A nevem! A magánhangzóval kezdődő két keresztnevem, anyám és apám vitájának kompromisszuma! És a születési vezetéknevem, anyám szerelmének záloga, apám különlegességének jelképe, a ritka, a kifejezetten kínnal kiejthető, amelyre folyton visszakérdeznek a hivatalokban, az ismeretlen eredetű, de svábgyanús, a két mássalhangzó-torlódásos, egy hangja híján egy híres színészé (NEM, NEM ROKON, hrrrr-grr)(és nem is ismerem), amelynek becézett formája az én kamaszkori nevem, és amelynek hallatán összerezzenek ma is! Az öngyűlület maga ez a név Bővebben…
lélek címkéhez tartozó bejegyzések
ezeket gyűlöltem én
, pont ezeket, de mennyire, az elzöldülésig, mert nekem mindaz, ami nekik bőven, nem jutott soha, Bővebben…
olyan gyerekesen bízni
fogok-e még tudni? Annyira kitenni magam a másiknak? Nem nézni ilyen felnőtt tudatossággal őt és mindent, nem csak eldönteni, mi válik hasznomra. Nem merülni szügyig abba, hogy nem kötelező szívni, és én döntök. Néha kockázatot vállalni.
Vagy most már mindig gyanakszom?
aranygaluskát sütnék, ködben bicikliznék, érteném a függöny porát, tiszta lenne a szívem, jaj istenem.
Ezt írtam az ifjúságsirató levelemben a művész úrnak. Ezek itt az én megcsalatott, mellőzött, kaotikus, magányos huszonéveim. Bővebben…
az utolsó réteg
otthon lenni egymás testében
Refrénszerűen tért vissza a blogszületésnap utáni kommentekben, hogy mennyi szép nő volt. Bizony, jó csajok vagyunk, átlagosan, mint nívó és világkép, és egyenként is, ez nem vitás, de ugyan, ez a szempont pont minekünk miért ennyire fontos? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy magatok is meglepődtetek, hogy nem föld alá való, nyálkásan tekergő giliszták jöttek el múlt szombaton?
Mit mondunk ezzel? Mi tetszik nekünk magunkban, és mi lenne, ha csúnyák volnánk? Bővebben…
a vetítővászon életem egén
Na, mondom, mi legyen csütörtökre a bejegyzés. Ma nem voltam itt intenzíven, ma jó anya voltam, meg regényt írtam. A Bovaryné olvasódik (és, Kati, íródik!!!), egy kicsit mosogattam is, csak meg ne ártson. A múzsám a blogszületésnap óta feltett lábbal koktélozik a hintaágyban. Aztán most valahogy eszembe jutott a vetítővászon. Ezt én sokat csináltam, azért ugrok rá.
Amikor nem bírtam el az életemet, vetítettem. Bővebben…
a tyúkszemünk
Én annyira fáradt vagyok, érzelmileg meg mindenhogy, jólesőn, de akkor is, meg pályázati határidő van, de ha a ribizli liliomára nézek (megnyesegettem, egy bimbó van), meg a borvörös laptopra, akkor már hétkor felkelek bejegyzést írni.
Az ember nem gondolná, másnak hol fáj. Az ember először is azt hinné, másnak nincs tyúkszeme egyáltalán, meg aztán a sajátjának a létezésével is csak fájdalmas pillanatokban szembesül. Olyankor szégyelli és tagadja, és nem tudja, mi irányítja a reakcióit. Bővebben…
most kezdek élni
Hogy lehet, hogy fordítva történik? Hogy a fényes huszonévekben ült a súlyos felleg a vállamon, és most, majdnem majdnem-negyvenévesen, túl a tanárságon, élettárson, három gyereken, halálon, amikor már azt hittem, a kötelességen, a gázszámlán meg néha egy váratlan szabad félórán kívül nem lesz semmi, most, igen, most kezdődik az élet.
Koncerten voltam szerdán este. Bővebben…
csak nehogy sérüljön a kis lelke
Utáltunk gyereknek lenni, és olvastuk Alice Millert is. Harapófogó szorít: ahogy keserűen neheztelünk anyánkra és félünk, hogy majd ránk is így. Mi nem és nem követjük el ugyanazokat a hibákat! Mi megmutatjuk. Sokba, jaj, de sokba kerül ez a megmutatás. Bővebben…
lehetnék maximalistább
Hát nem tudom, de nekem ez mindig gyanús volt. Aki maximalistának mondja magát. Bedőlünk neki. Egy kicsit irigyeljük. Amiért erős, sugárzó, ő hajtja nagyon, ő mindent elér, nem lankad, nem puding, hanem csinálja. Neki van hivatása, ügye, projektje, célja. Bővebben…
ezt most így
hív a színházigazgató
Kommentben már meséltem: ahogy épp gyönyörködöm a majd csörgök című bejegyzésben, pénteken délelőtt megszólal a telefon, és rozzant készülékem kijelezte a színházigazgató nevét. Ez meglepett, utoljára a János halála utáni napokban beszéltünk.
Hogy nekem mi minden futott át a fejemen, amíg néztem a nevet! Másfél másodperc az egész, és… Bővebben…
én nem akarok sárkány lenni
2013. áprilisi írás
a kommentek történelmet írtak. Ekkor még mindenki örült, bízott, helyeselt, senkinek nem volt velem baja, nem tett meg ellenségnek, nem kente rám a depresszióját, szar életét, házassága kudarcát… aztán minden elromlott – elrontották, aljasok, pletykásak lettek vagy csak elnémultak és máshova tódultak a korábbi nagy rajongók, nem tetszett nekik, hogy én már nem vagyok dundi frissözvegy, akit sajnálni lehet, sikerem van a bloggal, lett szerelmem, edzek… Nagy pofon volt, hogy képesek voltak erre, de én azóta tudom, ki vagyok
én itt is férjlojális (ha már vele éltem) és gyerekpárti vagyok, de a kommentek igazak és sokfélék
Én sem akarok sárkány lenni.
Te sem? Mondják rád?
Miért van az, hogy fiatal, kedves, lelkes lányokból szinte kivétel nélkül leharcolt, fáradt, szorongó, gyanakvó, de legalábbis kedvetlen és néma nő lesz Bővebben…
a hét főbűn 4.: irigység
- A kevélység.
- A fösvénység.
- A bujaság.
- Az irigység.
- A torkosság.
- A harag.
- A jóra való restség.
Mások javát megkívánni. Sóvárogni. Méricskélni. Megkeseredni. Mindig csak másodiknak lenni. Káin és Ábel, Jákob és Ézsau, Dávid és Uriás. Bővebben…
mitől volt ennyire iszonyatos?
– ne becsüljétek le a családi házak poklait –
Nézem Eszter fotóit, hát igen, ez volt a trend nyocvanas-kilencvenes évek fordulóján, amikor még a trend szó sem létezett, és a kazettás walkman, a Bécsből hozott pöttyös térdfix, a pink hajpánt és Jane Fonda aerobikja volt a menő, meg az AHA és a Bros, és — jóval később — az Oil of Olaz meg a wash’n’go. Anyánk vágta a hajunkat, és az öltözködésünk alapja így a középosztály alsó harmadában a “jóleszaz” volt, és élt még Freddy Mercury. Bővebben…
akkor téged biztos kényeztettek
2013. áprilisi bejegyzés
Ez az obligát reakció negyedszázada arra, amikor megtudják, hogy nekem három bátyám van. Jaj, de jó, de aranyos. Megvédtek. Elkísértek! Lovagok! A sok helyes fiú, a barátaik! Kis királylány! Bővebben…
azt írja a fényes borítós magazin
… hogy az egészséges testtömegindex 18 és 25 között van — ez nemrég 19 és 26 volt, vagy rosszul emlékszel? –, afölött túlsúlyról beszélünk, és kockás hasú nőt is tesz mellé, aki a nagyon csinos szerkójában üdvözült arccal edz a ferdepadon.
A te BMI-d huszonhét, átszámolod gondosan úgy is, hogy két centivel magasabbnak írod megad, és így is, meg behúzott hassal is csak 26,81 Bővebben…
nem vagyok spirituális
Szia, olvasom a blogot, és sok fontos dologra világítasz rá, nagyon változatosak a témáid. Egyvalami hiányzik nekem az összképből: Bővebben…
szeret a fiam, de…
Mivel kérték, szívesen adok publikálási lehetőséget más nőknek.
Akik megvilágítják, milyen iszonyatos mocsarakban és élethazugságban kínlódnak, és hogyan tükrözik vissza a körülöttük élők a viselkedésüket. Az összevissza nevelők, a szubmisszívek-rikácsolók, a gyerekeiktől elismerést és lelkizést követelők, a mindent másra kenők, a Bovarynéként nekik járó dicsőségről, értelmiségi karrierről és udvarlókról fantáziálgatók pokla ez, akik rengeteget magyaráznak: “közélet”, “politika”, “tehetség” – egyvalamit nem tudnak: tisztességgel, hiszti és más nők baszogatása nélkül helytállni abban, amit magukra vállaltak. Murinai Angéla a családjáról ír őszintén.
egészen kivirult
Ez a nap is úgy indult, mint a többi az irodaházban. A kissé jellegtelen, csendes, szorgos Zsuzsa aznap lélegzetelállító dekoltázzsal, virágos miniben érkezett, és Bővebben…
