melléknevek sorozat
Ma a budaizásról lesz szó. Meg még mindenféléről:
amikor az emberek a hátrányokból ethoszt akarnak faragni, és dühösek arra, aki jobb, vagy akinek jobb jutott.
A hátrányokra hivatkozva (traumaírás, volt egy abortuszom, rákos voltam, egyszer rámmászott egy férfi, ADHD/autizmus/PTSD…) újabban minimum a megszólalás (hangoskodás) jogát lehet könnyedén megszerezni, de hírnevet is lehet rá alapozni és azt pénzre váltani. Ha a jelentkezőnek nincs ilyen élménye, se egyénisége, csak ambíciója, akkor kiötli, megszínezi. #genderfluid
Valami mindenkinek van. És imádják és veszik.
Lett ölelgetős facebookreakció is. Innentől kinek érdeke kimászni a bajából, épnek lenni, talpraállni, megerősödni?
Hogy lett ez? Nekik nehéz, így kezdődött. Akinek nem volt szerető családja, aki tizenhat éves korától a megélhetésért gürizett, míg én “ábrándoztam Budán”, akinek kínos viszketéssel járó bőrbetegsége van, az hátrányban van. Értsük meg, segítsük, ne hibáztassuk. Így kezdődött, és ez tény is: neki nehéz. Ki rúgna bele egy beteg, küszködő emberbe?
Aztán lett az, hogy azt mondja, neki nehéz… és jöttek tömött sorokban az öntudatos kövérek, a queerek, aszexuálisok és mindenki, akit – okkal – társadalmi ítélet sújt, de ők “bátrak”, “egy új kor hírnökei”: BDSM, transzneműek, fetisiszták. Nagyon is előnyös állapot az, ha valakit nem lehet hibáztatni. “Ne bántsatok még ti is!” Mondta az áldozat, amikor szóvá tették, hogy túl régóta panaszkodsz, értjük, persze, de másnak is van baja, elfogyott a nyavalykredited, kezdj magaddal valamit. És amikor az is világossá vált, hogy a bírálhatatlanság védelmét akarják maguknak, mert gyengék és nincs valódi igazságuk.
Aztán pedig gonoszak lettek, kicsinyesek, kárörvendők, erőszakosak.
Nekik jól jött a fideszuralom, a “diktatúra”: elnyomó rendszerben élünk, egyáltalán, ki boldogul itt az elvetemült ner-eliten és vazallusaikon kívül?!
A panasz hőssé avat. Engem is elnyomnak, pedig milyen sikeres lennék… nélkülük én már mi lennék, de nem jutok lehetőséghez… te meg ne merj talpra állni, erős lenni, mert széttépünk!
Ez lett.
Az elmúlt időszakban több, úgynevezett ellenzéki újságírónál olvasom, hogy a szupergazdagok, a hatalmasok megérdemlik a nép dühét, a frusztráció természetes, kinevetni őket felszabadító. Nemcsak balos bírálat ez az unatkozó milliárdosok ellen, nemcsak egyéni, alkalmi káröröm, hanem egyenesen uszítás: haha, megérdemlik! Itt egy film kapcsán, itt Varga Judit válása kapcsán, képmutatás és ner címkékkel látjuk ezt.
Felismerték, hogy erre harap az olvasó. Kell persze az ideológia (balosság, ellenzékiség), hogy ne a meztelen irigykedés és rosszakarat maradjon. Szerintem is fizessenek a gazdagok, meg minden, de amikor a szerző médiapozícióból hergel (a platform adja a nagy elérést, nem a kiváló gondolat!), amikor élvezik a terméketlen dühöt, keresik ennek új meg új lehetőségeit, és nem szégyellik a rosszindulatot, az nagyon visszás. Nem kell az ilyesmihez nagy ötlet, intellektuális bátorság sem, mert az emberek legaljasabb késztetéseire alapoznak. A “kinek mije van és hogy szerezte” méregetést, “neki is nehéz az élet, haha” aljasságot hagyják jóvá erkölcsileg: “érthető az indulat”. Ennek semmi köze a transzparenciához, a korrupció feltárásához, az oknyomozáshoz – az melós volna.
A Jelenből:
A rajtakapott hipokritákban valójában a rendszert nevetik ki azok, akiknek más vigaszuk úgysincs. A rezsim álszentségéhez méltó képmutatás lenne sajnálni tőlük ezt a kis boldogságot.
Varga Juditnak nem lehet magánélete, sodorja csak el a népharag! Ahogy a hazai kommentkultúrát elnézem, nem kell még őket uszítani.
Válni törvényes. Ha Orbánék azt tartanák problematikusnak, akkor a válás ellen lenne kampány, megnehezítenék vagy korlátoznák. A kormányzati idealisztikus családképnek nem az a lényege, hogy senki ne váljon, vagy hogy a kormánytagokon egyesével számon kérjük a magánéletüket. A Fidesz – és általában a gyerekszületést ösztökélő politika – nem képmutató erkölcsiségből jutalmazza a családokat, hanem azért, mert álláspontjuk szerint a társadalomnak az a jó, ha a kívánt gyerekek megszületnek, és ebben nem megy tönkre a pár. Ettől még nem kötelező szülni. Neked, barátom, nem veszteség, hogy nem kapsz csokot, adókedvezményt, mert terhed, vállalásod, kiadásod sincs annyi, viszont időd, esélyed és erőd dolgozni sokkal több van. Te is vállalhatsz gyereket, ha szerinted annyira megéri a buli. A többi irigykedés.
Valaha én is azt hittem, az a jó világ, ha mindenki az lehet, aki ő (tehát ha életstílusok identitásként jelennek meg). Legyenek mindenütt színek, queerek, hülyehajúak, és ne legyen a nőkön nyomás, hogy szüljenek. Éljen a szex, a szabad élet, az öröm, legyen esélye mindenkinek. Engem, tettem hozzá csendesen, nem nyomorított meg a gyerek.
Csakhogy közben már a kiabálásban érdemeket szereztek olyanok, akiknek semmi másuk nincs, csak “hátrányuk”, és nekiestek azoknak, akiknek volt egészségük, akaratuk, szerencséjük mondjuk családot alapítani. Vagy képességük, kitartásuk egy karrierhez.
És most ráfogják a Fideszre a lúzerséget. Én ezért ábrándultam ki a jogvédős balosságból.
A politikai állítás: a társadalomnak az a jó, ha az emberek mernek családot alapítani, felnőtt vállalásokkal élni, építkezni. Fideszék szerint (akiket, ne feledjük, megint megválasztottak), az a jó, ha ezt ilyen eszközökkel érik el. Jámbor András szerint meg nem. De ő nem is beszél ennyi hülyeséget, mint az unatkozó queerek.
Késő kamaszkorba ragadt harmincas-negyvenes kinyilatkoztatók és újságírók hergelnek. Nem érzem őket szegénypártinak, még csak nem is prekárok ( = napról napra élő, projektalapon dolgozó szabadúszók). Remek végzettségeik, kibélelt középosztálybeli életük van fix melóval, kávézókban és színházakban töltik a szabadidejüket. Plusz van még a megszólalás joga és tömeges elérésük a munkájuk révén.
Csodálkozom ezen az indulaton, és egyre többször ér el a budaizás is. “Keményen dolgozó emberek”, “tarhálás” satöbbi nekem szegezve. Értem én, hogy megélhetési feszültség van és még mindenféle: a járvány bő két éve nyomot hagyott, gyanakvóvá, szorongóvá tett sokakat. Elakadt életek, stressz, romló egészség. A Fidesz arra jó így a tizenharmadik évében, hogy rá lehet kenni, ha nem sikerült az élet.
Pedig, barátom, nem csináltál te a szabadabb jogú kétezres (nullás) években sem semmit. Most viszont beleolvadsz a nagy elnyomásba, az a rejtőszín. A tényt, hogy harmincas-ötvenes létedre sem jó munkát, sem párkapcsolatot, sem családot nem sikerült összehoznod, semmilyen téren nem volt felnőtt vállalásod, át tudod pántlikázni úgy, hogy a kirekesztő Fidesz szülesztene, de te csakazértsem sem szaporodsz, dafke nem vagy heteroszexuális, és főleg nem házasodsz. Ezeknek…?
A fél karodat odaadnád te, ha lenne valakid, aki szeret, aki a szemedbe néz, és azt mondja: veled akarok gyereket vállalni.
És a menekülés nyugatra: elűzött a Fidesz! De itt kolbászból van a kerítés! Haha, mi nem szívunk úgy, ahogy ti, akik ottmaradtatok az ugaron!… És ötkor kel, gumikesztyűt húz, megragadja a Domestost, pont úgy, ahogy a sokkal kevésbé képzett, sokkal délkeletebbről érkező és lenézett bevándorló nők százezrei teszik ugyanott. Szidja magyarul kommentekben a munkakörülményeit, a gazdát, akinél takarít… onnan kiabál, mert a németek, britek ellen nem mer. De közben neki milyen jó, mert “itt nem az a tajparaszt tempó van”, “itt nem ugatnak a kutyák” (!), neki “volt bátorsága elmenni innen”.
A Péterfy házaspár is érdekes: Mikes Kelemenként ők kényszerűen élnek a világ legszebb táján, el vannak űzve. Ember! Az euban élsz, 2004 óta szabadon költözöl oda, vissza, vállalsz munkát, sakkozod ki az adód, tébéd, nyugdíjad, ahogy jólesik, ha itt nem jött be a számításod!
Ezekért vet meg titeket egy ország. Hogy még ti kiabáltok onnan.
Ez is szép, a homofób ugarról elszármazott transznemű kér munkát (a magyaroktól? nem világos). 2020 novemberi a panasz:
Felmerül a kérdés, hogy ha egy fiatal transznemű Svédországban nem talál, viszont magyarul kér munkát, akkor neki ugyan mi lehet a gondja. Két és fél évvel később még mindig nincs “karrier”, Angliában is a tomboló transzfóbia az ok. Hogy a svédeknél mi, nem derül ki:
level, level, level
Ez a csávó a Medium.com szerzője, ott írja, hogy végigirigykedte a gyerekkorát, mert a nővére szép és sikeres táncos volt. A képernyő nevelte fel, szerepjátékozott (vagy mi, nem tudom ezeket, de női karaktereket választott), tehát amíg a kortársai tanultak, a szociális képességeiket fejlesztették, sportoltak vagy csak örültek az életnek, ő egy szobában szorongott. Egyáltalán nem a 33-as meg a homofób üldöztetés miatt kudarc az élete.
*
Olvastam még egy érdekeset, az egész interjú elgondolkodtató. A színház kapcsán szoktam erre gondolni, hogy előbb-utóbb benyelik “az új” SZFE-t, mert honnan lesz tizenöt év múlva fiatal színész, ha nem állami egyetem képzi őket? Jászi Oszkárról mondja itt Csunderlik Péter:
Jászi a kudarcát nem valamiféle történelmi fátumnak, sorsszerűségnek vagy turáni átoknak tulajdonította, szerinte egyszerűen az emberek túl gyengék, az értelmiségiek megvásárolhatók, korrumpálhatók, karrierre vágynak. És az emberek nem változtak meg száz év alatt.
Mi lesz? Megszokjuk, felpuhul, erodálódik. Langyos lesz a lánglélek.
*
Az én kis történetem, hogy addig voltam legitim az olvasóim és ismerőseim szemében, amíg nem volt öntudatom, hitem önmagamban. Gyurmaember voltam, és gyúrtak is. Mert lefele tudtak beszélni, sajnálkozni: milyen gyerekkora volt, meg “öreg férje” a szerencsétlennek, hozzá három gyerek, meg is halt a férj, most meg nyomorog és blogol, nem veszélyes. (Más változatokban: milliárdokat örökölt. !!!) Olyan emberek irkáltak lesajnálóan a házasságomról, akik összesen annyit nem érnek, mint a férjem kisujjának körme alatt a kosz.
Aztán kiderült, hogy lehet engem máshogy is alázni, a nagy öntudatom miatt. Akkor előkerültek a vádak, a már ismert körülmények nagy hirtelen: ja, neked könnyű, Budán élsz, sportolgatsz. Eltartottak a szüleid, míg egyetemre jártál. Tizenkétezer a konditerembérlet, fehérjepor és mandulavaj, márkás cipő, ezzel direkt hergelsz minket*, közben eltart az állam, dől az árvaellátás (!). Nekünk meg itt vidéken az élet…! Éhezünk. Mire megyünk a jótanácsaiddal, hóba feküdni, szalonnát enni, a hegyre fel milyen pulzussal? MacBook, Garmin, micsodaaa?
Ezt pont akkoriban kaptam meg, amikor már nem nyaraltam ötcsillagos szállodában, ellenben látástól vakulásig korrektúráztam, statisztáltam, hogy egy kicsit jobban éljünk. 2014-ben senkit nem zavart a pálmafás nyaralás.
ekkor szeretett belém sorsszerűen, a képeket nézve
ez egy peres irat részlete, nem paródia. az edzésnaplóból túrta ki a ketós étrendet. #házmesterország #házmestertempó #írtaő
Ha pedig én merem – mellesleg és metaforikusan – jelezni, hogy bizony, vannak ebben az országban igen szomorú régiók, ahonnan mindenki elköltözik, és rossz az életminőség, és épp az elköltözőkből üvölt a frusztráció, akkor én lenéző és érdemtelen BUDAI vagyok. És persze, ha én lennék övsömörös/csípőficamos/rákos/háromműszakos, mindjárt nem futkároznék maratont…
Én nem vagyok, nem lettem attól érdemtelen, hogy Budán születtem és attól sem, hogy nem vagyok beteg. Sőt, nekem nem könnyű, de íróilag a panasz a köztérben mint téma és műfaj érdektelen. Én magam tele vagyok bajokkal, de becstelenség a szimpátiát, hitelességet a sajnálatra alapozni. Én attitűdileg unom a panaszt, mert nem segít rajtam, sem máson, nem motivál. És az meg ijesztő, hogy olyasvalaki, akinek kicsi hátránya van (akár csak túlsúly, öregedés, vidéki lakóhely), az mennyire gonosz és felszínes lett. Úgy, hogy én soha nem akartam és nem kértem tőle semmit. És egyszerre tolják, hogy szeretnék én beosztott lenni meg kocsit, meg hogy azt se tudom, hova legyek jó dolgomban (ezt gyakran ugyanazok!).
Bánt-e engem a budaizás sztereotípiája? Ez is “ugyanúgy diszkriminatív”?
Nem, ez nem diszkriminatív, ez sima butaság. Én csak megvetem azt, aki egy körülményből képes vádat faragni. Épp abból a körülményből, amire maga is törekszik: ő is jobban akar élni, keresni, zöldövezetben lakni, ő se lenne szudáni bányász, ő is szívesen végezne szenvedéllyel alkotó munkát főnök nélkül, ő is állna a célban ragyogva a béna éremmel harminc km után, és ha választhatna országon belül újra szülőhelyet, az biztosan nem Mátészalka meg Tiszalök lenne.
Akit befrusztrál egy “budai nő”. Az a nő, akire vágyott, akit ő akart. És ő is odaköltözött Budára. Majd kiabál, hogy budai!, amikor kiderül az a szakadék, ami talán származásalapon van, de talán emberünk föléválasztott.
Bármi jó lesz, ha egy nőt meg kell leckéztetni. Ezt vetem meg.
*
Hátrány, előny. Nyelvújítási szavak. De nem erény, az nem jön ide. Nem lehetsz arra büszke, a világ mit tett veled. Arra legyél büszke, te mit tettél a világgal. Mármint a nyavalygós kiabáláson kívül. És soha nem lesz jó életed, ha beleragadsz a meddő kiabálásba. Tegyél azért, hogy jobb legyen, mert mást nem fog érdekelni. Ezt nem kapitalista morál szerint értem, az távol is áll tőlem, hanem szellemi, lelki módon.
* Sok év után azt mondom, a legijesztőbbek az életemben azok a nők voltak, akik eleinte útmutatást vártak életmódügyben, csócsáltam a szakirodalmat és eléjük tettem a tanulságokat, “bólogattak” és lelkesedtek, majd, ha úgy fordult a közhangulat vagy a belső pokluk, fojtottan vádaskodtak, az én “előnyös” helyzetemmel magyarázták, hogy ők nem sportolnak, nem tartanak ki… egész pontosan: hogy őket az anyagcsereedző biohack, alternatív egészségvédelem nem érdekelte igazán. Nem érdekelte őket annyira, hogy komolyan vegyék, utánaolvassanak, elgondolkodjanak, döntéseket hozzanak, költsenek rá, fussanak öt kilométert… vagy csak ingyen böjtöljenek. Az egészséges életmód nem pénz kérdése és nem privilégium. Az alter öngyógyítás, a rendszertől való függetlenedés a létező legdemokratikusabb tevékenység. De kell, hogy érdekeljen, hogy fontosnak tartsd.
csak az olvassa. én szóltam 
Eleve milyen érv az, hogy valaki privilegizált vagy éppen hátrányt szenvedő egy sima vitában. Nekem elméletem, hogy a nyomorlicitet amúgy kb bárki megnyerheti, de legalábbis különdíjat vihet haza, ha megfelelően tálalja az élete történéseit. Ráadásul azok, akik az online térben mindenre privilégiumot kiabálnak, igencsak privilegizált életet élnek, aminek van három elég biztos jele: 1. Facebookot használ 2. Ismeri a “privilégium” szót 3. Van lehetősége panaszkodni. Nem akarom behozni a “mindig van rosszabb” narratívát, de a Budapest belvárosában fröccsöző és haverkodó ember messze nem a legelnyomottabb és legnehezebb életet cipelő tagja a társadalmunknak, akkor se, ha transz. A várost se kell elhagyni, egy 2-3 gyerekes, dolgozó, érzelmileg elhanyagolt és segítséget nem kapó anyának sokkal szarabb. A mélyszegény cigányputriban élő nőkről meg ne is beszéljünk, róluk pl. mintha kevesebb szó esne Mérő jogvédő Veránál, mint a túlfizetett, teljesítmény nélküli celeb nőkről.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, a celebbabusgatás, celebnő-jogvédelem nála külön vicces. Ezek a nők akkor szólalnak meg, azt mutatnak meg az életükből, akkor hallgatnak el vagy védik a privát dolgaikat, és olyan profi tanácsadást vesznek ehhez igénybe, amilyet, amikor, ahogy kedvük szottyan. Többnyire akkor “mutatják meg őszintén” az életüket, ha abból sok pénz, szponzoráció lesz… ezért nem sebezhetőek, hanem kétes üzletet kötnek, minden alkalommal, akár a sminkelésük, akár az új házuk, akár a párkapcsolatuk, akár a rák éppen az áru.
Mondjuk aki celebeken, kommentekben vezeti le a kisebbségi érzéseit, nyomorát, és van képe társadalmi igazságosságra hivatkozni, az is érdekes, én őket is megvetem. De külön védeni rohanni a celebeket, nekik nyalni…? (Túlsúlyos középkorú nő Jennifer Annison bombaformája alatt: Persze, mert neki van pénze, séfje, úgy könnyű, ha nekem lenne… Brrr. Minek olvastad te ezt a blogot akkor annyi évig? Kérdeztem. Simán edzhetnél, meg elhagyhatnád az olcsó virslit, fornettit, de te kommentelgetsz!)
Nem esik szó a cigányputriról és a mélyszegény nőkről Vera köreiben (noha az új főadmin cigányjog-védő, vagy cigány jogvédő, vagy afféle), egyrészt mert úgy kínos volna a “szexmunka” narratíva, kb. annyi az érve Verának, hogy ő élvezi a pornót, ő szexpozitív, tehát a pornó és a prostitúció emberi jogilag helyes, néha hozzáteszi, hogy a férfiak ellen is van ám erőszak, az “erőszaknak nincs neme”, ebből látszik, hogy a legalapbab lényegét nem érti a társadalomtudománynak, emberi jogoknak, nem is végzett ilyesmit, se újságíróságot (rajztanár).
Másrészt a szegény anyák és a kényszerprostituált nők nem látszanak a fővárosi emelkedettségből. Mit érdeklik őt? Nem menő téma, nem is ér rá, rohan koktélozni, borozni a Nemdebárba, meg ajkat töltetni, homlokot béníttatni a könyvbemutatója előtt.
Nekem se nagyon látszanak a szegény nők, amikor itt zsarolgatnak a szegénységgel, engem vádolnak luxusélettel, akkor ingerült is leszek. Viszont nekem a saját életem, a saját gyerekeim takarják ki a vidéket meg a csóróságot, nem ez az önző, macskás, akarnok, szerepelgetős sznobizmus, amit Mérő Vera meg PNÉ tol.
Nem is parádézok jogvédőként, és nem favorizálom a nyomor vámszedőit, azokat, akik mások traumáit pénzre váltják, könyveket írnak belőle, aztán mosolyognak.
Az LMBTsatöbbit rohadtul nem érdeklik a nők már nagyon régóta, a Labrisz “inkluzív” (férfiak is lehetnek leszbikusok), sőt, a nőket tartják a fő ellenségnek, rengeteg erőszakos támadás van külföldön, de itthon is volt netes lincselés, zaklatás genderkritikus feministákkal szemben.
Az a jó régi igazság, igen, hogy ami annak látszik, az az is. Pontosan. Olvasom a fétis című posztomat, mert jött alá egy kommentelő, aki “érintett gondozói oldalon”, értsd: úgy döntött, hogy olyanoknak a szexuális játékaiban közreműködik érdekből vagy szívességből, akiknek felnőtt férfi létükre az a heppjük, hogy ők csecsemők =(és, gondolom, bekakilnak). És még jajgatnak, hogy ki vannak rekesztve meg a társadalom ítélete elnyomja őket. Közben van köztéri verzió, akiknek az a Fantasy, hogy kis szoknyácska alól villanjon ki a pelus másoknak láthatóan (és közben felnőtt férfiak). Vagyis mutogatók (szeméremsértés, szexuális erőszak, vágy felkeltésére/kielégítésére alkalmas). És akkor zsarolnak, hogy de különben, ha nem éli ki, megőrül.
Nagyon pontosan érzi az ember, ki igazán nyomorult, ki unatkozik, ki csomagolja a hatalmaskodást, exhibicionizmust rászorultságba, ki férfi, ki ép, ki gáz. Nincsenek “új tanok”, “edukáció”, “lebontandó előítéletek”, ez mind önérdekű hazugság.
KedvelésKedvelés
Ja tényleg, ez eszembe se jutott, hogy ha a mélyszegény cigánylányokkal foglalkozna, akkor elég gyorsan fejére dőlne a prostitúció támogató ideológiája. Mert ugye elég nehéz kimagyarázni, hogy ugyan hogy-hogy csak ezek a nincstelen, tanulatlan, bántalmazott kisebbségi nők találják meg hivatásukat abban, hogy férfiak szexjátékai legyenek, nem pedig a belvárosi mérőverák? Egyébként tettem már neki fel ezt a kérdést, azóta is várok a válaszra.
Amit a Jennifer Anistont fikázó savanyú kövér nőről írsz, az pedig hasonló az úgynevezett “tanult tehetetlenséghez”, vagyis meggyőzi magát, hogy ő a körülmények miatt él úgy, ahogy és lám tényleg, hát csak a szupergazdag hollywoodi sztároknak megy, hogy 50+osan ne úgy nézzenek ki, mint aki rokkant lesz pár év múlva. Csak hát ugye az élet szemét és jönnek szembe olyanok, akik ezt megcáfolják, de bizonyára nekik is könnyű, mert nem nehezek a csontjaik (ez a kedvencem), kevesebb a gyerekük, több a pénzük vagy csak simán önző luvnyák, akik inkább futnak a gyerekkel töltött minőségi idő és főzés helyett. A lényeg, hogy neki zéró felelősséget kelljen vállalnia a saját helyzetéért.
Nem tudok higgadt maradni ezzel a témával kapcsolatban. Vagy inkább ezekkel.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem is vannak indulataim. Mert nemcsak általános ez a hibást és kifogást kereső jelenség, a példanő konkrétan tíz évig rajongott, “tanult” itt, aztán olyan frusztráló volt neki, hogy semerre nem alakul, hogy mindig mindenki hibás volt, és az anyagi helyzet miatt be is szólt nekem (amin megdöbbentem: kétkeresős család, él a férj, nem 3, csak 2 gyerek).
Én ma már azt mondom, bő nyolc évvel a Nagy Sportolás kezdete után (de előtte is hosszúakat futottam, squasholtajm,. úsztam, jártam terembe, csak nem naponta):
az edzésbe, önbizgetésbe, mérésekbe, a terepbe, az élménybe, a böjtbe, a versenybe (kinek mibe, de valamibe) egy kicsit ijesztően szerelmesnek kell lenni, különben, hitt nélkül, ha csak pár hetes fogadkozás és pár instafotó, de teher és nehézség, akkor hamar kikerül az egész egészségtéma a to-do listáról.
Én nem fogok itt az “anyának is jár az énidő, hogy a gyerek/család feltöltődve kapja vissza és aztánjobban teljesítsen”, ezzel jött ugye az ifjú iskolapszichológus, de kiröhögtem: dehogyis, menekülünk, nem kapnak vissza, nem vagyok funkció, hagyjanak békén. Majd rájössz.
Később ugyanő szülés után lelkesen mondta egy fineszöltözőben, ahol véletlenül botlottam bele, hogy én voltam a mentális jegyzete erről, és sürgősen elkezdte az edzéseket a szülés után.
Én tényleg futok helyette, tényleg gyerek helyett, sokszor volt ez menekülés.
Viszont így is jobb volt nekik. Önállóak lettek és megértették az énhatárokat, kevesebbet nyúztak. Hosszú távon szenvedélyes szeretet, őszinte öröm, nagyvonalú együttlét és felszabadultság a mérleg, büszke lehetek rájuk. Meg persze Maci jelenlétében könnyebb, sok mindent átvállal, tegnap meg 11-ig legóztunk.
Én anyaként is használhatatlan voltam a kifutatlan, feldolgozatlan állapotban, sikerek nélkül, a favágásban. Nem lett bajuk, nem talált semmit a gyámügy sem, pedig kétszer ránkküldték őket. Sport nélkül az ép eszem se lenne meg.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Eleve milyen érv az, hogy valaki privilegizált vagy éppen hátrányt szenvedő egy sima vitában.”
Neki nem szabad megmondani az igazat, tapintat, felelősség… Bírálhatatlan, le van védve. Ha rászólsz, jaj neked: a közeg azonnal lecsap, hogy te gyűlölködsz és érzéketlen vagy.
Közben egy lelki roncs, amúgy egy elkényeztetett férfi, aki bármit elérhetett volna.
KedvelésKedvelés
Ha szóvá teszem, hogy Svédországból nyafogsz, hogy se Magyarországon, se Angliában még mindig nem tudod, mihez kezdj, mert transzfóbia, akkor jönnek a felkent, műveltnyugatos szövegeikkel meg a gyűlölködés vádjával.
Én meg (sokadszor) kiröhögöm őket.
“Ceci egy értelmes csaj, ezért ír olyan portálokra ahol veled szóba nem állnának soha”, ezt Villő írta az ismerős vesszőhibával, aki minden alkalommal előadja a hattyú halálát, hogy őt zaklatnák, de valami érthetetlen okból nem tilt le se az instán, se a Facebookon (tényleg, Villő, ha ez akkora zaklatás, és ha te nem üzengetsz nekem, hát miért nem?). Az állítással három gond van:
“Ceci” egy férfi,
“Ceci” annyira nem okos, hogy már tíz éve vinnyog, hogy nem tud mit kezdeni magával, neten lóg, gamerkedik, a transzokat érő hátrányokra panaszkodik, ennyi az élete,
a Mediumra bárki írhat, de “Cecit” ott se olvassa kb. rajtam kívül senki
amit nem sikerült: kitartás, írni tudás, valódi tehetség, és ti ezért utáltok, lestek és cincáltok engem.
tudományos tevékenység is van, egy szem szakdolgozat és értelmezhetetlen “munkák”:
https://lu.academia.edu/CeciliaMuszta
nagyon komoly “esszék”, szinte csak önérdekű transzsirám, vagy kötelező jogvédős nettó hét oldalak
:DDDD
tudom, hogy olvassátok 😀
KedvelésKedvelés
Éva,
A Fidesz vállaltan keresztény-konzervatív, hamis lenne azt állítani, hogy ez csak abban merül ki, hogy támogatják a családokat. Így ha egy tagjuk nem felel meg az általuk prédikált ideálnak, azt jogosan kritizálja a nép, amelyre rá akarják erőltetni ezt a keresztény-konzervatív lózungot.
A külföldre költözőkről írottakkal egyetértek, kár, hogy ezt a témát is arra használod, hogy a mumusaidat szidalmazd (Péterfyék, Murinai Angéla, transzneműek). A Péterfy házaspárnak nagy tisztelője vagyok, bevallom, hogy csak azért kommentelek most, mert megdöbbentett az “ezért vet meg titeket egy ország” mondatod. Ki veti meg őket? Rajtad kívül soha senkitől nem olvastam még negatív véleményt róluk, te meg nem vagy “egy ország”. Még mindig az fáj ennyire, hogy barátkoztak Szentesivel? (Annak tudomásom szerint vége, bár nem tudom biztosra, nem követem Szentesi életét.) Az zavar, hogy ők sikeres írók, neked meg eddig egy receptkönyved jelent meg? Írj te is regényt, akkor lesz neked is, nem kell mohón fürkészned, mit csinálnak azok, akik már elérték, amit te is akarsz. Megértem, hogy frusztrál, hogy még egy Szentesi Évának is regénye lehet, több is, neked meg nem, de hát ezen csak te tudsz változtatni. “És soha nem lesz jó életed, ha beleragadsz a meddő kiabálásba,” ugye?
Senki nem aláz téged azért, mert budai vagy, eleve a “budai” szó a blogon szinte csak a te szövegeidben kerül elő, főleg mikor panaszkodsz, hogy miért néz mindenki úrilánynak (ebből mindig süt, hogy senki nem néz annak, csak nagyon szeretnéd). A vidékiek nem is nagyon tartják számon ezt a Pest-Buda különbséget, nagy részük az egész várost Pestnek hívja. Ha elfogadsz egy tanácsot egy másik budaitól, ne erőlködj ennyire, hogy “luxuséletet élőnek” tűnj, akit mindenki irigyel. Nagyon gyorsan átlátnak rajtad.
Nem tudom, ez a “Ceci” olvas-e téged, de amivel őt meg a többi mumusodat vádolod, azt pont te csinálod. Utálsz, lesel és cincálsz annyi embert, hogy már számon se bírom tartani, Péterfyék, Angéla, Villő, Mérő Vera, Ceci, van még? Miért ekkora élvezet ez neked?
KedvelésKedvelés
Megint a plafonon vagytok, hogy nem tudjátok befogni a számat, igaz-e? :DDDDD
KedvelésKedvelés
Hogy létezik és ír is EGYVALAKI, aki a szent köreiteket, tekintélyszemélyeiteket, szívügyeiteket bírálni meri, mivelhogy nagyon cikik? És nem hallgat, hogy baszná meg… itten elővesz három, öt, tíz éve írt mondatokat! Nyalásokat, megihletődéseket, szerelmi vallomásokat és levéltári dokumentumokat! Párttagsági könyvet! Boncolási jegyzőkönyvet! Nem szopja be a hazugságaitokat!
Bizony, előveszem és megmutatom. Mert hazudnak és kártékonyan teszik. És mert nem mer ellenük szólni senki, mert azt hiszik, ezeknek a wannabe-knek, akik egy bekezdést nem tudnak ízléssel és hibátlanul leírni, valamiféle hatalmuk van.
KedvelésKedvelés
Az én lelkemet meg elmeállapotomat nem kell itt aggódva taglalni, soha nem voltam jobban. Tudom, hogy ez irritál.
Az a kérdés, te mit keresel itt, minek tódulsz ide álnéven kioktatni, lesajnálni, leckéztetni, jóember maskarában ájtatoskodni.
Nektek az nem számít, ha engem ezek a tehetségtelen, regresszív lelkivilágú, vérszagtól megrészegülő nők valódi elmezavarba, önkárosításba, elszegényedésbe vagy öngyilkosságba hajszoltak volna. Azt bezzeg nem tettétek szóvá, csak a Péterfyék olasz álomköztársasága, a csodaszép Szentesi sminkje, Tamás mocskos titkai és Villő műfaszgyűjteménye egy bíráló szót ne kapjon. Kiröhögni sem szabad!
Hogy szabad, mi több, élvezet kiröhögni bárkit, azt mint normát a te cinkosaid állították be. Csakhogy ők TÉNYLEG nevetségesek, és folyamatosan hazudnak. Ne sipákolj, hogy te nem is vagy ott, mert te is pont olyan vagy, pont azt képviseled, csak ájtatoskodsz.
Hát, emiatt nem hiszem egy szavatokat sem. Semmilyen alapod, hogy engem elemezz, nekem tanácsot adj, pláne erkölcsi szempontból megítélj.
Végignéztétek, sőt, ti hergeltétek, hogy tépnek, férjemet gyalázzák, gyerekeimről spekulálnak, fenyegetnek, falkában esnek nekem, egyetlen, névvel látszó személynek, mint az állatok.
KedvelésKedvelés
Amúgy ez hihetetlenül szórakoztató: MÉG MINDIG próbálkoztok, de érzelmi hisztiken, moralizáláson (illemtanár színvonal), az állítólagos irigységen/irigységhergelésen/”luxusbudaiságon” kívül, konkrét emberek sunyi tüzelésén kívül semmit nem tudtok mondani. A TÉMÁKRÓL semmit. Pedig én témákról írok.
Azt, hogy én luxusbudai vagyok, vagy ezzel hivalkodnék, TE találtad ki. Neked ilyen az értékrended, ki hova születik, mije van stb., jólesik lesajnálnod a suttyóföldi felkapaszkodott PNÉ-t, Szentesit, Villőt. (Velem is ezt csinálták: ha lesajnálhattak, akkor nem bántottak, sőt, megvédtek.)
Nézd meg az instán a csakazolvassát is, a blog képeit bármely korszakból: szereted az, aki luxusbudai életet akar vetíteni, az lefotózza a lakásnak ezeket a pontjait, állapotait? Az arcát árpával, smink nélkül, lenőtt hajjal, dehidratált bőrrel, izzadtan? A gyerekét lyukas gatyában, az ágya mellett a könyveket szanaszét, az ősöreg ablakkeretet, a pókhálót? Ahogy biciklin viszi a tűzifát? Leírja, hogy talált egy buszjegyet, vagy kukára kitett pulcsinak örül, vagy edzőterembe jár zuhanyozni, mert megint nincs meleg víz? Így veret az, aki gazdag és budai?
Szerintem te pontosan tudod, mármint ha nem lenne aljas, ostoba agendád, hogy semmi közöm a látszatkeltő magamutogatáshoz, és hogy amire – így is, itt is – büszke lehetek, az belső, valódi érték, autonómia, kreativitás, olvasottság, és annak a te hősnőid híján vannak. És EZ a bajuk velem. Ezt nézegették innen mohón.
Tény, hogy Budán születtem, a szüleim (amúgy szegény, társasági életet nem élő, szégyenkező) értelmiségiek, illetve egyetemet végeztem és tehetségesnek számítottam. Emellett egészséges vagyok, jó állapotban. És az is tény, hogy vannak, akiknek ennyi is elég, hogy valami felhők fölöttinek képzeljenek, dühösek legyenek, és aljasságokat írjanak rólam.
A Budán született, egyetemet végzett állapot semmi különös, százötvenezer másik kortársnőm van ezzel így. Valamivel jobbak az egészségi adataim, mondjuk tettem is érte, illetve az a szerencsém van, hogy nem kell munkahelyen, fasz főnök előtt hajbókolnom, nyolcra rohannom naponta. Ettől még rengeteg munkám van, egyébként éhen halnék. Néha jól érzem magam, ja és egészséges vagyok, meg vagánynak tartom a női testen az izmokat. Mindez látszik, mivel írok a nyilvánosságban.
Hogy ez is provokáció, az szomorú látlelet a magyar vidék (vagy a szakközépiskolák) asszonyairól.
Azt meg konkrétan tudom, hogy akik legnagyobb blograjongókból, születésnapozókból gigagyűlölők lettek, vagy csak keserűen nézték a sportolásomat, és lemorzsolódtak, amikor az utánam csinálás csődöt mondott, azokban mi nincs meg a fentiekből (“Évuska, most majd te is megragadod a Domestost”), és igen, ez hiány, ezért lopnak, ezért pletykálnak meg döfködték Tamást képernyőfotókkal.
Ja, és ami nagy szó: az agresszív lejáratásaitok ellenére nem haltam éhen a három gyerekemmel.
Tudom, hogy nehéz ezt lenyelnetek.
KedvelésKedvelés
“panaszkodsz, hogy úrilánynak néznek” “süt, hogy szeretnéd” ??? Mennyire aljas vagy te. De bizony, engem annak tituláltak, tévesen. Új olvasók láttak egy képet egy futóversenyről, színes nadrágról, olvastak egy utazásleírást (Fertő-tó), vagy egy fotót egy halom könyvről, és megvolt a bélyeg. Ha olyan volnék, mint állítod (mint te vagy! SZNOB, kivagyi, anyagias – FZsuzsi volt ilyen, idejött a romkonyhámba, beteg férjemet megnézegetni és megnyugodni!), ha tehát én is kivagyi volnék, akkor bólintanék, élnék az illúzió előnyeivel, sőt, konfabulálnék egy sosemvolt gyerekkort, híres ismerősöket, sztorikat tengerparti nyaralásról. És Ott Anna típusú, orrfennhordósan művelt blogom lenne, személyes részletek nélkül.
De én tiltakoztam, a lepukkant részleteket is megmutattam, mert úri biztosan nem vagyok, csóró értelmiségi a gyökerem, és sokat nélkülöztem, plusz nagycsaládos vagyok. Én a valóságot akartam, hogy annak lássanak, aki vagyok. Azért írtam meg, mert ez az igazság. És tény, hogy amim lett, azt nem a beágyazott szülők érték el nekem.
Tény, hogy ma nem éhezem, sokat olvasok, nézek európai, igazi filmet és színházat, talán nem foszt meg ez téged valamitől, hogy azt is rámkend fortyogva. Vicces, hogy mentegeted a szánalmas alakoskodókat, parvenüket, és pont engem tartasz vetítősnek meg társadalmi pozícióra sóvárnak.
Szerintem az írni tudásom, gondolkodásmódom helyez feljebb sokak szemében a valósnál. (pontosabban az, hogy nekik ez bonyolult)
Nívótlan, ostoba vádakkal illetsz, és épp az őszinteségemet, nyíltságomat támadod, miközben illemtanárkodsz.
Csöpög a hozzászólásod az ájtatosságtól.
KedvelésKedvelés
MINDEN, amiről én írtam, és ami ellen ilyen átlátszóan tiltakozol, a közéletben zajlik, tehát bírálható.
Ha problémás az, amit írok, akkor majd
1. cáfolod racionálisan, állod a vitát,
2. leírod te is a véleményedet egy másik blogon (vagy itt, de ugye itt szabályok vannak, nem fogtok velem hatalmaskodni meg zsarolgatni),
3. ellenszenves leszek (már megtörtént) a sértődötteknek, akikre túl nagy a közélet kabátja, illetve zavarosban halásznak,
4. feljelentesz, letiltatod vagy amit akarsz: kipakolsz a netre, toborzol, uszítasz, pletykálsz, szörnyülködsz… megtörtént.
(Feltűnt amúgy, hogy nálam senki nem uszul? Nem azért, mert nem iszonyodik tőletek, hanem mert 1. kértem, hogy ne, 2. nem uszulós, nem uszítható, látja, kinek mi az ügye, határa, nem csürhetag.)
Csak acéllá tett engem az egész, hiába erőlködsz ostoba vádakkal.
KedvelésKedvelés
“Ceci”, aki egy csávó, olvas és taglal, persze. Őrjöngenek.
KedvelésKedvelés
“Utálsz, lesel, cincálsz”
Nem bírálhatatlanok ők sem, de ami fontosabb: ti azért jöttök az érzelmekkel meg moralizálgatással (szépen kell viselkedni), mert védhetetlen az egész bandátok. Csak érvelni ne kelljen! Hoppá, talán nincs igazad? Sőt: konkrét álláspontod sincs, ezért személyeskedsz kizárólag?
Elárulok egy fontos, felnőtt igazságot. Akikről írok, azok nem a barátaim, gyerekeim, hanem felnőtt cselekvők, nem tartozom nekik szeretettel, ez a közélet. Én, mint kiderülhetett az érveimből, az ellentétes oldalon állok, tehát nincs default szimpátia sem, előfordul, hogy nem is bízom bennük egyáltalán. Nem kell a közéletben senkit szeretni, kímélni, nincs ilyen szabály, kell viszont fontosat, érdemit mondani, különben redundáns és ötlettelen, amit írunk, az meg – a közírásban – intellektuálisan becstelen. A düh is legitim. Aki érdemtelen, aki aljas, azt nem szeretem, miért szeretném? A szeretetem értékes, nem adom akárkinek, nem unatkozom érzelmileg.
Az elkenős mozgalmak vesszőparipája: az a baj egy állítással, hogy “sértő”. Te meg azért vagy felnőtt, hogy tudd kezelni, ha sértő. Itt nyilvános, közéleti megnyilatkozásokat, nézeteket, posztokat elemzek, amelyeket önként tettek ki a nyilvánosságba emberek, tehát kihívhatók. Nem vállalják, vagy mi van?
Ja, és mivel van felelősség, saját néven bírálok (neked ez nem jött össze, kamu a neved. Miért kellett valósnak ható álnév?).
A gúny és a szabadszájúság is belefér, sőt, fontos, magas intellektusú eszközök. Én nagyon sokáig higgadtan és szabatosan fogalmaztam még személyes konfliktusokban is, amikor ők már pokoli jelzőkkel illettek és aláztak, kár volt.
Persze téged az nem zavar, hogy ezek a költött/ferdített magánéletemmel basztattak falkában álnévről, és azt hazudták, ezeket tényként tudják rólam.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Írj te is regényt, akkor lesz neked is” ???
Mit tudsz te arról, én mit csinálok? Mi közöd hozzá? Téves a premisszád. Nem az “irigységem” a baj Mérő Vera, Murinai Angéla, Náray Tamás és Szentesi regényeivel, könyveivel, hanem az, hogy mind
FOS.
Ezt amúgy az irodalomkritika is leírja, ha méltatná őket figyelemre.
Én igazi író vagyok, olvasóként is van ízlésem. Neked mindegy, lehet lektűr, traumahiszti meg pénzéhes kihasználása áldozatoknak. És te adsz tanácsot?
KedvelésKedvelik 1 személy
Reflexesen védelembe vesztek minden kamuhősnőt, akiről nem is tudtok eleget (mint írod, ügyesen el is határolódva – hahaha!), csak mert én mertem őket kritizálni. Hirtelen szeretitek és becsülitek őket, ha engem próbáltok basztatni. Szerinted ki nem lát át ezen?
“…hamis lenne azt állítani, hogy ez csak abban merül ki, hogy támogatják a családokat.”
Én nem állítottam ilyet, olvasd el a posztomat. A fideszesség vádja nagyon ócska, olcsó. Érvelj inkább!
Az elmúlt években tanárként működtem, az ostoba kötözködőknek türelmesen leírtam még egyszer, rövidebben az érvelést, ez ma már nincs, úgyse fogták fel, csak élvezték, hogy ennyi sort kapnak. Ott a poszt!
Köztudottan nem vagyok fideszes. Csak megutáltam a teljesítmény nélküli hangoskodók kamu drámáit és azt, hogy kicsit sem volt se civil, se nővédő, se önzetlen a tevékenységük, hanem hálózatépítés, kapzsiság és lélektani hatalmaskodás. Mérő Vera és co. a nagy önkritika után, amit a bulvárlapszerkesztővel szemben gyakorolt, akit saját bevallása szerint majdnem öngyilkosságba hajszolt, és megbánta, MEGINT nekiesett valakinek, uszít keményen, akinek az a bűne, hogy kritikai pszichológiát gyakorol… Ezeket kajáljátok ti. Mit lehet erre mondani?
Én arról írok, amiről sokat tudok (az olvasás volna a “lesés”, beszarok). Ha téged nem érdekel, nem is érted a témát, akkor ne mentegetőzz, hanem pof. bef., olvasd el a tartalmakat, előtörténetet. Addig meg ne szólj hozzá és ne oktasd ki azt, pláne erkölcsileg, aki olvasta, amit te nem.
Történelminek mondanám azon ferde szándékú, súlyosan korrumpálódott személyek és tevékenységek leleplezését, akiket te most hisztisen védelmezel, a magát eü edukátornak tituláló, követőit 2 az 1-ben akcióban minden bizonyíték nélkül vásárolni küldő, szponzorált nyerészkedőtől kezdve a véres arcokon, kimart nemi szerven médiaszereplővé ugró apuci lánya tehetségtelen akarnokon keresztül a saját fia gondatlan halálát üzletté tevő, magát tanárnak hazudó taknőig és az áldozat-elkövető viszonyt aljasul megfordító transz érdekvédőkig, akik nőnapon a testemet gyalázzák álnéven (nőnapon!). Ez neked, gondolom, okés.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem a hályog végképp akkor hullott le a szememről az ellenzéki tömeggel kapcsolatban, és onnantól nem akarok közéjük tartozni, amikor a legbalosabb, legtanultabb újságírónők és köreik, a nagy nővédők és LMBT-drukkerek nekiestek Novák Katalinnak és Varga Juditnak “gileádozva”, meg Szájeren röhögcséltek aljas kéjjel, egy elbukott, és szégyenkező emberen, miközben senki egy szót nem szólt HomonnayG sokkal cikibb halála kapcsán, az igazat se merték leírni. Ettől nem lettem fideszes, nem csak két lehetőség van.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én azért írok, mert már tizenegy éve írok ilyenekről, és közben lett erre felhatalmazásom is. Amúgy meg jogom is van, felhatalmazás nélkül is. Neked is van, ezért vicces, ahogy az enyémet elvennéd, elferdíted, hogy miért írok. De elmenni se vagy képes mellette, szúrni kell, lefele beszélni. Te is tudod, hogy ilyen blog, ilyen minőség nem nagyon van a kis védenceid körében.
Felszabadító az általános hörgésben saját hangon szólni. Már szokásommá lett, nem akkora ügy. Viszont nem lehet abbahagyni. A közélet nem az, hogy érdekből hívogatjuk meg egymást a műsorokba, meg nyaljuk egymást írótáborban és kiadóbizniszben jó ügynek pántlikázzuk a nyomor és a bűncselekmények forintra váltását, meg belőtt hajjal vigyorgunk-tapsikolunk a könyvszállítmány mellett, mint egy tini instainfluenszer, hanem hogy értelmesen és bátran beszélünk.
Itt a befogadó szándéka, rosszindulata, árnyalatlansága, odafigyelése, talán iskolázottsága a gond, nem én.
A kommented közepét nem olvastam el, mert bornírt ugyanaz a kicsinyes, szenteskedve előadott hazugság századszor. Csak két bekezdést. Remélem, teljes a válaszom így is. Írj, ha nem!
KedvelésKedvelés