Szóval, ahogy a tegnapiban írtam, nem hiszek abban, hogy érdemben meg lehet mondani másoknak, merra az arra.
Mert az kívülről jön, nem lesz jó rád. A lényeg belül van.
kívül, belül
50
öngyötrő
melléknevek sorozat 28.
folyamatos melléknévi igenév, összetett szóból
Azt kérdezik, vállalok-e személyi edzést. Bővebben…
enteriőr
Az íróasztal miatt teszem ki a posztot, ott van bent a piros szobában.
Ma estére már csak képek, hangulatok, holnap és holnapután lesz az intellektuális magamhoz nyúlás — én, ha nektek volnék, bekészíteném előre a kotyogósba a Lavazzát. (Abszolút szarvashiba, megyek barista képzésre amúgy.)
Mint a képen láthatjátok, megmostam a hajam.
édes
melléknevek sorozat 27.
az éd-, az valami tő lehet: édeleg,
az -s meg egy denominális nomenképző
Lejöttem a szénhidrátról. Még tavaly ilyenkor, egyébként, onnantól csak alkalmi drogos voltam, kenyeret nem ettem egyáltalán. Vagyis a finomított szénhidrátról jöttem le: a fehérlisztről és a cukorról. A durum- és tönkölylisztől és a belőlük készült olaszos jellegű tésztákról nem. De aztán a gabonákról is ám, úgy, ahogy van, rizsestül, kukoricástul, meg az édesebb zöldségekről, és lényegében a gyümölcsökről is (csak citrom, lime, nagyon savanyú alma kiáztatva, bogyósok). Tejtermékek is csak mértékkel, mert azok is édesek ám.
Fokozatos volt a lejövés, nem dogmatikus, nem tiltós, nem kényszerű, inkább kísérlet, és mivel nem más akarta, én akartam, vagyis alakultam olyanná, a testem jelzéseit követve, aki ezt akarja, mert ez a jó neki, nem volt nehéz. Nagyon jól lettem tőle.
Általában az édes íz szerepe jelentősen visszaszorult az étkezésemben. Bővebben…
kezdjetek élni
Ezen a blogon, észrevehettétek, már nettó gondolat, önkifejezés és diskura van. Nincs “társadalmi felelősség”, vagyis egy ideje nemigen segítem se a civileket, se elvbarátaimat, ismerőseimet a posztjaimmal. Nem szoktam hírt adni akciókról, tüntetésekről, nem népszerűsítek semmilyen ügyet, kezdeményezést, érdeket.
És akkor ez most a kivétel:
Mosolyka, Hozleiter Fanny és férje, Tóth Sándor Zoltán valami nagy dologra készül.
Egész estés nagyjátékfilmre, mégpedig, a pillanat értékéről.
A pillanatról, az örömről, arról, hogy MOST éld meg, használd, ismerd fel és örülj. Hogy ne halogasd, mert elmúlik. A film nagyon személyes, de bőven nem csak róluk szól, hanem erőt adhat másoknak is nehéz élethelyzeteikben. Amikor szokatlan a forgatókönyv, és mégis, valami hatalmas energia és boldogság születik abból, ami nagyon nem úgy nézett ki. Engem ez különösen megérint.
a keddi bemutatón, fotó: Gera Zsolt, balról: én, Fanny, olvasó
mintha már
Ez már volt, igen, a citromos Cif szaga, és pont a sütő belsejét, és pont fémdörzsivel!
A szag…!
Megnyugtat a Cif szaga. Bővebben…
zavarba ejtő
melléknevek sorozat 26.
Én nagyon remélem, ezt külön írjuk még. Igen, igen, megnéztem.
igei idiómából képzett folyamatos melléknévi igenév
Na szóval, van ez a kétségtelenül létező tendencia, antifeminista kollégáink vesszőparipája (na, vajon lehet-e ide jelzőt tenni? kedvelt vesszőparipája? remek vesszőparipája? vagy: egyik vesszőparipa? nem. a vesszőparipa nem bír el jelzőt. pőre paripa ő). Nehéz tömören megfogalmazni, de olyasmi, hogy a fiatal és csinos nőkkel úgy általában a világ, azon belül is a férfiak előzékenyen bánnak. Átengedik őket az úton, meg hazaviszik kocsival, szívességeket tesznek nekik, előreengedik őket az ajtóban — ez jár nekik, mert nők, pontosabban: mert szexcélpontnak alkalmas fiatal nők.
Mintegy jutalmazzák őket azért, hogy életerősek és szépek.
Természet: Bünteti a szenvedést és jutalmazza az örömet.
Az antifeminista kollégák ezt persze úgy értik, hogy ezt a nő tudatosan csinálja. Bővebben…
manipuláció
Az előbb megszólalt a telefonom, és a hívó, aki egy nő volt, de nem mondta a nevét, Gerle Évát kereste.
Nagyon kiképezhették, hogy hogyan kell átmenni a felhívottak falain és sáncain. Figyeljétek: Bővebben…
takaros uzsonnásdoboz
Én eredetileg azokról akartam írni mára, akik majdnem elváltak, de aztán rendbehozták.
De inkább ezt szánom mára.
Takaros uzsonnásdoboznak fordítottam a bentót, mit szólsz, Eszter? (Tőle a japán link.)
újabb irritáló luxushülyeség Bővebben…
olvasd újra
Vagy el. Az elmúlt négy és fél hónap legütősebb posztjai. Ha rég jártál erre, ha csak átfutottad, ha kíváncsi vagy arra, hogy szerintem mi fontos írás.
A blogon jelen pillanatban 1453 poszt van, ennek egy kis része semmiség, resztli, efemer, nem vállalható, egyszer kitépkedem majd ezeket az ősz hajszálakat.
Az elmúlt hetekben 440 különböző IP kommentelt a blogomra.
3187 lájkolója van a blog facebookjának.
Az olvasottság miatt meg ne tessék aggódni. Ehun e: Bővebben…
egészséges menza
Hogy lehet, hogy nálunk minden félremegy?
Hogy minden újítót és újítást kiröhögnek és ellehetetlenítenek és koncepciózusan félreértenek?
Hogy lehet, hogy ennyire nem mozdul a magyar észszerű, egyszerű ügyeiben, csak akkor, ha pátosz van és tragédiaesély, de akkor viszont hepciáskodik?
Hogy mehet ilyen szegénységben ekkora pazarlás?
http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt
Olvasom, hogy a gyerekek ehetetlennek tartják a menzai sótlanabb levest, a halat, a párolt zöldséget, a céklát (minő borzalmak!).
Hogy nem eszik meg a gyümölcsöt sem.
Hogy az a vágytárgy, amit a jobb módúak esznek: pizza, csoki, csipsz. Ha tehetnék, ilyeneken élnének. Látom én is, ötkor kiözönlik a rendőrtisztiről a diáksereg, tele a CBA, nem bonyolítják, péksüti van, ice tea, csipsz, sós mogyoró.
Ha ez nincs, tésztát, paprikás krumplit, ismerős ételeket enne a nyomorban élő diák.
“mindenki azért csinálja, hogy fogyjon”
Szerdán megszólítottam az Istennőt.
Nem akartam amúgy, nem terveztem, én őt csak messziről csodálom.
Na de ott ült és evett, ahol én épp tanyáztam, ott töltöttem a gépemet, és még a hűtőt is ki kellett nyitnom (mink így beköltözünk reggel a terembe, bejegyzéseket írunk, diskurálunk, zoknink szárad a széktámlán, kettőt-hármat eszünk, kávézunk, edzünk is egy szerény négyórásat, hazamegyünk este). Bővebben…
skála és mozaik
megint kiraktak a mandinerre
Ez még egy istenfene és rákcsapása, ez a leegyszerűsítő gondolkodás. Ha ebből ki tudnánk jönni!
Az ítéleteink, ez az első terület.
Ahogy úgy odavágják: valaki vagy fiatal, aki előtt még ott az élet, vagy neki már mindegy, és akkor a kutyának se kell.
Az ember még elhiszi. 🙂
Vagy kell a férfiaknak, mert “csinos”, vagy nem.
Liberális vagy konzervatív, kész, ez a kettő van.
A férj vagy bántalmazó, vagy “rendes” (és akkor aztán minden oké).
Megcsal, vagy hűséges, és ennyire lehet leegyszerűsíteni a házasság értékelését.
Jól keres, vagy nem.
A pop art egy lufi, bezzeg a reneszánsz festészet, az szép.
Szép a nő, vagy csúnya.
Lóg a melle, vagy nem.
Kicsi a melle vagy nagy. Bővebben…
megzsarolt nők
Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!
K. S. Zs.-nak
Tegnapelőtt (javítom “tegnap”-ról, elsüvített mellettem a szerda, most is rohanok) konferencián voltam. Ritkán megyek ilyenre, ezért is pezsdítő élmény. Szeretem ezt, rákészülni, megjelenni, emberek között lenni, figyelni, új megfogalmazásokkal és mentalitásokkal találkozni, és hát ebből bőven volt. Játszóhely is volt gyerekeknek, vittem a kisebbik kicsit. Nagy köszönet érte a szervezőknek.
Szerelem: Személyes? Politikai? volt a címe, egészen különböző szakmájú emberek tartottak előadásokat, izgalmas fókuszokból. Bővebben…
mit látsz a képen?
Az a helyzet, hogy én ezt a képet, és ez először van, szándékosan, provokációként fotóztam és raktam ki.
Didaktikusan.
Tehát nem azért, mint a többit: nem önkifejezésként, nem a szöveggel való izgalmas kapcsolatteremtés céljával, nem azért, hogy megmutassak egy hangulatot vagy az életem egy tényét, nem azért, hogy én magam emlékezzek valamire, ami szép volt, a gyerekeim babakorára, a házasságomra vagy a szerelmemre, nem azért, hogy üzenjek vele, és nem is azért, hogy legyen valami szép a fejrészben a cím alatt.
Én tudom, mi van az olvasók fejében. A jó fejek fejében, a kukkolókéban, az irigyekében, azokéban, akik hasonlóan élnek hozzám, és azokéban, akik nem. Bővebben…
…és mit egyen?
Többször emlegettük mostanában kommentekben, a sportrovatban és “kint” is a gyerekeink táplálását, a társadalmi nyomást: a tortás szülinapokat, zsúrokat, a linzeres nagymamákat, az “éhes vagyok, bekapok valami péksütit” rutint, az iskolai menzát, az egészségessé nevelés kérdését.
Tudatos szülők, akik jót akarnak, informáltan döntenek, tudják, mi volna az egészséges — és a rengeteg inger, reklámok, táplálékbőség, kortársi nyomás, édesszájú, csipszfaló, válogatós gyerekek.
Az is felmerült kérdésként, hogy én, aki szénhidrátot már csak alig eszem, és az utóbbi fél évben megdöbbentő felfedezéseket tettem táplálkozás, makrotápanyagok és közérzet, egészség összefüggéseiről, hogyan csinálom ezt szülőként, átalakítottam-e a gyerekeim étrendjét is.
másodvirágzás
A másodvirágzásban nem a virág a szép. Annyi virágot láttunk már.
Hanem hogy ki hitte volna? Nem elvárható, nem kalkulálható. Bővebben…
mire járjon?
tavalyi
Hát ezen pörögtünk mi itt, anyák, az elsős lányainkkal. Délutánra van a napközi, egy kis tanulás, játék az udvaron, kreatívkodás, és van a különóra-kínálat: nívós, sokféle, és igen drága.
Én mindenkit önmérsékletre intettem, akivel ez szóba került, mindenekelőtt a lányomat. Elegendő stressz és idő az iskola is, a különóra meg a késő délutánba nyúlik. Nemsokára az ember azt se tudja, kinek süssön majd mézeskalácsot, kit tegez, kit magáz, meg hogy hánykor ér véget. Ez a túl sok új inger sem optimális egy elsősnek, aki fél nyolckor ágyba zuhan, és fél hétig alszik.
Szeptemberben minden színes-szagos még, aztán feladat lesz az is.
Na de mégis.
Zene, valami kreatív, fejlesztés, ha az kell, sport…? Nyelv? Bővebben…
azt mondja
Parádés poszt, ne hagyd ki!
Azt mondja, nyűgösen: kibontod?
Én azt hittem, rég megette. Hogy lehet ez, cipőt kötni tud, banánt kinyitni nem? És így törögeti, szétpuhítja a végét. De megeszi, becsülettel. Bővebben…
egyeztet
Hogy én ebben milyen szar vagyok.
Mint egy gyerek, aki fél, hogy leszidják, mert persze elfelejtett valamit, vagy (inkább) nem volt kedve hozzá. Mint egy kamasz, aki híres színész asztalához lépne, de nem akarja zavarni. Jaj, minek hívogassam, van elég dolga. Mint Pató Pál úr… és mint valami ifjonti sasmadár, mert én szabad vagyok!
De a sasmadárnak folyton rossz a lelkiismerete.
Mostanra látom, hogy aki sikeres, eredményes, akinek jól haladnak a kevésbé mámoros, nem annyira szenvedéllyel űzött dolgai is, azok velem ellentétben
képesek Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 