mitől volt ennyire iszonyatos?

– ne becsüljétek le a családi házak poklait –

Nézem Eszter fotóit, hát igen, ez volt a trend nyocvanas-kilencvenes évek fordulóján, amikor még a trend szó sem létezett, és a kazettás walkman, a Bécsből hozott pöttyös térdfix, a pink hajpánt és Jane Fonda aerobikja volt a menő, meg az AHA és a Bros, és — jóval később — az Oil of Olaz meg a wash’n’go. Anyánk vágta a hajunkat, és az öltözködésünk alapja így a középosztály alsó harmadában a “jóleszaz” volt, és élt még Freddy Mercury. Bővebben… →

akkor téged biztos kényeztettek

2013. áprilisi bejegyzés

Ez az obligát reakció negyedszázada arra, amikor megtudják, hogy nekem három bátyám van. Jaj, de jó, de aranyos. Megvédtek. Elkísértek! Lovagok! A sok helyes fiú, a barátaik! Kis királylány! Bővebben… →

azt írja a fényes borítós magazin

… hogy az egészséges testtömegindex 18 és 25 között van — ez nemrég 19 és 26 volt, vagy rosszul emlékszel? –, afölött túlsúlyról beszélünk, és kockás hasú nőt is tesz mellé, aki a nagyon csinos szerkójában üdvözült arccal edz a ferdepadon.

A te BMI-d huszonhét, átszámolod gondosan úgy is, hogy két centivel magasabbnak írod megad, és így is, meg behúzott hassal is csak 26,81 Bővebben… →

nem vagyok spirituális

Szia, olvasom a blogot, és sok fontos dologra világítasz rá, nagyon változatosak a témáid. Egyvalami hiányzik nekem az összképből: Bővebben… →

szeret a fiam, de…

Mivel kérték, szívesen adok publikálási lehetőséget más nőknek.

Akik megvilágítják, milyen iszonyatos mocsarakban és élethazugságban kínlódnak, és hogyan tükrözik vissza a körülöttük élők a viselkedésüket. Az összevissza nevelők, a szubmisszívek-rikácsolók, a gyerekeiktől elismerést és lelkizést követelők, a mindent másra kenők, a Bovarynéként nekik járó dicsőségről, értelmiségi karrierről és udvarlókról fantáziálgatók pokla ez, akik rengeteget magyaráznak: “közélet”, “politika”, “tehetség” – egyvalamit nem tudnak: tisztességgel, hiszti és más nők baszogatása nélkül helytállni abban, amit magukra vállaltak. Murinai Angéla a családjáról ír őszintén.

Bővebben… →

egészen kivirult

Ez a nap is úgy indult, mint a többi az irodaházban. A kissé jellegtelen, csendes, szorgos Zsuzsa aznap lélegzetelállító dekoltázzsal, virágos miniben érkezett, és Bővebben… →

soha nem tudják meg, miről maradtak le

A Napraforgó Egyesület nőnapi konferenciát szervezett a Kossuth Klubban, négyen voltunk előadók. A moderátor Betlen Anna volt. A közönség és köztük a blogolvasók szép számmal képviseltette magát (modorost olvastam az előbb), noha a fodrászom túlzásba esett, élmény volt hallgatni Nagy Beáta szociológust (a nők közéleti szerepéről), Arapovics Mária művelődéskutatót (a szabadkőműves nőkről), Márki Anitát, az Otthon szültem című könyv szerzőjét (a férficentrikus-agyonműszerezett, illetve a háborítatlan szülésről), és élmény volt beszélni is (előadásom címe a bejegyzés címe). És a legjobb volt találkozni veletek, olvasókkal, látni az arcokat, és örülni egymásnak. Köszönöm a meglepetéseket! Megjelent egy trollunk is, nagyon jól mulattunk rajta. Bővebben… →

már csak egy kicsit

Fut a pénze után — így jellemezte találóan Betlen Anna azoknak a nőknek az érthetetlen erőfeszítéseit, akik kiállnak a sorvasztó partnerük mellett. Akik minden észérv ellenére maradnak, a tönkremenésig. Bővebben… →

pozitívan gondolkodom

Nem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat. Szép, lélekemelő dolgokkal szeretnék foglalkozni, mert a gondolatoknak hatalmuk van.

Ilyen kis finom, nőies dolgokat is olvasok. Bővebben… →

az egyenlőtlenség formái 13.: a tenyeremen hordozlak

Szép ruhákat vesz neki, étterembe meg utazásokra viszi. Befizeti a tandíját, életbiztosítást köt a nevére. Telik rá bőven. Nagyvonalú és önzetlen. És a nő mindezt elfogadja és élvezi.

IMG_6195 Bővebben… →

a hét főbűn 2.: fösvénység

L. D-nak, legnagyvonalúbb barátnőmnek

  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Fösvény, zsugori, garasoskodó, kicsinyes, sóher, spúr, fukar, uzsorás, szűkmarkú, skót, és, igen, zsidó. Bővebben… →

gyomorgörcsös gyermekeink

Iskolakritika: népszerű bejegyzés a blog elemző, rendszerkritikus vonalából, 2013. február.

Szülői értekezletre mentem tegnap, biciklivel tizenhét perc, és mindig csak lefelé, és lassan megyek, mert azt képzelem, csúszik (nem csúszik, de már csak én vagyok nekik). Irhakesztyűm narancssárga, Bővebben… →

légy, aki lenni tudsz

Én például … vagyok. Évekig nagyon szégyelltem. Azt hittem, csak én vagyok …, mindenki más normálisan …. Magam előtt is titkoltam.

Ma már tudom, sok … van, és hogy nem tékozolhatom az energiáimat a szégyenre, bűntudatra, a …ség rejtegetésére.

Bővebben… →

az volna a normális

A-nak, de úgyis tudja

Néha meghatódom, milyen szép volt a mi kapcsolatunk. Erős, intellektuális, sok derűvel. Igen, szerettük egymást. És vállalt engem.

És megérzek mégis ebben a gondolatban valami hamisságot. Bővebben… →

összetörted a szívemet

A bátortalan kívánkozás a munkatárs iránt. A felismerés: igen, ez az. Az óvatos jel.

A tehetetlen szerelem. A kétségbeesett, fogcsikorgó szerelem. A férfi, aki beéri a barátsággal, mert az is jobb, mint hogy ne lássa soha a nőt.

Dalszövegek, amelyek a férfi vágyáról szólnak, a viszonzatlan szerelemről. És a mondatok alanya a nő. Darabokra törted a szívem, megtiportál, játszol velem, kegyetlen vagy. Erről szól a fél világirodalom. Bővebben… →

minek szül még?

nem akarom, hogy fájjon neked

(ajánlás huszonsok szeretett ismerősnek)

Azt mondja, elege van. Mesél, sokat. Borzalmas szeretetlenségről. Nem bírja, de inkább magát hibáztatja.

Fél év múlva terhes az újabb gyerekkel. És örül neki.

Nem számítva azt az elvileg lehetséges eshetőséget, hogy egyszer csak minden rendbe jött köztük (ó, ez az álságos, a feleket egyenrangúnak láttató megfogalmazás!), az ember ezt nem érti. Bővebben… →

szabad vagyok

Tegnap korán feküdtem, de olyan hamar elaludtak a kicsik, hogy egy kicsit újságot olvastam, aztán töltőtollal nekiálltam naplót írni.

Tele vagyok ilyen valaha éppen elkezdett, amúgy gyönyörű, kemény borítójú füzetekkel.

Ezt éppen a Marie Claire-től kaptam, amikor én lettem a hónap levele, 2006-ban. Mint napló, 2009-es példány, nyári jegyzetekkel, még anyáméknál, már a kicsit várva, a férjem még más férje, még reménytelenül, önmarcangolva, bűntudatosan, még keresve, még ellenszélben. Megdöbbentő olvasmány. Bővebben… →