barátnőm, az áruló

F. Cs-nak

Á verzió

A barátnőd mindig is szebb volt, most, tizenöt évvel később meg még jobban kivirult. Régen is minden szívdobbanásod előtt már az övé volt a fickó, leszedte, ami még ki sem nyílt. De legalább nagyokat beszéltetek. Sokat sírtál miatta, meg a fiúk miatt, de néha őszinte volt, egészen a tiéd tudott lenni. Most nem tudni, csak kósza sztorikat, komolyan nem mesél, de valami mindig van, szappanopera-szerű, a derűsebb fajtából. Jó a lába, jó a táskája, még a napszemüvege is, mindig új a haja, nem nyugszik, illik a sál a körömlakkhoz, és nem csíkos a segge sem. Kocsival jár. Késik.

Feszengsz mellette, őt nézik a járókelők; ha végigmentek a körúton, csak neki vannak ismerősei, á, szia, mindenkivel széles gesztusokkal beszélget. Vidám, lelkes, sztorizik, be se mutat, mintha ott se lennél, és tíz perc múlva eltűnik majd, ennyit szánt rád, mert táncórára megy, utána meg unplugged akármi van a Gödörben. Akvárium, jó. Koktélozik.

Nem érti ezt a hordozókendő-dolgot, legfeljebb jópofának tartja. Kínos neki, hogy megszoptatod a fiad a kávézóban, forgatja a szemét. Majd rájössz te is… nem, ez egyáltalán nem biztos, talán szoptatni se fog, talán hatvankét éves koráig él ugyanígy. Neheztelsz rá az abortuszai miatt. Legközelebb anyósodra bízod a gyereket, hogy végre nyugodtan dumáljatok. Titkai vannak, egyszerűen nem mond el dolgokat. Nincs gyereke, ő bezzeg nem amiatt éjszakázik, csak passzióból, addig táncolnak, amíg világos lesz. Beiratkozott olaszra, a második lecke után lefeküdt a nyelviskolai tanárral, most együtt élnek, magázzák egymást. Látta a Tihanyi Lajost, dzsezzt hallgatni megy Bécsbe, pedig nem is érdekli, de esztéta az új pasija, aki válik is érte. Udvariasan kérdez mindig a gyerekről, de nem bírja a témát, nem érti, mitől ilyen fontos. Neki szép maradt a hasfala, tetszik a férjednek is, és a férjed kérdezgeti is, hogy van. Te egy apáca életét éled az egyéveseddel. Se smink, se mozi, töredezett a körmöd, és nem dugtál hét hete. Ma se fogsz. Nem is akarsz, ez az igazság. Ő akar, és fog is. És még csak nem is az esztétával. Csóválod a fejed, erkölcsi fölényt érzel, másod nem maradt. Rohansz haza, anyósod hívott rémülten, lázas a kicsi, ez a te sorsod, és még bűntudatod is van: a magasabb kaszt diadalmas tagja pedig egész este csókolózni fog, és az sem biztos, hogy fiúval.

Bé verzió

A barátnődnek nem jött össze az élet. Össze voltatok nőve hajdan, most meg… A szüleivel él, öt éve nincs pasija. Rendszeresen jelentkezik, aztán eltűnik hetekre. Hívod, jön, bármikor, bárhova, csüng rajtad, csak te vagy neki. Nincs pasija, nincs gyereke. Nézegeti a tieidet. Jön hozzátok, örülsz, főztél, kí- és sajnálod. Nem köszöni meg. Neki adod a moherpulcsidat, nagylelkűnek érzed magad, ő megbántottnak tűnik. Végképp szétnyílt az olló köztetek, a szülei csesztetik, az egyetem félbehagyva, belefog ebbe-abba (táltostanfolyam, tantraszex egyedülállóknak, akupresszúra, lakberendező OKJ-s képzés), nem talál munkát, és ott van a szemrehányás, a kérlelhetetlen libikóka, hogy: neked jó, neki rossz. Neked ugye szerencséd van. Neked könnyű. Családot alapítottál. Pénzed is van. Emlegetnek a szülei. Felhív az anyja, nem tudsz-e neki valami állást, nem tudsz, és szégyelled. Nem bírja a barátaidat, könnyedek, harsányak, gyerekük van. Ha ott van köztük, hallgat vagy idétlenül okoskodik, később jön, senki se érti. Nézi, ahogy mosogatsz, fogalmad sincs, mi jár a fejében. Kettesben akar veled találkozni, arra nincs időd, megbántódik, hogy nem vagy rá kíváncsi. Néha összehozod, legyen, csak vele, vinnéd valami jó helyre, neki mindegy, nincs pénze, nem mondja, rájössz, meghívod, nem gond, de legyen már valami öröm a találkozóban! Ül, hümmög, kínos az egész, amiről te mesélnél, az mind-mind irigységet kelt, hencegésnek tűnne, ő nem volt Mallorcán, nem érdekli a Clinique ajándékakciója, nem jár futni, nem kíváncsi az análisszex-élményedre, nem jelent meg egy cikke sem, nem bírja a sztorijaidat. Nem tetszik neki, ahogy újabban öltözöl. Irtózik a világi hívságoktól, márpedig neked csipkebodyd van, dizájnórád és fested a hajad. Ez a sok új ember, akiről mesélsz, nem tudja megjegyezni, erősködsz, hogy tudod, az Ákos, a szörfös srác, nem tudja. Neki nincsenek barátai. Nézed, milyen rosszul áll rajta a nadrág, szeretnéd, ha jól állna. Régen formás volt. Édeskés dezodort használ. Mintha belőle ömlene át az erő beléd: te egyre sugárzóbb vagy, ő sorvadozik, te csak adsz, adsz, ő keserűen irigyel, méreget, megpróbálja megtalálni azokat a pontjaidat, amelyekből kiderül: nem is érdemled meg, igazságtalan az élet. Egyre nyögvenyelősebbek a találkozók, már nem tudtok beszélgetni, azon kapod magad, hogy szánakozva mosolyogsz rajta. Éjjel is felriadsz arra, ahogy egy lúzerebb kerület harmadik emeletén neheztel rád.

50 thoughts on “barátnőm, az áruló

  1. Á verzióm
    Régen egymásra rálicitálva nyomtátok a szakmát, ma kétszer annyi diplomája, n-szer annyi munkatapasztalata van, mint neked, és nem érti, mi ez a sok LLL meg Free GÁ, amit megosztasz FB-n.
    B verzióm
    Egy suliba jártatok, de sosem engedte, hogy együtt menj vele reggel, a folyosón is elkerült, hogy ne lássák a haverok, milyen kis pisis húga van. A nézeteltéréseket pofonnal rendezte. Ma depressziós, sms-ben írja, hogy nincs se pénze, se csaja, se az életének értelme, és “neked legalább ott a gyerek”. Betoppan szombat délelőtt az unokaöccséhez, és szégyelled azt mondani, hogy most alkalmatlan.

  2. a,
    szép, okos, egy gyereke van, nagy háza.. Megdugta a férjed és még te érzed szarul magad ha összefuttok.. mert egy kis szar házban laksz, rakás gyerekeddel.. ugyanazzal a férjel.

    b,
    egyszerű, kedves, nyomorult szegény.. lecsukták a férjét, a semmiből is segíted a gyerekét, ruházod, eteted és nézed ahogy cigit vesz 720 ért.. 2 kiló kenyér ára.. ideges szegény.

  3. Nem olyan rég gondolkoztam ezen én is és arra jöttem rá, hogy nagyon hasonlóan választok barátnőt és férfit. Amíg “rosszfiúk” voltak mellettem, addig a barátnőim is gyakran kelléknek tartottak. Pár éve vannak társ barátnőim. Az egyik ugyan szebb, csinosabb, vékonyabb, jobb anyagi helyzetben lévő, a másik pedig vágyik már a családra és/de sokat dolgozik, de mindkettő egyenrangú.

  4. de jó írás megint, gratulálok!
    A verzió: ennyire A változatú barátnőm sosem volt, a legtöbb szebb/lazább volt nálam, de okosabb és jófejebb nem. Ma meg már nincs ilyen kapcsolatom. Nem is hiányzik, hogy az igazat megvalljam.
    B verzió: érdekesen ilyen sincs nagyon, mert ennyire nem lúzer. De tény, amióta gyerekek vannak, egy sor nekem kedves ember eltűnt az életemből, illetve sosem ér rá.

  5. Nem tudom ez melyik: kamaszkorunkban mindent megbeszéltünk, sajnáltam őt, mert hiába élt jó anyagi helyzetben, szüleinek köszönhetően, de nem volt olyan meleg közeg a családja, mint az enyém. Sokat járt hozzánk, szinte fogadott nővérem volt, aztán miután megházasodtam, egyre kevesebbet járt hozzánk, és egyre többet anyámhoz. 🙂 Mára már ő a barátnője, én a távoli ismerős, amin az se változtatott, hogy neki is lett gyereke. De nem bánom, szerintem olykor a régi barátokat is el kell engedni, mint a volt szeretőket.

  6. Megdugta a férjed és még te érzed szarul magad ha összefuttok… Igen, A típusú van nekem is. Minden gyereke mástól van, jelenlegi férje nagyon jómódú. Sokat élt külföldön (most is csak nyaralni jár haza) ezért jól beszél nyelveket. Sok gyereke van, de nem vele élnek. Soha nem dolgozott, soha nem kell fogyókúráznia, soha nem kell beosztani a pénzt. Szabad idejében pasizik. Már nem tartjuk a kapcsolatot, pedig a munkám miatt gyakran utazom abba a városba, ahol él.
    És a B típusú: több ilyen is van, és egyik se tetszik a férjemnek. Itthon élnek. Özvegyek vagy sose volt férjük, több gyereket nevelnek, napról napra élnek, hétvégén is dolgoznak, idős szülőkről gondoskodnak, nincs autójuk, szabad idejükben színházba, koncertre járnak, nyelvet tanulnak, olvasnak. Néha kirándulunk együtt, bár nehéz összehozni.

  7. Szuper írás.
    A verziós barátnőm sosem volt. B volt egy, vagy kettő, de már nem tartjuk a kapcsolatot. Gyerekkori barátságok voltak ezek. Ahogy felnőttünk, más érdekelt, más impulzusok értek mindkettőnket. Már nem értettük meg egymás félelmeit, vagy problémáját, de az örömét sem. Nem voltak lesajnáló félmosolyok, de nyitott szájjal való rácsodálkozás annál inkább: miről beszél?!
    Elnőttünk egymás mellől. Senki sem tehet róla, így adódott. Vannak barátságok, amik csak egy bizonyos időre szólnak.

  8. C verzió
    Jómódú család gyereke, 17 évesen összejött egy nála jóval idősebb, de “nagyon jól menő” vállalkozóval (meg a két majdnem vele korú gyerekével). Egyetemre kocsival járt, de meg kell hagyni, tett ezért: a mamája könyvelői irodájának dolgozgatott.
    Egyetem után multitól multiig, nem szereti, az első pár hónap után mindenhol kiábrándul, de hát jól lehet keresni. Eközben eltelt tizenév, a párja nem akar már gyereket, ő igen. Ház van, új autók mindig vannak. Wellness. Nyaralás a tengernél. A pasi kezd elviselhetetlen lenni, elhagyja. Akkor elmondja őszintén, hogy a pasi feltörte a mailjeit, botrányokat rendezett, zsarolta, olyan féltékeny, hogy nem mer megállni egy régi ismerőssel beszélgetni, mert utána inkvizíció van. Elmegy onnan. De nem bír egyedül lenni. Szépen összejön egy korabeli sráccal. Aki viszont még otthon lakik, tanul, elvan. Tart a dolog pár hónapig, majd ismét látogatóba jön és elmondja, hogy ő nem tud szegénységben élni, nem tud egy ilyen perspektívátlan fiatal sráccal élni, de egyedül sem. Ő erre egyszerűen nem képes, megfullad.
    Vissza tehát az eredeti pasihoz. Azzal a megegyezéssel, hogy legalább egy gyerek lesz. Lett, nagyon helyes. A hangulat náluk olyan, hogy késsel vágható a rosszkedv, undor, kiábrándultság. De ő nem szeret rosszul élni, hát marad.

  9. D verzió:
    Vidékről felküzdi magát a fővárosba, és szerzett egy jó munkahelyet is. Végre sikeresen bepasizott (előtte házasember, aki inkább nincs, mint van, de amikor elhagyná, akkor még hónapokig zaklatja – őt meg az új pasit is). A srácnak van lakása, kocsija, menő munkahelye, és vállalja őt. Ő isteníti (még pár évvel fiatalabb is!). Pár év után esküvő. Sajnos a srác “nem élte ki magát”, tehát kikacsintgat a kapcsolatból (ami ekkor már házasság). Kezdetét veszi a gyanakvás, a mailek olvasása, a rátelefonálás minden órában, mert nem veszítheti el őt. Egy amszterdani út során még azt is feljánlja neki, hogy tegyen egy kört a prostituáltaknál. Rosszabb pillanatában a lány kimondja: nem lenne hová menni, muszáj megtartani ezt a házasságot. És egyébként is a házasság nem mindig ünnep, nehézségeken túl kell lenni, elnézőnek kell lenni, a testi megcsalás nem igazán az… Nem sikerül teherbe esnie. Nem teljesen világos, hogy a srác akar-e gyereket, inkább nem, mint igen. Ő bulizni akar, minden este elmenni valahová, minden hétvégén menni. A lány egyre több betegséget, egészségügyi problémát fedez fel magán. Zúg a füle. Szapora szívverése van. Vizsgálatok, végül pszichológus, mert valószínűleg lelki eredetű.
    Vizsgálatok a feltételezett meddőség miatt. Nincsen szervi oka. Biztos csak a stressz. A srác kap egy ajánlatot külföldön. Elfogadják. Ő otthagyja a munkahelyét, és boldogan megy – hiszen előbb vagy utóbb teherbe fog esni, lesz elfoglaltsága. Ez valahogy nem akar bekövetkezni. De a másik ország nyelvét még tanulja, és berendezi a lakást, szervezi a programokat. Gyakran vannak egészségügyi problémai, amit komplex alternatív módszerekkel orvosol, ez napi program. Amint a kompulzív vásárolgatás is. A srácnak vannak nőkollégái, még szépek is. Próbál minél többet vele ebédelni, a munkahely menzáján, demonstrálandó, hogy a srác nem szabad préda. Kielemzi a srácnak, melyik lány miért csúnya a menzán (azaz a munkahelyen). Gyanakvás. Állandó telefonálás. Időelszámoltatás. De hát a házasság nem folyamatos boldogság ugye…

    Lehet, hogy én vagyok az ufó, de sok ilyen történetet látok magam körül. MIt kellene tennem ilyenkor? Ha szólok (óvatosan, kérdezve), akkor miért szólok bele a másik életébe – biztos savanyú a szőlő, és mindenki maga dönt. Barátság vége.
    Ha nem szólok, az nem barátság, mert nem tudok asszisztálni az ilyen szintű önmegtagadáshoz, saját maguk álltatásához.
    Nincsenek barátnőim valójában.

    • Nekem van barátnőm, aki nekem mindig elmondja, ami hirtelen eszébe jut az én életemről/házasságomról, visszafelé ugyanezt a nagy őszinteséget nem viseli el. Van, akinél a férjet én nem bírom elviselni, úgy értem, ha ott van, de nem szólal meg, akkor oké, de amúgy nem. Azt mégis hogyan lehet (kellene? — ez a fő kérdésem) kommunikálni, hogy a férj nem kóser? hogy miként választhatott ennyire maga alá? de közben úgy tűnik, jól elvannak, akkor ki vagyok én, hogy belepofázzak. szerintem aki nem vak, úgyis látja, hogy nem rajongok a másikért, de ennél többre nincs szükség.

      • nekem az nem szamitana baratsagnak ha o mesel, de amit en meselek azt nem viseli el. nalam is van olyan baratno akinek a ferjet nem kedvelem, ezert nem csinalunk kozos csaladi programokat, csak a baratnommel vagy/es a gyerekeikkel talalkozunk.

  10. Most már az E verzió jön?
    Nincs öribari, valahogy mindig hárman vannak. Új iskola, ahol megint csak a triumvirátusok virágoznak, egyik klubból a másikba megy, nem leli helyét, de megmarad a régi csapat is. Majd a régiből az egyik férjhez megy (aki megközelítette az öribariságot), az esküvőn még ott van, onnantól vége, mint később kiderül a férjnek nem tetszettek a barátnők. Később már késő felmelegíteni is. Ezeket a triókat meg sose tudja elkerülni se megszeretni, biztos karma vagymi, gyerekből is három van.
    Új filozófiát kreál, (kicsit hasonlít FarkasVikiére: Vannak barátságok, amik csak egy bizonyos időre szólnak) minden barátság adott élethelyzetre, időszakra szól, hozd ki belőle a legtöbbet! (ugye Ványa bácsi, ez meg most milyen filozófia?)

    • Jaj, en ezt nem ugy ertettem, hogy minden baratsag egy idöre szol, szedd ki belöle, ami Neked jo, aztan viszlat.
      Van baratsag, ami örökre szol es van, ami csak egy idöre. A baratnömmel az ugy volt szep a huszas eveink közepeig, ahogy volt. Addig tudtunk benne adni egymasnak. Utana nem. Elnöttünk egymas mellöl – mas lett az ertekrend. Az en szokimondasom szamara eröszak, hogy joban vagyok magammal es elvezni merem az eletem: szerinte önzöseg. En pedig mar nem ertem a celjait. Nem tudok neki segiteni a szorongasaiban. En hiaba nem akarom, hogy martir legyen, ha ö erre karhoztatja magat. Szeretem es szeretettel gondolok ra. De jelenleg kölcsönösen nincs sem igenyünk, sem szüksegünk egymasra. Lehet, hogy egyszer meg lesz, nem tudom.

  11. Egyetértek Vikivel, én is azt gondolom, hogy ezek az örök barátságok nagyon ritkák. Egy kicsit olyan ez is, mint a párkapcsolat. Két embert egymás mellé sodorhatnak helyzetek, életszakaszok, földrajzi közelség, és akkor felfedezik, hogy mennyire tetszik nekik a másik személyisége, és kialakul a barátság. Sokszor nagyon jó kapcsolat alakul ki a gyereked osztálytársának a szüleivel, a szomszéddal, a munkatárssal. Ami esetleg megszűnik, amint a helyzet változik. Én több nagy változást is megéltem a saját baráti kapcsolataimban.
    Egyetemen teljesen eltűntek a gimis barátnők, viszont sok egyetemi barátnő lett. Ezzel párhuzamosan az akkori párommal és egy baráti párral sokat utaztunk (öten daciaval, minimál pénzből), minden héten összejártunk kártyázni, főzni, minden valószínűtlen helyre elmentünk (felejthetetlen élmények…). Aztán szétment az egyik pár, majd mi is, vége lett az egyetemnek, és szinte egyik napról a másikra eltűntünk egymás életéből.
    Egyetem után nagyon megváltozott a baráti geográfia: mindenki elkezdett dolgozni, szétszóródtunk, aztán néhányan családot is alapítottak, egyszerűen elsodródtunk egymás mellől. Aztán volt ez a már családos / még nem családos dichotómia. Néhány barántnőmhöz szívesen jártam babázni, és el tudtunk beszélgetni, én meg élveztem a gyerekek közelségét. Mások annyira kiszorultak a saját régi életükből, hogy már nem volt miről beszélgetni. Ha nekik egész nap a pelenka, takarítás, küzdelem a férjjel a program (és már nem olvasnak, nem követik a világ történéseit), mit tudunk mi egymásnak mondani?
    Az országváltás is nagyon sokat változtatott, 3-4 ember van, akivel öt év elteltével is van kapcsolat, keressük egymást, jönnek, ha tudnak és mi is megyünk hozzájuk, ha otthon vagyunk.
    Változik minden, elsősorban mi magunk, miért ne változnának a körülöttünk levő emberek??

  12. Két dolog jutott eszembe:
    Miért ennyire fontos viszonyítási pont a nők közötti kapcsolatokban, hogy van-e férfi vagy nincs?
    Ha van és boldog vagyok, miért érzem úgy sokszor, hogy mentegetőznöm kellene emiatt/úgy kéne tennem, mintha nem is létezne, mert azzal bántom a másikat? (Ha szeretek valakit, akkor örülök, hogy neki jó, akkor is, ha nekem épp nem.)

    • Itt van egy alapvető “rendelkezésre álló idő” tényező is. Ha párkapcsolatban élsz, nyilván nem fogsz minden este a barátnőiddel lógni. Jó esetben megosztod a két típusú elfoglaltság között a szabadidőd. (Rossz esetben lemondasz a saját barátaidról/életedről, na azt soha senkiért ne! De az egy másik fejezet.)
      Ha szabad vagy, esetleg nem érted, miért ne tudna a párral rendelkező barátnőd annyi helyre eljárni. A nyaralás ennek kitüntetett formája: sok olyan ismerősöm van, akik sokáig pár nélkül élvén együtt mennek nyaralni, és ez nagyon is jó (miért kellene otthon maradniuk vagy egyedül menniük). De az, akinek van párja (családja), a szabadsága meg a pénze pedig véges, valószínűleg arra költi e két utóbbit, hogy a párjával / családjával nyaraljon.
      Mindenkinek igaza van, de csak egyféleképpen lehet csinálni, amit az ember annak függvényében választ, hogy milyen a családi állapota…
      Kivétel ezalól, ha a gyerekes mama néha kiszabadul a családi körből, és legalább pár napra barátnőivel megy valahová.

    • Az első kérdésedre én is úgy válaszolnék, mint olaszorszagbajottem. A második már kicsit nehezebb ügy. Nem kell bocsánatot kérni amiért van párod, csak figyelni kell miből miről mennyit mesélsz. Egy kapcsolat elején, szerelmesen, én például állandóan a páromról tudnék mesélni, valamint arról, hogy hol voltunk, mit csináltunk. Ha mondjuk a barátnőm régóta van egyedül és nagyon szomorú emiatt, akkor nagy valószínűséggel úgy fogja érezni hogy az arcába tolom a boldogságomat. Persze, hogy örül neki minden barátnő, ha boldog vagy, de nem elvárható, hogy a huszonhatodik önfeledt anekdota hallatán is ugyanazzal a mosollyal üljön ott, hogy “de jó neked, tényleg”. Én erre nagyon próbálok tekintettel lenni. Úgy mesélni és úgy fogalmazni, hogy az ne kérkedés legyen, hanem a valóban megosztandó történetek megosztása.

    • Én mint életformaszerűen egyedülálló erre azt mondom, hogy én nagyon-nagyon örülök a barátnőim BOLDOG és VALÓBAN MŰKÖDŐ párkapcsolatának, és én magam kérem őket, meséljenek róla és osszák meg velem az örömüket, én velük örülök, figyelek és tanulok 🙂 Nem örülök viszont a pótlék-pasiknak (csak ha ez tudatos választás, mert akkor meg drukkolok, figyelek és tanulok :)), a bántalmazó kapcsolatoknak, a kritikátlanul egymás seggébe bújásnak, a mindenapasikörülforog mentalitásnak, az önromboló viselkedésnek. Ezt sosem dörgölöm az orruk alá, de nem is kell, mert tök nyilvánvaló. De az ilyen
      kapcsolatokban az én rosszallásom nélkül sincs sok köszönet, szóval én mosom kezeimet és ha olyan a kapcsolat, ott vagyok, amikor kell.
      Mikor fiatalabb voltam, akkor éreztem irigységet meg
      elbizonytalanodást, ha a másiknak volt párja nekem meg nem, de ez elmúlt, amióta nem ezen keresztül határozom meg önmagam.

    • Ezek szerint félreérthetően fogalmaztam.
      Az elsőt úgy értettem, hogy annyi minden mással is lehet foglalkozni/másról is lehet beszélni, mint a férfiakról, ha már két nő találkozik és időt szánnak egymásra, mert nem a párkapcsolat életünk egyetlen fontos és mindent betöltő területe.
      A második meg… 🙂 Na, hát mi sem áll távolabb tőlem, mint egyfolytában erről beszélni, meg anekdotázni. Egyedülállók mellett gondosan kerülöm a témát, nem ezzel van a baj, hanem hogy van, akinek eleve sértő, ha tudja (ó, nem, vagy csak feltételezi) a másikról, hogy neki jó. Szerintem ez ilyen erre a dologra is kiterjedő jó magyar mentalitás, hogy aki jól érzi magát, az egyszerűen nem tisztességes/egy rohadt mázlista, akinek ölébe hullott a boldogság, szóval hallgasson.

  13. Tényleg ilyen rossz a barátnőhelyzet? Nekem van 3, vagyis négyen vagyunk egymásnak, mindenki mindenkinek egyformán cca. 12 éves korunk óta. Országhatárok, különböző családi állapotok, gyerekek, drámák, kilométerek, különböző egyetemek, teljesen más állások és életformák, homlokegyenest ellenkező politikai nézetek vannak közöttünk és máig barátnők vagyunk, mégcsak össze sem kaptunk soha (sőt Ők az egyetlenek, akikkel úgy lehet vitázni, hogy se sértődés, se veszekedés ne alakuljon ki). Igazából van még néhány menet közben kialakult is (max. 5), de Ők nekem valahogy mindig megmaradnak. Nem kell erőfeszítés sem hozzá, annyira evidensek. És én is bármelyiküknek, vagy ők egymásnak. Ez a gyakorlatban a kilométerek és időeltolódások esetén is heti (néha többszöri) telefonbeszélgetéseket, hosszú emaileket jelent, amikor csak lehet látogatásokat, folyamatos tudomást egymás fontos dolgairól, soha el nem felejtett szüli- és névnapokat, személyes ajándékokat, bármikor megereszthető segélykérő telefonokat, bizalmat, és még a férjekkel is igen hamar tudatva lett, hogy egy választásuk van: beszállni a buliba. Egyébként baromira tetszik nekik a négyesünk. Sőt még egymás új barátait is ismerjük. Nem tudom, hogy és miért sikerült így, de annyira hálás vagyok érte! Ami érdekes adalék, hogy a négyből hármunknak van férje, gyereke, és pont az egyedülálló leányzó él messzi külföldön, és még így is működik.

    • sokat gondolkoztam az a) és b) típusú barátnőkön, de nekem is inkább a lánytibi-féle c) típusból jutott ki – szerencsére.
      van egy rokonom, aki lelki barátom is, gyermekkori barátnőből van három (mind külföldön él, de rendszeresen találkozunk), egyetemről van egy, és sok az új ismeretség, akikkel nem osztok meg mindent, de vannak témák, amikről a végtelenségig képesek vagyunk beszélgetni. akad egy-két olyan barát is, akiket életem krízishelyzeteiben szereztem.
      van egy nagy szívfájdalmam, aki kicsit az a) típus, de nem egészen. őt 12 éves koromban “érdemeltem” ki, miután két évig küzdöttem érte. mindig is kimértebb, okosabb, intellektuálisabb volt, ezért azután is felnéztem rá. aztán csatlakozott egy sajátosan hívő csoporthoz, abban talált férjet is magának, s itt megszakadt a film. akkor találkozunk, ha véletlenül összefutunk a főtéren. soha nem magyarázta meg, csak arra kért, fogadjam el ezt így.
      van nagyon sok fiúbarát, volt osztálytárs, akik sosem voltak a szeretőim, okos, intelligens, többnyire problémás pasik, de megvan a biztos helyük. kitűnő és kitartó a viszonyom deflorálómmal – rendületlenül kíséri végig életemet 14 éves kora óta.
      szerencsés vagyok, na!

    • Bármit odaadnék egy ilyen rendületlen női kvartettért.
      Barátnők árulása jobban fájt nekem, mint férfiaké. A lánytestvér árulása pedig egyenesen tőr a szívbe.
      Irigység, barátnő a neved.

  14. Én itt egyetlen barátságról sem olvastam, csak halovány másolatokról.

    “A” verzió
    Középiskola óta ismeritek egymást egy lett a baráti körötök, életteretek. Az első 10 év pasizás, ismerkedés, egymás vígasztalása felváltva. Ő férjhez ment, nem dolgozott, jó anyagi körülmények közé került, ami örömet okozott neki, hiszen előtte mindig szarabbul állt mint te. A nem szívből történt választás most visszaütött, elvált, munkát keres, albérletben lakik egy gyerekkel. Próbálod az összes lehetőséget megragadni, ahol csak tudsz segíteni, programokat ajánlani, ápolod a lelkét mail-ben, telefonon. Pedig mikor jól ment neki, sznob volt, nem igazán számítottál, a barátokat is hanyagolta.Te maradtál olyannak, mint voltál, szabad, független. Ma már elfogadhatóan keresel, nyelvet beszélsz, felsőfokúd van a szakmában, szakmailag elismert, jó munkaerő vagy. Kevés ugyan a szabadidőd, mert próbálsz még mindig rendszeresen sportolni. Átbeszélitek, kinek miért ment tönkre ez, vagy az a kapcsolata. Neked most is van, neki alakul. Rendszeresen megbeszélitek hol tart a dolog. Majd hétvégén hátha sikerül valami értelmes közös program is. Nem vagy megbántott, örülsz, hogy már nincsenek sznob allürjei, tudod jól, hogy szívből szeret, és te is szereted az összes hülyeségével együtt. Neked is van bőven:-D Van mit tolerálni mindig egymásnak. 8 éve nem láttad a gyerekét, mert nem igazán érdekelt, nem baj most majd találkoztok vele is.
    “B” verzió
    Legalább 15 éve ismeritek egymást, sok dologban vagytok hasonlóak, de sokkal több az eltérés.
    Te jól keresel, mindig racionális voltál, független, “pasik kedvence”. Ő mindig hoszzú kapcsolatokban élt, míg te ilyenben is, rövidekben is, ahogy sikerült. Nem tanult, alkalmi melókból él, még mindig keresi önmagát. Érdekli minden ezoterikus írás, közben alkesz. Fogod a kezét amikor kell, mert már elfogadtad tőle ezt is. Hiába prónáltad kirángatni ebből hol kedvesen, hol mérgesen, szép szóval,vagy üvöltve. Ő dolga, ha így boldog. De soha nem felejted el, hogy tavaly mikor szétbőgted magad, őrjöngtél, megfogta a kezed, és azt mondta ne sírj, megoldjuk ezt is. Most vállalkozó, nehezen tanulja, de boldog:-) Végre Ő is meg tud hívni egy mozira, egy koktélra, és végtelen boldogsággal ad. Nagyon furi kapcsolatban él, de soha nem hűtlen, míg te megint össze-vissza kutyultad a magad életét. Megdumáljátok. Teljesen más szempontok. A maga módján mind igaz. Folyamatosan változtok, ki tudja mi lesz holnap? Tudod, hogy mindig is jobban számíthatsz rá, mint a legtöbb emberre körülötted. De te sem tudnád eltaszítani, 1 hét után hiányzik. Sokat sír, sokat nevet, mindent 100 %-ig megél. Pont ezt csodálod, és mersz te is mindig önmagad lenne vele.
    “C” verzió
    Mindig halálosan laza volt bulikban, hétközben meg kiborult neked a telefonban. Mindig jól keresett, tanult, nyelveket beszél, de valódi családi háttere soha nem volt. Ettől néha hihetetlen energiavámpírrá tudott válni. Imádja anyádat is, bár évek óta nem látta. Az utóbbi időben se telefon, se mail, mert a második gyerekét szülte, van baja bőven. Kint él, ki tudja mikor látjátok egymást, de rengeteget gondolsz rá. Készülsz rá, hogy te is meg tudd látogatni, arra is van ígéret, hogy jön valamikor a közeljövőben. Ha akar nálatok is lakhat akár gyerekestül is abban az időszakban. Sajnos utáljátok még mindig a levelezgetést, telefonálgatást. Nem lehet 2-3 éjjelt úgy átdumálni, felváltva röhögni. Nem tudod átölelni. De majd összejön ez is. Végre jó kapcsolata van, gyerekekkel, megbízható háttérrel. Nagyon meg fog lepődni, hogy leléptél X-től, pedig jónak tünt minden hosszú évekig. De ez nem akarod mailben leírni. Majd elmondod személyesen, meg fogja érteni.

    Nincs örök barátság? De van, csak mindkét félnek tenni kell érte, és el kell fogadni egymást szőröstül-bőrőstül!! Még veszekedni is ér:-)

  15. Hetek óta barátnő kérdéskörön rágódom, igazán élvezet volt olvasni. Köszönöm. Jó volt olvasgatni a történeteket és a kötődő történeteket is.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s