a hét főbűn 2.: fösvénység

L. D-nak, legnagyvonalúbb barátnőmnek

  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Fösvény, zsugori, garasoskodó, kicsinyes, sóher, spúr, fukar, uzsorás, szűkmarkú, skót, és, igen, zsidó. Harpagon és Shylock. Arkagyina. Magának akarja, gyűjti, ül rajta, körülötte forog minden gondolata, élelmes, centizget, beosztással él, anyagias, kuporgat, nem adja, mintha a fogát húznák, sajnálja. Hetvenezer rubelje van egy ogyesszai bankban! Hogy is vagyunk ezzel?

Nem szeretjük, ha átvernek minket, ha a kettőt fizet, hármat kap akció ellenére hármat számláznak, noha egyet sem ennénk amúgy abból a déemes akármiből. Nem adunk minden koldusnak: a maffiának semmiképp. Nem adunk öt százaléknál nagyobb jattot a taxisnak. Visszatérünk két héttel később a Benettonba, hátha lesz 50 százalék a harmincból, és lett is, csak az a kabát nincs már meg. Inkább nem kell kapszulás kávéfőző — fáj a kotyogóstekerő izmom. Elzárjuk a vizet fogmosáskor, levesszük a fűtést a kutyasétáltatás idejére, mosogatószivacsból az olcsóbbat vesszük, nem teszünk szóközt az esemesbe, és megszavazzuk a szülő értekezleten, hogy elég a fejenként háromezer a nyugdíjba vonuló tanítónő búcsúajándékára.

De ha körömlakk van a Marie Claire-ben, megvesszük kilenchetvenötért. A hajópadlóból a drágább, csakis, és háromszor veszünk ki húszezer forintokat a kártyával — így alakult. Sampon, balzsam, pakolás, és hajvégápoló is, hogyne. És valami apróság, ami örömet szerez, csak úgy, nem számít, megérdemlem. Jó még ez a lekvár? Ételhőmérő beszerzése befőzés előtt. Van nekem egyáltalán téglavörös szemceruzám? Hazaviszlek, persze, keringsz az egyirányú utcákban — negyed tank, hogy lehet?

És az idő. Amikor még vártam negyven perceket is a barátnőmre. Amikor még nem volt határidőnaplóm, vagy legalábbis snoopys volt. Akkor még elkódorogtam a délutánt. Újrakezdtem a töltőtollal írt levelet egyetlen elrontott betű miatt. Elefántokat rajzoltam a röpdolgozatok sarkába.

Ó, ha olyan tiszta szívű lennék most is, mint akkor. Nem lenne részvényem. Nem számítgatnám a csoportos beszedés díját. Nem nézném, Aldi-e vagy SPAR. Uramisten, én valaha tudtam élni, lendületből. Nem volt semmim, de elég volt pont. Ködben bicikliznék, felvenném az aszfaltról a hullámcsatot, még jó volna a Jacobs, hó végi ezresemből nem tejet, tojást vennék — nincs is már hóvégi utolsó ezresem! –, hanem állójegyet, vagy ha nem jut, húsz szál rózsát, a metrón hagynám, nem fájna.

cropped-img_6452.jpg

24 thoughts on “a hét főbűn 2.: fösvénység

  1. Nagyon jó!

    Ha nem “kellene” ennyi minden (“sampon, balzsam, pakolás, és hajvégápoló…ételhőmérő, téglavörös szemceruza…”) talán lenne “hóvégi utolsó ezres”, de félő, hogy abból körömlakk lenne a Marie Claire-ből…hova lett a tiszta szívünk?

  2. Elvileg – nagyon elvileg, nemhogy nálunk, de nyugatabbra is csak elvileg – pl. egy Waldorf iskolában úgy történne a dolgozók bérezése, hogy mindenki őszintén megmondja, hogy neki mire van szüksége. Ha valaki attól lesz jobb munkatárs, hogy világ körüli útra megy luxushajóval, annak a javára lemond az a kolléga a fizetése egy részéről, akinek őszinte elégedettséget nyújt az is, ha nem penészes a száraz kenyér, amit a vízbe mártogat. Na, ez a rendszer mindenhol megbukott, ahol megpróbálták bevezetni.
    Viszont én tényleg legszívesebben egy földbe ásott lyukban élnék és kukából ennék, csak gyáva vagyok elmenni oda, ahol ezt megvalósíthatnám.

  3. Egyedül az elzárjuk a csapot fogmosáskor rész zavar.
    Aki csak spúr, az ilyet tipikusan nem csinál, ellenben aki tudatos, az igen.

    • Spórolni akar. Miért ne lehetne tudatos is? itt egymás mellett van szó fösvénységről, kicsinyességről, pénzügyi tudatosságtól, és semmi igazságtétel vagy ítélkezés nincs a posztban, ez szépirodalom.

  4. Én is spórolós vagyok, tipikusan kivagdosott kuponokkal déembe járogatós kisgyerekes anya.
    A múltkor is nagyon elégedett voltam magammal, de jó, spóroltam ötezer forintot! Majd délután ruhákat vittem a családsegítőbe, de hirtelen felindulásból beugrottam még a sparba egy csomag teljes árú pelenkáért is (azt mondták, annak mindig hasznát veszik). Hát így spórolok én…

  5. Sziasztok!
    Nagyon jó az írás,( nekem is az utolsó bekezdés 🙂 de szerintem ez nem a fösvénységről szól elsődlegesen, -vagy nem értem- Itt főleg a spórolási próbálkozásról szól, ami bennünk van, hogy hát meg kellene fogni a pénzt de ez is kéne + az is.
    A fösvény szerintem magával és környezetével is fizikailag is fukar, semmit se enged meg, vagyis valami miatt ” bünteti” magát, hogy ő ezt nem érdemli meg, Képtelen a dolgok élvezetére. Közben másik énjének és pláne környezetének meg akarja mutatni, hogy ő “eszményi” , mert mindent kibír és meg tudja állni a dolgok élvezete nélkül, így vastag számlát hagyhat halála után vagy ingatlanokat, de igazából az életet meg nem merte élezni. Az igazi fösvények lelkileg is fösvények, vagyis nem mernek boldogok lenni, önmagunkat vállalni , szeretkezni felszabadultan és utána fagyit enni két kanállal.

  6. Van fektelen penzszoras, es van esztelen sporolas.
    Az elobbi jol esik.
    Utobbi szanalmas.
    Ket pelda jut eszembe az utobbirol.
    Egyes sorszamu anyosom:mindig a foldrol ette a rohadt gyumolcsot. Soha nem engedte meg maganak a farol frissen leszakitott gyumolcs elvezetet. Egesz eleteben szinte mindenhez igy allt hozza. Oriasi öko, de inkabb nyomorusagos:nem mos, csak szellozteti a ruhakat, nem hasznal vezetekes vizet, hanem a kozkutakbol, ismerosoktol hordja haza kannakban a vizet es ehhez hasonlok.

    Masik sztori a ferjeme. A cd lemezek fenykoraban megkapta tolem kedvenc zenekara teljes eletmuvet. Betette, hallgatja, teljes atszellemultseggel, neha felkialt:jaj ez ilyen? Oh ez itt igy szol? Kerdezem, mirol beszel? es akkor elmeselte, hogy annak idejen kazettara vette fel a szamokat es sporolt a kazettakkal, ezert a szamok vege tobbnyire lemaradt.

  7. Nálam korszakok vannak. Kényeztetős, meg kevésbé az, most az utóbbi. Könyvre azért mindig muszáj kiadni, de a többiről, amiről az utóbbi hónapokban lemondtam, rájöttem, nem is kár, nem is fáj, nem hiányzik. Ez akkor spórolás?
    Amúgy ki nem állhatom a fösvényeket, az olyanokat főleg nem, akik ugyanakkor ha elmennek máshoz vacsizni, belapátolják a fél kondért és megisszák az összes gyümölcslevet. Nem sajnálom én, csak olyan szép a kontraszt.

    • Jajajaj!

      Kolléganőm ilyen… Olyan fösvény, hogy mindenre sajnálja a pénzt, a kidobandó száraz süteményt megeszi, egységárasban (egyfontos) veszi az eladásra szánt műalkotásaihoz a festéket és az ecsetet és a vásznat (mert amúgy mindenhez ért) pedig még csak huszonpár..
      De úgy ácsingózik egy kétnapos pékárúra, hogy először vicces volt a kis pókhas, de mostmár inkább bosszantóan szánalmas.És minden jó, ami sokkal olcsóbb, mint az eredeti, hisz ugyanaz!!
      jáj.

  8. Visszajelzés: a hét főbűn 5.: a torkosság | csak az olvassa

  9. Ez a régi bejegyzés érdekes emlékeket hozott fel bennem.

    Szép volt a fiatalság csórón is nem bántott soha ha nem álltam jól anyagilag.
    De azért zavart amikor egy hűtőt vásároltam részletre és adtak melléje ajándékba három pár házipapucsot.Gyanús volt nekem ez a kényeztetés, otthon leellenőriztem a számlát ,elgondolkodtam a cég furcsa gesztusán.
    Aztán észrevettem hogy nem korrekt a számítás és visszmentem az üzletbe, hogy megmondjam a papucs nem ajándékba van !!

    Majd a hűtő funkcionalitásával volt egy kis gond, mert semmi élelem nem volt a házban… A szomszéd barátnőm találta ki hogy jó lesz mosatlan edényeknek…

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s