rendben van a bmi-d?

Megszaporodtak olvasmányaim között az olyan cikkek, amelyek arra intenek, hogy a tökéletes test hajszolása (quest, ez de jó szó) nem éri meg, nem kell azt az utolsó öt fontot leadni, ne torzulj bele, maradj egészséges.

Pölö. Egy modell, akinek testképzavara lett, és most ennek veszélyeiről beszél a nyilvánosságnak.

http://www.bodyrock.tv/fitness/bikini-fitness-model-is-convinced-that-the-pressures-of-competing-gave-her-body-dysmorphia/

Vagy ez:

http://www.bodyrock.tv/weight-loss/why-reaching-your-ideal-weight-doesnt-really-matter/

— józan figyelmeztetés: ne akard leadni azt az utolsó pár kilót, elérni a fétis-testsúlyt. (Neked mennyi? 50? 55? 60? Nekem 66.) Elégedj meg azzal, mondják, hogy egészséges vagy, és normális a BMI-d. A dietetikusod is ezt tanácsolná.

Mindez persze Amerikában van, ahol extrém a jólét, a szénhidrátdömping, a pótcselekvés-kajálás, az autózás, az elhízottság mértéke és öntudata, illetve az erre való reakció, a fitneszőrület is. Továbbá az elidegenedett, virtuális valóságokba pörgött emberek lelki torzulásai is. Ahol konkrét testrészek lesznek főszereplők az instagramon, és a követők belebetegszenek, hogy nekik miért nincs olyan seggük.

Szerintem le van szarva a dietetikus, nem ő él a testedben. A BMI olyannyira elnagyolt, használhatatlan szám, hogy még tendenciának se jó. Én, a DEXA nagy propagálója már ott tartok, hogy a zsírszázalék se, mert az is mihez képest. Ha lifeg valami, ha nem szép az a testrész, ha formásodni szeretnék, akkor mindegy, mennyi az egész testem zsírszázaléka, és nem öngyötrés változtatni, ezt csak az elkenődöttek látják így. Annyit nyomasztanak engem azok, akiknek fogalmuk sincs edzésről, diétáról általában, se az én belül megélt változásaimról, közérzeteimről, hogy mi hogyan volna mértékletes és normális. Pedig azt mindenki maga tudhatja csak, és ő él vele együtt. És az fog leszélsőségesezni, aki nem csinál semmit.

Állati irritáló, amikor az indifferensek és informálatlanok sütik rám, hogy elrugaszkodtam a valóságtól. Az igazság az, hogy az ő valóságuk nem az én valóságom.

Te döntöd el, milyen test tetszene igazán, és ha van benned erő és lendület, küzdj érte. Én megértem, ha komolyan edzel, és ennek ellenére, így is bajod van a testeddel. Nem vagy hülye, és a kemény edzés nem jelent automatikusan görcsös akarást vagy testképzavart. Jól látod: lifeg, jól látod: lehet feszesebb. Ha foglalkozol a testeddel, akkor mindig találsz rajta javítanivalót. Viszont ne hagyd, hogy negatív üzenetek alkossák a test-önképedet, ne gyűlöld magad, mert az kontraproduktív. Ne akarj senkit legyőzni, ne is nézegesd nagyon őket, ne viszonyíts senkihez, csak eddzél szépen, nyugisan a saját legjobb formádért.

És szeresd, becsüld azokat, akik között edzel. Sorstársaid ők. Ennyire kell nézni másokat.

Természetesen jobb akarsz lenni, ha sportolsz. Ez a lényege. Ha egy nap nem akarsz jobb lenni, akkor meghaltál. Ettől még nem kell görcsben lenni, színházba nem járni, önerőszakolni, meg lesérülni. Aki benne van ebben, és előrébb jár, nem fogja neked azt mondani, hogy jó vagy már így. Csak azok, akiknek nincs meg a tónus.

Én nem ismerek egyetlen túledzőt sem. Keményen edzőt, azt igen, és bajnokokat, de aki belebolondult volna, olyat nem. És olyat ismerek, aki azt meséli, hogy valaha hajtotta magát, naponta edzett, alig bírt leállni, rákattant. De azért pörgött annyira akkor, mert előtte nem nagyon mozgott. Aztán meg megint nem, mert történt valami az életében. Szóval időszakosan csinálta, vagy igen (nagyon), vagy egyáltalán nem. Hát ez nem annyira jó.

Szépen, kiegyensúlyozottan, hosszú távon. Én magam, akin meg szokás akadni, izmokkal vitatkoznak itten, hogy ez túlzás, vagy a kinézetem, vagy az írásaim miatt, vagy edzésmennyiség láttán (a szaunában szóvá teszik), továbbra is edzek. Kétnaponta megyek le, sokat kardiózom, a formámat pedig kis alakulással (tónusosodással) egy éve tartom. Nekem ez a normális, nincs ebben semmi túlzás, csak az a kivételes ebben a magyar valóságban, hogy megtehetem, hogy annyit eddzek, amennyi jólesik. És már vissza szoktam kérdezni: annyiféle test van, amelyre nem szólunk be. Miért szóltok be az enyémre? Az is csak egy változat. A maga remek közérzetével és tökéletes nagylaborjával. Az élménnyel, hogy alakíthatom, ahogy tetszik. Hogy megélem az erőt.

Úristen, mi energiám elment önértelmezésre és magyarázkodásra. Hogy higgyétek el, fogadjatok el, én nem is vagyok szélsőséges…

Érthetetlenül sokra tartják némelyek a Véleményüket, és normatívan közlik. Tényleg nem értem: miért nem lehet különbözni, miért vagyok provokatív, mi zavarja őket ennyire, ha nekem ebből fakad a jóérzés? Én sokáig elhittem, hogy tudják, jót akarnak, megfontolandó a szavuk. Ma meg azt nem értem, mitől ekkora az arcuk. Képesek-e valamiért komolyan küzdeni? Nincsenek is állításaik, csak folyamatos tagadás. Elmondják a saját preferenciájukat, múltjukat, szokásaikat, ezekkel az én élemódomat és döntéseimet vitatják, és akkor az a helyes. Mire jó ez? Engem érdekeljen vagy kötelezzen az ilyesmi? A mondandójuk lényege: nem ketogén, nem gyúrás.

Én sose basztattam azt, aki vegán, vagy aki tollaslabdázik.

És vajon ők olyan tudatosak, valóban döntéseket hoztak, azért élnek, sportolnak, kajálnak úgy? Hiszen még velem is csak történt ez az egész, és megvolt bennem a csend hozzá. A türelem, a kivárás. Állandó okoskodás, ezt szeretem-azt szeretem helyett kiléptem a határaim közül, és arra mentem, ami történt és útként mutatta magát.

De egyre csak mondják. Csak mert ők nem ismerik ezt a világot, nem lenne kedvük edzeni, és idegenkednek a gyúrástól (miért pont attól? és miért ennyire? ezek sztereotípiák. a mi szintünkön a testépítés elemei kitűnően használhatók izomépítéshez).

Azt mondják, megváltoztam. Szerintem meg ez itt az eddig bennem rejlő, igazi alkatom. Egy ebbe belekapok-azt kipróbálom “módszerrel”, konkrét edzésterv, kalóriaszámlálás nélkül lett ilyen.

Én nem fikáztam korábban a gyúrósokat, egyébként. A proteint se. Nem “hallottam” ezt-azt, és nem tudtam jobban, az újságíróagyammal sem. Viszont ami nem tetszett az itteni (a teremből jelentkezem) testreprezentációkban, az most sem tetszik. A tetkó, például. A túlszolárium, a hosszabbított haj. Vagy az áthelyezett szemöldök.

IMG_1219

Én azt mondom, és a képzésen is ilyen lesz a fíling:

NE érd be azzal, amit a cikk ír, hogy úgy-ahogy jó test, ha nem igazán tetszik. Mert a BMI felől te fel is fordulhatsz, az egy nagy átlagra optimalizált, elnyagyolt valami. Még jó, hogy normális a BMI-d. Ha nem, az nagyon súlyos riszk. 22-es BMI-vel lehetsz te iszonyú zsíros meg nagyon is izmos. Lehetsz elkenődött, inzulinrezisztens, tónustalan, rossz tartású a 22-es BMI-vel úgy, hogy közben nem rosszak az arányaid sem.

Legyél sugárzó, kirobbanó, ne add alább. Tetsszen az, amit felöltözve vagy meztelenül a tükörben látsz, vagy a fotóidon. Ha nem szereted a tükörképedet, vagy magadat fényképen viszontlátni, az nem testképzavar, hanem elhagytad magad. Ez nem nyavalygás és nem irreális önsanyargatás, ne hallgass a lustákra és úgymaradtakra. Ott van benned a boldogság, a magadnak tetsző éned, csak a kifogásaid, a szokásaid, az életmódod fekszik keresztbe. Hidd el, létezik az az önmagad, aki tetszene, és nem irreális egy kicsit összeszedni magad, vagy éppenséggel nagyon. Ébresztő, a kortársaid kezdenek itt fáj, ott fáj üzemmódban létezni, a tíz évvel idősebbek közül minden második krónikus beteg, olyan kórsága van, ami az életmóddal függ össze. Mindenki panaszkodik, hogy hideg van, meleg van, feje fáj, kiment a térde, megfázott, allergiás. Az általános hangulat, kedélyállapot foshoz hasonlatos. Én tudom, hogy orbánviktor, patriarchátus, meg minden, de ez biokémia is. Létezik kiút.

És ne legyél már olyan, akinek reménytelen, hogy dereka van, vagy hogy a térdénél elvékonyodik a lába. Ez nem divat meg testnyomasztás, hanem anatómia.

És tessék szépen öregedni.

Az a fitneszmodell bizony jól látta, hogy itt lifeg, ott csíkos, és, mivel folyamatosan versenyzett, érthető módon zavarta. (Én nem versenyzek, és nem sírok a csíkjaim miatt, de a seggem lehetne jobb.) Pontosan ismerem, amiről beszél, én is javítanék magamon itt és ott, pedig nem vagyok versenyző, és komoly aggályaim vannak a fitneszversenyekkel (csak árnyalatlanul, hangulatkeltve nincs kedvem fikázni őket). Ez az elégedetlenség nem önhajszolás, ez maga a folyamatos motiváció. Nem szar érzés az elégedetlenség, így is folyamatosan a titkomat kérdezik, amatőr létemre ez igen hízelgő. A modell pedig azért csúszott bele ebbe, mert, az átlagemberekkel ellentétben, közelről és sokat figyelte a testét, tükörben, pózokban, fotókon. És ezt látta. Nem tökéletes. Attól még jó.

Olyan nincs szerintem, hogy valaki ne élvezze a mozgást. Valamilyen, neki való mozgást. Csak a visszatalálás nem megy a boldog, ugribugri gyerekhez.

Azt is szomorú látni, ahogy tökéletesen elidegenedett életű, liftező-autózó-kanapén sorozatnéző emberek háromszor egy órát edzenek, ezzel sportosnak számítanak, és nem értik, miért nem változik a testük. A teljes életmódunkkal gond van. Ahogy tartunk mindentől, ami elemi. És ahogy makacsul ragaszkodunk a rossz kajálásunkhoz.

Ne mesterséges, neonfényes két órákban éld meg a tested. NE sportolj, hanem használd a tested, vagyis a teljes életed legyen edzés. Menj fel a lépcsőn, és érezd az izmaidat. Hagyd néha a háztartási gépeket. Körözz a bokáddal, amíg vársz a beutalóra. A négyeshatoson pedig kitűnően lehet intimtornázni. (És senki nem veszi észre, ha ellógod. 🙂 )

És hát…

https://www.facebook.com/agiszaloki/photos/a.264058983607538.82289.262164763796960/1207570775923016/?type=3&theater

És még egy oldal, meglepő:

https://www.facebook.com/Mi-a-faszt-csináljak-hogy-ne-legyek-egy-kövér-geci-465949403592804/

49 thoughts on “rendben van a bmi-d?

  1. “háromszor egy órát edzenek, ezzel sportosnak számítanak”
    Biciklivel járok dolgozni, ezért sportos vagyok. Nade öt (5!) percre lakom a munkahelyemtől!! Persze, többet mozgok, sokkal, de ezt nem tudják, a szűk 1,5 km bicikli miatt tartanak annak.

    • Rajtam is szörnyülködnek, úristen ebben a hidegben biciklivel? Olyan messzről?
      Ja. Vonatig 6 perc, vonattól munkahelyig 10. 🙂
      Időben 2/3, pénzben 1,5x annyi mint autóval, hála a MÁV rohadt drága kerékpárbérletének.

      • Nem tudtam, hogy ilyen drága, viszont ezt beírhatod a sportnaplóba.

        Én asszem, ha volna autóm, ezzel a kifáradtságommal legalábbis ilyen időben nem tudnám rávenni magam a bringára. Ezért jó, hogy nincs (jogsim se), mert így kérdés sincs. Bringával még mindig gyorsabb és melengetőbb ilyenkor is, mint gyalog, kivéve a jeges szelet.

        Azért én tegnap egy kicsi átgondoltam ezt, hogy mi nem tesszük le a bringát télen se. Tükörjég és jeges latyak. Zokogott a lányom is, a szitálásban átázott és megfagyott a vastag kesztyűje.

        • Huh. én választhatok, autót, bringát, gyaloglást. De autó egy hét múlva nem lesz már, várom, kíváncsian, örömmel. Az utóbbit választom bringa helyett, nekem a gyaloglás alapélmény, mindig imádtam (futni is), átmelegszem. Rácsodálkozom, hogy te meg bringa. A szitálásban futottunk, a végére minden csupa víz lett rajtam, közben nem éreztem.

        • Én már annyira nem szeretek Budapesten a forgalomban vezetni, hogy nem nehéz a döntés. De hóban azért én sem, 700x23as kerék, nincs sárvédőm se…

          Kicsit pontosítom az ár-összevetést. Nagyon keveset fogyaszt az autó, egy út be-ki még kgfb visszaosztott részével is 750 Ft.
          Vonatjegy 370, kerékpár 235, oda-vissza 1210 Ft.
          Budapest bérlet 9500, vonatra kerékpárbérlet 3200. Ez napra osztva már kevesebb lenne, de mivel nem tudok minden nap biciklivel menni, így az nem szokta megérni.
          Mindegy, ez igazából fillérezés. Decemberben már megvettem a bérleteket mert kényelmesebb.
          Attól még a MÁV lehetne méltányosabb a kerékpárral, bár ahogy látom lassan annak is örülnünk kell ha megmarad a Budapest-bérlet érvényessége a vonaton…

          • Költözz kicsit messzebb, mindjárt jobban megéri 🙂 Én egy utat autóval 3000Ft-ra számoltam ki tavaly, igaz, a nav amortizációját is beleszámoltam, nem csak a biztosítást. Viszont nem veszem meg a BKK-bérletet, mert úgy már nagyon sok lenne. A MÁV-ot meg 26km-en fizetem. És autóval nekem sokkal gyorsabb lenne.
            A gyerek keze és kesztyűje nálunk is az egyik szűk keresztmetszet, bár speciel ebben az is benne van, hogy hol az egyik kesztyű nem tetszik neki, hol a másik, és nem mindig bírom rábeszélni a szerintem az időjárásnak épp megfelelőre. Lassan azért már hajlandó a saját bajából tanulni.
            A másik rossz, hogy nem akarom keményre fújni a kerekeket a hó miatt, puha (vagyis csak puhább) kerekekkel viszont iszonyú nehéz tekerni.
            Kedden viszont megcsillogtattam a jóstehetségem, és autóval indultam el otthonról, igaz, első körben csak a vonatmegállóig, de aztán pár perc hógolyózás után úgy döntöttem, hogy bevágom mindhárom gyereket az autóba és megyünk be, és tényleg jól döntöttem, a vonatunk ugyanis csak röpke másfél órás késéssel ment végül.

  2. ” az fog leszélsőségesezni, aki nem csinál semmit” – főleg ez az, amiért az összes testtel kapcsolatos mozgalommal szemben szkeptikus vagyok. A fat-pride is kiválóan alkalmas terelésre (aki rosszul érzi magát kövéren, vagy tényleg egészségtelenül kövér, az is nekiáll tolni a lózungokat, kutyák játszanak csontokkal stbstb), a sportosok között is rengeteg olyan van, aki a saját mintáit tolná ráfele mindenkire erőből – a közös az, hogy egyik ember a másik életébe akar beleokoskodni, csak úgy az íze végett.
    “háromszor egy órát edzenek, ezzel sportosnak számítanak” – igen, az, hogy valaki edz, egy lépés, és tök jó, de nem lehet “megvenni” a sportosságot, egészséget, oxigént, energiát dobozban, ha maradnak a szokások, a nyomvonal, a szűklátókörűség. Akkor is használ a heti három edzés, akár a kettő is, csak valami lényegi nem fog változni.

  3. “” az fog leszélsőségesezni, aki nem csinál semmit” – főleg ez az, amiért az összes testtel kapcsolatos mozgalommal szemben szkeptikus vagyok.” – most egy kicsit hülyeséget írtam, általánosításnak és blöffnek hangzik. A dolog _mozgalmi_, vonalas, beleszólós jellegével vagyok szkeptikus, nem azzal, hogy valaki így vagy amúgy él. Az, hogy valaki valahogy dönt a testével, az életével kapcsolatban, az jó.

  4. Izé, csak érdeklődés, egyszer már írtad, hogy a testzsírszázalékod így is nagyon alacsony, akkor hogy akarsz 66 kilóra lemenni? Miért éppen 66?
    A saját bőrömben azt tapasztalom, hogy számbelileg ugyanannyi kilóhoz is nagyon különböző testi érzet, kinézet társulhat, formától függően, ugyanennyi kilóval voltam már sudár és sportos, máskor meg plottyadt és pocakos.

    • Izmot nemigen építek már érdemben, mert az macerás (nehéz megúszni zsírosodás nélkül), meg minek, van elég. Ami nem szép rajtam, az 2-3 testtájon a maradék bőr alatti zsír. Nem vagyok messze tőle.

    • Ja és futásban is, akrobatikában, húzódkodásban, fekvőtámaszban is akkora különbség két kiló, elmondhatatlan. Közérzetben. Olyan mámorító tizeneggyel tudni futni, például. Tél van, én sem vagyok olyan mozgékony, nem vagyok kint annyit, szóval most “fedettnek” számítok. Van miből. A bőr alatti zsír pedig makacs.

      • Változatlanul elképesztőnek tartom, amit elértél. És ahogyan ennek minden vetületét megosztod, az felér egy hatékony pszicho-kúrával. 🙂

        • De drága vagy! Hát még tegnap mi volt a szaunában! 🙂 Az egész annyira kúl, és akkor még masszőrnél nem is voltam, meg a szoláriumot is hetek óta halogatom. És holnap seggedzés az isteni Kisszel!

  5. nagyon tetszett ez a legyen az egész életed edzés-vonal. eszembe is jutott tőle, hogy régen megfogadtam, hogy csak lépcsőn fogok feljárni (az ötödiken lakom), és ezt jó ideig tartottam is, aztán ellustultam, de most hála ennek a posztnak, ma újrakezdtem 🙂 mármint kivéve azokat az eseteket, ha a)20 kilónál több cucc van nálam, b)nagyon kell pisilnem, c) ágyból kikelve kávéfőzéskor jövök rá, hogy nincs tej, és kurvaanyázva lehúzok a sarki boltba pizsamában.
    de igen, nagyon jó érezni azt a nem-tespedtséget, könnyűnek lenni és mozgásban lenni, és nem nyögni felmosáskor, hanem azt is az élet normális tényének tekinteni, csak úgy, mint a gyaloglást.

  6. “Ott van benned a boldogság, a magadnak tetsző éned, csak a kifogásaid, a szokásaid, az életmódod fekszik keresztbe.”
    Nem ismerek olyan rendszeresen ÖRÖMBŐL mozgó embert, aki depressziós lenne. De az összes kedélybeteg ismerősöm képtelen felemelni a seggét, cserébe maroxám szedi a gyógyszert.
    Mindenkinek megvan a saját mércéje a testével kapcsolatban, és szerintem aki tudja, milyen érte tenni, mit bír, annak reálisabbak is az elvárásai (még ha ez a realitás -4 ruhaméretet is jelent.)
    Minden terhességemet végigsportoltam (ez tévedhetetlenül rendszabályozta a táplálkozásomat is) nem tudom, azért nem híztam-e meg közben, nem ismerem a magam másik verzióját. Az emberek nagy része felelőtlennek is tartott ezért (szerencsére a nőgyógyászom támogatott :). A kedvenc bírálatok egyike: “Hihetetlen, h terhesen is a testeddel vagy elfoglalva, még baja lesz a gyereknek.” Aztán amikor szülésnél az egyiknek lett is (egy másik dokinál), mindenki igazolva látta a tézisét. Nehéz időszakom volt akkoriban, de tudom, ha fizikailag is szét lettem volna esve, sokkal nehezebben kaptam volna össze magamat és a gyereket.
    Én a “kritikusokat” nem tudom már szó nélkül hagyni, ha azt a fülem hallatára teszik, még akkor sem, ha nem engem bírálnak. Kedvencem, amikor két őgyelgő megbeszéli, milyen bénán fut/kövér/öreg, aki épp mellettük ívelt el. Na, akkor elborul az agyam.

    • “Nem ismerek olyan rendszeresen ÖRÖMBŐL mozgó embert, aki depressziós lenne.” — Lehet, hogy béna, hogy erre most hirtelen hozok egy ellenpéldát, ráadásul persze a sajátomat, de: én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy régóta (mintegy 20 éve), rendszeresen (hetente 3x-5x), örömből sportoló emberként is bele lehet csúszni a depresszióba, és sajnos nem csodaszer a depressziós időszak alatt is rendszeresen végzett, egyébként örömöt okozó mozgás. A “hogyan szabadulj meg a depressziódtól”-típusú cikkek persze valahol mindig felsorolják a tippjeik között, hogy járj el rendszeresen sportolni, a pszichológusom is ajánlotta akkoriban, de szerintem azokon, akik már eleve évek óta rendszeresen sportolnak, nem sokat segít egy ilyen tanács, ha depressziósak. Ma pl. már nem kerülök ANNYIRA euforikus állapotba egy-egy futóedzés után, mint azokban az években, amikor elkezdtem futni járni; örömöt okoz ugyan egy-egy kemény edzés, de már nem akkora mértékű utána az endorfinfürdő, mint valaha volt — gondolom, ez tök természetes, ilyen módon is adaptálódik a szervezet a sportoláshoz. A depresszióm is az egyéb körülmények megváltoz(tat)ásától szűnt aztán meg. Nyilván persze használ azért a sport, nélküle még gázabb lenne, ill. rendszeresen sportoló emberként talán kisebb az esélye a depresszió kialakulásának (bár ebben sem vagyok teljesen biztos).

      • Nem béna.
        Nyilván sok komponense van a depresszív állapotoknak.
        Azért írtam a saját környezetemről és hangsúlyoztam az örömöt, mert a családunk egyik ágán igencsak erős a depresszióra való hajlam, és látom az életmódjukat.
        Sajnos nem vagyok velük túl megértő, elég sokat kínlódtam miattuk.
        Az én tapasztalatom az, hogy aki rabja a testének, az a lelkének is az.

        (És persze itt ki lehetne térni még az olyan görcsösen sportolókra is, akik a várt eredményt megtámogatják némi kémiával is ,pl., a szteroidtól agresszív állatok vagy mániás depressziósak lesznek…)

        • Én egy kicsit nem tudom, hol a határ.

          Mondjuk a multivitamin, az aminosav-kiegészítés, az edzés előtti pörgető (bedurranás-fokozó), az MCT olajok, a kreatin, a növekedési hormon, a tesztoszteronfokozók és a szteroidok skáláján.

          Az a határ, hogy mi illegális?

          Tele volt pl. kreatin-rémhírrel a sport nutrition újságírás, aztán belátták, persze Amerikában ezt is előbb, hogy veszélytelen és extrém hatékony.

          Ugyanez a kérdés persze koffeinnel, alkohollal, fűvel, heroinnal is.

          Tegnapi teremben csevegős okosság, edzőtárs idézte: “a speed olyan, amilyennek a kávénak lennie kellene”.

          • Én óvatos duhaj vagyok. De szerintem az is számít, h én az elmúlt 20 évben nagy testsúly-ingadozást nem produkáltam (terhességnél + 8-11 kg), lehet, h másfajta ‘megszállottság’ keríti az embert hatalmába, amikor mondjuk “letépi láncait”, és egy év alatt irdatlant változik. Kb. 2-3 évvel ezelőttig főleg a hosszútávfutást és -úszást (saját viszonyításban) toltam, de azóta bejött a sprintelés, Finis-talppal úszás, saját súlyos edzés, trambulin.
            Az aminosav (L-karnitin rulez!) sztem nagyon kell, ha szereted meghajtani magad. A kreatin hatékony vagy inkább látványos? de csak ameddig szedem, cserébe vizes vagyok tőle. Ezért én nem szedem. Vitamminokkal kicsit ötletszerű vagyok, azt még tudatosabbá kell tennem.
            Új felismerésem, neked is javallom próbára, lévén világos a bőröd: béta-karotin (+E) kúraszerűen szoli vagy napfény-szezon előtt. Csokoládéország!

      • Egy kicsit magasak az elvárásaink a mozgással szemben, nem? Mondjuk azt, hogy csodaszerek nincsenek, és akkor elég jó helyen áll a mozgás, ami nem valami plusz, hanem mint testünk használata, alapvető kellene legyen, must have. A neked való, belső örömöt hozó mozgás, mármint, és a test használata, és akkor megőrizhető az állapota. De az is jó, ha megszokod, mint a fogmosást, és nem nagy ügy már rászánnod magad, csak csinálod, az a fajta megerősödés is élmény, hogy elmenni edzeni már nem nehéz, hanem ott fejlődni, új dolgokat tanulni, teljesíteni, és mindezt kiégés és önhajszolás nélkül.

        Pár nap, egy hét nélküle, na, akkor derül ki, mennyire fontos.

        Endorfinfürdő és megszokás: ezért sem jó
        egyfélét és monotont csinálni. Engem többnyire nem értenek, miért olyan a cipőm, miért van nálam ugrókötél, miért futok gyorsan is, meg hogy súlyt emelek-e vagy jógázom (felváltva). A mámor fenntartásáért jó a sokféleség, az innen-onnan provokált test, és még szauna, böjt stb. És nem csak hormonok vannak, hanem az ügyesedés és fegyelem lelki élménye is.

        Most nem ugrok annyit ugrókötéllel, nem olyan könnyű valahogy, visszafejlődtem vagy nehezebb vagyok? De azért ugrok rendszeresen. Vagy ha nincs kedvem, akkor nyújtok az ugrókötéllel.

        * Szerintem van egy-egy belső megértés, élmény, ami mégiscsak csodaszer (baleset, sérülés, gyász, önismeret, vallási élmény), és a kajálás átalakítása a másik ilyen. Minden megváltozik tőle, mert bajaink nagy része testi alapú biokémia, amely az agyműködést, kedélyt, motivációt is érinti.

      • “nem akkora mértékű utána az endorfinfürdő” és el is vagyunk kényeztetve a sportolásaink által. Ha most egy órára visszakapnád a rendszeres edzések előtti, általános közérzeted, megbecsülnéd ezt az erőnlétet. Nem csak endorfin van, hanem az általános fittség élménye. Most az oldalamon fekszem, emlékszem, milyen volt a hasam régebben, most meg az az anatómiaiatlasz-szerűség és feszesség…

        • Igaz, igaz. Megszoktam ezt az általános testi érzetet, ritkán gondolok arra, hogy milyen volt azelőtt – nem is nagyon emlékszem már; viszont ha mondjuk 5 vagy több napon keresztül nem tudok elmenni sportolni, nyíg testem-lelkem.
          Azt viszont látom én is, hogy laposodik, feszesedik a hasam (amikor mérsékelten táplálkozom), izmosodik a felkarom, vállam (a nagyobb súlyok használatától), és tényleg mekkora öröm már ez is, naná.

    • De milyen szemétség és önigazolás ez. A szülési sérülés hogy függött össze azzal, hogy fitt voltál? Csináltál terheseknek nem javasolt mozgást, dobbantósat, feszítőset, nehéz súlyosat, túlzót? Miért ilyen kurva okos mindenki, a rosszakaratig?

      Amit az elején írsz, ahhoz: depressziósan, amikor már fogat mosni se, tényleg nagyon nehéz bármi újra rávenni magunkat. A gyógyszert meg az orvos mondta, és néha tényleg a túlélést jelenti. Az ember depressziósan visszahúzódik a megszokott napi rutinba, annak is egyre romló, szűkülő verziójába, ki se jár, nem érdekli az ágyneműje és a haja, és hiába a tanácsok, a jóakarat, neki az is idegesítő, példálózás (és valljuk be, hogy mi, akár a szeretők a bársonyos bőrüket, nagyon szeretjük ezt az érzést, hogy Mi Bezzeg Sportolunk, úgyhogy ezzel csak óvatosan).

      • Á, dehogy. Főleg kocogás, ellipszis, úszás. A problémás előtt szinte csak úszás, nagyon hamar lettem újra terhes, nem akartam terhelni a szalagjaimat sem.
        Az első szülésem nem volt egyszerű, de hála akkori dokimnak, nagyon jó élmény volt. Másodjára máshol laktunk, így másnál szültem, én meg azt hittem, mindenhol ‘anyabarát’ a szülész. (Harmadjára visszamentem az elsőhöz a távolság dacára. Akkor, szülés közben esett le, mi is volt a probléma másodjára. Majd egyszer erről is írok.) Kicsit “faxnis” vagyok, mert sem epidurált, sem császárt nem akartam (pedig a drágáim 3,9-4,3 kg közt voltak), de ezt sem bánom.
        A depressziósokat nem szeretném kioktatni, sem tanítani. Azt nagyon megtanultam, hogy ÉN nem tudok olyannak segíteni, aki nem akarja. Le is szoktam róla. De porcelánbabaként sem tudom kezelni az ebben szenvedő családtagjaimat.

  7. Miért zsírosodik az ember, ha izmot növel? Tudsz ajánlani keresőszót vagy oldalt, ahol ennek utána tudok nézni? Lehet angolul is. Köszönöm előre is.

    • Azért, mert bármilyen épülés csak kalóriatöbbletben lehetséges, és a tömegelő személy nehezen tudja úgy optimalizálni a makrotápanyagok arányát, hogy csak izom legyen. A komoly (testépítős mérvű) tömegnöveléshez mindenképp kell szénhidrát, és az inzulin is, ami anabolikus hormon, magas, épül az izom, de a raktározást is ez okozza. Ezért a testépítők (a klasszikus recept szerint) két fázisban élnek: 1. tömegelés, bulking: nyomják a tömeget (nagy súlyos edzés, sok regeneráció, optimalizált táplálkozás brutális mennyiségű fehérjével és sok szénhidráttal, kalóriatöbbletben), 2. szálkásítás, avagy cutting: kalóriadeficit, sok kardió, semmi zsír, alig szénhidrát, minőségi protein, a végén dehidratáció, vízhajtás –ez utóbbi eredménye a versenyforma, ez viszont mindig izomvesztéssel jár. A has kockás, de a mellizom is kisebb, ez a nagy dilemma mindig.

      És ez sok éven át, föl-le. Na de ezek a testépítők, akik nagyon nagy tömeget pakolnak magukra, viszont tanulhatunk abból, amire ez a sportág rájött.
      Az amatőröknél kezdetben, köztepes izmosodással, az említett anabolikus feltételekkel egy kiló növekedés érhető el, ennek kétharmada izom.

      Akiket én látok, a nagy tömegűek mintha sose cuttingolnának, két-három kivétellel, vagyis szerintem zsírosak, nem definiáltak az izmaik, kifejezetten kövérnek tűnnek. Szezonon kívül a versenyzők is megdöbbentőek néha, úgy ugrik fel a tíz kiló télen, hogy rossz nézni (azért rossz, mert annyit szenvedtek a formájukért a verseny előtt). Az amatőrök meg csak edzenek, és egy kis proteint isznak utána, amúgy szinte leszarják a táplálkozást, sem háromóránként, sem csirkerizs-dimenzióban nem esznek. A kreatinról, BCAA-ról, glutaminról (izomépítést és megtartást segítő, izolált esszenciális aminosavak) meg többnyire nem is tudnak.

      http://shop.builder.hu/maradj-formaban-tomegeleskor-is-a917

      http://shop.builder.hu/a-tomegnovelo-etrend-alapjai-a1110

      Nézd meg pl. ennek az összetételét, ez egy tömegelőszer (ingredients és nutrition fülek):
      http://www.theproteinworks.com/total-mass-matrix

      + angolul bármi, ami bulking

  8. Engem a mélydepi közepén elküldtek edzeni.
    Hormonterápia, mondták.

    És az. 2 óra edzés, és végre beindul az alvó test.
    BMI: unom. Nem így kérdik persze.
    Mennyi kiló vagy? Hogy tudsz ennyit megenni, miközben ennyire vékony vagy.

    Nem vagyok vékony. Szikár vagyok.
    Alulról súrolom a BMI minimumot. Inkább alultáplált vagyok, a táblazat szerint.

    Szerintük. De azt kevesen feltételezik, hogy jól érzem magam így.

    A tollaslabda fog jönni nyáron, mikor lejár a fitnessbérletem. Egy óra tollaslabda kemény mozgás ám! És annyit tudok közben nevetni a lüktető hormonoktól.

  9. a tollaslabda csak példa volt vagy én írtam bosszantót a múltkor? ha ez utóbbi, akkor sajnálom, azt akartam volna kinyögni, hogy akkor is inspirálóak a sportról írásaid, ha én teljesen más útvonalon is haladok.

    • Gondolom Évának írtad.
      A tollaslabdának ezek szerint itt van valami múltja?

      Engem az nevettetett meg hosszú hónapok után először.

    • Nekem labda- és madárfóbiám is van, de a tollaslabda vagány. Nagyjából az az egyetlen társas sport, ami szórakoztat.
      Nem vagy egyedül! 🙂

      • Akkor jó.

        Hurryk4n, a múltkor írtam, talán az újévi poszt alá, hogy jóga és tollas a terv (ezúton jelzem, az előbbi el is indult). Utólag úgy éreztem, hogy nagyon leszaromra sikerült a mondanivalóm Éva irányába, pedig tényleg nem úgy szántam. Ezért volt tegnap a bizonytalankodás.

  10. Leírom a mai kajámat. (ketogén diéta)
    Tegnapelőtt estétől tegnap estig főztem lassú gyöngyöztetéssel csontlevest, marhából, két velőscsonttal. Jó sok faggyú van benne, de amúgy csak húsos csont, só, bors.
    Reggel a szokásos: illy, tejszín (most nagyon finom, bio), kókuszolaj (ez is bio, DM-es), kék kapszulából, kettő.
    Egy pohár leves, zsírdarabokkal, némi húscafat, két szűzérme (vacsoramaradék).
    Egy vastag szelet mozzarella.
    Egy kis dió, öt fél, és öt szem makadámia. Nem szabad túltolni.
    Két szem BCAA tabletta (2 g).
    Bringával hegynek föl oviba, Dáviddal.
    Nagy séta a kutyával, hegynek föl is, lépcső is, két óra.
    Paleo roppancs, mértékletesen, négy deka (kesudió, tökmag, napraforgómag tojásos-sajtos kötőanyaggal összesütve lemeznek).
    Flexbüfében újabb kávé, tejszín, makadámia 20 szem, két kocka 85 százalékos csoki.
    Pörgető, a szörnyű cseresznyés. (szénhidrátjáról nincs infóm, édesítőszeríze volt)
    Edzés előtt közvetlenül egy 125 grammos alma-áfonya bébiétel (kardió és nyújtás, kisebb izmok: váll, bicepsz, húzódzkodás, korlát, aztán megint kardió, közepes intenzitás, rövid).
    Dupla adag kevertetett protein, vízzel és kevés tejszínnel. Bringa az oviig, hegynek fel. Iskolába leszáguldás.
    Séta haza a gyerekekkel, meredeken fel.
    Itthon: kávé, tejszín.
    Leves, két pohár. Két szűzérme, mozzarella egy szelet.
    Egy nagyobb darab piros kápia paprika.
    Dió.
    Túrókrém: tejszín, édesítő, egy tojássárgája, vanília, tíz deka málna.
    Vércukor reggel, kávék után: 4,2, este 4,0.
    Jól vagyok, jó nap volt.

    • ez elképesztő, de komolyan, ez nagyon kevés kajának tűnik (de lehet, hogy csak kicsi az adag, de tömény 🙂 ), főleg ennyi aktivitáshoz. nem úgy értem, hogy vitatom vagy ilyesmi, nyilván, hanem hogy így elolvasva irtó kevésnek hangzik, de biztos nem az, ha ilyen jól vagy tőle. én is egyszer leírok egy ilyet, így végiggondolva is háromszor ennyinek tűnik, lehet hogy mégis egy biológiai csoda volt lefogyni nekem, mert tényleg sehol nincs ettől, amit most te leírtál, illetve hogy hát tányleg háromszor ennyi:
      kelés ötkor
      autóban édesítős tejeskávé, (cigi)
      munkahelyen fél hétkor 30g zabpehely, egy adag fehérjeturmix
      (cigi)
      kimegyek a repülőre, járkálás, meló, futárokkal kvaterkázás, megkínálnak, nem bírom ki,
      (cigi)
      további meló közben 11 körül két keménytojás, három retek
      12-kor elindulok vissza, fél óra autózás
      (cigi)
      meglátogatom a nagyapámat, egy tányér zöldbableves, klasszikus, magyaros, rántás, stb.
      kimegyünk a csávómmal a múzeum kertbe intervallum-futni, mivel a közelben sehol máshol nincs erre alkalmas terület, de tényleg sehol, a nemzeti múzeum háta mögött viszont legalább 200 méter összefüggő terület, ami nem aszfaltos, ellenben murvás, 30 mp sprint, 60 mp séta, borzalmasan durva, nem szoktam futni, de sokkal jobb a tüdőkapacitásom, mint volt, mindegy, a sprintet így is baromi nehezen bírom, még sose csináltam, ma iszonyú belsőcomb- és derékizomláz
      hazaséta (5 perc se), lépcsőn felfutás (borzasztó)
      25 perc powerjóga netről, roppantul rákattantam a powerjóga-videókra, azokban van kézenállás meg minden frász, bár azt most a csuklóm miatt sajnos nem végzem, csak alkarról, mindegy, az is sikerélmény. közben végleg tönkremegy a gépem, és az ebből következő dühroham is biztos elvisz pár kalóriát, na meg tényleg a kurva életbe, mert nincs pénzem erre most, így aztán
      (cigi)
      zuhany
      két tányér spenót, öt darab iglo halrudacska, és ebéd után mindig kell egy
      (cigi)
      húsz perc délutáni alvás, felkelés,
      édesítős tejeskávé, nem is gondolná az ember, de
      (cigi)
      sajnos gyenge ember vagyok, esik az eső, kurva fáradt vagyok, így az ismerősömhöz budára egy megbeszélésre autóval megyek bicikli helyett
      igen hosszú megbeszélés, közben a jelenlévő ötéves kissrác megkínál nem cigivel, hanem egy darab kókuszgolyóval
      de utána kilenc körül (cigi)
      átmegyek anyámhoz, mert beteg, veszek aspirint, orrcseppet meg teát
      eszem egy tányér rakott kelt
      egy almát, meg még egy banánt
      sajnos 11ig érdekes dolgokról beszélgetünk anyámmal meg az öcsémmel, úgyhogy megint alig lesz alvás
      hazaérek, félálomban elolvasom az új bejegyzést, közben az ágyban, mert jó alváshoz szól a nóta
      (cigi)
      elalvás éjfélkor, kelés ötkor, másnap mosottszar, de fél egykor jó durva edzés 🙂

      bocs ha hosszú volt, megihlettél 🙂 de tényleg kétszer annyit ettem, mint te, és te még hegynek föl bicikliztél is, érdekesek ezek az egyéni sajátosságok mindenesetre.

      • Írjatok még sok ilyet, akár a sportrovatba is, assztek unalmas olvasni, pedig nem. Főleg az én hetem után. Én annyi körömpörit főztem hétfőn és annyira sok akciós rukkolát vettem, h minden délben ezt a kombót toltam. Ma elfogyott!!! Tök sima lett az arcom, pedig nagyon keveset alszom napok óta. Lehet, a kollagéntől.

      • A napodból a cigit írígylem.
        De ez lassan múlni fog, még pár hét, és undorodni fogok tőle.
        Aztán pár hónap undor után az is elmúlik, és leszoktam. Sokadszor.

      • De figyelj, a zsír nagyon-nagyon tömény. És nem fogyok. Viszont izmosodom, mert tolom a súlyokat, és magas a fehérjebevitelem most, folyton húst eszem meg sajtot.

        Tegnapi:
        reggel kollagénessé sűrűsödött említett leves, húscafatok (egy kicsit erőltetni kellett, na)
        pár szem dio, mogyoró
        két kávé, tejszín, kókuszzsír
        bringa/tolás az ösvényen hegynek fel, 19 kilós Babadávid + hátizsák
        menőkávézó, hosszú kávé biotejszínhab (…)
        bringázás
        bicepszezés, vállazás, 4 km tempós futás
        kávé, tejszín, Muroise Panna Cotta nevű, igen meggyőző paleosüti (gesztenyeliszt, édesítő, málna, szeder, kókusz) (és gyönyörű)
        bringa
        ebédelés szintén “gyúrós” extanítvánnyal Nagymama kifőzdéjében (gyerekek, hogy ez a hely 2004 óta ugyanígy): orjaleves hatalmas darab hússal, kevés répa, cérnametélt félretétele kutyának!
        egy nagyon nagy és zsíros libacomb, tormával, köret semmi, ez így egy kicsit megült…
        dupla adag protein
        egy tönkölylisztes, diós, kókuszzsíros, édesítős muffin, mert akinek vittem ajándékba, nem jött el
        anyósomnál egy kávé három tejszínnel és egy szelet sonka

        • Tegnap viszont elszúrtam… sok lett, főleg a tejtermék.
          reggel fegyelmezett kollegénevés a levesből, két kávé
          80 százalékos csoki
          maradék baglyos muffin… grrr, de legalább kókuszzsíros-édesítős
          utána gyerekek tornára szállítása, bringa
          én lecsorogtam a pékségbe: egy negyed literes cserpes natúr joghurt, egy kis paleo roppancs (olajos magvak sajttal összesütve), egy aligszénhidrátú magvas szelet, két mandulás golyó (ezek édességek! csak paleo)
          nagy szünet, bringa
          gyerekek haza, ALDI barátnővel (meghívott, elszállított, áldassék a neve!)
          és a bevásárolmányokra rámozdultunk:
          makréla, lazac, pisztráng, tejföl
          sajtok (dán és gouda)
          szűzérme
          salátaszív, maradék vegyes saláta
          mascarpone, tejszín, mélyhűtött málna…
          kávé, tejszín

  11. Tegnapi:
    délig csak vajas-kókuszzsíros kávé, de jó volt! az az üres tisztaság!
    délben zöld saláta, bacon, kecskesajt, öntet nélkül.
    Egy paleosüti, ribizlis, növényi túróból (totu), jó volt, 19 g ch.
    Másfél adag protein.
    70 százalékos csoki… nem kellett volna.
    Kávé, kettő.
    Csirkemell, csirkecomb bőrrel, gouda sajt.
    Túró, görög joghurt, erdei gyümölcsök, tejszín.
    Csirkecomb kisült zsírja. Itt egy kicsit szarul lettem, sok volt. Másodszor van a teljes ketogén időszak alatt, hogy rosszul lettem a zsírmennyiségtől. Csak olyan jó volt a tepsiből. Éjjeli menedékhely, leülünk a fiammal két kisszékre a sütő elé, dől ki a hő (amúgy a konyhában, ami a torony alja, három oldalról hideg fal, nyirkos hideg van), és forró, zsíros húst eszünk.
    Edzés tegnap nem, csak kevés bicikli és sok kintlét hidegben.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s