boribon és annipanni

Azt hiszem, jó lelkiismerettel mondhatom: nekünk megvan Boribon. Mint könyvtárgy és mint élmény, teljesen, és még azon is túl. Minden kötet, az újak is. Nem érzelmi kérdés, hanem olyasmi, mint a himlőoltás: van nekünk. Borzalmas amúgy, módosítás nélkül paródia, úgy, ahogy van, de ugye A GYEREK SZERETI. És mégis, ahogy az oltási heget, megszereti az ember. Tulajdonképp megejtően kedves. És mint az élet általában: ez van.

Én három gyereknek olvastam fel a Boribont, üdítő mondjuk a Fehérlófiához vagy a Maugli-diafilmhez képest. Amúgy nem üdítő, sőt. Azok, akik szerint például a kis herceget is jól meg kéne verni, szöges bakancsban és csapatostul, ne olvassanak tovább. Magam is közéjük tartozom, de én írom a posztot, ugye.

Évek óta van a Boribon. Kiszíneztük az első és a hátsó rajzot. Együtt tároljuk a köteteket. Eligazodunk a mitológiai térben. Tudom én ezt pókerarccal is.

Azon filóztam, most, hogy Babadávid kérésére újra előkerült (Boribon beteg), hogy mi ez a viszony Boribon és Annipanni között.

Nagyon érdekes. Valahol, a mesekönyv lapjain is túl, egy kis házban együtt él egy játékmackó és egy kislány. Meg a cica. Attribútumszerű tárgyak. Ki hány éves, és mi ez? Szabad ezt? Családjogilag mi a szitu? Ki olvassa le a villanyórát? Ki kije kinek, kinek a mije miért ki? Milyen jövedelemből, egyáltalán?

1. verzió: Annipanni az anyja Boribonnak.

Bizonyíték: Annipanni felelősséget vállal Boribon testi-lelki jóllétéért, bár néha béna ebben. Gondoskodik az étkezéséről, süteményt prezentál. Szegény Boribon sokat sír. Boribon születésnapja, Boribon kirándul, az mondjuk jaj, de megalázó, nem cserélnék Annipannival, Boribon beteg. Boribon buta. Passzív, gyanútlan, egy hároméves is túltesz rajta. Nem tudja, hogy szülinapja van. Hisztizik a betegágyban. Úgy kell rábeszélni, hogy menjenek már haza, elég volt a hógolyózásból. Annipanni végtelenül türelmes, és ugye ilyenek az anyák volnának. Vagy a feleségek.

De hiszen Annipanni maga is gyerek, ha magabiztos és proaktív is. Annipanni néha egyedül elmegy otthonról, Boribon olyankor szomorúan felügyelet nélkül marad, mert Annipanni bevásárol, de nem kezd playsationözni, és nem kapcsol be kínai pornót sem.

Kérdés: ki az apuka, mi ez az egyszülős modell, automatikusan MILF-e Annipanni.

Annipanni egy szerepmodell kilencéves kislányoknak? Anyaság-főpróba?

2. verzió: Annipanni és Boribon barátok.

Nem tudok bizonyítékot, de ez az egyetlen logikus válasz.

Együtt nyomulnak, szamócát szednek. Ez van. A többi képtelenség, országos röhej.

Kérdés: rúgtak-e be már együtt, milyen közös témáik vannak.

3. verzió: Boribon a férj, Annipanni a feleség.

Tehát sajátos párkapcsolat ez. Boribon fiú, bár erre nem utal semmi. Nincsen szoknyája, azonban más ruhája sem, csak három szál haja, mely reagál az érzelmekre. Noha focizik, de azt lányok is szoktak. Mi több, Boribon időnként potens, önálló, cselekvőképes polgára a nemzetnek. Ezt bizonyítja, hogy a Boribon autózik címűben saját autóján megbízásra elmegy almáért, asszonyt otthon hagyja a süteményvíziókkal, és tankönyvi balfaszként viselkedik: nem képes egyedül megszerelni a verdát, valamint három almát szakaszt, és nulla darab almával tér haza (vö. a “csak lemegyek tejért”, kocsmában kikötő típus).

Ellenérv: csúnyák volnának a gyerekeik.

Nem tudom, gyötör a téma, álmomban pontokkal szegélyezett, elnyíló szájú mackófejek bámulnak rám szomorúan.

 

218 thoughts on “boribon és annipanni

  1. Szülőként csak olyan elfoglaltságra vagyok hajlandó a gyerekkel, amit én is elviselek.
    Gyerekkönyvben kicsi a keresztmetszet, hogy én se csapjam falhoz, és ne legyen még túl hosszú a gyereknek. Boribon pont működik, kissé didaktikus, de még belefér. Nálunk az ismeretterjesztő könyvek mennek nagyon, de abban is van valami zsibbasztó, hogy “a hajó helyzetét a hosszúsági fokokon oktánssal mérik”.

  2. Bábszínházban is látni kell és új értelmet nyer. Ott már a zártosztály sejlik fel díszletként. Annipanni Anna Pavlovának hiszi magát, Boribon a demens nagybácsi.

  3. Hát most nagyot nevettem magamban. Múltkor egy gyerekfoglalkozáson pont ezeket olvastam egy kislánynak – nem az enyémnek, ő inkább rajzolt. És ezen gondokodtam. Hogy ezek most hogy. De szerintem barátok, csak mivel Boribon meglehetősen cselekvésképtelen illetve fiatalabb Annipanninál, nem lehet ő a főnők. És hol vannak Annipanni szülei? És Bogyó és Babóca szülei? A Kishercegnél megakadtam kicsit, töredelmesen bevallom, sosem vitt rá a lélek, hogy teljes egészében elolvassam. Részleteket ismerek és úgy döntöttem, nem.

      • Nekem sem, egyáltalán nem értettem és nem is kötött le. Furcsa módon például a Toldit imádtam, pedig olyan 4-5 éves lehettem, mikor apu először felolvasta – gondolom, azért, mert verses volt, meg király és lovag volt benne, az nekem akkor már összeállt. A kis herceg csak később, kamaszként vált érthetővé és szerethető számomra.

        • Nekem hatévesen akarta apám felolvasni esténként, én meg borzasztóan szenvedtem, nekünk akkor még a Kőleves volt a menő, lehetőleg hússzor egymásután, meg a Nyuszi Pista kalandjai (diafilm; így utólag azt gondolom, bármelyik dia lehetett volna, de ez volt a leghosszabb, centi vastag tekercs, őt meg ritkán lehetett ilyesmire rászedni).

  4. Annyi bizonyos, hogy Annipanni szadista, Boribon pedig talán Stockholm-szindrómás, ruhája pedig azért nincs, nehogy elszökhessen.

  5. Ha már a realitást kérjük számon: felnőtteknek szóló művekben is igen gyakori, hogy a hősöknek nincsenek szülei. Pl. ott a Szex és New York, volt valami hat évad, és a négy főhősnő egyikének se kerültek elő a szülei, pedig aztán tökig bemutatták őket, szó szerint. Szerelmesfilmekben sincs család, max. egy legjobb barát. Lebegnek a levegőben. Sterilen.

    • De, egyszer Carrie telefonált a szüleinek, és pár részben szerepelt Charlotte testvére.

      Amerikában élt barátnőm mesélte, hogy úgy látta, ott lazábbak a szülők és a felnőtt gyerekeik kapcsolata, pl. nem jellemző, hogy a nagyszülők vigyáznának az unokáikra. Regényekből, pl. Franzen vagy Updike műveiből nekem is ez jött le.

      • Ez főleg akkor van, ha messze laknak egymástól, ami ott elég jellemző. Ha két órányi autóútra laksz a szüleidtől, az már közelinek számít.

        • Persze, de tényleg van hatezer rész, folyamatosan kerülnek elő szeretők, barátok a múltból, és többen férjhez is mennek a sorozat alatt. Az esküvőre se jönnek el a szüleik?
          Én ezt szellemi slendriánságnak tartom. A szülő megjelenése földhöz köt, determinál, utána nem lehetne örökké lebegtetni, hogy kik ezek a karakterek és hogy pottyantak ide. Utána ki kellett volna találni az egészet jobban.

  6. szerintem a gyerekeket kell megkérdezni, ők ugyanis tudják és amikor megmondják neked, megkaptad a választ. milyen buták is a felnőttek! ;))
    a kis herceg meg kifejezetten jó. egyszer rá is jöttem vele kapcsolatban valamire, csak elfelejtettem. ez nem izgat különösképpen, mert tudom, hogy eszembe fog még jutni.
    azt viszont már a múltkor meg szerettem volna kérdezni, miért gondolod kétagyúnak Keith Jarrett-et, mert a háromkezűségére sejtem a választ, de az is jöhet.

      • a rögtönzés is játék, de még milyen jó! bevallom magam is hasonlóban volnék érdekelt, gitáron, csak még tanuló frázisban. ha lesz csapatom is márcsak a színpadi mozgást kell kigyakorolnom. példaképből van elég, nem tudom, hogy csak úgy Dean Brownosan tviszteljek, vagy inkább Verdin White tánctudását lessem-e le. majd meglátom.
        ps én azt hittem, hogy azért, mert végigvirnyogja a számokat és ahhoz, meg a játékhoz a laikusok szerint két dió kell. hozzám inkább Bud Powell, Thelonius Monk, Bill Evans, Herbie Hancock, na és persze Joe Zawinul áll közelebb. három kezűek meg szerintem az Art Tatum és Oscar Peterson voltak

  7. Letöltöttem hamar a Scribd-ről két mesekönyvet.Nekem ez kimaradt, ahogy sok más is.
    Erdélyben más gyerekkönyvek voltak kaphatók. Bánságban szinte semmi nincs a könyvesboltban.
    Gyermekkoromban emlékszem egy kemény kötésű könyvre amit a bátyám kiharcolt,hogy azonnal megvegyék neki és még aznap meg is tanulta az egész könyvet kivülről annyiszor ujraolvastatta anyammal “…a Futrinka utca lakói általában korán kelők” Azutan fedeztem fel hogy Balint Agnes,meg Mazsola…
    Kesobb a batyam nem olvasott semmit, csak enciklopediat.

  8. Megkérdeztem a kislányomat (6), hogy mit gondol, ki Annipani és Boribon, és milyen viszonyban vannak egymással. Azt válaszolta, hogy Annipanni egy nagylány, aki már nem lakik a szüleivel, és Boribon a gyereke. Kérdeztem, hogy ki Boribon apukája? Erre az volt a válasz, hogy lehet, hogy Annipanni nem ment férjhez.
    A lányom egyébként gyakran játszik olyat, hogy ő a játék állatkáinak vagy a babáinak az anyukája. Én gyerekkoromban nem így képzeltem a viszonyukat, hanem úgy, hogy Annipanni és Boribon testvérek vagy barátok, de nem is játszottam soha anyukásat.

  9. Szerintem egy olyan kicsi gyerek, aki tényleg Boribon-rajongó, az még nem kéri számon ezeket a dolgokat. Mi mondjuk nem olvastunk egyet se belőle, de Bogyó és Babócát például nagyon is, ott én is elgondolkodtam, hogy mi ez, hogy mindenki egyedül él a saját házában, mikor ők gyerekek ugyebár…Vagy például a Kisvakond? – ő is egyedül él. De a gyerekek nem kérdezik ezt, csak rajongva lesik a mesét. Ők ilyenek. A mese az fantázia, abban mindent lehet. A nagyfiam, aki egy 6,5 éves, nagyon értelmes aspi gyerek, már kérdez érdekes dolgokat, neki is azt szoktam mondani, hogy ez csak mese, és a mese ettől jó, hogy nem olyan mint a valóság. Azt amúgy is meg kell tanulniuk, hogy elválasszák a valós dolgokat a nem valóstól, neki mondjuk ezzel nem lesz gondja, nagyon is fejlett valóságérzéke van, azonnal kiszúrja, ha valami sántít, és például sosem játszott beleképzelős játékokat, csak mióta az öccse erőlteti 🙂 Dehát ez ő, az átlag gyerek nem ilyen, az átlag gyerek a semmibe is belelátja amit szeretne. És ez nekik egy csodálatos képességük szerintem.
    Amúgy Boribon nyilvánvalóan a játékmackója Annipanninak, nem bonyolítanám túl ezt a kérdést. És a mesékben a játékok is életrekelnek, vagy nem?
    Egyébként erről az egészről egy Boribon-rajongó gyereket kellene megkérdezni, olyat, aki jó beszédkészséggel van megáldva, majd ő megmondaná, hogy mitől szép és jó ez a mese. 🙂

    • Az jó ha a mese segít abban hogy ösztöneinkbe beíródjon az hogy lehet élni egyedül is.Lehet,és tudunk gondoskodni magunkról ha eljön az a pillanat az életünkben.
      Nekem kedvencem Micimackó 🙂
      Lazar Ervin is kedvencem meg van egy mesekonyv Az ebenfa lo .Ezeket mind huszonevesen olvastam mert addig nem jutottam hozza 🙂
      Főleg a népmeséknek nagy szerepük van a tudatalattink formálásában.

    • Na most megnéztem 2 részt belőle. Ez a mese végtelenül aranyos. A legkisebbeknek készült, akik még épp csak nyitogatják a mesekönyvet, és beszélni tanulnak. 1-3 éves korig mondjuk. A 3 éves gyerekem már értené is a történetet. Nem csoda, hogy nincsenek benne viszonyok. Nagyon rövid sztori, egyszerű mondatokkal. Ez a korosztály még nem is értené meg a családi kapcsolatokat, a saját családunkban sem érti szegény gyerekem, hogy a mami az anyának az anyukája, hogyisnemár, hiszen anya az anya. Akkor mami nem lehet anya. Értitek…………….. 😀 Azt kell még csak tudniuk, hogy például milyen ruhadarabjaink vannak, azokat hogyan vesszük fel, illetve, hogy ha másnak a holmiját találtuk meg, akkor illik visszaadni. Ismétlődő mondatok vannak benne: “Kié lehet? Nem tudom, de felveszem.” Értelmesebbje a harmadiknál már magától is mondja. Vagyis tanítom a gyereket kérdezni és válaszolni, tanulja a hangsúlyok közti különbséget (a videóban egyébként ez remekül kijön, nem tudom, ki mondja a mesét). Szerintem ennyi az egész. 🙂

      • “Értelmesebbje”, na, ez a bajom. Ez a szint, ez lesújtó, és főleg amikor ilyesmit reprodukálnak az óvónők, mert “a gyerek szereti”, és hamisan éneklik vissza a Gryllusvinyót, és bénán rajzolják le Boribont, meg Bogyóésbabóca meseelőadást szerveznek, az depresszióba taszít engem. Hogy ez a szint. Nem vitatom a monoton gyermekmondókák, dalok (Elindulék szőrt gyűjtni…, Én elmentem a vásárba…) mély jelentőségét az irodalmi érzék formálódásában, de amikor ezt a kortárs alkotók megteremtik és piacra dobják, az szerintem lehúz, altat, befed, az a gyerek hülyének nézése. Az újabb és újabb, egyre bénább könyvek kierőszakolása Marék Veronikától. Például a Boribon és a hét lufi mennyire frappáns. Ugyanígy az első Pettson, A kandúr születésnapja. Aztán a piac kérte a magáét, és az utolsó darabok lesújtóak mindkét sorozatban. De ugye az is Boribon, az is Pettson.

        A gyerekek szeretik, ami egyszerű, bájos, befogadható. Mindig ezt mondták nekem. Pedig a semmi irónia, semmi önreflexió, az nagyon veszélyes. Nem tudom, lehet, hogy az a szitu, hogy nálunk családilag a nyelvi megformáltság rezeg a levegőben, létállapot a reflexió, a kétely, a rákérdezés, és mindenkinek filozofikus a humora, miközben a dolgok (tárgyak) másodlagosak, valamint a gyerekeim is extra jó képességűek, és belenőttek az árnyaltságba. Netán (könnyen lehet) én értem félre teljesen a koruknak megfelelő igényeiket, a nagyot például biztosan túlintellektualizáltam, nagyon komolyan vettem a szellemieket: relatíve kevés érzelmi, sok racionális magyarázatot adtam a világ működésére, olyan is lett. A kicsiket már békén hagyom, nem magyarázok el nekik mindent (de a Naprendszert remekül elmondja nekik a nagy…). Mindenesetre nálunk esztétikus játékok és könyvek vannak, lesznek, erre sok energiát szánok és sok pénzt költök, punktum. És ez “a gyerekek az egyszerűséget kedvelik” örve alatt értékesített, pofátlanul cinikus bárgyúság, amelynek csimborasszója Bogyó és Babóca, valamint AnnaPetiGergő, borzasztóan zavar.

        Akkor mi? Külföldiek, főleg. Mú mama! Axel Scheffler, ezek mekkorák!
        http://en.wikipedia.org/wiki/Axel_Scheffler
        Görög mitológia. Szegedi Katalin illusztrációvilága! Újrafordított Grimm.

        Jánossal tiltakoztunk annak idején a Bartos Erika-színvonal ellen (illetve az éles hangú kritikus meghurcolása ellen az ún. Pagony-háborúban).

        • Megtaláltam:
          http://www.gyermekirodalom.hu/?p=1918
          Nagyon pontos Bartos Erika-kritika.
          “Gerle János
          16 június, 2012 – 16:33
          Nagyon egyetértek Wittmann Ildikó kritikájával, örülök, hogy szellemesen, lényeglátón kifejti véleményét. A könyvekkel az a baj, hogy egy tömegkultúra részévé váltak. Ezért természetesen nem a szerző hibáztatható, hanem a közeg, amely a valóban széles, igényes könyvkínálatból ezt emelte kultuszművé. Nem véletlen, hogy a televízión felnőtt másodnemzedék a gyermekei számára egy csak passzív módon befogadható, egydimenziós, azaz minden árnyalat és rétegződés nélküli és valódi érzelem és rejtély híján lévő könyvet tart megfelelő szellemi tápláléknak. De iskolát végzett óvónénik, történettel bíró meséken felnőtt nagymamák, fejlett ízlésű szomszédok aktívabban hívhatnák fel a figyelmet az igazi gyermekirodalom értékeire. (Ennek az igénytelenségnek az eredete a Disney mesezanzák, a Grimm összes 24 oldalon egészoldalas képekkel.)”

          • Tetszik, ahogy Janos reagalt az amugy teljesen felrement Pagony-vitara. Ha jol emlekszem, a vita valojaban WI stilusa korul robbant ki, teljesen kihagyva a lenyeget magat, a BB-kerdest. Bar WI stilusat en egyaltalan nem tartottam jonak, Janossal igy egyet tudok erteni, mert o, nagyon helyesen, a lenyegrol szol. A BB (meg a tarsai, a tudjukkik sorozat) ugy megy at a gyereken, mint a hasmenes. Netto idoveszteseg. A kicsivel olvastunk belole neha, a naggyal csupa kremek kremjet, Lazart, Janikovszky-t, mitologiat, Findust, Woltz-ot, Weorest, Tatu es Patut, Pudlimaszt, Marek Veronikat (Ocsi es batyo, valaki?) satobbi. Lett is belole nagyon fontos kozos erzelmi tokenk, es tiz evesen ugy olvas mar konyvet, mint anno en (takaro alatt, lampaval, mohon), pedig “amugy” gyakorlatias es sportos, tudomanyrajongo, kiserletezo, tele energiaval fiu, nem olyan szobabolcsesz, amilyen en voltam kezdettol fogva. De a konyvet falja o is. Ezert van pl. neki ejjeli olvasashoz fejre erositett barlangasz-lampaja, amin en jot rohogok, ha rajtakapom. En meg zseblampaval voltam kenytelen benazni a takaro alatt, ez a fejlampa kiraly. A Bogyobol meg semmi nem maradt vissza, ures szellemi kaloria volt. Pont ma reggel gondolkoztam ezen.

        • “A gyerekek szeretik, ami egyszerű, bájos, befogadható. Mindig ezt mondták nekem. Pedig a semmi irónia, semmi önreflexió, az nagyon veszélyes.”
          Erről is jutott eszembe: tudtommal régen nem voltak gyerekmesék. Mesék voltak. Hallgatták felnőttek és gyerekek egyaránt, “Nem mese az gyermek, így feddé az apja” – az egész család hallgatta, a gyerek is csüngött rajta.
          A másik, a színvonal. Talán Geréb Ágitól hallottam: nem hülye az, hanem gyerek.

        • “Aztán a piac kérte a magáét, és az utolsó darabok lesújtóak mindkét sorozatban.”
          Szerintem egy idő után minden alapvetően jó cucc így jár, ami túl népszerű lesz, és lehet sorozatosítani. Nem csak mesék, de más jellegű alkotások is. Nagyon utálom, amikor van egy izgalmas alapötlet, amiből ki lehetne hozni egy jó, érdekes és kerek történetet, de mivel a piac valóban kéri a magáét, a kiadók, forgalmazók és az alkotó is keresni akarnak, egymás után jönnek a szarabbnál-szarabb folytatások, amelyek aztán elveszik az ember kedvét az egésztől.

        • Namost ez itt megint nagyon lényegi lesz, de engem az az újrafodított Grimm nagyon érdekelne. Egyszerűen nem találok jó Grimmeket, annyira kritikán aluli minden szöveg, ami a kezembe került (és döbbenet, hogy a fiam még azokat is milyen igényesen meséli újra a lányomnak, amíg közbe nem locsog), de na. Szóval lehetne kérem az adatokat? Kiadó, kötetcím…? Nem lennék hálátlan 🙂

          Boribon egyébként a játékmackója Annipanninak, aki azt játssza, hogy ő felnőtt, és Boribon a gyereke. Mondjuk. (És nem kell számonkérni minden mozzanat valósághűségét, h pl. melyik piacra megy Annipanni és milyen valutával fizet, de B közben rájön, hogy magától és kérés nélkül is elvégezheti a közérdekű feladatokat, hurrá. Lássuk be, Holle anyó topográfiája se kismiska.) De majd megkérdezem őket.

        • Julia Donaldson, Graffalo, Legcsinosabb óriás.. próbáljátok meg, szerintem felnőttként is tökéletesen élvezhető, új a téma, jók a rajzok. Ja és van persze sárkányos is…és a fordítás is rendben van

      • Az én gyerekkorormban bezzeg…. na de most komolyan, mi Weöres, Szabó Lőrinc, Áprily, Nemes-Nagy Ágnes és társai kontenten nőttünk fel nulla éves korunktól (sőt, én még Lokomotív GT-n is, de ez más téma :D), zenés és nem zenés formában és teljesen jól vágtuk, hogy miről van szó.

    • Ez de érdekes…azt mondod, hogy egy aspi kisgyerek, aki jellemzően nem játszik “mintha”játékot, a testvére unszolására hajlandó? Csak a béke kedvéért, vagy élvezi is?

      • Bocs, hogy beledumálok, csak nálunk is ez a felállás, az 5 éves fiam aspi, a 3 éves lányom nem, és tényleg azóta van mintha-játék, amióta a kicsi kezdeményezi. A fiam magától sose játszott ilyeneket (viszont iszonyú tudományos agya van, az időfogalma már 3 évesen kialakult, értette az órát és a naptárt, tudott számolni, 4 évesen már csillagászati témák mentek). Amióta viszont együtt játszanak, sokszor megy a mintha-játék, de egészen a valóság talaján maradva (pl. nem királyos-lovagosat játszanak, hanem óvodásat, a fiam az óvó bácsi, és szépen végigcsináltatja a kicsivel a teljes ovis rutint, uzsonnával-fogmosással-délutáni alvással együtt). És élvezi is mindkettő, bár elég fura foglalkozásai vannak az ovisoknak az általa vezetett oviban (pl. hosszú kiselőadásokat hallgatnak a szilur-kori medúzákról és a dinoszauruszok kialakulásáról, képeskönyves-mesélős interaktív stílusban), de így mindenki boldog. Én is, mert így már néha hozzájutok ahhoz, hogy megigyak egy kávét rángatás nélkül.

  10. Én képtelen vagyok a Boribonra. Megpróbáltam egyszer-kétszer elolvasni, de egyszerűen képtelen voltam elfogadni az ostobaságát. Megmondtam a gyerekekenek, hogy bocs, de ezt nem. Megértették. Valami zsigerileg tiltakozik bennem ellene. APG-nk van, Bogyó és Babóca is, úgyhogy biztos nem a kifinomult stílusérzékem az.

    • Ez érdekes: én éppen fordítva voltam ezzel. Boribon jöhetett, az AnnaPetiGergő könyvekből is van néhány, de én attól kapok lábrázást, egyszerűen kiütéses leszek.
      Szerintem nálam attól van ez, hogy a Boribon jobban mese, a mackó miatt, az APG viszont egy leírás, olyan, amilyen.

      A Bogyó és Babóca megint a mese kategória, azzal nem volt bajom, úgyhogy nem az ÍRÓNŐ a gond 🙂

      • Hát pirulva bevallom, nálunk is vannak BE könyvek, ajándékba szivárogtak be, és nem irtottam kellő időben. Van, amikor, és van, amit igen, de elég sűrűn közöljük mindketten apjukkal, hogy APG-t és BB-t most nem, kérjenek mást. (APG feloldása nálunk egyébként AnnaPettson és Gordon, csak hogy még a Thomast is meggyónjam, meg azt is, hogy azért valami csoda folytán értik a viccet ezek a szegény szellemi üreskalóriákon tartott gyerekek.)

  11. Az is lehet, hogy anarchoszindikalista életközösséget alkotnak ők ketten, tehát a könyv sunyiban átneveli a gyerekeket, bomlasztja szép csendben a lelkükben a jelenlegi társadalmi versenyviszonyok iránti lojalitásukat. (a gondoskodás látszata csak a a munkában mindenki tehetsége szerint vesz részt, a javakból viszont mindenki szükségletei szerint részesül alapelv szerint van jelen, Boribon a rászorulóbb Aniipanni meg az élcsapat lehet a közösségből).
    Én bírnám ezt az anarchoszindikalista cuccot jól.
    Különben meg nálunk az Annapetigergő tanulságosabb meg addiktívabb volt a kölkeimnek, én is imádtam olvasni annak idején, 4-5 fejezetet egyszerre, olyan igazi agymosós-megnyugtató volt, mintha végtelenített fogkrémreklámot, vagy méginkább kilóra megírt kommancs vagy náci családpropagandát olvasnék, nyamm az a békesség ami megszállt tőle…

  12. Boribon nekünk kimaradt. De egyébként hasonlóan érdekes a kérdés Mazsola és Tádé esetében, furcsa egy családmodell az is: agglegény nevelőapa (Manócska) által örökbefogadott fiú gyerekek…

    • Manócska nem nő????? Ne omlaszd mán össze a világomat! Hát miben éltem én eddig?!
      Szerintem a gyerekeknek ez a családmodell-kötődési háló abszolút nem kérdés. A homoktortát sem eszik meg, pedig finomra sütik. Azon csak mi felnőttek gondolkodtunk el a biblioterápia szemináriumon ( jellemzően én kezdésig azt hittem, a Bibliáról lesz szó), hogy pl. mekkora szemét volt Hamupipőke apja, aki az új asszonynak hagyta, hogy szórakozzon a lányával. Vagy a farkast trancsírozó kedves, idős nagymama …vagy a szülők, akik elengednek egy kislányt egyedül az erdőbe 😀

    • Igen, pont ez jutott eszembe! Én Manócskát mindig lánynak hittem, mert kezdetben nem láttam tévében a mesét, hanem csak felolvasták nekem. Kész sokk volt számomra, hogy fiú. Nem állt össze sehogy sem a fejemben, hogy egy férfi hogyan nevelheti Mazsolát és Tádét. Nagyon szerettem amúgy ezt a mesét és a Futrinka utcát is.

          • Milyen vicces, hogy Varjú bácsi hangja viszont női.

            Az én gyerekeim először filmen látták Mazsolát, mégis engem neveztek sokáig Manócskának.

            • Ez tényleg érdekes, mert nekem mindig is megvolt, h Manócska férfi, és soha eszembe nem jutott, hogy ez probléma. De most belegondolva nagyon is tetszik, hogy egy férfi van a gondoskodó szülő-szerepben. Még ha nem is reflektál, vagy nem merül fel kérdésként, akkor is belépül ez.
              Engem egyébként az eddig olvasott Berg Judit-mesékben zavar nagyon a nemek megjelenítése (néhány kivételtől eltekintve bosszantóan sztereotipikus).

      • És ráadásul Tádé kimondva “Mazsola malackája”, akkor is, ha persze Manócska neveli, kontra kistestvér érkezése a családba – nálunk pl az ebből fakadó különbözőségeket nehéz volt beemelni, a kisfiam annyira magát és a kishúgát látta a történetben.
        Az mondjuk teljesen egyértelmű volt neki a kezdet kezdetétől, hogy Manócska férfi.

        Meg még azon gondolkoztam, hogy az milyen morbid lenne, ha mondjuk sonkás kenyeret ennének vacsira – mégiscsak egy kismalacról van szó, akit elkergetett a gazda. De nem, káposztás gombócot, barátfülét, körözöttes és lekváros kenyeret, meg céklarépát esznek, csupa húsnélküli dolgot, direkt figyeltem. 😀
        Bezzeg más könyvekben simán eszik a malacszereplők is a karajt.

      • Nekem mindig egyértelműen férfi volt – manó csak férfi lehet? – de talán a henninre emlékeztető süveg zavarhatott meg egyeseket. (Mondjuk én nem számítok, két évvel ezelőttig az Obis hódra is azt hittem, mókus.)

  13. 😀 😀 😀 ezt tudom mondani a posztra 🙂
    anyám megmondhatja, valószínűleg neki is a töke tele volt a boribonnal, mert nekünk is rongyosra kellett olvasni, nem tudom, mikori a könyv, mert anyám pontosan annyival idősebb nálad, mint amennyivel én fiatalabb vagyok (ezzel a feladattal már át lehet menni a középszintű matek érettségin).
    ellenben arról, hogy ki fizeti a villanyszámlát, eszembe jutott a cuki gyerekkönyvsorozat, amit egyszer poénból elterveztünk, készítsük fel a gyerekeket az unalmas felnőttéletre-sorozat, melynek darabjai:

    cicó a földhivatalban
    nyuszi az önkormányzat gépjárműosztályán
    süni és az apeh
    mackó kalandjai az anyakönyvi hivatalban
    kiszsiráf az idegenrendészeten
    kutyus végtörlesztést igényel

    a sor tetszőlegesen folytatható.

  14. Én vagyok az egyetlen, akinek ezek a nevek nem mondanak semmit? Nem is tudtam, hogy ilyenek léteznek (még a négyszögletű kerek erdőről sem hallottam 18 éves koromig, mikor is elő kellett adni belőle részleteket). Nekem gyerekkoromból csak a Gőgös Gúnár Gedeon, a Pöttyös Panna, meg a Rémusz bácsi meséi rémlik. Meg Benedek Elek (+ Gézengúzok, bár lehet, hogy akkor már nem voltam gyerek)(és Disney). Hmmm… át kell néznem a gyerekkönyveket otthon. Lehet, hogy az én anyám sem tudta elviselni/felolvasni őket, azért nem ismerek egyet sem? Ezt is megkérdezem. Le vagyok maradva kulturálisan.

    Az viszont nagyon érdekes kérdés, hogy az egyes mesék írói hogy is képzelik el a családi kapcsolódást a szereplőik között (és ezzel mit akarnak tanítani a gyereknek, merthátugye a mese, az tanít valamit). Nekem az a véleményem, hogy legtöbbször barátok vannak ábrázolva a mesékben. Ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a társadalom elidegenedésével, és az egyedülálló háztartások fokozott megjelenésével a társadalmi kapcsolatok, összetartó erők alapja nem a család, hanem a baráti közösség, és mindig ott történnek a kalandok (Szex és NY is ilyen)? (Ez ilyen újkori dolog? Régebbi mesékben vannak családok egyáltalán? Vagy mindig a legkisebb fiúgyermek, és a legszebb leány megy el világot látni, egyedül?)

    • Boribont én is a gyerekeim miatt ismerem.
      Kaland, család nélkül: hát gondolom, a jó, kiegyensúlyozott családon belül nem igazán találtak izgalmas kalandokat, mármint a mese nem a hétköznapokról szól (kivéve Annaéspetit, bevallom, az nekem fáj egy idő után). De azért sok mesében van család, Piroska a nagymamához megy, ha egyedül is, egy rakás népmese szól arról (pl ördögösek), hogy a szegény ember a családja miatt kell hogy pénzhez jusson, és viszi is a családjának.

    • A többséget én is csak a kisgyerekes barátok évén ismerem. Kiskorunkban nekünk Grimm-mesék voltak, magyar népmesék, Benedek Elek, Dzsungel könyve, és rengeteg egyéb érdekes történet. A Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa mosodáját is nagyon szerettem.

  15. “Azok, akik szerint például a kis herceget is jól meg kéne verni, szöges bakancsban és csapatostul, ne olvassanak tovább. Magam is közéjük tartozom, de én írom a posztot, ugye.”
    😀 😀
    Számomra sokadik olvasásra már minden ilyen. Boribonékat konkrétan fejből tudom, már oda se nézek, csak mechanikusan lapozok. Számomra az a legdurvább, amikor hétköznapi helyzetekben már amolyan szólás-mondásként jönnek a szánkra egyes szituációkban a marék veronikai fordulatok.

    • Ez nálunk is megvan.
      Amikor a lányka valamit nem akar megmondani, elmondani, akkor jön a szöveg: Nem mondom meg, mert titok. Minden titok, nem értek semmit. El is megyek világgá!” És ezt úgy hadarja, mintha csak egy hosszú szót mondana.
      Egyébként szerinte Boribon és Annipanni barátok.

  16. Ja, és az, hogy Annipanni MILF, az nagyon odabasz. Micsoda kép (ahogy összekapcsolja a mesét a legalja pornográfiával, és ezzel rámutat a mennyimindenre… szenzációs! Egyszavas vers is lehetne, mint a Remetebál. Na jó, kétszavas. Elgondolkodtató.)

    Elgondolkodtam. Akkor a nagymama a piroskában, az GILF? Elképzelem, ahogy beront a farkas, és ott nem pizsamában találja a nagyit, hanem talpig latexben, ostorral. Nem is kell ide a vadász!

  17. Pedig valszeg csak a könyv íródásakor szokásos szerepjáték (én vagyok a maci mamája) tükröződik a felállásban, a többire azt mondaná az idős szerző, hogy gondolta a fene. (és a gyerek is azért szereti, mert a macira projektálja saját magát, miközben időnként Annipannira is, ugyanakkor, ugyanott…)

    a többin megszakadtam a röhögéstől, hogy én is mondjak egyet: Hamupipőke élőben a Livejasminon, éjfélkor kikapcsolja a wifikamerát….

  18. A kis herceget nem megverni kell, hanem felrobbantani a hülye bolygójával meg rózsájával együtt… és ugyan szeretem a rókákat, de még azt a dögöt sem sajnálnám belőle, elképesztő idegesítő karakter.

  19. Jajj, gyilkos ez a poszt, felröhögöm a gyereket! 😀
    Én amúgy szerettem gyerekként. Úgy képzeltem, valahol van anyukája meg apukája Annipanninak, de Boribon az ő mackója, róla ő gondoskodik a saját kis babasarkában. (Mondjuk engem óvodásként állítólag reggel beraktak a babasarokba és délután onnan szedtek össze, a többi gyerekkel nem foglalkoztam túl sokat, csak a babákkal és állatokkal…)

  20. Disney hatása a gyerekmesékre, Micimackó rajzfilmesítése: “E. Sephard a Micimackó könyvek illusztrátora a filmet egy siralmas paródiának tartotta”
    És ez még az első, utána csak romlott a színvonal.

  21. Mint tévén felnövő másodnemzedék (bár nekem öregek a szüleim, csak huszas éveikben lett tévé), elmesélem visszatérő gyerekkori rémálmomat. (Komolyság!)
    2-3 évesen rendszeresen álmodtam, hogy kigyullad a Tévémaci ágya, és sírva ébredtem.

    • Együttérzésem. 🙂
      Nekünk hetente három perc rajzfilm jutott a napi Ceausescu mellett, felüdülés volt a nagyváradi rokonoknál nyaralva tévémacit nézni. Reklámot is akkor láttam először, egy Ponds reklám áldozata lettem. “Felfedték a trópusi nők bársonyos bőrének titkát. Ponds. Igazi kakaóvajjal.” Miután hazautaztunk, dugiban összekevertem a kakaót és a margarint (vaj nem volt), és felkentem a képemre. Nem lett bársonyosabb. Azóta nem nagyon hiszek a reklámoknak 😀

      • Én nem is láttam tévémacit gyermekkoromban. A fiam láthatta.
        Nagyon szerette.Ritka dolog volt nála hogy valamiért sírjon, de mikor lefeküdt maci és eloltotta a lámpát sírt a gyerek 🙂

        • A macit en is szerettem. A kesobbi macko-valtozatokat mar kevesbe. Lukreciat es Szerenket imadtam, frakk meg hulye volt, sosem ertettem miert a macskak huzzak vegul a rovidebbet…

          • Durvultak az ingerek…Igaz már a Piroska és a farkas is horror mint mese de a rajzfilmek , rajzok ,képek megszépítik ,illetve elrejtik a mese lényegét…

          • Ez keményen férfi-nő meccs. A jámbor Károly bácsi és mellette az egyenes, talpig magyar vizsla, Frakk, ők ketten szövetségben, mindig jót akarnak, mindig becsületesek, mindig csak védekeznek. A feminin oldalon egy kissé sápítozó, hajlékonyabb jellem, Irma, nem rosszindulatú, csak hagyja kövérre hízni az igazi feminin minőséget, a két rafinált, önző, sátánian gonosz, nyafogós, élveteg, falánk, tunya, a maszkulin minőséget kihasználó macskát. És mindig a maszkulin-nemes oldal győz. A Frakk nőgyűlölő mese.

  22. Egyébként tök jók a hozzászólások, ugyanolyan beleéléssel és fontoskodással beszélünk a meseszereplőkről mint bármilyen más film- vagy könyvélményünkről 🙂

    Pláne hogy sokan elmesélik hogy a gyereknek nem olvasnak fel olyat amit egyszerűen nem bírnak.

  23. Mi Bogyóésbabócázunk. Bennem is rengetegszer felmerül a kérdés. Jó hogy ovisok, de hol vannak akkor a szüleik? Egy óvodás nem képes egymaga gondoskodni saját magáról. Kicsit A Legyek Urás feelingem van tőle. Én jószándékkal legszívesebben rájuk küldeném a gyermekjólléti szolgálatot. Szegény kis csökkent értelmű bogárkák! Rossz lehet így árván :S

  24. Nem ugy van ez, hogy a gyerekeket leginkabb a maguk mikrovilaga erdekli, ezert nem latjuk a felnotteket a rajzfilmekben, csak mondjuk terdig? Mintha a Kisvakond kapcsan olvastam volna errol.

  25. Boribonból csak a hasfelmetszőset ismerjük. Az APG-t meg a Bogyó és B.-t ajándékba kaptuk, és azért szeretem, mert a gyerekek mindig elferdítik meg parodizálják, aztán fetrengünk a röhögéstől.
    A Micimackóból Füles idegesít; mindig eszembe jut róla egy Kosztolányi novella amiben v.kit kigyógyítanak az álszerénységből.
    Fehérlófiát bírom, én is olyan módszerrel szeretnék meghalni mint a fehér ló. Mondjuk az anyja ló apja ember dolgon fennakadnak a gyerekek, és Medvefi létrejötte is gyomorforgató.

    • Füles jó! jobban mondva: annyira szörnyű, hogy már jó. Nem is annyira álszerény ő, inkább rezignált, minden mindegy stílusban nyomja, egy kis depresszív hajlammal és szarkazmussal vegyítve. Az egyik kedvenc mesehősöm. 🙂 Én már gyerekkoromban sem vettem túl komolyan a Micimackót, és ha elvonatkoztatsz, akkor nagyon vicces tud lenni. Tele van nem szokványos karakterekkel: idegbeteg nyuszi, félős malacka, önimádó, okoskodó bagoly…stb. Egy se normális, Róbert Gidával az élen. Üdítő kivétel a sok kedves, szép, barátságos figura között. Lehet, hogy tévedek, de nekem mindig volt egy olyan érzésem, mintha néha maguk a készítők is kikacsintanának a történetből. (A magyar szinkronhangok legalábbis biztosan. )

      • Bagoly: értelmiségi-paródia, a sznobizmus állatorvosi lova
        Nyuszi: az antiszemitizmus áldozata (!!!), “rokonai és üzletfelei”, a Micimackó kuckójában ki akarják csinálni; a húszas évek Britanniájában vagyunk
        Mackó: a brit rangkórság (az árvizesben a kurvasok rövidítés, hajóelnevezés!) és társadalmi érintkezés paródiája
        Kanga: úgy, ahogy van, Freud kanapéjára való, nemsoká Zsebibaba is követi

  26. Lehet az is, hogy igazabol Boribon almait latjuk, vagykepeit, ahogy hatalmaba keriti a gazdijat Annipannit, ugraltatja, hisztizik neki. Ezekrol almodozik mikozben a nyafogos Annipanni a labanal fogva huzkodja le a lepcson (ahogy Robert Gida Micimackot). Aztan egyre durvabbak lesznek az alomkepek es a vegen mar belezes lesz belole. csak az mar nem lett megirva…

  27. Nekem mindig úgy jött le, hogy a mackó a regresszív ösztöállat, annipanni pedig a lelkiismerete, egyenesen a szuperegó a sztoriban. Egy leereszkedô, rossz szülő.

  28. Úgy érzem ez -mindenféle seggnyalás nélkül- olyan, mintha nekem kellene Éva posztjai helyett a life.hu-t vagy Cosmopolitant olvasnom. Sokszor nem értek mindent, vagy nem úgy, ahogy Éva szánja, de ezért ne legyen már kikiáltva, hogy akkor az nem az én szellemi szintem.
    Ha mindig azt adnánk a gyereknek, “amit szeret”, nagyon fasza lenne, mert gumicukron és Klónok háborúján élne.

    • Azért ez így nem igaz. Ha két napig nem kapna mást, csak gumicukrot, alighanem egy életre megundorodna tőle. Hogy ebből mi következik a gagyi gyerekkönyvekkel kapcsolatban, azt nem tudom.

      • Nekem furcsa élményem van ezzel kapcsolatban: egész kicsi koruk óta van sok gyerekkönyvünk, többször átfutott mindegyik a rendszeremen, és mind maradt, nagyon keveset ajándékoztunk tovább. Gyönyörű, érdekes, igazi csemege-könyvek. Mióta maguk is garázdálkodhatnak a könyvesboltban, egyszer sem kívántak meg gagyi könyveket. Böngésznek, nézelődnek, és a diznis képeseket leveszik, átlapozzák, majd visszateszik. Olyat hoznak haza, amit szívesen olvasnak, évekig.

        • Szerintem a minőség, a rá való igény tanulható, hogy teljesen magára hagyva mit választ a gyerek, arról fogalmam sincs. Pl. az, hogy a gyerekeim már kicsinek is választékosan beszéltek, meggyőződésem szerint azért van, mert soha nem gügyögtünk hozzájuk, nem “gyerekesen” (magyarul primitíven) beszéltünk velük. Már csak azért is, mert hasonlóan látom más családokban is, ahol nem nézték hülyének a gyerekeket.

          • Hát nem tudom…lehet hogy az én kölkeim nem átlagosan működnek. Utálják a házit mindenből (tej, süti, bármi), pedig szinte csak az van itthon. Pici korukban külön figyeltem arra, hogy ne egyenek szemetet, mégis a szart preferálják, ha választani lehet. Nem vagyok elvakult, van itthon bolti keksz is, meg májkrém.
            Vagy van még remény? A legnagyobb is csak 7 éves.

            • A fiam a Raffaello-ba szeretett bele a szomszédoknál. Azt hiszem a neve miatt. Egyszer megkinálták, nem volt semmi különös benne.
              Azután mikor mással kinálták ő azt mondta,hogy Raffaellót kér.
              Én nem szoktam vásárolni Rff-ót de megszégyeltem magam és kénytelen voltam jó adagot venni belőle,hogy lakjon jól a gyerek 😀
              5 éves volt akkor.

            • Ezen a téren vegyesek a tapasztalataim. Saját sütésű kenyereimet szokták meg, egy időben mégis a boltira esküdtek. Aztán megváltozott, megint az enyém a kedvenc (meg anyjuké is, ha süt otthon), kifejezetten kelletlenül eszik a voltit. Esznek bizony szemetet is, meg isznak colát, de lecsapnak a házi bodzaszörpre is. ÉS hát jó meséket szeretnek inkább, de azért nézik a nemtudommilyen rettenetet a TV-ben – meg a Da Vinci learninget is. Vegyes a kép, de nem rettenetes.

            • Emlékszem mikor kicsi voltam, mindenből jobban ízlett a bolti. Otthon mi szinte csak házi cuccokat ettünk, (kivéve kenyér, tej, szalámi) de házi volt a tojás, a zöldség a gyümölcs, a sütemények, a majonéz, a kolbász, a sonka, minden. Én mégis jobban szerettem a bolti piskótát és a csokit, mint a házi süteményt, szívesebben ettem a bolti majonézt, és odavoltam a zacskós levesért. A házi tejet meg nem ittam volna, holott a faluban volt elég, viszont bármi műanyag szart örömmel fogyasztottam – szerintem azért, mert ezek édesebbek ill. sósabbak voltak, más ízt jelentettek és sokkal ritkábban jutottunk hozzájuk, csak ünnepekkor kaptunk, vagy ha vendégek jöttek.
              A férjem is ugyanígy volt vele gyerekkorában, most viszont pont fordítva van – meg se tudom enni sokszor a bolti termékeket, olyan brutális ízük van. Idén csak úgy csináltunk jégkrémet, hogy friss gyümölcsöt összekevertem natúr joghurttal és beraktam a hűtőbe. Aztán kaptunk ajándékba bolti jégkrémet és megkóstoltam, de olyan borzalmas íze volt, főleg a házival összehasonlítva, hogy nem tudtam megenni. Szóval sztem van remény, bár például a házi tejet, tejfölt, hasonlókat most sem szeretem, de a laktózintoleranciám miatt nem is ehetem.

  29. 😀 😀 😀
    annyira nevettem 😀
    nálunk rengeteg BoribonAnnipanni fogy. A gyerekek imádják, többnyire addig kell olvasnom az éppen aktuálisan új részt, amíg meg nem tanulják kívülről (ugyanígy unásig kell énekelni egy-egy új dalt vagy mondani a verseket). Mivel vannak olyan részek, ahol alig van szöveg, vagy esetleg már iszonyúan unom, ki szoktam egészíteni a sztorit (mesélek a képről), és én azt mondtam pl. a szánkózós résznél, hogy megették az ebédet, amit Anya főzött (hogy kié, azt osszák be maguknak így 2,5 évesen :D).

    Egyébként meg az jutott eszembe, hogy lehet, hogy gyerekként “sárgaházbavaló” voltam, de én rengeteg olyan játékot játszottam egyedül (van testvérem, nem is sokkal idősebb, és nem is voltunk/vagyunk rosszban), amikor mondtam a “partnerem” szerepét is és válaszolgattam is. Sőt, letettem ide-oda, ott kicsit mérgelődtem vele, hogy “nahát, elbújtál, mennyit kellett keresselek” – közben persze, eljátszottam a lázas keresést (én, aki elbújtam a ruhaosztályon, a férfizakós forgó állvány közepébe….. :D). És olyan is volt, hogy a mackóm/babám/sünim/izém elment (kitettem a bejárati ajtó mellé, úgy, hogy onnan ne lássam, ahol játszottam), és elképzeltem, hogy merre jár, mit csinál a játékom.
    Szóval az én olvasatomban Boribon Annipanni játéka, akinek, ha gereblyéznie kell (valamit dolgozik az a szerencsétlen), elképzeli, hogy a macija lufikkal játszik, ami neki nincs – meg végülis, Boribonnak sem marad egy sem. 🙂

  30. Most nem tudom elolvasni a hozzászólásokat, elnézést, ha ismétlek. B és A közt a viszony szerintem épp csak annyi, mint a gyerek és kedvenc babája közt, amikor azzal játszik. Mindenféle helyzetet eljátszik vele, hol az anyja, hol a barátja, és nem foglalkozik a világ többi részével. A Maszat sorozat is ennek a korosztálynak íródott (Berg Judit), ugyanez figyelhető meg, a valóság nem lényeges, mintha egy gyerek játszaná, vagy mondaná el a meséket. Szerintem ez nem baj. Csak ovis kor felett nem áll össze.

  31. Visszajelzés: én már alig várom | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s