Erre a jajongásra reagálok:
https://humenonline.hu/a-magyar-kormany-a-melegek-elleni-eroszakra-szavazott/
Engem felháborít, hogy ilyen nemtelen eszközökkel, nemlétező elnyomást lobogtatva csikarnak ki szimpátiát. “Sérülékeny”, “marginalizált”, “öngyilkos”. Hagyjátok már abba. Ezer gondja-baja van mindenkinek, ti meg a festett hajatokat mutogatjátok.
Azt is baromira unom, hogy nőknek szánt platformon arról kell olvasni a meleg tokenarcoktól, hogy Kanicsár Ádám, aki felnőtt férfi, hogyan tanul biciklizni, eszik húsvéti csokit, hintázik egy játszótéren, mintha valami sztár volna, vagy hogy Steiner Kristóf hogyan onlyfansezik, valamint kicsi-e a pöcse és hogy éli meg, hogy igen. De az újabb összeomlása is érdektelen. Nem kellett volna bölcs boldogságot hazudni, ha az elfogadó közegben, meseszép környezetben cicákkal élő, barátságokat ápoló, alkotó munkából élő, házasságban élő férfi sem tud boldog lenni. Van egy szerkesztői koncepció, amely megfelelőnek tartja, hogy ilyesmivel traktálják a nőket hétre hét.
Nem gyűlöljük, hanem érdektelennek tartjuk.
Az itt a bibi, hogy nem Amerikában vagyunk.
Mert minden, amit a jogvédők oly buzgón hajtogatnak: diverzitás, munkahelyi policy, Pride, láthatóság, diszkrimináció, Black Lives Matter… amerikai jelenség (a britek is onnan importálták).
És mi van Amerikában?
Nagyvárosokban létezik tömeges utcai prostitúció. A Tangerine című, egyébként remek filmben látotthoz hasonló transznemű prostitúció is. Az életvitelt meghatározó drogozás, nyílt erőszak, nyomor és rengeteg haláleset – általában is, és gyilkosságok a megvetett, használt prostituáltak ellen. Miért? Mert a férfiak szexualitása tendenciaszerűen erőszakos, és Amerika a patriarchátussal megszorzott, undorító kapitalizmus fellegvára.
És van Transznemű emlékezés napja is, a halálesetekre emlékezve.
Na most, a mi régiónkban nincsenek utcai leszámolások, érzékelhető transznemű prostitúció, fegyvertartás. Van viszont import Transznemű emlékezés napja.
Az aktivisták nagy bánata, hogy senkit, de senkit nem tudnak felmutatni.
Dicséretes, ha védik a sérülékeny csoportokat, csak akkor fordul e törekvés abszurdba, ha
hazugságok, ferdítés kell a védelemhez,
kiderül, hogy nem is ők a sérülékenyek (nem ők a védendők), ellenben sima exhibicionista fetisiszták, sexfejű férfiak, akik mások jogaiba terpeszkednek bele,
(ártalmatlanabb esetekben) felmondják az irreleváns amerikai mantrákat, jóemberkedő posztokkal próbálják behúzni az aktivizmusba a bamba, jóindulatú nők tömegeit, és lehurrognak mindenkit, aki szerint ennek semmi értelme.
Az “ellenzéki”, farkason-melegörökbefogadáson-abortuszon üzemszerűen jajgató ismerőseim újabban, fura nívóeséssel, már bármit megfelelőnek tartanak “a hatalom ellen szegezni”. Ha létezik a jelenség itt, ha nem, ha fontos, ha efemer, ha tehet róla Orbán, ha nem, kiposztolják. Bármilyen fiktív, kreált, eltúlzott vád jól jön, amivel a “ha te nem lennél!” berne-i játszma szerint Orbán basztatható.
Addig van ereje a szónak, amíg komolyan lehet venni. Igaz-e, amit mondanak, vagy érdek sugallta mantra, érzelmi körítéssel, amit addig hajtogattak, hogy elhittük? Én utánanéztem, mi a valóság, mert gyanús volt, és rég átlátok ezen – nem ismételgetem, nem is lájkolom mások ömléseit.
LMBT-ügyben ilyen túlhabzásra több példa van. Minden tényalap nélküli pánik és ömlengés például az, Bővebben… →