egészen kivirult

Közzétéve Szerző:

Ez a nap is úgy indult, mint a többi az irodaházban. A kissé jellegtelen, csendes, szorgos Zsuzsa aznap lélegzetelállító dekoltázzsal, virágos miniben érkezett, és amit sosem tett: pirosítóval emelte ki szép arccsontját, de még egy diszkrét rúzs is felkerült. Le sem tudta volna törölni a mosolyt az arcáról. Mindenkinek feltűnt a változás, a negyvenes kolléganők össze is súgtak: talán szerelmes? De jól nézel ki, dicsérték. Korábban csak annyit mondtak neki: kéne már neked is valaki…

Este bizonyosságot nyert a gyanú: Zsuzsát egy magas, jóképű fiú várta a recepción, nagy csokor tulipánnal egyik, szívet tartó fehér plüssmedvével a másik kezében. Zsuzsa annyi magányos év után végre révbe ért. Nyikordult a lengőajtó. Nemsokára már csak az elhaló patadobogást lehetett hallani.

Szerelmesnek lenni jó. Kivételes, energikus állapot. Megszépülünk, lebegünk. De ugyan, annyi nő miért törött szárnyú madár enélkül? Miért a szerelemre, az Igazira, a nagy Ő-re mint egyetlen lapra tesznek fel mindent? Miért várnak visszaigazolást? Miért ennyire csonkák az elképzelt Igazi nélkül? Miért képzelik bele egy emberi roncsba is az eszményt?

Mi, vajon mi hiányzik valójában abból az űrből, ahová a sosem passzoló Igazit szuszakolják? Miért nem sugárzóbbak a fiatal nők egyébként?

187 thoughts on “egészen kivirult”

  2. Amikor életem első, nagy szerelmével szakítottam, nagymamám figyelmeztetett, hogy ha továbbra is ilyen válogatós leszek, majd jól kifutok az időből és nem fogok tudni férjhez menni. 16 éves voltam…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Megjegyzem ugyanez a nagymama, mikor megkérdeztem milyen érzés leélni 70 évet egy házasságban, ugyanazzal a férfival, azt válaszolta: -Tudod kislányom ott rontottam el amikor hozzámentem nagyapádhoz feleségül!

        Kedvelés

      • Nem, én arról az euforikus érzésről beszélek, amikor egy hosszadalmas, rámtelepedős kapcsolat után felszabadulva újra megtalálom a saját életemet, a saját érdeklődésemet. Ilyenkor az ember belülről virul ki, nem a reménybeli herceg miatt önmagával szemben támasztott elvárások miatt. Sajnos én elég sokszor elkövettem azt a hibát, hogy tökéletesen alárendeltem magamat a párkapcsolatomnak, így számomra igen nagy felszabadító élmény tudott lenni egy-egy szakítás.

        Kedvelés

      • Én is ugyanígy vagyok/voltam (mert most házas vagyok és még soha nem váltam el) vele.

        Kedvelés

    • Jééé mi unokatesók vagyunk??? 🙂 Nagyim, mikor húszévesen szakítottam a nagy szerelmemmel (akkorra már nem volt az), azt mondta: miért hagytad ott azt a fiút, mit válogatsz? Utána meg majd nem kapsz másikat, aztán leshetsz! (Akkor már volt másik…) Másik nagyi: Egy lánynak tizennyolc évesen már igazán az ujján lehetne a gyűrű! (vö. x hónaposan már igazán beszélhetne/járhatna/ehetne vegyeset…)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Néphagyomány őrző óvoda, hiszen fontosak a gyökerek :(((, tavaszi mulatság. Megtörtént eset. A játék lényege, hogy a kislányok otthon bezárva (anyjuk nem engedi ki őket mondja a nóta) várják a lovagokat akik jönnek karddal és akaratuk ellenére(!) elrabolják(!) őket. Aztán mindenki, illetve főleg a felnőttek örülnek. Gyerekek figyelnek, kicsit unják, éhesek, odébb pár óvónéni lángost süt, a gyerekek már arra gyúrnak, jó lesz ez azért bárhogy is van… Este anyuci, netán apuci mert modernek vagyunk, elolvassa a mesét, hófehérke meg a herceg aki feléleszti majd a halott fagyott állapotból. Csipkerózsika, meg a herceg aki feléleszti majd halott fagyott állapotából. 0 éves kortól megy az agymosás. Minimax, lányos játékok, rózsaszín babakonyha, fiús játékok autók, harcos szörnyek. Dübörög az ipar… A nap végére Zsuzsa is boldog, virágos miniben, előzőleg kapott csókot is, végre élhet…
    Semmi nem hiányzik, csak történik aminek történnie kell a forgatókönyv szerint. A kérdés számomra inkább az, hogy mit tehetünk azért hogy viszonylag korán és lehetőleg még időben kilássunk a mátrixból?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • én a végén egyszer kommentáltam az egyik Hófehérke-franchise mesét, hogy szerintem a herceg konkrétan suttyó volt. a lányaim megjegyezték és később már automatikusan hozzátették a kiegészítést 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez a komment volt a mai napom fénypontja, asszem (ebből is látszik, hogy viszonylag rossza napom van). Legalábbis ütött.

        Kedvelés

      • igen, itt is van egy kutya elásva, nevezetesen az, hogy a lányok már_jóval_azelőtt_szerelmesek, hogy találkoznának a herceggel. most így hirtelen Tatjána jut eszembe, de biztos van még ezer példa. ergo a herceg nem ismeretlen, hanem a megtestesülése annak a képnek, amibe már korábban szerelmes a leány. szóval a férfi sosem idegen. a lányok tudják, milyen_pasira_várnak, egy típus van, a személy, az egyéniség előzetes konkrét megjelenése nélkül. a sárkányt legyőző királyfik viszont előbb látják a lányt (sőt, sokszor feleségül is veszik), de legalább egy szép festett képet kapnak róla, ők tudják, hogy kiért, miért küzdenek. (és ugye küzdenek, nem várnak) hát ez is elgondolkodtató.

        Kedvelés

      • Beleolvasgattam. Nagyon jó!
        “A nyugati civilizáció egyik legállandóbb iparága az, amelyik tanácsot ad a nőknek. Legyenek ezek templomi papok, modern pszichiáterek vagy újságok levelező rovatának tanácsadói, az üzenet mégis ugyanaz marad: a nők “mások,” (ami rendszerint azt jelenti, hogy alsóbbrendűek), és el kell fogadniuk azt a ,,szerepet”’ amelyet Isten és Természet szánt nekik (ami rendszerint azt jelenti, hogy azt, amit a férfiak szeretnének). A legtöbb népszerű tanácsadó könyvet, amelyet nőknek írtak (férfiak), úgy tervezték meg, hogy megerősítse és megvigasztalja a nőket, hogy olyan feladatként kell elfogadniuk különleges,,szférájukat,” amelyből a világi teljesítmények, az önérvényesítő viselkedés, a kezdeményezés és az autonómia ki van zárva.

        Kedvelés

      • Kedvelés

      • Itt az ido, Freud segits most nekunk 🙂
        Egyebkent tenyleg nagyon erdekes felvetes, a negy eves lanyom mar egy eve azt kerdezgeti, hogy ki lesz majd a ferje, es mar most felsorolja, hogy ki biztosan nem lesz… a hercegnosdi az megvan, bar meg a hercegig nem jutott el, csak apaig, meg az is felmerult, hogy esetleg en, de csak ha fiu lennek :):):) Na most legyunk okosak…

        Kedvelés

    • “hófehérke meg a herceg aki feléleszti majd a halott fagyott állapotból. Csipkerózsika, meg a herceg aki feléleszti majd halott fagyott állapotából. 0 éves kortól megy az agymosás.”
      Pontosan. Dézsa is több helyen említi, milyen mélyen átitatja társadalmunkat a “nemi erőszak kultúra”. Mindkét mesében hátborzongató az a természetesség, hogy egy nyilvánvalóan önálló akarattal nem rendelkező, beleegyezését adni képtelen lányhoz megengedett, sőt erkölcsileg helyes szexuálisan közeledni. A férfinak megadatik a választás lehetősége, a nőnek nem. A nőnek akarni KELL azt a férfit, aki vonzódik hozzá, mert az aktív és erős félnek (ez mindig a férfi) joga van megszerezni amit akar. A nő passzív, kiszolgáltatott (akár végletekig fokozott tetszhalott is lehet, tök mindegy), a lényeg úgy is az, hogy a férfinak milyen vágyai támadnak iránta. Az ő beleegyezése ehhez teljesen lényegtelen. Mi több a sebezhetősége és a hallgatása szexinek, vonzónak, nőiesnek van beállítva.
      Pedig ma már a jog szerint is: a beleegyezés hiánya = nemi erőszak

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Mindkét mesében hátborzongató az a természetesség, hogy egy nyilvánvalóan önálló akarattal nem rendelkező, beleegyezését adni képtelen lányhoz megengedett, sőt erkölcsileg helyes szexuálisan közeledni.”
        Igen, ez nagyon pontos megfogalmazás!

        Kedvelés

      • de van pl. a világszép nádszálkisasszony , akinek két nővére konkrétan belehal (gondatlanságnól elkövetett emberölés?) abba, hogy a herceg elfed inni adni.. pedig volt ám utasítás előtte, de hát kíváncsi volt a fiú.. és a harmadik kap is inni, és mégis lesz világszép feleség

        Kedvelés

      • írjunk píszí mesekönyvet, ahol egyenrangúak a királykisasszonyok! Ha jól tudom, van is ilyen kezdeményezés, csak ott nem a nők, hanem a színes bőrű szereplők pozitív beállítása a lényeg.

        Kedvelés

      • Vannak ilyen mesék, tiltakoznak is ezerrel az antifeministák 😉 Szerintük a cselekvőképes, aktív, esetleg (oh, minő szentségtörés) bátor lányok a mesékben férfiasak és ez tűrhetetlen, pfej!

        Kedvelés

      • Van ám píszí mesekönyv, itt vigyorog a polcomon! Ha angolul jó, küldök belőle mesét szívesen!

        Kedvelés

      • A minimaxon vetítik a Barbie sorozatban a három testőr női változatát, ahol a szép kisasszonyok (nem, nem királykisasszonyok) mentik meg a herceget. Ezt legalább olyan ocsmánynak tartom, mint a herceg megmentőt, azért, mert milyen kapcsolat lesz abból, ahol egyik fél mindig meg kell mentse a másikat? A másik fél meg egész életében hálás kell legyen a megmentőjének? De az is igaz, hogy semmi izgalmas nincs abban, amikor a királyfi eldönti, hogy márpedig ő minden körülmények között szegény lányt akar feleségül venni és erre jóakaratú apja/anyja egyetértően rábólint. Ebben semmi tanulság (hogy a jóságodért megkapod a jutalmat, gonoszságért a büntetésedet) nincs. Éppen ezért szeretem Pettson és Finduszt, mert a macska olyan nemtelenül van illusztrálva, sehol semmi utalás arra, hogy kislány vagy fiú, Pettson meg a türelem példaképe a szememben. Úgy hatnak egymás életére, hogy közben az a cél, hogy éljenek és jól érezzék magukat. A Grimm mesékből ezt hiányolom. Az mindig egy viaskodásról szól a jó és a rossz között. Természetesen mindig heppi end-del, mint a hálivúdi filmekben. Nem is csodálkozom, hogy a kamaszok, amikor kezdnek rájönni a hazugságra, kezdenek lázadni.

        Kedvelés

      • Hmmm emailcímet kellene cserélni.
        Évus, hogy szoktuk ezt? Ha megkérünk nagyon szépen, elküldöd a címemet valamikor Papírkutyának, és/vagy az övét nekem?

        Kedvelés

      • Az a baj ezekkel a PC mesékkel egyébként, hogy egy jó adag PC ellen irányuló gúny is érezhető rajtuk, de arra nagyon jók, hogy felhívják a figyelmet, mennyi kivetnivalót hagynak maguk után az eredeti mesék.

        Kedvelés

      • csikatyus, nem, nem figyeltél eléggé. pettson és findusz: pettson öregember, findusz KANDÚR. az egyik minta, a másik kritika.
        “szorítja, nyomja, összefogja
        egyik dolog a másikát
        s így mindenik determinált.”
        csudajó történetek arról, hogyan alakítja (jó irányba) két, látszólag összeférhetetlen lény egymást. kitűnő mesekönyv a harmonikus együttélésről!

        Kedvelés

      • @ agneci és Papírkutya: megvan mindkét cím, amint scannerközelbe jutok, küldök mesét, remélem, holnap menni fog! Addig is itt a link az elsővel.

        Kedvelés

      • Nagyon köszi Azénnevem!
        Nem árt időben elkezdeni a kicsi lányom píszí nevelését, addig is motorozunk és dagonyázunk a tócsákban.

        Kedvelés

      • Nem olvastam Pettson és Finduszt, még, csak rákerestem hogy svéd a szerző. Személyes tapasztalatom, anno – fiatal lány -üzletkötőként észtországba olyan jó volt menni, ott jó értelembe vett nemtelenség van. Sehol máshol nem tekintettek rám annyira embernek mint ott. Egyébként magyarországon reneszánszát éli a nemi diszkrimináció, másutt pl. románia nem ennyire hangsúlyos a dolog, ezt pl. anyukám mondta akinek volt szerencséje ott is és itt is élni.

        Kedvelés

      • “Egyébként Magyarországon reneszánszát éli a nemi diszkrimináció,”
        Sajnos egyet kell értsek veled. Nagyon jól példa rá, a Meleg Büszkeség Napja, amit 1997 óta szerveznek Magyarországon. Tizenkét évig ezek a felvonulások teljesen békésen zajlottak! A lakosságnak semmi kifogása nem volt addig, míg nem kezdték el őket tudatosan uszítani.

        Kedvelés

      • Ez nagyon jó blog vagy mi, oldal!

        Hihetetlen, milyen színes, szabad, sokféle az angol nyelvű internet, a civil is és a sajtó. mennyire más a tabu, mennyire okosak, nem félnek. Néha azt érzem, mi nem értünk semmit, fényévek választanak el.

        Kedvelés

      • nem egyszerűen a nemi diszkrimináció éli reneszánszát Magyarországon. A romboló folyamatok részeként valóban megfigyelhető ez is. Alapjaiban azonban a magyar társadalmat áthatja a gyűlölet. Ennek megnyilvánulási formája szinte minden negatív jelenség.
        A saját érintettséget veszi alapul az emberek többsége és az érintettségi körön kívül esőkkel szemben azonnal, csípőből gyűlölködik, kirekeszt. Erre az utóbbi években ráerősített a belpolitikai helyzet.

        A szomorú az, hogy kis energia ráfordítással, kis olvasással, kis információgyűjtéssel egészen más képet láthatna mindenki a körülötte lévő valóságról. Mondom ezt úgy, hogy közvetlen környezetem, közeli barátaim sem veszik mindig a fáradtságot a komplex látásmódra. (minek vállalt gyereket brutto 200ezerre szintű megjegyzések és társai, ami egyrészt elszomorít, másrészt a “mit várhatok akkor tanulatlanabb embertásaimtól” szoftvert indítja el bennem)

        Kedvelés

      • De “jó”, hogy mondod, árnika: nekem pont az járt a fejemben valamelyik nap, hogy
        milyen képmutató dolog már azokra a mélyszegénységben élő emberekre kéjesen ujjal mutogatni, azokat hibáztatni az ország és ezen nyomorultul élő emberek (és a saját!) problémái miatt is!
        Éppen amiatt, amit te is írtál: akinek a nyolc általános sincs meg, attól várjuk, hogy kilássanak a saját keretei közül? Hogy ambíciói legyenek? Hogy tudatos legyen??
        És igen, az van, hogy a könnye(bbe)n beszélő képzett, jól (éppen jól vagy sokkal jobban) élők várják el ezt a fajta hozzáállást azoktól, akiknek a legtágabb perspektívájuk az, hogy eszik-e aznap.

        Kedvelés

  4. Sziasztok, most kommentelek elöször, néhány napja (hete?) kezdtem olvasni a blogot. 37 éves vagyok, a kisfiam 6 éves.
    Nézem vele a rajzfilmeket, amiket ö is szeret, amik “kisfiúknak valók”. Meg azokat is, amiket a szomszéd kislány néz, ha átjön, amiket lányoknak szántak. (Tinkerbell – tündérek, tündérországban, de nyilván a többi is ilyen) Megdöbbent a másik nem jelenléte illetve hiánya már ezekben a rajzfilmekben is. A lányoknak szánt dolgokban mindig ott van egy herceg, de legalábbis egy himnemü, akivel a lány mindenképpen interakcióba lép és ez pozitivumként van elöadva. A fiúk rejzfilmjeiben kutyák, dinók, robotok, természettudományi ismeretek, lövöldözés. Csajok ezekben: soha. Mondtam valakinek újdonságot? ès mégis: itt kezdödik!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Akkor most annak örömére, hogy süt a nap, és hogy ne a lakásban legyünk bezárva a gyerekkel, kommentírás helyett elmegyünk inkább sétálni. 🙂 Bocs az OFF-ért…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Azt olvastam egy csakazolvassa hozzászólásban, hogy a te korosztályodbeli pasik a tizenéves lányokra buknak, az én korosztályombeli fiatalemberek viszont a te korodbeli nőkre. Ha így vesszük, akkor te most élheted meg a nőiességed fénykorát ! Ne szalaszd el, ribizli! 🙂

        Kedvelés

      • csikatyus, a páromat és egy 19 éves koromban lebonyolított hosszútávú kalandom szereplőjét leszámítva az összes pasim (beleértve a férjem is) fiatalabb volt, mint én. ez nálam nem akadály. 🙂
        szokták mondani (bókolni), jól “konzerválom” magam.

        Kedvelés

      • Azért ez az”anyátlan pasik” is egy tipikus sztereotípia arra, mi a normális és mi nem az. Idősebb nő + fiatalabb férfi = tuti nem normális a pasi. Mintha nem lehetne anyakomplexus nélkül megkívánni egy idősebb nőt, csak azért mert vonzó. Fordított esetben ez természetes, kivéve ha a férfi nagypapája lehetne a nőnek. Van is erre egy számítás, ezt meddig tolerálja a társadalom: férfi éveinek száma, osztva kettővel + 7 év. Tehát egy 66 éves férfinak, még elnéznek egy 40 éves nőt, annál fiatalabb nem “jár” csak automatikusan. Egy 65 éves nő mellett, max. 60 éves férfit nem méregetnek még rossz szemmel szerintem.

        Kedvelés

      • mindengyiknek volt anyja, leszámítva a páromat. a legtöbbjükkel mai napig is jó barátságban vagyok, tehát jófej asszonyok, ergo fiaik nem az anyukát keresték bennem (merem remélni). no meg, gondolom, észrevettem volna, ha igen. 😀
        gondolom, az is automatizmus, hogy a 28 éves fiatalasszony egyből erre gondol.

        Kedvelés

      • Vacskamati, ez a válasz kimondottan ribizlinek szólt egy pasit célozva meg “automatizmusból”. Nem szeretnék senkit be gyűrni ebbe a kategóriába 🙂

        Kedvelés

      • vacskamati, azért a matek ütős volt. különösen, ha az egészet egyenletbe rendezzük, és az egyenlőség két oldalára helyezzük a két nem képviselőit. ebben (is) tükröződik a modern esélyegyenlőség lényege.
        66 – 40 = 65 – 60
        mindig is tudtam, hogy a kalsszikus (euklideszi, axiomatikus) matematika nem elég relatív… újfent csak nézőpont kérdése ezen apró tévedés is.
        (ha van pasi a blogon, és nem bölcsész, erre azonnal lecsap.)

        Kedvelés

      • Ez jó! 🙂
        Hozzáteszem a 65/60 (férfi/nő) én saccoltam meg, egyébként fogalmam sincs hány évet néznek el rosszallás nélkül a nő javára. Lehet ennyit sem, főleg ha a korkülönbség látszik…

        Kedvelés

      • Ezt a számolásos módszert múlt héten egy kollégám fejtette ki, hogy mennyi idős nő való a férfihez, és a dolog pozitívumaként ecsetele, hogy ez nemcsak azért frankó, mert elvben relatíve egyre fiatalabb nőt ajándékoz az öregedő férfi mellé, hanem ennek a szabálynak úgy lehet csak eleget tenni, ha évente cserélik az asszonyt 🙂
        nem tudom, kik találják ki ezeket a baromságokat, de nyílván ezek sem a nőknek kedveznek, tehát el lehet képzelni.

        Kedvelés

      • Erről a cseréről jut eszembe egy férfi ismerősöm eszmefuttatása, miszerint a monogámiát akkor találták ki, amikor még nem voltak védőoltások az ilyen betegségek ellen, mint a pestis vagy a spanyol nátha. Akkor ugyanis a holtomiglan-holtodiglan hamar bekövetkezett és gyorsan lehetett új partner után nézni. Vagy Semmelweis-ot is lehet hibáztatni, hogy elrontotta a fiatalemberek újranősülhetőségét . Milyen jó volt akkor, amikor az asszony belehalt a szülésbe, lehetett új asszony után nézni….

        Kedvelés

  8. Nagyon jó téma, és fontos is! Tényleg minden “lányos mese” egy kaptafára épül. Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika mind-mind várják a herceget. Kiskoromban sohasem értettem, hogy miért. Nincs jobb dolguk? Játszhatnának, olvasgathatnának, csinálhatnának valami izgalmasat, ehelyett abszolút unalmas báli ruháról, tök ismeretlen szőke hercegről álmodoznak. Nincs az a normális gyerek, aki ebben leli örömét. Mert ezek a szereplők fiatalok ám, szinte gyerekek. Nem is szerettem az ilyen történeteket. Ha már mindenképpen választani kellett, akkor Piroska vagy a Jancsi és Juliska. Ezekben legalább valamennyire aktívak a lányok is. Akkor persze ezt így nem fogalmaztam meg, csak utólag jöttem rá.
    Madonna Kohlbenschlag Búcsúcsók Csipkerózsikának című könyve egyébként pont ezekről az agymosó mesékről szól, arról, hogy hogyan nevelik bele a lányokat már egész fiatalon a szerepükbe.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A Jancsi és Juliska viszont közönséges rablógyilkosok, kirabolják az erdő mellett egyedül élő mézeskalácssütő asszonyt, és elégetik a saját kemencéjében. Az Amiről a könyvek nem beszélnek című, régi-régi könyv szerint valódi gyilkosságon alapul a mese.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én azt olvastam, hogy a mézeskalács sütő asszonyt a volt udvarlója Hans, aki szintén mézeskalács sütésből élt, féltékenységből egyszer feljelentette az inkvizitoroknak, hogy boszorkány és megeszi az odatévedt embereket, majd, miután felmentik a nőt, a férfi és huga Gretel mennek és saját kezükkel végeznek az asszonnyal és bedobják a forró kemencébe. Igazi altató mese 🙂

        Kedvelés

    • Van ez az Aranyhaj… na o pl nagyon nem var es nem is vagyik a hercegre, nekem tok szimpi, gondolkozik- vagyis akar, fest farag fur zenel, csak hat szegeny el van zarva a kulvilagtol a gonosz mostoha altal. Aztan egyszer kiszabadul, lazad, s egyenesen belerohan egy rablo gazficko olebe… jajj erre is hany pelda van az eletben…hogy nem nevelnek belejuk semmit…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Tudom, hogy általánosságban több válasz van, de leírom én miért éreztem jól magamat szingliként. Mert nem voltam munkamániás, de mégis olyan munkát végeztem (végzek), amit szeretek. Bár segítő szakma, de nem jókislányságból adódóan választottam, hanem mert ez az, amire mindig is vágytam, olyan erővel robbant az életembe tizenöt éves koromban, ahogy szerelem még sosem. Ennek idén lesz húsz éve. Azóta is ez az egyetlen dolog, amivel foglalkoznék. Férfiakkal kapcsolatban eddig csak egyszer éreztem, hogy na, ő az, akivel el tudom képzelni hosszútávon. Előtte háromszor utasítottam vissza eljegyzést és egyszer volt fájdalmas szakítás, de akkor is tudtam, hogy vele nem lennék anya, csak a szenvedély még égett. Az első nem igentmondásnál még mindenki bólogatott. A másodiknál már voltak fejrázások. A harmadiknál kiborult a bili, kaptam olyanokat, hogy nekem senki sem jó, egy válogatós p.cs. vagyok (idézem az illetőt) és egyedül fogok meghalni, mert akkorák az igényeim. Valóban elég magasak, de volt aki vitte az akadályt és tartja a szintet a mai napig. Abban pedig megegyeztünk még a legelején, hogy maradok aki voltam, saját névvel, saját élettel és akárhány gyerekünk lesz, megmarad a munkám is folyamatosan és az időm, hogy önmagam legyek. Aki szerint meg egyedül halok meg, az második feleségét teszi éppen tönkre.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • de jó! ráismerek tizenöt évvel ezelőtti egykori önmagamra. (leszámítva, hogy nem tudom, az enyém mennyire segítő szakma… talán mégis az: öreg épületeket “gyógyítok”.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szép szakma szerintem. 🙂 Az én segítő szakmám engem is segít, megy az adok-kapok. Szerintem így kitágítható a segítő szakma fogalma.

        Kedvelés

  10. Érdekes ez a mesebeli férfi-női szerep, nem biztos, hogy én szó szerint venném azt a csókkal felébresztést, ezek sokszor szimbólumok. Az más kérdés, mit sugall ez a szimbólum… Ahogy a sárkány fejét is levágja a herceg, ami inkább a problémák legyőzésére, a küzdésre sarkall, nem konkrétan a gyilkosságra szólít fel! Mindenesetre érdekes dolgot találtam, amikor ennek utánanéztem. Boldizsár Anikó, mesekutató előadásából:
    “A nőknek nem bátorságukat, hősiességüket kell bizonyítaniuk, hanem az eltűnt vagy rejtett értékeket kell megóvniuk, vagy vissza kell hozniuk a világba, hogy megteremtsék és fenntartsák a harmóniát, és vigyázzanak a létezés csíráira. És nagyon fontos, hogy nem szolgalelkűen és önmaguk feladásával kell mindezt tenniük. Mindig vállalni kell az érzelmeket, és őszintén kifejezni figyelmeztet Boldizsár Ildikó, majd elmesél egy valós történetet, amivel egyúttal egy alapvető tévhitet is eloszlat: “Mi, magyar nők évtizedeken keresztül úgy tudtuk, hogy a békakirályfik úgy nyerik vissza emberi alakjukat, ha megcsókoljuk őket. Tévedés áldozatai vagyunk. Az eredeti Grimm-mesében a béka visszaviszi a királylány aranylabdáját a kútból, és azt kéri tőle cserébe, hogy etesse meg a tányérjából, itassa meg a poharából. Amikor azonban a béka azt mondja, hogy fáradt vagyok, ott akarok aludni, ahol te, emelj magadhoz vagy megmondalak az apádnak, úgy dühbe gurut a királylány, hogy teljes erejéből falhoz vágja. Ezt a csapást magyarította csóknak a fordító, aki természetesen férfi volt. Pedig éppen a falhoz csapás következtében változik a béka szép szemű, nyájas királyfivá. Nem mindegy tehát, hogy valaki azzal a tudattal nő föl, hogy azt is meg kell csókolnia, akitől undorodik, vagy pedig azt tanulja meg, hogy nyíltan kifejezheti érzelmeit, még az ellenszenvét is, ha valaki nem kedves a szívének.”

    forrás: http://naput.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=70&Itemid=30

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • micsoda véletlen, hogy az ilyesmi fordításokban valahogy pont csók keletkezik. az milyen Csipkerózsika verzió lenne, hogy a herceg hoz egy jó kávét meg pirítóst a hercegnőnek, majd hetekig ápolja, elvégre 100 évig aludt, gyengék a lábai és különben is hánynia kell mikor felül? 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ildikó lesz az az Anikó… 🙂
        A mesék mai dizni-formái kutyafüle az eredeti sztorikhoz képest, Bruno Bettelheim könyvét ajánlom, őaztánmegmondja!
        Ha jól emlékszem, akkor a Csipkerózsika a menstruációról szól (vérzés, passzivitás), a Hófehérkében a törpék meg az impotenciára utalnak (kicsik, sose nőnek meg, és egy sötét lyukba járnak nap mint nap)

        Kedvelés

      • Öööö, ha kicsik, és sose nőnek meg, akkor hogy járnak a sötét lyukba minden nap? 😀

        Kedvelés

      • Jujj, igen, az a nagyon durva pszichoanalitikus értelmezés, tényleg érdemes elolvasni. Bár azért tegyük hozzá, hogy a pszichoanalitikus megközelítések sem mindig kifejezetten nőpártiak… 🙂

        Kedvelés

      • “A mesék mai dizni-formái kutyafüle az eredeti sztorikhoz képest” – Persze, hogy finomítottak rajta, a mi korunkban a szerelmi házasság a menő, ezért táncol Csipkerózsika a herceggel az erdőben még az álom előtt. Házasság előtti egymásba szeretés ezennel kipipálva. Hófehérkére (Disney) nem emlékszem, de mintha ott is találkoztak volna előtte. A régi (Grimm) verzió viszont tökéletesen megfelelt az érdekházasságok korában, ahol a szülők (mint amolyan mesebeli sors) választották ki a jövendőbelit és az első csók valóban az esküvőn “csattant” egy ismeretlennel. Ehhez pedig illett jó pofát vágni, erre készítették fel a lányokat ezekkel a mesékkel szerintem.

        Kedvelés

  11. Érdekes, mert én egy nagyon régi változatot olvastam, és abban is csók szerepel. Csak, ahogy egy toxikológus barátom elmesélte, a legtöbb varangyféléből kiválasztható egy olyan anyag, amely igen erős szexuális töltetű hallucinációkat okoz….:)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • békaügyben egy mese:

      A hercegnő és a béka

      Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekről elmélkedve, egyszer csak meglátott egy békát.

      A béka ráugrott a térdére és azt mondta:

      “Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak.
      Ha most megcsókolnál, összeházasodnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

      Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:

      “- Én ezt kurvára nem így gondolom!”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Egyszer egy Waldis bábcsoport okán eljutottunk tök véletlenül egy megyei bábfesztiválra. A Holle asszony gyapjúfigurákkal (én csináltam, még mindig tök jók, csak kicsit rágott beléjük a moly), gyönyörű élőzenével stb. A többi hatvan jelenlévő megyei óvónéninek is tetszett, kérdezgették utána, hogy mi a háttere, hogy lehet ezt felépíteni stb. Egyetlen hímtagja volt a társaságnak, az előadásokat követő vitán ő volt a moderátor. Közölte velünk, hogy nagyon szép volt, mindenféle pszichológiai szempontból abszolút megfelel az óvodás korosztálynak, gratulál, de az a kérdése, hogy miért nincs benne férfiszereplő?
    (Kis magunkban fuldokolva röhögés, és egymás oldalát böködés után valamelyikünk válaszolt, szépen, udvariasan, hogy talán azért, mert a Grimm testvérek fölöslegesnek tartották beléírni…)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. “Az eredeti Hófehérke történetben Hófehérke mostohája nemcsak a királylány szívét kéri a vadásztól, hanem a tüdejét és a máját is. Aztán amikor a vadász elviszi neki, jól meg is eszi. A végén pedig nem megpukkad a méregtől, vagy lezuhan egy szikláról, mint a Disney adaptációban, hanem arra kényszerítik Hófehérke esküvőjén, hogy izzó fémcipőkben táncoljon, amitől aztán gyorsan szörnyet is hal. (Rónay György ezt a részt kihagyta a meséből.)

    Ennél is durvább azonban a Csipkerózsika eredeti verziója, amiben a herceg nem éri be egy ártatlan csókocskával, hanem meg is erőszakolja szegény százéves álomban szendergő Csipkerózsikát, aki álmában ikreket szül, és egyik gyermeke piszkálja ki ujjából a mérges tüskét, mire Csipkerózsika magához tér. A bökkenő pusztán az, hogy a hercegnek van már felesége, és a féltékeny feleség megpróbálja szépen eltenni Csipkerózsikát láb alól, sőt meg is akarja enni. Ez egyébként már a Grimm fivérek által átszerkesztett változatban sem szerepel, a szexualitás meg az erkölcstelenség miatt. ” (Kalas Györgyi – index)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az eredeti Hamupipőke is igen habkönnyű kis esti mese. Ebben a verzióban a herceget semmi sem érdekli a menyasszonyból, csak az irreálisan kicsi láb (ne felejtsük kínai mese). El is viszi szépen sorban az addig féltőn óvott és kényeztetett lányokat, akiket az anyjuk mégis lazán megcsonkít, csak sikerüljön elnyerni a gazdag férj kegyeit. Egyiknek a lábujját vágja le egy ollóval, a másiknak a sarkából nyisszant le egy darabot. A hercegnek végül is tökmindegy kit visz el a fehér lován, közömbös neki, hogy néz ki, milyen a személyisége, egy a lényeg, belement a lába az üveg cipellőbe! Nem is jönne rá a cserére, ha a cipőből bugyogó vér nem leplezné le őket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez a cipőből bugyogó véres sztori benne van valamelyik régi meséskönyvünkben, azt hiszem, az ötvenes évek táján adták ki, és a galamb, aki látja a királyfit, amint viszi Hamupipőkét, mondja, hogy “buruk-buruk de szép pár / a cipőben nincs vér már / illik rá a topánka / ez az igazi mátka” (de durva, ez ment fejből!), és ugyanez a galamb füleli le előtte a két megcsonkított álmenyasszony-mostohanővért, amint a herceg lován feszítenek.
        Vagy ez még az újabb kiadásokban is benne van?

        Kedvelés

      • Benne, az én gyerekeim már nagyok, de a mai napig cipővásárláskor emlegetjük, hogy “buruk-buruk, szép a lány, de a lába véres ám…” – nem is vesznek maguknak egy számmal kisebb cipőt! 🙂

        Kedvelés

      • Ááá akkor kár itt vagánykodnom, hogy én miket tudok fejből. 😀 De megnyugtató, hogy legalább a mai lányok sem vesznek túl kicsi cipőt a lábukra, ezt én is jól megtanultam, a fene se akart a két undok mostohanővérrel azonosulni. 🙂

        Kedvelés

      • Nehogymá’, nagyon jó, hogy még tudod “kíhülről”. Mi próbáltuk jól idomított szülőkként betartani az életkori határokat, hogy mikor milyen mese. Egy gyereknél ez nem probléma, kettőnél már vannak nehézségek, háromnál betarthatatlan. De Grimm tényleg inkább eredetiben, mert nem véletlenül olyanok azok a mesék, viszont nem is hároméveseknek szánták. Nekem mákom volt, hogy ugyan nyolcéves korom körül, de németül találkoztam az eredeti szövegekkel, értettem, megvolt a katarzis, viszont volt egy kis távolságtartás a nyelv miatt.

        Kedvelés

  15. Írtátok, milyen érzés lehet már, amikor egy idegen férfi lesmárol. Szerintem erre pont így gondoltak régen is a kamaszlányok és ennek a félelemnek a feloldására (is) születtek ezek a mesék. Igaz lányom, hogy a csók (az oltár előtt) egy ismeretlennel, megpecsételi majd a sorsod (amit Isten összekötött az ember szét nem választhatja…), de lám Hófehérke meg Csipkerózsika is milyen jól jöttek ki belőle!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Pár éve utána kellett néznem komolyabban a “Szépség és a szörny” típusú meséknek (ennek is van több altípusa), és az is teljesen egyértelműen arról szól, hogy a lányt elviszi magával jó messzire egy gyakorlatilag vadidegen, nagy csúnya szőrös férfi (a férje), és mit lehet ebből a helyzetből kihozni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Stockholm szindróma, amikor az áldozat pozitív érzéseket kezd táplálni a bántalmazójával szemben. Az agresszoroknak nyilván nagyon bejön. Azt hiszem a szado-mazo szex is ezen alapszik.

        Kedvelés

      • „Azt hiszem a szado-mazo szex is ezen alapszik.”

        Teljesen rosszul hiszed. A szado-mazo szex és a bántalmazás között pontosan ugyanaz a különbség, mint a szeretkezés és a nemi erőszak között.

        Kedvelés

      • Akkor jól hiszem… Mindkét esetben bántalmazás történik, csak utóbbi esetben a bántalmazott kezdi élvezni, és természetesen egyáltalán nem pártolom egyiket sem…

        Kedvelés

      • Én a kapcsolatomat a pasimmal már az elejétől kezdve nagyon élvezem, pedig szado-mazó társkeresőn ismertük meg egymást. Ráadásul mi váltogatjuk a szerepeket, akkor mint a ketten Stockholm-szindrómások lennénk és kölcsönösen egymás áldozatai?

        Meg ugye mind a ketten tudtuk, mit akarunk, ezért voltunk fenn ilyen oldalon. És nem a pornó rontott meg, már akkor ilyen vágyaim voltak, mikor még azt se tudtam létezik ilyesmi.

        Pont azt akartam fentebb írni, hogy ez nem bántalmazás, mert itt a felek beleegyeznek és élvezik. És ugyanúgy, mint a sima szexnél itt is lehet mondani, hogy most nincs hozzá kedvem vagy ez és ez kevésbé jön be. (Vagy ha nem lehet mondani nem megfelelő a partner és ott kell hagyni. )

        Ja és szerintem egyáltalán nem különbözünk más pároktól, max abban, hogy durvább az előjáték, de aki nem lát minket szex közben az meg nem mondja, hogy BDSM-esek vagyunk. Ez az egész csak szexuális szerepjáték, különben egyenlőek vagyunk, közösen hozunk döntéseket, közösen végezzük a házimunkát stb. Például nagyon szeretünk közösen főzni.

        És rengeteg egyéb közös és külön hobbink van a BDSM-en kívül, nem csak ezt tölti ki az életünket.

        De például megjelent itt a kommentekben a romantikus lánykérés, mint fontos momentum. Nekem szegény elnyomott Stockholm szindrómásnak, ez pl teljesen értelmezhetetlen esemény, mert alap, hogy a fontos döntéseket közösen hozzuk meg, ezért idegen tőlem, hogy várjam, hogy majd jól megkérjék a kezem, inkább majd közösen úgy döntünk, hogy összeházasodunk, ha itt lesz az ideje.

        Kedvelés

      • Szerintem a békakirály mesének is ez a lényege. Onnan, hogy igent mondtál valakinek, hiába menekülsz előle vissza a szülői házba, apád is csak a kötelességedre fog emlékeztetni. Le kell győznöd a viszolygásod és kész, meglátod jóra fordul a sorsod. Kísértetiesen emlékeztet a történet egy hetven fölötti ismerősömére. Ő mesélte, hogy a brutális férje elől visszamenekült a szülői házba, de a szülei szépen kézen fogták az összevert lányukat és visszavitték az “urához”, mondván ez a női sors, tűrjél lányom, próbáljál alkalmazkodni, mi már nem tehetünk érted semmit!

        Kedvelés

      • Ez emlékeztet nagymamám elbeszélésére, hogy amikor fiatal lányként beleszeretett nagytatámba, a szülei látták, hogy nem valók egymásnak, hát nagymamámat elküldték Pestre “szógálni”. Nagymamám attól való féltében, hogy Sali Pistát (aki nagy nőcsábász hírében állt a faluban) valaki lecsapja a kezéről, hagyta Pestet és szaladt vissza kicsiny falucskámba, hogy gyorsan feleségül vetesse magát Sali Pistával. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Az esküvő után két hónappal, ahogy a méz kezdett vékonyodni a sz*r tetején, elcsattant az első pofon. A következő hónap nagymamámnak arról szólt, hogy a hozományt (staférungot) kétnaponta megsétáltatta a szülői ház és a férj háza között, egészen addig, amíg a szülei értésére adták, hogy ők anno mindent megtettek, hogy ezt a frigyet megakadályozzák, hát immár vállalnia kell az embert minden tulajdonságával együtt. Nagymamámnak sokba került a béka csókolgatás! 🙂

        Kedvelés

      • Valószínűleg nem véletlenül születtek azok a népdalok, amikben az esküvőt nem várták annyira a lányok… (kicsit kapcsolódik ahhoz a régi bejegyzéshez, ahol Éva lerántja a leplet a “régi szép időkről”, nagycsaládról):

        Addig éltem világimat
        míg szél fútta pántlikámat
        a pántlika könnyű gunya
        mer azt a szél könnyen fújja

        jaj de boldog leány voltam
        míg az anyám lánya voltam
        de most hogy a másé lettem
        jaj Istenem mi lesz velem

        gyöngyös pártám elhullatom
        harmadnapra megsiratom
        ruhát teszek a fejemre
        bánat borul a szívemre

        de szépen szól a muzsika
        nekem még sincs kedvem soha
        húzzad cigány azt a vígat
        hogy ne lássák hogy búsulok
        húzzad cigány mert már látom
        hogy múlik el ifjúságom

        Kedvelés

      • Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
        Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom

        De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
        Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom

        Kedvelés

      • Ezt tudtátok a menyasszonyi fátyolról?
        “Az esküvői fátyol a szüzességet, tisztaságot, ártatlanságot és szerénységet szimbolizálta. Az a nézet élt, hogy rossz szerencsét hoz, ha a férj a házasságkötés előtt meglátja a menyasszonyt. Mivel a házasságot a család intézte és szervezte, a férj egészen a házasságkötés pillanatáig nem láthatta menyasszonyát. Így a menyasszony lefátyolozott arccal és fejjel lépett a házasságba: az egész ceremónia alatt lefátyolozva is maradt, így próbálták meg elkerülni azt, hogy meghiúsuljon a házasságkötés, ha esetleg a férjnek nem tetszene a számára kiválasztott leány. A ceremónia végén aztán vagy a menyasszony édesapja felemelte a lánya arcáról a fátylat, és átadta a férjnek, vagy maga a vőlegény fedte fel menyasszonya arcát, s megcsókolta azt. A fátyol felemelése sokáig annak a szimbóluma volt, hogy a férj birtokba veszi a feleségét.”

        Kedvelés

      • Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének,
        Jobb a jánynak, mint a menyecskének,
        Jobb a jánynak, kisangyalom, mint a menyecskének.

        Mert a jánynak befonják a haját,
        Azt gondolja, övé egész világ,
        Azt gondolja, kisangyalom, övé egész világ.

        Menyecskének bekötik a fejét,
        Búban tölti az egész életét,
        Búban tölti, kisangyalom, az egész életét.

        Kedvelés

      • Nekem ha még egyszer megjegyzi valaki, bezzeg régen (értsd a nagy egyenlősdi előtt) mennyivel jobb volt a nőknek, csak elkezdem énekelgetni ezeket a dalocskákat.

        Kedvelés

      • Óóó hát még az a dal, amit nagyim énekelgetett nagyon sokat gyerekkoromban:

        Lányok, a legényt jól megbecsüljétek,
        ha részeg is, ágyba fektessétek,
        fektessétek a zöld paplanos ágyba,
        nyomjatok csókot a részeg pofájára.

        Szegény, ezzel próbálta még évtizedekkel az alkoholista (és bántalmazó) nagyapám halála után is igazolni az életet, amit mellette élt. (Élt?)

        Kedvelés

      • ez bizony sokfele elvárás. férjem székely ember volt. anyuka felnevelte, aztán “átadta” a menynek. és kerített alkalmat arra, hogy elmondja nekem: “eztán, drága kata, a te dolgod lesz a fiam.” és lőn. annyira, hogy amikor az autóbaleset volt, akkor sem látogatta meg. férjem 18 napig volt kómában. a tizedik napon eljött a kórházba, megjegyezte, hogy a fia nagyon jó színben van, és elment. aztán olyan egy hónap után, amikor a fia egy olyan rehab kórházba került, ahol kevés volt a személyzet és 24 óráznom kellett a férjem mellett, hogy ne tépje ki magából a csöveket, megkértem anyósomat, jöjjön segíteni. legalább éjszaka aludjon ő bent, amíg én otthon megfőzök, megölelgetem másfél éves lányunkat, picit húnyok, és reggelre ott vagyok frissen. ment egy hétig, de aztán jött a húsvét. és látom, hogy anyósom nyugtalan. mennie kell haza apósomhoz, mert ha ünnepkor nincs otthon, apósom félrelép. értsem meg, na, nem bírja a férfi annyi ideig nélküle. elment nagycsütörtökön, húsvét hétfőn visszajött üdén, kielégülve, győzedelmesen. amikor ki kellett mennem a vécére, az ágytámlához kötöztem a férjem kezét, éjszaka pedig a magaméhoz, ha annyira el találnék aludni mellette.
        aztán minőségi ugrás következett, kijutottunk a budakeszi rehab intézetbe. a folyamat szinte két évig tartott. szerencsére nem dolgoztam, gyesen voltam. együtt újratanultunk mindent a pisilési reflextől, a rágáson és beszéden keresztül a járásig. ezalatt kaptunk anyósomtól két zsák krumplit, és még egyszer eljött két napra megnézni a fiát.
        amikor jelentkeztek a gondok (férjemnél depresszió, elszigetelődés, nálam egy hónap alatt két tüdőgyulladás, álkapoccsont-sorvadás), szóltam, hogy szünet kellene. jó volna külön költöznünk. a fia haza szeretne költözni hozzá egy ideig, önállósodni, leszakadni rólam. hallani sem akart róla. vállaltam a jóban-rosszbant. most rossz van, pech, de ne akarjam a fiát rálőcsölni. különben is, az én KÖTELESSÉGEM talpra állítani.
        nem akartam válni. szünetet akartam. de ettől elborult az agyam. úgyhogy beadtam a válókeresetet, a férjem beleegyezésével. három hónap után zokogva hívott, hogy csináljuk vissza, ne küldjem haza a fiát. azt válaszoltam, most már nem az én kötelességem. ismét az övé.
        a volt férjem azóta anyósomék házában él. rengeteg a súrlódás közöttük, de a leszakadás meghozta gyümölcsét. a kapcsolatunk pedig jó.

        az utána következő élettársam családja szerint embertelenül bántam el a férjemmel. és nem csoda, hogy most az élettársam is erre a sorsra jutott. szeretnek engem a rokonok. 🙂

        Kedvelés

      • Döbbenetes, amiket írsz, éjente forgatom sokszor. És az a türelmetlen legyintés, hogy jó, nyafognak itt a “sértett” nők, de mit kell itt élezni az ellentéteket, és főleg: szex és vacsora mikor lesz? Hogy nem hallják meg ezt az iszonyatot, amelynek végső soron, mivel rendszerokai vannak, ők is haszonélvezői?

        Kedvelés

      • tulajdonképpen nagyon hálás vagyok a blognak (neked és az olvasóidnak), hogy ezeket kiírhatom magamból, még ha összefüggés nélkül is. óriási megkönnyebbülés.
        nem pörölök a sorsommal. tudom, hogy ezeknek a dolgoknak valamiért értelmük van. az élethelyzeteimet feladatoknak tekintem, amit kizárólag magamhoz méltóan szeretnék elvégezni. már nagyon rég nem érdekel, ki mit mond rólam. ha odafigyeltem volna, megbolondulok.
        akik közel állnak hozzám, figyelnek, nem szólnak bele. időnként megkérdezik, hogy bírom. bírom. nem merül fel bennem, hogy ne bírhatnám. keresem a jót, az értelmet, az egyszerű utat, ami célra vezet. csak magamban keresem.
        így aztán a kudarcokkal is magam vagyok. nem beszélek a belső vívódásokról. kívülről csak az eredmény látszik, az, hogy megoldottam. hozzászoktattam ehhez a környezetemet. ezért nem értik a kudarcaimat. nem tudnak tanácsot adni, vagy a tanácsok felháborítanak. kimondom, amit gondolok, és kimutatom a hangulataimat. az élettársam folyton hangulatembernek bélyegzett miatta. mert ő egy “mintaházasságban” élt, ahol, ha kiléptek az ajtón, feldobták a mosolyt, mint nők a sminket. ahol a buliban eltáncolták az összesimulós táncot akkor is, ha előtte a kert végében kivájták egymás szemét. én ilyet nem tudok. ha otthon tépjük egymást, az utcán minimum morgok. és ha kérdik, meg is mondom, miért.
        most, hogy kiléptem a kapcsolatból és olvasom ezt a blogot, szakadnak fel belőlem hosszú évek sérelmei. amiket akkor, amikor értek, félresöpörtem, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy elvonjanak a feladattól. (feladatként nem az életet magát határozom meg, hanem azokat a kihívásokat, amiken emberéletek múlnak vagy életük minősége, pl. a férjem rehabilitációja, az élettársam kigyógyulása az alkoholizmusból stb.)
        sokminden felgyűlt, amit nem dolgoztam fel, nem sírtam, nem üvöltöttem ki magamból.
        s akkor jönnek a rokonok, ismerősök, barátok, és bagatellizálnak, elmondják a szokásos közhelyeket (te vonzottad be, te csináltad magadnak, ez a te perfekcionizmusod eredménye), vagy aztán jó felszínesen elítélnek. ez utóbbi kevésbé érdekel. de itt most jó írni ezekről, még akkor is, ha nem ért mindenki mindent.

        Kedvelés

      • Ribizli, nagyon örülök, hogy jó helyre találtál. A tegnapesti naplóírás közben jöttem rá egy nagyon fontos dologra: a férjem megváltoztatását tűztem ki célul, amikor férjhez jöttem hozzá. Majd leszoktatom én! – mondogattam, pedig én sem hittem el, hogy lehet ilyent, a környezetemben élő példák is bizonyították. Ez egy életre szóló célnak ígérkezett. Teljes erőbedobással küzdöttem ezért. És képzeljétek, a férjem áthúzta számításaimat és megváltozott. Én céltalanul maradtam, teljesen összezavarodva. Nem tudom, mihez kezdjek magammal, mert engem nagymamám úgy nevelt, hogy a ház három sarka az asszonyé és csak egy a férfié. Na, nekem most egy sincs. Nem is kell, csak nagyon szeretném megtalálni valahol a helyemet. Most gondolkozhatnék azon, hogy egyetemre járok, de erre nincs pénzem. Csak a varrás maradt. Azt nagyon szeretem, de nem tudom, hogyan hozhatnám ki belőle a maximumot. Teljesen tanácstalan vagyok. Ez lenne a függetlenség?

        Kedvelés

  16. Nagyon örülök, hogy előkerült és ennyire alapos a mesetéma, mert pont arról akartam írni, hogy Hófehérkénél és Hamupipőkénél hol az apa, miért nem védik meg őket. De ti sokkal többet tudtok erről, köszönöm a linkeket és gazdagító szempontokat!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Ez, hogy egyedül nem lehetünk egészek, szerintem kívülről jön, nem belőlünk. Példaként ott van az eljegyzésünket övező, gratulációknak álcázott tömeghisztéria, amiből sokat tanultam.
    Az elején nem értettem, miért irritál ennyire, hát csak kedvesek az emberek (még a majdnem vadidegenek is), örülnek nekünk, stb. Aztán leesett: valahogy azt sugallták, „elkeltél, innentől oké vagy”. Mintha megjelent volna a nevem mellett egy pipa, hogy X. Y. immár teljes értékű nő, hiszen kellett valakinek.
    Ott volt a láthatatlan szemrehányás, hogy nem jártam körbe a tágabb, felületes ismeretségi körben diadalittasan lengetve a jegygyűrűmet, mint valami trófeát.
    Plusz mintha elvárták volna, hogy lepődjek meg a lánykérésen, legyek hálás az emberemnek miatta és jó lenne, ha innentől máshogy viselkednék (öntudatos, ELKELT nő módjára). De. Évek óta együtt voltunk már, most komolyan dobjak egy hátast, hogy ő sem csak hálni jár belém? És hálás ugyan miért legyek? Teljesen egyértelmű, hogy mindketten ezt szeretnénk, de hagyományosan az ő tiszte megkérdezni.
    A lánykérés módjára is rengetegen kíváncsiak voltak, én meg az elején még voltam olyan hülye, hogy őszintén elmeséltem. Jól meg is sértődtem, mert mint kiderült, a sallangmentes nem menő. Minimum egy tavon kellett volna csónakázni a naplementében, miközben virágeső hullik és tiarás hattyúk köhögik fel a jegygyűrűket, egyébként már nem is érdekes. Az emberem meg szégyellje magát, hogy NEM TETT KI MAGÁÉRT.
    Jaj, és hogy milyen lesz az esküvő. Ha vállvonogatsz, hogy ahogy pénzünk lesz, az gyanús. Lelkesedni kell. Esküvői magazinokat olvasni. (Egyszer végiglapoztam egyet, hát nem tudtam, sírjak vagy nevessek.) Az emberem is kérdezte, milyet szeretnék, mert szerinte minden kislány elképzeli az övét. Nem volt egyszerű elhitetni vele, hogy én nem. Tényleg nem. (Max. királykisasszony szerettem volna lenni egy jó nagy kastélyban, ahol több a hely, mint nálunk a panelban és van kertje is, de herceg nem volt. Pedig túráztattam a memóriámat rendesen.)
    Miért kell a giccsáradat meg a felhajtás? Szívet tartó plüssmaci és flancos esküvő? Anélkül nem is legitim szeretni egymást?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Dejó, h ezt írod, minden stimmel, velem hajszálosan ugyanez.
      Feltűnően a dolgokrendje, meseazélet (ugye, ld. fentebb), mikorjönahepiend -szerűen gondolkodó ismerősök gratuláltak nekünk, akik nem is ismernek, ők voltak a leghevesebbek. És igen, sallang nélkül? Háát, az fura…nem úgy szokták 🙂
      Előtte részükről évekig a tartalmas csendek (mikormár), végülistetudod, meg mindenki maga tudja (de azért jó fiatalon szülni, teszik hozzá), szülhetsz házasság nélkül is (tényleg? megengeded?) ésígytovább. Leszűrhetően a gyerekprodukálás a szent köteléknél is fontosabb.
      Ez a része nem érdekel nagyon, mert nem ismernek. A legrosszabb nekem az, hogy a nem épp rózsás kapcsolatokat nyögő ismerősök is azt látják, hogy betagozódtam a hepiend-rendbe, és lehet az őszinte renitenstől és bizalmastól elbúcsúzni, aki én voltam. És nem vagyok hiteles a szemükben, ha azt mondom, h hagyd ott, mert akkor esélyt sem érez a saját hepiendjére.
      Nem tudom átadni, elmondani nekik jól, hogy ez nekem milyen.
      Nem hepiend, csak valami másképp mint azelőtt. Egy felelős döntés és meglátjuk, mi lesz. Nem end. És nem lesz mindig hepi, nincs olyan.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A betagozódás meg a hitelességvesztés megvolt. Én már nem érthetem azokat, akik épp egyedül vannak. És nem lehet az életemmel semmi problémám, hiszen van párkapcsolatom. Sosem értettem, ez miért akkora vízválasztó, hogy rögtön két táborra kell oszlani (egyedül vs párban), akik nem beszélik egymás nyelvét. Meg akkor én már egyedül nem is számítok?
        Gyerekügyben szerencsére nincs vita, azt mindenki felfogja, hogy előbb diplomázás lesz.
        “Nem hepiend, csak valami másképp mint azelőtt. Egy felelős döntés és meglátjuk, mi lesz. Nem end. És nem lesz mindig hepi, nincs olyan.” – ez de jó!

        Kedvelés

      • Háh, nekem diplomán túl sem evidencia a gyerek – szeretnék is, nem is, halogatom olyankorra, amikor egyértelmű lesz.
        Ez már szélsőséges felforgatásnak minősül 🙂

        De tényleg a tiarás hattyús csinnadratta (:D), pezsgőbontás után meg a legördült függöny van, némaság belülről és süketség kívülről.

        Azért ez nem jelentéktelen tünet, hogy már az eljegyzésnél fordulnak el tőlünk az emberek, innentől “nem lehet problémád”, tessék, megkapod a tapsot, és húzz a függöny mögé.

        Nem mintha lenne, jelenleg épp EZZEL kapcsolatban nincs, ezer mással nyilván igen, és bármikor lehet ezzel is. A szerelmi életem tizenkevés éves koromban volt utoljára az egyetlen izgalmasnak számító aspektus.

        Nem megváltás – mitől? A szülői ház szigorától? ( Jaaj, ismeritek azt a dalt, hogy “asszony, asszony, az akarok lenni, éjjel nappal úgyse lát már senki” ? basszus.)

        Kedvelés

      • vszeg tévedtem, vagy felénk máshogy éneklik, mindenesetre a neten talált változata nem vészes, bár kissé homályos… ki a fekete csikó? 🙂

        1.Asszony,asszony,az akarok lenni.
        Nékem akkor nem parancsol senki.
        Sem apám,sem anyám,
        Ahhoz megyek,kit szeretek igazán.
        Sem apám,sem anyám,
        Ahhoz megyek,kit szeretek igazán.

        2.Asszony,asszony,szeresd az uradat!
        És miatta ne feledd magadat!
        Megállj,te,fekete csikó,
        Haza megyek,kifoglak a kocsiból.
        Megállj,te,fekete csikó,
        Haza megyek,kifoglak a kocsiból

        Kedvelés

      • Hm, ezt akar enekelheti egy meggyotort fejr is, akit hazsartos asszonya irayitj, es ologe voot. Koll neeki egy asszony-e, ejj (vagy telleg asszony akar lenni, rejtett transzexualitas) A csiko mondjuk onmaga, es ha kiszabadul, neki se parancsol senki…
        Vagy egy alacsony onertekelesu, befogott asszonyka, kinek nem tetszik a hazaselet, es sajat magat oldozna el….

        Kedvelés

      • Nekem sem evidencia. Egyelőre a tanulás egyszerű és fájdalommentes érv, amivel le lehet szerelni a termékenységi huhogókórust. Ez a semmi közöd hozzá udvariasabb verziója, némi igazságtartalommal.

        Kedvelés

      • Jaja 🙂 a depiend-rendet mégis a férfiaknak jósolják hagyományosan: legénybúcsú kell neki, te is meghülyültél, mi lesz veled, a barátsággal, ivászattal…
        valóság: barátság, ivászat maradt, és mi lett a nővel ?!

        Kedvelés

    • Azt se hagyjuk ki, hogy csak a szabályos “elkelést” övezi ováció, minden megszokottól eltérő megoldást hisztéria és huhogás kísér. Amikor egy hónap ismeretség után a férjem megkérte a kezem az ismerősök nemleszjó cunami jaborított el , amit a tiarás hattyúk hiánya tetőzött be. 🙂 Első rrakcióként mindenki azt kérdezte, hogy terhrs vagyok-e, amikor megtudtak, hogy nem, elkönyvelték, hogy belerángattam a házasságba a párom, aki megrettenvén az agglegényélet borzalmaitól (mert olyan rémes jóképű jómódú egyedülàllónak lenni) belement. Egy éve éltünk már harmoniában, mikor összeházasodtunk, de azóta se tett le a környezetünk erről. Olyan nincs, hogy másképp vagy boldog, mint az átlag.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • mert a házasság olyan dolog, amibe mindig a nő rángatja bele a gyanútlan áldozatot, hát nem?

        Kedvelés

      • Természetesen. Akkor is a sztereotipiak az erősebbek, amúgy ismernek, tudják hogy jól vagy egyedül is. Amint kiderül, hogy elkelsz, egy fekete özvegy smafu hozzád képest , az addig alfa pasid meg bamba legyecskévé minősül. Ez amúgy tipikus női szólam, milyen nőgyűlölő mégis.

        Kedvelés

      • Igen, ezt tanusitom, es bevallom, az elkeles eme peldajan en is elcsodalkoznek na … pirulosszmajli 🙂

        Kedvelés

      • Bar azt hozzatennem, hogy nem sztereotipizalnek, csak furcsanak talalnam, pontosan, mert “nem igy szoktak”…

        Szerintem a sztereotipiak nem feltetlenul rosszak, en inkabb abban latom a hibat, hogy ha valaki nem kepes felulemelkedni, atlatni ezeken…

        Kedvelés

      • Nem furcsallasra, csodalkozasra gondoltam , az teljesen normális reakció ha szokatlan dolgot látunk. A zsigeri értékítélettől, meg a huhogókórus ellen tiltakozom. De ez nem csak az ilyen villámelkeléskor, hanem korkülönbség, társadalmi különbség esetén is beindul.

        Kedvelés

      • Hehe, ezentúl a vőlegény hangjára fogom ezt a dalt elképzelni 🙂
        Én úgy fogalmaznék, hogy a sztereotípiák kikerülhetetlenek, és az emberi kapcsolatainkban – pl. rokonok, ismerősök már rosszak.
        Akkor nem látod meg az embert mögötte.
        Amikor viszont még közelebbi, párkapcsolati v családon belüli viszonyokba épülve találkozol vele, hogy neked mit hogy kéne a másik szerint, az meg végképp gáz: nem egy nő és egy férfi van ott, és főleg nem a Nő és a Férfi, hanem én és te.
        Különben mindenképp kudarc a vége.

        Kedvelés

    • Én azon buktam ki, mikor anno szalagavató előtt konkrétan azon marakodott két lány, hogy nem táncolhat az X fiú mindkettőjükkel, mert ez egy nő életének 2. legfontosabb napja (1. az esküvő természetesen), és hát egy dalia csak egyikőjükkel mutatkozzon. Megjegyzem, egyikük sem volt a barátnője az illetőnek.
      Kétszer annyi lány volt ugyanis nálunk, ezért a fiúknak kétszer kellett táncolni. És ugye hagyományos szalagavatón eleve meg szokták ismételni a műsorszámokat, így itt sem bírták ki néhányan, és összeállítottak egy külön csoportot, amelynek a tagjai még egyszer táncoltak, még egy koreográfiára. Így a két osztályból összesen 2 bécsi, 1 angol és + 1 bécsi keringő volt. Mert nem lehet elég korán kezdeni a felhajtást. Azt meg már nem is mondom, hogy a ruhák meg a frizurák körül micsoda hűhót csaptak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • De szeretik valahogy a nem-olyan-közeli rokonok, ismerősök azt látni, hogy íve van az életünknek, mondjuk addig, amíg meg nem születik a gyerek. Nyugtalanítja őket, amíg nincs pasim; ha végre van, az esküvőt forszírozzák, esküvő után meg mán a gyereket kérdezgetik. Miértmiértmiért; az egész életemből ennyi érdekel titeket; nincs témátok, hogy folyton ezt kérdezgetitek; miért egyszerűsítitek le ennyire az életet, így puffogok mondjuk egy-egy vendégeskedés után, ahol alkalmasint előhúzzák a témát, hogy mikorleszmárgyerek. (Egyébként is, most született gyereke a másik rokonnak, tessék azzal foglalkozni, tessék hozzájuk járni, ha annyira babázni vágyunk. De úgy tűnik, ha már megvan a gyerek, akkor elég csak a tudat, hogy no, megvan, kipipálható, XY is révbe ért.)
      Kedvenc sztorim a témában, amikor a lakótelepen, ahol valaha éltem, gipszjakab bácsik kérdezgették tőlem kamaszkoromban rendszeresen, hogy mi van már a bátyámmal, mikor nősül meg.
      Nekem ez az egész olyan kiábrándító. A felületesség netovábbja, hogy ezen méricskéljük a másik hogylétét (egyébkéntismiközükhozzá). Túl intimet kérdezgetnek ezek a nem-olyan-közeli ismerősök, rokonok, túl felületesen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. A népdalokat, mint a meséket fel kellene dolgozni, elemezni, milyen perspektíva is van bennük. Most csak kicsit megkapartuk a dolgot és mennyi minden előjött a régi “dicső” világból, nagyon tanulságos. Vagy van már ilyen vajon?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. szép a leány ha lánykort él
    szép hajával játszik a szél
    azt se tudja mi a bánat
    még lánybarátival játszhat
    de a leány férjhez megy már
    s kalickába bézárt madár
    megtudta hogy mi a bánat
    mert az örömtől megválott

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Demi szimbolikus példány, ő nem reprezentál semmit, őneki egy-egy ilyen partner talán csak arra jó, hogy megint ő legyen a címlapon, illetve ki tudja, de szerintem a példája nem mutat semmit, én mindig röhögök, amikor mondják, hogy “hát a Demi Moore is például”, ahogy elhiszik, hogy az úgy van, ahogy olvasták az újságban — az valami egész más világ, eleve a gazdagoké, aztán még a híreseké.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Miközben a volt férj és neje között 23 év a korkülönbség, de az szóra sem érdemes. Fordítva a 19 év “bizarr”, “sokkoló” és “furcsa”. Ja és míg a férfiak udvarolnak a fiatalabb lányoknak, addig a nők “kavarnak”.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na jó, itt szerintem nem a korkülönbségre mondták, hogy bizarr, hanem hogy anya-lánya osztoznak a pasikon. Még ha nem is egy időben. Bár én semmit nem tudok amúgy a valóságalapjáról az ő esetükben.
        Nekem az volt nagyon durva, amikor Woody Allen összejött a Mia Farrowval közösen örökbe fogadott lányukkal.

        Kedvelés

      • Részleteket nem tudok. Nyilván más, mintha vér szerinti gyerek lenne, de így a feleség felé nekem akkor is durva lépés. Meg mondjuk érdekelne belülről, hogy vajon az a lány hogyan élte meg ezt.

        Kedvelés

  22. Megint érdekes könyvre bukkantam: http://www.amazon.com/Seven-Lesbian-Sapphos-Fables-ebook/dp/B0087P2RME/ref=sr_1_1?s=digital-text&ie=UTF8&qid=1363448368&sr=1-1&keywords=Seven%3A+A+Lesbian+Snow+White. Leszbikus hófehérke. Nem tudom, mi lehet ez, viszont Rapunzelből is megcsinálták.
    A másik, amire reagálni akartam, hogy a lányok már azelőtt szerelmesek, hogy találkoznának az illetővel. Tegnap mesélte egy barátnőm, akinek egyházi esküvője volt, hogy előtte volt házasoktatáson, ahol kb. ez a szöveg hangzott el: “(fiú neve), (lány neve) elképzelt magának egy férfit, akivel szeretné leélni az életét. Ez a férfi nem te vagy. De napról napra tehetsz azért, hogy ez a kép valóra váljon.” Ugyanezt utána fordítva elmondták a lánynak is. Nem tudom eldönteni, hogyan viszonyuljak ehhez. Az szép, hogy törekedjünk a fejlődésre, de kicsit mintha az elvárások és ideálok felől közelítenének a dologhoz. Persze mivel nem én voltam ott, nem tudom a kontextust sem. A helyzet, amiben előkerült: éppen arról beszéltem a barátnőmnek, hogy van az a helyzet, amikor már ki kell lépni. Ő persze váltig állította, hogy ő felelősséget vállalt azért a férfiért, akihez hozzáment – meg persze megfelelő férfit kell választani – és innentől kezdve kutya kötelessége mindent megtenni azért, hogy átlendüljenek a nehézségeken. És ha mondjuk alkoholista az az illető, akkor megkeresni a probléma okát, és azon segíteni stb. Meg alapvetően azt hangsúlyozta, hogy nem a másiknak kell mondogatni, hogy változzon meg, hanem nekem kell jobbá lenni őérte. És viszont. Odáig egyet is értek, hogy a házasságon sokat kell dolgozni, meg nem szabad csak úgy hipp-hopp eldobni, amit nemrég meg is beszéltünk itt a blogon. Csak ahogy előadta nekem ezeket a szép mondatokat, nagyon az jutott eszembe, hogy ezekbe rokkan bele sok nő. Egyikünk sincs benne a konkrét helyzetben, így csak tét nélkül vitatkoztunk, de nehezen tudtam visszafogni magam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Gyanítom, mindig a nők akarnak jobbá lenni, és kétes eredménnyel, meg bele is rokkannak.

      Az ember mintha nem erre lenne tervezve. Mintha a másért élés frusztrációt szülne inkább, én akkor tudok adni, ha nagyon pontosan látom a határaimat, és jól vagyok. Ha a másik az én töltőm, akkor egészen rendkívüli a teljesítőképességem és ellenállásom.

      Elcsúnyulnak, meghíznak, pánikbetegek lesznek az ilyen nők. A test és a lélek is kiált.

      Az, hogy szeretlek, nem jelenti azt, hogy mindent bírok, ezt mondtam a férjemnek, aki igazán nem függő vagy egyéb volt, hanem beteg. Fontos felismerés volt, az egész nem elhatározás kérdése, hanem szikár energetika.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon tisztán, szikáran fogalmazod, és milyen igaz: energetika.
        És most ugrott be, hogy többek között miből is táplálkozik ez a hiedelem: jóban-rosszban, mindent bírva együtt KELL lenni, és bírnod is illik ám!
        Hány film végződik azzal, hogy szakítanak a felek, konstatálva, hogy ez így nem fog menni, és mennyi azzal, hogy “tűzön-vízen át ment egyik (a nő) a másikért (a férfiért)”, majd a sok eksön után megható lánykérés, esküvő, boldogan, míg meg nem… de a film (regény, akármi) csak az esküvőt mutatja, tovább nem…

        Kedvelés

    • Mit ne mondjak, Pacinóval én is elmennék, ha nem is két évre. Más kérdés, hogy érzéseim szerint egy csomó ilyen partner a hírnév előtt borul le. Utána majd úgy szerepelhet a címlapon, hogy “Pacino (ex)barátnője”. És persze rögtön át is vált a cikk arra a témára, hogy a 72 éves sztár vajon használ-e potencianövelőt. Nem lepődtem meg.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Hú, végigpörgetve a kommenteket több dolog is eszembe jutott.
    1. A mesékről: A Csipkerózsika/Hófehérke (mindkettőből vannak benne elemek) egy nagyon korai, ír eredetű verziójában több érdekes különbség is van a modernekhez képest. Egyrészt, az anya nem mostoha, hanem édesanya, és így is a nála szebb lánya életére tör. Másrészt, a lány úgy marad életben, hogy az amúgy passzív apja (a király) egyetlen cselekedeteként hazudik az anyának, disznómájat etet vele a lányáé helyett, a lányát beavatja, és férjhez adja egy “messzi szigetre”. A mese nem ér véget, a királynő megtudja az igazságot, “látogatóba megy”, egy tűvel megmérgezi a lányát, az eldől, mindenki halottnak hiszi, az anya hazamegy, örül. A lány férje annyira szereti, hogy a testét megőrzi, elzárja egy szobába, de újraházasodik idővel. Az új feleség véletlenül feléleszti a régit, mire az anya megint megjelenik, de az új feleség trükkjével végül sikerül megölniük, és – a kedvenc részem – boldogan élnek, míg meg nem halnak, hármasban. (A férj, a kritikus pillanatokban mindig épp “vadászik”. Khm.)

    Másrészt van egy érdekes jelenség mostanában a neten, a My Little Pony sokadik generiációja körülötti hype és rajongás. Amiért felkapta a fejét az internetes társadalom az az, hogy a 8-12 éves lányoknak írt mese fő rajongótábora 20-30 közti fiatal férfiakból áll; és most, hogy – comingout – végignéztem az eddigi részeket, meg tudom érteni őket, mert jó. Nem giccses, nem szájbarágós, nem fájdalmasan ostoba, hanem lehet rajta, huszonéves aggyal, röhögni, sőt, meghatódni. A furcsa az, hogy az eddigi szereplőktől eltérően, akiket az eredeti célcsoport is preferált, az új szereplők önálló, kerek személyiségű, karakán lányok (nőstények?), és a fő értékek, amiket halványan, de sugalmazni próbálnak, az az őszinteség, a kemény munka, az egymás iránti kedvesség, és legfőképp: a tudás. Erre a fiatal lányok nem vevők. Vajon miért?

    2. Elkelés és reakciók: Új kapcsolat, még csak nem is házasság meglétének említésére többen gratuláltak. Borzasztóan nem értettem, ez valami érdem, vagy mi? A nagynéném is felrémlik, aki az elmúlt három évben, amíg egyedül voltam, mindig megkérdezte, hogy na Zé, van-e már valakid? Nincs? NEM BAJ, MAJD NEKED IS LESZ, NE AGGÓDJ. A falra másztam. Ő egyébként épp mosolyogva megy tönkre, a huszonéves fia egy szendvicset nem hajlandó megkenni magának, a férje meg nem tud arról, hogy százhúszezres gáztartozásuk volt a múlt télen. (És mivel nem tudott róla, vett is magának egy új laptopot.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .