elv címkéhez tartozó bejegyzések
ki a felelős
10
2015. májusi, elég jól sikerüt publicisztika, de ha lesz időm, meghúzom 🙂
Ki a hibás, ki tehet róla, hogy itt tartunk, hogy ilyen vezetőket választ az ország négyévente, és hogy a nők helyzete még mindig siralmas, sőt, egyre siralmasabb: esélyeiket rontó, a visszaéléseket konzerváló döntések születnek sorra?
Mi lesz, ha senki se szól, ha nem tiltakozik a nyomorító intézkedések ellen, nem jelez vissza, amikor gázosan nyilatkozik a Nagyhatalmú?
Azt mondja egykori olvasónk amúgy radikálisan, hogy a férfiak felelősségét már eleget firtattuk, igenis részesei a helyzetnek azok a nők, akik a jelen Rend haszonélvezői, a többi nőnél befolyásosabbak, nagyobb a mozgásterük, több az erőforrásuk, és akik ezt az előnyt nem a nők javára, csakis a saját karrierjük, további előnyszerzésük érdekében vetik be, a többi nő rovására.
Ők a nők elárulói, ők a kápók, és ő ezeket utálja is, idegesíti a létezésük, mert mindenhol ott vannak, és számon kellene őket kérni.
Ezt persze sikerült úgy megfogalmazni, hogy minden, egy kicsit is igyekvőbb, sikeresebb, szerencsésebb nő szarul érezze magát, és azt keresse, vajon mikor, mely tettével, megnyilatkozásával nem felelt meg a Big Sister tekintetének. Civil szervezetet kellene alakítania? Első helyre kellene helyeznie az életében a nők, más nők politikai helyzetének javítását, máskülönben nem tett meg mindent, amit megtehetne? Ha nem ért egyet egy nővel vagy nők egy csoportjával, akkor elárulta a feminizmust? És: szabad-e bírálni, elégedettnek lenni, szemöldököt szedetni? Mit szólnak majd hozzá?
Nekem nem tetszik ez a szóhasználat. Eleget tudunk ama rezsimekről, amelyek a bűnöst keresték és elszámoltatást ígértek (jelenleg is ilyet élünk, egyébként) ahhoz, hogy gondosan elkerüljük ezt a fajta beszédmódot és gondolkodási keretet. Sajnos, az a helyzet, hogy ha valaki nem elég kimunkált és árnyalt stilárisan (úgy értem, nem tud rendesen írni), de ír, annak hiába tiszták az elvei és tetemes a jóakarata, az szerencsétlen metaforát választ, a végeredmény pedig talán hatásos mondat, de mindenképpen zavaros gondolat. Bővebben…
ne vidd túlzásba
Mondják nekem.
Zavarban vagyok. Bővebben…
ne asszisztáljatok az öncsaláshoz
Megváltozott a közbeszéd trendje: az utóbbi mondjuk két-három évben a fenegyerek-újságírás (cink, 444) egyre markánsabban foglal állást a nemi erőszak és a (gender)egyenlőtlenség látványos megnyilvánulásai ellen, és már csak jópofizva mer szexista lenni (úgy viszont sűrűn). Szerte a facebookon magánszemélyek, nők tematizálják és bírálják a nőellenes tartalmakat. A már érzékenyített nőket nem érdekli többé a sztárdiéta vagy Kim Kardashian arcpirítóan szűk estélyije. Most azzal lehet hergelni őket, hogy Micsoda Képtelen Elvárásoknak Kell Nekik Megfelelniük. Kellene Ám, De A Lófaszt Fognak (kocka csoki letör).
Ezeket az üzeneteket ugyanis mindenki helyesli: az extém sovány, retusált szépségeszmény valóban irreális, a kamaszok neten fogant őrületei, anorexiája pedig nagyon veszélyes.
De trükkös ez. Bővebben…
odaadja magát
Ideje volna új szavakat használni most már.
Sok mindenben elhúzott már a gondolkodásunk, ledobta béklyóit — ez valahogy úgy maradt, megkövült: a tökéletesen aszimmetrikus szex, férfi kapja (szerzi), nő adja. A szinte-üzlet: a nőtől, speciális feltételek (múló mámor, jó hangulat, esetleg erőszak) a férfi felé vándoroló, eszközként használt, dologias jav. Bővebben…
nem tudhatták
Alapvetően teljesen jól elvagyunk, nem kell itt gyereknevelni, irányítani, spontán a boldogság. A lányomat többen és több szakaszban tanítottuk meg biciklizni, de a kicsi már vérszemet kapott: délelőtt bemutatta, hogy tud ám ő pedáloson is, nem csak futón, rá is pattant az egyik kint heverő bringára, a tegnapi nagy menet után.
Ha szétnézek, kaotikus idillt látok: gyerekbiciklik szanaszét, műanyagpoharak, bennük apró orgonavirágok, murva, fűszálak. Sehol senki, csak a nyomaik. Valaki sír, de úgy, hogy azt a ragtapasz gyógyítja, de mivel a Verdák tapasz elfogyott, csak felnőtt, unalmasbarna van, inkább nem jelentkezik, majd este mosom le a sebet. A terasz kisasztalán késsel karistolt, sárga műanyag tányéron egynegyed, túlvajazott kenyérszelet szárad, olvadozik. Bővebben…
helyettük élünk
Még olyan kicsik, és mi gondoskodunk róluk.
Beemeljük az etetőszékbe, kibontjuk a mackósajtot, elsimítjuk a lepedőt, visszük a kismotorját, felemeljük a mászókára, kifésüljük szőke tincseit, lehámozzuk és felszeleteljük az almát, és kis dobozkába is rakjuk. Összeszedjük a kifordult szárú nadrágokat, homok pereg belőlük.
Nézd, ott egy daru! Vigyázz, jön a villamos.
Később kiszínezzük a házi feladatot, végigírjuk a sormintát, belekukkantunk a táskába, minden megvan-e.
És megtanuljuk az Árpád-házi királyokat meg a halogéngázokat (elszalasztott esélyünk volt ez hetedikben, de most végre). Álmatlanok vagyunk, mert holnap témazárót ír, versmond. Ő édesdeden alszik.
Mi vagyunk azok a szülők, akiknek erre telik időben, tudatosságban, jelenlétben. Rendkívül gondosak vagyunk. Bővebben…
zseniális genetikus
Hát akkor, jaj, de szívom a fogamat, ugorjunk ugyanarra. Mostanában nem szoktam ugrani arra, amire mindenki, mert úgy érzem, manipulálva vagyok, gombokat nyomogatnak rajtam, nem én választom a témát. Ha írok róla, akkor én is csak gombokat nyomogatok, ami elég könnyű, intellektuálisan nem épp kihívás, illetve nem vezet sehova, nem lesz belőle jobb világ, csak hőzöngtünk egy kicsit. Idegesít, hogy mások is ezen témáznak, és akkor a kedves olvasó fejében ez az egész összegyűlik, mint a Happy, mert a többieknél is ez megy, és kiszorít mást. Az olvasó felhevül, szem elől téveszt, önigazol, akolmelegszik, ítél, annak meg mi értelme.
A felháborodásommal ráadásul további publicitást biztosítok a szarnak, és a szar pontosan ezért van így megírva.
Na de azért… ez gyönyörű darab. Engedtessék meg. Bővebben…
tiszta elviség
Az elviség, elveinknek a sokféle, lüktető valóság fölé helyezése, megszállott hirdetése, mások elveivel vagy gyakorlatával való szembeállítása veszélyes és torzító hatású. Ráadásul nagyon gyakran önbecsapás.
Jézus például azt mondja:
…menj el, add el minden marhádat és osztogasd a szegényeknek és kincsed lészen a mennyben; és jöjj, kövess engem!
Annyira emlékszem a tiszta logikámra. Ezen fennakadtam. Ha a keresztény atyafi tisztán következetes volna, akkor mondjuk el kéne adnia házát és kocsiját. Nem adja el, sőt, fizetésemelésért akciózik. Megtértünk, Jézust követjük, minden vasárnap erről van szó. Akkor…? Ha ezt mondja, és mi hiszünk benne, akkor indulás MOST, mezítláb. Apám, a nagy keresztény, miért van még itthon, mit ül a huszonöt fokra fűtött szoba foteljében?
Csak a gyerekek képesek erre.
Jaj, hát nem úgy van az. Ez nagyon szép igevers, meg a tízparancsolat is nagyon szép, minden jogrend alapja, csak hát mégse tiszteljük a szüleinket és nem is szenteljük meg a szombatot, de a vasárnapot se, valamint többnyire paráználkodunk is.
Nem úgy van az. De mások fölött lobogtatni a Törvényt, az remek. Bővebben…
elköteleződni
Emlékszem arra az érzésre, fiatal önmagamra. Hiába szuverén, hiába saját kereset, hiába okos, azt vártam, reméltem, hogy jön valaki. Jó lesz együtt, megemel, zsongunk, és főleg:mindezt az jelképezi, valamint foglalja keretbe, hogy deklarálja majd, hogy én vagyok az és igazán, és elköteleződik, mert ez így komoly, és mostantól mi együtt, prolongálva az örökkévalóságba.
Mit tudtam még akkor, hogy csak úgy, mondjuk egy Koppenhága–Budapest járaton is megélhető a jóféle, heteroszexuális tartalmú emberi közelség, úgy, hogy az a két ember gazdagodik tőle, és többé nem is látja egymást, sőt, telefonszámot sem cserél. Bővebben…
én sem helyeslem, hogy a gyerekek sminkben járjanak iskolába
Egy hete elkezdtem egy bejegyzést, a jogszerű párja lett volna, jogszabályszerű címmel. Ebben arról elmélkedtem volna, hogy szokásunk nekünk dohogni a törvényalkotó, az intézmény ellen, hogy miért nem így, miért nem úgy vannak a dolgok, de abba nem gondolunk bele, hogy a világ ezernyi változatát nekik korrekt, jogelméleti és praktikus szempontból is értelmezhető, világos, betartható szabályokká kell fogalmazniuk.
Például, a kilencvenegyes buszon nem (sem) lehet biciklit szállítani. Egyáltalán, csak egyes járatokon lehet, ezeken piktogram jelzi. De gyerekbiciklit lehet, bizonyos kerékméretig, meg összecsukhatót, hón alá kaphatót, azok poggyásznak minősülnek. Ez utóbbit az összecsukható bringák megjelenésével szépen beleírták a szövegbe. Nagyszerű az előírás evolúciója: árnyalt, életszerű, eleven. Azonban kissé nehézkesen betartható, mivel a buszvezető nem fog centivel aggályoskodni az egyes kerékátmérők fölött. Na, mindegy, annyi világos, hogy általában felnőttbiciklit nem lehet, BMX-et sem. Amikor a BKK és az önkormányzat (XII.) rájött, hogy a downhillezés és a fogaskerekűn szállítás elég problémás (2012-13-ban legalábbis az volt), az utasoknak bajuk van, a Parkerdő pedig tehetetlen az amúgy tájvédelmi körzetben több jogszabály által tiltott sport ellen, felmerült, hogy talán ezt a fajta bringát kellene tiltani. De ilyen előírás nincs, nem lehet, bicikliműfaj szerint, nincs éles határ (mi teszi DH-ssá a bringát? a teleszkóp? a típus? hogy, ki mondja ezt meg? és ki tartatja be?), ez az egész jogszabályosíthatatlan. Igazságtalan is, mert azt üzenjük vele: akinek valamiért ilyen fajta bringája van (kb. mint a pitbull a kutyák közt), az nem szállíthatja a fogason. Miért pont ő, nem tehet róla stb. Hiába van bajunk, hiába kellene ezt szabályozással orvosolni, sem a szabály megalkotása, sem az alkalmazás nem működik.
De ez a most felmerült téma még jobb ennek illusztrálására, hogy fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld (Goethe). A “szépségről” mint önkifejezésről, szépség és szexualizált megjelenés különbségéről és a másságról mint önértékről már írtam (sajnos, azoknak, akik ezt támadásnak érzékelték, nem ment át a lényeg, például merész ugrással önmegvalósítás lett az önrendelkezési jogból és önkifejezésből, nem baj), most egy másik aspektust veszek elő. Bővebben…
változatok szépségre
Most akkor tényleg megpróbálom ilyen végtelenül binárisan feltenni a kérdést:
fontos a (női) szépség, vagy nem?
Avagy: Számít-e a kinézet az élet minőségében és egy igazságosabb világ elérésében?
Baj van-e azzal, ha valaki sokat izélgeti a kinézetét? Bővebben…
vér, verejték és könnyek
Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket és könnyeket.
Ezt mondta. Már zajlott a háború, 1940 nyarán. Nem volt egy akármilyen szónok.
Háborúba lelkesítette a nemzetét és Európát. Meg is nyerték, de milyen áron? Ő sorozatban mondta delejes beszédeit, miközben félénken érvelgettek a pacifisták. Nem hazudott, nem tagadta, hogy borzalmas lesz, ahogy tagadta más országokban a propagandagépezet. Ő azt mondta, borzalmas lesz, de dicső.
Szuggesztív egy csávó volt. Bővebben…
gépernyőhöz tapadtak
melléknevek sorozat 16.
ez is neked
A gyerekeink ráragadtak a kütyüikre.
Ez borzasztó. Ál-életet élnek. Mafla állapotfrissítésekkel, csücsöri képek posztolásával, egymás véleményezésével, cseteléssel, közhelyes mémekkel, idióta játékokkal töltik a drága fiatalságukat, amikor pedig karikázhatnának a szép időben az udvaron, vagy játszhatnának macskabölcsőt is. A jó levegőn. És ott az a sok szép képzőművészeti album is a polcokon! A Jókai-összes és más, erényfejesztő és jellemformáló olvasmányok! Bővebben…
én nem az vagyok
Ilyen alkat vagyok, mondogatjuk.
Én ilyen vagyok, ezt is mondjuk. (Én már nem változom. Én nem tudok …ni. Sosem sikerült, ha.)
Nem szeretek úszni, ezt is. Nem is szoktál. Bővebben…
ugyanaz, nőbe’
Évek óta ki akarom mondani, és most kimondom. Mert nagyon zavar, hogy nem szisszennek ellene többen.
Mi, ugye, látjuk a felénk irányuló erőszakot, lélektelenséget, hallgatjuk a szemét szövegeket, megéljük, hogy kihasználnak. Amióta western woman létezik, megszületett az a fajta reakció is, hogy most majd jól visszakapják. Most mi jövünk! Bővebben…
öt százalék
Olyasmikről beszélgetünk mi, hogy melyik a legjobb úszóedző. Karrier. Bio étcsoki, az Ella és a rózsaburgonya tápanyagtartalmának különbsége. Vatera. Paleo. Törik a körmünk. Költözzünk külföldre, vagy ne? Az városi legenda, hogy a köröm nő a halál után is? Felújították a játszóteret az önkormányzat mögött. Csevegünk, padlólapot rendelünk. Most akkor ki is volt a legjobb James Bond? Mennyi a pályaszállás Nassfeldben (van-e hó?)? Olaszt vagy spanyolt tanuljon a gyerek? Leárazás van a Zarában. Dán filmek. Kávémousse. Jövünk-megyünk, nézelődünk a világban. Megvan a bajunk, persze, de amellett is, nyalogatjuk az élet krémjét, a problémáinkkal is. Bővebben…
hamis dilemma
Most nem azért, de folyton így érveltek.
Meg én is. Én azt mondom, szemléletes vagyok, láttatok, a tipikusat próbálom megragadni, de én is ennek a tövében osonok olyankor.
Hibásan érvelünk. És ezzel tele van az internet, minden második kommentben felfedezem. Bővebben…
test és lélek
Figyeljetek, miért ennyire gyanús a test?
Nem is a test, a szépség, a kinézet.
Most írta egy ismerős:
ha egy nőnek van tudása, akkor nem számít, hogy a teste milyen
Rajta akarjuk kapni azokat, akik sokat foglalkoznak a testükkel, hogy tévedésben vannak, valahogy nem az “igazi” értékek jutnak érvényre az életükben. Hogy hiúak és csak meg akarnak felelni, reménytelenül hajszolnak egy eszményt, és ez nem helyes morálisan, vagy nem elég mély, vagy nem tudom.
Gyanús, mert a testtel kapcsolatos. Nem csak a szépségeszmény vesz minket körül, hanem az az elképzelés is, hogy a sport, a jó étrend, a figyelem és fegyelem, az csak valami téves, túlzó, felszínes ügy, az ilyen ember hiú és önös.
Én is le vagyok nézve egy kicsit. Bővebben…
amit az életmódunk tett velünk
Én, a szabadságjogok elkötelezett híve, a jólét — vagy talán inkább a minőség — szerelmese, és a technológiával is becsületes, ám mértéktartó viszonyt ápoló blogger, akinek emellett vannak ökomegfontolásai, aki nem kényelembe született, aki magának találta ki és rakta össze azt, ami végre ő, gyerekneveléstől íróságon át a narancsbőr leküzdéséig, és aki csak városban tud élni, az alábbiakban rámutatok arra, mit tett velünk az, ahogyan élünk. Tudom, hogy ez a kezdet modoros, és nem is sütöm el többet, eskü.
a szembenézés megúszása
Ahogy élünk, ritkák a létkérdések: közepesen szar vagy üres élethelyzetekben bármelyikünk évtizedekig ellébecolhat, sőt, a társadalmunk működése direkt ezekre a beszorítottságokra és kibírandókra alapoz. Bővebben…
csak az olvassa. én szóltam 