változatok szépségre

Most akkor tényleg megpróbálom ilyen végtelenül binárisan feltenni a kérdést:

fontos a (női) szépség, vagy nem?

Avagy: Számít-e a kinézet az élet minőségében és egy igazságosabb világ elérésében?

Baj van-e azzal, ha valaki sokat izélgeti a kinézetét?

Mi az igazi érték?

Nekünk, feministáknak, nekünk, gondolkodó embereknek, szülőknek, párkapcsolatok résztvevőjének, mozinézőknek hogyan volna jó a témához közelíteni?

Szerintem a kérdés rosszul van feltéve, mert normatív. Akárhogy fogalmazzuk át, azt akarja megmondani, mások mit tegyenek, mi legyen a világban. Több visszafogottsággal, türelemmel, figyelemmel, kevesebb ambícióval előrébb volnánk.

A feminizmus, a progresszív gondolkodás, elveink meggyőződéses hirdetése nem jelentheti mások nyomasztását, provokálását, megszégyenítését, ítéletek másokra nyomását, akkor sem, ha egyébként mi hitelesek vagyunk a választásunkkal, virtuózan érvelünk és elvileg egészen következetesek vagyunk. De szerintem még a radikalizmus sem jelentheti ezt, mert ez a fajta kommunikáció visszaélés.

Felvethetünk gondolatokat, elmondhatjuk, adott esetben meggyőző érvekkel és szuggesztíven, vonzó kontextusban, hogy mi hogy élünk, mit figyeltünk meg a dolgok működésében, hogyan látjuk a világot és benne magunkat, mire reagálunk a döntéseinkkel, miért úgy, mi a mi egyéni utunk, és az nekünk mitől jó. És elmerenghetünk azon, hogy vannak elvi ellentmondásaink. Meg azon is, hogy szabad másképpen, sokféleképpen lehet választani, dönteni, és nem kötelező progresszívnek sem lenni, megérteni vagy egyformán gondolni dolgokat, és ettől még nem lesz valaki ellenség.

De ez a papnőség, hogy én most a friss felismeréseimmel megmondom nektek, hogy a szépség nem fontos (ezzel egyébként pálfordulva is), és érezze magát mindenki felszínesnek és haszonélvezőnek, akinek fontos, ez bűzlik.

Igen homályos ez a szépségfogalom, és engem ez zavar a legjobban. Használják bőszen a kommentelők a szépség fogalmát, és nem lehet tudni, csak következtetni, hogy mire gondolnak, van, hogy egészen különböző jelenségekről beszélnek. Így meg soha nem lesz igaza senkinek, vagyis nem lesz érthető, amit mond. Van, akinek a szépség hamvasságot jelent, másnak trendi megjelenést, esetleg arányos-szimmetrikus anatómiai adottságokat, vagy az önazonosság harmóniáját (pl. aki szőke, az ne festessen feketére). Megint másnak sportos karbantartásként értelmeződik (ún. jó alak), és van, akinek feltűnő, díszes jegyeket, körömmatricát, strasszokat jelent, arany feliratokat a szűk pólón, gömbölyű mellet és szoláriumozott bőrt. Gyanítom, hogy Gumiszoba a szexualizált megjelenésre gondol, amikor a szépség szót használja, a kikent-kifentségre, feltűnő nemi jellegekre, és ő sem vágatna le és nem is fátyolozna el azért egy szabályosan pisze orrot, hogy viselője ne váljék áldozattá. Ez így nagyon pontatlan.

Nekem mit jelent a vonzó külső? Arányos, atletikus testet, kontrasztos formákat (derék-farizom, térd-vádli) és ezek láthatóvá tételét az öltözködéssel, feszességet, köröm-bőr-haj látható egészségét, valamint invenciózus, színes, letisztult öltözködést, exkluzív ruhákat, változatos fülbevalókat, hajakat. A szépség a test boldogságosan működő állapota. Mindez a saját szépégeszményem, amely ódzkodik a mesterséges eszközöktől, ellenben rajong a dizájnért és a friss tudományos eredményekért. Én igen sokat foglalkozom azzal, hogy ilyen legyek: izmos, színes, emlékezetes, de élhető módon, vagy hogy egy alkalomra másképp öltözzek, mint hétköznap. Kényes ízléssel válogatom továbbá az összes gyerekem ruháját, odavagyok a lányom fenékig érő hajától, és gondoskodom arról is, hogy megfelelően táplálkozzanak és eleget mozogjanak, viszont nincs körömlakk, gyerektetkó és strasszos trikó — azt gondolom, hogy ez az én felelősségem, és ezzel jót teszek nekik: szociálisan elfogadottak, egészségesek és jó ízlésűek lesznek, valamint megmenekülnek a komplexusok jelentős részétől.

Emellett nekem az emberi test szépsége is fontos általában, tehát másoké, a férfiaké is: jó érzéssel tölt el az ápolt test látványa, a jó szagok, a karban tartott szemöldök, a formáit megőrző alkat, a pusztító életmód nyomait nem mutató arc, és ez a partnerválasztásomban is szempont. A fiatalságtól önmagában nem vagyok elájulva, az életkor csak akkor zavar, ha torzulást jelent.

Nem érzem magam rosszabb, felszínes, vagy elvtagadó embernek attól, hogy sokat foglalkozom a testemmel, az intenzív sport és az ortorexia irányába elmozdulva sem. Sajnálom, ha nyomasztó vagy sok ez a téma a blogon, de nem tudok nem arról beszélni, ahol én tartok és amit én csinálok épp, csak azt ígérhetem, hogy mindezt színesen és intelligensen csinálom. Ami a többieket illeti, közegészségügyi állapotainkat és a körülöttem élő nők közérzetét látva bőven van mire felhívni a figyelmet. Legelsősorban is arra, hogy nem vagy reménytelen, nem áldozott le még a nap, nézhetsz öngyűlölet nélkül is tükörbe, és tényleg nagyrészt rajtad múlik. Meg még arra, hogy a jó érzéseink, megerősödésünk nem csak a lélek, hanem a test felől is megközelíthető. A rendberakott anyagcsere, a mozgás öröme, a célok elérésével megerősödő kompetencia még a depressziót is gyógyítja-enyhíti.

Aztán: az igazságos(abb)an működő társadalmakban több a szép ember, és most nem a népcsoport veleszületett szépségéről beszélek, hanem a dán filmek miliőjéről: a tudatosság, szándék, jómód eredményéről, a sportos életről, a minőségi élelmiszerek elérhetőségéről, a középkorúak megőrzött jó állapotáról, mozgékonyságáról, a ráncok ellenére is fiatal, el nem torzult arcról.

Ugyane társadalmakban a kinézet és az azzal való foglalatoskodás elképesztő sokszínűségét látjuk: szubkultúrák és egyéni választások reprezentációi, űrbéli ruhák, lila hajak, biztosítótűk, tetoválások, fültágítás, extrém és büszkén viselt kövérség, megműttetett fog-ajak-fenék, shemale-ek az utcán, és nem csak a legfiatalabbak néznek ki így. A megjelenés kulturális üzenet, és ezek az emberek jelentős időt, pénzt és energiát fordítanak az alakítására. Én nem tudom, hogy ez életminőség-e, hogy ettől ők boldogabbak-e, lehet, hogy ez szomorú válságtünet és pótcselekvés, elidegenedettség, mindenesetre a korreláció a társadalom progresszív volta és a lakosok kinézetének hangsúlyossága-sokszínűsége között létezik. Egy amszerdami vagy milánói utca, az emberek ezernyi megjelenése üdítő, szabadságszagú élmény. Ami a társadalom működését illeti, jó látni, hogy a többiek nem ítélnek ebből, a fura külsejű emberek nem lehetetlenülnek el, nyugodtan dolgozhatnak kórházi ápolóként, recepciósként, konferencián előadó tudósként.

A társadalom akkor lesz boldog, ha nem betonnormák irányítanak. Ha az emberek megélhetik, kifejezhetik a megjelenésükkel is azt, amik ők (adott esetben azt, hogy nekik nem nagyon számít a saját kinézetük: a hajuk nőjön csak olyanná, amilyen, nem egyenesíttetik, nem vágják feszes formára), és egymás látványát és választásait el tudják viselni. A különbözés önérték és szabadságfaktor, a kinézet mint kulturális kód megválasztása és háborítatlan megvalósítása pedig szabadságjog. Mások békénhagyására csak erős, magukkal tisztában levő, képmutatástól idegenkedő emberek képesek, a szűk szeműek azok, akik rendszabályoznak.

Az emberek nem szakíthatók ki a kontextusaikból. Ha nem magánemberként beszélünk a témáról, hanem véleményformálóként a nyilvános térben, akkor semmire sem megyünk azzal, ha a fejünket csóváljuk és éles véleménnyel vagyunk nők kinézetéről abban a közegben, amely mondjuk — ha odafigyelnénk másokra is, észrevennénk — a köldökpiercinges, kikent-kifent nőket tartja ápoltnak, szépnek. Ha hajtogatjuk nagy elvhűen, hogy de hát nem is a szépség számít, olyan embereknek, akik e szépség nélkül hátrányokat szenvednének, és nem elég kompetensek e determináltságok felülírásához, szétrobbantásához. Különösen problémás ezt hatalmi helyzetből tenni. Ráadásul nem négyszemközt, hanem mások előtt egyenesen bűn, és nem csak azért, mert ehhez a pedagógusnak nincs joga, hanem mert a kortársi közegben a kinézet nagyon fontos, bírálata pedig életre szóló sebeket ejthet.

Ha emlékeztek, úgy másfél éve felháborodtunk az egyetemi oktató fortyogásán, hogy a lányok nem öltöznek föl rendesen a vizsgákra, és azon is, hogy ennek hatására az intézmény szabályzatba foglalt valami életszerűtlen dress code-ot. Azt mondtuk akkor, hogy a vizsgán számítson a tudás, mégpedig elfogulatlanul, a többi magánügy. Egy hétéves szemfestése ettől nem különbözik lényegileg, akkor sem, ha a tanítónőnek még dolga értéket is közvetíteni, jellemet formálni is.

Szépség és áldozattá válás. Hogy a szexuális visszaálések áldozatai gyakran “szépek”, pontosabban szexualizált megjelenésűek, abból nem következik, hogy a szexualizált megjelenés tesz áldozattá (és éppen ennek kifejezésére alakult a SlutWalking). Szerintem nincsen öszefüggés a feltűnő (veleszületett vagy ápoltságból, karbantartásból származó) szépség és a traumaélmény valószínűsége között, mindez sokkal inkább közeg és attitűdök kérdése.

Én azt gondolom, az emberi test szépsége nekem fontos, és javítja az életminőségemet, ha foglalkozom a sajátommal. A szépség korrelál az egészséggel és a könnyebb élettel, például egyszerűbb a ruhavsásárlás, hordhatom a fiam, férjem cuccait, és cipőt bekötni, lépcsőn felmenni is könnyebb.

Engem, mióta “szép” vagyok, nagyon megnéznek, és sokan lelkesen közelednek felém (nem csak férfiak), kompetensnek tekintenek. Van bennem egy kis keserűség, hogy most persze barátkoztok velem. De trauma és nyomasztás nem ért az új testem miatt.

Amin az antifeministák mindig röhögnek, az valóban vicces: amikor egy nő, aki egész életében élvezte a bókokat, gondosan ápolta magát, szűk felsőket hordott, sminkelt és szexinek érezte magát, negyven fölött, némileg megroskadva az elvek embere lesz, és kitalálja, hogy a szépség meg a szex annyira nem is fontos.

Megint egy túlzó, végiggondolatlan, zavaros, ám nagy ovációnak örvendő felvetés volt ez a Gumiszoba facebookján (és egy megosztás alatti vitában), ráadásul egy hétéves gyerek külsejéről volt szó, osztálytermi kontextusban.

228 thoughts on “változatok szépségre

  1. Tegnap olvastam a posztot, és el kell mondjam, hogy végtelenül felháborított, igen csak vissza kellett fognom magamat, hogy ne írjak oda valami nagyon–nagyon indulatosat. Azt gondolom, hogy ha az én 7 éves kicsi lányomat atrocitálná így egy pedagógus, nem hagynám annyiban, az biztos. Nagyon sajnálom azt a kislányt és végtelenül kétségbe ejtőnek tartom, hogy ilyen torz személyiségű emberek gyerekek közelébe mehetnek. Nagyon remélem, hogy nem hagyott benne maradandó lelki sérülést az eset.

    • Írtam egy hosszú kommentet, de elszállt, akkor most csak röviden: kiskamaszként beszóltak, mert egyszer kifestettem a szemöldökömet és a körmömet. Mi lett a következménye? Az, hogy fiatal felnőttként sem nagyon mertem kifesteni egyiket sem, mert totál belém égették, hogy az kurvás és közönséges. Aki ilyenbe beleszól tanárként, az kártékony, vagy leragadt az Abigélnél. Lehet hozzá filozófiát gyártani, meg arról hadoválni, hogyan segít ez bizonyos ügyeket, de szerintem pont ettől a ponttól, hogy még meg is idealizálja, na, ettől lesz az egész kurvára ijesztő is.

  2. “Igazságosan működő társadalmakban több a szép ember, és most nem a népcsoport veleszületett szépségéről beszélek, hanem a dán filmek miliőjéről: a tudatosság, szándék, jómód eredményéről, a sportos életről, a minőségi élelmiszerek elérhetőségéről, a középkorúak megőrzött jó állapotáról, mozgékonyságáról, a ráncok ellenére is fiatal, el nem torzult arcról.”
    Ez mennyire igaz. Oriasi a kulonbseg egy magyar otvenes es egy olasz vagy nemet kozt.

    Megneztem azt a fb. bejegyzest amirol reszben itt most szo volt. Nekem olyba tunik, hogy (tul azon, hogy pedagogiailag is erosen kifogasolhato a mod) pont azt a mintat koveti (majd en megmondom mi a helyes neked!) amit amugy ostoroz. Mondjuk en mar nem akarok es fogok ezekkel a gumis ugyekkel foglalkozni.

    • Elvileg meg az a bajom, hogy liberalizmus-ellenes, másság-intoleráns.

      A megbuktam című bejegyzésemnek pedagógiai körökben komoly visszhangja volt, de persze azonnal szóltak a kollégák, hogy “az ilyen helyesírási hibákért én hetedikben buktattam” rész nagy melléfogás volt. Stilárisan nem, de szó szerint valóban, igazuk van.

      • Igen, pont az a baj, hogy nem hagyja önkifejezni, és majd én megmondom, mi a jó nektek stílusban tolja. Szerintem iszonyat megalázó bármilyen formában egy gyereknek, diáknak a külsejére bármilyen megjegyzést tenni. Ennyi erővel vágjuk le rituális szertartás közepette a kislányok haját a suliban, mert az is elvárás, hogy hosszú legyen nekik. Aztán meséljük el, hogy így, negyven felé mi sem akarunk hosszú hajat, és majd ha nekem, tanárnéninek is hosszú lesz, akkor ti is megnöveszthetitek, gyerekek.

  3. Elszomorító, hogy ilyen komoly indulatvezetési problémák mellett annak a nőnek iskolában kell tanítania. Nyilvanvaló, hogy a pozitív megerősítés még mélyebbre sodorja ebben, ha a bejegyzéseit látná egy szakember, vagy akárcsak az iskola vezetősége, biztos hogy táppénz lenne a dologból. a mi iskolánkban is volt hasonló poszt traumas stresszben ragadt tanítónő, majdnem nagyon csúnya vége lett.
    Én nem kommentelnék oda, mert csak szítanám a kedélyeket. Nagyon kérem, hogy aki olvassa és kedveli azt a közösséget, a lehető legjóindulatúbb módon, figyelmeztesse az ottani szektahangulatban újra és újra traumatizálódó közeget, hogy ez már kezd nagyon nem tréfa lenni. Itt nagyon dühös szülők követelhetnek joggal!!
    Más szövegek pedig BTK. kategóriások. Súlyosan rasszista, és uszító jellegűek, vállalhatatlanok.

    • Az a paranoia, hogy “a nyakamban lihegnek, tolonganak”, gerjesztve van, és a lojális olvasóknak szól, hogy hű, de éles és érdekes vagyok, hű, de mindenki engem akar támadni, egyébként tőlem vett (eltúlzott) gesztus, tőlem vett szavak (nyakba lihegés, meg a szövegértés, irónia emlegetése is). Csakhogy engem tényleg támadtak, amellett én soha nem neveztem trollnak azt, aki nem viselkedett zaklató módon, csak értelmes ellenvéleményt vagy értetlenséget fejezett ki.

      Ez az egész egyre durvább és zűrösebb. Nem okosság van, nem hitelesség, nem értelmes cél, hanem önimádat. Hogy nem tűnik fel az ottaniaknak? Vagy csak nagy érzelmi dózissal, rajongással “belőve” fogyasztható?

      • Már nem olvasom rég, csak a Facebook oldalát. Nem tudom, miért, mert nem vagyok szimpatizáns. Ez nekem is feltűnt, a kölcsönvett kifejezés, meg a szügyig belemenni, ez is tőled jött, azt hiszem.
        Nemazalényeg felvetésére, nem hinném, hogy volna értelme finoman figyelmeztetni, mert rögtön kivágják az illetőt. Én nem avatkoznék bele. Gyűlöletből meg dühből nem lehet alapokat építeni. Szerintem, ha nem változtatnak, ki fog fogyni a lendület és idővel azoknak is sok lesz ez, akik egyébként egyetértenek.

    • BTK, szerintem is. Csak az a különbség, hogy név nélkül egy (egyébként kifejező) avatar rajz mögül ez kicsit más ez.
      Na aztán az iskola. Nagyon egyetértek veled. 2 pici gyerekünk jár iskolába. Mivel főgumit egyszer láttam messziről, így nem kezdek nyomozni, hogy esetleg ő tanítja-e gyermekeinket, mert szerencsére nem.
      De meg lennék lepve, ha hamarosan más nem tenné meg ezt, és főleg ha állami iskolában tanít, nem jósolok neki sok időt ott.

  4. istenem… olvastam én is a gumis posztot, meg a mostani háborgást is. hát, nagyon messze vannak. nagyon.
    a felülről vezéreltség a gáz, hogy ő mondja meg, hogy mi a szép (legalábbis egy sminkelt 7 éves az nem az, ez egészen biztos). és az is gáz, hogy lemossa a gyerek sminkjét az osztály előtt (lehet ezt szépen csinálni, biztosan, de nekem ilyen precedensértékűnek tűnik ez). ha nekem, mint pedagógusnak (nem vagyok egyébként) problémám van a gyerek külsejével, akkor belenyúlhatok? lemoshatom a 12 éves körömlakkját is? ha műköröm, akkor le is tördelhetem? ha a ruhája nem tetszik, akkor átöltöztethetem? ha a 14 éves szőrös lába nem tetszik, akkor legyantázhatom? ha a szőröset preferálom, akkor megtiltom, hogy “kilegyen” a lába, amíg vissza nem nő az eltávolított szőr? ha szerintem sovány, megetetem? ha kövér, akkor órák után futtatom a pályán? o___O
    kiakadtam.
    a gyerek kinézetével lehet egyet nem érteni, a 7 éves sminkelése szerintem sem iskolába való, de talán a szülővel kéne erről egyeztetni. legalábbis én szeretném, hogy ha az én gyerekeim külsejével kapcsolatban lesz egy pedagógusnak ellenvetése, akkor először velem beszélné meg, mert én vagyok a felnőtt.
    ez a “festék nélkül vagy a legszebb” szöveg meg totálisan egyenes út ahhoz, hogy behúzzák a sztereotip “szőrőslábú feministázást”. talán felnőtt emberek el tudják dönteni, hogy mi a jó nekik. ha a szőr nélküli test és a sminkelt arc az, akkor elképzelhető, hogy a saját gyerekük ezt fogja követendő mintának látni. az enyémek is azt látják. ezért majd sokat kell velük beszélgetnem arról (ha nagyobbak lesznek), hogy ez mindenkinek a saját választása és döntése, hogy hogyan, milyen külsővel érzi magát önazonosnak és szépnek (ezért bárkinek beszólni viszont ultragáz – szőrökért is, festékért is, frizuráért is).
    nekem fiam is van, és mivel én szeretek körmöt lakkozni, ezért az ő egyik körme is többnyire ki van festve. az azért priceless, amikor a pénztárnál sorban állás közben, vadidegenek mondanak olyanokat neki, hogy “a lányoknak kell szépnek lenni”, (és még más őrületeket) én meg megőrizve az addig elviselhető hangulatot, inkább nem mondok semmit. mintha egy 2,5 éves “férfiassága” és majdani szexuális irányultsága 1 pötty festéken múlna… röhej.

    • “…talán a szülővel kéne erről egyeztetni.” – egyetértek. Annál is inkább, mert a kislány nyilván a szülei tudtával és engedélyével ment így iskolába, ahol meg aztán hozta a tanítója ilyen méltatlan helyzetbe miatta, és akkor most döntse el ott középen szegényke, hogy mi is van.

      • Azert a gyerekkel(kel) is lehet ilyesmirol beszelni, het evesekkel is, persze ugyesen, hogy ne seruljenek, ne legyen megszegyenites, pellengerre allitas. Vegul is nem voltunk ott es nem tudhatjuk hogyan zajlott ez az egesz a valosagban, csak felinfok vannak a facebookrol. Mondjuk en is tennek valamit, ha egy het eves kislany kifetsve jonne be, de valoszinuleg privat es nem tartanek hegyibeszdet a gyerkocoknek a szepseg mibenleterol. Es igen, a szulokkel is beszelnek errol, de nem csak veluk.

        • Persze, hogy lehet, de szerintem a megfelelő helyen és időben, valamint módon, ami pedig nem ott, akkor és így volt.

          (Személyes véleményem az, hogy ha ez tényleg így hangzott el, hogy veszélyes üzem a szépség és _nem valódi érték_, miközben lemosta a festékét, akkor az szerintem sosem, semmilyen kontextusban nem helyes és a magam részéről azt kérném, hogy maradjon inkább a kedves tanító a tankönyvnél, a gyereknek való értékközvetítést pedig bízza rám. Én pedagógus nem vagyok, se pszichológus, de azt gondolom, hogy eleve hibás a gyereket “nem vagy oké” üzenettel megszólítani, pláne ilyen érzékeny témában.)

        • Valóban félinfók voltak, de az egyik főszereplő mesélte el, a maga szemszögéből, és nem másért, hanem vagizásból, debátor-defeministavagyok népszerűségkoc
          vácsolásból. Miközben aki ismeri, mondjuk látta tavaly vagy tavalyelőtt, tudhatja, mennyire fontos (volt?) neki a szépsége. Nekem ez a döbbenet. hogy akkoriban úgy tűnt, engem sokkal kevésbé érdekel a téma. Mint manipuláció, mint eszköz soha nem is érdekelt, a jó érzés és testi kompetencia érdekel, a saját utam.

          • Nem értem mire titkolja kilétét, amikor figyelmetlenségből úgy írta át a nickjét, hogy az előzőre még lehetett emlékezni, de ugyanez igaz másokra is. Pár katt, van arc. Közösségi oldalak, hamarosan név is van, hozzá. Nem értem ezt? Mi értelme van?

        • talán az a kulcsa az egésznek, hogy privát kellene erről beszélgetni (és kedvesen – amiben azért bízom, hogy a gumis tanítónéni is kedves alapvetően, bár nem ismerem). nem ebből az apropóból indítani egy beszélgetést a szépségről.
          simán lehet mondani négyszemközt, szerintem is, hogy “szép a sminked, édesem, de anélkül is nagyon szép vagy. kérlek, engedd meg, hogy most letöröljem.” az elsősökért még szoktak menni a szülők, meg lehet kérni anyukát vagy apukát, hogy legyen szíves, ne sminkben hozza a gyerekét suliba. nem tudom, hogy mindig mindent kell-e indokolni, szerintem nem.

          • Én dolgoztam ilyen közegben . Nagyon gyakori, hogy a szülők 3 műszakban nyomják és már/még otthon sincsenek, mikor a kisgyerek iskolába indul. A néhány évvel idősebb lánytesó veszi át az anyuka szerepét, de nem volt ritka, hogy a szomszéd gyerekek együtt indultak el, a másodikos vigyázott az elsősre. Előfordult, hogy szülőkkel egyáltalán nem találkoztam az évek alatt, a gyerekjólét, vagy a nagyobb tesó intézte a kicsi sorsát. Zsebre tett kézzel, táska, füzetek, ceruzák nélkül érkeztek az elsősök, nem ritkán mosakodással, tiszta ruhába öltöztetéssel kezdtük a napot. Aki nem volt benne, tényleg nem tudja elképzelni.

      • Én gyerekeim is mindig át voltak nézve indulás előtt, hogy iskola-konform kinézetük legyen, ezért kiválóan tudnak rázós buszon is szempillát festeni. (Jó, abban a közegben a kreatív-extrém kinézet volt a sukár, szóval nem kellett a sarkon átöltözni fehér blúzból flitteres haskilógósba, de az, hogy milyen ruhában/sminkkel lép ki az ajtón, nem biztos, hogy korrelál azzal, hogy az iskolában miben érkezik meg.)

  5. És még a kirekesztés. A sugallat, hogy nem is feminista, aki nem tiltakozik a külsőségek ellen. Plasztikai műtét boldog válallójaként, a beavatkozást megváltásként felfogó nőként, esztétikai megfontolásból magába vágatóként is lehet valaki feminista, és én ez irányú terveimet azért sem tartottam sűrű homályban (csak másfél évig), bár nyilván okosabb lenne, mert ha meglesz, ki fogok vele állni, és el fogom mondani, hogy feminista vagyok, de nem vagyok szerepmodell, nem vagyok ellentmondásos, hanem szuverén vagyok. Élem az életemet, és így döntöttem, ezt jelenti az erő, hogy a feminizmusom sem kussoltatja el, aki én vagyok, ami zavar a testemen, nem vagyok minden áron természetesség-vadász, és nem fogok hazudni. Azt sem tartom elvi kérdésnek, “helyes” attitűdnek, hanem csak egyéni preferenciának, hogy én implantátumot és preparációval (szövetszétválasztással) járó heget semmilyen körülmények között nem akarok.

    Amúgy mi a különbség a hajvágatás, füllyukasztás, tetkó, piercing, szemöldökszedés-tetováltatás és mondjuk az ajakfeltöltés vagy lézeres szőrtelenítés, akár a mellműtét között?

    (Amúgy is olyan k. drágák a nem államilag finanszírozott (= esztétikai) plasztikai műtétek, hogy szinte értelmetlen démonizálni őket, mert egy ezrelék gondolkodik el rajtuk. Én egy közepesen olcsót fontolgatok, megjegyzem.)

    • Szerintem lényegében nincs különbség. Számomra akármelyikről is van szó, az a lényeg, hogy ne megfelelni akarás legyen a hajtóerőm, hanem én legyek középen. Azért festem a körmöm, olykor ki a szemem, azért festem a hajam, azért szőrtelenítek és azért futok is már, mert örömömet lelem benne, szeretek belenézni a tükörbe és tetszeni magamnak, jól érezni magam és ha lenne pénzem lézeres szőrtelenítésre, megcsináltatnám akkor is, ha akárki akármit szólna… Az én feminizmusom olyan, hogy nem hagyom lenyomni magam, tehát kifestem a körmöm, ha ahhoz van kedvem 😀

      • Asszem, egy kicsit árnyékot bokszolunk most (nem baj, az is sport!), mert nem a sport van bírálva, legalábbis nem nyíltan (csak szivárog, hogy ki mit szól be az én fitneszemre), hanem a szépség(mánia), a szépség patriarchális érdekeket szolgáló és áldozattá tevő túlhangsúlyozása. Elvileg és láthatólag ez van szóvá téve, mert hogy az emberi teljesség nem csak kinézet és párkapcsolat, meg család, ezt csak eddig hittük, hanem még mennyi minden, intellektus, megerősödés, szolidaritás, lélek, női közösség, méltóság. Mert ez jól hangzik, bólogatnak is a kissé vagy nagyon behízott női fejek, így nem is kell abbahagyni a csokizást, koktélozást, tespedést. De közben mindenki körmöt lakkoz, csak a más szépsége számít szexistának. 🙂

          • en kezdek kivetkozni magambol. Soha nem szerettem lakkozni, plane nem sotet lakkal, piros stv. Idegennek ereztem a kezeimet, most viszont vettem egy meggypiros lakkot es tok tetszik. Meg fenn is tudom hagyni par napig, de azert kell a koztes piheno.

            • Én csak lábon vagyok hajlandó, piros malacok (gy.k. lábujjak) cukik, a kezemen meg hülyén néz ki, mivel állandóan a tövignél is rövidebbre vágom. De máson nagyon tud tetszeni egy szép, nem túl hosszú, színes köröm. (Csak ne halljam, ahogy kopog az okostelefon kijelzőjén, mert ez a hang nekem egyenértékű a táblán csikorgó krétával.)

    • hát, én gyakran félig kopasz vagyok, van tetoválásom, implantátumom (haha, a számban, bár a foghíj is természetes, csak engem zavart), és feminista vagyok. közben meg nőcisen öltözöm, piros a körmöm, kedves vagyok és bújós. és ezt mind egyedül választottam, saját magamnak.
      (a finanszírozás és implantátum témakörnél csak halkan jegyzem meg, hogy 1 db fog pótlása milyen iszonyatos összegbe kerül, és mennyire rémes, hogy egy pl. pedagógusi fizetésből talán egy év alatt spórolható össze, ha nagyon meghúzzák magukat :/.)

      • Lipstick feminism. 🙂

        Azon vagyok megdöbbenve, hogy azok, akik oly nehezen spórolják össze a fogimplantátum árát, és állandóan arról beszélnek, hogy minden mennyire drága és hogy lehetne lecsípni ebből-abból, több olyan, hosszú távra establishelt szokást is űznek, amelyek nélkül én, a luxusblogger, pompásan megvagyok. Mégis a fogyasztói kosár aránya és a tudatosság lesz itt a kulcs, mondjuk közepes jövedelemtől kezdve, nem a pontos összeg.

    • Szerintem az a különbség, hogy a piercing, a műköröm, az ajakfeltöltés zavar, ha rá kell néznem, például testközelből, a smink zavar, mert rossz érzés, magamon,- sajnos, mert rám férne, de nem tudom elviselni – másokon néha tetszik is, ha harmonizál az illető kinézetével és jól van megcsinálva. De erre nem akárki képes. A mellkisebbítést nem ítélem el, bárkinek szüksége lehet rá, ne cipeljünk zavaró koloncokat, elsősorban a komfortérzet fokozására szolgál – gondolom. Én mondjuk a műtétektől annyira irtózom, hogy nem gondolkoznék el rajta. De az nagyon érdekel, hogy milyen gyakorlatoktól lesz kisebb.

      • Unokahúgomat kétszer is műtötték, és még mindig maradt annyi, hogy a férfiak nem a szemébe néznek. Nagyon komoly gerincproblémái voltak már huszonévesen, gyorsan lezavarta a három szülést és műttetett.

  6. “Szépség és áldozattá válás. Hogy a szexuális visszaálések áldozatai gyakran “szépek”, pontosabban szexualizált megjelenésűek, abból nem következik, hogy a szexualizált megjelenés tesz áldozattá (és éppen ennek kifejezésére alakult a SlutWalking). Szerintem nincsen öszefüggés a feltűnő (veleszületett vagy ápoltságból, karbantartásból származó) szépség és a traumaélmény valószínűsége között, mindez sokkal inkább közeg és attitűdök kérdése.”

    Éveken keresztül foglalkoztam “áldozatokkal”, nem mint pedagógus, hanem szociális munkásként. Én bizony azt láttam, hogy többen vannak közöttük szépek. A szépség alatt harmonikus arcvonásokat, arányos testalkatot értek.
    Szerintem a veleszületett szépség és a traumaélmény között lehet összefüggés, ha olyan közeg veszi körül a gyereket.(hátrányos szociális-és kulturális helyzet, egy bizonyos ideig nem a vér szerinti anya neveli, vagy saját maga is áldozat volt annak idején, nevelőapák váltják egymást) Akkor viszont felerősítheti, nem egyszer láttam ilyet lánytestvéreknél. a szebb nagyobb eséllyel lesz áldozat.
    Sajnos bizonyos környezetben “nyitott szemmel” járnak a futtatók, és már egészen fiatalon meglátják kiből lesz “biznisz”. Talán ettől akadt ki annyira főgumi.
    Tudom, hogy a saját tapasztalat torzíthatja, hogy reálisan kezeljem ezt a kérdést, csak leírtam a benyomásaimat.

    Azt persze én sem tartom helyesnek, ha egy nagyobb közösség előtt lemossuk a festéket, vagy bárki megjelenésének apropóján tartunk beszélgetést a szépségről. Ez így szörnyen megalázó, nem segít azon, aki sejthetően otthonról sem kap megfelelő indíttatást. Sőt!

    • Köszi, hogy árnyalod, érdekes nagyon.

      Azt kimondjhatjuk, hogy 1. Ha nem fested a szemed, nem leszel (akkora valószínűséggel) áldozat? 2. Attól leszel áldozat, hogy fontos neked a szépséged/fested a szemed? Nagyon zavaros ez nekem.

      3. A festett szem szép??? A szem festésének igyekezete összefügg a szépséggel, áldozatisággal? Tehet valamit a potenciális áldozat, hogy és az a valami szemfestés-fronton lesz?

      Ki tehet valamit?

      Szerintem tehet a szülő és a pedagógus, arra kell nevelni a gyereket, hogy ne igazodjon, ne hallgasson hatalmi szóra, legyen önbecsülése, és ne csüngjön mások szeretetén, elismerésén.

      Lehet, hogy ő ilyen nagyon szuverén, leszarom-ki-mit-szól fajta kislány, vagy az lesz, és egyetlenként ezért festette ki a szemét.

      Amúgy tök egyetértek, hogy a korai felnőttnőcis kozmetikázás tud gáz lenni, rossz üzenetet hordozni, és remélem, a lányom közegében ez nem lesz menő. De tudom, hogy elég kevés a beleszólásom ebbe, hogy mire vágyik, mit tart menőnek. Ismerős értelmiségi két leánya igen vadul, fotómodell szinten hajegyenesített és sminkelt naponta, gyönyörűek, megállnak a villamosok tőlük, nekem meglepő volt, de csak kulturális kód, a közegük normája ez, nem áldozatiság-faktor.

      Én annyit teszek, hogy a saját mintámmal az egészségre, testi kompetenciára és ruhaügyi esztétikumra helyezem a hangsúlyt, magam nagyon csínján bánok a sminkkel, és a testemet nem használom csábításra semmilyen kontextusban, soha nem azért és úgy öltözöm, hogy csorogjon a nyál.

      • 1. Kimondhatjuk, ha nem fested a szemed, nem leszel áldozat?
        természetesen nem mondhatjuk ki. Nem is ezt mondtam.

        Ha valamilyen előny (veleszületett szépség) más előnnyel párosul, értelmiségi szülők, odafigyelő nevelés akkor az eredmény is pozitív lesz. Jobban tud érvényesülni bármilyen területen. Akkor is ha nem használja csábításra a testét, szépségét.

        Ha ugyanez az előny, hátránnyal párosul , akkor az eredmény trauma lehet.
        Például ha egy elmaradott szegregátumban a kislányok azt látják, hogy a szépek eljutnak Bécsbe vagy Svájcba táncolni, míg a csúnyácskák csak a faluvégi kanálisparton csókolózhatnak a helyi tahókkal, törekedni fognak a széppé válásra.( Esetleg ebben a nagyon speciális közegben ezt az igyekezetet a futtatók üzenetnek veszik) A csúnyának sincs boldog élete, de azoktól a szörnyűségektől megmenekül, ami Bécsben várt volna rá.
        Legalábbis én a legdurvább eseteknél mindig azt látom, hogy az alany nagyon szép. A szemfestés, kozmetikázás csak egy plusz.

        Visszatérve a kérdésedre: Tehet valamit a potenciális áldozat, és milyen szerepe van ebben a szemfestésnek?
        Az áldozat környezete tehetne valamit, de éppen azért lesz potenciális áldozat, az áldozat mert a környezete azzá teszi. Ezer lépéssel teszi áldozattá. A szemfestés csak ebben az összefüggésben lesz az egyik kicsi lépés.

        Talán lehet a pedagógusnak olyan kétségbeesett reakciója ez a festéklemosás, amivel ezt akarta megakadályozni.

          • Én csak kérdezek. Lényegében azon töprengek, hogy melyik mondatunk mit jelent, az egész szépség/szexualizált megjelenés/ennek díjazása/traumatizáltság témakörben mi az ok, mi az okozat, mi a definíció, mi az, ami csak együtt fordul elő (pl. akik épp bepisilnek, azok gyakran szeméremtájékra szorítják a kezüket, de ez nem jelenti azt, hogy az a kéztartás-pozíció okozza a bepisilést, mert ez csak korreláció /együttjárás/).

            Nagy maszat van ebben, hogy ki mibe szóljon bele, mi segít, hogyan kell jó üzenetet közvetíteni, azt, hogy a szépség nem minden, ezt másra tukmálni hatalmi pozícióból ér-e, ha egyszer neki fontos.

            Én azt mondanám, vannak emberek, akiknek fontos a szépség, és vannak, akiknek nem annyira vagy nem úgy vagy csak egyes embereké, vagy fontos ugyan, de görcsölni és megfelelni nem akarnak, és erről jó lenne sokat beszélgetni, de nem öndicsőítő posztok alatt, és nem is ekkora liberális-vagyok-de-csak-az enyém-az-igazság katyvaszban, hanem okosabban.

            Az igaz, hogy az a társadalom, amelyben a szexualizált külső a kiemelt érték, és nem mondjuk a testi jóérzés (aminek része az egészség, meg az is, hogy nem bántom és csonkítom a testem, és nem megyek bele nem kívánt szexuális akármibe), elősegíti az áldozattá válás folyamatát.

            • Teljesen egyetértek, nem cáfolni akartalak.
              A bepisilős példa különösen tetszik.
              És nemhogy az ok-okozat nem biztos, még a korreláció sem, ez csak az én benyomásom, semmi több.

              Az utolsó bekezdés, akár tételmondat is lehetne, csak az a bajom, hogy gyerekkorban dől el sok minden, amikor nem saját elhatározás mibe megy bele és mibe nem.

            • Megnéztem a facen, mert érdekelt volna a kislány nemzetisége és a kérdéses smink. A kép szerintem nem őt ábrázolja. Ha pedig roma kislányról beszélünk, akkor illene figyelembe venni a származását és a helyi szokásokat.

            • A helyi szokasokat? Het evesek sminkben? Meg ha lenn is ilyen helyi szokas, akkor sincs rendben, hogy 7 eves kislany kifestve menjen suliba. De, aligha lehet ez szokas, csak max odanemfigyeles, kozony, hogy mit csinal a gyerek, de azert erre nem lehet ugy reagalni sem, hogy hat jo, lehetnek kivetelek, miert is ne..Raadasul ha cigany akkor aligha, mert ott a gyereklanyra ilyen szempontbol nagyobb a szigor.
              En azt gondolom, hogy nem helyes ha egy pedagogus elmegy emellett szo nelkul, de hogy mennyire erzekenyen teszi szova az mar mas kerdes.
              A sminkeles elosorban a kurtizanok koreiben volt altalanos a regi idokben, ebbol azert eleg sok visszamaradt a mai napig is. Pl. tul kurvas (eros) smink. Beszolnak erte meg felnotteknek is.

        • “ha egy elmaradott szegregátumban a kislányok azt látják, hogy a szépek eljutnak Bécsbe vagy Svájcba táncolni, míg a csúnyácskák csak a faluvégi kanálisparton csókolózhatnak a helyi tahókkal” — szerintem ez borzasztó sztereotip, miért tahó? miért kanális? és nem jobb-e akárhol kölcsönösen csókolózni, mint kihasználva lenni? vagy a kanálisparti tahós csók, az is kihasználás, és még pénzt sem adnak érte?

          Csúnyának lenni kirekesztettség, és akár Bécs, akár árokpart, nagyon szar és elbizonytalanító. Nem a szépség felszínes előnyeiről beszélek. Például annak, aki konszenzusosan csúnya, gyakran be kell érnie azzal (a talán egyetlennel), akinek ő is kell, és nem találja meg soha azt a férfit, akire erotikusan kattan, vagy aki jobban szexel, gyengédebb, okosabb. Nem mintha a szép nőknek könnyű életük lenne, de ezeknek a komplexusoknak a poklait ők nem ismerik.

          Mi most azt gondoljuk, hogy veszélyes belemenni szexuális kalandokba, csókokba? (Már nem a te kommentedre reagálok, csak gondolkodom, valójában a gumis tartalmakkal polemizálok fejben, mert meg akarom fejteni, mi az, ami NEM, nagyon nem, az első pillanattól.) Nagyon óvakodnék attól, hogy a szexualitást úgy kezeljem, mint amit a férfi akar és a nő ad, és a férfinak jó, a nőnek meg mindegy vagy másért van (nem örömből), vagy egyenesen trauma. Hogy lehet, hogy ilyen sokszor beszélünk úgy a szexről, mint ha abban a nőnek semmi öröme nem lenne? Én biztatnám a lámnyomat is, hogy abba (és csak abba), ami nagyon vágy és jóság, menjen bele. Teljes szívvel, nyugodtan, intuícióit követve. Tök felvilágosultak vagyubk meg minden, kikérjük az elnyomást, de a szextől, élvezettől ugyanúgy félünk, démonizáljuk, és a férfit ördöginek állítjuk be a szexualitása miatt.

          Szépnek lenni meg jó, önbecsülés, férfi nélkül is. Szexelni, csókolózni is jó, ha nem rontja el trauma, vágyakozni, rezzenni, kívánni és kívánva lenni jó, de még erotikusan táncolni is tud jó lenni. Ha megtaláljuk és meg merjük élni, hogy minket mi izgat, és ez összepasszol egy partnerrel, akkor meg a legjobb.

          Nekem pölö nem szép a nagyon nagy, felül domború, implantátumos mell, de bőven lehet, hogy van, akinek ez a szép, neki is ez tetszik, meg a pasija is ettől jön tűzbe. Ez a szépség akkor is érvényes, ha ennek a mellfajtának az eredete a pornó, és lehet úgy is szép, hogy annak, aki az ilyen mellért elmegy plasztikáztatni, annak nem kell ehhez férfitekintet, nem férfinak műttet, hanem tényleg magának, hogy magabiztosabb legyen. Igen, az összefüggés a pornó, a melltrend és önbecsülés között áttételes és sokrétű, igen, át van itatva a nő tudata ezzel a szexualizált mellképzettel, ami végső soron egy csomó macera — ahogy a miénk is át van itatva azzal, hogy bugyit kell hordani (minek is? az is egy csomó macera és pénz), hogy push up a melltartó, vagy hogy naponta le kell zuhanyozni (minek is? tényleg nincsen racionális oka. manipulálva vagyunk. önkényesen van ezek közül kipécézve és aggasztónak tartva a szemfestés vagy a nagy mell).

          A mell formája (vagy az ajak dússága, a derék karcsúsága, vagy a szokásos zuhanymennyiség vagy a szőrtelenítés vagy a szempillaspirál vagy a hosszú haj) csak egy-egy kulturális kód. Változékony, az adott közegre jellemző, és nem önmagában káros egyik sem. Hogy mire használtatik, milyen erők alakítják, az mutatja meg, hogy köze van-e a nemi elnyomáshoz. ha például valakinek le KELL vágatnia a haját, mert a fasziját a rövid hozza tűzbe, miközben neki a hosszú tetszik, az elnyomás. Vagy ha csak a nő irányában vannak mindig ilyen elvárások. Kétségtelen, hogy a nők irányban több és összetettebb elvárás van, de a pasik is úgy élik meg, hogy a kigyúrtság, a magas testalkat vagy a farokméret és annak állóképessége óriási nyomás rajtuk, és ők is ezen görcsölnek meg járnak edzőterembe. Az, hogy a büdös, ápolatlan puhapöcsűek jogosultanul a legjobb nőkön fanyalognak meg a fülükbe erőltetnék a falloszt, tévedés. Tele vannak ők is szorongással, elfiohtással, akkor is, ha a blogunkon épp nem az ő kínjaikat van kedvünk megérteni.

          (ez már rég nem

          • “és nem jobb-e akárhol kölcsönösen csókolózni, mint kihasználva lenni?”

            dehogynem jobb. Sokkal jobb. Hogy az is kihasználás-e? Szerintem előfordul kölcsönös vonzalom, kihasználás, és az is amiről te írsz, a csúnyának be kell érnie azzal az egyetlennel, akinek ő kell.
            De onnan nézve, azt irigylik aki testhezálló strasszos ruhában, jön haza.
            Azért veszélyes belemenni az árokparton szexuális kalandokba, mert ott a védekezés bármelyik formája megfizethetetlenül drága, és gyakran elérhetetlen. Tizenévesen teherbe esni, pedig nem jó.
            Azzal is egyetértek, hogy csúnyának lenni kirekesztettség.
            Bár ezen elgondolkodtam, mert én csúnya voltam, de nem éreztem magam kirekesztve.

            • Ingyen? csak akkor ha eü-i indoka van.
              26. 000 Ft körül van. Ennek 30%-a ha valamilyen szociális juttatásban részesül.
              Nem vagyok abortuszellenes, de nem ilyen egyszerű ez. Kétszer kell megjelenni csv-i szolgálatnál. Utiköltség, ugye, és minimális tudatosság, ahhoz hogy beérjen a megadott időpontra. Vérvétel, vizsgálatok…stb. Sok terhesség indul ebben a körben abortusz szándékkal, de valahol elfogy a türelem (lehet éppen az Uh váróban) és a folyamat megszakad.

            • Megint nem a poszthoz szólok, de ugye milyen gáz az, hogyha beszélünk a szexről másoknak, akkor elsősorban mindig a védekezés/fertőzés/abortusz vonalon megy a téma?
              Egyszer volt is egy parázs vitám erről egy szoc. munkás nővel, hogy a szexről beszélés, ráadásul felnőtt cigány asszonyokkal nem abból áll, hogy ijesztgetjük őket, és bemutatjuk a kondomot.
              Be is fogtam a számat, mert nincs szoc. munkás diplomám, úgyhogy nem rúghattam labdába.
              Pedig lett volna kérdésük, beszélgettünk is úgy barátilag, mármint, mint nő a nővel.
              Ez persze nem volt szakmai munka részemről, mivel nem volt hozzá szakmám.
              Sok kérdésük van, ez az egy biztos.

            • Milyen megszkitas? A terhesseg megszakitas? Ez most komoly?
              Berta gondolom kamaszokrol beszel. A nagyreszuk sokszor azt sem tudja mit csinal, mit keres az arokparton. Elmaradt falvakban, putribol jott fiataloknak gozuk sincs az egeszrol, csak latjak ahogy a kokas bubolja a jercet es ok is csinaljak. Most sarkitottam, de nagyjabol a szexualis edukacio a beka segge alatt van kies hazank nagy reszen.

              • Ez egy kicsit sztereotip, szerntem ők, akiknek nehéz, többet tudnak az élet valóságáról, nem óvják őket olyan kényesen, és az elmaradottság nem okvetlen butaság vagy megvezethetőség. Sokszor élelmesebb és talpraesettebb, strapabíróbb az, akinek nehéz a sora.

            • Na ezt benéztem 🙂
              Szóval az a megszakítás. Valóban biztonságosabb a legendáknál, de szerintem csak tapasztalt partnerrel. Az árokparton nem feltétlenül ők akcióznak.
              És a lány élvezetét csökkentheti, ha azon izgul közben, a fiú tényleg megszakítja-e, vagy csak terv marad.
              Ha lenne lányom nem ajánlanám tizenévesen.

            • az a baj, hogy ha az árokparti legény 1. tahó akinek derogál nem élvezni bele 2. nulla szexuális kultúrája van és arra szocalizálódott, hogy három perc alatt végezzen mert addig tart az átlag pornóklip, azzal marhára nem biztonságos. (megfelelő partnerrel nekem is az a tapasztalatom h teljesen jól működik [már-már egyfős kísérletszámbamenően egyébként])

            • En sem azt irtam, hogy az elmaradottsag butasag, es nem lenezesbol, hanem,hogy nincs megfelelo szexualis “felvilagositas”. Csak ebbol a szempontbol irtam, de amugy a tajekozatlansag ugy altalanossagban sem segiti az elme palerozottsagat. Errol nem ok tehetnek. Es biztos sok tekintetben ratermettebbek mint egy varosi ficsur, (de lehet, hogy ez is csak egy sztereotipia) viszont mas szempontbol meg epp ellenkezoleg. Miutan tok mas kozeg, igy hat persze.

      • Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közeg, ahonnan a kislány érkezik naponta az iskolába, több szempontból a legmélyebb nyomor, ezt többször olvashattuk. Én úgy értelmeztem, a pedagógus minden igyekezete arra irányul, hogy kinyissa a gyerekek szemét a világra, letérítse őket az elrendelt útról. ( Bizony, hogy elrendelt, közelről ismerem a közeget) Ebben az összefüggésben érthető, hogy az összes elv, tanítás, nevelés, horizont tágítás bukik abban a pillanatban, mikor a 7 éves belibben talpig sminkben.

        • Asszem, értem, hogy honnan jön, és dicséretes letéríteni, szemet nyitni, ha illuzórikus is, inkább az a bajom, hogy ez nem megerősítés, és az anekdota büszke facebookra kiírása, majd a nekiesés a kommentelőknek mintha nem egészen tiszta célt szolgálna 8hanem a fent említett menőzést).

          A megosztás alatti kommentek között olvashattuk, hogy a kitiltás miatt törlődnek a kommentek — ez a wp-ben nem így van, csak onnantól nem tud a kitiltott kommentelni (ha a beállítások–interakciók–feketelistánál tilt). Nem egészen értem ezt az ugrásra kész állapotot, állandó emlegetését annak, hogy te is pasi vagy, jöttök, nyomakodtok, dugni akartok, ez az egész önpíár, és egyre ellenszenvesebb. Bartók Gyö szavai abszolút megfontolandók.

          • Ijesztő is, nem csak ellenszenves. Sokat árt. Liberalizmust emlegetve kirekesztő módon reagálni ellenvéleményekre, ez még hazug is. Ha tudatos, akkor tisztességtelen, ha nem tudatos, akkor személyiségzavar.

          • Én hajlamos vagyok hiábavaló, meddő háborgásra, ingerlődni, keseregni, az aktivitásom, kompetenciám kárára, ezért aztán a kevés időmben igyekszem úgy szelektálni olvasnivalókat, hogy ne ezt erősítse bennem.
            De most beleolvastam ebbe a megosztásba, illetve a kommentekbe, ledöbbentett ez a sötét, agresszív hangvétel, ez a vénasszonyos, rendpárti óbégatás. Őszintén csodálkozom, több oda írónak is tudom a régi, itteni tevékenységét és ezzel összevetve főleg hihetetlen az egész. Nem is hiszem el, hogy nem érzik, hogy mennyire gáz ez a “bezzeg, a mi időnkben még” károgás, meg ami végképp a legalja: a te magánéleteden rugózni a dolog kapcsán. Én sokukat olyan sokkal reflexívabbnak, tisztábbnak láttam itt, tényleg leesett az állam most.
            A kislány sminkügye: én csúnya gyerek voltam és annyira szerettem volna szép lenni, aki szép el nem tudja képzelni, hogy milyen teher ez, hogy milyen kétségbeesetten lehet kapálózni, hogy milyen komplexusokat okoz és hogy ebben mennyire hatástalan, sőt ártalmas az ilyesféle beavatkozás és hegyibeszéd.
            Aminek értelme lehetne egy kevésbé normatív szépségfelfogás, egy olyan közeg, ahol természetes, hogy más (is) számít belőled, sok szeretet és pozitív visszaigazolás. Engem nem gyógyított be ebben igazán semmi sem, pedig felnőttkoromra nem lettem tényleg csúnya, szerettek és szeretnek, erős és igen jól használható testem van, de nem szeretek tükörbe nézni.

            • Ugyanaz a rosszfejség, tárgyakat és hétköznapi eszközöket démonizáló buta moralizálás ez, pengeszáj, amellyel a szerelmet, az örömöt is tagadják, a sikert elirigylik.

              Novák Lóci kamuprofil, iszonyú kétszínű, nálam negédesedett két hete, hogy álomszépek a bejegyzéseim, valamint állította, hogy én ötven éves vagyok, a gumisok meg fiatalok. A asztrológusügy meg ugye eredetileg Hátsó gumi projektje volt, de fél éven át, állítólag irántam való szeretetből hergelte egy pusztító függőségbe valami 15-20 olvasómat, majd visszalépett és bocsánatot kért. Csak az után varródott mindenestül a nyakamba. Hát én nem hergeltem, nem függtem, ellenben feljelentettem K-ékat, és nem kértem bocsánatot és nem is vonok vissza semmit. A jól ismert többi szöveg: diktátorként vagyok a saját blogomon, és hataloméhes vagyok, mert más a véleményem és mert a lenyúlásról nem hallgatok. Valaki meg rábaszott, mert megnyerte a Goldent… biztosan. Tudom, ki ő, nagyon régüta próbálkozik, ugyanazok az érvei mindenhol. A lényeg, hogy annyira érdekes vagyok, hogy utánam kell olvasni másfél éves távlatban, órákig rajtam kattogni.

              A másik lényeg, hogy aki nem azt a képet közvetíti Gumi zavaros és agresszív eszemfuttatásai után vissza, amit a kissé gyakorlatlanul fogalmazó (hatásokkal, részletekkel nem számoló) Gumi remélt a szövegtől, vagy aki rámutat, hogy volnának itt jogsértések meg tisztázatlanságok, az ellenség, troll, és el van küldve a picsába. Arról kiderül, hogy a saját profilján is troll. Érdekes. Nem szabad semmit mondani, amit ő nem úgy gondol, mert akkor a Rendet tolod. Oké.

              Ja és persze én provokálok. Háborút. “Népszerűnek tudott blogger.” Ők nem beszélnek rólam. Csodálnám, ha lenne pofájuk a történtek után. Nem beszélnek ők rólam, csak célozgatnak, valamint belőlem próbálbak élni, leloptak innen mindent, és ellenem szítanak.

              Mindegy is. Ők szarul vannak, nyögve igyekeznek, örök árnyékban, felhígított szörpmaradék, és ezen semmi sem segít.

              • Én tényleg elámultam most ezen a beszédmódon, érvelésen, hangvételen. Igen kínos és én sokkal jobbat, tisztességesebbet feltételeztem róluk a régi viselkedésük, de még az itt róluk írottak alapján is. Pedig nem vagyok optimista az emberek várható viselkedésével kapcsolatban, tényleg nem. (Vannak hibái, de azért elég jó lett a Bernhardi-ügy, valamiért az jutott eszembe a “magánember” kontra “igaz eszme” kapcsán)

                • Nagyon ciki az egész, nekik, ennyire átállni, elárulni, új rajongást találni. Nagyon kell engem dámonizálni, megtagadni, igazságkimondásért haragudni.

              • További mosolyok:
                LifeTiltes csávót megszégyenítő módon — rossz lesz itt a lelkiismeret és nagy a segg, tuti (álnéven!) — magamról írok, örömelvűen (meg az öncsalásról)
                újra elővette azokat a témákat, sorozatot — ej, de nagyon figyelünk! de nem igaz, tessék szépen visszaolvasni, akár fél évet, mindig is a korrektségről írtam, és arról, hogy nem önigazolunk, viszont örömelvűen, intellektuálisan és szuverénül jó létezni
                csak a gumit lesi és arról ír — ez is vicces, össz. három poszt van, ebből egy kifejezetten róluk, kettőben apropók
                és minden nap van poszt, tesséééék figyelmesen olvasni, ha már itt tetszik lógni! 🙂

            • És nagyon ciki, ha nincs tartalmi érv, igazi beszélgetés. Ezért nem látnak tovább az orruknál, az önérdeknél ott sokan. “Én engedem a lányomnak otthon”, “én nőcis vagyok” tehát az jó, az okés, csak a szegény hétéves kislány a gáz. Ha iskolában is engedem, hallgatok, meg ne tudják. A véleményeket a gumilojalitás irányítja, a rajongás és valahová tartozás vágya. Ezért kell személyeskedni és aljaskodni is álnéven.

              • Ez a nagy kíváncsiság engem is elgondolkodtat. Mennyi időt tölt vajon hónapok óta a megfigyelésemmel? Miért is zavarja ennyire, ha én sportolok, erről írok, mi az, hogy nyomasztom az olvasót? Valakinek szar itt a segge, az tuti. Meg ahogy elképzeli nagy kárörvendően az én szerelmi csalódásomat. Nos, az én szerelmem története és a férfi részletei nem fogják facebookposztként végezni, és én tényleg nem tagadom meg azt, akit szívből szerettem, akkor se, ha bántott volna. Soha rebbenő szerelmed neked nem lesz, te névtelen aljadék, de még érteni se fogod, hogy én miről írok, mert ahhoz nagy formátum kell. És gratulálok, hogy az olcsó, sunyi személyeskedést megtűrik és lájkolják az ottaniak, és nem szól rájuk senki. Kb. a saját múltjukat, identitásukat hányják le ezzel.

          • mitmondott a győ?

            ja közben látom, bemásolom ide, for the record:

            „Kedves Gumiszoba!
            Kurvára nem vicces tanárként egy hétéves gyereket megfélemlíteni, csak mert kifestette magát. Az kedves mentség, hogy őt a szépségipar késztette erre, és te a saját kisebb elnyomásoddal csak meg akarod őt menteni a nagyobbtól. Akkor ülj le vele beszélni. Ha áldozatnak tekinted (apológiád szerint annak), akkor semmi helye az áldozatot leckéztetni. Ha elkövetőnek (még mindig hétéves kislányról beszélünk), akkor kérlek, áruld el, melyik iskolától tartsam majd távol az enyéimet, ha lesznek. Mert velük ez nem történhet meg.
            Gyerek fenyegetése a legutolsó eszköz, szélsőséges esetekben talán szóba jöhet, ilyesmikre gondolok, ha az illető macskákat kínoz, felgyújtja az iskolát, erőszakos másokkal, efélék. Kifestette magát. Távolról sem hasonló súlyú eset. Az ízlésed és a világképed nem jogosít fel semmire.
            Amikor egy felnőtt a hatalmát gyakorolja a reá bízott gyerekkel szemben, gyakran él azzal a védekezéssel, hogy hiszen őt akarja megmenteni magától. Ez nem igaz. Ilyenkor többnyire a saját kényelmét, ideológiáját, céljait helyezi a gyerek biztonsága, fejlődése és jogai elé. Most is ez történt. Ömagában semmi különös, milliószám történnek ilyenek, de te egy tekintélyes blogger vagy a feminista szcénában, és büszkén hirdeted, hogy ez helyes viselkedés. Mármint visszaélni a társadalmi statusquo által biztosított fölényeddel, hogy a képedre formálj egy neked fizikailag-mentálisan kiszolgáltatott másik embert. Ismerős?”

  7. Azt nem tudom, hogy mennyire fontos a szépség az életben.
    A sminklemosós posztot nem olvastam, úgyhogy ehhez sem tudok hozzászólni.
    De én sem helyeslem, ha kislányok ki vannak festve.
    Én is sminkeltem magam 15 éves koromtól, nőcisen is öltöztem, és rengeteg beteg ember megtalált.
    16 évesen harmincvalahány éves férfi hívogatott, randiztunk is, a buszon látott meg.
    Nem történt semmi köztünk, mert tartottam tőle.
    Leszólítottak az utcán is, középkorú férfi, hogy “Tudsz most jönni?”
    ANNYIRA nem voltam kihívó, ezt tudom, nem az én hibám volt!!!
    12 évesen követett egy 18-19 éves fiú, leveleket írt, megvárt, eljött, anyámékkal is találkozott.
    Én akkor meg voltam rendülve, mert gondolatomban sem volt a “járás”, se a szex, nyomasztó volt az egész.
    Gumiszobától függetlenül mondom, nem is az ő posztjához, de tényleg sokan utaznak a fejletlen gyereklányokra.
    Hatalomvágyból, mert mi a vonzó egy laposmellű kislányon?
    Kislánykorban inkább ne legyen téma a szexisség, én azt mondom.
    Összezavar.
    Engem összezavart akkor, 12 évesen még Barbiztam volna, nem volt jó.

    • De itt nem erről van szó, hanem arról, ahogy 1. ezt a helyzetet pedagógusként kezeli, 2. hogy a másképp kinézethez/más értékrendhez való jogot elvitatja-e, 3. érdekli-e a gyerek, a sorsa, a milyensége, igazán, vagy — a közegét lenézve és veszélyesnek tartva — csak önmagát nyomja oda, 4. hogy miért kell ezekkel a sztorikkal az egyre vakabb ováció közepette a facebookon menőzni. Mintha itt nem a nőkről meg a feminizmusról, az Ügyről lenne szó már nagyon rég, az csak eszköz, hanem valami nagyon fura önmegvalósításról és visszajelzés-éhségről. (Ami előfordul, sőt, okés, de akkor tessék zseniálisnak lenni.)

      • Tényleg nem erről volt szó, meg nem is olvastam, lehet, hogy bele se kéne szólnom.
        Arról is van élményem különben, hogy tanárnéni hogy szégyenít meg a hajam/ruhám/parfümöm/fülbevalóm miatt.
        Nem jó élmény.
        Pedig nem is voltam hátrányos helyzetű.

      • Amúgy, valljuk be, én is vittem ám túlzásba.
        Tök görcsös voltam, akkora fülbevalóm volt, mint a fülem, ötödikben konty, kilógó fürttel…
        Jaj!
        Mondjuk megvolt az oka, mivel szarnak éreztem magam, gondoltam, legalább nézzek ki jól.
        Tudom, nem erről volt szó, be is fejezem, csak sajnálom, hogy ilyen kislányok már nem érzik, hogy natúr szépek lennének.

          • Igy van. Mi sem erezzuk, ott egye meg a fene. Miert? “El kelne egy kis smink rajtad, igy nagyon szintelen vagy” “jezusom neked szoros a labad!?” “Mennyivel jelentektelenebb az arcod, ha nem vagy kisminkelve” “Szerinte a legtobb no naturalisan, smink nelkul elfogadhadhatatlanul ronda”

            Hat ezert, mert ezt kapjuk a legtobbszorr. Ezen az sem valtoztat, hogy vannak kifejezetten sminkellenzok (ferfiak es nok)
            En az ellenkezojet is utaltam amikor kaptam a kioktatast husz evesen, hogy tul eros zoldek a szemeim, ha kihuzom cerkaval megijednek az emberek es hogy ne kenjem.

            • Én újabban — némileg meghosszabbított szempillával, ami t tesz a világos színeimnek — egészen fesztelenül vagyok sminktelen (spirál se) napokig. Ám gondosan hidratált arcbőrrel járok.

              Túl erős zöldek a szemeid??? wtf

            • Ja, tul erosek, mert a vilagos zoldet ( a masik mar inkabb kekes) korbeveszi egy sotet, majdnem fekete karika vagy keret, amitol nagyon eros a kontraszt. Na, ha erre meg a szemen fekete cerkaval raerositek, ne adj isten meg egy kis lila szemhej pudert is felkenek, akkor tenyleg olyan mintha ket vilagito gombot biggyesztettem volna oda. Volt aki aszonta, hogy tisztara frakenstein vagyok es utal a szemembe nezni, mert ijeszto. Szerintem ala natur nincs vele semmi gond, de kifestve tenyleg mas.
              De itt is, hogy bejonnek a sztereotpiak, miszerint a zoldszemuek hazugok, gonoszak. Volt olyan baratom anyja, aki emiatt utalt. Ket ev kellett mire rajott, milyen jo fej vagyok.
              Amugy most mertem magam centivel es tok jo, mert kilora ugyan nem vagyok kevesebb, de centire 1, 1.5 van ahol 2 centivel meg igen. Kiveve a bokamat. hehe.

          • A fülbevalós dolog úgy volt, hogy nagyon akartam tetszeni, eleve nagyon szerettem volna felnőtt lenni, egész gyerekkoromban.
            Mindig “idősíteni” akartam magam, irigyeltem is azt, aki idősebbnek nézett ki.
            Apám adott pénzt, én meg bevásároltam, öv nagy csillogó csattal, csillogó böhöm óra, nagy csillogó lógós fülbevalók, ilyenek.
            Erre mondta a tanár, hogy ezt iskolába ne!
            Hát persze, hogy rosszulesett, ott az osztály előtt, ott kellett kivennem.
            Vagy, amikor mindig kibontott hajjal jártam, aztán szóltak, hogy vagy kössem össze, vagy csatozzam meg, és ne turkáljam.
            Hogyne esett volna rosszul.
            Viszont tudom, hogy ez nekem mind-mind a bizonytalanság kompenzálására volt.
            És beteges volt szinte, amit csináltam.
            Nem volt normális, hogy évekig nem láttam természetesen a saját kezemet, csak hosszú körömmel, lakkozva.
            Meg a többi is, a szemöldökrajzolás, állandó hajfestés, rúzs nélkül nem megyek sehova, és társai.
            Nem volt jó.
            Nem csinálnám újra.
            Most se nézek úgy ki, mint egy ősasszony, de negyedét se csinálom, és nem is görcsölök úgy.
            Pl. azt mondom, hogy szép a saját hajszínem, mert szép is.
            Szépek a színeim is, mármint a maguk sápadt módján.
            Ha egy ilyen sápadt típus hajat festet élénkebb színre, ahhoz sminkelnie kell, különben még sápadtabbnak tűnik.
            Én ezt befejeztem, nincs az az Isten, hogy újrakezdjem!
            És megszerettem a smink nélküli arcomat, nyilván nem én vagyok a végzet asszonya lófarokba fogott hajjal, de okénak érzem magam, arról nem is szólva, hogy felszabadultabbnak.

  8. Az baj, ha a megfelelés csinál valaki valamit a külsejével?
    Én például emiatt szőrtelenítek rövidnadrág- és ujjatlanszezonban. Jobban érzem úgy magam, inkább leszedem a szőrt, minthogy feszengjek. De nekem mindegy lenne, ha más nem látja, nem is foglalkozom vele.

    • te érzed jobban magad (ahogy írod is), magad miatt szőrtelenítesz :). ha nem érdekelne a kilógó szőr, akkor nem szednéd le.
      engem is zavar, ha mások látják, ezért télen-nyáron gyantázok/tatok. de ha éppen nem nőtt meg a leszedhető hosszra, akkor máshogy öltözöm. már nem csinálom meg azt, mint boldogult ifjúkoromban, hogy ami nem jött le gyantával, az majd az epilálóval és a maradék a borotvával. mintha engem vizslatna mindenki.

      • Leszedem mert különben megnéznek, megszólnak, megítélnek nagyon nemegyenlő azzal, hogy magam miatt szőrtelenítek. Én is leszedem bár nem fordítok rá túl nagy gondot, de nem magam miatt csinálom, hanem mások elvárásai miatt.
        Ezekből lesznek az olyan elméletek, hogy a sminkelés miatti koránkelés, a borzalmasan kényelmetlen cipő és még ezernyi dolog igazából a nőknek a fontos és ők találták ki.

        • szerintem, akik nem szedik le, azok is észreveszik, hogy megnézik őket (már ha egyáltalán megnézik őket emiatt), csak leszarják. meg a megítéltetést is leszarják magasról, mert nem érdekli őket. szóval szerintem akit nem érdekel a szőrtelenítés, az nem is gondolkodik rajta, hogy mások ezt hogyan véleményezik.
          nekem nincs sok szőrös lábú/hónaljú ismerősöm, olyan meg egyáltalán nincs, akitől ezt meg merném kérdezni, hogy ugyanmár, ő hogy érzi magát, hogy nem foglalkozik mások véleményével, és időt, energiát kímélve, magán hagyja a szőreit.

        • Nekem mondjuk jobban tetszik a labam szor nelkul, es a panni is valahogy kellemesebb erzes, ha nincs rajta harom negyzetmeter bunda. Erdekes viszont, hogy a honaljszorme kollekcio nem zavar magamon es mason sem.Mondjuk mas nokon se latom kinosnak a lab es egyeb szort.

        • az jutott eszembe, hogy több mint 10 éve voltam egy konferencián Prágában, ahol volt egy nő – közben lehet, hogy férfi volt -, akinek nagyon szőrös volt a lába. közel 2 méter magas volt, szőkésvörös haja és skandináv, vékony favágó termete volt. inkább fiúsan öltözött, de lehet, hogy csak kirándulósan. nem volt meleg az idő, de bermudában volt, túrabakancsban és a vádlija (szőröstől) teljesen látható volt minden nap. kunkorodó, vörös szőrök.
          igazából nem emlékszem rá, hogy azért nem volt kirívó a lábszőre az első nap után, mert már láttuk (és hát, nem volt túl érdekes a konferenciához képest), vagy azért, mert az volt furább, hogy sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy férfi-e vagy nő (a hangja és a mozdulatai alapján inkább arra hajlok, hogy tényleg nő volt), vagy azért, mert alapvetően tök jó felvetései voltak, és a személyiségéhez ez a külső, úgy tűnt, hogy passzolt.

    • Én vezettem be a fogalmat a magyar interneten. Üdv a blogon! Mindent értek, tízezer esszé javítása, kilenc év olvasószerkesztősködés és a blogomon levő szerény száznegyvenezer komment elolvasása után.

    • Persze, hogy nem homogen kozeg, azt en sem gondolom, de a cigany hagyomanyok ezzel szembe mennek vagy legalabbis mentek hajdan. Ha ez valtozott mara, marmint a kislanyok akar sminkelhetik is magukat az eleg furcsa, plane ha ez mar helyenkent szokassa valt. Ha te tapasztaltad ezt szemelyesen akkor en nem vitatkozom, csak meglep.
      Azt meg vegkepp nem hiszem, hogy ok azert sminkelhetnek mert a szulok hagyjak, hogy igy “onkifejezzek” magukat.
      Ezt a gyereksminket, foleg ilyen kicsiknel en tok maskepp latom, nem onkifejezesnek, ezt most nem neked, a te kommented miatt irom, hanem csak ugy altalanossagban.
      Lehet, hogy korlatolt es maradi vagyok, de szeretem ha egy gyerek gyereknek nez ki. (csak ne irjatok most azt, hogy a sminktol meg gyerek marad, mert igen…)

      • A nyomor közegében ( ha cigány, ha nem), a tanulatlanság, tájékozódás , kilátástalanság napjaiban ezek a fiatal lányok azt látják, hogy akinek hosszú a haja, csillogó a pólója, kihívó a fülbevalója, az látszik. Nem része annak a szürke masszának, ami őt, a rút kiskacsát körbe veszi, mióta az eszét tudja. Egy gyerek nem hülye, pontosan látja a különbséget a 35 évesen (nagymamaként!) mosóteknő fölé görnyedő anyja és a szomszéd 16 éves között, akit nagy autóval visznek el. Egy darabig legalábbis. És ő is oda akar tartozni, a csillogáshoz, nevetéshez, fényhez . Nyilván nem a márciusi hidegben az udvaron kézzel mosó mezítlábas (láttam!) anyja lesz a példa. Innen a szemceruza és (az általam aztán nem kedvelt) a blogger igazsága, hogy ” drága lányom, hát erről pofázok hónapok óta, te meg mégis?!” Ezért ne várja senki, hogy majd az iskola neveli a gyerekét. ha akarnánk, se tudnánk, a családi modell meghatározó.

        • Na de het evesen? Het evesen el tudom kepzelni, hogy egy kislany jatekbol, szerepojatekbol csinalja ezeket..anyja magassarkuja, koromlakk, akar szemfestek. De, hogy ez bevett szokas legyen, nehezen tudom elkepzelni. Kamaszoknal mar igen, de ilyen piciknel nehez.

          • Nem bevett szokás, utánzás. Az irigyelt személy leutánzása. A cigány származású lányok hamarabb érnek, mint társaik, 12 évesen, 5-6. osztályban már nőként kezeli őket a család és őket is áthatja a szexuális túlfűtöttség.
            Nagyon kérlek benneteket, hogy ezzel csak az kezdjen vitatkozni, aki dolgozott ezekkel a gyerekekkel.Ők meg nem fognak, mert ezt mindannyian látjuk, akik töltöttünk el velük időt. Én frontvonalnak hívtam, aki a hátországban él, annak elképzelése sincs azokról az élethelyzetekről, állapotokról. Nekem sem volt, de az ott töltött évek tízzel szorzandók az öregedésem szempontjából

            • Anna, en ertelek, -es nem is veled vitaznek- de itt meg mindig csak 6-7 evesekrol van szo, nem kamaszokrol. Amugy meg nem is ciganyokrol ez csak egy apropo kapcsan alakult igy, hogy sophia azt irta “helyi szokasok figyelembevetele”. Lehet, hogy elternek a mienktol ennek megiteleseben is, nem tudom, es biztos elobb ernek be a szexualitasba (nem valoszinu amugy, hogy tenylegesen, minden szempontbol, csak elfogadotabb naluk, ti ezt biztos jobban tudjatok) de a gyerek naluk is csak gyerek meg 6-7-8-9… evesen, nem?
              A 7 eves cigany kislany sem lehet szexualisan annyival fejlettebb mint barmelyik nem cigany tarsa. Ez biologia, nem mas. Ez egyszeruen nem lehet erv amelett, hogy az oke ha o 7 evesen festi magat. En nem a cigany eletmodrol akartam vitat nyitni es szerintem ez nem is annyira relevans az ugy szempontjabol.

              • De mi köze a szemfestésnek a szexualitáshoz? Épp az a lényeg, hogy a szemfestés egyszerű kulturális kód. Látjuk, hogyan vált elfogadottá a hajfestés, körömlakk, miniszoknya kamaszkorban is, hétköznapra is. Miért démonizáljuk a szemfestéket, a tapadós nacit, vagy akár a push upot? Nem érzitek, hogy ez mennyire a nőre tolja megint a melót,a felelősséget? Ő vigyázzon, ő ne legyen szép, ő vigyázzon, hogy megfelelő (a tanító szája íze szerinti) legyen az értékrendje, hogy ne legyen áldozat??? Lehet, hogy a kislány különbözni akart. Senkinek nincs joga, nyúlkálni, molesztálni, erőltetni, agresszíven bámulni senkit. Mi más számít? Valaki azt gondolja, hogy a szemfesték viselésével vagy amellett a kislány kihívóan viselkedik? És akkor övé (a szüleié) a felelősség? Hogy ezzel veszélybe sodródik? Torzul az értékrendje? Mi lesz, MI LESZ, ha ki van húzva a szeme? Mit jelképez az? A Csapat mit gondol, ő maga milyen céllal, szándékkal húzza ki a szemét? Most kapott egy jó nagy rúgást a kislány szuverenitása, nem jelenhet meg úgy, ahogy ő jónak látta, ellenben osztály előtt kapta az ideológiai prédikációt, a teljesen életidegen oktatást arról, hogy a szépség nem is számít. És ezzel vagizni a fészen, népszerűséget kovácsolni, ez valami annyira hamis és torz és végiggondolatlan. Az okosabbak mentegetik, hogy szeretettel csinálta, de ez az egész mint feminista és pedagógiai aktus, valamint érvelésként is kínos. És papagájként emlegetik, nekem is beírják ide, hogy szövegértés, azok, akik az itteni szövegből kb. a kötőszavakat sem értik, fogalmuk sincs se szabadságjogról, se a kinézetről mint kulturális kódról, se az áldozattá válás faktorairól, se az erőszak működéséről, nem is gondolkodnak, csak lökik a tálcán kínált sztereotípiát, hogy jajistenem hétéves, jajistenem, szemfesték, összedől a világ. Jaj, az ő kislányuk egy barbi és egy diznihercegnő között nem festheti magát, csak otthon próbálkozhat… kórusban, ugyanaz. Az én kislányom, ha már ez érv tud lenni, meg nyugodtan festheti magát, és mégse festi, eszébe nem jut. Érdekes.

      • Én nem azt írom. Hanem erre:
        “szeretem ha egy gyerek gyereknek nez ki.”– hol szempont annak a kislánynak a sorsában, ön-élményében, hogy te mit szeretsz? Miért nem hagyjuk békén a másik embert? Miért akarjuk direkt, részletekben, hegyi beszédekkel és nem attitűddel, jó példával előírni, hogy milyen legyen? Mitől félsz? Nem kéne ezt neked végiggondolnod? Mi az összefüggés a mininős jelenségek (akár: kétrészes bikini, szájfény) és az áldozattá válás között?

        A kislányok nagylányok akarnak lenni. Ha olyan a közegük, hogy abban a nagylányság egyik jele a szemhéjtus vagy a körömlakk, akkor úgy. Ha az anyjuk vonzó szerepmodell, és festi magát/flitteres ruhát vesz, akkor a kislány is azt akar. Nálunk a sport ilyen, Juli ezt meg is fogalmazza, meg az iskola, az utazás, a biciklizés, meg a fülbevaló, meg azén ruháim, meg egyedül menni busszal, meg késő este moziba. Nálunk ezek a felnőttség jegyei. A tanga vagy alkohol pl. nem.

        Ezzel a mintakövetéssel nem tudsz mit kezdeni, és a gyerek nem ettől lesz áldozat. Nem, aki kihúzza a szemét, az nem a szépséget fetisizálja (eleve: kihúzott szem = szépség???), nem igaz, hogy csak az számít neki, azzal akar érvényesülni, hanem mintát követ. Attól még lehet érdeklődő és okos. Egyébként meg a dühöngő önmegmutatni, egyedien kinézni, tetszeni vagy szexelni vágyó kiskamasznak aztán magyarázhatsz az intellektusról, vicces leszel tőle, pengeszájú. Több humort, kevesebb fölényt.

        • En nem is akarok mit kezdeni, leirtam amit errol gondolok, semmi tobb. vallalom, hogy maradi vagyok (irtam is) vagy pengeszaju ezesetben (de ezt csak te gondolod). Egy kamasznak amugy sem magyaraznek, de korabban is azt irtam, hogy nem tartanek hegyibeszedet. Ha mas maskepp gondolja, nekem ugy is jo, en nem akarok meggyozni senkit.
          Azt irtad fentebb, hogy a smink kulturalis kod. Akkor azt is tudod mit uzen vagy rejt ez a kod a mi kulturankban. Mit?

        • Nem csak én tudhatom. Jó nevű intézmény szuper pedagógusai között dolgoztam, nagyon sokat tanultam tőlük. Mi kezdtünk úgy tanítási napot, hogy kiszedettük a kislánnyal a bugyijába tömködött vécépapírt és a saját betétünket felhasználva megtanítottuk, hogy kell ezt a dolgot intézni. A blogger többször leírta, hogy cigány iskolában dolgozik. Kínlódik naponta, hogy a gyerekek ki tudjanak törni abból a körből, amit a származásuk elrendel nekik . Ha én ( és a kollégáim) rasszista vagyok, akkor azt nagyon jól titkoltam sok évig, ők még mindig, mert még mindig ott dolgoznak, de a véleményük a kisminkelt elsősről nem különbözne az enyémtől . Abban a családban, ahol van esti mese, meg habos kakaó, belefér egy kis tipegés anya cipőjében. Ezekről a gyerekekről sok esetben még azt sem tudja megmondani az édesanyjuk, hogy kaptak-e védőoltásokat és pontosan mennyi a házszámuk. Kiváltatlan orvosi receptek, pénz híján szemüveg nélkül maradt gyerekek, nemhogy mesekönyv, vacsora sincs. És ebéd se lesz. Az ÉS-ben írta a múltkor egy józan (cigány származású) romaügyi biztos, hogy közelebb leszünk a megoldáshoz, ha végre kimondjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak .

          • Elhiheted, hogy nem romantizálom a cigányok életét, és tudok a mélyszegénységről, csak nem ezzel foglalkozom a blogon. Amit írsz, nem menti fel azt a beszédmódot, amely “a” cigányokról beszél és korai nemi érést meg szexuális túlfűtöttséget tulajdonít nekik. Korai “nemi” érés, vagyis hamar-felnőttesítés mélyszegénységben van, ahol nem jut erőforrás védeni, támogatni a gyerekeket a legkisebbek kivételével, és dolgoztatják is a kiskamaszokat. A legjobb indulatú, aktívan segítő szakember is ismételgethet rasszista mondatokat, ha nem gondolja át, mit üzen épp, és főleg, ha sztereotipizál.

            • Oké, ez a te blogod, hagyjuk az én véleményemet. Én magam is megdöbbentem, mikor többségi iskolába integrált, jó körülmények között élő, normális nevelőszülőkkel megáldott hatodikos kislány hozta azt a viselkedést, amit én túlfűtöttnek nevezek. De más irányból nézzük ezt a dolgot, időpazarlás csupán a beszélgetés, hagyom is. Amit te sztereotípnek és rasszizmusnak nevezel, az számomra a realitás, nem fogunk egyezni sosem. Majd beszélünk másról.

              • Te leírod a véleményed, én is leírom, jogod ugyanúgy van, de a felelős a blog tartalmáért én vagyok. Szerintem ez nem más, mint kicsit megmagyarázott rasszizmus. Érveket írj, igaziakat. Nem érv, hogy cigány származású valaki mit mondott. Az sem működik, hogy “én láttam közelről” és “nekem ez a véleményem”. Néhány család történetének pici részletét írtad le egy adott térségből és időben, de a cigányságról mint olyanról teszel állításokat. Azoknak az életkörülményeknek, amelyekről írsz, nem sok közük van a nemi éréshez. Nem tudom, hol volt, hogy a kifestett kislány honnan jött, ezt tényként kezeljük, hogy ő is ennyire…? S ha igen, a “világot látni, utazni, könyvekről beszélgetni értékesebb” nem hat-e inkább csúfolódásnak? Mert akkor a sajtos makaróni az értékesebb, mindennél.

            • A korai nemi érést több tanulmány cáfolja. A (fehérje)hiányos táplálkozás miatt, talán még később is érnek, mint jómódban élő társaik.
              Nem ritka az olyan, mélyszegénységben élő lány, aki úgy szül 15 évesen, hogy előtte 2-3 alkalommal menstruált.

      • Én az akkori nevelőapám, barátok, iskolatársak révén láttam be az életükbe. Napi 10-12 órát voltam velük. Volt a sminkre is példa, meg az ellenkezőjére is, Láttam például olyan hat osztályt végzett anyukát köztük aki szó szerint, majd megfeszült, hogy a lánya tanuljon, iskolába járjon,…. Láttam olyat is köztük aki pedig vitte a saját lányát magával strichelni. Konkrét eset 9 évesen kapott a lány sminkkészletet, póthajat, …. (Pest megye). Ez például Fejér megyében elképzelhetetlen lett volna. Az anyjának kellett volna szólni és vele megbeszélni a dolgot A gyerek az iskolába tanulni jár, kisminkelve is teljesíthet jól, smink nélkül is.

      • Szerintem sem való a smink az iskolába, az iskola elsősorban a gyerekekről és a tanulásról kell hogy szóljon. Nem a tanár értékrendjéről, vágyairól. megfelelő tanárok képesek eldönteni a gyerekek ismeretében a módszereket az elsajátítandó tananyagot. Ebbe ne dumáljon bele se a szülő, se a kormány. A nevelés a szülő dolga, abba pedig ne szóljon bele a tanárnő, a gyámhivatal, kormány.

        • Ezzel teljesen egyetertek. Szerintem sem “tragedia” ha egy kislany festeket ken magara, de ha teszem azt lenne egy het eves lanyom megprobalanm megmutatni neki az eletkora adta “hatarokat”, amibe sok minden belefer es nem arrol van szon, hogy jaj nehogy kilakozza a kormet vagy foltokat kenjen az arcara. Az emlitett fb. poszt-beli eljaras tobb sebbol verzik, de ebbe most nem megyek bele. En is tennek valamit, hangsulyozom, hogy finoman, de teljesen mas megfontolasbol. Annal hulyebb ervet, hogy azert ne fesse magat akarki mert en sem teszem, nehez elorangatni a tarsolybol, hamar ugye elerni szeretnek valamit e-teren, azutan meg hegyi beszed. Errol en is ugy gondolom, hogy vegul is a tanarnak nem sok koze kene, hogy legyen a gyerek kulsejehez.
          De a beszelgetes vegul szerencsetlenul elkanyarodott ebbol az iranybol egy kisebbsegi csoport elemzesebe.

  9. Valahogy úgy érzem, illik ide, ha nem, ignoráljátok.
    Asszem, ma kaptam meg életem legszebb bókját. Jöttünk a sztrádán, gyönyörű felhők közt lemenő napban a Bükk. Azt mondja a kedves, hogy neki a hegyek sziluettjéről mindig az jut eszébe, ahogy alszom háttal neki, és a fehér fal előtt kirajzolódik a testem.
    Ez azért ilyen vén fejjel jól esett. (Oké, azért alszom pucéran, mert állandóan melegem van, aminek csak egy tényezője a távfűtés, a másik nyilván a vészesen közeledő változó kor. De akkor is cuki.)

  10. Nem olvastam a szobanforgo posztot a feszen, csak altalanossagban szolnek hozza az iskolai kinezet-temahoz. Nem lehetne peldaul megoldas angolszasz mintara az iskolai egyenruha? Szolid, praktikus, eltunteti a csaladi-kulturalis-anyagi hatter okozta kulonbsegeket, nincs versenges a gyerekek kozott, ki visel menobb cuccot, levehetne a terhet a gyerekek, foleg a kislanyok vallarol, hogy ‘jol’ kell kinezniuk…
    Gyerekkent en nagyon halas lettem volna valami ilyesmiert, az anyam ugyanis ragaszkodott hozza, hogy maga valogassa/varrja a ruhaimat, ami nem kis mertekben jarult hozza, hogy altalanos guny targya lettem…
    Smink. Azt akartam irni, milyen gusztustalan egy hetevesen. Aztan eszembe jutott, hogy az en 8 evesemen jelenleg 3 kulonbozo tetko van, es a korme is tobbszor van kifestve, mint ahanyszor nincs. Kidekoralta mar parszor a ketevest is, nem zavarja, hogy az fiu.

    • Szerintem magyar közegben nem vált be, a rossz emlékű köpeny sem vált be. Legyenek színesek a gyerekek, és ne legyen menő urizálni. De én nem fogom a többiek kedvéért csúnyább vagy rosszabb minőségű ruhákban járatni a gyerekeket, mert nem is szerzek be ilyeneket. Viszont nem is feltűnősködünk, az igazi minőség csendes, egyszerű. Mondjuk itt általános a középjómód. A gyerekek meg szeretnek jól kinézni, egyéniségüket öltözettel is kifejezni, ahogy mi is, miért akkora baj ez? Emlékszem az érzésre, új, szép cuccban menni suliba, vagy vagány fülbevalóban. Emlékszem, hogy tizenöt éves koromban botrány volt a királykék körmömből, ami sem nem szexuális, sem nem árt senkinek. Utáltam a tanárt érte, és ma pontosan ugyanúgy gondolom, hogy ez hülyeség, ilyesmin fennakadni, ez más, mint hogy rendesen és tisztelettel köszönünk. A kék lakk nem ápolatlanság, nem rendbontás, hanem a különbözés vágya. Tiltani azt, ami nem veszélyes, csak feltűnő, nagyon elavult és szabadságellenes. Alternatív sulikban nincs ilyen, és ez nem véletlen.

      Példás az önreflexiód. Szerintem valami nagy kavar és át nem gondoltság van emögött az ugrásra kész ítélet mögött, hogy “hétéves kislány ne sminkeljen, ez borzasztó”. Mert vagy senki ne (basszus, hogy tipegnek már be az anyukák szülői értekezletre, ovis zsúrra???), vagy ők is. Mi vagyunk a modellek. Miattunk ilyenek. Betét-tampon nem kell, a magassarkú szétbassza a gyenge ízületeket, meg nem is gyártanak gyerekméretet, melltartó nem szükséges, de fürdőruhafelső már van, az is baj? Vagy pont a hiánya a baj? nyugaton kislánymelltaró is van, az is kulturális kód, esteleg fölösleges termék, nem kell kiakadni. Tényleg annyira veszélyes a smink? Mi látjuk bele szerintem, ez a mi rettegésünk, mi ítéljük el a sminkelőket, köztük magunkat, a vislet dolgainkkal, és mi kötjük össze ezt az egészet a pedofíliával. Vagy tényleg annyira számít, hogy nekünk mi nem tetszik és szerintünk mi nem való, hogy ezt másokra kényszeríthessük? Én például gyűlölöm a flitteres, csillogós, diznis kislányfelsőket, meg a rózsaszínt úgy általában, meg az ízléstelenséget. De ezt nem erőltetehetem másra. Tiszteletben kell tartanom, hogy ő meg másképp él, dönt ízel, és nem is vehetem elő a morális bunkót, hogy nekem igazam legyen, pedig remek szakcikkeket találhatnék arról, hogy aki kislányként dizniben járt vagy flitteresben, az mondjuk elbutult és drogosként végezte. Ugyanolyan önkényes volna. Nem a smink a baj, és ha a sminkelt kislánnyal visszaélnek, erőszakoskodnak, akkor a tettest kell elővenni.

      • pont a bikinifelsőn kattogok. hogy miért kell 4 éven felül minden kislánynak nyáron 2 részes fürdőruha? nem pont az szexualizál? vagy a hiánya szexualizál? vagy a mellek hiánya? na, fúú.
        és épeszű emberek is megveszik a 2 részest a 2 évesnek, meg ciki a fürdőbugyi? amikor a gyerek pont letojja, mi van rajta, mert túrja a homokot a strandon (röhejesek, amikor a nyakukba van csúszva a csíkfelső), de nem lehet nem megvenni, mert nyüsszögnek érte, vagy rá kell adni, mert a csúnyabácsik nézik (amúgy is, sajnos)? nem értem.

          • én “egybe” fürdőruhát vettem neki. vagy bugyi és a napvédős póló az outfit a strandra. de egyelőre a napvédelem miatt volt csak a póló, nem a tekintetektől való óvás miatt.
            majd gondolkozom még ezen magamban/magamnak.

            • Gondolom az a hosszú hagyomány áll mögötte, hogy a gyermekkort meg kell védeni a szexualitástól (ami veszélyt jelentett, és hiába nem kéne, veszélyt jelent ma is sok kontextusban) évszázadokon keresztül egyforma ruhákba öltöztették a fiú és lány babákat, és a kisgyermekkortól kezdve fokozatosan kapták csak meg a nemüknek megfelelő felnőtt öltözetet (szoknya és nadrág hossza növekedett). A másik oldala ennek a gyerekkori szexualitás teljes tabusítása és büntetése volt. Én ezt a mai, csecsemőkortól kispasizást meg hercegnősítést is rühellem, szerintem alapvetően a kereskedelem gerjesztette a gyerekeknek szánt smink meg melltartó divatot, jó minél előbb bevezetni ezeket a cuccokat a gyerekek életébe.
              Az iskola meg…én is emlékszem ezekre az érthetetlen indulatokra, amit a kék hajak, fiúk hosszú haja, alteros öltözködés, vagy a miniszoknya kiváltottak. Uniformizált egyedeket bír csak elviselni egy intoleráns rendszer, se a különbözőséggel, se a kamaszok szexualitásával nem bír mit kezdeni a tradicionális iskolai közeg. A liberálisabb iskolák és társadalmak meg sokkal többet tolerálnak. A felnőtt életben is, az elvárt szépség is inkább valami ápoltság, meg irodistaöltözet, nem szabad ebből kilógni egyénieskedéssel vagy szexi megjelenéssel (nyilván itt is jóval megengedőbb egy liberálisabb környezet), azt is büntetik lásd hiteltelen a női szakember, ha rövid a szoknyája, mély a dekoltázsa stb.
              És igen, kód, de ugyanaz a jelenség, pl. kislányok sminkje mást jelent egy budai általánosban, ahol lehet ártatlan játék (is), meg mást egy hátrányos helyzetű térségben, ahonnan hetedikben már viszik a lányokat Svájcba a futtatók. (Nyilván ettől még az a sztori durva.)
              Nekem fogalmam sincs, mit fogok én majd kezdeni ezekkel a lányomnál, majd kialakul, úgy képzelem, hogy ő is majd okos lesz, meg kritikus, és figyeli a dolgok mögött lévő üzeneteket, én meg bátran hagyni fogom, hogy csinálja a nekem gyanús dolgokat is, és nem telepszem rá a puritanizmusommal.

    • ha a ruhában nem lehet, akkor majd hajban, körömben, füzetben satöbbiben megy a menőzés/szépkedés. totál fölösleges, plusz ma magyarországon tuti izzadós, egészségtelen, ronda ruha lenne belőle, nem iskolaszimbólum.

    • Voltam aupair Angliában, örültem, hogy egyenruha van, mert nekem munka szempontból egyszerűbb volt, hogy nem kell majd kínlódni az ötévessel, mit vegyen fel. Így gondoltam.
      Aztán kínlódtunk minden reggel, mert még erősebb volt az igénye, hogy abban az egyformaságban mégis kifejezze valahogy saját magát. Volt szoknya, ruha és nadrág, na, melyiket akarod felvenni ma? Kardigánt ma nem, másnap csak abban indult el. Tavasszal ilyen kis kockás ruhájuk volt 5 különböző fazonban, azzal is állandóan variált, meg azzal is, hogy rövid, hosszú zokni vagy harisnya vagy egyik sem,
      A hajába egyik nap műanyagpoharat tett meg színes szalagokat, mert az milyen különleges…

      • Szerintem tok cuki lehetett a muanyagpoharral meg a szines szalagokkal:) a kreativitassal, meg az onkifejezessel semmi gond, sot! De ezek legalabb fuggetlenek a szulok anyagi helyzetetol ill. tarsadalmi statuszatol. Ami meg nem az (ruha, cipo, iskolai cucc), annak nagyon orulok, h egyforma. Hat ezert (meg a fentiek miatt) vagyok en egyenruha-parti. Azt azert megjegyzem, h idorol-idore jelenik meg cikk gyerekekrol, akiket pl a tanarnak nem tetszo (es egyaltalan nem extrem) hajviselet miatt kuldenek haza az iskolabol. Nem mindenki ertekeli az egyeni izlest (sajnos), vagy egyszeruen csak szereti a baranykakat az akolba terelgetni?

        • Ott a tanárok nagyon dicsérték a kislány haját, a gyerekek egy része kiröhögte, de közben az volt, hogy nem baj, szokja meg, hogy vállalja magát – ezt képviselték a szülők és a tanárok.

  11. A női szépség azért legtöbbször szexualizált külső értelemben kerül szóba. Úgy értem, ilyen értelemben van előtérben. Más szempont fel se merül, csak az, hogy mennyire “jön be a pasiknak”. És ezzel van dolga a feminizmusnak is. A női szépség annyira számítson, mint bármi másnak a szépsége.
    Nekem egészen kicsi korom óta tetszett mindenféle ember, akik nem feleltek meg az éppen aktuális környezetem, társaságom normáinak, és ezt mindig tökre szégyelltem. Lestem, hogy mi az ami kellene, hogy tetsszen, és igyekeztem, nehogy elbénázzam a véleményezést.
    Most nagyon felszabadító úgy nézni magamat és másokat, hogy tudatosan nem a magazinok férfi-szemüvegén át látom. És akkor annyi szép részlet van, szinte minden emberen. Bár inkább nőkön. Nézem őket az utcán és sejtem hogy mit utálnak a kinézetükben, én meg azt látom, ami szép rajtuk. Férfiakon nem érzékelem ennyire a szorongást, többnyire elégedettnek tűnnek.
    Persze akkor sem tudok független lenni a szépség-eszménytől. Egy ideig próbáltam nem szőrteleníteni. És nem bírtam elviselni a testem látványát, meg azt sem, amit gondoltam, hogy mások gondolnak róla. Pedig amúgy tök kényelmes volt, hogy nem kellett ezzel foglalkozni. De ha mondjuk minden híres színésznő szőrős lábú lenne, akkor biztosan azt tartanám normálisnak és szépnek. Érdekes például, hogy amióta beindult itt a sporttéma, és folyton elolvasom a különböző testépítős cikkeket, ami illusztrációnak tele van izmos emberekkel, és én is nekiálltam edzeni, már nem találok annyira szépnek egy olyan nőt, akin nem látszanak az izmok.
    Az öltözködésben, sminkben annyi lehetőség van, azon kívül amire általában használják, hogy nők férfiszemmel vonzóak legyenek. Szigeten láttam először szoknyás fiúkat, és annyira tetszett. Miért nem hordhatnak szoknyát férfiak? A skótokon kívül, az is tök jó. Vagy itt van ez a cikk: http://kirkee.kinja.com/natur-szepseg-15-termekkel-attitudok-a-sminkelessel-k-1687702377 Pontosabban az első komment (A smink, mint valódi megtévesztés, terepálca vagy hétköznapi jelmez), annyira jópofa, tényleg, mennyi mindenre lehetne még használni a sminket.

    • Nagyon jó, ahogy ezeket megfogalmazod, én is így gondolom, csak nem jutottam ebben ennyire előre. Igen, a szépségről beszélnek, és szexualizált külsőre gondolnak, abból a maguk felnőtt verziója oké (csajos, szeretek öltözködni, szeretem a szépet, ápolt vagyok, a gyerek otthon próbálgathatja), a kislányé tabu. Valamitől nagyon félnek ezek az emberek, szerintem alaposan félre van értve, mi a veszély, mi az ok, és megint korlátozás, rosszfejság, moralizálás megy, értelmetlen tilalmak, az, amitől mi is annyit szenvedtünk.

      Szerintem nem mondhatjuk meg feministaként sem, mi számítson másoknak. Annyit tehetünk, hogy figyelünk és megértjük a miérteket. Miért lesz annyi kamasz anorexiás? Miért csücsörítenek, miért van brasilian buttock kultusz Amerikában? A külső nem minden, de azért csak kicsúszik a szánkon a napbarnított, tengerparton halevésben, úszásban pihent ismerősre, hogy de jól nézel ki. Csak jobb a 38-as nadrág, a régi méret, mint a 44-es. Én nem tudom jó szível rámondani egy eltorzult, lelassult emberre, akinek ráadásul a 4000 napi kalóriája tök nagy tévút és pazarlás is, hogy jó vagy te így. Nem mondtam magamnak sem. Nem tetszik. Ám legyek patriarchális, de iszonyodom. Nem csodálom, ha nem öleli rajongva a férj, ha megnézi a feszesebb csajokat. Én rajongás tárgya akarok lenni, nagyon okos, nagyon szabad, nagyon jó fej, nagyon szép. Amióta tudom, milyen a rajongás (a testi! a kamaszos! a kölcsönös!), amióta megerősödtem általa.

      “Érdekes például, hogy amióta beindult itt a sporttéma, és folyton elolvasom a különböző testépítős cikkeket, ami illusztrációnak tele van izmos emberekkel, és én is nekiálltam edzeni, már nem találok annyira szépnek egy olyan nőt, akin nem látszanak az izmok.” Én is így vagyok vele. De tényleg szebb. Én ezt mindig is szépnek láttam, ha valaki berohanhat nyugodtan a tengerbe meztelenül, nem feszengve, vagy azt a képet, amelyik Borgos Anna könyvének címlapján van, a mozdulatművész. És tényleg egészségesebb, ami tónusos, és tényleg gyengébb és puhább, akinek edzetlenek az izmai. Ugyanakkor majdnem az összes férfiismerősöm a szép, de nem kockás hasú, vékony, de nem elváló izmú, nem eres nőt tartja szépnek. Én meg izmos akarok lenni, sporttest, kőkemény, fényes bőrű, eres, hetven kilót fekve nyomó. Ruhában még rámmondja kedves szomszédom, hogy bomba alakod van, de bedurranva, látható végtagokkal szerintem lehet ijesztő a testem. És nem érdekel, az erő érdekel, a könnyűség, hajlékonyság, a kőkemény comb, és hogy rajtam múlik ez, és hogy kijön belőlem az az ismeretlen valaki, akinek jók az adottságai, és megy előre és tudja, mit akar az edzőteremben. És nem fogok erőszakosan szálkásítani meg heti ötször terembe járni, és engem nem zavar, ha más fejlődése még jobb, ha fél év alatt profi fitneszmodell szintre hozta fel magát, mert engem a magam teste érdekel. Más előtt is nyitva a maga fejlődése, visszafiatalodása, nyugodt szívvel strandra menése, és ez erőt ad neki is.

      • Ha már eleget figyeltünk, akkor azért azt is megállapíthatjuk, hogy mennyire egyenlőtlen a szépség-elvárás nők és férfiak között és azt is, hogy ez így nem igazságos. Ez még nem lesz ugyanolyan nyomasztó elvárás, vagy kötelezővé tett norma.
        Engem mostanában tényleg nem foglalkoztat a rajongás, meg úgy általában a férfiak se nagyon, jobban örülök, ha egy nő veszi észre, ha változom, főleg ismerős. És persze az egészséges általában szép is, de nem minden egészségtelen csúnya, vagyis hát itt jön be, hogy nekem pl a túlsúlyos kolléganőm is tetszik, olyan szép arca van például, tökre el tudom képzelni, hogy valakinek ő kelljen nagyon. Közben meg persze biztos jobban érezné magát vékonyan és izmosan.
        Nekem ezelőtt nem tetszett az izmos női test, de még az izmos férfi test se, olyan durvának láttam. Most meg betegnek tűnik a túl vékony, tónustalan.

        • Negyon sok olyan izmos van a termekben ami szamomra nem esztetikus. Noben is, de inkabb ferfiakban. A nagy izomzat, monstrum-szeruseg egyaltalan nem, se nem szexi se nem esztetikus. en a szalkas, tornasz izomzatra bukom, de ez nyilvan izles kerdese. A Maszai torzsben talalhato a legtobb olyan alkatu ember, akiktol egyszeruen leesik az allam. Az a sudarsag, szepseg, valami antilop es parduc keverekseg lenyugozo. Nalam a kecs fontos tenyezo az izomzat mellett, a ketto egyutt csodas harmoniat sugaroz (nekem).

          • Meg van, aki alkatilag szerencsétlen, görbe a háta, csapott a válla, aránytalanul edz (karamell), vagy sok izmozás (tömegelés) után is zsíros marad. Nekem tetszik a nagy méret is, a herkulesi, gyúrós eszmény, ha arányos a test és nem csúnya hozzá a koponyaforma, meg az arc. A tudatom ellenáll a lehengerő vállizomnak, de a zsiger megszólal. Meg már tudom azt is, mennyi meló lehet benne. Amúgy, intellektuálisan, vállaltan nekem is a futók, tornászok, esetleg focisták teste jön be. És ne legyen túl magas, azzal nem tudok mit kezdeni, rémiszt a hozzá tartozó negyvenhetes láb.

            • Negyvenhetes láb 🙂 – én nagyon szeretem a magas férfiakat, legalábbis mindig ezt mondtam, mire kiderült, hogy a nekem magasak nem is olyan magasak. Egyszer volt egy 196 centis valakim, amikor megfogta a kezemet, úgy éreztem magam, mintha sétáltatna,

            • Nekem az utolso pasim irdatlan magas volt, 197 vagy mi. Gentle giant. Nem igazan tetszettek a tul magas ferfiak soha a nagy lapat kezeikkel es oriasi labukkal. Nem is ertem mi a franc utott belem, hogy beadtam a derakamat, mert az egeszrol gyorsan kiderult, hogy na nem, erotikus vonalon meg plane nem.
              A “seteltatna” talalo. En lepest sem tudtam tartani vele, olyan hosszuakat lepett, oda volt a harmonia, nem lehetett andalogni.

          • Számomra ő pl. nagyon szép, eszményien szép alkatú, igaz főleg saját testes ill. kevésbé szabad súlyos edzésben utazik. Rajta tényleg az látszik, hogy izmos és az az izom mind funkcionális, hihetetlen, hogy miket csinál.
            És ráadásul vegánként nyomja.
            Nézzétek meg, remélem nem ágyazza be:

      • Ez a visszatérő gondolatod, hogy aki túlsúlyos, az igazából biztosan mégsem éli meg kirobbanóan a szexualitását, meg a férje biztosan nem is kívánja igazából, szabályos testű nőt akarna, ez nekem olyan meredek. Meg hogy persze, azt mondják nekik, hogy fogadd el magad, de igazából mi mind tudjuk, hogy ez hazugság. és mindenkinek igazából a sztenderd kellene. Ne már, az emberek többsége nem szabályos, arányos, kisportolt, de nyilván mástól függ, hogy élvezi-e, és élvezik-e vele a szexet. A kis köpcös izmosak, a csúnya arcúak, a félkarúak, a szőrösek, a kismellűek, meg mittomén az emberiség háromnegyede nem dughatna egy jót ezen az alapon. A szóba jöhető partnerek száma és minősége igazából mindenkinek behatárolt, valójában nincs akkora jelentősége a testi szabályosságnak a szexuális vonzódásban, mint amekkorát sugalmaz a kultúránk. Ettől még persze mindenkinek joga van a saját preferenciáihoz, de én nem tenném általános érvényűvé. Elég csak kitekinteni egy másik közegre, ki a kapós asszony egy kis faluban pl.

        • mondjuk ezzel egyetértek, de Éva sem azt írta, hogy nem lehet kívánatos valaki plusz súllyal. attól, hogy valakik jókat hemperegnek a saját hálószobájukban, tetszenek egymásnak, tehát rajongva öleli egyébként (ha nem, akkor nem a plusz 10 kg miatt nem, az nem 3 nap alatt rakódik az emberre), még megnézheti, kívánatosnak tarthatja a “nem olyat”.
          mondjuk ez fordítva is igaz 🙂 . (a sportossal élő teljesen rámozdulhat a husi nőre, ha úgy adódik.)

          nincsenek általános érvényű preferenciák, valóban. nekem mondjuk nem szimpatikus a kötelező sportosság és vékonyság, mert úgy gondolom, hogy uniformizál. én világ életemben a vékony, sportos bagázshoz tartoztam. jó, teszek is érte, de nem annyit, amennyit egy másfajta alkattal rendelkező tesz a kb. 40-es ruhaméretért (ami nekem sosem volt, csak kisebb).
          az is hazugság, hogy ha valaki egészségesen él, mozog (de nem sportol rendszeresen), figyel az étkezésére, és megeszik néha egy sütit vagy fagyit, különben meg évek óta (őt és a környezetét nem zavaróan) rajta van 10 kg plusz súly, az akkor kövér és egészségtelen és nem kívánja a kutya sem.

          na, mindegy, nekem ez az egyik vesszőparipám mostanában, mert – bár én nem vagyok érintett – utálom azt, hogy a kövérség (ami sokszor egyáltalán nem jár egészségügyi kockázattal, csak a mostani szépségideálhoz képest van súlyfeleslege valakinek) az egyik legdurvább megbélyegző faktor.
          és valószínűleg az itteni olvasók és írók nem tartoznak abba a kategóriába, akik csak feszesítenek a szabadidejükben, de nagyon nem ártana, ha azt is ugyanilyen erővel nyomnák, hogy az agyat és a lelket is kell trenírozni. (meglepően és iszonyúan sok a hülye – akik egyébként nem feltétlenül néznek ki rosszul.)

          • “az is hazugság, hogy ha valaki egészségesen él, mozog (de nem sportol rendszeresen), figyel az étkezésére, és megeszik néha egy sütit vagy fagyit, különben meg évek óta (őt és a környezetét nem zavaróan) rajta van 10 kg plusz súly, az akkor kövér és egészségtelen és nem kívánja a kutya sem.”
            No de ilyet nem is állít senki itt. Akkor hogy hazugság? Ki mondja ezt? (Megint sarjkítás van, hamis dilemma, eltúlzott és nem használt érv cáfolata, úgy könnyű.)

            Én az eltespedésről beszélek. Arról, aki nem néz szembe, hogy bazmeg, 35+ a zsírszázalékom, kilencven kiló vagyok, reped a nadrág, szar a koleszterinem, de közben szenved tőle, és leszólja a jobb alakúakat meg a sportolókat. Nem nagyon bután, de bennem is működtek ezek. Jó ezeket felismerni és letenni, kezembe venni, hogy mi van a testemmel, sorsommal (blogommal).

            Nekem most azért ennyire intenzív (de nem három hónapos, hanem óvatos és hosszú távú) a kampányom, mert 1. túlzásokra, nagyon-belemenésbe, extrém élmények kipróbálására hajlamos ember vagyok: engem, nem vonz, inkább borzaszt a kiszámíthatóság, a közép, 2. előtte túl sokáig nem figyeltem erre a területre, 3. (mert) szülés, szoptatás, kisgyerek, férjhalál, életújrakezdés volt a projekt, 4. most meg az derült ki, hogy nagy lehetőség van a testemben, látványos, ami lesz az izmozástól, szeretem csinálni és tetszik az eredménye. És nem ajánlom, hogy ekkora ambíciókkal vágjon bele bárki, hogy fejest ugrik a fekvenyomós-ketogénes-böjtös izébe. Én januárban vettem menő edzőgatyát, free knit cipőt, és márciusban hozattam először fehérjét meg NO-s edzés előtti cuccot, miközben szeptember 7. óta csinálom a programot.

            Túlsúllyal addig lehet jól lenni, amíg nem nézeted meg, mennyi az annyi, és milyen következményei vannak mondjuk a tíz évvel korábbi laboreredményeidhez képest, vagy a szíved, az erőnléted, a csontjaid állapota és tükörbe nézésed szempontjából. Te, kedves enyhe túlsúlyos, nem látod azt, amit a világ lát, behunyod a szemed, így élhető a tested. (értem, hogy te nem vagy túlsúlyos)

            Én meg azért se tűnik fel, mert a motiválatlan, fázós, nyűgös, lihegős, szénhidrátsóvárgásos állapotba, a testi önbizalom, szexuális diadalérzet elvesztésébe, a szétcseszett anyagcserébe lassan és reménytelenül csúsznak bele az arra hajlamosak. Én megpróbálok nem normatív lenni, magamról írni, ellenben jól motiválni azt, aki ezt igényli. Nem azért edzünk negyven körül, hogy versenyképesek legyünk a huszonéves nők között. Én nagyon szeretnék fitt és egészséges lenni, elkerülni a cukorbetegséget, csontritkulást, gyötrő menopauzát, Alzheimert (igen), és eközben jó élményeket szerezni.

            Nem tudom, milyennek tűnök a kommentekből, de én hetente KÉTSZER járok terembe, és nagyon gondosan regenerálódom most pl. két napi nem csináltam semmit enyhe sétán kívül. És épp hízom, és vissza kell vennem a kalóriából, de nem megyek tönkre ebben, nem szorongok folyton. Félálomban nem a “jaj, ne egyek ma túl sokat”, hanem a “megint húzok hétezer métert az evezőpadon, de jó lesz” úszik be.

            A kövérség valóban megbélyegző faktor, ugyanakkor nagyon is tapintatos mindenki, velem is azok voltak, sőt, rajongtak értem úgy is. Főleg, ha szintén egy kicsit elhízott az illető, természetesnek számít, hogy hát, ilyenek lettünk, nem baj, majd felveszünk egy csinos topot. Ha edzeni kezdesz, gyanakodva néznek, szinte kiközösítenek, mint ha parancsolnál nekik ezzel vagy az ő testükkel csinálnád ezt, nem a sajátoddal, és mindenki jobban tudja, húznak vissza. A másik, hogy aki leteszi a sok év nemmozgás után ezt az ellenállást, mások megítélését,kiszáll a arából, pozitív üzenetekkel közeledik önmagához, és kezd magával valamit a csokizabálás felfüggesztésétől a maratonfutásig terjedő spektrumon, és netán fogy 3-5-10 kilót, mind mámoros és megtáltosodik, lelkileg is erősödik tőle. Ez azért elgondolkodtató.

            • Ez egy nagyon szep es becsuletes elmagyarazas, raadasul igaz is. 🙂 Egyszer sem ereztem azt, hogy a bejegyzeseidnek normakovetes a celja. Valojaban tok motivalo es van ami ram tartozik ebbol, engem ugyesen eltalal, (hal’ istennek) mas aspektusai pedig egyedul csak teged erintenek. Aki ebbol azt silabizalja ki, hogy a koverseg elitelendo, megvetendo, azt en nem is ertem hogyan.
              Az tok fura, hogy en a korabbi fotoidon sem latlak igazan tulsulyosnak, jo, nem vagy egy cerna, de nekem ugy is tetszettel annyira mint a mostani (keves) foton. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne edz es falj, dehogy is, csak mondom itt a magamaet, hogy biztos azert a belso valami, kisugarzas nagyon meghatarozza a kulsot is. Raadasul tobbszor bicajon vagy lekapva, esetleg nyujtozasm mozgas kozben, tobb termeszetes kornyzetet mutato kep van, amitol valahogy minden az energikussagot sugallja.

            • az, hogy valaki az ideálishoz képest plusz 10 kg súllyal kövér, azt itt senki nem mondta, nem ellened érveltem, hanem általánosan írtam. én ezt figyeltem meg, hogy kövéreznek boldog boldogtalant (nem itt a blogodon). nem hamis dilemma az, hogy egy 25 éves 5 kg plusztól már kövérnek látja magát (esetleg a párja is –no comment), csak itt nem dilemma. (nem fogok tudni forrásokat megjelölni ennek az állításnak az bizonyítására, mert ez a személyes tapasztalatom: nekem írták vagy mondták.)
              mivel nekem nem enyhe, de semmilyen túlsúlyom nincs és nem is volt, nem tudom, hogy milyen kedvezőtlen élettani hatása lehet annak, ha 10 kg-val több valaki annál, mint ami a nagykönyvben meg van írva.
              nem gondoltam, hogy amit írtál, azt te normatívnak gondolod (ezzel kezdtem a hozzászólásomat, akkor szerepel csak a neved, hogy „de Éva sem azt írta, hogy nem lehet kívánatos valaki plusz súllyal.” – nem akartam szájbarágós lenni, hogy ’ő csak a saját preferenciáit írta le’, de majd legközelebb nem hagyom ki.)

              az, hogy a sport milyen pozitívumokkal jár, jól tudom, azért csinálom én is. amikor edzésen vagy utána beszélgetünk és mondom, hogy van két gyerekem (pláne, ha nem én mondom, hanem pl. az edző), akkor megéltem sokszor ugyanezt, amit írsz „gyanakodva néznek, szinte kiközösítenek, mint ha parancsolnál nekik ezzel vagy az ő testükkel csinálnád ezt, nem a sajátoddal, és mindenki jobban tudja” – rólam pl azt, hogy biztos nem eszem. aha, nem. vagy igen, csak nem szarokat és nem rengeteget.

              ettől függetlenül sem gondolom azt, hogy a rám néha furán néző, nem vékony és kevésbé sportosaknak biztosan rosszabbak lennének a laboreredményei, mint nekem, vagy rosszabb lenne az életük/kedvük/szexuális életük. szerintem ez sokkal több tényezőn múlik.

              • Én csak abban lettem biztos mostanra (elég sokat olvastam, és a saját laborérékeimet is megfigyeltem), hogy azok többségének, akik szénhidrát-túlsúlyú étrendet esznek, autóznak, nem használják a testüket aktívan (séta, bringa, házmunka is ér), a laboreredményei (a metabolikus szindrómával kapcsolatosak) összességében és tendenciaszerűen biztosan rosszabbak, mégpedig sokkal, ahogy az egészségben leélt sok életévre való esélyük is.

                Nem akarok senkit paráztatni. Nem gondolom, hogy támadsz. Leírom, ami eszembe jut. Igen, öt (partnernek nem tetsző) kilón kiborulni, önsanyargatni káros, és nem erős emberek sajátja. Én szeretném, ha az olvasóim megerősödnének, és tudom, hogy sokan ezért járnak ide. És aki (lásd ellentábor finnyogása, személyeskedése) ezt nem méltányolja, aki csak személyi kultuszt és netheztapadt seggnövesztést gerjeszt, az nem akar jót a nőknek.

            • “mivel nekem nem enyhe, de semmilyen túlsúlyom nincs és nem is volt, nem tudom, hogy milyen kedvezőtlen élettani hatása lehet annak” – úgy értem, hogy nem tapasztaltam, de nyilván olvastam róla, hogy milyen kockázata lehet.

          • “a kövérség (ami sokszor egyáltalán nem jár egészségügyi kockázattal” sőt, van olyan, hogy ‘obesity paradox’. Az a lényeg, hogy bizonyos mértékű túlsúly vagy nem tankönyvi súly adott esetben védő hatású lehet és valójában azokénál is jobb egészségi állapotot, védelmet jelent akik meg tankönyv- vagy béemiszerűek súlyilag. Úgy tűnik nem igazán értik még, meg persze ebben sincs feltétlen egyetértés, de szerintem nagyon érdekes és figyelemfelhívó is egyben, hogy nem mindegy, milyen a zsír és hol van az, meg, hogy a mutatószerű súly, a soványság nem önérték.

            • Ez viszont, mint arra Bringás férje rámutatott egyetlen kommentjében, azért van, mert az adattömeget nem tisztították meg a dohányosok és rákvégstádiumosok adataitól, akik nem egészségesen soványak. Ők is benne vannak az átlagban, meg az anorexiások is. Az egész BMI sáv emiatt is el van baszva.

        • Szerintem ez most egy kicsit félre van értve, el van csúszva. Valahogy mindenki ugrik erre. Mi védendő van az elhízáson? És hogy ilyen életmód mellett a gyerekeink is elhíznak mellettünk? Vajon aki elhízik, akár csak 10 kilót, annak kirobbanó a szexualitása, ugyanúgy van kedve, mint előtte?

          Nem annyira azt illette az a mondat, aki túlsúlyos, hanem azt, aki lassan belehízott a középosztálybeli anyaságba, és nyűgje van a testével és a párkapcsolatával, és nem érti, mi a gond, panaszkodik, és megúszósan öncsal, hogy ő jó lesz így is, ez a korral jár, meg néha erobikozik egyet. Nem biztos, hogy szabályos (szerintem: arányos, feszes) testű nőt akar a férj, mégis van, aki azt hitte, nem érdekli a test, aztán kattan, ha meglát egy olyat. És aki nő nem szereti magát, szenved a kibuggyanó hasától, nem mer felvenni világos nadrágot, tokát növeszt, az nem vonzó. Ez nem hiúság meg patriarchális izé.

          Sokfélék vagyunk. Van, aki szereti, más jól viseli a partneri hájat, és van, aki borzad tőle, közülük van, aki basztat, van, aki célozgat, van, aki titkon sóvárog a szebb testre. Nem hiszem, hogy mi nőként megmondhatjuk, mire vágyjanak a férfiak, és hogy mi etikus. Úgyis arra vágynak, amire vágynak. Ha nem forró az ágy, ha nincs önbizalom, kívánás, az nagyon szar, romboló.

          Szerintem nem is dugnak egy jót, nagyobb részt, ha nincs testi boldog önbizalmuk. Mindenkin ront a komplexus, vagy ha a csúfsága miatt csak olyan partner jut, amilyen jut.

          Egy párkapcsolatban testileg az az első, hogy enyém a testem, ne rendszabályozzad, hanem szeressed, de a második már az, hogy ezzel nem élek vissza, nem apellálok a hűségre és folyok szét és baszok ki a másikkal, mondván, hogy neked így is imádnod kell meg hűségesnek maradni, hogy közben én nem vagyok kívánatos, felszabadult, és nem szívesen csinálok 7 fajta szex közül 5-öt, a maradék kettőt meg hathetente, de csak akkor, ha a szemétlevitel után ki is mostad a szemetest. Én úgy írtam azt, hogy ne csikarják ki a szexet, meg ne bántsanak a megjegyzéseikkel hogy közben aktívan és szívesen szexeltem, tudtam, hogy a hájam nem annyira vonzó, nem követeltem elfogadást, hanem tudtam, hogy az én felelősségem a testem, és nem is basztatott érte a férjem.

          Nem, ne fogadd el magad, főleg, hogy látom, hogy azért kell erre így rábeszélni téged, mert valójában nem fogadod el magad, ellenben gyűlölöd… és ez nem csak patriarchális ármány. Fiatal nők vagyunk, öltözködünk, szexelünk, emberek között élünk, uszodába járunk — fontos a testünk. Én nem tudnám jó szível azt mondani, hogy jó vagy te így, hidd el, szép vagy, és 88 kilós koromban sem mondtam ilyet.
          https://csakazolvassa.hu/2012/10/22/hidd-el-szep-vagy/
          2012. október 22. a bejegyzés dátuma.

          Nekem korábban nem állt módomban nem szeretni a hájamat, mert hogy ez van, ilyen lettem, hát tudom én, de csak nem emésztem magam meg ugrom kútba miatta, és ezt a mechanizmust látom sokaknál. De nem is ágáltam az edzés, fogyás ellen, szerettem volna vékony lábat. Aki ágál, aki más testét vagy fogyását (aki ettől jobban van!) leszólja, az nekem gyanús. A mindig is sportosak nem is ismerik az elhízottak, a szoptatás után tartósan dundik kínjait: combkidörzsölődés, ruhavásárlás, lépcsőnfölmenés, meztelenszégyen, narancsbőr, libidólohadás. Aki kövér, az meg önigazol, hárít, nem beszél róla. Miért akad ki mindenki ettől? Miért toljuk ide a férfiakat meg a patriarchátust önmagunk, a felelősségünk és a probléma közé? Erős testben létezni jó, felszabadító, megerősítő. Változtatni, jobban lenni, célokat elérni élmény, olyasmi, mint amikor teljesen meggyógyulsz egy krónikus betegégből.

          Legyen példa 10 kiló túlsúly — mihez képest? A 25-ös, normál-maximális zsírszázalékhoz képest, mondjuk. Tehát van egy nő, 60 kilós lenne, ha a zsírja 25 százalék lenne, ami 15 kiló, ehelyett ő 70 kiló, és van rajta 25 kiló zsír. Szerintem ez durva különbség. Ezzel el lehet lenni, lehet jól öltözni, meg kb. fittnek maradni. De én meg akarom élni, hogy tehetek ellene, felvehetek rövidnadrágot ízlésficam nélkül, és keresztbe tudom tenni a lábamat. Ilyen ambícióim is vannak. Senkit nem nyomasztok, hanem az van, hogy nem akarják, hogy eltalálják őket az érveim, és mozdulni kelljen, ezért ellenállnak, vádolnak, démonizálnak. És közben rendületlenül olvasnak. Bele vagyok borulva, új mánia, azt írja. Ja. Bár te borulnál bele bármibe igazán az idióta, ellenséges, álneves, ideologikus kommentelésen kívül… Aki bármiért, egy phD-ért, egy kapcsolatból kijövésért, egy gyógyulásért, egy nehéz gyerekért, egy örökbefogadásért, egy falunapért keményen küzd, aki tudja, mit jelent célokért cselekedni, az egyszerűen nem mond ilyet. Gyenge, gyáva leselkedők, lehúznának, amikor nekem jó.

          • “Legyen példa 10 kiló túlsúly — mihez képest? A 25-ös, normál-maximális zsírszázalékhoz képest, mondjuk. Tehát van egy nő, 60 kilós lenne, ha a zsírja 25 százalék lenne, ami 15 kiló, ehelyett ő 70 kiló, és van rajta 25 kiló zsír. Szerintem ez durva különbség. Ezzel el lehet lenni, lehet jól öltözni, meg kb. fittnek maradni. ”

            na, ez a fenti idezet vagyok en most. Es igy igaz…kb lehet fittnek” hinni” magunkat. A kezdetekhez kepest, mar most sokkal fittebb vagyok,(mi lesz meg itt?) pedig csak szuk negy hete kezdtem. Mondjuk nem fogytam, de sokkal tovabb birom a kardiot, tobb ismetlest tudok vegezni, novelem a sulyokat, de azt csak nagyon ovatosan es fokozatosan. Erzem, hogy a haj alatt kemenyednek az izmok. Azert ez egy fasza erzes.

            • Ja, es nekem mindig nagyon szep egyenes volt a tartasom, az utobbi nehany evben ez sokat romlott, regen latott ismeroseimnek ez a valtozas tunt fel legeloszor. Ugy latom, hogy a tartasom maris javul. Nagyon fontos mutato.

            • Abba, hogy szépen írsz a testről, a megújulásról, meg hogy motiválóak az írásaid, abba belerondít bármi, ami arról szól, hogy a testtel való foglalkozás, meg a sport lehet remek alkalom a soha abba nem maradó parák kifejlesztésére. A plasztikai műtéteket egyszerűen nem tudom hova tenni. Nyilván nincs jogom eldönteni, hogy kinek mi az életminőséget rontóan zavaró (azért a partner ízlésére nem hagyatkoznék), meg elvileg mindenki azt tesz magával amit akar, meg amire pénze van. De nyilvánvaló, hogy valamilyen szűk sztenderdhez igazodásról van szó, sokan rasszjegyeket tüntetnek el például, az egész a sokféleség és a változatosság normalitásának a tagadása. Ki mondja meg, hogy valakinek testképzavara van, vagy tényleg elviselhetetlenül kicsik a mellei? Az egyén szintjén magánügy, hogy pszichológushoz megy vagy sebészhez, de társadalmilag gáz, amikor már délelőtti műsorokban is plasztikai sebészek rohangásznak a filctollukkal és mindenkit összerajzolnak. Nálunk csak kicsit gazdagabb országban már a fél középosztály kés alá feküdt. És igen, az válik normálissá, amit látunk, amiről mindenki beszél, amit mutatnak.

              • Azt is megírtam valahol, hogy az én utam fordítva van. Én leszartam a diétát, krémeket, ruhákat, soha nem álltam kínlódva a tükör előtt. Most lett fontos, és jól, erősen lett fontos, nem hagyom, hogy manipuláljanak. Én most megérkeztem. A testben, mindenkiében, hihetetlen lehetőségek vannak. Esztétikaiak is, meg közérzetbeliek is, főleg.

                Sehol nem írtam általában és elvileg a plasztikai műtétekről, csak azt, hogy egy rekonstrukciót ne mossunk már össze a még és még nagyobb mellet szeretnék jelenséggel, egy hasfelvarrást vagy harmadikmell-eltávolítást a De ki vagyok én hogy más szépségércéjét megszabjam, helyeseljm, bólintsak rá? Inkább meg akarom érteni, nem eltolni, ítélni. A magam problémáját tudom, vállalom és vállalhatónak tartom, és nem is engedem, hogy ebben más diktáljon. Én élek ezzel, és én fogom megváltoztatni, mert én emiatt nem (sem) fogytam le sokáig, mert ettől féltem.

                Kicsit túl sok minden van a nyakamba varrva feladatnak, és túl naivan hisznek sokan a világ megváltoztathatóságában, csatakiáltásos küldetésben, a megértés előtt és nélkül, és ezt moralizálásra és mások (emberek, ne csak jelenségek)elítélésére használják. Engem az érdekel (újságíróaggyal, nem ideológusként), hogy miért csinálják pl. a brasilian buttockot ennyien Amerikában, milyenek ezek a nők, hogy éknek, mire vágynak, hogy érzik magukat, és utána hogy változik az életük. Elhiszem e nőknek, ha azt mondják, hogy az extrém gömbölyű segg nekik életminőség-javulás. Hiszek a nőknek. Olyan egyszerű felháborodni az ilyeneken, csak mert nem értjük a kontextusát. Igen, patriarchális — minden az, a te szempillaspirálod és misszionárius pózod is.

                Már a fél középosztály — ez demagógua ne haragudj. Nem igaz. Meg olyan, mint ha azt mondanád, ma már 90 százalék szőrtelenít, mik vannak. Ha így is van, értsük meg az okát: elérhető egy olyan beavatkozás, talán biztonságos is, amiről azt gondolják, javítja az életminőségüket. Szerintem el tudják dönteni, ahogy a miniszoknyát vagy a szopást is. És az se mindegy, hogy az a mondjuk öt (!) százalék milyen céllal műttet. A plasztikai sebészet százféle beavatkozása sem csak esztétikai, és nem az ördögtől való. Az esztétikai beavatkozásokkal sem okvetlenül van baj. A kockázattal, a testképzavarral, a manipulációval, a zavaros szabályozással van baj.

                Én nem csodálom azt se, ha egy rasszista társadalomban el akarják tüntetni a rasszjegyeket, mert azok hátránnyal járnak.

          • Lehet, hogy tényleg félreértem. A sporttal meg az egészséggel sem adnak mindenkinek feszességet meg arányosságot, van akinek még vékonyságot se, mindig volt köpcös meg durván narancsbőrös sporttársam,(nekem kamaszkoromban a melleim ürültek ki a sporttól, másnak meg ugyanattól nem) az is elég különböző, a terhesség után hogy regenerálódik a bőr, a striásodással nem hiszem, hogy sokat lehet kezdeni. Vagy ott vannak a csúnya arcúak, most komolyan, semmi értelme sincs annak, hogy elfogadjuk, amit kaptunk?
            Az egészséges kategória meg nagyon tág, én úgy érzem jóval tágabb annál, mint amit esztétikailag szépnek titulálunk. Az önbizalom a kulcs nyilván, de azt se szépség alapján osztják. Az a bajom ezzel a ne áltassuk magunkat, ott vannak azok, javítsuk hát ki a testi hibáinkat üzenettel, hogy én nem tudom, hogy ebben hol a határ. Nyilván az egészségre káros szintek, de én sokkal több olyan nőt látok, aki nemlétező zsír (pocak? de utálatos szó) miatt parázik, meg a túl nagy a kisajkam (vagy a nagy? vagy mit szoktak átszabatni) jellegű rettegésekkel él, hogy veszélyesnek érzem ezt az üzenetet. De mindenki felnőtt és felelős saját magáért, nyilván, és értem, hogy belerondítás, meg kötözködés.

            • Szerintem nem arrol van szo, hogy ne fogadjuk el magunkat, azt amit kaptunk. Hanem arrol, hogy vannak lehetosegek valtoztatni, jobbitani, egeszsegesebbnek lenni vagy maradni. A fizikai, szellemi renyheseg eluatsitasarol van szo (amihez persze mindenikenek joga van). Az aktivitas eredmennyel jar, felfrissulessel.
              Volt egy fiu ismerosom (kedveltuk) volt vagy 150 kilo( nem tudom pontosan, lehet, hogy csak 130). Egy ido utan elegunk lett abbol, hogy folyton nyavajog, hogy bezzeg neki nem jut baratno, folyton csorgatta a nyalat, hogy mindenki csak a jo kulsore bukik senkit nem erdekel az o kedves lelke. (noi szemmel nezve nem is volt annyira kedves lelku) stb…az, hogy szo szerint fajdalamas volt nezni mi mindent zabal fol 10 perc alatt. Vegul ugy dontott lefogy. Sikerult neki ket ev alatt. Keves hozzafoghato, jokepu, szuggesztiv ferfit lattam addig. De nem csak a kulseje valtozott meg, hanem valahogy a szemelyisege is, pozitivan. nekem csak ez az egy kover ismerosom volt, tehat szeleskoru kovetkezteteseket nem tudok levonni, de egy ilyen koversegen, plane ha az illetot is zavarja, bantja, nincs mit elfogadni. Szerintem az sokkal nagyobb hazugsag, amikor azt mondjak, hogy “jo vagy te igy is” a kedvesseget mindent felulis”. stb… En anyamat is csesztettem, hogy probaljon meg valtoztatni, most tok sok baja van, legsulyosabb a szivevel..ha egy kicsit hajlando lett volna tenni ellene, most nem ilyen allapotban lenne abban biztos vagyok. nem csak a kulsosegek miatt jo a sport. A sziv egyebkent is izom, azt is kellene edzeni, ha masert nem legalabb ezert jo lenne ha tiobbet mozognanak az emberek.

            • De, van értelme. Annak, hogy alakítsuk, ami alakítható, és annak is, hogy elfogadjuk, ami nem. De azért attól még az (pl. a csúnya arc) sucks. Vannak jobb és rosszabb edzésmódszerek, és az edzésen kívül az étrend, a nyújtás, masszázs, vitamin is számít.

              Én csíkos vagyok, viszont sokkal elviselhetőbb, mert nem feszül úgy a bőr és sokkal kisebb a felület. Halványodott is sokat. Nincs úgy megterhelve a bőr talán.

              Szerintem a szépség a test boldogságos működése. Így használom. A görnyedt, a lógó, a gyenge, a gyulladt, a kevéssé terhelhető nem szép és nem is egészséges. Hogy ebben ne essünk túlzásba, az persze fontos, de ez mindennel így van, nem jó érv. Jógázni élmény, de nem napi 10 órát, aludni jó, de azért kilenckor már fel lehet kelni, és így tovább. Mindenki maga tudja, mi mennyit ér neki és hogy mekkora szelet a kinézet, a sport, a szép ruha az életében. Nem kéne rábeszélésre sportolni sem én sem úgy tettem. De felébredni, motiválódni lehet. Ez a sok bíráló azt se tudja, mit utasít el: leginkább az ismeretlent, a mást utasítja el.

              Parából csinálni semmit sem jó, ezért is örömelvűen, kíváncsian tolom, és ilyenek az üzeneteim is, nem szorongatóak (annak szorongatóak, aki a fotelből néz, és nem hajlandó mozdulni, de azért az én mozdulásom zavarja).

              Ja és igenis van zavaró kisajak, nem pornó ihlette műtét. Sztereotip dolog a kisajakműtétet vagy a megereszkedett szeméremdomb felvarratását mint olyat megítélni. Egyébként meg kérdezzük meg a partnerünket is a témában, rá is tartozik, ha már megosztjuk vele az ágyunkat, hogy mit tart szépnek, izgatónak, és mit eltorzultnak, ha van gond. Valahogy iszonyú ideges lesz ettől mindenki, pedig a test az csak test, meg a hülye szokás is csak hülye szokás nem a lényünk közepe.

              A sport- és teljesítményfüggőség (szenvedély) meg létezik, de ha már, soha rosszabb függést.

              Nem érzem, hogy belerondítanál, de egy kicsit félremegy, amit írok. Nagyon nem patriarchális azén szépségeszményem, ellenben női erő.

            • amúgy a csúnya arc – nem az, ami nem felel meg az aktuális szépségideálnak, hanem ilyen általános markerek mint szimmetria, arányosság értelemben csúnya, illetve a rossz fogazat is gyakran (gyerekkori) rossz táplálkozás/hiányállapot következménye.
              nyilván később nem nagyon lehet vele mit kezdeni és ezért megbélyegezni senkit sem szabad érte, de ettől még van összefüggés.

            • Nem háborgok rajta, hanem egy, a (főleg) nők egészségére káros jelenségnek tartom, aminek a felfuttatásában nagy szerepe van a mögötte álló iparágnak. Nem neked, meg nem nekem kell megváltani a világot, annak, hogy mit gondolunk a témáról, akkor van jelentősége, ha pl. népszavazni kéne, hogy támogassa-e a tb a szépészeti beavatkozásokat. Kurvára hiszek az autonómiában, de mindannyian keretek között létezünk, nem értem, miért kell ebben tagadni a létező (káros) társadalmi nyomást.
              Afrikában például komoly probléma, hogy az infibuláció elleni propaganda a nők ellenállásán (is) bukik, mert az a felnőtt nővé avatás rítusa, és nem akarnak kimaradni ebből. Hiába értem a jelenséget, nem tudom azt mondani, hogy a nők tudják mit akarnak, bízzanak bennük, ne vonják kétségbe az autonómiájukat.
              Nem mindenkinek ugyanazok a mérlegelési képességei és lehetőségei.

              • Szerintem ha károsnak tartod, akkor írj róla, kommentelj, vagy facebookon vagy blogon, nekem ezt így ne add ki feladatnak. Nem tagadom, ellenben részletesen elemeztem, hogy mi a káros benne. A démonizálás nem segít. Ez nem prostitúció, ez legális és nem emberijogi sérelem ab ovo, itt van az, hogy nagyon jól kéne szabályozni, garanciákat és minőségellenőrzést kialakítani (mondjuk a realself.com-hoz hasonló oldal, ami érdekes egyvelege az agymosásnak, rábeszélésnek és informálásnak, minőségbiztosításnak, a szar orvosok és hatástalan kezelések leleplezésének), hogy informáltan dönthessen mindenki. Hogy emellett van-e még “a feltöltést csomósodást okoz az ajakban”, “sokféle szép mell van” szemléletformáló kampány, az egy másik, egyébként fontos kérdés. A plasztikai sebészet közhelyes helytelenítése, az átszabatják magukat, kés alá fekszenek, műmell, felfújt száj szóhasználat nem visz előre (ellenben sértő és sokféleség-tagadó), és én azért nem írom le századszor, hogy hű, így és úgy, de durva a plasztika, de káros, mert redundancia volna, hiszen ez konszenzus (itt), tudom jól, mit szokás erről gondolni. Nekem árnyalni van kedvem, megérteni, megmutatni, idegesít a könnyen kiszámítható reakció, a Gumi-féle stratégia, hogy bedobom a feminista gumicsontot, beleírok két szlenges vagy trágár kifejezést és négy csakazolvassás erős szószerkezetet, mindenki egyetért, hogy én szemeket nyitogatok, és baromi népszerűnek érzem magam, majd erről az élményemről is írok, hogy de népszerű vagyok én, és akkor az alatt kommentben sisternek szólítanak, felkiáltó-biztató mondatokat írnak, mindenki összetart, a nők megnyílnak és nem ufók többé, aki egy kicsit másképp gondolja vagy zavarja ennek a lelopottsága és hamissága, azt kitiltjuk, és boldogság van valamint minket, nagyszerűeket milyen sokan támadnak. Ennél én árnyaltabbat akarok, olyat, ami igazán elgondolkodtat, ami nem gyíkoknak való: mindig zavarba hozni, mindig tágítani a biztonságos, belátható intellektuális teret. Előre visz szerintem pl. ez a fajta tudatosítás: http://sajatszoba.hu/a-testedrol-meg-ne-merj-feledkezni/ Ez okos, fontos, árnyalt.

                Illetve van szerepe az egyszerű üzeneteknek is, akár a sulykolásnak, a nem életvitelszerűen gondolkodók megszólításának, mert sokan még ezekről az egyszerű üzenetekről sem hallottak, csak ez nem az én profilom, nekem ehhez nincs kedvem, affinitásom, és vissza szoktam utasítani, ha sugallják, hogy nekem mi minden volna a feladatom, felelősségem. A nőinemiszerv-csonkítás szerintem eléggé más téma, látom, mi a közös a plasztikával, de én nem vagyok mozgalmár, aktivista, oknyomozó, erről legfeljebb linkeket fogok betenni.

                Azt már érzékeltem, hogy a fejünk tetejére állhatunk a nagy tudatosságunkkal, intelligenciánkkal és a kissé lógó (ekként a nyakunkba zúduló) mellünkkel, a nők meglepő többsége sóvárogva, megszállottan, anyagi helyzettől függően aktívan hasonlítani akar a sztenderd jó nőre (amiből van több változat, de sokan a pornósra vagy a modellesre), és ezért sok mindenre hajlandó, csak a pénz a korlát. Mi feministák is hasonlítani akarunk valamennyire, ezt most egyszerűen mondom, mert árnyalhatom, hogy nekem nem a szexi, hanem a sportos test az eszmény, meg hogy ez egészséges is, de a lényegen ez nem változtat: mi is benne vagyunk ebben a kontextusban, a rúzsainkkal, szép cipőinkkel, kivágott felsőinkkel. Nem a közvetített képek, nyomás a gond, hanem az, hogy ennyire igazodni akar mindenki. Én is igazodni akarok. Én is sminkelek, enyhén. De felismerem, és reflektálok rá. Nem hiszek az ördögűzésben. Abban sem, hogy népszavazás volna a témában, és azt én érdemben befolyásolni tudnám. Egyébként sok beavatkozást finanszíroznak, ha eü probléma, pl. mellkisebbítés extrém méretnél, kötényhas, ki nem fejlődött mirigyszövet pótlása.

                Hadd kérdezzek rá: az a gondod a plasztikai sebészettel kapcsolatos attitűdömmel, hogy 1. megemlítem a plasztikát, és nem szörnyülködve, 2. megtudtad, hogy készülök egy beavatkozásra, 3. nem ítélem el élesen, nem írok erről?

                Engem ez a közhelyes “értelmes nők vagyunk” idegesít, ahogy a gyereknek a smink, az tragédia, meg ahogy sokan mindent egy kalap alá vesznek, ami a plasztika szóval összekapcsolható, fogalmuk sincs, mi miért van, milyen az egyik, milyen a másik műtéti technika, miért választják a nők műtétet, milyenek ezek a nők (sem arról, hogy az izom alá ültetett implantátum behelyezésekor merőlegesen elvágják a rostok alsó kb. egyharmadát), és akkor a plasztikaellenes hangulatban kötelező utálni az egészet, közben meg aki műttetett, vagy tervezi, az nem meri elmondani. A szörnyülködés, elvhű elítélés nem segít, ellenben hamis. A megértés, hogy miért ennyire vonzó sokaknak, mit várnak tőle, az segít. A legjobban pedig a szuverenitás segít. Hogy tudom, mit akarok, és csinálom, tudom, mit nem, és ebbe nem engedek beleszólni másokat. Én a kritikus gondolkodás erősítésével ezt fejleszteném. Nem fogom cikinek érezni a saját, speciális problémát orvosló, minimálinvazív beavatkozásomat, és ha invazívabb lenne, és azt akarnám valamiért, azt se. Nem fogom eltagadni, hogy olyan testrészt szeretnék. De nem is reklámozom.

        • “aki túlsúlyos, az igazából biztosan mégsem éli meg kirobbanóan a szexualitását” Ha állítja, én elhiszem neki, és nem firtatom. Ki vagyok én, rendőrség? Én a magam formásodó testét élvezem és élem meg erotikusnak. Meglep, milyen sokakat zavar ez. De a nők többsége szexuális nyomorék, harmincon túl meg két-három gyerek után meg végképp. Erről beszélnek. És van, hogy ők rendben vannak, de ott a partner is, és nekik nem biztos, hogy okés a nő, ha rendben van magával, csak épp makramézik esténként. A vágy csendje megöli az erotikus lényt. Önundorról, elidegenedettségről, libidóhiányról beszélnek a nők. Jó lenne nem eltagadni, hogy a test igenis fontos, az esztétikum is, ami persze változékony meg sokféle, de akkor is, a kattanás, a másikban gyönyörködés, a boldog testi önbizalom.

          • Hát én aztán biztosan nem adtam neked feladatot, hogy miről meg hogyan írjál. Azt írtad többször, hogy nem érted, mi ez a feminista finnyogás a plasztikai sebészettel kapcsolatban, erre reagáltam, hogy nekem mi a finnyogásom oka. Az egyéni döntéseken túl, amibe se belelátni, se megítélni nem lehet, van egy társadalmi szint, ahol miért ne lehetne véleményem, hogy olyan országban akarok-e élni, ahol képernyőre nem kerülhet öregedést mutató arc, és nem, szerintem nem lehet az egészet azzal elintézni, hogy “tudják a nők mit akarnak, ne vonjuk kétségbe a kompetenciájukat”, ezen akadtam fenn. Nem vontam kétségbe, hogy azt írsz, amit akarsz, és nem hiszem, hogy felelősséged lenne abban, hogy mit olvas ki belőle az olvasó.

            • Nekem fontos a véleményed, nem bántani akarlak, ha éles vagyok, az nem a személyednek szól. Az egész, amit írok, nem ellened vagy a véleményed ellen van.

              A finnyogást értem, az árnyalatlanságot nem tudom elfogadni. Tökéletesen következetes feminista is megcsináltatja a lánya orrsövényét. Sok pénzből. Szebb az orr. Szépségeszményesen szebb. Mindenki jobban van. A leány egy mesterséges és fájdalmas eljárás révén előnyre tett szert néhány más, természetesen hagyott orrú társával szemben.

              Legjobb meggyőződésem szerint írok,nem ad hoc, és aszerint a lényeg a szembenézés, az öncsalás-önigazolás hiánya, az erőfeszítés, a fejlődés. Az emberi lét, a gondolkodás, a gyereknevelés, a feminizmus, a párkapcsolat lényege is ez. Én nem óvom senki énképét, ha kiabál ellene az igazság. Nem szolgálhatja a blogom azt, hogy az elvhűek, puritánok, “helyesen” gondolkodók, szexet megunók-utálók, elhízottak, kiégettek, csokizabálók, csak titokban teltebb ajkakra vágyók büszkén-biztonságban érezzék magukat. Ez az igény, hogy én legyek a helyesen gondolkodó, a példás feminista, aki elutasítja a szépségeszményt és nem engedi sminkelni a lányát, és ezt terjesztem a fészen is, és borzasztóan nem tisztelem mások döntéseit, hangulatot keltek ellenük, gúnyolom őket, baromira gyanús nekem. Miközben egyetértünk abban, hogy a jelenség problémás, és elemezhetjük az okait. De nem kéne ebből ilyen üldözést meg hangulatot csinálni. Helyette lehetne mondjuk jó példát mutatni. Mint Brooke (http://brookenotonadiet.com/2014/05/02/refuse-put-shirt/ ), aki lefogyott, megmutatja a testét egy patriarchális magazinban, és azt is, hogy annyi font leadása után ilyen a hasbőr, ez az igazság. És megharcolta. Nem másokat véleményezett.

              Szóval, nem igazolok vissza. Meg is utálnak sokszor a rajongók. Fejlődjön csak mindenki, én is folyamatosan felülvizsgálom, tovább kapargatom magam. Nevezetesen: a “nem olyan fontos a test”, a “sokfélék vagyunk” szöveg olykor egyszerű szembe nem nézés, lustaság. És míg sportolok vagy szépítkezem, érdekes, nem sivárabb az életem, dán filmestül, emberi kapcsolatostul, önélményestül, hanem sokkal gazdagabb. A “jó lesz így a cicim” (egyébként úgy még jó volt, ellennék vele, így lefogyva zavar) sem igaz, benézek mögé, és nem önazonos. El kéne játszanom vajon az olvasóim kedvéért, hogy de?

              A sugalmazás velem kapcsolatban igen gyakran az, hogy te mint felelős feminista véleményformáló nem teheted meg, hogy a testmániát/szeretőlétet/plasztikát tolod. De, megtehetem, nem tolom, hanem írok ezekről is, ez az én életem és az én szuverenitásom, egyáltalán nem azért van úgy élve, hogy mindenki engem használjon példaképnek. Csinálja csak meg mindenki maga a saját szuverén létét, ne tőlem várja a mannát. Én információkat adok, szemszögeket, más fókuszt, gondolkodnivalót és szép mondatokat. Úgyszólván szinte csak ezt tehetem meg, hogy nem mosok egybe dolgokat, nem démonizálok, nem nyomogatok gombokat primitíven. Szörnyűek a kislányszépségversenyek. Nahát! A nők majd beleszakadnak, hogy fiatalabbnak tűnjenek. Testmagasságukat kényelmetlen magas sarkúkkal növelik. Nahát! Azért nem szép dolog ez szegény feleséggel. Jé! Blogoljon így, akinek hét anyja van.

            • Érdekes amúgy, most, hogy ezt írod: pont azokban az országokban, amelyekben többeknek elérhető és elterjedtebb a plasztika, kerülnek politikai, pc megfontolásból idősebb, ráncosabb, többféle rasszba tartozó, esetenként mozgássérült kommentátorok, hírolvasók is a képernyőre. Mintha ott minden lenne, hatás, reakció, alternatíva.

              Azt azért nehéz megkerülni, hogy egy nő azt (a plasztikát, a szexualizált megjelenést) akarja. A választása szabadságát. Tanárosan, ideológiai fölénnyel, gumis magabiztossággal fölé tornyosulni, hogy te nem tudod jól, meg vagy te tévesztve, én tudom. Mi dolgunk azzal a nővel? Magyarázzuk neki, hogy ne…? Vagy csináljunk átfogó kampányt, terjesszük, hogy a mellműtöttek öngyilkossági aránya 4-6-szoros (de ez nem ok-okozat, hanem korreláció, illetve a műtétnek és öngyilkosságnak közös okai annak: önértékelési válság, szexuális trauma)?

              (Tök érdekes a kulturális kód is, de ez már nem ide tartozik: akármilyen amerikai fitneszoldalon valaki elmondja, hogy 75 fontot fogyott, és a bőre/alapanyagcseréje sajnos…, és tanácsot kér, minden blogger úgy reagál, hogy először is ujjongva gratulál a fogyáshoz.)

            • Errol a temarol jut eszembe, hogy megneztem az altalad linkelt (sajatszoba) oldalon talalhato “tokeletes vagina” (perfect vagina) cimu filmet. Lattatok? Mit gondoltok rola?

    • lehet, hogy én rossz fej vagyok, de izomtalan, csak vékony (de puha) testeket én sajnos nem látok szépnek (nem is kell, hogy mindenki tetsszen nekem). az egyenes, izommentes, túnustalan felkarnál, vállnál nem tudok kiábrándítóbbat elképzelni. na jó, az ugyanilyen lábakat.

  12. Szerintem ott a lényeg, hogy vannak olyan kultúrák, ahol az emberek el tudják viselni, ha valaki más, mint a hétköznapi norma. Nyilván ott is sokakat zavar, de vannak annyira toleránsok, hogy nem mondják az utcán, az iskolában a szemedbe, hanem megtartják maguknak a véleményüket. Tanítottam egyszer katolikus iskolában, és ott benne volt a házirendben, hogy a gyerekek nem festhetik a hajukat. Minden negyedik lánynak festett szőke vagy vörös haja volt. Tarthatatlanok bizonyos szabályok, és ekkor kéne a szabályokon változtatni, de nagyon csikorognak a fogaskerekek. Volt egyszer egy fiú az egyik osztályban, a barátnője reggel pici fonatokba fonta a haját, szerintem vicces volt, de ő büszkén viselte, engem meg nem zavart, még csak szóvá se tettem. Második óráról viszont hazaküldték, mert ezzel megsértette a házirendet. Azokat a gyerekeket sose küldték haza, akik a többieket baszogatták egész nap.

    • Ez nagyon durva. Kinek árt egy hajfonat, egy hajfesték? Mit sért ez, hol erkölcsi kérdés, kinek árt??? Azok az igen egyszerű kommentelők, akik odáig látnak, hogy “szerintem sem kéne egy hétévesnek sminkelnie, ez borzasztó, én csak itthon hagyom őket kísérletezni” (holott nem ez a probléma nem ezt vitatjuk), és a saját testbuzerálásukkal nem néznek szembe, előveszik a vegyszereket is néha érvnek. gyerekeken jobban felszívódik. És nekik, felnőtteknek nem árt? Terhesen festették-e a hajukat?
      Én igyekszem úgy élni, hogy ne legyen olyan, ami csak nekem szabad. Szerintem így kéne élnünk szülőként. Nem cigizünk, nem tetováltatunk, ha nem akarjuk, hogy a gyerek is. Julis kérdezte a fülbevalót, nekem 12 évesen lett, felelősen, akkor már nem dulakodtam meg mászókáztam, lehet neki is akkor. Komolyan mondom, annyit és olyat, mint én, még ihat is a gyerek, testsúlyra arányosítva, tehát mondjuk fél deci minőségi vörösbort a 13 éves.

    • Én nyolcadik után, nyáron, feketére festettem a hajam. Úgy mentem gimibe, nem tudta senki a tanárok közül, hogy festett. (Tudhatta volna, mert nem volt természetes, igaz, annyira feltűnő sem.) Történelemből mindig jeles voltam, szeretett a tanárnő. Amíg ki nem derült, hogy festett a hajam. Rögtön hatalmas fejmosást kaptam, osztályfőnöktől szintén, és közölték, hogy másnapra mossam le. Ez a mahagóni, tupírhajú, agyonsminkelt történelem tanárnő szájából hangzott el. Természetesen nem mostam le – nem is lehetett volna. Utána kínok árán tudtam nála csak ötöst szerezni, nem is csinált titkot belőle.

    • Ausztriában, Németországban (legalábbis azokban az iskolákban, ahol én jártam) nem ritka a melírozott vagy festett hajú alsós kislány (néha kisfiú). A gyerekek simán mennek iskolába szájfénnyel, különböző ékszerekkel, lemosható tetkóval is. A tanárok nem csinálnak belőle ügyet, nem ezen van a hangsúly. Mondjuk, nehéz dolguk is lenne, ha nagyon szabályozni akarnának, mert sok helyen kulturálisan is nagyon különböző helyekről jönnek a gyerekek.
      A tesiórai öltözet sem kötött, lényeg, hogy ne akadályozzon a mozgásban. Lábra mehet edző-, torna- vagy balettcipő, de lehetsz zokniban vagy mezítláb is.

      A legtöbb diák egyébként tök normálisan, sőt, praktikusan öltözik (mínusz fokokban sapka, hóban bakancs…stb.). Ez utóbbit csak azért írom, mert például az én osztályaimban sokszor ciki volt a sapka.

      Kontraszt: A mi általános iskolánkban mindig volt az igazgatói irodában körömlakklemosó, Az ügybuzgóbb tanárok bármikor felküldhették a renitens tanulókat, és az igazgató személyesen sikálta le a körmüket egy kiselőadás keretében. Szerencsére nem sok ügybuzgó tanár volt.

    • Hát, ha nem lenne rajta bikini felső és nem lenne kifestve, meg nem mondom, hogy nő. (Ebből is látszik, mennyit értek az anatómiához.) Ez nagyon nagy meló lehetett neki. Mondjuk megnézném úgy, hogy nincs bekenve barnítókrémmel.

    • Lenyűgöző. Unortodox. A változatosság gyönyörködtet. Változatok szépségre. Spontán mosoly!

      Bírom a közkeletű reflexet, hogy ez ó, borzalom (mert nem hasonlítunk rá, és erre esélyünk sincs — amúgy ez bizony koksz, nőnél az ilyen még inkább koksz, tekintsük meg a hajvonalat pl.), de a mi-féle puhaság és túlsúly rendben van, mert az emberek sokfélék, és ne legyen normatív a szépségeszmény és tessék mindenkit elfogadni. Én benne vagyok, de akkor kérem együtt, hangosan: EZ A NŐ IS SZÉP. Éljen a sokféleség!

  13. Szeretném előrebocsátani, hogy én innen tanultam bármit is a feminizmusról. Elég sok gondolkodásfordító (ha van ilyen szó..) pillanatom volt az írásaidnak köszönhetően. Amihez neked olyan értelemben semmi közöd, hogy nem ismersz, nem ismerjük egymást, nem azért írsz, hogy nekem gondolkodásfordítási élményem legyen. Tudom, ezt is felfogtam, hiszen leírtad.
    Én is hozzászóltam ahhoz a bejegyzéshez, ez a hozzászólásom: “Ha lenne gyerekem, lánygyerek, nem lepne meg, ha foglalkozna ezekkel, mert én is megteszem (ez a hiú diplomatikus megfogalmazása volt). Tudtommal pedig a gyerekek hajlamosak utánozni. Nagyon szívinfarktust sem kapnék, mert nem gondolom rossznak, ha valaki foglalkozik a megjelenésével, magyarán nem egy cigis-piás-emberverő mintát adok át, de (!) reménykednék abban, hogy el tudom neki magyarázni úgy, hogy értse és elfogadja, hogy ezt csak 10 év múlva vegye elő, mert jelenleg nagyon nem tart ott, ahová a sminkelés “kellene”. Otthon játszhat vele, ha ennyire érdekli. Tiltással engem még soha semmitől nem tudtak eltántorítani, ennyi biztos, nem is próbálkoznék ilyesmivel. Legalábbis számomra kevéssé fajsúlyos témában biztosan nem.”
    Nem tudom, ezzel bekerültem-e az egyszerű kommentelők csoportjába, ahogy fogalmaztál, de ez így nem egy fair megnevezés. Legalábbis engem sért. Aminek semmi köze hozzád, de ha már kedveled az árnyalást, leírnám, maximum nem engeded be. Aztán lehet, hogy ez nem árnyalás, csak rambling.
    Évek óta egyedül küzdök depresszióval. Vannak időszakok, és voltak is, amikor az sem érdekelt, hogy egyáltalán megfürödjek. Az egész életem az eddigi 26 évben fuldoklással telt, a kevésbé nyomasztó napokon pedig tanulással, hogy végre végezzek az egyetemmel. Értelmes, okos embernek tartom magam, mindazonáltal nem foglalkoztam jó pár dologgal az életemben eddig, mert nem volt rá erőm. Például ez is ilyen téma, a politika is ilyen téma, bár tisztában vagyok vele, hogy ez nem túl specifikus helyzet (?), hiszen lényegében arról van szó, kihasználja-e valaki a hatalmi helyzetét vagy sem, és ezt észreveszi-e.
    Szorongó ember vagyok, maximalista és szkeptikus is, úgy gondolom. Már gyerekkoromban sem fogadtam el az ilyen “mert én azt mondtam” jellegű kijelentéseket. Ebből következik ez:
    Én nem tudom biztosan, jó dolog-e letörölni a gyerekről a szemfestéket. Nem tudom, mit kell tenni olyankor, amikor adott körülmények közül származó gyerekekről van szó, vagy számít-e ez. Nem igazán tudom azt sem, milyen az a tanár-diák kapcsolat, ami ideális lenne. Nem tudom, hogyan jött ehhez az egészhez eleve a gyerekszépségverseny, ezt meg is írtam. Lehet, én vagyok korlátolt mégiscsak. Kevés dologról tudom elmondani, hogy biztos vagyok benne, mert nap mint nap érzem a változásokat magamban, erre pedig inkább nem alapoznék véleményt. Nem mindenki fogadja el, hogy kedden jogomban áll 180 fokban eltérően gondolkodni, mint hétfőn tettem. Hogy ez nekem ennyire fontos-e? Mit tudom én. Néha az. Érdekesnek találom, hogy ettől, a részemről óvatos fogalmazástól valaki egyszerűnek számít a szemedben – ha másokra gondoltál, elnézést, magamra vettem.
    Én csak azt tudom, hogy ha a mostani helyzetemben vállalnék gyereket, nem örülnék, ha a megkérdezésem nélkül csinálnának bármit vele, bár nem gondolom, hogy kihúzott szemmel elmenne iskolába. Azt is tudom, hogy számomra valahogyan zavaró egy gyerek szórakozását összekötni a szexualizálással, de még nem jöttem rá, miért izéli az agyamat a dolog.
    Mindez nem változtat azon, hogy a számomra releváns bejegyzéseidből rengeteget tanuljak. Valószínűleg tök értelmetlen most ez, semmi relevánsat nem sikerült közölni, de megütköztem ezen az “egyszerű” jelzőn.

    • Üdv a kommentelők között! Először is, nem az van, hogy aki velem egyetért, az bonyolult, a Gumirajongók, vele egyetértők, neki ujjongók meg egyszerűek. Az érvelés minősége számít. Nem, nem tartalak egyszerűnek, nem értem, miért védekezel vagy érzed magad találva. Minden, amit írok, arra igaz, akire igaz (ezt nem tudom jobban mondani), ha pedig olyan is találva érzi magát, akire nem igaz, akkor az a helyzet valószínűleg, hogy ő nem biztos magában, ellenben túl fontos neki az én véleményem. Olvastalak, és árnyaltnak gondollak. Szerintem több helyen írtam, mit tartok egyszerűnek: “én sem engedem a lányomnak, egy hétéves, úristen, nanehogymár, hova jut a világ, itthon kipróbálhatja (miért is?)”, ezek az egyszerűek. Akik nem értik, hogy mi az ok és az okozat, mi az, ami személyes jog, amit egy progresszív iskola/pedagógus igenis bátorítson (pl. alter vagy külföldi suliban tökre nem baszakodnak poroszosan a kinézettel, sem tiltással, sem aggódással, mint azt írták itt a többiek, s ez talán jelez valamit), hogy mitől lesz áldozat valaki, hogyan formálandó és formálható a gyerekek értékrendje, mi a pedagógus korrekt és jogszerű és felelős viselkedése, és mi visszaélés, hogyan adagoljuk az ideológiánkat erőszak nélkül. Határozott, zuhanásszerű elbutulás, harsányságba fúlás, kétségbeesett és gyengeségből táplálkozó sikervágy, féltehetség és ürügyfeminizmus, amit látok, és meglepő az ottani, általam jól ismert kommentelők vak lojalitása. Ez is, a lekápózás is, a nem szülünk is, a nem szeretünk szopni is iszonyú tévedés volt.

      Tökre meg kéne kérdezni a kislányt, hogyan élte ezt meg. Mert itt a tanítótól tudjuk, hogy ő mennyire csodás pedagógus, milyen vagány, őszinte és őt mennyire szeretik. Igen, ne csináljon a testi önrendelkezés (habeas corpus) ellenében senki semmit a gyerekkel, amíg nem ön- vagy közveszélyes. Se erőszakoló, se tanár. Nincsen joga. Ha egy gyerek elhiszi, hogy a felnőttnek joga van bármihez, kedves magyarázattal, vagy anélkül, akkor pont ettől lesz nagy eséllyel áldozat.

      Köszönöm, amit a gondolkodásfordításról írtál, mindig fontos az ilyen visszajelzés. (Az viszont itt nem téma, hogy ki hova tartozik, ki hol áll, és bírálni is nyugodtan lehet, nem tiltással reagálok az ellenvéleményre, ha valaki nem zaklató. Én mindig elmondom, amit gondolok, és nem fogok senki kedvéért hallgatni az abszurdumokról, azért sem, hogy ne tűnjek balhésnak, “erőszakosnak”, “bosszúállónak”, én nem függök egyes olvasók szimpátiájától. nekem magamhoz kell hűnek maradnom, nem szempont nekem a szimpátia és az igazodás, azok kedvéért meg különösen nem fogok hallgatni, akik ide zsizsegni, barátokat és pletykakört szerezni és hangoskodni jártak, valamint lenyúlták az én bloggerségemet, itt rajongtak, aztán hangulatot szítottak ellenem, és abból hozták létre ezt az ijesztő rémséget.)

      • “Nem, nem tartalak egyszerűnek, nem értem, miért védekezel vagy érzed magad találva. Minden, amit írok, arra igaz, akire igaz (ezt nem tudom jobban mondani), ha pedig olyan is találva érzi magát, akire nem igaz, akkor az a helyzet valószínűleg, hogy ő nem biztos magában, ellenben túl fontos neki az én véleményem.”

        Ennek külön sztorija van, miért érzem magam sokszor találva, vagy miért érzem, hogy védekeznem kellene, akkor is, amikor nem ez a helyzet. Igaz a feltételezés, hogy nem vagyok biztos magamban pár témát illetően. Egyelőre.
        A számomra véleményformáló emberek véleménye mindig fontos, de fontosabb szokott lenni az, hogy ha valami zavar, az tisztázva legyen, ki hogyan értette.
        Mindenesetre tény és való, hogy a stabil önképemen még van mit dolgozni.

        A két blog szembenállásáról nem nagyon tudok nyilatkozni, mert volt egy időszak, amikor csak a bejegyzéseket olvastam itt, valahogy ebből kimaradtam. Plusz a blognyitásról azonos témában, eltérő stílusban sem tudom, lopás-e, illetve honnantól lopás, hogyan lehet ezt megállapítani. Tudom, hogy írtál róla, de még nincs véleményem. Így erről inkább nem mondanék semmit.

        Mondjuk most épp kikövettem a Gumiszobát, mert számomra vállalhatatlan, ahogyan ott a kommentelők a német másodpilóta ügyéről fröcsögnek, nem tudok ilyen helyen meglenni. Pedig a kommentelők önmagukban nem minősítik a blogot (közvetlenül legalábbis talán nem), nekem viszont menekülhetnékem van minden racionalitásom ellenére. Ez van. Egyébként is csak bomlasztanám az egyetértést, szóval mindegy.

        • Az en falamon is megjelent az a megosztas. Felelmtes, meg nincs ez igazabol lezarva, sok minden lehet a hatterben a pilota lelki problemain tul is, de ott mar a kommentelok zome (nem mindenki) tudja, vagy pszichologust jatszik, minositik minosithetetlen modon. Mi van, ha egyszeruen rosszul lett? Semmit sem lehet kizarni addig amig nincs minden ketseget kizaroan bizonyitva. Raadasul tudhatnank mar, mennyit csusztat a media is.
          Egy pillanatra felotlott bennem, hogy mi van akkor, hogy minositik ezt, ha egy noi pilota kapcsan merul fel 150 ember halala? Megjelent volna barmi is a falamon? Es ha igen, mi? (bar tudjuk nok ilyet nem csinalnak, legalabbis remelem).

          • Milyet nem csinálnak? Nem lesznek rosszul? Nem lesznek áldozatai saját mentális problémáiknak? Nem szűkülnek be? Nem hoznak rossz döntéseket – már ha tudatában vannak annak, milyen döntést hoztak egyáltalán? Miért kell remélni, hogy nők nem csinálnak ilyet, elsősorban nem emberek vagyunk? Számít ez, milyen nemű az illető? Nem akarok itt is kötekedni, sajnálom, ha ennek tűnik, de ezek ilyen reflexes kérdések, amikor ilyet olvasok.
            Én is írtam arról, mi lehetett, de inkább arról, mi biztosan (szerintem biztosan..) nem. Mert mérhetetlenül felhúzott a “pszichopátia” emlegetése. Egyébként igen, nem lehet tudni, ez az egy a biztos.

            • A zarojellel a kepleteseeget akartam erzekeltetni, nem jol sikerult, rosszul fogalamaztam.. Arra celoztam, (vagy akartam) ha no tette volan akkor milyen lehetne a reakcio, mennyivel masabb, de ez csak feltetelezes… persze lehet, hogy akkor is igy reagaltak volna. Nem tudom.

            • Mar ha no csinalna ilyet, akkor azert mert egy “allat”? Ez allna-e ott a poszton? Pont azert irtam, mert azt gondolom, hogy a mentalis betegsegek alapjan, ha van mi ertelme lenne nemenkent szetvalasztani? Azt firtatni mekkora allat,, mert ferfi? es ha no, akkor mi? Aldozat? Vagy tomeggyilkos? Allatt akkor is?Amugy is annyira komplex es bonyolult tema ez nincs kompetenciam es rosszul is fogalmaztam meg a korabbi hszt. A lenyeg, hogy en is megdobbentem azokon a kommenteken.

            • Meg annyit hozza, hogy a fb. poszt alapjan nekem ugy tunt, hogy ez azert tortent meg mert a pilota egy ferfi volt. Ilyesmire csak egy ferfi “pszichopata” lehet kepes.

  14. Egyébként arra így délután rájöttem, hogy abból a szempontból jogos volt az észrevétel, hogy nem erről volt szó, nem ez volt kérdéses, kit mit csinálna/engedne a saját gyerekével/gyerekének.

    Valahol azt akartam kifejezni, talán többen is, csak nem jött akkor össze, hogy a szépséget és az arra való törekvést nem gondolom sátáni dolognak, sátáni tevékenységnek.

    • Teljesen egyetértünk. Igyekszem 2.0-ban nyomni. 1.0: de szörnyű ez a nyomás, a magazinokban mindenhol vékony nők, szépségfetisizmus, férfiak haszna a pornó meg a kozmetikai ipar. 2.0 ezt tudjuk, kritikusak vagyunk, nem olvasunk magazint, nem sírunk a nem tökéletesség miatt, viszont most, hogy már nem szoptatunk, kurvára elmegyünk sportolni, megosztjuk a tapasztalatainkat, bátorítjuk egymást és örülünk az erős, szépülő testünknek.

    • Teljesen szándékos. Most elolvastam.
      Megdöbbentő. Kicsinyes, szarul van megírva, elvileg zavaros, magyarázkodó, és egy komplex pszichológiai anyag. Igen ciki, hogy ez így elfér ott. De ők nem foglalkoznak velem. Áááá… 😀
      “Mennyire elegáns csupán addig szolidárisnak lenni a túlsúlyosokkal, amíg magunk is azok vagyunk? Aztán kevélyen az arcukba vágni, hogy nekünk sikerült, tessék utánunk csinálni? (Nem figyelembe véve a már fent említett egyéni különbségeket és lehetőségeket.”
      Ennyire zavarja őket a blogom, az erőm, a változásom.
      Az, ha nekem jó.
      Előtte meg szarrá hízelegték magukat.
      Így keltik ellenem a hangulatot. Gondolom, volt nagy egyetértés…
      Mintha ő (és ő nem Főgumi, a tanító, hanem filemony nevű, korábban itt sokat kommentelő olvasóm) egy tíztől hatig teszkópénztáros volna.
      Nagyon árulkodó, hogy az örömömet kevélységnek értelmezi, a saját frusztrációját meg arcba vágásnak.
      A testformálás ügyében én azzal tudok érdemben beszélgetni (= annak veszem komolyan a feminista vagy akármilyen álláspontját), aki nem néz ilyen rosszindulatúan mást, ellenben eljut odáig, hogy kedvvel és örömmel (!) lefut mondjuk egy tízest (vagy bármi hasonló). Nem kötelező ez, de aki nem, aki csak szenvedésből sportol, hogy jó nő legyen, az egyszerűen nem érti, miről van itt szó.
      Én aztán tudom, hogy még a terembe lejárók 90 százaléka is csak néhány hétig van ott, nem edz komolyan, kívülről van vezérelve. Az igazi motiváció és megszállottság olyan, mint az X faktor, a tehetség. Ritka.
      Az olyan maga találja meg az útjait, nem irigyel el, nem másol le mást.
      Én örülök, hogy megtaláltam a motivációt magamban, és annak is, hogy jók a testi adottságaim. Igen, büszke vagyok az erőfeszítéseimre és azok eredményére (ő is az lenne), és fontos, hogy mások is motiválódnak attól, ahogy ezt meg tudom írni. Hogy akkor ez negyven körül sem reménytelen… (A szerző jóval fiatalabb, egy gyerekkel, bőséges erőforrásokkal.)
      Megjegyzem, én haldokló mellett is edzettem, pont azért, hogy túléljek.
      A feminizmus NEM alkalmas egyéni frusztrációink és gyűlöletünk, irigységünk megtámogatására, mindig is mondtam.
      Ketogénezhetne, lehetne fitneszmodell, akármi, írhatna róla blogot, díva is lehetne… de a kutyát nem érdekelné a barátnőkön kívül. Ez fáj neki annyira.
      Mert ő nem érdekes. Nagyon vágyik látszani, de a féltehetség nem érdekes.
      Szerelem, sport, íróság, nem értik ezek, nem tapasztalták meg. Marad a zörgős feminizmus.

      • “Ne használd áskálódásra, gonoszkodásra, felülkerekedésre, önigazolásra, mások megítélésére, állandó feszültségkeltésre.

        Megvan a véleményünk, hát persze, az egész társadalomról, a képmutatásról, az elrontott életekről. Látjuk a jót, a rosszat, nagyon is el tudjuk választani egyiket a másiktól, úgyszólván a szagát is érezzük a hamisságnak, ahogy beagle a szarvasgombáét. Lettek szavaink, szerte a neten találó megfogalmazások és szószerkezetek keringenek, sűrűn bólogat mindenki. Nos, ez a remek világosság nem való frusztrációk kiélésére.

        Az remek, ha a saját pártodon állsz, de ha ezt azért csinálod, mert ebbe az irányba kenni a valóságot könnyebb, abból sose lesz szabadság. Hidd el nekem, aki igazán tudja, érzi, éli, az nem feszül folyton, az már elég magának. A saját dolgainak jár utána, tudja, miben felelős, és nem fél attól sem. A maga kedvéért mélyed el, keresi az örömöt, az egyensúlyt, a maga céljait körvonalazza, nem ugyanazt hajtogatja ezredszer is, kiüresedve és egyre butábban. Nem másnak ad örökké feladatot. És nem mondjuk mások után nyomoz, másokat méreget, mustr- és taksál, magát viszonyítva.”

      • Egy időben én is hajlamos voltam irigykedni, furkálódni. Aztán olvastam egy könyvet – címére nem emlékszem, csak egy fontos mottóra -, amiben az állt, ami energiát ilyesmire fordítok, sokkal hasznosabbra is tehetném. Mondjuk hogy elérjem, amit szeretnék a másik sasolása, pocskondiázása helyett. És működik. Akkor is, ha ez egy szubjektív történés, velem.

  15. Magyarország, feminizmus. hah. szomorúszmájli.
    Leragadunk a hónaljszőrtelenítés problematikáján, meg a menstruációs képek kipakolásán, miközben nálunk ütik-verik a nőket, nálunk esélytelenek, nálunk szarul keresnek, nálunk boldogtalanok a nők. Úgy viselkedünk mint a szemellenzős kertvárosi anyukák Amerikában, ahol AMÚGY minden rendben van. Akik pont ilyen mocskosszájúak a válásukkor, csak ők már 50 éve tudják a feminizmust, és akik kellő rutinnal válogatják össze maguknak a belőle szimpatikusat, kellemes háttérzenét kreálva az élet mindennapi igazságtalanságaihoz. Itthon még mindig a bravissimo 97 megy, és sajnos még azt se mi válogatjuk össze. ez az a kérdés, amin egy bizonyos intelligenciahányados fölött, mindenki átpörget. Könyörgöm nem az asztal közepére szart az a szerencsétlen gyerek, hogy ebből ekkora parát kellene csinálni, és nyilvánosan megalázni, és ezt még reklámozni is.
    Van ennél fontosabb kérdés is. Illetve ez nem is kérdés, hanem egy kurva nagy gumicsont. Nem sminkelhet a gyerek 7 évesen. A tanár meg nem alázhatja meg, ha mégis ez történik.
    Az a hely tényleg gumiszoba. Pont olyan a dinamikája, mintha a csoportterápiát vezető szakember elszaladt volna a mosdóba, és most a leghangosabb páciens átvenné a csoport fölött a hatalmat.
    Őszintén megérintett ez a dolog. Még sírtam is miatta a hétvégén. Akítv feminista voltam külföldön…:(

    • Én azt vettem észre, hogy a részletproblémákra, a tudatosításra is nagy szükség van. Sok családban a kommunikáció finom trükkjei a fő téma, vagy az értelmes hobbi hiánya, a nívós anyukás létezés, vagy a testkép. Nincs kis és nagy probléma, ez nem torta, hogy el kelljen osztani, nyugodtan tiltakozhatunk egyszerre a jó helyzetű nőket is érintő elnyomás és a legdurvább erőszak ellen is. (De ezzel vagizni…?)

    • Összefoglaltad. Magyarország “nincs olyan távol Afghanisztántól”.
      Jómagam is az elmúlt két évben fogtam fel, hogy társadalmi szinten vagyunk bigottak, belefagyottak “hamis hitekbe”.
      Éva blogja, az itt kommentelők, mi minden hatunk a környezetükre.
      Nem hiábavaló a felvilágosítás, a beszélgetés.
      Lassan változnak a dolgok. És ez az ami fontos.

      • Én arra törekszem, hogy az olvasók 1. gondolkodjanak a szöveg tartalmán és megfogalmazásán, az utalásokon, a kifejezőeszközökön, 2. örüljenek ugyanennek. Lassan emelem az intellektuális tétet mindig, árnyalok, zavarba hozok, új elemet vetek be (pont mint a sportolásomban, jé). Nagyon veszélyes közhelyekbe fulladni, népszerűség jegyében csak gumicsontokkal (“ez milyen igaz!”) foglalkozni. Meg szar érzés is szerzőként, kevés, ürességet hagy.

        • Lehet, hogy innen, vagy legalábbis hasonló helyről ered, hogy lábrázást kaptam mindig, amikor én valakivel beszélgetni akartam, de csak annyi volt a reakció, hogy: aha, egyetértek, tök igazad van, hát igen.
          Én nem szeretem, ha egyetértenek velem – hogy egyszerűen fejezzem ki, amit érzek. Ettől nem érzem, hogy fejlődés van. Bár ez nem pontos megfogalmazás, de mindig jobban szerettem vitatkozni, akár veszekedni is (tudom, ez rossz szokás), mint a csendes egyetértést, aminél azt sem tudom, egyetértés-e vagy hallgatás. Az egyetértés is kell, a legtöbb emberi kapcsolatot azért nem lehet örökös vitákra és 180 fokos szembenállásokra felépíteni, de sok témában nem visz előre, mert nem gondolom, hogy létezik univerzális, teljes mértékben objektív igazság, én pedig attól érzem magam élő embernek, hogy áramlik az információ és a gondolatok.
          Egyébként bunkó voltam, hogy nem köszöntem, elnézést: sziasztok!

  16. Én a nagyközönség számára íródó tartalmaknál hiányolom az alapokat. Nekem tetszenek az árnyalós oldalak, posztok, még egy ilyen kocsmárosné stílusban íródóéban is.
    Vitassuk meg, érveljünk, gondolkodjunk.
    Vs.
    Bólintsunk, káromkodjunk egy sort, köpjünk a sarokba, aztán menjen minden tovább a maga szokásos menetében. Ehhez válasszunk olyan témákat, amiben tuti mindenki egyetért, amihez nem kell nagyon mélyre ásni, hitessük el minden kedves olvasóval, hogy a társadalom egy magasabb szintjén áll. Bulvár feminizmus.

    • Kíváncsiságból megnéztem a taglalt posztot én is. Öt perc múlva már untam, a hozzászólásokat is, mert ez így nekem már kevés. És akkor mi van? Mi következik ebből? Ha a kezembe kerül valami nőklapja-szerű (Kedves-drága Ildikó!), menetrendszerűen ezt érzem. Túl instant, túl egyszerű, túl egyértelmű, és nem megy tovább.

  17. Visszajelzés: én sem helyeslem, hogy a gyerekek sminkben járjanak iskolába | csak az olvassa — én szóltam

  18. A fiam ovijába jár egy nő, egy anyuka, nagyon szép nő. Eleinte azért tünt fel, mert külseje alapján feltételezhetően arab, de nem hord fejkendőt, és ez már önmagában szimpatikussá tette a szememben (sajnos zavar a sok fejkendő körülöttem, nem szeretem ezt az érzést, de nem tudok úgy csinálni, mintha észre se venném). Vékonyabb, fiatalabb nálam, szép hosszú, göndör fekete haja van, stílusos, színes tunikákban jár, feketével kombinálva. Enyhe smink. De ami a legfeltünőbb, hogy mindig mosolyog, és nem műmosollyal. És kedvesen, szépen bánik a kislányával. Arra gondoltam többször is, amikor láttam, hogy én ilyen szép sosem leszek, soványabb még lehetek, fiatalabb már nem, ilyen hajam se lesz, de leginkább ez a mosoly, ez a szép természetes anyaság (a nőséggel összeegyeztetve), na ez nem lesz meg, nem tudom elképzelni. Én képtelen vagyok őszinte mosollyal oviba vinni a fiamat. Általában rohanunk, örülök, ha nem zárják az orrunkra az ajtót. És “szarnőként” lépek az utcára. nem csak fizikailag, lelkileg is, ez van a tekintetemben (bár mostanában elindult egy kis sportolási láz, de ma este pl. megint rengeteg szart össze zabáltam).
    Én mégiscsak azt mondanám, a szépség belülről jön, legalábbis a belső tartás nélkülözhetetlen, ahhoz, hogy előjöjjön valami rejtett érték külsőleg is.

    “…mióta “szép” vagyok…” Miért van az idézőjel?

    • Mert a szépség relatív és sokféle. Mert azt, hogy szépek vagyunk, nem magunkról állítjuk, és nem ám álszerénységből mondom ezt, vagy attól való félelemből, hogy hiúnak, fitogtatónak, irgő-forgónak, elszálltnak tartanak majd. Tisztában vagyok azzal, hogy teljesen különbözően interpretálják a kinézetemet. Van, aki debellának tart most is, mások szerint túl vékony vagyok. Van, aki szerint kislányos az arcom, más szerint megroskadt negyvenes. Én úgy látom, most hasonlítok a kislányomra, meg a hetedikes lófarkas bérletfotómra. Mit tudom én, nekem az érzés számít, hogy dús a hajam, vagy ahogy rövidnadrágban kilépek a napfénybe, vagy felveszek egy igazán tapadós nadrágot, türkizkék színben, meg az, amikor a teremedző azt mondja, hogy biztos nem most kezdtem (de), mert látványos, érett (a másik szerint szálkás) az izomzatom. És ahogy ezzel az izomzattal kedvem van belerobbanni a füttyös erdőbe, és akkor ki se jövök két órán át. A szépségem az, hogy az erőfeszítés nem kínlódás, hanem funkcionalitás, mintha erre terveztek volna: azért olyan a vádlim, nem másért, nem valami egyenvádli-mérettáblázat miatt. A jó testi érzet számít, a hal a vízben érzés (hal: test, víz: lélek). Meg hogy miközben mindenki a romlásról, öregedésről beszél, elképesztően változik a testem, nem marad ugyanolyan: a bőröm ott, ahol zsírtalan az izmom, kifényesedett, kisimult, nem fakó, olyan, mintha szőrtelen lenne. Ahogy a keringésem, robogó vérem átjárja minden szövetemet. És hogy nőttem vagy két centit (gerincnyújtás, növekedési hormon a súlyzózástól/fehérjétől, nem tudom).

      Nézd meg a bodybuilding.com-on a negyven fölöttiek átalakulásait, döbbenetes élmény. De ne úgy, hogy “nekem biztos ez se menne”, hanem hogy mennyi tartalék van az emberi testben, leszállóágban is.
      http://www.bodybuilding.com/fun/bbinfo.php?page=Over40Transformation

      Ő egy ötgyerekes anya. Biztos neki könnyű, van ideje, pénze, meg jók az adottságai, de nem ez az érdekes benne, hanem hogy ezt meg lehet csinálni.
      http://www.bodybuilding.com/fun/over-40-amateur-of-the-week-super-mom-competes-at-49.html

      Ez a világ nem a mi világunk, itt tényleg minden hipertrófia és zsírvesztés és napi hat csirkemell (a közösségi oldal részén Missnemtomki épp frissítette, hogy a testzsírja már nem 16, hanem 12 százalék), de attól még érdekes, engem arra késztetett, hogy felülvizsgáljam, amit a testről, az öregedésről gondolok.

      Én nem mondom, hogy a szépség belülről jön. A motiváció, a tudatosság jön belülről, és abból külső szépség (javulás és jó testi érzetek) lesznek. Nem egészen szabad a választás, hogy mindenki szép, és akkor a túlsúly is szép, mert könnyebb testben jobbak az érzetek, de sokkal. A kicsikart, stresszes, rettegő el-ne-hízzak vékonyság nem szép, az a szép, amiben elbírod magad, könnyű vagy, élet van benne tőled és frissesség, ugyanakkor nem tört bele a lelked, tehát öröm kapcsolódik hozzá.

      Tavalyi évem döbbenete, hogy a szépség viszonyrendszerekben, két ember között félúton teremtődik meg. Voltak itt kommentelők, időnként írtak a szépségükről, meg hogy nekik tökéletes testük van, csak úgy írták ezt, tényszerűen, keservesen titkolták iszonyú hiúságukat, aztán amikor a feminizmus menőbb, sikergyanúsabb lett, mint mondjuk a pasizás, akkor a téma hirtelen nem számított. Eközben a seggemet nézegették a blogtalálkozón, meg sminkben alszanak. Nem tudom én ezt hova tenni, na. Azóta zavar, kérdezgettem magamban: bele se gondolsz, hogy nincsen standard (hála istennek), statisztika van és trend, hogy a legtöbben szebbnek tartják a vékony(abb) derekat, de mi van, ha egy csomó embernek nem vagy szép, mert más a szépségfogalma, vagy iszonyodik az állad vonalától, vagy nem bírja, hogy anyajegyes/túl világos a bőröd?

      Tényleg nem fontos, tényleg nem úgy fontos, öngyötrésként nem fontos, mások kedvéért nem fontos, szép nőkhöz viszonyítva nem fontos, önmagért nem fontos; a testélményért fontos, biokémiai (hangulatot alapvetően befolyásoló) folyamatokért, test és lélek, test és elme találkozásáért, tudatosságért, önkifejezésért fontos mindaz, amit én újabban a testemmel csinálok: shiatsu masszázs, sport, étrend, fogyás, öltözködés. És akkor az már nem is szépség, hanem önjutalmazás. Nekem most a tejszín (ketogén étrenden vagyok) úgy simogatja belülről a vékonybelemet, mint János, amikor épp nagyon értett és nagyon szeretett, a nyakam bőrét, vagy mint az írói ambícióimat egy ezres facebookposztmegosztás.

      Ha így, önvalóként, jó testi élményként, öndédelgetésként, karbantartásként tekintesz a szépségre/a szépség érdekében tett lépésekre, akkor el tudod fogadni a megváltoztathatatlant, és erősen, kedvvel tenni azért, ami megváltoztatható, hosszabb távon meg elmúlik a szégyen és az öngyűlölet (jól ismerem mindkettőt). Nekem az, amiért régebben szégyenkeztem, kínlódtam (pl. stria, narancsbőr, ránc, has), kis problémának vagy leküzdendő feladatnak tűnik már, nincsen benne fájdalom.

      Én is egyre gyakrabban mosolygok amúgy, nagyon szép, ahogy az anyukáról írsz, valahonnan van benne elégedettség, tán nagyon szeretik. De ne nézz annyit másokat.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s