féltem tőle

Mostanában írtátok, hogy féltek. Ez is csokorban jött most.

A láncfűrésztől, a súlyzóktól, az új életetektől.

Én is féltem. Néha még most is félek.

Nem tudjuk, milyen, míg nem vagyunk benne. És amikor benne vagyunk, akkor erősek vagyunk. Netán annyira erősek, hogy kimondjuk: ez nem való nekünk (ami nem keverendő össze a “kétszer voltam németórán” lustaságával). Bővebben…

a láncfűrészem

Hát megérkezett.

M-AKKU_MSA200C-I001_p1_1.jpg

Egészen extrém élmény, hogy lett. Vicces, erős, életszagú.

A fűrész szükségessége úgy merült föl, hogy Bővebben…

sportos

 

melléknevek sorozat 5.

Sportolok.

Sokat.

Látszik.

Jó nekem.

Vitázom itten a belgyógyászommal. Bővebben…

maga az élet

Vágom a fát hűvös halomba. Felaprítok egy karfiolt. Gyümölcssalátát is aprítok, mert a fiam szereti, nagyszerű lehetőség, hogy nyerset egyen. Lesöpröm a lépcsőt, kihamuzom a kályhát, kiviszem a műanyagot (lett sárga és kék kukánk is), komposztba a hamut. Nem bánom a körömlakkom, sem a valaha óvott kesztyűimet. Csupa seb a kezem. Bővebben…

portrék 11.: a jóléti dohogó

Láthattátok a Híradóban, meg az internet is tele volt képekkel: itt nálunk, meg a Pilisben a fákra fagyott ónos eső komoly természeti károkat okozott. Tízezer hektár egybefüggő erdőről van szó.

http://www.parkerdo.hu/index.php?pg=news_1_1048

Mi két éjszakát nem itthon töltöttünk, nem voltunk ennek tanúi, nem mertünk hazamenni, nehogy ott rekedjünk. Csak hallottuk, hogy nincsen közlekedés, óvoda, áram, szemétszállítás, tej a boltban, van ellenben útlezárás, letört gallyak ezrei és kidőlt fák százai.

Aki nem járt erre, annak nehéz elképzelnie, mi volt itt. Bővebben…

meg még az is van

Van az, hogy az ember racionalizál. Nem épp logikus döntései meghozatalakor és aztán már mindig, megnézi a dolgot egy másik szemszögből. Ahonnan tetszetős, onnan, hát nyilván.

cropped-uzsonna.jpg

Ha például elkötelezett ökolány, mert persze, mégpedig az önmérséklő fajta, nem pedig a napelemet telepítő vagy a biokozmetikumot házilag keverő, és felméri, hogy Bővebben…

csak úgy elmondom

Ezt is.

Mert a szemfüles olvasók felfigyeltek a fejlécképre. Mi a bánat…? Narancssárga, oké, de kotyogós…? Ostromolnak itten az e-mailjeikkel.

kotyogós + pénztárcaEz a kávéfőzés-téma amúgy afféle hitvita: nesz, kávégép, barista-darálós, kapszulás (illy-Nespresso élethalálharc), kotyogós, és akkor vannak még az egész számok körében értelmezhetetlen teázók, valamint az olyan űrlények, akik egyikkel sem élnek. Én mindenkitől megkérdezem, aki erre jár, hogy kávézunk-e (békepipa-funkció), és van, hogy csak néznek rám, és nem, mert ő egyáltalán nem, vagy aszongya, késő van már — uramisten, hova jut a világ, a kifogás, mindig csak a kifogás…!

Szóval, dönteni kell, nem ám két kapura játszani. Mi az üdvös (avagy: elégséges, ízlés szerinti) kávéfőzési módozat? Bővebben…

ez most új nekem

az első igazi sportos poszt, 2014

Persze most összeszedtem, mi az új, pedig egyvalamiről akartam írni eredetileg.

Nem fizetem elő többet a Magyar Narancsot. Most járt le az előző előfizetés. Én, a nyomtatott sajtó szerelmese és utolsó védelmezője, eljutottam idáig: már én se. Már nem voltam boldog csütörtök hajnalban, már nem szedtem ki az újságot a kutya reggeli pisiltetésekor, már nem olvasom el első betűtől az utolsóig. Több tekintetben nem tetszett, amit csinálnak, a szelektív jogvédelem se, az egyik újságíró hökkenetes, gyűlölködő érvelése Bojár ügyében, meg a nőalázó netes filmtörténeti összeállítások. És még hosszan sincs kedvem írni erről.

Aztán, fával fűtünk. Bővebben…

biztonságos poszt

Már kilenc éve!

Ez a poszt önmagában is vicces, de a végén a goldenblogos szavazási felhívással együtt egyenesen virtuóz, és nagy büszkeségem – lásd a lenti magyarázatot is. Egy korai nyoma annak a rugalmas, leleményes, mindent leszaró életörömnek, saját invenciónak, ami a legjobb pillanataimban jön csak ki, és amit soha nem tudott lemajmolni, elvenni Gumiszoba meg a koppintók, hiába erőlködött összeszorított szájjal, lila fejjel. EZÉRT utálnak. Ez a húzás a verseny egy késői szakában fordította meg a helyezéseket, kinyomta a szánadék Huffnágelt az első tízből (ez volt a cél, aztán még ki is zárták), mellékhatásként egy érdektelen giccsbloggerecskével, Zsarnai Beátával pedig megnyerette a szavazást. Úgy értem el, amit akartam, hogy senkinek nem volt rossz, egy üde fricska volt az egész. És ettől lettek ilyen iszonyat idegesek az álneves gyűlölködők, hogy fél évvel később se tudták elfelejteni, egyszerűen nem tudták elhinni a szolgalelkűek, hogy én ezt meg mertem csinálni. A blog alapos ismerője fröcsögő erkölcsrendész e-mailt is írt, ez külön elégtétel volt. Lásd a poszt végén.

*

Hogyan is kezdjem Veletek megosztani kavargó gondolataim máma??? Nézem az aranyló őszt. Szeretem a természetet…. A Természet körforgása nem csak esztétikai élmény számomra, hanem mindig el is gondolkodtat: a fák levetik lombruhájukat, aztán hótakaró alatt, ködben alszanak az állatok és a növények számomra, míg aztán tavasszal, az új ébredéskor rácsodálkozhatunk a számomra legyőzhetetlen erőre, a hótakaró alól kikukucskáló-tekingető új hajtásokra, hóvirágra. Az örök újrakezdést idézi ez számomra. Bővebben…

sáfrányos rizottó

Milánó, október 29–november 1. Csak úgy, egy-egy kis táskával, hajnali repülővel.

Először is: Il Duomo.

duomo homlokzat Bővebben…

nem akarok sérülni

ne haragudj, B., itt tartok most

Mindig egyszerre történnek a dolgok. Ezt is többször írtam már, most megint:

Az elmúlt napokban öt különböző ember beszélt, írt nekem arról, hogy ő már inkább nem kockáztat, mert mindenféle léthatár-tágítás (ezt persze én fogalmazom így) veszéllyel, fájdalomkockázattal jár, jobb neki a nyugiban. Igazi megváltás, önmegvalósítás, kiteljesítő szerelem úgysem létezik, annyiszor küldte már padlóra az új remény, most már nem keresi a nagy boldogságot. Keservesek a tanulságok, a cél most már a megelégedés. Becsüljük meg, ami van, az is szép, az őszi fény.

Hát, kedves versenyzők, mindezt ti az után mondjátok, hogy megpróbáltátok, és lehet, hogy túlságos illúzióitok voltak, és nem annyira sikerült az egészet éretten, kétségbeesés nélkül, bántás nélkül, pótcselekvés nélkül csinálni, meg aztán nagyot is csalódtatok, és akkor meg végképp lehorgadt az amúgy sem emelt fej. Bővebben…

mindjárt jön a kanyar

Most ezt csak úgy elmesélem. Tegnap reggel elugrottam egy barátnőmhöz, közel lakik; biciklivel és kutyával. Erős vagyok, száguld bennem a vérrel keveredett kávé, érzem, ahogy nő a hajam. Szívzsongító zajok a nedves svábhegyi levegőben: a fogaskerekű összetéveszthetetlen hangja, két hónap után újra, felújított pályáján! Egy kis kört tettem, megyek hazafelé, rákanyarodom a Költő utcára. Megtorpan és szarik az állat, kezem zacskóba akad a kabátzsebben, megállok, nézelődöm.

Egyszerre az úttesten egy futót látok, egy igazi futót, olyat, aki nem viccel, teljes erejéből fut, egyébként lefelé, de akkor is. Bővebben…

húszéves

Ilyen volt az ifjúság.

Ilyen volt egyetemistának lenni.

Párás hajnalon állni a lüktető városrészben, a híd mellett. Másokkal együtt. Érdek nélkül, csak úgy, lelkesedni, dolgozni valamin, közös ügyért. Bővebben…

még mennyi minden

Lehangoló a nyárvég, mi tagadás. Én úgy féltem, hogy valami — több valami — itten véget ér, és nem marad a kávénak íze, konyhában fény, hálóban pók.

Hát pedig dehogy. Nemhogy pók, póktojás is. És van újfajta illy: Costa Rica-i.

Már nem úgy, már máshogy, de megvan minden, amitől nagy é-vel írható néha az élet. Bővebben…

még szamárfültelen

Milyen gondos évkezdetei voltak a fiamnak, amikor kisebb volt. Nagy program, teljes eksztázis, sodródás tornacipőért, füzetcsomagoló papírért, új ceruzákért. Külön költségvetés és aggodalom.

Most egyszerű minden. Átlátja a dolgait, felelősséget vállal. Bővebben…

szeretném, ha tudnátok – fontos infóval frissítve

Én nem állítottam, hogy Hajnalkám szivárogtat a magánéletemről infókat a petíción, de valaki szivárogtat, pontosabban: aljasul, félelemkeltően és lejáratóan célozgat.

Ez jött ma:

NEM TŐLEM MENNEK KI AZ INFÓK!
NEM ÉN ÍROM AZOKAT A PETÍCIÓN!
FEJEZD BE.
Ennek én itt helyt adok, különösen, mivel ezt az e-mailt sikerült káromkodások nélkül megírnia.
Ez viszont azt jelenti, hogy valaki azonnal megírta neki, amit itt olvasott.
Ezennel visszavonom, hogy a jelszavas olvasókban meg lehet bízni, mert a jelszavas tartalmakat csak a jelszavasok tudják. Ez sajnos nem igaz. A Hajnalkámmal valószínűleg kapcsolatban levők közül jelszót kapott (BOCSÁNAT TŐLÜK!!! EGYIKÜK SEM VOLT, TOVÁBBRA IS SUNYÍT AZ ILLETŐ). Legyen szíves, aki szivárogtatott, ismerje el itt kommentben. Legyünk túl ezen. Én nem tudom.
Az a célom, hogy ő, az az egy ember nagyon szarul érezze magát, amint üveges szemmel olvassa e sorokat. Nyugodtan tartson manipulátornak, engem nem zavar.
Egy nagy pletykagomoly ez az egész, Hajnalkám júniusban még azt is kifogásolta, hogy egy blogos körlevél címzettjei között nem szerepelt — félórával a levél elküldése után…
Sajnálom, új jelszó lesz, és azok nem kapnak, akik benne vannak a körben. A szarkeverés erre kényszerít. Semmi bántót nem írtam, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy többeket sem a blog, sem az én szempontjaim nem érdekelnek, csak a maguk érdeke, haverkodása, ártatlanság-élménye. Nem igaz, hogy korrektek vagytok, és nem igaz, hogy nem értitek.
*

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöm és röviden kifejtem azokat a bloghoz és személyemhez kapcsolódó témákat, amelyekről többen kérdeztetek mostanában. Jelezzetek vissza, és ha van kérdésetek, beszélgessünk magunk között. Bővebben…

egészséges életmód

Ülünk a Napos Oldalban. Ebédezünk. Finomat. Nekem rendben van ez így, néha egy alternatív hely.

Azt mondja Szilvi, egyek kölest. Váltsam ki a krumplit, rizst kölessel.

Én nem akarok kölest enni és nem akarok semmit kiváltani.

Konzervatív vagyok? Ragaszkodom a káros rutinjaimhoz? Merev volnék? Túl sokat mondták nekem, hogy váltsak életmódot, egyek ezt-azt?

Nem tudom, mi ez bennem. Én nem bírom ezt a sok új trendet. Bővebben…

milyen fejem volt, atyaég

Basszátok meg, hogy volt ez 1985-ben? 1992-ben? 2001-ben???

Mi mind ilyen gázosan néztünk ki? A csoportképek szerint igen. De hogy volt ez? Akkor még itt tartott a világ? Egyszerűen leszartuk, hogy hogy nézünk ki, hogy milyen a hajunk, ruhánk? Kockás ingben jártunk? Két szál hajunk nem állt párhuzamosan a frufrunkban? Eleve: frufru?

Nem néztünk tükörbe? Nem volt afféle ambíciónk, hogy tessünk magunknak? És mindenki más is leszarta? Bővebben…

mi van most a blogon?

Sok minden, ami keserves, azért van, mert nem tudjuk a valóságot, nem beszélünk eleget, ezért a jelen helyzetben nem halogathatom, írnom kell most néhány egyszerű mondatot.

Az első, hogy nem vagyok most intenzíven jelen a blogon. Nincs már ovi, újítják fel a konyhámat, minden poros, eltűntek létfontosságú tárgyak, nem lehet rálépni arra, ami szárad, közben valami tízen vagyunk a lakásban épp, és négyféle céllal vannak itt az emberek; nem tudok főzni és alig tudok mosogatni, nehéz az élet. De nem is ez a lényeg, sokkal fontosabb, hogy megterhelő, szívszaggató érzelmi helyzetben vagyok, a szerelmemmel levelezem. Nem foglalkozom Kozma Szilárdékkal sem, csak annyiban, hogy a bicska-arcszétkaszabolós többrendbeli fenyegetés miatt tettem feljelentést.

A másik, hogy a blogon a hullámokban zajló távozás, pártosodás, a magánlevelezések és különböző egyéni, információhiányos interpretációk beszüremlése mind a blogot rombolja, mind elkeserít, rossz nekem, visszavet az írásban és a blog iránti lelkesedésben.

Aki szeretné, hogy legyen blog tovább, ilyen maradjon, közös ügynek érzi, az legyen tudatos és óvatos: ne támadja, és ne vétsen ellene mulasztással sem, ne kritizáljon, legyen kedves, nyitott és gyengéd a többiekkel. Nem bírok el ennyi mindent egyszerűen.

Akinek mindegy, vagy nem szeretné, az menjen innen, ne járjon vissza. Nem akarok senkit tiltani, de rohadtul elegem van már.

Ha hallotok valamit rólam, ami zavarba ejtő, akkor tudjátok, hogy lehet, hogy egyéni interpretációval álltok szemben, és ha kétségetek van, és érdekel a dolog, kérdezzetek meg engem. Többen habarják a kakit, sajnos. Elegánsnak kéne maradni, nem törődni vele, de látom a nyomait annak, hogy akármit írok, vannak, akik gúnyosan átlátnak rajtam, tudják ám, milyen vagyok, részben azért, mert megbíztam bennük, és kegyetlenül ítélnek és jobban tudják. Ezt NEM Hajnalkámról írom.

Az elmondhatom a véleményem? című írást május végén írtam, nem Hajnalkámról szól, vele nem ez a helyzet volt szerintem, tehát szándékom nem volt vele, nem neki üzentem, de aki olvassa, interferálhat, mindennek sok értelmezése van, és minden mindennel összefügg.

Ember vagyok. Vannak határaim. Elegem van. Író vagyok, szövegeket írok. Nem ígértem olyat, amit most némelyek reklamálnak. Nem felelek mások interpretációiért, nem akarok megfelelni mások eszményeinek, ne célozgasson senki kommentben a személyes történeteimre, azt csak én tehetem. Az olvasó nem barát. Sajnos. Ezt azért írom, mert pont azokkal van a feszkó, akikkel közelebb jöttünk, és akiknek egyébként rengeteget köszönhetek.

Kínban, de le kell írnom: többedszer hallom vissza, hogy én “kirúgtam Hajnalkámat a blogról”, ez nem igaz, sem ebben a formában, sem sehogy. Konfliktusunk volt, itt feltárhatatlan okokból, Hajnalkám nekem a bizalmasom volt, ez félrement, az én hibámból is, visszahúzódott, jelezte, hogy nem vagyok oké, és akkor megkértem, félszívvel, rám neheztelve ne legyen itt, adja át a missziót. Lehet, hogy ez kirúgás, de nem azért nincs itt, mert én ezt írtam, a törés előbb történt, és nem és nem tudtunk beszélni.

Azóta nem csitultak a dolgok, többekkel kapcsolatban maradt, levelezik velük, mondja a saját interpretációját erről a helyzetről, közülük néhányan, akik itt vannak, engem gyanakodva figyelnek, én nem mondok semmit, nincs erre figyelmem, konyha, hideg élelem, szerelem, de én baszok rá végül.

Nagyon sok interpretáció kering, Naja, Hajnalkám, Kozmáék ügyében, próbáltam hallgatni, írni, mintha mi se történt volna, majd elmúlik, most már nem tehetem.

Szeretem az olvasóimat, nem vitatom el senki igazságát, de nekem a blogom a legfontosabb és a saját életem, lelki nyugalmam, ezeket a szempontokat fogom választani, ha ütköznek az érdekek, és nem kérek több terhet.

Meg van kötve a kezem, bizonyos témákról nem írhatok, még ha nem is annak szánom, célzásnak veszik, fájdalmat okozok, be vagyok szorulva a magánéletem és a blogom közé, ez látszik is, rengeteg kárba veszett munkám van.

Ha segíteni akarsz,

  • szólj e-mailben, ha hibát látsz
  • kommentelj
  • kerüld el a kínos témát, ne célozgass
  • ha nem kerülöd el, légy konstruktív és kedves
  • ne keverd a szart, ne pártoskodj, én sem teszem
  • ne tudd jobban
  • ne firtasd, nem akarok indiszkrét lenni
  • küldj csokit valakinek, szívesen adok e-mailt
  • írj vendégposztot
  • hívj meg kávéra.

Ha kérhetek még, az elvek a következők:

  • ne legyetek élesek, ne bántsátok egymást, figyelmesen fogalmazzatok
  • aki elmenne, ne teátrálisan köszönjön el, mert újabb rossz érzéseket és zavart generál vele
  • vegyétek figyelembe, hogy sokan egyáltalán nem tudják, mi megy a blogon kívül, kapcsolatokban és levelezésben, sőt, azt sem látják át teljesen, hogy a blogon mi, ennek tudatában fogalmazzatok
  • legyetek tudatában annak, hogy sok minden van, amiről nem tudtok, és sok az egyéni interpretáció
  • ne várjatok túlzó dolgokat a blogtól, se tőlem, ez beszélgetőhely, olvasnivaló, nem annyira emberi kapcsolat
  • olvassátok el és tartsátok be a kommentszabályzatot, rimánkodva kérem:

Kérlek, úgy kommentelj, hogy mindenki jól érezze magát. Általában figyelmes, kulturált, szeretetteljes és derűs itt a légkör, demokrácia van, a blogon nem kell óvatoskodnod, bocsánatot kérned a hozzászólásod hőfoka, terjedelme vagy személyes volta miatt, és a helyesírás miatt sem, az ékezet nélküli billentyűzetért sem, meg azért sem, ha nem értesz valamit, ha olyan kérdésed van, amit triviálisnak gondolsz.

Köszönöm, írjatok, figyelmesen. Ez jelszavas poszt.