top 10 irritáció

Kiemelt

irigységgerjesztés

Mivel lehet hergelni a tömegeket? Hát persze, hogy táskákkal, jachtokkal, márkás pólókkal és nyaraláshelyszínekkel. Mi más érdekli őket? Elveik rég nincsenek. A netes acsargóknál, ahogy Hont fogalmaz, “a személyiség totális hiányát az O1g helyettesíti”. Ennyi az életminőség a számukra, ilyesmikre vágynak ők is nyilván, ezt kérik számon a tolvaj bandán. Hajdan értelmezhető ellenzéki figura évek óta dobálja be a leleplezett javakat, zebrát, táskát. Ugranak rá, tépik Orbánt (aki viszont nem luxizik). Özönlenek is a hergelt lájkok. De ciki, hogy a gyűlölt politikai ellenfél is nyaral!

A magad életét építenéd, nem anyagiakra sóvárognál jóljárási kényszerben, és lenne a fogyasztáson túl bármi elved, értékrended, missziód, szellemi horizontod – nem lenne szükséged efféle feszültségelvezetésre.

Itt jegyzem meg újra: a jacht szót nem y-nal írjuk.

Az ellenzéki média sűrűn hallgat a változásokról, amelyek az angolszász világban már, a túltelítődés fázisa után lezajlottak. Ott a woke és a tömeges migráció már nem dívik, döbbent tömegek tiltakoznak a nők jogainak genderideológiai alapú csonkítása ellen. Kevésbé Trump Amerikájára gondolok, inkább a balos vezetésű britekre. Nálunk a dühödt csiribirik jogkövetelése még felfutóban van, és igen amatőr a nyelvezet, az érvelés, a cikkek, még Antoni Ritáé a legértelmesebb, pontosabban illúziót keltő, de az is elemien téves, gonosz. Még mindig le-leírják, hogy itt nálunk egyelőre nem az a probléma, hogy tömegesen műttetnék át magukat tizenévesek (majd ha az lesz, szólunk ellene!) – tehát hajrá, előre! “Mi még nem tartunk ott”: mintha ez valami optimális cél volna, ott tartani, ahonnan majd a sok visszaélés, kár, tragédia után vissza kell fordulni. Éppenséggel tanulhatnánk abból, miféle gyakorlatokhoz, pusztításhoz és nőellenes agresszióhoz vezettek az elborzasztó ideológiák a boldog nyugati országokban, ahol hegemónná váltak. Az ideológusok mögöttük áll pénzes-pénzéhes elit, amely semmiben nem hisz, nem elvből “jóságos”, és nem is kényszeríti őket senki színvallásra. Majd ha nálunk is ezrek bánják meg, hogy a neten nézelődve bedőltek a hazug ideológiának, megcsonkíttatták a testüket, örök életükre mesterséges hormonokra szorulnak, meddők és szexuális örömre képtelenek lettek – majd akkor foglalkozunk ezzel!

Bővebben…

az interszex állapotokról

A témát nem csak mint érdekes jelenséget veszem elő, hanem azért, mert a csiribirik újabban felhasználják a maguk céljaira az interszex embereket.

Kik a csiribirik? Aki figyel, rég érti, de legyen itt: csiribiri az, aki az LMBT, a neurodivergencia, esetleg a testalkat vagy a vegánság ürügyén és körül különlegeskedik, és tagadja a tárgyi valóságot. Most ebből kettőről is szó lesz, mert a neurodivergenciát és az interszexualitást is manipulatívan használják.

A csiribirik célja, hogy zavaros indoklással, a félig rózsaszín, félig kék ábrákkal a transzneműségnek szolgáltassanak valami veleszületett, “tudományos” alapot, és ezzel elejét vegyék a vitáknak, a tanulság kimondásának, miszerint nem kellett volna annyi pornót nézni. (Mondom egyszerűbben: perverz és határsértő férfiakról beszélünk.)

Ha Mérő Vera “az utolsó betűig” egyetért, az mindig valami rettenetes, ájtatoskodó marhaság:

Cél még a befurakodás: az interszexeket saját állják az emberek, és közéjük vegyülve már nem olyan gáz a fétisparádé, ami a transzneműség. Ha kétivarúságot felpuhítják, és “a biológiai nem inkább spektrum, hiszen léteznek keverékállapotok”, akkor majd jobban elfogadják a nemeket ziláló álláspontot. A transznemű-ideológia alapállítását: hogy lehet nemet váltani.

Ki bántana egy rendellenességgel született embert? Ki kérdőjelezné meg, hogy ő is ember, csak mert nem egyértelmű a neme? Na ugye. És akkor majd nem fognak fennakadni, amikor a pörgős miniszoknya alatt meredezik a szerszám.

Marginalizál, hmmm… ismerős szó. Ki is emlegeti folyton? Miért kéne középre helyezni a szélsőségesen ritka rendellenességeket?

Bővebben…

mi a helyzet kiskunhalason? nem lesz több herélés?

Ez a poszt az iszonyatról szól. Csak felnőtteknek!


Talán akad olyan újságíró, aki innen érti meg a transzideológia borzalmait és korruptságát – mindezt maga is tudhatná, ha figyelt volna, ahelyett, hogy engem simán leterfez (megtörtént). Mindent publikáltak már a prominens transzcelebekről, a világszervezetükről, WPATHról, egymást érik a perek, botrányok, és a Reduxx.infót is lehet olvasni. Az az aktivista, akit a 444-en főoldalra engedtetek, durván torzít és manipulál. A csúsztatásokat pirossal is jelölöm.


Mi történt?


Van egy ház a Margit körúton, én csak azt vettem észre, amikor arra jártunk pizzázni, macaronozni és castingra, hogy férfiak mentek be, és nők jöttek ki. Az ott magánrendelő Bordás Noémi az az urológus és plasztikai sebész, akit transznemű körökben mindenki ismer, afféle védőszentje azoknak, akik “rossz testben élnek élnek”. Itt vizsgál és receptet ír, Kiskunhalason, a kórházban pedig végzett is az utóbbi években kapcsolódó műtéteket.



Milyen műtétekről van szó? Bővebben…

“nem érzi magát biztonságban” – mit gondolok az aktivistákról?

Annyi minden volt a héten, hogy mostanra sikerült csak a Szombati Botrányt leírni, és mindazt, amit az LMBT-aktivizmusról gondolok. Ezért nem fog titeket “elfogadni” senki, akinek van élete (öröme, rendes szakmája, családja) és ép értékrendje.

Előtte gyorsan: én nem veszek részt a rítusaikban, ezért a magyar törvények és a józan ész nevében mindig az okmányaikban szereplő személynevüket használom (Ónodi Adél pl. Adél hivatalosan is, bár fiú). Én nem értek egyet azzal, hogy ne az igazi nevük-nemük legyen az okmányaikban. “Nemet váltani” nem lehet, a beavatkozásaik nem keletkeztetnek olyan jogot, hogy bárki a másik nem tagjaként ismerje el őket.

A történetből kiderül, hogy az uniós pénzekre pályázó honi aktivisták hisztis amatőrök, akik élvezik a hatalmaskodást, a sérelmek felnagyítását, az érzéseiket és érzésnek hazudott dühüket objektív jelenségekkel keverik, a pitiáner, személyes bosszút jogvédelemnek maszkírozzák. Az aktivista mint embertípus (a vegánok is, pár éve még Gulyásmarci is) rajong a botrányért: csak olyankor érzi láthatónak, cselekvőnek magát. Tehát nemcsak hisztis hülyeségeket ír, nyilatkozik borzalmas nyelvezettel az “ellenzéki” médiának, hanem direkt konfliktusokat is generál, címkéz, emberkedik. Miközben Magyarországon őket nem fenyegeti, veszélyezteti senki, még akkor sem, amikor provokálnak, a folyton szajkózott állításukkal ellentétben, miszerint “a kormány uszítása miatt” ők mi mindennek vannak kitéve. Felmerül a kérdés, hogy nekik miért szabad agresszívnek lenni, rágalmazni, és hogy ha olyan nagy sérelmeik vannak – engem egy tucat résztvevő füle hallatára bűncselekményekkel vádoltak –, ugyan miért nem tesznek jogi lépéseket a remek szakembereikkel.

Szombaton ezen a konferencián voltam: Bővebben…

miért nem sajnálom őket?

Azért, mert erőszakosan utaznak a sajnálatomra, és közben hazudnak.

Tele van a média és az aktivista művészet (főleg a dokumentumfilmek) az együttérzésre, elfogadásra, sajnálatra utazó termékekkel. Most a Verzió emberi jogi fesztivál miatt a Fanni kertje című doku a sláger.

Hogy ez a magát prostituáló, elkeseredett, zavart srác létezik, és így teng-leng évek óta, arról még tudni is nagy teher – de a filmkészítőt (Somogyvári Gergő) ünnepelni, a filmet bátornak, humánus ügynek tartani…? Kis bónuszként a Facebookon három, filmet ünneplő poszt alatt 89 milliós, 12. kerületi lakását árulja.

Ki nem látja, mi itt a lényeg?

Bővebben…

kiszállni a tekintélyelvűségből

Meg kell mondjam, katartikusan felszabadító hatása van annak, hogy engem többé őszintén nem érdekel, ki tart (címkéz fel) engem homofóbnak, antidemokratikusnak, gyűlölködőnek vagy akár fideszesnek, M1-es híradóagymosottnak.

Ezek, engem?… Bővebben…

vannak-e gyűlöletbűncselekmények Magyarországon?

Erre a jajongásra reagálok:

https://humenonline.hu/a-magyar-kormany-a-melegek-elleni-eroszakra-szavazott/

Engem felháborít, hogy ilyen nemtelen eszközökkel, nemlétező elnyomást lobogtatva csikarnak ki szimpátiát. “Sérülékeny”, “marginalizált”, “öngyilkos”. Hagyjátok már abba. Ezer gondja-baja van mindenkinek, ti meg a festett hajatokat mutogatjátok.

Azt is baromira unom, hogy nőknek szánt platformon arról kell olvasni a meleg tokenarcoktól, hogy Kanicsár Ádám, aki felnőtt férfi, hogyan tanul biciklizni, eszik húsvéti csokit, hintázik egy játszótéren, mintha valami sztár volna, vagy hogy Steiner Kristóf hogyan onlyfansezik, valamint kicsi-e a pöcse és hogy éli meg, hogy igen. De az újabb összeomlása is érdektelen. Nem kellett volna bölcs boldogságot hazudni, ha az elfogadó közegben, meseszép környezetben cicákkal élő, barátságokat ápoló, alkotó munkából élő, házasságban élő férfi sem tud boldog lenni. Van egy szerkesztői koncepció, amely megfelelőnek tartja, hogy ilyesmivel traktálják a nőket hétre hét.

Nem gyűlöljük, hanem érdektelennek tartjuk.

Az itt a bibi, hogy nem Amerikában vagyunk.

Mert minden, amit a jogvédők oly buzgón hajtogatnak: diverzitás, munkahelyi policy, Pride, láthatóság, diszkrimináció, Black Lives Matter… amerikai jelenség (a britek is onnan importálták).

És mi van Amerikában?

Nagyvárosokban létezik tömeges utcai prostitúció. A Tangerine című, egyébként remek filmben látotthoz hasonló transznemű prostitúció is. Az életvitelt meghatározó drogozás, nyílt erőszak, nyomor és rengeteg haláleset – általában is, és gyilkosságok a megvetett, használt prostituáltak ellen. Miért? Mert a férfiak szexualitása tendenciaszerűen erőszakos, és Amerika a patriarchátussal megszorzott, undorító kapitalizmus fellegvára.

És van Transznemű emlékezés napja is, a halálesetekre emlékezve.

Na most, a mi régiónkban nincsenek utcai leszámolások, érzékelhető transznemű prostitúció, fegyvertartás. Van viszont import Transznemű emlékezés napja.

Az aktivisták nagy bánata, hogy senkit, de senkit nem tudnak felmutatni.

Dicséretes, ha védik a sérülékeny csoportokat, csak akkor fordul e törekvés abszurdba, ha

hazugságok, ferdítés kell a védelemhez,

kiderül, hogy nem is ők a sérülékenyek (nem ők a védendők), ellenben sima exhibicionista fetisiszták, sexfejű férfiak, akik mások jogaiba terpeszkednek bele,

(ártalmatlanabb esetekben) felmondják az irreleváns amerikai mantrákat, jóemberkedő posztokkal próbálják behúzni az aktivizmusba a bamba, jóindulatú nők tömegeit, és lehurrognak mindenkit, aki szerint ennek semmi értelme.

Az “ellenzéki”, farkason-melegörökbefogadáson-abortuszon üzemszerűen jajgató ismerőseim újabban, fura nívóeséssel, már bármit megfelelőnek tartanak “a hatalom ellen szegezni”. Ha létezik a jelenség itt, ha nem, ha fontos, ha efemer, ha tehet róla Orbán, ha nem, kiposztolják. Bármilyen fiktív, kreált, eltúlzott vád jól jön, amivel a “ha te nem lennél!” berne-i játszma szerint Orbán basztatható.

Addig van ereje a szónak, amíg komolyan lehet venni. Igaz-e, amit mondanak, vagy érdek sugallta mantra, érzelmi körítéssel, amit addig hajtogattak, hogy elhittük? Én utánanéztem, mi a valóság, mert gyanús volt, és rég átlátok ezen – nem ismételgetem, nem is lájkolom mások ömléseit.

LMBT-ügyben ilyen túlhabzásra több példa van. Minden tényalap nélküli pánik és ömlengés például az, Bővebben…

átműtenek-e óvodásokat?

Bár ezt az állítást vizsgálná meg a Lakmusz meg a Qubit, a “tényellenőrök”, a “tudomány”!

Három kérdés:

  1. Ki mondta, hogy gyerekeket műtenek át? (Mondott ilyet valaki?)
  2. Érinti-e a gyerekeket a transzpropaganda valójában?
  3. Politikai hergelés-e szólni a genderagymosás ellen? (Esetleg figyelemelterelés?)

Bővebben…

Védett: az iskolákban betiltották a felvilágosítást

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez alább adjuk meg a jelszót.

hogyan számold fel az előítéleteidet?

Mi ezt kaptuk nagy dózisban: dolgozz az előítéleteiden, dolgozz magadon, nézz másképp a dolgokra! Mi nők dolgozzunk, megint. Tehát nem csak pénzt keres-háziasszony-lakást dekorál-szülszoptat-takarít-ünnepet szervez-gyerek iskolájában buzog-nagyit látogat-kutyát ápol-családot ráveszi a mentes/vegán/keto étkezésre és meg is főzi-gyerekkel lelkizik wmn.hu módra, hanem, mindennek a tetejébe… hogy is mondta anyám? Gyilkos iróniával mondta: üres óráidban.

Milyen balekok voltunk, istenem. Micsoda önszívatás ez is, és önként vállaltuk! Sőt, menőnek tartottuk, önbecsülést szereztünk belőle, hogy mi már tudjuk, hogy nem úgy van az. Városi, tanult, netező nők.

Üres óráidban te, a nő legyél nyitott, ökó, előítéletmentes. Bővebben…

nőies nő vagyok-e?

Na, nekemestek a transzaktivisták. Érv nincs, a valóságot nem bírják elviselni, megy a sunyi dühöngés, személyeskedés. Azt taglalják elképesztő kinézetű, kockatestű, borostás emberek, hogy én nem vagyok nőies.

A lófasznak is van vége. A csoportjaitokban vannak kiábrándult tagok, akiket már a transzideológia kritikája jobban érdekel, így én tudok a sunyi gyalázkodásról, és hogy a nevemet, családomat emlegetitek sértődötten. A saját életetekkel azt csináltok, amit akartok, hajrá. Át is verhettek, ha sikerül a “passing”: amíg nem lóg be elém egy fasz a női öltözőben, nem szólok az uszodaüzemeltetőnek. Viszont nem tekintünk titeket elnyomottnak, áldozatnak, mert nektek a saját döntésetek a transzkodás, a feltűnéskeresés, és mindent ennek rendeltek alá. De jó is annak, akinek van ideje, agya ennyit bíbelődni a nemével, mert nem kell “kapálnia”! Azt nem tilthatjátok meg, hogy bárkinek minderről véleménye legyen. Mely véleményt nem kell veletek egyeztetnie, sem valami vélt, elvont jóság-koncepcióhoz, inkluzivitáshoz igazítania (a koncepció mindig csak a ti érdeketeket szolgálja). Nyilvános tartalmakat bárki elemezhet, a hiedelmeiteket nem kötelező valóságként elhinnünk – és ez nem gyűlölet. Itt ti vagytok agresszívek, ti akarjátok uralni a nők közösségeit, rendezvényeit, megszólalásait. Bővebben…

könyvek, amiket olvasok

Most nagy nyugiban telt el egy hét: nyaraltunk 13. és 20. között, Balaton-part, az elején kettesben, a kicsik osztálykirándultak, később lejött L. és co.; közben feljöttem egy nap forgatásra (All The Light We Cannot See, Mark Ruffalóval és Hugh Laurie-val); iskolai évzáró, és utána vittem le a kicsiket is a nyaralóba.

Alig képernyő, sok napozás, séták, némi futás, tollas, nagy alvások, főzés – és olvasás.

Mit olvasok? Bővebben…

mi köze az LMBT(stb)-nek a pedofíliához?

A poszt rendkívül népszerű lett, újra a főoldalon. Folytatom az ismeretterjesztést.

A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.

(Nelson Mandela)

Kellemetlen a címbeli kérdés, de nagyon. A válasz még kellemetlenebb: van, éspedig sok köze. Egyedi visszaélős eseteket már sokat mutattam, de épp a múlt héten derült ki egy döbbenetes, intézményes összefüggés. Ez a válasz, ha leírom, a kellemetlenségén túl veszélyes is a közegemben. Cancel jár érte.
De

I’d rather be rude than a fucking liar

, ahogy a drága Magdalen Berns mondta.

Mondom, mi történt, a lényeget. Van egy transznemű tanácsadó, irányelveket és kezelési módokat megfogalmazó, egészségügyi protokollokat ajánló világszervezet, a WPATH Bővebben…