sportos

 

melléknevek sorozat 5.

Sportolok.

Sokat.

Látszik.

Jó nekem.

Vitázom itten a belgyógyászommal.

Belenyúlt az anyagcserémbe szeptemberben, azt lassító gyógyszerrel (extrém gyors volt), ettől én megrettentem, elkezdtem nagyon odafigyelni a kajára, és most ott tartok, hogy futok, úszom, hegynek föl biciklizem, meg egyáltalán, mindenhova biciklizem, gépen is izmozok, otthon ugrókötelezem, Thera Band szalaggal erősítek, kézisúlyzózom, és nem nyugszom. Ha ma — négy részletben — ugrottam jó tempójú zenére hatszázat, miért ne ugorhatnék holnap három részletben hétszázötvenet? De most nem? Narancssárga az ugrókötelem. Ha ma négy kilóval nyomtam a tricepsz 24+20+20+20+16-os sorozatot, miért ne csinálnám holnap négy és féllel? Nem létezik négy és fél kilós kézisúlyzó a Hervisben, de miért ne celluxozhatnék rá mondjuk vörös lencsét vagy tarkababot, á 500 g, ügyesen?buhera

Függőség ez, készséggel elismerem, de soha károsabbat.

Na, megyek a Pozsonyi útra, kontrollra. Bírjuk egymást. Kellemetlen, okoskodó beteg volnék, de látom a méltánylást, és korrektül válaszol mindenre.

Mennyit fogyott?

Látja?

Látom.

Fiatal ember. Magánrendelés.

Doktor úr, nincs ilyen kérdés, hogy hány kiló. A csodamérlegem szerint, ha a százalékokat kilókká számolom, szeptember vége óta eltűnt rólam nyolc kiló zsír és nőtt kilencven deka izom.

Tehát hét kilót fogyott.

Nem. Doktor úr, nem mindegy, miből van az ember teste. Ha én elkezdtem volna izomtömeget növelni, több kalóriát, proteint bevinni, mint amennyit elégetek, és keményen izmozni, és most öt kilóval lennék több — nem célom ez, nem azért –, akkor beírná, hogy én öt kilót híztam? Úgy, mint aki csak zabált, zabált, és az öve fölül kifolyik a dereka?

A klinikumban ezt így számítjuk, azt mondja. Nőtt vagy csökkent a testtömeg.

De hogy sporttal-e… Tudja, én nem akartam vizet vagy izomtömeget veszíteni. Azért nyomtam meg a sportot.

Mennyire intenzíven sportol?

(Elmondom tipikus mozgásformáimat, mennyiségeimet.) Ez túlzás?

Igen. Mennyit akar még fogyni?

Nem akarok, történik. Nem lehet abbahagyni.

Függő?

Olyan vagyok, hogy nem lehet megállni. Van benne testképzavar is — miért ne lehetne még íveltebb a derekam, a vádlim még kontrasztosabb, és nem látom, ennek hol lesz a vége –, és persze főleg közérzet-, dopamin- és adrenalin- és vérkeringés- és oxigénfüggő… Csak megyek fel az oviban a lépcsőn, és élvezem, ahogy érzem a combhajítómat… meg a tempót.

Azért ez veszélyes. A függőség. Ne essen túlzásba.

Doktor úr, hallott már olyanokat, akik azt mondták, hogy “amióta elkezdtem mozogni, napi igényem lett, már nem lihegek a busz után futva, öröm a mozgás”? Na, ők ugyanerről vallanak. Csak én nem maszatolok. (Jó látni a formálódást, érezni a teljesítményt, jó hordani a régi vagy nem remélt fazonú ruhákat. Egy nap talán a lábamat is megtekintheti a nagyérdemű. Ha én csinálok valamit, nem viccelek.)

Hány kiló most?

Megmondom.

Ebből még akar fogyni?

Nem akarok, de fogok. Nem a kiló a lényeg, hanem hogy még tónusosabb… Nem lehet abbahagyni. Tudja, szültem hármat, szoptattam egyhuzamban négy és fél évet. Dög fáradt az ember kicsi gyerek mellett fizikailag, agyilag, meg motiválatlan, meg szénhidrátfüggő is. Amikor három lett a kicsi is, nem volt több kifogás. De doktor úr, hagyjuk a kilót. Nézze meg, ez itt egy nem különösebben stretch nadrágban a combom. Ez itt a derekam, a hasam. Mennyit fogyjak még?

Két kilót. Ha nagyon akar.

Hetet?

Nem, kettőt. Ne essen túlzásba.

Hát pedig én hét körül fogok. Doktor úr, itt ülök ön előtt, ön naprakész, nem a hetvenes években tanulta, amit tud, adott egy gyógyszert, ami lelassította az anyagcserémet, minden kollégája az elhízásról mint járványról beszél, és frankón én győzködöm arról, hogy a rendszeres sport, az kell?

Nem, a sport az kell, de ne essen túlzásba. A szívére is gondolnia kell.

Látta a szívultrahangomat?

Tényleg, volt az is. Milyen lett?

Tökéletes, tankönyvi, ifjú, olyan szisztolés aortaátmérővel, hogy elsírta magát a kardiológus. És nem volt a családban sem szívbeteg.

Még… No jó. Azt tudja, hogy… maga harmincnyolc éves. Magának azt mondják, hogy a BMI-t huszonhat alá kell vinni, ezt írják a fineszportálok meg az ismeretterjesztő magazincikkek. Hát én megmondom magának, hogy ötven fölött viszont akinek nincs huszonhét fölött a BMI-je, az előbb hal meg, és mindenféle baja van.

Huszonhét fölött mennyivel?

Huszonhét fölött. Voltak a huszonhét fölöttiek, meg a huszonhét alattiak. Nagy esetszámú vizsgálat…

De ez sima korreláció, nem? Vagy ok-okozat? (gyanakszom, olyan legfrissebbkonferenciákrajárok-feje van, még el kell hinnem neki)

Ok-okozat. Így működik a rendszer, az anyagcsere. Azt mondja, sokáig akar élni, mert a gyerekei csak az anyjukra számíthatnak. Hát én ezt tudom tanácsolni magának. Ne hajtsa a BMI-t.

Nem hajtom. A zsírszázalékcsökkentést hajtom. Kevesebb zsír, jobb életminőség, lelki nyugalom, erő, öntudat. Nem vagyok hisztérikus, sose nyávogtam, hogy jaj, de kövér vagyok. Nem volt téma. Most se dumálok, csinálom. De amúgy nem bánnám, ha ez a huszonhét megoldható lenne csontból. Csonttömeg-növelésből… vagy izomtömeg-növelésből… Vagy úgyis összemegyek vénségemre két centit. Vagy csípőprotézis, ólomból…

*

Borzasztó. Meg még azt is mondja, ne szaunázzak, és ne egyek tengeri halat, mert bevallottam ezeket is (aki ebből kitalálja a betegséget, azt meghívom répatortára).

Ilyet találtam.

Amire rájöttem az utóbbi hónapokban:

1. Gyanakodva figyeltem mindig a nem-funkcionális mozgást. Az a sok elveszett energia, legalább áramot termelnének vele! — kiáltott fel mindenben és mindig racionális, végletekig puritán anyám a konditermek láttán. (Nem mondott hülyeséget, egyébként.) Ez bennem is motoszkált: valahogy nem becsületes ennek az egésznek az öncélúsága. A játék, pillangókat kergetni a réten, vagy a tollaslabda, a röpi hagyján, de körbe forgó szalagon futni, emelgetni valami szart, ami attól nem és nem lesz följebb, emelni, aztán lerakni, az engem Sziszüphoszra emlékeztet. Én, ha izmom feszítem, jussak el A-ból B-be, attól kerüljön a padlásra a tíz doboz könyv, legyen felaprítva meg behordva a fa… Hát, ezt most félretettem, mert olyan életmódot élni, amelyben a funkcionális mozgás elegendő, roppant nehéz. Erre hivatkozva az lesz, hogy az ember nem mozog egyáltalán, legfeljebb elmegy a buszig. Korábban is bicikliztem meg toltam az anyai-háziasszonyi létet, tricepszre habverés, bicepszre síró gyerek fölemelése, de az nem elég. Úgyhogy most merőben öncélúan csak ugráltam és körbe futottam, és emeltem a súlyt, föl meg le, rengeteget. És nagyon más ez így, közérzetnek is, kilónak is.

2. Korábban sose fekvőtámaszoztam például, az nehéz és fiúknak való. Most meg azt is. Végtelen mozgásforma van, lenyűgöző, mire képes az emberi test, és nagyon érdekes magunkat, örömeinket, hajlamainkat, korlátainkat kipróbálni ezekben.

Tekintsétek meg ezt a hökkenetes videót az ún. motiválóvideó-műfajból. Farid Berlin ennek a férfiúnak a neve, aki újévi fogadalomként vágott bele, és kilenc százalékos a testzsír-tartalma. Lenyűgöz, hogy nem csak erős, hanem mozgékony és gyors is. Nem az izmai meg a csodás átalakulása az érdekes ebben, hanem a leleményesség, meg ahogy sporteszközzé válik a világ. Hogy a futópad mi mindenre jó például. Egyben hommage á Jackie Chan és Bruce Lee, a vége felé pedig a klasszikus tornasportnak is. Türelmesen nézzétek, az eleje a megszokott edzőtermi, aztán elfajul a dolog. Az öletekben szundító bébikre tekintettel jelzem, hogy a zene kemény és hangos:

Rövidebb vörzsön:

Ők meg az ugrókötelező magyar lányok, Bánhegyi Adrienn és Katalin:

3. Nincs kifogás, basszus. Hideg van, és másfél órát lehetek bent a kétórás úszójeggyel, mert utána menni kell. De akkor is indulás, irány az uszoda. Egyvalami van: ha fáj valami, akkor nem erőltetem, vagy amikor eltökélem, hogy még éjfélkor ugrom ötszázat, és vagy agyban, vagy testileg nem megy, botlok folyton, akkor le kell feküdni.

4. A nyújtás még annál is fontosabb, mint ahogy az oktatóvideók és magazincikkek mondják. A bemelegítés is amúgy. Jut eszembe…

5. A cél nem csak kiló vagy zsírszázalék lehet, hanem egy méret is. Vagy például egy nadrág. Egy… GUESS farmer.

6. Melltartót, bármilyen szép is, és bárhogy is néz engem, csak a projekt UTÁN, véglegesen ideális testsúlyunk elérésekor veszünk.

7. Rönköt fűrészelni még motoros fűrésszel is komoly fizikai munka. Ráadásul para is. De már érkezik a vágásbiztos csizma.

8. Nem jó ennyire a számok bűvöletében élni, naponta kétszer mérni a zsírszázalékot, aggódva lesni, mennyi kalóriát kalkulált a mérleg, sem a kaját hisztérikusan figyelni. Abba is hagytam. Egyszerűen nem zabálok, bizonyos ételeket meg elkerülök (a silány szénhidrátot, mindenekelőtt. Állati zsír és fehérje jöhet). Csak annyi van, hogy ha rámugrik a banki ügyintézés után a Dérynében egy sztrapacska, márpedig igen, és orvul, akkor este gyümölcs.

Az istenek eledele azonban belefér simán.

Legyen gasztroblog?

Legyen? Nem hallom. Hangosabban!

Na jó.

HOZZÁVALÓK

  • natúr élőflórás joghurt (egy-másfél deci)
  • gaponapehely (én lengyel gyártmányú, liofilizált edei gyömölcsöt tartalmazó Santé müzlit használtam, a típusválasztáson hosszan elidőztem egy hipermarketben, tudjátok, ahol/amikor a vajhalat vettem, és döbbenten láttam, hogy ez a maga 16 százalékos cukortartalmával messze a Cerbona termékeié alatt marad)
  • limedzsem, két teáskanál (vagy akármilyen lekvár)
  • banános-kókuszos smoothie, fél üveg
  • narancsvirágméz, jaj
  • fél felkarikázott banán
  • maradék összeszáradt ananász megmenthető része felkockázva
  • tíz szem serpenyőben (rezsón!) pirított mandula
  • szégyenteljes méretű (öklömnyi) mazsolák
  • parafadugóból eszkábált ovis angyalka (elhagyható)
  • furán morgó, vízköves Illy kávégép (elhagyható)
  • pók a sarokban (-“-)
  • anyósom telefonja (-“-)

az istenek eledeleJó lesz, higgyétek el.

Holnap írok a fűrészemről, mert Arita is kérdezte, és nagyon vicces.

Tessék rendesen kommentelni, mindenféle sporttapasztalat érdekel. A poszt nem elvárás, próbáld meg nem szarul érezni miatta magad. Mindenkit lehet frusztrálni, nekem is para a konditeremben a leírhatatlan arányú pornósztárok teste, meg minden. Vagy iktass be napi ÖT perc hasizmot. Vagy csak hagyd abba a csokizabálást, és menj el szerotoninért egy masszázsra.

Vagy egyetek, tévézzetek csak nyugodtan családilag, boldog advent.

 

128 thoughts on “sportos

  1. Nekem való téma ez :).
    A mozgás kisgyerekkorom óta könnyen megy, mindig szerettem mozogni, futni, mászni, síelni, gyalogolni, evezni, bármit, hogy kinn lehessek a levegőn. Élsportoló sosem voltam viszont. Mostanában sokszor megkapom, hogy sportfüggő vagyok, biztosan függés is ez, de mit tegyek, ha a funkcionális mozgás nem elegendő az életemben, mert irodában dolgozom?
    Még az is érdekes, hogy mióta bejött a képbe a jóga, azóta tudom sokkal inkább magamra figyelve csinálni, az aktuális állapotomnak megfelelően, nem méregetve magam másokhoz.
    Ha jól van a testem, jobban vagyok én is, erre akkor jöttem rá, amikor egy intenzíven végigdolgozott időszak alatt 5 kilót felszedtem. Ekkoriban alig mozogtam, de valahogy kevésbé energikusnak is éreztem magam.

  2. Pár hónapja spinningelek. Az első óra után (sőt még a 3. után is) alig tudtam felmenni a lépcsőn, úgy remegtek a lábaim. Heti 2 edzéssel kezdtem, ma már a heti 3-4 is megvan.
    Ajánlom mindenkinek, mert egy kemény és izzasztó sport, de én (48 évesen!) függővé váltam tőle! Nem sokat fogytam (talán 1-2 kg jött le rólam – de nem is ez a célom), de a közérzetem sokkal jobb: fittebb vagyok, jobb a közérzetem. Szóval: hajrá, menjetek, mozogjatok! SPINNINGELJETEK! 🙂

  3. Az esti gyümölcs visszaüthet, idő kell a feldolgozáshoz, nem a legszerencsésebb estére enni, mert erjed. Máskülönben meg mérhetetlenül irigyellek a bizonyos kattanásért, ezt erőlködésből nem lehet, csak így, ahogy te, hogy észrevétlen.

  4. Szia, ezen en is atmentem kb. 3 eve, nekem Shaun T jött be, elöször Insanity, aztan az Asylum. Szerintem neked is tetszene, nagyon gyorsan növeli az allokepesseget, meg az izmok aranyat, es egy folyamatos almelkodas, mikre is jo a testünk, es hogy jeee, 2 honap utan megy a tricepsz fekvötamasz 🙂
    Rendes bemelegites es lenyujtas van benne, profi a fiu 🙂

  5. Nekem valahogy sosem ment a sport, mindenben béna voltam, kínszenvedés volt bármivel próbálkoztam. Aztán idén tavasszal meg kellett műteni a gerincem és azóta gerinctorna van, most már keményen. És élvezem, mint még soha semmilyen mozgást, a testem gyönyörűen átalakult, lettek izmaim, szebb a hasam, feszesebb a combom is. A torna tartalmaz jóga elemeket is, de java része kemény mélyizom torna ami nagyon hatásos és nem csak esztétikailag, mert gyógyulok is tőle 🙂 Szóval nekem is nagy élmény rászokni a mozgásra. Ja és én is élvezem a lépcsőt az oviban, érzem, hogy ruganyosabb vagyok 🙂

  6. Én is sokat, szalagon is, korábban kinn is aszfalton, emlegetem a súlyokat teremben is, itthon is, már két éve. Állítólag kb 5-8 évvel fiatalabbnak nézek ki mint mielőtt elkezdtem az intenzív sportolást, ami annyira nem is érdekes (nem igaz, igenis érdekel és tök jó), a legjobb az, hogy erős vagyok, gyors vagyok, nem lihegek, érzem a testem :). 6 hónap múlva megszületik a negyedik gyerekem (kedvesemnek az első), és imádom, hogy még így is futok, emelek, guggolok, és nem folyok el, feszes vagyok, szép vagyok, nagyon jól vagyok :). Jó lesz jövőre megint futni aszfalton-erdőben-kanális partján megint.
    (ja, és ‘híztam’ ám, kb. 4 kilót úgy, hogy a testzsírszázalék csökkent, ez terhességtől függetlenül, még előtte)

  7. Itt van egy tanulmány arról, hogy a 27-es BMI feletti középkorú nők halandóbbak. De persze mindre lehet tanulmányt találni.

    http://www.andsonmenezes.com.br/artigos/Body%20weight%20and%20mortality.pdf

    “Conclusions. Body weight and mortality from all causes
    were directly related among these middle-aged women.
    Lean women did not have excess mortality. The lowest
    mortality rate was observed among women who
    weighed at least 15 percent less than the U.S. average
    for women of similar age and among those whose weight
    had been stable since early adulthood.”

    “Although overall mortality was substantially
    elevated only among women whose bodymass
    index was 27.0 or higher, deaths due to coronary
    disease were increased among women with a bodymass
    index of 22.0 or more. Furthermore, several
    important causes of morbidity in this cohort were directly
    related to body weight; the risks of nonfatal myocardial
    infarction, diabetes, hypertension, and
    gallstones were greater, not only among the obese
    women but also among women who were of average
    weight or mildly overweight, than among their leaner
    peers. A recent report from the Framingham Offspring
    Study suggested that the prevalence of risk factors
    for cardiovascular disease”

  8. Na, ez a cikk NAGYON tetszett. Bár az ideológiai kérdésekben nem egyeznek nézeteink, de ebben 100%-ig igazat adok neked. Sajnos a magyar orvostudományos még mindig megakadt 20-30 éves dogmáknál. Azt is el kell szépen felejteni, hogy a zsíros étrend hízlal. A SZÉNHIDRÁT ÉS CSAKIS A SZÉNHIDRÁT HÍZLAL. Miután áttértem low-carb étrendre, edzés nélkül 30 kilót fogytam 3 hónap alatt. Hát még mióta edzek is 🙂
    Ajánlom mindenkinek Szendi Gábor táplálkozástudományi műveit.
    Apropó: miért tart ott minden étterem, hogy az “alapétel” mindig kis adag és csak körettel együtt tesz ki egy gyomrot kitöltő mennyiséget? A “köret” gondolata: népellenes bűn. Olcsón megúszni a vendég megkajáltatását, hulladékkal etetni.

    Kenyeret, krumplit, rizst enni régen, a szegény világban még érthető volt, ma már elfogadhatatlan, egészségkárosítás.

    Ha itt http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ezt-ettek-a-szegenyek-es-a-gazdagok-regen-es-most/ megnézzük az ábrákat, jól látszik, hogy mindig csak a szegények szemét szúrták kis szénhidrátos hulladék kajákkal.

    • Azért nem érthetünk egyet, mert nem beszélgetünk.
      Amit folytatsz, kívül esik a normális emberi beszélgetés körén. Ott aljaskodsz, a kommentszabályzatot lábbal tiprod, áldozathibáztatsz, bűnök jogáért lobbizol, itt meg vállveregetsz.

      • Én szívesen beszélgetnék veled, szeretek értelmes emberekkel beszélgetni. Persze a véleményünk a világ dolgairól eltérhet, de ez önmagában nem baj. Csak ne láss rosszszándékú embernek.

        • Felülről beszélsz, és nem veszed észre. Beülsz a korholó meg a helyeslő székbe, és normának láttatod a véleményedet, ráadásul gyűlölködő dolgokat írsz. Minek lássalak?

          Szoktam szólni férfiaknak, amikor “hozzánk, nőkhöz” leereszkedően beszélnek. Mindig az van, hogy én mondok valamit a közönség előtt (egy előadáson, a blogon), és a férfi arra reagálva beszél hozzám. Megüt egy “ti nők jobban tennétek, ha” hangot. Ezt jelzem neki. Ekkor mondja, hogy ő beszélget, a véleményét mondja, azt se szabad? Én meg mondom, hogy én nem beszélgetek, én most egy másik pozícióban vagyok (ettől még beszélgethetek, szoktam is, azzal, aki egyenrangúan viselkedik), ő meg jogalapnak használja az ártatlan beszélgetést, hogy lekezeljen, kioktasson, butának állítson be, és én nem kérdeztem a véleményét, ő akart hozzászólni. Erre megsértődik.

          Általában is utálom, amikor a lelkesedésemet, összeszedett gondolataimat, tehetségemet arra használják mások, akiket mindez érdekel, hogy ellenemben, a rovásomra tűnjenek okosnak, és rám tromfoljanak.

          • Egyszer beengedtem az ajtómon néhány Jehovatanúja házaló-térítőt, és a lehető legnagyobb nyitottsággal elbeszélgettem velük a hitükrök, pró és kontra. A válaszaik általában pengelések, jól megkomponáltak voltak, ugyanakkor érződött belőle valami művi, hogy begyakorolt. Terminológiájuk számos magyartalan kifejezést tartalmazott, amelyekről lerítt, hogy vallásuk központjának az anyanyelve, az amerikai angolból lett tükörfordíta, és ehhez görcsösen ragaszkodtak, ha eltértem tőle, kijavítottak.

            A feminizmus hithű apologétáiból is sokszor érzem ezt. Az eszmének megvannak a maga amerikai sztárjai, akiknek az igéi lecsorognak ide a “gyarmatokra” is. Az eszmének megvannak a maga alappillérei, divatos témái, a vitákban gyakran bedobott kifejezései – amelyek szinte megrágatlanul átmennek a “gyarmatok” feministáinak eszkötárába. Tehát ez is egyfajta szellemi öngyarmatosítás, TGM gyakran beszél errről.

            Esetedben konkrétan: úgy érzem mivel blogod fő témája ez, gyakran tapasztalom, hogy bele vagy ragadva a gender-harcos szerepbe, és hajlamos vagy ott is gender-konfliktust látni ill. láttatni, ahol szó nincs erről. Fölényeskedő, a “privilégiumaikat” önzőn féltő buta és dühös férfiak – ez az a skatulya, amelybe végső soron bárki bekerülhet, teljesen mindegy, hogy a feminizmus kánonjával akár csak 1%-ban nem ért egyet, és hogy akár teljes mértékben jószándékű.

            Hagyni kéne ezt a dogmatizmust, ezt a bevett gondolati algoritmusokhoz való görcsös ragaszkodást. Nem kell “fölényeskesést” orrontani ott, ahol csak egy sima alternatív véleményközlés történt, és az illető egy árva bunkóságot nem ütött meg. De azért leírom: fölényeskedni, gonoszkodni, lenyomni, kioktatni SOHA nem volt szándékom. Ha mégis úgy tűnt, az bizonyára a kommunikációs csatornában volt némi információkavarodás.

            Egy jóbarátom a bíróságon dolgozik, ő mesélte, hogy ha egy bíró nem akar az üggyel magával érdemben foglalkozni, akkor megpróbálja az egészet eljárásjogi kifogásokkal, formális dolgokba belekötve visszadobni. Na, ez a hétköznapi életben is így van. Ha nem akarunk valakinek a mondanivalójával érdemben foglalkoni, a tartalmát mérlegelni, a világnézetünkkel érdemben megütköztetni, lesöpörjük valami formális kifogással, hogy nem megfelelő hangnemben mondtad, hogy nem elegáns a ruhád, mittudomén. Pedig nem a forma a lényeg, hanem a tartalom. A lényeg a lényeg.

            • Nem, nem a blogom fő témája ez, tévedsz. Nézz egy kicsit körül a blogon, a címkefelhőben vagy az archívumban. Ugyanannyira gyereknevelős, életmód-, kultúr- vagy irodalmi blog is, mint társadalmi kérdéseket feszegető.

              Szar és alaptalan a skatulyád, buta, átgondolatlan. Nem olvasok feminista szakirodalmat, sem angolul, sem magyarul. Azt írom, amit érzékelek, tökéletesen egyedi, félirodalmi nyelvezeten. Rühellem az anglicizmusokat és mások érveit, szirénázni kezdek tőlük. Épp mások járnak ide, és lopják le a fordulatokat, érveket és a know-how-t.

              Menjél máshova, ha nem tetszik a blog, ne itt tülekedj nők figyelméért. A te torz, erőalapú, önvédő szemszögedből még egy nő önálló létezése is feminista kiáltvány, és bármi, amit ír. A te típusod mindenre sértetten ugrik. Azt hiszed, egyedi vagy, pedig 770 ilyesmi kommentelőn vagyunk túl.

            • A formával semmi baj, nem is kifogásoltam, a motivációval és az érvek tartalmával van baj, meg azzal, hogy nem tartottad be a kommentszabályzatot.

              Tudod, pont azok, akik hozzád hasonlóan érvelnek, beszélnek MGTOW-ról, avoiceformen honalpnévből lesz Férfihang, sorra fordítják az amerikai cikkeket (egyet te is idedörgöltél, neked az a miliő vállalható, szerintem menj oda), és bros-nak szólítják egymást, amikor engem rágalmaznak… Több, mint elgondolkodtató.

        • Meg még azt élem át veled (sokadszor van ez is), hogy nagyon lekezelően, földbe döngölően, ellenségesen jössz, hiába szólnak rád, aztán itt ragadsz, mert azért valami itt tart mégis (talán a feszkó? vagy tetszik a blog?), és része akarsz lenni a társalgásnak, de hát beszélgetsz, mi a baj azzal? Az a baj, hogy alanyi jogon, nagy férfiasan elvárod, hogy jóindulattal legyenek irántad, miután nem voltál tekintettel a többiekre és az itteni szabályokra.

          • Nem a feszkó miatt járok ide, hanem mert szeretem az eredeti gondolatokat, amelyek nem hagynak beletespedni a saját világnézetembe. Szeretem a világnézetemet ütköztetni újszerű gondolatokkal. Nomeg, ahogy egy (nem is tudom névszerint melyik) híres ember mondotta “a humor ellenzéki műfaj”, úgy az eredeti gondolatok is. Amikor baloldali kormány volt a kurucinfót olvastam, mert ott voltak az akkori establishment-tel legradikálisabban ellentétes gondolatok. Aztán mióta jobbos kormány van, unalmas, nincsen benne semmi underground. Azóta a magyar Le Monde diplomatique-ot, TGM-et, 444-et olvasok, mert ott vannak újszerű, a neuronjaimat feltüzelő gondolatok. Nomeg téged. Ha néha be is írkálok, azt nem azért teszem, hogy leverjem a darázsfészket és szeretem ha agyoncsipkednek. Hanem, mert a világnézet érdekel, ám itt-ott szoros ez “a cipő”, és naivan mindig azt feltételezem, hogy az én gondolataim is hozzá tudnak járulni a diskurzushoz.

    • “az ideológiai kérdésekben nem egyeznek nézeteink, de ebben 100%-ig igazat adok neked” — miután széttrollkodtad a blogot, ez annyira arrogáns, hogy kihányom a szénhidrátmentes ebédem mindjárt.

  9. El kell ismernem, hogy amit elért az elképesztő és szemet gyönyörködtető a teste, de ez a Farid gyerek akkor sem százas. 😀 Pont Bruce Lee-ről jutott eszembe… anno láttam egy dokumentumfilmet róla és ő szó szerint kiszipolyozta a testét. A határokat kutatta, hogy meddig mehet el és amikor a különböző mozgásformák már nem elégítették ki, akkor mindenféle kütyüt kötött a testére és azokkal stimulálta az izmait. Azt nem merem állítani, hogy mindez szerepet játszott a halálában, mert ezt nem tudhatom, de biztos van egy limit, amit nem szabad átlépni, illetve nem tanácsos.

    Egyébként én mindig sportoltam valamit (egy-két év kihagyással), annak ellenére, hogy szégyentelenül lusta vagyok. Gyakorlatilag kényszeríteni kell magam, hogy nekikezdjek, viszont ha már csinálom, akkor jól érzem magam (még ha fizikailag “fáj” is) és amikor befejezem a napi adagom az mindig nagy elégedettséggel tölt el.

    Jelenleg nagyon elégedett vagyok a súlyommal, az elmúlt egy évben kb. 10 kilótól szabadultam meg. Fogyni már nem akarok, ellenben feszesedni, izmosodni igen. A zsírszázalékommal nem vagyok elégedett, azon még dolgoznom kell. Persze ehhez sokkal intenzívebben kellene mozognom, mint most és még több szénhidrátot kellene kiiktatnom az étrendemből.
    De épp a fogyásom miatt nekem is volt némi vitám a házidokimmal. Kérdezte, hogy fogytam-e, mondtam neki, hogy igen. Kérdezte, hogy miért, én mondtam, hogy csak. Kérdezte, hogy van-e testképzavarom, mondtam neki, hogy nincs. Szerinte túl sokat fogytam, pont a BMI-re hivatkozott, ami mindenféle online elérhető kalkulátor szerint normális, csak szerinte nem. El is küldött egy nagy rutinra, aztán amikor megkapta az eredmény meresztgette a szemeit, mert még soha nem voltak ilyen jók a mutatóim. Nem tudott mit mondani, úgyhogy csak azt javasolta hízzak pár kilót, én meg bólogattam és ennyiben maradtunk.

    • Miért? Miért?

      Mennyi a BMI-d?
      A BMI kurvára túl van haladva, a zsírszázalék a fontos, illetve a zsír-izom arány. Meg a közérzet, az életmód. Hogy ha valakinek három gyerek után kell rohangálni, meg szatyrokat cipelni, meg fát behordani, akkor legyen ehhez elég állóképessége. Egy orvos nézhetné az egész embert, nem csak a szakterülete diagnózisait. Mert még csak nem is az egész testet nézi. És persze mit kezdjünk egy kövér vagy dohányos orvossal? Önigazolni szoktak.

      Anyám is jött ezzel, hogy de hát a gyaloglás, az van olyan hatékony, mint a futás, és nem is terhel annyira. Ezt az én futásom ellen. Mert muszáj mondani valamit. És ő nem fut. De én nem kérdeztem.

      • 21,31 a testtömegindexem, ami véleményem szerint kimeríti a tökéletesen normális kategóriát. Ennél már nem is lehetne normálisabb. Ha őszinte akarok lenni, nem érdekel, hogy mennyi a BMI-m, ahogy az sem mit mond a háziorvosom, aki három évente egyszer, ha találkozik velem (akkor is úgy néz rám, valami ufóra, mintha azt akarná kérdezni, mit keresek én ott és miért pazarlom az idejét).

        Ahogy írod a zsír-izom arány a fontos, és hogy jól érezzem magam a bőrömben. Amikor a fősuli három éve alatt 14 kiló rámszaladt csak azt vettem észre, hogy nem jönnek rám a kedvenc cuccaim, hogy lihegek lépcsőzés közben, és amikor leülök hurkák gyűrődnek a hasamra. Először nem fogyóztam csak tornáztam, de egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora súlyt mozgat meg az ember. Könnyebb testtel könnyebb a mozgás is, és ha elég ideig csinálja az ember, tényleg függővé válhat. Mindig több kell belőle. Legyen több és nehezebb, akkor is ha a hátam közepére nem kívánom és akkor is ha másnap alig tudok megmozdulni. Aki nem mozog rendszeresen, szerintem az nem érti miért “kínozza” magát valaki önként. Néha én sem értem. 😀

  10. Sport- es kaja tapasztalatok:
    Én is bekattantam és futás- azaz adrenalin- és oxigénfüggö lettem egy éve. Viszont a lábamat elcsesztem vele egy idöre, mert a térdem nem birta ellensúlyozni a lúdtalpamat. Korábban ez sose volt gond, gyerekkoromban nem hordtam a betétet, amit felirtak, néha fájt ugyan a térdem az elmúlt 2 évtizedben, mióta futkorásztam, de komoly rosszallást nem tapasztaltam a részükröl. Most meg, hogy elégedett voltam magammal, hogy tényleg hiányzik a sport, ha nem futhatok pár napig, lerobbant a térdem és csak remélni tudom, hogy tavaszra helyrehozom.
    Nem voltam sose egy sportos alkat, gyorsan nöttem és kamaszként örültem, ha nem kellett megmozdulnom. Szegény tesitanárom mesélhetne róla, milyen döglusta voltam.
    A futásban is az tetszett, hogy ugyanúgy mint az olvasás, egyfajta menekülést jelentett a valóság elöl, kikapcsolt és megnyugtatott. Ja, nem tudom, miért irom múlt idöben… Venni fogok nordic walking botokat és márciusban újrakezdem, de óvatosabban, és biciklizni is többet fogok.
    Kajálás: én akkor fogyok, ha nem eszem szénhidrátot. Viszont ha mozgok, van étvágyam és kell a szénhidrát is. Nálam a fogyás úgy néz ki, hogy nem csinálok semmit: nem mozgok és nem eszem, hát kinek kell ez??

      • Ez jó ötlet, el is kotortam a therabandot a fiók mélyéröl. De ez csak átmeneti megoldás lehet, mert nagyon hiányzik az, hogy árkon-bokron túl legyek, süssön rám a nap, stb.

      • Nekem tegnapelőtt az evezéstől. De csak mert előtte 5 centivel úsztam meg egy balesetet és valószínűleg a fékezés görcse tette bennem a kárt, de az evezőgépen jött ki.

  11. Sziasztok! Elso hozzaszolasom! 🙂
    Tesi tanarnak tanultam, de soha nem tanitottam… A mozgas viszont a mai napig nagyon fontos resze az eletemnek! Soha nem tudtam elkepzelni, hogy lehet mozgas nelkul elni. Van aki szerint a sulyzozas ferfias sport. Szerintem meg a sok elhizott ember lehangolo… Mozogjon mindenki!!! 🙂

    • Üdv a blogon! Írj még!
      Hogy látod a tesitanár-képzést? Mennyire militáns még?

      Itt ne legyen kövérség-gyalázás, beszéljünk magunkról, a saját örömünkről, ne írjuk elő másoknak, hogy mit tegyenek! Sokféle ember van. Van, akinek rosszul eshet, hogy az ő testét mások így nézik. Szégyenkeznek is eleget. Ez az a tekintet, ami miatt kamaszként én is gyűlöltem a tesit, meg a futást.

  12. 🙂
    bármit lehet, de en úgy szoktam, hogy csak olyat növelek amit előtte stabilan egy vagy két hétig (3-4 alkalom) gond nélkül megcsináltam, és akkor is csak 10%-al.
    nőkent a teljesitményemnek van egy ciklusos ingadozása is (havi egy hetet gyengébb vagyok mint a többi hármat), azon a héten nem emelek semmilyen edzésadagot.
    de ez csak én, nem kell bárkinek magát rosszulérezni, es van aki a ciklusát észre sem veszi.

  13. Én is függő vagyok, a futásra kattantam rá 14 éves koromban, magányosan róttam az utcákat, hogy javítsak a gimiben a 400 és 800m-es felméréseken szerzett ketteseimen, pár hónap alatt felhoztam magam négyesre, és teljesen megváltozott az életem, de komolyan. Előtte az iskolai tesióráknak “köszönhetően” rühelltem szinte mindenféle testmozgást (édes istenem, hogy mér úgy csinálták a ’80-’90-es években a tesiórákat, ahogy: tiszta gyomorgörcs volt nekem az egész), azóta meg már 20 éve szinte folyamatosan úgy élek, hogy hetente 3-5x muszáj sportolnom. És futottam már félmaratont többször is, és lettem külföldön 7. negyvenvalahány nő közül, és itthon 91. ezerötszázvalamennyiből, és közel két évtizede mindig az élbolyban szaladok fel a hegyre kirándulásokon (vagy magam vagyok az élboly), és néha még fiúkat is lenyomok biciklizésben. A futásnál még nagyobb szenvedélyem a crossfitszerű, vad aerobic, nem is mondható már aerobicnak, lépcsőt futunk, kúszunk-mászunk, békaügetünk, guggolunk végestelen, szünet nélkül, mégis iszonyú élvezetesen az edzéseken. Az edzőnőm őstehetség, Feri bácsi és a többi tesitanár az általánosból meg szégyellheti magát, mert ha rájuk és a velük kapcsolatos tapasztalataimra hagyatkozom, még ma is rühellek mindenfajta testmozgást, és utolsónak kullogok fel a többiek mögött a hegyre. Amúgy vesszőparipám ez a régi vágású, lelki terroros tesióra-téma (tollampapíromnál olvastam is erről egy tök jó posztot).

    Testképzavarom előtte is volt, az mondjuk meg is maradt. Sportra kattanásom elején nagyon élveztem, hogy a kis tónustalan lábaimból szép, szálkás, mutogatni való combjaim lettek, de aztán felszedtem pár kilót, részben a combomra, és bár ezek egy része lement, a combomat azóta is vastagnak érzem. Tudom, hogy a cucc nagy része izom rajta, valahogy mégse vagyok kibékülve vele. De hülye lennék emiatt abbahagyni a sportot, erről én már nem fogok lekattanni.

    • Jajj, az általános iskolai tesiórák, de főleg a gimisek… én majd húszévesen jöttem rá, hogy szeretek és tudok sportolni, jó a mozgáskoordinációm, nem vagyok ügyetlen, béna mindenhez. Az iskolában keményen dolgoztak azon, hogy ne ilyennek lássam magam, az összes kedvem elvették a mozgástól, szerencsém, hogy alkatilag vékony voltam, de belegondolni is rossz, milyen lehetett ugyanez egy túlsúlyos gyereknek. (A másik megbocsájthatatlan bűnös a gyerekkori egészség- és testtudatrombolásban az iskolafogász, ha ő akkor úgy végzi a dolgát, ahogy kell, ha egyáltalán végzi a dolgát, minden fogam ép lenne még ma is… és biztosan sokan vagyunk még így.) Bár visszagondolva nem is nagyon volt módjuk a tesitanároknak megszerettetni a mozgást, hiszen egyik órán próba, másikon mérés, aztán jön a következő – magasugrás, kosárradobás, felülés, ilyen futás, meg olyan, stb, 30+-os osztályokkal… mire minden kötelezőt felmért, kezdhette elölről… minden számított ott, csak a gyerek meg a testmozgás nem. Remélem, most már jobb a helyzet…

  14. Boldog ádvent, hát kész, az elejétől a végéig annyira pörgős, humorral teli és energikus a szöveg (vagy ez teljes és totális képzavar? :D), hogy úgy éreztem, már az égeti bennem a kalóriákat, hogy futok végig a sorokon. De nem beszélek mellé, én még a szoptatós, gyerekemlő-bicepszre gyúró háziasszony vagyok, de most már végre én is hegyen és nekem is van erdő, úgyhogy tavasszal tényleg szeretnék majd futni. kíváncsi leszek magamra… 😀

  15. Nagy hülyeségnek tartom, hogy az orvosok még mindig rá vannak kattanva a BMI-ra, mikor nem igazán az számít, hogy hány kiló az ember, hanem, hogy miből áll. Óriási, ruhaméretekben mérhető különbség van aközött, hogy valaki hájasan vagy izmosan nyom 60 kilót – én már csak tudom, mindkettő előfordul velem.
    A sport egy örök keresztem, igazából nem szeretem, de nem bírok nélküle létezni – ha nem sportolok, mindenem fáj. A nagy problémát számomra az jelenti, hogy ha 8 órát ledolgozok, és este utána még készülnöm is kell, egyszerűen nincs erőm ahhoz, hogy még sportoljak is. Pedig muszáj lesz, különben még ennél is dagadtabb leszek – csak nem tudom, hogyan, honnan vegyem az energiát… Utálom magam, hiszen mások is sportolnak főállás meg gyerek mellett, és nem értem, hogy én miért nem bírok. Holott a nyáron heti 5 edzést is bírtam és lelkesen csináltam. Ráadásul most a térdem is megrogyott – pont azért szerintem, mert nem volt rendesen megmozgatva – és járhatok egy hónapig minden nap fizikoterápiára. De utána, akármi lesz, keresek egy jóga vagy pilates csoportot, hátha az bejön.

      • Őőhm, szexista annyit jelent tudtom szerint, hogy nemi alapon diszkriminál, tehát pl. nem veszem fel X-et a főmérnöki állásra, pusztán azért, mert nő.
        Ez a cikk itt jót akar a nőknek, ráadásul még a régi origós főszerkesztő idején készült, tehát nem lehet vele baj világnézeti szempontból, hiszen ez egy mainstream médium.

        • “nem lehet vele baj világnézeti szempontból, hiszen ez egy mainstream médium”, hát szerintem szívat minket, ez nem lehet komoly. Vagy ennyire kétbites, és közben tényleg ott áll a piros kissámlin, elefántos szandálban, és fennen szavalja, amit tanult az óvodában, elnézést, fhangon, pardon, egyetemen, az idegen szavakat, meg hogy a nők is emberek végül is, és közben oldalra pislog, hogy mit szól anyu, milyen kis ügyes ő? De most tényleg? Komolyan gondolja?

        • “jót akar a nőknek” :DDDD
          Na, most akkor elárulom, hogy “a régi” volt a másik, akire két hete rászóltam a fölülről beszélés miatt. És ő pl. azonnal elbagatellizálta, ami velem történt, és a védelmébe vette az agresszort, kinek neve Huffnágel Pista. Pedig az színtisztán nők elleni erőszak volt, plusz még irigység és elvakult ideológia.

          Amit írsz, nem érv. Nem érdekel a főszerkesztő személye, az érdekel, hogy átszexualizált-e a tartalom, hogy a testem tartozékának láttat-e, hogy lengeti-e a fejem fölött, hogy a férfiaknak kell akarnom tetszeni. Hogy bele akarnak-e nyomni egy dobozba, férfifókuszú-e a tekintet, vagy nem.

          Mielőtt belekötsz: nőnek is lehet, sőt, többnyire van is férfifókuszú tekintete.

    • En ezt mar nem igazan birom idegzettel…

      Mar maga a cim is: “Az eros az uj sovany” azt mondja, hogy az eros no az uj szexszimbolum. Erted: eddig a vekony nok voltak a vonzoak, de hoppa, most mar az erosek!

      Pasiszempont. Megint. Had idezzek magabol a cikkbol: “Ez nem Barbie alakja. Nem is a szupermodelleké. Ez a fittek alakja. Az egészség alakja. Ez szexi.” SZEXI! Oh jezusom…

      Lajos, mielott cikkeket osztasz meg, gondold mar at alaposan, hogy ez itt milyen oldal…

  16. A mozgás, a sport nálam alap.
    Ennek ellenére eléggé leamortizáltam magam 38 éves koromra.
    Súlyproblémám soha nem volt – “csak” rossz kondi, rossz közérzet, egészségügyi gondok.
    Most megint jó. Foci, testsúlyos gyakorlatok, néha egyéb kiegészítő mozgás.
    Jó érezni az izmokat, hétről hétre látni, hogy ebből 1-el, abból meg 2-vel több ismétlést tudok végrehajtani. Egy idő után mondjuk 3x annyi fekvőtámaszt, vagy 3x annyi húzódzkodást, mint a kezdetekkor.
    Talán itt kezdődik az, hogy már nem hagyod(juk) abba.
    Azért a mai napig van olyan, hogy nincs kedvem elindulni – kimozdulni.
    Többnyire csak felhúzom a sportcipőm és megyek. És utána isteni a zuhany alá állni.

  17. Én is sportolok minden nap (ritka, ha kihagyom), régóta, szerintem van már tíz éve is, hogy komolyan elkezdtem, mert alaktalan kislány voltam.
    Nem voltak semmi formám, olyan voltam, mint egy bot, vagy nem tudom.
    Most jól érzem magam, nyilván az idő is nőiesít, vékony lett a derekam, nagyobb a mellem, hangsúlyosabb a csípőm.
    Ez így jó, azt nem tudom, hány kiló vagyok, annyi, mint voltam ezer éve, gondolom, de sokkal formásabb.
    Viszont magam miatt csinálom, nem azért, hogy vonzó legyek másoknak.
    Azért edzek, mert szeretem.
    Ez az előírás, hogy hány kiló legyél, vagy ne legyél…
    Túl kéne lépni ezen, de nagyon, hogy a nőknek előírják, hogy nézzenek ki.
    A nők mikor csinálnak ilyet a férfiakkal?
    Vagy mikor tehetnék meg?
    Soha, természetesen.
    Foglalkozzanak a férfiak a saját alakjukkal, rájuk fér éppenséggel.

  18. Futottam sok évig, utáltam. Mikor rájöttem, hogy ezt nem muszáj, elkezdtem gyorsan gyalogolni, azt meg szeretem. Egy kivételével minden tesitanárom náci volt. (Tényleg szerencse, hogy legalább sovány voltam.)
    Harminc körül kezdtem el táncolni, addig tudtam magamról, hogy botfülem van és két ballábam és nulla ritmusérzékem. Aztán a szving meg a rock’n’roll ráébresztett, hogy mégsem, azóta szeretek táncolni. (Nagyon tetszett a hastánc, be is iratkoztam, három alkalom után kiutáltak a csoportból másodmagammal, pedig jó volt és jót is tett volna.)
    Van olyan, hogy a rendszeres nemi élettől/szerelemtől nő az ember melle? Mert nekem az utóbbi fél évben egy kosárméretet nőtt. (És nem azért, mert híztam, két éve stabilan ugyanaz a súlyom – lehet ilyen hormonális hatás? Terhes se vagyok hálistennek.)
    Sosem voltam túlsúlyos, sőt. Partnerem se volt ilyen eddig. Sokáig gondoltam mélyen belül, hogy hát ez már milyen igénytelen dolog, kövérnek lenni, csak akaraterő kérdése, miért nem eszik kevesebbet satöbbi. Amióta a kedvessel vagyok, jöttem rá, hogy ez nem ilyen egyszerű. A fele mennyiséget eszi, mint én, többet mozog, simán felbiciklizik ott, ahol én gyalog is lihegek – pedig nagyon tudok ám fölfelé menni -, és mégis. Mondjuk nekem a legszebb fickó a világon, de a gerincének igen jót tenne húsz kiló mínusz. És akármit csinál, képtelen jelentősebben fogyni. (Jó, most fogyasztottam rajta tíz kilót, de ezzel meg is állt a dolog.) Tényleg nem az akaraterőn múlik.

    • “Harminc körül kezdtem el táncolni, addig tudtam magamról, hogy botfülem van és két ballábam és nulla ritmusérzékem”
      Én 25. A ritmusérzékemmel ugyan nem volt bajom, de a többivel igen.

    • “Nagyon tetszett a hastánc, be is iratkoztam, három alkalom után kiutáltak a csoportból másodmagammal, pedig jó volt és jót is tett volna.)”

      elmeséled? mi történt?

      • Iszonyú hülyén hangzik, de másodmagammal voltam a csoportban mondjuk 55 kiló alatt, és folyamatosan kaptuk az oltogatásokat a csoporttársaktól, meg a tanártól (!) is, hogy mit keresünk mi ott, ez igazi nőknek való, minek rázogatja a hasát és a csípőjét az, akinek nincs is satöbbi. Baromi rosszul esett, mert én pl. pont azért mentem oda, hogy tanuljak kicsit “nőiesedni” (két gyerek után, basszus, azt hittem, hogy nem vagyok eléggé nő, csak mert nincs fenekem és mellem.)

  19. Na, akkor vallok: én most el vagyok hízva. Felszaladt, az életmód, az ülőmunka – szokták mondani. Hát, a francokat: lustaság, motiválatlanság minden téren. Nem érzem jól magam, ez van, mármint a bőrömben.

    Mindig utáltam a funkciótlan mozgást, és most megérdemlem a sorsomat, mert olyan genetikai örökségem van, hogy minimális mozgással lehetnék nagyon izmos. Diákéveimben nem hitték el, hogy nem sportolok versenyszerűen, mert micsoda lábaim voltak, a hasam meg mindig befelé görbült. De ehhez kellett az is, hogy én tiniként funkciótlanul mozogtam esténként otthon. Lábemelés-függő voltam, szerintem ezért formás még ma is a lában, na, jó, apám öröksége is. Egyetem alatt erobikoztam, és igen, rá lehet kattanni. Volt idő, amikor naponta kétszer mentem, délelőtt és este is. Meg duplaedzés… ebben volt komoly testképzavar is. Májustól szeptemberig strand hetente háromszor egy óra úszással. Túrák, bicikli.

    Soha sem sportoltam semmit, de mozogtam viszonylag rendszeresen.

    Egy ideje nehezen megy, mindig elkezdek futni, aztán félbehagyom. Az úszással is ezt csinálom, pedig azt imádom.

    Hétvégén vettem súlyzókat, meghoztad a kedvemet. Nincs kifogás, csak itthon kell emelgetni, bele kell férnie, 1.5 kg, pont úgy néz ki, mint a tiéd a képen. Meglátjuk, mi lesz velük.

  20. Érdekes: ha a bloggerine (nyilván nőként) buzdítja a nőket a sportolásra, egészséges életvitelre, az helyeslendő és szép dolog; de ha egy férfi (mindegy, hogy szakmája neki ez, pl. fitneszedző) teszi UGYANEZT, akkor meg jön a felháborodás, hogy keresztre vele, mit képzel magáról, meg akarja mondani a nőknek, stb.
    Ez a cikk éppen arra buzdít csupán, mint a bodybuilder blog vagy az origós szerző, hogy gyerünk hölgyek, sportra, egészségtudatosságra fel! Én különbséget nem látok, de ha valaki elmagyarázná…

    • Az a különbség, hogy a férfiak azért buzdítanak, mert csinosan a nők jobban megfelelnek az ő szexuális igényeiknek, előírnak: nekik mi tetszik.
      A blogger magáról ír, és nem ír elő semmit.

      • Nem “csinosan”, hanem “fitten” szót kellett volna használnom, mert mindenkinek más a “csinos”, csak már hajnal volt.
        Ilyenkor nem fogalmazok pontosan.
        Továbbra is azt mondom, hogy a férfiak söprögessenek a saját portájukon, mert van mit.
        Soha nem szóltam meg férfit a külseje miatt, pedig sokszor adta volna magát a helyzet.
        Olyan férfiak szólnak le náluk klasszisokkal jobb nőket, hogy hihetetlen.
        A nők tapintatosak, azért nem vonszolják a fickót egy tükör elé, hogy “Nézz csak bele!”
        Az agyukat meg sem említem, lenne hova művelődni, tájékozódni, látókört szélesíteni.
        Elvárás van a nők felé rengeteg, de, hogy az “elváró” mire fel várja el…
        Hosszú, na!
        Nincs mire regulázni a nőket, ez a helyzet.

        • Arrol nem is beszelve, hogy keves olyan fitneszoktatonot ismerek aki a ferfiakat celozza meg elsosorban. “gyerunk uraim, tornara fel!, kell a keskeny, izmos csipo, mert heves medencei loketeket iger!”
    • Senkit sem buzdítottam, Lajos. Olvasd el a végét. És nem írtam szexista dolgokat. Igen, az problémás, ha egy férfi, mint például a LifeTiltes figura mondja a nőknek, hogy emeld fel a segged. És a nők isszák a szavát. Vagy dumál — fitneszedző, nőgyógyász — arról, hogy terhesség, menstruáció. Meg hogy a gyerek nem kifogás.

      Igen, ez hatalmi játék és visszaélés. És én nem mondtam semmi ilyet.

      “Gyerünk, hölgyek”? “Miért nincs pasija”? “Szüljetek gyerekeket”? “Utánad fütyülnek”? “Fogható”? “Megdugná a buszon”? Nem látod, mennyire szexuális tárgy a női test, egészségszósszal leöntve?

      Lajos, te amúgy értelmes vagy, hogy lehet, hogy ennyire vak…?

      • “Igen, az problémás, ha egy férfi, mint például a LifeTiltes figura mondja a nőknek, hogy emeld fel a segged.”

        Mert miért lenne ez önmagában probléma? A neme miatt? Egy férfi nem mondhatja azt, mégha az a foglalkozása is (személyi edző, dietetikus, stb.), hogy a nőknek célszerű lenne egészségebben élniük edzeniük? De ha ezt egy nő mondja, már nem probléma? Amit szabad Jupiternek?

        Önmagában az, hogy a női test a férfiak szexuális várgyának tárgya, abban semmi baj nincs. Miért, mégis mi legyen az? A kavicsok? Az ember minden kontextusban tárgy is (nomeg alany is), ezzel semmi probléma nincsen.

        Itt megy át a feminizmus blődségbe: azzal semmi baj nincs, amíg arról van szó, hogy a nőket ne erőszakolják meg, ne metéljék körül, ne molesztálják, stb. de az már tényleg nonszensz, hogy a férfiak ne is vágyjanak a női testre!

        Ez a “tárgyiasítás” önmagában marhaság, erről is csak azért kezdtek el itthon beszélni, mert amerikában meg beszélnek az objectificationről, és ahogy a szociban megvolt, hogy amit Moszkvában leadtak, előbb utóbb az itteni elvtársak is mondogatni kezdték.

        Az, hogy emberek szexuális vonzerejéről beszélsz, nem jelenti, hogy ne lenne tudomásod az ő emberi mivoltukról. Ilyen alapon tárgyiasítás minden, ami nem foglalkozik az emberek személyiségével, pl. a tornasorba állítás. Az csak a magasságukat nézi, mintha tárgyak lennének.

        • Te tényleg nem vágod, ugye?
          A nők az egészséget nézik, hogy ők hogy érzik magukat jobban, az csak egy plusz, hogy még jól is esik tükörbe nézni.

          Egy pasi viszont szarik bele, hogy hogy érzed magad, neki az elsődleges szempont, hogy azért sportolj, hogy neki jól essen rád nézni. Ez a különbség.

          Vágyhatsz a női testre, de ne te akard már megszabni, hogy mit csináljanak. A te kedvedért vagy egy fitneszedző kedvéért senki nem fog megmozdulni, főleg nem itt. Felesleges tanácsokat osztogatni.

        • “Ez a “tárgyiasítás” önmagában marhaság”.
          Persze, te mint férfi nyilván tökéletesen átérzed és jogodban áll eldönteni mit érezhetnek a nők megalázónak és mit nem. Tényleg nem érzed mennyire gáz ahogy itt osztod nekünk az észt?

        • “Önmagában az, hogy a női test a férfiak szexuális várgyának tárgya, abban semmi baj nincs. Miért, mégis mi legyen az? A kavicsok?”
          Ez a te dolgod, nem tolhatod a világra és nem jogosít semmire. Nem önmagában van, hanem ránkerőltetitek. Magánügyed, nem fog mindenki ehhez igazodni. A nézegetés, nyálcsorgatás, véleményezés is erőszak. A ránkerőltetés és a hatalmi helyzetből való, kioktató beszéd a baj, az, amit te is előadsz ezen a blogon.
          “Egy férfi nem mondhatja azt, mégha az a foglalkozása is (személyi edző, dietetikus, stb.), hogy a nőknek célszerű lenne egészségebben élniük edzeniük?”
          Azt mondd meg, miért van az, hogy mondjuk az Oxygenben is a női edző nőt edz, és a férfi edző is nőt edz? Vagy hogy Rubint Réka, Béres Alexandra és Schobert Norbi, LifeTilt is nőknek osztja a tudását és termékeit, utóbbi kettő elvétve férfiaknak is? Miért nem Béres Alexandra beszél arról, hogy neki mint nőnek milyen férfitest a fitt, a kívánatos, az egészséges, miért nem ő szólítja meg a férfiakat? Mi ez a megszólítás eleve, hogy “lányok”, “hölgyeim”. Hol vannak a formásodni vágyó férfiak? A saját szakállukra edzenek, mert ők tudják a tutit edző nélkül is? Vagy a tévé előtt ülnek? Ennyivel jobb állapotban vannak, mint a nők? Én nem úgy látom. Ez is egyenlőtlenség ám. És szarul is öltöznek.

          Én utálom azt is, ha egy nő akarja megmondani, hogy mit tegyek, és nem is járok csoportos órákra sem, egyedül nyomom. Két squashedzőm volt, férfiak, nem annyira egyértelműen jók a tapasztalataim, pedig irtózatos pénzbe kerültek. Van, akitől kérdezek. Szeretnék jól úszni víz alatt, a gyerekeim edzőjét fogom talán megkérni. Meg olvasom a caféblogon a fitneszanyukát, mert jól ír, és tetszik az értékrendje. De ahogy ezek így ontják a vakvilágba, neten, magazinokban, hogy mit kellene a nőknek tenniük, ebben a leereszkedő, bizalmaskodó, magánéletbe tolakodó stílusban, szexről, terhességről, menstruációról értekezve, hát hányok. Nekem ne támasszon senki elvárásokat, az a tornatanár-traumával rokon: a férfikompetencia és autoritás hatalmaskodva, gusztálgatva, lenézően viszonyít engem másokhoz, és meg akarja mondani, mi az üdvösség. Elannyira, hogy nem tűnt fel neki, hogy hajlékonyabb vagyok derékban (komoly tornászmúlttal, heti háromszor négy órákat edzve), mint bárki az évfolyamból. Tíz évvel az után tudtam komolyan elkezdeni a sportot (napi bicikli és futás formájában), hogy őket kihevertem.

          Szabad lélek vagyok, önálló, jól eligazodom a világban, azért utálom ezt a pénzéhes manipulációt és kioktatást, nyomásgyakorlást, ami fitnesz meg egészséges élet címén megy. Igazából az a cél, hogy örökké érezzük magunkat szarul.

        • Szerinted miért van az, hogy nők tömege mellnagyobbító műtéteket végeztet magán? Szilikont ültetnek be a mellükbe, csak azért mert sok férfinak a nagy mellek tetszenek? Felfújják a szájukat, póthajat tetetnek be. Miért van ez a rengeteg idiótaság, ha nem a férfiak barom elvárásai miatt. Mert szexuális tárgynak tekintik a nőket. Ha pedig egy nő ezt nem csinálja magával, akkor felszólítanak minket, hogy menjünk fitneszezni, meg aerobik órára.
          Sok férfinak a túlzottan feltűnő nők tetszenek. Olvastam egyszer, h a Jennifer Lopezre írta egy pasi, hogy túl átlagos. Sok férfi a természetes szépséget semminek tekinti, az már nem elég, nem elég nőies!
          A férfiak várják el, hogy a nők magassarkút és szoknyát hordjanak, ami sokunknak kényelmetlen és nem állandó viseletre találták ki. A szoknya se alkalmas minden alkalomra és nem is szereti minden nő. De a férfiak egy része erőlteti ezt a fajta öltözéket. És nem tárgyiasotok?. A férfiaknak KI?, HOL? írja elő milyen kényelmetlen cipőt, nadrágot hordjanak?

          “a nőknek célszerű lenne egészségebben élniük edzeniük”
          Nem a nőknek, hanem az embereknek!

          “Önmagában az, hogy a női test a férfiak szexuális vágyának tárgya, abban semmi baj nincs.”
          A túlzott, a nem megfelelő körülmények között a képünkbe nyomott szexuális vágyatokkal van a bajunk.
          Az egyik barátnőm mesélte, h az exével elmentek szórakozni és a pasi a barátjával beszélgetett. A barátnőm pedig meghallotta, amikor a férfi barátja megjegyezte rá, hogy jó a segge.
          Sok férfi a társasági összejöveteleken csakis kizárólag a nők testéről, baszhatóságáról tud beszélni. Ez az első és kizárólagos szempontjuk.
          Ezzel van a probléma!

    • “a jelentkező lányok nagy része pedig inkább nagyobb darab, és azért megy, mert fogyni szeretne. Őket könnyebb rávenni a súlyzós edzésekre: csak el kell nekik mondani, hogy a több izom jobban égeti a zsírt, vagy hogy az edzés jó hatással van a hormonháztartásukra, és segíteni fogja őket a fogyásban.”

  21. Én még 70 kilósan is simán mutogattam a lábamat (a mellemet és a lábamat mindig szépnek tartottam, a legnagyobb öngyűlölet közepén is). Aztán elkezdett nyaranként dagadni a lábfejem, ettől megijedtem.
    Most már nem mutogatom, nincs is lábam. Testem se. És 80 fölött vagyok.
    Nincs is kinek mutatni.
    A hátam is görbe, a hajam is zsíros, az arcomról meg le lehet olvasni sokmindent (de egyik sem az életöröm).

    Egyébként a videon a srác nem lett sokkal vonzóbb számomra a végére, mint az elején volt. Illetve nekem valahol a kettő között lenne az izgi. És az, hogy minden szőrt leszedett aztán magáról.. (tudom, az egy előző poszt volt, csak ahhoz nem szóltam hozzá). A “túligényes” férfi riaszt, nem tudnék vele lépést tartani ápoltságban.
    Bár mostanában minden csak elmélet. A férfiak nézegetése is. Pedig vágynék rá, nem csak lelkileg, emészt a szenvedély (illetve annak hiánya), erotikus álmaimban huszonéves “vagánycsávó” kollégáim szerepelnek. Zavar nagyon, nem akarom őket vonzónak találni, nem akarok megszégyenülni. A saját korosztályomnál sincs esélyem, nem hogy a tizenévvel fiatalabbaknál.. Még azt a férfit sem érdeklem igazán, akivel egy ágyban fekszem. Vagy ő nem érdekel engem? Mindegy is.

    Egyébként igazad van. Mozogni kéne, és elfelejteni a kifogásokat. De a motiváció hiánya, az önutálat, az apátia, meg a feszítő, örjítő döntésképtelenség – jaj, megint nagyon negatív vagyok.

    Szép Ünnepeket azért mindenkinek! 🙂

  22. Jöhet egy kis coming out?:)
    Én és a sport…utálom. Minden formáját. Nem akarok feszesedni (feszes vagyok) nem akarok fogyni (van rajtam 7-8 kiló a szülés óta) és nem, nem akarok erobikozni, meg futni, meg semmit se akarok.
    Fel akarok jönni a lift nélküli ház negyedik emeletére lihegés nélkül a 10 kilós gyerek plusz 7 kilós szatyor súlyával, és ezt minden nap, többször is. Ha nem akarok is muszáj. Aludni akarok. Sokat. És olvasni, fimet nézni, és pihenni akarok. Nem akarok sportos életmódot folytatni, és nem akarok a testemmel ilyen komoly szinten foglalkozni. Viszont kibírhatatlannak találnám, magamon az ápolatlanságot, imádok sminkelni, imádok öltözködni, és imádok élni úgy ahogy vagyok. Aki vagyok. (bocs, ha ez már túlzás, de csodásan süt be a nap a dolgozóba, alszik a gyerekem, és ha még ez se elég felmentés az önelégedett kis eposzomra, oké bevallom. Illyt iszom:)

    Képtelen vagyok haladni a korral, úgy érzem, hogy kitaszított vagyok, mert nem érdekel a sport, és nem akarom többször hallani, hogy de én még csak nem találtam meg az igazit. Kardvívtam, erobikoztam, futottam, jógáztam, táncoltam, úsztam, tényleg csak tótágast nem álltam idáig komolyan, és nem, nem szerettem meg. Én, ha lehet így fogalmazni, akkor az ellentétét szeretem. A főzést, az evést, a cukrászatot, a finomságot, a puha meleg fotelt, a kerekséget. A kajára nagyon odafigyelek. Nincs ócska szénhidrát, se műanyag, se koleszterinbomba.
    De.Nem akarok izmos lenni (izmos vagyok anélkül is hogy akarnám, noha nekem az izom nem tetszik annyira alapvetően. Bár mostanában 2-3 hónap alatt lement rólam 4-5 kiló, és felettébb elégedett vagyok magammal ) És tényleg a csapból is ez folyik. Hogy de kell, mert különben oda a BMI. Amit nem is tudok hogy az enyém mennyi, noha ki tudnám számolni, de mily meglepő, ez sem érdekel:)
    Mihaszna, lomha vízilóként élem mindennapjaim? Meghalok 60 évesen? Vagy….úrirgalmazz…nemtetszem majd a Férfiaknak?
    Képtelen vagyok komolyan venni ezeket. Egyszerűen azt látom, hogy a lakosság azon része akikkel én érintkezek mondjuk a villamoson-metrón iszonyatosan néz ki. Ápolatlan, fogproblémás, nyáron lábgombás, öregebbnek és betegebbnek néz ki mint amennyire az. Azon túl, illetve amellett hogy kövér is. Ilyenkor elszégyellem magam, ha arra gondolok, hogy én mit össze tudtam korábban zenélni az oldalhájamról, vagy a vastag karomról.( én oda hízok)
    Nem egészséges az ország, és mégis azok kattognak a súlyukon, akik valójában totál jól vannak, miközben azok, akik meg nagyon nincsenek jól, gyakorlatilag élve haldokolnak át 25-30 évet az életükből, és a kettő között alig van átjárás. A sportújságok a szálkásításról, meg a 100-200 ezres tornagépekről írnak, miközben az átlag probléma az alkohol, és a borzalmasan rossz minőségű élelmiszer, a pénztelenség, és utána jön a mozgásszegény életmód.
    Mintha nem lenne a helyén a világ arányérzéke.
    Ezzel természetesen nem a sportszeretőket akarnám lerántani a mocsári aljba, ahol nincs más, csak a combzsír, mert én is sokszor megpróbáltam már sportlédi lenni, olyan amilyen a cikkben van, mert alapvetően most ez a helyénvaló. (ha nem lenne degradáló a trendi, akkor le merném írni, de az, és azt meg nem akarom) Csak nekem nem jön be.

    • Sokfélék vagyunk. Van, aki úgy sportol keményen, az eredményért, hogy utálja. VAn, aki alkalmilag sportol, örömből, labdajátékot, és van, aki időszakosan vagy a társa hatására lángol fel. És van, aki soha nem sportol.

      Ezért is van az, hogy csak magamról írok, nem buzdítok senkit semmire, nem győzködöm az olvasót, hogy ez a helyes, így kell, mindnekinek, majd rájössz. Én el tudom képzelni, hogy van, akit nem érdekel a sport, meg azt is, hogy van, aki jól érzi magát húsz kiló túlsúllyal. Vagy félti a mellét a fogyástól. Vagy valamitől védi őt a zsírréteg, nagyon nehéz lenne neki kilépni abból az állapotból.

  23. Annyira elvezem, mikor valaki mas egeszen ugyanolyan fazisaban van az eletenek, mint en. 🙂 Szintenzenesz jelentkezik! (Komolyan beleorultem a jiu-jitsuba, hihetetlen, mennyi pozitivumot hozott, nem csak a nyar ota leadott 10kg zsirt tekintve.)

  24. Visszajelzés: mesélek nektek a cukorbetegségről | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s