a pillanat, amikor megszerettem lifetiltet

Igen.

Ezt a részt vettem ki az előző bejegyzésből, a híresember címűből, középről.

Még ahhoz a témához:

A híresember felelőssége a köz iránt szerintem nem akkora, mint hinni szokták. Ő eredetileg egyvalamit “ígért”: produktumot, azt is csak a maga területén. Nem ígért útmutatást, okosságot, életvezetési tanácsokat, morális maximumot, főzni tudást a Hal a tortánban, tévedés ezeket igényelni, elvárni tőle, és tévedés rajongani és felillúziózni is, szép és nekünk tetsző életet elvárni tőle, általános példaképpé avatni. Hegedüljön csak, meg ússzon, ne vigye szét a koncentrációját ez a sok felszínes, képmutató dolog. Tényleg embertelen, amiket unalomból és kíváncsiságból elvárunk a nagyszerűektől. Majdnem erről amúgy írtam már, itt:

nem leszek szimpatikus

Szeretné, ha nem tűnne nagyképűnek.

Ez nem sikerült. Annak tűnik, de ami sokkal érdekesebb: nem is nagyképűség, hanem tényszerűség, és megtagadja mégis, mert úgy illik.

Az én kérdésem az, hogy ha valaki ilyen művész, akkor miért nem ordít mindene, hogy ez, ami álmában is irányítja a mozdulatait, ez, túl kételyeken, azokkal együtt, ez valami hatalmas kurvajó. Ja, hogy az nem szimpatikus. Csak akkor vagyok szimpatikus, ha kurvajót csinálok, de mellette eljátszom, hogy olyan vagyok, akinek ez mindössze hangyaszorgalom avagy véletlen; ha olyan vagyok, aki olyan nagyon nem hisz magában, aki nincs tisztában az erejével, és aki egyébként olyan, mint bárki más, gyötrődő és botladozó lélek. Én nem vagyok kiválasztott, óhh, dehogy. Mint ti, kedves nézők, én is olyan vagyok! Csak egy átlagember. Megyek a piacra húsért, befizetem a parkolási bírságot…

A híres ember, s ez már külön van, nem ígért erényes életet, példaképszerűséget — kispolgároknak és kockáknak amúgy sem lehet példaképe egy alkotó ember, szabálytalan lélek. Ne is legyen, szépen volnánk.

Sőt, tulajdonképpen produktumot sem ígért. Hacsak nem olyan, mint a kilencvenes évek tudatosan megalkotott, médiatermék fiúzenekarai, megkonstruált és mesterségesen felfuttatott sztárjai, akkor csak úgy zenélt vagy mittudomén, a kiválóságba is a közönség tetszése emelte, mert felfigyeltek rá. Mit akarnak még tőle? Menjenek el a koncertjére/meccsére/fellépésére/kiállítására, vagy ne, ez önszabályozó dolog: ha nem elég jó a teljesítménye, akkor büntessék azzal, hogy nem mennek el. De rajongani érte, és turkálni a magánéletében egyszerre, okoskodni, hogy mit hogy kéne csinálnia, elvárni tőle a saját ízlésünk szerinti létezést, az iszonyú ciki. Akit szeretek, azt tisztelem, a határait és szuverenitását, a nyugalomhoz való jogát. Akit nem szeretek, az se legyen célpont, azzal nem foglalkozom, amúgy meg ki kíváncsi arra, hogy én kit, mit szeretek? És főleg nem hiszem el a média sugallta képet, a kitett fotókat valóságként, és nem ítélek ezek alapján se csinosságot, se boldog házasságot. Még D. Tóth Kriszta smink és retus nélküli szelfijei is meg vannak válogatva, és kedvező fényben készültek.

Nem szeretem, amikor celebekre hivatkozunk példaként, vagy elrettentő példaként, vagy párhuzamként úgy, mint ha személyes ismerőseink volnának, akiken mi átlátunk. Ez azt jelenti, hogy elhittük a médiamanipulációt.

A híresember művész, sportoló, alkotó ember, ez a köze a közhöz. De amúgy hagyják békén, ő is ember, magánember, nem tartozik a köznek semmivel. Példaképpé a teljesítménye avatta, a többi elbírhatatlan elvárás. Mit piszkálják ezen kívül? Milyen igényünkre alapoz a média, amikor elénk teszi őt “emberként”? Miért van hátrányban az, aki erre nem hajlandó?

A híresember nem irányít, ő csak eszköze a médiának, amely meg akar élni: kattintás, bevétel, hirdetők, satöbbi. A média a hatalom, annak a kegye mozgatja azokat is, akik megukból hülyét csinálnak. Aki nem úgy ugrál, az nem lesz a médiában, következésképp nem létezik.

A nagyokos átlagjóskák egyébként úgy mondják Stohlról meg Alföldiről, hogy micsoda majmok, hogy épp ők azok, akiket ezekből az emberekből csak a médiahab érdekel, ők nem ismerik az eredeti tevékenységüket, nem látták őket színpadon, egy rendezést se, és soha nem voltak a Nemzetiben. Így ugatnak a Saul fiáról a kommenthuszárok, akik nem is látták a filmet.

Olyannyira nem tartozik a köznek a híresember, hogy én még a Stohl-, Zalatnay-, Farkas Péter-ügyeket is kínosan túllihegettnek tartom, az is rituális bosszú, miközben mi sem vagyunk jobbak. A büntetőjognak igen, annak tartozik, ahogy bárki más is, de nem nagyobb a felelőssége.

Azé a felelősség (és a hatalom is), aki őt példaképnek kiválasztotta: a közönségé. Elég gyenge duma az, hogy de hát a fiatalok befolyásolhatók, ezért viselkedjen a sztár.

Amikor az alkotmánybírósági állásfoglalás azt mondta, hogy közszereplőnek többet kell eltűrnie, az ő esetében nem becsületsértés vagy rágalom az, ami egy sima embernél igen:

A közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben

https://hu.wikipedia.org/wiki/Közéleti_szereplő

, akkor egy immorális állapotot szentesített: arra mondott igent, hogy hát, sajnos ilyen a sajtó, ilyen a világ, a “celeb” majdnem szabadon rúgható, és ez közérdek, mert a bírálhatóság, a sajtó közösségikontroll-szerepe fontosabb. Úgy gondolták persze, hogy bírálható, nem úgy, hogy rúgható, de én úgy látom, hogy amikor politikusokat szétszednek a sajtóban, az is torz, és nem arról szól, aminek láttatja magát. Nagyon ritkán érvel tisztán és pontosan, jóakarattal, leginkább hangulatot kelt és csattog. Biztosra menni, utálatot kelteni az ellen, aki úgyis gyanús, mert rangja van, pénze van, karakteres véleménye van, sosem bátorság.

*

Így kommentel a magyar ember a világ legjobb úszónőjéről, Hosszú Katinkáról. Így van magabiztos véleménye, így hiszi magát mindentudónak, így nyomja rá a saját morális elvárásait:

Képernyőfotó 2016-02-21 - 21.23.21

Képernyőfotó 2016-02-21 - 21.35.22

Képernyőfotó 2016-02-21 - 21.35.51

Én egyértelműen azt gondolom, kétely nélkül, hogy aki ekkora kaliber, az tényleg azt csinál, amit akar, és ez így helyes. Nem igazodik, hanem ő teremti a szabályokat.

*

A kommentek mélyrepülésében csak tegnap mélyedtem el, és nem is akarom az úszónőt fejtegetni — vegyünk egy másik rúghatót, egy kevésbé egyértelmű esetet. Az életmódos LifeTilt, ugye, egy fenegyerek, szidják is sokat. Hogy nagy dolog-e, amit ő elért, menniyre alapos, az edzőteremlakóként sem ítélném meg, mindenesetre nekem nincs 56 ezer lájkolóm és ételkiszállító meg tápkieges cégem, és sok más embernek sincs semmi ilyesmije, és fogalmuk se, hogy hogy működik egy ilyen, mennyire éles a verseny, hogyan indít el az ember egy ilyet, hogyan marketingeli, ezért, hogy tömör legyek: pof. bef. Főleg, hogy infóim megfigyelgetésből származnak, ügyfele nem vagyok, a pletykát nem szeretem és elfogultnak tartom. Ő amúgy sem attól szakmaiatlan edzőként (ha az), hogy én milyen remekül kipattintottam magam saját kútfőből, vagy hogy az én edzőm izmosabb. Igen, a pénzért csinálja, igen, egyszerű módszerek köré varázsol mítoszt, igen, azt magyarázza, hogy ti nők mind ilyenek vagytok, és igen, ez parasztvakítás, na de

parasztvakításhoz kell a paraszt is.

Ne told át a felelőséget másra. Hogy azt mondta, te meg elhitted. Van egy csomó cég, válogathatsz, a közösségi oldalokon mindenkiről megírják a turpisságokat. Tessék felnőni, szuverénül tájékozódni, felelősen dönteni, és nem bekajálni a hígságot. Én ezt teszem. Nem utálom a hígság marketingelőit, hanem elkerülöm őket.

A stílusa meg olyan, amilyen: önjelölt, felmagasztalós, de ez is marketingeszköz, és önbeteljesítő jóslatnak bizonyult, pont mint az én öntudatos állításaim a blogommal kapcsolatban. Sikeresnek láttatom magam — hohó, csakhogy az is vagyok.

Én nem is róla szeretnék írni, hanem a rúgás, az átlagemberi fölényeskedés jelenségéről, bár eközben elkerülhetetlen, hogy némileg a védelmembe vegyem a személyét.

Szóval, fontos része az imidzsének, hogy feltört a semmiből. Ezt nagyon mondja is, a legutóbb egy mémet kreált (ami a Be Like… mémtípus karikatúrája egyben, és annyira jellemző rá, hogy ennyi szöveget sem bír hiba nélkül leírni, hogy az már bájosan posztmodern):

Képernyőfotó 2016-02-20 - 18.29.34

Rá is szóltak kommentben nagy bölcs és félspirituális nők, hogy ez nagyképűség, pedig ez tényszerű, és tök poén, akkor is, ha bőven van mit kritizálni Tomi tevékenységén és a korrektségén, és ha jellegzetesen és sírnivalóan magyar az a talaj, amelyben az ő magjai oly termékenyen szökkennek szárba.

A talaj nagyon magyar, dán nők nem lelkesednének ott. Mert mi van, most fenékformáló program van, és komolyan mondom, a vak komondor ügyében szerveződtek olyan tempóban és ezres nagyságrendben a netező nők, ahogy most. Ez egy kicsit hökkenet, de hát így működik a közösségi média mint piaci tényező, és ennyire elégedetlenek a nők a testükkel és a partenerük rajongásával.

Mert Tomi ezt ígéri:

Képernyőfotó 2016-02-20 - 18.46.09

Képernyőfotó 2016-02-20 - 19.20.47

És hát a nők gerjeszthetőek, tud lenni hangulat, és ezért felhasználhatóak is. De hát ki nem használja ki ezt? Ezotériával, kézműves lekvárral is előfordul ez, csak ott nincs szó szexről. Amit nem szeretünk, hogy a seggük érdekli őket ennyire — tessék Joyce-ot olvasni vagy hintázni vinni a gyereket. Nekem, aki hisztérikusan önálló és utánajárós vagyok, persze nem tetszik ez, ahogy a testformáláshoz tekintély kell és útmutatás és függés, és még szexmadzag és boldogságígéret is, meg az sem, ahogy marketingeszközzé válnak az emberek, de ez csak annyit jelent, hogy én semmi ilyenhez nem csatlakozom, nem hiszek guruknak, nem esküszöm föl senkire, nincs az a nyeremény, személy, téma.

Nem is hiszem, hogy a fenékformáló programnak (szíve szerint segget írt volna, tudom) komoly eredményei lesznek. Csak éppen nem szurkolok ellen, nem akarok leleplezni, mert minek. És a félsiker nem az edzésterven és diétán fog múlni (amit Tomi kínál, az nagyobbrészt motiváció, nem módszer), hanem a közmondásos nem mozdulás, halogatás, szalmalángolás és kifogáskeresés miatt lesz. Ami szintén nem csoda: ha valaki nem tudja, mi a test sikere, annak ez nehéz ügy. És hát rengetegen vagytok ilyenek, akiket mindig csak elgyengítettek, akinek diadal sose volt se a sport, se a kinézet, se a szex, csak szégyen vagy semmi, mint valami érzéstelenített végtag, olyan az egész testük.

Azon viszont nem csodálkozom, hogy Tomi ezt a lovat is felnyergeli és vágtat rajta. Ezúttal nem annyira feminista érv jut eszembe, csak az, hogy valamirevaló nő az edzését megoldja belülről, sajátból. És nem csak a seggét, hanem a teljes testét és közérzetét. A résztvevőknek módszer, egymás lelkesítése meg a fétissé tett fenék kell ahhoz, hogy elkezdjenek valamit, és rákattantak arra, hogy a Tomi ennyire rákattant a bubble buttra az instagramon, hogy rosszabbat ne mondjak.

Ez — és most hadd ne magyarázzam, miért helyes és ide való személyre használva is a mutató névmás — egy kifáradt, túlterhelt, kifejezetten nem hosszútávfutó alkat, akit mindig új projekt lelkesít, amiben aztán a felénél kiég, és akkor lesz mindig amatőr. Ezt ismerem. Nagy ötletember. Olyasvalaki, aki hajdan csak egy blogot írt, aztán valahogy felfutott, cége lett, mindenféle részleggel, kaja, tápkieg, testátalakítás, és megkönnyebbült, hogy valamit mégis elért a nemleszbelőledsemmifiam-állapotból.

A személye láthatólag sokakat foglalkoztat, rosszakarója külön oldalt működtet (egy időben engem is ekézett a tumblin, és azt írta, közös bennünk, hogy a buta, hiszékeny harmincas háziasszonyok az én közönségem, meg Tomié is). Napi jelenléttel, vehemensen, gyűlölködve és persze névtelenül elemzi ki Tomi minden egyes gesztusát, fotóját.

Na, de sztori közepén vagyok már húsz perce, szavam nem feledem, volt a mém és a jóakaró okos nő, és akkor egy ónosesős januári napon meg a Tomi azzal vagizott, hogy motorozott, ilyen időben. A következő bejelentkezés a János kórházból volt, válltörés, elég komoly. (Azóta leszedte ezeket a posztokat.) És akkor a nagyon okos spirituális nő azt mondta: ugye mondtam, ez a Jóisten figyelmeztetése a nagyképűségért.

És én ebben a pillanatban megszerettem Balogh Tamást.

Ezen teljesen megdöbbentem amúgy, nem volt előzménye.

Én utálom a nagyokos nímandokat, a bután magabiztos kommentelőket, de egyrészt valahogy hittem nekik, elhittem, hogy ez kritika és minőségbiztosítás, másrészt bennem is működik ugyanaz a kaján nézegetés. Tomival az van, hogy túl a szexizmuson, a magyarul nem tudásán (amely afféle stílusvédjegy), az innen-onnan összeszedett edzésmódszeren, más sportágak leszólásán és a pornófixált fenékrajongásán, van benne valami megkapó, komolyan mondom. Hisz valamiben, erősen. Nincs kedvem LifeTiltet se fikázni, sőt, mást se. Én nem úgy edzek, nem azt eszem, és “nem értek mindenben egyet”, de ez kit érdekel? Néha felröhögök azon, amiket ír. És engem ez az ember soha nem bántott.

Képernyőfotó 2016-02-20 - 17.53.41

Nem dühít engem már senki, csak az, aki engem basztat bután. Komoly önismereti állomás ez. És ezen sokan gondolkodjanak el: miért van ingered, hogy akárkit akármiért basztass? Csak mert jelen van a virtuális térben, a célpontoddá válik? Te ilyen rettentő okos vagy? Mit tettél le az asztalra?

Egészen sokaknak nem tetszik az sem, amit én csinálok, nyilván, de akit ez felidegesít, és ide is vágja, annak tutira nem velem van baja. A világ tele van idegesítő emberekkel, csak ők nem látszanak, nem kielemezhetőek, vagy éppen a sarki kisközértben vissza tudják fogni magukat. Csak azért fordulhat elő, hogy nem tetszik valaki, mert megnézegetted, mert az illető látszik, nem csak némán ment melletted a körúton. És akkor a kommentelő meg is nézegeti, és meghatározónak gondolja a véleményét, szeretne ő is erőseket mondani, és odavágja, és elégedett. Ez az ő játéka, az ő igénye, soha nem a híresembert jellemzi.

Sőt, odáig jutottunk, hogy, mivel naponta látom a teremben, elkezdtem Tominak (is) köszönni, pedig olyan félelmetes volt nekem ő, hogy biztos rólam is megvan a véleménye így ránézésre… De Tomi nem félelmetes alfahím, hanem egy szorongó, nem túl előnyös külsejű, beszédhibás srác, aki újabban, a válltörése óta, szemébe húzott kapucnival jár, és nagyon zárkózottan viselkedik. Kifejezetten kedves igyekezettel köszönt vissza, és elpárolgott belőlem a szorongás, amit mindig érzünk, ha magunkra veszünk valamit, amit a neten ír valaki, úgy általában. Ismét egy fontos önismereti állomás megérteni, mi zajlott: én utálom Tomit, mert szexista és engem bírál (régebben azzal, hogy nem teszek semmit a testemért, most azzal, hogy azt hiszem, megoldom olvasgatva, youtube-ról az edzést, na de én tényleg megoldom), biztos ő is visszautál engem. Nekem megvan a véleményem, biztos tudja ezt, és neki is megvan, vagy meglenne rólam. Hiszen olyan fölényesen ítél általában. És volt bennem egy kis szégyen is, amiért annyit tudok róla, az aszimmetria miatt (figyelitek? a- fosztóképző, egy sz: szimmetria, és két m), amiért így megnézegettem őt, miközben ő nem tud rólam semmit (egy realityrésztvevő ismerős sorsát követtem a facebookon, egyébként).

Szóval a nagy okoskodás meg híresemberes sziszegés mindig téves értelmezés, túlzó elvárások, a másik ember dehumanizálása és kisebbrendűségi érzés miatt van. Ha nem így lenne, békén hagynánk azokat, akik nem tetszenek nekünk, és nem élnénk a neten sem olyan eszközökkel, amelyek már a harmadik cében is kínosnak számítottak.

51 thoughts on “a pillanat, amikor megszerettem lifetiltet

  1. Értem amit írsz. De nagyon meg kellene erőltetnem magamat, hogy így is tudjak érezni, az már maga lenne a zen, és én menthetetlenül kicsinyes vagyok, vagy nem tudom. Lifetilt tipikus példa, és én lobsternél is ezt érzem, hogy zavar a lealázó, te kis hülye hangnem, szóval inkább egyiket se olvasom. Szerintem te ugyanarról beszélsz, mint lobster, és közben nem úgy szól hozzám a szöveg, mint egy debilhez. Szóval lehet így is, nyilván ehhez intelligencia és érzékenység kell, de ez a kell olyan kell, hogy ha nincs, az én szememben nincs alapja a beszélőnek a nagyképűségre. Nem azt fikázom, hogy ők a való életben nem ilyenek, de azért lifetilt olyan meredek dolgokat is írt mások testéről, ami után ha ránézek, nem tudok nem röhögni, nekem ő olyan mint a puások, nagy elvárások, nulla teljesítmény, azért csak belendültem a fikázásba, bocsi. Egyébként két éve olvastam őt, azóta lehet nem ilyen, mindjárt rákeresek.

    • Amikor nagyon okos spirituális kommentelő kommentjét olvasom, sajnálom lifetiltet, amikor a politikust nézem az anyázó nyugdíjasok gyűrűjében, sajnálom a politikust, (bár őt a rajongó nyugdíjasok között sem irigylem) amikor a nyugdíjas a kórházban a lidl-ös szatyrát használja párnának jobban sajnálom a nyugdíjast, amikor okos spirituális kommentelő elolvassa lifetilt aszpartamot fikázó cikkét, aztán megveszi a proteinjét, amiben a második helyen az aszpartam van, jobban sajnálom okos spirituális kommentelőt.

      Ilyenkor mondhatom, higy anyázó nyugdíjas, aki egy ingyen virsliért eladja a szavazatát, és okos spirituális kommentelő is egy szerencsétlen hülye nyilván, és miért nem olvastak utána stb, megérdemlik, de nem ez az igazság, ilyet nem lehet csinálni, ez csak nálunk természetes, erősebb kutya baszik, jesszusom, mikor leszünk már európa? Sok fusztrációmat belenyomtam most ebbe a kommentbe, holnap majd fogom a fejem miatta.

      • Nekem fontos amit ideírtál. Ugyanígy érzek. Fázok attól, amikor hülyézik, kizárólagosan felelőssé teszik butábbat, tájékozatlanabbat, talán gyengébbet, a jelzők most nem fontosak csak nem jutnak eszembe jobbak. Aki szarabbul jár, azt. Ez csak keleten mehet így, legalábbis ekkora mértékben, hogy az a hülye aki beveszi, meg hagyja, meg miért ment arra rövid szoknyában.
        Amikor pár éve a volt főnököm azt mondta, hogy a devizahitelek okozta tragédiákért a bankok is felelősek, még itt is nekem ugrottak néhányan, hogy mindenért az adós a felelős, mert az átlag magyar még olvasni se tud, se szerződési feltételeket, se szépirodalmat. És igaz, nem is az utóbbit vitatom.
        A nyomorultat így felelőssé tenni, és gazemberek gazember gyakorlatát, aminek a mozzanatai és eszközei jóval az azt igénybe vevő látókörén, ismeretén kívül esik, megvédeni, szerintem súlyos gőg és rendkívül embertelen magatartás. Aki így gondolkozik, nem látja, mire megy ki a játék, és hogy mekkora szüksége van a gazembereknek tudatlan tömegekre, akiket az okosabbak ítélete nem segít, pusztán erősíti a képet, hogy semmi másra nem valók, mint hogy átbasszák őket.

        • Én asszem, nem tolok át semmit, hanem azt mondom: nem is olyan nyomorult a LifeTilt-károsult, hanem veri az asztalt, kiéli a dühét, amit minden csodára váró, passzív, középszerű ki szeret élni azokon, akik meg nem olyanok, hanem aktívak és csinálnak valamit.

          Inkább úgy fogalmazok: nincs a sápot szedők ellen más védelem, és a saját utad megtalálásáért sincs más eszköz, mint felnőni, okosnak és kritikusnak lenni, válogatni. Ennek hiányában, önként belesétálva a balekszerepbe elég röhejes hirtelen öntudatossá válni, és azokat ostorozni, akiknek magad fizettél, te kérted a szolgáltatást, te hitted el, hogy ők kellenek neked, te nem bodogultál egyedül, te lájkoltad szarrá őket és dicsőítetted. Ez rajongói magatartás, felnőtt ember ilyet nem csinál, ha mégis lájkol, szimpatizál, azt nem fordítja át ócsárlásba. Ti innen nem fogjátok megtudni, ha én valaha csalódok a Flexben, TPW-ben, Edben, én nem fogok feszkózni.

          Ez nem igaz a nemi erőszakra, az tök más. Mert LifeTiltet, a gurukat, vagy a termékeket, a fitneszipart én elkerülhetem teljesen (a proteinemen meg a gymbelépőmön kívül, de ezek se feltétlen szükségesek), sportolhatok úgy is, vagy reklamálhatok, amikor átvernek, széles a kínálat. A párkapcsolatot, férfi-nő interakciót, meggusztálva levést akárhol meg nem kerülhetem el.

          És hozzáteszem, hogy összeollózható lenne bárkinek netről/akárhonnan kis önállósággal és angoltudással Tomiénál sokkal jobb edzés, kajálás, és akkor elkerülné a hülyéneknézős, bennetartós alázásokat, öntupírt meg egy csomó költséget.

          De ezeknek a nőknek, nők tömegeinek nem az expert módszer kell, és persze nem is lesz olyan testük és közérzetük, ami csak expert módszerrel és belső tűzzel érhető el. Valami kis moccanás, lökés kell csak, az működik a bubble butt-képekkel és öt kilós fogyás ígéretével is. És ezek, amiket ők csinálnak, úgyis csak kampányok, a fejükben marad a pizza, marsszelet mint ábránd, valószínűleg nem állnak át, nem lesznek sportos életmódúak.

          Nekik ami kell, az valami kimozdítós, erős hang, közösség, motiváció, bulihangulat, rászólás, lebaszás, állandó vállkocogtatás: ma jól kajáltál? figyeltél a lábfejed szögére guggolásnál? voltál edzeni?(facebookposztok vagy személyi edző formájában).

          Még nekem is extra motiváció az edzős edzés, ő nagyon figyel, és szól, és visszajelez, és abból megértek dolgokat, és máshogy csinálom, mint egyedül edzéskor, és várom az elismerést is, a buksisimit, néha egész gyerekes módon. Mondjuk ő profi, és nem habos csodaígérős a promója, és én őt megfigyeltem hónapokon át, meg hosszan beszélgettem vele többször, nem a neten találtam.

          LifeTilt nagyon hatásos, vonzó annak, aki bírja a szexizmusát. Az életben, erre célzok fönt a posztban, nem egyenletes a teljesítménye, arra figyel, aki celeb, aki neki marketingszempontból érték, újdonság, a többieket leszarja, mondván, nem tették oda magukat. Ócsárol másokat, crossfit, zumba, ketogén előtte meg nem áll, de mit zavar ez engem?

          És elég döbbenet, ahogy a kézisúllyal vállazó, hetek óta éhező edzettel szemben provokatívan zabál a dobozából, bele az arcába, nekem erről a Stockholm-szindróma jut eszembe, ráadásul igen szagos kaját, meg az is, ahogy a zöldséget egy az egyben bekúrja a szemetesbe, de mit tudhatom én, miért teszi, nincs kedvem leskelődni, ezen élcelődni.

          Sok csalódott van az ügyfelei között, de én azt is látom, hogy sok csalódott olvasóm van, aki eszményített, olyat várt, amit senki nem ígért, ő nem hagyott esendő embernek lennem, ő nyomta magát, jött egyre beljebb, és ő tévedett, és ő terhelt meg a hülyeségével.

          Tényleg oda kell tenni magad, az én edzőm sem tud csodát tenni azzal, akinek nincs kedve edzeni, nem jön el, egyszer csak nincs ideje, sajnos-lesérül, szabotál.

          További pont a posztban, hogy lássuk Tomit is emberként, az ő sorsát, hogy mihez képest vagizik (ha olvassuk, látjuk).

    • De, LifeTilt maradt ilyen: megmondós seggmán, bugyis seggek képe, tarthatatlan ígéretek, saját szexszel való példálózás, mindent jó segg-jó szex-jó kapcsolat-boldogságra kihegyezés, én csak arra jöttem rá, hogy: ez az egész hol sért engem…? ha nem veszem magamra, nem sért. Meg még arra is rájöttem, hogy ez a stílus sima marketingeszköz, az embert ebből nem ismertem meg. (még engem se lehet innen, pedig jobban hasonlítok, asszem, meg én szoktam részletesen írni a nyomoraimról)
      Bár ő is, na, figyelj:

      http://www.lifetilt.hu/blog/2014/10/hogyan-jutottunk-idaig/
      http://www.lifetilt.hu/blog/2014/10/vissza-kell-mennunk/
      — itt beszél az anyukájáról, a megfelelési kényszerről, a namajdénmegmutatom-motivációról, és a (valószínűleg) mániás depressziós összeomlásáról.

    • Ismerd meg, mielőtt… ez is egy tanulság. Közelről, közelebbről más mindig, és ha elmúlik belőlünk az általános utálkozhatnék és a megmondás-deficit, akkor meg végképp.

      Bennem ez a folyamat zajlott le, lassan: okosnak és kritikusnak hittem magam, és közben ömlött beélőlem a frusztráció, pedig amúgy igazam volt, kulcsmondat: nincs kedvem már fikázni (…) senkit se.

      Eközben a még sokkal frusztráltabbak vádoltak azzal, hogy én csak azért írok ilyenekről, mert a harag és a sértettség satöbbi…

  2. Közszereplő? Az a probléma, hogy az egyre csökkenő olvasottság miatt a sajtó dönti el, kit minősít közszereplőnek, csak hogy meglegyen az olvasottság. Ma már bátran, a tényeket elferdítő vagy nélkülöző cikkeket bárkiről lehet írni, aztán meg ha az illetékesnek van pénze, energiája, lehet helyreigazítást kérni, mai azért úgy fog megjelenni, hogy abban sem lesz köszönet.
    Kommentek: Mindig meglep, hogy egy “híres nővel” kapcsolatos témához kik szólnak hozzá pejoratív módon. 1. A Hobby anyukák, akik telepicsogják az “étert” hogy milyen nehéz az életünk, meg semmi siker, de azt nem veszik észre, hogy a kiszemelt “köpöcsésze” jó minta is lehetne. 2. Nem is tudom minek nevezzem őket, de azok az anyányi-nagyanyányi nők, akik szenvednek a férfielnyomástól, de a lányaikat két kézzel szorítják vissza ugyanabba az elnyomásba. Mert szemetek, a lányuknak se legyen jobb.
    Most férfiakról a nemi különbözőség okán nem szólnék, lehetne példát hozni eleget, de a fő motiváló, hogy Őt sem tudom megdugni.
    Nem akarom megbántani jobb sorsa érdemes, Katinkával szemben gyakran előhozott úszónőnket, de ő is csak azzal legalizálta magát, hogy kisházikó, kisgyerek, kiskocsi. kislófasz. Mert azoknak a nő csak arra való, hogy megelljen.

  3. Én annyira, de annyira röhögtem ezeken a bélánékon meg sándornékon, ahogy ekézik Hosszú Katinkát. Látom magam előtt, ahogy saválló otthonkában fél kézzel rendbe teszik a magyar úszósportot, vagy bármit, ami jön. Csak a saját kis életük, az fog ki rajtuk folyton.

    • Azért ne csodálkozzunk, hogy nemzeti kincset jelntő koponyáink, izmosságaink, tehetségeink lassan mind elhúznak a picsába. Én azt nem értem, miért versenyez még Hosszú Katinka magyar színekben. Ez a gyűlölethullám, a brand és a bevétel irigylése (minden sikeres üzletembert, vállalkozót így irigyelnek, vagy csak ha sportoló? ki kovácsoljon a teljesítményéből anyagi előnyt, ha HK se elég jó és hiteles hozzá? lásd Csollány Szilveszter sorsát). Ez a zsarolás milyen már, hogy lehányjuk, szétcincáljuk a médiában, hangulatot keltünk ellene, de tessék csak szépen kvalifikálni a váltót, mert a váltó nincs meg nélküle, és ő az, aki a többi úszóval meg a magyar úszósporttal kibaszik…? Tetszett volna komolyan venni, kaliberéhez mérten elismerni, seggét kinyalni, vagy legalább nem vesszőt futtatni vele.

      A külföldi doppingvádat is sikerült úgy tálalni a magyar médiában, hogy mindenkinek legyen gyanúja itthon is. Tök jól leképezi ez a politikát is, kb. úszószövetség = politikai hatalom, Hosszú Katinka = virtigli, tökös tüntető, plusz még világklasszis sportoló.

      Legyél honleány, tartsd be az úszószövetség íratlan (!) szabályait, indulj minden kicsit szagló megyei medencében, ne ám tízezer euróért, hát hogy képzeled. Álld a sarat, az üzengetést, lejáratást. Hívd fel Laci bácsit (!), mellesleg ússzál világcsúcsokat és hozzál hat-hét olimpiai aranyat… én is azt kérdezném: ezeknek…?

      • Nekem ez a falambériás, porszagú, zöld posztós irodákat hozza vissza, az ajtón kitömött piros műbőr borítás, azt nézheted, míg várakozol, és mikor végül beengednek, akkor is zavartan téblábolsz még egy darabig, mert akihez jöttél, még nagy hangon magyaráz a telefonba vagy valaki másnak, éreztetve veled, hogy egy senki vagy, és ez így van jól, annak születtél. Aztán amikor jön valaki, aki bevágja az ajtót, megkopogtatja Elvtárs/nő vállát és figyelmet kér, csak ennyi, nem több, akkor Elvtárs/nő nem tér magához a döbbenettől. Laci bácsi se érti, az a másik se, akinek most nem jut eszembe a neve. De hát ez nem így szokott lenni. Neki jár a kézcsók és a laposkúszás, ő, ha megjelenik a sajtótájékoztatón, akkor ott NEM LEHET szerződéstépés, elég az ő dicső jelenléte, és Katinka földig hajol és megbán mindent. Ez alaptörvény, a természet is eszerint működik, és ez meg teljes döbbenet, olyan, mintha elkezdene fölfele működni a gravitáció, vagy nemtom. Kicsinyes, ittragadt, önelégült pöffeszkedés.

    • Miközben mindenki Facikának, Ancikának, Puncikának ismeri őket, a közzösségi hálón Bélánéként, Sándorként vannak fenn. Még a nevükben is helyesírási hiba van “Sándor né”. Ha szólsz neki, javítja, “Sándor Né”. Innentől “Né” oszt meg faszságokat.

      • A Szabó Anna nevű álnick volt a leggennyesebb, komolyan, nekem is gyanús, hogy ezeket valaki fizeti.

        “A ļ®ŽĄ hölgy azt hiszi, akármit megtehet.”

        Jaj, dehogy, előbb majd kikéri Szabó Anna nevű álnick véleményét, meg elolvas illemtankönyveket, hát hova jut a világ.

        Úgy van, tényleg mindent megtehet, és ahhoz képest még viszafogott, hiába döngicsélik a szúnyogok, hogy istenhazacsalád.

        Így figyelmeztették a forradalmian népeies, plebejus Petőfit is az irodalmi illemszabályokra, és így rúgták ki József Attilát az egyetemről, megjegyzem. Lehúzó középszerűség, fú, de utálom.

    • Az egyik -nét ismerem, a férjemmel egy kör volt, amikor megismertem mindkettejüket, jeles, egyenes, becsületes közéleti személyiség, mindig saját néven, csak tekintélyelvű meg magyarmán.

      Ez amúgy politika, ökopolitika, 2006. Nemrég egy címet kerestem János levelezésében, akkor láttam a levelét, tízfős bennfentes címzetti körben meggyanúsított, hogy beépített ügynök vagyok.

  4. Vajon hányan vagyunk, akik érezzük a különbséget magyar sportoló és Hosszú Katinka között?
    Hányan élnek egyenrangú kapcsolatban?
    Mennyien tudják azt mondani, hogy szüleikkel -gyerekeikkel jó együtt lenni?
    Mennyien álnák ki a próbát egy “Ash Conformity Test” – en?
    Vagy egy “Milgram Obedience Experiment” – en?
    Mennyien vállalták fel, hogy nem fognak behódolni más egójának, nem lesznek Kovács Bélánék, morgó beosztottak, gyerekeik rabszolgái?

    Ezek jutottak eszembe, és egyetértek abban, hogy a másik “fikázása” nem cool. Többet mondd el rólunk, mint másokról. Ha ilyen érzések támadnak bennem, elgondolkozom… keresem a megoldatlant… Miért zavar engem Berki Krisztián vagy Hajdú Péter?
    Hiszen én nem akarok hozzájuk hasonlóan élni – viselkedni, és nem irigylek semmit az életükből, ugye?

  5. Az a baj, hogy ezek az emberek ezt a világot ismerik, az újról már fogalmuk sincs. Az ő világukban ha ismerem ezt vagy azt, szívességet tettem ennek-annak, megkapok egy közepesen fizető, de nyugdíjas állást és kész, nincs több gondom az életben csak a jó segget nyaljam. Közben meg már nincsenek nyugdíjas állások, vagy olyan alulfizetettek, és olyan magas képzettséget várnak el, főleg papíron, hogy nem tudják őket betölteni. (Pedagógiai asszisztens heti 20 órás munka, elég hozzá egy érettségire épülő 2 éves OKJ-s képzés, erre az állást úgy hirdetik meg, hogy középfokú végzettsége de legalább 5 év szakmai tapasztalat pedagógusi munkakörben – a pedagógusi állás pedig vagy főiskolai vagy egyetemi végzettséget jelent.) Ehelyett a mai fiataloknak vonzóbbak azok a lehetőségek, főleg ha okosak és tehetségesek, amikkel akár főnök nélkül pénzt is lehet keresni, pl. szabadúszó webdesignerek, grafikusok stb… Az idősebb korosztály – jellemzően a régebben jól megfizetett állásból nyugdíjba menő mostani hatvanasok – ezzel nem tudnak mit kezdeni.

  6. És akkor hozzáteszem: nekem Berki Krisztián is szimpatikusabb és követendőbb (például mert állja a sarat, és könnyű belerúgni, mindenki egyet fog érteni), mint azok, akik rajta finnyognak, hogy mekkora egy senki. Az lesz valaki, akire kíváncsi vagy — te teremted a celebeket azzal, hogy rájuk kattintasz, rajtuk rugózol, kedves júzer! Ne legyél már ennyire felháborodva.

    Talán azért fejlődött ki bennem ez a védelembe vétel, mert ennyire támadják, és az gyanús. Ott kattintgatnak azok, akik állítólag semmire sem tartják, lenézik, de persze megnézik a herevasalásról szóló hírt és jól ki is beszélik — hogy nem látják, hogy ez az egész bulvárshow-bóvli az ő igényük? És miért nincs bajuk a csinos meg ápolt meg jóképű többi celeb testbuzerálásával, akik herevasaláshoz hasonló, méregdrága procedúrák sorát hajtatják végre magukon, csak ez nem hír, mert ők az eredményével villognak a csiricsáré ruháikban, Drakula-terápiát, ajakfeltöltést, ciciműtétet, botoxot?

    Ja és szerintem farsangi szezonban egy ekkora maszkulin példány igenis tök poén skótszoknyában, de az olvasó elvárása az, hogy cikizzük Berkit, ő erre van (elmélyedtem a bulvármédiában, nem akaródzik dolgozni).

    Berki a lehányandó.
    Ha utálod Berkit, ne kattints rá, ne nézd a műsorát — ha nincs érdeklődés irántuk, akkor nem léteznek többé talmi celebek, és akkor persze nem is lesz kin levezetni a feszkót, amelyet a saját megoldatlanságaid, jelentéktelenséged miatt érzel.

  7. http://www.lifetilt.hu/blog/2016/02/a-meg-nem-jelent-interju/

    bombasztikus leaddel:
    “Magabiztos, szabad szájú, ambiciózus, kreatív, férfias és szexis. Balogh Tamás szívfájdalom nélkül beszól bárkinek, jottányit sem enged véleményéből és szinte bármire rá tudja venni a nőket. Kérésére a legszégyenlősebb lány is alsóneműre vetkőzik, hogy megmutassa a testét, hogy aztán segítségével – néha vért izzadva – átalakuljon kívül és belül egyaránt.”

    Tegnap is ott edzettek a Flexben két lánnyal, nagyon komolyan, asszem, Tóth Gabi volt az egyik, de nem akartam bámulni nagyon.

    • “Az emberek nagy részének (Már azok közül akiknek nem vagy szimpatikus) az a bajuk veled,hogy elmondod es leírod azt,amire sokan még gondolni sem mernek. Pedig az attól még úgy van! Ez a stílus lehet,hogy először faj az embernek,mert végre valaki szembesíti a dolgokkal ha már önmaga nem képes rá,de ha aztan elgondolkozik rajta,hogy ez az igazság es arra fordít időt es energiát,hogy változtasson ne pedig kritizaljon az mar félsiker. Aki erre nem képes, az fogja jártatni a száját es leszólni a stílust es arrogáns egoista embernek titulalni. De ahogyan ezt te is tudod,ezek az emberek a legnagyobb vesztesek 🙂 neked pedig sok sikert kívánok,remélem egyszer majd személyesen is beszélhetünk”

    • “Szerintem ezt át lehetett volna adni úgy is, hogy tudsz disztingválni. Értem én hogy persze így meg úgy, de a cél nem te és az ego, hanem az eredmény. Nem kell kiemelni hogy te mekkora király vagy, mert könnyen lehet hogy más életét látva csak sunnyogva kínos vigyorgás lesz belőle..ennek fényében azt gondolom, tökjó amiket mondasz, de az önuralom működjön más területeken is, a magabiztos( tudásában is) ember akkor is hiteles, ha nem írja ki minden aluljáróban a falra, szerintem ennyit te simán megengedhetsz magadnak. És ez is fejlődés egyébként…profanitás nélkül leírni hogy büszke vagy magadra, mert ugye ott a sok robotarc(mint mi) te pedig előre menekültél(ez ugye klasszikus példa, pont hogy nem futamodtál meg a biztonságos meleg trágya felé),megcsináltad, itt a követendő példa! 🙂 ennyi.”

    • “…meggyőződésem szerint az emberek inkább azért nem lépnek, mert félnek az igazságtól. Félnek attól az igazságtól, amivel az élet szembesítené őket akkor, ha valóban a saját útjukat kezdenék el járni. Amikor saját zsíron mész és nincs alattad védőháló, akkor nincsenek blöffök meg számodra szépen kiszínezett álomvilág a képességeidről és arról, hogy te micsoda remek és tehetséges ember vagy. Sokan gondolják ezt magukról és azok közül, akiknek egyáltalán volt mersze lépni egyet az önmegvalósításuk függetlenedési útján sokan pofára is estek, de ez még mindig becsülendőbb, mint akik meg sem próbálják. Próbára tenni a képességeidet és elég erősnek lenni elviselni a szembesülést ha nem sikerül egy olyan pofon, amit a legtöbb ember nem igazán tud elviselni, és pontosan ezért a többség ezt meg sem próbálja.”

      ezek Tomi szavai

    • “Ahogy erről beszélek visszagondolok arra az útra amit bejártam és ha hozzávesszük, hogy nekem úgy kellett a nulláról felépítenem valamit, a már említett nehézségek mellett, hogy egy iszonyatos szembe széllel kellett megbirkóznom, akkor most ne mondjam azt hogy kurva nagy király vagyok? Ezzel tisztában voltam régebben is és ezt a fajta attitűdöt minden egyes helyen ahol dolgoztam érezték rajtam, de mondanom sem kell tettem róla, hogy érezzék is.”

    • “Amikor egy nagy törés van az ember életében, egyszerűen valamit kezdenie kell magával. Nem tudod, hol kezd el, de ha elkezded a testedet átalakítani, annak elég pár hónap, hogy látványos változás kezdődjön. Új életet akarsz oké. Csinálod, építed, és ha szerencsés vagy, mert ehhez az is kell ám, akkor majd esetleg évek múlva látod a változást. De a tested az más. Diétázol, edzésekre jársz és a tested változni fog heteken belül is akár. Kézzel fogható és főleg a szemeddel érzékelhető a változás. Látod, hogy a munkádnak gyümölcse van és ha teszel magadért, akkor a tested fejlődni fog. Ez erőt kell hogy adjon.”

  8. a lifetilttel nem az a probléma, hogy a gyereknek fogalma sincs az edzésről, sem a táplálkozásról. semmi gond. ez az ő életének nehézsége.

    a probléma az, hogy mérgező, és romboló hatása van a társadalomra ennek az egésznek, akkor is, ha ez leírva mégoly nevetségesnek is tűnik.
    ugyanis érdemes megnézni, hogy az oldalán szerencsétlenkedő nők mivé válnak, mivé váltak azután, hogy két-három évtized tunyulás végén eszükbe jutott, hogy lehet ám sportolni is, és odafigyelni arra, hogy mit esznek.
    abnormális, és borzasztó, hogy egy életében soha semmit sem sportoló nő kitartásról, szorgalomról, nehézségek legyőzéséről, becsületről, igazságról, gerincről, és bölcsességről pofázik azután, hogy kemény három hét óta hülyeségeket csinál egy konditeremben, és vagy hét napja már lecserélte a reggeli kakaós csigáját sonkás tormatekercsre, és az esti szaloncukor helyett már mazsolás túrókrémen nyammog

    még hamisabb énképet, még szánalmasabb egot, és még elviselhetetlenebb személyiséget ad a nőknek a lifetilt, és nem szexis csodatestet, amit – a gyerek kedvenc szófordulatával élve – majd falhoz basz az alfahím, és jól megcsinál seggbe

    • Parasztvakításhoz kell a paraszt is, mint már említettem. Nem tolható át a felelősség a (természetesen) pénzt, marketinget és dicsőséget akaró szolgáltatókra. Társadalmi hatása LifeTiltnek akkor lesz, ha kíváncsiak rá, márpedig neki van 60 ezer lájkolója. Az én világklasszis izomzatú, és szakmailag kifogástalan, végzettséggel rendelkező, versenyző edzőmnek meg, akinek ez nem olyan sokoldalú cég, de mégis brand, és eléggé médiaképes egy ember, van 4523. Én nem boronganék ezen a különbségen, hanem levonnám a tanulságot, mitől van nagyobb figyelem a se nem szép, se nem megnyerő Tilt körül. Bátor. Egyedi. Leszarja átlagember-alig mozduló-céget nem indító okoskodó kritikusait. Én is ezt teszem az áskálódókkal.

      És jobb a szövege. Ez van. A közösségi médiában ez számít.

      Szomorú, hogy erre kapnak rá, ez kell a magyar nőknek, ez a motiváció, ettől van a “végre csinálok valamit” fíling, ez a jópofa. Nagyon béna dolog szexet és saját szexuális preferenciát keverni a motiváló szövegekbe, igazi profi motivátor ilyet nem csinál. Nekem nem ettől volt meg a motiváció, nem kaptam rá semmi ilyesmire, nekem ez egészség volt, és aztán fokozódó mértékben énmegélés, girlpower, és másról se pofázok itt, mint hogy találd meg magadban, magadnak az indíttatást, azt, ami jó neked, belülről, ne mutogatva, ne módszerek bűvöletében, és csak csináld, a verítékes élményért vagy flowért vagy akármiért, és ez öröm.

      És igen, csúnyán sorsára hagyta azokat, akik nem kellenek neki. A narancsbőrprogramot is, a reality tíz vagy kilenc kiesőjét is. Pedig ők is végigcsinálták volna, magukért, meg neki is dicsőséget hozva.

      Én szakmailag nem tudom megítélni az edzői munkáját, csak felületesen (viszont hetente többször) figyelem. A blogposztjai a más sportágak fúrásán és a ketogén lenézésén kívül nagyjából okésak, használhatóak.

      Viszont a Tomi tényleg rászorultsági alapon tényleg ott nyomul a vak lánnyal és a kutyával, és tényleg edzi. Néztük tegnap.

      (És tényleg csinál belőle facebooktartalmat.)

        • Oké, neked más a véleményed.

          Szerintem ehhez kell arc. Teljesen más, mint Sasa, én nem ismerek ilyet, olvass régi blogposztokat. Én is megdöbbentem. Önkritikus, esendő, nem nagyon tud írni, és mégis ráérez valahogy a lényegre. Ezt önmegvalósítóként és sportolóként is írom.

          Persze prekoncepcióval nem érdemes belekezdeni.

          • megható lehet a lelkivilága.

            viszont én még mindig csak annyit látok belőle, hogy nulla tudással arrogánskodik évek óta az edzésről, és egy diétát nem képes végigcsinálni, és két hete “sportoló” nők irkálnak a butaságai alá olyan dolgokat, amiket egy harminc éve edző élsportoló sem engedhetne meg magának, meg valójában eszébe sem jutna.

            • Emberi, esendő. Küzdő. Magányoshős-típus. Érdekes közösségimédia-szereplő. Sok rosszindulatú senki övezte, annyira nem is gáz ember. Csak megy, amerre ő gondolja. Én csak ennyit mondok, és azért írtam róla, mert vettem a fáradságot, és elolvastam, amiket írt, évekre visszamenőleg. Mire olvasni kezdtem, elpárologtak az ellenérzéseim. Nem akarok igazságtalan lenni.

              És nagy ötletember. Valentin-napon azon filózott, hogy ő nem tudja, miért, de a nők szeretik ezeket a nem tudom, milyen dizájnos virágokat, és március 8-ra megvolt egy ilyen üzlete. Pesti sarkon, legjobb helyen.

              Vagy ahogy elment a “csíra Decathlonba”, és vett mindenféle sportcuccokat, és kisorsolta őket a lájkolók között. “Egy ilyen barackrózsaszín vagy én nem tudom, milyen felső, futáshoz” Szerintem ez eredeti.

              Te viszont azt mondod, talán, hogy neked ehhez nem volna pofád. Hát, nincs is ilyen céged. Ilyen nőknek ilyen motivátor kell. Az én kérdésem: miért ilyenek a nők, miért rángathatók álmokkal, szexszel, ígéretekkel. Bubble buttja ugyanis itt nem lesz senkinek, akinek nem volt, mert a bubble butt egy médiaképződmény, önkielégítési segédeszköz. Ami reális, de az meg kőkemény meló, évek alatt, és főleg diéta, az a tónusos, izmos fenék. Ami nem bubble, annál kisebb és szögletesebb. És ritkán adnak hozzá vékony derekat, combot.

              Igen más megy nyugaton, ez az egész szédítés és bizalmaskodás ott nem működne. Itt viszont ilyen a piac. Miért ne lovagolja meg? Ki lesz itt sikeres akkor?

              És keresed a hibákat benne. Én az edzésmódszeréről (nem a blogposztokról, mert összeollózni bármit lehet, hanem amit valójában csinál és ahogy az edzettjei fejlődnek) nem mernék határozott állításokat tenni, úgy sem, hogy hetente többször zajlik mindez a három méteres körzetemben, és oda szoktam nézni, ha épp bírok.

              Az a helyzet, hogy azok a hölgyek-nők-csajok, akiket ő megcéloz, semmiféle különös módszert nem igényelnek. Oda kell figyelni a kajára, nem is az, hogy mit esznek, sokkal inkább az, hogy mit nem, és valamit mozogni, és mindenképpen sokkal jobb lesz a testük. Szinte akármit csinálnak, az látszani fog, nekik csak ösztönzés, szurkolói hangulat, sorstársak, facebook kell ehhez. De egy évek óta keményen sportoló, utolsó négy kilójával küzdő, IR-es nőt lefogyasztani, aki eközben gyereket nevel és kötött munkaidőben dolgozik, az kihívás. Vagy egy versenyzői testet felépíteni, hiányzó izmokat látni, fejleszteni, az feladat. Ez utóbbi én volnék, akit nem kell motiválni, viszont finomhangoltabb már a gyakorlat, több az árnyalat, szaktudás kell, meg olyan személyiség és tekintély, akit én, aki minden ilyentől irtózom, el bírok viselni, és én erre a feladatra nem LifeTiltet választottam, és ez nem véletlen.

  9. kicsit túldramatizálod az internet jelentőségét. ez nem a valóság, hogy ki, mit firkál egy porosodó szerverre, az nem lényeges. itt nem létezik siker, se semmi a világon. ezek a dolgok a monitoron túl találhatóak. ami onnantól “tönkremegy”, hogy lelövik az adott kabaré honlapját, az nem nevezhető másnak, maximum szarnak.
    a valóság annyi, hogy ez a gyerek sok százezer forintot elkér a nőktől azért, mert megmutatja nekik, hogy hogyan kell felszaladni egy lépcsőn, és elmondja, hogy helytelen marcipántortát enni reggelire.meg még lehet 10 hétre 250ezer forintért rendelni tőle “diétás” ételt.
    valóban. nem lenne pofám ehhez.

    az pedig, hogy kinek, mit vesz, és miért, az a magánügye. ami onnantól nem magánügy, hogy ezek a hirtelen felindulásból történő szamaritánusi gesztusok is már abban a pillanatban mennek posztként fészbukra, hogy megtörténtek.
    én is elköltöttem sok százezer forintot arra, hogy segítsek rászoruló embereknek. furcsa módon soha senki nem is tudott ezekről a dolgokról

    mások vagyunk, tény.

    • Nem dramatizálom túl. Akinek 60 ezer lájkolója van, az egy neten önjogon is létező figura, neki nem csak háttér-oldal a facebook a bizniszeihez. Ő az érdeklődésből él, a neten keresztül hat, ez által szereplő. Ennyi ügyfele nincs és nem is lehet, a túlnyomó többség csak olvassa, motiválódik, és nem fizet soha semmit, vagyis Tilt sokkal jobban létezik neten, mint élőben, úgy is, hogy nem egyedül nyomja az edzéseket, van teamje. Van így is elég, aki csomagot vagy terméket rendel. Én is netes szereplő vagyok, ez önmagában is létezik.

      Nem lenne pofád? Nem is csináltál céget. Ő meg igen. Nem értelek. Te is tudnál, csak nem akarsz, ezt állítod? Ez azért a kocsmai háromfogú esete, aki majdnem lőtt egy gólt az angoloknak, csak épp lecserélték, de jól ismeri a csatárt.

      Azok a nők pedig kifizetik neki a több százezer forintot. Nem érdekes? De az igazi biznisz a fehérje és a zsírégető, azt hiszem.

      Lehet, hogy neked nincs ilyen magnetikus hatásod, a kutya sem lájkolna, nem fizetnék ki neked, ígérhetnél bármit, lehetnél akármilyen alapos, mert te nem vagy fenegyerek. Tilt műfajilag fenegyerek, és ez nem a színvonalat jelenti.

      Tilt egy kicsit többet mond sportról és kajáról is, mint amivé itt parodizálod. És nem csak lépcsős edzést tart, egyébként én nem tudok olyan edzőről, aki a lépcsőt így használná, szervezett edzésre, és nem is mond hülyeséget a többiben sem, de ez láthatólag sebtében összeszedegetett tudás.

      Szerintem érted te, mi a különbség egy magánszemély segítő akciója és a segítés mint marketing között. Nem várom el egy piaci szereplőtől, hogy ne legyen marketingje. Ha jól csinálja, akkor ügyes. Minden kommunikáció marketing, ahol szolgáltatás vagy termék van, de néhány ilyen szereplőnek nekiesnek, mert ellenszenvesek. A szereplőket ez állatira nem érdekli, minél sikeresebb, annál több rosszakarója lesz. teljes joggal gondolja, hogy ezek az emberek irigyek.

      Én napi szinten vagyok a fitnesz közelében, és mindig látom őt, követem a tevékenységét, de nem mernék ilyen állításokat tenni róla, mint te.

    • mások vagyunk, tény — te jobb vagy. nemesebb. sikeresebb.
      LifeTilt nem foglalkozik veled, az tuti, ez is jelzi, ki hol áll ebben.
      Igazságtalan vagy, árnyalatlan, könnyen hergelődő és fél kézzel cáfolható. Nagyon könnyű középen állókra köpködni, nekem nincs ehhez gusztusom. Ne gondold magad nagyon jó embernek, ha ilyen ziccereket nem bírsz kihagyni.

  10. ne húzd fel magad azért, hanem vedd egy kicsit komolyabban a sportot, és az étkezést.
    aztán amikor már 15-20 éve annak, hogy elmondhatod magadról, hogy sportolsz, akkor onnantól majd te is csak nevetni fogsz azokon, akik egy diétát nem képesek végigcsinálni, és pocakkal, szűk vállakkal okoskodnak olyan nők mellett egy teremben, akik életükben egy felülést még nem csináltak, és nem fogod kényszeres szükségét érezni annak, hogy egy tőled független témában is minden egyes hozzászólásodban regélj arról, hogy “te is sportolsz ám”. nem nagyon látszik, ne haragudj.

    a világ nem lájkokból, és hozzászólásokból áll, mert a valóság az még mindig nem az internet. gondolj bele, hogy milyen tréfás is lenne, ha mindenkit komolyan kéne venni, aki egy monitor mögül erőlködik. ötven láj, vagy ötvenmillió, mi a különbség? semmi.

    a lájkolói között pedig egyetlen csinos nő sincs, szép még annyi se. úgyhogy senki nem marad ki a világi javakból, aki nem akar cukrozott, darált karton árulni a kisszobából.

    csak nyugodtan, Edina.

    • Elmagyarázom neked. Egy kicsit hosszabb lesz, mert több téma is van.

      Abszolút nem húztam fel magam, nagyon régóta van a blogom meg a kommentelőim, nem para, ha irreleváns dolgokat írsz, és az sem, ha letagadod azt, ami nyilvánvaló, vagy trükközöl. Annyi ostoba, önérzetes, önigazoló, másba belekötő ember van, nem téma.

      Az a különbség ötven és ötvenmillió lájk között, hogy a közösségi média mechanizmusainak és korunk trendjeinek köszönhetően utóbbi komoly piaci érték és tudatformáló tényező. Egy bejáratott profil vagy honlap is az. Ha az instagramon ötvenmillió követőd van, akkor ennyi embert elérsz és befolyásolsz, a tartalmaid virálisan szétmennek, eszmék, termékek, akármik hatékony hirdetője leszel, amiért sokan és sokat hajlandók fizetni. Milliók élnek már szinte kizárólag az ilyen tartalmakon, állandó online létben. Aki meg a tartalmat előállítja, az egész biztosan nem csak egy monitor mögül erőlködik, mert oda fotó kell, kinézet kell, a képhez is táj meg háttér, üzenet kell, inspiráció kell, más emberekez kapcsolódás, egy filmkritikához is film, termékhez gyártás. Szóval a net és a világ összefügg, nem külön van.

      Mondjuk, egy öntudatos, vagány és fotogén 127 kilós nő vagy, elég jó cuccokkal, jól prezentálod magad az instagramon, van százezer követőd, és egy olyan ügynökség, amely eredetileg nem is tervezett ilyet, ezt látván szerződést ajánl. Mégpedig azért, mert megéri nekik, látják a potenciált. Mivel a világ legnagyobb méretű leszerződött modellje lettél, a People címlapján találod magad, az meg már világhír. És özönlenek a melók, kampányok, szimbólummá válsz, el tudod adni a saját céged ruháit, és bármit. Így működik a média. True story. A modellek sem a divatbemutatókból élnek ma már, és nem is a nyomtatott sajtóból.

      Te is neten írsz nekem. Ma a net a valóság. Megsokszoroza az információt és az interakciókat, és azonnalivá teszi őket, ráadásul rögzíti is. Érkezz meg a mába.

      A másik: te hatvanezer LifeTilt lájkolót egyesével látsz akkor, értem. És szerinted az a sportos test, az az eredmény, ami a te szemednek csinos. Nos, akikre te gondolsz, azok a modellek, vagy a pornósok, tévedésben vagy. Nem nagyon nézed te a Tilt idővonalát, úgy látom, csak mondod a véleményt. Mindenesetre köznapi csinosság és sportosság nem ugyanazt jelenti.

      Tiltnek széles a válla, és amatőr-naturál kezdő létére nem volt rossz teste a legjobb fotóin. Egy kicsit zsíros maradt mindig, és a lábát nem láttam. Most eltörte a vállát, de edz. Amellett nem róla van szó, az a cél, hogy a kliens legyen izmos. Nem ő akar lefogyni, hanem a nők. Tilt nem is igazán edző, hanem üzletember. Az én edzőm edző.

      Egyesével megnézted a profilokat? Csak a jelenlegi borítóképén is bombanők vannak. De azt még mindig nem értem, a szépség hogy jön ide. Hiányzik valami?

      Igazad van, mások se látják rajtam a sportot, meg te se, húzok kardiózni. :DDDDDD Tömegeléskor, télen 8-10 kilók vannak rajtunk, annak egy része mindig zsír, így keletkezik az izom. Én sem vagyok elégedett, de ledobjuk mindig a fókazsírt. Elleszek valahogy ezzel a testtel, arra a kis időre.

      Kevered te itt a dolgokat súlyosan, annak érdekében, hogy fanyalogni lehessen. Persze tudom én, hogy meg tudod ítélni, ha definiált, duzzadó (és még be is durrant) izmokat látsz egy konditeremben készült fotón, átizzadt pólót, fényes bőrt, akkor az sport lesz, és nem az első edzés. Ilyen alkattal pedig nagy súlyos edzés. Csak alulmaradtál most ebben a vitában, és így tudsz visszavágni, gondolván, hogy ez rosszul esik nekem. Nem baj, nekem nem. Színizom vagyok, élsportolói a zsírszázalékom. Nem tükörben nézegetős fajta, hanem boldogan verítékező, mindig nagyobb terhelést áhító típus. Ilyen is van, én ebben a punciértelemben csinos lenni nem akarok, nem is tudok, ezért engem ezzel nem tudsz bántani. Csak tónusos testet akarok. Nem most kezdtem, se a konditermet, se a sportot.

      Az emberek nem egyformák, a sportolók sem, ez most újdonság talán neked. És nem haragszom, mert megszoktam, hogy mindenki pofázik, leszól, méreget, tanácsokat adnak, alterofóbok, a lábtolók meg üresek.
      A kisszoba, az külön poén, mert az is friss hír, hogy gigairodába költöztek. Netes üzemnél mindegy, hol tárolja az árut, egyébként, a porairól meg nem nyilatkoznék, mert csak a csomagolást láttam.

      Te itt le akarsz járatni valakiket, abszolút visszaélve a vendégbarátsággal. ez valami betegséged neked?

      Edina– ez vicces valamiért, vagy tényleg ostoba vagy?

    • A téma pedig azért nem független a személyemtől, mert én írtam a posztot a személyes reflexiómról a személyes blogomon, és te itt vendégként arra reagáltál, elég nívótlanul, majd velem bocsátkoztál vitába. Ez egy személyes blog, és én nem leszek egy sima felület a Tilt vagy akárki gyalázásához. Amellett a posztban is megneveztem a párhuzamokat, mint rendszeresen edző és mint netes szereplő, sok támadás célpontja.

      Épp most nem azt írtam, hogy én is sportolok, hanem azt, LifeTilt kapcsán, hogy naponta látom, amit csinál, és ahogy viselkedik, mert ugyanoda járok, mégse mernék ilyeneket írni róla. Érted ezt?

      És még azt, hogy milyen szempontjaim voltak, amikor edzőt választottam.

      Lehetne szellemesen csinálni, amivel itt próbálkoztál, de gyenge lett.

  11. “Tomi saját magát sem tartja jó szakembernek, ezt nekem bevallotta, de ilyen tehetséges reklámhoz értő embert még nem láttam. Ha levegőt árulna díszdobozban sztem azt is el tudná adni!!! S ismerjük el, annyian dolgoznak alatta s dolgoztak alatta, hogy ha másért nem, ezért kalapot kell emelni. Egy átlag embernek mindegy szinte hogy ki mutat utat, hiszen ők sohasem fognak a szakma berkeibe belátni, így ha Mekk Elek le tudja fogyasztani a delikvenst, akkor az ő számára Mekk Elek az Isten lesz, mert olyat mutatott neki, amire egyedül nem lett volna képes.”

    Varga Dániel személyi edző és hídépítő mérnök, annak kapcsán, hogy Tamás edz egy látássérült lányt (és azonnal facebook-hírré és marketinggé tette)

  12. Ez is kisütötte az agyam. Valahogy megnyugtat, hogy meg meri csinálni, így kommunikál.

    “Gyerekek bejelenteni valóm van.
    Eddig nem akartam elpofázni mert nem voltam benne biztos hogy összejön, de összejött.
    A Csanády utca 28 alatt a holnapi nappal megnyílik az első virágüzletünk, a Vinatge Boutique. Előszörre úgy tűnhet, hogy ez a lépés független a LifeTILT cégcsoporttól pedig egyáltalán nem, mivel a Tilten a nők testét, míg a Vintage-el a lelküket ápolom.
    Szóval srácok kedden nőnap van. Ne legyetek parasztok, vigyetek a nőiteknek az üzletemből virágot.
    http://www.vintagedekoracio.hu/

  13. Visszajelzés: hogyan tájékozódj? | csak az olvassa — én szóltam

  14. Tomi:
    “Európa két legerősebb országát, Németországot és Nagy Brittaniát nők irányítják, év végére minden bizonnyal amerikának is női elnöke lesz, Rióban a magyar női sportolóink messze több aranyat hoznak mint a férfiak és ha ez nem lenne elég, a nőknél van az összes punci.
    Hát ennyi. Eddig uralkodtunk. Nekünk már csak a bevásárlókocsi tologatás maradt hétvégente, meg ha meg kell otthon javítani valamit.”

  15. Visszajelzés: a blogger még mindig válaszol | csak az olvassa — én szóltam

  16. Azért ez megdöbbentő. Ő (Bognár Réka) írta Tominak az új, nagyon megmarketingelt fenékformáló diétát. Hülyeségeket ír pl. a ketogén diétáról, de amre írom, hogy megdöbbentő: ez még mindig fent van a honlapján. A Pyruvat és most a Drive Tomi csodaszere, a jelen program mellé is ezt kell venni:

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s