(az élesség értelme)

Elég nagy vihart kavart a gyengéd erőszakról szóló poszt első része, és még lesz szembenézési lehetőség a következő napokban, bőven.

Ezért aztán ne is a bloggert nézd, nem az a kédés, hogy ő miért ír ilyeneket, hanem a jelenség. Azt firtatni, miért írok erről, azt jelenti, hogy téged hidegen hagy a zaklatott nők traumája, amelyekről pedig kommentekben is olvashattál, és csak a te egódat ne érje sérelem. Engem ez nyugtalanít. Természetesen sokan gondolták, hogy ilyenkor a célpont csináljon valamit, és az ő tetteiket kezdték elemezni, bírálgatni, vigyázzanak ők – pedig léphetne éppenséggel a zaklató is, vagy a környezet, lehetnének kampányok arról, hogy nem okés magadat ráerőszakolni valakire, vagy mi kommentelők megtehetnénk azt, hogy befejezzük ezt a mindig bornírt latolgatást, hogy ki a hibás, és csak biztosítjuk az áldozatokat az együttérzésünkről.

Mindjárt jön a második rész, addig azt kérem, és az új olvasóktól különösen, mert ezt már sokszor megírtam, sokféleképpen, hogy vegyétek komolyan a blog címét. Csak az, akinek való.

Olvasóim és randipartnereim meg szokták kérdezni tőlem, mire jó provokálni, miért kell minden ellen lázadni, miért írok olyat a nyilvánosság előtt, amiről tudom, hogy vihart fog kiváltani.

Most tisztázom az élesség értelmét. Nem bántásból, nem szerepelni vágyva és nem is felpaprikázottan vagyok éles. A blogírás tudatos, higgadt munka, vagy egy láza (flow), de én nem haragszom azokra, akikről írok, azokra meg pláne nem, akik magukra vonatkoztatják, és összerezzennek.

Arra jutottam, hogy nem értik, mit jelent az, hogy főfoglalkozásként írok, egyáltalán: hogy mire jó írni. Furcsa, hogy ezt mondani kell (és fáj is látni magyartanár kollégáim kudarcát):

én nem önérdekből írok, nem a magam védelmében, a saját lelkem kifejezésére, nem is elsősorban terápiaként, nem azért, mert ne tudnék lepattintani egy zaklatót, hanem a megért(et)és igényével, absztrahálva. Ez nem olyan, hogy tisztelt hivatal, oldja meg az ügyem, vagy keves Feri, tetszel, randizzunk, vagy hogy nagyra becsüllek, nincs egy milliód kölcsön?, vagy képzeljetek, hogy felbaszott a fiam tanára, vagy hogy voltam Olaszországban, nézzétek. Ezek a kommunikáció hétköznapi formái, és mintha ezek uralnák a tudatokat, azért nem értik az én szándékaimat.

Én a blogon nem dohoghatok azon, hogy átbaszott az önkormányzat (borong azon eleget a magánénem). Elvek, gondolatok kifejezésére írok, általánosról és univerzálisról. A szövegeim kiállások, értékrend hordozói is, egyfajta általam elgondolt közjó nevében, és igyekszem szemléletesen, figyelemfelkeltően fogalmazni, beleadni a lényemet. Ezt jelenti a publicisztika.

Ez mára a foglalkozásom lett. Néha védekeznem, magyarázkodnom kell, egyes személyeket vagy a magánéletemet kímélnem, stilizálnom és ködösítenem, vagy teszek egy kedves gesztust. Önironizálok, önértelmezek, sztorizok. Fogadnom és kezelnem kell a rengeteg reakciót is: kérést, figyelgetést, szóbeszédet, idealizálást, körülszövést, lejáratást, basztatást. Ez ezzel jár, és ennek mind nyoma van a blogon.

De a lényeg az elv, a gondolat. És azt tényleg csak az olvassa.

Én nagyon örülök, hogy blogger lettem, és hogy nem csak magam molyolok ezen, hanem lett közönsége, sőt, törzsolvasói. Nem véletlenül csinálom ötödik éve töretlenül. Gondolatok, felismerések, összefüggések vannak a fejemben, ez az életformám. Ezért nem lehet fél napokig hozzám szólni, ezért fagyok kockára a szomszédasszonyom lépcsőjén (ott van a wifi).

Ha már erre adtam a fejem, nem mondhatok szelíd szépeket, mert annak nincs hírértéke. A jó szöveg és az igazi művészet nem elsősorban gyönyörködtet (a megformáltság módja, talán az gyönyörködtet), hanem gyomron rúg. Aki ezt (nem ezt a blogot, hanem ezt a fajta írást) nem tudja elviselni, mi több: élvezni, rokonszenvvel figyelni, az nem intellektuális alkat. Elviselni és  élvezni, az nem egyetértést jelent – én nem várok egyetértést, és nem is nagyon érdekel, egyetért-e az olvasó, “hányan vagyunk”, mert a blog szuverén írói világ, nem mozgalom vagy aláírásgyűjtés. De annyira, hogy ha egyetértenének, akkor meg mást mondanék – mindig azt, aminek hírértéke van. Aki pedig nem intellektuális alkat, annak a kultúra szórakoztató válfajai valók, a meggyőződése újrareprezentálása: olyan tartalmak, amelyek megerősítik abban, amit már amúgy is gondolt.

Aki személyében vagy csoport tagjaként megtámadva érzi magát a poszt, a blogger személye, életmódja, kifejezésmódja által, az nem tud olvasni, ne haragudjatok. Ha magadra ismersz, és fáj szembesülni, vagy ha magadra veszed, és rosszul érzed magad, akkor te vagy valami elakadásban, ami sok neked, és rajtam akarod leverni. Oldd meg. A legviccesebb, hogy a Tibi (a bőrcipős, a rég letiltott) még mindig kommentel, és kíváncsian várja, miért állítom, hogy a ráakaszkodás, nyaggatás, a másik kérésének figyelembe nem vétele tipikusan nők elleni erőszak. Hát például mert nem mi lóguk a férfihangon, meg írogatjuk szakmányban a kommenteket, hanem ők itt.

Ne ugorj. Távolítsd el az énedet, amelyik kitakarja a gondolkodást. Bízz bennem, gyere az érvelésbe, a metaforákba, mert én ebben vagyok jó, mást nem vállalok. Vagy ne gyere: nem kell itt lenned, ez nem tananyag. Tudd, miért olvasol.

Ezek csak gondolatok, ez egy másik élet, nem megy utánad, nem üldöz. Még csak nem is óriásplakát. Te kattintasz rá. Olyan kis érzékeny mindenki, úgy pattognak, ha őket “éri” a “bántás”. Könnyes a szemük, miközben rúgnak felém. És megy a hőbörgés, nekem viszont mindent el kéne viselnem.

Az állásfoglalás nem támadás, a fricska nem fegyver, az élménymegosztás nem dicsekvés, az anatómiai tény nem testszégyenítés.

 

6 thoughts on “(az élesség értelme)

  1. Sok gyerekember sok mesét sokféleképpen értelmez. 🙂 A felnőttember, az már, ha másképp is értelmez, csak bólint egyet, esetleg mond rá valamit, de nem érzi a világát sértve tőle – bár én lemaradtam (szerencsére) az itteni nagy csatákról, egyelőre nem is érdekel, mert nem érzem, hogy közöm lenne hozzá, ámde meglep, hogy sokan egy virtuális térben zajló akármilyen sztorit olyan véresen komolyan vesznek, mint amikor a pokemonok harcolnak. Na, most megyek a dolgomra (pedig úgy csípek itt minden nap olvasni) kellemes mai napot Neked és a többieknek!

    • “sokan egy virtuális térben zajló akármilyen sztorit olyan véresen komolyan vesznek, mint amikor a pokemonok harcolnak” A virtuális csak felület, nem színvonal csak műfaj. Kijött sokakból, épp a láthatatlanság miatt az igazi énjük. Döbbenetes tragédiák, sorsfordító történetek voltak.

      • Hát überdurva lehetett. Sajnálom hogy a jó szándékoddal visszaéltek ilyen sokan, pláne, úgy, ahogy azok tették. Egészséges pszichéjű emberek nem mennek el odáig, nem csinálnak olyat, hogy blogot vezetnek egy általuk nem kedvelt (vagy inkább utálni vélt) emberről, nekem ez félelmetes. Teljesen megértelek, amiért óvatosabb lettél és alapból nem akarsz túlzottan nyitni random arcok felé 🙂 ölelésem küldöm Neked szeretettel, mert bizony ma megint akadtam pár új olvasnivalóra, hát kész, könnyeket hozott ki, pedig nem szoktam túl komolyan venni a netes csatákat, de ez minősíthetetlenül kész, atombrutál. És örülök, nagy tett, amiért végül továbbírtad a blogot, bennem nem biztos, hogy lett volna ennyi, kalapemelek.

        • Asszem, te Kozmáékkal találkoztál.
          Megmondom, miért istenesek Kozmáék (a többi rosszindulatúhoz képest, akik egyszerűen nem bírják lenyelni, hogy nekem sikerült, és hogy én másképp, és nem tudnak elhallgattatni).
          Ők legalább elmebetegek. Van egy ideológiájuk, ami érthetővé teszi az egészet.
          Van egy casus belli, nagyon ürügyszagú, nagyon irigy az egész, de mégis.
          És névvel, arccal csinálják.
          Az igazi genya, az itt egyetértett meg épült, meg kapcsolódott, meg lesett, beleállt a hájpolásba, amikor az volt a trend, aztán diadalmasan és névtelenül bosszút állt azért. Mert ő középszerű, én meg nem. Álneveken, hazudozva, évek óta, figyelmet követelve.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s