Figyelj, te itt most fel vagy háborodva. Hogy te mekkora egy barom voltál, milyen sokáig tűrtél, bíztál. De ennek most vége. Na de a gyereket nem adod!
Állítod, hogy jogod van a gyerekedhez. Bővebben…
a gyereket nem adom
264
egyenlőtlenség címkéhez tartozó bejegyzések
zavarba ejtő
melléknevek sorozat 26.
Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.
igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév
Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.
Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.
Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.
Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben…
megzsarolt nők
Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!
K. S. Zs.-nak
Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.
Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 28.: most haragszol?
A legutóbbi írásom:
most akkor elmesélem, nekünk milyen volt
nagy olvasottságot hozott, és heves kommentözönt váltott ki. A látható kommentet jelző szám (210) mellett a szerkesztőmben a negyvekilences szám van pirossal: ennyi be nem engedett, amúgy nagyon ostoba, elvakultan ideológiai komment is érkezett.
Mindig öröm ez egy bloggernek, és megihleti új témákra.
Az egyik amelyet törzsolvasó írt, ez áll:
Csak azt nem értem, hogy tudod ilyen hideg, részvétlen, haragvó megvetéssel odalökni, hogy “mert nem volt szerető szívű anyukátok”.
Haragvó.
A blogger haragszik. Miért haragszik? Nem szép tőle.
Eleve, egy nő, amint haragszik, ejnye.
Miközben egy agresszív, nőgyűlölő kommentre reagáltam a bejegyzéssel. Azt persze vagy szó nélkül hagyja, vagy egy mondattal elintézi: persze, azt is elítélem. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 27.: nem hisz nekem
A ma kivesézendő egyenlőtlenségünk kommunikációs és érzelmi természetű, és megfigyelésem szerint nagyon gyakori.
Hányan vagyunk, akik azért esünk kétségbe időről időre, mert általában jó fej, együttműködő, érzelemgazdag ugyan a partnerünk, mélyen és elemien érezzük, hogy mennyivel jobb nekünk, mint sok nőnek, viszont ez a partner időnként egyszerűen nem hallja meg és nem hiszi el, amit mondunk.
És szinte csak ez a baj vele.
ledarál
Azt mondja az olvasó, hogy ő hisz a házasságban.
Nekem mondja, merthogy én meg nem, arra mondja, hogy de ő akkor is.
Mert folyton azt állítom a blogon, hogy nem működik, maga az intézmény a problémás. Másról sem írok.
De ő hisz, és ez lehet jó is, és ő küzd.
Van kivétel, de csak kivétel van, a szabály, az meg szabály, mondom erre. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 26.: szabotál
ige: szabotál
főnév: szabotázs
a személy, aki szabotál: szabotőr
nem gyönyörű ez a magyar nyelv…?
Az van, hogy párkapcsolatban élsz, és ez kölcsönösséget jelent, tehát tényleg nem lehet azt mondani, és ez a blog sem akarja semmilyen módon azt sugallni, hogy szard le a párodat, keress külön utakat, mindenki csináljon, amit akar, hagyjon békén, elég volt. Közös élet, közös élettér, közös felelősség, szeretet.
Vagy ha ez nincs már, az egy nagyon szomorú állapot. Én egy kicsit radikálisabb lettem e témában, hogy “miért marad”, telítődtem a panaszokkal. Szerintem ha nem működik, ha úgy nem működik, ahogy gyakran írtok róla kommentben és e-mailben, akkor lépjen, aki léphet. Akkor menni kell, nem jó senkinek évekig húzni, elromlani emberileg, hagyni eltelni az életet ebben, és csak mondani, mondani örökké ugyanazt. És miközben rossz, azért a védelmét és az előnyeit élvezni. Lojálisnak lenni, ragaszkodni ahhoz, ami lehúz és leront, kettős játék, nem vezet sehová.
Na, de te odateszed magad, végzed a rádesőt, nem rovod fel, és ki is mutatod a szereteted, ha még maradt.
És csinálsz mást is ezen kívül, vagy csinálnál, olyasmit, ami jó neked, vagy van valami másfajta vállalásod. Például segítesz embereknek, vagy kóbor állatoknak, meg vannak barátaid, sportolsz, vagy van valami hobbid.
Azon ritka eseteket leszámítva, amikor egy ilyesmi tevékenység aránytalan részt kér az életedből, idődből vagy a közös életből (pölö odaköltöztetsz egy családot a nappaliba, hetente öt estét jársz a barátnőiddel szórakozni, tele van minden a szétgurult gyöngyfűző készleteddel, a teljes jövedelmedet ayurvédikus illatgyertyákra költöd), az ilyen tevékenység nem a kapcsolat, a család rovására megy, hanem energiát ad, segít, hogy helytállj a hétköznapokban. Ezért is választottad őket. Vagy mert az otthoni verkli leszív, igen, azért, és jólesik mást csinálni. Bővebben…
menjen csak, majd feltörlöm újra
Emlékeztek erre?
Ezt mondta az iskolai takarítónő, és mi elhittük, hogy neki nem számít, nem nagy ügy. A takarítónő nem morgott, mindig udvarias volt, mosolygott is, vagy ha nem is, semmiképpen nem csapta az arcunkba a mopot.
Ma felmostam, pontosabban ma is és elég alaposan felmostam a remek mikroszálas weleda felmosófejjel, és én aztán nem biztatok senkit mosolyogva átjárkálásra, még a kutya is kikerül a hűvösebbik erkélyre ilyenkor. Mint általában, előre szólok a nappalinkban játszó népes, 4-6 fős gyerekseregnek, hogy most van a történelmi pillanat, el lehet dönteni, kint vagy bent, mert nemsokára egy darabig át nem, senkinek, pláne ama talpakkal, amilyen ezeknek lenni tud. Pisilni kell? Szólj, és átemellek, de járkálás nincs, amíg föl nem szárad. Bővebben…
engem nem érint
Hol jelenik meg az én életemben az, hogy nőként elnyomott csoport tagja vagyok? Mikor, hogyan érzem én ezt a bőrömön?
Engem a többi dimenziómban meglévő előnyöm miatt sok minden megvéd, és én is abban az illúzióban vagyok hajlamos élni, hogy engem ez nem érint, én ezzel nem találkozom, nekem jó. Meg is bolondulnék, folyton ezzel a tudattal élni. Erős szeretek lenni, nem akarok félni.
Engem nem bántalmaznak az otthonomban, én nem élek anyagi függésben, nem használják a testemet, nem él a vérverítékes munkámból másik felnőtt, rám nem tesznek szemét megjegyzéseket, én nyugodtan végigmehetek lenge ruhában is az utcán, sötétedés után is. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 25.: a lelke mélyén jó ember
Ezt voltaképpen a filmek hitették el velünk. Minden második filmben (krimi is lehet, dráma is, horror, vígjáték, kosztümös, tényleg bármi) van egy szereplő, akiről azt hittük, gonosz, érzéketlen, netán intrikus, vagy ritka csúf és úgy gonosz, és egy éles helyzetben valami meglepőt cselekszik (esetleg csak annyi, hogy elneveti magát, vagy igen gyakran lánykér, hőstettet hajt végre, kiderül, hogy ő mentette meg annak idején a főhős életét, vagy meglepetésünkre nem ő a gyilkos), és akkor kiderül, hogy nem kell tőle félni, ő mégiscsak jó ember, igazán tud szeretni, mert a zord külső érzékeny lelket takar…a jégpáncél áttörhető (ez a feladat többnyire a nőkre marad).
A Blue Moonban Colin Firth. A Mary Poppinsban az apa. Pygmalion… és akkor kedvesek és érzőek, zene szól, és mindenki örül.
Mintha az a hirtelen kedvesség stornózná a sok hidegséget, kegyetlen mondatot, közönyt és bántást. Mintha onnantól mindig napfény ragyogna a szemükből — nem tudjuk, mert a nagy felmelegedés a film csúcspontja, és utána öt vagy tíz perc van még a filmből.
És ezek mindig férfiak, mindig. Bővebben…
ne nézz másra
Én ezt megúsztam.
Azt hiszem.
Mit is? A rossz fej pengeszájúságot, amilyenné jelen házasságfelfogásban a nők lesznek, azt én megúsztam. Vagy nem akartam, felismertem hamar, és ezért minden erőmmel elkerültem? Vagy nem úsztam meg és el se kerültem, én is ilyen lettem, és még az is fokozta a kínjaimat, hogy tudtam, hogy rossz fej vagyok, és nem akartam rossz fej lenni, és tudtam azt is, hogy a rosszfejség a kapcsolatot is rontja?
Mert az ilyen nőknek szar. Bővebben…
ők is szenvednek 3.
Itt maradt vázlatban a sorozat harmadik része. Az első két részt 2013 októberében tettem ki:
Most újra fellángolt a téma, egyrészt mert Laci arról panaszkodik, hogy már beszélgetni se lehet, másrészt a lenge ruhás nők látványa miatti frusztráció, amiről tényleg azt hittem, hogy uborkaszezonhoz illő lesz, helyette kommentroham, “Éva, vedd be a te is a red pillt” nicknevű próbálkozó, komolyangondolom@ e-mailcímmel. Nőkövetelés, tömeggyilkossággal fenyegetőzés, ha “nem lesz válasz a problémára” (értsd: ha valaki nem fekszik le az ínségben élő férfiakkal, jaj, de rutinosan fogalmazok már semlegesen), harmadrészt az a téma, hogy miért, kinek a kedvéért legyen, lehet magával elégedetlen, változtat a megjelenésén a nő.
Probléma van, azt mondják a férfiak. Nagy probléma van: nem engedelmesek a nők. Legalábbis az interneten nagyon pörög a téma. A válaszok, amelyek a problémára születtek:
az egyenlőtlenség formái 24.: nekem így tetszel
Azt mondja az ember: nekem tetszel így.
Jó vagy te így.
Néha azért mondja, hogy ne legyen bonyodalom azügyben, amit szexnek nevez, gondol. Mert a szorongó, nőiségében megalázott nőnek majd nem lesz kedve. Igazából egy kicsit vagy akár nagyon zavarja a nő segge vagy akármije, igazából más fajta nőket néz nagy izgalomban a képernyőn, de hát itt van ez a nő, ezzel kell valamit kezdeni, megtartani együttműködőnek.
A másik fajta férfi azért ismeri el a partnere kinézetét, mert ha más akarnál lenni, akkor valahogy nem lennél az övé már. Ő nevelt, magának, maradj olyan. Bővebben…
rossz fej lettem
Amúgy olyan jó fej lennék. Felszabadult, kedves, okos. Laza. Én egy fiatal nő vagyok.
Néha nevetek. Néha mesélek valakinek valamit, és érzem: a régi vagyok, az egyetemi, az áradó, a szellemes.
Néha áramütés a bőrömön. Lehet, hogy még mindig élek? Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 23.: gondoltam, örülsz
o-nak és s-nak
Van az a fajta bántalmazó, vagy inkább visszaélő, finom helyezkedő, akin nem látszik, hogy egyenlőtlenségben utazik és előnymaximalizál, mert a nyílt eszközök nem vállalhatóak, az túl direkt lenne. Az egész, amit csinál, nem ám valami tudatos haditerv, hanem önkéntelen stratégia, meg hát szeret is téged. De kontrollál, vagyis nem hagy, hogy önmagad légy. Nincsenek is határok: együtt éltek, ő a partner, mindened ebbe a körbe tartozik, mindennel elszámolsz valahogyan, mindent meg lehet kérdezni tőled és mindenbe bele lehet szólni, épp az összetartozás és a szeretet nevében. Az ő normái a te normáid. Nem ám azért, mert egy család vagytok, és abban vannak közös ügyek, kötelességek, interakciók és érthető elvárások, hanem ezen túl is, az egész gondolkodásodat, lényedet át akarja hatni. Merő szeretetből vagy csak úgy, az együttélésből adódóan, pusztán attól, hogy közös mondjuk a fürdőszoba. És mert elmondja a véleményét, meg ő jobban tudja, és segít.
Ez a fajta “szeretlek, tehát kontrollállak”, a birtokos jelzős viszony annyira szomorúan tipikus. Bővebben…
kis pocakkal is, ne parázz: a dad bod (aputest)
Annyira vicces az új rágógumi, a dad bod (kb.: apukatest). Egy teljesen átlagos, 19 éves lánytól, Mackenzie Pearsontól indul a dolog. Leírta az interneten, de nem valami okos elméletnek, tanulmánynak ám, hanem creative writing-típusú, iskolás, 500 szavas kis okfejtésben, hogy neki is, és több barátnőjének is a valóságos, hétköznapi, “többségi, jóléti” (behízott) férfitest tetszik. Azé, aki az edzőterembe néha lenéz, ám hétvégén besörözik. Neki ezek a férfiak sokkal jobban bejönnek, mint a plakátfiúk. A dad bod kifejezés nem az ő leleménye, de általa lett híres.
https://theodysseyonline.com/clemson/dad-bod/97484
Érvei: Az ilyen férfiak teste nem nyomasztó(an tökéletes) számunkra.
Mellettük mi nők vagyunk a szépek.
Jobb megölelni egy ilyet, mint a “sziklaszerű” (The Rock) testet.
Mert velük jókat lehet kajálni, olcsó gyorséttermi kajákat is.
És: ők azok, amik, így kaptuk őket, nincsenek illúzióink, vagyis nem lesz döbbenet, ha a kidolgozott test később elhízik. Bővebben…
velem tartasz?
Az egyenlőtlenség formái sorozatban sorra vettem (és veszem is még, kifogyhatatlan), hogy melyek azok a nem nyíltan erőszakos, ám hatalmi alapú, részben beidegződött játszmák, amelyek elbizonytalanítanak a párkapcsolatainkban, megkeserítik az érzéseinket és erodálják a bizalmat.
Ez, amiről már régóta akarok írni, nem egyenlőtlenség, nem elsősorban hatalmi kérdés, azt hiszem.
De majd beszélgessünk róla.
Amikor huszonéves voltam, Bővebben…
amiért vége lett
tudom, tudom, de ez fikció, csak összeszedegettem
amikor megismertelek, sudár voltál, szépséges, és ragyogott a szemed.
akkor még csak néha jártál le.
a második hónapban lementem én is, kávét ittam a proteinbárban, és néztelek, ahogy tárogatsz. kiragyogtál rám. felfaltál utána, bedurrant erekkel.
aztán összekötöztünk, a kis lakás kettőnk élettere lett. Bővebben…
az egyenlőtlenség formái 22.: nem jól mondtad
Van az a fajta előnyszerző (elnyomó, manipulátor, hatalmaskodó) partner, akinek tartalmi érvei nincsenek az adott konfliktusban, és ezért ilyenkor átmegy nyelvművelőbe és illemtanárba (ez két fajta viselkedés, mindjárt írok példákat).
Sok ilyenről meséltek itt kommentben és beszélgetésekben az olvasók: ez a direkt értetlenkedés jelensége. Nem olyan nehéz átlátni ám ezen a manőveren. A lényeg, hogy a partnered nem akarja, hogy eljusson hozzá, amit mondasz, és adekvátan kelljen reagálnia, ezért beleköt a formába, és a helyes használattól, ízlése szerinti stílustól teszi függővé, hogy együttműködik-e. Mégpedig azért, mert valójában esze ágában sincs segíteni, támogatni téged, részt venni a feladatban (amelynek szervezése és levezénylése egyébként is méltatlanul rád hárult, noha alapvetően közös volna, például gyereknevelés vagy konyhai munka).
Példa 1. Bővebben…
a nők általában
Olvasok, hallgatok mindenféle, nőknek szánt, illetve nőkről szóló szöveget. Magazincikket, netes tartalmat, hírlevelet, rádióműsort, meg kommenteket, folklórt, vicceket, baráti panaszokat.
Ezekből megtudhatom, hogy milyen vagyok mint nő. És egyébként olyan, mint az összes többi. A nők.
Az elmúlt két hétben, ezt már direkt fel is írtam vázlatposztba, megtudtam, hogy mint nő (azért, annak révén, eredményeként, hogy nő vagyok) Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 