manipuláció

Az előbb megszólalt a telefonom, és a hívó, aki egy nő volt, de nem mondta a nevét, Gerle Évát kereste.

Nagyon kiképezhették, hogy hogyan kell átmenni a felhívottak falain és sáncain. Figyeljétek:

nem kérdezi, zavar-e, van-e időm rá, mert akkor előbb belekérdeznék, hogy mit akar,

ellenben gyorsan mondja, hogy:

ő a Fővárosi Önkormányzattól jutott el hozzám (kellően homályos és nagy szerv; hopp, ez valami segély lesz, mostanában sok ilyen van, ez megbízhatónak tűnik, hát én tényleg fővárosi vagyok, a Hivatal keres!),

azért hív, hogy segítsen (lám, lám),

tudja, hogy édesanya vagyok (a gyerekek java, na, biztos segély) (milyen szép, régies szó, megemeli a szaranyaságomat, és nem anyuka),

a MetLife képviseletében (valami egészségvédő telefonmarketinges baszás lesz, ekkorra már én is érzem, na de mégiscsak a fővárosi önkormányzat!),

akik tudnának segíteni nekem az élethelyzetemben a gyerekekkel (gyönyörű, nem?),

és egyeztessünk időpontot (határozott célratörés, nem sok időt hagy tépelődni).

De miről van szó pontosan? Mivel foglalkozik a MetLife? Egy cég?

Nagyon egyszerű, azt mondja: egy félórás bemutatóra menjek el (csak félóra, legalább kimozdulhatok a kis szaros Roland mellől).

De én nem ma kezdtem. Eleve le van tiltva minden adattárból mindenem, mert a tököm tele volt az épp elalvó baba álmába belecsörrenő telemarketingesekkel, meg hogy Jánost keresik, és csak mondják, mondják, és a legagyafúrtabb szóhasználattal, kisiklatásokkal és hangsúlyodarakásokkal élnek, hogy a közelembe jussanak, én vagyok az értékes jószág valami címlistáról. Túl akanak járni az eszemen, és rabolják az időmet.

És hogy az emberi nyomor ilyen mélyére kell mindig benéznem, mint a telemarketing. Nem, nem sajnálom őket: aki ilyenre adja a fejét, egy immorális és butító rendszert tol jutalékért, remélem, van számukra külön bugyor a pokolban, mielőtt valaki rákérdez: én, ha állástalan volnék, húznék a vendéglátásba vagy dadusnak, vagy inkább feketemosogatnék kórházban, mint ez. Ez annyira dehumanizál és lejárat és elinflál mindent. (Ellenben sajnálom és nem izélgetem a szórólap- meg reklámújság-terjesztőket.)

Szóval, lényegre török:

Ez most reklám? Telemarketing? El akar nekem adni valamit?

Ő segíteni akar, és tud is. (Nem behízelgő aranykeretes középkorú, hanem fiatalabb, olyan védőnős hang.)

Mondom, nem szeretnék semmi ilyet, tényleg nem, ne folytassa.

De tudnak még ők másban is segíteni, ha ez nem. (Siet, érzi a véget.) Nyugdíjtámogatás, az állam adja, törvénymódosítás volt. (Figyelem magam, szórakoztató: le ne maradjak róla, nem is tudtam, de jó, adnak valamit.)

Lejön az SZJA-ból. (Osztogatás.)

Mondom, ön tudja, hogy három gyerekem van, tehát adókedvezményem, tehát nemigen jön le az én SZJA-mból semmi. Nem értem.

Ja, ő azt nem tudta, csak hogy édesanya (mert az önkormányzat ilyen adatokat ad ki, biztosan). Ő csak segíteni akar.

Nem vagyok segítségre szoruló, és nem kértem segítséget, még olyan segélyt se, ami amúgy járna, mondom. Ha kérek is segítséget, nem egy ismeretlentől kérek. Itt ön akar valamit, nem én.

Ne haragudjon, engem nagyon zavar ez a beszédmód, sőt, becstelennek tartom, amikor azt mondják, hogy segítenek, miközben csak keresni akarnak rajtam. Mintha én akarnék valamit, pedig, ahogy mondtam, maguk akarnak tőlem valamit. Nem tudja, mi a problémám, van-e problémám, csak azt tudja, hogy az emberek általában olcsóbban akarnak hozzájutni mindenféléhez, vagy ingyen, jól járni, magukat dörzsöltnek érezni, meg valami programot is az unalmas délelőttjükbe. Viszont komolyan veszik magát, ha belengeti, hogy fővárosi önkormányzat. De nálam ez nem működik, én nem akarok jól járni, én mindennek ki akarom fizetni az árát, és fizessék ki nekem is, ha én adom. Engem akciókkal sem lehet rángatni.

Ami igazán fontos, valahogy kerül mindig, ingyen is, az ölembe hull, ami meg nagyon tetszik, azért én sok pénzt is kifizetek. Ezt neki nem mondtam, csak nektek írom.

És utálom, hogy átvernek, törvénytelenül szerzik meg az adataimat, trükkösen beszélnek, hogy ne rakjam le azonnal, és rabolják az időmet. Tök hideg van itt a konyhában, pisilnem is kell, és a kutya is éhes. Viszonthallásra.

Ezt viszont mondtam. Szeretem meglepni beszélgetőpartnereimet, úgyszólván.*

(Ezt csináltam már máskor is, shortcut, volt már sértődött “nem kötelező, maga jár rosszabbul” is…)

Én manipulációnak tartok minden olyan próbálkozást, amikor a szavaknak van mögöttes tartalmuk, egy szándék, érdek. Amikor a szavak nem azt jelentik, amit, az csak mondva van, hogy ne vedd észre, hogy van valami akarás, amit nem biztos, hogy tudatosan nyom az illető, de végső soron, ha nem is lát rá a saját játszmájára, rá akar engem venni valamire, és nem egyenesen beszél.

Kivétel persze a művészet, az irodalom, az ám a legnagyobb manupuláció, csakhogy ott nem engem szólítanak le, hívnak fel, nem nekem kommentelnek, tolják az orrom alá, ha máshogy nem megy, akkor az e-mail tárgyában (!). Ott én akarom, én megyek olyat olvasni, nézni valahova, veszek jegyet, nyomom be a Play gombot, és várom izgatottan a manipulációt, a mögöttest, ami varázslat, és hogy megfejtsem és elsodorjon.

Ez gyakori a blogon is: kóstolgatás, viszonyítás, önigazolás, öndefinívió, kiajobb játék. Unaloműzés, egópolír. Ellenvéleménynek, a téma színesítésének, saját szempontnak álcázva. Sőt, színtiszta bántás, megalázás, kötözködés, indulatoskodás, agresszió, gyűlöletcélponttá tevés. Te is leírtad, én ideges lettem (a konkrét szövegtől vagy a blog létezsétől, változatos okokból), most én is leírhatom akkor, nem? (Nem.) És most te legyél ideges! Vagy csak a hízelgők szavát tűröd, nem bírod az ellenvéleményt, diktatúra van?

Én tényleg kérem, hogy ezt meg azt tarsanak be a kommentelők,  legyenek konsruktívak, közösségiek, ne sajátítsanak ki, ne írják le ugyanazt, amit már háromszáz kommentelő, ne legyen indulatoskodás, minősítés, személyeskedés, rasszizmus, xenofóbia, nőgyűlölet. De most már azt is: csak akkor gyere ide, ha értelmezve élvezed a szövegeket, a többit nem kérem. Nem jut rád figyelmem, ne adj nekem feladatot, ez nem firkafal.

Nyár végén eszméletlen manipulációdömping volt a kommentekben. Minden idők legdöbbenetesebb olvasói e-mailjében felszólítottak, hogy ne ott tároljam az illygépet, ahol tárolom, az én érdekemben, mert ő nem kávézna ilyen helyen, fél a halottaktól. (Az urna mellett.) (Nem ott tárolom.) (Az urna üres.) (Az urnában, amikor még nem volt üres, hatóságilag lezárt tasakban vannak a hamvak.) (Nem hívtam meg kávézni.)

És hogy nagyon jó a blogom, végigolvasta, és ő úgy szeret engem, én is olvassam az ő blogját, hogy egy kicsit jobban megismerjem, ad jelszót is. És ideírta a linket és a jelszót.

Én tudom, hogy nem direkt akar rosszat, de én nem bírom, amikor használnak. Ha a maguk bénaságait tolnák az én olvasottságommal, vagy ha feszültséget levezetni jönnek, szimbolikus ellenséggé tesznek, hogy könnyebben elbánjanak a kognitív disszonanciával (azzal tudniillik, hogy a szövegem hat rá, megérinti, és nincs rá rendes érve, csak az, hogy általánosítasz, kettőn áll a vásár, te se vagy teljesen öko és a többi).

És igen, gyakran megbántódnak a kommentelőim, amikor ezekre rámutatok és reagálok, és biztos sokszor van, hogy olyan szándékot látok a mondatokba, ami nincs is neki (vagy csak nem tud róla) (vagy pontosan úgy ír, érvel, mint az, akinek viszont olyan van) (vagy csak nem tud valamit, és úgy ítél) (vagy nem akar ő nekem rosszat, csak nem veszi észre, hogy helyzetbe hoz, és én kértem, hogy ne hozzon helyzetbe).

Szerintem aki betűt vet, az legyen tisztában azzal, hogy a szavai milyen hatást kelthetnek abban vagy annak a rovására, akinek címzi vagy akiről ír, és vállalja a felelősséget.

Szóval van ebből konfliktus, nem vagyok népszerű, de ez egy nagyon fontos kincse az embernek a sűrű hétköznapokban, ha fel tudja az ilyesmit ismerni, mégpedig készséggé válik a felismerése annak, hogy ez az ember akar tőlem valamit, ez az ő bulija, ellenben én nyugalmat szeretnék, örülni, nem megítélve lenni, és én a saját helyemen, felületemen, otthonomban, telefonvégemen vagyok. És az meg végképp, ha tudok adekvátan és higgadtan reagálni is.

A nőnek nem mondom, hogy nekem van már biztosításom, nyugdíjakármim (van, de ne ezért menjen a pékbe).

Nem mondom, hogy nincs pénzem (nincs, de semmi köze, meg akkor elkezdi, hogy miért járok jól, biztosítós amúgy a cég),

Nem mondom, hogy hm, majd…, hívjon máskor, mert ne hívjon máskor.

És nem is csapom le (nyomom ki) szó nélkül.

* Ennek a csúcspontját vasárnap értem el, amikor, sőt, amidőn a nagyon morózus recepciós elé, aki semire nem reagál, és én ezt nem nőként, nem sporttársként sérelmzem, csak egyszerűen Én Egy Olyan Vicces Lány Vagyok (hogy nekem szabad mindenféle határokat is átlépni), letettem nyolc óra ötkor, egy kicsivel zárás után (de nem én voltam az utolsó) egy szelet oreós Milkát, ami nálam maradt, nem tömtem be vele egy gyerekszájat se. Amit nem értett, vagyis hezitált, és ezért elsütöttem, hogy anyukád felhívott, hogy este nyolckor mindenképpen egyél valami szénhidrátot, csokit, oreós milkát, ilyesmit, amitől jobb kedved lesz.

És elmosolyodott!

Na, ez a manipuláció.

(Tanulságos amúgy, mi van az emberek arcán, amikor azt mondom, anyukád felhívott. Meg eléggé tapintatlan is ez, úgyhogy csak viccelődős helyzetekben vetem be.)

53 thoughts on “manipuláció

  1. Épp most volt egy telemarketinges telefonom 🙂 szinte mindig valami kis hátsó apropóval indítanak, hasonlóképpen szoktam elvágni: marketing jellegű megkeresésről van szó? Csak, hogy mielőbb tisztázzuk, nem kell a rizsa, tudom, hogy mi a célja, de mindig udvarias vagyok és elmondom, hogy miért nem érdekel vagy tudom fogadni a megkeresését. Érdekes, hogy még ismeretlenül, arctalanul sem szeretem, ha rossz érzéssel szakítjuk meg a beszélgetést. Másoknál szoktam hallani milyen lekezelőek velük, ez zavar. A legtöbben eleve nagyon rosszul, bizonytalanul vagy túlzottan agresszíven csinálják, nem tudom máshol milyen módon, de nekem úgy tűnik, hogy ennek a tevékenységnek idehaza ugyanúgy nincs meg a kultúrája. Viszont múltkor volt egy kész élmény, a nő nagyon profi volt és végig valóban figyelt, intelligens, érző emberként létezett a vonal túloldalán és semmit nem erőltetett. Egy biztosítós volt, de ha telemarketingest szeretnék magamnak, akkor csakis ezt a nőt venném fel:)
    Az ügyfélszolgálatosokat viszont nagyon sokszor tudom sajnálni, nem ritkán a recepciósokat is, tulajdonképpen minden valóban a szolgálatra, segítségre szakosodott pozíciót mélyen át tudok érezni (csináltam/om én is), mert amikor viszont a másik fél, az ügyfél akar valamit..na az se semmi tud lenni:) És nem mindig fér bele ez az akarás vagy már manipuláció abba, ami valóban megilleti.
    Sajnálattal tapasztalom azt is, ha ügyfélként világossá válik, hogy az ügyfélszolgálatos megtesz minden tőle telhetőt, de mögötte a cég valójában már nem áll ki, csak a frontvonalon tartja kapuőrként, egy bizonyos szintig megoldandó csak a problémákat, felhasználva a lepattintáshoz, sokszor hiányos betanítással és szándékos információhiánnyal dobja be őket a csatába. Ez mindenkinek rossz, kivéve a cégnek. Kicsit olyan, mint olykor a férfi a nő háta mögött, amikor duruzsol, hogy így kell csinálni, meg úgy kéne csinálnod, ezt ne úgy, azt miért így, miközben ő meg képletesen kortyolgatja a limonádét és lóbálja a lábát. Csak felelősséget ne kelljen vállalni és közben dőljön a lé. Ha ezt a fajta hozzáállást megérzem, simán és gyorsan váltok, eljövök, nem megyek be többé stb.

    • “ennek a tevékenységnek idehaza ugyanúgy nincs meg a kultúrája” Ennek ne is legyen, most nem azért. Engem, aki nem barát, családtag, munkám megrendelője, János régi valakije, szerelő, fodrász, senki ne keressen telefonon.
      Meg én se aláztam amúgy, csak nevén neveztem a jelenséget.
      Adatlopás meg, semmi közük nem volt a fővárosi önkormányzathoz, onnan ki sem adták volna az adatomat, szerintem sima adott-vett listáról való, és hazugság a hivatkozás. Csak arra jó, mert annyian kiáltottak már fel, hogy maga honnan tudja az adataimat?
      Írtam erről egyszer a Népszabadságnak, nem találom most.

      • Nem persze, csupán arra utaltam, hogy ha már csináljuk, és ígyis-úgyis megy, akkor legalább minőségibben és ez természetesen nem menti fel őket az adatlopás, meg a kamu hivatkozás terhe alól. Csupán arra gondoltam, hogy akkor talán kevesebbszer váltana ki dühöt vagy nem olyan mértékűt. Hangsúlyozottan talán. Engem általában csak olyanok találnak meg, akiknek valahogy én adtam meg pl. vásárláskor a rendszerbe, vagy egyébként másik vonalon vásárlójuk voltam, de nem közölték, hogy egyszer majd még fel is hívnak, sokféle szitu van. Cégesre viszont kivétel nélkül cold call jön, e-cégtárakból az nagyon könnyű. De pl. ha most beírom a gugliba, hogy “résztvevők xls” máris ott van egy rakás táblázat teljes személyes elérhetőséggel, címmel, mindennel. Szóval van benne saját felelősség is, lehetőleg megakadályozni, hogy ilyen könnyen hozzáférhetőek legyenek a személyes adatok idegenek számára. Nem mentegetem őket, szerintem sem egy elfogadható értékesítési csatorna. A telefonom nagyon személyes, szeretem eldönteni milyen jellegű forgalmat engedek át rajta.

        • Én voltam pár hónapig másodállásként hívogató. Igaz, hogy be kellett mutatkozni és az elején elmondani, hogy az xz biztosítótól telefonálok.
          Mivel én sem hiszek a dologban, így nem voltam sikeres, de azért egyszer-kétszer jól elbeszélgettünk-elmulattunk a hívott féllel. Egyi pasi beleszeretett a hangomba :-).
          Általában nyugdíjasok, munkanélküliek, vagy nagyon kis fizetésű emberek dolgoznak ott, igen, olyanok, akik hajnalban szórólapoznak, napközben időseket, sérült gyerekeket segítenek, este pedig idejönnek, hogy a három munkából összeszedjenek annyit, hogy ne haljanak éhen és még a rezsire is jusson.
          Végül is azért van haszna, főleg idősebb embereknél, akik nem neteznek, a tévéből pedig csak a sorozatokat nézik. számtalanszor felvilágosítottuk őket, hogy pl. “kedveském, már 40 éve az AB biztosítónál vagyok” (ami nem is létezik már, csak a jogutódja) – a régi biztosítását felül kéne vizsgálni, aktualizálni, lehet, hogy felével-harmadával kevesebbet kell fizetnie, vagy válthat egy másikra, kedvezménnyel. Amely kedvezmény persze mindig az újaknak szól, ezért érdemes legalább két-háromévente váltani.

          • “Általában nyugdíjasok, munkanélküliek, vagy nagyon kis fizetésű emberek dolgoznak ott, igen, olyanok, akik hajnalban szórólapoznak, napközben időseket, sérült gyerekeket segítenek, este pedig idejönnek, hogy a három munkából összeszedjenek annyit, hogy ne haljanak éhen és még a rezsire is jusson.”

            Sajnos, ettől sem lesz működőbb, morálisabb a dolog.

            Azért ez elég abszurd:
            egy profitéhes vállalat gagyi terméket akar rám/ránksózni vitatható morálú és hatékonysági eszközzel.
            Én lázongok, hogy lopják az adatomat, ami tudatosan le van tiltva, és úgy tűnök, mint akinek az a baja, hogy megzavarták a délelőtti szunyókálásban (egyébként tényleg, este nyolckor bealudtam, és negyed háromkor keltem aznap, hat órányi házimunka után voltam). Mint aki nem tudhatja, milyen az igazi élet, a szegénység.
            Mi a mindig elhangzó szempont? Szegények, nekik csak ilyen munka jut, nincs pénz.
            És amit még írsz, hogy valahol ez mégis hasznos, mert informálják őket… jaj.
            Hát szerintem ilyen munka ne legyen, őket a cég is kizsigereli, és zaklatás, amit művelnek. És akkor van pénzük belőle, ha sikerült valakit behúzni a csőbe. Esetenként egy másik, csodaváró kispénzűt.

            Most kilomoltuk a kislakást, kirajzolódott előttem egy többéves Readers’ Digest-saga. Teli gyógyszeresdobozok és mellettük évekre visszamenőleg archiválva a cég levelei, befizetett csekkek stb. Elteltek vele a nyugdíjasévek, kétségtelen, van, akinek ez is jó program, meg biztos kaptak kétszer valami szép szakácskönyvet a milliós nyeremény reményében könyveket rendelők, szelvényeket visszaküldők, de ez akkor is átverés.

            • Abszolút igazad van, én is utáltam csinálni és utálom, ha hívnak otthon.
              A nemtomhány hívásból kb. 10-15 volt a “hasznos”, mármint a hívottnak, mert tényleg átdolgoztatta a biztosítását.
              Mi egyébként órabérben dolgoztunk, ha nem tudtunk időpontot egyeztetni, akkor is megkaptuk a kis pénzünket. az más, ha valaki ilyen sikertelen volt, hamar megszabadultak tőle.
              Ezért viszont tudom, kik ülnek a vonal másik végén, így hát udvariasan megmondom, hogy nem érdekel, köszönöm, viszonthallásra.
              Telefonszámot meg tényleg iszonyú könnyen lehet szerezni, pl. Facebookon is nemegyszer látom, hogy valaki elvesztett valamit vagy kutyát talált stb., kiteszi és a számát is, amin hívni lehet.

            • Az a pofátlanság csimborasszója. Megérne egy feljelentést. Nem is tudom, hogy mondhat ilyet, nem fél, hogy akit felhív, az esetleg épp ott dolgozik? Vagy egy egyébként ott állásban lévő nő másodállásban telefonál és az aktáiból kicsórja a telefonszámokat? Meg az élethelyzeteket? Ez durva hivatali és személyes adatokkal való visszaélés.

              • Nem hiszem, csak annyit tudott rólam, hogy fővárosi vagyok, azt nem, hogy melyik kerület, és ez hangzott jól. Meg hát kellően nagy és átláthatatlan intézmény ahhoz, hogy ne lehessen utánamenni, meg ugye az önkormányzat, az az, aki segélyt oszt az anyáknak, ha már “segítség”.

    • Hehh, hehh recepcio. Multkor felhivtam a NAV-ot, hogy miert nem lehet az idopontkero internetes feluleten idopontot kerni. (miert nem mukodik)
      Aszongya a forma (nagyon unottan):
      -Egy titka van, ide kell jonni.
      -(en) Csak mert itt meg itt ha nem kertem idopontot elore, akkor soha nem kerultem sorra.
      A FELEJTHETETLEN VALASZ:
      – Szerintem nem itt olik egymast az emberek.
      – beszelgetes vege –
      Az milyen, hogy egy hivatalos szerv ezt a felvilagositast adja az internetes idopontkeressel kapcsolatban? Dermedten ultem. Egy het mulva Bp-re repultem elintezni a dolgokat, mivel telefonon nem kerultem kozelebb semmihez…..

  2. Egyszer – 15 éve is lehetett – jelentkeztem egy irodai állásra, ott derült ki, telemarketingest keresnek. Ugyan végighallgattam a pasast, de meg sem fordult a fejemben, hogy vállaljam. Konyhai gépeket adtak el, telefonkönyvből hívogattak embereket, ha a neve mellett “orvos” vagy “ügyvéd” szerepel, szóval ha feltehetőleg pénzes. Sosem csinálnám, sem ezt, semmilyen telemarketinget, ügynöki munkát, kozmetikai termékkel házalást, MLM -et, semmit, ahol rábeszélni és meggyőzni kell. Takarítanék, ha csak ez lenne az alternatíva, ahogy írtad te is. Néha hívnak, újság előfizetés, biztosító, meg múltkor egy nő, aki valamit nagyon akart ingyen adni, mert többször próbálkozott. Nem tudom mit. Miután megkérdezi, zavarhat -e néhány percre, közlöm, hogy köszönöm, de nem szeretném meghallgatni, viszont hallásra. Múltkor egy kiakadt ezen, gondolom, mert ő is annyira jót akart, hogy még hallottam, míg kinyomtam a viszont hallásra után, mondja a magáét. Olyan kedvesek és jó szándékúak ezek, mint Karinthy nyúlsimogató hőse.

    • Az MLM-hez: egy barátom mondta (belevágott az MLM-be, tapasztalata): az MLM-es sikerhez az kell, hogy az emberi kapcsolataidat képes legyél üzleti kapcsolatokká alakítani.

  3. Munkahelyem miatt nekem naponta minimum egy telemarketinges hívás befut.
    Kb. 1 perc alatt rázom őket le, udvariasan, de határozottan.
    Az intelligensebbje veszi az adást, a többiek méltatlankodnak.

    Valahol én sajnálom őket, pont azért mert ez az emberi nyomor legalja. Azokra inkább haragszom, akik kiképzik őket, hogy azzal kezdje: “időpontot akar egyeztetni egy félórás találkozóra, mert ….” Hát pont nincs naponta egy félórám egyikre sem, aki nyilván el akar nekem adni valamit. A szórólapos, E-mail-ekkel bombázós sokkal humánusabb, azt elolvasom, ha érdekel, ha nem érdekel, kidobom, de az időmet ne rabolja senki.

    De volt egy vicces is egyszer, aki szextémában végzett “felmérést” (így is szokták kezdeni, de termékeladásra megy ki itt is a játék, nincs új a nap alatt), és mivel viccesnek találtam először, válaszolgattam is eleinte. Aztán jól megsértődött, amikor kijelentettem, hogy nahát, ebből is az lett, hogy el akar nekem adni valamit! Hiszen ő csak beszélgetni akart, ÉS eladni valamit 🙂 (ehető bugyit, tollas bilincset, vibrátort).

    • Nálunk a cégnél is naponta befut egy ilyen. A lányok alaposan kiképezték magukat, hogy már a hanglejtésből felismerik, és egy mondattal lerázzák.

  4. Igen, a takarítás korrekt. Folyékony tisztítószert önteni a csempére szerintem korrektebb és kevésbé megalázó, mint “alkalmatlan időben hívni”. Közben lehet gondolkodni.
    Komolyan.
    Van egy ismerősöm, direkt nem hívom barátnak, mert elég laza a kapcsolatunk, ő ilyesmit csinál, szomorú, ahogy, én legalábbis úgy érzem, élőben is meg a közösségi médián is mintha kötelező görcsösséggel hozná a “sikeres ember” képét; és közben folyamatosan, minden alkalommal nyomja ezt a sikeremeber-imidzset meg reklámot, hogy az ő életét ez a termék változtatta meg és ő nem kapacitál, dehogy, csak apropó. Annyira szomorú.
    Egyébként épp az ő kapcsán néztem meg egy afféle “siker-mlm-ember” blogját, és, igen, belenéztem a csoportjaikba is, mert nem hiszek abban, hogy “ha nem tetszik, ne olvasd”, én egy sereg dolgot olvasok, ami nem tetszik, de kiváncsi vagyok rá és addig figyelem, olvasom, amíg el nem tudom magamnak magyarázni, miért nem tetszik. Belenéztem- és borzasztóan elszomorodtam. A kötelező smile-image, a kudarcok titkolása, egymás buzdítása, hogy hát igen, ezredszerre is elküldtek a fenébe telefonon, de nem baj, ez RAJTAD MÚLIK, próbáld újra, csak a gyáva futamodik meg és akkor ehhez jött pár idézet facebook-on, pl. Gandhitól meg Teréz anyától.
    Meg ez az ál-amerikai “you can do it”-szemlélet, az életöröm siralmas mímelése, én ezt látom az mlm-ben,. Valami szektásság, Mosolyogj, sugározd a sikert, meg tudod csinálni! Ha elbuktál, a te hibád, a jó emberek bevonzzák a sikert; Luther tapsolna, komolyan.
    És közben a folyamatos szidalmazása mindenkinek, aki “benne van a Rendszerben”, a “mátrixban”, stb.
    Mert ők, ugye, akkor dolgoznak, amikor akarnak. Szabad jövedelem, rugalmas munkaidő.
    Engem is be akartak szervezni, meg is mondtam az ismerősnek, én túl mizantróp vagyok ahhoz, hogy fültől-fülig vigyorral járjam körül a körülöttünk lévő településeket és az általam utált emberekkel is kedvesen beszéljek, hogy az xy terméktől megváltozik az élete. Vagy a facebook-kontómra folyamatosan mosolygós, “sikeres” képeket tegyek ki, hogy lássák, tőlem, velem érdemes.
    Inkább öntenék tisztítószert a csempére.

  5. ÜDV, mostanában “Ön nyert 20ezer forint értékű ajándékot” párjával jöjjön behívót kaptunk telefonon, amit először sajna el is hittünk.Nagyon közeli közösségi házban jöttünk össze kb. 20-an, 40-80év közöttiek, többen párok.Ami megdöbbentett, az “előadó” férfi, 2 óra egészségügyről tartott előadása után -semmi komoly- képes volt, MEGTEHETTE, hogy vadiegen két idős személyt egyértelműen megszégyenített, csak azért, mert nem időben tették fel a kezüket, majdnem kizavarta őket…nyilván voltak már ilyenen, és átlátták a menetét.Természetesen a végén, egy No name serpenyő utánzatot kaptunk, de kellemetlen hangulatban ért véget.Mivel már a második meghívó is bejött erre, azonnal közöltem, szó sem lehet róla és letettem.Csak leírtam, és jelezni akartam hogy ilyen is van, ez a durvább, ami nem biztostásos. Amúgy meg szeretem ezt a blogot, mintha az én érzéseimet írná le valaki, döbbenetes.Köszönöm

    • HIHI… engem vacsorára hívtak.. amit tisztelettel el is fogadtam, sőt elvittem a páromat és még egy ismerős párt. 30 perc blablabla-t kellett végighallgatni utána pedig kaptunk (olyan-amilyen, de) vacsit.
      Majd megköszöntük a hölgynek az előadást, persze nem vettünk semmit, mert MINEK ?… és eljöttünk.
      … kissé “furcsán” nézett ránk amikor mentünk el, de hát… Ő hívott vacsorára, 😀 😀 😀

  6. Én azt nem értem, hogy a telemarketing még miért VAN. Mert nyilván nem lenne, ha veszteséges lenne. Azt tudom, hogy a “hiszékenybetegnyuddíjas” célcsoportnál működik, de így komolyan, ebben az országban és most, ki az, akinek valami nem kell annyira, hogy utánajárjon, de mégis eladják neki?

    • Na most elárulom neked, hogy a nem szenilis, felsőfokú végzettségű apósommal pikk-pakk megvetettek 400 000 forint értékben(!) egy edénykészletet (életében nem főzött) meg valami masszázsfotelt (van masszázságyuk), amíg anyósom nem volt otthon. Aki őrjöngve hívta nem sokkal később a céget, vissza is vasalta tőlük a pénzt.

  7. Eldöntöttem, hogy veszek pár mesedvd-t a kölkömnek, a legnagyobb gyerekkori kedvenceimet akarom, és azok olyanok, hogy megérdemlik az igazi műsoros dvd-t. Xbox van, abba nem is lehet nem eredetit rakni, de ez engem nem zavar, nekem a másolt dvd olyan mint a szemét, bocsánat. Nehezen megy ezt feldolgozni a családomnak (több ezer másolt dvd, remélem nem nyomoz le az artiszjusz) miért nem lehet egy olcsó dvd lejátszót venni inkább? A barátaim? Miért nem keresed meg online? És annyira tudnak nyomulni, ezen a jelentéktelen témán, rögtön eszembe jutott, amikor a bejegyzést olvastam.

    Szóval nem is tudom, mikor néztem utoljára eredeti dvd-t, de ma boldogan elindítottam, és erre végig kellett néznem egy 1:45 hosszúságú reklámot, egy gagyi, ostoba,de nagyon ostoba, minimum 10 éves rühes akciófilmről, és átléptetni sem lehet, és mivel el kellett mennem az oviba mikor hazamentem újra, 1:45 perc jesszus, olyan volt mintha a filmet kellene megnéznem. ( a másolt dvd-ken ez nincs) és olyan becsapva érzem magam, ezért tiszteltem meg a kiadót azzal, hogy megvettem tőlünk a filmet (állítólag az előadóknak/satöbbiknek nem sok csurog innen vissza a kiadóktól, persze ezt lehet a lopósok megnyugtatása miatt mondják)

    És még akik fikázzák a disney filmeket, szinte nézetlenül, de erre most nem pörgök rá.

    • Ez már régen feltűnt nekem is, hogy a dvd-n lévő fél perces figyelmeztetést arról, hogy törvénytelen a másolt film, csak annak kell végignézni aki pont legálisan megvette az eredetit.

  8. Olyan is volt már, hogy hasznos volt. A mobilszolgtól hívott egy fickó, hogy megszűnik a díjcsomagom. Némi keresgélés után sikerült megfelezni a díjat. De itt nem volt kérdés, honnan tudja a számomat.
    Ma délelőtt Verit ugyanez, a posztban említett hívta fel, ugyanezzel a dumával szó szerint. Érdekes, honnan tudhatja a számokat.

    • Az jó, ha aki hív, képben van. Engem viszont hívott a nemtommiszolgáltatóm úgy, hogy utána se nézett, hogy tulajdonképpen nekem semmilyen variációban nem lehetne olcsóbb a mostaninál. Na ez azért epic fail, legalább azokat zaklassuk csak, akiket érdemes…

    • Okéoké, az más, ha már egyszer őt választottad, és ajánlana valamit. A bankomra sem szoktam rácsapni az telefont, pedig századszor mondom el nekik, hogy nem akarok hitelkártyát, de hát én szerződtem velük.

      Ami viszont betette az ajtót, múltkor hívott az ételfutár képviselője, akiktől régen rendeltem, és megkérdezte: “(becenév), miért nem rendel tőlünk mostanában?” és bármit mondtam, ő mindenre úgy válaszolt, hogy becenév + mondandó, és ettől iszonyú lekezelő lett az egész. Gondolom, valami okos marketingkönyvben olvasta, hogy minél többször kell mondani az alany nevét. Az 5. után kikértem magamnak, fogalmam nincs kicsoda, ne katikázzon/bözsikézzen/marcsikázzon nekem. És többet nem rendelek tőlük. Meg is mondtam neki. Gondolom, azóta sem érti, min sértődtem meg.

      • Ezt a HR-eseknek is taníccsák, mert engem egyszer egy HR-es kezelt ugyanígy, minden mondatot úgy, hogy Eulália hogyan látja magát 5 év múlva, de kizárólag E/3-ban. Tehát amikor visszaírt, hogy nem kellek, azt írta, hogy nem Euláliát választották a pozícióra. Eulália megkönnyebbült.

      • Az internetes hívott nemrég hogy kiemelt ügyfél vagyok (havi 3845 Ft-ért haha) ezért különleges ajánlata van. Biztosítás 1millió Ft azonnali kifizetéssel, ugye ez nagyon jó? Mondom nem.
        Nem örülök?
        Nem. Pedig ez egy különleges csak kiemelt ügyfeleknek járó lakásbiztosítás. Sajnos nem érdekel.
        De még végig sem hallgattam…
        Nem érdemes, mert nem veszek úgyse.
        Hasznosnak találtam-e a tájéjoztatását?
        Inkább időhúzásnak.
        Van valamilyen észrevételem?
        Van. Ne csinálja sokáig ezt a munkát. Lereaktam.

    • Nekem ugyanezzel volt egy nagyon fura élményem, évek óta egy netes szolgáltatónál van előfizetésünk, lejárt a két év hűség, tudtuk mit akarunk és kerestünk olcsóbbat a piacon. Az eredeti cégtől felhívtak minket és méreg drágán, havi szinten 5 ezerrel drágábban tudott csak ajánlani valamit a fickó – a cég kiadta marketinget külsős cégnek és ezután a csomag után kapták a jó jutalékot – persze előtte feltúrtam a honlapjukat és lett volna sokkal kedvezőbb is. Szóval szépen átkötöttem máshová és bementünk visszamondani a szerződést. Ott a központból felhívattak telefonon egy nővel, aki sajnálkozott és rögtön aláígért a másik ajánlatnak, így a 14 ezer helyett rögtön hatezerért lett volna csomag, a szöveg meg az volt, hogy miért nem kerestem meg őt korábban – addig a nevét sem tudtam – tudott volna ajánlani jobbat. Addigra aláírtunk a másiknál. De még ma is hápogok ha eszembe jut… Én könyörögjek nekik, hogy az ügyfelük maradhassak mikor át akartak vágni és a piaci ár duplájáért adni ugyanazt a csomagot? Pfúúúj.

  9. Régi ismerősöm keresett meg azzal, hogy közös ismerősünkkel beszéltek rólam, a közös ismerős babája is ugyanannyi idős, mint az enyém, hogy eljönnének a párjával babanézőbe. De rögtön másnapra, hiába volt programunk délután, fél órával a megbeszélt időpont előtt állítottak be, természetesen a gyerek akkor még aludt és a babanézőből egy órás termékbemutató lett, majd rendeltem egy darab terméket kipróbálásra, megbeszéltük mikor fogja hozni, kemény egy hónappal később keresett meg, amikor közöltem, hogy köszi, már nem kell, mire megsértődött, hogy ő csak nem akart erőszakos lenni, mert én azt ígértem, hogy körbenézek még a webshopban és szólok, ha tetszik valami – körbe is néztem, de nem tetszett semmi, és hogyan fogom én őt beajánlani az ismerőseimnek, ha én sem használom a terméket… Azóta kb fejszével tudnám kikergetni az ilyet a világból. Undorító, hogyan élnek vissza régi ismeretséggel. Viszont egyik jó barátunk biztosítós volt egy darabig, ő annyit mondott, hogyha biztosítás kellene, keressük meg, a magánbeszélgetésekben aztán nem is került szóba, csak akkor ha mi hoztuk fel és egyetlen nála kötött biztosítást sem bántunk meg, merthogy ezt így is lehet csinálni. A két véglet.

    • Ilyesmim nekem is volt, hogy felhivott egy srac akit nagyon nagyon kedveltem es sokaig voltunk mindennapos jobaratok. Evek teltek el, mire felhivott ujra, azt hittem oszinten erdeklodik, aztan kiderult h el akar adnj valamit O is es annyira csalodott voltam… becsapva ereztem magam.
      O is sertodotten mondta, hogy “o csak mrg akart nekem mutatni egy klassz lehetoseget”. Azt nem tanitjak, hogy sertodottnek lenni nevetseges ha ilyen szakmat uzol? 😯

  10. Nekem a kedvenc ilyen sztorim az volt, mikor a telemarketinges elkezdett kioktatni engem. Mindig úgy veszem fel a vonalast, hogy halló, tessék. Kövezzetek meg, aki az otthonomban hív, annak én nem mutatkozom be elsőként. Erre megszólal, hogy Ön (férjem neve)né? (A férjem, de nem vettem fel a nevét, szörnyű, tudom.) Illedelmesen válaszoltam, hogy nem. Akkor a rokona vagyok a (férjem neve)-nek? Mondom, igen. Erre közli, hogy micsoda dolog, hogy nem mutatkozom be, mikor felveszem a telefont, és nem köszönök, ő mindig köszön és be is mutatkozik. Én mondtam neki, hogy ő hívott engem, felteszem, tudja, hogy kit hívott fel. És felteszem, el akar nekem valamit adni. Erre halálra megsértődött, emelt hangon közölte, hogy ő ilyet még nem élt, és már nem is fogja elmondani, amiért felhívott, és jól lecsapta. Ő. És én végig udvarias és kedves voltam, csak épp az igen/nem típusú kérdéseire nem voltam hajlandó többet válaszolni. Nagyon éreztem a beszélgetés végén, hogy milyen egy megvetendő, alja szemét ember vagyok :).

  11. Ha hiszitek ha nem, az is telemarketing, ha te felhívod a fodrászodat, és ő szépen köszön, és beírja az időpontot. Valamint, az is, ha 0-24zárszervíz.hu-nál éjjel kettőkor kicseng, és extra felár ellenében zárat cserélnek. De vsz. ezt ők nem tudják, zsigerből nyomják, hiszen ebből élnek. De például a Kormányablakban is ül valaki éjjel kettőkor (volt az a szituáció, amikor leteszteltem) és a Gázműveknél is. Inbound telemarketing a neve.
    Amúgy az IKEA katalógus is az, hiszen névre szól, de ennél sokkal durvább is van.
    Úgy hívják online marketing. A google ugye eddig a barátod volt, most már a virtuális telemarketingesed is egyben. Elég egy kis sütimorzsát otthagynod, és neki máris az egész életed egy nyitott könyv. Nagyon. nagyon. sokat. tud. rólad, és nem fél használni. Igaz nem szólal meg a telefonod, de már az sincs messze, mert a mobilmarketing na az nagyon pörög.
    Nem annyira tenyérbemászó, mint a telefon, mert itt azért kattintanod kell, bár nem mindig. (Lásd felugró hirdetések,) Mondjuk úgy, hogy az internetes reklámra idomítottabbak vagyunk, mint a telefonosra, mert a telefon sokáig egy luxuscikk volt, és fontos üzeneteket továbbított, és komoly, és személyesebb.
    Mégis ez a leghatékonyabb módszer az eladásra, a mai napig. Azért létezik,mert működik.
    Nem csak szegény ártatlan kisnyugdíjasokra szakosodott, de elvileg nagyon szigorú kritériumoknak kell megfelelniük.
    Hívás esetén tudatni kell a hívottal, hogy
    -Ki a hívó fél?
    -Reklámhívásról van szó
    – Letiltás joga
    -Adatkezelési tájékoztatás
    -Beszélgetés rögzítésének ténye, ha erre sor kerül.
    Furcsa módon ezek azok a dolgok, melyeket homály szokott fedni.
    Amennyiben a hívott kéri a tiltást, biztos lehet benne, hogy nem fogják többet zavarni, mert a telemarketinges cég nem szeret lukra futni. Általában egy szűk piacot akar magának, és neki pénzbe kerül a hívás, az alkalmazott, és ráadásul a telefonszámok telemarketinges cégek között cirkulálnak is, tehát ha egyszer tiltottad valahol, jó eséllyel a későbbiekben is megúszod.

    Árnyalnivaló1,: A lány az elsőn valami bénulásos dologban szenved, nem igazán tudna feketemosogatni, telemarketingezni tud.
    Árnyalnivaló2: Ettől függetlenül azok vannak többségben, akiknek a fizikai munka büdös, de az ügyfelek irántuk érzett gyűlölete kölcsönös, és felmérések szerint általában 3 hét után váltanak.

    • Teljesen biztos vagyok benne, hogy az nem lehet a legsikeresebb, hogy szar dumakkal hivnak fel egyeneket… ez komoly?
      De az biztos, h ha jol csinaljak sikeres, az Oracle-nek Pragaban van egy nagy call centere, ahol dollar szazezres uzletek kottetnek mar meglevo ugyfelekkel.

      • Ha kiismerik az emberek működését, átverhetőségét, a néplélektant, és ezzel sok pénzt tudnak keresni, akkor miért ne? Komoly.
        És egymástól tanulják a módszereket, folyamatosan csiszolják.
        Vannak emberek, akik abból élnek, hogy az új meg új marketingtrükköket kidolgozzák, és ezekre okítják a telemarketinges cégeket (mert változik ez is, azért az OGILVY könyv ma már bájosan elavult), aztán mások meg ezeket a képzéseket megtartják, ott fűtés van, süti, kávé, céges autó, telefon, laptop.
        Mi, akik esetleg megvesszük az olcsó és nem is túl jó terméküket, tartjuk el őket is.
        “Ez a jövő.” Mondták még az internet hajnalán, 1998-ban kb.

    • Elméletileg az is telemarketing, persze, meg a google, meg minden, de én nem a teljes marketinget bírálom. Amúgy is röhögök mindig, mennyire nem találnak el. Én atipikus fogyasztó vagyok, nem árérzékeny, nem hiszékeny, nem kell ez-az, ami mindenkinek van, okostelefon, futós app, kocsi, öblítőszer. Impulzusvásárló vagyok (tudom, ez is eg típus, de eltalálhatatlan, elugrik a golyó elől): egyes exkluzív tárgyakba beleszeretek, és akkor az kell, a falon át is, drágán is, a többi hidegen hagy, sose irigyeltem senkiét.

      A biciklim egy hat négyzetméteres garázsban készült, és a készítő a bringás expókon + az arról szóló sima (nem promotált) cikkeken kívül sehol nem látható, egy rejtett kincs ő, viszont valami harmincan kérdezték már tőlem a nevét, kontaktját a bringám láttán, és keresték meg őt — ez is marketing, meg amit az illyvel/clinique-kel/benettonnal csinálok, az is, csak azt úri kedvemben, saját döntésként, nem jutalékért.

      Azért nagyon más, ha a kliens kezdeményez, ő hívja a szolgáltatót, neki van konkrétan szüksége valamire, és ahhoz keres céget, még akkor is, ha reklám hatása alatt teszi.
      Ma megyek hajszerkezetet újraépíttetni, mert botrány nőtt a fejemen, facebookos hirdetés volt, én hívtam, visszahívtak, talán másodszor csinálok ilyet. És kommunikációsan tök korrektek voltak, pl. megkérdezték az adatlapon, hogy szeretem, ha szólítanak. Majd beszámolok a szolgáltatás minőségéről. De az se reklám lesz.

      És más az, hogy az otthonomban ugraszt ki a kádból/szoptatásból/alvásomból/munkámból/rántottasütésből egy vadidegen, aki lelopta az adatomat, és nyomja, nyomja ugyanazt, trükkökkel kiképezve, hogy mit kell mondani, bevetni, ígérni, hazudni, hogy ne rakjam le és bevegyem és elmenjek és megvegyem.

      De persze, vannak másfajta manipulációk is, biztosan, amiket írsz, érdekes ez az egész.

      Nekem ez a lényeg itt, ami többször előkerült már: ő akar valamit, ő hív/ír, és átfordítja a szót, én leszek a mondatok alanya. Én szorulok segítségre, és a kommentelők is engem taglalnak, holott magáról beszéljen: én akarok tőled valamit. Azzal manipulál, hogy én járok jól. Én hallgassam meg. Én leszek előrébb, ha megfontolom az üzleti ajánlatot. A kommentelő “ellenvéleményét” is a saját érdekem olvasni, mert akkor én “tanulok”, nekem “szélesedik a látószögem”.
      Igenis ő akar valamit. Ő akar eladni, őt érdekli az én posztom, nem engem az ő kommentje, ő akar elégtételt venni, rám nyomni a frusztrációját, ő akarja a figyelmemet.
      Akkor is ez az átfordítás megy, amikor belém kötnek, helyzetbe hoznak, az életmódomat, testemet, pénzeimet taglalják (azt csak én taglalhatom), aztán ha határt húzok, vagy bármit reagálok, akkor megint rólam lesz szó: “támadsz”, “agresszív vagy az olvasókkal”, “robbansz a semmiért”.
      Mert hogy nekem bármit el kellene viselnem, hát nyilván.

      Nyilván a tegnapi telemarketinges is úgy éli meg, hogy én agresszív voltam, de amúgy rendben van, amit ő csinál. Hát én meg nem játszom végig a koreográfiát.

        • Te új vagy itt. Egy mondatban ítéltél, kvázi befenyegettél: ha nem úgy viselkedem, akkor majd…

          Sokat lehet itt árnyalódni. Tanuljatok meg korrektül, nem manipulatívan (!), értelmesen, tromf nélkül hozzászólni.

          Akkor lesz ez üdítő sziget, más, mint a többi, igazi csakazolvassa.

          Ez az én felületem, és inkább harminc, de korrekt kommentelőm legyen, mit nyolcezer manipulatív-vitakényszeres-semmitmondó. Amúgy meg olvas úgyis, az emberek szeretnek irritálódni és kukkolni, érdekesnek tartanak, én meg bírom az iramot. De én nem bánom, ha az olyan inkább nem kommentel, nekem az csak meló, nem érdem.

          Felszabadító, hogy nem udvariaskodom, mondhatom, amit gondolok, nem függök, nem félek, hogy akkor majd nem szeretnek. Itt nincs “Szia Brigi (szívszmájli), köszönöm! szívszmájli” kommentelés.

          Ettől lett az igen sok olvasó, és ezért térnek vissza a megbántottak is.

          Bloggert nem basztatunk, kész, sajnálom, nekem ez a munkám, és óvom a munkakörülményeimet, és vállalom a következményeket.

    • Jó, hogy írod ezeket a szabályokat.

      2008-ban az István kórházban csináltam elég nagy botrányt abból, hogy a csecsemősök eladták az adatainkat, és aztán “a kórházból keresnek” örvén biztosítással, babafotózással, fasztudjamivel zargattak hónapokig.

      • A Petőfi Földi Maradványainak Megtalálói Társaság örömmel értesít, hogy mivel egy napon született a gyerek Petőfivel, meglepnének egy szattyán bőr! ( halk nyögés) Petőfi élete kötettel, melyet az írók dedikáltak, ha és amennyiben ellátogatunk Kiskunbasznádra az 5 napos gyerekkel, és ott személyesen átvesszük, és hozzájárulunk az ott kászülő fotódokumentáció szabad felhasználásához. Amúgy meg kiküldtek egy csekket a kislány címére, ha esetleg pénzért (4990plusz postaköltg.) mégis meggondolnánk magunkat, és kérjük a könyvet.

    • Én nem mondtam, hogy a lány az elsőn feketemosogasson, vagy bárki azt szeresse, amit én.
      Én azt mondtam, hogy ÉN inkább feketemosogatnék, és hogy én ilyet soha, a telemarketing a legalja, undorító.
      Szerintem, tenném hozzá, ha modoros fórumozó volnék.
      Meg:
      Ennyi (külön sorban, pont a végén), ezt is hozzátenném.
      Amit írok, nem norma, csak tetszik neked mint érv, mert jól írok vagy mittomén.
      Vagy mert megszoktad, hogy itt vitatkozni kell, velem tusakodni, fölém licitálni, arra van a blog. (Árnyalás.)
      Mindenre lehet valamit mondani, hogy de így, de úgy, van kivétel, attól még a tendencia és az én értékítéletem nem változik.
      Árnyalás 1a: Adatrögzíteni is lehet, korrektúrázni, levelezést intézni, weblapot fejleszteni, tesztelni, rendben tartani és még sok minden mást.

      • Hát sajna általában a telemarketinges munkához még ezek is hozzátartoznak. mínusz korrektúrázás, mert ahhoz érteni kell.

        Mindenre lehet valamit mondani, föléd licitálni nem akarok, két szélsőséges példa jutott szembe, egyik a te mondandóddal összecseng, a másik meg egy olyan eset, amiről tudok, hogy még be is jött neki. A saját írásomhoz írtam, hogy árnyalás, de írhattam volna azt is, hogy megjegyzés, vagy lábjegyzet, vagy csillag.

        Egyébként telemarketingesként közel kétszer annyit lehet keresni mint mosogatóként, és jutalék is van általában—ami egyfajta kárpótlás a sok kellemetlenségért. Van, aki elhiszi, hogy le tudja nyelni, nekiáll, majd továbbáll.
        Nagyon kevés( lelkiekben nagyon kiégett) ember csinálja huzamosabb ideig.

        Amúgy én lobbiztam régen ezért-azért, civil vonalon. Kicsit hasonló volt a telemarketinghez, csak ott volt valami erkölcsi alapja, és nem átlag embereket szerettem volna bevonni a projektbe, hanem mindenkitaki számít. Pénz nem járt érte, szóval baromi jó buli volt:) Még csak nem is pénzt gyűjtöttünk. Mégis annyira kicsinált 1-2 nap után.

        • Jó, csak a feketemosogatásra írtad, hogy neki az nem megoldás, azért gondoltam, hogy engem árnyalsz.

          Most nem is csak azért, ahogy árnyaltál, ez egy ismétlődő kételyem. Sokszor teszek általános állításokat, és ez nagyrészt szövegírási technika kérdése: stilárisan is érdemes valamennyire leegyszerűsítőt és erőset mondani, mert nem állítottunk semmit akkor, ha minden alól van kivétel, szétmorzsáljuk valahogy vele az erős mondatot. Nagyon igyekszem azért árnyaltan. Hogy világos legyen, hogy a “nem szeretsz tükörbe nézni, és tehetsz azért, hogy szeressél” annak a csoportnak szól, akik nem szeretnek, tehetnek és ezt motivációként képesek olvasni, nem sértésként vagy normaként stb. Ez egy jellegzetes és tekintélyes csoport, hozzám hasonlóak, akiknek ismerem a világát, én is olyan vagyok.

          De amikor ilyen általános állításokat teszek, tényleg nem nézek ki a világomból, nem gondolok a kisebbségekre. Vakokra, homoszexuálisokra, idősekre. néha fáradt vagyok már mindig az egész világra gondolni, úgy írni.

          Mondjuk azt mondom, hogy “szerintem tök sok pénzt meg lehet spórolni, ha betét helyett diva cupot használsz a menstruációd idején”. Vajon oda kell-e írnom, hogy ez méhhel és ciklussal rendelkező nőknek szól, menopauza előtt és pubertás után? Vajon megüt-e ez a mondat valakit, mert hogy “ó, nekem nincs is menstruációm”?Ez hülye példa, de értitek. Kirekesztő-e, ha eszünkbe se jut írás/kommentelés közben, hogy vannak, akiknek tök más a világuk, a problémáik? Jobb-e a világ, ha folyton figyelmeztetjük magunkat, hogy mások (azok is, akik nem olvassák a sorainkat) teljesen máshonnan nézik, máshogy élnek? Vagy akkor semmiről nem lehet írni?

          És kötözködik-e az, aki megemlíti, hogy de vannak mozgássérültek stb.?

          Ha én ezt gyakran csinálom, hogy mindig képzett, netező, fővárosi, többgyerekes stb. nőket feltételezek olvasóként, az akkor hiba, ha deklaráltan és vállaltan esélyegyenlőségi fókuszú a blogom. És vannak is ilyen írások és ilyen cél, ilyen rádöbbentés is, pl.
          öt százalék https://csakazolvassa.hu/2015/02/17/ot-szazalek
          megengedhetem magamnak
          https://csakazolvassa.hu/2013/01/14/megengedhetem-magamnak/
          jó képességű, fehér bőrű gyermekeink
          https://csakazolvassa.hu/2012/09/20/jo-kepessegu-feher-boru-gyermekeink/
          De alapvetően ez egy személyes blog, a magam horizontjáról és élményeimről írok, arról, amit tipikusnak látok.

          (És amióta fegyverként használják ellenem, hogy nekem könnyű, én nem tudhatom a zsákfalvak könnyes szemű éhezőit, bezzeg én, a privilegizált edzőterembe járó luxusblogger stb. — nekem, aki három gyerekkel tolom egyedül /stb./, és eszméletlen belső poklokon vagyok túl az átalakulásban, azóta meg meg is elégeltem ezt a nagy egyenlőség-témát, és tényleg csak annyit szeretnék mondani: legyél jó, valamiben igazán jó, és legyél sportos, mindjárt nem engem fogsz piszkálni.)

          Na, de most a telemarketinggel-feketemosogatással tényleg csak magamról írtam. És szerintem amit a telemarketingezők kapnak, és nem is pont tőlem, az elviselhetetlen lehet.

    • És igen, engem a saját proteinmárkám üldöz, akiktől amúgy is rendelek, de ezt nem szeretem, mert sok és fojtogató.
      Meg a Butlers mutatja mindig ugyanazt az asztalt, amin lamentáltam a minap.
      Tudják, hogy proteinfogyasztó vagyok.
      Tudják, hogy asztalt akarok a Butlersből.
      A facebook is tudja, hogy mi árdekel, amikor olyan sokat olvasgattam fogyás, anyagcsere, táplálkozás, plasztikai sebészet ügyében, ezekkel jött utánam.
      De én akkor is csak akkor vezsek asztalt és rendelek proteint, ha kell nekem és itt az idő.
      Átállíthatnám a hirdetési micsodákat, persze.

    • Eszembe jutott még egy ettől még kevésbé menő műfaj: telefonos behajtó. Ezen a területen vajon mekkora lehet a fluktuáció? Mondjuk itt nem az eladás a cél, és tiszta sor honnan vannak az adatok, de hasonlóan hálás munka lehet ez is és a végén ugyanúgy pénznek kell kijönni. Nem hiszem, hogy bármi pozitív élmény megeshet a beszélgetés alatt a felekkel.
      Na nálam ez volna a legutolsó, amit csinálnék. Egyébként is szeretem a fizikai munkát 😀 Biztosan hamarabb mennék el a szomszéd néni kertjébe kapálni, takarítani, mosogatni stb.

      • Az ördög tudja, lehet, hogy nagy és mély hiba van bennem, de a behajtás még mindig értelmesebbnek tűnik – bár nagyon tetű munka lehet. Végül is egy valós, létező tartozást nem fizet valaki, tehát valahol jogos a dolog, bár nem olyan hangnemben, stílusban kellene végezni, igaz, akkor valószínű nem lenne elég hatékony.
        De eladni valamit, amire nincs is szüksége az illetőnek, azt erőltetni tényleg borzasztó, pláne ha mindketten tudjákk, hogy nagy átvágás/nagy bizonytalanság van benne.

  12. Sziasztok. Én egyszer, voltam telemarkatinges. Fél napig bírtam (kb 5 telefonhívás). Hú, de szégyelltem magam! (Még fiatal voltam nagyon). Na azóta én sem sajnálok senkit aki direkt marketinget tol. Sőt! Az első mondatból lehet hallani, hogy ki ő, mi ő, néha végigvárom, amíg elmondja a kezdő dumáját, hátha érdekes, és felvilágosíthatom, hogy mennyire át van ő is cseszve a kínált portékájával. Ha nem érdekes, akkor viszont rögtön megmondom neki, hogy engem ez nem érdekel, szép napot, és leteszem. Így rabolja el legkevésbé az életemet. Hajléktalanokkal is kifejlesztettem ugyanezt. Aki nem nyomul, annak néha adok. Aki nyomul, annak a szemébe nézek és megmondom hogy nem adok pénzt. Szerintem ez a legtisztességesebb. Erre nem is szoktak tudni semmit reagálni, leginkább megszeppennek. :))) Néha meg sem állok, ha nagyon pofátlan, fiatal, és szemmel láthatólag kutya baja az alkoholizmusán kívül (ami persze nagyon nagy baj, tudom) – és csak annyit mondok, hogy NEM! Ez is elég szokott lenni.
    Bár ugyanilyen bátran tudnék nem-t mondani adot esetekben számomra fontos embereknek is..!

    köszönöm a cikket! És, h elmondhattam, amit.

    Dóra, aki új még itt.

  13. Annál tényleg nincs lejjebb, mikor régi kolléga/osztálytárs/barát bejelentkezik, és a tea meg sütike mellett derül ki, hogy el akar adni valamit.
    Egy időben beleszaladtunk több ilyenbe, mondjuk a másodiktól már a telefonba megkérdeztem, hogy “de ugye nem emvéj?” Többnyire sajnos az volt…
    Egyszer viszont így mentünk el egy háromnapos miniszünidőre, úgyis éppen a tizedik házassági évfordulónk volt, és csórók voltunk. Elvellnesszezgettünk, kirándulgattunk, meghallgattuk az előadást – még érdekes is volt – aztán mondtuk, hogy köszi, de inkább nem. Nem is nyomult nagyon az értékesítő, nyilván látta, hogy reménytelen.

    A magamfajtát nem szeretik a telemarketingesek, mert nem elég, hogy két másodperc alatt rájövök, hogy mit akar, ráadásul még elég genyó is vagyok ahhoz, hogy szórakoztasson, ha naivan kérdezgetek tőle, mintha ráharapnék.

  14. általában én türelmesen végighallgattam a telemarketingeseket, aztán amióta azt sem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, bele szoktam szólni (kedvesen, de határozottan), hogy “ne haragudjon, de ez engem _biztosan_ nem érdekel”.
    egyébként engem az zavar a legjobban, hogy teljesen hülyének néznek. azt hiszik, hogy beveszem, hogy telefonszámsorsoláson nyertem valamit 20ezer Ft értékben, vagy hogy teljesen ismeretlenül (és nyilván emberbaráti szeretetből) ad nekem valamit ingyen?
    majd amikor mondom, hogy nem érdekel, akkor megsértődnek. ne sértődjön meg. ha valaki megsértődhetne, az én vagyok, mert ő rabolja az én időmet, ő zavart, ő zökkentett ki az addigi tevékenységemből, és ő szégyellje magát, ne már, hogy én, amiért nem húzhat le engem.

    és maximálisan egyetértek veled, Éva, abban, hogy előbb mennék el takarítani vagy a spárba pénztárosnak, ha minden kötél szakad, mint hogy ilyen munkát valaha is csináljak.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s