amit én az életről megtanultam

eső nem létezik. nekem ez a kedvencem. 2015. augusztus

Azért ez nagyon szép cím, nem…? Tudom, hogy vannak jó humorú olvasók.

Na de mégis.

Ez itt a parainesis műfaja, van belőle már a blogon:

parainesis lányomnak

IMG_4131

Ontológiai lecke: egyedül vagy. Teljesen. Nincs anyád, nincs égbolt, nincs isten, se nagy, se kis i-vel, nem érdekelsz senkit, és ez a sok nincs nem fog megérteni, helyeselni olyan alapvetően, ahogy reméled. Szempontjaid a sajátjaid, senki nem fog áldozatot hozni, se cserébe, se sehogy, csak valami zsarolásszerűségben. Ellenben olyasmit vár, amit nem tudsz megadni, és akkor meg haragszik. Mindenki a maga érdekeit, nyomorát és javát nézi, mindenki fél, lavírozik és sasszéz, a maga bőrét tetoválja és menti, mindenki titkol valamit, az igazság és az egyenes beszéd fáj. Ítélet, az lesz, és sok sztereotípia. Nagyon kevesen képesek szemszöget váltani és értően beleképzelni magukat a helyzetedbe, őnekik általában óradíjuk van. Senki nem lesz úgy korrekt, tapintatos, tisztességes, ahogy az neked jó lenne, ez nem várható el. Nem figyeli szeretettel senki, ahogy petúniáiddal bíbelsz az erkélyen, ha mégis figyel valaki, az betörő lesz, esetleg a TEK. Soha ne hagyd a zárban a kulcsot. Ne locsold túl, szebb, ha kiszárad, mint ha megrohad. Nem bocsátják meg a hibáidat, nem értik a mondataidat, legalábbis százból kilencvenhétszer nem. Felemlegetik és behajtják, kifordítják és odavágják, igen, ne is lepődj meg. Mosolyogj. Használj fogselymet. Bővebben…

kit kell sajnálni?

Ez a sok fejcsóválás…! Társadalmi felelősségnek álcázott, arcátlan képmutatás, a valóság lehazudása.

Arról kár vitát nyitni, hogy azoknak a legjobb, akik érzelmi közösségben élnek, szép, emberi teljességben, mindenkor érzékenyen egyeztetett érzelmi, életszervezési, intellektuális, szexuális harmóniában, együttműködésben.

Vannak aztán azok, akik papíron rendben vannak, párkapcsolatban élnek, ami lehetőleg házasság. Na, velük meg példálóznak, ők a feliratok és jelszavak, ők vannak a fészekrakó hitel meg a családtámogatási intézkedések célkeresztjében. Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 26.: szabotál

ige: szabotál

főnév: szabotázs

a személy, aki szabotál: szabotőr

nem gyönyörű ez a magyar nyelv…?

Az van, hogy párkapcsolatban élsz, és ez kölcsönösséget jelent, tehát tényleg nem lehet azt mondani, és ez a blog sem akarja semmilyen módon azt sugallni, hogy szard le a párodat, keress külön utakat, mindenki csináljon, amit akar, hagyjon békén, elég volt. Közös élet, közös élettér, közös felelősség, szeretet.

Vagy ha ez nincs már, az egy nagyon szomorú állapot. Én egy kicsit radikálisabb lettem e témában, hogy “miért marad”, telítődtem a panaszokkal. Szerintem ha nem működik, ha úgy nem működik, ahogy gyakran írtok róla kommentben és e-mailben, akkor lépjen, aki léphet. Akkor menni kell, nem jó senkinek évekig húzni, elromlani emberileg, hagyni eltelni az életet ebben, és csak mondani, mondani örökké ugyanazt. És miközben rossz, azért a védelmét és az előnyeit élvezni. Lojálisnak lenni, ragaszkodni ahhoz, ami lehúz és leront, kettős játék, nem vezet sehová.

Na, de te odateszed magad, végzed a rádesőt, nem rovod fel, és ki is mutatod a szereteted, ha még maradt.

És csinálsz mást is ezen kívül, vagy csinálnál, olyasmit, ami jó neked, vagy van valami másfajta vállalásod. Például segítesz embereknek, vagy kóbor állatoknak, meg vannak barátaid, sportolsz, vagy van valami hobbid.

Azon ritka eseteket leszámítva, amikor egy ilyesmi tevékenység aránytalan részt kér az életedből, idődből vagy a közös életből (pölö odaköltöztetsz egy családot a nappaliba, hetente öt estét jársz a barátnőiddel szórakozni, tele van minden a szétgurult gyöngyfűző készleteddel, a teljes jövedelmedet ayurvédikus illatgyertyákra költöd), az ilyen tevékenység nem a kapcsolat, a család rovására megy, hanem energiát ad, segít, hogy helytállj a hétköznapokban. Ezért is választottad őket. Vagy mert az otthoni verkli leszív, igen, azért, és jólesik mást csinálni. Bővebben…

menjen csak, majd feltörlöm újra

Emlékeztek erre?

Ezt mondta az iskolai takarítónő, és mi elhittük, hogy neki nem számít, nem nagy ügy. A takarítónő nem morgott, mindig udvarias volt, mosolygott is, vagy ha nem is, semmiképpen nem csapta az arcunkba a mopot.

Ma felmostam, pontosabban ma is és elég alaposan felmostam a remek mikroszálas weleda felmosófejjel, és én aztán nem biztatok senkit mosolyogva átjárkálásra, még a kutya is kikerül a hűvösebbik erkélyre ilyenkor. Mint általában, előre szólok a nappalinkban játszó népes, 4-6 fős gyerekseregnek, hogy most van a történelmi pillanat, el lehet dönteni, kint vagy bent, mert nemsokára egy darabig át nem, senkinek, pláne ama talpakkal, amilyen ezeknek lenni tud. Pisilni kell? Szólj, és átemellek, de járkálás nincs, amíg föl nem szárad. Bővebben…

szerelmes a világ

Love is in the air.

Szól a rádió, minden slágerrefrén erről szól: a nagy, a felforgató, a feledhetetlen, az őrültségre hajlamosító szerelemről. Nézzük a filmeket, és beleépülnek a narratívák és hepiendek az agyunkba. Hogy végül mindenki. Hogy egyszer az életben mindenki. Hogy végre, és akkor nagyon. És az a lényeg, és akkor van boldogság, nélküle meg nincs.

Nos, nem így van. Kapcsoljuk ki a rádiót. Ez is egy cím, amit majd jól megcáfolunk itten. Bővebben…

the friend zone: barátzóna

T. J.-nak

Ez a fiúk szava ám: friend zone. A fiú csalódott, nem azt kapja, amit várt, őt a barátzónában tartják, ő a kedves, rendes, de a királynő mással fekszik le, másra ragyog.

Hát olyan nagy baj, hogy valaki a barátod?

Miért nem jó az? Szép, közeli kapcsolat.

Úgy értem, olyan nagy baj, hogy csak a barátod?

Jobb volna, ha ő senkid sem lenne, a barátod sem?

Te vágyakozol utána, közelebb mennél, örökké a közelében vagy, de ő nem érti a nézésedet, se a célzásodat? Vagy érti, és nemet mond?

De mégis ott van, naponta látod, keresi is talán a társaságodat, sőt, szüksége is van rád?

Úgy érzed, kihasznál azzal, hogy “csak” barátjának tekint, nem fekszik le veled?

Ez nem szép tőled. Bővebben…

kinek rovod fel

A zöld részt délben, a közzététel után másfél órával írtam bele, fontos kiegészítés.

Kaptam kommentben egy ilyen linket:

http://slatestarcodex.com/2014/08/31/radicalizing-the-romanceless/

Nagyon köszönöm, érdekes poszt. Haladó angol, meg hosszú is, de érdemes átrágni magunkat rajta, jó volt olvasni például a feminista Nice Guy TM témájú idézeteket, bár itt a posztban “a könyökünkön jönnek már ki a feministák” módra vannak tálalva, a magyar nyelvű közbeszédben ezek radikálisan új gondolatok, vagy inkább megfogalmazások.

Lejjebb, már a IV. részben van egy idézet Barrytől, aki 45 éves, soha nem élte át a romantikus szerelem élményét, és úgy érzi, egyre távolabb is kerül attól, hogy átélje. Erről ír, de nem akar panaszkodni, mert a “manosphere” nőgyűlölő beszédmódja ennek a lehetőségétől megfosztotta, nem akar olyan lenni, mint ők, hozzájuk csapódni, hiszen ő nem nőgyűlölő. Bővebben…

nem a férjed a szemét

Nem, ez nem a te történeted.

Olyan egyszerű volna, ha egyéni jellemzők miatt alakulna így, mindig olyan hasonlóan, sok-sok pár életében. Akkor csak levonnánk a tanulságokat, elkerülnénk ezeket a helyzeteket, csapdákat, ezeket a fajta embereket, és boldogan élnénk.

Nem, a férjed nem azért kicsinyes és hallgatag és önös és tékozló, és nem azért forgatja a szemét és slisszol el a feladatok elől, nem azért lesi a nőket és jut izgalmakhoz titkon, romba döntve ezzel a te illúzióidat, mert ő ilyen.

Nem, nem lehet elkerülni az ilyen férfiakat. A férjed kicsinyesen viselkedik, hallgat, önz, sokat költ a dolgaira, rendszeresen az égre néz, megpróbálja elkerülni a helyzeteket, amikor oda kéne tennie magát, sunyin lesi a csajokat, a hátad mögött flörtöl és csal is, és szanaszét szakítja a hitedet és bizalmadat, igen. De nem azért, mert ő egyénileg ilyen. Bővebben…

engem nem érint

Hol jelenik meg az én életemben az, hogy nőként elnyomott csoport tagja vagyok? Mikor, hogyan érzem én ezt a bőrömön?

Engem a többi dimenziómban meglévő előnyöm miatt sok minden megvéd, és én is abban az illúzióban vagyok hajlamos élni, hogy engem ez nem érint, én ezzel nem találkozom, nekem jó. Meg is bolondulnék, folyton ezzel a tudattal élni. Erős szeretek lenni, nem akarok félni.

Engem nem bántalmaznak az otthonomban, én nem élek anyagi függésben, nem használják a testemet, nem él a vérverítékes munkámból másik felnőtt, rám nem tesznek szemét megjegyzéseket, én nyugodtan végigmehetek lenge ruhában is az utcán, sötétedés után is.  Bővebben…

ne nézz másra

Én ezt megúsztam.

Azt hiszem.

Mit is? A rossz fej pengeszájúságot, amilyenné jelen házasságfelfogásban a nők lesznek, azt én megúsztam. Vagy nem akartam, felismertem hamar, és ezért minden erőmmel elkerültem? Vagy nem úsztam meg és el se kerültem, én is ilyen lettem, és még az is fokozta a kínjaimat, hogy tudtam, hogy rossz fej vagyok, és nem akartam rossz fej lenni, és tudtam azt is, hogy a rosszfejség a kapcsolatot is rontja?

Mert az ilyen nőknek szar. Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 23.: gondoltam, örülsz

o-nak és s-nak

Van az a fajta bántalmazó, vagy inkább visszaélő, finom helyezkedő, akin nem látszik, hogy egyenlőtlenségben utazik és előnymaximalizál, mert a nyílt eszközök nem vállalhatóak, az túl direkt lenne. Az egész, amit csinál, nem ám valami tudatos haditerv, hanem önkéntelen stratégia, meg hát szeret is téged. De kontrollál, vagyis nem hagy, hogy önmagad légy. Nincsenek is határok: együtt éltek, ő  a partner, mindened ebbe a körbe tartozik, mindennel elszámolsz valahogyan, mindent meg lehet kérdezni tőled és mindenbe bele lehet szólni, épp az összetartozás és a szeretet nevében. Az ő normái a te normáid. Nem ám azért, mert egy család vagytok, és abban vannak közös ügyek, kötelességek, interakciók és érthető elvárások, hanem ezen túl is, az egész gondolkodásodat, lényedet át akarja hatni. Merő szeretetből vagy csak úgy, az együttélésből adódóan, pusztán attól, hogy közös mondjuk a fürdőszoba. És mert elmondja a véleményét, meg ő jobban tudja, és segít.

Ez a fajta “szeretlek, tehát kontrollállak”, a birtokos jelzős viszony annyira szomorúan tipikus. Bővebben…

visszhangtalan

melléknevek sorozat 23.

fosztóképzős összetett szó

Azt mondjuk, hogy mi aztán kiszálltunk, nem igazodunk, vállaljuk a konfliktust is. Nem rángat minket többé, hogy ki mit gondol, nem abból dolgozunk és gyarapodunk, hogy ők, a világ, ama sokszor döbbenetes, kiábrándító viszonyrendszer, a hallgatás, a kéz kezet mos, az áldozathibáztatás, a gyűlölködő intolerancia, a ránézésre ítélet, a pletykás hajlam, az erkölcscsősz, élni is gyáva polgár elismer és értékel minket. Elmúltunk huszonkettő, és nem akarunk mindenképpen szeretetreméltóak lenni, mert az megalkuvás és gyengeség. Nem akarunk megfelelni, alakoskodni, nyelni, lépcsőházban mondatokat fogalmazni utólag. El se várunk, nem is nyomasztunk, nem másolunk, nem panaszlunk, nem sóvárgunk, és nem bántunk másokat. Megvan nekünk a saját. Ellenben kiállunk az elveink mellett, és nem félünk. Én például néhány év gyáva igazodás után (magyartanár létemre!) ismét csökönyösen teszek vesszőt a Szia megszólítás után, mármint a szia és a név közé. Én ezt vállalom. Bővebben…

már beszélgetni se lehet

Panaszolja huszonkilenc éves fiú ismerősöm.

Hosszan beszélgettünk erről. Hogy neki milyen frusztráló, hogy odalép egy lányhoz, és próbál vele szóba elegyedni, és olyan elutasító és gyanakvó a lány. Bármely lány, bárhol. Miért van ez.

Mondom, Laci (igazából persze nem így hívják), te nem beszélgetni akarsz, és ezt a lány nagyon jól tudja. Mindenki tudja a kódokat. És olyan lányhoz lépsz oda, akihez már sokan odaléptek hasonlóképp, és kérdezgették, hogy milyen zenét szeretsz, van-e barátod, neked milyen férfiak tetszenek, kissé vagy nagyon is átlátszó esélylatolgatásként. Világos, mire megy ki a játék, az is, hogy te is sokaknál próbálkoztál már így. Mindenki tudja, hogy te most “ismizel”, szeretnél valamit, sikernek éled meg, ha megadja a telefonszámát. Bővebben…

kis pocakkal is, ne parázz: a dad bod (aputest)

Annyira vicces az új rágógumi, a dad bod (kb.: apukatest). Egy teljesen átlagos, 19 éves lánytól, Mackenzie Pearsontól indul a dolog. Leírta az interneten, de nem valami okos elméletnek, tanulmánynak ám, hanem creative writing-típusú, iskolás, 500 szavas kis okfejtésben, hogy neki is, és több barátnőjének is a valóságos, hétköznapi, “többségi, jóléti” (behízott) férfitest tetszik. Azé, aki az edzőterembe néha lenéz, ám hétvégén besörözik. Neki ezek a férfiak sokkal jobban bejönnek, mint a plakátfiúk. A dad bod kifejezés nem az ő leleménye, de általa lett híres.

https://theodysseyonline.com/clemson/dad-bod/97484

Érvei: Az ilyen férfiak teste nem nyomasztó(an tökéletes) számunkra.

Mellettük mi nők vagyunk a szépek.

Jobb megölelni egy ilyet, mint a “sziklaszerű” (The Rock) testet.

Mert velük jókat lehet kajálni, olcsó gyorséttermi kajákat is.

És: ők azok, amik, így kaptuk őket, nincsenek illúzióink, vagyis nem lesz döbbenet, ha a kidolgozott test később elhízik. Bővebben…

velem tartasz?

Az egyenlőtlenség formái sorozatban sorra vettem (és veszem is még, kifogyhatatlan), hogy melyek azok a nem nyíltan erőszakos, ám hatalmi alapú, részben beidegződött játszmák, amelyek elbizonytalanítanak a párkapcsolatainkban, megkeserítik az érzéseinket és erodálják a bizalmat.

Ez, amiről már régóta akarok írni, nem egyenlőtlenség, nem elsősorban hatalmi kérdés, azt hiszem.

De majd beszélgessünk róla.

Amikor huszonéves voltam, Bővebben…

neked miből van konfliktusod?

Tanulok hallgatni.

Újabban az emberi kapcsolataimban legfeljebb mulasztásosan vétkezem (nem hívom fel, nem érek oda, nem vagyok elég figyelmes). Soha nem leszek már ideges olyan emberektől, akikkel hosszú múltam van. Megbecsülöm őket, hálás vagyok nekik, értem és elfogadom a különbözésüket, nem akarok beléjük szólni. Nem teszek éleseket, nem haragszom meg hirtelen, nem lesz elegem.

Érettek vagyunk, nem lelkesedünk könnyen, nem hepciáskodunk, és nem fáj a másik ember, mert én vagyok én, és énnek lenni jó.

Ő meg ő, másképp, és nekem az is tetszik. Egyenlő a kapcsolat, elférünk a világban. (Mondjuk hogy lefele teszi be az evőeszközt a tartóba… na.) Bővebben…

zseniális genetikus

Hát akkor, jaj, de szívom a fogamat, ugorjunk ugyanarra. Mostanában nem szoktam ugrani arra, amire mindenki, mert úgy érzem, manipulálva vagyok, gombokat nyomogatnak rajtam, nem én választom a témát. Ha írok róla, akkor én is csak gombokat nyomogatok, ami elég könnyű, intellektuálisan nem épp kihívás, illetve nem vezet sehova, nem lesz belőle jobb világ, csak hőzöngtünk egy kicsit. Idegesít, hogy mások is ezen témáznak, és akkor a kedves olvasó fejében ez az egész összegyűlik, mint a Happy, mert a többieknél is ez megy, és kiszorít mást. Az olvasó felhevül, szem elől téveszt, önigazol, akolmelegszik, ítél, annak meg mi értelme.

A felháborodásommal ráadásul további publicitást biztosítok a szarnak, és a szar pontosan ezért van így megírva.

Na de azért… ez gyönyörű darab. Engedtessék meg. Bővebben…

amiért vége lett

tudom, tudom, de ez fikció, csak összeszedegettem

amikor megismertelek, sudár voltál, szépséges, és ragyogott a szemed.

akkor még csak néha jártál le.

a második hónapban lementem én is, kávét ittam a proteinbárban, és néztelek, ahogy tárogatsz. kiragyogtál rám. felfaltál utána, bedurrant erekkel.

aztán összekötöztünk, a kis lakás kettőnk élettere lett. Bővebben…

elköteleződni

Emlékszem arra az érzésre, fiatal önmagamra. Hiába szuverén, hiába saját kereset, hiába okos, azt vártam, reméltem, hogy jön valaki. Jó lesz együtt, megemel, zsongunk, és főleg:mindezt az jelképezi, valamint foglalja keretbe, hogy deklarálja majd, hogy én vagyok az és igazán, és elköteleződik, mert ez így komoly, és mostantól mi együtt, prolongálva az örökkévalóságba.

Mit tudtam még akkor, hogy csak úgy, mondjuk egy Koppenhága–Budapest járaton is megélhető a jóféle, heteroszexuális tartalmú emberi közelség, úgy, hogy az a két ember gazdagodik tőle, és többé nem is látja egymást, sőt, telefonszámot sem cserél. Bővebben…

az egyenlőtlenség formái 22.: nem jól mondtad

Van az a fajta előnyszerző (elnyomó, manipulátor, hatalmaskodó) partner, akinek tartalmi érvei nincsenek az adott konfliktusban, és ezért ilyenkor átmegy nyelvművelőbe és illemtanárba (ez két fajta viselkedés, mindjárt írok példákat).

Sok ilyenről meséltek itt kommentben és beszélgetésekben az olvasók: ez a direkt értetlenkedés jelensége. Nem olyan nehéz átlátni ám ezen a manőveren. A lényeg, hogy a partnered nem akarja, hogy eljusson hozzá, amit mondasz, és adekvátan kelljen reagálnia, ezért beleköt a formába, és a helyes használattól, ízlése szerinti stílustól teszi függővé, hogy együttműködik-e. Mégpedig azért, mert valójában esze ágában sincs segíteni, támogatni téged, részt venni a feladatban (amelynek szervezése és levezénylése egyébként is méltatlanul rád hárult, noha alapvetően közös volna, például gyereknevelés vagy konyhai munka).

Példa 1. Bővebben…