lélek címkéhez tartozó bejegyzések

én többé nem

Közzétéve Szerző:
35

Én többé nem félek átgurulni a Kékgolyó utcán. Lefelé, egyirányú. Felfelé egyirányú. Mindig szél, mindig alkonyat, mindig bizonyosság. Bővebben… →

magasra teszem a lécet

Közzétéve Szerző:
224

Vendégposzt Esztertől.

“Ha lenne pasid, nem kerültél volna ilyen helyzetbe. Nem kéne ilyen magasra tenni a lécet” – szól a lényegre törő, frappáns komment a Facebookon Bővebben… →

sok vagyok

Közzétéve Szerző:
158

2013 júniusából még, de vállalható

azóta még sokkal több lettem, és már nem szorongok

hálásan 1. Jánosnak, 2. Balázsnak, hogy nem bánták sose

És azt gyanítom, ezzel sem vagyok egyedül. Sokan vagyunk sokak. Azt éljük át, hogy baj van velünk. Nem vagyunk jók úgy, ahogy vagyunk. Akkor volnánk elfogadhatóak, ha visszafognánk magunkat. Ha eljátszanánk, hogy mi nem is vagyunk olyanok, amilyenek üvöltően vagyunk. Na, ugye?

Jaj, csak őt el ne riasszam. Majd keveset beszélek. Majd bólogatok, ha beszél hozzám. Majd tőle kérdezem, hol a Logodi utca. Letagadom az ókátévét, a Zugligetet, a blogot. Le. Neki előbb volt bambuszbiciklije. Majd szeretem a Staroprament. Így jó? Kettőt is szeretek. Bővebben… →

nem ér a nevem

Közzétéve Szerző:
139

A nevem! A magánhangzóval kezdődő két keresztnevem, anyám és apám vitájának kompromisszuma! És a születési vezetéknevem, anyám szerelmének záloga, apám különlegességének jelképe, a ritka, a kifejezetten kínnal kiejthető, amelyre folyton visszakérdeznek a hivatalokban, az ismeretlen eredetű, de svábgyanús, a két mássalhangzó-torlódásos, egy hangja híján egy híres színészé (NEM, NEM ROKON, hrrrr-grr)(és nem is ismerem), amelynek becézett formája az én kamaszkori nevem, és amelynek hallatán összerezzenek ma is! Az öngyűlület maga ez a név Bővebben… →

ezeket gyűlöltem én

Közzétéve Szerző:
44

, pont ezeket, de mennyire, az elzöldülésig, mert nekem mindaz, ami nekik bőven, nem jutott soha, Bővebben… →

olyan gyerekesen bízni

Közzétéve Szerző:
58

fogok-e még tudni? Annyira kitenni magam a másiknak? Nem nézni ilyen felnőtt tudatossággal őt és mindent, nem csak eldönteni, mi válik hasznomra. Nem merülni szügyig abba, hogy nem kötelező szívni, és én döntök. Néha kockázatot vállalni.

Vagy most már mindig gyanakszom?

aranygaluskát sütnék, ködben bicikliznék, érteném a függöny porát, tiszta lenne a szívem, jaj istenem.

Ezt írtam az ifjúságsirató levelemben a művész úrnak. Ezek itt az én megcsalatott, mellőzött, kaotikus, magányos huszonéveim. Bővebben… →

otthon lenni egymás testében

Közzétéve Szerző:
164

Refrénszerűen tért vissza a blogszületésnap utáni kommentekben, hogy mennyi szép nő volt. Bizony, jó csajok vagyunk, átlagosan, mint nívó és világkép, és egyenként is, ez nem vitás, de ugyan, ez a szempont pont minekünk miért ennyire fontos? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy magatok is meglepődtetek, hogy nem föld alá való, nyálkásan tekergő giliszták jöttek el múlt szombaton?

Mit mondunk ezzel? Mi tetszik nekünk magunkban, és mi lenne, ha csúnyák volnánk? Bővebben… →

a vetítővászon életem egén

Közzétéve Szerző:
56

Na, mondom, mi legyen csütörtökre a bejegyzés. Ma nem voltam itt intenzíven, ma jó anya voltam, meg regényt írtam. A Bovaryné olvasódik (és, Kati, íródik!!!), egy kicsit mosogattam is, csak meg ne ártson. A múzsám a blogszületésnap óta feltett lábbal koktélozik a hintaágyban. Aztán most valahogy eszembe jutott a vetítővászon. Ezt én sokat csináltam, azért ugrok rá.

Amikor nem bírtam el az életemet, vetítettem. Bővebben… →

a tyúkszemünk

Közzétéve Szerző:
124

Én annyira fáradt vagyok, érzelmileg meg mindenhogy, jólesőn, de akkor is, meg pályázati határidő van, de ha a ribizli liliomára nézek (megnyesegettem, egy bimbó van), meg a borvörös laptopra, akkor már hétkor felkelek bejegyzést írni.

Az ember nem gondolná, másnak hol fáj. Az ember először is azt hinné, másnak nincs tyúkszeme egyáltalán, meg aztán a sajátjának a létezésével is csak fájdalmas pillanatokban szembesül. Olyankor szégyelli és tagadja, és nem tudja, mi irányítja a reakcióit. Bővebben… →

most kezdek élni

Közzétéve Szerző:
43

Hogy lehet, hogy fordítva történik? Hogy a fényes huszonévekben ült a súlyos felleg a vállamon, és most, majdnem majdnem-negyvenévesen, túl a tanárságon, élettárson, három gyereken, halálon, amikor már azt hittem, a kötelességen, a gázszámlán meg néha egy váratlan szabad félórán kívül nem lesz semmi, most, igen, most kezdődik az élet.

Koncerten voltam szerdán este. Bővebben… →

csak nehogy sérüljön a kis lelke

Közzétéve Szerző:
74

Utáltunk gyereknek lenni, és olvastuk Alice Millert is. Harapófogó szorít: ahogy keserűen neheztelünk anyánkra és félünk, hogy majd ránk is így. Mi nem és nem követjük el ugyanazokat a hibákat! Mi megmutatjuk. Sokba, jaj, de sokba kerül ez a megmutatás. Bővebben… →

lehetnék maximalistább

Közzétéve Szerző:
62

Hát nem tudom, de nekem ez mindig gyanús volt. Aki maximalistának mondja magát. Bedőlünk neki. Egy kicsit irigyeljük. Amiért erős, sugárzó, ő hajtja nagyon, ő mindent elér, nem lankad, nem puding, hanem csinálja. Neki van hivatása, ügye, projektje, célja. Bővebben… →

hív a színházigazgató

Közzétéve Szerző:
13

Kommentben már meséltem: ahogy épp gyönyörködöm a majd csörgök című bejegyzésben, pénteken délelőtt megszólal a telefon, és rozzant készülékem kijelezte a színházigazgató nevét. Ez meglepett, utoljára a János halála utáni napokban beszéltünk.

Hogy nekem mi minden futott át a fejemen, amíg néztem a nevet! Másfél másodperc az egész, és… Bővebben… →

én nem akarok sárkány lenni

Közzétéve Szerző:
389

2013. áprilisi írás

a kommentek történelmet írtak. Ekkor még mindenki örült, bízott, helyeselt, senkinek nem volt velem baja, nem tett meg ellenségnek, nem kente rám a depresszióját, szar életét, házassága kudarcát… aztán minden elromlott – elrontották, aljasok, pletykásak lettek vagy csak elnémultak és máshova tódultak a korábbi nagy rajongók, nem tetszett nekik, hogy én már nem vagyok dundi frissözvegy, akit sajnálni lehet, sikerem van a bloggal, lett szerelmem, edzek… Nagy pofon volt, hogy képesek voltak erre, de én azóta tudom, ki vagyok

én itt is férjlojális (ha már vele éltem) és gyerekpárti vagyok, de a kommentek igazak és sokfélék

Én sem akarok sárkány lenni.

Te sem? Mondják rád?

Miért van az, hogy fiatal, kedves, lelkes lányokból szinte kivétel nélkül leharcolt, fáradt, szorongó, gyanakvó, de legalábbis kedvetlen és néma nő lesz Bővebben… →

a hét főbűn 4.: irigység

Közzétéve Szerző:
111
  1. A kevélység.
  2. A fösvénység.
  3. A bujaság.
  4. Az irigység.
  5. A torkosság.
  6. A harag.
  7. A jóra való restség.

Mások javát megkívánni. Sóvárogni. Méricskélni. Megkeseredni. Mindig csak másodiknak lenni. Káin és Ábel, Jákob és Ézsau, Dávid és Uriás. Bővebben… →