újságírás címkéhez tartozó bejegyzések

a tárgyak tucatjai… százai… ezrei!

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

A tárgyak, a tárgyak! Már írtam róluk, ironikusat, önterápiázót, és még azokat, amelyeket majd ajánl az algoritmus (három kapcsolódó posztot). Most van az, hogy nincs mese, szembe kell néznem a problémával: elleptek. Főleg amióta itt van gyerekkori otthonom maradéka újabb dobozokban. A másodikos és a nyolcadikos írásfüzetem, dolgozataim…

Itthon vagyok, mert pihennem kell, és expedíciókat folytatok: egymásba kapcsolódó, bonyolult, többcélú túrákat. Háromezer lépés is összejön ilyenekből. Hol a ragasztó. Az ezüst ajándékzsinór. Az a papírtasak, amelybe az összes képeslapot és szép borítékot gyűjtöm. A csipesz, a sebbenzin. Tízezer feletti értékű bélyeget találok összesen, időtállóakat (belföld). egészen vékonyra reszelem manikűrgéppel (forgó csiszolóval) a problémás lábkörmömet.

Sokáig kikerültem az elhagyott tárgyakat, elvágtattam vagy elhevertem mellettük, rájuk se néztem, csak felidegesednék! más dolgom van!, de most megfogadtam: élhető viszonyokat teremtek. Egyáltalán, ideje megválni Lőrinc általános iskolai röpdolgozataitól (!). Most tűvé teszek egyik-másik becses kincsért minden négyzetmétert. És jön velük minden, elveszettnek hitt személyi, az eredeti, profi papírvágó ollóm!, király mini varrókészlet, megkezdett naplók és regény-jegyzetfüzetek, ötszáz euró (!).

Elképesztő méretek vannak itt, és tárgyakból özön. Ami értelmet ad minden félórának: megtisztogatom, új használatba helyezem mindazt, ami szép, hasznos. Semmi ne legyen céltalan – ami az, az megy adományba, szemétbe. Új tanítványaim kapnak egy-egy füzetet, annyi, de annyi megmaradt. Bizony, a negyedikes olyan vonalazásút kap, ami neki való életkorilag. Én adom az alapanyagot, Juli gyárt. Jaj, olyan ez a lány, mint én voltam. Csak ő hibátlan. De ahogy alkot, ragaszt, amilyen ötletei vannak!

Én is gyártok. Kidobásra ítélt (mert elavult) turistatérképbe, NatGeo naptárba, címlapba vagy János-féle, A0-s stencilezett területrendezési tervekbe csomagolom a saját, tanári füzeteimet. Vagy csomagolópapírból vágok ki zebrát.

Bővebben… →

…ezt lehet cáfolni?

Közzétéve Szerző:
13

A Családinet interjúját, mármint:

https://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/szulok_nagyszulok/34433/kiegett_frusztralt_anyak_nevelnek_zavarodott_es_szomoru_gyerekeket_-_beszelgetes_az_anya_sziv_c_kotet_szerzojevel

Nekem is küldik: ez azért ütős, annak ellenére, hogy ő írta! Van ezen fogás? Most mit mondjak? Kapásból tíz állítás simán hazug, meg a stílus, meg a téves pozíció, amiből beszél… és mögötte az ember is. Őszintétlen, felületes, önigazoló, téves, sunyi, pánikkeltő, hatalmaskodó, áltudományos, továbbá “a halál kultúráját” és az örömgyilkosságot képviseli.

Bővebben… →

neked miért baj, hogy más hogyan szexel…?

Közzétéve Szerző:
5

Időről időre, e két szó közé nem kell kötőjel!, megkérdik, hogy miért zavar engem a más élete. Miben hat az enyémre, hogy ő hogy szeret? Élni és élni hagyni!

Ezt arra írják, hogy egy nyilvános téma alá szintén nyilvánosan leírtam az értékrendi, ízlésbeli véleményemet (kritikámat). Nem tud rá mit reagálni, mert elevenébe vág. Valaki azt mondta, az ő szerepjátéka/csillámpónisága/vibrátora ciki! Ennyit ért belőle.

Akkor jön a “semmi közöd hozzá”.

Azért írtam, mert nyilvános a téma. Úgyhogy a válaszom: nem zavar, és nincs semmiféle hatalmam, hogy betiltsam, ellehetetlenítsem, ilyen szándékom sincs, pedig ezt is a fejemhez vágják. Soha nem szólok be e témában a személyes kapcsolataimban, még vissza se szoktam. De azt nem tűröm, hogy a csillámpónik és “taktikus áldozatok” minősítgessenek engem, aki őszinte vagyok. Amikor fölényeskedve ajnároznak valami trendihletette, mélyen kapitalista pótcselekvést, akkor rámutatok a hamisságra.

Senki nem kötne így belém, ha férfi volnék, vagy ha nem látszana a képeimen a kinézetem.

Én soha nem firtattam más szexualitását, ezt alapvető szocializációm is tiltja. Épp azt mondom, hogy erről a témáról így (dicsekedve) ízléstelen beszélni, és minél idősebb vagy, annál több eszed lehetne. Való igaz, hogy pont ezért mulattam azon, aki különlegeskedve adta elő a nemi életét.

És a megrontás: “nem lehet eleget beszélni róla”, “már óvodás korban el kéne kezdeni az edukációt”, “természetes, hogy kíváncsiak” – ez pornóreklám. Elmentek ti a jó francba. A gyerekkor lényege az ártatlanság. És minél intellektuálisabb egy kamasz, annál gátlásosabb, ez így van rendjén, ez őt védi. Nem véletlen, hogy kik és miért törögetik a páncélt. Bővebben… →

a lófaszt fogom én “edukálni magam”!

Közzétéve Szerző:
6

Egy ideje ingerült vagyok a nagy megértősdi játékban. És meg akarom írni ezt a felismerést. Vállalom azt is, hogy a lent taglalandó történetre a reakció a “mindig is tudtam, hogy a gyerek túl sokat ül a gép előtt” leegyszerűsítő normie-ság lesz. Hogy majd olyanok “bólogatnak”, iratkoznak fel a blogra, akik szívesen ítélnek, nem gondolkodnak árnyaltan, idegenkedésüknek egyszerű, generációs oka van. De hát én is 1976-ban születtem (mindjárt szülinapom lesz!). Lehet, hogy ez ennyire egyszerű: ha a te tudatodat még nem formálta kamaszkorodban a net, akkor jobban látod a lényeget.

Podcastot hallgatok, nem szoktam pedig. (Eleve hogy podkasztot vagy podkesztet…? Briteknél /ˈpɒdkɑːst/, amerikaiaknál /ˈpɑːdkæst/ a kiejtés!)

Ez nagyon érdekes. Tíz rész lesz, eddig a negyedikig jutott a sztori. A 2010-es gyilkosságról és a korábbi ítéletekről itt és itt lehet olvasni. Ezek ugye a “felületes” cikkek. (Az életfogytiglanos ítéletet hatályon kívül helyezték, tavaly júniusban lett végül a büntetés jogerősen 15-15 év fegyház.)

“Választékosan, élvezettel beszélnek” a gyilkosok. Ez így elhangzik. Na, halleluja. A második részben Milanovich Domi, a wmn újságírója elemez és értékel hosszan a szerepjátékról. Az ő “szakértői” hitelét az adja, hogy nemrég a gémerek védelmében, amúgy fiatalosan (begyepesedett szülők vs. Z-generáció), előítéletellenes céllal írt egy hurráoptimista cikket. Továbbá van pszichológus (alap) diplomája is, és nagyon mondja. Tehát ő szakértő.

Vannak ugye az emberek, akiket Ununk Meg Kell Érteni, Mert Sajnos Előítéletek Sújtják Őket. A furabogárság, a transzneműség és a gémerkedés (mint megszállottság) elég nagy átfedést mutat. Bővebben… →

akik nem tanultak a járványból

Közzétéve Szerző:
68

Nem hiszem, hogy különösebben spirituális értelmezés ez, nincsen a fejemben semmi tan, még közhelyek se, nem írok ilyet, hogy sors meg karma. Nem is utólag okoskodó, a vakvéletlenbe szándékosságot magyarázó elképzelés, és nem is egy másik véleményvezér nézeteit szajkózom.

Na, mit akarok, egy mondat: a járvány feladta a leckét az emberiségnek, és míg tragédia, veszteség egyfelől, esély volna másfelől. Bővebben… →

szeretet, gyűlölet… 1.

Közzétéve Szerző:
5

Úton-útfélen használják a népek a szeretet és gyűlölet szavakat, és nem ám a személyes dolgaikban, privát viszonyaik kapcsán, hanem a közügyekben.

Csöpög az érzésektől minden interjú, kiállás, vélemény.

A gyűlölködők, kirekesztők nem értik! De mi, okosak, a szeretet hevült követei majd felvilágosítjuk őket, elmagyarázzuk, ki a rendes ember, hogyan kell élni, vélekedni és milyen szavakat szabad használni.

Mindenki más annyira ostoba, nem látja be, hogy ez közös érdek.

Vagy odalibben egy kisebbség tagja harcosan: el kell őt fogadnod, megértened, az érzéseire tekintettel lenned, mert neki milyen rossz, és attól rossz hogy te, te is kirekeszted.

Már miért kéne tekintettel lennem? Egy idegenre? Csak mert azt mondja, ő a jó ügy, őt kell védeni? Miért nem engem, aki – mondjuk – alkotó emberként vagy a Nem Vagyok Hajlandó Fotókat Szépítgetni kisebbség tagjaként vagyok folyton félreélrtve, támadva, kikezdve, rágalmazva? Miért nem követelőzöm én ennek nevében?

Én tudom, hogy jót akarnak, tudom, hogy megérkezett a trendbusz, tessék felszállni, nem akar senki lemaradni. Még a cikkíró sem veszi észre, mi zajlik, de sajnos, a butaság is bűn.

Én mindjárt idehányok, mi ez, kik ezek, akik ilyeneket osztanak meg?

Ez nem más, mint az erkölcsi fensőbbrendűség fitogtatása. Bővebben… →

a rinyálás nem újságírás, továbbra sem

Közzétéve Szerző:
30

Kedves Gabi.

https://wmn.hu/wmn-life/53118-both-gabi-beolvasas–wmn-naplok

Beolvas?!

Akkor nekem is van egy (sőt kettő) építő kritikám. Azt a szót, hogy kulturáltan, rövid u-val írjuk.

Ez komoly?

Jó, akkor én is a tekintélyelvvel jövök. Dehogy írok érdemi érvet. Az általad szerkesztett szövegekben rendszeresen el van baszva a kiskötőjel-nagykötőjel, és nem egyszer fordult elő napról-napra (huszonhat találat), az örökkön-örökké (ötször), de volt bíztat is (hatszor, ez nem mind te vagy).

Ugye milyen értelmetlen ez? Bővebben… →

mit jelent… 2.: az újságírás

Közzétéve Szerző:
24

A blogger is újságíró, mármint akkor, ha nem körmöt reszelgetni, orbánellenes mémeket kirakni, influenszerkedni jár a netre, hanem releváns, értelmes tartalmat hoz létre, és módszeresen. Valamint: függetlenül dolgozik. Ha hivatásszerűen űzi, akkor ő olyan újságíró, aki cikkeinek a netes felület a hordozója. Nem kell betagozódni ahhoz sem a print sajtóba, sem a papírkönyvkiadásba, hogy valakinek a szavai, mondandója erősen hasson.

Tehát a blogger nem megtámad, nem fröcsög, nem kicsinál, ez csak az érvtelen buták sértődött visszavágása. Hanem a vállalt feladatát végzi, ebben pedig szenvedély, valamint megismerési és igazságkimondási vágy hajtja. Bővebben… →

jópofa kifogásaink

Közzétéve Szerző:
11

Akárhova nézek szomorú közegünkben, a nők improduktív érzelmekben, játszmákban és szokásokban dagonyáznak. Kultúrafogyasztás, párkapcsolat, egészség, anyaság, testmódosítás, emberi viszonyok – bármi lehet, egyként szomorú és romboló, amit csinálnak, vagy csak fölösleges, drága és erőlködős. És én még – mint született fővárosi, diplomás, egészséges nő, egészséges gyerekekkel – a közegnek a könnyebb életű részét látom.

“B” rászoktatja a családot a kütyüre, tévére, aztán nem érti, miért őrjöng álló nap üvöltve a nyolcévese és miért nem érdekli semmi a tizenöt évesét. Felelősséged van!

“C” a kis egyéni beakadásából, nehéz csomagjából identitást, politikát farag, és akkor őt tisztelni kell, szépnek látni, meg őt elnyomják. Tiszta para és ellenségesség az egész ember, és minden teljesítménye az, hogy ő más.

“D” nem és nem tudja komolyan venni az egyébként terápiásan szükséges diétáját, egyre durvább állapotban van, de módszert hirdet és árusít. Vagy arról értekezik, hogy nem jó a szélsőség, sokszor kell enni keveset, mindenből, változatosan, megmondta a dietetikus is. (A neten látható hazai dietetikusok úgy általában el vannnak hízva. Ez miért van?)

“E” vegánként dölyfösen vádaskodik, oktat, bűntudatkelt, atyaég!… Az állatok jogai, hát igen.

“F” addig gyönyörű istennő meg body positive, acsarkodik a “vékony modellek” meg a “kigyúrt fitneszlibák” ellen, kvázi őket, a “nyomasztást” vádolva, meg mondogatva, hogy neki joga van szépnek érezni magát és vásárolhatni szép ruhát a méretében, amíg nem jön a cukorbetegség, az ízületi fájdalom meg a sztrók. Felelősséged van! És amivel megmagyaráztad, amiben lustán ringatóztál, a mentális gimnasztikád csak távolabb vitt a felelős élettől. Bővebben… →

olyan szépeket írsz…

Közzétéve Szerző:
7

Kedvet kaptál te is, mert a net demokratikus. Annyit olvastál már, annyi minden tetszett, lájkoltad is… megindult a közléskedv. Hiszen te is tudsz ilyet!

Írsz az univerzumról, és hogy kicsike pontok vagyunk benne, de milyen jó a szeretet. És a szöveg végén kihirdeted, hogy te ezzel segítesz az embereknek, és reményt adsz nekik. Könnybe is lábad a szemed ettől!

Lájkolnak is, nem bonyolut a helyzet – hát végül is kinek ártasz ezzel a csacskasággal? Nem írtál semmit, aminek tétje van, aminek mérete van, mint ahogy nem is gondolsz semmi ilyet. Bővebben… →

minden nap egy kérdés 4.

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

hova írsz cikkeket?

Két fő hely van, az egyik a Shop builder, a másik a nyomtatott Amiről az orvos nem mindig beszél, nekik fordítok is. Ezekre a munkákra lehet számítani, nagyjából ugyanannyi munka és pénz havonta, mégis ezt tekintem mellékesnek és hobbinak a bloghoz képest, amit pedig fő foglalkozásomnak, noha sokkal szertelenebb.

Szinte kizárólag életmódtémában írok bölcsész jelleggel, kíváncsian, személyes jelleggel, magamat is felhasználva. Ehhez a fajta íráshoz sokat használom az angol nyelvű internetet, amelynek zugaiból valódi gyémánt félkrajcárokat szedegetek elő.

Én igazi szabadúszó és bozótharcos alkat vagyok, csak statisztaként tudok fegyelmezett lenni; amikor a valódi képességeimről, profizmusról van szó, az a lényem legközepét érinti, akkor nagyon szerencsétlenül dolgozom hiararchiában, főnökkel, sőt, csapatban is. Rosszul érzem, magam, nyomasztó a kell, meg az, hogy viselkedni kell, az alakoskodás. Hogy nem lehetek önmagam.

Ezeknek a hosszú távú együttműködéseimnek elemi feltétele, hogy Gabival és Milánnal remek a munkakapcsolat: korrektek, bíznak bennem és türelmesek.

A Shop builderre havi 3-4 cikk készül, nem teljesen egyenletes sűrűséggel. Mindig én találom ki a témát. Igen nagy elérést építettek ki a webshop révén (hírlevél, facebook, honlap). Nem kell megtagadnom az elveimet, alter, módszer- és szerellenes cikkeket írok, elfér a csirkerizs mellett a böjt és a ketó.

https://shop.builder.hu/a-testmagassag-novelheto-a5371

https://shop.builder.hu/a-forditott-tortenet-a5374

Itt vannak a régebbi cikkek, majd frissítem a linkeket:

alternatív szemlélet a gyúrós oldalon

Az Amiről az orvosban… volt egy kilencrészes sorozatom.

De oda készült a Simonyi Balázs-, a Zazi-interjú is, Eszterrel is egy interjú, tornázós sorozat a fotókkal és több tucat fordítás. És náluk jelenik majd meg a ketós könyvem, vagyis a kiadó cégcsoport vonatkozó ágánál.

Az újságírói munka kicsit átszivárog a blogra, sajtótájékoztatókra járok, főleg kulturális rendezvényekről, filmekről adok hírt, teszek közzé előzeteseket a blogon és annak facebookoldalán, de ide tartozik az ország tortája meg a cukorbeteg éves rendezvény is. Soha nem ajánlok olyamit, ami nem tetszik, amiben nem hiszek.

miért nem progresszív a wmn?

Közzétéve Szerző:
349

A wmn-nek szóló javaslataimat az írás végén kibővítettem, saját kommentjeim szövegeivel, illetve egy újságírókolléga észrevételei alapján. Kommentben is bővül a döbbenet listája.

Emlékeztek Joós Istvánra? A szégyenletes nlc-s bloggerina versenyre, “mert a nőknek is van hangjuk végre”, ahol előbb megnyugtattak, hogy a főnyeremény laptop csajos lesz (vagyis rózsaszín és nem túl bonyolult), aztán, miután a szavazatgyűjtésben vagy ötven jelentős blogger megfuttatta a nlc nevét-logóját szerte a neten, kiválasztottak két, a női princípiumot maradéktalanul betöltő, otthonról kreatívkodó, ügyes kezű asszonyt: Limarát, a péket és a Kifli és Levendula kézügyességi blogot. A nők hangja!…

Azt hittük akkor, hogy a nőklapjacafé bekaphatja, lesz itt új női média. Nem partizánok ügyetlenke, egyszemélyes blogolása, hanem tömeges, friss és haladó platform. A hiteles, okos, gyönyörű, de nem instagramcica DTK-val és hirdetőkkel, pénzzel, szerkesztőséggel. Gyermekvédelem, női jogok, testkép, tabuk, válás, szex. És amikor nem, akkor is legalább jópofa.

Aztán pár hónap után Bővebben… →

nem értik a mai világot

Közzétéve Szerző:
31

Szóval, újságok felkérnek okos szakembereket, és az okos szakemberek beszélnek. Értik a dolgukat, a saját szakterületüket, de a magyarázataikba belekevernek egy csomó “ebben a mai világban” dohogást, és nem hiszed el. Erre példa ez a cikk:

Ez a megbecsült, család–gyermek–keresztény erkölcs, olykor pocakos-professzorokbatthyányköre-rangkóros létmód, amely moralizál, óva int, “manapság sajnos” stílben ítél – ez elképesztő. Bővebben… →

kedves újságírók!

Közzétéve Szerző:
28

Titeket nem szokott zavarni, hogy minálunk nagy érdekek szerint, félelem-alapon, másrészt meg sógor-koma pitiánerséggel működik minden?

Nem zavar titeket, hogy az ember, a gondolkodó, a betűvető lény azért nem meri leírni, amit egyrészt gondol, másrészt ami közérdekűen fontos, mert hallgatásra inti a saját érdeke, a hirdetők érdeke, a kollégákal osztott világnézet, a szerkesztőségi irány, a tekintélytisztelet, a barátnőség…?

Nem meri például leírni, hogy egy könyv szar, hogy a szerző hatalmas blöff, hogy egy színész kőalkoholista, hogy az a bizonyos diétás irány tarthatatlan, hogy van, aki egy kicsit sok bőrt nyúz le egy adott trendről.

Le kell viszont írnotok bizonyos kötelező fordulatokat, téma, irány és szerkesztőségi népszokás szerint, amit ott kell. Bővebben… →