Tegnap meg az történt, hogy ugye én ujjatlanban edzek, és az edző megkérdezte, mik ezek a karomon. És én elmondtam. Mostanában nem beszélek mellé, és úgy mondom, hogy van, aki ivott vagy agyatlanul pasizott ifjan, vagy elrontott tetoválásban vélte megvalósítani magát, nekem ezek nem voltak, nekem ez van. Mindenkinek van valami. Bővebben…
Megszaporodtak olvasmányaim között az olyan cikkek, amelyek arra intenek, hogy a tökéletes test hajszolása (quest, ez de jó szó) nem éri meg, nem kell azt az utolsó öt fontot leadni, ne torzulj bele, maradj egészséges.
Pölö. Egy modell, akinek testképzavara lett, és most ennek veszélyeiről beszél a nyilvánosságnak. Bővebben…
A kaliforniai paprika, a piros, tudjátok, amit János nem szeretett, és én se szerettem, előbb igazodásból, aztán kegyeletből, de aztán szembenéztem a kaliforniaipaprika-démonnal, és vállaltam: szeretem a férjem, és szeretem a kaliforniai paprikát, és ez nem zárja ki egymást, de aztán jött a ketogén, és a ketogénnek a kaliforniai paprika a marcipánja, úgyszólván, szóval legfeljebb dekoráció a molekuláris darabka is,
a kaliforniai paprika úgy adja magát.
Muszáj abból, ott, ahol úgy dudorodik, kivágni szívet.
Ha már úgyis kés.
Mert vettem a cébéában pontgyűjtős késeket, a gyerekeim ragasztották a matricákat be ügyesen, de szórendjeimet én szeretem ezeket!, svájci tervezés, japán gyártmány, vagy fordítva. Ún. zöldséges kés (de egy igazi szakácskést is). Ez is úgy adja magát, hihetetlen élvezet az igazán éles, új penge (meg veszélyes is).
Kettőt kell kivágni, a két kicsinek, esznek épp, minden csupa morzsa, én már látom a jövőmet. Bővebben…
Ahha. Meg segít otthon. Nem is csal meg.
Persze, most mit nézel? Hát mondod, hogy nem. Most mondtad.
Meg reméled is, főleg. Én meg cinikus vagyok.
Valamint ő nem olyan. Kolléganői sincsenek. El se tudnád képzelni.
Vagy nem akarod.
Nekünk nincsenek ilyen problémáink. Nehogy azt higgye valaki. Én nem azért szólok hozzá vagy osztom meg a facebookon. Bővebben…
Képzésnek hívom, jobb híján. Ideális helyszínt találtam hozzá (Budán). Kis csoportban, jó hangulatban, közös evéssel belemélyednénk egy-egy témába.
január 30-án, szombaton 9 és 1 között: Elmondom a titkokat — sport
— és minden, ami ahhoz kapcsolódik, hogy jobb legyen a közérzeted, testi teljesítményed, formád: táplálkozás, protein, mozgásfajták, testkép, motiváció, apró, időt nem igénylő trükkök.
FRISSÍTÉS ugyanez: Elmondom a titkokat — sport, február 4-én, csütörtökön. Választhatunk: 9-1-ig legyen (ai bölcsibe megy gyerekért, annak jobb), vagy 2-6-ig?
február 5-én, pénteken délután, 3 és 7 között: Elmondom a titkokat — blog
— és minden, amit csinálnál, komolyan, de még nem kezdted el: adózás, otthoni munka, az idő strukturálása, mentális beállítódás, facebook oldal.
Én tematikával készülök, de a résztvevők kérdéseire is jut idő.
Maximum öt fő. És ha most nem jó, vagy lemaradtál, lesz még!
Jelentkezz a geerle.eva@gmail.com címen!
Ez valami borzalmas, hogy a forgatókönyvek mi mindentől megfosztanak minket. Bővebben…
Feltűnt? Újabban megint a párkapcsolatokról, élethelyzetekről, játszmákról írok, ezt hozta a december, és igen nagy olvasottságot. (Meg is könnyebbültek többen, hogy végre nem edzés a téma, hehe.)
Évértékelés.
Nagy horderejű változások éve volt 2015, kedves polgártársaim. Bővebben…
Szokták nekem a fejemhez vágni, hogy én mindenkivel összeveszek (még “a” feministákkal is), rosszban vagyok a családommal, nem kellek a férfiaknak, és “elhagynak az olvasók” — ez nekem a bajom, és persze az én hibám. (Amiről most írok, abban a tekintetben ezek az egyébként különböző vádak hasonlóak.)
Igen, az én hibám: a rosszban lét és egyre tisztább magányom oka az, hogy én ilyen vagyok és nem olyan. Nem egyezek.
Csakhogy én ilyen akarok lenni. Nagyon, és egyre inkább. Bővebben…
Kultúra. Rég írtam filmről, színházról. Most az a fless, hogy az idő múlásával éppen nem finnyásodom, hanem egyre jobban érzem a kultúrproduktumokat. Nem azt várom, hogy engem márpedig a pénzemért szórakoztassanak, lepjenek meg, hanem elbűvöl az alkotó szándéka. Átálltam az ő oldalukra, mióta végképp blogger lettem. Hülye, finnyás, értetlen nézők. Mondjuk nem is a Krampuszt választom, az is igaz.
Két kiállítás és két film röviden, majd egy színházi premier ürügyén hosszabban a “jé, ezek élnek még?” élményről. (Régen, az ezredforduló tájékán sokat jártam premierre, mert vittek.)
Ludwig Goes Pop, The Eastern Story, Ludwig kiállítás Bővebben…
Ha mindenkinek egy dobása lenne, akkor is ez lenne vajon?
Ennyi neheztelés, remény, több éves kínlódás, megalkuvás, válság és tönkremenés? Bővebben…
Ilyenkor földig ér a lélek, észrevettétek? Meglepő, ami bennem lezajlott. Pedig ellenálltam, ne legyen semmi, dráma főleg ne, láttátok.
Mert mi a karácsony, ez az egész őrület, amitől az emberek, a nem épp lelkiek, az aligpénzűek, az egymást gyűlölők is erre a sok macerára rávehetők? Bővebben…
Az előző részek:
Hagyjuk mármost kedves fitogtatnivalómat, a sportot, ami nekem nagy szembenézés meg változás volt, mert nem tudtam magamról, hogy efféle volnék, de ettől még nem lesz kevésbé idegesítő annak, aki nincs benne.
Szóval, a tündökölni akarás nehéz dolog.
Elmeséled, hogy azt mondta a harisnyagyáros, hogy gyönyörű a lábad. Végül is, nem te mondod, ő mondta, mit tehetsz te arról.
Miért csinálod ezt ma is?
Mert önbizalomhiányos vagy. Bővebben…
Azért mindannyiunkban ott van az a harmadikos, aki azt nézte, hogy neki a legszebb-e a tolltartója. (Természetesen, kicsim.)
Vagy hogy nő-e már a cicije neki is. Aki szeretné, ha csak ő tudna kézen állni, mások nem.
És akinek a hegedűszólója előtt lett áramszünet. Bővebben…
A cím most nem fedi a posztot, de innen indul a téma.
Hányszor gondoltad, magyaráztad magadnak, mondtad másnak, hogy azért viselkedtél úgy (kínosan), mert te nőből vagy? Esetleg: érzékeny vagy, terhes, menstruálsz?
Igazi nő, szertelen, szabad? Aki kimutatja az érzéseit? Aki leszarja, mit gondolnak, mert ő nem elvárásoknak felel meg? (Dehogynem. A hisztis nő sztereotípiájának.) Bővebben…
Fú, ez a legszarabb. Ez lélekölő. Még a fél dobostortás visszahízásnak is több a méltósága. Vagy regényfejezetebb, legalábbis.
Mert mi van? Ugyanannyi kiló vagyok, ugyanazokat eszem, ugyanúgy mérem a cukrom, ugyanúgy lejárok ugyanoda, ugyanolyan intenzíven edzek, és ugyanolyan erős és tónusos vagyok. Csak az van bennem, hogy igen, és most…?
Vagy vártam én ettől valami továbbit, önmagán kívül, és az nem lett? Azt hittem, ez a boldogság? De hiszen az. Bővebben…
Lobster másképp is hat rám.
Mert egyébként hogy?
Úgy, hogy végre el merem mondani, amit gondolok, élesen. Bővebben…
Ötödik rész? Vagy új téma?
Kommentből csináltam posztot, bocsánat. Bővebben…
Értelmesen, figyelmesen.
Jó a téma, jó a nívó.
Ne basztatósan, rajtakapósan, célozgatósan, ítélkezősen, ezerszer elmondott magazinbölcsességekkel.
Ne gyere a feszkóért.
Ne fáraszd le a többieket.
Ne bonyolódj végtelen szócsatákba, ne visszavágni akarj, figyelj a másikra.
Fogd fel a posztot, meg van írva.
Ha nagyon nem tetszik, keress másik kommentelési, önkifejezési helyet.
csak az olvassa. én szóltam 