az utolsó októberi poszt

Nemsokára kiteszek egy best of válogatást a kép alá az elmúlt fél év legjobb bejegyzéseiből. Volt jó sok erős pillanat, írási, olvasási. Van kedvencetek?

Gyönyörű az ősz, de tényleg. Multifunkcionális séta: szemétszedés, rőzsegyűjtés, őszilevél-gyűjtés, kutyakaki és -szaladás.

Ugrálnak az avarhalomba, a Julis szaltót is!

img_2807

ez ilyen pompás fényviszony, de pirosban látható a Babalány

Jól tettem, bizony jól, hogy belenyúltam vállig a papírkukába még két hete, és kiszedtem egy nagy halom női magazint, meg még egy nagy halom reklámújságot is, gyújtósnak. Megjegyzem, ha a nagykövet selejtez, akkor itt olyan cipők vannak a kuka tetején, hogy ihaj, és én nem vagyok rest a mégbővenvanbenne luxus testápolós flakont sem hazavinni és szóra bírni.

Egy csodás feminista ELLE-különszámot leltem így 2015 márciusából, az túlzás nélkül történelmi. Idézhető, és egyben aranybánya is, mert én mindenben meglátom a hamisat. A vállveregető feminista férfiak, az egyetértők. Némelyik tényleg, némelyik meg felmondja, amit a tőlük még mindig mitikusan különböző lénynek tekintett nőolvasó hallani akar, hogy a nők csodálatosak, meg persze, hogy ők is kapjanak ugyanannyi pénzt, és ők is, nagyo is, de igazán. Persze Ceelebúr a népszerűsége érdekében mondja ezt, hát ha egyszer ez az új trend, és a szavakon túl nem kell semmit csinálni, és lehet ezzel is szerepelni, akkor legyen – komolyan mondom, ennél az elvhű antifeminstákat többre becsülöm.

De az új trend, az király!

Ja, meg “a nők is boldogabbak lennének a hagyományos szerepeikben” érvek, na, az elvhű, de facepalm.

És rengeteg inspiráció és példakép. Majd feldolgozom lassan.

Jól tettem azt is, hogy megvettem az ehavi, vaskos, Britney Spears-es Marie-Claire-t, mert cikk van benne a falcolásról.

foto-2016-10-31-11-00

A jelenséget a cikk elsősorban kamaszproblémának láttatja, és deviánsnak, pszichónak. A nevét senki sem vállalja. Normálisék persze, és ez olvasói elvárás is, most is azt hiszik, hogy a közelükben aztán ez nem fordulhatna elő, de elárulom, hogy a határ az én pszichóm és a te kedvetlenséged és kopottságod között, általában: deviáns és normális között nem olyan éles ám, csak ugye te rejtegeted, titokban sírsz, cipeled, stresszelsz, cukor- meg facebookfüggőség a tüneted, meg az a nyugtalanító érzés, hogy valami nem jó.

Én meg válallom és megmutatom, milyen a poklom, és hogyan lehet kijönni belőle, illetve merek szembeszállni a rendszerrel, a hatósággal, az iskolával, ettől tűnök én deviánsnak, ettől lehet az a kép, hogy itt velem van a baj. (De amíg nekem az iskolában rendszeresen azzal érvelnek, hogy “az élet igazságtalan, jobb, ha megszokja” és “máshol még durvább, hidd el”, addig én nem fogom be pörös számat. Senki, senki nem mondja azt, hogy mivel igazolható, hogy ez a tanerő szabad akaratából ilyen, így reagál és ennyire nem hajlandó a szülői észrevételekkel, kérdésekkel foglalkozni, ellenben támadásnak veszi őket.)

A falcolásról egyszerűen nincsen szó, nagyobb tabu, mint a nemi erőszak. Értelmes emberek sem tudnak mit kezdeni vele, nincs információjuk, eltakarják a szemüket. Én ezért beszélek most már egészen nyíltan róla. Mindig megkérdezi valaki a teremben, hogy mi ez, és nem is sejti (baleset, macska, rózsabokor, hegtetoválás?). Én írtam itt róla, olvastam egy blogot, amelyből idézek is a posztban, meg azt olvasta Szvoren Edina is, és ő is azt felhasználva alkotta meg a Trifánné, kedvest. Azóta hárman írtak nekem, hogy ők is csinálják, meg néha szólnak aggódva, kérdik, miért teszek ki ilyen fotót, nem félek-e a trolloktól, hogy ez is támadási felület. Hehe. A trollok egyébként nem a valósággal jönnek, hanem bekemagyaráznak hazug dolgokat abba, ami vitathatatlan teljesítmény, amikor fáj nekik, amit itt olvasnak. Mindenestere olvasnak, ők olvasnak engem, nem én őket. Nem, nem engem minősít, ha rámkennek mindenfélét, ha nulla empátiával turkálnak a dolgaim között. Én író vagyok, megmutató, tabunévennevező, ez a dolgom. Meg aztán troll- és lejáratásügyben már nincs lejjebb, minden megvolt.

Most lett először kedvem ezzel kiállni, bárkinek megmutatni: tessék, itt vagyok, kedves családom és közeliek. Nem vagyok személyiségzavaros, annyira nem tettetek tönkre, de ez történt, és ezen néztek ti át lassan húsz éve.

frankie-vel

frankie-vel

IMG_0533

Robi is pont erre kérdez rá. és neki tényszerűen válaszolok. mindenkinek volt valami gáz fiatal éveiben. ki függő lett, ki elbaszott tetoválásokkal varratta tele magát, ki felelőtlenül szexelt, ki túlgyúrta magát. nekem ez volt. én legalább nem másokat bántottam.

Ugyanebben a lapszámban olvasom az információt, amely talán kiút a Julis viráglelkét bedaráló pedagógiából, amelynek következtében az összes menő pulcsija ujját és nyakrészét foggal széttépte az elmúlt másfél évben (ruhafalc), és utálja és nyűgnek érzi az olyannyira várt iskolát.

A megoldás pénzbe fog kerülni. Kérlek (félévente szoktam kérni), támogassátok a blogot. Ha igényed a blog, ha úgy gondolod, hogy értéket teremtek, és a kasszátokat ez nem terheli meg, akkor írj nekem, adok számlaszámot, és “fizess elő”, vagyis: támogasd a munkám egy-két habos kávé árával.

A PayPal nem szeret most, elértem valami limitet. Beküldtem a papírjaimat, hogy nem vagyok pénzmosó.

Aki lemaradt a jelszóról, annak szívesen elküldöm a rejtvényt. A héten lesz még egy riszki téma.

Élvezzétek az őszt, szeressétek a -tteiteket. Most nem azért, utálom az öreges, cöccögő, korral nem haladó dörgedelmet, műfajilag utálom, de azt megjegyzem, hogy a mifajta középeuróp ember október végén mécsesfénybe mereng csendben, mellette krizantém, pizzát eszik és sorozatot néz búsan. Künn varjak, villanykörte hunyorog, nem ám trick meg candy meg Lőrinc osztálytársa beöltözött Donald Trumpnak. De nem?

foto-2016-10-30-11-05

 

 

 

4 thoughts on “az utolsó októberi poszt

  1. Szia, már nagyon régóta olvasom az írásaidat. Sokat jelentenek nekem, elgondolkodtatnak, igényesek és szórakoztatnak. Szeretnék “előfizetni”, ezért kérlek küldj nekem egy szàmlaszámot. Kommentelni továbbra sem tervezek, de maradok továbbra is hűséges olvasód 🙂
    Mariann

  2. Én élveztem, ahogy tudtam, volt krizantémszaglászás, és világítás a házi temetőben, és kutyaséta a hódok szigetén, mert a Dobogókőre menni nem volt jó ötlet, egy fél városnak eszébe jutott ugyanez, és önkénteskedés (rosszul fizetett és meggondolatlanul elvállalt munka, amire én fizetek rá) végül persze tökfaragás és Halloween-hordák átvonulása.
    Még a csokinyúl (szezonális!) is elfogyott, kis darabokra törve, hogy jusson elég mindenkinek. Az utolsó csoportnak már a pincéből hirtelen fölhordott almát osztogattam
    – és visszajöttek még kérni. Majd úúszás és csillagnézés, hogy kibírjuk a következő hetet.
    És az összes többit.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s