mi a feminizmus? és mi nem az?

Ma reggel stoppoltam a buszig vezető, végtelen hosszú úton (Felbuda, abszolút közbiztonság, audik és seatok), és detektáltam a saját önkéntelenségeimet, úgy is, mint gondolkodó lény és mint feminista: ez a nő nem fog felvenni, mert gyanúsnak talál engem ebben a harisnyámban, amelyet ő nem vehetne fel, ez viszont férfi, ő felvesz, de vele jó vigyázni.

Mindkettőben igazam volt, vagyis, ki tudja, de milyen világ ez, basszus? Ki tett minket ilyenné, hogy igazunk van, ezekben a gyanúkban?

Szögezzük le mindenekelőtt: nem kell feministának lenni. Nem feladat. Mint kiérlelt meggyőződés, bejárt út persze valamiféle teljesítménynek fogható fel, ugyanakkor nem valami kipipálandó teendő, megugrandó szint, kötelező világnézet, mérce, cenzus, értelmiségiként sem.

De.

Nálunk jellemzően azok elutasítóak a feminizmussal (és a szabadságjogokon alapuló liberalizmussal, a píszível), akik nem olvastak eleget érdemi szövegeket, illetve elhitték a “józan”, “normális” emberek magazinszintű idegenkedését és szalmabáb-érveit. Ők általában nem nyitottak, nem világlátottak, a saját régióikban érzik biztonságban magukat; az új terület nem csak meredek, veszélyes is. Szívesen húzódnak meg a tradíciók biztonságában, talán le is éltek a többségi létben egy háromnegyed életet, és nem jártak vele rosszul: talán meggyőződésükké vált, hogy azért élvezhetik a többséghez tartozás kényelmét, mert ők bezzeg helyesen és erkölcsösen élnek. Ők csak akkor emelnek szót, ha a közvetlen érdekeiket éri sérelem. Nem érzékelik, mennyire ordítóan diszfunkcionálisak és visszaélősek az életünk jelenségei. Az ilyen ember szellemileg önállótlan, nem progresszív, úgy is fogalmazhatok: nem általa lesz jobb hely a világ.

Persze a művelt is hiába mondja, hirdeti, éli, mert a műveletlen nem fogja érteni.

Bottom line: műveletlenség.

Az is empíria, hogy jobban működő, kulturáltabb, mobilisabb társadalmakban többen feministák, és kevesebbet magyarázkodnak, ha azok.

Aki gondolkodik, végiggondolósan, egészen a végéig, és nem ideológiára harap, akinek fontos a szabadság és a méltóság, az nem lehet nem-feminista. Az automatikusan fog eljutni a nemek egyenlőségének, a nők kompenzálásának gondolatáig, vagyis, érteni fogja a feminizmus indíttatását, elvi alapjait, akkor is, ha akcióiban nem vesz részt. Nem mondhat igent semmilyen diszkriminációra, és nem is lehet számára láthatatlan mindaz, ami erőszak, egyenlőtlenség, elnyomás. Vagyis, érzékeny. Akkor se, ha e felismerés a csoportja (neme, rétege, nemzete) számára közvetlenül nem előnyös.

Én most olyan emberekről beszélek, akiknek fontosak az elvek. Az elveknek pedig az a természetük, hogy nem lesz tele tőlük a hűtő. Aki viszont esszencialista, aki konzervatív, akinek kell a tradíció a biztonságérzetéhez, aki szorítja a status quót, amelyben persze az ő helyzete előnyös (vagy azt hiszi), tehát a hatalmát szorongatja, annak nincsenek elvei. Az elvek nehéz dolgok. Nálunk gúnyolni szokás az elvi embereket, akik következetesen kiállnak, szólnak, valóban az elvért, és azt nem csak fedezékül használják.

Mindez nem jelenti azt, hogy egyet kell érteni akármilyen egység, vélt sisterhood, tábor érdekében másokkal, akik feministák vagy annak vallják magukat, vagy a feminizmus számukra előnyös.

A feminizmus nem az a CEU-Soros György-norvégalap-lipótváros, amivé stigmatizálják azok, akiknek minden gyanús, amiből nekik nem jutott.

A feminizmus nem önérdekű érvelés, tehát nem a saját problémáink genderszempontú magyarázatát jelenti, és főleg nem önfelmentést, felelősséghárítást. Annak ellenére, hogy a patriarchátus elvi értelemben mindannyiunkon erőszakot tesz (az elvi értelemben azt jelenti, hogy potenciálisan tesz), nem érdemes igazolásul haszálni a feminizmust.

A feminizmus nem nyomorlicit, nem arra való, hogy napestig soroljuk, hogy nekünk milyen szar. Nem jelent áldozati, megfosztott létet, illetve az áldozati feminizmus csak egyik, fontos ága, és akkor működik jól, ha szakszerűen foglalkozik a nők elleni erőszak áldozataival, és segítő attitűdű. A facebookon dühöngeni nem segítő attitűd, és nem is érzékenyítés. Aki minden bokorban férfierőszakot szimmant, ettől még nem feminista. És aki identitásként használja az áldozatiságot, az bele fog ragadni.

A feminizmus nem annyiból áll, hogy jólesik hozzád hasonló helyzetűekkel valamin morogni, ennek révén kapcsolódni, indulatoskodni, férfiakra becsmérlő megjegyzéseket tenni.

A feminizmus valódi egyenlőségeszme, és minden radikalizmusa ellenére érvel és rendszerben, kontextusában látja a világ dolgait.

A feminizmus nem düh, nem férfellenesség. A feminizmus nem lehet kirekesztő, ellenséges. A feminizmus nem bosszú, nem is visszavágás. Nem az a célunk, hogy legyen most már ugyanaz, nőbe’.

Aki feminista, az nem minősít más nőket, életutakat, még elméletileg megtámogatva, a jól hangzó privilegizált szóval sem, hanem örül, ha egy nő a maga erejéből sikeres lehet. Nem használ háborús retorikát, nem kiált árulókat, nem él vissza magánéleti információkkal. Általában igyekszik nem szítani a fájdalmakat és békétlenségeket. Nem mószerol.

A feminizmus nem ad a többieknek feladatot, nem basztat örökké valakit, nem mások gesztusait, szóhasználatát, öltözködését akarja megrendszabályozni valami magának vindikált pozícióból, hanem a saját érzékenyítésén dolgozik. Érti és támogatja a női sokféleséget; éli és támogatja a női erőt.

A feminizmus nem a szinglik érdekképviselete a családban élő nők ellen. És aki az erős, önmegvalósító, gyereket nem vállaló nőkre haragszik, az sem sokat ért ebből az egészből.

Nekem, és ez most személyes, nehéz olvasnom azokat, akiknek a feminizmus analógiaként jön jól a saját szexuális kisebbségük elfogadtatása érdekében. Elfogadást követelnek olyan emberek, akik maguk nem elfogadóak, és akik használják az eszmét. Nem könnyű persze előbb rendbejönni magunkkal, letenni a terheket, és csak utána hirdetni és számon kérni az elveket. Számon kérni és ostorozni egyáltalán, azt hiszem.

A feminizmus azt jelenti, hogy kontextusban, rendszerben látod a dolgokat, és nem önérdekűen. Nem feminista, mert nem tud rendszerben gondolkodni az, aki azt hiszi, hogy vannak rút “Patriarchák”, gonosz férfiak, akik egyesével gonoszkodnak, másrészt vannak az ő elnyomottjaik, az abszolút jóság letéteményesei, a Nők. Na most, én tudom, hogy olyanok is olvasnak, akik ennek az előzőnek a szintaxisát sem értik, de csak írok tovább. A bántalmazók nem gonoszak, nem embertelenek: drámaírói szemmel érthető és emberi a motivációjuk, csak épp a patriarchális erőszak képviselői, van mozgásterük, “engedélyük”, igazolásuk, bejáratott ösvényeik ahhoz, hogy ne legyen elítélhető, amikor bántanak. Kikacsintanak a közegre, és a közeg visszanéz, és tényleg nem tudják, hogy ez bántás és igazságtalan. Mindannyian a patriarchális közegben formálódtunk.

Nem emberek nyomnak el, hanem a rend. A rend egyeseknek többletjogokat juttat, és ők e jogokkal természetszerűleg élnek. Bárki ezt tenné az ő helyükben. Nem is akarattal nyomnak el, gonoszságból, és nem egyéni lelki defekt miatt, illetve ez is benne lehet, de ebben a gondolkodásmódban nem ez a lényeg. Nem minden férfi elnyomó, de minden férfinak van annyi a tartalékban, amennyit előkaphat, ha krízisben van, ha visszautasítják, ha éppen nem akar felelősséget vállalni, vagy elválnak tőle. Ez a kártyacsomag pedig a neme jogán jár neki. Nőknek nem jár ilyen lapcsomag (nekik egy másféle, csonka, kevésbé értékes csomag jár, e sokan vannak, akik nem is játszhatnak, asztalhoz sem ülhetnek).

És aki nem tud rendszerben gondolkodni, az nem fogja érteni azt se, aki rendszerben lát és fejez ki dolgokat. Az úgy fogja érteni, én arról beszélek, hogy a férfiak gonoszak. Vagy épp ezen fog felháborodni, és ezt fogja nekem cáfolni: nem kizárólag a férfiak hibája. És akkor a blogger, akit besoroltak ide, vádolták azzal, elvárták tőle emezt és félremagyarázták amazt, a fejét fogja.

Aki feminista, és még nő is, az tudja, hogy bármit él, állít, képvisel, ha valakinek nem fog tetszeni, akkor meg fogja támadni, mégpedig nem valós érvekkel, hanem a neme, a kinézete, a szexualitása gúnyolásával.

 

36 thoughts on “mi a feminizmus? és mi nem az?

  1. Tartogatok már pár hónapja egy idézetet, Szinetár Miklóstól. Könyvbemutatóra szóló meghívás, az Irók Boltjába, Huszár Tibor: Tiszakécskétől a Bródy Sándor utcáig (Corvina). Az előzetesben:
    “Nincs izgalmasabb, mint az olyan ember, aki sokszínű és látszólag ellentmondásos egyéniség. Ilyen volt Mari! [H. Soós Mária] ÉRTELMISÉGI SZABAD NŐ, aki műsorokat talál ki és megújítja a rádiózást, aki csapatot tud vezetni és mindig kitalál valami revelálót, és ezzel egy időben: példás családanya és remek háziasszony.” írja Szinetár. Szóval én az ilyeneken csuklom egyet, mert ebből azt érzem, hogy nem is lehet egy nő igazán elismerésre méltó szakember, ha egyúttal nem példás stb. Vajon Szinetárt vagy más ilyen médiás ősbölényt ki méltatott azzal, hogy példás családapa és remek – mi is?
    Igaz, a feminizmust elutasítottam sokáig én is, mert ugyanazt a kéthegyű, fekete-fehér szemléletet tükrözte a populáris változata, ha mondhatom ezt. A férfiak szidalmazása volt a közbeszédben, ami eleve igazságtalan. Ebben a posztban viszont nagyon jól érthető, örülök neki.

  2. „A feminizmus azt jelenti, hogy kontextusban, rendszerben látod a dolgokat, és nem önérdekűen.” De egyébként nem is tudom melyik mondatot emeljem ki. A legmélyebben fáj nekem, hogy ezt hogy lehet nem érteni. A férjem (nem a férjem, de a többi megnevezéstől ráz a hideg) egy intelligens, érzékeny férfi, de ezen a ponton nem jutok túl vele, nem érti, nem érzi ezt az egészet. Nem is lennék már vele, ha nem találom meg ezt a blogot, de így is hogyan, ha egyszer ezt az egészet nem érti, talán utálja is, ha témába jön valahogyan. Minden békességem és egyúttal dilemmám okozója ez az egész. Mert itt látom megfogalmazva, ami nem hagyott nyugodni, ami mindig gyanús volt, magamra találtam, de barátságokat és szerelmet kérdőjelezek meg miatta, mert őket ez nem érdekli, meg nem is értik. Azt érzem, hogy csak olyannal akarok közeli kapcsolatot, aki ezeket tudja. Remélem ezen túl leszek.

    • Én is ismerek néhány inteligens és érzékeny férfit, akit a téma vagy teljesen hidegen hagy, vagy még a szemüket is forgatják, ha szóba kerül. Két eset lehetséges 🙂 A. vagy túlzottak az elvárásaim, az ö generációjuk (40 fölött vannak) már nem fog a téma iránt érdeklödni, mert nem ebben nöttek fel, “nem az ö problémájuk”, vagy pedig B. nem is olyan okosak és érzékenyek, mint hittem.

      • Elméletileg senkit nem fog a téma érdekelni. Érzékeny, angol szakos, filozofikus alkatú, bántalmazott, abból kijövő, erős, blogismerő nő is fintorog és rendreutasít engem.

        Ezt lejáratták. Nem az ő hibájuk. És nagyon nehéz kilátni az önérdekből, igazásgosnak lenni, felfogni és élni az elveket. nagyon nem kényelmes. Valójáan szellemi és morális luxus, és baromi nagy ellenállásba ütközik.

        Az önérdekű részt viszont már sokan élik, tulajdonképpen feminista módon reagálnak, ilyen bánásmódot várnak el, önjogon akarnak érvényesülni, nem mennek mézesmadzagok és buksisimik után, nem hagyják magukat infantilizálni, mindezt elmélet nélkül. És az is valami, sőt, sok (sok önérdek sérül folytatólagosan) bár én örülnék, ha másokat is érzékelnének az önérdeken túl. A mártírhajlam csökken, a “bármit egy pasiért/házasságért/tetszésért” projekt már nem egyeduralkodó.

      • Elméletileg senkit nem fog a téma érdekelni. Érzékeny, angol szakos, filozofikus alkatú, bántalmazott, abból kijövő, erős, blogismerő nő is fintorog és rendreutasít engem.

        Ezt lejáratták. Nem az

        Az önérdekű részt viszont már sokan élik, így reqgálnak, ilyen bánásmódot várnak el, elmélet nélkül. És az is valami, sőt, sok (sok önérdek sérül folytatólagosan) bár én örülnék, ha másokat is érzékelnének az önérdeken túl. A mártírhajlam csökken, a bármit egy pasiért/házasságér/testzésért” projekt már nem egyeduralkodó.

  3. Aki kitalálta a piszit, azt le kellene ültetni.Fontos a biztonság, a kényelem, a kiszámíthatóság számomra. Jobb, élhetőbb világot szeretnék! Ha ez lemondással jár akkor is.
    Nagyon sok feministától viszont kiráz a hideg, ha ő az akkor én inkább nem.

    • A píszí miért ellentétes ezzel? Nem értelek. A píszi egy attitűd, önreflexiót, igényességet jelent, a lényege, hogy nem ítélkezünk többségi kényelemből (hatalomból), és nem bántunk meg figyelmetlenségből, megszokásból (“ja, nem tudtam, hogy ez bántó”) sem másokat. Píszít ostorozni ugyanolyan szűk látókörű statusquo-pártolás és műveletlenség, mint ha a feminizmust ostoroznák.

      Engem nem a feministáktól ráz a hideg, hanem az önérdekű érveléstől, a láthatólag élvezett férfiekézéstől, a magának követelt, önjelölt és nárcisztikus vezérszereptől, az üldöztetésben való dagonyázástól, aki minden magánéleti eseménnyel végigturnézza a netet, és figyelmet követel. Meg aki azt hiszi, hogy az egyenlőség azt fogja jelenteni, hogy kötelezheti a férfiakat arra, hogy az ő leromlott, kövér teste is tetsszen nekik.

    • “le kellene ültetni” ezt nem érzed egy kicsit erősnek? Nem egy személy hanem eszme-kontextusa van, a kor, a problémák, elnyomottak fájdaklma hívta életre. Hogy lehet, hogy ilyen zárt és kíméletlen vagy?

      nem kell píszínek lenned, ez se elvárás, de így nekimenni, az olyan érthetetlen, ijesztő.
      Én nem akarom, hogy elvárásaim és általában nincsenek is. Én írok, igyekszem jót, az a közé, és semmi más, minden további taálgatás, kombinálás nevetséges. Olvasó olvas, reagál, és ha betartja a kommentszabályzat minimumát, nem személyeskedik, nem ideologizál, nem direkt a blog ekézése a célja, nem esik másoknak, nem magyaráz belém hülyeségeket, nem lepi el kommentáradattal a felületet, nem kivágott-beillesztett szövegekkel jön, akkor tényleg gondoljon, amit akar, és írja meg.

      Na de ha valaki évek óta olvas, azt mondja, fontos neki, érti, sokat kap tőle, és akkor mégis látványosan értetlen, antidemokratikus, kirekesztő, nem-progresszív dolgokat ír, gyűlöletbeszél, vagy az itt olvasottakat saját pecsenye sütögetésére használja (őt értsék meg, de ő nem tart tiszteletben másokat, akár pont engem), vagy hülyeségekkel vádol, elhiszi az eszement mókusőrs vádjait és sugalmazásait, akkor szomorú vagyok. Több ilyen élményem volt mostanában.

      • Nem érzem erősnek, felőlem akár sétálni is elküldhetjük, ha úgy jobban tud gondolkodni. Nekem is jobban ment úgy.
        Zártság következmény, a bizalmatlansággal együtt. Nem egy nevesített hátrányosan megkülönböztetett kisebbség tagjaként elég bizalmatlan vagyok a fentről jövő kezdeményezésekkel szemben, és azokkal a civil szervezetekkel is, amik papíron értünk dolgoznak. Számomra nincs különbség a kettő között. Tapasztalati tény.
        Politikai korrektség, vicces. Ha valaki ilyet mond, na azt ott kell hagyni. Ha valaki tesz érte, akár az én rovásomra is. Na azzal érdemes leülni, és meghallgatni a mondanivalóját.
        Amit én hallottam már politikustól, jogásztól, jogvédőtől, bírótól,… hogy megváltoznak majd a dolgok, jobb lesz,… Nem tudok hinni egyiknek sem.
        Nem tudok kirekesztő lenni, mert amennyire csak megtehetem távol tartam magam mindentől és mindenkitől.
        Számomra rohadtul frusztráló téma ez, képtelen vagyok érzelemmentesen reagálni rá.Szeretném hinni, hogy jobb lesz, de nem sok esélyt látok rá.

          • Akkor akár az összes kővetőjét, amihez meg nincs jogunk. Vagy a kor szellemét. Majd kinőjük, vagy nem. Jön helyette másik irányzat, más gondolkodásmód.
            Mondjuk kikopik a beszédből a dilis szó, ha másik szót használunk rá és ehhez a dilis szó jelentését kapcsoljuk. nem csináltunk semmit, csak a szó hangalakját változtattuk meg.

            • Nem. Egy nem minősítő, objektív, nem lejárató, tiszteletteli szót használunk egy jelenségre, elismerve, hogy embertársunk a társunk. Ez attitűd is, nem csak szó. a megélt píszí nem ugyanaz, mint a “nem mondom, de gondolom” megúszós verzió, ami a kevésbé képzett amerikaiak körében általános (ilyen címmel írtam posztot is, de az nem a megélt píszí).

              És csak a nyilvános térben, közbeszédben van ez. Irodalomban pl. van, kell mindenféle árnyalat, ott pl. egy szereplőt jellemez, hogy ő dilisnek nevez valakit.

              De anyám ahogy mongol idiótának nevezte a downosokat gyerekorvosként… ilyenek.

              Nagy, laikus félreértése a píszínek, ha azt hiszed, bárki neked meg akarja tiltani a dilis szó használatát.

              Nem tudok hozzád kapcsolódni, és nem értelek most.

                • De ez egy személyes sérelem, mi köze az elvekhez?

                  Főleg hogy csak utalsz rá, szúrsz vele mindig, de el se meséled?
                  Nem értem.
                  Általános érvényű dolgok nem járatódnak le egyéni történetek révén, legalábbis így érvelni nem valami magas szint.

                • Nem lenne korrekt elmesélni. Az összes elvet felírja az önvédelemhez való jogom. Csoport tagja bánt, kerülöd nem csak őt, a csoportot is. távol tartod magad tőle.

                • Oké, csak így olyan fontoskodós, homályban hagyós, hogy mi bajod pl. a Cseresnyési-féle píszível.

                  Nem hiszem, hogy bármilyen elv ellened lenne.

                  Az elv nem csoport.

                  Mint ahogy a pedofil papok nem maga a katolikus egyház és főleg nem a hit.

                  A Gumiszoba meg nem a feminizmus.

                  Illetve mi is hibázhatunk…

                • Igen, de ebből nem következik, hogy ha téged emberek bántottak, akkor mereven el kell utasítanod, ostoroznod az elveket.

                  A píszí ugyanazon intolerancia ellen lép fel, amely téged is sújtott.

            • Ja, és nem kopik ki, dehogy. Törpe kisebbség űzi a píszít, még médiaszerkesztőségek se.

              Pont ez a bajom. Olyan kézenfekvő, szűk, tipikus, automatikus reakció kiakadni a píszín, idegenkedni… nem nyitott.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s