mindjárt jön a kanyar

Most ezt csak úgy elmesélem. Tegnap reggel elugrottam egy barátnőmhöz, közel lakik; biciklivel és kutyával. Erős vagyok, száguld bennem a vérrel keveredett kávé, érzem, ahogy nő a hajam. Szívzsongító zajok a nedves svábhegyi levegőben: a fogaskerekű összetéveszthetetlen hangja, két hónap után újra, felújított pályáján! Egy kis kört tettem, megyek hazafelé, rákanyarodom a Költő utcára. Megtorpan és szarik az állat, kezem zacskóba akad a kabátzsebben, megállok, nézelődöm.

Egyszerre az úttesten egy futót látok, egy igazi futót, olyat, aki nem viccel, teljes erejéből fut, egyébként lefelé, de akkor is. Látom ám, följebb rendőrök, és újabb futók, rajtszámmal: verseny van.

Összeszedem a termést, roppan egy faág, ahogy a fűbe lépek, de sajnos nem faág, csiga.

Kanyarodom, a sarkon hallom a törzs cébéjét: egy német állampolgár, magyar származású, a neve is elhangzik, “vélhetően öngyilkossági szándékkal” érkezett Magyarországra. Ezen megdöbbenek. Már gondolni, akarni, meghalni sem szabad? Eleve, honnan tudják? Sajnáljuk, nyilván, de tetszett volna élni segíteni neki. Az öngyilkosság súlyos társadalmi kár, azonban a hozzá való jog egyenesen következik a testi önrendelkezés és a lelkiismereti szabadság jogaiból. A törvény nem deklarálja az öngyilkosságot mint jogot, azonban tiltani — és szankcionálni — módja nincs, legfeljebb a segédkezést. (Van-e értelme büntetőjogilag olyasmit tiltani, amit elvileg lehetetlen szankcionálni?)

Futók, még. Egyesével, aztán kisebb bolyokban. Egy tandembicikli! És még egy.

Futók. Tandembicikli. Jobban megnézem: a hátsó bicajos vak. Tandembicikli, ezen is vak a hátul ülő. Futók. Vajon együtt van ez, vagy külön? A biciklisek a vakok iskolájához tartoznak, ami szintén itt van, vagy a futókhoz?

Hm, futni terveztem ma én is. A buszmegállóban kiírás: elterelték a járatot 9.45 és 11 óra között a verseny miatt.

Jön egy fogas lefelé, áll és vár, elengedi a futókat, pedig lámpa irányítja. Tandembicikli, l. m. f.

A síneken túl megszaporodnak a futók, egyre csak özönlenek felém, a kereszteződésnél pedig stand és szeletelt alma, műanyagpohár, tea, úgy kapják el a versenyzők a szervezők kezéből. Hm, ennek fele sem tréfa, ez hosszú táv. Gyanúsan jó mindenkinek a lába, sehol a mezőnyben olyanok, mint én.

Egy mackójelmezes ember csengettyűvel, kereplővel a járdán, te, milyen verseny ez? Ez a Győr–Budapest ultramaraton utolsó szakasza, Budakeszi és a Csörsz utca között, ez már csak huszonegy kilométer, tegnap Tata–Budakeszi, előtte Győr–Tata. Összesen szerény 142 kilométer, három nap, és a végén van még egy könnyű félmaraton, aki akar.

Győr! Budapest! Könnyű! Félmaraton! Beszarok.

Mennék én is futni, terveztem is, én csak úgy, mint odaégetett bögrés (margarinos!) süti a négyemeletes Daubner-torta mellett, de én csak Budakeszi felé tudnék, onnan jönnek. Szembe meg mégse fogok, noha relatíve gyorsabbnak tűnnék tőle. Tanultam fizikát. (Akkor ma hasizmozom és súlyzózok. A lélek kész, de a test erőtlen.)

súlyzóNézem a futókat, van, aki elmélyült, abban az ismerős tudatállapotban, amelybe én négy kilométer körül kerülök; van egy, aki beszélget, van, aki zenével tömi be a fülét, egyvalaki vitatkozik egy görkorcsolyással, aki zavarja.

Ménkű sokan vannak. Az egyik a szemembe néz, fölfele tekerek, fut mellettem a kutya. Mindjárt itt a kanyar, frissítő, mondom neki hirtelen, pedig nem akartam szólni senkihez, dilettáns jópofinak éreztem.

Kösz, azt mondja.

És még egy bő hatvanas férfiú, elismerőleg, így a tizenhetedik kilométerében, nekem, a biciklizőnek: ez igen…!… Felröhögök.

Csodálom a futókat. A maraton szóban nincs há.

*

Lesz egy külön rovat a blogon, egy törzskommentelő írja majd meg ámulatba ejtően élvezetes stílusában testedzése történetét.

55 thoughts on “mindjárt jön a kanyar

  1. Győr-Budapest, régen Bécs-Budapest, ez a bejegyzés megmozgat! Előttem van, ahogy futnak, te pedig ott állsz bringával, a szurkolók, a görkorisok bicikli hátuljába kapaszkodva gurulnak a meredeken (ők is a mezőnyhöz tartoznak), vannak vak kerékpárosok, lehet, hogy vak futók is, segítővel, szoktak lenni más versenyeken. Mindenki elfér egy ilyen versenyen, a barátnőm édesanyját a maratoni záróbusz előtt kísérte, de ismerünk olyat is, aki a legelsők között végez, ő már a mi gyorsnak szánt edzésünkön sem tud velünk futni, pedig szeretne, azt mondja, nem tud lassan futni, ki-kitör, mint egy antilop és plusz köröket tesz. Van, akit az alkoholizmusból menekített ki az ultramaratoni futás, van, aki családos, van, aki csak erről tud beszélni, másnak fontos ugyan, de nem csak ez az élete. Néha, jön 4 km után a magamba fordulás, néha beszélgetve futok, néha zenét hallgatok. Végigkíséri életem a futás, emlékszem az érzésre, már óvodában is imádtam futni, azután részese lettem ilyesmi versenyeknek, bár ma már kicsit tavolabbról figyelem ezt a világot, főleg magam futok.

      • Azon egyenesen rettegek. Mivel a jobb szememre alig látok – 16 ezrelék a látásélességem – és a balon is van 7,5 dioptria, nem látok rendesen oldalra, rossz az egyensúlyom, autót sem vezethetek, biciklivel pedig életveszélyes vagyok. Megtanultam biciklizni, mert elvárták és muszáj volt, és egy időben közlekedtem is vele, mert szintén muszáj volt, de soha nem volt annyi halálközeli élményem, mint akkoriban…

        • Persze, szerintem írtál is már erről, bocs.
          De a futásról: ha nem, hát nem. Tánc? Ne mondd, hogy nem tudsz, két okból: egyrészt láttalak táncolni, másrészt nem is kell tudni, csak élvezni. A vadászkutyát nem zavarja egy normális csoportban, hogy nem mindenki a parkett ördöge.

          • Igazából normális táncokat – mármint aminek van koreográfiája, meg lépései meg ilyesmik – soha nem próbáltam lehet, hogy tényleg el kéne menni valami tánciskola-félébe. Nekem a tánc az eddigi életemben csak arról szólt, hogy elmentünk diszkóba, oszt’ nyomtuk 11-től hajnal négyig – csatakosra izzadtam minden alkalommal, a sminkem szétfolyt, de kit érdekelt ez akkor? Amíg egyetemista voltam, hetente egyszer-kétszer, de néha háromszor is összejött egy-egy ilyen buli, és én imádtam egész éjszaka ugrabugrálni a füstös, büdös sötét hodályokban. Nem is tudom, hogy bírtuk… Mióta dolgozom, már vége ennek, se hely, se társaság, se idő hozzá – néha hiányzik.

            • Egyetem végéig én is csak discoban táncolgattam, de azt nem igazán élveztem. Most is lötyögésnek tartom, mozgás persze, és nem mondom, hogy rossz volt, de nem is vonzott különösebben. Nekem az “igazi” tánc vonzóbb, társastánc, néptánc, bármi (nekem igazán a néptánc). Persze ez nyilván ízlés kérdése is. Mindenesetre tény, hogy egy rendesebb tánc közben ronggyá izzadom a ruhám, és mindenképp komoly testmozgás is.

      • Mert egészséges, és mert jó edzés, hatékony zsírégető. Ha szeretnék futni, kevésbé lennék dagadt, valamint olcsó is, hiszen egy cipőn kívül nem nagyon kell hozzá semmi.

        • Én is utálok futni, pedig tényleg nagyon egészséges. De én soha nem bírtam a hosszútávot, azt hiszem fizikailag menne, de a tüdőm nem bírja. Aki nem tapasztalta az nem is tudja elképzelni, hogy a passzív dohányzásnak milyen káros mellékhatásai vannak.

            • Szar légzéstechnika? Meglehet. Anno versenyszerűen sportoltam (atlétika) futottam is, habár csak rövid távon. Terhelési teszten is voltam (menni kellett), a szívemnek tuti semmi baja. Szerintem egyszerűen nincs kapacitása a tüdőmnek, legalábbis egy félmaratonhoz biztos nincs, de persze ez fejleszthető.

              • Nem atletizáltam (mármint edzővel nem), kicsi a vitálkapacitásom, évekig dohányoztam aktívan (és sokkal többet passzívan), sokat. Azért is tettem le, mert szar volt tapasztalni, hogy mennyire szar lett a kondícióm. Pár évvel később teljes maratont futottam, a vitálkapacitásom semmivel sem lett jobb. Azért csak kétszer, mert a csípőm nem bírta, de a szívem, tüdőm simán. Szerintem nem igaz, hogy a hosszú távhoz kell a nagy kapacitás, épp ellenkezőleg, a rövidebb távok a lihegősek.

            • A hosszutav, rovidtavfutok izomrost tipusanak aranya kulonbozik. Ezek egyeni, genetikai adottsagok. Nem sokat lehet vele vitatkozni. Az afrikaiak pl. azert nem jo uszok mert az evszazadok soran kialakult a futo- izomzat es a jo uszashoz szukseges izomrostok aranya elenyeszo az o esetukben.

        • Segített már neked valaki ebben? Láttam és segítettem felnőtt korban futással ismerkedőket (pl. húgom). Szeretsz járni, sétálni, gyalogolni? Futni majdnem ugyanaz, és lehet nagyon lassan is menni, sétát és futást váltogatni. Az a benyomásom, hogy sokan nagyon gyorsan, vagy folyamatosan szeretnének futni egyből, és reaálisabb váltogatva kezdeni.

            • Erre azt mondanám, hogy nincs tapasztalatom, kevésbé intenzív terheléssel kezdeném, az biztos. Azt írod: hirtelen fizikai terhelésre jön elő, akkor lehet erősebb sétával kezdeni és néha belekocogni, ha már bemelegedtél, és gondolom, az akár működhetne is.

          • Ehhez nem igazán kell segítség lila, csak el kellene kezdeni. Először csak rövidebb távokkal, aztán hosszabb távon is. A szervezetem, ahogy a tüdőm is lassan hozzászokna a terheléshez.

            • Van, akinek nem kell segítség, Corot. Tele a net edzésprogramokkal, de azért azt látom, hogy nem elég azokat levenni a polcról, hanem értelmezni is kell. Segítség lehet, ha eleinte elmész vele a futós/kocogós edzésére (és ezzel akár akadályozod, hogy túlhajtsa magát és túl gyorsan/sokat fusson, ez alapvető hiba kezdőként, meg később is), ha összerakod, heti hányszor menjen és neten konzultáltok. Van, akinek jót tesz, hogy valaki figyel rá, ha valamiben elakad (ruházat, táplálkozás, nyújtás, bármi).

          • Ebben az a feneség, hogy pl a Szigeten a többi futó nem sétafikál meg állogat meg közben. Az egyik, amiért én sose váltogattam a gyaloglást a futással. A másik, rcaionálisabb, kevésbé óvodás indok az, hogy két percenként kellene egy bizonyos módszer szerint – nincs stopperem, se hat kezem, inkább kocogást és futást váltogattam, mikor oda jártam, meg a közepén kiálltam a szabadtéri edzőhelyre edzeni.

            • Vagy három fa – futás – három fa – séta. Régebben iramjátékos futásokon váltogattam így a tempót, igaz, ez a sziget középső útján volt, ott eléggé szabályosan állnak a fák az út mellett. Amúgy miért számít, mit csinál a többi futó :)?

            • a szigeten a futopalya ketszemelyes, ha nem a kozepen totyog elottem valaki engem nem zavar…
              @calealenta: “nincs stopperem, se hat kezem”
              ha van okostelod akkor ENDOMONDO app
              van magyarul is, csak nekem angolul jon be.
              ezt tudja pl. ingyen:
              CHALLENGE YOURSELF- Set a workout goal and let our audio coach help you reach it
              vagy barmelyik app amelyik bejon a “szemelyi edzo” kifejezesre 🙂
              es lehet csatlakozni az FB-n a Dagadt KOcsogokhoz vagy a neten a http://edzesonline.hu/-hoz 🙂

        • csak segitsegkent, a futas akkor fogyaszt ha intenziv es nem akkor ha hosszu.

          tehat pl en elfutok 60-90 percet is vagy 10 km-t is, amelyikhez epp kedvem van, de ezek az en szintemen nem fogyasztanak, mert mindkettot kenyelmes tempoban teszem. SOT a hosszutavfutas a szervezetet arra keszteti hogy tartalekoljon (mert arra szamit hogy meg tobb ilyen lesz), tehat zsir ott lefele NEM megy (mivel izom meg jon fel ezert nekem eppen sulygyarapodas volt, de pl. centiben nem valtoztam tartosan, tehat nem bantam).

          ha _fogyni_ szeretnek akkor hiit vagy fartlek vagy pl. 30 perc futas, ugy hogy 5-10 perc bemelegites (egyre gyorsabb seta meg karlengetes) a kozepso 10-15-ben meg valami rendszer szerint par perc nagyon gyorsan es par perc seta (1 perc fut 2 perc seta ilyesmi) es a vegen megint jo 5-10 perc levezetes, azaz egyre lassabb seta.
          mindharom resz nagyon fontos! a bemelegites kell a serules elkerulesehez, a levezetes meg hogy a szervezetet visszavezesse az eredeti allapothoz.
          az ilyen edzes megnoveli a kaloriafogyasztast nyugalmi allapotban is ugy 48-72 orara, heti egy is eleg is hoz par honap alatt eredmenyt, de heti 2 mar tok kiraly. a pihenonapok fontosak, legyen ket edzes kozott ketto-harom nap, es ha beteg vagyok vagy csak rosszabbul akkor neha egy hetet is kihagyok, de ugy, hogy akkoris kimegyek de akkor csak 30 percet setalok ugyanott.

          a lenti link a futasvelem-re kivalo 🙂

          csak mindenki sajat tempoban es a testere hallgatva, az fontos.

          en arra hajtok mindig, hogy (az elso 15 perc utan) elvezzem es bekeruljek a zonaba – mert akkor legkozelebb is visszajovok. ha mar futottam 20-25 percet es meg mindig rossz (es pl beteg vagyok vagy keveset aludtam egy hete vagy _tenyleg_ van valami ami miatt sokkal roszabb a forma) akkor megallok es hazamegyek, mert ha eroltetem akkor csak azt erem el hogy legkozelebb nem akarok menni! ugy kell befejezni hogy jol erzem magam => akkor legkozelebb is szivesen visszamegyek.

          nokent en amikor mar lattam hogy honapok ota futok akkor vettem egy futomelltartot is, kegyetlen ara volt de mar 3 eve hasznalom es a “lanyok” is nagyon megkoszonik 🙂

          bocs, senkit nem akarok lekezelni csak ez szivugyem es szivesen megosztom 🙂

          szep hetveget!

          • Érdeklődve olvaslak. Én mindig mindent végignyomok, azt is, ami nem esik jól, bár talán nincsenek nagy különbségek a futásaimban, többnyire jólesik minden. Agyból futok, nem annyira érdekel a testem, de egyre könnyebb és rugalmasabb vagyok. Jó is, az, amikor négyezertől repülős, erős lesz a futás, hosszú léptű, az a legnagyobb élvezet. És általában az a gondom, hogy kéne menni már, mert késő van (várnak, oviba megyek a gyerekekért), és nem bírom abbahagyni, Forrest Gump leszek. Hetente négyszer, 4 km és 12 közötti távokat, lépést számolva, nagy koncentrációban, ugyanakkor belelazulva, termékeny gondolatok közepette, erősen meditatív állapotban, egyenletesen, viszont az itteni táj sajátosságaiból adódóan föl-le, néha Erzsébet-kilátó csúcsfutással.
            Mit tud a futómelltartó?
            Most meg válságban vagyok, mert egy ültő helyemben megettem 15 deka mandulát, és az durva. No de mást nem eszem ma, csak kávét, és ma nem tejszínnel, csak tejjel. Ja, meg egy Twixet, mert be akartuk küldeni a kódot. Kissé hektikus a diétám. Közben főzök a gyerekeknek, a kutyának, meg minden. Tojássalátát is ettem, jut eszembe, de abból nem sokat.

            • A futómelltartó jobban tart, olyan sportmozgások közben, amik rázkódással járnak.
              A futás népszerűségét kihasználva nagyon sok cég gyárt ilyet. Szerintem nagyon jókat lehet vásárolni, egyáltalán nem horror áron. A nyáron hármat is vettem, állják a versenyt a vezető márkákkal.

          • Köszi szépen! Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy az én szervezetemnek tök mindegy, hogy mit és mennyit sportolok, csak úgy tudok fogyni, ha nagyon keveset eszem – mármint ahhoz képest keveset, amennyit kívánnék. Viszont ha megeszem azt a mennyiséget, amennyi jól esik, azon ételfajtákból, amiket igazán szeretek, akkor nem fogok fogyni, bármennyit mozogjak is.

            • Éva, pedig nagyon hasonlót mondunk, szerintem 🙂

              én több mint egy évig úgy futottam, hogy nem tudtam hogy hány méter es hány lépés 🙂
              csak volt egy park, ahova jártunk sétálni, ahol egy kör kb 45 perc volt. nyár végére sokszor 2-3 kör után se voltunk fáradtak, _de nem volt több időnk_.
              ezért kezdtem futni.
              tudtam hogy hasznos, ezért úgy akartam, hogy hosszútávú (lifelong) szokás legyen, ezért örömelven csináltam (1.bemelegít 2.fut amíg bir 60-70%-on 3. maradéktávon séta).
              egy évbe telt az egész kört végigfutni.
              ma már tudom hogy ezt mások edzéstervvel 8 hét alatt elérik, viszont én meg hamar megtaláltam a “zóná”-mat és onnan kezdve a vége mindig öröm volt, alig akartam abbahagyni (!).

              soha senkinek nem mondtam, hogy ne legyen teljesíténykényszer (munkatársak maratonokat futottak, tőlük meg netről szedtem fel tudást + tippeket, de sose mondtam nekik hogy használtam is, azt hitték csak érdeklődök)

              így örömteli tevékenység lett és évek óta űzöm, ha egy-két hét ki is esik (nyaralás, betegség) _mindig_ visszatérek hozzá. nekem ez a visszatérés a fontos, ezért megérte.
              igazából ma is “csak úgy” futok, a mértékegység továbbra is ugyanaz a park, csak mostmár 2 kört csinálok 50 perc _alatt_, amikor nincs időm és sietek.

              melltartóra meg itt egy NSFW link: http://www.shockabsorber.co.uk/en/bounce-o-meter/

            • Egyetértek, Arita. Arra, hogy mit, meg mennyit eszünk, nem árt figyelni, az életkorral lassul az anyagcsere. Amikor rendszeresen futottam heti sok órát, de összevissza dolgoztam és emiatt ettem elég sokat, volt rajtam pár kiló. Persze az ételfajta sem mindegy, például nekem a zöldségek és tejtermékek esnek jól, de ha neked kicsit nehezebb dolgok a kedvenceid, nem lehet egyszerű.

          • Mit nevezünk hosszúnak? 60-90 perc, az én szemszögemből annyira nem hosszú még. Ezt csak azért írtam, mert szerintem árnyaltan kell nézni az edzésterveket és az emberek előéletét, nincsenek mindenkire ráhúzható módszerek. A tiedet kezdő futóként (aki nem tud lefutni még egyben 5-8 km-t és nem fut hetente 2-3-szor rendszeresen) nem próbáltatnám ki.

    • Szerintem azért szégyenletes, hogy nem tudunk futni, mert ez alapképességünk. Csak annyira elpuhultunk, hogy már képtelenek vagyunk ezt a természet adta kettes sebességet hosszú távon tartani. Olyan, mintha egy ló nem tudna vágtázni. Nagyon ritkán, párszor az életben elkapott a futás öröme, és olyankor mindig csodálkoztam, hogy nahát, ez milyen jó, mért nem csinálom gyakrabban. Tényleg van az elején egy tüdőkiköpős rész, de ha azon átbillenek, elkap az a tudatállapot, amiről Éva is írt, akkor felemelő.
      Bringázásból és úszásból ismerem ezt az érzést jól, és minél rendszeresebb az ember, annál könnyebb az első szakasz, de ahhoz rendszeres gyakrolás kell. Nálam itt dől meg az egész. Képtelen vagyok kitartó lenni benne. Ha már kétszer ráveszem magam viszonylag rövid időn belül, harmadjára tuti nem indulok neki.
      Ja, és a passzív dohányzástól gyenge tüdő, ne haragudj, Corot, de csak egy remek kifogás. Az az érzésem, szívesen ráfogod erre a dolgot, hogy ne kelljen futni. Én nagyon erős dohányos vagyok, és a tüdőkapacitásom igen gyenge. De történetesen pont az ilyen mozgások tisztítják legjobban a tüdőt.
      Én sem futok, de nem fogom rá a dohányzásra. Tudom, hogy lustaságból nem teszem.
      De amúgy meg, ha valaki utál futni, akkor tényleg fölösleges erőltetni, csak azért, mert mások mondják, hogy ez milyen fasza dolog. A tempós séta is nagyon egészséges, és kalóriát is éget rendesen, ráadásul az izületeknek sem olyan megterhelő.

      • Értelek én, sőt részben egyet is értek. Igen, beismerem, ez is egyfajta kifogás. Én szeretek mozogni, néha nehezen veszem rá magam, de a mozgás jó érzéssel tölti el e testem. Még csak nem is a fogyás kedvéért csinálom, csupán szeretem magam feszesnek érezni. Meg egyébként is a futás jó dolog, de tényleg. Viszont lettem már rosszul heves testmozgás után és ilyenkor nem kiköpöm a tüdőm, hanem egyszerűen nem kapok levegőt, a pulzusom az egekig emelkedik, szédülök és hányingerem van. De egye fene, elismerem, hogy jól átgondolt edzéstervvel simán elkezdhetnék futni, ha rászánnám magam.

        • fizikai terhelesre sipolva lelegeztem es fulladtam, 20 eves korom ota. (mostanaban mar ritkan, de eleinte gyakran elofordult). sok ev passziv dohanyzas van mogottem.

          neten ket dolgot talaltam: 1) passziv dohanyzas, de ha a passziv dohanyzas maga abbamarad es folytatom a testedzest akkor a tunetek javulnak (teny, nagyon javultak)
          2) valami izom a torokban begorcsol vagy mi es elszukiti a legutat. nagyon kellemetlen, mert az ember erzi hogy kevesebb levego jon be (es ijeszto is), de mivel teljesen el nem zarja el ezert igazabol mentosok szerint ilyenkor meg szinte majdnem egy orat is ki lehet birni karosodas nelkul (azert nem probalnam ki.)

          ra kell nezni a sajat kezre, amig nem feheredik vagy kekul addig szarul vagyok de nem veszelyben.

          es salat kell hordani hogy a nyakizmok ne gorcsoljenek. ennel nekem olcsobban van, de itt az otlet hogy milyet lehet: http://www.mountex.hu/webshop/noi/kiegeszito/csosalak#cGE6MTo6

          azt tanacsoltak (es meg is csinaltam) hogy at kell szokni a lelegzesben a hasi legzesre es futaskor a kifujast kell eroltetni, mert sokszor a kapkodo es feluletes lelegzes miatt az elhasznalt levego egy resze bent marad es annyival kevesebb friss oxigendus levego jon be.

          (a legzestechnikak neten magyarul megvannak)

          a masik meg az hogy csak ugy 60-70 %-an kell futni annak amit birnek (meg tudjak kozben beszelgetni, vagy a zenevel egyutt enekelni) akarmilyen lassan is megy igy es szigoruan csak a fenti 30 percbol 10-15 percet futok szisztemaval. ha minden jol megy es ez nem valtja ki a sipolo legzest, akkor nehany hetig ezt fenntartani es kesobb parhetente lassan ovatosan novelni.
          ha kivaltja a sipolo legzest akkor 1 het pihi es 5 perccel leroviditeni legkozelebbre. etc

          menni fog, sok sikert.

          amugymeg legzes vagy szivproblemakkal en eloszor mindenkeppen haziorvoshoz vagy sportorvoshoz mennek! lehet hogy hetekig eltartanak a vizsgalatok (idopont), de pl. a legzeskapacitasmeres nem bonyolult es nem faj. ha jo a hazoorvos meg ajanlhat is dolgokat (dream on)

      • Bizony. Futni kifejezetten nem szeretek, de túrázni nagyon, akármennyit elmegyek, és mióta kipróbáltam a nordic walkingot, még lelkesebb vagyok (mondjuk időt nem szánok rá, inkább alszom). Nincs lelkiismeret-furdalásom, amiért nem sportolok rendszeresen, mert annyira le vagyok terhelve, hogy csak este 7 után lenne esélyem, akkor meg inkább alszom. És legfőképp: sajnálom az időt magamra. Na, ezen kéne szerintem sokunknak változtatni.

      • Nálam nem az a baj, hogy nem tudok futni – ha nekiállok, tudok, igazából olyan 14 éves korom óta nagyjából rendszeresen sportolok valamit, jó a tüdőm, jó a szívem, ha jut időm edzeni, még jobb. Magát a futást, mint mozgásformát nem szeretem, pedig próbáltam éveken át erőltetni, és hiába ment, és fejlődtem szépen tőle. Éveken át bejött az aerobic, a tae-bo, a step aerobic, callanetics, hastánc, aztán váltottam konditeremre, súlyzós edzésekre, kardióval együtt. De még a futógép se vonz, ha kardio, akkor inkább ellipszistréner, vagy, amit a legjobban szeretek, a korcsolyázógép, 40-50 perceket – ezeket sokkal jobban élvezem. Futhatnék is – bár itt a városban csak aszfalton, az összes sportpályát beépítették, és ahhoz, hogy természetben futhassak autóznom kéne, ami onnantól már nem olyan jó buli, és valahogy… Nem is kívánom. Szeretek úszni és gyalogolni is, de a futásra valamiért nem tudtam rászokni.

        • Ha mas mozgas passzol hozzad es elvezed is, akkor nincs itt semmi dilemma szerintem. Nem kell mindenkinek futni. Amiket felsoroltal pont ugyan olyan jok es meg valtozatosak is raadasul. A lenyeg, hogy mozogsz. En pl. azert futok, tok kis tavokat amugy es eleg rendszertelenul, mert lusta vagyok terembe jarni, annyira nem is szeretem a zart helyeket es a futkosas elegge adott.

      • Hét évig kínlódtam a futással, napi 7-8 kilométereket. Fizikailag nem okozott gondot, de minden másodpercét utáltam. Aztán jött a nagy felismerés, hogy gyalogolni viszont imádok. Nagyon gyorsan gyalogolni is. Azóta olyan tempóban “sétálom” le a távot, hogy általában lehagyom a lazán kocogókat, de még sincs olyan érzésem, hogy én most “futok”. Legnagyobbik lányom szeret futni és élvezi is, a középső meg eltúrázgat közepes tempóban 30-40 kilcsit, de ha sietni kell a buszhoz, nyávog.

  2. felulre mar nem fert: http://www.shockabsorber.co.uk/en/the-science/
    azt mondja hogy a mellben magaban nics izom, csak inszalagok tartjak (felette van a pectoralis, de nem benne).
    az izom rugalmas (egy hataron belul), ha kinyulik visszahuzodik magatol. az inszalag nem/sokkal kevesbe rugalmas, ha _tul_nyulik ugymarad.
    es ez is NSFW: http://www.webbeteg.hu/mediatar/mozgasszervi_betegseg/84/vazizomzat–nok

    amugymeg egyszeruen sokkal jobb erzes benne, ha ugralnak a “lanyok” azt nem szeretem.

    • Simán túrázni vagy gyorsgyalogolni is két melltartóban megyek. Az alsó réteg egy jobb sportmelltartó, a felső pedig egy óccókínai, de jó rugalmas “egybemelltartó”, olyan top-szerű, de azért formázott. Mondjuk az én 75 vagy 80 A méretemre elég nagy kihívás melltartót vásárolni. Nekem amúgy inkább a sok-sok évnyi szoptatás tett be, de éppen ma hajnalban sikerült megtudnom (és nem a NatGeo-n :), hogy a férfiak jobban szeretik a… hogy fogalmazzak finoman… természetes esésű kebleket annál, mintha két fél grapefruit lenne felragasztva a partner mellkasára. Persze azért küzdjünk a gravitáció ellen, amennyire tőlünk telik.

      • hali fenchurch, nekem is ez a ketto volt amig nem volt futo!
        egy jobb varrott sportmelltarto, pamutbol, merevito nelkul es felette egy sima kinai rugalmas csupamuszal “feltriko” :)))
        turazni meg ilyesmi ma is ezeket hordom.

  3. mostmar tenyleg befejezem magam,
    de ha futas utan rendszeresen vallfajas, nyakfajas vagy derekfajas van (foleg ha csak egyoldalon), akkor el lehet gondolkodni hogy tartasproblema (gerincferdules, sokeves ulomunka vagy allomunka) lehet mogotte.
    ha igy van, (ha!) akkor gyogytornasz, joga, pilates (ki miben hisz, en a gyogytornaban es a pilatesben, mindketto jo az utobbi viszont merfoldekkel olcsobb).
    rovidtavon lehet futocipot valtani, vagy salakon, erdei osvenyen futni (aszfalt helyett)

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s