csak úgy elmondom

Ezt is.

Mert a szemfüles olvasók felfigyeltek a fejlécképre. Mi a bánat…? Narancssárga, oké, de kotyogós…? Ostromolnak itten az e-mailjeikkel.

kotyogós + pénztárcaEz a kávéfőzés-téma amúgy afféle hitvita: nesz, kávégép, barista-darálós, kapszulás (illy-Nespresso élethalálharc), kotyogós, és akkor vannak még az egész számok körében értelmezhetetlen teázók, valamint az olyan űrlények, akik egyikkel sem élnek. Én mindenkitől megkérdezem, aki erre jár, hogy kávézunk-e (békepipa-funkció), és van, hogy csak néznek rám, és nem, mert ő egyáltalán nem, vagy aszongya, késő van már — uramisten, hova jut a világ, a kifogás, mindig csak a kifogás…!

Szóval, dönteni kell, nem ám két kapura játszani. Mi az üdvös (avagy: elégséges, ízlés szerinti) kávéfőzési módozat?

Én, ugye, döntöttem. De beszóltak az olvasók, hogy környezetszennyezek az illykapszulával, drága is, meg állandó para ez: kettő maradt holnapra, kedves vendégem, felezzünk vagy hazamész most?

Mi tagadás, nem volt rossz a régi kotyogós üzem sem, szerettem, csak a Francis Francis IperEspresso Y1 gép egy olyan gyönyörű tárgy, hogy… másfél éve történt, megláttam, ő visszanézett, aztán hátulról rámugrott, megharapott, fojtogatni kezdett… szóval, lett nekem, és szimbólum lett, blogszimbólum, életmód, éberség szorozza az élvezetet, nem is eszem azóta.

illy új pultonÉs akkor még a beszarás dizájncsészéik, tényleg bele lehet ebbe borulni nagyon.

kapoor ffEz pölö Anish Kapoor indiai szobrász 2011-es gyönyörűsége fémötvözetbevonattal, és egyben az első két eszpresszós csészém, mert az összes többi kapucsínós, és van még a két expófeliratos, ami meg lattés bögre. Ebből a Kapoor-típusból csak kis csésze létezik. Az alátét lyukas, nagyon érdekes, Kapoor metaforái a lyuk, a hiány, az origó. (Asszem.)

Ez Kapoornak a Turning the world upside down című szobra, de ennyi kávét nem is bírnék meginni.

Turning_the_world_upside_down_Anish_Kapoor

wikimedia commons

A kapszulás illy, a MonoArabica fajta (ez csak az IPER gépekkel megy) olyan minőségű kávé, hogy azon túl már a mennyország kezdődik. Én nagyon bírom a szikár életet, én hasogatok fát hajnalban, hogy odafagy a takonycsepp az orrhegyemre. Én nyomkodom a buta nokiát, én biciklizem a jégen a megrepedt vázú bambusszal a csomagtartón két gyerekkel és hét szatyorral, nekem nincsen káros szenvedélyem, én nem és nem akarok mosogatógépet, én újabban sovány vagyok, kenyeret sem eszem, e léha, locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat, mint a kocka, nekem nem kell semmi, de a közérzetem alapját, a kurvajó kávémat nem adom.

Na de vettem egy kotyogóst mégis. Vésztartaléknak, egy-egy rossz emlékű reggel hatására, amikor nem volt kapszula, meg költséghatékonyságból. Egy minőségi, olasz darabot. Narancssárgát. Benne darált illyt főzök, és meg fogok nyugodni, csökkentem a kapszulafelhasználást.

Előrelátóan megkérdeztem a forgalmazót, hogy alkalmas-e ez a kütyü indukciós tűzhelyen.
Mire válaszoltak (nem), ki is szállították a terméket.

Egy későbbi levelükben megnyugtattak, hogy létezik egy lap, amit ha az indukciós főzőlapra helyezek, akkor arra már tehetem a nemindukciós (nem mágnesezhető fémből készült) edényt.

Ezt úgy hívják, mint azt másfél perces guglizással kinyomoztam, hogy indukciós adapter, ujjonganak is a netes termékleírások, hogy 18–24 centis edény tehető rá. Azonban a narancssárga kávéfőző átmérője 12 centis, tök cuki. Szóval az nem.

Nem hagyott nyugodni a téma, tudniillik hogy ilyen hülye vagyok. Elballagtam a MediaMarktba. (Mert hülye azért nem vagyok.)

És úgy éljek, az derült ki, hogy ez a serpenyőszerű adapterlap, bár rá lehet tenni mindenféle méretű edényt, ez olyan kib*** drága, hogy jobban járok, ha veszek egy hagyományos, egylapos rezsót.

Igen, vettem egy rezsót. (Hordozható elektromos minitűzhely az ő hivatalos neve.)

De akkor abból már nem Tristar meg anyám kínja, hanem egy normálisabb, nagy teljesítményű, energiahatékony, svájci darab, kerámialapos, két év garanciával.

Igen, ez is, így is olcsóbb, mint az adapter. És ugye vannak nekem nagyszerű, ám indukcióson nem használható serpenyőim még régről, és a tejmelegítő-habosító kis edény, eljön az ő idejük végre! Meg aztán, ki tudja, elromlik az indukciós… meg ezt majd használhatjuk hosszabbítóval a teraszon… öhömm, racionalizálunk.

Mindezt költségszempontokból, ugye, mert milyen drága a kapszulás. Ezer adag kotyogós kávét számítva a pénzemnél vagyok, és csak kicsit szarabb a kávé, na.

Ja és férjen el a pulton, legalább elpakoltam végre egy csomó mindent onnan.

És akkor volt még az a börleszk, hogy az első lefőzés után (tök finom hosszú kávé volt) nem bírtam szétcsavarni a kotyogóst. Felhevítettem, csavargattam, meg se mozdult, ellenben lejött a teteje, minden. Azt visszacsavaroztam.

Nem megy ez nekem. És rettegek, hogy megismétlődik a fiaskó.

Viszont a körúton az egyik kirakatban láttam egy ezüsthátú gorillát, amelyik lecsavarja a befőttesüvegek tetejét, akkor szétszedi nekem a kotyogóst is biztos. Békés állat, és szerintem nem is eszik sokat. Megnézem hétfőn.

— az általam poénból elterjesztett, legendává lett állítással ellentétben sem az illy, sem a Clinique, sem a Benetton, sem a Rezsógyártók és -Forgalmazók Érdekvédelmi Szövetsége, egyáltalán: senki nem támogatja és nem is fogja támogatni ezt a blogot —

73 thoughts on “csak úgy elmondom

  1. Igen, igen! Én ugyan nem írtam, hogy mi ez a kotyogós – de csekkoltam. Rögtön egyértelmű volt, hogy Nálad unalmas acél/alumínium (?) soha nem lesz, a narancs szín meg felvidít.
    A kávé élővé tesz. Valahogy keretet ad az életnek – mint minden folyadék. Nem vitatkozom senkivel: legyen az megszállott tea, tej, víz, kakaó vagy kávéivó. (Jó: az alkoholistákat kizártam, azokat nem is hallgatom meg. ) Azon elámulok, hogy mennyire tudják védeni a maguk “igazát” – hát istenem, nem vagyunk egyformák.
    A kapszulás kávéfőző – nekem egy álom. Csak ábrándozom róla, mint egy KitchenAid gépről – és nem tudok dönteni. Tényleg meg kell várni, amíg rád ugrik!
    Most a DG Circolo tetszik, jaaaj de szép is lenne a sötétbarna pulton, a fehér ….
    A kapszulás kompakt, cuki és elegáns. Időmegtakarító – és igen szeméthalmozó.
    Én évek óta egy filteres kávéfőzővel nyomom a napokat. Amikor zsinórban a második presszógép ment tönkre, illetve a kiöntője vagy eltört vagy széthullott a kezemben az Emberrel elballagtunk az első bevásárlóba és vettünk egy fémkannás! filterest. Ja, de bazi drága kávét veszek bele és sokat. Mondjuk én sok kávét is iszom.
    Most épp egy Kemény Adolf festményes bögréből mézzel és ha lehet 3.6-os tejjel (pici). Ez kb 2 deci.
    A jó kávét meg kell becsülni: legyen az darált, barista elit, vagy kotyogós, hosszú vagy tejes, a lényeg: a saját időm, hogy van.
    Szerintem praktikus, hogy vettél egy kotyogósat – bár a használatba vétele Nálad bonyolultra sikerült – de “vész esetén”=kifogy a kapszula, rendetlenkedik a gép, stb. jó lesz.

    • vicces ez a saját idõ meg keret az életnek, nekem, bocs, számomra ezek fontosabbak, mint a koffein. Miért nem jó más erre, csak a kávé meg a cigi? Utóbbinál ezért volt nehéz leszokni. Próbálkoztam nagyon finom teákkal is kávé helyett, de kikopott az életembõl hamar.
      Amúgy Illyt még nem ittam, de a nespresso szerintem nem finom, mindegyik kapszulának fura mellékíze van, mint amikor fúj a szél és por megy a számba. Viszont a tejhabosító/melegítõ cuccuk király, olyat szeretnék nagyon.

      • Én a Vaterán vettem újat (mert itthon csak géphez adják), angol konnektordugóval, adapterrel. Persze még így is rohadt drága volt, de a tesómnak karácsonyra pont tökéletes… (Így járta meg a szerkezet a Kína-London-Debrecen-Budapest-Rotterdam utat, ez ám a madárlátta ajándék.) Remélem, egyszer valaki vesz nekem is 🙂

  2. Itthon medvekávé volt ma reggel. (medvekávé=macikávé felnőtt változata=nescafe) Vésztartaléknak mindig van itthon, mert a karos főzőt fél órával korábban be kell kapcsolni. Amire vagy idő nincs, vagy széthagyódik. Én túl vagyok hitvitán, a kávét minden elkészítési módjában tudom élvezni. Csak jó kávé legyen jól. Egyébként jó volt a nest is meginni az ágyban. 🙂

  3. Pár éve lomiztunk egy darálós Saeco-t. Nekem ő a szerelem. És a helyi, kis kávéfeldolgozó üzemből származó arabica, gyakran még meleg, mikor megveszem. Munka közben, a rendelőben meg Martello, a karamellás változat. Tudom, az illy-vel egy napon sem lehet emlegetni, de a karamellás tényleg nagyon finom :). Nem tudnék létezni kávé nélkül. Csodálkozom is, mikor valaki azt mondja, ő nem él vele. Azt meg hogy?!

  4. A fura mellékíz a kapszulában állítólag a műanyagból kioldódó káros anyag. Lehet ez igaz, vagy csak riogatás?
    Amúgy a nehezen ébredők vegyenek darálósat. Soha többé nincs szükség vekkerre, még a szomszéd is ennek a hangjára ébred 6-kor.

  5. Szerintem semmi baj a teakkal, sot, nagyon finomak vannak, csak nem kave _helyett_ kell inni. Az egy masik mufaj, masik szertartas. Az afonyat sem disznosajt helyett esszuk.

  6. Képzeljétek el, a férjem életében nem ivott kávét. Annyira utálja a szagát, hogy meg sem kóstolta. Én imádom, most is kávézok éppen. Kavarósat, tejjel. Ugyanis a férjem iránti tapintatból nem főzök kávét, mert szaga (szerintem illata.:)) van. Sose kérte, de tudom, kényelmesebb így neki a reggel.

  7. Nalunk a hasznalatban levo egyik kavefozo Bialetti, vidam percekben Bialetti Brikka, minositett esetekben Bialetti MUkka, ez utobbi helybol kapucsinot (cappuccinot) foz (csokoltatom a helyesirasi tesztjeidet:) ). Mivel uvegkeramia fozolapunk van, nem gondoltam azon fozni vele kavet, tok gazdasagtalan. Apa motorosturazni jar. O hozta ossze a nyero megoldast: kavet a kemping gazfozon fozunk. Tokeletes:)
    Ha mar kotyogosra adod a fejed, a Bialetti Brikkat erdemes kiprobalni egyszer, ha jo kavet teszel bele (majd pont te nem teszel bele jo kavet), igazi olaszos kremes kavet foz, mert van benne egy plusz szelep, a fozes vegen az teszi a tetejere azt a szep kremes habot:) Ha gondolod, szivesen latlak egy Brikka-MUkka tesztelesre, ha hozod az illyt bele;)

  8. régi olasz bronzkazános, az első otthoni használatra termett, narancssárga, formatervezett. plusz kavéházi, nagyfejű professzionális daráló tejhabosító a tschibo boltjából, mely igazából melegítőfunkciót lát el. vastag tejhab kizárva. cukor nélkül, nagy lemondásokkal csak kettő naponta. Első közös tulajdon a férjemmel, egy rózsafa tamper volt.

  9. Akkor most szentségtörök, ha azt mondom én csak koffeinmentes kávét iszom. Nem mindig volt így, régebben erős kávés voltam, naponta több csészével borítottam le. Kotyogósban főztem (és imádtam), mert csak az csinált olyan erős kávét, ami nekem megfelelt. De egyéb okokból, és mert a koffein nincs különösebben hatással rám, leszoktam a “valódi” kávéról. Ma már csak koffeinmentessel kényeztetem magam, azt is sok tejjel. Ettől is megkapom a kávé ízének és illatának az illúzióját, ami nekem elég a boldogsághoz.

    Bevallom őszintén, a kapszulást még soha nem próbáltam. Viszont próbáltam leöntős kávét, de azt utáltam, ahogy a teát is csak főzve szeretem és nem forró vízbe áztatva (pedig állítólag ez utóbbi az igazi).

  10. Nekem reggelente ez igazi lélekébresztő szertartás. Kitekerem, megpakolom, beleszimatolok, lenyomkodom, friss vizet teszek a tartályba, aztán nyomom a gombot.
    Kifolyik, odateszem a kedves elé, 3,6-os tejjel, kiskanál helyett villával, mert azzal szereti keverni.
    Aztán leülök a teám mellé, mert engem a kávéval vallatni lehetne. De ha nem főzhetem meg valamelyik reggel, mert máshol vagyok, vagy előbb kel, akkor hiányzik a szertartás.

    • Jo volt a poen 🙂 az elso mondat utan akartam mondani, hogy aki ezt mind meg tudja csinalni felkelesnel, annak nincs is szuksege kavera. En mar nem vagyok ennyire fuggo, de volt olyan ido, hogy reggel mire rohamtempoban bekevertem a neszkavemat, az utolso pillanatban meg pont le tudtam lenni a bogret, mielott elajultam a konyhakovon.

  11. Három éve kaptam a férjemtől karácsonyra egy Dolce Gusto-t, a limitált szériás design-os, színes szivecskékkel van tele 🙂 irtó giccses, de valahogy mégis jól esik ránézni. Én magamtól soha nem vettem volna meg a masinát, a legtöbb kapszula nem ízlik, de a Cortado nagyon bejön, finom, kicsit krémes, épp elég habbal a tetején. Most ezzel élek, napi egyszer 🙂

  12. Akkor a férjem űrlény, ő se teát, se kávét nem iszik – illetve teát néha, de csak akkor, amikor beteg.
    Egyébként én nagyon bírom ezeket a kotyogós főzőket, egyszer gyerekkoromban a miénk felrobbant és beterítette az egész konyhát, sőt még a vakolat is lejött a plafonról. Nekem ez akkoriban – kicsi voltam még – hatalmas nagy élmény volt.

  13. Imádom a kávét és a teákat is szeretem. Reggel egy csésze kávéval indul mindig a nap. De nem viszem túlzásba. Kis tejjel és barna nádcukorral. Kotyogós van már évek óta. Ezt a narancssárgát szívesen elfogadnám. Lehet karácsonyra hoz hasonlót a Jézuska.

  14. “Szóval, dönteni kell, nem ám két kapura játszani.”
    Tökre úgy olvastam kétszer is, hogy “nem ám két kapszulára játszani”.
    Lelki szemeim előtt meg is jelent két üres kapszula, amibe gyerekek golyót pöckölgetnek, és tetszett is a kép, hogy micsoda jó játék.
    Hiába, na, kreatív barkácsoló voltam mindig is.
    Kotyogósom van nekem is, egyébként.
    A kavaróstól fáj a gyomrom.

      • Hát, Dávidseggtörlés és utána következő amnézia következtében szétégettem az egészet a picsába, hólyagos szürkésbarnára, szétszedhetetlen, deformálódott is. Csak azért tettem fel a rezsóra egy kicsit, hogy felmelegítvén talán szét tudom csavarni. A rezsó is hülyén néz ki, de működik.
        Nekem nagyon tetszik a színe, meg az egész, és most nem tudom, rendeljek-e egy ugyanilyet, vagy hagyjam a picsába a témát, és megegyem kiskanállal a darált kávét könnyű desszertnek, felszabadult hahotázás közepette.
        Egyébként az indukcióson használható kotyogós ritkaság.

    • Még szerencse, hogy csak szétolvadt és nem felrobbant, akkor lehetne újrafesteni az egész konyhát. Vagy képzeld el, mi lett volna, ha kiviszi az ablakot… Nem akarok tanácsot adni, de én valószínűleg hagynám a fenébe az egész kotyogást – de az is lehet, hogy csakazértis megmakacsolnám magam és vennék egy másikat, ami lehet, hogy beválna és tíz évig használnám.

      A rezsóval kapcsolatban írtad, hogy úgyis van hozzá edényed – és sütögetni így is lehet rajta kint a teraszon. A darált kávét, amit tesóm itt hagyott, miután elköltözött, én megfőztem vízben és csináltam belőle tiramisut. 🙂

  15. Én is vettem egy gyönyörű narancs sárga kotyogost az új lakás örömére. Mint kimerült kerámia lapos a fozolap úgyhogy első alkalommal barnára sült. Nincs rajta 12 cmes kis kör. Most épp 4 személyes ezüst színű kotyogos. Az elektromos tej melegítő habosito nagyon bevált. A kapszulara nem bírom ravenni magam. Nekem az mű. Többször nekirugaszkodtam hogy vegyek e, de mindig arra jutok hogy nem. Én látni akarom a kávét amit főzök. Pedig finom a kapszulás nagyon. Csak valahogy nem passzolunk. Ha tea akkor kamilla üresen, néha néha

  16. Kávé. Óóóóó, micsoda gyönyörű téma. :))))
    Igyon mindenki pontosan olyat, amilyet szeret. Mert a kávé lényege, hogy örömöt okozzon. (Oké, reggelente az egyéb funkciói sem épp elhanyagolhatók.)
    Én kb.egy éve álltam rá a világos pörkölésű arabicák filter eszközökkel való elkészítésére. Egész jó kis kézi őrlőm van, és számos eszközöm. Tudom, melyik fog beválni, ha könnyedebb ízvilágra vágyom, nagyjából a végtelenségig variálhatom a dolgokat ugyanazzal a fajta kávéval. 🙂
    Jelen pillanatban leginkább a csodás AeroPress-t használom, néha Hario V60-at.
    Megvannak a bevált helyeim, kedvenc baristám… időnként még ágyba is kapom a csúcskávét. 😉 Van, aki szerint ez így már sznobizmus. 😀

  17. Reggel tea. Zöld vagy gyümölcs, fekete nem játszik. Aztán ebéd után kávé. Munkahelyen jódolgom van Lavazza vagy Nespresso a választék, mostanában inkább az utóbbi nyer. Hétvégén ha itthon ér, a kávétime, akkor a fentebb már megénekelt Bialetti Mukka, ha a városban akkor igazán finom kávét a feketében vagy a My Little Melbourneben iszom.

    És most így eszembe jutott, amikor a melohelyen a sokéves őrölt kaves fozes utan megvettuk a darálós gépet, ááááá, az egy ízrobbanás volt! 🙂

  18. Én elektromos kotyogót vettem nem rég (Cloer). Sajnos, a kávé nem az igazi, amit csinál, gondolom, mert túl gyorsan forr fel a víz és megy keresztül a kávén, de reggel nagyon gyorsan kész a kávém, amit én rengeteg tejjel fogyasztok. Előtte Bialettink volt (meg is van még), az jóval finomabbat csinált.

  19. Az èn kotyogòsom sem mûködôkèpes elvileg az indukciòson. Megoldàskèpp egy vîzzel teli indukciòkompatibilis làbast teszek mellè- ugyanazon karikàra. Mire lejön a kàvè, pont felforr a víz a teàhoz, amit a kàvè utàn iszom meg. Reggel èpp schokochiliset a’la yogi. 🙂

  20. Azt hiszem, valami kotyogójárvány lehet. Én is idén ősszel vettem meg életem első kotyogóját. Malacrózsaszínt akartam, de addig néztem a színeseket, csavargattam, nyitogattam, hogy egyre kevésbé tetszettek. Főleg, amiken kis kávébabok is voltak, na azok rontottak el mindent. Meg szív alakú betekintőablak a tetején, mint a falusi fabudin. A végén egy sima, legömbölyített, fényes fémes lett. Kb egy hónapig használtam lelkesen, aztán kezdett nem tetszeni az abból jövő kávé. Nem tudom, hogy megváltozott-e az íze, vagy csak a téridő-turbulencia rúgta ki magát, hogy vegyem észre, nem nekem való a kotyogó.

    • Én nagy kávés vagyok, de apósom kávéja, na, az az utolérhetetlen. Úgy 40 éves lehet a kotyogó, drótozott, de olyan kávét az arabok se tudtak adni a bazárban, pedig megfőzték ők is rendesen.

  21. Én a török kávét szeretem, sima ibrikben (volt szép törökös ibrikem, de költözéskor eltűnt, sajnálom, pedig ha belegondolok annyira nem is volt szép, megkopott már egy kicsit…), cukor nélkül, néha fűszeresen.
    Nincs semmiféle kávéfőzőnk, most egy csúnya ibriket használunk.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s