másodvirágzás

A másodvirágzásban nem a virág a szép. Annyi virágot láttunk már.

Hanem hogy ki hitte volna? Nem elvárható, nem kalkulálható.

Itt is csak néhány tő, miért, hogyan…?

Október 1-jén fotóztam ezt, egy perccel az előtt, hogy becsattogott volna a fogas a megállóba, az Orgonásnál, hű biciklimet letámasztván.

A házassági évfordulóm.

orgonás

8 thoughts on “másodvirágzás

      • De jó,hogy így élitek meg,nem vagyok érintett,ezért nem tudom elképzelni,magamból kiindulva gondoltam,én mindig elszomorodom kicsit az első házasságom évfordulóján,pedig ő él és megmaradt a jó viszony is.

        • Más azokkal, akik meghalnak, úgy hogy szerettük egymást. Nincs benne döntés arról, hogy itt valami elromlott, fejezzük be, nincs bántás, hűtlenség, elhagyás. És tényleg annyira megmarad, olyan mintha csak egy kicsit így oldalt kéne nézned vagy befelé és ott van mindig rezzenetlenül. A hiánya is egy forma, ami valahogyan szorítja, nyomja, összefogja a többi dolgot az életben.

  1. “…kivilágosodott odalennt a sötétség. Felszállott a pára, aztán megvilágosodott és termékeny virágába borult ! Az éjszaka elmúlt…”
    (navahó kód a poszt, sok bejegyzés rejtjelezett, élmény óvasni !)

  2. Vannak csodák. Nemrég temették az egyik ismerősünket, három gyereke és a felesége, és a temetés végén szivárvány keletkezett.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s