupi volt benne és sokszor belerohadt a szendvics vagy az alma. Velemszületetten semmi érzékem nincs a rendhez vagy a rendtartáshoz, ezt úgy verték belém az évek alatt. Így aztán tüchtig kis hausfrau vagyok, de… A lámpaburákat fél centi vastag por borítja, a szekrényeben kimondhatatlan dolgok tanyáznak és évente egyszer vagy egyszer se pucolok ablakot. Soha nem pókhálózok, mert sajnálom a pókokat, és régen, amíg nem voltak macskák, büdösbogarakat tartottam télen házállatnak és almadarabkákkal etettem őket – azt néztem, hogy a zöld büdösbogár hogyan szívja ki a laptopomon heverő almadarabból a levét. A konyhakredencet most rágják szét a szúk, és ha előveszek valamit, olyan, mintha tele lenne fűrészporral – de nem zavar ez, végül is a szúknak is enni kell valamit. Macskaszőrt nálunk immár minden tartalmaz, a tükörben sokszor nem látom meg magamat, és az íróasztalomban leírhatatlan a káosz, és gőzöm sincsen, mi van benne. Ha leesik valami kaja a földre, gond nélkül megeszem, és az epret vagy bármilyen frissen szedett gyümölcsöt se szoktam megmosni. Asszem én egy ilyen félig-meddig szocializált vaddisznó vagyok rendszeretet szintjén, aki szépen eszik az asztalnál, de néha kimegy túrni egyet az erdőbe.

    • Te Arita, a tüchtig hausfraunak nem pont ez a definíciója 😛
      De naggyon vicces volt. Ez a bejegyzés tényleg mindenkit megvadított. 🙂

    • Asszem soha életemben nem pucoltam a mosógép belsejét. A mai napig fel sem merült bennem, hogy erre szükség lehet. Amennyi víz meg mosópor megy bele, az ember azt hinné, hogy tiszta.

      • Én most kimostam medical rinse programmal a kutya dolgait, meg akkor már a felmosórongyokat is, hadd szóljon. Nagy marék kutyaszőrt szedtem ki, mintha a kutyát is. Tiszta kutyaszőrt. A szűrőből ukrán, norvég aprópénzt, csatot, hajgumit, gyermekzoknit. Azok is tiszták voltak.

        • Annyira vidéki vagyok, hogy bennem fel se merül, hogy lakásban macska vagy kutya éljen, látod? Hiában van temérdek barátom bentlakó házikedvenccel, nekem az az egyértelmű, hogy max beteggondozás idejére az előszobában egy bélelt dobozban ellábadozhat, meg a kutyát mennydörgés és petárdázás idején beengedjük, hogy ne féljen annyira, de amúgy a négylábúak a kertben laknak.

          Amióta egyszer a fekete mosásban benne maradt pár papírzsepi, és egy hétig boholytalanítóval szedtem minden ruháról a maradványait, mániákusan ellenőrzök minden ruhadarabot, mielőtt a mosógépbe kerül, ezért nálunk az apró holmik se játszanak. Mosógép össz tisztítása nálam, hogy a folyékony mosószeres adagolóba ecetet teszek és üresen elindítok egy programot.

  41. Ugyan, Éva, hiszen te magad írtd le, hogy csak Normáliséknál nem marad szőrszál a babaszappanban… 🙂
    Én alapvetően irreálisan rendmán voknék, de csak ott, ahol látható. A fiók, az ágyneműtartó, a szemetes már inkább Novoszibirszket idézi.
    Zseniàlisan elevenpost, köszi :))))

  42. Kuka: trutyi
    Táska: kupi
    Lakás: …majd júniusban, mindenféle határidő után.
    Olyan sokszor állapítottam meg, hogy rendetlen vagyok, ez van … csak közben meg úgy kívánnám. Az ÉN rendemet. Mert mikor a gitártok kikerül rakodás címén a tárolóba(???) akkor az számomra értelmezhetetlen. Annak ott a helye, ahova teszem. Ahol épp helyet kapok. Amelyik szobában nem zavarok senkit.
    Az én rendemben pl nincs konyha….csak nappali

    Jó poszt.

  43. Visszajelzés: nem elég jó a szex 2. | csak az olvassa — én szóltam

  44. Visszajelzés: elégeti a naplóját | csak az olvassa — én szóltam

  45. Visszajelzés: napi stressz | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s