gyerekvállalás címkéhez tartozó bejegyzések

mikor kezdődött a babák gyalázása?

Közzétéve Szerző:
1

Nem az van, hogy már nem vagyok forradalmár. Mert ugye megöregedtem, és ezek a fiatalok annyira mások. De hát mik ezek? És milyen erőszakos és kötelező mindegyik, ebben kell hinni – hacsak nem állsz be turulos cserkésznek?

Vegánság. Ahogy hirdetik!

Ne szülj. És: kutyacica. “Lehet őket vinni tanítani, iskolába, orvoshoz ugyanúgy.” Üveges szemekkel nézel erre. De akkor már miért nem aranyhal? Vagy zöld szemesostoros? Hozzá érkezik a rinya, hogy miért nem lehet állattal albérletet találni… És ez a beszédtéma, hogy kinek milyen a kutyusa.

Lemondás, azt mondja…! Görcsös, dühödt gyűlölet önfelszépítéssel, ideologikus okoskodással a világ állapotáról. A világéról, amelyet nem értenek. Mielőtt megkérdezitek: nem, nem kötelező szülni, ők ne is szüljenek. De az is felmerül, az ő életüknek mi értelme. És hogy mitől van az, hogy ennyire nem értik. “Elnyomlya.”

“a 3. Vh kezdetéről írogatnak már”

Bővebben… →

az életképesség határáig! – Trump győzelme után az abortuszról 1.

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Két részben. Holnap jönnek a csokorba szedett, cáfolt tévhitek, konkrét tények.

Félművelt emberek imádnak most úgy tenni, mintha Trump új magyar elnök lenne, Kamala veresége pedig a mi traumánk. Bővebben… →

mi az igazi probléma a családot ellenző világértelmezésekkel és életstílussal?

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Értsd: meleg, biszex, aszex, “transznemű”, fétiskedvelő, “etikus nonmonogám”, poligám, “tudatos gyermektelen” “életstílusok” és propagandacsoportok.

De hát többféleképpen lehet élni!

De hát klíma! (Gyerekkel kapcsolatban. Ez a legviccesebb amúgy.)

De kinek árt vele?

De hát nem lehet neki gyereke! Nem tehet róla!

És: nekem mi közöm az ő döntéséhez?

Hát az a közöm hozzá, hogy ideológia. Politikai követelés, médiatartalom, és terjed. Terjesztik. Menőséget lehet vele szerezni. A menőséggel pedig pénzt, rangot. Aki nem áll be a sorba, az kimarad. Olyanok ellenében és helyett szereznek elismerést, médiafelületet a furák, akik értenek is valamihez.

Azt írja a hősnő, amikor letorkolja azokat, akik szerint családban jó élni (és de, pontosan azért csinálja):

Milyen megható. Ő kérlel, és ő csak másokért…

Kilóg a lóláb, Adrienn. Bővebben… →

a saját szemszög

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Fú, megint áll a bál a Facebookon, írom ezt hétfő este, és azóta nem tudtam készre írni! Megint váratlanul ért – a “ne szülj!” propaganda sunyisága kapcsán írtam egy viszonylag éleset (de semmi újat). A divatos, egyben ostoba uszítást rombolónak tartom a gyerekekre, a nőkre, a női döntésekre nézve, valamint össztársadalmilag is.

Megint nem értik. Odatolong azt eredeti “nemszülünk” kontent szerzőjének törzsbázisa. Próbálnak sarokba szorítani: ne írhassam azt, amit gondolok! Ne mondjak olyat, ami sérelmes nekik.

De én tudom, miben hiszek, mit érek. Sok év munkája van benne, és nem félek a saját szemszögömből ír ni. Nem vagyok politikus, újságíró, sem filozófus.

Ők vajon mit védenek, amikor erősködnek, nekem esnek? A Netflix-bámulást? A kis olcsó hiúságukat? A kényelmüket? A béna, újonnan felvett szövegeiket?

Én a gyerekeimet, minden gyerek és gyerekes nő érdekét. Az élet áramát. A babákat. A kiszolgáltatottakat. A létezés csodáját és méltóságát.

Azt mondod, figyeljek oda, halljak meg más hangokat? Mert nem úgy van az, és én nem tudhatom, és ő tényleg? Akkor írjál okosat, megéltet, valódit. Hogy lehet a vállalás és kemény munka mellé (gyerekvállalás) egyenértékűnek helyezni ezek elutasítását, tagadását, a megúszást? Hobbinak kezelni a gyerekszülést?

Ne a konzerveket bontsd ki nekem. Ilyen színvonalon én biztosan nem egyeztetek, nem vitázom, nem csiszolódom.

Én is onnan jövök, pont azokat a hamisságokat dobtam le magamról-tíz éve, amiket most új érvként előadtok nekem, kedves még-nem-szült nőtársaim! Nem tudtok újat mondani.

Én is igaznak hittem az érveket a “mindenki ugyanúgy értékes, bármit is csinál” jegyében. Erősebb volt bennem a kifele-jófejség, az “igazságosság” szándéka, mint a saját igazságom és a saját érdekeim.

De mi az én érdekem?

Az én érdekem az, hogy ne érje kár, szitokszó, rágalom, ellehetetlenítés a létmódomat: én az azért élem, mert értékrendi alapon mellette döntöttem, majd vállalást tettem és dolgoztam rajta. Munkát tettem bele. Se a gyereknevelést, se a sportot, se a műveltséget. Az íráskészséget, a pontos érveket és az ehhez tartozó bátorságot.

Ezeket rugdossák folyamatosan. Én persze maradjak sztoikus… Bővebben… →

…ezt lehet cáfolni?

Közzétéve Szerző:
13

A Családinet interjúját, mármint:

https://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/szulok_nagyszulok/34433/kiegett_frusztralt_anyak_nevelnek_zavarodott_es_szomoru_gyerekeket_-_beszelgetes_az_anya_sziv_c_kotet_szerzojevel

Nekem is küldik: ez azért ütős, annak ellenére, hogy ő írta! Van ezen fogás? Most mit mondjak? Kapásból tíz állítás simán hazug, meg a stílus, meg a téves pozíció, amiből beszél… és mögötte az ember is. Őszintétlen, felületes, önigazoló, téves, sunyi, pánikkeltő, hatalmaskodó, áltudományos, továbbá “a halál kultúráját” és az örömgyilkosságot képviseli.

Bővebben… →

hó, csillagok, klíma és babák

Közzétéve Szerző:
40

Ritka tünemény itt minálunk: hó! Térdig érő, mindenhol jelenlevő, ágakon vastagon ülő, napokig megmaradó. Mikor volt ilyen utoljára, de komolyan? Egy-egy napot síeltem évente a Harangvölgyben. De annyit mindig: minden évben egyszer leballagtam a Németvölgyi úti kölcsönzőbe.

Dávid a terepen

Pár éve még megelőlegzett borúlátással, intenzív szorongással gondoltam arra, hogy az én gyerekeim már nemigen fognak havat látni, érdemben síelni. Bővebben… →

felelősség, jó élet, klímahiszti

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Én nem mondom, hogy nincs min szorongani.

Én azt mondom, hogy mindenki szorong, ez közös sors, és egy kicsit értelmiségi és ráérős luxus (túl sok infó, túl sok idő tépelődni, közben nem sok ráhatásod van).

Eddig mintha titeket nem zavart volna az, hogy itt a világvége, nincs nyersanyag, globális egyenlőtlenség és aszály van. Nem mutatkozott meg abban, ahogy éltek. Nektek van klíma beszerelve a rosszul tájolt lakásotokba, és én járok mindenhova bringával, télen is.

Ez is kurvajó, olvasd el, felvidulsz. Ő így képzeli az erdőt, #természet, Bővebben… →

lefóliázás: mi a törvény célja?

Közzétéve Szerző:
7

Nem igaz, hogy nem értitek! Vagy tényleg nem értik (okos barátaim, újságírók sem, a fiatalok sem), vagy nem áll érdekükben érteni, és ezért végig sem gondolják. (Valószínűbb ez.)

A lefóliázást (újabban: CELOFÁN /???/), “cenzúrát” mármint. Bővebben… →

a kérdéseitekből szemezgetek

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

Pecsételős kéktúra miért?

Kérdezte Annalema. Bővebben… →

az álkörnyezetvédelem dühítően nevetséges formájáról

Közzétéve Szerző:
9

nyilvános poszt (csak biztonságos nicknévről/profilról kommentelj!)

Már írtam az álkörnyezetvédelemről. Jé, hát mára pont az a trendi, a kötelező életvitel, sőt: a számon kérő baszogatás tárgya, amiért engem ugyanezek az emberek a kilencvenes évektől egészen a tízes évek közepéig hülyének néztek: a külsőségeket illető aszketizmusom (miért nem vagy nőiesebb?), a gyaloglásom, fogyasztási szigorom, szemétügyi tudatosságom, az erdőben sportolás, a bringa. Na, mára ez bejött, trend lett. Ja, de nem is ez jött be. Főleg biokozmetikumokat és a “fenntartható divat” nevű sznob kontentgyártást jelent a mai divat, vadiúj elektromos autót, mert “kocsi kell”, aminél nagyobb tékozlást nehezen tudnék kiötölni (ráadásul mások pénzéből töltik!), illetve lehetetlen és túlárazott ételek és textíliák formájában terjedt még el az új trend.

A vegán bőr, az bizony műanyag. Amikor a Zsiguli üléshuzata készült belőle, még így hívtuk. Bővebben… →

engem rohadtul zavar, hogy így beszélnek a szexről

Közzétéve Szerző:
33

Soha nem értettem ezt – és nem szóltam, lapítottam, a feminizmusom miatt. Most sem könnyű a harsogók között a véleményemmel kiállnom, de ki kell mondanom, amit gondolok a megfogant életről. Ez a szilárd álláspontom, és azért is fontos, mert sokakat ismerek, akik szintén így gondolják, viszont ők hallgatnak.

Az abortusz nem jog, hanem egy végső esetben bevethető kríziskezelés, amellyel nagyon óvatosan érdemes bánni, és nem szabad elhallgatni a rettenetes kockázatait, későbbi hatásait.

Zavar, felháborít, hogy babákat bántanak ridegen, érzéketlenül, üvöltözve. Bővebben… →

nem, gyereket nevelni nem nehéz 2.

Közzétéve Szerző:
4

Íme, a kép, ahogy az élet sarjad és reményt ad, Maci kikereste a Tate gyűjteményéből. A festő Robert Braithwaite Martineau, a kép címe Picciola. Nem annyira látszik, hogy ő egy elítélt és rossz lenne neki.

Ömlik mindenhonnan szülésügyben, hogy mi a helyes, nagy morális állásfoglalások. Ugyanolyan belepofázás, méhben turkálás, magánélet-vitatás, el nem fogadás és minősítgetés, mint amit amúgy kikérnek maguknak, ha abortuszról, gyermektelenségről, vagy szexuális viselkedésformákról, orientációkról van szó.

De ezek nem elvi emberek. A kutya nem gondolja komolyan a klímavédelmet, ahogy az állatvédelmet, a vegánságot, szex-sztrájkot (!), műanyagmentességet sem, az igazi gondolatokhoz és tettekhez ezek a nagy kihirdetők gyengék. Bővebben… →

nem, gyereket nevelni nem nehéz 1.

Közzétéve Szerző:
5

Túl van ez gondolva, lányok, asszonyok. Ne féljetek!

Gyerekvállalás előtt állsz, és beléd dumálta a világ, tele van a net is ezzel, jótanácsok, szakértők, facebook, magazinok és sulykolják főleg a roskadt, teljes életüktől keserű anyák: gondold meg! aggódj! légy gondos! biztosítsd be magad! tervezz! szorongj! Van ez a 21. századi emberben, hogy nem rohan bele a csillogó vízbe, hanem nézi a telefonján a hőfokát, viharjelzést, károsanyag-koncentrációt… és csak ezektől nyugszik meg (de addig nézegeti, amíg nem igazolják vissza a félelmeit). Bővebben… →

a melegek örökbefogadásáról

Közzétéve Szerző:
53

Semmi trükk a címben, tényleg ez a téma. Nem leszek hosszú sem.

De beleírtam egy kitérőt az abortuszról is.

Kérem vissza a szavakat!

Nem mindegy, mit jelent az, hogy család (nő, női nemi szerv, nem). A család az család, szerintem is: tehát nem érzet, nem “olyan, mintha”, nem is metafora, hanem apa, anya, gyerekek. Hogy ez kinek fáj, ki nem érti, én fel nem foghatom. Nem, nem minden család. És definiálni kell a fogalmat: minden jogaszabály definícióval indul, mert a törvények, intézkedések, a politika a pontosan értett szavakon alapulnak: családtámogatás, családi adókezdevezmény, családi belépő kinek jár?

Hol a határ a gumifogalmak nyújtásában?

Aki megsértődik, hogy akkor ő másodrendű, mert nincs gyereke, férje, az nem érti, mi a különbség társadalmi és egyéni szint között. Nekem sincs férjem. A hisztis “állampolgárság” norma lett: nemhogy nem ciki, kötelező. A sértődöttség mint ellenzéki tett, az érzésekkel és személyes történetekkel érvelés mint őszinteség, nulla gondolattal és józansággal – ezt terjesztették el a netes cirkuszhercegnők.

Bővebben… →